Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 4. 20:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699620#post699620][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.04. 20:13[/b][/url] Jamie Leroux Pécsi ebéd
Hallgatom a jellemzését. Néha tátott szájjal nézek rá, van, hogy elmosolyodom, de még hümmögni is képes vagyok. Igazából nem tudok vitába szállni, minden igaz abból, amit elmondott. – Egész jó vagy ebben – nem mondom, hogy kiismert. De a két találkából jól összeválogatta azokat a jellemzőket, amiket a legtöbben mondanának rám. Az utolsó mondat pedig telibe talál. El is szontyolodom kicsit, mert annyira igaz és annyi bánatot ébreszt bennem, hogy talán most először nem vagyok képes mosolyt csalni az arcomra. Pedig eddig aztán nem volt ezzel gond. Alapból is jókedvű lányka vagyok, ha pedig még a társaságom is remek, akkor nincsen miért szomorkodnom. – Nem hiszem, hogy lenne a világon olyan elvetemült, aki ilyen indíttatásból, letelepedne mellettem – megvontam a vállaimat. Azt hiszem, pont azért vagyok ilyen. Nincs olyan bátor jelentkező, aki megpróbálná azt a bizonyos megzabolázást. Sose tudom eldönteni, hogy én ezt bánom-e vagy sem. Majd talán, ha véletlenül eljön, levesz a lábamról, értékeli azt, amilyen vagyok, akkor már tudok nyilatkozni erről. Italomat apránként elszürcsölve hallgatom a családi sztorit. Érdekes személyiséget fest le elém, bár nem kell bemutatni. A munkamániás, célirányos, törtető és visszautasítást nem tűrő családtag az van nálunk is. Sajnos nem is egy, pont azt sajnálják, hogy én nem lettem ilyen, de hát nem akartam fap**a lenni. Ez van. – Jobban jártál, hogy kiszakadtál a hagyományokból – legalábbis szerintem. Bár ezt már túltárgyaltuk, azért megerősítésképpen jó lesz még ez a mondat. Bár a családi dologgal nem efelől érdeklődtem volna, de nem vájok bele mélyebben. Tökéletesen megfelel, még többet is kaptam, mint amire számítottam. Turkálom az ételt, néha még letuszkolok egy-egy falatot, de már nem esik annyira jól, mint az elején. Lopva pillantok az ő tányérjára, ami persze már lassan kiürül, fenébe. Hogy miattam ne kelljen maradni, hátradőlök, a tányért úgy forgatom, hogy jelezzem vele, befejeztem. Ennyi. Ha még egy falatnak neki esek, akkor azzal csak rosszat teszek, mindenkinek. – Nem, köszönöm. Látod, még ebből is maradt – összehúzom kicsit magamat. Nem szeretek pazarolni, főleg akkor nem, ha más fizet. De hát nőből vagyok, kevéssel is beérem, ez pedig nagy adag volt, túl méretes egy ilyen törékeny lánykának, mint én vagyok. Tekintetemmel végigkövetem a mozdulatait, kissé meglepődök azon, mikor lop tőlem egy darabot, játékosan rá is csapok a mancsára, majd nevetve tolom közelebb a tányért, hogy jelezzem, ha szeretné többet is vihet. Aztán ő eltűnik, én magamra maradok a hülye gondolataimnak kavalkádjával, s arra jutok, hogy kellemes ez a kis időtöltés vele. Még akkor is, ha az eredeti ötlet maximum a vizsgáig és egy kávéig nyúlt el. Ez így sokkal jobb, s órám mutatójának állását látva, még van kis időm, hogy élvezzem. Legalább egyszer. Mire visszaér, én már az asztal mellett ácsorgok, mindenemet összerendezve. Rakoncátlan tincseimet napszemüvegem feltolásával fékezem meg, így legalább nem csak homályosan látom a professzor urat. Messziről is jól néz ki, megnyerő stílusa van, érdekes arcvonása, s bizony a mosolya láthatóan képes elvarázsolni a nőket. Hát csak arra a kettőre kell nézni, akiket illedelmesen kienged. Behalok. - Akkor most én viszlek el téged valahova – mosolyogva nézek rá. Nem kell félni, nem egy sötét sikátorba megyünk, hogy meggyilkoljam. Ja, de. Az eleje igaz, a mondat másik része meg nyilván nem. Egy eldugott kis cukrászda a cél, ahol a fagyi szerintem a legfinomabb, reményeim szerint neki is bejön majd. – Kösz, hogy megmutattad ezt a helyet, kellemes csalódás volt – nem szeretem a csendet, de hát ezt mér eddig is bizonyítottam. A köszönömöt pedig nem tudom elégszer elmondani, tényleg marha jól esett, hogy nem két lábbal penderített kifelé az irodából. Pedig lazán megtehette volna.
|
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. szeptember 4. 21:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699627#post699627][b]Jamie Leroux - 2017.09.04. 21:16[/b][/url] Kitártam az ajtót a mosdóból kilépő, és az étterem bejáratához velem együtt érkező anya-lánya páros előtt, majd tenyereimet vidáman összedörzsölve a már útra kész bongyorhoz sétáltam. - Alig várom - mosolyogtam rá, és mielőtt végleg hátrahagytuk volna a helyet, még vetettem egy utolsó pillantást az asztalunk felé. Akkurátosan szerettem megbizonyosodni arról, hogy mindenem megvan és semmit nem hagyok el. Valójában nem egy berögzült mozdulatom volt, ami olykor bevallottan zavart másokat, én viszont még csak fontolóra sem vettem, hogy talán változtatnom kellene rajtuk. Inkább ötödszörre is visszaszaladtam a lakásba, mintsem az egyetemen jusson eszembe, hogy otthon hagytam valami fontosat. De ez így normális, nem? A mostani az egy volt a kevésbé idegesítő és alig feltűnő szokásaim közül. - Szívesen. Örülök, hogy tetszett - feleltem útközben, míg felé fordítottam az arcom, és a vonásait kezdtem fürkészni. Nem tudtam, hogy jól van-e, vagy épp azon gondolkodik, amit már többször is mondtam neki a saját útjával kapcsolatban, de ösztönösen azt éreztem, hogy bár palástolni igyekszik, korábbi jókedve, ha nem is nagyon, de egy kicsit bizony megfakult. A szűk, macskaköves utcába bekanyarodva aztán közelebb léptem hozzá, és átkaroltam a vállát, hogy egy pillanattal később már a karját simogassam. Fejem balra döntöttem, hogy jobban rálássak az arcára, és így, alulról pillantottam fel rá. Tekintetem az övét kereste. Az arcomról nem tűnt el teljesen a mosoly, de elhalványodott, hiszen valahol már nagyon bántam, hogy újra felhoztam a Kriszta számára láthatólag érzékeny témát. - Ne haragudj - suttogtam egészen közelről, majd felsóhajtva visszaegyenesedtem, és az ismeretlen utca ismeretlen járókelőire emeltem világos szemeimet. - Sokszor kimondok olyasmit is, amit jobb volna megtartanom magamnak. De most rajtad a sor. Mondd el, szerinted én milyen ember vagyok?Megszorítottam a vállát, mintha csak biztatni akarnám, majd felpillantva megláttam a cukrászda középkori stílusban kidolgozott cégérjét. Lassítottam lépteimen, de nem álltam meg, hiszen kíváncsi voltam, mit felel a bongyorka.
|
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 4. 21:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699642#post699642][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.04. 21:53[/b][/url] Jamie Leroux Pécsi ebéd - zárás -
Próbálom palástolni, amennyire csak lehetséges, de úgy tűnik, hogy ez a képességem mellette, nem annyira hatásos, mint mások közelségében. Hamar felfedezi, hogy kicsit lejjebb került a hangulatmérőm. Már látom magam előtt, hogy inkább gondol egyet, keres valami indokot és az első utcán lefordul, mintsem, hogy tovább sétálgasson mellettem. Majdnem fel is veszem a fapofát és a megértem én arcot, mikor megérzem kezét a vállamon, majd a karomon. Ajkaim szétnyílnak, belém fojtja ezzel a szót, pedig hát az tényleg nehéz. Meglepődve pillantok rá, barnáim félénken keresnek és kutatnak a tekintetében. Várakozom, hogy mi lesz, s közben magamban megállapítom, hogy mennyire jól esik ez. Mintha értelmet nyert volna ennyivel, a délelőtti várakozás. Közelségének köszönhetően orromba beleivódik férfias illata, egy pillanatra még szemeimet is behunyom, hogy jó mélyen elraktározzam a kedves momentumot. Mosolyának köszönhetően, arcomra egy mosolyra hasonlító ív ül ki. A felgyülemlett köd, úgy tűnik lassacskán tovaszáll. – Ugyan, semmi baj – a mosoly nagyobb és teljesen őszinte. Tény, hogy a gondolataim messzebbre vándoroltak, de nem szeretném, hogy az eddig jó hangulatot, egy kis semmiség meggyilkolná. Eléggé tönkreteszi a mindennapjaimat így is, most nem szabad hagynom neki. - Nem. Sokkal jobb, hogy kimondtad. Szeretem az őszinteséget és nem tudom feltűnt-e, de nekem, ami a szívemen az általában a számon is – kerültem én már nagy bajba emiatt, ezért is igyekszem kontrollálni magamat, bár van, hogy néha nem sikerül. Annyira figyelek a mellettem haladó férfira, hogy majdnem sikerül rossz irányba terelgetnem. Szerencsére még időben kapok észbe és jó irányba fordulunk, én meg neki állhatok azon töprengeni, hogy miképpen tudnám őt úgy leírni, hogy az ne legyen túl klisés. – Nehéz ám ez – megköszörülöm a torkomat. Neki sikerült úgy leírnia, amellyel nem tudtam vitába szállni, ezzel nehéz lesz versenyezni. – Bátor vagy, olyan példát hoztál nekem, ami miatt felnézek rád, pedig nem is ismerlek – egy pillanatra elkapom róla a tekintetemet, s besorolok elé, nehogy a szembe jövő négy fős társaság magukkal vigyen. – Jó humorral vagy megáldva és szerintem elég laza is vagy, hiszen nem mindenki osztaná meg a sörét egy idegennel – mosolyogva lépek vissza mellé, talán az iméntinél egy kissé közelebb, majdnem sikerül az arcába másznom. – A munka iránti alázatod már abból látszik, ahogy beszélsz róla és közben még a szemeid is csillognak. Szóval azt hiszem eléggé elhivatott vagy – maradtam volna én is annál, hogy csak szépen szavakban. Az mennyivel megkönnyítette volna mindkettőnk dolgát. – Jajj a legfontosabb majdnem kimaradt. Az akcentusod. Az egyszerre tesz téged cukivá és lehengerlővé, de komolyan – mosolyom vigyorrá válik és megvonom a vállaimat, amolyan ’azt hiszem, röviden ennyit tudok mondani és remélem, te beéred vele’ stílusban. Nem érzem kellemetlenül magam amiatt, hogy ezt így lazán odavetettem neki. Eddig se idegeskedtem, ezután se fogok. S azt hiszem ebben még segítségemre is lehet az, hogy éppen megérkeztünk. Lelassítok, a bejárat előtt hirtelen megtorpanok, aminek köszönhetően sikeresen ütközöm a franciának. – Hupsz – ártatlanul nézek rá. Tudom, hogy ez filmekbe illő és lerágott csont, de kivételesen nem direkt kevertem így a lapokat. Rendezem ruhámat, meg egy nagy levegővétel kíséretében magamat is, majd barnáimat ismét az ő szemeibe táncoltatom. – Most előre közlöm, én hívtalak, én fizetek – mutatóujjammal hadonászok is, csak, hogy megértse, mennyire komolyan gondolom. S, ha lejátszottuk ezt a menetet, kezét megragadva, húzom befelé a fagyi Kánaánba.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 4. 23:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699659#post699659][b]Czettner R. Luca - 2017.09.04. 23:22[/b][/url] Talán illett volna nem folytatni, vagy bele sem kezdeni, de ezzel a hölgyike mit sem törődött. Mikor neki a karácsonyos téma él, akkor nagyon. Mindegy az évszak, a hónap vagy a nap. Bár az talán furcsa lehetne, hogy ebben partnerre lelt, mert legtöbbször csak kukán néznek rá és elengedik a füle mellett, nem még megvitatják vele mondjuk milyen a jó karácsonyi pizsi, vagy zokni. Vagy ajándék. - Óóó - szólott Lucából a megvilágosodás hangja, de nem különösebben Maximus miatt elsőre. Szóval nagy vigyorogva tapsikolt párat örömében, mert felfedezett valami apró, pillanatnyi csodát, ami éppen nagyon bejött neki. Jelen esetben azt a véletlen, ami ki tudja ezek után mennyire az. De még mielőtt befejezte volna, vagy inkább elkezdte, hagyta távozni a másik lánykát. Jobb így. - Szóóval, hol is tartottam? Zoknik, karácsony, ajándék, szülinap, december 16. Ó, tudom! Szóval találd ki, kinek van másnap… - legszebb szempillarebegtetéssel közölte, várva, hogy ha szükséges naagy jelzésekkel jelezze, hogy ugyan elég alacsonyan, de itt ám a megoldás. - Akkor nem volt olyan fontos - rántotta meg a vállát a lányka, mielőtt még a konyhába tipegett volna a kívánságot egyelőre az úton felejtve. Figyelte, ahogy Maximus rutinosan mozog az edények-kanalak-ételek háromszögében és valahol csodálta is a dolgot, ő kicsit alkalmatlan ezekre, szomorú. De persze a kérdésre egyből csillogó szemekkel meredt nem csak a tésztára. - Aaakár mindkettőről lehet szó. Holnap délutánig szabad vagyok igazából - és a kutyának sem hiányzik, már most szó szerint is értve, hiszen hétvége van, ilyenkor túlteng az önkéntesek tettvágya és bőven elvannak a kutyikák nélküle is. A barna szemeket keresve az ujjait végigsétáltatta a német kézfejétől egészen a válláig szépen lassan, ott aztán pár köröcskét leírva megállt. Az ilyen titkos kis kérések mindig fontosak, Luca eléggé hitt bennük, de most meg volt győződve róla, hogy gyakorlatilag nem történik baj, ha senki nem hallja meg, vagy látja, hogy elmesélik. Maximum bebújnak egy naaagy lepedő alá és készen is van. A mutatóujját Maxi szájára csúsztatta egy pillanatra. - Szóval… kívánság, hm, de csak halkan meg nehogy lássa valaki más is.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 5. 09:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699674#post699674][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.05. 09:21[/b][/url] Úgy tűnt, ez a karácsony dolog náluk állandó témává vált. Nem meglepő, hiszen Maxyka szerette az ünnepet, meg még inkább december 16-át, mikor a saját szülinapját tartotta. Volt otthon legalább négy féle kötött pulcsija is az alkalom dicsőítésére, arról nem is beszélve, hogy akkortájban úgyis mindig beshoppingolt az ilyesmikből, mert ugye ki nem akar karácsonykor teljes díszben pompázni? Lucán látszott a megvilágosodás és Maxy már kérdezte is volna, hogy mi az, de a másik lány zajos távozása okán csak feltartotta a mutatóujját, hogy "szavad ne feledd" és gyorsan rendezte a helyzetet, csak utána tért vissza a Cz lánykához. - Csak nem...? - kérdezte meglepetetten, de aztán egyre szélesebb vigyor ült ki az arcára, kicsit közelebb is hajolt a lányhoz, hogy az orra hegyét megérintse a mutatóujjával. - Nos, ezek után illene legalább együtt ünnepelni.Eredetileg azt akarta javasolni, hogy köszöntsék fel egymást, hisz ez elég rámenős volt, de aztán rájött, hogy ő Liebhart. Igazán megteheti, hogy egy icipicit rámenős, nem jobban a kelleténél. Közben megvizsgált egy szál tésztát, de még várnia kellett pár percet, szóval kénytelen volt visszadobni. A szeme sarkából a lányra pillantott, aki kissé lelkesebben egyezett bele a kelleténél. - Ez esetben egyértelműen mindkettőre igényt tartok - közölte elfojtva egy mosolyt, majd lezárta a tűzhelyet a tészta alatt. Csak egy platni maradt bekapcsolva, de azon még nem volt edény. A német visszalépett a lányhoz, hagyva, hogy a keze felkalandozzon a karján, majd megállapodjon a vállán. Le sem vette a pillantását a lányról, a keze a combján felcsúszva a derekán állapodott meg, a hatalmas, őzike pillantást keresve. - Csak én vagyok itt, nem hall más. Szóval, mit kívántál volna?Még közelebb hajolt, az utolsó szavakat már úgy súgva a fülébe, hogy az ajkai súrolták a lány bőrét. Jó volt a titkokban.
|
|
|
|
Révay A. Valentin INAKTÍV
Lucus pót-apja | Liv férje offline RPG hsz: 122 Összes hsz: 250
|
Írta: 2017. szeptember 5. 16:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699714#post699714][b]Révay A. Valentin - 2017.09.05. 16:03[/b][/url] DimitriPécs, fényfesztivál Jó Dimitri mindig is az a srác volt, aki kicsit olyan bohókás érzést kelt az emberben, szóval meg sem lepett a reakciója a fejvakargatással. Bár nem tudtam azonosulni a válaszával, mert mégis milyen pro érv lehet amellett, hogy az ember tanítani akar? Nekem ez valahogy sosem ment volna, mint élet-terv, hogy egyszer majd azzal keresem a pénzem, hogy átadom a tudásom másoknak. Helyette szórakoztatok, különböző jelmezekbe bújva és mindig más személyiséget öltve. Szinte biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, aki számára pedig ez nem egy elképzelhető életforma. - Hát nem tudom eldönteni. Azért nem túl biztató, szívesen látnám, miről adtad be magadnak, hogy az akkor is pro - közöltem enyhén csipkelődős hangnemben, de igyekeztem nem átesni a ló túloldalára, ami szerény személyemmel sajnos többször esik meg, mint ahogy azt óhajtanám. Tessék, védtelen felületet hagytam a beszélgetésben és már jött is a szúrás: tudni akarta, hogy milyen szívügyek voltak, én meg az orrom ráncoltam kissé, hogy jelezzem, mennyire nincsen kedvemre az ilyesfajta téma, ne ezzel kezdje, ha imponálni szeretne. Még az az egészen sunyi mosoly is kiült az arcára, én meg tudtam, hogy ebből nincsen most kiút, mesélnem kell. De legalább egy egészen kis időt nyerhetek, mielőtt belekezdenék. Körbepillantottam, ismerős arc után kutatva, majd ismét kissé leszegtem a fejemet. - Mesélek, csak ne itt, túl sok az ember - intettem az állammal röviden, hogy menjünk, keressünk inkább egy kevésbé forgalmas helyet, ahol ezt ki lehet vesézni anélkül, hogy egy esetleges firkász a nyomomban járna. Nem volt különösebben nehéz megtalálni a kis kávézót, aminek a teraszán reggel még egész kellemes hőmérsékletben szívhattam el az első cigim, majd öblíthettem le a kávéval, akkor pletykáltak róla a pincérek, hogy lassan illene bekapcsolni a légkondit. És most beérve még nekem is lecsukódott a szemem egy pillanatra, ahogy az idő kellemesen hűsbe csapott. - Azért ezt nem ártana megbeszélni velük is. Kérsz valamit? - kérdeztem, miközben egy hanyag mozdulattal felé löktem az itallapot az asztalon. Én már tudtam, hogy mit akarok rendelni.
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. szeptember 5. 16:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699718#post699718][b]Lewy Bojarski - 2017.09.05. 16:57[/b][/url] Haruka Pécsett, Mandula utca 9. Kissé rémült pillantás ült ki a lány arcára, ez pedig gondolkodóba ejtett azt illetően, hogy vajon mennyire harapósak a kisnyugdíjasok japánban. Már akkor csattanhat a műfogsor, mikor a házuk közelébe mész? Vagy ez amolyan metafora, amit átvitt értelemben kell venni, és nem is csinálnak semmi rosszat, csak olyan tipikusan agresszív öregek? Talán ha kicsit előrébb vagyok, lehetséges, hogy már azelőtt eltűnt volna a furcsi folt, meg a fekete anyaghalmaz az étkezőasztalról, hogy a nőt beengedtem a házba, de ha nem tetszik neki valami, majd fogja a kis táskáját, ami fogalmam sincs, van-e neki és kisétál a bejárati ajtón. Nem zavartattam magam miatta különösebben. Volt közben nyomatott egy kis Rocky Horror Showt, de amúgy minden rendben volt, csak vissza kell majd pakolnom a kék szörnyit a kanapéra, mielőtt még az asszony felkel, nehogy aztán itt dünnyögjön, hogy Stitch leesett. Nem különösebben tetszett, hogy nem figyelt, de nem tettem szóvá, csak szerettem volna, ha aláírja a papírokat és mindenki mehet a dolgára. - Egy év, vagy míg fel nem bontom - vontam meg a vállamat, mert minden szerződésemben benne szokott lenni a kiskapu, hogy ha geb.sz van, akkor én tehessem meg a megfelelő lépéseket. Nem mindenkinek szokott ez tetszeni, ezzel csak az volt a gond, hogy pont nem érdekelt a véleményük. Jó ingatlan, jó helyen, pik-pakk találok rá olyat, akinek ez megfelel. - Öm, nos igen, épp az előbb említettem - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt és terveztem inkább kivárni, míg átolvassa a dolgokat, mert mint a mellékelt ábra mutatja, csak a számat tépném feleslegesen. Vártam, míg előkotorja a táskájából a - mint kiderült -, tollat, aztán megmutattam, hogy hol és merre is kéne aláírnia.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 5. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699727#post699727][b]Czettner R. Luca - 2017.09.05. 17:59[/b][/url] Ahogy kettesben maradtak valahogy Luca szájacskája is jobban megeredt, pedig alapvetően plusz társasággal sem szokott gondja lenni, most viszont nem úgy érezte, hogy nagyon értékelné. DE a lány elillant ezzel együtt a Törpe minimális problémadetektorai is. Kenzie amúgy is különös lány ezt már tapasztalta, de nem akart jobban az életébe folyni, elengedte a pénzügyeket. Inkább foglalkozott a világ egyik legjobb dolgával. Már szigorúan a kutyák és a palacsinta után. A szülinappal! - De biiiiizony. De mondjuk, ha jól megnézed nem csak ebben előztél be - mondta végigmérve a németet, aki minden Lucából az átlaghoz hiányzó plusz centit megkapott, vagy többet is. Aztán csak felkacagott az orra érintésére és lelkesen bólintott párat. - Én benne vagyok, szeretek ünnepelni. Nagyon, főleg jó társaságban. Ez előző két szülinapom egyébként is csak úgy eltelt. Miközben beszélt és észlelte, hogy Maximusnak figyelnie kellene az ételre ő csak körbenézett, bár már járt itt, akkor nem egészen időzött ennyit a lényegi kérdéseken túl a szeme semmin. Akkor még nem gondolta úgy, hogy ide esetleg visszatérhet, most mégis a saját lábai hoztok ide. Illetve azok is, a pontos indíttatást egyelőre nem kereste, pedig bizonyosan volt ott valami. - Én pedig nem ellenkezem - közölte mosolyogva és a fejét oldalra biccentve még mielőtt elé lépett volna a férfi. Egy fél pillanatra a combjára sikló kézre nézett, pislogott párat mosolyogva, aztán a barnákba bámult mielőtt még összepréselte volna az ajkait. Mikor megérezte mennyire közel is van hozzá egy egészen halk sóhaj elhagyta az ajkait, aztán a jobbját Maximus mellkasára simította. - Most ha lehetne? - Az a helyzet, hogy saját magát kiszámíthatónak tartja kívánságok terén. Mások számára butaságnak vagy túl önzetlennek, esetenként önzőnek tűnhetnek a vágyai, így nem csak azért szokta megtartani, mert muszáj. De most nagyon is egyirányú lett a máskor csapongó figyelme, és ez befolyásolt úgy mindent. Érezte, ahogy párszor szaporábban ver a szíve, aztán csak óvatosan kicsit elhajolt, hogy Maximus arcocskájával szembe nézhessen. Dobbantott párat a német szíve felett az ujjaival, majd elmosolyodott. Bármennyire nem szokott ködösen fogalmazni, ez most egyszerre egyértelmű és kicsit suta is tőle. - Ezt.Lecsökkentette azt a kis távolságot az ajkaik között és egy futó csókot csent, mielőtt még kíváncsian figyelte volna a reakciót várva, na meg az alku másik részét. - De te?
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 6. 00:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699796#post699796][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.06. 00:12[/b][/url] Luca viszonylag mintha fellélegzett volna a másik nő távozásával és ezt Maxyka is érzékelte. Bár, nem különösebben értette, hogy miért zavart volna Kenzie olyan "sok vizet". Bár, lehet, hogy a nagylány nem értékelte volna az olyan témákat, mint karácsony, meg szülinap. Legalábbis, nem ilyenkor, addig még hátra volt egy jó pár hónap. Maxy ezt értette is... meg nem is. - Jó, ne bánts már. Tudod, azt akarták, hogy jó legyen a fogadóbizottság, csak kicsit eltévedt útközben - közölte szórakozottan a német, enyhén még be is rogyasztva, meg lesunyva a fejét, mert hát ő szánja-bánja, talán jöhetett volna korábban, csak eltévedt. Nem szóltak, hogy hova szánják. Azért megérintette Luca nózija hegyét szórakozottan, mire a lány felnevetett. Liebhart kedvelte a nevetését. - Nos, ez esetben illene egy kicsit javítanunk az átlagodon. A legutóbbi szülinapját még csak meg sem ünnepelte, ez pedig nem volt rá jellemző. Mármint persze, ivott, de az azért volt, mert péntekre esett, és nem azért, mert juhu, ünneplési. Viszonylag hamar kiegyezésre jutottak, Max pedig elég előrelátó volt, hiszen nem akarta a kaját szénné égetni, ha már a pocsék részét megcsinálta, illett befejezni. Előtte viszont szeretett volna egy kis időt a vendégére szánni. A halk sóhaj hallatán a német elfojtott egy kikívánkozó mosolyt és helyette inkább hagyta, hogy a lány kissé elhajolva az arcába nézzen. Nem szokott ő ennyit keríteni, nem is igazán értette, hogy mi van most vele és a törpicsekkel, de különösebben nem is érdekelte. Jó volt így, nem akarta megváltoztatni. A keze a férfi szíve fölött időzött, Max pedig lefelé pillantott. Néha elgondolkozott rajta, hogy ott neki vajon van-e még valami, de most kétségkívül érezte. A csókot szinte ideje sem volt viszonozni, így egy rosszalló pillantást vetett a lányra, mielőtt ellépett volna tőle. Nem siette el a válaszadást. Helyette inkább visszahúzta a serpenyőt a platnira, majd beleszórta a paradicsomokat is, hogy még kicsit pirítsa, mielőtt a garnéla belekerül. - Igazából azt szeretném, ha eljönnél velem valahova. Mármint... el. Olyan... randi szerűen, azt hiszem - bökte ki végül, fel sem pillantva a főzésből. Na, most lúzernek érezte magát!
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 6. 19:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699874#post699874][b]Czettner R. Luca - 2017.09.06. 19:12[/b][/url] - Azok a csúnya térképek. - Lassan szélesedett ki az az apró mosoly Luca arcán, majd egy olyan nagyon ártatlan kuncogás lett a vége a hallottakra. Igazság szerint ez nagyon tetszett neki, tök aranyosan hangzott, akkor is, ha nincs benne semmi komoly és csak játék az egész a szavakkal. Mindig tudja, érzi is, mégsem érdekli. Azt meg különösen értékeli, ha valaki nem ódzkodik a fizikai kontaktustól, pláne, hogy ő néha mániákusan tipitapizik. Így csak nevetgélt ott vidáman, hümmögve kicsit a fincsi tészta illatára, szereti a tésztát, de ugye megvan mikor szabad rendesen beenni belőle. Vannak hátrányai az életét jelenleg kitöltő mindenének. - Határozottan, de most már egészen felcsigáztál, pedig sajna-bajna nem holnap lesz - biggyesztette le egy pillanatra a száját Lucus. Ennek ellenére elindultak azok a fogaskerekek, mert a saját szülinapját legalább úgy szerette, mint másokét buli, öröm, torta és tűzijáték. Best day ever. Nem volt nagy gond az alkudozással se, a hölgyeménynek nem volt ellenére leginkább semmi - miért is lett volna -, Maximus meg hajlandóságot mutatott számára ahhoz, hogy be is tartsa, így tényleg nem látott okot gyanakodni. Boldogan veszett el a pillanatban egy kicsit, amit a német közelsége okozott, aztán viszont egyáltalán nem szívesen de elhajolt, hogy a szemébe nézhessen előbb, aztán a kezét simítsa a mellkasa fölé. Pár pillanatra igazán szűkszavúvá vált, de most ez annyira egyiküket sem érintette meg rosszul úgy tűnt. Bár rövid csókot váltottak, közel sem érezte azt Luca, hogy ezzel végeztek volna, ám nem tartotta vissza Maxikát a főzéstől. Nem bánta meg a kimondott szavakat és a szemléltetést sem, sőt, ha valaki tényleg számol vele, tudnia kell milyen. Benne bizony sok szeretet van és ezt nem is fél használni. Nem a türelméről volt sosem híres, most azonban igyekezett és szépen kivárta a figyelmet is és a választ egyaránt. A lábait összekulcsolva maga előtt lóbálta kicsit, nem akarta megrúgni a szekrényt, arra azért figyelt, aztán egy picit lassult a mozgása, mikor meghallotta, mit is szeretne a német. - Tényleg? - kérdezett vissza. Leginkább meglepett volt, de olyan kellemesen és érdeklődően. Nem hinnék el sokan Luca újságokból vagy tőle ismert múltja alapján, de bizony nem sok ember vitte őt olyan igazi randira, sőt, egy kacsója bőven sok ezt összeszámolni. És nem az embereket, a randikat. Vagy inkább azt, ha kettesben voltak és elmentek valahova. Örült, legalábbis mintha az kezdett volna odabent mocorogni. Nem váratta sokáig a házigazdát egyébként, talán a kérdésére felelni sem tudott úgy folytatta. - Szeretnék.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 6. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699887#post699887][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.06. 21:13[/b][/url] Max lelkesen bólogatott, jelezte, hogy bizony, ez csak és kizárólag a térképek hibája, ő csak mint ártatlan áldozat vesz részt a jelenetben. Véletlenül sem lehetséges, hogy az égiek nem Lucának szánták, mert egy szar alak. Egy kicsit elgondolkozott, miközben a tészta szűrésének állt neki, mert hát Lucát felcsigázta, magáról nem is beszélve, más véleménye meg senkit nem érdekel, így halkan hümmögött maga elé pár pillanatot, mielőtt ismét a lányra nézett volna. - Hát, feltéve, ha kivárod - nevetett fel kicsit, mert ugye, senkinek nem kellett tudnia róla, hogy a lány esetleg előre, vagy utólag megünnepelte a szülinapját. Kinek tartozna ilyesféle elszámolással? Legfeljebb Istennek, de Maxy még mindig nem hitt a szakállas fószerban, mert miért hagyná, hogy a saját fiát megöljék az emberek, pláne, ha az bort tud fakasztani a vízből? Egyáltalán nem tűnt logikusnak a számára. Félrerakta a már víztelenített tésztát, s csak utána szentelt ismét komolyabb figyelmet a szőkének. Egészen jól esett neki a lány közelsége, már ha a hangulatát nézzük. A lány keze a szíve fölé simult, Liebhart pedig halvány mosollyal pillantott oda, meglepetten konstatálva, hogy ritkán érzi magát ennyire elevennek. Nem így tervezte a mai napját, de így utólag egy cseppet sem bánta a dolgot, még a csókot követően sem. Leginkább az zavarta, hogy hamar vége szakadt. Aztán visszatért a főzéshez, mert most már tényleg szerette volna, ha befejezheti a kaját, mielőtt beleőszül. Előbb a koktélparadicsomok kerültek a serpenyőbe, majd a garnéla is, valamikor ekkor bökte ki, hogy ő bizony szeretné elvinni randizni a lányt. Nem egészen ilyen egyszerűen és magabiztosan, de a lényeg ennyi volt. - Tényleg - bólintott egészen meggyőződve, az edényről Lucára nézve, aki nagyjából ezzel egy időben közölte, hogy szeretné. Maxy megütközött a hirtelen válaszon. Nem erre számított. - Tényleg? Ö... hogy állsz a garnélával? Nem a randi miatt, csak... Zavartan a készülő fogásra bökött a fakanállal, még mindig a lányt figyelve, majd a hajába túrt. Hú.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 6. 23:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699911#post699911][b]Czettner R. Luca - 2017.09.06. 23:45[/b][/url] Voltak dolgok, amik határozottan nagy ellenségei a kviddicses leányzónak, az egyik ilyen a türelem és várakozás kettőse, amire most, hogy Maxi felhívta a figyelmét, csak még nagyobb sóhajt eresztett meg. Nem ő volt az ügyesen kivárós típus sosem, sőt, kifejezetten hirtelen nem csak érzelmekben, tettekben is és ez nem mindig pozitív. Tudja magáról ezeket, mégis olyan szinten ignorálja, hogy most is egy csalódott kis csücsörítés után fejezte csak be a búslakodásra való rájátszást. Azért eléggé érezhető volt rajta, hogy ez tényleg magának a várakozás tényének szólt, mert igencsak felhőtlen kedvvel élvezte a német társaságát. Azon sem zavartatta magát, ahogy minden félelem vagy óvatosság nélkül csúsztatta a kezét a szíve fölé. Nem tervezte, nem gondolta át, de azt mondják, az ember megfontoltság nélkül őszintébb. A lányka az volt, nem volt mit takargasson vagy titkoljon, a maga részéről tudta is, hogy nincs erre oka. - Nagyon jó illata van… - jegyezte meg még az előtt, hogy pillogva körbe a csend helyett Maximus kérdése kúszott közéjük. Talán egy picit zavarta, hogy nem látta azokat a szép, barna, kiskutya szemeket és hogy gyakorlatilag maga elé mondhatta a dolgot, de nem különösebben váratta meg, sőt, talán túl határozott is volt. Legalábbis a reakció láttán ezt szűrte le. - Igen, tényleg szeretnék. És nem vagyok válogatós, szerintem mindent megeszek, már amikor szabad ugye… - elmosolyodott, aztán lepattanva a pultról odasétált Maxika mellé. Megleste közelebbről mit is főz, és még mindig nagyon jónak tűnt onnan is, aztán felpillantott rá, miközben hátulról a dereka - inkább lejjebb, magasságkülönbség rulz - köré fonta a karjait. Nem szokott ezekre engedélyt kérni, csak úgy megteszi általában, de most azért szeretett volna normálisabbnak tűnni kicsit a szokásosnál. Mondjuk ez tartott addig, még az arcát a férfi hátának döntve fel nem fújta ilyen gömbhalasra, aztán kifújta a levegőt. Ha szükséges volt, meg leginkább Lucus éppen útban, akkor elengedte és arrébb is lépett. - Hol szeretnél… randizni?
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 7. 02:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699914#post699914][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.07. 02:16[/b][/url] Azért az a szülinap túlságosan is odébb volt még ahhoz, hogy Max meg merjen esküdni, nem fogja kettejük között elba...ltázni ezt. Mert ugye, ez volt a specialitása, ezt pedig szinte minden női egyed alá tudta és merte támasztani. Nem jó Liebharttal kezdeni, mert addig marad, míg kedve telik, míg jól érzi magát a társaságodban, majd szedi a cuccát és tovább áll, mintha mi sem történt volna. Mindenféle megbánás nélkül. Mert a férfit ez éltette: azok a kis energiák, amiket a kalandból szerzett be. Hogy az egy szőke nő ölében talál rá, vagy sziklaugráskor, ne adj isten egy omladozó épület pincéjében, ahonnan bájitalhoz tarhál alapanyagot? Lényegtelen. Most pedig jól érezte magát, annak ellenére, hogy a lány keze a szíve fölött pihent és olyan tényleg nagyon szépen pillogott rá a törpi. Úgy érezte, jól van most, nincs szüksége a napi dózisra, épp elég a nő jelenléte, és ez megrémítette. - Örülök... mostanság ritkán főzök - vonta meg a vállát kissé, mielőtt még beleügyetlenkedte magát ebbe az egész trutymóba. Tényleg akarta, ez pedig ritka esetek egyike volt. Kicsit meg is lepte, hogy a lány nem utasítja vissza, mert a legtöbbször azt szokták neki mondani: csak a baj van vele és maradjon távol. - Nos... akkor... akkor majd megbeszéljük, mikor érsz rá - és csak onnét vette észre, hogy szinte az összes izma megfeszült, hogy most végre ismét egy kissé sikerült ellazulnia. A hangjából viszont sütött a megkönnyebbülés. Lassan az arcára is kitelepedett, ahogyan Lucát figyelte, majd megérezte a lány karjait maga körül. Még egy kissé végig is simított a lány karján, hogy jelezze, neki nincs útban, ő élvezi ezt. Közben fehérbort öntött a serpenyőbe, majd a fűszereket is beleszórta, hogy félig-meddig hátrafelé-sandítva nyújtsa arra az üveget. Száraz volt, de elég finom. Közben kénytelen volt az ételre is néha rásandítani, mert ahogy felforrt, hozzá kellett adni a tejszínes mascarponés cuccot és összességében nem volt dolga, csak forralni. - Ööööm, alighanem szabad vagyok és a teljes figyelmemet élvezheted mostantól - közölte végül a német, lekapcsolva a tűzhelyet.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 7. 02:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699917#post699917][b]Czettner R. Luca - 2017.09.07. 02:57[/b][/url] Az a legnagyobb baj a volt navinéssel, hogy a rengeteg buktatója után is, amit az élete hozott és a csalódások mellett, a mai napig nem vesztette el azt a bizalom megadási képességet, amivel ő hisz benne, ha neki megígérnek valamit, annak súlya van. Az egész abból indul, hogy fordítva igenis igyekszik ezen. Ha valamiről véglegesen tudja, hogy képtelen lenne betartani, akkor nem is próbál rá ígéretet tenni. Így volt ez valahogy az esküvők és eljegyzések kavalkádjában is, még ha idő is volt beismernie bármit. De, mint mindig, megint új oldal, vagy új fejezet, talán egy teljesen új mesekönyv, de az biztos, hogy nem próbál rosszat feltételezni és kételkedni sem. A türelme marcangolja, de nem ezekért és nem is az ételért, bár a jó illatok egyből megmozgatták a hasa érdeklődését is a többi része mellé. - Régóta tudsz? - Bár ő maga nincs otthon a konyhában, érdeklődni szokott és szeret is, ha olyan emberről van szó. Nem csak illemből vagy a csend kerülése miatt tette fel, és ami azt illeti ez a könnyed viselkedése benne is ébresztgette a vállán csücsülni szokott manókat. - Rendben van…óóó, idő. Apropó. Hoztam valamit, vagyis nem hoztam el, mert nem tudtam, hogy jövök. Szóval mondtad a múltkor, hogy szívesen jönnél ki meccsre. Én meg szereztem egy bérletet, amivel úgy jössz vagy mész, ahogy érzed. Nem kötelező meg semmi.Saját magán lepődött meg, ahogy kicsit mentegetőzésnek érezte a sok körítést és nem azért, mert nincs nála, hanem inkább amiatt, mert ő elintézte, amiatt a két fél mondat miatt. Ráadásul valószínűleg reménykedett is benne, ha nem is kötelező, ahogy Valentint, úgy őt is látja majd, legalább egyszer vagy kétszer. Inkább többször, de ugye ez nem az ő döntése. Lelkes volt a dologban. Ahogy átkarolta, úgy pedig sokkal inkább olyan kis aranyos kutyává alakult, aki csak bújik a gazdájához, és piheg rajta. Amikor a simításokat megérezte és a hátra pillantó németre nézett, tudta, hogy nem kell menni, így nyugodt lélekkel maradt, a bort nézegette kicsit, de aztán beharapta az ajkát. Egyrészt egyedül nem, másrészt egyébként is nagyon kevés elég neki ahhoz, hogy egy negyedóra múlva a nem létező tánctudását gyakorolja. De elvette az üveget, viszont a másik keze még mindig Maxin volt. - Eeez nagyon jól hangzik. Iszunk egyet ühm az estére?
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 7. 03:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699918#post699918][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.07. 03:31[/b][/url] Kicsit furcsa volt a férfinak az is, hogy komolyan érdeklődnek felőle, mármint, olyan dolgokról, amik egyáltalán nem érdekesek. Máskor is érkeztek hozzá kérdések, de azok mindig méretre mentek: ház, bankszámla, cipő... sorolhatná még egy darabig. Erre a kviddicses azt kérdezte meg tőle, hogy régóta tud-e főzni. Egy pár pillanatra összepréselte az ajkait, majd jobbra-balra billegtette a kicsi buksiját, a csodabarna fürtökkel egyetemben. - Mondhatjuk. Még a házasságom előtt kezdtem neki rendesen főzni... mármint... nem csak bájitalokat és mérgeket. Az pedig nem ma volt - kiült az arcára az a bizonyos "ha te azt tudnád", miközben kissé sípolósan, lassan kifújta a levegőt. Nem különösebben volt büszke a múltjának erre az apró részletére. Lassan tényleg szétáradt benne a megkönnyebbülés, ahogy kiderült, hogy a lány nem értett félre semmit, tényleg csak szeretne vele elmenni randizni. De kissé furcsállva pillantott a lányra, hogy mégis mit hozott, azaz, mit nem. - Oh... Óóóóóóóó... - kellett egy kis idő, mire az agya lefordította és bebootholta a dolgokat, de aztán már minden világos volt. - Ez csodás. De igazán nem kellett volna, mármint... nem azért, mert nem akarom, vagy nincs időm, csak ki tudtam volna fizetni saját zsebből. De köszönöm. Remekül hangzik. És tényleg hálás volt a lánynak, amiért elintézte ezt neki, csak nem akarta, hogy azt higgye, amúgy nem ment volna ki. Tervben volt, időpontokat is nézett, csak még nem jutott el odáig, hogy ki is menjen. Nem volt olyan régen az a múltkori találka. Luca karjai a dereka körül pihentek, ő pedig halvány mosollyal az arcán fejezte be a főzőcskézést. Az üveget Lucának nyújtotta, hogy azért az a háromnegyed üveg bor igazán ne vesszen már kárba, ha egyszer megvette. A lány kis habozást követően fogta a kezébe, Liebhart pedig elégedetten biccentett. - Csak ha válaszoltam a kérdésedre. Kis fáziskésés. New Yorkba akarlak vinni - közölte, mintha azt mondta volna, Pornóapátiba indul. Ez utóbbi település hallatán még mindig nagyon kellett röhögnie. - De igen, ihatunk. Kérsz hozzá bögrét? Kissé incselkedő megjegyzés volt, de ha a lány igényt tartott rá, ő szívesen vett elő. Ezen nem múlik.
|
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 7. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=699986#post699986][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.07. 20:31[/b][/url] Damien Gödöllő, valami red & black club ne kérdezd milyen.
Új hónap, újra eljött az a nap, amikor a fiatalabb –hozzám képest még ők is idősek- munkatársakkal megtartjuk azt az estét, mikor magasról teszünk arra, hogy másnap jelenésünk van. Én csak azért veszek ezeken részt, mert imádom látni Drávecz papa vöröslő fejét, mikor látja, hogy ez a részleg mennyire hasznavehetetlen. A mostani mulatságra még tettem is egy lapáttal, előhozakodtam azzal, hogy hagyjuk el a fővárost és menjünk valahova, ahol még nem kötöttünk ki. Futólag találkoztam egy plakáttal, hogy Gödöllőn van valami Red & Black Club, ahová estére éppen egy fergeteges újra nyitást terveznek. Mondjuk, az ilyenekben én éppenséggel annyira nem hiszek, ha valamit újra nyitnak, az sokszor lesz bukás, de a célunknak bőségesen megfelel. Vagyunk vagy nyolcan, meg sem számoltam igazán, csak az tűnt fel, hogy a kisbusz egyre csak telni kezd. S sorra ellövik azt a poént, hogy sok jó ember kis helyen is. Hát, hogyne. Csak ne lenne állott pia szag és ne akarna a gyomrom egész úton kifordulni önmagából. Szerencsére este tíz körül megérkezünk, a társaságnak több, mint fele, elérte a mindenen mosolygós szakaszt, szóval ha a hely, gyér, ők még akkor is jól érzik majd magukat. Magamra büszke lehetek, bár én vagyok most is a felbujtó, mégis én viselkedem a legtisztességesebben. Az más kérdés, hogy alapjáraton sok az energiám, körülbelül mindig vigyorgok, mint valami félbolond és szesz nélkül is képes vagyok órákon át beszélni minden hülyeségről. Sokszor hitték rólam, hogy már be vagyok csiccsentve, aztán egy kortyot se toltam le akkor még a torkomon. Imádom az ilyen helyzeteket. Mire én beérek, három négy hölgyike eltűnik egy férfiakkal teli asztalnál, a pasasok pedig a pulthoz lépdelnek. Tarkómat kissé esetlenül vakarom meg, töprengek azon, hogy melyik társasághoz csatlakozzak. Hogy őszinte legyek semmi kedvem idegen pasasoknak vigyorogni, annak reményében, hogy fizetnek valamit és arra sem vágyom igazán, hogy a pultnál álló férfiakat hallgassam, ahogy szidják a kolleginákat. Így kerülök a két szék közé. Bár lépést teszek beljebb, s a mellettem elhaladó csinos liba tálcájáról, leemelek két pohárral a promóciós italból. Az egyiket sebesen el is tüntetem, másikat pedig kezemben szorongatom és jártatom a tekintetemet körbe-körbe. Mindeközben elmélyedek azon gondolatok sokaságában, hogy lehet ideje lenne ebből felnőni és meghagyni az elveszett macskás nőciknek és pocakos uraságoknak az ilyen reménytelen hódító utakat.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 7. 22:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700006#post700006][b]Czettner R. Luca - 2017.09.07. 22:46[/b][/url] A szemeit le sem vette a németről a kérdését követően, nem akart creepy lenni, de nagyon szereti nézni az embereket, főleg, ha már interakcióba lépett velük. Kicsit mindig a leselkedő Pascalra hajaz, ahogy mereszti a hatalmas szemeit, amik csillogva érdeklődnek az ajkai helyett is úgy általában. Kivárta, még láthatóan elmerengős lett a válasz, aztán talán meglepő módon a házasság tényére nem úgy hőkölt meg, mint arra egyes lányoknak illene. Maga a fogalom olyan nem jó hidegrázós neki megint egy ideje, de az leginkább a zátonyra futott kapcsolata miatt. - Ó, házasság? Sokáig tartott? - Azzal tisztában volt, hogy nagy valószínűséggel nem mostanában ért véget, mert - gondolja ő - mások szokták hordani azt a pici karikát, ha tényleg szeretnék. Nem mellesleg Lewy csak megemlítette volna már, ha Maxika nem is. De nem olyannak ismerte meg a németet, aki ne lenne őszinte. - Hát én se előtte, se alatta, se utána, se a kövi nagy majdnem előtt nem jutottam túl a zacskósleves kurzuson.Ezt egy hangyányi csalódottsággal jelzi, mert ő bizony próbálkozott, de elemileg alkalmatlan, vagy a konyhák lázadnak ellene. Tényleg a süti az egyetlen, amit hosszú ideig gyakorolt és már megy, de mással meg sem próbálkozik, mióta Léna háza fellángolt a keze nyomán. Upsz. Inkább rátért Ölelgetés közben arra a bizonyos bérletre. - De fölösleges, ha nekem adnak a két cukik kacsóm sikerességéért a pályán, nem igaz? Egy-két emberen kívül nem szoktak megnézni soha, így nagyon szívesen dobálnak engem vendégjegyekkel. Lehet igazából csak kíváncsiak…Egyből jöhettek volna az összeesküvéselméletek, de egy időre elengedte őket, hiszen sokkal fontosabb dolgok kerültek elő. Mint a bor, meg az a szép hátrapillantás, vagy az étel illata. Gyakorlatilag a legtöbb dolog éppen körülötte. Rámarkolt a borosüvegre, aztán hátrább lépett, hogy ha Maximus szeretne, felé fordulhasson, csak ekkor volt hajlandó elvenni róla a mancsait. - Ó, ott még nem is jártam. Jól hangzik - Nem különösebben ijedt meg az utazásoktól soha, sőt. Lehet kellett volna, az első házassága is így született meg Vegasban. - Jahj, lécci, szeretnék, az olyan jó. Lehetne? Mondjuk engem az üveg se zavar, csak… bögre - azzal ránézett a zöldes szemeivel, mintha minimum egy kiskutyáról beszélne, pedig nem. De szereti ezeket is, no.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 8. 05:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700032#post700032][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.08. 05:09[/b][/url] Maxot nem különösebben zavarta, hogy Luca nézte. Hozzászokott már, hogy szinte mindenki nézi, attól a pillanattól kezdve, hogy nincsen rajta póló, vagy kissé nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy szépen nézzen. Mert ugye a hatalmas, barna kiskutya szemek mindig megnyerték a szimpátiát. A szó valahogyan a házasságára terelődött, ő pedig láthatóan megborzongott. Nem élete legrosszabb tizenegy hónapja volt, habár... lehetséges, hogy mégis, ilyen összehasonlítást még sosem tartott. Talán majd a következő alkalommal, mikor valaki feje a karján pihen és beüt a zsibbadás, az égő érzés, amitől nem tud aludni. - Tizenegy hónapig. De már nagyon régen volt, lassan egy évtizede, szóval... - csak megrántotta a vállát lazán, jelezve, hogy ez egy lezárt fejezet az életében, amibe nem kíván visszamászni, akkor sem, ha esetleg lehetősége adódna rá. - Voltál férjnél? Nem különösebben lepte meg, Luca szép volt, meg szórakoztató is, akkor miért ne vehette volna el valaki? Itt inkább a válás miértjét nem értette teljesen. Ha őszinte akar lenni, talán nem is akarta. Inkább vigasztaló mosolyt mutatott a lány felé, jelezve, hogy ő ugyan nem bánja, ha nem tud főzni, nem kötelező az ilyen skill. Az ölelésből nem volt ingere szökni, még akkor sem, mikor a lány közölte, hogy szerzett neki egy bérletet, pedig ez azt jelentette, hogy szerette volna többször is kint látni. Meglepő. El tudta képzelni akár azt is, hogy tényleg csak a kíváncsiság végett adtak neki bérletet. - Vannak fura emberek na. De majd leüzleteljük és kimegyek, hogy legyen kinek dedikált a cikeszed - nevetett fel kissé csipkelődve Maxy, de összességében komolyan gondolta, még meg is cirógatta kicsit a lány kezét. Mikor végül Czettner kisasszony kacsói lecsúsztak róla, Liebhart megfordult, hogy kicsit személyesebbre vegye a beszélgetést. A főzésre már nem kellett ügyelnie úgysem. - Örülök. El akarlak vinni egy helyre, legutóbb egyedül voltam ott, de szerintem tetszeni fog - jegyezte meg szórakozottan, mert hát... olyasmi volt, amit a lányok jóóó része szeret. Ekkora lelkesedésre nem számított bögre ügyben, csak állt ott pár pillanatig, figyelve a lelkendező lányt széles vigyorral és felvont szemöldökkel, de aztán a szekrényből előhalászott két bögrét. Az egyik valami kviddicses volt, a másik sima fekete. Mind a kettőt a pultra helyezte, mielőtt gáláns karmozdulattal lépett volna odébb. - Parancsoljon, hercegnő. Nem vagy éhes?
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 8. 15:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700070#post700070][b]Czettner R. Luca - 2017.09.08. 15:14[/b][/url] Nem is igazán tudja Luca, hogyan sikerül mindig valami furánál kilyukadni, már, ami a múltját illeti. Jóideje megtanult ezzel együtt létezni, nem szégyelli, mert ezen már nincs mit, attól semmi nem is változik. Azt szokta sajnálni, hogy sok embernél, akikkel őszinte akar lenni, ez az őszintesége, hogy elmeséli balul sül el, de mást nemigazán. Most viszont olyan furcsa megnyugvást érzett, hogy nem volt Maxi reakciójában semmi elutasító, sőt, valamennyire még egy cipőben is jártak. Bár Maxiéban biztos csónakázni is mehetne Luca. - Az nem olyan rövid idő azért. Áh, értem - még bólintott is mellé párat, hogy igen-igen, az tényleg nem ma volt. Bár kezdett rájönni, hogy fura közös pontok vannak bennük, nem bánta mondjuk egy percig sem. - Voltam, de csak egyszer, szerencsére, úgy egy hónapot még 17-18 évesen. Szóval nem mostanában.Visszásak voltak az emlékei arról az időszakról, ha őszinte akart lenni, eleinte izgalmas volt minden, szórakoztatta őt és lefoglalta, aztán lassan omlott össze a kis világa és esett atomjaira, majd a darabokat még meg is tiporták később. Nem ment neki a feldolgozás, talán egy kis tüske még mindig van benne, hogy visszaadhasson a volt férjének valamennyit a fájdalomból, amit ő akkor elég sokáig érzett. Nem hitte magát bosszúállónak, de ennyi idő után is ott az érzés, és tudja, ha lehetősége lenne, még egy vagy két nagy pofonnal lóg neki. Maxi mosolyára csak oldalra biccentette kicsit a buksiját, hiszen ez van, mit lehet tenni. Nem bánja már, hogy így alakult, jól érzi magát, hiába csinált azóta sok talán nem illő dolgot. Megnyugtató volt neki az az átkarolás, ahogy az is, hogy nem lett elutasítva, így nem volt egyszerű abbahagyni, de még nem kellett, szerencsére. Inkább elmesélte a bérletet majd nagy lelkesen bólintott párat. - Az nagyon menő lenne - mondta vidáman, aztán a kezei lecsúsztak a németről és az üvegre fonódtak, hallgatva, ahogy a randevúról ki is derül valami, meg nem is. Kíváncsi lett, nagyon is. Ráharapott az alsó ajkára, aztán egy ühüm kíséretében visszafogta, hogy túl sokat kérdezzen. Szereti a meglepetéseket is, de néha az érdeklődése nem hagyja őket kibontakozni. A bögre viszont jó alanya volt az új rajongásának, amint pedig kikerültek a kviddicsesre egyből rá is repült kis felvinnyogással, merthogy csak jó és cuki és menő. Lassan beleügyeskedte a bort a poharakba, aztán a válasz előtt letette az üveget, de még nem nyúlt a bögrékért. - De, egy kicsit, viszont előbb még, valamit be szeretnék fejezni… - mondotta mielőtt még nagy nyújtózkodva magához nem csalta Maximust, hogy azt a bizonyos rövid és megszakított csókot rendesen be is fejezze. Illetve nem, arra nem sok szándéka volt éppen. De muszáj lesz egyszer.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Damien Delacroix INAKTÍV
offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 11
|
Írta: 2017. szeptember 8. 16:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700074#post700074][b]Damien Delacroix - 2017.09.08. 16:08[/b][/url] Drávecz kisasszony Gödöllő Az utóbbi néhány nap a szó legszorosabb értelmében maga volt a pokoljárás. Az ügyfelek csak özönlöttek, hirtelenjében mindenki jogi segítségre vágyott és mintha minden egyes ügy, amin csak dolgoztam az utóbbi időszakban most hullott volna darabjaira. Túl sokan beszéltek egyszerre, tolakodtak és végeredményben mindig arra jutottunk, hogy az egész az én hibám. Ezen tények teljes tudatában baktattam be és közöltem, hogy a szombati napomon sajnos nem leszek elérhető a fővárosban -csak, hogy megvillanthassak egy farkasmosolyt, miközben emlékeztetem őket, hogy nagyobb szükségük van nekik rám, mint nekem rájuk. Gödöllőre véletlenül keveredtem, ide hívott az utolsó ügyem és, mivel nem éreztem magamban affinitást, hogy visszautazzak Budapestre egy valamire való hely keresésére indultam. Róttam a sötétbe boruló utcákat és szorosabbra húztam magamon a fekete szövetkabátomat, majd kezeimet a zsebembe rejtettem. Akaratlanul is Jamie jutott az eszembe és a legutóbbi találkozásunk. Mérhetetlen volt a hiányérzet, az az űr, amit maga mögött hagyott, mikor Magyarországra költözött és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogjuk látni egymást. Budapest nem szerepelt az úti céljaim között, szerettem volna Charlie közelében maradni, ha esetleg valamiért szüksége lenne rám. Anno borzasztóan összetört és, ha akkor nem vagyok mellette, hogy egyben tartsam, talán sokkal rosszabbul végződött volna ez az egész, mint amennyire borzalmas jelenleg volt. A Red & Black Club neonvillogója szinte kiszúrta a szememet, ezért nem is mérlegeltem sokáig a helyzetet. Odabent az édes félhomályban rendeltem egy whiskyt. Duplán, jéggel, majd a sarokasztalnál foglaltam helyet, nem messze az ajtótól és csak figyeltem a terepet. Az asztalok szépen lassan zsúfolásig megteltek, ahogyan egy nagyobb csapat érkezett, de az én barnáim megakadtak a szőke, hullámos fürtök tulajdonosán. Úgy tűnt, egyáltalán nem áll szándékában vegyülni a kétségbeesetten flörtölő tömeggel és ez a felfedezés mosolygásra késztetett. Felemelkedtem és jobbról kissé mögé lépve szólaltam meg. - Nem lesz ez gyors egy kicsit? - Biccentettem a fejemmel a kezében tartott üres pohár felé egy féloldalas mosoly kíséretében.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin offline RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Írta: 2017. szeptember 8. 16:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700076#post700076][b]Krushnic Dimitri - 2017.09.08. 16:29[/b][/url] ☞
| outfit | Pécs Igen-igen, állatbarátibb is. Nyilván érdekel a kis szárnyasok sorsa, bár többször láttam elkényeztetett, gőgös példányokat a postás változatból, mint nehéz sorsúakat. A Roxfortban elmaradott ogrének néztek, ha az iskolai madarakat használtad és nem volt sajátod, lehetőleg valami jó drága faj. Kérlek. Örültem, hogy futotta használt tankönyvekre s nem a könyvtárból kellett kunyeráljak. De a kutyák - na, ők már más kategória. Őket én is szívesen elkényeztetném, már ha lenne nekem olyan. Ezzel a mai akcióval igyekszem kicsit kiélni efféle vágyaimat.
Megérkezve hamar meg is indulunk a sárga köves úton a hangok irányába. - Jajj csak a repülő makikat ne! - Rendesen kivert tőlük a frász kissrác koromban. Hálás voltam, hogy mugli származású barátaim bevezettek a televízió rejtelmeibe, de ez mindig tüske volt a boldogságomban. Ez, meg a Madarak. Ugh. Mindegy, most szerencsére csak egy poros közép-kelet európai ösvény kanyarog előttünk, nincsenek itt se repülő, se másmilyen makik. - Jöhet a közös játék - bólogatok, miközben érdeklődve figyelem, hova kerültünk. Még túl sok négylábút nem lehet látni, de hallani már őket igen. A szervezők köszöntenek is minket szépen, invitálnak befele, jobbra vagy balra, mint valami kedves Schutzstaffel katonák a rámpákon, csak itt tényleg kiválaszthatod, hogy jobbra vagy balra szeretnél menni. - Szereljünk! - indítványozom lelkesen. Építeni-barkácsolni mindig jobban szerettem, akár pálcával, akár kézzel, mint festegetni. Az a típus vagyok, aki még most is a lap felső sarkába húzott félkörívként illusztrálja a napot. Ha Majának is megfelel, akkor már terelgetnek is tovább minket a megfelelő irányba.
|
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 8. 18:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700088#post700088][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.08. 18:04[/b][/url] Damien Gödöllő, valami red & black club
Valahogy nincs meg az érzés. Nem tudom olyan lazán és féktelenül elengedni magamat, mint ahogy azt kellene. Pedig abszolút meg lenne rá az okom, hiszen egész héten szívató ágon voltam. Az apám megtette, amit csak lehetett, hajnalra berendelt, késő estig nyüstölt, s mikor hazaértem még akkor is a feladatokat osztotta. Így büntet. Hétről hétre talál ki különböző módszereket, amelyekkel megalázhat és a földbe tiporhat. Most már tényleg ideje lesz annak, hogy lépjek, fogjam, amit csak lehet, aztán pápá. Ezen gondolataimnak hála teljesen máshol járok, így nem csoda, hogy amikor meghallok egy kellemes férfihangot, egy kissé összerezzenek. Fejemet lassan fordítom felé, mogyoróbarna színű szemeimmel végigmérem, hogy biztosan megbizonyosodjak róla, tényleg hozzám beszél-e. Na meg, így legalább van esélyem már az elején jól megnézni, s emiatt cseppet sem érzem magam kellemetlenül. – Azt hiszem, ahhoz, hogy őket kibírjam, ez még lehet kevés is lesz – nem illik mutogatni, így fejemmel bökök a kollégák felé. Ó igen, siralmas a tény, de bizony én azokkal érkeztem, akik éppen eladni akarják az egész helyet a sikongatásukkal és alpári viselkedésükkel. – Hello, Kriszta vagyok – nyújtom felé jobbomat. – Alkoholista.. – halál komolyan adom elő a dolgot, de az arcomon látszik, hogy csupán csak viccelek. – Honnan jöttél? – érdeklődve pislogok rá, s még mielőtt válaszolhatna, gyorsan magyarázatot is adok kérdésem eredetének – Az akcentusod – mosolygok rá szelíden. Nincsenek jó érzékeim, de azért még képes vagyok arra, hogy egy ilyent megfigyeljek.
|
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 8. 23:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700158#post700158][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.08. 23:06[/b][/url] Tényleg nem volt rövid idő, amit együtt töltöttek, de ha azt vesszük, hogy mellette Tati is félrejárt, meg ő is, máris nem olyan ügyesek. De ugye ezt nem kellett transzparensekre írni és lengetni egy repülőről, mert így is elegen tudták. - Nem, az sem most volt. És hát, ha úgy vesszük, nem is volt valami matuzsálemi korban a dolog... - biccentett pár aprót, de bocsánatkérően mosolygott a lányra. Ő ugyan nem akarta bántani, nem azért mondta a dolgot, egyszerűen csak úgy gondolta, az a pasi, aki egy hónap után elválik Lucától, egy gyökér és nem érdemli meg, hogy az ex-férjének nevezze. Maxynál az a kilátás, hogy egy nap ex-Frau Liebhart lehetsz, kifejezetten hízelgő volt. Inkább nem is akarta erről faggatni, jobbnak látta, ha más témára lapoznak, mert bőven akadt így is olyasmi, ami még nem került szóba náluk és esetlegesen nincs árnyoldala. Végül a bérletnek mind a ketten örültek, szóval öröm és bódottág volt. Mert hát, Maxynak nem került pénzébe, hogy kijárhasson, Lucának pedig akadt valaki, aki majd drukkol neki, mikor üldözi a kis szárnyast. - Igen, tudom, rólam beszélünk - forgatta a szemeit kissé, de csak a szokásos Maxy féle megszólalás volt. Nem akarta elspoilerezni, hogy hová viszi randira, akart egy kis izgalmat, meg változatosságot, ami soha nem árt. Kissé nyújtózkodva előszedett két bögrét, amiből a lány egyet hamar be is gyűjtött nagy örömködve. A kviddicseset. Max ezen meg sem lepődött, csak mosolygott maga elé egy kicsit, majd elállt az útból, hogy a lány kitöltögethesse a bort a bögrékbe. - Igazán? - érdeklődött a német kíváncsian várva, mi is olyan sürgős a kviddicsesnek, de aztán ahogy Lucus nyújtózkodni kezdett hozzá, már nem is kellett nagyon találgatnia. A keze a derekára csúszott, majd kissé lejjebb, hogy a lánykát a pult azon részére ültette, amit éppen nem borított káosz, egészen közel lépve hozzá, viszonozva azt a csókot.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 9. 00:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700185#post700185][b]Czettner R. Luca - 2017.09.09. 00:50[/b][/url] Nem különösebben kellemes téma a házasság Lucának, ettől még nem szokott az elől se elsétálni, ami kevésbé jó. Ő mindig úgy gondolta, ezeken is át kell esni, meg amúgy se szereti ilyen téren a zsákbamacskát. Szóval csak rámosolygott Maximusra, hogy nincs itt semmi gond, nem ment az a hangulat mínuszba és egyet is ért vele. Mindketten túlestek egy ilyenen is, nagy ügy, sok ember van még így, más kérdések a körülmények ugye. Közel sem az volt itt, amit mondjuk az újságok tesznek, mikor direkt akarják az ember dolgait kivesézni a legdrámaibban. A kviddics viszont mindenre felüdülés, Lucánál rettenetesen igaz ez, már a ténye annak is, hogy szóba jött, hogy Maxi kimenne, igaz eredetileg azért, ha teljesen szétesett, jól legózzák össze. A bérlet számára nem volt kérdés, ha nem fogadta volna el tőle, vélhetően akkor sem vágta volna be annyira a durcit, de úgy látszott ennek kölcsönösen örülnek. - Iiigen, te nagyon menőmanó. Örülök ám neki, tudod? - pillantott fel rá Luca mosolyogva. Bár érezhető is volt, így azért kimondva mégis más. Talán ez nála valami eléggé fájó pont, hogy általában csak ő rajong eléggé magáért, a csapatáért, a játékért. Persze azt nehéz is lenne, Luca egy kész energiabomba ebben is. És mindig tiktaktiktak. Mint a bögrékre pillantva. Nem robbant fel, de azért a mini vinnyogós jelenete elég is volt. Ügyesen kitöltötte a bort, de a figyelme teljesen máshol járt, így a csini ivókásoknak búcsút intve próbált hirtelen megnőni, vagy Maximus magasságából elcsenni, de aztán csak a derekára fonódó kezekre reagált már. - Ühhüm... - vigyorodott el, aztán mikor már a pulton volt közel húzva tapasztotta az ajkait a férfiére, finoman, mintha óvatoskodna, de aztán hamar eldöntötte, hogy ez bizony most nem oltja a szomját. Mikor elhúzódott, akkor sem ment túl távolra csak a Maxi nyakai köré került kezeit a német arcára húzta, aztán a hüvelykujjával vigyorogva simított végig a másik alsó ajkain. - Mire fogunk koccintani?
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Maximillian Liebhart INAKTÍV
Maximus | Luca férje offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 386
|
Írta: 2017. szeptember 9. 06:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700212#post700212][b]Maximillian Liebhart - 2017.09.09. 06:21[/b][/url] Kicsit ugyan szervezésre szorult Liebhartnál ez a kviddics dolog, de ha már jegye is van, meg minden, egész biztos, hogy megpróbál majd minél többször kiügyeskedni a lelátóra. Még szerencse, hogy nem tériszonyos, különben egész biztos, hogy be kéne vegyen előtte egy-két szem nyugibogyót, az meg nincs jó hatással a szervezetére. - Hát, most már tudom... gondolom - nevetett fel kissé kínosan a német, de nem akart ebből problémázni. Ha a lány nem akarta volna, hogy ott legyen a meccseken, biztosan szólt volna neki előre. Ahelyett, hogy mondjuk bérletet intéz neki. De elég lelkes volt, majdnem annyira, mint a bögre láttán. Max még sosem látott nőt, ennyire örülni egy pohárnak, amit még csak nem is ajándékba kapott, csak inni szeretne belőle. Végül kitöltötte az italt a poharakba, de a koccintásra már nem került sor, csak arra, hogy a lány pipiskedve próbált vagy sokkal magasabb lenni, vagy legalább a férfit rábírni, hogy szálljon le a magas lóról. Ezt úgy oldotta meg, hogy felrakta Lucát a pultra és máris kész a happy end. Már nem szakította félbe többször a lányt a cselekedetláncban, inkább hagyta, hogy az ajkai az övéire simuljanak, eleinte egész finoman. Aztán a csók valahogy forró lélegzet, elnyílt ajkak és kuszára túrt frizurák egyvelege lett, mire sikerült kis viselkedést gyakorolni és elhajolni egymástól. Az apró kacsó a német arcára csúszott, végigsimítva annak ajkán, mire az elvigyorodott. Talán kissé kedve volt megharapdálni a lány kezét, de végül rávette magát, hogy ne tegye. - Mondjuk a következő alkalomra? Arra, hogy lesz ilyen? - érdeklődött Matsy a bögréje után nyúlva, majd kicsit meglötyögtette benne a bort. Neki ez, mint indok most éppen tökéletesen megfelelt az ivásra, de kivárt, hogy a másik hányadán áll ezzel. - Illetve ha van kedved, majd ehetnénk is, mert hogy, éhgyomorra inni balga húzás. És még előzékenyen figyelmeztette is a pöttömöt. Ilyen lovagias sem volt már évek óta.
|
|
|
|
Czettner R. Luca INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya° offline RPG hsz: 727 Összes hsz: 6632
|
Írta: 2017. szeptember 10. 12:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700436#post700436][b]Czettner R. Luca - 2017.09.10. 12:03[/b][/url] A kviddics mindig különleges szerepet kapott a fogólány életében és ez az, ami az évek alatt nem látszott változni. Nem volt nehéz neki örömet szerezni, de olyan igazi boldogságot határozottan a sporton keresztül lehetett. Mondták mániákusnak és elvetemültnek már az idők során, de ő mindezeket bóknak vette. Megérte, ebből is csak építkezhetett addig, hogy most úgy állhasson vagy ülhessen valaki előtt, hogy ha szóba kerül, hogy szurkoljon neki, nagyon bátran és határozottan tudja az illetőt ebbe bevonni. - Helyes. - Bár akinél veszett ügynek érezte, már ennyi erőfeszítést se tett, csak rosszul érezte volna magát a csalódástól. Nem úgy, mint a bögrétől, amire menten rá is fanult, de amint funkciót töltött be újra, ő inkább Maximusnak szentelte minden idejét és erejét abban a pillanatban. Nem számított rá, hogy abból a csókból ennyire egymásra ragadnak és ilyen könnyen csúsznak át az apró határokon amikor már nem tudni, melyik ajak és nyelv kié. Nehéz volt ennek véget vetni, de valamiért úgy érezte, közel sem jött el a zárás, vagyis inkább csak egyelőre következhetett be. Végigsimított az ajkain, aztán a kezét végighúzta a német karján és azon nyugtatta, amíg el nem nyújtózott a férfi a bögrékért, amit készségesen elvett. - Ahham, a következőre - mondta egyértelműsítve, még el is vigyorodott mellé a fejét kicsit oldalra billentve, majd feljebb emelte a bögrét maguk közé. - Az jó lenne, mert ha tele a pocakom, akkor se semmi…Kicsit elbambult az ételre, de a mondandója végére felnevetett, nem titkolta, hogy nem annyira volt járatos vagy éppen strapabíró ebben, nem is feltétlen kell. Aztán a barna szemekbe nézve veszett el pár pillanatra, mielőtt összekoccintotta a bögréket. Közben eddig igen illedelmes lányként összecsukta a lábait, ha már szoknyában van, de most csak a szabad kezét Maxi derekára simította, aztán a térdeivel közrefogta őt. Sokkal könnyebb volt így, mert ha most a két lábikóján állna, fel sem érné rendesen a férfit. Két korty között óvatosan egy puszit lehelt az állára, aztán mint aki semmit nem tett mosolygott a bögréjébe.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Damien Delacroix INAKTÍV
offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 11
|
Írta: 2017. szeptember 10. 18:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700468#post700468][b]Damien Delacroix - 2017.09.10. 18:15[/b][/url] Drávecz kisasszony Gödöllő A szőkeség egyértelműen nem élvezte túlzottan a fennálló helyzetet, ezt már azelőtt sikerült leszűrnöm, hogy egyáltalán megszólalt volna. Egyértelműen nem ez volt a természetes közege és valószínűleg pont azért hívta fel magára a figyelmemet, mert annyira nem illett ide. Olyannyira másképpen viselkedett, mint a többi sikongató és ostobán magát felkínáló nő, hogy ha akartam volna sem tudom figyelmen kívül hagyni a jelenlétét. Elmosolyodtam a válaszára és ittam egy kortyot a saját borostyán nedűmből, mielőtt válaszoltam volna.Tekintetem az általa megnevezett tömegen lebegett és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat. Sohasem értettem, miért szükséges ennyire nyíltan kimutatni, mit is várnak a férfiaktól. Egy röpke pillanatra hiányozni kezdett a francia nők természetes eleganciája és titokzatossága. - Egyet kell, hogy értsek veled - bólintottam egy aprót és elszakadtam a viháncoló társaságtól, hogy elkaphassam a mellettem álló nő tekintetét. - Meghívhatlak esetleg egy italra? - érdeklődtem aprócska mosollyal, de úgy éreztem pontosabban kell kifejeznem magamat. - Természetesen mindenféle hátsószándék nélkül. Elfogadtam a felém nyújtott kezet és végig igyekeztem fogva tartani az íriszeit. A zenén és a tömeg csacsogásán át is tisztán hallottam a hangját és éreztem a parfüm illatát körülötte, bár nem tudtam beazonosítani mi is a márkája, de határozottan karakteres illatnak tetszett. - Damien, roppant módon örülök a találkozásnak, kisasszony! - még egy féloldalas mosollyal is megtoldottam a mondandómat. - Ó, így már világos miért voltál annyira ismerős... az anonim alkoholistáknál találkoztunk. Tudtam, hogy csak viccel, természetesen. Szimpatikus volt a közvetlensége, mégsem tűnt úgy, hogy kétségbeesetten vágyik a figyelemre, vagy legalább egy férfire, aki ma este elszórakoztatja. Ha a nevem nem lett volna elég árulkodó, ott volt az akcentusom, amitől ennyire rövid idő alatt nem sikerült megszabadulnom, de valószínűleg soha nem is fogok tudni. - Franciaországból, szűkebben Párizsból - beleittam a poharamba, majd felvont szemöldökkel fordultam felé. - Mondd csak, miért vagy itt, ha ennyire nem élvezed? Érdeklődve vezettem végig rajta a tekintetemet és komolyan kíváncsi voltam a válaszára.
|
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 10. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700480#post700480][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.10. 19:42[/b][/url] Damien Gödöllő
Talán nem kéne itt lenni, el kellene tüntetnem az italomat, aztán angolosan távozni és elfelejteni a helyet. Bár akkor meg sajnálnám, hogy kihagytam az új ismeretség reménysugarát. Barnáimmal sűrűn pislogva nézek az uraságra. Első ránézésre nem tűnik egy gyilkos típusnak, ez nekem meg pont elég ahhoz, hogy közvetlen legyek vele. – Még, ha hátsó szándékod is lenne, szerintem akkor se lennék képes visszautasítani. De nehogy félreérts – nem azért, mert örülnék annak, ha ilyesmi miatt érkezett volna éppen hozzám. Az ok olyan egyszerű, ha végignézek a termen mindenhol kiéhezett, kétségbeesett, nálam korosabb embereket látok, akik egy kissé megrémítenek. Oké, vannak fiatalok is, de ők pedig éppen az a kategóriát ütik meg, ami már nekem is sok kissé. A mellettem állóra pedig egyik se tűnik igaznak, nem úgy fest, mint akit éppen a viháncoló tinik, vagy pumaként vadászó nőcik kötnének le. – Hmm, Damien – próbálom úgy ejteni, ahogyan ő, közben pedig nem szégyellve magamat, jól végigmérem. Nem rossz kombináció, jó név, jó kiállás és még a kézfogása is határozott. Ilyen férfiak kezdenek kihalni manapság, jó a név mellékes, viszont a másik kettő.. határozottan szükséges lenne. – Ááá tényleg, te vagy a harmadik sor bal széléről, aki gyakran alszik – vigyorogva rázom meg a kezét. Rossz ember nem lehet, hiszen vette az én idióta poénomat, még a végén úgy fogom érezni, hogy az estém nem is lesz egy fájdalmas tragédia. - Na hát, lassan ideje lesz megtanulnom a nyelveteket – számhoz emelem a furcsaszínben pompázó italt, majd egy nagyobbat kortyolok. Nem állítom, hogy francia ismerőseim száma olyan hű, de hatalmas lenne. Viszont pát héten belül megduplázódott, nem is rossz. - A szomorú igazság az, hogy pár nappal ezelőtt én voltam az egésznek a felbujtója – elhúzom egy kissé a számat, s még egy pillantást vetek a munkatársak felé. – Aztán mára valahogy elhagyott a lendület, de mivel én találtam ki, eléggé szégyenletes lett volna, ha nem jövök el – olyan ember vagyok, aki szereti megtartani, amit ígér. Pont ennek köszönhetően estem a mai estének a csapdájába, biztos tettem valami olyat a napokban, amiért megérdemlem. – Ráadásul egy autóval érkeztünk, szóval a távozásom is tőlük függ, dupla szívás – mosolyogva nézek vissza újdonsült ismerősöm szemeibe. - Szóóval, milyen italt is említettél? - fordulok a pult irányába, s ha ő is elindul, akkor már lépdelek is felé. Helyet nem foglalok, nem vágyom most arra, hogy ismét kifogjak valami ostoba embert, aki elkezdi lökni nekem a sódert. Úgy helyezkedek, hogy Damien odaférjen mellém, s figyelmemet csak neki szentelem. Még a kollégáim idióta bekiabálásaira sem rezdül meg az arcom, inkább úgy teszem, mintha meg se hallanám a "Hű, micsoda fogás", "Adj neki", "Szép volt Kriszta" és ezekhez hasonló mondatokat. Komolyan ég az arcom, nem is kicsit.
|
|
|
|
Damien Delacroix INAKTÍV
offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 11
|
Írta: 2017. szeptember 10. 22:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700519#post700519][b]Damien Delacroix - 2017.09.10. 22:00[/b][/url] Drávecz kisasszony - Egyáltalán nem értettelek félre - biztosítottam a kisasszonyt egy görbület kíséretében. A helyzet valóban nem fest túl jól, a hely tömve van kétségbeesett, pocakos férfiakkal és magamutogató nőkkel. Kriszta helyében valószínűleg én sem lettem volna túl boldog. Őszintén szólva nem vagyok oda az ilyen jellegű helyekért, az elmúlt napok után azonban szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, még akkor is, ha nem egészen arra számítottam, amit végül kaptam. Megvillantottam egy félmosolyt, ahogy kiejtette a nevemet, majd szándékát abszolút nem leplezve végigfuttatta rajtam a tekintetét. Valamit valamiért alapon én is hasonlóan reagáltam, barnáim bejárták a szőkeség minden egyes négyzetcentiméterét és igyekeztem minél inkább az agyamba vésni a képet. Értékeltem a humorát, de viszonylag hamar túllendültem rajta, mert sokkal inkább felkeltette a figyelmemet az, ami ezek után hagyta el az ajkait. - A nyelvünket? Miért is? Nem mondom, hogy nem futott át az agyamon az a bizonyos gondolat, minden esetre igyekeztem elhessegetni, hogy a velem szemben álló nő ne vehesse észre a változást. Az ajkaimon továbbra is ott csücsült egy mosoly és érdeklődve fúrtam íriszeimet az övéibe. Ha a kedves barátom most távolról figyelt volna bizonyára egy halvány mosollyal konstatálja, hogy Damien visszakozni kezdett, de ez egy külső szemlélő számára abszolút nem feltűnő változás volt. Kihúztam magamat, ismét ittam egy kortyot és a többieket kezdtem figyelni, ahogy Kriszta beszélni kezdett. Az álláspontja érthető volt, én sem szívesen töltöttem volna az estémet ezzel a társasággal, sőt valójában munkatársakkal sem, de ez természetesen csak az én álláspontom. - Nagyon szívesen hazaviszlek, ha esetleg nem éreznéd jól magad - ajánlottam fel gondolkodás nélkül a lehetőséget, miközben visszafordultam felé. - Bármit, amit a kisasszony szívesen fogyasztana. Megvillantottam egy féloldalas mosolyt és felé nyújtottam a karomat, hogyha esetleg elfogadta, akkor együtt léptünk a pulthoz. Intettem a felszolgálónak, aki egy bólintással jelezte, hogy máris jön, majd visszafordultam a nő felé, aki láthatóan egyre rosszabbul érezte magát a kollégái viselkedése miatt. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és egy önkéntelen mozdulattal a füle mögé simítottam egy szőke tincset. - Mit szeretnél inni? - Tettem fel a nyilvánvaló kérdést. A háta mögé pillantottam a minket figyelő társaira és felnevettem. - Ne érezd rosszul magad miattuk. Őszintén nem éri meg.
|
|
|
|
Drávecz Krisztina INAKTÍV
#Ervinné offline RPG hsz: 127 Összes hsz: 419
|
Írta: 2017. szeptember 10. 22:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700531#post700531][b]Drávecz Krisztina - 2017.09.10. 22:27[/b][/url] Damien Gödöllő
Ő is néz én is nézem, hát ez az este tényleg még jó is lesz. Majdnem körbe is forgok, hogy tényleg mindent láthasson, de aztán időben észhez kapok. Hát mégsem kéne.. Nem akarok én hasonlítani az elveszett és kiéhezett macákra, jobb lesz nekem ebben a jó gyerek szerepben. – Hát, mert egyre többen vagytok itt az országban, meg én is sokat vagyok felétek – olyan egyszerű a magyarázat. Azt mellékesen sem említem meg, hogy a professzorok gyöngyében is egy franciát ismerhettem meg. Mivel az, hogy egy országból jöttek, nem feltétlen vonzza magával azt, hogy ismerik egymást… Pedig, ha buta liba lennék, tuti bedobnám neki azt, hogy „jajj pont múltkor ismertem meg egy másik franciát, tuti te is ismered vagy a rokonod”, s mellé bugyután még vigyorognék is, csak hogy tutira elég ostoba legyek. - Ugyan, nem okoznék senkinek se ilyen kellemetlenséget –félszegen elmosolyodok. Tényleg jólesik egy ilyen ajánlat, de hát annyira még nem vagyok kétségbeesve, hogy valakit olyan kínos helyzetbe sodorjak, mint, amibe én keveredtem. Hmm választhatok, egyszerre tölt el emiatt egy kicsit csalódottság és szabadság is. Örültem volna, ha bevet valami franciás illemet, meg nagyzolást és dönt sorom felett, de az hogy megkaptam a saját jogomat a választáshoz, jobban megörvendeztet. Szemeimet meresztem, az arcom szinte ég a kínnak köszönhetően, szinte azt is érzem, hogy lassan megnyílik alattam a talaj. Meglepődtem pislogtam rá, mikor eltűrte hajamat, egy kisebb lépéssel hátráltam is. Nem szabad, megígértem magamnak valamit a mai estével kapcsolatban és tartani is fogom hozzá magam. – Azt hiszem egy vodka sprite lesz – az mindig a barátom, bár néha alattomos, s lehet nem jó ötlet összekeverni azzal, amit az imént letoltam a torkomon, de már olyan mindegy. Ennél gázabb talán nem lehet a helyzet. – Próbálkozom, de, ha még egyet idekiabálnak, szerintem látni fogod a közveszélyes énemet – az őrültet, aki elkapja azt, akit kell és lesz ne mulass. Képes vagyok ilyenre is, főleg akkor, ha olyan ostobaságokkal traktálnak, mint amiket hallok a hátam mögött. – Nyaralni vagy? – terelésnek jó lesz ez. Igyekszem kizárni minden mást, s mivel az ital is megérkezik elég hamar, így szememmel már körbe-körbe pásztázok, abban reménykedve, hogy egy távolabb eső, szabad helyet kiszúrok. Ha még hangtompító is van rajta, még jobb lesz. Pár pillanatnyi keresgélés után találok egy megfelelőnek látszó asztalt, italomat a kezembe veszem és nagy szemekkel nézek Damienre. – Leülünk? Odáig csak nem óbégatnak el – fejemmel bökök a kiszemelt hely irányába, s ha beleegyezik, gondolkodás nélkül kapok a keze után és húzom arra. Csak azért kapaszkodok belé, hogy nehogy véletlenül esélye legyen meglépni vagy elveszni, hát micsoda előzékeny tudok én lenni, ha kell.
|
|
|
|