A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706529#post706529][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.23. 23:12[/b][/url]

Minek iszik, aki nem bírja?
Arlen reakciója már az előbb is annyira túljátszottnak tűnt, hogy kis híján elnevettem magam, most azonban még rátesz egy lapáttal, ahogy közelebb nyomul. Ez a legtalálóbb szó, mert bár tény, hogy én is dobtam fel magas labdát, nagyon más a mozdulat üzenete, amivel a combomon simít végig. Lehervad az arcomról a mosoly, mert a szavakkal körítve egyre kevésbé vicces a helyzet. Fogalmam sincs, mire számítsak tőle, de ösztönösen óvatosságra int, hogy túl hirtelen, túl sokat vesz el személyes teremből. Amikor gyakorlatilag rám mászik, hogy befészkelje magát a hajamba, megszólalnak a fejemben a szirénák, mert még a hangtónusa is...creepy.
What the actual frick is happening?
- Állj.-*Nem kérek, sokkal inkább közlöm, egyik kezemmel eltolva a mellkasánál fogva, a másikkal visszahelyezve a kezét a saját térfelére. A sötétben nehéz kivenni a vonásokat, mert a vászonról visszaverődő fény sokat torzít, de a tekintete leginkább megszállottságot tükröz. Ha jobban ismerném, meg tudnám mondani, hogy az alkohol beszél-e belőle vagy valami más, így viszont előkapom a telefonom és bekapcsolom a zseblámpát, hogy rávilágítsak az arcára, nyomok után kutatva. Ha csak szimplán részeg, akkor még a reklámok vége előtt haza tudom dobni és megspórolok mindenkinek néhány nagyon kínos órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706552#post706552][b]Scarlett Conroy - 2017.10.24. 17:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706570#post706570][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.10.24. 22:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706645#post706645][b]Maja Bojarska - 2017.10.25. 21:54[/b][/url]

A kevés alvás, az izgalom és kicsit a babuval járó kellemetlenségek ellenére is nagy mosollyal, boldogan álltam neki a napnak, ami a jóreggelt puszival a férjecskétől csak erősödött, aztán Alíz ölelésétől meg kitartóan ragadt is még rám a továbbiakra. Kicsit elnézelődtünk Lewyék kviddicsedzésén, majd a nyakunkba is vettük a várost, aminek én nagyon örültem. Hiányzott már a vele való találkozás, meg kicsit ez a mozgás is. Már nem igazán tudok olyan nagyon aktívan edzeni semmit, a tánchoz köthető talajgyakorlatokból még ezt-azt szabad, de lassan már semmit.
- Én is alig vártam már, hogy gyere. Olyan fura, hogy ennyire messze vagyunk, de látod, mondtam, hogy így is megoldjuk - mondtam boldogan, mert hát mikor annak idején elmeséltem neki, hogy bizony ott csücsikél a baba a pocimban, bár ledöbbent és nem tudtuk hogyan is lesz, de megígértem, hogy fogunk találkozni. Nos, ez be is lett bizony tartva. - Azt hiszem jól, néha nem olyan kellemes. Szokott csak úgy fájni itt-ott, de szeretem, hogy ott van. Sokat ficereg és olyankor örülök neki…
Valahogy engem megnyugtat a tény, mikor érzem is, hogy bizony növöget, lelkes és éldegél. Talán ez érthető is, hiszen ki ne lenne így, ha már nagyon várja a kis csöppséget? Közben nagyokat bólintottam, hogy persze, induljunk el az egyik főbb utca forgatagában, ahol nagyon szép épületek vannak, aztán majd kilyukadunk valamerre, ez a nap erre van szánva.
- Igen Luca is meg Lewy is mesélgettek dolgokat, örülök, hogy jól érzitek magatokat velük. Ez jól hangzik, mindig nálunk vannak a legjobb fej diákok, ez most se lehet másképpen - mondtam nevetve, aztán csak legyintettem egyet, ahogy a kezeim a zsebembe csúsztattam. Így jobban festettem, mert másként néha akaratlanul is azon kaptam magam, hogy vagy a hasam taperolom, vagy hadonászok. Egyik se olyan menő. - Olive mellett? De jó! Szóval sikerült dönteni, hogy mit is szeretnél még a képességed fejlesztése mellett csinálni?
Beszéltünk már a jövőről párszor, szóba került, hogy nem nagyon voltunk biztosak, csak terveztünk, de ez így Alízka szájából már egész valósnak hangzott.
- Nekem is hiányzol, meg Riri, Verocs… szóval mind - tettem hozzá, aztán csak elvigyorodva néztem rá. Ez a helyzet, én nagyon boldog voltam, nem csak kivirultam, mert állítólag azt szokták a kismamák, hanem valóban nem volt okom panaszra. Egészen jól álltam annak elképzelésében, mi legyen velem a jövőben, vagy mi nem. Szeretet van, ohana és úton egy minike. Talán másokhoz képest kifejezetten gyorsan halad az életem, de azt hiszem csak mert más, nem feltétlenül kell rossznak venni.
- És mi a helyzet a képességeddel? Jobbak már az álmok? Vagy még sokat szenvedsz mindig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706648#post706648][b]Lewy Bojarski - 2017.10.25. 22:30[/b][/url]

Láttam ám az összepréselt ajkakat, de nem hatott meg kivételesen, mert tudtam, hogy nincs baj. Ha lett volna, most nem itt lógott volna, hanem odébb vonul nyünnyögni a fehérkével. Azért az ártatlan pillantást megkaptam, mert ő nem csinál semmit, ejnye Lewy!
- Nem? Szerencse, nem is tudom, mit csinálnék veled... - simogattam meg a fejét finoman, mikor az arcát a vállamba fúrta pár pillanatra. Aztán mikor hátrébb hajolt, felkeltem, hogy menjek az utamra, ki a konyha felé, ahol a felső polcos Süsü pihent, közvetlenül a görkorcsolya mellett. Azonban a megszólalásom nem úgy jött ki, ahogyan terveztem, ezen pedig muszáj volt legalább egy keveset kuncognom, mielőtt tényleg úgy jön ki a lépés. Maja még ki is nevetett, de aztán lefoglalta a gyerkőc és így én el is slisszolhattam a célom felé. Nem sokáig jutottam persze, mert mosolyogva figyeltem a halacskáért folyó harcot.
- De nem? Mi de nem? - érdeklődtem, kissé lemaradva, még mindig a kis tappancsoson tartva a pillantásomat. Ugyan lassabban topogott az asszonyka, mint általában, de ezt betudtam a pocakjának, meg a nagyon csini pizsinek. Összességében nem is bántam, csak ácsorogtam ott, egyik lábamról a másikra, míg ő odatotyogott. Közben elővettem egy kést is a fiókból, hogy aztán felkoncoljam a tortát, de csak az után, hogy lefotóztam.
- Igen? Te tényleg haragszol a kockáimra - néztem rá sokatmondó pillantással, összepréselt ajkakkal, de aztán csak tettem két lépést oldalra, hogy elővegyek két tányért. Csak utána pakoltam ki a két szelet sütit, majd nyomtam puszit az asszonyka arcára. - Hálás vagyok, tudod?
Csak aztán vettem le a barackos süsüt, kissé nyújtózkodva a felső polcról, meg a rendeset a hűtőből, aztán sürögtem-forogtam még a konyhában egy sort, előbb letéve őket, majd a poharakat véve elő. Szólt a halk pukkanás, kétszer is, majd a poharakba töltöttem, hogy a süsüt átnyújtsam az asszonykának. Ő még egy jó darabig nem fog rendeset inni, az is biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706653#post706653][b]Széplaki Alíz - 2017.10.25. 22:58[/b][/url]

- Igen, örülök, hogy igazad lett - mondtam a barátnőmnek boldogságban úszva, hiszen a nagy távolság ellenére mégiscsak sikerült megoldanunk a találkozást. Szívesen visszahoztam volna azokat az időket, amikor naponta találkoztunk, de a szívem mélyén tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor mindkettőnknek megváltozik majd az élete és más helyekre sodor az élet ezáltal, csak nem gondoltam, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Ennek ellenére erős maradt a barátságunk és a távolság sem okozott akadályt számunkra, úgyhogy elmondhattam, hogy valóban mi voltunk a legjobb barátnők. Nem lett volna képes mindenki tartani a kapcsolatot a másikkal ilyen téren, hiszen általában mindenki elvolt foglalva a saját életével, így mi teljesen különcnek számítottunk, ami szuper dolog volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a barátságunk mindennél erősebb.
- Jaj, nagyon kis édes lehet. Biztos cuki lesz... én már tudom ám a nemét is - mondtam a lánynak széles vigyorral az arcomon, majd hozzátettem:
- Persze, ha nem akarod nem árulom el. Magamban tudom tartani, nem okoz gondot - húztam az agyát játékosan. Kíváncsi voltam, hogy vajon Maja mennyire érdeklődik aziránt, hogy milyen nemű lesz majd a babája, természetesen tiszteletben tartottam azt is, ha nem akarja tudni, úgy voltam vele, hogy akkor inkább tartom a számat. De semmiképp sem szerettem volna előle elhallgatni azt, hogy megálmodtam ezt a dolgot, mármint a baba nemét.
- Igen, ez így van. Hozzánk kerülnek a legjobbak - feleltem neki csibészes mosollyal az arcomon, hiszen valóban így gondoltam. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze idén a Naviban, ráadásul a ház vezetősége is nagyon aktív, segítőkész volt, szóval ezen a téren szuper volt minden.
- Igen, mellette. Nagyon szeretem az állatokat, szóval szívesen tanulok róluk bővebben, ráadásul Olive mellett gyakorolhatom a tanárkodást is. Olyan jó hogy végre tudom, hogy mit szeretnék csinálni a jövőmet illetően - feleltem a lánynak kitörő lelkesedéssel.
- Nagyon cuki vagy, te is hiányzol ám! - öleltem meg a barátnőmet, szerencsére sikerült közben megállnom, hogy túlságosan elérzékenyüljek és elbőgjem magam. Inkább egy finom mosolyt erőltettem az arcomra, reméltem, hogy nem fog feltűnni neki, hogy mennyire hiányzik a társasága a mindennapokban. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen.
- Egy fokkal jobbak az álmok. Sokat gyakorlok, sok negatív élmény is ér ezáltal, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy végre sikerült fejlődnöm egy picit. Ez is valami, ez is haladás - válaszoltam meg Maja kérdését. Nem volt egyszerű dolgom a képességemmel, de minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyen kontrollálni az álmaimat és tovább fejlődhessek a jövendőlátás terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706656#post706656][b]Maja Bojarska - 2017.10.26. 02:08[/b][/url]

- Miért? A cicás lányok rosszak? - döntöttem meg a buksim, ahogy néztem rá válaszra várva. Nem egészen értettem, akkor miért ne tudna, mármint, azt sem igazán fogtam fel, akkor miben lennék más. Nem vagyok - mindig - karmolós, vagy erősen bújós, nem szoktam követelőzni és szőrös sem. Szóval a cicaformát szerintem nem rám szabták tényleg. De ki tudja ő mire gondolt pontosan. Néha élet a gyanúperrel, hogy értenem kéne, csak nem sikerül.
Hagytam menni a konyha felé, én pedig ücsörögtem kicsit, mielőtt társaságom érkezett volna. Más esetben biztos szomorúbb lettem volna, hogy csak úgy magamra hagyott, de engem az Apuci várt, őt meg a szundi. Legalábbis a párnának használt halacska keresése a popsim alatt igencsak erre utalt. A kérdésre nem feleltem rögtön, csak mikor már elég közel értem a konyhához, aztán a pultra támaszkodtam.
- Hááát, a tortára gondoltam, én annyira nem vagyok éhes - jegyeztem meg, mintha ez olyan természetes lenne, pedig az elmúlt időben épp ellenkező volt jellemző. A szokásos sokat ennék fel volt többszöröződve, mióta ennyire nyilvánvalóan ott a breki. Néha már csak a gondolattól rosszul voltam, mennyit ettem. És ez mind felszalad ám. Nem két kilóval vagyok több, szomorú.
- Nem is, mi bajom lenne velük? Szeretem őket - hajoltam kicsit előre, oldalasan, és adtam egy puszit a dereka körül a mellkasa alá. Nekem aztán semmivel nem volt se haragom, se bajom rajta, vagy vele, esetleg miatta. Aztán végül csak kivártam a szelést és a tányérra pakolt csodákat, a kisebb szeletet húztam magam felé, aztán még poharazott meg iszizett én hoztam villákat is. Addig se a harisnyám piszkálgattam. Mielőtt azonban visszakérdeztem volna, egy villát az ő sütijébe böktem és egy falattal repülőztem felé, hogy na, kóstolás.
- Hálás? Mármint miért? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra. Hirtelen nem egészen volt világos, mit is tettem vagy mondtam. Mármint, tényleg nem volt semmi különös. Én csak megköszöntöttem, meg kapott puszit. Azt hiszem ezek tökre természetes dolgok. Még a breki is így gondolja szerintem, de ő már valószínűleg csicsizik, késő van neki. Elvettem a pohárkát, aztán egész közel tipegtem elé, hogy ha megfogta a poharat, az enyémet az övének koccintsam.
- Akkor még egyszer boldog szülinapot, Apuci - vigyorogtam rá, hogy aztán belekortyoljak a barackos italba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706733#post706733][b]Lewy Bojarski - 2017.10.27. 12:57[/b][/url]

Ismert már, pontosan tudta, hogy sokkal szívesebben foglalkoztam volna az új Disney-művel, mint hogy családi körben, egy asztal körül ülve tegyek úgy, mintha örülnék, hogy megint egy kicsivel közelebb kerültem az elpatkoláshoz. Egyes vallásokban nem tartanak ilyen ünnepeket... és milyen igazuk van! De ugye neki ez fontos volt, még jobban, mint nekem, így elengedtem a dolgot.
- Aha... szülinap. Juhú - szegtem le a fejem egy pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon.
Nem sokkal később azért hála az égnek, másra terelődött a szó, én pedig bár kissé nyögvenyelősen, de elnyekeregtem, hogy mit is terveztem, meg hogy gondoltam az egész közeljövőben történős költözködős dolgokat. Sokkal nehezebb volt ránéznem a mondandóm közepette, mint azt gondoltam volna. Nem szerettem neki csalódást okozni.
- Most könnyebb így. Szeretek előre tervezni, ismersz, de fogalmam sincs hogy lesz mondjuk két hónap múlva. A munkámból adódóan azt sem tudom... szóval semmit - nyeltem vissza az eredeti alternatívát, ami kis híján kicsúszott a számon, de épp elég volt a borús felhő a mai délutánunk körül. Nem mondhattam, hogy azt sem tudom, megérem-e.
Aztán sikerült valami olyasmit felvázolni, ami talán mind a kettőnknek egy kellemes átmenet volt, nem kellett nekem sem utazgatni annyit és neki sem tűnt úgy, hogy örökre kiszakítottam abból a bizonyos közegből. Azt is tudtam, hogy a meccseimre szeret kijárni, és ha otthon lenne, akkor ez nem lenne megoldható most jó pár hónapig.
- Igen tudom, és... nagyon hálás is vagyok érte, remélem tudod... - szorítottam meg finoman a kezét, de nem akartam ezzel az egésszel rányomni a hangulatunkra véglegesen a bélyeget. Hála az égnek a disney store is segítségemre sietett,  mert már látni lehetett az embereket a hatalmas, feliratos táskákkal a környéken rajzani, én pedig elégedetten biccentettem.
- Ha csak nem hamisítja valaki a táskákat, akkor ez már az, igen - közöltem elégedetten. A feleségem aggodalmai viszont teljesen jogosak voltak, mert a Voltos vásárlás is veszélyes volt, nálam meg pihent egy-két bankkártya. - Öm.... most nagyon szívesen mondanám, hogy ennek a veszélye nem áll fent, de a nejem vagy, nem fogok neked hazudni... Majd igyekszem viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706865#post706865][b]Maja Bojarska - 2017.10.28. 21:05[/b][/url]

Én majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az emberek nagyobbik fele lemondott volna már rólam és Alízról. Mármint én is ezt tettem volna, ha nem magunkról van szó. Sokszor láttam én is, hogy valamelyik táncis lánynak pasija lett, aztán el is szivárgott, hetekig még csak színét se láttuk edzésen kívül, ha éppen nem lógta el azt. Az addigi legjobb barátnője meg szomorúan és csalódottan magányoskodott, még el nem kezdett a többiek felé is nyitni inkább. Persze mondhatnánk, hogy ott volt egy jó lehetőség neki, de közel sem ennyi az egész. Fájt neki, ezt még Luca képessége nélkül is érezni lehetett. Én sosem akartam olyan baráttá válni, aki így jár, és azzá se, aki ezt okozza. Szerencsére nem is kellett, hiszen minden olyan szépen megoldható, ha az ember sakkozik egy kicsit. Persze azért volt bennem egy kis rossz érzés, hogy az én helyzetem miatt határokon rángatom őt keresztül, de bebizonyosodott, hogy örömmel jött. Pontosan tudom is miért. A legjobb barátom, én is neki.
- Igen, biztos, szerintem sokat fog mozogni, mármint most is sokszor rúg, vagy üt, nem tudom mi és hol van, de úgy csak érzem - vontam meg viccesen a vállam. Aztán sejtelmesen mosolyogtam rá a számra harapva, majd egy nagy vigyorral léptem hozzá közelebb, hogy belé karoljak. - Ami azt illeti, ha nem tévedett a néni, akihez járunk, azt hiszem már mi is tudjuk, de érdekel, mit láttál. Szerettük volna tudni, de nem mutatta meg magát az ultrahangon, csak a vizsgálat után írták meg az eredményekkel.
Elég lelkesen mondtam a végét, hogy tudja, tényleg szeretném hallani tőle is, mit is látizott pontosan. Mindemellett pont Lewy szülinapján megkaptuk azt a papírkát róla, hogy egy pici lányka lakik odabent, amire még könnyek is jöttek. És nem csak tőlem ám. Bár részemről nem meglepő, van egy mosószeres reklám is, amin néha elszomorodom. Fura dolog ez a terhesség.
Közben átterelődött a szó a házra és a sulira, amit most először talán nem is bántam, pedig mindketten tudjuk milyen a viszonyom mindennel, ami a tanuláshoz köthető. Rá is kérdeztem konkrétabban a gyakorlótanároskodására, de nagyon örültem, és őszinte mosollyal figyeltem, ahogy beszélt a terveiről.
- Ez szuperül hangzik, ha őszinte akarok lenni, illik is hozzád. Okos vagy, a korrepetálás közben is mindig tök jól ment neked ez a tanítós segítés - mondtam neki, talán a hangomon is érződött, hogy egy picit büszkébb is vagyok rá egyszerű örömön túl. Engem mindig pozitivitással látott el, ha valakin sikerélményt láttam, egy nagy döntés meghozása pedig mindig az. Közben kifejtettem, mennyire is hiányoznak, ahogy átölelt, én viszonoztam azt picit fel is nevetve. Nem gondoltam volna az első barátnősen telő évünkben, hogy itt fogunk, így sétálgatni hamarosan, aztán no lám.
Amíg ő mesélt, mi is a helyzet az álmokkal, én megálltam egy utcai árus mellett, jeleztem hogy figyelek ám rá, csak kértem két ilyen papírtölcsérben minifánkokat, a sajátomat vaníliás és karamelles öntettel, a barátnőmére pedig nutellát kértem és mogyoródarabokat, úgy sejtettem azzal ő is nagyon rendben lesz, meg az itt az egyik legjobb. Aztán még fizettem pillogtam felé.
- Ez sokkal jobban hangzik, mint tavaly az a sok szenvedés vele. Biztos a tanár bácsi is büszke a haladásodra. De hogy érted, hogy negatív? Sok még mindig a rossz álom? - kérdeztem, miközben átadtam neki a nutellás-mogyorós fánkokat, és tovább indultunk. Nem volt kérdés kér-e. Én eldöntöttem, hogy erre a kis cukoradagra szükségünk van.
- Nagyon finom, hidd el...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706874#post706874][b]Maja Bojarska - 2017.10.28. 21:27[/b][/url]

Azt hiszem nagyobb tétben fogadhattam volna a lelkesedésre, amit a szülinapja említése kiváltott. Egyrészt zavart, másrészt próbáltam úgy csinálni egy mosoly kíséretében, mint aki most átlépett ezen. Fogalmam sincs, hogy régen mit csinált ilyenkor, hogy másokkal szeretett-e ünnepelni, csak velem nem-e, esetleg csak mostanában nem már, az is lehet miattam. Ettől meg nem voltak túl jó elképzeléseim és hangulatom. Éppen ezért én csak próbáltam kevésbé lelkesedni, ha azt láttam, ő sem szeretné. Talán így a legjobb, és az a helyes, ha inkább csendben maradok. Ma már sokadjára érzem ezt, és azt is, hogy tényleg nem kéne erőltetnem a beszédességem, mert, ha jön is, én magam keverem a párosunkat a síró felhők alá. Inkább csak figyeltem rá, bár ő nem nézett rám, ez különösebben nem zavart addig, amíg azt nem mondta, amit. Aztán csak sóhajtottam egyet és a poharas kacsom csuklóját a pocimra szorítottam. Nem nagyon tudtam, hogy most mondjak-e valamit, avagy sem. Nem volt rossz kedvem, nem mondott semmi rosszat, hogy most az borús legyen, de azt éreztem, hogy ő ettől még nem érzi jól magát.
- Persze, senki nem tudhatja, én tényleg csak kérdeztem, nem baj ha nem tudjuk - vontam meg a vállam, még mosolyogtam is rá, ha felnézett, ha nem, aztán csak a kezét szorongatva lépdeltem tovább. Kviddicseztem, nem olyan régen még én is seprűn ültem a vasgolyók között, mert szerettem. Tudom, hogy ő még inkább éli ezt és hiába rágom le szinte az ujjaim is, ha úgy van egy meccs alatt, nem csak aggódom érte de örülök is neki és támogatom. Mindketten tudjuk mivel jár, ettől még nem hiszem, hogy fel kellene festeni az ördögöcskét a falra. Ennek ellenére én csak szürcsöltem a teám, és meglepően nyugodtan, különösebb morcizás nélkül tipegtem.
- De ugye azt is tudod, hogy én nem érzem itt magam rosszul? Persze, furi kicsit, meg nem mindig értek mindenkit, főleg, mikor elkeveredik az a buta karkötő, de ettől még jó nekem itt. Bárki el tud hozzám jönni, téged meg többet látlak… és ezt nem cserélném se Pécsre, se másra - mondtam neki, mert bár nem mondott semmit azon kívül, hogy hát nem akar onnan örökre elhozni, kicsit azt éreztem, hogy miattam okoz ez részben gondot neki. Azt meg nem akartam, hiszen nem volt semmi ilyen baj a háttérben. Mióta anyával újra beszéltünk és úgy mindenkivel béke volt, jól volt ez így. Megígérte, hogy ő is eljön majd meglátogatni és bőven elég ez nekem. A tekintetem lassan befókuszálta a boldog arcokat, a tasikat meg a boltot, amire én is elvigyorodtam, mielőtt kissé aggodalmasan nem érdeklődtem Volt kapcsán.
- Hááát tudom, ezért is kérdeztem. De majd meglátjuk. Amúgy, Volt mit fog kapni a szülinapocskájára? Neki is mindjárt itt van!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706949#post706949][b]South West - 2017.10.29. 17:15[/b][/url]

South-nak az itt töltött ideje alatt nem egyszer volt már dolga dühös sárkányokkal. Volt, mikor rossz helyre tévedt, volt, mikor egyszerűen az ápolásra szoruló bestia nem volt megfelelő módon elkábítva. Valószínűleg ez esetben is erről volt szó. Ám legtöbb alkalommal tudta a megfelelő igéket, vagy mindig volt valaki, aki fedezte.
Azonban az hosszú évekkel ezelőtt volt, és a hirtelen eszébe jutott kábító átkai egyszerűen lepattantak a kemény páncélról. Így inkább mással próbálkozott.
Valami erősebbet akart használni, azonban először a megszeppent Scarlettet kellett biztonságba helyeznie. Csak egy pillanatra tekintett hátra, hogy elküldje innen jó messzire, mikor a csapás érte.
Mintha minden összetört, összeroppant és szétfröccsent volna benne. Hallotta a bordák repedését, és a tüske érkezését, mely keresztüldöfte. Érezte, ahogy a levegőben van, majd teste nekicsapódott valami keménynek. Egy fa, egy szikla, mindegy is volt. Teste úgy csuklott össze, mint egy rongybaba. Csupán egy halk nyikkanás volt az, amit még ki tudott adni. A levegő beleszorult a tüdejébe, bár abban sem volt biztos, hogy egyáltalán még ép volt a tüdeje. Még tompán érezte, amint teste a kemény, és poros földet érte. Aztán a jótékony sötétség körbeölelte őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707117#post707117][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.10.30. 22:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707303#post707303][b]Lewy Bojarski - 2017.11.03. 23:21[/b][/url]

Kissé megingattam a fejemet, mert ugye egy szóval nem mondtam, hogy a cicás lányok rosszak, fel sem merült a fejemben. Az, hogy nagylány, aki cicázik valakivel, még nem azt jelenti, hogy rossz.
- Nem, csak szokatlan lenne tőled a dolog - jegyeztem meg, szintén kissé szórakozottan, mint korábban is, majd megcirógattam az enyhén oldalra biccentett fejét. Határozottan szerettem, mikor ilyen kis butus arcot vág, még ha az elején nehéz is volt belátni a dolgot.
Végül csak sikerült rávennem magam, hogy megmozdulva kijussak a konyhába, egy kicsit lassabban is, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de azt hiszem, hogy már mindegy volt. A lényeg, hogy kint voltam.
Hamar utánam is jött a hölgy, aztán a pultra támaszkodott kissé, engem figyelve, mire enyhén felvontam mind a két szemöldökömet, hogy most mi is olyan rettenetesen érdekes.
- Iiiigen? Segíthetek? - kérdeztem elnyújtva az első szót direkt, hogy azért érezze a törődést, majd ezután szegeztem rá ismét a pillantásomat. - Jó, majd vágok kisebb szeletet, emiatt igazán nincs értelme aggódnod.
Végül Maja az elméletemet megcáfolva hajolt előre kissé, hogy nyomjon rám egy puszit, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet, de kénytelen voltam elmosolyodni. Igazából, ahogy végigmértem, egyre inkább sürgető lett a késztetés, hogy letudjam az egész torta dolgot és inkább kicsukjuk Voltot a szobából.
- Hát, nem tudom, de veszélyes rájuk a karamellás finomság... - vontam meg a vállamat, kissé le is biggyesztve az ajkam. Végül kipakoltam a két szelet sütit és a kisebbet begyűjtötte ő magának, míg én pezsgőt töltöttem mind a kettőnknek. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy melyik kié, de aztán rövid illat-minta-vétel után sikerült ráébredni, hogy a barackos a bal kezemben pihen.
- Úgy mindent... - haraptam be az ajkamat, mielőtt a poharam óvatosan az övének koccintottam volna, a pillantását keresve. A kijelentésre szélesen elvigyorodtam, mielőtt ismét az ajkamba haraptam volna. - Igazából, szerintem lesz ez még boldogabb is...
Futó csókot leheltem a homlokára és csak aztán ültem le féloldalasan a bárpult mellé, hogy végre megkóstoljam azt a bizonyos, karamellás csodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707313#post707313][b]Maja Bojarska - 2017.11.04. 01:55[/b][/url]

Most biztos felsóhajtottam volna, hogy „Ó, szóval nem úgy, hanem úgy”, de végül csak csendben maradtam. Nem vettem rossz néven az egészet csak kicsit értetlenül toporogtam a dolog előtt, leginkább azért, mert nem voltam annyira képben, mint szerettem volna. Pedig érdekeltek a dolgai, mindig. Mit szeretne, mi kedves neki, vagy éppen mi is járkál a buksijában. Bár utóbbira néha megjegyzi, hogy jobb nekem anélkül, nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz így.
Hagytam elindulni, míg én kis közjáték mellett elköszöntem a babakutyánktól, hogy szépen kövessem őt a konyhába. A fehérke is nagyfiú már, hiszen hamarosan itt az ő első szülinapja is. Olyan gyorsan telt el az idő, szinte észre sem vettük, hogy már így megnőtt. Tegnap megpróbált két mancsival rám akaszkodni, hogy átöleljem, kicsit meg is kellett emelnem, de nem voltunk túl kompatibilisek. Sajnos, szomorú.
- Hááát, mondanám, hogy igen, de már megvan, amit kerestem - vigyorogtam rá, hogy aztán a kezén végig is simítsak párszor. Én csak figyeltem, mert ő érdekelt, nem volt ebben semmi kérdéses azt hiszem. Közben kifejtettem, hogy én nem igazán vagyok éhes, illetve inkább nem az érdekelne, de ezt szépen elharaptam, hogy ki is mondjam. Csak piszkálgattam még kicsit a harisnyát.
- Annyira azért nem, figyeltem, hogy ne legyen túl sok benne, amit nem szabad - mondtam picit komolyabban, tényleg nem akartam neki rosszat ugyanis. De ezt mondjuk szerintem ő is jól tudta éppen ezért nem sokáig maradtam ilyen csak elhúztam a szeletet, aztán kivártam a pezsgőt is. Míg eldöntötte, hogy melyik kié, addig a villákat letettem, a sajátomat pedig a sütibe böktem és egy kisebb falatot már le is szeltem, de még nem estem neki.
- Szeretlek, nyuszó - koccintottam a poharam az övének, hogy aztán beleigyak a barackos, bubis csodába. Láttam, ahogy a pohárban felúszkálnak a minikék,
 de igazából nem sok idejük volt, úgy fele el is tűnt, mielőtt az asztalra tettem volna.
- Iiiigen? - érdeklődtem elnyújtva a szót hamiskás mosollyal, hogy aztán a tortaszeletemet pusztítsam kicsit néha felnézve rá. - Azért ízlik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707314#post707314][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 01:57[/b][/url]

Nagyon fontos pontja volt az az életemnek, hogy Maja ott volt és támogatott. Bár előtte is több, mint jól megálltam a magam lábán, valahogy a kudarcok miatt mindig magamba zuhantam és csak az idő múltával tudtam feldolgozni, hogyan is tovább és merre. Most viszont itt volt, mint az a bizonyos biztos pont az életemben, ezt pedig tagadnom is kár lett volna. Tudnék nélküle élni. Az megint más kérdés, hogy akarnék-e is.
- Nem is azért mondtam, te is tudod... - sóhajtottam fel halkan, de igyekeztem tényleg elengedni kicsit, hogy mi is ez az egész délután. Aztán mikor fel is néztem, azért még elkaptam azt a mosolyt és halványan viszonoztam is, már amennyire ez ment nekem. Ő is pontosan tudta, hogy mivel jár a munkám, meg hogy nekem ez így kell, mindennel együtt.
Közben persze figyeltem rá, mert megint akadt valami fontos, amit meg akart osztani velem, én pedig nem leszek az, aki majd mindezt elrontja. Összességében az, hogy azt mondta, nem érzi itt rosszul magát, egy kicsit tényleg megnyugtatott. Ahogy az is, hogy tudtam, hogy ez nem olyasmi, amiben hazudna nekem.
- Nem... tudtam, csak reméltem, hogy azért rendben vagy. Néha úgy érzem, hogy figyelhetnék rád jobban, meg több dologban kérhetném ki  véleményed és őszintén, ez nem valami felemelő érzés - sóhajtottam fel végül, belátva, hogy persze, én sem vagyok tökéletes. Valószínűleg soha nem is leszek, de legalább senki nem is várja el.
Lassan elértünk a bolt közelébe, ahol elég sokan razziáztak azokkal a hatalmas, micky egeres táskákkal, szinte már euforikus hangulatban. És akkor vannak olyanok, akik azt mondják, hogy pénzért nem vehetsz boldogságot. Lassan a nutella és a disney, illetve a playstation közös ellen-kampányba kezdhetne ez ellen.
- Majd kiderül, igen, ha szerencsénk van, akkor talán semmi ilyesmi nem történik. Mit kapjon? - kérdeztem kissé elbizonytalanodva, az ajkamba harapva, majd megtorpanva kinyitottam az ajtót és betessékeltem a hercegnőt magam előtt, hogy csak utána. Bent elég nagy volt az élet, Disney slágerek szóltak a háttérben, arról nem is szólva, hogyan zsibogtak a népek fel és alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707315#post707315][b]Maja Bojarska - 2017.11.04. 02:42[/b][/url]

Úgy tűnt nagyon, hogy ez a nap már sehogy nem akar csak átlagos, vagy egy picit a boldogabb mederben megmaradni, mert csak akadt valami, ami legalább az egyikünket, ha nem mindkettőnket kissé kétségbe ejtette. Nem mondhatnám, hogy nem volt legalább egy picit ilyen pocit mocorgató érzésem az egésztől, de őszintén mondhattam neki mindent. Arról is, ami kimondatlan maradt. Mert hiába volt az, tudtuk és reméltem, hogy érzi is, hogy én is ismerem a súlyát, de szeretnék helyette is hinni meg bízni abban, hogy ez lehetőleg sosem történik meg. Én vagyok az idealistább és rendben is van így, ő meg lehet helyette okos, az nekem úgy se menne, meg fura is lenne fordítva.
- Rendben vagyok, ha valami nem lenne jó, azt már mondtam volna. Tudom, hogy nem mindig beszélek valami sok érdemeset, de tudnád - mondtam neki, ahogy felnéztem rá a kezeinkről, mert kicsit ott felejtettem addig a szemeim. A többit viszont kicsit nehezemre esett pontosan érteni. Figyeltem rá, de ettől még kicsit elvesztem abban, hogy mit is ért az alatt, hogy ez nem felemelő. - De nekem ez jó így, nem csak a helyzet, hanem az, ahogy eddig zajlott minden. Vagy mire érted? Ha úgy érzed nem, ne csináld. Megmondtam és meg is ígértem, már mikor csak a barátnőd lettem, hogy én nem fogom kérni, hogy bármiben megváltozz.
Azt hiszem kicsit jobban elszaladtam a beszéddel, mint általában éppen ezért el is halkultam, aztán a teám utolsó kortyait szürcsiztem már lassan a maradék zselégolyóbissal játszizva. Éppen akkor nyeltem le egy nagyobb kortyot, mikor beértünk a bejárathoz és Volt is szóba került. Gondolkodva hümmögtem még bementem, aztán megvárva őt is lesegettem körbe. Fel, le, jobbra és balra. Minden olyan ééééédes volt és csak jó.
- Úúúú, nem tudom. Valami játéknak biztos örülne, vagy különleges nasi… nehéz. Szerinted? Amúúúúgy… - kezdtem bele, miközben elindultam a fősoron befelé és még forgattam kicsit a fejem, csak a végén néztem rá. - Örülni fog a brekinek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707316#post707316][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 04:01[/b][/url]

Ez a mai nap ilyen volt, csak sehogy nem akart egy kicsit jobb hangulat felé evickélni, neki tetszett így, a maga sötét valójában. Azért már korántsem volt annyira súlyos a helyzet, mint a kocsiban, de azért így is akadtak olyan kérdések, amik nem csaltak mosolyt az arcomra. Őszintén, az asszonykáéra sem, de az már megint részletkérdés volt.
- Nem is az a baj, hogy érdemeset nem mesélsz, inkább az, hogy nem igazán szoktál szólni, akkor sem, ha valami nem tetszik. Maja vagy, az ilyesmit már nem is várom el, csak szeretném, ha boldog lennél, érted... - próbáltam kis mutogatással elmagyarázni, de mikor nem jutottam lényegi infóig, inkább ismét az italomba szürcsöltem kissé. Még jóval több volt, mint amennyi neki, de azt hiszem, ez annak is köszönhető volt, hogy ő közben nem  beszélt annyit, mint egyesek. - Jaj, nem, nem az a baj, hogy rosszul esne csinálnom, hanem hogy estére lemerülök és ez általában háttérbe szorul...
Inkább legyintettem, hogy engedje el a dolgot, mert úgy tűnt, ma képtelen vagyok rá, hogy emberien fejezzem ki magamat. Ő is inkább elcsendesedve szütyögött a száraz bubikkal, én pedig hasonlóan tettem, hogy aztán a pohár aljából kiszürcsölve az utolsókat is elrágcsáljam. Persze, ameddig még nem köptem tele a nyálammal, felé tartottam a szívószálat, hogy esetleg akkor szeretne-e egyet még kortyolni, mielőtt végleg elfogy.
- A nasinak mondjuk biztos, meg lehet, hogy alvós játék sem ártana neki, mert a sípolós répa lassan már nem is sípol. Persze, attól még maradhat, csak... érted, lehet, hogy megunja a régieket - igyekeztem megmagyarázni, hogy mi és miből következett és miért is egész pontosan. Elértünk végül a disney boltig, azaz, hogy be is mentünk, ő pedig elindult körbepillogni. - Szerintem az elején duzzogni fog, vagy legalábbis úgy tesz, de aztán biztosan. Úúú, most a Bosszúállók, a Star Wars vagy a TsumTsumok felé menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707317#post707317][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 04:01[/b][/url]

Közölte, hogy hát igen, már megtalálta, amit keresett, mire elégedetten elmosolyodtam, kissé még ki is húzva magamat. Igeeen, természetesen megtalálta, nem is éppen most, már egy ideje az övé voltam, de igen, a lényeg az ugyanaz. A keze végigsiklott az enyémen, én pedig halványan elvigyorodtam, enyhén még a nyelvem hegyét is kiöltve.
Láttam ám, hogy a harisnyája sokkal inkább lefoglalta, mint amennyire a torta tudta és valahol értettem is a dolgot, még a szemem sem rezzent a feltételezésre, hogy ez így rendben is van.
- Rendes tőled, tudod, hogy mennyire zavar, mikor nem úgy néz ki, mint ahogyan én azt szeretem... A csíkról nem is beszélve... - szusszantam fel halkan, a tekintetem egy pár pillanatra lejjebb terelve, de gyorsan vissza is tértem az eredeti látványosságokhoz. Maja és a süti sokkal meggyőzőbbek voltak nálam.
Mire kitöltöttem a két pohár pezsgőt, addigra a nő már meg is dézsmálta egy kicsit a saját sütijét, biztos, ami biztos alapon. Én is készültem már rá, mert azért elég jól nézett ki. Helmut biztosan azt mondta volna rá, hogy úgy néz ki, mint egy tányér szívroham hatvan éves koromban.
- Én is téged, babygirl... - mosolyogtam rá őszintén, mielőtt a saját poharamba kortyoltam volna, és őszintén, hiányzott már ez az íz. A hamiskás mosolyra feljebb kúszott kissé a szemöldököm, de aztán hasonlóval viszonoztam a magam részéről. Utána le is telepedtem, hogy a süti kóstolásába kezdjek. Pár pillanatig nyammogtam rajta, mielőtt bármit mondtam volna. - Mi az, hogy azért? Ízlik, finom lett, ügyes vagy.
Mindezt lelkesen mondtam, még annak ellenére is, hogy ott olt az a keserű utóíz, mert rengeteget melózott vele és mert ezért holnap még extra kört kell futnom az edzésen.
- Nem fogsz amúgy megfázni? A süti tud várni, ha úgy vesszük... - jegyeztem meg csillogó pillantással végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707350#post707350][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 01:25[/b][/url]

A fodrász meglátogatása minden volt, csak jó nem úgy az edzése után. Én tényleg nem voltam valami jóban ezzel és ennek jobban hangot sikerült adni talán csak a viselkedésemmel is, mint terveztem volna. A haja kérdésén sikerült is átlendülnöm, ami nagyon hálás dolog, az kevésbé, hogy ettől még a pocimban és a torkomban éreztem a fennforgást. Nem a breki akciózott, csak az a görcs volt jelen, hogy úgy éreztem rossz ember vagyok, amiért nem vagyok képes támogatni azt sem, akit a legeslegjobban szeretek. A költözködés kérdését én inkább csak olyannak éreztem, amiről szeretnék tudni, mint sem valami bajforrásnak, de az, hogy őt feszültté tette, megint csak kicsit visszahozatta a szomorúcska felhőket.
- Boldog vagyok - mosolyogtam rá, ahogy felé fordulva a kezét picit magunk mögé húztam, hogy az oldalához húzódva a buksim hozzá dörgölhessem. Igazából láttam, hogy inkább mással foglalta el magát, így nem piszkáltam a bújós dolgaimmal sem sokáig, elhajoltam és inkább felszippantottam két bogyit. Éppen válaszoltam volna, bár kicsit bizonyosan értetlenül, mire elhessegette a dolgot, így beleegyezően csak bólintottam, hogy megértem, hiszen pontosan tudom mennyi mindent csinál és mennyire kevés az ideje olykor nemhogy rám, de saját magára is. Ilyen a felnőttek élete ezt meg kell szokni és el kell viselni. Az iszijére megráztam a fejemet, elég volt bőven a sajátom, még meg is simiztem a poharas kezemmel a pocim, hogy iigen, egyelőre több is, mint elég azt hiszem.
- Akkor nézzünk neki majd valami új játékot, annak biztos örül. Múltkor láttam a neten, hogy már kutyáknak való sütit is lehet sütni, kaphatna eseeetleg olyat is - néztem fel várakozóan a férjemre. Ő is tudja, hogy szívesen kísérletezek, mert van egy rakás időm, és nekik szeretek bármit csinálni, ettől még nem biztos, hogy szerinte is jó ötlet. Ez majd kiderül. Most a disney bolton volt a hangsúly.
- Igazad van, okos, biztos jól fog viselkedni. És őőő, úúú, nem tuuudom. A puhákat hagyhatjuk a végére. A Star Warsos tuti nagyon menő, van olyan picike R2-D2 is biztos, őt nagyon szeretem. Mehetnénk oda? Vannak Stitches dolgok is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707352#post707352][b]Lewy Bojarski - 2017.11.05. 06:12[/b][/url]

Összességében a bújás valahol nagyon jól esett, de mégsem voltam teljesen kompatibilis a dologgal. Pedig esküszöm, hogy én tényleg próbálkoztam. Talán majd este, ha otthon leszünk, ott lesz a fiacska, senki más, csak mi, három és felen, akkor majd minden rendbe jön. Addig viszont még idő volt, ami éppen kapóra jött a hangulat javítása terén.
Az innivalómra megrázta a fejét, mire rántottam lazán egy aprót a vállamon és hangos szürcsölés közepette szívtam fel az utolsó pár cseppet is. A bogyókhoz már túl türelmetlen voltam, így a fóliát le kellett cincálnom, hogy azt a pár darabot még az arcomba tolhassam.
- Ha gondolod persze, de ugye tudod, hogy a konyhában kb annyi hasznom lesz, ha te is ott vagy, hogy ülök a pulton és nagyon szépen nézek ki a lábam lógálva? - nevettem el magam kissé, de ez most tényleg őszintén jött és kissé azt hiszem, hogy már szükségem is volt rá. Ettől még nagyon szívesen voltam ott vele és támogattam morálisan, meg adogattam a cuccokat. De ugye a közös főzőcske mindig kétszeres koncentrációt igényel, nehogy valami túl sokszor kerüljön bele, vagy egyáltalán ne is.
- A puhák általában amúgy is gonosz módon a pénztár közelében vannak, hogy egész biztosan jelen legyen a kísértés, míg sorban állsz, vagy esetleg távozol. Tak, gyanítom, hogy van R2-juk, szokott lenni... meg Stitch is, de neki nem mindig van külön részlege... - méláztam el, egyrészt azon, hogy miért, másrészt azon, hogy honnan is tudom én ezt pontosan. De ugye van, amit jobb nem feszegetni. Inkább megszabadultam az üres pohártól egy ilyen kuka szerűségnél, majd az asszonyka kezét kissé megszorongatva húztam az űrrészleg felé.
- Nézd az egy BB8! - lelkesedtem kissé retardált módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707353#post707353][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 06:18[/b][/url]

Örültem neki, hogy boldog, vagy legalábbis olyan büszkének, vagy mi is az, öhm, elégedettnek tűnt. Úgy nézett ki, mint Stitch, mikor megdicsérik. De én nem csináltam semmi ilyesmit, csak közöltem a nyilvánvalót, hogy most már aktívan másfél éve megtaláltam, amit nem is tudtam, hogy keresek. Illetve, ha nem vesszük ezt, akkor meg sok-sok éve, mert nem lehet véletlen, hogy elé gurguláztak a kavicsaim. Már ők is érezték időben, hogy nekünk találkozni kell. Különben mi lenne most az ohanával? Vagy mi lenne a brekikével?
- De nagyon csinosak, így pont jól lehet szeretni őket - bólintottam nagyot, mielőtt kiszaladt volna a számon az a nevetés, amit nem is akartam, hogy megtörténjen. Hát no, véletlen volt. A csíkra akaratlanul is a hasára néztem fixírozva ruhán keresztül megbillentett fejjel, de aztán én ráfeküdte a kóstolásra, még ő a pezsikkel matatott. Aztán a reakciójára széles, megmaradós mosoly ült ki az arcomra, még összeszűkítettem a csukott szemeim is, ahogy egy picit a vállaim is összébb húzódtak. Szerettem amúgy is, mikor becézget, ezt meg úgy még inkább. Nem tudtam miért, minek, de jó volt úgy hallani, tőle. Fogtam a pohárkát, hogy beleigyak, mielőtt még visszatértem volna a sütikékre.
- Nem kell azt mondani, igen, ha valami gond van vele, én tényleg azért csináltam, mert szeretlek, ha nem lett jó, nem akarom, hogy bajod legyen tőle, tudod… - mondtam még el gyorsan, de nem voltam szomorú vagy éppen mérges, szerintem bárkivel megesik, hogy valami nem sikerül. Persze örültem volna, ha amit mondott, az igaz és tud örülni a tortának. Szerettem volna, ha tudja, hogy ez a szülinap jó tud lenni és én szeretném neki azzá tenni.
- Hm, nem fázom még, de nem szeretnék mást felvenni - billegtem a lábikóimon kicsit. - Lehetnél a kedvenc pingvinem, ha elkezdek fázni - vigyorogtam rá, ahogy mellé lépve adtam neki egy újabb puszit, bár jóval finomabban és elnyújtva azt az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707365#post707365][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.05. 13:44[/b][/url]

- Nem hallottál még a megszépítő távolságról?-*vágok vissza csípőből, mert köszönöm szépen, csajozós dumából - szerintem - mindent hallottam már. Tény, hogy valószínűleg anyázásból is.
Kihúzom a mobilt tartó kezem a szorításából és kikapcsolom a lámpát - nem célom megvakítani, amit akartam, úgyis megnéztem. A pupillája normális, szóval nincs bedrogozva, hál' Merlinnek. Ignorálva újbóli közeledését töprengek, fülem mögé tűrve a hosszú tincsek egyikét. Ugyanazt ittuk mozi előtt és ugyanazt is kajáljuk, szóval nem igazán értem a dolgot, én egyelőre nem érzem, hogy teljesen megkattantam volna (amennyiben ez az egész hallucináció, én kérek elnézést).
Persze, nem marad túl sok időm a válasz keresésére, mert egyesek teleduruzsolják a fülemet, hogy párásodik a hallójáratom. Nem szeretek csalódást okozni, de ebben a pillanatban állati hálás vagyok, hogy semmi ilyesmi sem következhet be. Soha. Még mágiával sem.
Köszi, XY kromoszóma.*
- Ain't gonna happen,-*világosítom fel Arlent is, miközben azon agyalok, mihez kezdjek vele. Aztán beúszik a látóterembe egy pohár és leesik a tantusz.
Bájitaltan a szakterülete.
Ami persze nem magyarázza meg, miért és hogyan is jutott vagy juttatta magát ebbe az állapotba, de legalább a forrást ismerem már. Egy mosollyal elveszem a poharat, bár eszem ágában sincs beleinni és mivel ezen a ponton már úgyis lemondtam a filmről, felkapom kevéske cuccomat és kézen fogva jelenleg magán kívül tartózkodó sztárunkat, mozdulásra nógatom.
Mindenkinek jobb, ha az előtérben folytatjuk - ő az enyelgést, én meg a felügyeletét.
Odakint első dolgom a WC-k felé terelni - rossz az, aki rosszra gondol, én kameramentes helyet akarok, ahol varázsolhatok és/vagy hoppanálhatok.*
- Halljuk,-*fordulok felé, összefonva magam előtt karjaim, miután elengedtem a kezét.*- Milyen bájitallal kísérleteztél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707386#post707386][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 16:47[/b][/url]

Azt hiszem én megtettem, amit tudtam, legalábbis abban a pillanatban, mikor elhúzódtam így éreztem. Tudom, hogy az egész valahol velem kezdődött és a dünnyögéssel a haja miatt, amitől nem is mondhatnám, hogy túl kellemes feleség lehetek, de én tényleg próbáltam elfelejteni legalább annyira, hogy neki jobb kedve legyen. A tekintetem még futólag a hajára is siklott, ahogy megráztam a fejem a felajánlott innivalóra de végül csak a sajátom utolsó kortyaira és a bogyikra koncentráltam.
- Hááát, igazából az sem hangzik rosszul - mosolyogtam a nózim alatt a poharamba bámulva, ahol éppen számolgattam mennyi kis gyümis dolgom van még. Bár nem nekik örültem így, inkább Lewynek, ez azonban most nem volt lényeges az én szemszögemből. Viszont az a kutyinak való süti most elgondolkoztatott, ha jól emlékszem valahova el is mentettem a linkeket, majd, ha hazamentünk meglesegetem azt is. Neki is szeretnék megint csinálni tortát, de egyelőre azzal sem jutottam még előre hogyan, milyen és mekkora legyen. Nehéz, főleg, mert tudom, hogy annyira nincs is ezért oda sajnos.
- Mint a tejszelet és a kindertojás a Tescoban? - kérdeztem a fejem megbillentve, mert én azokkal járok mindig így. Mármint elhatározom, hogy bizony nincs csoki, nagy nehezen kikerülöm az édességes sort is, aztán odaérek a kasszához, és mi mosolyog rám? A kis hercegnőknek való, virágmintás csomagolású tojáska. Most, hogy hagyhatnám így ott? Ő is velem akart jönni. Vagyis ők is, mert ketten lettek, de nem is szabadott volna.
- Nincs külön? Szégyelljék össze magukat - ráztam a fejem rosszallóan, ahogy lassan az utolsó bogyókat próbáltam felszívni a szívószálammal ügyeskedve. Láttam, hogy ő már végzett, szóval megtorpantam a kukánál, kihalásztam a két kis gyöngyöt a poharamból, majd még azt rágcsizva kidobtam én is a már nem kellő pluszt.
- Úúúú, de cuuuki - és itt végem volt. Mármint amúgy is eléggé szeretek mindent jól megnézni, de az se áll messze, hogy megtapizzam, itt is húztam kicsit magunkon oldalra, hogy én már pont elérjem az egyik kiállított darabot a kacsóimmal és megsimizzem a kis gömbölydedségét a robotkának. Édes, szeretem. - Jaj, kardok is? Ezek is világítanak rendesen? Üüü, itt ilyen ruhák is vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707518#post707518][b]Lewy Bojarski - 2017.11.08. 02:49[/b][/url]

A pillantásom rögtön a kockáim felé siklottak, még a pólóm is feltűrtem fél kézzel kb a bordáimig, hogy jobb legyen a rálátásom, mint addig. Kissé tűnődő hümmögéssel vizsgáltam, már amennyit láttam belőle, majd ismét nagyot szusszantam. Na jó, esetleg lehet, hogy igaza van és nincsen velük semmi baj. Egyelőre. Az ő pillantása is a hasamra futott, mire megilletődve visszaejtettem a helyére a ruhát.
Nem sokkal később koccant a két kicsi pohár és lassan én is az italomba kortyoltam, figyelve azt a bizonyos reakciót a megszólításra. Már csak ezért megérte volna a dolog.
- Köszönik a bókot, jól esik nekik, pláne, hogy épp inzultálom őket a sütivel - böktem a villámmal a tányéron fekvő tortaszeletre, amiből be is toltam gyorsan egy második, majd harmadik villányit is. Nekem nem jelent kísértést a cukor az étrendemben többé. És az újságírók nagy része még be is nyalta ezt a baromságot. Maja közben elcsicseregte, hogy ő nem várja, hogy jópofizzak, csak mert ő csinálta, mire grimaszoltam egy sort. Ha most morbid lennék, meg undorító, visszaöklendezném a tálra, mint Stitch és visszaformálnám szeletté.
- Persze, rémes lett, csak azért eszem meg, mert a lelki... ohvárj. Nincs olyanom - malmoztam kicsit az ujjaimmal egymás körül, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. A mama nyers bejglijét is csak azért akartam anno megenni, mert mikor kicsi voltam, sosem adott a tésztájából. Aztán meg a papa nem hagyta megenni.
- Nem is hagynám, hogy mást felvegyél - közöltem szórakozottan, kissé a nyelvem is kinyújtva, ahogy szélesen elvigyorodtam. A pingvines dologra elkezdtem hümmögni, majd még egy villányit betoltam a sütiből, mielőtt válaszoltam volna. - És fogsz szólni, ha fázol? Vagy most ellenőrizzem én?
A kérdés csak azután hangzott el, hogy letettem a villát és kissé felé is fordultam. A puszira elégedetten vigyorogtam, majd megengedtem egy kacsintást az irányába, mielőtt még feltápászkodva az ajtó felé indultam volna.
- Akkor jössz, vagy mi lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707519#post707519][b]Maja Bojarska - 2017.11.08. 03:13[/b][/url]

Érzékeltem az önvizsgálatot, pedig semmi szüksége nem volt rá igazából, ez szerintem olyan volt, amit mindketten tudtunk. Csak vele ellentétben én hittem is ebben. Nagyon rendbe voltak, sőt, annál picit több a kockái is, meg az a bizonyos csík is például. Még az ajkaimra is haraptam picit, ahogy előbb a hasát fixíroztam, majd aztán elkapva a tekintetem a tortaszeleteket, hogy némileg beleegyek a sajátomba. Nem vittem mondjuk túlzásba, de legalább azok a falatok nem voltak rosszak. Persze ettől még neki lehetett volna ellenérzése, esetleg rosszul eshetett volna, nem is vártam el, hogy dicsérgesse a tortát, ha nem jó. Jobban örülök, ha tudom, hogy valamin még javítani kell, mintha csak el van simizgetve.
- Naaaaa, ne legyél butuska, mint néha Pleakley. Biztos neked is van, mindenkinek van. De elhiszem, na, hogy nem lett ehetetlen - mondtam végül megadóan, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy éppen nincs vele semmi baja, vagy ha van is, nem érezte fontosnak közölni. Inkább csak a barackos iszit kortyolgattam, még vigyorogva fel nem dobtam a megjegyzésére a topogó, öltönyös madarakat.
- Neeem? De a takaródból azért adnál? Legalább egy kicsi picit? - kérdeztem, ahogy az ujjaimmal egy falatnyi kis méretet mutogattam felé, miközben letettem biztonságba a poharat. A kezem végigsimított a pocimon még így utoljára, legalábbis annak szánta az estére, de ez már menetrendszerű volt ilyenkor. - Azt hogyan ellenőrzöd le?
Nem igazán értettem a dolgot, picit bután is néztem rá, de szépen körbe kerültem a szólok-e dolgot. Egy estét a kedvéért igazán kibírok ebben, ha kicsit hűvösebb is lenne a lakásban, de nincs. Szóval ez elég jó így mindenkinek azt hiszem. Ő szeretné, én meg szeretném, ha boldog szülinapos lenne. Mindenki jól jár, ugyi?
- Ühm, a sütit nem fejezed… Mindegy.
Más esetben biztos nagyon hevesen tiltakoztam volna és komoly petícióval állok a torta mellé, de ugye nem én vagyok a szülinapos, így egyértelműen nem állt szándékomban ellenkezni. Ez így nagyon jól hangzott legalábbis, de a sütiről végül nekem is sikerült megfeledkezni, mire eszméltem, addigra meg már csak topogtam a férjecske után nagyon szép mosollyal és nagy szemekkel bámulva felé, hogy mikor beérem, a keze után nyúlhassak, aztán mielőtt még az ajtóval foglalkozhatna átkaroljam a derekát, hogy kaphassa vagy adhassak neki egy csókot. Ez sosem teljesen tiszta számomra ki adja és ki kapja. De nem ez a lényeges, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707520#post707520][b]Lewy Bojarski - 2017.11.08. 03:39[/b][/url]

Ugyan láttam, ahogyan másfelé kapja a pillantását, csak egy kicsit megmosolyogtam a dolgot, ahelyett, hogy tényleg komolyan vettem volna, hogy jaj, ő most másfelé néz.
Igazából a hasamtól valahogy elég hamar a torta kritizálására jutottunk, azaz, hogy én megdicsértem, mert finom volt és mert jómagam segghülye vagyok a sütikhez, ő meg csak fintorgott maga elé, mintha most hazudtam volna. Persze, jellemző rám, hogy kamuzok neki. Mindig.
- Biztos van, csak az esetek nagy többségében fogja magát és elmegy szabadságra, mert az úgy neki jó. Nem fog sztahanovista munkáskitüntetést kapni, az is ziher - horkantam fel, de nem akartam elmerülni ebbe a Lewy mennyire jó ember vagy éppen mennyire nem az dologban. Úgy tűnt, hogy az asszonyka is képes végre annyiban hagyni a dolgot és nem fog komolyabban beleveszni a részletekbe.
A takarós kijelentésre egy pillanatra az ajkamhoz érintettem a mutatóujjamat, csak aztán néztem eltöprengve a nő által mutatott mennyiségre. Kicsit még hümmögtem, mielőtt megfogtam a két kicsi kacsóját - csak a pohár letétele után - és kicsit szélesebbre húztam azt a távolságot. Mondjuk olyan húsz-huszonkét centire.
- Mondjuk ennyit. Maradjunk ennyiben, nincsen nálam most vonalzó és neeem, neked sem kell megkeresni! - előztem meg a felajánlást, mert éppen másra akadt kedvem, az pedig nem tartalmaz dobozokban való áskálódást. Kicsit a kezemre leheltem, majd csak utána értem a nyakához és kis grimasz szerű fejet vágtam. - Természetesen lecsekkolom, hidegek-e a praclijaid. Meg az orrod hegye.
Mintha ez olyan bevett szokás lenne, hogy mindenkinek ez jut eszébe először,  nem az, hogy megkérdezze a másikat, mit gondol erről. Aztán kifelé indultam, mikor a hangja megütötte a fülemet, jelezve, hogy a sütim nem lett befejezve. Meg sem vártam a mondat végét.
- Később! Most nincsen rá több türelmem - ráztam meg a fejemet határozottan, miközben a szoba felé haladtam. Azért kicsit visszavettem a tempóból, de csak azért, hogy beérhessen és a kezem után nyúljon. Nem sokkal később átkarolta a derekam, én pedig a vállaim kissé berogyasztva hajoltam le hozzá, hogy megcsókolhassam. Valamikor ez után, de még a fehér kutyus eszmélése előtt csuktam be a hálószoba ajtót, biztos, ami biztos.
- Hideg az orrod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707535#post707535][b]Maja Bojarska - 2017.11.08. 14:15[/b][/url]

Szerencsére nem időztünk sokat azon, hogy most a süti rossz vagy jó-e szerinte, bennem hiába van kétkedés lassan állandósulva. Nem is tudom igazán ez mikor kezdődött el, hogy ennyire szerettem volna mindenben legalább egy kicsit jó lenni. Azt hiszem csak azt akartam látni, hogy ő, vagy bárki az ohanánkból éppen boldog azért, mert valami, amit tettem, jó nekik. Legyen az egy süti, vagy csak valami bátorító szó. Szerettem volna, ha értékeli, nem tudom ezt mennyire szabad, ezért is engedte el úgy az egészet azzal együtt, hogy hogyan működik a Lewy-lelkiismeret.
Aztán én felhoztam, hogy a takaróját szívesen elfogadnám, legalább egy picit, miközben a majdnem üres pohárkámtól megszabadultam, már az asztalka vigyázott rá. Tisztes távolba is került tőlem, mert magamat ismerve még placcs lenne és üvegszilánkok. Aztán csak a kezecskéim figyeltem, ahogy elhúzva ad új méretet, amit nézegettem egy kicsit oldalra döntött buksival, aztán lassan mosolyodtam el, a végén a szám belső felére is harapva, hogy fel ne nevessek. Nem is értem, miért feltételezi, hogy megkeresném. De megvan az én raktam el, nem kellene kutakodnom.
- Pont ekkorát? Pedig tudom is hol van - mondtam egy pillanatra lebiggyesztve a szám, de nem voltam elkeseredett, ezt biztos ő is érzékelte. Főleg mikor nem sokkal később az érintésre elvigyorodtam. - Neked viszont hideg a kezed, nem te fázol inkább, Nyuszó?
Az érdeklődésem nem is tudom célt ért-e, mert lassan annyit mondott egy utolsó falatkát követően, és elindult a szobánk felé, én meg kicsit lemaradva éreztem magam, pláne, hogy még a torta miatt érdeklődtem volna, de még én is elengedtem ezt. Valahogy engem is jobban foglalkoztatott ő, mint az édesség, így azért meg tudtam ám érteni, hogy ez ráér. De már megkóstolta! Én elégedett voltam. Pontosan ezért is topogtam utána boldogan és karoltam át. A csók után még láttam, ahogy záródik az ajtó, régebben egyszer még integettem is így a gyerkőckének, ami persze másnap tökre bántott. Addig nem igazán ez foglalt el, de mindegy is.
- Igen? És akkor most mit csinálunk vele, kapok a takaródból? - kérdeztem nagyokat pislogva, mielőtt még a kezeim feljebb nem csúsztak, hogy átkarolva a nyakát húzzam közelebb előbb egy apró puszira, aztán a szemébe nézve vigyorodtam el, mielőtt az ajkaim az övére tapadtak volna. Éreztem a karamella és az ét csoki elegyét még a tortafalatok nyomán, a tenyereim meg lassan csúsztak a mellkasára. Ugyan nem volt egyszerű, de végül egy kis levegőért elhajoltam, de csak annyira, hogy a nózim az övének dörgölhessem. Eszkimó pusziiii.
- Megnézzük azt a vaníliás-karamellást? - érdeklődtem beszívva az alsó ajkam, ahogy a kezem lassan visszavándorolt a dereka és csípője közé.
Azt hiszem a kérdésre nem vártam választ, elég egyértelmű volt, hogy azért mutogatta ő is nagy lelkesen már, szóval csak kivettem a zsebéből, aztán nagyon szépen mosolyogva rá fogtam meg a kezét és húztam őt magam után az ágyhoz. Még úgysem nézte meg az új ágyneműnket, pedig nagyon jó illata van ám! Ez még pont a szülinapi keretbe illet, ahogy egy utolsó csókkal egymásba is feledkeztünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707689#post707689][b]Lewy Bojarski - 2017.11.10. 17:20[/b][/url]

Az elképzelés, hogy az asszonyka a nagy pocakjával ott forgolódik és sütöget a nagyobb gyerkőcnek, míg én szépen pillogok a pulton ülve, annyira nem volt csábító. Persze, nem jelentette azt, hogy nem lennék rá hajlandó, csak azt, hogy akaratlanul is belemásznék a folyamatba, akár szeretné a kis nejem, akár nem.
- Nem? Majd felveszem a zümizoknim, hogy legalább az élvezeti-értéke meglegyen a dolognak - forgattam meg kicsit a szememet, mielőtt még beszipogattam volna a különleges tea utolsó kortyait is. A tea immár csak kis gyöngyökkel szolgálhatott, amiket hamar az arcomba is öntöttem, aztán rázogattam csak meg a már üres műanyagot. Erről ennyit.
- Iiiiigen, pont úgy. Ők is ilyen marketing-guruk - sóhajtottam aprót, mert az esetek nagy többségében legalább három percig tart, ameddig megadom magam a kísértésnek. Legalább a kindertojást nem magamnak szoktam venni, abban csak a kis kacatokat szoktam összeszerelni. Ameddig életem nője betolja a csokit, esetleg csempészve a fehérkének is, én meg úgy teszek, mintha nem láttam volna minden egyes pillanatát a procedúrának. A lényeg az, hogy ezek értettek hozzá, hogyan is kell az emberrel kiszúrni.
Persze a 626 első számú rajongója nem volt oda azért, hogy a kísérleti lényeknek nincs mindig külön részlege, de ez már csak így volt, nekem a szemem sem rebbent a dologra.
- Biztosan fogják, pláne, ha rázod rájuk a mutatóujjad! - horkantam fel, talán kicsit csipkelődősre is sikerült a megszólalás, pedig esküszöm nem direkt csináltam. Mind a ketten megszabadultunk a vonzását vesztett poharaktól, csak azután haladtunk tovább befelé. Aztán előkerült a bb8-as és asszem addig tartott a normális viselkedés.
- Tényleg aranyos, elfogadnám, csak szerintem Volt frászt kapna tőle - képzeltem el, ahogyan a kis robotka gurul végig a nappalin csipogva. Maja kicsit odébb vontatva még meg is simogatta. - Iiigen, világítós, meg gyűjtői, meg mindenféle is. És vannak ruhák is, igen, azok szoktak a halálom lenni. Látod? Chewie.
Lelkesen figyeltem egy nagyon szőrmókos pulóvert, igazából elég viccesen nézett ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707786#post707786][b]Maja Bojarska - 2017.11.11. 00:15[/b][/url]

Szerintem elég jól hangzott é mókásnak is, hogy Voltnak is gyártsak szülinapi meglepit, szerintem ő biztosan értékelte volna. Sokkal inkább nézett ki örülős, partykutyának, mint amennyire az apukája oda volt azért, hogy ünnepeljen velem, velünk. Persze, nem kellett ez a kombinálás, pontosan tudtam, hogy inkább a számok voltak az okai, nem mi, vagy a torta, vagy a köszöntgetés, ettől még ezt se értettem meg annyira. Én sem szerettem a sajátom olyan nagyon, de ennek egészen más valaki volt az oka, amire próbáltam nem is emlékezni jobb esetben, bár most is, mint mindig, akaratlanul is elém kúsztak a lapok, meg az utolsó ajándék, amire emlékszem. Sóhajtottam is egyet, külsőre talán indokolatlanul, aztán inkább elmosolyodva pillogtam rá.
- Hm? Háááát, mondjuk az valóban igazán csinos, azt egy egész kicsit - vagy nagyon, de ez maradjon titok - szeretem - vigyorogtam rá. Lassan, de biztosan megszenvedtem az utolsó kis gyümibogyókkal, mielőtt még üresnek nyilvánítottam volna a műanyag pohárkát. Igazából nagyon jól esett, nem is tudom miért jutott eszembe, vagy éreztem szükségét már, de most úgy boldog volt a poci is, én is, minden jó. Mondjuk addig, amíg nem kezd el rossz helyen balettozni vagy labdázni, ki tudja éppen kicsilány vagy fiú.
A pénztár melletti dolgok kérdését azt hiszem hamar felfogtam, a megerősítés azért persze jól jött, de abban a pillanatban rájöttem, hogy kár is volt érte. Még múlt héten vett nekem egy kindertojást, ami csodával határos módon még bontatlanul hevert a hűtőben, és most nagyon szerettem volna felbontani. Azt hiszem tudom mi lesz az első, ha hazamentünk. Itt meg jó lenne, ha rendet tennének. Hogy lehet, hogy a kísérleti lényeknek nem jutott külön osztály? Ez tényleg szomorú volt, elég csúnyán is néztem, ha én tudok olyat, mikor elvicceskedte a felháborodásom. Jobb is lett, hogy beértünk a mini robotkákhoz.
- Hááát, lehetséges, pedig nagyon édes - gondolkodtam el. Igaza volt, nem igazán tudott mindenért rajongani, főleg, ha nagyobb, mint egy kispárna, nem puha és láthatóan szórakoztat minket helyette is. Ezért is merült fel bennem, hogy vajon a brekivel mi lesz.
- A halálod? Mi baj velük. Biiztos van olyan pizsis meg pulcsis dolguk is, láttam valamikor a sok számos alkalmazásodban őket - jegyeztem meg, mintha ezzel tök egyértelmű lenne, hogy megint nagy volt az ujjam, és a pónis helyett az a vásárlós izé jött be. Bár nem tudom mi furább. Hogy egymás mellett van, vagy hogy az övén is pónit nevelünk. Akinek vettem új popsitetkót, mert most ingyen volt! Közben a mutogatott darabra néztem elsőre kicsit méregetve, aztán el is nevettem magam. Biztos vicces, aki hordja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707825#post707825][b]Széplaki Alíz - 2017.11.11. 15:34[/b][/url]

- Igazi labdarúgó fan lesz a gyerkőc, ha már most ennyit rúg. Gyakorol a gólra - mondtam a barátnőmnek vigyorogva.
- Nos, kislány lesz - feleltem Majának sejtelmes mosollyal az arcomon. Reméltem, hogy a vizsgálatok is ezt mutatták ki és nem tévedtem nagyot, de vakon megbíztam az álmaimban, mert idáig sosem vezettek félre.
- Köszi. Igazából tartok tőle, hogy valóban jó tanár leszek-e majd, de éppen ezért szeretnék gyakorlótanár lenni először, hogy Olive megmutassa, mit, merre és hogyan kell csinálni. Még nagyon nincs tapasztalatom ezen a téren, de bízom benne, hogy el tudom majd sajátítani és idővel ráérzek majd a tanárság "ízére".
- Aham. De nem is az a gond, hogy sok a rossz álmom, mert ezeket nem tudom kiszűrni, hanem inkább az a baj, hogy még mindig nem tudom teljes mértékben irányítani az álmaimat, csak részlegesen. Valahogy kevés az energiám hozzá vagy nem tudom - válaszoltam lebiggyesztett ajakkal. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt négy év során, de még mindig volt mit tanulnom. Részben már képes voltam kontrollálni az álmaimat, de még mindig nem teljesen, és ez bosszantott.
- Hol fog világra jönni a kisbaba? Választottál már szülész-nőgyógyászt? Vagy itthon fogsz szülni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tervezi Majácska a gyermek világra jöttét. Gondoltam magamban, hogy bizonyára megbeszélték már, hogy hol fog megtörténni ez az egész, hogyan gondolta el ezt a folyamatot. Reméltem, hogy minden klappolni fog majd és problémamentesen ad majd életet a kisbabájának.