Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704531#post704531][b]Noah Goethe Van der Maas - 2017.10.01. 00:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704543#post704543][b]Maximillian Liebhart - 2017.10.01. 10:07[/b][/url]

kinézegetési | haj

Összességében kissé üdítő volt neki, hogy Luca mindenhez ennyire nyitottan áll hozzá. Nem bánta, mikor ez történik, összességében túl kevés nő viszonyult ennyire pozitívan az élet dolgaihoz, mint ahogyan a konyhájában ücsörgő pöttöm-panna tette ezt. A szemkontaktust nem törte meg, sőt, még el is mosolyodott kissé.
- Szeretem az újat, megnöveli az adrenalin-szintem. Hát, ha idén nem is, legkésőbb jövőre megmutatom. Meglátjuk, hogy érsz rá. De előre szólok, hogy nekem is van bőrgatyám, meg csini mellényem, képes vagyok úgy menni. - Nem csak, hogy képes volt, de minden egyes alkalommal úgy érkezett oda és egyszer sem bánta meg. Nem feltétlenül a nők közti népszerűsége miatt, inkább amiatt, mert olyankor tényleg olyan nagyon németnek érezte magát. És még csak nem is elijesztésképpen szánta, csak azt akarta, hogy a lány ne zsákbamacskát vegyen.
Tetszett neki az is, hogy a lány nem akart megállni a listával, új élményeket akart, végtelen mennyiségben.
- Ez a jó hozzáállás, majd biztosan akad, amit még sosem éltél át és még meg kell tenned - helyeselt a német, miközben lassan a bögréjébe kortyolt. Lassan, de biztosan mind a kettejük elől fogyott a tészta-mennyiség, nem igazán kérették magukat. A recept megállta a helyét Max számára, továbbra is. Aztán Luca bedobta a képeslap kérdését, Liebhart pedig nevetni kezdett, mert el tudta képzelni Lewy fejét, mikor tök higgadtan kinyitja és megszólal az a "spanyol gennyláda".
- Nekem tetszik az ötlet.
Még egy kicsit meg akarta magát sétáltatni, mielőtt az utolsó pár falatot is az arcába tolja, de csak az elhagyatott cipőig jutott. Aztán itt felszaladt az agyvize, a fél pár szandi meg már repült is.
- Hát, úgy tűnik, valóra váltom a meséket - jegyezte meg szórakozottan, kissé zavartan is mosolyodva el. Nem tervezett ekkora kirohanást. Inkább csak a bögrébe kortyolt. - Igazán nincs mit, örülök, ha ízlett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704647#post704647][b]Czettner R. Luca - 2017.10.02. 03:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=704873#post704873][b]Jurasevszki Olympia - 2017.10.04. 21:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705281#post705281][b]Maximillian Liebhart - 2017.10.09. 02:57[/b][/url]

kinézegetési | haj

Abban mindenképpen egyetértettek, hogy jó lenne egyszer megnézni az Oktoberfestet. Mármint, együtt. Maxy túl sokszor látta már egyedül, vagy alkalmi partnerrel ahhoz, hogy ilyen szempontból újdonságot nyújtson a számára és most mégis felajánlotta Lucának, ha kedve úgy hozza, tartson vele, menjenek együtt. A lány nagyjából képben volt az öltözéket illetően, legalábbis, az arcán a megvilágosodás szikrája csillant fel, miközben a német népviseletet ecsetelte. Liebhart okos kobakja lassan bólogatásba kezdett, megerősítve a szőkét a válasza helyességében.
- Dirndl a neve, ha pontosak akarunk lenni és elég csinos lennél benne - préselte össze a német az ajkait, akaratlanul is végigvezetve a pillantását a lányon, amennyire ezt az asztal lehetővé tette. Nem volt kétsége afelől, hogy a törpicsek alakját csak kihangsúlyozná az a bizonyos öltözék, talán kicsit el is játszott a gondolattal, hogy javasolja. De hallgatott. Nem teljesen értette, hogy lehet bárkinek is olyan fontos dolga, hogy többé ne akarjon a lánnyal lógni.
- Még jó, legalább valaki - kuncogott fel a férfi halkan, azon a mély, bársonyos hangon, ami aztán nevetésbe torkollt, ahogyan eszébe jutott az a bizonyos esküvő és a Dj, akinek valami különleges fétise lehetett a Despacitó. A lengyelt eléggé meg is viselte az eset, mondhatni, traumaként élte meg.
Ugyan tett egy kis kitérőt, míg a cipőt a térre száműzte, de aztán, mintha valami morbid csillagrendszer lennének, a gravitáció, meg a tömegvonzás visszahúzta Lucához.
- Még magam sem tudom, de biztosan fény derül rá, ha akad. - Még mindig rosszul hangsúlyozta a mondatait, nem ott vett levegőt, ahol illene, vagy csak furcsán ejtett egy-két szót. Akadtak gondok a magyar kiejtésével. A saját bögréje peremén húzta végig az ujjbegyét, majd kissé megnedvesítette az ajkát.
- Bármihez, ami maradásra késztet - jegyezte meg nemes egyszerűséggel, majd csókot nyomott a lány arcára, mielőtt elvette előle a már megürült tányért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705343#post705343][b]Czettner R. Luca - 2017.10.10. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705456#post705456][b]Maja Bojarska - 2017.10.11. 21:28[/b][/url]

Nem sok ember van a mai napig, akiknek bátrabban beszélek, vagy nem érzem közben rajtuk azt, hogy bár befognám a számat. Volt már ilyen, akkor elég rosszul is éreztem magam. Azt hiszem ez már így is fog maradni, a kis pár lényecske, akik achi-babák, velük beszélgetek boldogan, másoknál meg…. Hát igazából másokkal nagyon nem is szoktam kettesben sem maradni, ha meg van más, beszél ő. Elég egyszerű megoldások ezek.
- Hm? Jaaa, nem, az előbb volt, mármint. Hm. Mikor megismertem már kviddicseztem, bár olyan rajongója voltam én is. Mondjuk ez se teljesen igaz, azaz hogy akkor ismertem meg. Igazából mikor elsőre találkoztunk még ő se volt kviddics sztár, az állatkertben voltunk sok éve, szereti ő is a jegesmacikat… Neked van barátnőd? Vagy feleség? Vagy nem tudom, kutyus?
Azt hiszem kicsit elszaladt a paci velem is meg a gondolataimmal, kicsit úgy elszáguldoztak egymás között. Egy ideje már tudom, hogy igazából öt éves voltam vagy hat, mikor legeslegelőször találkoztunk. És aranyos volt, meg kedves és rendes. Pedig a papi azt mondta, hogy a fiúk buták. Többnyire igaza is lett másokat nézve, de azért Lewyvel nem. Hát boldogság van, bárányfelhők, meg ugye állást kapott gólyánk is.
- Jól hangzik, én csak lefesteni szoktam őket a Papámmal, meg egyszer tapétázni is segítettem, de aaazt inkább hagyjuk - forgattam meg a szemeim a szabad kezemmel legyintve is. Az szabályosan katasztrófa volt. Olyan ügyesek voltunk, hogy egy konnektor se maradt, azt se tudtuk melyik alatt bújik meg a falban, szedhettük le. Meg ferde is volt. És buborékos. De kék volt, mondhattuk hogy tengeres!
- Egyszerűbb kicsit nem muglisan, ugye? Vagyis gondolom úgy gyorsabb és esetleg könnyebb is.
Az érdeklődésem őszinte volt, szeretem hallgatni azokat az embereket, akiket elég fontosnak tartok, közben vigyorogva haladtam a darabok egymásba illesztgetésével és már körvonalazódott a feladatunk vége is, legalábbis ennek a színes csodának bizonyosan hamar egész formája lesz.
- Te sokszor szoktál amúgy segíteni? Mármint nem kutyusoknak, hanem úgy bárhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705530#post705530][b]Maximillian Liebhart - 2017.10.13. 00:04[/b][/url]

kinézegetési | haj

A lány sokkal lelkesebb volt, mint azt Maxy gondolta volna. Mármint komolyan, azt mondta, szívesen felpróbálná, most pedig már nem tudta nem elképzelni a lányt, abban a bizonyos, fűzős ruhában. A németeknek ebből a szempontból nagyon jó ízlése volt, Maxy pedig ezt nem is próbálta meg tagadni.
- Hát, ha érdekel, esetleg keríthetünk neked egyet... - vonogatta a szemöldökét pár pillanatig, de aztán elnevette magát. Ő azt vásárolni sosem ment, legfeljebb pénzügyileg járult hozzá, hogy a kiszemeltje megvegye azt a darabot, amiben ki akart vele menni.
A lewys poént mind a ketten értékelték, hiszen látták, mikor szenvedett a saját esküvőjén, méghozzá nem is kicsit, hanem hangosan és látványosan.
Ugyan közbejött egy kis malőr a távozó nő cipőjével, de a helyzet hamar rendeződött - csak a téren lézengő kisnyugdíjast próbálták a szívrohamból újraéleszteni, de ezt Max már nem látta -, ő pedig visszatért Lucához és az asztal mellé.
- Igazán? Ilyen szépet sem mondtak még nekem - közölte a német szórakozottan, de igazat mondott. A nők általában nem kezelték szépen, csak úgy, mint egy átlag ágy-járót. Ő pedig hasonlóan bánt velük cserébe.
Közben a német sikeresen rávette magát, hogy a tányérakkal kikoslasson a konyhába, Lucát ismét egyedül hagyva, de annyira nem volt nagy az otthona, hogy magányos lehessen a szőke. A két tányért bepakolta a mosogatógépbe - éljenek a mugli találmányok! -, majd vissza indult.
- Kártyázni tudok, twisterezni is, társasból csak nagyon csúnya van itthon, nem hiszem, hogy kedvelnéd - nevette el magát, grimaszolva kicsit, összeráncolva a nóziját akaratlanul is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705561#post705561][b]Czettner R. Luca - 2017.10.13. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705754#post705754][b]Maximillian Liebhart - 2017.10.15. 22:35[/b][/url]

kinézegetési | haj

Jó, a lány talán egy kicsit félreértette, hogy majd kerítenek valamit. Maxnak jó volt a bőrgatyája, esze ágában sem volt a kötényes csodába bújni. Nagyon szép, de elég volt egy ismerősén látnia és akkor el is dőlt, hogy ő nagyon kecses alakra, jó formája van, de nem vágyik rá, hogy ezt szalagokkal meg masnikkal hangsúlyozza. Így hát halk nevetéssel rázta meg a fejét.
- És úgy döntöttél, épp a mai a megfelelő nap? - érdeklődött kissé felvont szemöldökkel. Nem mintha bánta volna, hogy a lány kedves vele, igazából jól esett neki, nem sokan szoktak vele normális emberi lényként bánni, elvégre ő Liebhart.
Nagyjából lassan rend kezdett lenni a németnek és a mosogatógépnek hála. Azért elismerte a nők találékonyságát, ha valaki ennyire utálhatott edényeket suvickolni. Volt olyan furcsa társasa, még az egyik szülinapjára kapta az egyik vigyorbugyor ismerősétől.
- Ühü, Angyal vagy Ördög a neve asszem. Ilyen hazugságvizsgáló is van hozzá, ami tök gagyi, de igazából vicces. Inni szoktunk játék előtt - bólogatott aprókat, emlékezve rá, mennyi piros, szarvacskás gyűrű is díszelgett nála a legutóbbi játék alkalmával. Luca kissé ficergett, egy zenére, amit rajta kívül senki nem hallott, de nem zavartatta magát miatta.
- Hát, ha kártyázni szeretnél, kártyázhatunk, nem vagyok valami nagy bűvész - fojtott el egy mosolyt a német, aztán a nappali felé pillantott, hogy szerezzen-e akkor valamit, amivel szórakozhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705769#post705769][b]Czettner R. Luca - 2017.10.15. 23:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705918#post705918][b]Krushnic Dimitri - 2017.10.17. 16:44[/b][/url]

Elvesztem a fonalat a megismerkedésük történetében, csak pislogok értetlenül, de aztán megrázom a fejem. Jól van, végülis a mikor és a hogyan annyira nem érdekel. Meg semmi közöm hozzá. Általában szeretem a szaftos sztorikat, de nem mindenkiről s nem mindig. Maja múlt héten még hátulgombolósban kente a spenótot a falra, úgyhogy valahogy nem érzem helyesnek, hogy túl sok információt megtudjak a magánéletéről. Ha a lányom lenne, akkor talán részletes beszámolót követelnék, de… lehet, hogy nem. Igazából nincs honnan tudjam. Valószínűleg örökre rejtély marad. Hacsak nem fogadok örökbe. Ami nem is olyan elképzelhetetlen.
Amíg a lány mesél, én a figyeléssel párhuzamosan merengek az életdöntéseimen, s az egészből a kérdései zökkentenek csak ki.
- Öööö - megvakarom a kalapáccsal a fejem búbját. - Van egy motrom - közlöm végül, jobb híján. Az is valami. Vele is kell foglalkozni, etetni, mosdatni, néha felidegesít, máskor örömöt okoz. Teljesen olyan, mint egy gyerek. Csak ha berakom télire a sufniba, nem fog bomlásnak indulni tavaszig.
- Jól hangzik. Már nem a tapétázás, azt elvből nem szeretem. - Otthon az egész ház tapéták rétegeivel van befedve, egyik rondább, mint a másik, s a penész úgy ül meg alatta, mintha tenyészet volnánk. Ugh.
- Ja, egyszerűbb, meg nagyon látványos, de talán kevésbé érdekes. Nekem legalábbis. Varázslattal minden olyan gyorsan megy, le se izzad az ember, csak hadonászik a pálcájával s kész is van. - Nem mondom, a varázslatnak is megvannak a maga előnyei, de nem ugyanaz az érzés, mint kézzel dolgozni. - Muglisan... olyan más. Rácsaphatsz az ujjadra véletlenül, rosszul szerelhetsz valamit össze, káromkodsz és izzadsz, mint egy ló, de amikor kész van, az az elégtétel, az mindent megér. - Szerintem nincs olyan ember, akit nem tölt el boldogsággal s büszkeséggel, ha valamit megjavít vagy valamit alkot, ami hasznos s esetleg szép is. Mint ahogy most is, amint lassan felépül ez az átbújós izé, már csak néhány elemet kell a helyére pattintani és az egészet odarögzíteni egymáshoz, hogy az első kutya ne vigye magával véletlenül.
- Sokat önkénteskedek, igen, meg segítek ahol s ahogy tudok - felelem két kalapácsütés között. Nem szoktam sokat mesélni arról, amit s amiért csinálok. Praktikusabb módszer egyszerűen megtenni, nem pedig beszélni róla. Hacsak nem konkrét információval kell szolgáljak valakinek, akit érdekel a dolog s esetleg szeretne csatlakozni a hadjáratomhoz. Az más. Akkor félórás szónoki beszédeket vágok ki, aminek legalább egyharmada véletlenül káromkodássá fajul, de mit tehetnék? Ha valami érdekel, akkor teljes szívem-lelkem beleadom s kicsit elkap olykor a hév.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=705920#post705920][b]Krushnic Dimitri - 2017.10.17. 16:49[/b][/url]

Vali
☞


Úgy néz rám, mint egy kiskutya, félve, hogy rögtön holtan esek itt össze. Ez valami új. Megint. Nagyon sok mindenről lemaradtam. Vagy csak felnőttünk? Ez olyan szép királyi többes, magában hordozza a lehetőségét, hogy én is felnőttem, ami egy elég bizarr és reménytelen gondolat. De szép. És főleg naív.
- Annál azért szívósabb alkat vagyok - vonom meg a vállam, de azért bíztatóan vigyorgok. A hadjárataim számát tekintve már legalább tucatszor kellett volna különböző okokból kimúlnom, végelgyengülés, halálos átok, hipotermia, szívstopp, miegymás, de valahogy eddig még megúsztam.

- Most szépen traumatizáltad szerencsétlent - bökök a fejemmel a távolodó pincér után. Miért bámulta így meg? Összehúzott szemmel stírölöm Valit. Nagyon megváltozott. Vagy csak jót tett neki a színészet. Vagy rosszat? Nem tudom hirtelen eldönteni. A Roxfortban is már kedveltem - nyilván -, úgyhogy egyelőre nem tudom hova tenni ezt a metamorfózist. És doppio vaníliával? Mi történt a jó öreg kávéval, amit úgy hívnak, hogy kávé, csak ennyi, semmi más, legfeljebb tej meg cukor meg jég mehet bele, s itt vége is a listának.
- Hogy… mindkettő? - Először csak a kávézóra céloztam, de most, hogy jobban belegondolok, akár a fesztivál is furcsa lehet. Bár én is itt vagyok, de én mindenhol ott vagyok. Mugli vagy mágus esemény, nem érdekel, csak ne üljek a fenekemen a négy fal között.
- Utóbbi - vigyorgok rá szélesen, ami elég ijesztő valószínűleg. Legalábbis annak szánom. Nincsenek túl sokan körülöttünk, leszámítva a pincért, de ő láthatóan minél gyorsabban szeretne lerendezni minket, hogy bebújhasson a pult mögé, messze tőlünk. Pont ideális hely a lélekbogarászáshoz, vagy egy jó pletykáláshoz. A kettő egyben is jöhet, amint megérkezik a kávém, képes leszek befogadni új információkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706014#post706014][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.18. 18:32[/b][/url]

Még ha a szememmel nem is láttam, mennyire élvezi, hogy a váratlan helyzetre érdekesen reagálok, valahogyan sejtettem. Mármint egész logikus, ha valaki ezt csinálja, akkor azt nem csak úgy követi el, mindenféle indok nélkül. Egy árva pillanatra sem engedtem meg magamnak, hogy összeszűkült szemekkel nézzek rá, helyette félmosolyra húztam az ajkaim.
- Ritkán kap ilyen értékes tanácsot az ember, köszönöm, hogy engem megtisztelt ezzel.
A szarkazmus olyan nálam, mint másoknál az őszi lebetegedés. Évente egyszer jön elő, de akkor nagyon.
Mióta megszólalt, egyszer sem néztem bele újra a könyvbe, így inkább bezártam azt. Nem szerettem, ha feleslegesen nyitva van egy könyv, nem tudom, lehet valami fura OCD lehetett ez nálam, de mindig kínosan ügyeltem erre.
A munkám említése miatt halványan elmosolyodtam. Gyanítom, nem volt jártas az ázsiai régióban zajló kviddicsben, de ezt már megszoktam. A reakciója viszont újdonság volt, de ha már ilyen vicces kedvében van, nem én leszek az, aki elszúrja az egészet.
- De előre szólok, testrészre nem adok - feltartottam a kezeimet, közben elfintorodtam játékosan. Nem mintha nem lett volna példa erre.
Ahogy bemutatkozott, felcsillant a szemem. Nem hittem sem Istenben, sem a sorsban, de kimondottan örültem, hogy ez a fura figura gyógyító.
- Akkor kedves Jamie, örülök a találkozásnak. Bár én inkább csak általános gyógyításról kerestem, hátha vannak olyan varázslatok, de lehet esetleg bájital is, ami kisebb sebeket segít meggyógyítani. Meg a leápolásuk és hasonló. Tehát otthoni balesetek azonnali orvoslására, ha... nem is tudom, valaki fél a gyógyítóktól, tudjak segíteni.
Nem volt a teljes igazság, de lassan már kezdek hozzászokni, hogy ha kell, akkor hazudok, hogy még gondolat szintjén se hozzam kellemetlen helyzetbe se magamat, se Sebbyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706120#post706120][b]Adam Kensington - 2017.10.19. 13:05[/b][/url]

A rendezvény, amelyre Dwaynenel és a fiával tartunk, a Mágus Motor Fesztivál nevet viseli, azonban nem csak a megbűvölt motorkerékpárokat rajongói és tulajdonosai teszik itt tiszteletüket és vonultatják fel szépségeiket, de az elvarázsolt automobilok is ugyanolyan szívesen látottak.
Fehér színű, régi típusú Jaguarommal gurulunk be az esemény helyszínéül szolgáló, kiábrándító bűbájjal ellátott rétre, amelyen a bódék sokasága közt már ott pompáznak a válogatott járműcsodák. Nem egy hatalmas fesztivál és nincs valami sok részt vevő. Szinte családias a hangulat ezzel a nagyjából kétszáz fővel, akik összegyűltek együtt ünnepelni mágikussá alakított gépeiket.
Leparkolok és kiszállunk. Dwayne kiveszi Seant a hátsó ülésről. Zsebretett kézzel állok meg a kocsim előtt és várom be őket. Több varázsló is biccent nekünk, újonnan érkezetteknek. Egy részük mosolyogva pillant végig rajtunk. Mint azt a kedves kis családokon szokás. Nem tudom, barátomnak feltűnt-e már, hogy néha annak hisznek minket. Minden esetre én aztán nem fogom felvilágosítani erről. A végén még soha nem mennénk így többé sehová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706123#post706123][b]Dwayne Warren - 2017.10.19. 13:25[/b][/url]

Ő csak kicsatolja a gyerekülés biztonsági övét, azt már hagyja, hogy a fia egyedül másszon ki az autóból. Nem mozgássérült és nem is túlságosan kicsi, ő nagyjából, mióta Sean járni tud, azóta nem bajlódik ezzel a dologgal. Teljesen lényegtelen, hányszor kellett a járókelők megvető pillantásaitól övezve felszednie a gyereket a járdáról, aki a fejével tompította a járműből való kiesést.
   -  Ne menj messzire azér'.
Behajol a kocsiba, a fluoreszkáló zöldre bűvölt, héliumos lufi madzagja után nyúl, ami eddig bénán és meglehetősen balesetveszélyesen lebegett a hátsó ülés fölött, majd a gyerek kezébe adja. Indulás előtt, a biztonság kedvéért és, hogy a barátnője ne teremtse le a sárga földig, egy követő bűbájt is szórt a tárgyra, így, ha Sean el is engedné, a lufi a feje fölött marad majd. Innentől pedig, úgy véli, nincs az az Isten, hogy elveszítse a gyerekét egy több száz fős rendezvényen, egy réten, az éjszaka közepén.
Közben szerencsére háttal áll a rájuk mosolygóknak. Csak meg ne tudja, mit gondolnak róluk ilyenkor - a büszkesége biztos nem emésztené meg.
   -  Szóvalakkor... mehetsz.
Ennyivel pedig útjára is engedi az ötévest. Hadd menjen, amerre kedve van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706145#post706145][b]Adam Kensington - 2017.10.19. 21:15[/b][/url]

Úgy gondolom, egy ilyen rendezvény egy gyerek számára is hasonlóan felemelő élmény lehet, mint a felnőttek számára. Még a kis srác után pillantok, de ennél tovább nem figyelem. Főleg, hogy nekem ahhoz nincs is szükségem rá, hogy közel legyen. Könnyen beazonosítom ezen a területen, merre jár és hogy van éppen. Ettől függetlenül tény, hogy az auror módszere igencsak látványos és hasonlóan hatásos.
Nem tudunk még ellépni a kocsitól, mert máris érkezik hozzá néhány csodáló, akiknek nem elég jól megnézegetni és összetapogatni a járgányomat, de fel is tesznek pár kérdést gyorsan, amíg látják, hogy itt a tulaj. A legtöbb szerencsére igen-nem választ igényel csupán. Szóval bólogatok meg fejrázok a párat. Ezzel pedig le is tudva.
Elindulunk Dwaynenel, megnézni magunknak a kínálatot. Lenyűgöző, miket tudnak összetákolni a legfanatikusabbak. Szinte már új gépeket alkotnak néha. Mivel pedig ez egy ilyen esemény, senki nem tétovázik hozzányúlni minden kiállított járműhöz. Itt mindent a szemnek és a kéznek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706176#post706176][b]Dwayne Warren - 2017.10.20. 12:30[/b][/url]

Még futólag összekócolja a sráca rendezetlen haját, a fiú pedig már indul is, a reflektorokkal kivilágított réten pedig a továbbiakban a kék léggömb jelzi a nyomát. Ha baja esne, arról úgyis tudni fog, különben pedig, ugyan már, mi veszély leselkedhet az ő vérére? Szívósabb az annál.
Zavarban helyezi a súlyát néhányszor a másik lábára, míg Adam az idegeneknek magyaráz. Az itt töltött, majdnem tíz év távlatában kijelenthető, hogy valamennyire, cseppet sem irodalmi kiejtéssel, ám töri a magyart, így felületesen érti, mit magyaráznak a vámpírnak és viszont. Ám annak rettentő hálás, hogy őt senki sem kérdezi, így csöndben álldogálhat, amíg a bámészkodók el nem kotródnak a francba.
Tehát, megbűvölt, robbanómotoros gépjárművek. Mintha a Mad Max díszletén sétálnának végig, a mágikus steampunk talán összes kelet- közép- európai képviselője megjelent ma este. Bár ő nem igazán a tapogatás híve, szívesen nézegeti ezeket a vackokat, amikre a gazdáik olyan büszkék.
A lába mellett, rozsdás kerekein eldöcög egy megbűvölt szemetesvödör, tele sörös dobozokkal. Apropó.
Megtorpan. Mintha szükséges lenne, tapogatja végig a nadrágja zsebeit. A pénz megcsörren benne, szenvedő felmorranása jelzi, hogy elhagyott valamit. Eleve ideggörcsöt kap tőle, hogy újfent nem gyújthat rá a gyerekével egy autóban (mert krupja van vagy mi a bánat, nem figyelt, amikor Zója mondta), de, hogy elhagyja a dobozát és már a szabadban se?
   -  Nincs nálad egy... - a mondata félbe marad, rájön, hogy egy marha - Ja nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706238#post706238][b]Adam Kensington - 2017.10.20. 22:42[/b][/url]

Sok mindent lehet mondani erről a fesztiválról, de azt, hogy ne lenne meg a maga különleges, jól felismerhető légköre és hangulata, azt biztosan nem. Benzin, alkohol és más tömény illatok kavarognak a levegőben. Zúg, ami zúghat. Csörömpöl, ami csörömpölhet. Puffog, ami puffoghat. Berreg, ami berreghet. A varázslók és boszorkányok olajfoltos talárban, arcukon idilli mosollyal bolyonganak a járművek közt, a kocsik fényszóróinak világánál.
Kérdező barátomra pillantok. Már sejtem, mit szeretne, de hamar rájön, hogy tőlem sajnos azt nem fogja megkapni. Sétálunk még egy ideig, bejárva a terepet. Végül az egyik kocsmabódéra pillantok. Ott biztos vehet Dwayne valamit, amire rágyújthat. Meg gondolom, meg is szomjazott már. Biccentek hát az egyik asztal felé, így érdeklődve tőle némán, van-e kedve beülni kicsit.
Jól esik most ez a kis közös kiruccanás. Egy ideje nem jártunk sehol. Pedig szokásunk nekivágni olykor az éjszakának. De valahogy mostanában ez elmaradt. Vagy nála, vagy nálam találkoztunk. Esetleg Bogolyfalván a pubban. Nem tudom, van-e ennek bármi köze a családi és egyéb drámákhoz, amik az elmúlt hónapokban lezajlottak. Nyilván lehet. Kicsit kiestünk a régi kerékvágásból. Majd most visszarázódunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706553#post706553][b]Mesélő - 2017.10.24. 17:37[/b][/url]

Miközben hőseink letelepednek az asztalhoz, egyszerre több minden is történik, mint ahogy az ilyen rendezvényeken az lenni szokott.
Sean, akit szabadon engedtek, kihasználja a lehetőséget, és fürge lábait szedve megszökik a felnőttek elől. Okos kiskölyök, tudja, hogy apánál a „figyeld a gyereket” nem éppen azt jelenti, amit. Így hát ő sincs olyan nyugton, mint anyánál. A lényeg, hogy a kis törpe hamar elkeveredik, és mivel női szíveket lágyító tekintete van, nem sokkal később kiköt egy csapat lánynál, akik valószínűleg a rendezvény látványelemeiként funkcionálnak, egyforma, apró ruhájukban. Valahogy egyikük sem gondol bele abba, hogy egy egyedül kóválygó ötéves feltételezhetően tartozik valakihez, így leállnak vele labdázni, játszani, és sorra ölelgetik és cukorral meg csokival tömik. Az biztos, hogy ez a gyerek se fog ma már nyugton maradni.
A két férfi pedig egy-egy tekintetet érezhet magán. Adamet az egyik felszolgálólány szemléli, reméli, hogy a férfi feladja a küzdelmet, és szemkontaktust létesít vele. Amennyiben ez megtörténik, egy kacsintás lesz a jutalma. Kicsit még kivár, illedelmesen engedi, hogy az urak kitalálhassák, mit kívánnak, csak akkor indul el feléjük, kihívóan ringó csípővel. Az asztalnál megállva, a mosolya szélesebbre ugrik, mint a gyereké a cukorkaboltban.
- Mit hozhatok az uraknak? Itt bármit megkaphatnak.
A „bármit” érzékletesen megnyomja, de Dwayne-re szinte oda sem figyel, mindent Adamnek mond.
Mindeközben a másik szempár tulajdonosa, egy tizenhat – húsz éves suhanc, időről – időre rápillantva Dwayne-re, lopja a távolságot. Úgy érzi, hogy vele most megütheti a főnyereményt. Látta már a fickót korábban, párszor. Ő maga persze sokszor meglépett előle, főleg mivel, hogy pitibb lopásokat követett el inkább az alatt, ami alatt az aurorok a nagyhalakat lekapcsolták. De pont, mert a bátyja is auror, tudja, hogy a férfi vastag, és úgy véli hogy olyan hanyag, mint a testvére. Ha megkaparinthatná a pénztárcáját, akkor biztos egy évig is eltengődne valamerre, vagy csak lelépne innen. Pár méter még. elsétál mellettük, majd, mintha épp ott lenne dolga, lopva elkezd hátulról közelebb araszolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=706687#post706687][b]Maja Bojarska - 2017.10.26. 21:01[/b][/url]

Valahol az állatkert eszembe jutásánál én is elvesztettem kicsit a saját fonalamat. Na nem mintha én ne tudnám mi és hogyan volt, illetve egy időben nem voltam képben, de az nem számít. Gondolom senki nem emlékszik csak úgy minden emberre, akivel egyszer összefutott. Jó, életed szerelmére illene talán, de akkor még azt sem tudtam, hogy az mi, meg azt se, hogy ő olyan lehet. Senki nem mondhatta meg előre, buta és undok fiú lesz-e, mint a papi szerint mindegyik. Nem az lett, sőt, szerintem nagyon rendes és okos is, meg most már nem csak egy fiú, hanem az a nagybetűs. Aki gyűrűket húzott az ujjacskámra és szeret. Meg a brekit is fogja a pocimban én tudom. De ez egyelőre még csak a mi kis titkunk.
- Motor? Olyan nagy? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy az előttem heverő darabokat szortíroztam. Kevének is van, egyszer vitt is vele, de megígértette, hogy anyunak nem szólok, szerinte totál kiakadt volna. Nem értem miért gondolhatta ezt, mikor attól majdnem hullott a hajacskája a felnevelőmnek, hogy rollereztem az úton. El is engedtem a témát, van-e néni az életében, biztos nem szeret róluk beszélni, akad olyan is. Anya se szeret, nem tudom Dimcsi pontosan mennyi idős, de lehet hasonlóan gondolkodnak, mert úgy kábé ő is annyi lehet maximum és tanárok is mind a ketten.
- Nem szereted? Te is rosszul jártál már vele? Mondjuk én se csípem azóta, elfáradtam és még szép se lett. Másnap hívtunk inkább festőt, mert a mami azt javasolta. - Mert ugye nálunk, ha a nagyi valamit ajánl, akkor azt erősen teszi, és mintha parancsszó lenne, a papi úgy teszi meg. Néha nem tudom eldönteni, melyikükön állna jobban az otthonka. De ezt nekik sosem mondtam, szeretem őket így. - Ezt meg tudom érteni, mármint annyira összehasonlítani nem, mert én kevésbé pálcikázok, én jobban bízok a kacsóimban.
Ahogy egyre többet csacsogtam, úgy a kezem sem állt meg, és lassan minden darabot sorban átadtam, hogy az utolsó koppintásokkal is összeálljon és lassan felkelve arrébb is húztam, hogy majd a helyére lehessen állítani. Közben jött pár kisebb doboz, mait mikor kinyitottam, láttam, hogy olyan fogtisztítós rágóka van benne, szóval nem pisztergáltam, biztos elkeveredett. Azonban már lehetett hallani pár kutyuskát ugatni lelkesen a közelben, valószínűleg ők már sétáltak volna és felfedezték volna a helyet ilyen félkészen is.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor te egy igazán jó ember vagy. Szívesen elmennék egyszer olyan ételosztós segítőnek is, vagy a nénikkel kártyázni. Amúgy csak a ruháimat szoktam elajándékozni, amik már nem kellenek, azoknak, akiknek szükséges. Örülni szoktak - mondtam végig picit elbambulva pár fémdarabon, amik sehogy nem akartak illeszkedni, nem nagyon tudtam hova valóak.
- Kár, hogy a menhelyeken én még Stitchet sosem láttam. Én befogadnám őt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707125#post707125][b]Dwayne Warren - 2017.10.31. 09:08[/b][/url]

Mindösszesen hat perc szükséges ahhoz, hogy a zajos, szagos és néha túlontúl csillogó tömegben a mellkasa szorítani kezdjen. Ha teheti, általában mindennemű forgatag perifériáján marad, legyen az iskolai bál - amin kötelező a megjelenése és eleve irtózik a küldetéstől -, vagy motoros fesztivál. Így cseppet sem ellenkezik akkor, amikor Adam a fejével az asztalok felé bök.
A maszatos asztalhoz leülve, lehajtott fejjel veszi elő a telefonját, röviden nyomkod rajta valamit, míg egyetlen, halványkék folt nem kezd el pulzálni a képernyőn, fekete mezőben.  Végül üveggel lefelé dobja le maga elé a fára. Ő különben egyáltalán nem ért a mugli eszközök mágikus tulajdonságokkal faló felruházásához - ám milyen szerencse, hogy Adam- en keresztül talált valakit, aki hajlandó volt, nyilvánvalóan pénzért néhány hasznos funkcióval ellátni a jobb napokat látott telefont. No de lényeg a lényeg: a kölyök még egyben van és nem is messze.
Zója büszke lehet rá, milyen felelős apává fejlődött.
Egy lány tolakodik az asztalhoz, mikor ő épp szólásra nyitná a száját. A hosszú, szőke hajszálak közvetlenül az arca előtt libbennek meg, ahogy a pincérlány már-már háttal állva neki, Adam- hez intéz szózatot. A röhögés és a horkantás keverékével forgatja meg a szemét, majd fonja össze a karjait. Csak adja az Ég, hogy ez a csitri rámozduljon a vámpírra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707299#post707299][b]Adam Kensington - 2017.11.03. 22:06[/b][/url]

Míg barátomnak a technika és az atyai fortély segít a gyermeke -valamennyire felelősségteljes- felügyeletében, addig nekem fejlett érzékeim. Nem mondom, hogy folyton szemmel tartom, de néha kiélezem rá magam kicsit. Ebben a pillanatban éppen derűsnek és kiegyensúlyozottnak tetszik ott a távolban, ahol van. Azt persze nem tudom, hogy éppen egy hölgyhad rajongja körül a tisztás másik felén. A lényeg, hogy rendben van. Ha gond lenne, észlelném. Ezért van az, hogy általában mikor Sean mondjuk éppen készül legurulni a lépcsőn, én érek oda hamarabb és kapom el a nagyobb baj előtt, míg Dwayne nem messze a kanapén üldögél. Aztán mikor meglátja, hogy már megint a kölyök segítségére siettem, csak morog valamit, hogy "így nem fogja ám megtanulni, hogy vigyázzon magára".
Azonban nem csak a halandó fiatalságot illeti kitüntető figyelem a szép lányok részéről. Ebben a magamfajta halhatatlan, pár száz éves lény sem szenved hiányt. Érzem magamon a felszolgáló tekintetét. Elpillantok felé, ő pedig rám kacsint és hamarosan már indul is irányunkba. Testbeszéde félreérthetetlen, ahogy a szavai is. Én azonban barátomra tekintek, várva, mit kér. Hiszen itt csak ő fog rendelni. Amit én kérnék, azt nem szokás kihozni.
- És? Mi a helyzet a Rellonnal? - kérdezem Dwaynetől, miután a lányka tovasuhant tőlünk az auror italáért. Említette, hogy házvezető-helyettes lett, de azóta nem nagyon volt alkalma még mesélni. Miközben a választ várom, sajnos nem veszem észre a közeledő tolvajt. Sok itt a különös alak és a szapora pulzus. A barátom pénzére pályázó fiú viselkedése egyáltalán nem kirívó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707329#post707329][b]Krushnic Dimitri - 2017.11.04. 18:24[/b][/url]

Mi, kinézi belőlem, hogy valami pici robogón gubbasztva döcögjek? Olyan please arccal nézek rá s végül elmosolyodok horkantva.
- Igen, olyan nagy. Meg rendes. Eredetileg mugli járgány volt, nem is tudott repülni, de elvittem és megbűvölték. De azt hiszem, nem volt a legjobb bűvölő az alak, mert azóta is rendszeresen lezuhanok vele. - Kicsit elmélázok a dolgon. Nem kéne elvigyem egy rendes szakemberhez? Mármint egy másikhoz, mert az első is annak tűnt, még drága is volt, erre tessék. Néha fogja magát a Hondám és nagyon hiányozni kezd neki a föld, ezért rögvest el is indul zuhanórepülésben felé. A gravitáció nem szeret engem, tudom én. Vagy túlságosan is szeret. Hm.
- Öhm... felajánlanám, hogy elviszlek egy körre, az egyetemnél van leparkolva, de azt hiszem, elég rosszul fogtam neki a meggyőzésnek - széttárom kalapácsot meg szegeket tartó kezeimet, de azért várakozón nézek rá. Lehet, hogy nem ijedt el ennyitől. Elvégre még én is élek, megvan minden végtagom és nincs semmi látható sérülésem. Vagy van? Lehet, hogy sokak számára magyarázatként szolgálna ez arra, hogy hova lettek a kerekeim. Lehet, hogy nem magyarázat, de kifogásnak tuti jó.
- Eh, ne is kezdjük... Azt gondolnád, hogy ez csak a muglik hülyesége, elvégre elég könnyen tudunk mi festeni, de neem... A logika és a szépérzék teljes hiánya nem mugli specialitás.
Gyerekként persze mit érdekelt engem, hogy az, amit összefirkálok, ragasztva vagy festve van, a lényeg az volt, hogy volt elég helyem és aztán anya lila fejjel üvöltve kergetett keresztül a házon. Sokszor kaptam azon magam, hogy a levegőben lógok fejjel lefele, anya meg kivont pálcával jön felém, mint egy norvég tarajos, füstöt eregetve, vérszomjasan. Lehet, hogy ez részben a gyermeki fantázia szüleménye, de nem biztos… Hol is tartottunk?
- Pálcikázni? - kérdezek vissza elszörnyedve. - Mit tanítanak a Bagolykőben? Varázsolni király dolog! - A vége kicsit hangos lett, gyorsan behúzom a nyakam és halkabban folytatom. - Persze, lehet az veszélyes is, de… hogy csinálsz fényt, ha hirtelen kell? Hogy mosogatsz? Hogy… élsz? - A felsorolás végére érve felmerül bennem, hogy esetleg muglik a szülei és akkor mindez neki teljesen természetes. Végülis… valahogy eljutottak eddig ők is és nem tűnik úgy, hogy mostanában készülnének kihalni - bár ez néha kifejezetten döbbenetes fejlemény. A többség rémesen életképtelen, a maradék meg hajlamos arra, hogy a tömegpusztító fegyvereket kiváló ötletnek tartsa. Mi az ilyeneket dementorokkal őriztetjük, náluk meg elnökké választják. Elképesztő.
Közben kapunk egy eltévedt csomagot, amiért két perc múlva egy másik önkéntes odafut hozzánk és el is rohan vele. Kéne még valami munkát kérni. Jól beütöm a helyére a csöveket, aztán nyomkodni kezdem előre-hátra a szerkezetet. Elégedetten engedem le a kezem, amikor látom, hogy nem akar kifordulni a helyéről.
- Vigyázz a kártyázó nénikkel! Olga néni a budanekeresdi otthonból a vérprofi pókerezőket is könnyekre fakasztaná. A múltkor már alsógatyában ültem, mert a pénzem már az első fél órában elfogyott. - Az emlék kifejezetten kellemetlen, de azért hűségesen tűrtem, mert láttam rajtuk, hogy mennyire élvezik. Az azóta sem világos, hogy a kártyázás vagy az én pucérkodásom tetszett nekik ennyire, de nem is akarom tudni. - Soha ne játsszatok tétben - figyelmeztetem komor tekintettel. A többségüknek rohadt sok aranyuk van, mert a hely elég olcsó és a maradék nyugdíjat nincs mire elverni, ritkán járnak ki az otthonból, úgyhogy az egészet felteszik pókerben. De mindettől eltekintve kedvelem az öreglányokat, ők is engem, úgyhogy tetszik az ötlet.
- Ők mindig örülnek a látogatóknak, csak nehogy szombat délután négy és öt között merj menni. Amióta rávették a vezetőséget, hogy szerezzenek be egy tévét, azóta nem lehet lecuppantani a a szemüket a szombati szappanoperájukról.
Valaki közben hevesen integet felénk, úgyhogy felszedem magam a földről s bevárva a lányt, megindulunk a többiek felé. Elég szépen összeállt a játszótér, már csak a teszt-csapatot kell beengedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707831#post707831][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.11. 16:55[/b][/url]

Maximilian
Pécs, Max otthona
öt felé
Kinézet

Hát megjött a levél. Igazából már tegnap megkaptam, de nem vettem észre, mert jó falusihoz mérten, nem sétáltam ki, és néztem bele a postaládámba, ahogy az illendő a mi környékünkön. Igen, ezzel a csúnya tettel bizony elértem azt, hogy helyet biztosítsak magamnak a pokolban. Majd ha lesz időm, sajnálom is a dolgot. Reggel viszont ott volt a hétköznapinak tűnő boríték, amiben volt egy másik boríték, ami igazándiból a levelet tartalmazta.
Először furcsálltam az eljárást, csak később vettem észre, hogy az első boríték belsejében egy üzenet áll. "Tudom, hogy ez a botrány nem segítene rajtad. Veled vagyok. Z." Remek. Ezek szerint bárhova megyek, mindenhol üldözni fog a múltam, még akkor is, amikor ki akarom deríteni, hogy ki a gyerek apja. Pontosabban, nem is én, hanem az egyik lehetséges jelölt, aki aranyhalak életben tartására sem felkészült, akarja megtudni, hogy a lányom a lánya-e. Z pedig biztos, hogy Zoli, akivel akkor találkoztam, amikor Kristóffal is, nem mellékesen pedig ő a legjobb barátja. Nos valóban, nem tenne jót, bár azt nem merem állítani, hogy ezek után nem derül majd ki, akárcsak a teszt megtörténte is.
Viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy elmeséljem Maxnak, hogy az-e vagy sem. Nélküle persze nem nyitom ki a borítékot. Esztert Zójánál rakom le, akinek szintén nem mesélem el az esetet, bár nem mintha elítélhetne, de valahogy mégis. Az ő gyerekeinek ugyanaz az apja, és bár nem házasok, együtt élnek, nekem, ha lesz még gyerekem, biztos, hogy nem ugyanaz lesz az apja, aki Eszteré. Hogy a gondolatok tisztuljanak, mugli tömegközlekedéssel megyek, így a laptopommal, és végtelen mennyiségű Suburgatory résszel felszerelkezve felülök a 13:45-ös Tenkes IC-re, ami 16:40-re ér le Pécsre.
Ki kell kapcsolnom, és nagyjából Dombóvár környékén már azt sem ellenőrizgetem negyed óránként, hogy a boríték nálam van-e. Remek. Mire Maxhoz érek, már szinte olyan, mintha csak baráti látogatóba jönnék. Bár a kapucsengőt valamiért irdatlan bénán sikerül megnyomnom, és ezért olyan elsőre, mintha valaki csak viccelődne vele. Pedig nem, itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707883#post707883][b]Dwayne Warren - 2017.11.11. 21:21[/b][/url]

Kaján vigyora másodpercek alatt olvad le az arcáról: hiába a hely szelleme, a várt műsor elmarad. Adam keresztülnéz a lányon, aki ettől megszeppenve inkább sietve felveszi a rendelését (egy tequila és sör kísérőnek), majd tovalibben. Dwayne szórakozottan néz utána, összefont karokkal könyökölve az asztalra, a szemét akkor veszi le a tovaringó, passzos farmerről, amikor az eltűnik a pult mögött, illetve a vámpír is megszólítja.
   -  Jópofák. Végre megcsináltuk azokat a bűbájokat, amik marhára kellettek már. Kip*csáztuk a fiúkat a lányok szobáiból meg ilyenek és azóta csak csendben lázadoznak. Különben kevesebb baj van velük, mint hittem, eddig nem halt meg és nem is próbált meg lefizetni senki.
Amennyire húzta a száját kezdetben a kinevezés miatt, őt is meglepte, mennyire nem hány be a munka gondolatától manapság. Nyilván ehhez hozzásegít Magnus derék helytállása, illetve az, hogy nem átall csicskáztatni a prefektusokat, ha nincs kedve dolgozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707952#post707952][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.12. 03:50[/b][/url]

A férfi teljesen elveszett térben és időben az utóbbi...talán hetekben. Még megvolt neki az, hogy Lucával a menhelyen tespedtek az ágyon, vagy éppen kiment meccsre, de azóta nem voltak olyan pontok az időben, amik fixen megmaradtak a memóriájában.
Annyiban biztos volt, hogy neki sütnie kell valamit, mert a gyomra napok óta rettenetes hangokat adott ki, valami cukros után vágyódva. Az ebédje pedig nem volt más, mint egy hatalmas adag sütőtök krémleves, arra pedig sok mindent ráfoghat, de nem volt éppen nasi jellegű. Így fuccs a főzésnek, egészen Pestig ment hajnalban azért, hogy szedret vehessen. Volt vagy három piacon, mire sikerült találnia egyet Pestseholsén, rögtön hat teljes dobozkányit vett, majdnem a gatyáját hagyta ott, de ki sem állhatta a fagyasztott dolgokat. Jobb szerette, ha tudta, hogy is néz ki a termék eredeti állapotában és honnan is származik.
Igaz, az éjszakás forgolódástól és a shoppingolástól sikerült annyira kimerülnie, hogy délelőtt aludt, majd megtartott egy előadást, aztán hazament és csak akkor állt neki a sütésnek. Régi recept volt, valami nagyon olasz, amit még a római útja után keresett, hála az égnek az elkészítése sem tartott túl sokáig. Már a konyhában strázsált a sütő előtt föl és alá, mikor a kapucsengő retardált módon gilinggalangolt. Hát Max zavarodottan meredt maga elé, majd szabályosan felszabta a konyhaablakot, keresztbe feküdt a munkapulton és úgy lógott ki a borzas hajával, hogy megnézze, ki és mit akar a csengőjétől.
- ÖÖöö... Iza? Én... ahj. Nyomd meg még egyszer, mert nem fog nyílni! - kajabált le, mielőtt felnyomta volna magát és mielőtt a nő észbe kaphatott volna, már el is tűnt az ablakból, hogy kinyithassa az ajtót. Megvárta a csengőt, majd megnyomta a gombot, amire odalent halk kattanás és berregés volt a válasz. A német ezzel már nem foglalkozott, éppen a kulcsaival zörgött a zárban, majd mikor megfelelőnek érezte az alkalmat, feltárta az ajtót, gyorsan körbepillantott és beinvitálta a nőt a sütemény illatú lakásba. Az invitálás talán kissé erős szó, inkább betuszkolta..
- Szóltál, hogy jössz és elfelejtettem, vagy ez amolyan villámlátogatás?- érdeklődött Liebhart az órára pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=707976#post707976][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 13:03[/b][/url]

Megvallom őszintén, jobb is, hogy egy pillanattal később eltűnik a feje, mert az első gondolatom hatására a megrökönyödés kiül az arcomra: "Ki az az Iza?", azt hiszem olyan régen használtam a másik nevem, hogy elfelejtettem. Max persze nem egyszer Bellának hív, de valahogy most nem tudtam összetenni a kettőt. valahogy a szüleimhez jobban kapcsolódó neveimet elhagytam. A családnevem ma már az utolsó férjem neve, a keresztnevem pedig a kevesebbet használt második keresztnév lett. Mindent, ami hozzájuk kapcsolódott, elzártam valahova mélyre. Várok egy pár másodpercet, mire újra megnyomom a gombot, tippelem, hogy körülbelül mennyi idő lehet az, amíg odaér, végül újra nyomom, és ő beenged.
Nem sietek felfelé, azon gondolkozom, hogy mit is mondhatnék neki, hogyan kéne ezt felvezetni. Olyan kényes ez a téma. Épp mire nagyjából megvan a történet, érek az ajtaja elé, amin ő szabályosan berángat, mintha túsz lennék, vagy kéjnő. Rendesen fáj még két réteg ruha alatt is.
- NORMÁLIS VAGY?
Kiabálok rá élből, amikor végre sikerül megállnom a sarkaimon. Hahó ember, hát nem jöttél még rá, hogy az alacsonyságom miatt nagyon magas sarkakon egyensúlyozok? Komolyan mondom, néha kedvem lenne izomból bokán rúgni. Mekkora marha már.
- Ja és ezt az Izáért.
Illedelmes gyerekként olyan hevesen tartom fel a középső ujjamat, hogy azzal félő, kibököm valamelyikünk szemét. Hát nem hiszem el komolyan, hogy ekkora szemétnek kell lennie.
- Nem szóltam, de attól még nem hiszem, hogy úgy kéne berángatnod, mintha a ribid lennék. A volt nejed vagyok.
Nem szoktam a szemére hányni a tényt, hogy volt idő, amikor egy papír is összekötötte az életünket, sőt, a nevét is viseltem. Egy egész rövid ideig. Közben persze kirángatom a borítékot a táskámból, a laptoptáskát meg lerakom magam mellé a földre.
- Van borod?
Kérdezem úgy, mintha árvaként egy kis kenyeret kérnék, miközben az igazságot rejtő fehér csomagot felmutatom. Bizony fiam, abban van minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708074#post708074][b]Maximillian Liebhart - 2017.11.12. 21:17[/b][/url]

A nő nem eszmélt elsőre, hogy ő lenne Iza, pedig aztán Maxnak voltak ehhez hasonló megmozdulásai. Örüljön, hogy nem lett rögtön mondjuk Penelopé, mert egy olyan nővel találkozott. Mielőtt a nő kiakadt volna, inkább bemászott az ablakból és lassan intézkedni kezdett.
Talán kicsit finomabban is beljebb tessékelhette volna a nőt, de akkor éppen nem akart pletykát és hallotta, ahogyan Mária néni a harmadikon a mankójával kidöcög a korláthoz, hogy hallgatózhasson és esetleg jobban megnézze magának az érkezettet.
- Teljesen, különben most kint lennél és kattanna Mária néni vakuja, hogy legyen bizonyítéka a pletykáihoz - közölte szenvtelen hangon Max, miközben bezárta a nő után az ajtót. Nem volt baja vele, ha a vád megalapozott, de most egyáltalán nem volt rá szüksége, hogy bárki szóba hozza az ex-nejével, akivel nem mellesleg lehet, hogy van egy gyereke.
- Máskor is szívesen - kacsintott a nőre széles vigyorral, mikor az felemelte a középső ujját gyerekes hévvel. Maxot az ilyesmi nem hatotta meg különösebben. Közben persze töredelmesen beismerte, hogy hát neki fogalma sincsen, szólt-e a nő előre arról, fog-e jönni.
- Bocs, hogy nem akarom, hogy fél Pécs arról beszéljen, hogy kivel járunk össze! Pláne nem az egyetem - horkant fel Max, majd a karján lévő órára pillantott és akaratlanul is feljajdult, hogy ha nem vigyáz, a sütemény lassan odakozmál a sütőben, ha nem vigyáz. Valamit előrángatott a nő, miközben letette a laptop táskát, mire Libehart felvonta a szemöldökét.
- Öm, persze, de gyere, mert odaég a sütim - intett a fejével a konyha felé, hogy a nő kövesse, ha nem okoz neki gondot a dolog. A tekintete egy pillanatra megkövülve a borítékra szegeződött, majd elhúzta a száját és már mentek is a konyha felé. Első dolga volt a németnek lekapcsolni a sütőt, majd a kész pitét lerakta a főzőlap részre. Utána a hűtőből elővett egy üveg édes vörösbort, meg két poharat és ledobta magát az asztalhoz.
- Na, mutasd, mi az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=708081#post708081][b]Oravecz Tatiana - 2017.11.12. 22:24[/b][/url]

- Pfff...
Ez egy őszinte, és nagyon túlgesztikulált reakció, sőt, még a szemét is megforgatja. Villanna a vaku. Mekkora tragédia.
- Megtehetem azt is, hogy kimegyek, és elkiabálom magam, hogy a volt feleséged vagyok, sőőőt, azt is, hogy elvált, védtelen nőként megragadtál, betuszkoltál ide, és még a kulcsot is elfordítottad. Manapság ez nem olyan előnyös ám.
Persze eszemben sincs, de könyörgöm, most az, hogy ki jön ide hozzá. Nem hiszem, hogy számítana. Én nem tudok így élni, mármint, most kit izgat a néni, meg az, hogy lefotóznak. Közünk van egymáshoz. És mi van akkor, ha történetesen ő a gyerekem apja? Akkor majd ha látni akarja, akkor a város eldugott szegleteiben, napszemüvegben, kinyúlt pulcsiban, kalucniban látja majd? Maximilian egy tanár jelen pillanatban, nem Lewy, sem Sebby, nekik lenne okuk aggódni. Nem fogok úgy csinálni, mintha a szeretőjük lennék.
- Fél Pécsnek általában megvan a másik fele, és ha elterjed, hogy te vagy a legnagyobb kan a környéken, akkor mi van? Teltházasak lesznek az előadásaid.
Én nem igazán esek kétségbe az ilyenen, de hát ha neki ez ennyire fontos, olyan mindegy. Észrevettem ám, hogy mennyire megnézte a letett táskát, úgyhogy szemét módon, de határozott mozdulattal még a kabátomat is leveszem. Ha neki ez a stílus kell, hát akkor megkapja. Mondjuk jobban nem akarok berendezkedni, de arra nagyszerű, hogy bosszantsam.
- Milyen süti?
Egyből visszaveszek az arcomból, szeretem a sütit, és szeretném, ha adna nekem sütit. Azért illedelmes gyerekként leveszem gyorsan a cipőmet, majd a levelet felmarkolva suhanok is utána, és mélyen beleszimatolok a levegőbe.
- Óóóó ááááfonyás süti. Kérlek, adj nekem áfonyás sütit. Megmondom cserébe, hogy teherbe ejtettél-e.