36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 40 ... 48 49 [50] 51 52 ... 60 ... 127 128 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 00:20 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A bűntársammal együtt végül sikerült elsunnyognunk a sültkrumpli sorsát, jobb is így csendben és nyomtalanul. Legalábbis reméltem, hogy nem maradnak morzsik, mert annak nem lenne jó vége. De Volt elég jól működött és én se kentem össze semmit. Aztán a dobozokat széttolva a magaméból kihalásztam a krumplit meg a fagyit és az asztalra helyeztem, hogy aztán vízért menjek egy kis tálba - meg a kezem is megmostam akkor már, mert a szőrmók volt szíves összenyalni.
- Jó, akkor a csibefalatokból kiloptam kettőt - mondtam elmosolyodva, hogy aztán lecsücsüljek a kifelé fordított székre. Igaz, nem voltam se öreg néni, se rossz kondiban, de így jóval kényelmesebben voltam. - Majd megeszed később, és hé, ő volt éhes, ő kérte a fagyit is tuti, nem én voltam!
Annyira hihetően háborodtam fel, hogy még a kezeim is felemeltem jelezve az ártatlanságom, ám sikerült magam el is nevetni. Inkább leszedtem a fagyim kupakját, majd beletunkoltam a krumplit, hogy aztán megegyem. Nem is undi, nem értem az embereket.
- A tiédben egy olyan vidraszerű van, olyan fogsora van, mint Stitchnek, és tudod gurítani, közben meg csattogtatja is - meséltem el, nem mintha kipróbáltam volna és ha véletlenül nyitva lenne a zacsi, az is gyári hiba! - Mesélte az eladó!
Tudtam, hogy fontos napja volt, annak pedig őszintén örültem, hogy ennyire jól megvannak mostanság, én is kedveltem az ottani csapattársait is, már, akit ismertem, senki se evett embert és velem is rendesek voltak többnyire. Nem is feszegettem a dolgot, tudtam, hogy ezt már nem is szabad.
- Iiigen, nekem is eszembe jutott párszor, egyszer nézegettem is, de úgy nem tudtam… nem szerettem volna egyedül - néztem rá fel, mielőtt újabb fagyis sültkrumplit tömtem volna a pofimba. - Csak párat néztem meg jobban, amik úgy szebbek voltak, valami aranyost kerestem, de… - vonogattam a vállaim, ez is olyan döntős szitunak tűnt, azok meg marhára nem az erősségeim, pedig most már elég közel volt minden, hogy összekapjam magam én is. Már egyedül eljárok a boltba, az is valami, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 18. 04:19 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Kicsit felnevettem, mert nem is Maja lett volna, ha ott helyben, vagy minimum hazafelé nem állt volna neki egy kicsit nasizni belőle. A csirke is jó volt nekem, a maga megcsócsált valójában, mert a mekis ketchup sokkal jobb volt, mint a többi.
Maja lassan lecsücsült a székre és kissé elkényelmesedett, mire oda hajolva nyomtam egy apró csókot az arcára.
- Én hiszek neked, biztos ilyen lelkesen eszegetős brekilány lesz - nevettem fel kicsit, majd én is leültem, hogy a karamellás fagyi pusztításába kezdjek, lassan, de módszeresen. Közben megadta magát, de ő is tudta, hogy nem éppen ártatlan az ügyben, így lassan ki is tört belőle a nevetés. Szerettem ezt a hangot, megnyugtatóan hatott rám, úgy éreztem tőle, hogy ha az életem egy része éppen szar is, a másik része teljesen rendben van.
- Ez aranyosan hangzik - közöltem, miközben kihalásztam a papírból a kis állatot is, a kanállal a számban. A fólia már fel volt szabva, de csak egy pillanatra néztem az asszonykára, majd gyorsan vissza a lényre, ahogy kibontottam. Tényleg eléggé vidra szerű volt, szóval leraktam a pultra, hogy kipróbáljam, valóban működik-e. Elég menőn csattogtatta a fogait.
Elég hamar léptük a fiúk dolgát, persze, szerettem őket, de volt olyan az életemben, ami jelen pillanatban előnyt élvezett.
- Persze, ez mondjuk érthető. Deee hé, most itt vagyok - szusszantam fel, kicsit a fagyim piszkálgatva. Néha úgy éreztem, kevés az idő, amit vele töltök, de ezen mindenképpen változtatni akartam. - És mik voltak azok az aranyosabbak? Mondjuk nekem kevés tetszett, de azok eléggé... mint az Ania.
Kicsit körülményes voltam az ilyenekben is, de most már tényleg nem ártott volna, ha találunk a kicsilánynak egy nevet. A tekintetem ismét, akaratlanul is elvándorolt kissé, a pocakjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 18. 14:36 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Nem tagadhatom, hogy mikor kijelentette, hogy tetszik neki, azért nagy kő esett le a szívemről. Mehettem volna akár vissza ma is a fodrászomhoz, de nem hiszem, hogy örült volna neki, ha még egyszer egyedül hagyom. Én sem szerettem volna, ha ilyen végén a dolgoknak újra egyedül kellett volna hagynom.
Szóval inkább hagytam, hogy szorosan átkaroljam, a fejem is szívem szerint a vállának döntöttem volna, de a hajam figyelgette, hát csak viszonoztam az átkarolást. Aztán a keze az arcomra csúszott, én pedig akaratlanul is a tenyerének nyomtam, mert jól esett az abból áradó hő. De nem sokkal később a keze feljebb vándorolt és összeturkálta a tincseim egy pár, egészen határozott mozdulattal.
- Jó, na, Asszony, átjött a lényeg. Nincs radikális változtatás! - forgattam meg kicsit a szemem, de aztán elmosolyodtam, hogy kimutassam, emiatt még nincs  harag.
- Nem hiszem, majd megérted - közöltem halvány vigyorral, miközben elpöccintettem az arcából egy hajtincset, mielőtt puszit nyomtam volna az ajkaira. Azért látványosan elgondolkoztam a hatás kedvéért, hogy akarom-e én ezt, mielőtt még ismét az arcába hajoltam volna, ő pedig eléggé komolyan vett, azt hiszem.
Segítettem neki felkelni, már egész jól meg tudtuk oldani a dolgainkat, így a végére megvolt az összhang. Furcsa vicce ez a sorsnak, azt hiszem. Mert hát, mire az ember megszokja a dolgok állását, megint változik az.
- Na, gyere, csak a nappaliig kell. Bár a konyhában van fagyi, de majd behozom! - Nem akartam elengedni a kezét, most jól volt ez így, hogy csak mi... négyen, ha az utánunk kopogó fehéret is beleszámoljuk. - Most már nem megyek sehova.
Inkább leültem a kanapéra, majd nagyon szépen csillogó, várakozó pillantást vetettem rá, hogy gyerünk, csüccs, a dobozt csak azután vettem az ölembe, hogy ő is elhelyezkedett. Az ő ölében nem hiszem, hogy elfért volna.
- Fogom én, te csak bontsd ki!
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. november 18. 14:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 14:39 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Ha alapvetően nem is lenne a minike nagy karamellafagyi fanatikus, az elmúlt hónapokban már annyiszor került elő az íz, hogy nem lehet, hogy ne szeretett volna bele. Én is megtettem, az apukája is, várható volt, na. Az kevésbé - legalábbis szerintem -, hogy kettővel kevesebb a falatkák száma. Lehet ha nem mondom, észre sem veszi, de most mit tettem volna fél óra ácsorgás és ugyan ennyi hazaút alatt? Nem voltunk túl kivárósak a hamival.
- Az lesz - bólintottam párat már csücsikélve, hogy mikor ő is ezt tette közelebb csuszizzak székestől meg a dolgaimmal az asztalon. Azzal viszont kevésbé tudtam mit kezdeni, hogy látszólag nehezen akarta elhinni, hogy nem én voltam, a végére meg már nekem is nevetnem kellett a dolgon. Igazából nem szeretek és nem is szoktam neki hazudni, ezek is inkább csak ilyen kis hallgatólagos elterelések. Nem sok jó van abban, ha elmondja, hogy ne etessem dolgokkal Voltot, de engem mégis meghatnak a kiskutyusos, ártatlan szemei; vagy abban, ha beleeszem a hamiba idő előtt.
- Hát, arika is, bár az, hogy szinte bármit el tud harapni kicsit ijesztő - húztam el a szám, mondjuk én ettől még édesnek véltem, pont olyan volt, mint egy pindurit agresszívabb Vidra, akit Stitch tanított viselkedni. Voltak gondjai, de szerethető. Valahogy ez lehetett a helyzet a lengyelek körében is, mikor elkezdődött a dolog is már ott voltam a férjecske mellett és most is, örülök neki, hogy rendben van minden.
- Tudom, de akkor is, túl sok név és oldal volt abban a könyvben, amit a neten láttam. -  Szóval pár oldal után sokat ugrottam, mert uncsi volt és felét nem is értettem, mert nem fordították le. Talán az e-ig jutottam, mielőtt sok lapozással a j-nél folytattam. Nagyon furi neveket adnak az emberek, meg se mertem nézni, Luca mikről mesélt.
- Hát nem az ilyen Jowita meg Stan… valami - akadtam bele, mert amúgy volt egy csomó, amit ki se tudtam ejteni. Igen, a lengyel neveket néztem, mert az úgy egyértelmű volt, hogy olyan legyen, meg az szép. Aztán mikor mondta a nevet elmosolyodtam. - Azt én is néztem, az széééép, meg az Emilia, Mia és a Klara is…
A fagyimhoz közben előkerült a műanyag kanálka is, úgy kicsit gyorsabban ment, mint most a krumplissal haladtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 21:20 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Azt hiszem ő úgy jött haza, hogy félt, megint jön, ami a sárga kocsicsodában történt, én meg attól tartottam, mikor ez eszembe jutott, hogy tényleg olyan szörnyű vagyok. Egyből olyanná zsugorodtam belül, mint az a lila vagy kék szörnyecske, de csak mert éreztem, hogy nem érezte jól magát még el nem motyogtam, hogy egyébként nagyon kis helyes így is, csak fura volt. De ezt már érezte is, mikor az ölelés közben bele is turiztam kicsit, de igyekeztem nem elveszni ebben.
- Nem úgy értettem. Mármint ha szeretnél valamit, az a te döntésed, én csak… nem annyira szeretem, ha olyan nagyon más… - sóhajtottam egyet, mielőtt elhúzódtam volna egy kicsit szorosabb ölelés után. Nem akartam, hogy az jöjjön le, én most mennyire mérges lennék, vagy hogy utálnám, ha ő mást szeretne, mert nem így volt. Egyszerűen nem voltam jóban az ilyen változásokkal sokszor.
A hercegsége kérdése függőben maradt, picit megráztam a fejem, mintha azt várnám, hogy attól kitisztul a kép, de ez nem történt meg. Inkább kiélveztem azt a puszit, ha már végül megkaptam, majd a mosolyom is sokkal szélesebb lett, mikor már felfelé keltünk a földről.
- Ú, fagyi, ez már biztos az egyik legjobb szülinapom - jegyeztem meg kicsit elhallgatva, ahogy gondolkodtam. Gyakorlatilag évekig kerültem a dolgot, anya csinált mindig tortát és abban maradtunk, ha elfújom a gyertyát, utána mehetek mesét nézni vagy amit szeretnék. Igyekezett, hogy ne érezzem magam rosszul amiatt a bizonyos miatt, de nem ment. Aztán 2 éve elsőre Ririékkel is csináltunk valami ünneplés félét, bár elég furán éreztem magam. Az előző meg… szerettem volna Lewyvel lenni, mást nem igazán, de nem lehetett. Most meg itt van, vagyunk, majdnem négyen.
Örültem, hogy nem megy, de azt hiszem ez nem csak az estére vonatkozott, hanem most már túl közel volt az a dátum, hogy sokat kelljen egyedül várnom. Kicsit aggódtam, de mióta hazaért most ez már egészen ki is szaladt a buksimból. Szépen leültem mellé egy kispárnát a hátam mögé tuszkolva, aztán felhúztam a lábikóim úgy fordultam felé.
- Ühm, jó - haraptam a számra, hogy aztán a doboz szalagját szépen lebontsam, majd leszedjem a tetejét, csak aztán nyúltam bele, és mintha megbökte volna valami az ujjam, szóval kicsit grimaszoltam is, mielőtt a dobozba hajoltam volna. Ilyen pocival érdekesen festhettem, de na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 00:06 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Összességében nem féltem tőle, nem volt egy vérszomjas darab. Nem is tartottam attól sem, hogy nem támogat, mert tudtam, hogy nem zavarna vissza a fodrászhoz, ha úgy jönnék haza, hogy nem tetszik neki. Csak nem akartam, hogy a saját szülinapján keseredjen el totálisan, hogy éppen úgy jöttem  haza, hogy a hajam nem jól más.
- Tudom, na, ne vacakolj ezen! - simogattam meg az arcát, majd felkeltem, hogy aztán őt is felsegítsem, egyelőre ezt az egész herceg dolgot egy kicsit elnapolva. Persze, én ettől még az maradtam, csak ő nem tudta. Hm-hm!
A legjobb szülinaphoz nem igen kellett megerőltessem magamat, mert mesélte, hogy nem igen tartotta őket, amit meg együtt tartottunk volna, azon éppen meg sem ölelhettem volna, mert egy jóindulatú méhfajzat fogta magát és megcsípte. Minő jóságosság.
- Legalább ehhez értek, na! Azt viszont be kell ismerjem, hogy a sajátomat megettem a fodrásznál. Ma is túlléptem a cukorbevitelt - szusszantam fel kissé bűntudatosan, de nem akartam ebbe belemerülni, mert onnan bizony nincsen visszaút. Nem ajándékbontás lenne, hanem felülésszámolgatás, hogy legalább egy kis kármentesítés legyen.
Végül kis csapatosan letelepedtünk a kanapéra, én pedig elengedtem Maja kezét, hogy az ölembe pakoljam a dobozt. Így mégsem kellett annyira hajoldoznia előre, vagy ácsorogni, megint a földre ülni.
- Remélem azért boldogulsz... - horkantam fel kicsit, miközben figyeltem, ahogyan az arany szalag lekerül róla. Aztán levette a fedelét is és beletúrt, a grimasz alapján a koronával mááár találkozott. - Ha valamit nem értesz, csak kérdezz, én vagyok az infópultos srác ma. Kifejezetten helyes és segítőkész, ám házas infópultos, sajnálom hölgyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 02:13 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Nem lepett volna meg, ha a lányka is nagyon szívesen töltené az idejét nasizással. Mind két szülője olyan volt, hogy a karamellás fagyi álmából felébresztve is jöhet. Esetleg forró sültkrumplival. Összességében ő is nevetésben tört ki, mert mind a ketten tudtuk, hogy nem igazán ért a kamuhoz és ezért én nagyon hálás voltam neki.
- Hát, Stitch is, de neki sem mondod, hogy ijesztő... vagy az csak azért van, mert a 626-os kék és szomorú is tud lenni? - vontam fel a szemöldököm kicsit, érdeklődve, de közben toltam még egy kört a kis vidralényen, aki továbbra is vadul csattogtatott.
A nevek tényleg nem egy egyszerű esetet jelentettek, voltak nagyon nehezen kiejthetők, meg olyanok, amikről azt sem mondanád meg, hogy most lánynak szánták, vagy fiúnak. Nekem a nagyszüleim kizsarolták, hogy olyan legyen, ami külföldön se okoz nagy gondot, különben biztos, hogy Przemyslaw lettem volna, vagy rögtön Ksawery.
- Jó, tény, az utónév-szótár nem egy kalandregény - biccentettem beleegyezően, mielőtt betoltam volna egy újabb adag szirupot. Igazából én is elaludtam fölötte egy párszor, ha nem akkor álltam neki, mikor volt elég, fölösleges energiám. - Az egyik unokatestvérem volt Stanisława, sosem szerettük egymást.
Hosszú sztori volt, aminek esetleg volt köze hozzá, hogy a családi, medencés partin esetleg a ruhái belerepültek rejtélyesen a grillbe, míg ő a medencében pancsolt, egy szál bugyiban... de ha egyszer szemét volt előtte, mit volt mit tenni? A nagymama prémjében ülte végig a vacsorát.
- Az Emilia is egész jó, Miáról folyton a tündér jut eszembe a pink hajjal... de a Klara szép, a Klarat én is néztem - ecseteltem nyugodtan, majd a fagyimba bámultam pár pillanatig. Olyan pro-kontra lista féle állt össze a fejemben, szépen lassan. - Öm, akkor ezekből kéne dolgozni, nem? Mármint... az Ania szép, meg az én családom részéről egy sincs... viszont... Klara. A papádnak biztos tetszene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 02:19 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Örültem, hogy a látszat ellenére nem lett baj semmiből. Biztos lehetett volna, de a haj rendben volt, én se voltam a jelek szerint buta, így pedig mindenki nagyon boldog lehet. Vagy hát majdnem mindenki. Volt egyelőre nem értette ezt a kis jelenetet, de majd megbékél, sőt, szerintem már okés lehetett, mert ahogy felálltunk, ő már a lábamnál totyogott utánunk, én meg szorongatva a leendő apuka kezecskéjét topiztam a nappalinkba.
Lehet, hogy nem voltak magasan az elvárásaim, ettől még komolyan gondoltam, hogy mielőtt ő jött az életembe, anyukámon meg a papiékon kívül soha, senki nem gondolt rám, ennyit meg pláne nem tett értem, így tényleg mindig volt valami, ami olyan legjobbnak ígérkezett. Most éppen a szülinapom. Még az övén sem húzta úgy a száját végül szóval határozottan jól álltunk.
- Naaagyon rossz vagy - nyújtottam el a fokozást, ahogy ingattam a buksimat, persze mindezt kuncogva, mert közel sem gondoltam semmi ilyet. Szerintem egy fagyi bőven belefért, senki nem hal bele, és ebbe a futkosásba, amit az elmúlt órákban csinálhatott, biztos le is dolgozta már.
A kanapéra telepedtünk, hogy Volt nagy szuszogva figyeljen én meg kibontsam azt a nagy, aranyszínű csomagot. Egy percig hezitáltam a tetővel rágcsálva a szám, aztán Lewyre néztem, majd belemásztam a dobozba. Attól még, mert nem kellett volna, szeretem a meglepiket, ezt sosem titkoltam. Ezért menő a kindertojás is.
- Iiigen, nem vagyok ennyire béna, csak van egy breki a hasamban - közöltem a nyilvánvalót, ahogy sikeresen valami szúrós és kemény akadt a mancsaim elé. Kicsit óvatosabban rászorítottam, aztán ki is emelve meredtem rá, ahogy a tenyereimen csücsült. Nagyokat pislogva vigyorogtam. - Uuuuuuu, ez-ez-ez, olyan, mint Aranyhajnak? És az enyém?
Nem nagyon kérdezgettem a dolgot tovább, csak kicsit szétigazgattam a kócos hajam és beletűztem a tiarát. Közben vettem észre, hogy a másik kezemmel meg kihúztam valami lógósat, mert beleakadtam. Nem tudok szépen pakolni, na. Ami azt hiszem egy nyaklánc, ahogy nézegettem, olyan volt, mintha csillámot tett volna bele. Vagy valami port.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 02:56 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Volt kissé értetlenül állt az egész este előtt, már eleve azt sem értette, ha én vagyok az apu, akkor miért kopogtam a saját szobám ajtaján, de elengedte a dolgot. Nem, nem beszélek az állatok nyelvén, egyszerűen ismerem már a saját kölykünk, hogy mikor van teljesen belezavarodva a dolgokba. De lassan megbékélni látszott, legalábbis a körmei halkan kopogtak Maja után, jelezve, hogy ő is jön.
Lecsücsültünk a kanapéra, még azt is meggyóntam út közben, hogy én bizony már betoltam egy fagyit. Más kérdés, hogy a stressz fogyaszt, és amúgy is elég sokat mászkáltam.
- Iiigen tudom, de most nem mondom, hogy büntess meg... - megengedtem magamnak egy kacsintást, mielőtt kissé köhécselve köszörültem volna meg a torkomat. -, mert semmi kedvem a kanapén aludni.
Lassan az asszonyka is elkényelmesedett, már amennyire ez egy görögdinnye méretű hassal lehetséges, és nekiállt a csomag kibelezésének. A kijelentésére a kékjeim tányér méretűre nyitottam és úgy meredtem a nő hasára, mint akinek most tűnik fel először, hogy állapotos a hölgy. Végül inkább csak elmosolyodtam, mint az a retard nyúl, ahogy kiemelte a tiarát a dobozból.
- Öhümm... Mondtam, hogy van hercegnőm! - közöltem kissé okoskodó hangnemben, de elégedetten biccentettem oldalra a fejem, ahogy óvatosan a hajába biggyesztette a koronát.
A lánc pöppet beleakadt a kezébe, de elég hamar sikerült megoldania a dolgot és érdeklődve figyelte a kis kapszulát, amiben a por jobbra-balra csúszkált. Ezt csak akkor látta az ember, ha figyelmesen nézte.
- Ha lehet, próbáld meg nem eltörni, a csillámporos része ég pótolható,
de a maradék kilenc tized az nem igazán... Vagy nem lenne jó érzés
- grimaszoltam kicsit, a kezem szinte reflex-szerűen csúszott a mellkasomra, ahogy mélyebb levegőt gyűrtem le. Persze, még elég sok minden volt a dobozban, így ismét várakozó pillantást szegeztem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 15:15 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Persze, az egyik első dolog volt, amit megtanult. Már, hogy a szuperugatás. Szerintem előbb tanulta meg ezt, mint a szobatisztaságot, és a legrosszabb, hogy még csak nem is zavart a dolog. De már nagyfiú volt, rég óta nem akadtak gondjai semmi ilyesmivel.
- Igen tudom, főleg a futókat, ha ketten mentek sétálni. Nem szereti, nekem is leugatja a nőket - ráztam meg a fejem kissé rosszallóan, mert lehet, hogy a Maja melletti ugatásban egy egész kicsit benne volt a kezem, de az egész biztos, hogy a nőcis nem én voltam.
Kissé tovább haladtunk, Maja keze meg bebarangolta a polc fél tartalmát, de igazából meg tudtam érteni, hogy miért. Én is alaposan be tudtam volna itt vásárolni, felnőttség ide vagy oda.
- Neeem, azt majd csak egy fél óra múlva, mikor éppen nem számítasz rá, most nem lenne benne izgalom - legyintettem, mert ki akar úgy szentbeszédet tartani, hogy a nép fel van rá készülve? A hunyorgós, csúnyán nézős arcra inkább csak lebiggyesztettem az ajkamat, jelezve, hogy rettenetesen megbántam a dolgot.
- Valahogy nem lepődtem meg, hogy megnéztétek azt is - mosolyodtam el halványan, igazából nem is Maja lett volna, ha nem veszik el a játékok közt a telefonomban. Más nő mit csinál? Csekkolja az sms-eim és a böngészési előzményeim. Maja? Megeteti a szörnyemet. A tánctudását inkább nem minősítettem, most éppen közelített ahhoz, amit én szoktam élni a bulikban, ha egy kicsit befigyel a pezsgő.
A keze szinte már reflex-szerűen csúszott a pocakjára, gondolom a breki megint rossz pózba pakolta magát, szóval én is lassítottam kicsit, hogy ne érezze úgy, hogy én siettetem őt bárhova is. A Stichekbe viszont így is sikerül majdnem belegyalogolnia, a vigyor pedig egyből kiszélesedett az arcán.
- És az baj? Nem amiatt jöttünk ide? - érdeklődtem kissé értetlen arcot vágva, de aztán csak megsimiztem egy 626-ost, mielőtt én is elmerültem volna a nézelődésben. - Lazíts már asszonyka! Semmi katasztrofális nem fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 15:43 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Szerettem a kis családi vonatunk. Bárhova tartottunk, mindig megvolt a kis sorrend. Vagy Volt vezetett minket és húztuk az aput, vagy a szerelmecske és akkor a fehérke kopogott utánunk. Mindig középsőcske voltam, de jó volt ez így. Vagyis mostanság olyan másfél középső vagyok. Lassan meg kettő.
- Ne? Pedig már éppen gondolkodtam rajta - rázogattam meg a buksim kicsit csücsörítve, mintha gondolkodnék rajta, de egyelőre tervben sem volt hasonló. Pláne az, hogy külön aludjon tőlem. - Neeeem, olyat neeem, biztos hogy neeem - tiltakoztam meg is szorítva a közelebbi kezét, amit magamhoz öleltem.
Még lecsücsülve is egy picit a buksijára siklott a tekintetem, de már csak somolyogtam és inkább igyekeztem a dobozt megsemmisíteni, ha már ennyit fáradt vele. Nem igazán számoltam szülinappal így pár nappal a bizonyos kilenc hónapunk végén, igazából semennyire. Vártam, hogy itthon legyen, megkapjam az éjjeli puszim és minden rendben legyen. Gyakorlatilag ez majdnem stimmelt is.
- Nem-nem, vááárjááál - susogtam kicsit le, miközben a hajam eligazgatva beleoperáltam a koronát a hajamba, nehogy lecsússzon bármerre is. Mondjuk a oroszlánysörényemből semmi nem szokott szabadulni. - Na, most már van.
Kicsit néztem magam elé mielőtt elvigyorodtam volna és még a nyaklánc kitárgyalása előtt az arcába hajoltam, mint az undi lányok. Megpusziltam, aztán nevetve meg is nyaltam az ajkait mielőtt elkezdtem volna a port nézegetni.
- Nagyon fogok rá vigyázni, de miért is? Mármint annyira értékes? Hogy érted, hogy nem jó érzés? Mi van benne? - szaladtak ki a kérdések, ahogy a jobb tenyerembe zártam azt még a bal kezemmel még visszamásztam a dobozba, mert éreztem valami puhát. Ruhát, talán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 15:44 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Ugyan a szörnyivel kapcsolatban igaza volt, ettől még a vidra nem egészen volt kedves teremtés. Őt nem lehetett megnevelni, azért telepítették oda, ahova, hogy megakadályozza más pokémonok elszaporodását. Bármi áron. Ő lenne a mi Leroyunk, annyira nem cukipofi, mint Stitch. De ezt inkább most megtartottam magamnak a részleteiben és csak billegtettem kicsit a buksim gondolkodva.
- Stitch egészen más, sok olyat tud, amit Yungoos nem. De egy kicsit az is lehet - tettem még hozzá a szomorú és kék dologra, benne volt a pakliban. Mai napig elég pityergetős, mikor magányosan, ohanátlanul csücsül a kacsás könyvvel az erdőben. Senkinek nem kívánok ilyet. Jó, talán van ember a földön, de az más.
Kicsit turkáltam a fagyit az előkerült kanalammal mielőtt még egy kupac karamellás öntetet nem tömtem a pofimba. Közben sikerült elmesélnem, ha nem is tökéletesen, milyen gondjai akadtak azzal, amit olvastam és be kellett látnom, hogy még másfajta könyvnek se túl szívesen állok neki, ezért lehetett szuszis hatása. Ennyit arról, akik külön gyártanak altatós mesét, elég lenne ezt felolvastatni szerintem.
- Hát nem az… szegény, őt senki nem szerette? - kérdeztem őszinte sajnálattal, mert nem hittem volna, ha a szülők gondolnak a babára, ilyen neveket adnak. Szörnyen hangzott, én biztos el lennék keseredve, ha a breki megutálna, mert csúnya nevet kapott tőlünk.
- Megeshet, hogy éppen a Nickelodeon ment a TV-ben, mikor Volttal írtuk azt a kis jegyzetet… - és a Mia és én volt éppen műsoron. Mi csak a Mancs őrjáratot vártuk és a Tini Nindzsa Teknőcök következő részét. De a Teki meg a Breki se tűnt jónak, a könyvbe meg már beleuntunk. Közben persze figyeltem tovább életem értelmére lassan kanalazva a fagyit, mielőtt lefagy az agyam meg a fogaim.
- Igen, szép és aranyos is, olyan hercegnős is kicsit. Öhm, ahhaaaam - kezdtem picit elveszve a gondolataimban, aztán a kanalat a pohárba tolva hagytam picit a fagyit és csak a sültkrumplival foglalkoztam. Azt hiszem már most is ő örül a legjobban, a papi ilyen kis támogatónk, még képet is hord kettőnkről magánál. A mama nem engedte, hogy az ő nevét adják bármelyik lányuknak, szóval azt hiszem ez több lenne, mint egy nagyon jó meglepetés.
- Szeretem azt a nevet, de ez csak egy indok, mindkettő nagyon cuki… nem tudom a brekinek melyik tetszene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 15:59 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Tisztában voltam vele, hogy a babunak milyen furi szokásai vannak, mert a vicsorgós ugatás, amit egy rám köszönő szomszéd fiú kapott minden volt, csak nem túl kedves. Nem igazán értettem a dolgot, bár néha úgy éreztem nem válogat, mert egy nénire is ráugatott aki a boltból ment haza és nagyon beszélgetni akart.
- Nem kedveli az idegeneket lehet, én sem. Nálad a fiúkat meg a bácsikat nem? Nálam nem válogatott - mondtam nagyot szusszanva, nem is igazán fogtam fel, ha célzás akart lenni, hogy talán miattam csinálja a négylábú. Tudom, hogy szeret engem, de miért lehet baj, ha elfut a férjecske mellett valaki, aki lány? Jó, azt lehet én se szeretném, ha más nőkkel beszélgetné át a reggelét a velünk való játék helyett, de én nem ugattam meg senkit! Még a kis rohamosztagosokat sem, pedig Kevével ha másban nem is, a jó oldal támogatásában egyet tudtunk érteni.
- Ja, ééértem, jó, majd próbálom addig elfelejteni, hogy már pumuklinak is van bezzeg az én időmben története. Remélem az is olyan vicces, mint a papinak szoktak lenni - vigyorogtam rá kíváncsian várva, mi is lesz az, de aztán gyorsan túl is topogtam ezen. Leginkább szó szerint is, mert majdnem elkaptam pár plüss Stitchet. Közben egy nagy levegővel vettem tudomásul, hogy nem csak nekünk van mehetnékünk így a kezem visszacsúsztattam inkább magam mellé.
- Nem úgy értettem, csak az sokszor ahhoz vezet, hogy valami meg lesz véve, a vásárlás meg sokba szokott kerülni, pláne ilyen helyen - fejtettem ki a szokásos problémáim az egész bolt-pénz kérdéskörben, de aztán inkább becsuktam a szám. Tudom, hogy ő nem aggódik ezen, mert nincs miért és mert van neki elég, ettől én még néha mindig érzem azt, amiben felnőttem. Csak okosan és kevésből is teljesen jól megvoltam.
- Tökre laza vagyok hééé, ha nem lennék olyan, mint egy habbal csúcsozott muffin, le is mennék hídba, de nem lenne túl szép így. Különben nézd csak… - nyúltam a keze után, hogy a túl aktív breki tevékenységeit szemléltetve a hasamhoz nyomjam. Igen, már elég intenzíven visszamozgott, nem csak olyan picit, mint az első este. - Ő is menne nézelődni gondolom… ú, nézd, az a kapucni, tök cuki foga van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 18:11 | Link



Éééééén |15. első percei | München, Németország


A kis konvoj sokkal hamarabb odaért a kanapéhoz, mint azt elsőre saccoltam volna. Általában így szoktunk haladni, én vagy legelől voltam, vagy leghátul, a középső helyet az asszonyka foglalta el.
- Igazán? Szeretem, hogy ilyen kis kreatív vagy, hogyha büntire kerül a sor - horkantam fel, mert Volt is valahogy véletlenül bejutott éjszakánként, akkor is, ha éppen bünti volt. Szinte olyan gyorsan karolta át a kezem, hogy pislogni sem nagyon volt időm. - Jó, na, nem alszom kint, mert ha nem állít meg senki, lefészkelődsz az ágyról.
A bontás nem tartott neki soká, abban nagyon jó volt, hogyan nyúzza meg a dobozokat, szerettem a lelkesedést, amivel neki állt.
Ő közben felbiggyesztette a feje tetejére a koronát, meg is igazította, hogy biztosan ne legyen gond. Aztán az arcomba hajolt, hogy adjon egy puszit, mire csendes morgással kaptam az ajkai után. Miután végigfuttatta a nyelvét rajta, kissé megköszörültem a torkom, az ajkamra harapva.
- Egyszer átszámítottuk még anno a piaci értékem alapján kilóra, a gyengélkedőn Maxyval, mikor be voltam nyomva a fájdalomcsillapítótól, az ott olyan 300 galleon, de nekem ingyen volt. Ömm.. - kicsit köhécseltem, miközben a fehérkére néztem. - Az ott az egyik bordám, innen alulról... még a balesetem idejéről. 
Végighúztam az ujjaim a lengőbordám vonalán, valami kínos mosolyt villantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 20:25 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Köztudott volt, hogy nem vagyok az, aki sokáig tud haragot tartani azzal, akit szeretek, a büntetés meg fele ennyire se megy. Én vagyok a legszomorúbb, ha mondjuk Voltnak éppen nasimegvonás van, vagy nem volt hajlandó megfürdeni, ezért nem jöhet be hozzánk. Szomorú és túl sokszor segítek neki meglógni is ebből, valószínűleg Lewy büntije is pont ilyen sokáig tartanának. Arról nem beszélve, ha valami távollevős lenne leginkább mennék utána, szóval csak ártatlanul néztem rá, mint aki nem érti, hogyan lökné le, ha egyedül alszik. Pedig de, pontos terveim voltak erre, mert ha már felkel, nyugodtan be is jöhet velem a nagyobb és kényelmesebb ágyikóba.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondtam rázogatva a fejem, hogy hihetetlen, milyen meséket ismer. Mondjuk ez történt legutóbb is, de shhh, csak álmodta.
Egészen szépen haladtam a doboz kifosztásával, ahogy lekerült a szalag és a teteje, majd a koronácska meg a buksimra. Erre mondjuk biztos nem számítottam a dobozban, eleve belegondolni is vicces volt, hogy Lewy tiarát vásárol. Felpróbálta vajon, hogy jó-e? Meg eleve, ez tényleg majdnem pont ugyan olyan, mint Aranyhajé. Ez nem lehet véletlen. Mondjuk ahogy rám került és kiosztottam az első hercegnős csókomat kicsit el is terelődött a figyelmem arra a bizonyos láncra.
- Nem vagyok túl jó matekból, de az rengeteg sok... abból eeennyire sok Stitch is kijönne - kerekedtek ki a szemecskéim a kis medálra, majd a drágára pislogva, ahogy a tenyereimmel villogtatva mind a tíz ujjam párszor hadonásztam neki. Egyértelműen nem az volt a gond, hogy nem kék szörnyik vannak itt, hanem úgy nem értettem az egészet. Néha úgy érzem annyi mindent kapok és felét meg sem érdemlem. Nem is néha, leginkább mindig. El is akadt a kezem a turkálásban nyilván, hagytam egyelőre a dobozt. Mi? Mármint belőle? Egyből oldalra döntött butanyuszis fejjel lestem rá, kicsit meg is rázogattam a dolgot. Ez régi szokás, nem is számít. Aztán úgy emésztgettem a dolgot. - Most kaptam egy saját darabot belőled? Ami csak nekem van? De cukiiii. Szeretem. Köszönöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 20. 00:50 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Nem lepett meg, hogy mindenkit megugat, így a szabad kezemmel csak a nyakam vakargattam kicsit, feltűnően megbámulva a plafont, de aztán csak megköszörültem a torkomat.
- Hát, lehet, hogy eddig csak nem talált olyan személyt, aki szimpatikus neki - húztam el a számat egy kicsit. Nem lehetett benne a kezem a dologban, egész véletlenül sem.
Persze, nem igazán volt bezzeg az én időmben sztorim, csak a kviddicsről tudtam volna beszélni, de arról meg már hallott eleget, nem hinném, hogy érdekelte volna. Bár, Majáról beszélünk, akkor sem lett volna egy rossz szava sem, ha tényleg nem érdekli.
A Stitchek majdnem megtámadták a feleségem, de még éppen időben állt meg hozzá, hogy a polcnyi kékség a helyén maradjon, ő pedig a hasát fogva szuszogott hangosan. Olyan furcsán tudtak nézni a járókelő vásárlók, mintha életükben nem láttak volna még házaspárt. Furcsák.
- Úgy mondod, mintha nem férne bele a keretbe, pedig te is tudod, hogy de igen, belefér - néztem rá sokatmondó pillantással, mert szinte már könyörgött érte a bankszámlámon lévő összeg, hogy időnként egy pöppet csökkentve legyen. Különben jön az adóhatóság, én meg nézhetek. Semmi kedvem az ilyesmihez.
Elképzeltem, ahogyan lemegy hídba és akaratlanul is elnevettem magamat a gondolatra. Utána legfeljebb varázslattal kelne fel megint, vagy negyed órát ügyködnénk. Valami hasonló, gázos sztori lenne belőle.  
A kezemet hirtelen a hasához húzta, én pedig kissé zavartan néztem rá, de csak addig, míg meg nem éreztem azt a bizonyos rúgást. Aztán a földre szegeztem a pillantásom és próbáltam visszafojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Imádlak titeket, tudod? - cirógattam még meg a hasát, mielőtt elhúztam volna a kezem, puszit nyomva a hajába. - Hm? Kapucni? Hol?
Talán egy kicsit többet forgolódtam a kelleténél, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg más foglalta le a figyelmemet. Mikor végre kiszúrtam, el is indultam arra, mert az a pulcsi iszonyúan szexi volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 20. 01:28 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Nem vagyok ugyan valami jó a jelek értelmezésében, de azt elég hamar kiszúrtam, hogy a hallgatás és a vakarózás nem enged túl sok jóra következtetni. Éppen ezért is figyeltem őt nagy lelkesen hátha mond valami okosat a problémánkra, de inkább csak olyan volt, mint aki egyetért az elképzelésemmel, de kicsit sincs meglepődve a néni és a szomszéd fiú együttes leugatásán. Picit összeráncoltam a homlokom de végül el is engedtem a dolgot.
Sejtettem, hogy nem jön a nagyszüleiméhez hasonló mesedélután és nem is gondolta annyira komolyan - azt hiszem. Miből tudom? Nem kezdett rá, pedig biztos ment volna neki, de azt gondolom ő is kezdi végre belátni, hogy nem is öreg és a szülinapi gyertyáknak is örülhetne inkább, hiszen, ha annyi darab lenne a tortán se olyan sok még. Hát Sebbynek is több van már kettővel! A pandát még nem láttam a korán háborogni, a haján se, nem is értem. Inkább szusszanva visszatértem fejben is a boltba, pont jókor.
- Aaaaha, de… - sóhajtottam egyet, aztán végül megadtam a dologban magam, úgyis neki lesz az okosabb mondata, nem is értem miért próbálkozom meg mindig újra. Én csak nem szeretném, ha véletlenül miattam kellene sokat költeni, annyi az egész. Egész más ő vagy Volt, a négylábú megérdemli, babakutya, hiába nagyfiú.
Közben ugyan hídba nem mentem le, de a kacsóját a pocimra szorítottam, ahol a brekink nagyon kis lelkesen kapálózott, vagy rúgás, vagy ütés, vagy a kettő együtt. Nem tudom, de még ilyenkor is aranyos volt, kár volna tagadni, hogy már régebben imádtuk, minthogy jelét adta volna, mennyire itt van.
- Tudjuk, mi is téged, sokkal-sokkal-sokkal jobban - közöltem már szinte annyira fogvillantós vigyorral, mint Stitch szokta, aztán csak az oldalának döntöttem a magamét miközben irányba fordítottam mit is mutattam, aztán ha sikerült is, el is indultam vele. - Ott, Lilo ruhája mellett felakasztva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 20. 05:06 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Hiába tudok sokat a lényecskékről, meg mesékről, azért az asszonyka mellett tényleg csak tanulhattam. Most épp azért, mert a pokémonokban nem igazán voltam otthon, shame on me, de mikor az volt a divatban, nekem már régen más elfoglaltságaim voltak, amik kevésbé voltak mesések. De azért részben igazam volt, hogy közrejátszik, hogy a kísérleti lény kék és vannak érzései.
- Ismerlek már, na... - sóhajtottam, mert az a nyomorult kacsás könyv mindig gyenge pont volt a családi estékben, ott szokta elérni a minimumát az este hangulat-görbéje.
Más kérdés a nem izgalmasság mellett, hogy Maja amúgy sem szeret olvasni. Az utónév-szótár meg egy idő után tényleg baromira unalmas tud lenni. Még ha olyan kedvem van is bele szoktam unni egy idő után a lapozgatásába.
- Deee, biztosan, Henrietta például nagyon jóban volt vele, csak én nem... mindig görénykedett - vontam meg a vállamat, de megint olyan kicsit kínosan éreztem magam, mint mikor be kellett ezt utána vallani a nagyiéknak. A fagyit tartó kezem magam mellé eresztve fogtam rá a könyökömre a másik kezemmel és elhúztam kicsit a számat.
- Meg sem lepődtem, már értem a Mia dolgot. Bár az a mese aranyos, csak... szerintem ott hetero fiúk nem léteznek, ez azért szomorú - húztam el a szám, de lassan legalább az emlék engedett a dolgomra és így nekiállhattam helyette inkább a fagyim kevés, kis maradékát behabzsolni.
Megbeszéltük, hogy akkor legalább ezekből kéne valamit választani, ami  minket ismerve még mindig nem volt nagy segítség, de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a döntéshez.
- Én sem igazán, ez csak olyasmi, amit a breki tudna eldönteni, de túlságosan szótlan és pociban úszkálós még, hogy válaszoljon - sóhajtottam fel, miközben az utolsó csík szirupot kaparásztam ki az edénykéből. Utána a kukához sétálva inkább kidobtam a tárolót, mielőtt tovább szorongatom gondolkozás közben. - De tényleg, nekem nagyon tetszik a Klara is és az Ania is. Bár... ahj, ez nehéz...
Szóval odasétáltam Maja mellé, hogy puszit nyomjak az arcára és előbb az állát cirógassam meg, majd a hasát kicsit.
- Jól vagy azért, szívem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 20. 05:06 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


A büntik azt hiszem, hogy majd a brekilánynál is az én feladataim lesznek, mert anyunak vajból van a szíve és akkor sem tudja tartani a dolgot, mikor tudja, hogy oka volt. Mondhatnám, hogy szomorú, de igazából nem az, én így szerettem, a maga zakkantságával. Meg az ártatlan fejével, amit azért vágott, mert úgy tett épp, mintha nem értené, miről beszélek az alvással kapcsolatban.
- Á, nem, te soha! - horkantam fel, a fejrázogatását figyelve.
A korona hálistennek passzolt, igazából tényleg kiakadtam volna, ha nem jók a méretek, mert ugye a tizennyolcadik szülinapja, könyörgöm, csak egy egész kicsit legyen már tökéletes! És az is volt, legalábbis, a tiara nem bukott le a nózija hegyére és nem is úgy állt, mintha a gyerekosztályról lenne.
Az első hercegnős csókja is elcsattant még az előtt, hogy el kellett volna kezdenem magyarázkodni a nyakláncról. Elég sok pénz volt, amit az eszmei értéke jelentett, pláne, hogy egy pillanat alatt kinyírhatott volna az az egy borda. Maxy még azt is mondta, hogy árverezzük el, amin teljesen behisztiztem, mert el akart adni engem.
- Mondtam ma már, hogy imádlak? - kérdeztem végül, mikor sikerült abbahagynom a nevetgélést a mutogatás miatt. Talán mások szerint gyerekesek voltunk, vagy legalábbis éretlenek, de azt hiszem, hogy ez így volt jó. De attól még kissé kínos volt elmagyarázni, hogy mi van abban a kapszulában, ő is olyan sokkoltnak tűnt. Még el is kezdte rázogatni, mire kissé ráncoltam a homlokomat.
- Hát... igen. Valahogy úgy. Szerintem még egy-két szilánk kallódik a csapaton belül, de mikor rákérdeztem, mindenki csak sunnyogott, meg fütyörészett - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé és csak utána néztem vissza rá. - Folytasd nyuszi, még van mit látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 20. 11:21 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Az apróbb fontos infókat elkerülve hagytam is a pokémonok dolgait, egyelőre ez nem volt annyira lényegi azt hiszem, inkább feltöltöttem a fókaszerű kékségem a tálból vízzel, hogy aztán lefröcsköljem vele nagy vigyorogva a férjecském. Minivízipisztolynak is elment volna a kis kékes pokéka.
- A pokémonok kicsit bonyikák, köztük tényleg van jó sok Leroy, persze nem mind veszti el a cukiságát ezért - tettem még hozzá, mielőtt úgy tűnik, hogy kijelentettem valamikről, hogy rosszak. Nem igazán testhezálló feladat azt nekem közölni, én őket is szeretem a kis romboló módjukon. Furik, de érdekesek és viccesek. Nem volt véletlen a kis plüssjegesmacit tartó pokélabda se, amit Lewy kapott tőlem. Az unokatesós élményén csak igyekeztem elfojtani azt a nevetgélést, mert ismerem a dolgot, én se voltam jóban a fiúkkal mindig. Néha megesett, de amúgy, nem tetszettek nekik a dolgaim, ilyen ez. Közben a fröcskölős akcióm elég hamar félbeszakította az uncsi neves könyv.
- Nem tudom miért nem lepődtél meg - ráztam a fejem értetlenül, pedig azt hiszem pontosan értettem, mi is lehet a gondja. Lehet jobb, hogy nem mást néztünk, most petíciózhatnánk Volttal a Sally, a Dory, az Ishani vagy éppen a Cruz nevek egyike mellett. Pedig tudom, hogy nem szeretgéli a beszélő járműves dolgokat, mondjuk Dor a Némóból még tűrhető talán. De egyik se került elő, tényleg foglalkoztam vele!
- Tuudom, de attól még szeretném, hogy szeresse, legalább egy kicsit - motyogtam két kanál fagyi között, ami lassan kezdett véget érni nálam is, de aztán csak kicsit arrébb toltam hátra dőlve a szék támlájának. - Bár? Az, nem tudom hogyan lenne jó…
Kicsit bámultam magam elé, csak a puszira lestem fel elmosolyodva, majd a kezét figyeltem aprót rántva a vállamon. Igazából nem tudtam pontosan mi is van velem. Nem volt konkrétan semmi olyan, amire azt mondhatnám. Nem vagyok beteg, nem fáztam meg, nem is fáj semmi, csak valamiért feszült voltam ma is, meg kicsit morgós ettől még elmentem a hamiért.
- Nincs semmi bajunk - mondtam egy puszi kíséretében, aztán a kezem az övére csúszott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 20. 11:21 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


- Sohasenem - erősítettem meg a gyanúját, miközben nagyokat pislogtam félre, mert hát eszem ágában sem volt most kitérni rá, ő vajon hogy kerül néha a földre, ha úgy alakul, hogy kint csicsikál a kanapén, én nekem meg az nem jó.
A fejem ugyan már nem rázogattam, mert fontosabb dolgom volt, méghozzá felhelyezni a koronám, azért is hagytam annyiban a büntis-szuszizós kombót. A fejdísz stimmelt mindenhol, szépen beleakasztottam a hajamba így nem is mocorgott, nyugodtan mozoghattam, csinoska, ebben biztos voltam tükör nélkül is. A súlyából és a kinézetéből is sejtettem, hogy ezt nem csak lekapta a Régió polcáról, de csak a számra harapva elengedtem a dolgot, nem csak mert tetszett, hanem mert tudom, hogy nem illene az ajándékokat firtatni. A lánc azonban egészen más eset volt, azon egy pár pillanatra leakadtam. Még hasonlatot is mutogattam, amit jól kinevetett.
- Shhh, ne nevess, tényleg. Te nagyon sokba kerülsz, ha egyszer meg kéne fizesselek, szerintem nem is tudnálak… - billentettem oldalra a fejem mindehhez. Lehet nem hangzott valami értelmesen a mondandóm, de komolyan gondoltam, ez meg valahol elég aggasztó volt. - És nem, de én is téged, nagyon.
Ahogy közelebb hajoltam most csak a pofijára adtam egy suhanó puszit mert inkább a lánccal foglalkoztam, illetve azzal, hogy picit elfordulva a kezébe nyomjam, hogy tegye fel. Nem volt egyszerű a hajamnak nem útban lenni, de ahogy tudtam elfogtam.
- Ők is tartogatnak téged? - kérdeztem kicsit furcsállva, de valahogy éreztem, hogy nem kéne. A fogójuk pont olyannak tűnt, mint mi. A pandát elég jól ismertem már, hogy ne is kételkedjek, hogy lehet nála is valami a férjecskétől. Férjecskéből. És akkor az őrző vagy a terelők még szóba se kerültek. Lassan visszafordultam, aztán kivettem végül a puhának tapogatott anyagot is és elkezdtem kihajtogatni, de pont a sima fele került elém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 20. 18:39 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


- Még szép hogy soha - préseltem össze az az ajkaimat, hogy ne mosolyodjak el. Azt hiszem, kicsit néha túlzásba vitte a beszéljünk úgy, mint egy rajzfilm-figura dolgot, de azért annyira nem volt vészes.
A hajába akasztotta óvatosan a fejdíszt és úgy tűnt, hogy nagyon is jól passzol rá, mint a mesékben. Akkor megérte az ékszerésznél annyit vacakolni a mintákkal, meg a válogatással a kövek ügyében. Legalább valami már egész biztosan jól sikerült a szülinapjában.
Viszont a nyakláncot már komolyabban kezdtük megvitatni, annak az eszmei értéke nagyobb volt, mint a valódi. Ezüst láncon lógott, elég erős üveg, hogy ne pattanjon el, ha esetleg leejti. Más lány valószínűleg kiakadt volna, ha egy bordám kapja meg.
- Szerintem sem, de nem kell megfizetned, mert a tiéd vagyok - tördeltem pár pillanatig a kezemet, mert ez olyasmi volt, amivel az ember nehezen jut egyről a kettőre. - Örülök... ha nem mondom, is így van, tudod...
Még kaptam egy apró puszit az arcomra, mielőtt enyhén elfordulva a kezembe adta volna a nyakláncot. Átvettem tőle, majd a haját eltűrve csatoltam össze, majd egy apró csókot nyomtam a nyakszirtjére.
- Csak egy kicsit, és nem is egyeztem bele, a panda is egy év után bukott le, de tőle nem akartam elvenni... - vontam meg a vállamat, mert ő mégiscsak a legjobb barátom volt. Belefért a keretbe, hogy a bordám egy kis része nála legyen. Nem hinném, hogy klónozni szeretne.
Maja folytatta a pakolást, most épp a póló akadt a mancsai közé, amit elsőre sikerült úgy felemelnie, hogy csak a sima oldalát látta.
- Öm... most még nem igazán passzol méretben, de gondoltam jobb, ha akkor tudod rendesen hordani, ha már megvan a breki és nem most... - harapdáltam a szám belülről kissé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. november 20. 21:22 | Link

Myra

Még ha kijutott is életében neki a jóból, Myra azért a legszebbek között van, ráadásul nem is igazán azért kezdtek el dumálni, hogy flörtöljenek, vagy legyen valami kalandjuk, amiben kellemesen érezhetik magukat. Ez már csak a folyománya egy külön edzésen történt egymásra esésnek, ami Yarista szerint valóban véletlen volt. Most pedig csak egy buli volt, de nem kérette magát sokáig, hogy hamarabb távozzanak. Myra felkelti, de ő még lustálkodna egy kicsit. Nagyon ritkán tud pihenni sokat – legtöbbször nem is akar -, most viszont tudja, hogy lassan ki kell mászni az ágyból, ha érdemi munkát is akarnak majd végezni. A motyogásból nem hall semmit, csak az éléből jut el némi érzelem hozzá, arra csak vállat von. Miután a kávé nem jön magától oda, úgy gondolja, még pihenhet egy keveset, de Myra már eltökélt, és jól tudja, hogy nem fogja bennhagyni, lustálkodni. Az édesgetős puszi is csak megerősíti hitében, hogy ma sem a pihenésről fog szólni az élete.
- Jól van, megyek – sóhajt egy nagyot, majd az összeszedett ruháját beviszi a fürdőbe és a kis szekrénykére teszi. Belenéz a tükörbe és nem tetszik, amit lát, nyúzott feje van. Megmossa az arcát és amíg a lány zuhanyzik – nem átall oda-oda pillantani -, a fogait is megtisztítja, a haját is rendbe szedi, amennyire kell. Amint végez Myra helycserés támadást végez, de azért egy apró paskolást elejt a lány nemesebbik felére. Aztán beáll a zuhany alá és a legrövidebb idő alatt felfrissíti magát. Végül megtörölközik és felöltözik, láthatóan napi rutint végez, arcán semmi sem tükröződik. Automatikus mozdulatok ezek, de végül a lány felé fordul, bármennyire is legyen ő kész.
- Nos, mehetünk, te csodanő? – vigyorodik és közelebb lép egy csókra, végül is már nagyjából felébredt. – A gyengédség a pályáig tart – susogja a lány ajkain, majd felkapja a cuccát és a pálcáját is. Indulásra kész.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 20. 23:50 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Annak ellenére, hogy még élt bennem a nem kellett volna és a nem kértem igazából semmit szülinapomra, egy ölelés is megtette volna, szerintem olyan volt az arcom, mint akinek először van karácsony. Jó, az a tiara nagyon nyert, de szerintem ezt már akkor tudta, mikor kitalálhatta. Rá is vigyorogtam még a csók után is, azért sokkal jobb volt így az egész, hogy visszajött. Mikor elment annyira nem volt rózsás kedvem, nem a szülinapom miatt, hanem úgy amúgy.
Sikerült egyre több dolgot kipakolni a dobozból, ha nem is tök szándékosan, mert a nyaklánc csak adta magát az ölembe, illetve leginkább a pocim tetejére. Volt saját kisasztalom. Azt hiszem, ha normálisan nézzük a dolgokat, most kétségbeesve vagy undin kéne méregetnem a kis medálrészt, nem heves rázogatással örülni neki, de mivel tőle kaptam, és komolyan is gondolta, én meg tényleg tudok neki örülni, mert ez nem egy olyan dolog, amit bárki kap, főleg nem az ohanában.
- Ühhüm, csak elméletben gondoltam - tettem hozzá gyorsan, mielőtt bárki meggondolhatná magát a ki és kié kérdésben. - Igen, érzem, hogy szeretsz minket, az több, mint elég.
Beszéd közben már kicsit elfészkalódva a nyakláncra koncentráltam én is, mintha valami egyszerű dologról beszélnénk, de nem így volt. Ő tudta, hogy nem várom el, hogy minden percben mondogassa, akkor se, ha nekem újabban még sokkal többször van a számon minden apróságnál. Lassan felkerült a lánc, én meg picit taperolva nézegettem a csillagokkal dekorált port és csak aztán fordultam vissza mosolyogva a puszi után.
- Mert a panda jó ember és szeret téged, meg te is őt - állapítottam meg nagyon okosan, ahogy újra a dobozba másztam előhúzva a fekete anyagot. Picit furán méregettem, mikor egy fordítással észrevettem, hogy öm, amúgy mintás! Szóval szépen kihajtogattam, hogy megnézzem mi is az. Bólogattam, hogy értem, a brekivel sok dologba nem férünk bele együtt, de most már nem is olyan sokat lesz ez így, gondolom. Fogalmam sincs mennyi pocim marad, ha ő majd kiköltözik a saját ágyába. Aztán mikor sikerült elsimogatni és felfedeztem a méhes Stitchet, a kismaciját, meg úgy az egészet, apró, kicsit vinnyogó hangon szorítottam meg, hogy aztán átkaroljam életem szerelme nyakát és rá boruljak valami köszönöm-féle kíséretében. A pocim lehet nyomta a kezét, vagy éppen a dobozt, de ez most éppen annyira nem foglalkoztatott. Adtam egy puszit a vállára, hogy aztán picit eldőlve felém fordítsam a fejét, hogy az ajkait megtalálhassam az enyémmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 21. 03:00 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Annyira tényleg nem voltam még öreg, hogy olyan sztorijaim legyenek, mint a papiéknak, de őszintén, egyelőre nem is gyúrtam rá. A huszonötödik szülinapom is rendesen kivett volna az idegből, ha Maja nincsen, lehet, hogy úgy tartottam volna, mint Hannahét, az meg nem vallott volna túl sok jóra.
- De? - kérdeztem vissza, hogy most mi lesz az a nagyon jó kifogása, hogy miért nem kell rá költenem egy fillért sem. Nem mintha eddig bármikor is sikerült volna meggyőznie, egyszerűen nem értettem, hogy ha szeretne valamit, akkor azt miért kéne ott hagyni, és hallgatni az All by myselfet hazafelé a kocsiban, várva egy kis esőre. Ugye az csak úgy elég drámai.
Azért csak sikerült elterelnie a figyelmemet egy kicsit, azzal, hogy a kezemet a hasához húzta, ahol a breki éppen látványosan és érezhetően aktív volt.
- Már a gólyás mesekor mondtam, hogy nem lesz vele egyszerű. Csak neked nincs hokicuccod, mint a madárnak. - Igazán elmés megállapítás, Lewy, gratulálok, rendesen zseniális vagy! Taníthatnál biológiát. Azért akaratlanul is kiült az a bizonyos büszke mosoly az arcomra, mielőtt még elvettem volna a kezem onnan. A fiúcskától tanulhattam a lelkes forgást, mert miért is lenne egyszerűbb a fejem forgatni, ha pöröghetek is?
- Te is tudod, hogy attól még, hogy ketten vagytok, nem lehet, hogy jobban szeretsz - ráztam meg a fejem tiltakozón, de hagytam, hogy irányba fordítson. Egy fogasos polcon lógott, Lilo rucijától jobbra, fölötte egy ohanás póló, amin Stitch sziluettje volt sötétkékkel. Így már én is jobban láttam.
- Jaj, nagyon baba. De van Angeles is, hát ez nagyon tetszik! - Már csak akkor torpantam meg, mikor nekiálltam fosztorgatni a pulcsikat. Vajon méretben milyenek vannak? - Pont olyan szépen mosolyog, mint én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 21. 03:23 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Esküszöm valahogy a bőröm alatt kúszó libabőr már előre éreztette velem, hogy úgyis visszakérdez, de mindegy lenne mit mondok. Igazából beletörődtem az egészbe, tudom, hogy nem akar rosszat, meg ez azért nem is olyan, mintha most világi nagy bűnt követnénk el, egyszerűen csak nem volt nekem túl kellemes tőle. Még nagyon az elején, mikor nem voltunk féjecske meg feleség, sokszor mondták, hogy biztos azért vagyok ott, mert az érdekel mennyi szépet tud megvenni, pedig nagyon tévedtek. Ez se nagyon dobott fel, meg úgy amúgy, nekem nem kellenek nagy dolgok. Persze, mindig van olyan, amibe beleszeret az ember, de nem vehet meg akármit, nem így működik, nekem nem így tanították. Szusszantam egy nagyobbat, majd inkább csak megrántottam a vállam, hogy felejtse el az egészet. Sokkal jobban elfoglalt minket a breki pár pillanatra amúgy is.
- Igen, emlékszem, nagyon kviddicses, meg táncos is… De jól teszi, legalább tudjuk, hogy ott van és örül meg boldog - mosolyodtam el lefelé bámulva a pocakomra, majd felnézve fedeztem fel a Stitches-Andeles-Lilos és mindenes ruhákat. Ami a gólyánkat illeti, nem egészen volt legalább centrifugás mosógép érzésem, bár mikor 38 percenként mentünk pisilni az éjjel, az nem tetszett. Nem volt túl pihenős, meg kicsit fájt is.
- Hogy nem lehet? Most gyakorlatilag két szív is van itt, szóval már kettő tud érted kalimpálni, a kettő meg szerintem duplája az egynek, ezt kérdezd csak meg az okosoktól is!
Azt hiszem kivételesen valami majdnem okosat mondtam, így eléggé igyekeztem kitartani amellett, hogy de igen nagyon-nagyon-nagyon és jobban. Ettől még el is nézhettem valamit, de csss, addig jó, még azt senki nem szúrja ki. Inkább utána totyogtam, és figyeltem ahogy válogat kicsit félreállva, senkinek ne legyek útban. Én is megtapiztam a pulcsikat, de kis fintorral hátrébb léptem tőle végül. Egyrészt csak nem kellene, másrészt ezek éppen nem kétemberes méretek.
- Tudom, nagyon szépek a te fogaid is. Találtál valamit, ami tetszik?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. november 21. 12:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 22. 13:03 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


A vállvonás már nem is tudtam pontosan, hogy mire érkezett, mert egy kicsit jobban lefoglalt a breki, aki elég lelkesen kalimpált, hogy most éppen táncolt, vagy csak a kezecskéivel csapkodott, az már más kérdés, nem vagyok ultrahang, hogy tudjam. Maját úgy tűnt, nem zavarja, sosem volt miatta egy rossz szava sem, pedig aztán elég biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb érzés, amit valaha tapasztalt.
- Hát, csak tudja mi a jó, ezzel nincsen baj... szerintem legalábbis. Sokkal jobb, mintha azon kéne aggódni, hogy minden rendben van-e vele - vontam meg a vállamat kissé, a fejemet enyhén lehorgasztva. Nem szerettem beleokoskodni az ilyesmibe, nem volt a szakterületem, nem vagyok orvos, se semmi ilyesmi. Nope.
Nem sokkal később kerültek felfedezésre a ruhák és azt hiszem, hogy megint ezek aratták a legnagyobb sikert. Nálam szinte mindig így volt, a kedvenceim a kocka helyeken a ruhák voltak. Meg a videojátékok, de az már részletkérdés, itt olyat nem árultak.
- Viszont én is mindkettőtöket szeretem, szóval duplája az egynek, mi lenne, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? - horkantam fel, mert ez nem volt ilyen egyszerű. De mégsem bonyolódhattam bele végletesen, hogy mi és miért van, nem jó ez így, na. Szóval inkább elmerültem a pulcsikban, hogy a méreteket böngésszem. A Stitchesből volt XL-es, szóval rövides hümmögést követően biggyesztettem a szemüvegem az ingem zsebébe és felpróbáltam a pulcsit.
- Hm? Mennyire vagyok ellenállhatatlan egy egytől tízes skálán? - éreztem a gödröcskéket a visszafojtott mosoly nyomán, meg felvontam abszurd módon mind a két szemöldökömet. Kis zizegéssel csúszott fel a cipzár, majd a kapucnit is felbiggyesztettem, így volt teljes a kép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 22. 18:37 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Egy picit olyan megnyugtató volt és úgy minden más huszadrangú lett, mikor éppen azt figyeltem, ahogy a pindurka a pocimban mocorog. Amikor a férjecske keze is a hasamra simult, akkor meg csak tudtam, hogy ő is érzi, hogy bizony ott van, igyekszik hozzánk, de még nem mostanában. Az még azért elég sok idő, pedig szerintem egyikünk se túl türelmes ebben.
- Iiigen, tudja. Teljesen szuperséges ez így - mondtam még kicsit lefelé mosolyogva, ahogy lassan felfedeztük a ruhás részt. Én kicsit lassabban, de utána lépegettem, hogy aztán vigyorogva figyeljem a hasamra csúsztatva a kezeim, mit is fedez éppen fel. Bár a ki és mennyire szeretős örök dilemmánkat nem éreztem eldöntöttnek, végül csak némi szájmozgatás és szemforgatás után pislogtam rá nagyokat. - Taaalán lehetséges, hogy az úgy egyenlő, de nem vagyok ilyen számizé - jegyeztem meg végül, na nem mintha ez tényleg mérhető lenne. Tudtam, hogy szeretem, azt meg éreztem, hogy ő is engem, a brekit meg mindketten imádtuk, mióta csak tudjuk, hogy van, bár az is lehet, hogy már előtte is így voltunk, csak nem igazán tudtuk.
Kisebb turkálás után én félreálltam, ő pedig láthatóan talált valamit, ami úgy nyert, már méretben, mert itt a legtöbb dolog minden másban már győzte volt, nálam biztos, de ez nem olyan fontoska. Szóval mikor felhúzta és kérdezett, akkor nagyon gondolkodósan figyeltem őt hümmögve, ahogy közelebb lépkedtem.
- Hát öhm, nem is tudom… - Óvatosan nyújtóztam fel a kapucnihoz, elől a szeme elé húzva a két kezecskémmel azt, aztán egy gyors csókot leheltem az ajkaira, majd nevetve helyezkedtem vissza a talpaimra, mert a nyújtózkodás annyira nem kényelmes, ha nincsenek sarkai a topogómon lévő pipőnek, akkor meg muszáj.
- Biztos, csak tízig lehet mondani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 23. 00:00 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Azt hiszem, hogy ez nem igen fog változni az évek során. A breki mindig elsődleges lesz, minden mással szemben, és itt tényleg úgy értem, hogy minden mással. Legyen az munka, vagy a család kevésbé fontos részei. Ez talán most durván hangzik, de nekem is megvannak a preferenciáim.
Hiába költöztünk át a Stitches ruhák osztályára, a ki és kit szeret, meg mennyire dolog továbbra sem látszott eldöntöttnek. Még a szemét is forgatta, mielőtt válaszolt volna, ez pedig nem volt rá különösebben jellemző.
- Én sem, ha ez megnyugtat, tudod, kviddicsezem. Az ember nem lehet mindenben jó - rántottam egyet a vállamon, de azért a matekhoz sem voltam teljesen hülye, hiszen a pénzügyeimet magam kezeltem, erre pedig nem vállalkoztam volna, ha tényleg pocsékul megy a számolás dolog.
Lassan szinte elmerültem a polc tartalmában, ami pulóverekből állt, mire megtaláltam a kék csodát, ami jó is volt rám. Elég hamar le is akasztottam a polcról, hogy aztán bele is bújjak szinte azonnal. Nem okozott csalódást, mert olyan puha volt, mint amilyennek kinézett. Felhúztam a cipzárt is, majd a fejemre biggyesztettem a kapucnit a kérdés előtt, amire Maja lelkesen kezdett hümmögni, miközben közelebb lépkedett.
- Nem tudoood? - kérdeztem sokkosan, de nem sokáig tartott a döbbenet, mert az arcomba húzta a kapucnit és még egy apró csókot is kaptam. Az ajkamba haraptam, mikor visszahuppant a normál testhelyzetbe.
- Hát nem tudom, úgy illene, nem? De persze felőlem mondhatsz mínusz 126,9-ot is... - vontam meg a vállam kicsit, miközben megingattam a fejem jobbra-balra. A kapucni nem akart lepottyanni onnan. - akkor vigyük?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 23. 02:19 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Bár haladgattunk, mindig akadt valami olyan, ami miatt le kellett kicsit a tempót kapcsolni, legyen szó a beszélgetésről, a tapizásról, vagy a legaktívabb tevékenységünkről, a breki figyeléséről. Mióta lelkesen ficereg a pociban, túl sokszor is van, hogy leginkább csak engem taperolunk, de én ezzel jól elvagyok, tudom, hogy minden a legnagyobb rendben és ez elég megnyugtató, ha már a doktornénihez elég ritkán kell menni. Mondjuk most közel van az időpont, de akkor is, ki bír annyit várni? Szusszantam egyet közben, ami már nem is a dokinéninek, inkább a számolód dolgoknak szólt, csak aztán bólogattam, hogy igen, én meg izé… nem igazán tudom mi is vagyok, mert leginkább semmi, azt meg nem illik hangoztatni így a számra ülve topogtam a pulcsik közé és vártam meg még belebújik egybe.
Végig néztem a procedúrát, ahogy a puha kék anyag rá kerül, majd a cipzár lassan összezárja és bumm, előkerültek a fogak is, amik a kapucni elején vigyorogtak rám. Akkor sétáltam oda, hogy megmerényeljem a férjecskémet egy csókkal.
- Méég gondolkodom, nem olyan könnyű ám - mondtam neki nagyon kis komolyan, azaz megpróbáltam, aztán nézegetve őt vigyorodtam el már a lábaimon billegve. - Miért mondanék olyat, ami kevés? Csak nem tudom, ez olyan… 626.
Ahogy körülnéztem a boltban egy pillanatra rájöttem, hogy eddig el is felejtettem, mennyi itt az ember, szóval miután megsimogattam a mellkasát a pulcsin keresztül, persze csak a puhiságot ellenőrizve, szépen léptem egyet hátra és bámulgattam őt meg a polcot.
- Szeeeerintem nem tudom. Mármint, nekem tetszik, nagyon szép kísérleti lény lennél, de nem nekem kell gondolom csak tetszen…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 40 ... 48 49 [50] 51 52 ... 60 ... 127 128 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek