Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Mina Zúg a fejem, hányingerem van és víz után epedek. Nem merek megmozdulni, mert azt se tudom, ki fekszik mellettem. Kellemetlen a helyzet, de az igazság az, hogy elég sokszor megesett már velem a történet. Mostanában pedig egyre többször. Eljöttem bulizni, egy darabig loholtam Bálint és sleppje után, de aztán elmentek Hannahval, én meg valahogy úgy éreztem, most nincsen kedvem a modell lány árnyékában lenni. Mert, hát sajnos megesik, hogy nem vagyok éppen sziporkázó kedvemben és lazán elnyom. Mondjuk, szeretem is visszaadni neki. A lényeg az, hogy belekeveredtem egy társaságba, szerencsére egyik se törődött azzal, hogy ki vagyok, csak élvezték a zenét és az italt, meg még ki tudja mit. Mert, hogy azt hiszem volt ott más is, hiszen olyan képszakadást kaptam, amelyet a tv csatornák is megirigyelnének.
Az első mozdulat megtörténik, de nem tőlem. Félve pillantok a mellettem felülő irányába, amit látok, az mindent felülmúl. A megszokott kidolgozott test és rövid haj kombináció helyett, igencsak női vonásokkal szembesülök. Só nincs róla, nem vagyok én prűd és volt már dolgom eddig is a saját nememmel, de mégiscsak meglepődöm a látványon. Egy halk nyöszörgéssel adom a tudtára, hogy ébredezem, s szépen lassan pilláim is tágabbra nyílnak. – Nem lehetne, hogy még egy kicsit visszadőlsz? – én képtelen vagyok megmozdulni, kidobni pedig nem fogom, hiszen még abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy az én sátramban tanyázunk. Kezemet kinyújtom felé és, ha ő elfogadja, akkor lassan visszahúzom, majd egy mosolyt erőltetve az arcomra nézek rá. – Hagyd el, soha nem fogjuk összetenni – maximum, ha készültek képek, vagy voltak tanuk.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Mina Felesleges törni az agyunkat, amelyet így ébredés után pár pillanattal esélyünk sincsen összetenni. Én egyben biztos vagyok, nagyon fáj a fejem és hullafáradtnak érzem magamat. Egy darabig nézem a hasonló állapotokat produkáló lányt, majd kinyújtóztatom a végtagjaimat. A takaró ettől a mozdulattól lecsúszik lábamról és ekkor veszem észre, hogy az alsó, ami rajtam van, az bizony nem az enyém. De több pillanatnyi vizslatás után arra is rájövök, hogy tuti nem a mellettem lévő barnáé, mert ez bizony egy elég férfias ruhadarab. Hát akkor viszont valaki még hiányzik a kirakósból.
– Én meg Kriszta és hiányzik a bugyim – kéznyújtás, ölelkezés és puszi helyett csak egy nevetéssel közlöm a nevemet, majd a tényt, amelyet megállapítottam. Én valahogy nem tudok és nem is akarok feszengeni, mert bizony akkor könnyedén kínos szituba keveredhetünk.
– Nem fekszik a te oldaladon, a földön valaki? – kérdésem tán értelmetlen, s biztosan viccesen nézhet ki, ahogyan éppen hajolgatok lefelé és keresem az alsó gazdáját, de na. Drága volt az a bugyi, amit lenyúlt és érzéseim szerint neki nem is állhat annyira jól, mint nekem.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Levente
Aquaréna
- Azt hiszem én inkább lelépcsőzöm - szorongatom Levi kezét mint egy kis gyerek a szüleiét. Ahogy egyre kisebb a sor és vészesen csillogtatja előttem a jövőt, hogy bizony itt le kell csúszni, én viszont minden pillanattal egyre jobban parázom. Lehet inni kellett volna, vagy beszedni pár nyugtatót és akkor sokkal lazább lenne a helyzet. - Kérlek, bármit megteszek neked, csak ne kényszeríts be oda - mutogatok a fekete lyukba, amelynek ki tudja hol a vége. Alulról jó mókának tűnt, aztán ahogy jöttük felfelé, ráébredtem, hogy a bátorságomat reggel otthon felejtettem. A kisebb csúszdákkal, meg a hullámmedencével nyilván nem volt gond. De hát ezt itt, hiába nem egy óriás, mégiscsak baljós sejtelemmel néz rám. Imádom az extrém helyzeteket, viszont ez a szabadesés dolog még nekem is sok. Hogy egy kicsit húzzam az időt és felkészítsem magamat, elénk engedek néhány fiatal suhancot és szörnyülködve veszem tudomásul, hogy ezek a kis szarzsákok milyen könnyedén indulnak meg. Kezdem cikinek érezni magam.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Levente
Aquaréna
Egész fer ajánlat. Bár megnézném, hogyan tuszkol ő bármit is, khm. De, visszaevezve a történethez, szóval még a lábaim is remegnek. Tényleg be vagyok tojva, amit még magam sem hiszek el. Egyre jobban szorongatom a kezét, csüngök rajta, mint egy szerelmes tini aztán az egyik mondatára, enyhülni látszik beszariságom. Engedek a szorításon és nagyokat pislogva, komoly arccal nézek rá. - De hát nekem nincs is.. vagyis otthon van, de abban határozottan nincs vér - ártatlanul pislogok felé. Nem szeretném ezt túl magyarázni. Egyszerűen magas volt a labda, amit le kellett csapni. Az pedig, hogy komolyan beszéltem-e, hát biztos, hogy az én titkom marad. Egy ideig húzom a számat, aztán ráébredek, hogy ja, mi nem is a szabadesés sorában ácsorgunk, hanem szépen kettecskén is lecsusszanhatunk. Hát így már mindjárt már, de azért ha már eddig kérettem magamat, egy kicsit még lányoskodom. Nézem őt, ahogy várakozóan pillant rám, s már éppen tenném bele magamtól a lábacskáimat, amikor ő megfog és csak úgy belepakol. - Hééé - nevetek, miközben gyengén egyszer vállba ütöm. Hát, ha már ki lehet használni az alkalmat, én biztosan nem mondok ellent. Szeretem, ha cipelik a hátsómat, meg nem is vagyok olyan nehéz, hogy egy Levi fajta ne bírna el. Na, de ülök elől, türelmesen kivárom, míg neki indulunk, aztán visítok egészen leig, mint egy újévi kismalac. A vízbe hatalmas puffanással érkezem, mert hát persze vagyok olyan szerencsétlen, hogy kiessek a matracból még ideje korán. Nagyokat hápogva érkezem fel a vízre, hajamat hátra dobom és tekintetemmel egyből Levi után kutatok. - Háhh, mégegyszeeeeer - megjött a bátorság, a végén még ki se tud innen szedni.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Mina Hát nekem is muszáj nevetnem. Az egész szituáció egy komikum, amelyet talán még merészebb álmaimban sem képzeltem el. Bár az nagyon érdekelne, hogy miképpen került rám egy a boxer és miért éppen rajtam van, miért nem rajta? Mert, hogy nem egyedül voltam ebben a buliban az ezerszázalék. Vannak ám képek, néhány itt-ott bevillan, de nem elegek a teljes puzzlehoz.
– Jó van, azért plusz testrészem nincsen – bekukkantok, hátha még ezzel is megvicceltek, de hála az égnek ez nem történt meg. Figyelmem máris újdonsült ismerősömre irányul, aki éppen a csipkefehérneműmet lengeti. – Ahh, pedig reménykedtem, hogy ebben futkorászik kint valaki – lemondóan sóhajtok egyet, majd elveszem és leteszem magam mellé. Ekkor morgásra és mocorgásra leszek figyelmes, s bizony én is sikeresen felfedezem hogy rajtunk kívül még van itt valaki. Nem is egy, hanem rögtön több. Hát ez sokkal durvábbra sikeredett, mint remélni mertem volna. Tekintetemmel rögtön azt keresem, vajon melyik férfihoz tartozhat az alsó, de nem igazán vagyok kisegítve. – Micsoda neveletlen barmok, legalább alsót húztak volna magukra.. – tűntetésképpen rájuk dobom a takarónak használt plédemet. Na nem mintha annyira rondák lennének, de valahogy most nincsen kedvem ilyesfajta látványhoz.
– Szerintem megtartom ezt a gatyót, nekem biztos jobban áll, mint ezek közül bármelyiknek – lassan feltápászkodom és még körbe s forgok benne, hogy megmutassam magam Minának. Tudom én, hogy kínos a szitu, de nincsen kedvem ezzel foglalkozni.
- Szerezni kéne kávét.. - nem működöm nélküle, még akkor sem, ha sikerül átlendülnöm a holtpontot. Szerintem, ha egyszer véletlenül kórházba kerülök, akkor majd kibulizom, hogy az infúziómban az legyen.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ja hát igen  holnap megint doki, reménykedve, hogy nem ez játszik  engem meg a hülye időjárás visel meg megint.. meg nem küldözgetett nekem senki hülye képeket ma, nem volt min nevetni * céloz Majának*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Mina - Lehet rá kéne adni valamelyikre, mielőtt ellépünk – bár sajnálnám a ruhadarabot, de megérné az élményért. Töprengve nézem a srácokat, aztán egy fintorral az arcomon inkább lebeszélem magamat erről a tervről. Ahhoz rengeteg ital kellene, hogy én most valamelyikre ráráncigáljak bármit, bár a fejükön biztosan jól mutatna. – Ahh, jó lesz így is – jobb is, mint az én holmim pazarlása. Még lehet nevetséges és egyben megbotránkoztató a sztori. Mi biztos élvezni fogjuk, ők már kevésbé, merthogy megszerzem a többi ruhaneműt is és eldugom jó helyre, hogy véletlenül se találhassák meg őket. Elégedetten nézek Mina felé, remélem nem tartja annyira gyerekesnek a dolgot, inkább édes bosszúnak, mint én.
– Hmm tudod mit? – elkezdek az egyik táskában kutatni. Pólómat egy fürdőruha felsőre cserélem, a nadrág köré meg tekerek egy majdnem átlátszó kendőt. Hajamat megborzolom, hogy az amúgy is rakoncátlan tincsek még jobban szétálljanak. – Így még akár tényleg be is jöhet – elvigyorodom. Jó lesz ez így, mindenféle őrült ember mászkál különböző szettekben az ilyen helyeken, szóval nem én leszek az egyetlen, akin valami nevetséges ruha kombináció van. – Majd ha valamelyik megszól érte, megmondom neki, hogy éppen azt keresem, aki legjobban beleillik ebbe a nadrágba – elnevetem magamat, bár próbálom komoly arccal előadni a tervet, de hát esélytelen.
– Na akkor uccu neki, szerezzünk valamit, amiért nem kell fizetnünk – bár nem tudom, hogy ilyentájt bepalizható-e valaki, de majd kiderül. Mást nem előkotrom a pénzemet és én állom, de a tegnapi estéből kiindulva erre egyáltalán nem lesz szükség. Előre engedem magam előtt, csak azért hogy megnézzem, s tisztázzam magamban, hogy nem lőttem mellé vele tegnap este. Bár tényleg fogalmam sincsen miképpen alakultak a dolgok, de határozottan jobb, hogy mellette ébredtem, mint a négy srác egyike mellett. – Nekem ennivaló szinten valami nagyon könnyű kell, mert a nehézzel bajok lesznek – tudom mi kell ilyenkor. Egy nagy adag kávé vagy tej és mellé kifli vagy pogácsa. Tudom, hogy ezek nem könnyűek, de a gyros, lángos, hamburger és egyéb ilyen gyors kajákhoz viszonyítva lényegesen könnyedebbek. – Gyere, menjünk erre – ha engedi, megfogom a kezét és könnyeden lépkedve elindulok balra, mert arra már tudom, hogy mi van.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervin
Let's make a party
Leugrottunk egyet lazítani, mivel holnap kivételesen nem kell beállítani korán az apám irodájába, így megengedhetem magamnak. A fesztivál szezon közepette, sajnos én nem élhetem a gondtalan egyetemisták és tinik életét – lévén az már nem is vagyok -, szóval most egy kissé vissza kellett vennem. Így a társaságomat is alaposan jól megválasztva a kulturáltabb példányokkal jöttem el mulatni, máskülönben már valamelyik sarokban adnám el a helységet, talán még az asztalon is táncolnék a hamisan éneklő fiatalok által szolgáltatott zenére. De mivel ez az állapot elmaradt, így a pultnál vagyok kénytelen ücsörögni és hallgatni a hatalmas sztorikat, melyek nem másról, mint szerelemről, családról és munkáról szólnak. Nekem ez nagyon unalmas, így kihúzok a társaságból, nem tudom, hogy ezt vette-e észre a srác, vagy azt, hogy már hosszú percek óta figyelem tevékenységét, mindenesetre valamelyik csak bejött. Egy fél percig csak nézem őt, az arcán játszó mimikát próbálom megfejteni, miközben ő leteszi a poharat én csak a provokálás végett is megérintem a kezét, ahogy érte nyúlok. - Óóó, köszönöm – egy mosolyt villantok a pult mögött álló felé, amely hamar el is illan az ital láttán. Megnézem jobbról, meglesem balról, még felülről is belekukkantok, hogy jobban szemügyre vegyem. Aztán szemeimet visszatáncoltatom a srácra és összeráncolt homlokkal tekintek rá. – Mi a trükk benne? – hogy az italban vagy abban, hogy idetolta elém, mint a ház ajándékát, döntse el ő. Megfogom inni, ha kapok valamelyikre némi magyarázatot.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervin
Let's make a party
Kissé megzavarodva nézem a mosolyt, melyet érintésem váltott ki belőle. Látom benne a csibészt és a gyermeki ént is, amelyet nem vártam. Állíthatnám, hogy lehengerel, de ez még nem az, több kell némi bájos mosolynál. Inkább megnyerő, még ha az ötéves unokaöcsém is jut róla eszembe, akkor is az, legalábbis a mellettem ücsörgőknek biztosan. Az egyik majdnem mellé ül a széknek, ahogyan nézi a srácot, hát ez fenomenális produkcióvá válhat még, ha tovább figyelem. - Hát, akkor mi a te asztalod? A bájos pofi és egy fogsort villantós mosoly? – halk kuncogásba kezdek. Nem feltételeztem tudatmódosítószert az italban egészen addig, míg meg nem említette. Most már még gyanúsabb a dolog, s szemeim kis kínai üzemmódban összeszűkülnek, így vizslatom tovább az italt és a benne lévő arany színnek a hívogató táncát. – Hmm, egyszer élünk – megvonom a vállamat. Nem tudom eldönteni, hogy a különböző alkoholok említése vagy éppen a beszédstílus és a mellé társuló szép pofi győzött-e meg, de valami biztosan, hiszen elkezdem pusztítani az italt. Arcomra némely kortynál fintor ül ki, hisz a torkomat marja az alkohol és kifejezetten nem az én ízlésemnek tetszelegnek. De aztán jön a gyümölcsös is, mely enyhíti undorom, ez pedig meg kell hagyni nem is olyan rossz ötlet. Fejemet közben arra fordítom, ahova a pultos figyelme irányul. Éppen ahhoz a két lánykához érkezett, amelyeket már említettem. Kedvem lenne meglökni egy kicsikét, az egyiket, hogy ’Hé ne nyáladdz már annyira, mert tök gáz vagy!” helyette, azonban inkább csak külső szemlélőként veszek részt a műsorban és poharamat szorongatva, egész testemmel fordulok arra, hogy mindent lássak. Egyelőre. Cuki viháncolás, szempilla rebegtetés, egy kis ajak csücsörítés, minden van itt, kérem szépen, a srác örülhet, hiszen a női praktikák széles tárházát sorakoztatja fel elé a két lány. Már csak az hiányzik, hogy mellkasukat megvillantva közöljék vele, hogy akkor fizethet. Komolyan kezdem sajnálni,bár megjegyzem nem tűnik egy elveszett báránynak, de azért úgy döntök, a magam módján kimentem. Az ital maradékát lehúzom, feltornászom magamat a pultra, aztán át a másik oldalára. Látom ám én, hogy a másik pultos tátogva mutogat felém, hogy kapjanak már el, de ezzel sem igazán törődök. Elindulok csini pofi felé, a lányokra vetek egy szánakozó pillantást, majd két kezem közé fogom a srác arcát és nyomok az ajkaira egy olyan csókot, amelytől még én is elszégyellném magam, ha kívülről kéne néznem. – A műsorért nem számítunk fel felárat, de a két italt fizessétek csak ki – elválok a sráctól és a két lányka felé fordulok, hogy hűvösen közöljem velük a szomorú tényt, miszerint ma hiába is vágyakoztak az ingyen körre, az nem mindenkinek jár.
|
|
|
|
|
Drávecz Krisztina
INAKTÍV
#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
|
Ervin
Let's make a party
Az ital elfogy, az arcomon mimikája pedig érzelmek sokaságát tárja azok felé, akik éppen véletlenül rám pillantanak. Hogy ízlett-e az ital egyelőre nem tudom megmondani. Még várok az utóízre, meg arra, hogy visszatérjen hozzám az ember és a kérdőívet elém vágva megbizonyosodjon arról, hogy mi a véleménye a vendégeknek az újításról. Bár tudom, hogy ez nem így megy, de azért maga a szituáció biztosan vicces pillanatokat hozna. Unott fejjel nézem a produkciót, s bár biztos vagyok benne, hogy a srác hiúságát simogatja legalább egy picikét az, amit lát, engem az egész csak elszomorít. Ezért is kerülök oda mellé és hívom táncba a nyelvét, amelyet meglepetésemre még viszonoz is. Testemmel szorosan hozzásimulok, legfőképpen azért, hogy tartást adjon, mert hiába indítottam el én a dolgot, bizony még az én lábaim is elgyengülnek. A csuda vigye el, jól csinálja és én erre nem voltam eléggé felkészülve. Tekintetemet le s fel jártatom a két lányon, méregetem őket, mint egy kiéhezett vad a prédáját, Közben jobb kezemmel végigsimítok a srác arcán, mintha tényleg azon gondolkoznék, hogy vajon melyikük lenne a jobb választás. – A bögyösebb jöhetne – adom meg végül a kegyelemdöfést egy mosoly kíséretében. Kíváncsi lennék, hogyan mennem tovább ez a játszma, ha tényleg belemegy a lányka, de sajnos ezt ma sem tudom meg. Az italuk gyorsan elfogy és a pénz is hamar előkerül, én pedig ellépek a pultosok gyöngyétől és nevetve széttárom a karjaimat. – Van az, az állapot, amikor igen – vállam fölött hátra pillantok, még mindig nem tetszik másoknak, hogy a pult ezen oldalára kerültem, így feladom a dolgot és visszamászok a korábbi helyemre. – Fájdalmas volt nézni, amit művelnek –lassan helyezkedek vissza a székre. – Tudom, hogy te megszoktad és biztosan még élvezted is, de na – nem tudom befejezni a mondatot, mert talán nincs is jó vége. Meg az olyan rosszul hangzana, hogy ki akartam sajátítani legalább egy kis időre a figyelmét, hiszen nincsen ilyesmire jogom. - Szóval az ital, amit elém toltál... - kell valami más téma, bár nem érzem magam kellemetlenül a helyzet miatt, mégis úgy érzem szükséges egy kis mentés. - Azt hiszem nem is volt olyan rossz, bár ha kapnék még egyet, könnyebb lenne a döntés - angyalian mosolyogva nézek rá. Kifizetem én, ezen nem múlik, tényleg csak a helyes válasz érdekében döntenék magamba még egyet.
|
|
|
|
|
