Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=821925#post821925][b]Nemes Balázs - 2020.11.24. 21:00[/b][/url]

Volt bennem némi izgatottság, hisz mióta ott hagytam a mugli életet, s Bogolyfalvára költöztem, azóta nem volt alkalmam papként szólni az emberekhez, azóta nem volt időm arra, hogy hirdessem Isten igéjét. Ez nagyon bántott, hisz nem adtam fel a szakmámat, ez még csak meg sem fordult a fejemben, ám az étterem túl sok időt vett el tőlem. Most viszont végre eljött az idő, hogy azt tehessem, amire felszenteltek, hogy hirdethessem az igét, s meséljek Róla másoknak. Fontosnak tartottam, hogy halljanak róla, megismerjék a történeteken keresztül, s megtalálják a bölcsességet a sorok közt. Ez lett volna az első alkalom, aggódtam is, hogy vajon lesznek-e majd érdeklődők, fog-e tetszeni nekik a hely.
Próbáltam egy kicsit hangulatot teremteni, elhelyeztem egy-egy váza virágot, egy-egy gyertyát, hoztam magammal egy keresztet, ezen kívül azonban nem akartam túlzásba esni. Persze, jó lett volna, ha van a faluban egy templom, de ilyen sajnos nem volt, viszont egy termet sikerült kibérelnem, s már a könyveket is megrendeltem, azoknak lassan már itt kellett lenniük. Még léptem jobbra-balra, megigazgattam a galléromat, s akkor hallottam meg a kerekek nyikordulását. Megfordulva pedig láttam a kocsit, s az azt toló fiatal lányt. - Oh, csak nem a könyveket hoztad? Igen, én lennék az, üdvözöllek! - kézfogással köszöntöttem őt, s még egy barátságos mosolyt is küldtem felé. - Jó helyen jársz, ide kértem a könyveket. Várj, segítek - mivel elég sokat hozott, nem vártam el, hogy mindent ő pakoljon ki, magam is felmarkoltam néhány könyvet, ellenőriztem, hogy valóban jók-e. - Kérlek az énekeskönyvekből egyet-egyet tegyél a székekre - kértem szépen, közben már a képes bibliát ellenőriztem. Szép volt, megfelelő illusztrációkkal, csak egy gondom volt, nem akadt belőle elegendő. - Mond csak, ezekből már nincs több a könyvtárban? - kérdően pillantottam rá, ahogy közelebb léptem, s felmutattam neki a könyvet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=823702#post823702][b]Nemes Balázs - 2020.12.28. 15:56[/b][/url]

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825176#post825176][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 12:56[/b][/url]

- Ebben biztos vagyok - elmosolyodtam, tényleg csak a nevek csengése miatt tűnt fel ez a hasonlóság, egyébként nem vizsgálódtam, hogy vajon lehetnek-e jellembeli megegyezések. Ahhoz ismernem kellett volna a fiatal hölgyet, a szokásait, hogyan viselkedik másokkal. Efféle elemzésbe azonban bele sem kezdtem, inkább csak pakolásztam a kapott könyveket. - Rendben van akkor - biccentettem, mert annak ellenére, hogy ez volt a feladata, igen segítőkésznek bizonyult, ezt pedig pozitívan könyveltem el magamban. Tényleg jó lett volna, ha ilyen tagok is összegyűltek volna ezen a mai délutánon, szerettem volna összekovácsolni egy klassz kis csapatot így a karácsony közeledtével. Már csak emiatt is dobtam be neki az ötletet, hogy mi lenne, ha esetleg csatlakozna, legalább egy alkalom erejéig. Kedves mosollyal, egy picit felvont szemöldökkel vártam válaszát, s legnagyobb örömömre volt ideje.
- Nahát, nagyszerű! Akkor örömmel várlak Lilla néhány óra múlva, hidd el, hogy nagyon jó lesz - tettem még hozzá, hisz sokan, akik még nem vettek részt ilyesmin, nem tudták elképzelni, hogy pontosan mi vár majd rájuk. Arról viszont megnyugtathattam, hogy semmi olyan, amitől kellemetlenül érezhetné magát. - Azt meg hagyd csak, majd én a helyére teszem - az utolsó pár könyvet, ha engedte, elvettem a kezéből, s egy fordulattal tettem arrébb, néhány üresen ácsorgó székre. Ekkor ért a kérdése, meglehetősen váratlanul. Meg is torpantam, aztán meglepett mosollyal fordultam Lilla felé.
- Ha hiszel Benne, akkor bárhol is légy, meggyónhatod a bűneidet, meg fog hallgatni - ennyit mondtam, s talán néhány kollégám nem értett volna egyet, hisz a gyóntatást hivatalosan mindig a templomban végeztük gyóntatófülkében, bár akadtak esetek, amikor házhoz mentünk. Ebben az esetben, itt Bogolyfalván pedig nem volt más lehetőség, mint ez a Művelődési ház. - Miért kérded, lenne valami, amit meggyónnál? - felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit is tehetett ez a fiatal hölgy, ami miatt felmerült benne a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=826924#post826924][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 20:19[/b][/url]

Itt volt ez a kedves lány, aki segítőkész volt, amióta betette a lábát, pedig nem lett volna szükségszerű az, hogy kipakolja a könyveket, hisz nem ez volt a feladata. Neki csupán le kellett volna szállítania, s ezzel be is fejeződött volna. Ám őt valami mégis vezérelte, hogy segítsen, éppen ezért volt szimpatikus, s eszembe juttatta a hazai kis egyház közösséget. Ott voltak ilyen lelkes fiatalok, rájuk lehetett építeni, mert szívesen jöttek, szívesen beszélgettek a történetekről, kedvük volt ahhoz, hogy a kisebbeket is szárnyaik alá vegyék, hogy kreatív feladatokban hirdessék Isten igéjét, s hogy énekszóval csaljanak örömet mások szívébe. Éppen ezek az emberek hiányoztak most, s Lillát figyelve arra gondoltam, hogy talán ha jobban ismerné a vallást, akkor neki is lenne kedve ahhoz, hogy egy ilyen közösség része legyen. S ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődik, bár a legutóbbi kérdése igen csak meglepett. Mert a gyónásról kérdezett, de nem úgy tűnt, mint aki szimplán csak kíváncsi, hanem sokkal inkább úgy, mint aki szeretne beszélni valakivel a problémáiról. - Oh...értem. Nézd, nem tudom, hogy mit tettél, de a gyűlöletet sokszor csak a pillanatnyi harag táplálja, a féltékenység, az irigység...na de, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, nekem nyugodtan elmondhatod. Bármi, amit elmondanál, az közted és köztem maradna - mondtam komolyan, ezzel felajánlva lelkészi szolgálataimat is, ha szeretné. - Nekem még...van egy órám , míg megérkezik a kis társaság...öhm, tudom, itt nincs fülke, és látom az arcod, de üljünk egymásnak háttal, úgy talán könnyebb lesz, mit szólsz? - kezemmel két szék felé mutattam, most már csak Lillán állt, hogy elfogadja-e a segítséget és megbirkózik a nehézségeivel, vagy sarkon fordul és elszalad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=828526#post828526][b]Nemes Balázs - 2021.04.03. 10:00[/b][/url]

Láttam a lány tekintetében a gondterheltséget, érződött rajta az, hogy valóban van valami, amit magában hordoz, s azt hiszem, feladatom volt az, hogy megtudjam, mi az, hogy megpróbáljak rajta segíteni. Emiatt is ajánlottam fel részére a szolgálatomat, de nem erőszakosan, csak lehetőségként, hogy Ő döntsön. S bár ez nem volt egy hagyományos gyóntatófülke, ettől függetlenül könnyíthetett a lelkén, ha akart.
- Nem bánom, nyugodtan szórj szét védő varázslatot - bólintottam, majd helyet foglaltam a széken, s vártam, hogy a leányzó is ezt tegye. Nem láttam őt, csupán a neszekből tudtam ítélni, hogy ott van már-e mögöttem. - Akkor kezdj bele, amikor jól esik , van időnk - tettem hozzá, hogy érezze, nem kell elkapkodnia, nyugodtan összeszedheti a gondolatait.
Vártam csöndben, bár hallottam a küszködését, hogy mondaná is, meg nem is, megfordult a fejemben, hogy kérdésekkel segítsem, ám mielőtt még feltehettem volna egy kérdést, végre hang szökkent ki ajkain. Majdnem megölt valakit. Hangzott elmémben a mondat, ami rövid volt és tömör, mégis sok mindenről árulkodott. - Mi történt pontosan? - nem tettem semmi olyat, amivel azt sugallnám, hogy meglep, vagy elítélem, hangom végig nyugodt volt, érdeklődő. Szerettem volna, ha Lilla megnyílik, s képes beszélni arról, ami ennyire nyomja a lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829742#post829742][b]Nemes Balázs - 2021.04.17. 18:43[/b][/url]

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=833535#post833535][b]Nemes Balázs - 2021.07.01. 17:21[/b][/url]

- Örülök, hogy eljöttetek, nagyon szépen szóltak a dalok. Tudom, hogy még kevesen vagyunk, de szerintem így is nagyon jó kis csapat - hálás mosolyt küldtem az énekkarosok felé, akik alig voltak többen öt főnél, de a kis létszám ellenére mindent beleadtak, s remekül szóltak a dalok. Csak azt sajnáltam, hogy három szólamban nem tudtunk megszólalni, mert ahhoz szükség lett volna még néhány énekesre, közülük is pár mély hangú fiúra. Ennek ellenére a lelkesedésem nem hagyott alább, miután elköszöntem a lányoktól, s hazaindultak, még ott maradtam a teremben, és a zongorához ülve elkezdtem játszani az egyik dalt. Ritkán zongoráztam, mert nem éreztem magam túl jónak, de rájöttem arra, hogy zenei alappal sokkal jobban szólnának a dalok, s talán akkor még a lányok is bátrabbak lennének. Ehhez viszont nekem is gyakorolnom kellett, így párszor eljátszottam még a dalt.
Egy óra telhetett el így, az utolsó hang leütését követően lecsuktam a zongora tetejét, s már elkezdtem összepakolni, hogy hazamenjek, amikor kopogás hallatszott az ajtón. Azt gondoltam, hogy talán az egyik lány felejtett itt valamit, esetleg a takarító szeretné már birtokba venni a szobát, ehelyett azonban Lillával találtam szemben magam, a könyvtárban segédkező lánnyal, aki annak idején áthozta nekem az énekeskönyveket, majd viharosan távozott, félbeszakítva a gyónását. - Lilla? - épp hogy csak felismertem, a lány már fordult is sarkon, de gyors léptekkel utána léptem. - Ne menj, várj. Miben segíthetek Neked? Be akarsz jönni? - nyitottam ki előtte az ajtót, nem akartam egyéb kérdésekkel zaklatni, hogy miért futott el legutóbb, vagy mi a gond, csak szép fokozatosan próbáltam maradásra bírni. - Öhm, kérsz egy pohár vizet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=845965#post845965][b]Nemes Balázs - 2022.04.24. 16:17[/b][/url]

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=846016#post846016][b]Nemes Balázs - 2022.04.25. 21:41[/b][/url]

- Hoppá, vigyázz! - aggodalmasan szóltam oda, nem gondoltam azt, hogy ennyire ráijesztettem a lányra.  Miután meggyőződött arról, hogy a leskelődőnek nem esett baja, s nem fordult ki a bokája, kedves mosollyal pillantottam rá.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos - még mindig mosolyogtam felé, barátságosan invitáltam, ha már ennyire érdeklődött, de éreztem benne némi bizonytalanságot. A ruházatát elnézve sem tűnt tipikusan olyan fiatalnak, aki ilyen közösségbe járt, de nem voltam előítéletes, és ez az ajtó mindenki előtt nyitva állt.
- Sebaj, itt senki sem profi, ennek a lényege az, hogy örömünket leljük a zenében - próbáltam meggyőzni, de valamiért zavartnak tűnt, látszott rajta, hogy megleptem, s mintha maga sem tudná, hogy mit szeretne pontosan. Szerencsére a földszinten voltunk, ezért is döntöttem úgy, hogy kiülök az ablakba, majd egy mozzanattal talpra szökkenek mellette.
- Nemes Balázs, vagy más néven Balázs atya. Egyházi közösség vagyunk, heti kétszer szoktunk itt összeülni a fiatalokkal. Ha érdekel, nyugodtan gyere és ülj be, végig nézheted, nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha nem akarsz, nem kell énekelni, de bentről kényelmesebb hallgatni őket, mint innen. És van süti meg tea is - kezem nyújtottam kézfogásra, bízva abban, hogy nem érti félre. Fiatalos voltam, és barátságos, de eszem ágában sem volt, hogy ráerőltessem, csak felkínáltam a lehetőséget, mert nagyon bizonytalannak tűnt.
- Nos? Beülsz meghallgatni őket?