Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700074#post700074][b]Damien Delacroix - 2017.09.08. 16:08[/b][/url]

Az utóbbi néhány nap a szó legszorosabb értelmében maga volt a pokoljárás. Az ügyfelek csak özönlöttek, hirtelenjében mindenki jogi segítségre vágyott és mintha minden egyes ügy, amin csak dolgoztam az utóbbi időszakban most hullott volna darabjaira. Túl sokan beszéltek egyszerre, tolakodtak és végeredményben mindig arra jutottunk, hogy az egész az én hibám.
Ezen tények teljes tudatában baktattam be és közöltem, hogy a szombati napomon sajnos nem leszek elérhető a fővárosban -csak, hogy megvillanthassak egy farkasmosolyt, miközben emlékeztetem őket, hogy nagyobb szükségük van nekik rám, mint nekem rájuk.
Gödöllőre véletlenül keveredtem, ide hívott az utolsó ügyem és, mivel nem éreztem magamban affinitást, hogy visszautazzak Budapestre egy valamire való hely keresésére indultam. Róttam a sötétbe boruló utcákat és szorosabbra húztam magamon a fekete szövetkabátomat, majd kezeimet a zsebembe rejtettem.
Akaratlanul is Jamie jutott az eszembe és a legutóbbi találkozásunk. Mérhetetlen volt a hiányérzet, az az űr, amit maga mögött hagyott, mikor Magyarországra költözött és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogjuk látni egymást. Budapest nem szerepelt az úti céljaim között, szerettem volna Charlie közelében maradni, ha esetleg valamiért szüksége lenne rám. Anno borzasztóan összetört és, ha akkor nem vagyok mellette, hogy egyben tartsam, talán sokkal rosszabbul végződött volna ez az egész, mint amennyire borzalmas jelenleg volt.
A Red & Black Club neonvillogója szinte kiszúrta a szememet, ezért nem is mérlegeltem sokáig a helyzetet. Odabent az édes félhomályban rendeltem egy whiskyt. Duplán, jéggel, majd a sarokasztalnál foglaltam helyet, nem messze az ajtótól és csak figyeltem a terepet. Az asztalok szépen lassan zsúfolásig megteltek, ahogyan egy nagyobb csapat érkezett, de az én barnáim megakadtak a szőke, hullámos fürtök tulajdonosán. Úgy tűnt, egyáltalán nem áll szándékában vegyülni a kétségbeesetten flörtölő tömeggel és ez a felfedezés mosolygásra késztetett.
Felemelkedtem és jobbról kissé mögé lépve szólaltam meg.
- Nem lesz ez gyors egy kicsit? - Biccentettem a fejemmel a kezében tartott üres pohár felé egy féloldalas mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700468#post700468][b]Damien Delacroix - 2017.09.10. 18:15[/b][/url]

A szőkeség egyértelműen nem élvezte túlzottan a fennálló helyzetet, ezt már azelőtt sikerült leszűrnöm, hogy egyáltalán megszólalt volna. Egyértelműen nem ez volt a természetes közege és valószínűleg pont azért hívta fel magára a figyelmemet, mert annyira nem illett ide. Olyannyira másképpen viselkedett, mint a többi sikongató és ostobán magát felkínáló nő, hogy ha akartam volna sem tudom figyelmen kívül hagyni a jelenlétét.
Elmosolyodtam a válaszára és ittam egy kortyot a saját borostyán nedűmből, mielőtt válaszoltam volna.Tekintetem az általa megnevezett tömegen lebegett és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat. Sohasem értettem, miért szükséges ennyire nyíltan kimutatni, mit is várnak a férfiaktól. Egy röpke pillanatra hiányozni kezdett a francia nők természetes eleganciája és titokzatossága.
- Egyet kell, hogy értsek veled - bólintottam egy aprót és elszakadtam a viháncoló társaságtól, hogy elkaphassam a mellettem álló nő tekintetét. - Meghívhatlak esetleg egy italra? - érdeklődtem aprócska mosollyal, de úgy éreztem pontosabban kell kifejeznem magamat. - Természetesen mindenféle hátsószándék nélkül.
Elfogadtam a felém nyújtott kezet és végig igyekeztem fogva tartani az íriszeit. A zenén és a tömeg csacsogásán át is tisztán hallottam a hangját és éreztem a parfüm illatát körülötte, bár nem tudtam beazonosítani mi is a márkája, de határozottan karakteres illatnak tetszett.
- Damien, roppant módon örülök a találkozásnak, kisasszony! - még egy féloldalas mosollyal is megtoldottam a mondandómat. - Ó, így már világos miért voltál annyira ismerős... az anonim alkoholistáknál találkoztunk.
Tudtam, hogy csak viccel, természetesen. Szimpatikus volt a közvetlensége, mégsem tűnt úgy, hogy kétségbeesetten vágyik a figyelemre, vagy legalább egy férfire, aki ma este elszórakoztatja.
Ha a nevem nem lett volna elég árulkodó, ott volt az akcentusom, amitől ennyire rövid idő alatt nem sikerült megszabadulnom, de valószínűleg soha nem is fogok tudni.
- Franciaországból, szűkebben Párizsból - beleittam a poharamba, majd felvont szemöldökkel fordultam felé. - Mondd csak, miért vagy itt, ha ennyire nem élvezed?
Érdeklődve vezettem végig rajta a tekintetemet és komolyan kíváncsi voltam a válaszára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=700519#post700519][b]Damien Delacroix - 2017.09.10. 22:00[/b][/url]

- Egyáltalán nem értettelek félre - biztosítottam a kisasszonyt egy görbület kíséretében.
A helyzet valóban nem fest túl jól, a hely tömve van kétségbeesett, pocakos férfiakkal és magamutogató nőkkel. Kriszta helyében valószínűleg én sem lettem volna túl boldog. Őszintén szólva nem vagyok oda az ilyen jellegű helyekért, az elmúlt napok után azonban szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, még akkor is, ha nem egészen arra számítottam, amit végül kaptam.
Megvillantottam egy félmosolyt, ahogy kiejtette a nevemet, majd szándékát abszolút nem leplezve végigfuttatta rajtam a tekintetét. Valamit valamiért alapon én is hasonlóan reagáltam, barnáim bejárták a szőkeség minden egyes négyzetcentiméterét és igyekeztem minél inkább az agyamba vésni a képet. Értékeltem a humorát, de viszonylag hamar túllendültem rajta, mert sokkal inkább felkeltette a figyelmemet az, ami ezek után hagyta el az ajkait.
- A nyelvünket? Miért is?
Nem mondom, hogy nem futott át az agyamon az a bizonyos gondolat, minden esetre igyekeztem elhessegetni, hogy a velem szemben álló nő ne vehesse észre a változást. Az ajkaimon továbbra is ott csücsült egy mosoly és érdeklődve fúrtam íriszeimet az övéibe. Ha a kedves barátom most távolról figyelt volna bizonyára egy halvány mosollyal konstatálja, hogy Damien visszakozni kezdett, de ez egy külső szemlélő számára abszolút nem feltűnő változás volt.
Kihúztam magamat, ismét ittam egy kortyot és a többieket kezdtem figyelni, ahogy Kriszta beszélni kezdett. Az álláspontja érthető volt, én sem szívesen töltöttem volna az estémet ezzel a társasággal, sőt valójában munkatársakkal sem, de ez természetesen csak az én álláspontom.
- Nagyon szívesen hazaviszlek, ha esetleg nem éreznéd jól magad - ajánlottam fel gondolkodás nélkül a lehetőséget, miközben visszafordultam felé. - Bármit, amit a kisasszony szívesen fogyasztana.
Megvillantottam egy féloldalas mosolyt és felé nyújtottam a karomat, hogyha esetleg elfogadta, akkor együtt léptünk a pulthoz. Intettem a felszolgálónak, aki egy bólintással jelezte, hogy máris jön, majd visszafordultam a nő felé, aki láthatóan egyre rosszabbul érezte magát a kollégái viselkedése miatt. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és egy önkéntelen mozdulattal a füle mögé simítottam egy szőke tincset.
- Mit szeretnél inni? - Tettem fel a nyilvánvaló kérdést. A háta mögé pillantottam a minket figyelő társaira és felnevettem. - Ne érezd rosszul magad miattuk. Őszintén nem éri meg.