Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872372#post872372][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 11:53[/b][/url]

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872373#post872373][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 12:00[/b][/url]

Egy kupac mögül kukkantok ki oldalasan, amikor meghallom a hangját. Szélesen mosolyodom el. Mutatóujjamat emelem fel, hogy várjon kicsit: gyorsan pecsételek le pár könyvet, amiket nemrég kaptunk ajándékba, teszem a másik kupacra és gurulok a székkel a megszokott asztalunkhoz két villával.
Ott van a pult mellett. Eddig sem volt baj abból, ha Zsolna meglátogatott. Szerencsére ilyen szempontból eléggé multifunkci vagyok, így a munkám is tökéletesen van elvégezve az ilyen alkalmakkor.
- Ráérsz velük - ingatom meg fejemet. - Viszont, ahogy elnézem, ami baj van, az nem ér rá. Mi történt? - megtanultam, hogy a levitással felesleges kerülgetni a forró kását, a legjobb, ha rákérdezek. Lehet kicsit kelletlenül, de el fogja mondani mi történt. És ha ez minél előbb megtörténik, annál előbb találhatunk rá megoldást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872374#post872374][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 12:09[/b][/url]

Annyira jól áll neki a szőke. Nem az a cicababás, mint Bella, hanem csak úgy... szerintem ez ő. De ismerem annyira, hogy tudjam, pár nap és már teljesen más hajszíne lesz. Hiába mondom én.
Azt is tudtam, hogy hamar a tárgyra kell térni, de most mégis megtorpanok, talán még le is fehéredek, mint annyiszor, mikor elér a felismerés, mit is csináltam. Leteszem szépen a sütiket, és szó szerint lezuhanok a másik székbe, még ha most épp nem is egy gazella kecsességével teszem. Hát hol számít az most?
- Én nem is tudom - kicsomagolom az édességet, és már fogom is a villát, hogy egy jókora darabot magamba tömjek. És ami a legszebb benne, ő nem fog megszólni emiatt.
- Lehet - széttrancsírozom a sütit, mert nem akarom kimondani. Ha kimondom, az azt jelenti, beismerem, márpedig nekem azt nem lehet. Sőt... maga a dolog se történhetett meg, ami miatt most itt vagyok.
- Nem vagyok biztos benne, de lehet szerelmet vallottam valakinek, akinek az óráján kell ülnöm... - ezen a ponton a csuklómra nézek. Nem hadarok, épp csak zaklatottabb vagyok a kelleténél.
- Két óra harminchat perc múlva - teljesen pánikba esve nézek rá, mert én tőle várom az égi jelet. Az égiektől hiába vártam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872376#post872376][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 12:33[/b][/url]

Hiába a köztünk lévő különbségek, nagyon hamar megtaláltuk a levitással a közös hangot. Annak ellenére, hogy aranyvérű és a családja ki tudja milyen dolgokat vár el tőle, Zsolna kedves és megértő. Szeretek vele beszélgetni, mert miközben van egy őszinte barátnőm, nem csak pletykálni tudnunk, hanem minden másról is beszélni.
Bólogatok. Lehet hevesebben is, mint az indokolt lenne, így mire felnézek, már csak a szétpasszírozott süti néz velem szembe. Az óráján kellene ülnie hamarosan. Az óráján...
- Te szerelmet vallottál egy tanárnak?! - fakadok ki kicsit hangosabban, mint kellene. Annyi a mázlink, a könyvtár üres. Ma is. - Mégis hogyan? Mikor? De a legfontosabb kérdés: melyiknek? - nem mindennapi dolog ez. Főleg nem az előttem ülőtől kellene, hogy az legyen, amikor néha már szó esett arról, hogy előbb vagy utóbb férjhez adják, és nem ő választhatja a vőlegényét.
Előre billentve fejemet teszem tenyeremet homlokomra, hajamat simítom hátrébb így egy kicsit, amitől megemelkedik. Jó hülyén nézhetek ki, de cseppet sem érdekel - ezt most meg kellene oldani valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872378#post872378][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 12:54[/b][/url]

- Merlinre, dehogy! - rávágom én csípőből, még a szemem is elkerekedik, mert azért teljesen nem ment el az eszem.
- Valami olyasmit mondtam, hogy ha nem lenne a tanárom, szerelmet vallanék - elhúzom a szám, mert nem sokkal jobb ez sem. Tudom én, de mit tehetnék, ha egyszer kicsúszott? Csak a szüleim fülébe ne jusson. Vagy Berciébe. Berci engem ki fog nyírni.
- Fuh várj... a karácsonyi bál. Felpofoztam Domit. Elkísért haza... megölelt - tényleg ő ölelt meg.
- May. Megölelt - felcsillan a szemem, ahogy elér a felismerés, de az eufória tart egészen egy fél pillanatig, mert az is eszembe jut, mennyire szét voltam akkor este.
- Jó, lehet csak szánalomból - ismerem is el nagy bátran. Dr. Laines helyében akkor valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna.
- Nálam maradt a zakója... elvittem neki. Erre meg elhívott kávézni, én... meg...annyira hülye vagyok - még a fejem is hátravetem.
- De elhívott kávézni. Láttál te már tanárt, aki kávézni hívja a diákját? Összezavart... és kicsúszott. És ezt igazából neki akarom elmondani, mert tudom, hogy majd mond valami okosat, amitől nem érzem azt, hogy egy diplomás idióta lennék. Ő a legjobb barátom, tényleg mindent elmondhatok neki, de ezek után.... hogy mondok neki bármit is? Hogy nézek a szemébe? - a hangom folyamatosan halkul el, ahogy elér a felismerés, sokkal többet vesztettem én a büszkeségemnél.
- Dr. Laines... sikeres ügyvédet így katapultálni te még nem láttál - fanyar a mosoly, és halvány, de azért kiül az arcomra. És megtámadom én a második sütit is, majd... leedzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872379#post872379][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 13:01[/b][/url]

Úgy nézek rá, hogy teljesen jól látható, mennyire nem hiszem el egyetlen szavát sem.
- Tehát szerelmet vallottál. Az, hogy megtennéd, HA nem lenne a tanárod, ugyanaz - ingatom meg fejemet. Képtelen vagyok elhinni, hogy éppen Zsolna az, aki ilyenre vetemedik. Kettőnk közül én vagyok az, aki később gondolkodik, én vagyok az, aki bevállal meredek helyzeteket, erre ő... lekörözött. Minden szempontból.
És az, hogy megölelte - már reagálnék, de megteszi helyettem barátnőm, így csak egyetértően bólintok. Lehet tényleg szánalomból tette. Zsolna azon az estén nagyon ki volt készülve, nem lepne meg, ha a tanár csak komfortot akart volna teremteni.
- Nem, nem láttam, de ha jobban belegondolsz, ha már elmentél hozzá visszavinni a zakóját, annyira nem életidegen tett ez - nézek oldalasan összeszűkült szemekkel elgondolkodva. Hiszen Zsolna ment oda először, majd a tanár reakciója. - Várj, a lakásába hívott be? Mert akkor mindent visszaszívok, amit az előbb mondtam - kerekednek ki kékjeim, fürkészem az arcát, hátha kiolvashatok belőle valamit. Amennyire próbálkoznék, annyira gyorsan hagyom is abba. Sokkol.
- Te Laines professzornak vallottál szerelmet? Nem mondom, jól néz ki. Okos, plusz láttad azt a feneket? - nézek rá kíváncsian. - De a tanárod. És jogásznak készülsz, Zsolna! Esélytelen, hogy ne legyen a tanárod bárhol is! - kezdem el összerakni a dolgokat elég hamar.
- Le kell vele ülnöd beszélni. De úgy, hogy vagy bevallod, ami ténylegesen benned van, vagy elnyomod magadban - jelentem ki határozott hangon és kemény tekintettel. Nincs más megoldás, különben az életét teszi tönkre a levitás, azt pedig nem hagyhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872380#post872380][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 13:27[/b][/url]

- Ne mondd ezt... légyszi. Hazudj, jó? - mert ha még szerinte is megtettem. Az rossz. Az nagyon-nagyon rossz.
- És fent sem akadnék, ha nem lenne ez... - túrok bele a hajamba. Tényleg, Kakasi igazgatóhelyettes asszonnyal is elmennék teázni, vagy Belián professzorral, vagy bárki mással, utána biztos, hogy nem ülnék itt teljesen kétségbeesve.
- Úristen, nem. Egyszer... egyszer szó volt róla, hogy átmehetünk Bercivel, mert... na mindegy, csodakarácsonyom volt - forgatom meg a szemem, pedig az ember azt hinné, puccoséknál ilyen nincs.
- De eszembe se jutna... főleg ezek után. Azt se tudom, egy teremben hogy maradok meg vele - teljes mértékben ki vagyok akadva, és az a röhej, nem is olyan rég, még egy hasonló beszélgetés zajlott le Dominik kapcsán.
- Komolyan hallgatnom kellett volna rád, és ki se békülni Domival... akkor most nem tűnnék egy ribinek - most egyébként annak is érzem magam. Ráfoghatnám arra is, hogy igazából csak bosszút akartam állni Domin, de... az a baj, hogy ezt még én sem hiszem el.
- Na az meg a másik. Nem akarok. Én nem tudok jogász lenni. Elém áll valaki, elsírja magát, és ott nekem végem. De ezt mond meg egy családnak, akinek a nagy része kyborg - elhúzom a szám. Persze teljesen jó, hogy eldöntötték helyettem.. és próbálok még most is megfelelni és jogásznak lenni. De ha lenne hozzá bármi ambícióm, nem vallottam volna szerelmet a tanáromnak például.
- Igazából... az Uagadou egész szimpi helynek tűnik... sok a fa, kevés az ismerős - kapok be még egy nagyobb falatot, ahogy felvázolom neki, nekem milyen terveim vannak. Elvoltam két évet... lehet újabb kettő szintén csodát tenne velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872385#post872385][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 13:56[/b][/url]

- Nem hazudhatok, nem azért tartasz - csóválom meg fejemet komolyan. Mármint megtenném, ha mondjuk arról lenne szó, hogy a cipője megy-e a vásárolt ruhához. Ha neki tetszik, áldásom rá, de ez most nem egy olyan helyzet, amikor ezt megtehetem. Valószínűleg a cipő-ruha duónál sem kellene.
- Gyorsan ki kell találnod, mert ezek szerint hamarosan órád van vele - szalad ráncba szemöldököm. - Egyelőre talán az a legjobb taktika, ha nem foglalkozol azzal, ami történt. Megvárhatnád, amíg ő hozza fel. Hátha megteszi - bár erre nem vennék mérget, hiszen mégis csak tanár, akivel egy diákja közölte, hogy lehetne valami. Ez eddig is ennyire bonyolult volt egyébként, vagy csak az én fejemben kezd összekuszálódni az egész?
- Nem volt rossz, hogy megpróbáltad még egyszer vele - vonom meg vállaimat. - És nem vagy ribi - őszintén, azt a tortúrát, amit ők leműveltek, nem tenném meg még egyszer. Pedig nem is velem szakított egyik sem. Szegény Domi is egy olyan dolog közepébe cseppent bele, amibe nem kellett volna.
- Jó, akkor erre majd kitalálunk mást, de most nem ez a lényeg. Ne próbálj meg elterelni! - mutatok rá fenyegetően a villámmal, mert tudom, hogy képes rá, és azt is tudom, hogy velem könnyű is megtenni.
- Tényleg szép lehet - merengek el, miközben kettévágok egy mignont. - Nem! Elég volt ebből! El kell mesélned, hogy történt ez az egész, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem egyik pillanatról a másikra - ami csak annyit jelenthet, hogy nagyon le vagyok maradva vagy hirtelen történt az egész. Nem tudom melyik a rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872386#post872386][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 14:13[/b][/url]

- Nem tartalak. Minden reggel hálát rebegek, amiért vagy nekem - ezt gyorsan le akarom szögezni, mert ez nem ilyen tartásról szól. Az más kérdés, hogy a családom ennek hallatán mennyire érzékenyülne el, de könyörgöm, most hol érdekel a családom, mikor romokban az életem?
- Vaaaagy, gyorsan beteg leszek, te bezársz és elmegyünk valahová, ahol szégyentelenül lerészegedhetek - ez valahogy sokkal jobb ötletnek tűnik, mint beülni arra az órára. Egy alkalom csak nem számít akkora dolognak, ha az összes többin jelen voltam, nem?
- Nem fogja. És az rossz. De rossz az is, ha úgy tesz, mintha meg sem történt volna, az meg még rosszabb, ha ezek után kerül, mintha fertőző lennék... egyszerűen itt nincs jó... - sóhajtok fel, mert most már egyre világosabb, mekkora ostoba is voltam. És nem a világ legjobb érzése. Fáj annyira, mint a szakítás Domival.
- Eszemben sincs, csak... Franciaországban minden annyira sokkal egyszerűbb volt. Nem volt ott Berci. Nem volt ott az anyám mumusa... amúgy tényleg az. Volt egy óránk, elvileg mumus volt, de konkrétan az anyám lépett ki - jó, kicsit elkalandoztam, de ez is lényegi infó. Valószínűleg nem is egészséges, pedig tényleg... egyszer sem emelt rám kezet.
- Menjünk. Pakolj - vigyorodok el, megragadva azt a pillanatnyi kilibbenést, amit kiváltottam belőle. Ha rajtam múlna, már ott is lennénk.
- Neeeeem... még elsőben. Leszedett Magnus Axelről, mert felhúzott az a nyomorék. Ne kérdezd már mivel. Aztán meg segített a cserediák dologgal, így el tudtam menni két évre. És most visszajöttem, és ez van, és csak pislogok, hogy mi történt velem... én nem ilyen vagyok. Tuti neked se rémlett még az arcom se, mert a rokonaimon kívül meg nem kockáztattam volna, hogy bárkivel is szóba álljak... most nézd meg - forgatom meg a szemem, csalódottan nézve, hogy még egy krémes odalett.
- Az milyen? - nem várom a választ, lopok is May sütijéből.
- Én csak kértem mindenből, amit láttam. A cukrászda árulhatna mellé alkoholt is - mennyivel könnyebb lenne mindent egy helyről beszerezni. Mostanra meg már én is egész vidám lennék, vagy legalább is nem ennyire csődtömeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872387#post872387][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 14:26[/b][/url]

Oké, azért erre a kijelentésre eléggé ellágyul a tekintetem és biztatóan simítom végig barátnőm karját. Megoldjuk. Ezt is, ahogy eddig mindent.
- Vaaaagy csak simán elmész órára - mutatok rá széles vigyorral. Nem lennék a helyében, nem tudom elképzelni min megy keresztül, de nem hagyhatom, hogy ez a kötelezettségei és közé álljanak. Mármint kellemetlen és tényleg borzasztó lehet, de... akkor sem.
- Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ignorálna, főleg nem azt, hogy kerülne - őszintén megmondom, szerintem erre nincs jó megoldás. Vagy rossz van, vagy kevésbé rossz. Berci és az édesanyja említésére csak megingatom fejemet. El tudom képzelni mennyivel egyszerűbb volt ott, hiszen nekem is sokkal könnyebb volt, amikor Toscanaban voltunk. Távol a saját édesanyámtól, akitől lassan két éve elköltöztem. Még mindig mardos a bűntudat emiatt.
- Puncsos - felelem az egyszerűbb kérdésre, mielőtt a bonyolultabbra térnék rá. - Figyu, talán még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha csak várnál. Ha nem hozza fel, felhozod te, hiszen azt mondtad a legjobb barátod. Akkor tudtok róla beszélni értelmesen és felnőtten. Sokat számít, hogy ő már tényleg felnőtt. És ügyvéd - fejemet rázom meg, hogy visszatérjek a földre, mielőtt nagyon belelovalom magam abba, hogy Dr. Laines milyen.
- Ha ennyire le szeretnél részegedni, jöhetsz hozzánk, Kori dolgozik ma, de nem vállalok felelősséget - mutatok rá a villám végén levő sütivel, amit utána el is tüntetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872390#post872390][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 14:40[/b][/url]

- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872393#post872393][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 15:28[/b][/url]

- Persze, hogy lelépett. Egy diákja közölte vele, hogy amúgy... - két mutatóujjam hegyét érintem össze és ellenkező irányba mozdítva őket rajzolok szívet a levegőbe szemtelen mosollyal. - Nincs baj azzal, ha bejön. Csak... óvatosan kell - szalad ráncba szemöldököm. Nem tudom, támogatnom kellene-e ezt a kapcsolatot, ami nem kapcsolat, vagy észérvekkel alátámasztani, miért olyan rossz ötlet ez. Egyik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit támogatnom kell, a másik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit óvnom kell. Most legyél okos.
- Persze. Remek ötlet amneziálni egy ügyvédet. Biztos nem derülne ki - nézek értetlen barátnőmre. Amikor azt mondtam, óvatosan kell, nem feltétlen erre gondoltam. Bár ki hogy értelmezi, igaz.
- Ó, igen. Hallottam hírét, bár nem vagyok híve ezeknek, de... elvileg Kakasi professzor asszony is beszélt vele - nyammogok kicsit. - Legalábbis híre kélt, hogy látták kijönni a terméből. Nem gondoltam volna, hogy el kell mondanom - teszem hozzá kicsit bűnbánóan. Ha tudtam volna már akkor, hogy ennek ekkora jelentősége van, akkor azonnal elmondtam volna neki.
- Lehet - támasztom arcomat tenyerembe, miután hátratűrtem egy tincsemet. - De nem nyomhatod el magadban örökre az érzéseidet. Azt nem szabad - húzom el számat jól láthatóan. Mi értelme az érzelmeknek, ha nem élhetjük meg őket? Zsolna nem tett rosszat ezzel, csak őszinte volt. Teret adott a szerelmének csupán, ami elfajulhat és elsülhet rosszul, de nem rajtuk múlik. Mármint a rosszul elsülés része. Szélesen mosolyodom el - én tényleg itt vagyok neki, legyen bármi.
- Ezért nem vállalok felelősséget - bólintok egyet. Nem véletlen, hogy én is mindig pálcával a kezemben indulok haza, vagy jövök el otthonról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872396#post872396][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 15:51[/b][/url]

- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872397#post872397][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 16:09[/b][/url]

- Nem tudhatom - és tényleg nem. Annyira nem szokták nagy dobra verni se a diákok, se a tanárok, ha éppen viszonyt folytatnak. Jaj, miért ilyen nehéz ez? Egyetértően bólogatok arra, hogy nem megy neki. Feltűnt, különben nem kezdené meg a harmadik krémesét.
Hirtelen kapom fel fejemet, kicsit hátra is hőkölök, ahogy felkiált. Ezért jó, hogyha járnak is ide, általában csak jönnek-mennek. És mivel hamarosan zárok, valószínűleg már senki nem jön. Kékjeimmel követem, ahogy járkálni kezd. Aha, lehet nem is kellett volna neki elmondanom. Egyáltalán nem. Ezzel nem tud mit csinálni, szóval feleslegesen is aggódik rajta, de hát... magyarázd el neki.
- Dehogy rúgta ki! - rázom meg fejemet gyorsan. - Akkor fel is lenne függesztve és nemhogy az iskolába, de a területére sem léphetne be. Nem tettél semmi rosszat, Merlin szerelmére! - emelem meg hangomat. - Igenis megadatik, hogy érezz! - teszem még hozzá határozott hangon. Mély levegőt véve ereszkedem vissza a székre, mert fel sem tűnt, hogy mérgemben elemelkedtem tőle.
- Visszautasított amúgy? - billen oldalra fejem, ahogy rákérdezek. Itt már főleg nincs értelme óvatoskodásnak. Ott mondjuk már kellene lennie, ha át akar jönni. Láthatóan nézek rá megszeppenve és hitetlenül.
- Hát jó. Találkozzunk a Boglyas téren és menjünk együtt onnan. Az a biztos - gondolkodom el kicsit csücsörítve. Igazából sehogy nem biztos, de ezt nem fogom neki elmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872403#post872403][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 16:45[/b][/url]

Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872404#post872404][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 17:06[/b][/url]

Teátrálisan csapok az asztalra és mutatok levitás barátnőmre, hogy igazam van. Persze, hogy az van. Jelenleg én vagyok a józanabb fél az egész történetben, ami be kell látnia mindenkinek, elég nagy baj.
- Tudom, hogy beléd nevelték, de attól még megélheted őket. Mármint... a családod nem lát beléd teljesen, engedd, hogy kicsit elsodorjon... - halkan hümmentek. - Sajnálom, igazad van. Tényleg megértem, nehéz helyzet ez, csak szeretném, ha boldog lennél. És lássuk be, a jó fenekű ügyvéd mellett ez garantált lenne - ingatom meg fejemet lassan. Nehéz elfogadnom, de Zsolnának igaza van ebben, és tudom, hogy az van. Nem dönthet úgy, ahogy éppen kedve tartja. Igazából, szerintem vissza sem kellett volna vinnie Laines professzor zakóját egyedül. Vajon erről tud a család? Remélem nem.
- Pillanat - emelem meg kezemet, ahogy ráncolt szemöldökkel meredek magam elé. Ide is, meg oda is visszajátszom magamban a nemrég elhangzottakat. Összeszűkült szemekkel fürkészem Zsolna arcát, alsó ajkamat kezdem el harapdálni, ahogy a szavak összeállnak egy egésszé. És értelmet nyernek.
- Azt ugye tudod, hogy nem utasított vissza? - pislogok rá. - Mármint... az, hogy kiemelte a korkülönbséget nem azt jelenti, hogy nincs esélyetek. Vagy, hogy neked nincs esélyed nála. Meg az, hogy felejtsétek el... hát tanárként mi mást mondott volna? - kérdőn nézek Zsolnára, majd kelek fel és ölelem magamhoz szorosan.
- Megoldjuk ezt, esküszöm - simítok végig hátán fel-alá kicsit. Eltávolodva tőle, hülyén nézek rá, mert ne csak akkor keressen, amikor már mindennek vége, hanem bármikor. Bár nem tetszik az ötlet, hogy Bánffy-ként eljön hozzám, de mit tehetnék? Vesszek vele össze emiatt? Így csak nézem, ahogy kilép az ajtón, én pedig a gondolataimmal térek vissza a munkámhoz.