A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Most öltöztem át negyedjére, de ha lehetne, akkor többet már nem variálnék ennyit. Az elsőt összenyalta Volt, mielőtt Hannahra vetette magát, aki ezt nem értékelte elsőre, de aztán megbarátkoztak. A második csokis lett - igen, összekentem, nem, nem evés közben. A harmadik az vicces, csak nem tetszett, de azért össze is locsoltam a répalevemmel, hogy biztosra menjek. Csak izgultam,örültem és boldog voltam, de ahányszor próbáltam a kis tortán elsimogatni a csokit, remegett a kezem, közben meg vigyorogtam, szóval fura volt minden. Kapkodós, sietős, aggódós, de jó. Határozottan nagyon jó. Persze volt hozzá egy kis segítségem is. Még reggel elment Lewy edzésre meg ezt-azt elintézni én meg rácsücsültem a telefonra, és bár nem voltam biztos benne, hogy mennyire jó ötlet magam a szőke nőre bízni, megtettem. És nem is vert át! Vagyis hozott egy csomó plusz dolgot is, amit nem is szerettem volna, de ez legyen a legkevesebb. Nagyon gyorsan pörögtek az órák, én féltem, hogy nem fejezem be a kis sütit, a köszöntés félresikerül, esetleg rossz napja lesz a férjecskének, és semmi nem lesz jó. Ettől kicsit pánikoltam, de ahogy lassan kész lett minden már nyugisabban kötögettem a masnit a dobozra és keresgéltem a tűzijátékot a tortára.
Lassan topogtam végig a lakáson mezítláb, de szerencsére itt nem hideg úgy a padló, meg puha szőnyeg is van és az menő. A pulton maradt levelet szépen visszaraktam a borítékba és az egyik fiók aljára süllyesztettem egyelőre. Jó, be kell vallanom, hogy nem bírtam volna kivárni, hogy együtt nyissuk ki, szóval rossz voltam és megnéztem. Utána meg Hannah szerint vinnyogós, pedig nem is. Az ajándékos dobozka ott csücsült a nappali közepén, mellette egy képeslappal, az ugye kihagyhatatlan, én meg éppen a tűzijátékot eszkábáltam a tortába az órát figyelve. Mert nagyjából úgy mostanra ígérte magát életem szerelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706323#post706323][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 13:37[/b][/url]

Ilyenkor néha elgondolkodom azon, mikor valaki korábban megjegyezte bárhol, hogy esetleg néha túlzásba viszem a mások helyett való örülést és lelkesedést. Én nem bánom, szeretek ilyen lenni, olyan vidám dolognak érzem, akkor is, ha nem várják el, vagy éppen annyira nem is szívlelik. Az mondjuk jól esett, hogy nem utóbbiról van itt szó, ő csak nem akar túlzásokat és annyira nem kedveli, hogy annak örülünk, hogy ő öregedett. Ezt nem egészen tudtam megérteni, de úgy gondolom nem is kell. Talán egyszer majd elmúlik ez és ha nem is így, de ünneplünk együtt, rendesen, nem csak azért, mert én próbálkoznék és ő elviseli.
Nem is igazán koncentráltam a válaszra, inkább talán kicsit kevéske, de teljes szeretetből jövő csókokkal halmoztam el, amiknél még én is éreztem, hogy talán egy picit többet is szabadott volna és tovább, de akkor biztosan nem tudom meg, hogy mit is szeretne inni vagy enni. Pláne a kis megjegyzés után.
- Oda dugtad el a görkorimat is? - tettem fel életem pillanatnyi legfontosabb kérdését, amire előbb bután, majd kérdőn néztem, végül a számra haraptam, majd el is nevettem magam. Tudom, sokszor megbeszéltük mit nem kéne és mit szabad, és muszáj. Ettől még nem mindent szerettem ebben annyira. - És ne dugdosd a nyelved mert így hám, meg fogom harapni… - haraptam a levegőbe előtte viccesen, de aztán csak adtam inkább egy csókot neki, mielőtt a Süsü lebilincselőbb téma lett. Jó, annyival nem, de akkor is.
- Biiiztoska? - néztem rá, ahogy elhúztam lassan a kezeim, majd a kanapéra térdelve pillogtam utána kicsit. - Ühhüm, az jó lenne. A tortát nem szeretnéd megkóstolni? Szerintem ízlene… van benne neked direkt finom…
Nem volt szándékomban piszkálgatni vele, tudom, hogy nem nagyon szeret eltérni a megszokott rendjétől, de nem volt annyi gond ezzel a sütivel, maximum a krém. De csak picurit. Közben elfordultam szépen, és a sarkaim közé csücsiztem a popsimmal úgy doboltam a harisnyás vádlimon, még meg nem jelent a fehérke. Megsimiztem a buksiját, azt hiszem lemondott a játékról, mert hozzám is csak a plüss Némóért jött, amire véletlen ráültem, szóval hopsz. Kihúztam magam alól, majd neki adtam és el is vonult vele, miután megböködött a nózijával köszönésképpen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706332#post706332][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 15:06[/b][/url]

A válaszom azt hiszem, hogy leginkább nem érdekelte, de nem bántottam ezért, rendben volt. Szerettem az apró puszikat, amikkel elhalmozott, bár tudtam volna még egy ideig elviselni, de nem tehettem, mert nem sokkal később elhajolt, én meg elégedetlenül dünnyögtem.
- Igen, oda, bizony - bólogattam párat elmosolyodva, már már majdnem széles vigyor volt, amitől ráncok gyűrődtek a szemem sarkába, de azért sikerült egy kicsit türtőztetni magamat ez ügyben. A nyelvharapásos kijelentésre enyhén felvontam a szemöldökömet, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Ilyen vadmacska lettél hirtelen, Nyuszókám?  
Még egy kicsit fel is kuncogtam, végigsimítva az állán, de a puszit ismét jó néven vettem, ez olyasmi volt, amit naphosszat el tudtam volna viselni.
Még arra is rákérdezett, hogy biztosan hozom-e, mire felszaladt kissé a szemöldököm. Férfi voltam, nem pedig inkompetens, döntésképtelen idióta. Bár, néha napján a kettő egy és ugyanazt jelentette.
- Teljes mértékben, hát látod, állok... - tártam szét a karjaim, majd összepréseltem az ajkaim, hogy visszafojtsam a kikívánkozó fail kuncogást. Inkább lehorgasztottam helyette a fejem és párszor ismét a növésnek indult hajamba turkáltam, hogy helyreállítsam. - Ezt nem egészen így terveztem...
Szóval aztán csak lemondóan bólogattam, hogy rendben van, felőlem lehet róla szó, hogy meggyilkoljuk kicsit a tortát is. Ismét felpillantottam rá, majd a lábam mellett eltolakodó fiúcskára, aki anyuhoz ment, majd egy erélyes mozdulattal megpróbálta kikaparni onnan a halacskát. A bökdösés még mindig mosolyra késztetett.
- Kijössz velem sütizni, vagy hozzak be neked is? - érdeklődtem végül, talán kicsit jobban elbambizva a kelleténél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706355#post706355][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 19:10[/b][/url]

Úgy tudtam! Mármint nem azt, hogy szerinte, is elég csinos a pizsi és nem is, hogy inna pezsgőt, hanem azt, hogy tuti jó magasra rakta el. Nem tetszett ez a bizalmatlankodás, tökre úgy csinál, mintha miután elmondta, hogy jó lenne magamra, a pocira és a benne lévő brekire is vigyázni, fognám magam, és Volttal a nyakamban indulnék görkorizni. Nem mintha ne jutott volna eszembe, de na, lehet nem jutna, ha nem teszi el, ugye? Szerintem is. Láttam ám, hogy nagyon mosolyog, ettől én is ezt tettem, de azért a nyelvkinyújtás nem szép dolog, meg is jegyeztem, hogy ráhamizok, ha tovább csinálja, aztán csak megpiszkált. Picit összeszorítottam a szám, aztán az ölébe bámultam, csak utána néztem rá vissza. Ártatlan voltam, nem voltam cicás típus, az ugrálós nyuszik jobban passzoltak. Éppen ezért is néztem rá úgy.
- Nem lettem nagycica - ráztam is meg kicsit a fejem, majd közelebb hajolva a vállába fúrtam pár pillanatra a fejem. Majd hagyva, hogy menjen helyezkedtem a kanapén, de még mielőtt elment a mondatára talán picit bebandzsítva is néztem rajta végig félredöntött buksival. Éppen az arcára tévedtek a szemeim mikor küzdött a nevetéssel én meg csak összeráncoltam a szemöldököm egy pillanatra. Aztán fáziskéséssel, de még nekem is leesett, de én nem rejtegettem azt a kis nevetést.
Közben ő kiért, hozzám meg megjött az első számú gyerkőc, aki kicsit dulifulisnak tűnt, de a simi meg a puszi legalább úgy tűnt, jól esett neki, így nem olyan nagy puffogással vonult el a Némójával.
- Hm? Öhm, jövök, de nem - mondtam, miközben lassan a talpacskáimon találtam magam megint. Lassan totyogtam kifelé, nem a mozgással volt baj, mert a szőnyegen még szépen, könnyedén lépegettem, hanem a harisnyában nem akartam elcsúszni. Aztán örömmel tapasztaltam, hogy nem is vészes. Körbesétáltam a férjecském, majd a pultnak dőltem az oldalammal a torta mellett. Én igazából most éhes az nem voltam, de egy picit szerettem volna, ha őt azért a torta is érdekli, de már az, hogy nem ellenkezett, az is boldoggá tett. Szépen vigyorogtam rá, miközben a combomon feszülő csipkés harisnyavéget piszkálgattam.
- Van benne karamella - haraptam be az alsó ajkam a tortára bökve a buksimmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706648#post706648][b]Lewy Bojarski - 2017.10.25. 22:30[/b][/url]

Láttam ám az összepréselt ajkakat, de nem hatott meg kivételesen, mert tudtam, hogy nincs baj. Ha lett volna, most nem itt lógott volna, hanem odébb vonul nyünnyögni a fehérkével. Azért az ártatlan pillantást megkaptam, mert ő nem csinál semmit, ejnye Lewy!
- Nem? Szerencse, nem is tudom, mit csinálnék veled... - simogattam meg a fejét finoman, mikor az arcát a vállamba fúrta pár pillanatra. Aztán mikor hátrébb hajolt, felkeltem, hogy menjek az utamra, ki a konyha felé, ahol a felső polcos Süsü pihent, közvetlenül a görkorcsolya mellett. Azonban a megszólalásom nem úgy jött ki, ahogyan terveztem, ezen pedig muszáj volt legalább egy keveset kuncognom, mielőtt tényleg úgy jön ki a lépés. Maja még ki is nevetett, de aztán lefoglalta a gyerkőc és így én el is slisszolhattam a célom felé. Nem sokáig jutottam persze, mert mosolyogva figyeltem a halacskáért folyó harcot.
- De nem? Mi de nem? - érdeklődtem, kissé lemaradva, még mindig a kis tappancsoson tartva a pillantásomat. Ugyan lassabban topogott az asszonyka, mint általában, de ezt betudtam a pocakjának, meg a nagyon csini pizsinek. Összességében nem is bántam, csak ácsorogtam ott, egyik lábamról a másikra, míg ő odatotyogott. Közben elővettem egy kést is a fiókból, hogy aztán felkoncoljam a tortát, de csak az után, hogy lefotóztam.
- Igen? Te tényleg haragszol a kockáimra - néztem rá sokatmondó pillantással, összepréselt ajkakkal, de aztán csak tettem két lépést oldalra, hogy elővegyek két tányért. Csak utána pakoltam ki a két szelet sütit, majd nyomtam puszit az asszonyka arcára. - Hálás vagyok, tudod?
Csak aztán vettem le a barackos süsüt, kissé nyújtózkodva a felső polcról, meg a rendeset a hűtőből, aztán sürögtem-forogtam még a konyhában egy sort, előbb letéve őket, majd a poharakat véve elő. Szólt a halk pukkanás, kétszer is, majd a poharakba töltöttem, hogy a süsüt átnyújtsam az asszonykának. Ő még egy jó darabig nem fog rendeset inni, az is biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706656#post706656][b]Maja Bojarska - 2017.10.26. 02:08[/b][/url]

- Miért? A cicás lányok rosszak? - döntöttem meg a buksim, ahogy néztem rá válaszra várva. Nem egészen értettem, akkor miért ne tudna, mármint, azt sem igazán fogtam fel, akkor miben lennék más. Nem vagyok - mindig - karmolós, vagy erősen bújós, nem szoktam követelőzni és szőrös sem. Szóval a cicaformát szerintem nem rám szabták tényleg. De ki tudja ő mire gondolt pontosan. Néha élet a gyanúperrel, hogy értenem kéne, csak nem sikerül.
Hagytam menni a konyha felé, én pedig ücsörögtem kicsit, mielőtt társaságom érkezett volna. Más esetben biztos szomorúbb lettem volna, hogy csak úgy magamra hagyott, de engem az Apuci várt, őt meg a szundi. Legalábbis a párnának használt halacska keresése a popsim alatt igencsak erre utalt. A kérdésre nem feleltem rögtön, csak mikor már elég közel értem a konyhához, aztán a pultra támaszkodtam.
- Hááát, a tortára gondoltam, én annyira nem vagyok éhes - jegyeztem meg, mintha ez olyan természetes lenne, pedig az elmúlt időben épp ellenkező volt jellemző. A szokásos sokat ennék fel volt többszöröződve, mióta ennyire nyilvánvalóan ott a breki. Néha már csak a gondolattól rosszul voltam, mennyit ettem. És ez mind felszalad ám. Nem két kilóval vagyok több, szomorú.
- Nem is, mi bajom lenne velük? Szeretem őket - hajoltam kicsit előre, oldalasan, és adtam egy puszit a dereka körül a mellkasa alá. Nekem aztán semmivel nem volt se haragom, se bajom rajta, vagy vele, esetleg miatta. Aztán végül csak kivártam a szelést és a tányérra pakolt csodákat, a kisebb szeletet húztam magam felé, aztán még poharazott meg iszizett én hoztam villákat is. Addig se a harisnyám piszkálgattam. Mielőtt azonban visszakérdeztem volna, egy villát az ő sütijébe böktem és egy falattal repülőztem felé, hogy na, kóstolás.
- Hálás? Mármint miért? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra. Hirtelen nem egészen volt világos, mit is tettem vagy mondtam. Mármint, tényleg nem volt semmi különös. Én csak megköszöntöttem, meg kapott puszit. Azt hiszem ezek tökre természetes dolgok. Még a breki is így gondolja szerintem, de ő már valószínűleg csicsizik, késő van neki. Elvettem a pohárkát, aztán egész közel tipegtem elé, hogy ha megfogta a poharat, az enyémet az övének koccintsam.
- Akkor még egyszer boldog szülinapot, Apuci - vigyorogtam rá, hogy aztán belekortyoljak a barackos italba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707303#post707303][b]Lewy Bojarski - 2017.11.03. 23:21[/b][/url]

Kissé megingattam a fejemet, mert ugye egy szóval nem mondtam, hogy a cicás lányok rosszak, fel sem merült a fejemben. Az, hogy nagylány, aki cicázik valakivel, még nem azt jelenti, hogy rossz.
- Nem, csak szokatlan lenne tőled a dolog - jegyeztem meg, szintén kissé szórakozottan, mint korábban is, majd megcirógattam az enyhén oldalra biccentett fejét. Határozottan szerettem, mikor ilyen kis butus arcot vág, még ha az elején nehéz is volt belátni a dolgot.
Végül csak sikerült rávennem magam, hogy megmozdulva kijussak a konyhába, egy kicsit lassabban is, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de azt hiszem, hogy már mindegy volt. A lényeg, hogy kint voltam.
Hamar utánam is jött a hölgy, aztán a pultra támaszkodott kissé, engem figyelve, mire enyhén felvontam mind a két szemöldökömet, hogy most mi is olyan rettenetesen érdekes.
- Iiiigen? Segíthetek? - kérdeztem elnyújtva az első szót direkt, hogy azért érezze a törődést, majd ezután szegeztem rá ismét a pillantásomat. - Jó, majd vágok kisebb szeletet, emiatt igazán nincs értelme aggódnod.
Végül Maja az elméletemet megcáfolva hajolt előre kissé, hogy nyomjon rám egy puszit, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet, de kénytelen voltam elmosolyodni. Igazából, ahogy végigmértem, egyre inkább sürgető lett a késztetés, hogy letudjam az egész torta dolgot és inkább kicsukjuk Voltot a szobából.
- Hát, nem tudom, de veszélyes rájuk a karamellás finomság... - vontam meg a vállamat, kissé le is biggyesztve az ajkam. Végül kipakoltam a két szelet sütit és a kisebbet begyűjtötte ő magának, míg én pezsgőt töltöttem mind a kettőnknek. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy melyik kié, de aztán rövid illat-minta-vétel után sikerült ráébredni, hogy a barackos a bal kezemben pihen.
- Úgy mindent... - haraptam be az ajkamat, mielőtt a poharam óvatosan az övének koccintottam volna, a pillantását keresve. A kijelentésre szélesen elvigyorodtam, mielőtt ismét az ajkamba haraptam volna. - Igazából, szerintem lesz ez még boldogabb is...
Futó csókot leheltem a homlokára és csak aztán ültem le féloldalasan a bárpult mellé, hogy végre megkóstoljam azt a bizonyos, karamellás csodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707313#post707313][b]Maja Bojarska - 2017.11.04. 01:55[/b][/url]

Most biztos felsóhajtottam volna, hogy „Ó, szóval nem úgy, hanem úgy”, de végül csak csendben maradtam. Nem vettem rossz néven az egészet csak kicsit értetlenül toporogtam a dolog előtt, leginkább azért, mert nem voltam annyira képben, mint szerettem volna. Pedig érdekeltek a dolgai, mindig. Mit szeretne, mi kedves neki, vagy éppen mi is járkál a buksijában. Bár utóbbira néha megjegyzi, hogy jobb nekem anélkül, nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz így.
Hagytam elindulni, míg én kis közjáték mellett elköszöntem a babakutyánktól, hogy szépen kövessem őt a konyhába. A fehérke is nagyfiú már, hiszen hamarosan itt az ő első szülinapja is. Olyan gyorsan telt el az idő, szinte észre sem vettük, hogy már így megnőtt. Tegnap megpróbált két mancsival rám akaszkodni, hogy átöleljem, kicsit meg is kellett emelnem, de nem voltunk túl kompatibilisek. Sajnos, szomorú.
- Hááát, mondanám, hogy igen, de már megvan, amit kerestem - vigyorogtam rá, hogy aztán a kezén végig is simítsak párszor. Én csak figyeltem, mert ő érdekelt, nem volt ebben semmi kérdéses azt hiszem. Közben kifejtettem, hogy én nem igazán vagyok éhes, illetve inkább nem az érdekelne, de ezt szépen elharaptam, hogy ki is mondjam. Csak piszkálgattam még kicsit a harisnyát.
- Annyira azért nem, figyeltem, hogy ne legyen túl sok benne, amit nem szabad - mondtam picit komolyabban, tényleg nem akartam neki rosszat ugyanis. De ezt mondjuk szerintem ő is jól tudta éppen ezért nem sokáig maradtam ilyen csak elhúztam a szeletet, aztán kivártam a pezsgőt is. Míg eldöntötte, hogy melyik kié, addig a villákat letettem, a sajátomat pedig a sütibe böktem és egy kisebb falatot már le is szeltem, de még nem estem neki.
- Szeretlek, nyuszó - koccintottam a poharam az övének, hogy aztán beleigyak a barackos, bubis csodába. Láttam, ahogy a pohárban felúszkálnak a minikék,
 de igazából nem sok idejük volt, úgy fele el is tűnt, mielőtt az asztalra tettem volna.
- Iiiigen? - érdeklődtem elnyújtva a szót hamiskás mosollyal, hogy aztán a tortaszeletemet pusztítsam kicsit néha felnézve rá. - Azért ízlik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707317#post707317][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 04:01[/b][/url]

Közölte, hogy hát igen, már megtalálta, amit keresett, mire elégedetten elmosolyodtam, kissé még ki is húzva magamat. Igeeen, természetesen megtalálta, nem is éppen most, már egy ideje az övé voltam, de igen, a lényeg az ugyanaz. A keze végigsiklott az enyémen, én pedig halványan elvigyorodtam, enyhén még a nyelvem hegyét is kiöltve.
Láttam ám, hogy a harisnyája sokkal inkább lefoglalta, mint amennyire a torta tudta és valahol értettem is a dolgot, még a szemem sem rezzent a feltételezésre, hogy ez így rendben is van.
- Rendes tőled, tudod, hogy mennyire zavar, mikor nem úgy néz ki, mint ahogyan én azt szeretem... A csíkról nem is beszélve... - szusszantam fel halkan, a tekintetem egy pár pillanatra lejjebb terelve, de gyorsan vissza is tértem az eredeti látványosságokhoz. Maja és a süti sokkal meggyőzőbbek voltak nálam.
Mire kitöltöttem a két pohár pezsgőt, addigra a nő már meg is dézsmálta egy kicsit a saját sütijét, biztos, ami biztos alapon. Én is készültem már rá, mert azért elég jól nézett ki. Helmut biztosan azt mondta volna rá, hogy úgy néz ki, mint egy tányér szívroham hatvan éves koromban.
- Én is téged, babygirl... - mosolyogtam rá őszintén, mielőtt a saját poharamba kortyoltam volna, és őszintén, hiányzott már ez az íz. A hamiskás mosolyra feljebb kúszott kissé a szemöldököm, de aztán hasonlóval viszonoztam a magam részéről. Utána le is telepedtem, hogy a süti kóstolásába kezdjek. Pár pillanatig nyammogtam rajta, mielőtt bármit mondtam volna. - Mi az, hogy azért? Ízlik, finom lett, ügyes vagy.
Mindezt lelkesen mondtam, még annak ellenére is, hogy ott olt az a keserű utóíz, mert rengeteget melózott vele és mert ezért holnap még extra kört kell futnom az edzésen.
- Nem fogsz amúgy megfázni? A süti tud várni, ha úgy vesszük... - jegyeztem meg csillogó pillantással végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707353#post707353][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 06:18[/b][/url]

Örültem neki, hogy boldog, vagy legalábbis olyan büszkének, vagy mi is az, öhm, elégedettnek tűnt. Úgy nézett ki, mint Stitch, mikor megdicsérik. De én nem csináltam semmi ilyesmit, csak közöltem a nyilvánvalót, hogy most már aktívan másfél éve megtaláltam, amit nem is tudtam, hogy keresek. Illetve, ha nem vesszük ezt, akkor meg sok-sok éve, mert nem lehet véletlen, hogy elé gurguláztak a kavicsaim. Már ők is érezték időben, hogy nekünk találkozni kell. Különben mi lenne most az ohanával? Vagy mi lenne a brekikével?
- De nagyon csinosak, így pont jól lehet szeretni őket - bólintottam nagyot, mielőtt kiszaladt volna a számon az a nevetés, amit nem is akartam, hogy megtörténjen. Hát no, véletlen volt. A csíkra akaratlanul is a hasára néztem fixírozva ruhán keresztül megbillentett fejjel, de aztán én ráfeküdte a kóstolásra, még ő a pezsikkel matatott. Aztán a reakciójára széles, megmaradós mosoly ült ki az arcomra, még összeszűkítettem a csukott szemeim is, ahogy egy picit a vállaim is összébb húzódtak. Szerettem amúgy is, mikor becézget, ezt meg úgy még inkább. Nem tudtam miért, minek, de jó volt úgy hallani, tőle. Fogtam a pohárkát, hogy beleigyak, mielőtt még visszatértem volna a sütikékre.
- Nem kell azt mondani, igen, ha valami gond van vele, én tényleg azért csináltam, mert szeretlek, ha nem lett jó, nem akarom, hogy bajod legyen tőle, tudod… - mondtam még el gyorsan, de nem voltam szomorú vagy éppen mérges, szerintem bárkivel megesik, hogy valami nem sikerül. Persze örültem volna, ha amit mondott, az igaz és tud örülni a tortának. Szerettem volna, ha tudja, hogy ez a szülinap jó tud lenni és én szeretném neki azzá tenni.
- Hm, nem fázom még, de nem szeretnék mást felvenni - billegtem a lábikóimon kicsit. - Lehetnél a kedvenc pingvinem, ha elkezdek fázni - vigyorogtam rá, ahogy mellé lépve adtam neki egy újabb puszit, bár jóval finomabban és elnyújtva azt az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707518#post707518][b]Lewy Bojarski - 2017.11.08. 02:49[/b][/url]

A pillantásom rögtön a kockáim felé siklottak, még a pólóm is feltűrtem fél kézzel kb a bordáimig, hogy jobb legyen a rálátásom, mint addig. Kissé tűnődő hümmögéssel vizsgáltam, már amennyit láttam belőle, majd ismét nagyot szusszantam. Na jó, esetleg lehet, hogy igaza van és nincsen velük semmi baj. Egyelőre. Az ő pillantása is a hasamra futott, mire megilletődve visszaejtettem a helyére a ruhát.
Nem sokkal később koccant a két kicsi pohár és lassan én is az italomba kortyoltam, figyelve azt a bizonyos reakciót a megszólításra. Már csak ezért megérte volna a dolog.
- Köszönik a bókot, jól esik nekik, pláne, hogy épp inzultálom őket a sütivel - böktem a villámmal a tányéron fekvő tortaszeletre, amiből be is toltam gyorsan egy második, majd harmadik villányit is. Nekem nem jelent kísértést a cukor az étrendemben többé. És az újságírók nagy része még be is nyalta ezt a baromságot. Maja közben elcsicseregte, hogy ő nem várja, hogy jópofizzak, csak mert ő csinálta, mire grimaszoltam egy sort. Ha most morbid lennék, meg undorító, visszaöklendezném a tálra, mint Stitch és visszaformálnám szeletté.
- Persze, rémes lett, csak azért eszem meg, mert a lelki... ohvárj. Nincs olyanom - malmoztam kicsit az ujjaimmal egymás körül, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. A mama nyers bejglijét is csak azért akartam anno megenni, mert mikor kicsi voltam, sosem adott a tésztájából. Aztán meg a papa nem hagyta megenni.
- Nem is hagynám, hogy mást felvegyél - közöltem szórakozottan, kissé a nyelvem is kinyújtva, ahogy szélesen elvigyorodtam. A pingvines dologra elkezdtem hümmögni, majd még egy villányit betoltam a sütiből, mielőtt válaszoltam volna. - És fogsz szólni, ha fázol? Vagy most ellenőrizzem én?
A kérdés csak azután hangzott el, hogy letettem a villát és kissé felé is fordultam. A puszira elégedetten vigyorogtam, majd megengedtem egy kacsintást az irányába, mielőtt még feltápászkodva az ajtó felé indultam volna.
- Akkor jössz, vagy mi lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707519#post707519][b]Maja Bojarska - 2017.11.08. 03:13[/b][/url]

Érzékeltem az önvizsgálatot, pedig semmi szüksége nem volt rá igazából, ez szerintem olyan volt, amit mindketten tudtunk. Csak vele ellentétben én hittem is ebben. Nagyon rendbe voltak, sőt, annál picit több a kockái is, meg az a bizonyos csík is például. Még az ajkaimra is haraptam picit, ahogy előbb a hasát fixíroztam, majd aztán elkapva a tekintetem a tortaszeleteket, hogy némileg beleegyek a sajátomba. Nem vittem mondjuk túlzásba, de legalább azok a falatok nem voltak rosszak. Persze ettől még neki lehetett volna ellenérzése, esetleg rosszul eshetett volna, nem is vártam el, hogy dicsérgesse a tortát, ha nem jó. Jobban örülök, ha tudom, hogy valamin még javítani kell, mintha csak el van simizgetve.
- Naaaaa, ne legyél butuska, mint néha Pleakley. Biztos neked is van, mindenkinek van. De elhiszem, na, hogy nem lett ehetetlen - mondtam végül megadóan, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy éppen nincs vele semmi baja, vagy ha van is, nem érezte fontosnak közölni. Inkább csak a barackos iszit kortyolgattam, még vigyorogva fel nem dobtam a megjegyzésére a topogó, öltönyös madarakat.
- Neeem? De a takaródból azért adnál? Legalább egy kicsi picit? - kérdeztem, ahogy az ujjaimmal egy falatnyi kis méretet mutogattam felé, miközben letettem biztonságba a poharat. A kezem végigsimított a pocimon még így utoljára, legalábbis annak szánta az estére, de ez már menetrendszerű volt ilyenkor. - Azt hogyan ellenőrzöd le?
Nem igazán értettem a dolgot, picit bután is néztem rá, de szépen körbe kerültem a szólok-e dolgot. Egy estét a kedvéért igazán kibírok ebben, ha kicsit hűvösebb is lenne a lakásban, de nincs. Szóval ez elég jó így mindenkinek azt hiszem. Ő szeretné, én meg szeretném, ha boldog szülinapos lenne. Mindenki jól jár, ugyi?
- Ühm, a sütit nem fejezed… Mindegy.
Más esetben biztos nagyon hevesen tiltakoztam volna és komoly petícióval állok a torta mellé, de ugye nem én vagyok a szülinapos, így egyértelműen nem állt szándékomban ellenkezni. Ez így nagyon jól hangzott legalábbis, de a sütiről végül nekem is sikerült megfeledkezni, mire eszméltem, addigra meg már csak topogtam a férjecske után nagyon szép mosollyal és nagy szemekkel bámulva felé, hogy mikor beérem, a keze után nyúlhassak, aztán mielőtt még az ajtóval foglalkozhatna átkaroljam a derekát, hogy kaphassa vagy adhassak neki egy csókot. Ez sosem teljesen tiszta számomra ki adja és ki kapja. De nem ez a lényeges, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707520#post707520][b]Lewy Bojarski - 2017.11.08. 03:39[/b][/url]

Ugyan láttam, ahogyan másfelé kapja a pillantását, csak egy kicsit megmosolyogtam a dolgot, ahelyett, hogy tényleg komolyan vettem volna, hogy jaj, ő most másfelé néz.
Igazából a hasamtól valahogy elég hamar a torta kritizálására jutottunk, azaz, hogy én megdicsértem, mert finom volt és mert jómagam segghülye vagyok a sütikhez, ő meg csak fintorgott maga elé, mintha most hazudtam volna. Persze, jellemző rám, hogy kamuzok neki. Mindig.
- Biztos van, csak az esetek nagy többségében fogja magát és elmegy szabadságra, mert az úgy neki jó. Nem fog sztahanovista munkáskitüntetést kapni, az is ziher - horkantam fel, de nem akartam elmerülni ebbe a Lewy mennyire jó ember vagy éppen mennyire nem az dologban. Úgy tűnt, hogy az asszonyka is képes végre annyiban hagyni a dolgot és nem fog komolyabban beleveszni a részletekbe.
A takarós kijelentésre egy pillanatra az ajkamhoz érintettem a mutatóujjamat, csak aztán néztem eltöprengve a nő által mutatott mennyiségre. Kicsit még hümmögtem, mielőtt megfogtam a két kicsi kacsóját - csak a pohár letétele után - és kicsit szélesebbre húztam azt a távolságot. Mondjuk olyan húsz-huszonkét centire.
- Mondjuk ennyit. Maradjunk ennyiben, nincsen nálam most vonalzó és neeem, neked sem kell megkeresni! - előztem meg a felajánlást, mert éppen másra akadt kedvem, az pedig nem tartalmaz dobozokban való áskálódást. Kicsit a kezemre leheltem, majd csak utána értem a nyakához és kis grimasz szerű fejet vágtam. - Természetesen lecsekkolom, hidegek-e a praclijaid. Meg az orrod hegye.
Mintha ez olyan bevett szokás lenne, hogy mindenkinek ez jut eszébe először,  nem az, hogy megkérdezze a másikat, mit gondol erről. Aztán kifelé indultam, mikor a hangja megütötte a fülemet, jelezve, hogy a sütim nem lett befejezve. Meg sem vártam a mondat végét.
- Később! Most nincsen rá több türelmem - ráztam meg a fejemet határozottan, miközben a szoba felé haladtam. Azért kicsit visszavettem a tempóból, de csak azért, hogy beérhessen és a kezem után nyúljon. Nem sokkal később átkarolta a derekam, én pedig a vállaim kissé berogyasztva hajoltam le hozzá, hogy megcsókolhassam. Valamikor ez után, de még a fehér kutyus eszmélése előtt csuktam be a hálószoba ajtót, biztos, ami biztos.
- Hideg az orrod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707535#post707535][b]Maja Bojarska - 2017.11.08. 14:15[/b][/url]

Szerencsére nem időztünk sokat azon, hogy most a süti rossz vagy jó-e szerinte, bennem hiába van kétkedés lassan állandósulva. Nem is tudom igazán ez mikor kezdődött el, hogy ennyire szerettem volna mindenben legalább egy kicsit jó lenni. Azt hiszem csak azt akartam látni, hogy ő, vagy bárki az ohanánkból éppen boldog azért, mert valami, amit tettem, jó nekik. Legyen az egy süti, vagy csak valami bátorító szó. Szerettem volna, ha értékeli, nem tudom ezt mennyire szabad, ezért is engedte el úgy az egészet azzal együtt, hogy hogyan működik a Lewy-lelkiismeret.
Aztán én felhoztam, hogy a takaróját szívesen elfogadnám, legalább egy picit, miközben a majdnem üres pohárkámtól megszabadultam, már az asztalka vigyázott rá. Tisztes távolba is került tőlem, mert magamat ismerve még placcs lenne és üvegszilánkok. Aztán csak a kezecskéim figyeltem, ahogy elhúzva ad új méretet, amit nézegettem egy kicsit oldalra döntött buksival, aztán lassan mosolyodtam el, a végén a szám belső felére is harapva, hogy fel ne nevessek. Nem is értem, miért feltételezi, hogy megkeresném. De megvan az én raktam el, nem kellene kutakodnom.
- Pont ekkorát? Pedig tudom is hol van - mondtam egy pillanatra lebiggyesztve a szám, de nem voltam elkeseredett, ezt biztos ő is érzékelte. Főleg mikor nem sokkal később az érintésre elvigyorodtam. - Neked viszont hideg a kezed, nem te fázol inkább, Nyuszó?
Az érdeklődésem nem is tudom célt ért-e, mert lassan annyit mondott egy utolsó falatkát követően, és elindult a szobánk felé, én meg kicsit lemaradva éreztem magam, pláne, hogy még a torta miatt érdeklődtem volna, de még én is elengedtem ezt. Valahogy engem is jobban foglalkoztatott ő, mint az édesség, így azért meg tudtam ám érteni, hogy ez ráér. De már megkóstolta! Én elégedett voltam. Pontosan ezért is topogtam utána boldogan és karoltam át. A csók után még láttam, ahogy záródik az ajtó, régebben egyszer még integettem is így a gyerkőckének, ami persze másnap tökre bántott. Addig nem igazán ez foglalt el, de mindegy is.
- Igen? És akkor most mit csinálunk vele, kapok a takaródból? - kérdeztem nagyokat pislogva, mielőtt még a kezeim feljebb nem csúsztak, hogy átkarolva a nyakát húzzam közelebb előbb egy apró puszira, aztán a szemébe nézve vigyorodtam el, mielőtt az ajkaim az övére tapadtak volna. Éreztem a karamella és az ét csoki elegyét még a tortafalatok nyomán, a tenyereim meg lassan csúsztak a mellkasára. Ugyan nem volt egyszerű, de végül egy kis levegőért elhajoltam, de csak annyira, hogy a nózim az övének dörgölhessem. Eszkimó pusziiii.
- Megnézzük azt a vaníliás-karamellást? - érdeklődtem beszívva az alsó ajkam, ahogy a kezem lassan visszavándorolt a dereka és csípője közé.
Azt hiszem a kérdésre nem vártam választ, elég egyértelmű volt, hogy azért mutogatta ő is nagy lelkesen már, szóval csak kivettem a zsebéből, aztán nagyon szépen mosolyogva rá fogtam meg a kezét és húztam őt magam után az ágyhoz. Még úgysem nézte meg az új ágyneműnket, pedig nagyon jó illata van ám! Ez még pont a szülinapi keretbe illet, ahogy egy utolsó csókkal egymásba is feledkeztünk.