A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705540#post705540][b]Maja Bojarska - 2017.10.13. 01:49[/b][/url]

Türelmesen kivártam a válaszát, de nem voltam így sem biztos abban, hogy ez nem lehet-e baj, én azért majd igyekszem nem életveszélyesnek kinézni vele, ha meginni nem is sikerül addig. Nyilván nem fog. Ha sikerülne, annak olyan gyors távozása is lenne, mint ahogy elfogyott. És ha a gyomrom gondolkodását nézem, az sem biztos, hogy nem ugyan ott jönne vissza úton is. A poci nem mindig érzi azt, amit én. Múltkor például a nutellától is rossz érzésem volt, pedig olyan sosem volt korábban, nem is ettem egy kanállal se, nehogy baj legyen. Szóval nem, nem sietek én sehova vele.
- Csak más, de biztos, ha nálatok kiabálnánk mondjuk hooooogy tükörfúrógép - a szót nemrég láttam valahol, és annyira fura, hogy az már vicces, mindegy is - tuti csak lesnének. Az furcsa.
Már a poharat szorongatva néztem rá, hogy kicsit távolabb megmerényeljem a puszival és a próbálkozással. Annak ellenére, bármennyire nem megy jól, én ezt komolyan gondoltam, és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. Nem akartam, hogy itt öregedjünk meg, meg hogy néznénk ki, ha a breki is a pociban verne végleg sátrat? Az elefántoknál van talán csak jó hosszú bentlakásos növekvés. Nem vagyok az, hiába növekedek jó nagyra lassan.
Ahogy mentünk kifelé, én már a számmal a szívószálat kerestem, rutinosan elpiszkálva neki az utat a pohár aljáig, így kikerülve, hogy egy nagyobb golyóka beleszoruljon rögtön.
- Fih-hom - közöltem éppen teli pofival, mert azok a málnás bogyik nagyon bejöttek, és egyből elfért több is a számba, ha nem is illett volna. Miindegy. Lassan elnyammogtam, aztán felé tartottam a poharamat. - Megkóstolod, nem nyálaztam még úgy össze. Az a rózsaszínes málnás benne, finom, a nagyon piros az eper. Megnézhetjük bent a Lilo és Stitches dolgokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705542#post705542][b]Lewy Bojarski - 2017.10.13. 03:00[/b][/url]

A rosszallásom céltalan volt, mert ő nem volt hajlandó különösebb figyelmet fordítani rá, hát elég hamar el is engedtem. Ez olyan, mint a trükkök a hajtóknál. Csak akkor lehet végrehajtani, ha a másik fél veszi a lapot, máskülönben az energiáidat vesztegeted vele. Mint én most, ezzel, meg a múlt héten azzal, hogy megpróbáltam Matsnak passzolni. Akár Berninek is dobhattam volna az átkozott vörös labdacsot.  
- Igen, tudom, hogy nem sietsz sehova, szerintem már feltűnt - követtem figyelemmel a mozdulatot, de aztán csak halványan elvigyorodtam. Ha éppen átöltözni készül, akkor ez egy nagyon fölösleges mozdulat volt. A kérdése viszont pár pillanatra dilemmába ejtett, még az ajkam is elkezdtem rágni, ami tudom, hogy rossz szokás, de nem tudtam abbahagyni. - Ümm... legyen mondjuk a fekete. A fekete szexi, szeretem.
Talán éppen ezért volt nekem is túl sok fekete cuccom, az öltönyöket már meg sem említve. Azokból is túl sok volt ahhoz képest, hogy egy átlag ember mennyiszer veszi fel. Az igénytelenebb réteg talán kétszer, esküvőre, meg temetésre.
A csókot nem tudtam egyszerűen letudni, talán most ért el hozzám a szülinap örülős része, de annyi biztos, hogy utána a nőm eltipegett a szoba felé, én pedig néztem utána még egy darabig, mielőtt a nagy gyerek rám rontott volna. Elég jól eljátszogattunk, én megdögönyöztem, aztán elment a plüssrépáért, amit aztán el is kellett dobnom, legalább háromszor. Talán egyszerűbb lett volna lebegtetni és hagyni, hogy üldözze, de szerettem, hogy el akarja dobatni, de úgy, hogy nem érek hozzá.
- Még nem! Annyira nem vagyok öreg, hogy szundikat tartsak - szóltam vissza felnevetve, miközben éppen próbáltam a játékot megszerezni. - Igen? És most magadnak csinoskodsz? Szomorú!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705543#post705543][b]Lewy Bojarski - 2017.10.13. 03:28[/b][/url]

Rendesen megütközve bámultam rá, mert nem csak, hogy a lengyelek néznének rá furán, otthon, nálunk, a lengyelek itt sem értik, mi az, hogy tükörfúrógép. Pedig aztán, gyerekkoruk óta tanulják a magyart, mégsem értik. Ez elég szomorú, nemde?
- Hogy micsodácska? Mifúró? Mire jó az egyáltalán? - kérdeztem, már majdnem bandzsítva az értetlenségtől. Néha a magyarok olyan bugyuta dolgokat találtak ki, hogy még csak nem is értettem, mire jó az egész. Miért kéne külön gép arra, hogy tükröket fúrjon?
Kicsit kijjebb topogtunk ám, mielőtt még az asszony a szférámba mászott a puszival, meg a próbálkozással, hogy kimondjon egy olyan szót, ami egyáltalán nem áll szájra azoknak, akik sosem tanultak lengyelt. Néha még a saját nevembe is bele szoktam akadni, aztán csak fogom a fejem.
Szóval kifelé indultunk, ő meg az innivalóját piszkálta, kevésbé hülye fejeket vágva, mint amennyire nekem sikerült. Rémesen reagáltam minden váratlanra, mint arra is, hogy a tápiókacucmó egyből feljött a szívószálamon.
Bizalmatlanul a poharára néztem, majd grimaszolva megráztam a fejemet.
- Nem, előbb nyálazd össze, majd utána! - közöltem komoly fejjel, de aztán csak elnevettem magamat és ismét inkább a teámba ittam, kicsit talán a szívószálat is megrágva, pedig tudom, hogy nem szabad. - Majd olyan málnásat szeretnék, az eper túl mainstream. Öööö, persze, gondolom leginkább amiatt is megyünk oda, nem?
Legalábbis, ránk az nagyon jellemző lett volna. Bár én Meridát is nagyon adtam, szóval lehet, hogy arra a részlegre is elkúsztam volna, akkor még a marvel és a star wars szóba sem került. Szabad nekem oda bemenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705587#post705587][b]Maja Bojarska - 2017.10.14. 02:46[/b][/url]

Csak halványan elvigyorodtam a válaszán, hogy szépen kivárjam, hogy is dönt. Láttam, hogy gondolkodik és nem is akartam őt sürgetni, így elég hamar elengedtem ezt a részt, aztán a színt hallva bólintottam is, hogy rendicsek, az úgy szipi is meg szupi is lesz. Végül fogtam magam a puszik és a szín után és kilavíroztam a bútorok között, hogy a szobába menjek.
Elől hagytam, így nem volt nagy keresgélés semmi után, csak a tasakokból kellett előszedni őket. Kicsit furcsa volt, mert másabb, mint az elsők, bár mondjuk a nászútkor kapottak Hannah részéről hasonlót tükröztek. Azt gondolom ezért is nem lepett meg annyira, mikor belelestem még délután, mi is van a papírtáskákban. Lassan, de biztosan sikerült elkészülni, és a helyzet ellenére azt hiszem most is éreztem azt a picike gombócot a torkomban, mint tavaly. Ugyan azt éreztem, hogy szeretném, ha tetszene neki, hogyha örülne és boldog lenne a szülinapján. A tortát is szeretni fogja, ha nem is gondolja, tudom. Így végül kiabálva kifelé meredtem magamra.
- Tudod, hogy nem azért mondtam, csss, én akkor is szeretni foglak, ha majd szundikat tartasz - mondtam nagyban vigyorogva magam elé, amit bár ő nem lát, teljesen kikívánkozott. Még elől egy masnit megigazítottam, a kis elnyitott átlátszó részt is szépen eligazgattam a derekamnál és a pocimnál, aztán tipegtem az ajtóhoz. Azért örültem, hogy még csak olyan bébidinó vagyok. Egy nagyobb Raptor már betette volna azt a sütit. - Csak biztos akartam lenni, deee, most már nem magamnak - mondtam egészen elhalkulva, ahogy beharapva az ajkam mosolyogtam és kisétáltam a szobából, aztán vigyorogva fordultam lassan körbe megmutatva milyen is a fekete csoda. Breki ide vagy oda, azért a táncis csini mozdulatok így is mennek, ha akarom.
- Azért... tetszik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705588#post705588][b]Maja Bojarska - 2017.10.14. 03:03[/b][/url]

Nem igazán tudom, hogy ugrott be ez a szó, de még a ágyúfűnyíró is és a fűtőküldönc is eszemben volt. Lehet kicsit sokat olvastam megint a gyakori kérdésekes oldalt. Bár elég izgi volt az az Orfeus vagy milyen nevű bácsi, aki meg akart tanulni lebegtetni és sokan adtak neki tanácsot! Valaki egyből azt, hogy igyon ciánt. Ezt nem egészen értettem, az ad varázserőt?
- Miiindegy, ez csak egy szó, nem fúr semmit, senki. Azt gondolom csak a szerelők szoktak - tettem hozzá a kis elméletem, de igazából én hamarabb elengedtem, mint neki sikerült, ahogy észrevettem, ezen el is mosolyodtam. De végül puszistól, lengyelesen szeretlekestől kivonultunk és a teákba is sikerült belekortyolni. Néha felnéztem a férjecskére, és nevetnem kellett, mikor a szívószálra bandzsított, vagy olyasmit csinált. Annyira, hogy félre is nyeltem egy kortyot így köhécselve próbáltam abbahagyni a vigyorgást. Aztán megtorpanva emeltem fel a mutatóujjam, hogy magam felé intsek neki, aztán megnyalva a szívószálam a pofijához toltam. Hát, ha így szeretné, één nagyooon szíívesen.
- Megtörtént. Most már jó lesz, nyuszi?
Amíg kivártam a sorom a poharamra és tipegtem az irányba, amit belőtt nekünk én csendesen el is nézelődtem. Nem sokszor járkálunk csak úgy szerintem, vagy legalábbis sok idő erre nem szokott lenni, pedig jó. Csak úgy vagyunk, így mi hárman. A poharas kacsom a pocimhoz is húztam, elég gyakori lett, hogy sokat jár ott a kezem, még ha el is van foglalva.
- Hagyok neked. Hát, nem tudom, azért kérdezem. De mit szeretnél még? Én nem nagyon tudom mi van még bent, de gondolom igen - dobtam fel végül, hogy hát ő tudna minket bármerre elnavigálni. De egyelőre volt egy kis visszásság az egészben. Mert mi van, ha látok valamit, amibe úgy beleszeretek, mint egyszer abba a rózsaszín cipőbe. Ami aztán a bokorba dugta magát. Nem biztos, hogy az jó, sőt, sosem szeretem az ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705808#post705808][b]Lewy Bojarski - 2017.10.16. 15:51[/b][/url]

Csak sikerült egy döntést végül kinyökörögni, ő pedig több, mint lelkesen bólintott rá, hogy részéről rendben van, már röppen is és öltözik. Már, ha ilyesmire még képes, mert ekkora hassal az is csoda, hogy nem borul előre. Már, magához képet.
Aztán elkacsázott befelé, én pedig még néztem utána pár pillanatig, mielőtt a gyereket kezdtem volna nyunyorgatni. Mind a ketten hallottuk a zajt a szoba felől, de ugye én türelmes vagyok, Volt meg tudta, hogy nem kaja, így annyira nem foglalkoztatta.
- Persze, mert majd te is velem fogsz szundizni, ismerlek már - szóltam vissza nevetve. Igazából most is meg szokott esni, ha egy nap van edzésem és óráim is, mert elalszom a kanapén, ő meg mellém fekszik a szőrös babával és megy a nagy, családi szundi. Ezért is előnyös, hogy ekkora kanapénk van. - Nem? Akkor mégis kinek, nyuszóka?
Mert nekem nem kellett, hogy maga szerint tökéletes legyen, éppen úgy szerettem, ahogy volt. Ha ez azt jelenti, hogy kedden reggel, kócosan, félálomban, kicsordult nyállal, akkor pont úgy. Kicsit még helyezkedtem, mielőtt kijött volna, aztán a tekintetemet le sem vettem róla. Tetőtől talpig végigmértem, lassan, ráérősen, ahogy sétált, nem is kellett mutogatnom, hogy forduljon körbe, magától megtette, már azelőtt, hogy a mutatóujjammal intettem volna. Elégedett szusszanással haraptam be az ajkamat, valahogy már nem foglalkoztatott Volt plüssrágcsája.
- Oh, hm, hát nagyon is... Megtennéd, hogy még egyszer...? - utaltam a körbefordulásra, majd a kezem a számhoz emelve köszörültem meg a torkomat. Nagyon imponált a látvány.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705812#post705812][b]Lewy Bojarski - 2017.10.16. 16:42[/b][/url]

A szó egészen felzaklatta az idegeimet, mert nem tudtam, hogy mi az és minek fúrna bárki is egy tükröt. Ki lehetett az, aki feltalálta a masinát, ami csak erre jó? Miért volt neki ennyi fölösleges ideje? Éppen csak elmerültem volna, hogy mire is lehetne egy lyukas tükröt használni, mikor Maja közölte, hogy nincs is semmi ilyen, ez csak egy szó. Végképp nem értettem semmit, az arcom értetlen grimaszba torzult, ahogyan összevontam a szemöldökeim, az ajkaim is összepréselve.
- Most van, vagy nincs? Én elvesztettem a fonalat. Van tükörfúrógép vagy nincsen? - faggattam most már egy kissé kétségbe esve, miközben szorongattam a poharamat. Utána megpróbáltam ezen teljes mértékben túllépni, de elég nehezen, vagy nem is teljesen ment.
Helyette inkább a szívószálra bandzsítottam, amire Maja köhécselve kezdett el nevetni, én meg aggódva pillantottam rá. Nem kell azért megfulladjon, mert én éppen retardált vagyok.
- Persze, így már megfelel - bólintottam, a pillantásomat a pofiján tartva, miközben az üccsijébe ittam. Határozottan finom volt, bár az enyém kicsit jobban tetszett, de alapvetően nem volt rossz. Szétnyomtam a kis golyóbist a nyelvemmel a szájpadlásomon, majd halkan hümmögve bólintottam. - Elég finom.
Kicsit elgondolkoztam, hogy a legutóbbi ilyen boltban mik is voltak, de az már régen volt, Rómában és nem is voltam teljesen magamnál azt hiszem, de akkor vettem magamnak egy plüsst.
- Öm, Star Wars, Marvel, Aranyhaj és Merida egész biztosan szokott lenni, az elég fix dolog - bólogattam elgondolkozva, ezek pedig fontosak, mondjuk ebben a sorrendben. - Meg mindig a legújabb kijött Disney, de most nem tudom, mijük van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705865#post705865][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.16. 21:37[/b][/url]

Mivel még éppen csak elkezdődött az iskolaév, ki akartam használni a jövőben előreláthatóan meggyérülő szabadnapjaim egyikét. Felesleges persze megjátszani, hogy akár a szerelő a szerszámait, le tudom tenni otthon a munkámat, de lehetőségeimhez mérten elválasztom a magánéletemtől. Ami remek lehetőség arra, hogy a felismerhetetlenségig elváltoztassam magam. Már csak valamilyen programot és társaságot kellett hozzá találnom, amire kapásból tudtam is a választ.
Nolan. Stephen King. Jack Daniels.
Ennyi úriember tiszteletére kénytelen voltam magassarkút húzni és kicsípni magam. Nem mintha bármelyikük is igazán értékelné, Nolan a másfajta idomokra gerjed, a másik két gentleman pedig nincs olyan helyzetben, hogy hódolatát fejezhesse ki.
De nem vagyok mohó. Beérem én mindenki más elismerő pillantásaival.
Elfészkelem magam a kényelmes fotelben, kicsit állítva a magasságomon - szörnyen bunkó dolognak tartom, hogy kitakarjam valaki elől a kilátást, ha nem muszáj - és majdnem otthon érzem magam. Coca Cola, nachos, szinkronmentes film...
Csak ez a brit akcentus.
Arlen - akivel durván egy órája ismerjük egymást - huppan le mellém, széles vigyorral az arcán, mire én kihívóan felvonom a szemöldököm. Mindig roppant szórakoztató, ha valaki még nem tud a képességemről, mert élvezet figyelni, ahogy a saját kis előítéletei csapdájába esik.*
- Miért, félted a vonalaidat?-*villantok elbűvölő mosolyt rá, elfogadva a kihívását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705879#post705879][b]Maja Bojarska - 2017.10.16. 23:12[/b][/url]

Annak ellenére, hogy nem egyik napról a másikra lett a poci, így se volt egyszerű megszokni, a legtöbb mozdulatban, amihez hozzászoktam érezni is. Nem zavaró volt vagy irritáló, csak más. Olyan fura. Főleg, mivel tudtam, hogy egy pici baba csücsikél odabent. Egy kicsi lányka.
Mosolyogva sétiztem el öltözni, de maga a művelet már inkább izgatottan és túl sokat idegesítve magam rajta telt. Valahogy a masni sehogy nem akart jó irányba állni ott középen. De végül a tükörbe nézve addig varázsoltam vele, mire csak helyreállt. A világ rendje még nem egészen, a szundira nem is reagáltam inkább csak vigyorogva csóváltam magamnak a fejecském. Mondanám, hogy aljas rágalom, de nem az, tényleg jókat pihiznénk együtt is, de mi azzal a baj?
- Hát... Neked - bizonytalanodtam el pár pillanatra, ahogy kiléptem a szobából. Azért azt nem tudtam eleve eldönteni, hogy azért csak a torta ellen ellenkezett, mert ezt szeretné, vagy mert csak már inkább nem akart semmivel. Ez nagyjából addig foglalkoztatott, még a barnáim nem találkoztak a kékjeivel egy pillanatra, akkor az ajkaim harapdálva mosolyodtam el. Szépen, ügyesen és lassan fordultam meg, aztán a kezem a csípőmre csúszott, majd kinyújtva kulcsoltam össze magam előtt oldalra biccentve a fejem.
- Örülök... ühhüm - még bólintottam is piciket, aztán ahogy fordultam még a vállam fölött visszanéztem rá. De megmutattam körbe-körbe minden hol újra azt a csinike, fekete pizsit. Mire megint szembe találtam magam vele közelebb is mentem, hogy lehajolva puszit adjak az arcára, aztán az alsó ajkára, végül elvigyorodva csókoljam meg. Szerencsétlen Volt azt hiszem le lett kicsit ejtve, de kétszer próbálkozott a répával, aztán nem történt semmi, így elvonult valahova, de már nem hallottam a körmeit a padlón, így bizonyosan elterült. De nem igazán erre figyeltem már, amikor elhajoltam a csókból, mert már muszáj volt egy kis levegő.
- Én szeretem a szülinapodat, ha te nem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705882#post705882][b]Maja Bojarska - 2017.10.16. 23:25[/b][/url]

Megint kezdtem magam nagyon furán érezni, ahogy láttam, mennyire elvesztette a fonalat. Nem akartam megkavarni vagy ilyen értetlenséget okozni, de úgy látszik mégis sikerült. Azt hiszem ezeket én sem hallottam az általános iskola óta. Bár szigorúan a visszafelé is ugyanolyan szavak mellett ennyi maradt csak meg nagyjából. Néztem rá nagyokat pislogva, mikor grimaszolt, és a kérdései alatt csak ráztam a fejem, tudtam, hogy ezt valahogy csak be kéne fejezni, ha már elkezdtem mondani.
- Ez egy olyan szó csak, egy másikkal együtt használják és úgy szerepel benne az összes ékezetes betű. Még nyelvtanon tanultuk régen. Árvíztűrő tükörfúrógép. Ha pontosak akarunk lenni. De nincs neki jelentése, nincs ilyen, csak megalkották a szót. Fura emberek vannak - rántottam a vállamon. Én nem tudtam ezeken úgy megakadni, de lehet azért, mert ismertem a többséget. Inkább a málnás golyókat eszegettem, amik a számba kerültek. Addig ő is megkóstizta az enyémet, én meg vigyorogva bólogattam, hogy szerintem is az.
Bele kellett gondolnom, ahogy most így teázgattunk, hogy utoljára mikor valamit így eléggé szerettem volna és el kellett érte mennem, az nagyon régen volt. Vagyis hát emlékszem rá, de nem túl kellemes. A mekibe mentem, az az előtt volt, hogy elmentem hozzá kibékülni. Pedig a fagyijuk sültkrumplival még mindig tuti finom.
- Úúú, jól hangzanak. Az utolsó a Verdák volt, ami ilyen nagyobb, a következő meg majd csak akkor jön, mikor a szülinapom is lesz - és valószínűleg a brekinké is. Persze ez nem olyan fontos infó ide, csak na. Coco. Kutyusos mese lesz, szóval tuti jó lehet, a kiskedvencesben is nagyon cukorkák voltak, persze ettől még a Volt a minden. Meg a mi kis fehérkénk. - Majd megnézzük. Egyetlenke, mondtad a kiságyat… most ugye itt vagyunk, gondolom itt is lesz összerakva, de…
Nem nagyon sikerült kinyögnöm mit is akarok kérdezni, csak próbáltam szavakat összerakni. Neki szoktak a tervei lenni mi és merre, meg hány méter. Én csak sodródom és boldog vagyok, hogy ott van. De ettől még érdekel, hogy olyan nagyobb ohanásan mi is lesz velünk, és hol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705905#post705905][b]Hannah Schwarz - 2017.10.17. 14:59[/b][/url]

Bármennyire szeretem önmagam és tisztában is vagyok az erősségeimmel, a mondandóm lényege eredetileg nem én lettem volna, aztán látjuk, hogy sült el. Nem különösebben szoktam a számra féket tenni se baráti körben, se a munkában, ha meg a pandáról van szó, pláne. Azt hiszem bőven többet tudott rólam, mint bárki és jobban is ismert már. Nem kellett attól tartanom, hogy félreértene vagy elítélne a véleményemért. Na nem mintha különösebben érdekelt volna, mikor más próbál érte megróni. Jaj nekem, mert mi lesz? Két újságíró megpróbál valami kamu rosszhírkeltőt írni? Újabb esetleg?
- Ez csak a személyes varázsom, tuuudod - kacsintottam rá, majd el is nevettem magam. Nem hiszem, hogy szemétség lenne mondjuk a tények közlése, lehet tálalhatnám finomabban, ettől még nem hazudok, csak őszintén véleményezek. Sokak szerint az nagyon pozitív dolog. Na ők sem beszélgettek még velem például.
A látszat sértettségem nem tartott sokáig és a kiengesztelés is maradt a levegőben lógva. Talán kicsit direkt, talán nem. De inkább mindketten az öltözőkbe vetettük magunkat. Ugyan még két-három alkalommal meg kellett igazítanom a felsőm, meg a hajam is, mer nem mindegy hogyan is áll, de csak kiértem és nem evett meg egyik szekrény sem.
A pezsgőfürdőhöz érve én is a vízbe szálltam, majd mellé helyezkedve kényelmesedtem el, ahogy beszéltem előbb csak felfelé meredtem, majd a kékjeim rá emeltem. Bólogattam a megállapítására, mert így volt, nem is tetszett különösebben a dolog, de valami nem igazán hagyta, hogy akár csak próbálkozzunk. A pandalesés volt talán az egyetlen, amikor igazán megerőltettem magam, de akkor tényleg próbálkoztam, senkinek nem lehetett egy rossz szava sem, pedig nem is mások érdekeltek, csak a szőke.
- Nem szabad lennie, hiányzott - jegyeztem meg halvány mosollyal, hogy aztán a lábaim mozgatva a víz alatt magam mellé eresszem le a kezeim is. - De ez nem csak rajtam múlik.
Nem tudom, hogy ez mennyire volt egyszerű kijelentés, vagy tőlem szokatlan bújtatott kérés, de az biztos, hogy kint voltak a szavak és nem is különösebben zavart. Mellette nem feltétlenül maradtam mindig az agresszív és törtető szőke, nem volt szükség rá, itt nem a túlélésért kellett küzdeni. Bár egy ideig, miután kiderült a menyasszonymizéria volt erre is gyanúm.
- Képzeld, a múlt héten voltam az egyik barátnőmnél, tudod, az a szőke, aki magasabb nálam, Magda - azonosítottam be, hogy talán rájöjjön melyikükre gondolok, de nem ez volt a fontos. - Beszélgettünk róla, és rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, szóval ez nem maradhat így - ejtettem ki a szavakat minden szünet vagy különösebb kivárás nélkül, aztán a víztükörről ismét rá néztem, ahogy az ujjaim között szűrtem a vizet.
- Szerintem lesz egy kutyám...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705951#post705951][b]Lewy Bojarski - 2017.10.18. 03:18[/b][/url]

Ha az ember azt mondja, hogy a házasság után minden csak szarabb lesz, az esetek nagy többségében vagy a) szingli és sosem volt nős, b) hisztis, c) a rossz nőt vette el és megbánta. Mi Majával lassan egy éve házasodtunk össze és tessék... teljes volt a nyugalom és boldogok is voltunk. Legtöbbször értettem, mikor mit szeretne mondani, azt pedig még inkább, mit mondana, mikor hallgat. Ahogy most is, így csak magam elé vigyorogtam, mikor csak a csend válaszolt arra, hogy inkább ő is aludna mellettem a morgás helyett.
- Ezt úgy mondod, mintha a hétköznapokon nem lelkesednék értetek eléggé - közöltem enyhén megrökönyödve, még a dögönyözést is abbahagyva egy pillanatra, mire Volt vadul bökdösni kezdte a tenyeremet az orra hegyével. Kicsit jobban el is varázsolt a látvány, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de csak hatalmasakat pillogtam, ahogyan Maja a látóterembe keveredett. Szépen, lassan meg is fordult még egyszer, mikor megkértem rá, a kezét a derekára támasztva.
- Igazán... előnyös - kerestem a megfelelő szót, de azok valahogy csak kicsúsztak a kezeim közül, ahogyan a homokszemek is kicsorognak az ember ujjai közül, akárhogy is szorongatja őket. Aztán ő közelebb topogott hozzám és először az arcomra adott apró puszit, majd az alsó ajkamra, én pedig halkan felmorrantam. Még épp időben jött az a csók hozzá, hogy kiengeszteljen. Csendesen szusszantam az ajkaira, mielőtt elhajolt, én pedig lebiggyesztettem az ajkamat.
- Ezek után lehet, hogy egy kicsit... átértékelem a szülinap dolgot - tördeltem az ujjaim pár pillanatig, de a tekintetem továbbra is a nejemen kalandozott. - Hozzak neked kölyökpezsgőt, hogy leitathassalak?
Kicsit talán elvicceltem a helyzetet, de csak óvatosan eltűrtem egy hajtincsét, szóval tudhatta, hogy ismét csak piszkálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706015#post706015][b]Maja Bojarska - 2017.10.18. 18:40[/b][/url]

Nem különösebben éreztem a délutáni szundi témáját problémásnak, de azért csak jobb volt, hogy nem felelgettem. Ha majd pár év múlva délutániszundis kviddicssztár lesz belőle, akkor visszatérhetünk rá, gondolom. Bár akkor már nem csak én feküdhetnék mellé, minimum még egy jelentkező lenne, plusz Volt is biztos kérné az összebújós kis adagját. Ezek a gondolatok pont eltartottak addig, még indulásra szántam magam abban a fekete csodában és kisétikéltem elé a nappaliba, hogy körbe forogjak, mire is értettem, hogy még nincs vége a kis dobozzal a szülinapnak. Különben sem ettünk tortát és nem is koccintottunk még. Az arcomon látszott talán picit az értetlenség, mert nem ezt mondtam, csak, hogy most jobban akartam, hogy örüljön, mint mondjuk egy nagyon kócos, nagyon reggeli leheletes hétfő hajnalban pulcsis-melegítős énnek.
- Igen? - kérdeztem, bár inkább csak megszokásból, mert mindig és mindenre valahogy sikerül, mikor valami szépet mond vagy kedveskedik. Aki azt mondja ezt meg lehet szokni vagy hogy nem érdekli, annak biztos nem mondogatják sokat vagy füllentget. Inkább kisebb puszik után csókoltam meg, és bár nem szívesen tettem, de csak elhajoltam, aztán a válaszára széles vigyorral pillogtam rá nagyon szépen.
- Aaaaz jó lenne, én szeretném - ejtettem ki a szavakat egészen elhalkulva, talán kicsit billegve is lábikóimon, ahogy a térdein támaszkodva - és megsimizve azt - hajoltam még mindig egészen közel. Aztán még egy rövidebb csókot loptam, amin el is nevetgéltem, bár annak a pezsgős dolog volt az oka. Ú, az a barackos, amin a méhecskék vannak például tök finom, meg az almás süsü. De éreztem, hogy annyira nem gondolja ezt komolyan, szóval csak a szám összepréselve mosolyogtam, ahogy a lábaira csücsültem és átkaroltam a nyakát. Bár a koccintás nem hangzott rosszul, engem amúgy sem zavar, ha én csak almalét iszom.
- Deee neked tényleg van pezsgő szerintem, ha kérsz. Mármint nem Süsüs, rendes. Vagy amit szeretnél, mondd és akkor megoldjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706158#post706158][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.10.19. 23:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706183#post706183][b]Széplaki Alíz - 2017.10.20. 14:57[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra találkozhatok Majácskával, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Ráadásul egészen Münchenig repültem miatta, ahol jelenleg tartózkodott. Még sosem jártam ott, úgyhogy mire odataláltam a megbeszélt helyszínre, nem győztem csodálni a tájat, az épületeket, a városi forgatagot. Amikor megláttam a barátnőmet, boldogan átöleltem, egy kis időre végre megint együtt lehettünk. Látszott már rajta, hogy várandós, de nagyon jól állt neki a kismamaság, ráadásul én már tudtam, hogy milyen nemű gyermeknek ad majd életet, ugyanis megálmodtam pár napja.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok! Tök jó! Örülök, hogy újra láthatlak! Hogy viseled a várandósságot? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy minden ember másképp éli meg, van akit jobban megvisel, van akit kevésbé.
- Hú, először is nézzünk körül! Kíváncsi vagyok mindenre - ujjongtam lelkesen. Jól esett végre egy kis környezetváltozás, mivel már nagyon rám fért az, hogy kiléphessek a megszokott rutinból.
- Hát, biztosan tudod, hogy új vezetőség van szinte mindenhol. A Naviban is, így most Luca és Lewy a vezetők, aminek nagyon örülök, mert iszonyat jó fejek és segítőkészek. Az új csikók is aranyosak, ráadásul újraindul a blogunk is. Nehéz elhinni, hogy ez az utolsó évem. Ja, és képzeld, LLG gyakorló tanár leszek majd Olive mellett! Hát nem nagyszerű? - meséltem neki lelkesen, szinte levegőt sem véve. Még saját magamnak sem tűnt fel, hogy mennyit beszéltem egyszerre megszakítás nélkül.
- Igen, maradtam prefektus, mert nagyon szeretem ezt a posztot. Lesz majd csomó házon belüli játék is meg minden... jaj, már nagyon várom! - folytattam a válaszadást kitörő lelkesedéssel.
- Csak kár, hogy nem vagy ott, de az megnyugtat, hogy tudom, boldog vagy - tettem hozzá mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706242#post706242][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.21. 00:22[/b][/url]

Nem sokat tudok Arlenről, a nyilvánvalón túl - Nolan öccse, aki korához képest szép karriert futott be énekesként, egyébként pedig egyetemistaként múlatja az idejét. Ezért is jöttünk nomaj környezetbe, hogy ne kelljen rajongófelhőt húzni magunk után vagy bűbájokkal és bájitalokkal vesződni. Az első benyomásom az, hogy - korából és neveltetéséből adódóan - kissé felszínes, éretlen, de alapvetően kellemes társaság. Könnyed, tét nélküli szórakozást kínál, eszem ágában sincs komolyan venni, ahogy évődik, inkább rálicitálok. Lesütöm a szemem, pilláim alól tettetett szégyenlősséggel nézve fel, ahogy elhúzza előlem a nachos-t.
Felé fordulok, felsőtestemmel előrehajolva, hogy kényelmesen a combjára támaszkodhassak tenyeremmel. Mélyen a szemébe nézek, ajkaim apró fodrot vetnek, ahogy arcát figyelem ilyen közelről.*
- Tudok vigyázni magamra...-*susogom, mielőtt egy kacsintás kíséretében az egész tálat eloroznám elgyengült ujjai közül. Szép a mosoly, csak épp előttem millióan kapták már, a legkevésbé sem vakít el. Hiába a gyönyörű szemek és tökéletesre csiszolt sárm, ha ebben a pillanatban a számomra legcsábosabb idomok háromszögletűek.
A reklámok alig-alig kötik le a figyelmem, ebben a szezonban már csak a Shape of Water érdekel, ami viszont decemberben jön ki. Érdektelenségem evésbe fojtom, mert a film alatt úgysem tudok majd, egészen amíg az ismerős, kócos fej be nem úszik a látóterembe. Kíváncsian várom, mivel rukkol elő Mr. Vigyori, aki szerintem egy kicsivel többet ivott a kelleténél.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706270#post706270][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.10.21. 14:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706283#post706283][b]Lewy Bojarski - 2017.10.21. 20:53[/b][/url]

A fejét rázta a kérdéseimre, én pedig végképp nem értettem semmit, de azt hiszem, hogy lassan kezdtem is lemondani róla, hogy tényleg megtudjam, mire jó egy tükörfúrógép. Még a magyarázatától sem lettem okosabb, csak meredtem rá a hatalmasra nyílt kékjeimmel, miközben a pici, elhangzott infómorzsákból próbáltam egy nagy, egészet összerakni.
- Aha... szóval volt egy pasas... vagy nő, aki gondolt egyet, hogy Hm, nekem kell egy új szó? Mert ez nem valami jó indok, engem ez megzavar. Olyan izé emberek vannak - ráztam meg a fejem rosszallóan, lassan, de biztosan elengedve az árvíztűrő gépezetet. Mert mégis mit tehettem volna?
Helyette inkább megkóstoltam Maja teáját, ami egészen finom volt. Még a kis golyók is, persze. Bár én előnyben részesítettem a sajátomat, de igen, az övé is jó volt.
A szó valahogy a nagy gondolkodás közepette is a Disney storera terelődött, meg arra, hogy akkor ott most mik is vannak, mert ő még sosem járt ilyen helyen. Én sem sokszor, de legalább tudtam, hogy mire is illik számítani ilyenkor.
- Majd letöltjük, vagy bánom is én - jegyeztem meg halkan, kis mosollyal az arcomon. A kérdése azonban elgondolkoztatott egy kicsit. Na, nem is azért, mert itt akartam volna maradni annyira, csak az egész... Egy pillanatra a nadrág egy kilógó cérnáját kezdtem piszkálni, majd visszatoltam az orrnyergemen a lefelé indult szemüveget.
- Gondolom az érdekel, hogy itt akarok-e maradni hosszabb távon. Hát... - megköszörültem a torkom kissé, majd esetlenül rántottam egyet a vállamon. Nehéz kérdés volt, mert ugye így több időm jutott rájuk, de nem akartam hosszú távon elszakítani a rokonaitól, neki ott volt az élete. - Én... szóval... majd visszacuccolunk Pécsre, természetesen, csak egyelőre... sokkal könnyebb ez így, megnyugtat, hogy pár percen belül veled tudok lenni. Megérted, ugye?
Az ajkamba harapva szegtem le a fejem kissé, majd megrántottam ismét a vállam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706293#post706293][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 02:18[/b][/url]

Az arcára a nagy forgolódást követően kiült az értetlenség, én meg az ajkamba harapva fojtottam el egy apró mosolyt. Tudtam, hogy neki ez most fontos, meg különleges volt, de én tényleg ellettem volna azzal is, ha csak a szokásos pizsijei egyikében vár haza, egy kanál nutellával. Ilyen dolgokban azt hiszem, hogy nincsenek nagy igényeim.
- Ühüm - adtam pozitív megerősítést, megszoktam már, hogy szüksége van rá, hát nem is akadtam fent rajta különösebben, csak végigfuttattam rajta a pillantásomat még egyszer, mielőtt elégedetten szusszantam volna. A puszik jól estek, bár tény, kissé türelmetlenebbül vártam a csókját, mint ahogyan azt illett volna, de mit van mit tenni? Abból is elég hamar elhajolt, én pedig ismét csak felszusszantam. De aztán oldanom kellett kicsit a nagyon komoly hangulatot, szóval megkérdeztem, hogy leitathatom-e.
- Komolyan kérdeztem, van itthon. Mármint, tényleg, mióta... szóval mióta van a kicsilány, mindig van egy-két üveg a felső polcon - öltöttem rá ki kicsit a nyelvem hegyét, de aztán csak megcirógattam a kezét. Az egy elé jó rejtekhely, ha máshol meg is találja a dolgokat, az elég magasan van. Ez a csók talán még rövidebb és idegőrlőbb volt az előzőnél, szóval pár pillanatig csak pislogtam nagyokat, hogy ez most mire volt jó. A karjait lassan a nyakam köré fontam, én pedig kissé oldalra biccentettem a fejem, az alkarjára puszit nyomva csendesen.
- Hm? Nem, nem, a pezsgő jól hangzik, de majd én hozom, maradj csak... - mosolyodtam el halványan, a kacsói után nyúlva, hogy lefejtsem őket a nyakamból óvatosan, majd feltápászkodjak. - Szóval akkor hozzak Süsüt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706294#post706294][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 03:51[/b][/url]

Talán kicsit jobban elvesztünk annak a fúrónak az elemzésében, mint kellett volna. Nem bántam, hogy kimondtam, de kicsit butának éreztem magam, pedig elmondtam mindent, amit tudok. Nekem is fura volt, pedig az anyanyelvemen van. Ahogy bámult rám én csak ugyan ezt tettem visszafelé, pont úgy nézhettünk ki, mint a víz alatt tátogó halacskák. Mindegy is.
- Szerintem igen, biztos nem volt színezője, hogy elfoglalja magát - mondtam végül kicsit elgondolkodva. Fogalmam sincs mi viszi rá az embereket arra, hogy szavakkal foglalkozzanak szabadidejükbe, vagy éppen tanulással. Bleh. De nem is firtattam jobban inkább az egészet, jobb volt az iszimre koncentrálni. Finom volt, annyira, hogy mikor visszasajátítottam (van ilyen szó?), akkor annyira belelendültem a kis bogyik begyűjtésébe, hogy kettő ki is pottyant a számon, ütemesen utazva végig rajtam. Előbb a cicimen, aztán a pocimon pattant meg, majd veszett a mélybe. Pedig nem is olyan nagyok, már úgy semmi rajtam, szerintem. Látom a lábaim, ha előre hajolok, az a lényeg, ugye?
- Jóóó, majd, ha kijött, eldöntjük - egyeztem bele, nem mintha lett volna bármi okom ellenvetéseket tenni. Nem szoktam amúgy sem, meg most még nem is tartottam fontosnak, van addig egy csomó idő. Ez egyébként, ha a hónapban várható nagy dolgokat nézem, kicsit elszomorított. Néha rám tört már az, hogy milyen sokára lesz még elég nagy a brekink, hogy megismerjük és megszülessen. Máskor meg olyan volt, mintha szaladnának párosával a napok.
- Nem így gondoltam, vagyis erre is, de nem akartam, hogy bántó legyen - ráztam is a fejem, hogy nem úgy szántam, ahogy hangozhatott. Nem nagyon tudom megmagyarázni, nem zavart, hogy itt vagyunk, furcsa, de szeretem ezt itt, itt van ő és az a lényeg. A mi ohanánk, ha azt mondaná ő most hat országgal arrébb akar menni, mennénk brekistől, Voltostól. Csak vele szeretnénk mi is lenni. DE tudtam, hogy miért Pécsen vett lakást, ahogy azt is, hogy őt az iskolán kívül csak az anyukája köti oda szintén. Előbbivel meg ő is végezni fog majd egyszer.
- Nem azért mondtam, mert annyira ragaszkodom hozzá. Nem különösebben a hely érdekel, csak… legyünk együtt, olyan igazi ohanásan, nem csak darabokban. Érted, nem?
Szeretem Pécset, ott vannak az anyukáink, meg az országban még a papiék, akiket szeretek. De ettől még mióta van saját kis brekis közösségünk ez egészen másnak tűnik. Maga a kérdés is.
- Engem is, nem akarom tudni, milyen az, ha nem tudsz ott lenni, ha kell - ráztam meg a fejem megint, hogy helyeseljem a mondandóm, ha van ilyen. - Inkább arra voltam kíváncsi, hol szeretnéd jobban. Hogy képzelted el… nem csak most, hanem mikor mondjuk már olyan mászós méretű bababreki lesz. Vagy nagyobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706297#post706297][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 05:30[/b][/url]

Színezőm az anno nekem sem volt, más kérdés, hogy időm sm, amiben azzal kellett volna elfoglalnom magam. Először csak otthon játszottam kviddicset a papával, vagy edzettem, ha éppen nem ért rám, mellette tanultam, aztán jött a szerződés és bumm, már annyi időm sem volt, mint nem sokkal előtte. Tehát nem tudtam átérezni a tükörfúrós nénibácsi gondját.
- Hát tuti nem volt könnyű gyerekkora, lehet, hogy a budiba nyomták a fejét - horkantam fel, mert bár csúnya elképzelés volt, de ha ilyenekre szánta az értékes idejét, alighanem komoly lelki gondjai lehettek előzőleg.
Visszaadtam a poharat a pocakos hölgy kezébe, aki nem sokkal később ismét lelkes szürcsölésbe kezdett, olyannyira, hogy kettő bogyót még sikerült el is ejtenie. Azok végigszáguldottak az összes útba eső, domborodó területen, majd a földön szétkenődtek.
- Még bőven ráérünk vele - tettem hozzá én, ha már ő is azt mondta burkoltan, hogy lesz akkortájt bizony fontosabb dolgunk is a filmeknél. Például az is, hogy most akkor merre is fogunk lakni, ha megszületik a breki. Az a veszély nem állt fent, hogy hajléktalanságba kéne vonulnunk, mert volt házam, ha őszinték akarunk lenni, azt hiszem, rögtön öt is,az volt a gond, hogy máshol voltak a kötődéseink.
- Nem volt bántó, csak nem gondoltam, hogy most fogsz rákérdezni - jegyeztem meg valamivel csendesebben, mielőtt a teámba szippantottam volna pár nagyobbat, egy rakás kis golyócskát is felszívva. Lassan rágcsálni kezdtem, egy kicsit ezzel is húzva az időt.
A válasza azonban egy kicsit meglepett, így ismételt nyammogással felé fordítottam a fejemet, várva, hogy folytassa. Darabokban. Apró sóhajjal néztem ismét magam elé.
- Úgy érted, gondolom, hogy jó lenne, ha nem este tízkor esnék haza, mikor már senkire nincsen kellő energiám.
Így könnyebb volt, mert az edzések közti időben volt értelme hazamennem, nem kellett az óráim és a tréning közti egy órás szünetet Münchenben kávézva tölteni, egyszerűen csak hazamentem. Kissé ismét az ajkamba haraptam, mielőtt  komoly választ adhattam volna.
- Egyelőre maradnék... legalábbis, az év végéig biztosan, aztán már ha a Breki is elég nagy az utazgatáshoz, esetleg visszacuccolni... Voltie nem szobakutya... és azt is jobb szeretném, ha a babánk totyogósként nem a parkban fixírozná a galambokat, hanem nyugis környezetben topoghatna egy kört a kertben - piszkálgattam a ruhám megint pár pillanatig, néha a járókelőkre pillantva, néha pedig vissza Majára. - Talán egyszer veszek egy házat, itt a kertvárosban. De egyelőre nekem megfelel Pécs.
Nem akartam részletesebben belemenni, mi is szólhatna a város ellen, nem volt egy vidám téma, de azt hiszem, érthető magyarázat volt. Lassan pedig a bolt látótávolságába értünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706323#post706323][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 13:37[/b][/url]

Ilyenkor néha elgondolkodom azon, mikor valaki korábban megjegyezte bárhol, hogy esetleg néha túlzásba viszem a mások helyett való örülést és lelkesedést. Én nem bánom, szeretek ilyen lenni, olyan vidám dolognak érzem, akkor is, ha nem várják el, vagy éppen annyira nem is szívlelik. Az mondjuk jól esett, hogy nem utóbbiról van itt szó, ő csak nem akar túlzásokat és annyira nem kedveli, hogy annak örülünk, hogy ő öregedett. Ezt nem egészen tudtam megérteni, de úgy gondolom nem is kell. Talán egyszer majd elmúlik ez és ha nem is így, de ünneplünk együtt, rendesen, nem csak azért, mert én próbálkoznék és ő elviseli.
Nem is igazán koncentráltam a válaszra, inkább talán kicsit kevéske, de teljes szeretetből jövő csókokkal halmoztam el, amiknél még én is éreztem, hogy talán egy picit többet is szabadott volna és tovább, de akkor biztosan nem tudom meg, hogy mit is szeretne inni vagy enni. Pláne a kis megjegyzés után.
- Oda dugtad el a görkorimat is? - tettem fel életem pillanatnyi legfontosabb kérdését, amire előbb bután, majd kérdőn néztem, végül a számra haraptam, majd el is nevettem magam. Tudom, sokszor megbeszéltük mit nem kéne és mit szabad, és muszáj. Ettől még nem mindent szerettem ebben annyira. - És ne dugdosd a nyelved mert így hám, meg fogom harapni… - haraptam a levegőbe előtte viccesen, de aztán csak adtam inkább egy csókot neki, mielőtt a Süsü lebilincselőbb téma lett. Jó, annyival nem, de akkor is.
- Biiiztoska? - néztem rá, ahogy elhúztam lassan a kezeim, majd a kanapéra térdelve pillogtam utána kicsit. - Ühhüm, az jó lenne. A tortát nem szeretnéd megkóstolni? Szerintem ízlene… van benne neked direkt finom…
Nem volt szándékomban piszkálgatni vele, tudom, hogy nem nagyon szeret eltérni a megszokott rendjétől, de nem volt annyi gond ezzel a sütivel, maximum a krém. De csak picurit. Közben elfordultam szépen, és a sarkaim közé csücsiztem a popsimmal úgy doboltam a harisnyás vádlimon, még meg nem jelent a fehérke. Megsimiztem a buksiját, azt hiszem lemondott a játékról, mert hozzám is csak a plüss Némóért jött, amire véletlen ráültem, szóval hopsz. Kihúztam magam alól, majd neki adtam és el is vonult vele, miután megböködött a nózijával köszönésképpen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706332#post706332][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 15:06[/b][/url]

A válaszom azt hiszem, hogy leginkább nem érdekelte, de nem bántottam ezért, rendben volt. Szerettem az apró puszikat, amikkel elhalmozott, bár tudtam volna még egy ideig elviselni, de nem tehettem, mert nem sokkal később elhajolt, én meg elégedetlenül dünnyögtem.
- Igen, oda, bizony - bólogattam párat elmosolyodva, már már majdnem széles vigyor volt, amitől ráncok gyűrődtek a szemem sarkába, de azért sikerült egy kicsit türtőztetni magamat ez ügyben. A nyelvharapásos kijelentésre enyhén felvontam a szemöldökömet, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Ilyen vadmacska lettél hirtelen, Nyuszókám?  
Még egy kicsit fel is kuncogtam, végigsimítva az állán, de a puszit ismét jó néven vettem, ez olyasmi volt, amit naphosszat el tudtam volna viselni.
Még arra is rákérdezett, hogy biztosan hozom-e, mire felszaladt kissé a szemöldököm. Férfi voltam, nem pedig inkompetens, döntésképtelen idióta. Bár, néha napján a kettő egy és ugyanazt jelentette.
- Teljes mértékben, hát látod, állok... - tártam szét a karjaim, majd összepréseltem az ajkaim, hogy visszafojtsam a kikívánkozó fail kuncogást. Inkább lehorgasztottam helyette a fejem és párszor ismét a növésnek indult hajamba turkáltam, hogy helyreállítsam. - Ezt nem egészen így terveztem...
Szóval aztán csak lemondóan bólogattam, hogy rendben van, felőlem lehet róla szó, hogy meggyilkoljuk kicsit a tortát is. Ismét felpillantottam rá, majd a lábam mellett eltolakodó fiúcskára, aki anyuhoz ment, majd egy erélyes mozdulattal megpróbálta kikaparni onnan a halacskát. A bökdösés még mindig mosolyra késztetett.
- Kijössz velem sütizni, vagy hozzak be neked is? - érdeklődtem végül, talán kicsit jobban elbambizva a kelleténél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706338#post706338][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 16:49[/b][/url]

Elég furán néztem a nénibácsi probléma felvetésére, talán kicsit csúnya grimasz is csúszott az arcomra, ahogy ráncolódott a homlokom. Tudom, hogy mire értette, ezek mégis olyan rossz dolgokat juttatnak mindig eszembe. Engem is sokat bántottak, ha nem is tényleg a két kezükkel feltétlenül. De nekem mégsem jutott eszembe fura szavakat alkotni, nem még tananyagot csinálni. A suli szörnyű hely, de tényleg, a többi gyerek pedig nagyon gonosz. El is engedtem inkább a dolgot, ahogy a lehullott bogyikat is, bár azokat kicsit szomorúbban. A pocin belül jobb lett volna nekik én tudom. A brekit is tuti érdekelné az íze. Vajon érzi, hogy mit eszem? Mondjuk, ha epreset, hogy az eper?
- Rá. Közelebb van a szülinapocskád meg még a Halloween is, mint az új mesécske - mondtam nagy vidáman, akkor is, ha egyik részének biztos kevésbé tud örülni, mint a másiknak. Na, nem a beöltözős muri nincs a toplistán szerintem nála.
Kicsit az italomba feledkeztem, miközben kiböktem, hogy mi is járt éppen a fejemben. Tényleg nincs ott régen, de nem szoktam vele különösebben hallgatni vagy éppen nem megkérdezni a dolgokat. Jobban szeretem, ha inkább tud mindent, szerintem így a helyes.
- Csak eszembe jutott, nem tudtam, hogy ezt esetleg máskor illik - rántottam aprót a vállamon. Nem éreztem magam rosszul tőle, és láttam, hogy őt sem bántottam, csak picit elgondolkodott. Nem tudtam, ez mit is jelent pontosan, így elmondtam mi az, ami igazából foglalkoztat, ő meg végül csak felelt. - Kicsit arra, igen. De érthető, ha fáradt vagy néha, meg egész nap teszed a dolgod, nem azt akarom, hogy ezért változz. Csak ha tényleg könnyebb és jobb máshol…
Nekem nincsenek konkrét terveim vagy elképzeléseim, túl sok tapasztalatom se. Pécs jó volt, még nem volt ez ennyire komoly. A suliból oda jártam haza is, így az, hogy egy karnyújtásnyira voltunk nagyon jól esett, aztán meg otthon lett belőle, nem csak egy ház vagy egy hely, ahol vagyunk. Ettől még most, mióta otthon vagyok, érzem, hogy mennyit kivesz belőle, és mennyire nem is nagyon tud ott lenni. Nem csak városok, de országok között ingázgat. Most pedig nem csak az érdekelt, velem vagy Volttal mennyit tud lenni, mi egymást is elszórakoztatjuk.
- Ez jól hangzik. Már a maradás, így nekünk is könnyebb ott lenni veled a fontos meccseken - nem mintha nem kezelném mindet annak, de ez most részletkérdés. Aztán kicsit szorosabban fogtam meg a szabad kezemmel az övét. - Én nem látok ugyan a jövőbe és nem is igazán tudom mi és hogyan jó, de azt igen, hogy szeretnék ott lenni, ahol te vagy. Szeretnénk. Én támogatlak ha maradnál, ha mennél, ugye tudod?
Mert ugye mi már csomagban vagyunk, egyet vett, most meg már hármat kapottnak látszik az akció. Mert vagyok én, Volt és lassan a minike is a hasam rejtekében. Most már eléggé tudom, hogy nem az számít, kik vannak még közel, hanem, hogy mi hogyan és miként vagyunk. A papi is megmondta, ha arról van szó becsücsül, meg berakja a mamát is és anyát is a kocsiba és jönnek látogatni bárhová.
- Ú, az már az? - mutogattam a kisebb csoport felé, akik ilyen nagyobb tasikkal vonultak kifelé. - Ühm, szívecske, mi lesz, ha ez is olyan lesz, mint mikor Voltnak mentünk csak körülnézni?
A szavaim között nem tudtam nem mosolyogni, az utolsó két szót meg ki is hangsúlyozva. Az egy nagy bevásárlós dolog lett, pedig…. Véletlen volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706355#post706355][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 19:10[/b][/url]

Úgy tudtam! Mármint nem azt, hogy szerinte, is elég csinos a pizsi és nem is, hogy inna pezsgőt, hanem azt, hogy tuti jó magasra rakta el. Nem tetszett ez a bizalmatlankodás, tökre úgy csinál, mintha miután elmondta, hogy jó lenne magamra, a pocira és a benne lévő brekire is vigyázni, fognám magam, és Volttal a nyakamban indulnék görkorizni. Nem mintha ne jutott volna eszembe, de na, lehet nem jutna, ha nem teszi el, ugye? Szerintem is. Láttam ám, hogy nagyon mosolyog, ettől én is ezt tettem, de azért a nyelvkinyújtás nem szép dolog, meg is jegyeztem, hogy ráhamizok, ha tovább csinálja, aztán csak megpiszkált. Picit összeszorítottam a szám, aztán az ölébe bámultam, csak utána néztem rá vissza. Ártatlan voltam, nem voltam cicás típus, az ugrálós nyuszik jobban passzoltak. Éppen ezért is néztem rá úgy.
- Nem lettem nagycica - ráztam is meg kicsit a fejem, majd közelebb hajolva a vállába fúrtam pár pillanatra a fejem. Majd hagyva, hogy menjen helyezkedtem a kanapén, de még mielőtt elment a mondatára talán picit bebandzsítva is néztem rajta végig félredöntött buksival. Éppen az arcára tévedtek a szemeim mikor küzdött a nevetéssel én meg csak összeráncoltam a szemöldököm egy pillanatra. Aztán fáziskéséssel, de még nekem is leesett, de én nem rejtegettem azt a kis nevetést.
Közben ő kiért, hozzám meg megjött az első számú gyerkőc, aki kicsit dulifulisnak tűnt, de a simi meg a puszi legalább úgy tűnt, jól esett neki, így nem olyan nagy puffogással vonult el a Némójával.
- Hm? Öhm, jövök, de nem - mondtam, miközben lassan a talpacskáimon találtam magam megint. Lassan totyogtam kifelé, nem a mozgással volt baj, mert a szőnyegen még szépen, könnyedén lépegettem, hanem a harisnyában nem akartam elcsúszni. Aztán örömmel tapasztaltam, hogy nem is vészes. Körbesétáltam a férjecském, majd a pultnak dőltem az oldalammal a torta mellett. Én igazából most éhes az nem voltam, de egy picit szerettem volna, ha őt azért a torta is érdekli, de már az, hogy nem ellenkezett, az is boldoggá tett. Szépen vigyorogtam rá, miközben a combomon feszülő csipkés harisnyavéget piszkálgattam.
- Van benne karamella - haraptam be az alsó ajkam a tortára bökve a buksimmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706437#post706437][b]South West - 2017.10.23. 11:22[/b][/url]

Mosolygott. Felszabadult volt. Levetette Máté szemüvegét és talárját, hogy Nicolas bőrébe bújva ismét meglátogassa egyik ismerősét. Kevés emberrel tartotta a kapcsolatot előző életeiből. Nagyon kevéssel. Igazából Traiannal sem levelezgetett, de a segítségét akarta kérni egy-két dologban.
Ritkán tért vissza ugyanarra a helyre, és most, hogy a rezervátum istállói mellett sétált, elkapta a nosztalgia. Majdnem egy egész évig dolgozott ott Nicolasként. Az angliából érkező ifjú, akinek se pénze, se szállása, csak egy hátizsák tele kopott ruhával. Akkor nyugodt életet akart. Előtte csempészekkel dolgozott, és ez bizony az arcán is meglátszott. Nyúzott volt, kissé beesett, és tökéletesen passzolt Nicolas előtörténetéhez.
Itt azonban befogadták, megnyugodott, már amennyire ez South-tól tellett. Traian pedig azóta istállófiúból gondozóvá lépett elő. Nem tudta, hogy South megjelenik nála. Nem értesítette, így most csak az istállók körül ólálkodott, hátha meglátja majd egykori barátját. Igen, mert Traian csak egy évig, de a barátjának mondhatta magát.
Nem tudta, hogyan fog reagálni, ha megjelenik. Azok után, hogy hosszú éve elteltével sem válaszolt egyetlen levelére sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706443#post706443][b]Scarlett Conroy - 2017.10.23. 12:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706444#post706444][b]South West - 2017.10.23. 12:38[/b][/url]

Zsebre dugott kézzel próbált belesni az istállóba, hátha Traian éppen ott dolgozik. Vagy bent az irodában ül, és a beosztásokat intézi. Az lett volna a második helyszín, ahol kereste volna a férfit, ha az ismerős hang nem ütötte volna meg a fülét.
Megpördült, és a kotnyeles szőke rellonossal nézett farkasszemet. Egy pillanatra elkerekedett a szeme. Nem várt ilyen találkozást. Úgy tudta, hogy az iksolából többnyire a kisebb, magyarországi rezervátumba mennek gyakorlatra a diákok. Szerencsére Scarlett annak ellenére, hogy felismerte őt, még nem veszett minden kárba. Hacsak Traian mégsem kezd el itt sétálni.
- Scarlett! Mit keresel itt? - Egyértelmű volt a válasz, mégis meg kellett kérdeznie. A minimális bájcsevely még szükséges ahhoz, hogy utána lerázhassa a lányt.
Kissé hátrább hajolt, ahogyan Scarlett közelebbről kezdte vizsgálni a szemét.
- Igen, konkaklencse. Ez még új, éppen csak most próbálom ki - jelentette ki. Stílusra talán kissé nyersebb volt a szokásosnál. Óvatosan körbelesett. Csak egy pillantás, nehogy egy régi ismerős meglássa őket. - Hogy tetszik itt? Sok dolgod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706447#post706447][b]Scarlett Conroy - 2017.10.23. 12:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706485#post706485][b]South West - 2017.10.23. 19:55[/b][/url]

Nem volt különösebb problémája Scarlettel, pláne, mikor látta, hogy bánik a lány az öccsével. Azonban abban a pillanatban kifejezetten frusztrálta a jelenléte és a csacsogása. Nem tudta, mikor jár arra egy olyan személy, akit évekkel ezelőtt még ismert.
- Igen, az iskolában valószínűleg a szemüvegre szavazok majd - vont vállat a körülményekhez képest könnyedén, de elgondolkodott azon, vajon Scarlett szándékosan nem akar lekopni, vagy csak ennyi szeretett vele beszélni.
- Aha, hát biztosan az egyik tanárodra, nem? - vetett egy félmosolyt rá. - Biztosan neked is sok dolgod van, és nekem is mennem kéne, úgyhogy... - kezdett bele a kicsit konkrétabb lerázó szövegére, mikor a hatalmas istálló egyik végéből egy még az épületnél is nagyobb robbanásszerű hang, majd repülő törmelékek vonták el a figyelmét.
Azonnal előkapta mindig keze ügyében lévő pálcáját. A felszálló füstből egy sárkány nyaka és szárnyának egy része kezdett kibontakozni. South minden figyelmét a bestiára fordította, csak egy apró megjegyzést tett Scarlettnek.
- Itt van az első sárkányod.