32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 59 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 11. 19:57 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A november az a hónap az évben, amikor nem tudom eldönteni, hogy szerintem már tél van-e vagy sem. Nincs meleg, érzem is, hogy eléggé vacogós az idő, mégis kibontott kabáttal és nem felcipzározott pulóverrel toporgok a McDonald’sban, ahol nagyjából fél óra volt, mire sorra kerültem. Elég nyűgösen és jó sok grimasszal viseltem mindezt, mert nem volt kényelmes. Már nagyon éreztem, amit a néni legutóbb elmondott, már az utolsó két hétben vagyunk, de a napok így is csiga lassan mentek. Minden reggel egyre idegesebben ébredtem, ha korgott a pocim, arról sem tudtam már, hogy az jó-e úgy és kicsit féltem is. A lábaim megadóan akartak volna minden sétától visszavonulót fújni, de rosszul éreztem magam otthon egyedül. Lewy megígérte, hogy ma korán jön, de ettől én még nem lettem jobb kedvű. Elment otthonról, aztán Volttal kimaxoltuk a napi szeretésadagunkat egymás irányába meg elköltöztünk. Bizony, ahogy egyre több dolgot pakoltunk össze oda, ahova majd a mini brekink érkezni fog, ezt ő is érzékelte és áthúzta az ágyacskáját, hogy közelebb legyen, majd sorban odahordta a játékait. Nagyon édes volt, ez még engem is feldobott kicsit és addig sem gondolkodtam azon, hogy mindjárt itt van a törpike.
Vártam, hónapok óta csak azt tesszük a férjecskével, boldogok vagyunk tőle, de a szülés gondolata nagyon nem tetszett. Nagy csomó volt a torkomban tőle, remegtek a kacsóim és egyre jobban előttem volt a rémület. Nem csipogtam róla, gondoltam majd elmúlik és jó ez így, de ma elég morgós figurában néztem minden szembejövőre, és ez elszomorított. Így ahogy kikértem a két happy mealt a pokémonokkal, mert bizony Yungoos és Popplio jön velem haza, meg a fagyikat és a sültkrumplikat is becsomagolták, elindultam hazafelé. Lehet egyszerre érünk haza, vagy ő még előbb is ebben a tempóban, de legalább ahogy egy-egy sültkrumplit kiloptam a csomagból, elégedetten sóhajtottam. A csomagokat szorongatva fél kézzel húztam össze a pulcsim meg a kabim, mert akadtak velük gondjaim. Utóbbival még nem is akkora, de előbbi nem volt már jó, jóideje, de túlságosan szeretem, szóval inkább csak elfelejtettem a tényt, hogy nem ér be, mert a brekikével ketten nem férünk bele. Lassan kotortam elő a kulcsom, ahogy a bejárathoz döcögtem, majd beengedtem magam, hogy lassan már a lakásban toporogjak Volt társaságában, aki lelkesen ugrizott felém. Már kezdte neki megtanítani a szerelmecském, hogy nem igen kéne a hasamra trappolni, így beéri a combommal, de ez se mindig kényelmes. Igyekeztem a hamit feltartani, mielőtt mindent beburkol előlünk és eljutni a konyháig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 11. 23:52 | Link


München, Németország | kinézetecske


- Mindig. Csak ez lehet a rajongásom oka - kacsintottam rá egy széles vigyor kíséretében, de aztán beharaptam az ajkamat, hogy eltüntessem az arcomról gyorsan. Nem kellett volna annyira nevetni ezen, elvégre sokan megmondták, hogy borzasztó emberi lény vagyok. Csak mosolyogtam egy temetésen, what then? Ő sem szerette volna, ha sírnak utána, mindig is vidám ember volt.
Nem sokkal később már a pezsgőfürdőben ültünk, mert a wellness, ugye nagyon fontos, minden egyes formájában. Nem ebben első sorban, de így is nagyon tudtam értékelni, főleg akkor, ha nem voltam egyedül. Ha tagadni is próbálom és vannak néha kis kitéréseim is, attól még ugyanúgy társasági lény voltam. A bölcs emberek mindig is érezték, hogy az egység az erőben van.
- Hát nekem is... - mosolyodtam el, kissé szomorkásabban, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem bántam a dolgot. Vannak érzéseim, és akkor mi van? Attól még nem leszek olyan, mint azok a furcsa rajzolt, sírós nyuszik a facebookon.
Nem sokat kellett ecsetelnie, hogy Magda melyik, igazából jobban is ismertem a baráti körét, mint ahogyan azt illett volna, de azt hiszem, hogy túl sok időt is töltöttem a részeként, ahhoz, hogy ne ismerjem őket. Magdát talán egy kicsit közelebbről is, mint ahogyan azt illett volna. Ki gondolta volna, hogy szupermodellek rapidrandikra járnak?
- Te is tudod, hogy ameddig kellek, én itt leszek. Dee tudod, hogy támogatom a kutyás ötletet. Igazából minden baromságot, hisz ez a dolgom. De iigen. A kutyát is - kissé elmosolyodtam, mielőtt a vizet tapizó keze után nyúltam volna, hogy kissé megszorítsam. Szükségem volt rá.


// Danke, Schatz//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 00:11 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Hiába van ősz, az időjárás, főleg a hullámok verdeste part mentén kifejezetten télies. Össze is húzom a kabátot magamon, ahogy ballagok előre, egészen kicsiket, és magamhoz képest szokatlanul ütemteleneket lépek. Most már elég rég volt, hogy a pár napos kis jószággal találkoztam, majd mikor elég erős és nagy lett el is hoztam, hogy kéz a mancsban éljünk tovább. A testvérei a barátnőminél vannak, így gyakorlatilag egy szavába kerülne, vagy ugatásába, ha arra lenne igénye. Furcsa belegondolnom, hogy én lesem valaki kívánságait, hogy érdekel mit szeretne, és kicsit jobban is aggódom, talán úgy, mint a szőke pandáért szoktam. Az első héten, mikor fellépésekre mentem és nem vihettem még akármilyen országba, folyamatosan gyomorgörccsel hívogattam apámat, aki addig figyelt rá, ő se akarta elhinni. Talán én sem. Most is csak sóhajtok egyet, ahogy a remegő, farokcsóváló mini rettenet éppen nagyban morog egy kukára, édes a maga módján, de azért féltem a cipőimet.
Ahogy lépdelünk felles, én meg le rá, de semmit nem hoztam most a dolgaiból, nem kifejezetten erre készültem, de nem hagyhattam egyedül így kisebb könyörgéssel lebeszéltem a kis klubbal, hogy lesz egy plusz fő, csini kendővel a nyakában. Na meg itt volt a pillanat, hogy összeismerkedjen valakivel… Láttam, hogy kicsit tétován toporog, majd meg is áll, én pedig leguggoltam hozzá a kabátot összehúzva magamon, miközben a kikötő eldugottabb részébe húzódtunk. Ő már apró vakkantással tudta mi jön, mert a hetekben elég sokat kísérleteztem szegényen, és már így negyedik napja próbálkozunk pálca nélkül szórakoztatni magunkat. Lassan kezdek koncentrálni az igékre, arra, mit is szeretnék kihozni, fejben jóval egyszerűbb összerakni, mint bárki gondolná, mégis annyi hibalehetőség rejtőzik benne. A tenyereim és az ujjaim lassan görbülnek össze, mintha labdát fognék, ezzel egy időben kezd el egy fényfoszlányokból kirajzolódó labdaszerű forma megjelenni a kis mancsos előtt. Többször próbál a mancsával rálépni, de csak átcsúszik rajta. Egy-két perc után szerte is foszlik a művem, ám aztán újra megteszem, még mozgatni is próbálom a sötét és világos tónusok változtatásával, aminek köszönhetően a picike körbe is ugrálja azt. Ez sem tart sajnos túl sokáig, de addig éppen, mire indulnunk kell arra a találkozóra, így most már nem pórázon, hanem az ölembe kapva a kis vacogóst indulok el a sétány felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 00:43 | Link


Hamburg, Németország


A jobb kezem a bal csuklómra kulcsolódott a hátam mögött, ahogyan a csizmáim sarka összekoccant, miközben megálltam a víz partján. Alattam a víz hangosan nyaldosta a betont, néha sós permettel szórva be a levegőt. A sirályok még most is fülsüketítően rikácsoltak néha, pedig az ember azt hinné, hogy ilyenkor már van sokkal jobb dolguk is. Mély levegőt vettem, mielőtt még ellazítottam volna a vállaimat, hogy kis sóhajjal lazábbra vegyem a tartásom is. Korán érkeztem, túl korán is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi... években? mennyire szórakozottan vettem az odaéérést. Most viszont itt álltam, jóval korábban is a kelleténél, a dokk egy olyan részén, ahol jó esetben a kutya sem járt.
Ha járt volna, most alighanem, nagy bajban lennék. Semmi keresnivalóm nem volt itt, pláne nem ilyenkor és így. Hát csak szusszanva leporoltam pár harmatcseppet a kabátom fekete anyagáról és a korlátnak dőltem kissé. Nem ma volt már az az omniózus este, sokat vártam, mielőtt elmondtam volna a szőkének. Ez olyasmi volt, amit nem lehet csak úgy leírni a messengeren, pláne nem bagolyban, amit akárki elfoghat.  
De azért az éberség megvolt, így mikor lépéseket hallottam, szinte azonnal megpördültem a tengelyem körül és tettem egy lépést oldalra, így a konténer takarásába kerülve. A kezem az oldalzsebemben nyugvó pálcára kulcsolódott, kissé még el is mosolyodtam, olyan westernfilmes jellege volt a jelenetnek, csak a helyszín és a ruhák nem stimmeltek, ahogy a pálca hegyét a szőke nyakának nyomtam, a derekát átkarolva hátulról szorosan.
- Helló drágám- súgtam a fülébe, most már széles vigyorral az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 01:13 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Ahogy guggoltam a konténerek és a kis sikátor takarásában, talán pár pillanatra a gyakorlottnak nem mondható mancsok bénázásán el is mosolyodtam, de ez csak kettőnknek szólt ott. Ahogy a kis játékunk megszakadt, és a második illúziómorzsám is lassan szertefoszlott apró fényfoszlányokat, majd foltokat, végül űrt hagyva maga mögött, a kis foltosért nyúltam, hogy az összehúzott kabátom felül szétgomboljam. A fejét a kabátom belső feléhez tolta, úgy húzódott a karjaim közé, ahogy elindultunk a már megbeszélt helyre. Öt perccel érkeztem előbb, de így sem voltam biztos benne, hogy várakoznom kell, avagy sem. Ha az ilyen alkalmakról volt szó, mindenkit jellemzett az, amit apával úgy szeretünk: a precízió.
Lassan lépdeltem, mivel nem tűsarkún topogtam, így viszonylag feltűnés és nagy koppanások mentesen is, mikor paranoiásan néztem körül kavicsokat hallva, mintha valaki szétrúgta volna őket. Elég bután meredtem előre, aztán megvakargattam a nyüszögő ebet, mielőtt tovább mentem volna, de ott megálltam. Illetve ebben semmi önszándék nem volt. Az arcom szigorú grimaszba csúszott, a torkomnak szegezett pálcával egy időben indult volna el a könyököm nagyjából a mögöttem álló gyomorszája irányába, mire meghallottam a hangot. Nagyon jól ismertem, talán túl jól is. Egyszerre éreztem az adrenalinlöketet az előző után, és terült el valami örömteli mosoly az arcomon. Valószínűleg nem túl épeszű megmozdulásnak titulálnák.
- Már éppen hiányoztál, Liebling - mondtam, de éppen közbe nyüszített a négylábú az ölemben. - Nincs baj, Schatzi. Most nézd meg, megijeszted a kicsit…
A fejem ingatva hajoltam el a pálcától egy nagyobb sóhajjal, de nem léptem el előle, a szabad kezemmel a derekamra fonódott karját még magamhoz szorítottam egy pillanatra, mielőtt oldalasan pislogtam volna hátra, mert ugye nem tudta, hogy ketten is jövünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 01:29 | Link


Hamburg, Németország


A korai érkezés vagy a Helmuttal töltött túl sok idő margójára volt írható, vagy ha fontos időpontról volt szó, nem szerettem a helyszínen történő váratlan fordulatokat. Legyen az mondjuk helyben lévő fotós, rajongó, járókelő, tolókocsis néni, vagy acme gyártotta csapdákkal kísérletező prérifarkas. Szóval már ott voltam egy ideje, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámulva a háborgó, jeges vizet, mikor a lépteket először hallottam meg.
Az lenne a legpontosabb, ha azt mondanám, hogy az ösztön diktálta, hogy rögtön hátrébb húzódjak, olyan pontjára a dokknak, ahol nem volt rám jó a kilátás, én viszont mindössze egy apró kipillantással azonosítottam a szőke közeledő alakját. A sörfesztivál után szerintem egy teljesen elhomályosított kép alapján is felismertem volna, pusztán a sziluettből. A többi már csak a pillanat varázsa volt, vártam volna a paprikasprayt vagy a gyomorszájon-vágást, de egyik sem jött, helyette csak ledermedt kissé. Hogy a halk nyüszítés nem hozzá tartozott, ebben egészen biztos voltam. Azért még tartottam a mozdulatot egy pár pillanatig, mielőtt a pálca visszakerült volna az eredeti helyére.
- Képzelem mennyire, legalább másfél napja nem láttál, Engelchen - jegyeztem meg kissé cinikusan, a szemem megforgatva, de az a vigyor ott maradt továbbra is az arcomon, ahogyan a tenyere a karomra simult. - Csak nem társasággal érkeztél?
Kissé oldalra billentettem a fejemet, mielőtt egy röpke cirógatást követően elengedtem volna a derekát. Még egy lépést tettem is hátra, a cipőm talpa pedig fülsértő hangon csikordult egyet a néhány, elszórt kavicson, amint a betonnak préselődtek.
- Fess vagy ma, nem is mondtad, hogy ünnepiben jössz - fojtottam el egy mosolyt, megköszörülve kicsit a torkomat, majd egy ideges mozdulattal simítottam oldalra egy, a homlokomba hulló szőke tincset. Annak most nem ott volt a helye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 02:03 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem



Abban a pillanatban, ahogy éreztem azt a szellőt, amit inkább valami okoz, nem a természet, sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, a kavicsok csikorgásából pedig nyilvánvalóvá is vált. Ha ösztönösebb vagyok, és nem az eszem meg a feltörő kíváncsiságom él, ki sem várom a beköszönését, de azt hiszem mindkettőnk jobban járt így. Neki most több olyan ponton lenne igen kellemetlen, amit nem szeretne, én meg utána most ápolónő lennék. Na nem mintha… mindegy is. Mindketten megúsztuk és még csak társaságunk sem akadt, így volt a legbiztosabb. Aprót szorítottam a magából melegséget dobó kutyuson, aki a simogatásom után a nyüszítést is abbahagyta.
- Már negyven órája, az majdnem két nap - nem mintha számolnám. Egyszerűen csak igen jó az időérzékem, és annál kevésbé kedvelem a menedzsmentem, de a fejek nem ma fognak hullani. Majd csak jövő héten, egyelőre remekül lefoglal minden más, bár eléggé idegesítő, hogy egy cseszett ütemtervhez képtelenek tartani magukat, aztán én állok ott és szívom meg. - Valahogy úgy, be akartalak mutatni, ha már kisebb harc után, és némi autentikus kiegészítőt követően belement apánk is, hogy jöjjön. Nem most terveztem…
Valójában úgy gondoltam, majd a napokban úgyis jön hozzám is és elég egyértelmű lesz neki, mi is a helyzet. Valahogy eleinte nem akartam szólni, mert úgy voltam vele a saját felelősségem, miért kellene? Aztán meg ott voltam, hogy amennyit együtt vagyunk, gyakorlatilag nincs, amiről ne tudna, ez pedig nem is titkolandó, egyszerűen még én sem tudtam, mennyire gondoltam komolyan az egészet. Lewy szavaival élve a gyerekvállalást. Ahogy a kezét elhúzta én felé fordultam igazítva egyet a kabáton, a négylábút pedig már nem szorongattam úgy a pórázát fogva le is tettem, hogy aztán tipegjen a szép piros, mintás sáljával megszagolgatni Sebby lábát.
- Ez volt a minimum a kis szívesség után, meg valljuk be, nem is olyan rossz - sosem mondtam, hogy az. Egyszerűen nem akartam teljesen alárendelni magam apámnak, most meg pontról pontra azt teszem, amit jó, bár legalább saját gondolatból. Többnyire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. november 12. 02:53 | Link


Hamburg, Németország


Nagyon csúnyán is végződhetett volna az eset, de azt hiszem, egy részem tudta, hogy nem fog, mert különben nagyobb lett volna az élni akarásom és eleve hozzá sem érek a nőhöz, csak diszkréten toporgok ott a konténer árnyékában, míg biztos nem vagyok benne, hogy észrevett.
Így viszont kicsit izgisebb is volt a dolog, már, ha a nyüszítést nem számoljuk, ami egyértelműen kissé lelombozó volt. Meg egyáltalán, miből jött? Vannak már hasnyüszítők is? És én nem tudok olyat?
- Oh, elllnézést, már kezdem azt hinni, hogy számolod a perceket nélkülem - horkantam fel egy pillanatra, de éreztem a késztetést, hogy  gyorsan tegyek is egy lépést hátra, hogy azért kartávolságon kívülre kerüljek. Valahogy nem volt kedvem ma egy fogamat sem visszarakatni, pedig tuti kapnék a dokinőtől nyalókát, meg minden. - Még abba is beleszólt, hogy kivel jöhetsz a velem való találkára? Ejnye apuka!
Még elismerően füttyentettem is egyet, hogy jelezzem, mennyire kirúgott a hámból az öreg. Azt hiszem, hogy kicsit feldobta a gondolat, hogy van esély arra, hogy a családon belül maradok és nem kell megölesse a szüleimet hozzá.
Végül csak léptem egyet hátra, Hannah pedig nem sokkal később lepakolta a kis szőrpamacsot. Ő is kitett magáért, a nyüszítés pedig értelmet nyert, ahogy lassan közelebb topogott és vadul szaglászni kezdte a cipőm orrát.
- Mondjuk iiigaz, tényleg nem olyan rossz, bár hiányolom a hozzá illő sapit. De az nekem is otthon maradt, szóval rossz szavam se lehet. Legfeljebb megfázunk - rántottam egyet a vállamon, mielőtt még ismét a kis tappancsosra pillantottam volna. - Tudod, hogy miért éppen ide hívtalak?
Ez már korábban is érdekelt, de azt hiszem, hogy a válasz legfeljebb egy vielleicht lehetett volna. Régen voltunk itt utoljára, nem volt közel az otthonhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. november 12. 15:10 | Link


- Kikötő, Hamburg, Németország -
négytopogós-modellem


Egyelőre a kis akciója nem tudtam eldönteni, hogy felpörgetett minket, vagy csak utólag fog lecsapódni, hogy csúnyán nézzek rá, mindenesetre ő eltette azt a vacakot, én pedig a szabad kezem elemelve az övéről keresztül nyúltam magam előtt, hogy az ujjammal jó szokásomhoz híven az orrára koppintsak egészen finoman.
- Butus, annak a kiszámolására ott a telefon, fut a háttérben a számláló - csóválom a fejem is, mintha annyira komolyan venném. Pedig amúgy valódi, de erről úgy érzem én nem akarok beszélni, ő sem hinném. Valamiért néha megnő az erről inkább nem kommunikálunk témák száma, mint csökkenne. Talán a stressz, az elmúlt hónapok. Fogalmam sincs. Valahogy elkezdtek helyükre kerülni a kockák, vagy legalábbis én élveztem, ő is, és örültem, mikor nem szomorú volt, hanem éppen ellenkezőleg. Szerettem mosolyogni és boldognak látni. De nem tudtam én sem túllépni a tényeken, hogy neki van valahova egy ígérete, amit nagyon rosszul is viseltem. Még akkor is, mikor nem álltunk úgy, ahogy a szülinapja óta.
- Tudod jól, milyen. De, khm, bemutatlak az új lakótársunknak - egy pillanatra teljesen leplezetlenül néztem a szemébe a szóhasználatom miatt, de annyit voltunk együtt, hogy gyakorlatilag nem mondtam újat, mégis furcsa volt, így inkább csak felé tartottam a kis szőrmókot, majd a földre került a tappancsos. - Dolfi ő Sebby, Liebling ő itt Dolfi.
Nem mondhatnám, hogy nem emeltem ki a kis becézett megnevezést egy hamiskás mosollyal, elfojtva a nevetési kényszerem. A sapira csak bólintottam pár aprót, értem a hiányérzetét és a kis jack russelnek még jól is állt volna. De most siettünk, így is beilleszkedik bővel azt hiszem.
- Régen jártunk itt így, együtt - jegyeztem meg rá pillantva, ahogy a tappancsok húzására elindultam a víz közelebb, figyelve, hogy túl közel azért ne menjen. Nem kellenek a balesetek, nem is tudom mit csinálnék. Viszont nem voltam pontos tudatában, miért, csak sejtéseim voltak így oldalra döntve a fejem ráztam meg kicsit, hogy akkor avasson be, mi is a helyzet. Közben a kezem kihúztam a kabát zsebéből felé nyújtva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 12. 17:16 | Link


#NAGYonszépen | október 7. | München, Németország


Lassan vigyorodtam el, aztán őszinte nevetéssel ráztam a fejem Alíz kijelentésére. Hát az biztos, hogy a kviddicses dolgokat mindenhonnan örökölni fogja majd. Van egy szupersztárosan nagyon tökéletes hajtó apukája, én is szeretem és csináltam, van egy másik két csillag a nagynénis körökben, ha nem vesszük szigorúan, meg aztán még ki tudja. Lehet meg se kéne lepődnöm, mikor néha megütögél egy-egy belső szervet, ami nem túl kellemes.
- Iiiigen, minike lányka - erősítettem meg a pocim felé vigyorogva, hogy aztán ismét Alízra nézzek. Ő álmodta, mi megkaptuk a papírkát, egészen biztos volt. Bár eddig sem tévedett semmiben a barátnőm, ami nem mindig volt jó érzés, vegyük csak még sok-sok hónappal ezelőtt a táncos dolgot, aminek a felvételije két hónapon belül jönne. Nyilván nem fogok tudni így begurulni és egy tökéleteset lejteni. Ezt már mind tudjuk.
- Sokkal könnyebb közben tanulni, mint csak úgy elméletben. Én ezt szeretem a táncban is, nem csak elméletben van meg, a sok gyakorlás segít. Biztosan jó lesz, Liv rendes, nekem is sokat segített mostanában, küldött jegyzeteket is - újságoltam el neki, hogy bizony nem minden tanár morcos és buta, van, aki segít is, most, hogy nem vagyok állandó bejárós az iskolába. Ő az egyik ilyen tancsika.
Elmesélte a barátnőm azt is végül, mi is a helyzet a képességével, én figyelmesen hallgattam immáron az árust is kifizetve és a minifánkokak birtokában. Egyből egy karamellás cuccban tocsogott sikerült a kis pálcikámmal kivenni, amin jókat nyammogtam, miközben aprókat bólintottam is, picit sajnálkozva nézve a másik navinésre. Rossz érzés volt, hogy a tanácsokon kívül nem sokat tudok neki segíteni, de az ő útja és tudom, hogy boldogul vele.
- Iiigen, megmaradt az a néni, akinél legelsőre voltunk, nagyon kedves, meg mindig mosolyog. Illetve azt hiszem itt. Nemsokára már nem igazán utazgathatok semmivel, itt meg Lewy is könnyebben van, ott tud lenni velem, velünk rendesen - magyaráztam meg kicsit, mert bizony ez mind hozzá tartozott a válaszhoz. Bíztam abban, amiket már a férjecskével átbeszéltünk, csak magától a szüléstől volt bennem félsz, de talán ez normális. Aztán ahogy haladtunk és már kisebb volt a tömeg körülöttünk közelebb húzódtam a szöszihez és a szabad kezemmel belé karoltam.
- Veled mi a helyzet a sulin kívül, Alízka? - érdeklődtem kedvesen, nem igazán tudtam illik-e csak úgy belecsapni a telefonos beszélgetéseink vagy a leveleink közepébe, hogy akkor mi a helyzet az anyukájával, tudott-e meg valamit, mi van az apukájával, vagy bármi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 13. 05:15 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Anélkül is tudtam volna, hogy odáig van a csíkos csodáért, hogy megemlítette volna, mert azért ha nem is vagyok zseni, azért van logikám. Szóval a mosolygós pillantásra csak ártatlan arcot vágtam, éppen csak a fejem köré nem rajzoltam a  glóriát.
- Csak egy egészen kicsit? Akkor azt hiszem, majd megálmodok valami vonzóbbat - jelentettem ki magabiztosan, mert tudtam, hogy ha nagyon akarok, úgyis kitalálok valamit, ami tetszik neki. Közben ő is megszabadult az üressé és feleslegessé vált poharától, a közeli kukánál.
Kicsit a pénztárnál felsorakozó csali-termékekről szólt a csevej, amik csak azért vannak ott, hogy az embert kísértésbe ejtsék, láttam is az arcán, hogy fejben most valahol egészen máshol jár, de inkább nem firtattam, ő biztosan tudja, hogy mi is volt az illetékes csábítás.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy vagy felmenekülne előle a kanapéra és elbújna, vagy végigkergetné a házon. Pedig szerintem elég aranyos, össze-vissza pittyeg - simítottam meg én is kicsit a droidkát, mielőtt gyorsan tovább haladtam volna, nehogy hazajöjjön velünk a fehér-narancs pityegő. Az asszonyka meg kicsit komolyabban vette a halálom dolgot, mint ahogyan azt én gondoltam. Nem akartam feldobni tőlük a pacskert, csak a nullák szoktak sokasodni a blokkon, amit akkor kapok, mikor távozom.
- Nem mondtam, hogy baj van velük, csak azt, hogy nem örülök nekik. Jobban lelkesedek értük, mint ahogyan azt illene - húztam el a számat kissé, miközben még megbámultam egy Első rend-es pólót. Közben nevetett egy sort a chewbacca pulcsin, amin én is lelkesedtem, de azért felvontam kicsit a szemöldökömet. - Megint eltévedtél a mobilomban? Öm... akarsz tovább menni?
Én persze el tudtam volna itt turkálni huzamosabb ideig, sőt, egy kosár sem ártott volna, de azt hiszem, nem azért jöttünk ide, hogy nézze, ahogy rám tör a fangörcs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 14. 11:00 | Link


kinézet soon | nov 11  | München, Németország


Becsszóra, mióta Maja kiköltözött velem Münchenbe, nem igazán szoktam egyedül hagyni csórót, csak akkor, ha nem akart vagy tudott éppen kijönni velem edzésre. Ma viszont kénytelen voltam, mert a csapattal - nem, nem a müncheniekkel -, el kellett mennem egy kisebb ebédes ünneplős valamire. Mert, tetszik tudni emberek, ez volt az első olyan lengyel függetlenség napja, amit gyűrűvel az ujjamon töltöttem. Nem volt olyan opció, hogy most akkor este felkerekedik mindenki és elmegyünk egy hatalmas buliba, már túlságosan a végén jártunk a 9 hónapnak.
A lényeg az, hogy nem maradtam sokáig, az első ötben voltam, aki elszállingózott, de ezért kivételesen nem kaptam csúnya pillantásokat. Értették, hogy mi olyan sürgős.
Az ajtón belépve csak a fiúcska fogadott, hangos morcogással, meg a lábával is lelkesen kalimpált, de nem hallottam egyéb zajt, így arra jutottam, hogy Maja akárhol is van most, az nem ez a hely. Zseni vagyok, hogy erre tök egyedül rájöttem, ugye? A mez ugyan maradt, mert a nemzeti önérzetemnek most olyan volt, mint egy jóleső vállveregetés, de inkább a szoba felé sétáltam, hogy egy kicsit kényelmesebb cuccba vetkőzzem magam. A farmer nem itthoni viselet, nekem ezt senki  nem magyarázza meg.
Éppen a melegítőmbe ugráltam bele magam, mikor hallottam, ahogy ismét zörren a kulcs, a körmök két másodperc alatt gyorsulnak százra és már rajongták is körbe anyut.
- Nyuszi? - kérdeztem, enyhe bizonytalansággal, de csak belebújtam a pulcsimba, felhúzva rajta a cipzárt is. - Minden rendben van?
Majd totyogtam is a konyha felé, ahonnan a zajolás hallatszott, hogy kissé megölelgessem az asszonykát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 14. 15:19 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


- Háááát, talán annál azért egy picit nagyon sokkal többel jobban, de számít ez? - kérdeztem tőle picit billegve a lábaimon, ahogy a kuka mellett állva vártam, hogy én is kidobhassam a poharam. Persze utána rávigyorogtam, tudtam, hogy enélkül is tudja mi a véleményem, de abban azért nem voltam olyan biztos, hogy ha jön a zümizokni, vagy kitalál valami másik jót is, akkor Voltnak időben lesz sütije. Ez egyszerre volt vicces és aggasztó.
Ahogy szóba kerültek a plüssök meg a bolt kijárati részein lévő dolgok engem egyből elragadott a kindertojás gondolata és rá kellett ébrednem, hogy nagyon sok olyan dologgal vagyok elkényeztetve, amit, ha még mindig kviddicseznék vagy táncolnék rendesen nem is szabadna. Rossz lány vagyok, nagyon.
- Meg gurul a pociján, kis gömbölyű. Én mondjuk megnézném ahogy Volttal kergetőznek. Szerintem képes rá, hogy ő fusson előle - nevettem el magam a végére, mert sikerült elképzelnem, ahogy a gyerkőcke négy tappancson lohol a konyhában az asztal körül, mögötte a kis robottal, aztán meg suhan a nappaliba, bevetődik az ágyába és bebújik a pokróca alá. Amúgy bátor, meg néha kicsit agresszív kutyánk is van, nem is értem a baba, hogy lehetne ilyen félénk. De szerintem lehetne. És nem is úgy agresszív ám, csak észrevettem nála, hogy nem szívleli, ha együtt sétálunk és idegenek próbálnak hozzám vagy hozzá szólni, pedig ezt tuti nem tőlem tanulta el.
- Ahogy illene? Miért, mennyire szabad szeretni? Vagy mennyire a meséket? Sok buta ember mondta azt is, hogy ha valaki elmúlik tizennégy, akkor már a disney sem lenne fontos - meg nem kéne szeretni, és akkor most integessek két kézzel, hogy hahóóóó, elmondom fejből az összes Lilo és Stitch részt, tantalog nyelven is! Mai napig nehéz volt számomra megérteni miért kell a felnőtt léthez megkeseredni, az ohanákhoz megkomolyodni és besavanyodni, vagy éppen miért ne lehetne barátja az ember a gyerekének. Mi anyuval is mindig nagyon jóban voltunk, sokáig ő volt a legjobb barátom is, persze az elmúlt időszak nehéz volt, de ettől még jó anyuka volt, csak kicsit olyan, mint én és zizi. És ő is szerette velem nézni a mesefilmeket.
- Neeeem, nem csináltam semmit. Csak most tudod voltak ingyen megint popsitetkók, patatetkók meg mindenféle, és van ilyen nyuszikás, vettem neked is, most ugyan olyan van a minipaciinknak. Egyentitoktetkó - mosolyogtam rá nagyon szépen, hogy aztán a sok rizsa után vegyek pár nagyobb levegőt. Nem volt szokásom kifulladni ennyi beszédtől, de mióta plusz kilókkal mozgok nem mindig érzem hol a pihenős határ. - Meg küldtem Sebbykének egy pandás matricát, örült neki, de megkérdezte mi bajod. Te nem írsz neki ilyeneket? Ühhüm, mehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 14. 21:14 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A késő délután ellenére, ami lassan inkább sötétedős lesz és este, sokan voltak az utcán és a bohócos kajáldában is. Bár ma a bácsi nem volt itt, múltkor egyszer összefutottam vele és elég vicces volt, ahogy elmutogatta, hogy neki akkor lesz ekkora hasa, ha betolja a kuponfüzet összes hamburgerét. Hát, tulajdonképpen én is foghattam volna erre, mondjuk még négy hónappal ezelőtt, most már nem igazán, ha csak nem hiszik el, hogy a Mikulás eltitkolt unokája vagyok ahelyett, hogy babát várok. Amúgy ez valahol elég vicces lenne, akkor láthatnám a manókat ajándékcsomagoláskor, meg simizhetném a rénszarvasokat, uh, azt nagyon élvezném.
Így belegondolva, hogy nem csak a szülinapom, de az ünnepek is lassan egyre közelebb vannak, legalább találok olyan gondolatot a buksimban, ami éppen nem ijeszt meg teljesen. Sóhajtok is egy nagyok, ahogy a kezemben lóbált papírtasakokra és hajtogatott dobozokra lesek, aztán lassan elérem a házacska bejáratát is. Azt hiszem ezekből már csak vacsi lesz, inkább uzsonnának terveztem, de nem gondoltam, hogy a fél óra helyett vagy kettő el fog menni az egészre. A séta is lassan ment, mert folyton elbambultam gondolkodva és még várakozni is kellett. Igazság szerint még egy pisiszünetet is muszáj volt hazaindulás előtt beiktatnom a mekiben, de legalább most mindenhol nyugi van, még a pocimban is. Most először kezdem érteni, miért mondogatta a mami meg anya egymás között, hogy gyanús a csend.
Kicsit bogarásznom kellett a zár körül, de egész nyugodtan jutottam be a lakásba, ahol a legboldogabb fogadóbizottság vonult elém, szeretem a kis drágát. Még ha nem is annyira pici már. Problémásan ugan, de eljutottunk a konyháig, ahol az asztalra tettem mindent, majd a kabim egy székre dobtam, amikor meghallottam a férjecskét. Voltnak hála már nem voltam olyan savanyú képpel, így még el is sikerült mosolyodni, ha nem is olyan nagyon, aztán gyorsan odacsempésztem pár sültkrumplit Voltnak a szám elé emelve a szabad mutatóujjam, hogy psszt, apának egy szót se. Amikor a mancsát a szeme elé emelte már tudtam, hogy vagy mögöttem van a sztárocskám, vagy minimum beért a konyhába.
- Üüühüm - rántottam picit a vállamon, mert tulajdonképpen olyan eszeveszett baj nem volt semmivel, gondolom, aztán fordultam csak felé, hogy azt a délelőtt óta hiányolt ölelést bepótoljuk. A buksim a pulcsijába temettem, mikor realizáltam ő is miben van, akkor elvigyorodtam picit, csak aztán hajoltam el.
- Hooooztam hamit, neked is. Nem tudtam mondjuk mikor jössz. Tudom, hogy ettél is, meg azt is, hogy nem kéne, de finom, régen nem volt, és van karamellás fagyi is, dupla öntetes - néztem rá nagyon szépen, mielőtt visszafordultam volna kipakolászni és elé nem toltam az egyik happy mealt. - Milyen volt a fiúkkal? Nem volt baj, hogy eljöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 15. 00:00 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 15. 01:31 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Az alvás nem igazán szerepel a sikeresen megtörténő dolgaim közé lassan két napja. Nagyon közel van már, hogy megérkezzen a brekikénk, ettől pedig sok dolog vagyok, de nyugodt az nem igazán. Magamhoz képest sokkal többet toporgok csak úgy valahol elgondolkozva, egyszer a hűtőben felejtettem magam, annyira. Már tiszta hidegek voltak a mezítelen tappancsaim, mire Volt megbökött a nózijával, hogy csukjam be. Nem nagyon voltam ügyes meg okos, de azt hiszem nem akarta ezt nekem se a férjecském, se a gyerkőc szóvá tenni. Megtette a kislányunk, aki ezzel egyidejűleg egyre aktívabb életet él, és a veséim szerinte nem fontos alkatrészeim. Sokat fáj az oldalam meg a derekaim is, és nem tetszik a gondolat sem, mikor és mitől.
Késő van már nagyon, de Lewy még nem ért haza, éppen ezért olyan egy órás forgolódás után kimásztam az ágyikóból, behúztam a nagy szörnyikém a szobánkba az ágy mellé, majd lecsücsültem a kék popóra elterülve rajta. A hátamat a buksija támasztotta, a buksim meg az éjjeliszekrénynek tudtam dönteni, ami kemény volt. Odatettem az egyik kispárnát és mindjárt jobban éreztem magam. Fent sehogy nem volt jó az ágyon. Meleg van, már nem először érzem így, Volt is inkább idelent lenne, szóval csak szusszanva tettem a lény két oldalára a pracliim, hogy Volt a lábaim között a pocimig masírozzon és rátegye a fejét. Így dúdolgattam neki meg nevelgettük a pónikat a telefonomon, amíg meg nem remegett a buksiját feltartva. Azt hiszem megérezte, hogy megjött a Drága, de el nem mozdult rólam csak felemelte a combjaimra a tappancsait és nagyot sóhajtva a hasamra tette az állát. Megsimiztem a fejét, amíg lépteket nem hallottam még egészen szépen mosolyogtam is rá.
- Nyuszi? - szóltam ki bizonytalanul, de leginkább mire bármi mást tettem volna kinyílt az ajtó velem szemben, a szőrpamacsunk is arra fordult én meg kicsit megemelkedtem kitámasztva magam a kezeimen. Aztán valahol a mosoly folyamatában lefagytam, ahogy végre az arcához ért a tekintetem. A szám azt hiszem nyitva is felejtettem, és úgy csak bámultam vele szembe, teljesen le is kapcsolta az agyam, mit mondott, meg mi van ma. A kezem a hasamra csúszott, ahogy éreztem azokat az ütéseket belül, mire a fehérke megelőzve engem felkelt és körbe szagolta aput, hogy apu-e. Ebben éppen én is próbáltam biztos lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 15. 03:13 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Talán egy kicsit kevesebb idő is elég lett volna minderre, de a fodrász miatt nem igen akartam kockáztatni a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha rossz a közlekedés és a panda elkésik a cuccaimmal. Vagy hosszú a sor a mekiben. Az ilyesmivel nem szabad viccelni, pláne nem olyan fontos pillanatok előtt, mint amilyen a ma esti is.
Szóval most már az újonnan elszürkült tincseimmel rendeztem le szinte mindent. Már, ha Sebbyt nem vesszük, mert hozzá még a fodrász előtt kellett mennem. Ha így lát, rögtön jön, hogy akar egy selfiet, küldte volna a csoportba, aztán Helmutnak, aztán akár hirtelen lelkesedésből a nejemnek is, mert biztos tetszeni fog neki. Fura dolgai vannak a pandának.
Otthon még rendezgettem picit a dolgokat, tudtam, hogy ő sem szereti a hagyományos szülinapokat, de azért ha engem meg kellett ünnepelni, akkor ő sem maradhatott ki ebből a bizonyos kis körből.
Mikor végül lejárt az idő, koppantottam hármat és csak utána léptem be. Még az ajtón át hallottam a hangját, de nem is értem, ki mást várt volna életem.
- Nem, a szürke herceg... mégis ki más lenne? - kérdeztem kissé szórakozottan, de csak a komoly szitut  próbáltam egy kicsit elviccelni.
A pillantása már akkor rám szegeződött, mikor beléptem, a fiúcskáé is, ezutóbbi buksija oldalra is dőlt gyorsan.
Látszott a totális zárlat, így a hátam mögött fontam össze az ujjaim kicsit, malmozva, várva, hogy akkor most mi is lesz. Elsőnek a fiúcska jött oda, kissé bizonytalanul szaglászva a levegőben, majd megbökdösött az orrával, mire megsimogattam a fejét óvatosan.
- Babygirl? - kérdeztem vissza, ám én nem arról akartam megbizonyosodni, hogy ő-e az, csak hogy jól érzi-e magát. Azért tettem egy-két lépést közelebb, tétovázva, az ajkam rágcsálva belülről. Majd még egyet-kettőt, mielőtt a kis kék szörnyecske mellé térdeltem volna. - Minden rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 15. 03:55 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Ha őszinte akarok lenni, nem sok fogalmam volt, hova tűnt el még az este életem szerelme. Leginkább csak lestem utána a kanapéról laposakat pislogva, de pár perccel később be is szundiztam. Csak azt tudom, hogy arra keltem, melegem van és Volt az orrom nyalogatja. Nem volt sehol senki, így neki adtam vacsit kicsit késve, én pedig áttelepültem a hálóba, egyedül. Ez se segített azon, hogy elaludjak, a nyűgésem se, ráadásul hiányzott Lewy. Az elmúlt napokban nem volt jó érzés, ha csak pár órára is el kellett, hogy menjen, mert féltem, szerintem, ha nem is mondtam, tudta. Ettől még neki is lehet dolga vagy fontos találkozója én pedig nem is akartam ennek gátat szabni.
A nagy gyerkőcös foglalkozásomból a zajok zökkentettek ki, de a mozgásom egy mínusz tízes csigabigájénak felel meg, így nagyjából ülésig sikerült jutnom a döbbenetem közben, még Voltnak az ismerkedésig az apuval. Nekem valamikor mostanra jutott el a tudatomig a köszöntés, de addigra már el is indult felém.
- Köszönöm… - de elvesztem. Leginkább próbáltam eldönteni, hogy most mit is gondolok vagy érzek, de csak néztem őt, még szerintem is ijesztő voltam. Lassan abbahagytam a pocim dörzsölgetését, mert már nem éreztem a kislányt, aztán a kezemre támaszkodva addig eljutottam, hogy átforduljak a plüssön a hozzám térdelő férjecskémig. Lassan haraptam a számra és az értetlenség valami furává vált az arcomon.
- Mit csináltál? - a hangom inkább kíváncsi volt, mint kétségbeesett, ami azt hiszem jó. - Hiányoztál…de… - közöltem a nyilvánvalót, hogy aztán más ki se jöjjön. Csak a nyakába karolva bújtam oda és öleltem meg, de a szemeim végig a haját vizslatták. Szürke. Hozzá akartam érni, de végül csak elhúzódtam. Most nagyon lassú voltam és ezt nem az éjjeli időpont csinálta.
- Milyen herceg? És rendben, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 15. 11:54 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Ha mást nem, legalább Volt elég hamar megbékült a tudattal, hogy a szürke haj ellenére továbbra is én vagyok én. Kicsit megbökdösött az orrával, meg elkezdte kaparni a térdemet. Lehet, hogy segített volna az elképzelésein, ha kicsit ölbe veszem, de most éppen a hercegnőm reakcióit szerettem volna egy hangyányit jobban kitapasztalni.
A kezdeti stressszen túltéve magam, leengedtem a kezemet a hátam mögött és már nem malmoztam vele, helyette inkább letérdeltem elé és ráültem a saját lábaimra magam alatt, várakozva, hogy akkor hogy is tovább. Volt ismét megbökdösött a nózijával, majd szerette volna megkóstolni a hajam, de óvatosan arrébb tessékeltem.
Majának sokáig tartott, míg jutott egyáltalán valamire, már a sokkon kívül, hogy bámul maga elé, mert miért ne.
- Jártam erre-arra. Mint látod, hajasnál is... - sandítottam fel egy előre nyúló tincsre, de aztán csak megvontam kicsit a vállamat, várva, hogy most lesz-e sértődés, vagy csak ül ott a Stitchen és néz rám furcsán. - De?
Kicsit azért mégis sikerült kifújni azt az észrevétlenül visszatartott levegőt, mikor a nyakam átkarolva bújt ide, de azért még nem voltunk teljesen rendben, ebben is biztos voltam. Láttam, ahogy hozzáért volna, de aztán elhúzódott, én meg felvontam a szemöldökömet kérdőn.
- Nem harapok, a hajam sem fog eltűnni, vágni se hagytam belőle, egész nyugodtan érjél hozzá... - kezdtem lassan megint malmozni a kezeimmel, mint a fura, narancssárga szörnyike szokott a beszélgetésein közepette. Ez már csak ilyen volt.
- Azt mondtam, szürke, de csak szóvicc volt, nem kell komolyan venni - szusszantam fel, miközben kissé hátrébb csúszva döntöttem a hátam az ágynak és szétdobtam a lábaim, hogy rendeződjön a keringésem. - Vettem ám ajándékot is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. november 15. 13:02 | Link

Máté tanár úr
zárt

  Látta, ahogy a test a levegőbe emelkedik, és ahogy a férfi arca a fájdalomtól összeszűkül. S mintha már nem is Máté lett volna ott. Scart egy pillanatra megtévesztette a saját látása, és azt hitte, hogy North van ott és csapódik neki a fának.
  Gondolkodás nélkül kezdett el ordítani, ami a melodimágus képessége és elkeseredettsége miatt még erősebbre sikerült. A sárkány a hangra előbb megszédült, majd összerogyott, s ugyanígy Scar is. Az a hang, melyet kiadott annyi energiáját leszívta, hogy hirtelen már nem tudta megtartani a saját lába. A szemébe könny gyűlt, és lihegni kezdett. Érezte, hogy mégtöbb hang tolul a torkára, de minden erejével ara koncentráljon, hogy visszaszorítsa azt oda, ahol volt. Szeme közben újra a földön fekvő férfira esett. Northra hasonlított. Csak idősebb volt. És ekkor kattant a helyére minden. A történet amit barátja mesélt neki, és az, hogy a férfi miért nem rúgatta ki Northot amikor kiderült a tetoválása, és miért bízta őt meg.
  Négykézláb kúszott oda a férfihoz. A képességét már visszaszorította annyira, hogy az elméje uralkodjon már felette. A nyakához tette a kezét. A férfi még lélegzett, bár elég gyenge volt a pulzusa.
  - Segítség... - szólalt meg erőtlen hangon, aztán megköszörülte a torkát. - Valaki - szólt már erőteljesebben, mire felfigyeltek rá, s szinte azonnal lökték is arrébb, hogy őt is megvizsgálják, Mátét...vagyis South-ot pedig elvitték. Ekkor látta utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 15. 14:23 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Ahogy lassan felevickéltem abból a fekvős valamiből, kicsit nagyobb megdöbbenéssel, mint talán számolt vele bárki, meredtem magam elé. A tekintetem hol a mancsoson, hol a férjecskén járt, miközben nem tudtam nem a hajába feledkezve gondolkodni. Tátogtam, mint a halacskák szoktak a Tescos akváriumban, mire sikerült valamit kérdezni.
- Ühhü… - Igyekeztem értelmezni a válaszát, de a haj kifejezésen kívül semmit nem szűrt ki az agyam, azt is azért, mert éppen harcoltam a dologgal a fejemben meg kicsit a gyomromban is. Éreztem, hogy pont olyan izgatott-ideges pillangós érzés kezd felkúszni a torkomba, ami mondjuk akkor történt, mikor elsőre kaptam csókot. Igen, azt is tőle. De most több volt ebben valami furcsa, mint simán izgiséget okozó. Nem igazán tudom mit és hogyan akartam mondani, így végül elhallgatva karoltam át a buksiját és bújtam a nyakába, nem bizergáltam sokat, eléggé élt bennem, hogy ezt azért nem szereti mindig, szóval egy kisebb puszi után és a haja megbámulását követően elhúzódtam.
- Tudom. Én… én csak nem tudom. Miért lett ilyen? - kérdeztem kicsit bizonytalanul az alattam heverő kékségre nézve. Nem volt a hangom mérges, még csak csalódott se, de talán, ha ő beszél és nem én, kicsit előbb össze van rakva az a kép, mi is most ezzel a helyzet. Ahogy hátrébb csúszott, hagytam menni, csak lekászálódva  a hatalmas plüssről a térdeimen topogva előre csúsztam a lábai közé, aztán a sarkamra ülve pislogtam rá kicsit zavarban, nem akartam, hogy azt higgye, most valami rossz van, nem hittem, hogy az lenne, nyilván különös és a fodrászoktól a hideg ráz, de megvolt a haja, szépen, nem bántották, csak már nem foltos volt, mint a bocik.
- Csak fura… - nem kérdezte, de most nyilván ő is azért volt, nem ajándékok meg hercegség miatt ilyen várakozó. Aztán kicsit elgondolkodva beharaptam az alsó ajkam valami mosollyal egybekötve és a padlót néztem kettőnk között - de… szép.
Arra kellett lassan jutni, hogy nem számítottam rá és nagyon nehezen viselek mindent, ami új. Ezt eddig is tudtam, de most kicsit olyan hidegvízborítós volt. Kellett pár perc, hogy akkor tudjam, hogy most nagyon tetszik-e, vagy nagyon sírni fogok a régi után mindjárt. De közel és távol nem voltak krokodilkönnyek, eléggé eldőlt, ahogy mosolyogva a szőnyeg után a szemeit néztem.
- Nem lehetsz herceg, ha nincs koronád. Vagy ha nincs hercegnőd, én se vagyok az, nincs tiarám - tettem még helyre a meséből fakadt káoszt, mire lassan a morzsák összeálltak a fejemben kuglóffá, mai amúgy tök finom. - De nem kellett volna…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 15. 22:13 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország



Nem igazán értettem, hogy az ühü  mire szólt, de nem akartam belekötni, elvégre ő volt az ünnepelt, nem kell még zavarba is hozni. Nem lenne tőlem túlságosan rendes, ha most még elkezdeném piszkálni is. A tekintete oda-vissza járt köztem és a baba között, mintha ő majd megválaszolná, hogy mi is történt a hajammal.
Kis ideig mintha küzdött volna a szavakkal, de aztán feladta a dolgot és inkább átkarolt. Az arcát a nyakamba temette, én pedig az ajkamba haraptam kicsit. Megint csak kirázott a hideg, végigfutott a gerincem mentén, az első csigolyától az utolsóig. Vettem egy mélyebb levegőt, ő pedig utána nem sokkal a lábaira csücsülve figyelt engem.
- Miért ne? Néha nem árt a változás, és tudtam, hogy az ősz tetszett - vontam meg a vállamat kissé tanácstalanul. Nem gyakran volt ilyen, legutóbb kb 12 éve szántam rá magam hasonlóan radikális változtatásra. Alapvetően nem szerettem az ilyeneket, de most szükségem volt rá.
Végül inkább kissé visszavonulva döntöttem az ágynak a hátamat és dobtam szét a tappancsaim, abban a reményben, hogy azért most ebből nem lesz sértődés vagy sírás, mert egyáltalán nem azért csináltam. De nekem tetszett, szerettem volna, ha egy kis ideig még így marad. Ő közben közelebb csúszott, én pedig felnéztem rá, várakozva, hogy akkor mi is fog most történni.
- Akkor... nincs... vele baj? - kérdeztem végül reménykedve kissé, a tekintetét keresve, ami a padlón időzött kettőnk között. Végül csak sikerült, mire kissé félénken rámosolyogtam. Csak reméltem, hogy akkor most minden rendben van köztünk.
- Koronám az nincs, de hercegnőm az van. Ne vond kétségbe a hercegségem! Kijössz akkor megnézni az ajándékaid vagy hozzam be őket? - kérdeztem kétkedő fejjel, mert olyan nincsen, hogy most nem nézi meg őket. Azért előtte előrehajolva loptam egy apróbb csókot.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. november 15. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 15. 23:35 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Mostanra már elég világos lehetett nem csak a férjecskének, nekem, vagy éppen a négylábú gyerekünknek, de úgy mindenkinek, milyen nagyon rosszul tudok lenni a fodrászoktól. Nem a személyük ellen szólt ám ez, egyszerűen vannak dolgok, amiket nehezen viselek. Egyszer megcsúszik az olló, és volt valami szép, nincs valami szép. Nem beszélve a hajnyíróról. És most, psszt, mindenki felejtse el, hogy azzal én is szoktam kísérletezni, méghozzá a lengyel csillagom frizuráján, ami éppen elfelejtette velem, meg így szerencsétlen brekivel is, hogy a légzés fontos funkció. De helyreállt, a lelki béke is, miután sikerült az ezt nem vártamon átlépni oda, hogy ez nem valami rossz új, hanem csak olyan más új.
- Nem, biztos nem árt, csak… nagyon más. És nem csak tetszett, igazából… - döntöttem kicsit meg a buksim, ha már az előbb eljutottam addig, hogy nincs baj vele, és még csinos is tulajdonképpen. - Most is tetszik.
Úgy éreztem, nagyjából mostanra volt olyan, mint a mesefilmekben, mikor látványosan a bőr alatt lepottyan a nagy kavics a szívecskétől a kislábujjig. És nem csak nála. Mármint én sem voltam hirtelen rendben vele, hogy most, ha nem örülök, attól rossz lesz-e, vagy ha túlságosan örülök, abból az lesz-e. Az egyik volt tánctársam mesélte, hogy vele azért szakított a barátja, mert az új frizurájára azt mondta, sokkal jobb, mint korábban. Azt hite ezzel leszólta és összevesztek. Sosem tudom pontosan mi a jó lépés.
- Semmiféle baj nincsen - hajoltam közelebb, hogy már a kezei alatt átnyúlva a derekánál karoljam és úgy húzódjak közelebb, bár megvoltak a határaink, ami olyan három kiló tömény szeretet volt, meg sok víz, és tuti, hogy quaxik úszkáltak benne. Mindegy. - Szeretlek, akkor is, ha hupilila lennél, vagy rövid lenne, de az azért ne legyél. Akkor nem biztos, hogy úgy tetszenél, még zümizokniban sem…
A fejem önkénytelenül mozdult jobbra és balra, hogy nyomatékosítsam, bizony az nem lenne túl jó, de igaza volt. Szerettem azokat a szürke tincseket, nagyon kis helyes velük, így is az. De talán túl őszinte is lett a mondandóm a múltkori kis fodrászos kaland után. Nem viselem jól, tudom.
- Van? Tényleg? - pislogtam nagyokat, hiszen az előbbi elméletem szerint, ha csak nem láthatatlan koronája van valamelyikünknek, ez elég képtelenség. Most azt hiszem még olyan burgerkinges sincs itthon.
- Kimehetünk, de kaphatok még egyet… vagy kettőt előtte? - emeltem a mutatóujjam a számhoz, utalva arra a kis csókra, aztán a pocimra nyomott orr miatt a kezem a fehérke fejét simizte, ha éppen a figyelmem nem is tudtam neki szentelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 16. 00:07 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


A nap nagy része viszonylag hamar elment, már az a része, amin a fiúkkal ünnepeltünk, biztosan. Egy kis pezsgő ugyan belefért, de más már nem nagyon, nem akartam berúgni, egy ideje valahogy nem voltam abban az idegállapotban.
Szóval elég hamar leléptem és hazamentem, ahol egyedül a fehérke örült nekem lelkesen. Már itt volt az ajtónál, szóval ez is arra utalt, hogy anyu nincs otthon.
Szóval nem is igen keresgéltem, helyette elmentem a szobába, hogy a farmertól megszabadulva, kissé slampos mackónadrágba és mellé szexi pulcsiba bújjak át. Még felhúztam a cipzárt a pulcsimon, valahogy nem tartottam attól, hogy majd a vérmes betörők fognak végezni velem, ha mégsem az asszonyka az.
Kiszállingóztam a konyhába és még pont sikerült látni a lenyújtott sültkrumplikat, sőt, még majdnem a szája elé emelt mutatóujját is.
- Akkor jó - jegyeztem meg, miközben Volt valami morgás és nyüszörgés közt félúton lévő hangot préselt ki magából. Maja közben megfordult és átkarolva a pulcsimnak döntötte a fejét.
Aztán már nyitotta is a száját, hogy boldogan csiripeljen egy sort, én meg halványan elmosolyodva ingattam meg a fejemet. Végül is, már csak két napom volt az apás szabiig, így azt hiszem, belefért az a fagyi. Ott amúgy is párolt zöldség volt citromos csirkével.
- Kegyetlenül értesz hozzá, hogyan érd el, hogy ne tudjak nemet mondani,
 hm, angyalom?
- sóhajtottam fel, miközben magam felé húztam a kis figurás dobozt és lassan ki is bontottam, hogy megszerezzem belőle a fagyit. Mert hát, az olvadt trutyinál nincs is rosszabb, ha nem muszáj, inkább nem fogyasztanám el. Hát ki is beleztem a papírkákból és lepattintottam a tetejét. - Hm? Ja, a fiúkkal? Jó volt. Kuba üdvözöl... Neeem, sőt, mondták, hogy eleve sokat jelent nekik, hogy el tudtam menni. Mióta pár ember nem kapott többé behívót, egészen jó a hangulat. És neked? Hogy telt a nap eddig?
Közben a pultra könyökölve kezdtem eszegetni a vaníliás csodát, kissé elmerengve. De aztán csak vetettem rá egy pillantást, elégedetten nyugtázva a pulcsi tényét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 16. 00:39 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A nap eddigi egyetlen sikerélménye volt, hogy a Volttal való kis sültkrumpliszövetségünk szent és sérthetetlen maradt. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem látta a drágám, vagy mert nem akart ránk szólni, de jól álltunk. Én csak a fehérkére kacsintottam, aki lelkesen elpusztított mindent az utolsó morzsáig abból, amit kapott. Én meg inkább a hamiról ideiglenesen eltereltem a figyelmem a saját, fluffy, - de azért kockák és puhaság - Stitchemre nagy lelkesen. Jobb lett a hangulatom is, ilyenkor, ha csak ott van, vagy jön egy puszi mindig elillannak a butaságok a fejemből legalább egy kis időre.
- Benne van a fagyi is a dobozodban, meeg csibefalatos vagy sajtburgeres, az egyik ilyen, a másik olyan, nem tudtam melyiket szeretnél. Meg van plusz sültkrumpli, gondoltam az úgy hármunknak elég - bólogattam nagy boldogan, hogy milyen előrelátó vagyok, ahogy a magam kis dobozát is felbontva kipakolgattam lassan, az enyémbe kerültek a falatok, azt kitoltam középre, hátha azt szeretné, meg a hozzá járó kis ketchupot is. - Mármint neked, nekem meg a breeekinek persze.
Kicsit el szoktam csúszni a számokon, de most már volt bőven mivel kimagyarázni. Közben kihalásztam a zacskóból a leginkább fókára hasonlító kék lényemet, ami igaziból nem is klasszikus pokémon, kevesen ismerik. A kérdésére csak nevetve csóváltam a buksim, szerintem nem is igaz, én csak felajánlottam, mert jó lenne, ha nem egyedül enném meg. Akkor lehet még hazafelé is guríthat szülés után.
- Akkor jó, ő meg nagyon cuki, örülök neki, hogy nincsen már baj, mint régebben - mondtam neki felé pislogva, ahogy eltotyogtam a csaphoz és egy mélyebb kistálat megtöltve vízzel az asztalra tettem. Az majd még kell, közben én is lebontottam a fagyim, hogy beletunkolva a sültkrumplit nekilássak.
- Nem tudom, elmúlt - rántottam meg kicsit a vállam apró sóhajt engedve meg, aztán csak rá néztem, de nem igazán tudtam ezen mit meséljek. Nem éreztem magam jól, de nem volt semmi okom magamon kívül. - Nyuszi… nem kéne most már lassan elnevezni őt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 16. 12:21 | Link


Éééééén |15. első percei | München, Németország


Lassan ismét rájött, hogyan is működik a légzés nevezetű csodálatos alapszükséglet, így nekem sem kellett azon stresszelni, hogy mikor fog megfulladni, mert elfelejtette, hogyan is történt ez az egész. Azért ő is belátta, hogy a változás nem mindig rossz, sőt még lassacskán azt is sikerült kiböknie, az ősszel most sincsen semmi baj, még mindig eléggé tetszik neki.
- Igen? - kérdeztem, talán egy leheletnyivel így is több reményedést pakolva a hangomba, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna. Nem szerettem, mikor túl sokat árulok el magamról csak egy mimikával, vagy egy fél mondattal.
Kicsit tényleg aggódtam azt illetően, hogy most akkor csináltam-e bajt ezzel, vagy Maja nem haragszik, meg duzzogási sincsen-e. De egyelőre nagyon úgy látszott, hogy nem különösebben zavarja a dolog, mert azt mondta nincs gond, miközben közelebb mászva átkarolt. Immár megnyugodva szusszantam fel, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Azért szeretnék tetszeni, nem szoktam csak úgy, hirtelen hupililává válni... Rövid meg már volt, nem szerettem, szúrós. - Ez tény volt, amit jobbnak láttam letisztázni, mielőtt bármi történne. Ő közben megingatta a fejét, hogy nyomatékosítsa, hogy nem tetszenék neki mindenféle fura hajjal.
Azt viszont én nem viseltem jól, hogy megkérdőjelezte a hercegségem, elvégre amúgy is nemesi család volt a miénk egyszer régen. Deee, most itt azon volt a hangsúly, hogy ő a hercegnőm.
- Van, bizony - bólogattam, hogy nyomatékosítsam a dolog fontosságát, mielőtt még nyomtam volna egy apró csókot az ajkaira. Kissé nehezen vette, hogy az bizony most csak egy és apró is. Látványosan elgondolkozott fejet vágtam, mielőtt beharaptam volna az ajkam egy pillanatra.
- Na, nem bánom - hajoltam oda, még egy apró puszit nyomva oda, mielőtt még ott felejtettem volna magam egy kicsit tovább. De aztán feltápászkodtam és a kezem nyújtottam neki, hogy a kell, én felsegítem, ezen ne múljon a dolog.
- Na, gyere anyuci! - horkantam fel és a fejemmel intettem a nappali felé, ahol a kis csomag várt rá az asztalon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 16. 18:09 | Link


#Puhaság |15. első percei | München, Németország


Talán a szokásosnál is lassabban kapcsoltam, de lássuk be, nem vagyok valami kipihent sem és a legtöbb időt a buksimban leköti más, most leginkább a breki és az elkövetkezendő két hét csigalassúsága, valahogy kimaradt a frissítés, mint mikor a laptopon rányomok, hogy majd később, aztán elmarad. Túl kevésszer emlékeztet. Ettől még azt már sikerült az első olyan szülinapján, amin ott voltam, megtárgyalnunk, hogy nekem ez eléggé bejött, még ha nem is tudtam addig róla. Végül csak elmosolyodva bólogattam.
- Igen - szorítottam őt magamhoz végül, aztán most már nem annyira felejtkeztem meg arról, amit az előbb félbehagytam és az egyik kezem a buksijához húztam, előbb csak a pofijára emeltem a kezem, ami a tenyeremhez képest tök hideg volt, kicsit le is biggyedt a szájam, de aztán a haját piszkálgattam úgy felfelé, meg oldalt, csak úgy, muszáj volt.
- Jó is így, a hupikék se jobb, az csak Törperőséknek áll jól igazán. Sünis? Aranyosak, de inkább ne...m hiszem, hogy túl jó lenne - javítottam ki saját magam, bár a nem ma már elégszer kint volt a számon, most már nem éreztem magam olyan jól tőle, mert nem is kéne. Az ő döntése azért attól még, nyilván nem a haj miatt szeretem annyira. DE az időzítését még mindig nem értettem annyira a hercegnek.
- Ó, azt hiszem lemaradtam - döntöttem meg a buksim kicsit elvesztve a fonalat. Nem tűnt már úgy, mint aki viccelget, eleinte se teljesen, de most kicsit zavaros volt ki és micsoda, na és hogyan? Aztán szóvá tettem, hogy az a kis puszi nem volt túl sok, mert hát eléggé hiányzott, pláne így egész este, aztán picit leszegtem a fejem, mikor csak gondolkodott.
- Nem? - kérdeztem vissza bizonytalanul, de aztán mikor közelebb hajolt elmosolyodva viszonoztam. Aztán elhúzódtam, hogy ne legyek neki útban, majd megemelkedtem a sarkaimról és a keze után nyúltam a bal kacsómmal még a másikkal megtámaszkodtam az ágyon, hogy talpra kerüljek. Nem tudtam, hogy óvatos lettem vagy magamhoz képest béna, de elég furán mozogtam egy ideje.
- Hova is pontosan? Lewy, most már nem mész majd el messze? - kérdeztem tőle, mintha olyan kis apróság lenne, de leginkább csak a kezeinket figyeltem. Tudom, hogy most is csak pár órát nem volt itt, meg azt is, hogy most nincs meccses hajtás, mert szabadság van, de sokkal jobban éreztem magam, mikor tudom, hogy közel van, bármi is történik. Biztonságban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 17. 14:07 | Link


#hiIamdaddy | Wrzesień 7. | München


Pontosan tudtam, hogy a zümizokni hol áll a tetszési listán, ha arról van szó, de nem akartam különösebben belemenni ebbe, csak egy kicsit piszkáltam, mert még mindig voltak napok, amikor ez jól esett.
- Nem, azt hiszem annyira nem fontos - túrtam a hajamba a szabad kezemmel, hogy pár kósza tincset a helyére igazítsak, mielőtt még tényleg olyan marad, amilyenre a fodrász eredetileg tervezte.
BB8 mind a kettőnk körében meglehetősen népszerű kis droid volt, a kis gömbölyű formáival, meg az állandó csipogásával. Nekem speciel nagyon tetszett az öngyújtója is, de az már részletkérdés volt.
- Azt hiszem, hogy ez nem lehetetlen, vannak néha fura dolgok, amiktől megijed - ráztam meg a fejem, halkan felnevetve a gondolatra, hogy a fehérke menekül a mögötte csendesen csipogó robotka elől. Aztán valószínűleg felülne valami abszurd, magas helyre, ahol nem éri el, vagy magára csukná az ajtót, esetleg elbújna a pokróca alá. Ezek mind lehetséges opciók.
- Az én koromban? A többség szerint leginkább semennyire, mert ilyenkor az ember már felnőtt, a disney meg nem fontos. De ők seggfejek - vontam meg a vállamat enyhén, mert nem tudott különösebben érdekelni a véleményük. Ha valami nem tetszik nekik, akkor uzsgyi, nyaljanak sót. Lehet, hogy nem ez a bevett gyakorlat, ettől még én a brekimmel ugyanúgy nézhetek, sőt, fogok is nézni mesét. Csak azért, mert az apja vagyok, még nem kell minden alól kivonnom magam, mert "sokat dolgozom". Ez nem így működik.
- Ja értem, a titoktetkók... az fontos - grimaszoltam kicsit, de nem bántottam érte, ez olyan volt neki, mint nekem a Hatch. Fontos. A pandás megjegyzésre viszont akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Ha szoktam is küldeni neki pandás matricát, alighanem nem olyat, mint amilyet az asszonyka postázott neki nagy lelkesen. - Elég ritkán, a dollárjelek gyakoribbak.
Ahogy tovább indultunk, azért figyeltem Majára, nehogy túl gyors legyen a tempó, vagy hasonló, azért vigyáztam én is rájuk. Azért a pillantásom így is meglehetősen sokszor tévedt a pocakjára, pedig most volt más is, amit lehetett volna nézni. Mondjuk Stitchék.
- Azt hiszem, rájuk most nem kell mérges legyél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 17. 14:07 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Természetesen minden egyes pillanatát láttam az alattomos sültkrumpliosztásnak, de nem akartam most ezen nyüszörgést, így nem volt egy rossz szavam se a dologra. Amúgy sem hiszem, hogy pont az fogja a legrosszabbat tenni a fiacskával, bőven akad más, amit neki nem kéne ennie.
Nem kellett nagyon mellékelni a használati utasítást, sejtettem, hogy merre találom azt a bizonyos fagylaltot, szóval mire azt mondhatta volna, kviddics, már bent kotorásztam a dobozban a műanyag pekedli után.
- Nekem igazából mindkettő jó, most úgyis csak a fagyit, meg a krumplit fogom megenni, a többire nincs kapacitás - grimaszoltam kicsit. Más kérdés, hogy a burgonya is csak azért fért bele a keretbe, mert az sem olyan finom már hidegen, de újramelegítve se az igazi. Mit csinálsz, meki? - Peersze, hogy a Brekinek.
A kérdésemre a válasz csak nevetős fejcsóválás volt, amire halványan elmosolyodtam. Ő is jobban szerette, mikor béke van, meg pokémonok, sokkal élhetőbb volt, mint mikor az ember azon stresszel egész nap, hogy most a fogvillogtatós erőfitogtatásban ki lesz az első, aki húsba kapva fog majd tényleg tündökölni.
- Igen, én is... Az az időszak a számomra eléggé... megterhelő volt - köszörültem meg a torkomat, majd betoltam az arcomba az első kanál fagylaltot, mintha nem lenne holnap. Ő is nekilátott, mire apró szusszanással bólintottam, hogy persze, értem én, hogy nem sok minden történt.
Kissé megdermedtem a mozdulatban, mikor a kicsilány neve került szóba, de aztán meredtem a kanálra pár pillanatig hezitálva és aztán megint úgy éreztem, csak rendben lesz minden.
- De, lassan el kéne... Gondolkoztam is rajta a napokban, hogy mi lenne jó, de gondoltam, majd megkérdezlek téged, van-e valami elképzelésed - forgattam a kanalat kényszeresen kissé, de aztán csak felhúztam a kapucnim és úgy néztem rá, kissé oldalra biccentve a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 00:19 | Link


#miazapuvalvagyunk | szeptember 7. | München, Németország


Szerencsére egyikünk sem akarta fejtegetni a szereti-nem szereti listát az én életemből. Egyfelől kicsit hosszú lett volna, másfelől nem biztos, hogy annyira jól éreztem volna magam itt most, ha erről kezdünk el akár csak félhangosan is beszélgetni. Úgy nem örültem volna. Mikor a robotot simiztem így is több szem vett észre, meg a pocit is, mint szerettem volna. Mindig úgy megnézik a babás nőket, ezt én is tapasztaltam már. Az egyik fiú, ahova táncolni jártam, mikor elsőre látott hassal annyira bámult, hogy a rágója rendesen kipottyant a szájából.
- Igen, de azért nagyon bátor, meg leszuperugatja azt, aki rosszat akar. Kiszagolja a mi Dr. Caliconkat és ihaj meg csuhaj - bólintottam párat megerősítés ként, ahogy lassan elsétiztem a csinike kis mini rohamosztagosok mellett, amik persze szintén meg lettek úgy, dobozostól taperolva, mert a kezemnek járnia kell.
- Úgy beszélsz, mint a papi szokott. Most majd elmeséled, hogy bezzeg a te idődben? - vágtam buta fejet felé fordulva, hogy aztán hunyorogva nézzek rá csúnyán, szerintem egyáltalán nem olyan idős, pláne nem annyira felnőtt, hogy ne szerethesse a disneyt. Főleg mert ennek nem is nagyon volt tere mióta itt vagyok. Nem mindig gondoltam jól arra, hogy talán miattam érzi muszájnak, de rá kellett azért jönnöm, hogy ő is szereti, csak én jobban.
- Iiigen, meg egy pici-minit a szörnyidet is megnéztük, de nem bántottuk, még szívecskék is jöttek ki, mikor kapott egy nagy almát. Meg kapcsoltunk neki zenét és így dülöngélt rá - billegtem a lábaimon imitálva, de olyan lehettem, mint egy túlgömbölyödött pingvin, aki elvesztette a totyogó ritmusát. Aztán jobbnak láttam csendben maradni. A nyuszis tetkót amúgy is látja majd, szerintem cuki lett.
A nevetést lassan sikerült csak értelmeznem, ahogy a szabad kezemmel a hasam alját tapiztam, ott úgy elég kellemetlen volt, de csak mert ha jól emlékszem azt mondta a néni, most még ott van a lába a babának. Kicsit lassabban is lépegettem, de olyan nagy baj nem volt, szóval lesegettem, egészen addig, még majdnem bele nem gyalogoltam egy kiállított középső polcba, amin volt egy csomó-csomó Stitchfigura. Nekem egyből olyan vigyorom lett, mint annak a creepy cicának, majd észre sem vettem, hogy a kezünk lóbálva szorítottam meg a férjecskéét. Majdnem a Mennyország.
- Neeem bizony, de nem szabad, ahj. El fogok veszni, tudom, így jártam a pokémonok között is, majdnem egy órára… - néztem rá kicsit aggódva, nem azon, hogy ne lenne neki türelme engem megvárni, inkább mert nem szeretem, ha én beleveszek, pláne egy boltban, ahova amúgy nem is szeretek járni, főleg mikor meglátom az árakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 59 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek