36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 7. 20:31 | Link

Damien
Gödöllő, valami red & black club
ne kérdezd milyen.



Új hónap, újra eljött az a nap, amikor a fiatalabb –hozzám képest még ők is idősek- munkatársakkal megtartjuk azt az estét, mikor magasról teszünk arra, hogy másnap jelenésünk van. Én csak azért veszek ezeken részt, mert imádom látni Drávecz papa vöröslő fejét, mikor látja, hogy ez a részleg mennyire hasznavehetetlen.
A mostani mulatságra még tettem is egy lapáttal, előhozakodtam azzal, hogy hagyjuk el a fővárost és menjünk valahova, ahol még nem kötöttünk ki. Futólag találkoztam egy plakáttal, hogy Gödöllőn van valami Red & Black Club, ahová estére éppen egy fergeteges újra nyitást terveznek. Mondjuk, az ilyenekben én éppenséggel annyira nem hiszek, ha valamit újra nyitnak, az sokszor lesz bukás, de a célunknak bőségesen megfelel.
Vagyunk vagy nyolcan, meg sem számoltam igazán, csak az tűnt fel, hogy a kisbusz egyre csak telni kezd. S sorra ellövik azt a poént, hogy sok jó ember kis helyen is. Hát, hogyne. Csak ne lenne állott pia szag és ne akarna a gyomrom egész úton kifordulni önmagából. Szerencsére este tíz körül megérkezünk, a társaságnak több, mint fele, elérte a mindenen mosolygós szakaszt, szóval ha a hely, gyér, ők még akkor is jól érzik majd magukat.
Magamra büszke lehetek, bár én vagyok most is a felbujtó, mégis én viselkedem a legtisztességesebben. Az más kérdés, hogy alapjáraton sok az energiám, körülbelül mindig vigyorgok, mint valami félbolond és szesz nélkül is képes vagyok órákon át beszélni minden hülyeségről. Sokszor hitték rólam, hogy már be vagyok csiccsentve, aztán egy kortyot se toltam le akkor még a torkomon. Imádom az ilyen helyzeteket.
Mire én beérek, három négy hölgyike eltűnik egy férfiakkal teli asztalnál, a pasasok pedig a pulthoz lépdelnek. Tarkómat kissé esetlenül vakarom meg, töprengek azon, hogy melyik társasághoz csatlakozzak. Hogy őszinte legyek semmi kedvem idegen pasasoknak vigyorogni, annak reményében, hogy fizetnek valamit és arra sem vágyom igazán, hogy a pultnál álló férfiakat hallgassam, ahogy szidják a kolleginákat. Így kerülök a két szék közé. Bár lépést teszek beljebb, s a mellettem elhaladó csinos liba tálcájáról, leemelek két pohárral a promóciós italból. Az egyiket sebesen el is tüntetem, másikat pedig kezemben szorongatom és jártatom a tekintetemet körbe-körbe. Mindeközben elmélyedek azon gondolatok sokaságában, hogy lehet ideje lenne ebből felnőni és meghagyni az elveszett macskás nőciknek és pocakos uraságoknak az ilyen reménytelen hódító utakat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 7. 20:34
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 8. 16:08 | Link

Drávecz kisasszony
Gödöllő


Az utóbbi néhány nap a szó legszorosabb értelmében maga volt a pokoljárás. Az ügyfelek csak özönlöttek, hirtelenjében mindenki jogi segítségre vágyott és mintha minden egyes ügy, amin csak dolgoztam az utóbbi időszakban most hullott volna darabjaira. Túl sokan beszéltek egyszerre, tolakodtak és végeredményben mindig arra jutottunk, hogy az egész az én hibám.
Ezen tények teljes tudatában baktattam be és közöltem, hogy a szombati napomon sajnos nem leszek elérhető a fővárosban -csak, hogy megvillanthassak egy farkasmosolyt, miközben emlékeztetem őket, hogy nagyobb szükségük van nekik rám, mint nekem rájuk.
Gödöllőre véletlenül keveredtem, ide hívott az utolsó ügyem és, mivel nem éreztem magamban affinitást, hogy visszautazzak Budapestre egy valamire való hely keresésére indultam. Róttam a sötétbe boruló utcákat és szorosabbra húztam magamon a fekete szövetkabátomat, majd kezeimet a zsebembe rejtettem.
Akaratlanul is Jamie jutott az eszembe és a legutóbbi találkozásunk. Mérhetetlen volt a hiányérzet, az az űr, amit maga mögött hagyott, mikor Magyarországra költözött és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogjuk látni egymást. Budapest nem szerepelt az úti céljaim között, szerettem volna Charlie közelében maradni, ha esetleg valamiért szüksége lenne rám. Anno borzasztóan összetört és, ha akkor nem vagyok mellette, hogy egyben tartsam, talán sokkal rosszabbul végződött volna ez az egész, mint amennyire borzalmas jelenleg volt.
A Red & Black Club neonvillogója szinte kiszúrta a szememet, ezért nem is mérlegeltem sokáig a helyzetet. Odabent az édes félhomályban rendeltem egy whiskyt. Duplán, jéggel, majd a sarokasztalnál foglaltam helyet, nem messze az ajtótól és csak figyeltem a terepet. Az asztalok szépen lassan zsúfolásig megteltek, ahogyan egy nagyobb csapat érkezett, de az én barnáim megakadtak a szőke, hullámos fürtök tulajdonosán. Úgy tűnt, egyáltalán nem áll szándékában vegyülni a kétségbeesetten flörtölő tömeggel és ez a felfedezés mosolygásra késztetett.
Felemelkedtem és jobbról kissé mögé lépve szólaltam meg.
- Nem lesz ez gyors egy kicsit? - Biccentettem a fejemmel a kezében tartott üres pohár felé egy féloldalas mosoly kíséretében.
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 8. 18:04 | Link

Damien
Gödöllő, valami red & black club



Valahogy nincs meg az érzés. Nem tudom olyan lazán és féktelenül elengedni magamat, mint ahogy azt kellene. Pedig abszolút meg lenne rá az okom, hiszen egész héten szívató ágon voltam. Az apám megtette, amit csak lehetett, hajnalra berendelt, késő estig nyüstölt, s mikor hazaértem még akkor is a feladatokat osztotta. Így büntet. Hétről hétre talál ki különböző módszereket, amelyekkel megalázhat és a földbe tiporhat. Most már tényleg ideje lesz annak, hogy lépjek, fogjam, amit csak lehet, aztán pápá.
Ezen gondolataimnak hála teljesen máshol járok, így nem csoda, hogy amikor meghallok egy kellemes férfihangot, egy kissé összerezzenek. Fejemet lassan fordítom felé, mogyoróbarna színű szemeimmel végigmérem, hogy biztosan megbizonyosodjak róla, tényleg hozzám beszél-e. Na meg, így legalább van esélyem már az elején jól megnézni, s emiatt cseppet sem érzem magam kellemetlenül.
– Azt hiszem, ahhoz, hogy őket kibírjam, ez még lehet kevés is lesz – nem illik mutogatni, így fejemmel bökök a kollégák felé. Ó igen, siralmas a tény, de bizony én azokkal érkeztem, akik éppen eladni akarják az egész helyet a sikongatásukkal és alpári viselkedésükkel.
– Hello, Kriszta vagyok – nyújtom felé jobbomat. – Alkoholista.. – halál komolyan adom elő a dolgot, de az arcomon látszik, hogy csupán csak viccelek.
– Honnan jöttél? – érdeklődve pislogok rá, s még mielőtt válaszolhatna, gyorsan magyarázatot is adok kérdésem eredetének – Az akcentusod – mosolygok rá szelíden. Nincsenek jó érzékeim, de azért még képes vagyok arra, hogy egy ilyent megfigyeljek.
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 10. 18:15 | Link

Drávecz kisasszony
Gödöllő


A szőkeség egyértelműen nem élvezte túlzottan a fennálló helyzetet, ezt már azelőtt sikerült leszűrnöm, hogy egyáltalán megszólalt volna. Egyértelműen nem ez volt a természetes közege és valószínűleg pont azért hívta fel magára a figyelmemet, mert annyira nem illett ide. Olyannyira másképpen viselkedett, mint a többi sikongató és ostobán magát felkínáló nő, hogy ha akartam volna sem tudom figyelmen kívül hagyni a jelenlétét.
Elmosolyodtam a válaszára és ittam egy kortyot a saját borostyán nedűmből, mielőtt válaszoltam volna.Tekintetem az általa megnevezett tömegen lebegett és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat. Sohasem értettem, miért szükséges ennyire nyíltan kimutatni, mit is várnak a férfiaktól. Egy röpke pillanatra hiányozni kezdett a francia nők természetes eleganciája és titokzatossága.
- Egyet kell, hogy értsek veled - bólintottam egy aprót és elszakadtam a viháncoló társaságtól, hogy elkaphassam a mellettem álló nő tekintetét. - Meghívhatlak esetleg egy italra? - érdeklődtem aprócska mosollyal, de úgy éreztem pontosabban kell kifejeznem magamat. - Természetesen mindenféle hátsószándék nélkül.
Elfogadtam a felém nyújtott kezet és végig igyekeztem fogva tartani az íriszeit. A zenén és a tömeg csacsogásán át is tisztán hallottam a hangját és éreztem a parfüm illatát körülötte, bár nem tudtam beazonosítani mi is a márkája, de határozottan karakteres illatnak tetszett.
- Damien, roppant módon örülök a találkozásnak, kisasszony! - még egy féloldalas mosollyal is megtoldottam a mondandómat. - Ó, így már világos miért voltál annyira ismerős... az anonim alkoholistáknál találkoztunk.
Tudtam, hogy csak viccel, természetesen. Szimpatikus volt a közvetlensége, mégsem tűnt úgy, hogy kétségbeesetten vágyik a figyelemre, vagy legalább egy férfire, aki ma este elszórakoztatja.
Ha a nevem nem lett volna elég árulkodó, ott volt az akcentusom, amitől ennyire rövid idő alatt nem sikerült megszabadulnom, de valószínűleg soha nem is fogok tudni.
- Franciaországból, szűkebben Párizsból - beleittam a poharamba, majd felvont szemöldökkel fordultam felé. - Mondd csak, miért vagy itt, ha ennyire nem élvezed?
Érdeklődve vezettem végig rajta a tekintetemet és komolyan kíváncsi voltam a válaszára.
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 10. 19:42 | Link

Damien
Gödöllő



Talán nem kéne itt lenni, el kellene tüntetnem az italomat, aztán angolosan távozni és elfelejteni a helyet. Bár akkor meg sajnálnám, hogy kihagytam az új ismeretség reménysugarát. Barnáimmal sűrűn pislogva nézek az uraságra. Első ránézésre nem tűnik egy gyilkos típusnak, ez nekem meg pont elég ahhoz, hogy közvetlen legyek vele.
– Még, ha hátsó szándékod is lenne, szerintem akkor se lennék képes visszautasítani. De nehogy félreérts – nem azért, mert örülnék annak, ha ilyesmi miatt érkezett volna éppen hozzám. Az ok olyan egyszerű, ha végignézek a termen mindenhol kiéhezett, kétségbeesett, nálam korosabb embereket látok, akik egy kissé megrémítenek. Oké, vannak fiatalok is, de ők pedig éppen az a kategóriát ütik meg, ami már nekem is sok kissé. A mellettem állóra pedig egyik se tűnik igaznak, nem úgy fest, mint akit éppen a viháncoló tinik, vagy pumaként vadászó nőcik kötnének le.
– Hmm, Damien – próbálom úgy ejteni, ahogyan ő, közben pedig nem szégyellve magamat, jól végigmérem. Nem rossz kombináció, jó név, jó kiállás és még a kézfogása is határozott. Ilyen férfiak kezdenek kihalni manapság, jó a név mellékes, viszont a másik kettő.. határozottan szükséges lenne.
– Ááá tényleg, te vagy a harmadik sor bal széléről, aki gyakran alszik – vigyorogva rázom meg a kezét. Rossz ember nem lehet, hiszen vette az én idióta poénomat, még a végén úgy fogom érezni, hogy az estém nem is lesz egy fájdalmas tragédia.
- Na hát, lassan ideje lesz megtanulnom a nyelveteket – számhoz emelem a furcsaszínben pompázó italt, majd egy nagyobbat kortyolok. Nem állítom, hogy francia ismerőseim száma olyan hű, de hatalmas lenne. Viszont pát héten belül megduplázódott, nem is rossz.
- A szomorú igazság az, hogy pár nappal ezelőtt én voltam az egésznek a felbujtója – elhúzom egy kissé a számat, s még egy pillantást vetek a munkatársak felé. – Aztán mára valahogy elhagyott a lendület, de mivel én találtam ki, eléggé szégyenletes lett volna, ha nem jövök el – olyan ember vagyok, aki szereti megtartani, amit ígér. Pont ennek köszönhetően estem a mai estének a csapdájába, biztos tettem valami olyat a napokban, amiért megérdemlem. – Ráadásul egy autóval érkeztünk, szóval a távozásom is tőlük függ, dupla szívás – mosolyogva nézek vissza újdonsült ismerősöm szemeibe.
- Szóóval, milyen italt is említettél? - fordulok a pult irányába, s ha ő is elindul, akkor már lépdelek is felé. Helyet nem foglalok, nem vágyom most arra, hogy ismét kifogjak valami ostoba embert, aki elkezdi lökni nekem a sódert. Úgy helyezkedek, hogy Damien odaférjen mellém, s figyelmemet csak neki szentelem. Még a kollégáim idióta bekiabálásaira sem rezdül meg az arcom, inkább úgy teszem, mintha meg se hallanám a "Hű, micsoda fogás", "Adj neki", "Szép volt Kriszta" és ezekhez hasonló mondatokat. Komolyan ég az arcom, nem is kicsit.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 10. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 10. 22:00 | Link

Drávecz kisasszony


- Egyáltalán nem értettelek félre - biztosítottam a kisasszonyt egy görbület kíséretében.
A helyzet valóban nem fest túl jól, a hely tömve van kétségbeesett, pocakos férfiakkal és magamutogató nőkkel. Kriszta helyében valószínűleg én sem lettem volna túl boldog. Őszintén szólva nem vagyok oda az ilyen jellegű helyekért, az elmúlt napok után azonban szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, még akkor is, ha nem egészen arra számítottam, amit végül kaptam.
Megvillantottam egy félmosolyt, ahogy kiejtette a nevemet, majd szándékát abszolút nem leplezve végigfuttatta rajtam a tekintetét. Valamit valamiért alapon én is hasonlóan reagáltam, barnáim bejárták a szőkeség minden egyes négyzetcentiméterét és igyekeztem minél inkább az agyamba vésni a képet. Értékeltem a humorát, de viszonylag hamar túllendültem rajta, mert sokkal inkább felkeltette a figyelmemet az, ami ezek után hagyta el az ajkait.
- A nyelvünket? Miért is?
Nem mondom, hogy nem futott át az agyamon az a bizonyos gondolat, minden esetre igyekeztem elhessegetni, hogy a velem szemben álló nő ne vehesse észre a változást. Az ajkaimon továbbra is ott csücsült egy mosoly és érdeklődve fúrtam íriszeimet az övéibe. Ha a kedves barátom most távolról figyelt volna bizonyára egy halvány mosollyal konstatálja, hogy Damien visszakozni kezdett, de ez egy külső szemlélő számára abszolút nem feltűnő változás volt.
Kihúztam magamat, ismét ittam egy kortyot és a többieket kezdtem figyelni, ahogy Kriszta beszélni kezdett. Az álláspontja érthető volt, én sem szívesen töltöttem volna az estémet ezzel a társasággal, sőt valójában munkatársakkal sem, de ez természetesen csak az én álláspontom.
- Nagyon szívesen hazaviszlek, ha esetleg nem éreznéd jól magad - ajánlottam fel gondolkodás nélkül a lehetőséget, miközben visszafordultam felé. - Bármit, amit a kisasszony szívesen fogyasztana.
Megvillantottam egy féloldalas mosolyt és felé nyújtottam a karomat, hogyha esetleg elfogadta, akkor együtt léptünk a pulthoz. Intettem a felszolgálónak, aki egy bólintással jelezte, hogy máris jön, majd visszafordultam a nő felé, aki láthatóan egyre rosszabbul érezte magát a kollégái viselkedése miatt. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és egy önkéntelen mozdulattal a füle mögé simítottam egy szőke tincset.
- Mit szeretnél inni? - Tettem fel a nyilvánvaló kérdést. A háta mögé pillantottam a minket figyelő társaira és felnevettem. - Ne érezd rosszul magad miattuk. Őszintén nem éri meg.  
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 10. 22:27 | Link

Damien
Gödöllő



Ő is néz én is nézem, hát ez az este tényleg még jó is lesz. Majdnem körbe is forgok, hogy tényleg mindent láthasson, de aztán időben észhez kapok. Hát mégsem kéne.. Nem akarok én hasonlítani az elveszett és kiéhezett macákra, jobb lesz nekem ebben a jó gyerek szerepben.
– Hát, mert egyre többen vagytok itt az országban, meg én is sokat vagyok felétek – olyan egyszerű a magyarázat. Azt mellékesen sem említem meg, hogy a professzorok gyöngyében is egy franciát ismerhettem meg. Mivel az, hogy egy országból jöttek, nem feltétlen vonzza magával azt, hogy ismerik egymást… Pedig, ha buta liba lennék, tuti bedobnám neki azt, hogy „jajj pont múltkor ismertem meg egy másik franciát, tuti te is ismered vagy a rokonod”, s mellé bugyután még vigyorognék is, csak hogy tutira elég ostoba legyek.
- Ugyan, nem okoznék senkinek se ilyen kellemetlenséget –félszegen elmosolyodok. Tényleg jólesik egy ilyen ajánlat, de hát annyira még nem vagyok kétségbeesve, hogy valakit olyan kínos helyzetbe sodorjak, mint, amibe én keveredtem.
Hmm választhatok, egyszerre tölt el emiatt egy kicsit csalódottság és szabadság is. Örültem volna, ha bevet valami franciás illemet, meg nagyzolást és dönt sorom felett, de az hogy megkaptam a saját jogomat a választáshoz, jobban megörvendeztet. Szemeimet meresztem, az arcom szinte ég a kínnak köszönhetően, szinte azt is érzem, hogy lassan megnyílik alattam a talaj. Meglepődtem pislogtam rá, mikor eltűrte hajamat, egy kisebb lépéssel hátráltam is. Nem szabad, megígértem magamnak valamit a mai estével kapcsolatban és tartani is fogom hozzá magam.
– Azt hiszem egy vodka sprite lesz – az mindig a barátom, bár néha alattomos, s lehet nem jó ötlet összekeverni azzal, amit az imént letoltam a torkomon, de már olyan mindegy. Ennél gázabb talán nem lehet a helyzet. – Próbálkozom, de, ha még egyet idekiabálnak, szerintem látni fogod a közveszélyes énemet – az őrültet, aki elkapja azt, akit kell és lesz ne mulass. Képes vagyok ilyenre is, főleg akkor, ha olyan ostobaságokkal traktálnak, mint amiket hallok a hátam mögött.
– Nyaralni vagy? – terelésnek jó lesz ez. Igyekszem kizárni minden mást, s mivel az ital is megérkezik elég hamar, így szememmel már körbe-körbe pásztázok, abban reménykedve, hogy egy távolabb eső, szabad helyet kiszúrok. Ha még hangtompító is van rajta, még jobb lesz.
Pár pillanatnyi keresgélés után találok egy megfelelőnek látszó asztalt, italomat a kezembe veszem és nagy szemekkel nézek Damienre. – Leülünk? Odáig csak nem óbégatnak el – fejemmel bökök a kiszemelt hely irányába, s ha beleegyezik, gondolkodás nélkül kapok a keze után és húzom arra. Csak azért kapaszkodok belé, hogy nehogy véletlenül esélye legyen meglépni vagy elveszni, hát micsoda előzékeny tudok én lenni, ha kell.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 11. 06:49
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek