A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.
A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.
A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat. Tulajdonos: Woodarn Collenwen Üzletvezető: ifj. Eckert Sándor (NJK) Bolti kisegítő: Wouter Lodewijk Collenwen
Nyitva tartás: H - Cs: 10:00 - 18:00 P-Sz: 10:00 - 20:00 V: 10:00 - 16:00
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja offline RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Írta: 2015. december 21. 13:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=554860#post554860][b]Rachel Octavia Amber - 2015.12.21. 13:38[/b][/url] Clarie és KarynRachel aznap esős időre ébredt, viszonylag korán kelt, mert megbeszélte Clarie-vel, akit a napokban ismert meg, hogy elnéznek a faluba, mert a lány szeretne venni egy kis kedvencet magának. A diáktársa is a Rellon házba járt, mogyoróbarna színű szeme és haja volt, valamint tele volt vidámsággal. Ahányszor összefutottak, sugárzott belőle az életöröm, emellett igazi energiabomba volt, és lelkesen állt hozzá a dolgokhoz. Rachel díjazta ezeket a pozitív tulajdonságokat, amennyire megismerte szimpatikus volt neki a lány így első benyomásra és az egyik barátnőjére emlékeztette, aki hasonló egyéniség volt. Még nem járt a faluban, ezért izgatott volt és örült annak, hogy végre kimozdulhat az kastély falai mögül. ~ Csak ne lenne ilyen pocsék az idő, tiszta szívás. Végre egyszer kimozdulok messzebbre, erre elcsesződik az időjárás.~ -zsörtölődött magában a Rellonos, miközben készülődött a nagy kiruccanásra. Hosszú, fekete nadrágot, fekete lapostalpú cipőt és egy fehér alapon fekete pöttyökkel díszített blúzt viselt, hosszú haját pedig lófarokba fogta. Miután elkészült, felvette középhosszú, fekete szövetkabátját, melyen kapucni is volt és úgy indult neki az útnak, esernyőt nem vitt, mert egyszerűen rühellte. A faluba beérve kissé megázott, de nem vészesen, szerencséjére nem tévedt el út közben, így a megbeszélt időben odaért, a pontosságra amúgy mindig is ügyelt. Rachel észrevette, hogy Clarie nincs egyedül, ugyanis ott volt egy szőke hajú, kék szemű lány is, akit Rachel még nem ismert. - Helló Clarie! -köszönt diáktársának, majd odafordult a másikhoz is és bemutatkozott neki: - Szia, Rachel Octavia Ambernek hívnak, de hívj csak Rachel-nek. -mosolygott az ismeretlen lányra, miközben odanyújtotta a kezét, hogy a kezet fogjon vele, ahogy a bemutatkozásnál illik. Pár perc múlva végre megenyhült az idő, elállt az eső és kicsit előbújt a nap a felhők mögül, aminek a Rellonos kifejezetten örült. - Eldöntötted már, hogy milyen állatot veszel? - kérdezte Rachel, miközben Clarie felé fordult és érdeklődően tekintett rá. Szerette az állatokat, így izgatott volt, hogy most lehetősége nyílik többet is megcsodálni, bár magának nem vett volna, mert bőven elég volt neki a kígyója, amellyel jól elvolt. A lány egybéként sem tartott volna olyan kedvencet, ami több gondoskodást igényel, nem szerette a macerát, úgyhogy nem is gondolkodott azon, hogy beszerezzen egy új állatot magának, hiszen még a növények is kipusztultak körülötte, vagy túlöntözés, vagy kiszáradás következtében. Ez volt a szomorú valóság, Rachel kíváncsian várta diáktársa válaszát, közben pedig a másik lányt méregette, és eltűnődött azon, hogy ki lehet ő és egyáltalán milyen jellemvonásokkal bír.
|
|
|
|
Jeges Karina INAKTÍV
Hóvirág offline RPG hsz: 122 Összes hsz: 962
|
Írta: 2015. december 21. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=555506#post555506][b]Jeges Karina - 2015.12.21. 23:05[/b][/url] Rachel & ClarietteFurcsa dolognak tartotta Karyn a sorsot. Kiszámíthatatlan volt, soha nem tudta előre, hogy mi miért történt aztán végül mégis meg lett rá a magyarázata. A leányzó az ok-okozat elvnek állította be a dolgok működését, és arra törekedett mindennap, hogy csak jó dolgok történjenek vele. A sors keze volt abban is a ludas, hogy ő és a kis gólya, Clariette összeismerkedtek, meg talán a szőke képessége. Azóta jól elbeszélgetnek, ha találkoznak, a kicsi imádta őt, és ő is a kis sárkánybébit. A minap épp kitalálta Clar, hogy szeretne magának egy kiskutyát, Karyn csak biztatta mosolyogva, tudta, hogy neki úgysem lehet, ráadásul most épp elég gondja van a kicsi Lydiával. Még aznap szólt a gólya a szőkének, hogy mikor szeretne menni a kisállat kereskedésbe, és azt is közölte a hősnőnkkel, hogy csatlakozni fog hozzájuk még egy személy. Karina kíváncsisága fellobbant, és alig várta a találkát. Amikor eljött a nagy nap, Karyn tisztába tette és megetette a kislányát, Lydiát, akit egy projekt keretein belül együtt nevelgetett Travissel, a babakocsiba betéve az apró lánykát elindult kifelé a faluba. Odafelé gügyögött, beszélt a műcsecsemőhöz, ki el is szundított, amíg leérkeztek. - Szia, Clarie'. Shh, halkan, Lydia most aludni el. - mutatóujját ajkai elé helyezte, hogy nyomatékosítsa a csendet. Hiába volt borús, esős az idő, Karyn közelében egy esőcsepp sem maradt meg, hisz a szőke mindet hópehellyé változtatta, ami ott volt tőle egy karnyújtási távolságra. - Kutya? Az nagyszerű lenni. Mi lenni neve? Persze, én szíves megnéz te kutya és trükk. - mosolyogva felelte, amikor odalépett hozzájuk egy háztársuk. Karina jeges tekintetével azonnal végig mérte a lányt, tetőtől talpig. - Szia Rachel, én Jeges Karyn. - elmosolyodott és jéghideg kezét nyújtotta oda a lánykának, aztán illedelmesen kezet rázott vele bemutatkozásképpen. - Én örül, hogy megismer te. Amíg a két lánybeszélgetésbe elegyedett, Karyn lehajolt a kicsihez, és felhajtotta azt az eső és hó lepergetőt, amivel eddig le volt takargatva a csöppség. A kislány még mindig édesen szunyókált, halkan felkuncogott a szőke és felnézett, látta, hogy az újonnan lett ismerőse őt és a babakocsi lakót figyelte. - Ti megnéz én kicsi lány? - sutyorogva intett oda nekik.
|
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
|
|
|
Szentgáli Krisztina Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. április 21. 22:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=588761#post588761][b]Szentgáli Krisztina - 2016.04.21. 22:18[/b][/url] Szofia
Teljesen tanácstalan voltam. Apa rábólintott a háziállatra, beigazolódott minden feltételezés, de azt közölte, hogy nekem kell eldöntenem, mégis milyet választok, ő ebben nem tud segíteni, de annak örül, hogy így legalább nem leszek egyedül otthon. Egyik háztársammal beszéltem meg a találkozót, és örültem, hogy időben sikerült megtalálnunk egymást a bejárat előtt. - Szia, Szofia! – köszöntöttem, és a bolt felé biccentettem enyhén. – Mehetünk?Nagyon vártam már, hogy végre megcsodálhassam azt a sok állatot, fix, hogy varázslényt fogok választani, de hogy milyet, az még kérdéses volt. Valami olyasmire gondoltam, ami kis termetű, mivel én is picike voltam még, alig százötvenegynehány centi, szóval igen, kicsike. És elvileg az egyetlen tizenhárom éves a házamban, ujjé, lehet, rekordot döntöttem? A nagylány mellett igencsak gyerkőcnek éreztem magam, mint a legtöbb háztársam mellett. Mondhatni, egészen megszoktam a környezetem, nem mászik senki senkinek a nyakára, mindenki teheti a maga dolgát, egyszóval földi édenkertben éreztem magam. A másik három házban nem hinném, hogy jól éreztem volna magam, nem mintha nagy bajom lett volna velük, de túl nyitottak és tolakodónak tűntek nekem. Számomra idő kell, mire valakit ténylegesen a bizalmamba fogadok, és megosztom vele a gondolataimat, életem eseményeit. Ilyen embert eddig még nem igen találtam, ritka, mint a fehér holló, de ami késik, nem múlik. - Szerinted mi legyen? Olyan nagy a választék – Azért is hívtam el Szofiát, hogy idősebb, tapasztaltabb lévén jobban átlátja, mi az ideális háziállat egy kastélybeli diáknak, ami még a szobatársaknak sem lehet zavaró.
|
|
|
|
Berecz Eszter INAKTÍV
Eszti // Hetti offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 55
|
Írta: 2017. március 19. 18:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=668777#post668777][b]Berecz Eszter - 2017.03.19. 18:46[/b][/url] Eliza A nap már magasan járt az égen, mikor elhatároztam, hogy megnézem magamnak ezt a Bagolyfalvát. Úgy értesültem, iskola időben nem lesz már lehetőségünk meglátogatni a falut, tehát most kell kihasználnom az alkalmat. Arra gondoltam vásárolhatnék magamnak egy-két ruhát, új füzeteket, tollakat, de akár még egy új kiskedvenc is beleférhet a "büdzsé"-be. Szerencsémre egy kellemes, napsütéssel teli tavaszi napot választottam erre a célre, így egyszerű farmerdzsekit vittem csak magammal. A Fő utcán sétálgatva egyszercsak förtelmes szag csapta meg az orromat: főleg bagoly és kneazle ürülék vegyítve. Elsőre legalábbis így tűnt. Egyből a bűz forrását kezdtem keresni, így fedeztem fel egy kis boltocskát hatalmas táblával: Mindenki Bestiája Állatkereskedés. A kirakatot meglátva, rögtön elfelejtettem miért is indultam el. Ahhh!! De éédesek vagytok! - gondoltam magamban és már a kezemben is volt az ajtókilincs. Belépve, apró termetemnek köszönhetően csak, épphogy nem találkozott figyelmetlen fejem egy annál keményebb és bizonyára ütközésnél csúnya nyomot hagyó ketreccel. Jesszus! - meglepődve mély levegőt vettem, de túltéve magam a megrázkódtatáson, tekintetem az üzlet további berendezésére terelődött. Mindenhol különféle állatok ketrecekben, akváriumokban! És innentől elvesztem.
|
|
|
|
Komilli Eliza INAKTÍV
This is me.. offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 21
|
Írta: 2017. március 20. 19:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=668965#post668965][b]Komilli Eliza - 2017.03.20. 19:24[/b][/url] EszterÉletemben nem jártam még Bagolyfalván, így ki nem hagytam volna a lehetőséget, hogy eljöhessek ide. Levakarhatatlan volt arcomról a vigyor, ahogy a faluban sétáltam. Próbáltam mindent megjegyezni, amit csak tudtam, de képtelenség volt annyi mindenre odafigyelni egyszerre. Fogalmam sem volt, hogy mit akartam venni, vagy csak egyszerűen nézelődni akartam, de abban biztos voltam, hogy megérte idejönni. Megpillantottam egy állat kereskedést. A szagra fintorgással reagáltam, mert nem igazán bírta a büdöset, de mivel állatokról van szó, mindenképpen meg szerettem volna nézni, még akkor is, ha fullasztó volt a levegő. Mikor beléptem, egyből a baglyok felé vettem az irányt, még akkor is, ha nem akartam egyet se venni. Szerettem volna megnézni őket, mert olyan aranyosoknak tűntek. Miközben nézelődtem, megláttam egy korombeli lányt, aki szintén nézelődött. Gondoltam odaköszönök neki, még ha nem is ismerem. - Szia - sétáltam oda mellé.
|
|
|
|
Berecz Eszter INAKTÍV
Eszti // Hetti offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 55
|
Írta: 2017. március 20. 19:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=668983#post668983][b]Berecz Eszter - 2017.03.20. 19:58[/b][/url] ElizaOutfitTekintetem össze-vissza ugrándozik a baglyok, crupok, puffskeinek és bólintérek között. Persze az abszolút kedvenc, ami megbabonáz ha már csak a szőrére nézek: a morgondár. Minden vágyam, hogy egy ilyet beszerezzek, persze szüleim elmagyarázták, vagy legalábbis próbáltak ezzel lerázni, hogy ennek tartásához már különleges engedélyekre lenne szükségem. Azt meg ők nem hagyják jóvá... Apukám nagyon jól tudja milyen veszélyes is tud lenni egy-egy állat, főleg ha nem határozott kezekbe kerül. Pedig igazán tudhatná, hogy egy-két okosság rajtam ragadt miközben mellette játszadoztam, amíg ő foglalkozott a varázslényeivel. Egyelőre nem nagy mozgolódást láttam a boltban, sehol egy eladó, vásárló. Bár nem mernék mérget venni rá, akkora hegyekben állnak a ketrecek, bármelyik mögött megbújhatott egy kisebb termetű személy. Aztán egyszer csak hallottam a bejárati ajtó nyikorgását. Egy fiatal lány lépett be az üzletbe, úgy tűnt nézelődni jött, azonban egyszer csak mellém lépett. - Hello. Mi van ott melletted? Közben egy ketrecre mutattam, amiben egy menyét szerű állat aludta mély álmát, közben mélyeket szuszogott. - Nekem ő kell! Hol itt egy eladó? Hahóó! - Tekintetem végig pásztáztam a helyiségen, próbáltam benézni mindenhova. Ekkor megláttam a pulton egy csengőt. Finoman megnyomtam a rajta lévő gombot, mire azonnyomban megjelent egy kedves arcú férfi és így szólt: ~Kezit csókolom, kishölgyek! Sándor vagyok, miben állhatok rendelkezésükre?~ Mindeközben a lány felé fordultam, hátha ő is szeretne segítséget kérni.
|
|
|
|
Komilli Eliza INAKTÍV
This is me.. offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 21
|
Írta: 2017. március 20. 20:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=668991#post668991][b]Komilli Eliza - 2017.03.20. 20:15[/b][/url] Eszter - Nem igazán vagyok képbe a varázslényekkel - nevettem fel. Az állat egy menyétre hasonlított. Éppen aludt, ami aranyos volt, még ha menyétről is van szó. Nem igazán szeretem a menyéteket, ami azt illeti. - Tényleg aranyos.. - mosolyodtam el. A lány után mentem, mert nagyon érdekeltek a fejlemények. Mikor megjelent egy bácsi, vártam, hogy a lány elmondja az óhaját, viszont ő meg rám nézett, arra várva, hogy szólaljak meg. - Én csak nézelődni jöttem - nevettem fel. - Vagy, hát nem is tudom.. Régóta szeretnék már egy macskát, viszont nem tudom, hogy melyik fajta lenne a legjobb választás - gondolkoztam el.
|
|
|
|
Berecz Eszter INAKTÍV
Eszti // Hetti offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 55
|
Írta: 2017. március 20. 20:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=669005#post669005][b]Berecz Eszter - 2017.03.20. 20:38[/b][/url] ElizaOutfitAz üzletben valami oknál fogva kevésbé érezhető az az átható állat"szag", ami még az utcán megcsapta az orromat, de mindenképpen ezerszer fülledtebb volt a levegő, mint odakint. Farmerdzsekim inkább nyűg volt rajtam, minthogysem kényelmes öltözék lenne, így kibújtam belőle és lazán a derekamra kötöttem. Így már könnyebben mozogtam. Próbáltam közelebbről is megnézni magamnak kiszemelt állatomat, de ismeretlen kiléte miatt csak óvatosan hajoltam felé. - Jó napot kívánok! A nevem Berecz Eszter és érdekelne, miféle állat van ebben a ketrecben? A menyétszerű lény félig a ketrec allján levő vastag földrétegbe ásta be magát, biztosan ott érzi otthon magát. Az eladó férfi rövid tájékoztatást adott arról, hogy ez egy jarwey és XXX besorolásba tartozik. Ezt hallva szomorú arccal, de illedelmesen megköszöntem a segítséget. - Köszönjük szépen! Még akkor szétnézük picit. Esetleg azokat a szakkönyveket szabadna megnéznünk? Érdeklődtem, mire igenlő választ és egy gáláns mosolyt kaptam Sándortól. - Volt már kisállatod? Nekünk rengeteg! Apukám velük foglalkozik. A pult mögött a padlótól a plafonig érő polcot különféle könyvek töltötték meg. Bármi is érdekel, vagy bármi ami csak egy kicsit is megkörnyékezi a varázslények témáját, abból mindenbizonnyal található minimum egy példány. - Fú macskákhoz nem értek. Azt tapasztalatból tudom, hogy a sziámi cicák nagyon vadak tudnak lenni. - közben egy kneazlere tekintettem - De százszázalékig biztos vagyok, hogy ő sem egy ártatlan bárányka! - S játékosan rámosolyogtam.
|
|
|
|
Kincsessy Glória Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Baglyot vennék Írta: 2017. július 2. 15:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=688059#post688059][b]Kincsessy Glória - 2017.07.02. 15:14[/b][/url] Vékonyka, szinte már nagyon is soványnak tűnő lányka lép be az üzletbe. A háta mögött beáradó fény tehet róla, hogy szinte zörgőnek tűnnek csontjai. Citromsárga egyberuhája, napsárga hajráfja, és pink-piros bagolykeretes szemüvege van, amit hasonló színű kopogós cipővel tett elviselhetőbb egységgé. Zavartan lép beljebb, bár inkább toporog. Majdnem át is esik egy üres kalitkán, ami hatalmasat zörren. Ijedten kapja szíve elé a kezeit, majd szája elé hogy fel ne sikítson, aztán ujjait tördelve gyorsan leszorította maga elé. - Hahóóóó! -Halózik halkan. - Csak baglyot szeretnék venni. Engedélyem is van hozzá! ... Bár csak szülői engedély. De úgy tudom ez is elég. Hahóóóó! Kérem! Diák vagyok a kastélyból! Szeme lassan hozzá szokik a sötéthez. Az amit a kirakatban látott csak elszomorította ugyan, de azért a remény lesz az utolsó ami meghal benne. Úgy hallotta ugyanis, hogy van kölyök baglya a boltosnak. Nem bízott a mások által felnevelt varázsbaglyokban. De nevelt már fel szülőhelyén baglyot, és tudta milyen ragaszkodó és okos tud lenni egy félig házi kedvenc tollas jószág. Nem akart felnőttet. Sok a tanulni való a suliban, de ez még szinte mind csak szárazanyag tartalom kevés gyakorlati tudással. Kell valami amivel lekötheti ezt a hiányt. Neki KELL az a kölyök bagoly! Képes és tud is fizetni érte akár dupla árat is. Csak ne ebben a bűzben és zsúfolt káoszban kelljen felnőnie annak a szerencsétlen kicsinek. Észre veszi a kákalag akváriumát a káosz közepén. De most még ez sem érdekli. Csak az, hogy megtalálja az a pici életet, ami neki érkezett ide. Tudja. Érzi. Már a neve is eszébe jutott mire a bolthoz ért. Hunyor. … (folytatása megírva: 07.03.) Kis idővel megjelenik a boltos, és köszönti a lányt. „Jó napot kisasszonyka! Jóóó napot!” Glóriát kissé megdöbbenti a köszönés, hiszen az a kákalag mögül érkezik. De hamar kiderül, hogy Sándor nem úszott egyet a melegben, pusztán mögüle emelkedett fel. A megnyújtott jóóóó annak köszönhető, ahogy tápászkodott felfelé. Öregebb emberre számított, de azért nem döbbent le mert nem egy százéves matuzsálem gügyörög neki hála a jó égnek. -Jó napot kívánok! Úgy hallottam, van önnek kölyök gyöngybaglya. Szeretném megvenni öntől. Igyekszik határozott lenni, és kimutatni, hogy tudja, mibe vág. Pénzileg, tapasztalatilag, és évek számát illetően is. Attól még hogy diák, bizony tudja, mit akar. És meg is fogja szerezni. Hozott elég sarlót, nénikéje még támogatta is, hogy az összes megtakarításán megvegye magának élete első saját kedvencét. Főleg, hogy hasznos kedvencről van szó, nem is kellett sokáig győzködnie. Tapasztalt alkudozó. Mondjuk olyan helyen, mint egy keleti bazár, még nem próbálkozott, de oda nem is vágyik. De ki tudja, mennyi tapasztalat szorult egy ilyen boltosba. És nem szívesen alkudozna olyan nagyon vérre menően. Viszont valamiért, ahogy a boltos arcára nézve azonnal észre vette, a boltosnak nem volt szimpi az ötlete. Vagy nem volt már nála egyetlen kölyök bagoly sem, vagy valamiért nem örült az ajánlatnak. Felegyenesedett, szálegyenes derékkal szembe fordult Glóriával, és jóóóól megnézte magának. Majd a hosszúra nyúló mustra végén, amikor úgy látta, hogy Gló nem enged az elhatározottságából, jött az első teszt: -60 galleon! Mondja gyorsan, és tovább figyel. Glória lassan elkezdi a fejét ingatni, szemeit Sándor szemeiben nyugtatva. -Nem. –Válaszolja a lány határozottan.- Nem fizetem ki egy felnőtt bagoly mugli eszmei értékét. 10 galleon! –Bök vissza merészen, bár tudja, hogy ez meg nagyon pofátlan alul ajánlás. - Kis hölgy! Legalább ne ilyen merészen! –Ül ki halvány mosoly Sándor arcára.- Fizesse ki az állat költségeit kérem! –Ingatja a fejét, de tudja most már, hogy nem lesz unalmas innentől, míg meg nem egyeznek. - 15 galleon. Nem fizetek többet. És ha nem tévedek, egy szökellésből kiesett fióka amúgy sem ér többet. A közeli erdőben vannak ilyen baglyok. Ha akarnék, megtehetném, hogy magam keresek egyet. De mivel Bagolykőn tanulok, tudja jól, nem sok esélyem lenne egy macska elől megmenteni időben egyetlen fiókát sem a kijárási tilalom miatt. De ha akar, -összefonja a karjait a mellkasa előtt, és határozottan Sándor szemeibe néz- szenvedjen vele maga míg felneveli, bár úgy látom, van elég dolga a többi jószággal, nem hogy még egy kölyök felett bébicsőszködjön. Úgy tapasztaltam, nagyon kellemetlen a kialvatlanság ennyi állat között. És ugye egy kis állatka még bőven igényel élelmen kívül törődést is, akár az éjszaka kellős közepén többször is. 15 galleon! De ha gondolja …-hátat fordít, hogy távozzon a boltból, ha nem lehet meggyőzni a boltost- … szenvedjen vele maga. Én csak jót akartam. Sándor felkacag, és ebből a nevetésből kihallatszik, milyen jól szórakozik a tulaj. Talán még élvezi is a kis alkucserét. -Magácska aztán tud. De nem ön az egyedüli érdeklődő. Egy baglyocskát már elvittek, és a másik érdeklődő is ennyit ajánlott. Meg aztán ez pont csak arra elegendő, amit eddig erre a tollgombócra költöttem.- Bök a háta mögé kissé balra. Egy kalitkában egy szürke is tollgombolyag gubbaszt a félhomályban. Glória majdnem elsírja magát, amikor meglátja milyen magányos szegényke. A testvérét eladták mellőle, az életkedve valószínűleg mostanra a béka feneke alá került. Lassan enni sem lesz hajlandó, és akkor az állatkufárnak nem marad más, csak a bele ölt, és elúszott galleonok. Oda sétált, és bedugta a kezeit. A kis jószág még csak mozdulni sem volt hajlandó. A szemeit sem nyitotta ki. - De hiszen ez félig a halálán van! –Kiáltja el magát Glória.- Egy halott tollas jószágért dehogy fizetek én ennyit! Mire felérek vele a suliig, döglött a madár! –Néz dühösen Sándorra, akin látszik, ezt a csatát elvesztette. Ha most nekiáll magyarázkodni, veszít az értékből, amit eddig legalább megkapna. Hatalmas sóhaj kíséretében emeli fel a kezeit, jelezve, hogy feladja. Halvány mosoly ül ki az arcán, de hallatszik a hangján, kicsit azért bosszantja a dolog. Nem nyerne az egészen semmit? -Nézze kis hölgy! Legalább fizesse ki nekem a kalitkát és azt az ellátmányt is, amit még két napra vettem neki. Mindet odaadom, de fizessen ki nekem 18 galleont. Azért nekem is élnem kell valamiből! Glória még mindig kissé haragosan nézve fordul karba font kézzel Sándor felé, de a hangja már nem dühös. -Rendben. De a kalitkát én választom ki. Ez a ketrec nem megfelelő ennek a szerencsétlennek. A végén megegyeztek huszonkét galleonban, és Glória gyors léptekkel igyekezett fel a suliba, a gólyaszobáig, ahol pár napja egyedül maradt hála a jó égnek. Így legalább a kis bagoly nyugodtan panaszkodhat az este kellős közepén, senkit sem fog zavarni, amíg levedli a fiókatollait.
|
|
|
|
Kováts Marcell INAKTÍV
Éjfélherceg offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 665
|
Írta: 2017. július 10. 00:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=689327#post689327][b]Kováts Marcell - 2017.07.10. 00:16[/b][/url] (O)Szkár Napsütéses szombat délelőtt van. A madarak csicseregnek, a szél lágyan cirógatja a fák lombjait, valahol messze egy őzike iszik a patakból. És akkor bumm. Hirtelen egy tornádó bukkan elő a semmiből, elpusztítva mindent, amit csak tud, és... Ó, igen. Pontosan ez történne egy bűnrossz katasztrófafilmben. Eh, undorító. Milyen szerencse, hogy Marci életében semmi katasztrófa nem jelentkezett... még. Egyébként a leírás első fele érvényes, valóban pompás napnak nézünk elébe. A mi kis vöröskénk pedig éppen lábait szedi a faluban, az állatkereskedés irányába. Ugyanis Scarlettel - egyik barátjával a kastélyból - megbeszélték, hogy ők bizony közösen vesznek egy állatot. Még nem tudják mit, de valami mozgó, puha, simogatható élőlényt. Ez pont kapóra jött a srác számára egyébként, hiszen egyedül képtelen lenne egy állatról gondoskodni - és túl sok pénzt ki sem perkálna érte - de így a felelősség és a zsozsó is megoszlik. Milyen remek! Meglepő módon ő érkezik meg előbb, holott általában rá kell várni minimum tíz percet. Úgy dumálták le, hogy a bolt előtt várják meg egymást. A biztonság kedvéért azért bekukucskál az ablakon, hátha megpillantja a szőkeséget. De nem. Hm... Akkor még egy darabig ebben a pozícióban marad.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2017. július 10. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=689374#post689374][b]Scarlett Conroy - 2017.07.10. 11:38[/b][/url] Marciii A szőke már akkor tudta, hogy rossz ötletei vannak, amikor Kolosnak azt mondta, hogy menjenek az út túloldalára, és a börtönben kötöttek ki. De ez a legújabb még talán ezen is túltett. Egy macska mellé - és ha Hajna állatát is számítjuk akkor egy süni mellé is - akarnak vásárolni még egy kis házikedvencet. Mindenesetre a szőke nem foglalkozott a veszélyekkel, és hogy talán a főbérlő lassan kidobja őket onnan. Boldogan sétált a bolt felé, hogy előtte találkozzanak, aztán együtt találják meg a jószágot. Mikor megérkezett, mosolyogva figyelte, ahogy Marci az üzlet ablakán kukkant be. Azt nem tudta pontosan, hogy most vajon felméri a kínálatot, vagy őt keresi e. - Szia! Találtál valami jót? - kérdezte Scar utalva az előbbire. - Netán kinéztél egy cukinak tűnő patkányt, amit a macskám megehet? - természetesen ennek semmi esélye nem volt, hiszen Luna is pont akkora volt, mint egy nagyobb termetű patkány. - Na jó, kerítsünk valamit! - nyitott be az épületbe, és szinte majdnem vissza is fordult. Lévén, hogy ő közepes termetű, így nem pont szembe találta magát a csapat tündérmanóval, de attól még elég ijesztően hatott, ahogy elkezdtek rá vékony hangon visítozni. Szép kis kezdet...
|
Itt járt Lala
|
|
|
Kováts Marcell INAKTÍV
Éjfélherceg offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 665
|
Írta: 2017. július 12. 11:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=689891#post689891][b]Kováts Marcell - 2017.07.12. 11:04[/b][/url] Scar Marcinak nem kell túl sok időt magányosan tölteni, az ablakon át bámészkodni, ugyanis hipp-hopp megérkezik a társasága, Scarlett Conroy személyében. Nem állítom, hogy BFF-ek lennének, de mindenesetre jól kijönnek egymással, s már hetekkel ezelőtt letették a kisujjesküt, hogy ők bizony közösen szereznek egy állatkát. Eleinte úgy volt, hogy a Mancs-helyről fogadnak örökbe egy kutyát - vagy bármi mást, ami van -, de Marci inkább szeretett volna egy teljesen vadiúj kiskedvencet. - Hali! - fordul a leányzó felé - Ami azt illeti, egy kákalaggal szemeztem, de talán valami szárazföldi kellene inkább, amit tudunk szeretgetni. Bár a patkány sem olyan rossz... - felnevet. Végülis az az állat másra valóban nem alkalmas. Marci nem is érti, ki az az elvetemült, aki képes egy patkányt háziállatként tartani, ugyanis nem egy diáknál látta már a kastélyban. Hm. Furcsa. Ahogy belépnek Scar megtorpan egy pillanatra az idióta tündérmanók láttán. Marci automatikusan a füléhez kapja a kezét, s tesz előre egy-két lépést. Számos kellemetlen emléke van ezekkel a lényekkel kapcsolatban, főleg mikor legendás lényeken ismerkedtek velük. Ah... szörnyű volt. - Valami béna, átlagosat válasszunk, mint például egy macska, vagy egy bagoly, vagy valami menőbbet? - ő szíve szerint az utóbbira voksolna, de hát nem egyedül fogja birtokolni az állatot, bármit is vesznek. Mindenféleképpen valami olyat akar, amit jól meg tud gyömöszölni, ha olyan kedve. - Úristen, imádnám, ha lenne egy crupom - mondja csillogó szemekkel, miközben a közeli kutyust bámulja. Hát nem ennivaló! Vagyis... leginkább az enne meg mindent.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2017. augusztus 10. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=695679#post695679][b]Scarlett Conroy - 2017.08.10. 17:59[/b][/url] Marcii A lány arca eltorzult, ahogy beléptek és szembe találta magukat egy rakadt állattal. Méghozzá a rosszabbik fajtból. Szinte azonnal követte társát, aki úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha kicsit arrébb húzódnak a hangos lényektől. - Hát, van egy macskám, aztán volt egy örökbefogadott sárkányom. Azt hiszem a legmenőbb állat díjat már megnyertem, de próbáljunk meg találni valamit, ami megpróbál vetekedni vele - összegezte az élményeit eddig a háziállatokkal, miközben egy mozdulattal kiseperte a kelletlenül arcába kúszó hajtincseket. - Cru..mi? - kérdezte összezavarodott arccal a lány, és a fiú után nézett. - Ugye nem gondolod komolyan? Ez az izé egybe lenyelni Lunát! - ez ősidőktől kezdve így volt. A macska mellett nem fér meg kutya, punk tum. - Mit szólnál, ha valami ennél...aranyosabb állatot választanánk? Mint egy...ilyen izé - bökött valami madárszerű lény felé. Vagy legalábbis annyi biztos volt, hogy szárnyai voltak a lénynek. De amikor a lány elkezdett felé közeledni, a bestia teljesen megőrült, és a kalitkájában össze-vissza kezdte el dobálni magát. - Na jó, visszaszívom. Ne akarok őrült pulykákat a házamban - fordult el a megszelesedett állattól tanácstalanul. Mondhatnénk olyan sok állat volt ott, hogy a bőség zavarában nem tudta maga sem, hogy mit akar.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Hannah Schwarz INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie° offline RPG hsz: 184 Összes hsz: 352
|
zárva vagyunk Írta: 2017. szeptember 29. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704337#post704337][b]Hannah Schwarz - 2017.09.29. 18:59[/b][/url] - szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium- #outfitNem tudtam volna megmondani, éppen mi volt rosszabb hatással a kedélyállapotomra, az a pisis szőke kislány, az a nyamvadt és vérszomjas rágcsáló, vagy Lewy ingadozása, ahogy belé kapaszkodtam. Hát nem nyilvánvaló, hogy szeretnék nem felnyalni a betonon? Erre mit csinál a kedves férjem? Zsivitel tovább meg még úgy inog alattam, mint hajó vihar idején. Jó, hogy egyikünk se tengeribeteg. Merem remélni, sosem leszünk, az évek alatt megúsztuk, ne most induljon útjára a vacsora díszkörítéssel. - Shhhh, majd elhallgattam, ha megbeszélted azzal a szőrössel, hogy merre van az arra. Ami asszem jobbra, vagy balra. Melyik irányból jöttünk? Jó, lehet, hogy én is kicsit többet beszéltem, és érzésem szerint a szavaim elharaptam, elhadartam, vagy motyogtam is néhol. Pont úgy néztünk ki, mint akik értik a dolgukat, ráadásul a csinike cipőim se akartam újra beáldozni, így tényleg hallgattam és vártam a lengyel mi a halált csinál. Aztán olyan kisebb ugrás volt nálam fejben, nem tudom, hogyan mozogtak a lábaim, de valami új épület mellett arra eszméltem, hogy Lewy valami doboz tetejét kéri tőlem, félig meg egy lefordítotton fekszik. - Milyen tető? Jó’ van, hozom - emeltem égnek a kezeim, aztán pont olyan kecsesen, mint egy vemhes tengerimalac eldöcögtem az ajtóig, ahol hevert a doboztető. Kisebb balfantasztikus mozdulatokat követően magamhoz öleltem és egy laza mozdulattal oldalba hajítottam vele Lewyt. - Bocs, életem. De mit csinálsz?
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. október 1. 05:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704538#post704538][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:12[/b][/url] Talán egyszerűbb lett volna, ha külön-külön billegünk tovább és nem egy hatékonytalan karavánban, de megtörtént, így csak tengeribetegen hánykolódtunk át az utca másik felére. Már alig vártam, hogy tényleg elhallgasson, holott ez nem volt kilátásban, meg amúgy sem vágytam rá, de... várjunk, akkor ez most hogy is van? Mindegy is. Csak a Lewyk megint nem értenek teljesen egyet. Elgondolkozva tekintettem körbe, hogy eldöntsem, melyik irányból is érkeztünk, majd a megfelelő irányba mutattam, talán egy kicsit túl hevesen is, de akkor már mindegy volt. - Nem tudom ez épp melyik, de arról - mondtam határozottabban, mint amennyire ezt elhittem. A dolgok bizony felgyorsulni látszottak ezután, mert a következő pillanatban már egy dobozon feküdtem, alattam a vérmes, szőrös bestia küzdött a szabadságáért, de ha már megszereztem, nem ereszthettem el. Nem lett volna méltó az akaratomhoz. - Az a tetó, nincs fél minute se hogy említettem - közöltem enyhén hisztérikus hangon, mert nem az ő belső szerveit akarta kizabálni éppen egy ilyen lepra-donor. Hannah a kifutós énjét megszégyenítő kecsességgel odatotyogott a fedőért, majd egy jól irányzott mozdulattal hozzám vágta. Vakon tapogatóztam utána, hogy aztán felülve izomból a dobozra vágjam és rá is szorítsam, tutira ne szökhessen meg. - Menjünk, te ex-Bojarska, mielőtt még meggondolja magát a kis szőrös, hogy nem érdekli a kislány - ültem ott a seggemen, mint egy eltaknyolt őz, s kb annak a magabiztosságával is keltem fel, de a dobozt sziklaszilárdan tartottam, elindulva.
|
|
|
|
Hannah Schwarz INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie° offline RPG hsz: 184 Összes hsz: 352
|
Írta: 2017. október 1. 21:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704618#post704618][b]Hannah Schwarz - 2017.10.01. 21:45[/b][/url] - szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium- #outfitSokat akartam, de rá kellett jönnöm, hogy egyre kevesebbre vagyok gyönyörűen koordinálva képes. A lábaim már csak akkor találtak ütemet, ha azt egy fél éves csapkodta egy játékzongorán. Esküszöm még hallottam is a fejemben a dallamot, de az is lehet, hogy csak teljesen elborult már az alkohol és fáradtság kettősében. Bár a tény, hogy Kevét ma leittuk még büszkeséggel is töltene el. De azt hiszem ott még lecsaltam pár kört, most már rápótoltam. A lengyelekkel nem próbálok meg rövidező párbajt nyerni. Soha többet, ezt egy ideje már tudom. Ellenben az irányokkal, így igyekeztem Lewyre hagyatkozni. - Öh, akkor előre megyünk, aztán majd… balra, a másik balra. Annak a sárga szarnak az oldalán fordulunk le. - Sikeresen emeltem a kezem jobbra, ezért is javítottam, legalább még időben. Már persze a kislányhoz vezető út kapcsán. Egyre jobban szétesett minden, nem csak járásban, beszédben is. Nálam a vég, mikor elhallgatok, azt senki ne akarja! És jött a csiribu csiribá. Lewy a dobozon. - Oh mein Gott. Mindjárt, de türelmetlen vagy Häschen - felháborodva emeltem a kezeim, amik leginkább lebegtek össze és vissza, de tettem a dolgom. Próbáltam. Maradjunk annyiban, hogy eleveztem a levegőben a tetőért, majd egy jó dobás után visszatopogtam. Éppen akkor, mikor nagy dörömböléssel csapta a dobozfedőt lezárva a kis szőrösre. - És felállnál? - érdeklődtem meg csípőre vágva a kezem, mert nem igazán értettem, hogy ha ő ül, akkor hogy menjünk. Bár ez a kérdés szerintem így még sosem hangzott el tőlem, vagy most csak én nem koncentráltam a pontosságra. Aztán feltápászkodott, én meg elindultam vezetve őt, a bokám többször fordult el, mint amit a szalagok szerintem bírnak, de úgy érzem edzett nő vagyok, menni fog ez.
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. október 9. 05:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705282#post705282][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 05:45[/b][/url] Hozzánk képest a kígyó egyenes vonalban közlekedett, de ez nem gátolt meg minket a nagy célok kitűzésében, na meg a haladásban sem. Hiszen a fekete mamba is előbb-utóbb odaér, ahová menni akar, hiába megy olyan degeneráltan. Szedd a hasadat! Kissé elködösült pillantással igyekeztem felvázolni lelki szemeim előtt, merről is jöttünk, de egyrészt nem voltam biztos benne, másrészt nem érdekelt. - A északdélre? F*ck, keletnyugatra? A arra! - mutattam irányba, egészen megzavarodva egy részén az útmutatásnak. Sárga? Hol? Az mi egyáltalán? Aztán mire észbe kaphattam volna, már nem is az irányról csevegtünk, hanem rajta feküdtem a csapdáján a vérmes fenevadnak, amit tőrbe csaltunk a szőkével. - Te is az lennél, ha parányi, karmos patákat éreznél a bőrödön! Ugyan a dobásba, amellyel a tetőt hozzám juttatta, majdnem belehaltam, de végül mindez nem történt meg. A törpe tappancsos rém sem tépte ki a hasnyálmirigyemet, így rákényszerítettem a dobozra a tetejét, mielőtt még megszökhetett volna, vagy likvidált volna engem. A kérdésre bután meredtem rá pár pillanatig, majd az a bárgyú mosoly terült el az arcomon. Lepillantottam, majd ismét fel rá, megnyaltam kicsit az ajkam, majd ismét elvigyorodtam. - Szeretnéd, mi? El kéne hozzá egy segítő kéz - közöltem végül, de csak a kezem nyújtottam, hogy az isten szerelmére, akkor igazán felsegíthetne. Megoldottam egyedül, nálam volt a doboz is, de a segítsége már kellett. - Akkor hova is megyünk?
|
|
|
|
Hannah Schwarz INAKTÍV
Blondie° | Német Barbie° offline RPG hsz: 184 Összes hsz: 352
|
Írta: 2017. október 10. 15:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705379#post705379][b]Hannah Schwarz - 2017.10.10. 15:07[/b][/url] - szülcsinapcsi | július 7. | Előzmények: Baako Bestiárium- #outfitNem ment ez a merre, honnan és hova dolog, körülbelül, mint egy törött iránytűben, annyira lehettünk magunkban biztosak. Nincs ezzel baj, előbb vagy utóbb mindig otthon szoktunk kikötni, min kéne aggódni? Biztos megtörténik ez majd ma is, szerintem volt már rosszabb. Közben kiszúrva az ismerős, sárga házat mutogattam, de sokkal elfoglaltabbak lettünk a cincogival. - Karmos paták? Jézus, te egy degenerált egeret fogtál? Fogalmam sincs milyen arcot vágtam, de a kezeim egyből magam elé kaptam grimaszolva, hogy fúj, ez egyszerre rémisztő és undorító is. Ezek után még annyira se sajnáltam, hogy úgy hajítottam azt a tetőt neki. Túlélte, stram gyerek ez a lengyel, miért féltsem? Ha két vasgolyó közt nagy yoloban tud vigyorogni heti többször is, akkor nem most kezdek el jóbaráti aggódással nézni rá. Igazából csak összefont karokkal pillogtam, hogy akkor most maradunk, vagy mi van. - Peeersze, alig vártam, hogy javasold - villantottam csillogó mosolyt, bár inkább úgy nézhettem ki, mint aki nagyon becsiccsentve élete cipőire pillog kipirosodott arccal. Aztán egyből jött a komoly fej, majd a szemöldököm is felszökött. - Van két szép saját kezed, és esküszöm a következő doboztető jobban fog fájni - ciccegtem le, ahogy kicsit sem kecsesen elindultam, hogy akkor kövessen. Nem voltunk olyan messze az utcától és a háztól, így ahogy elhagytuk a boltokat, már felfénylettek a házak. Na itt voltam gondban, mert csak körülbelül volt meg, melyikbe lakik az a Kussos Barackos lány. Megálltam az egyik előtt végül és előre hajolva az alacsony kapuhoz a rajta lévő családnevet próbáltam kiolvasni.
|
|
|
|
Lewy Bojarski INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy offline RPG hsz: 1199 Összes hsz: 2273
|
Írta: 2017. október 12. 21:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705525#post705525][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 21:28[/b][/url] A degenerált egér nem tudom, hogy milyen lehetett, valószínűleg olyan, mint ez, csak sokkal kisebb. Mert ez bizony nem akkor avolt, mint egy egér, sokkal inkább, mint egy patkány, macska, sőt, egy ház! De ugye, hősies voltam és elfogtam. - Nem, ez egy degenerált... cucc - meredtem a dobozra, amiben vad vergődést folytatott a kreatúra, de nem eresztettem, mert ha most elengedem, akkor kitör a dobozból és vérbe fojtja a forradalmat. Öööö, minket. Szóval, vér, meg fürdő, az lesz itt. Hannah arcán látszott is a megrökönyödés, hogy mi történik itt, milyen lényt sikerült elfogni és miért. - Tudtam, ismerlek már jómadár - forgattam a szememet, mert ugye, ki az az egészséges nő, akinek legalább egyszer nem fordul meg a fejében, hogy szívesen segítene fel engem? De azért még pont láttam azt a kissé elrévedt, mosolygós arcot, amit produkált. - Olyan lelombozó vagy - horkantam fel, de aztán elindultam, magamtól felkászálódva és szorongattam a dobozt, mintha az életem függne tőle. Lassan elhagytuk a boltok jelentette csillogást és beértünk a lakóövezetbe, Hannah pedig majdnem az első háznál legörnyedt olvasgatni. - Nem, szerintem az még nem az, ne csináld már! - nógattam, hogy haladjunk tovább, ha valaha oda szeretne érni, letenni az ajándékot. //Folyt köv: Macskabagoly utcza 6.//
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 13. 09:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716394#post716394][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.13. 09:13[/b][/url] Norbert - Több héttel Mexikó után Küllemem Selva olyan csendes és már-már érdektelen volt mostanában, hogy úgy éreztem, mintha átvette volna a hangulatomat, vagy csupán lebetegedett, ahogy a gazdája, csak míg ő valóban elkapott valamit, addig nekem a lelkem roppant össze? Meglehet. Szvelovszkyt azóta sem láttam, talán kerültem is, hiszen a patikában engem helyettesítőt mind a mai napig nem váltottam le. Sokszor néztem rá azóta a bal tenyeremben lévő seb nyomára. A szállodai szoba poharának szilánkja egy félhold alakú heget hagyott, ahogy ujjaim ráfeszültek. Mindig ő jut eszembe róla, és fáj. Ráadásul, mióta nálam vannak a birtok iratai, azon tűnődöm, vajon ez egy újabb esély, jelző tábla életem útján és követnem kellene iránymutatását, vagy csupán egy adomány, melyet nem szabad veszni hagynom és a köz javára kellene fordítanom. Nem tudom, azóta sem tudom. Az orromat is alig dugom ki egy ideje a lakrészemből, most is csak szeretett vörös kandúrom miatt léptem át a patika küszöbét, hogy elmenjek neki némi gyógyszerért és egy új kaparófáért, amin játékok is vannak. Hátha felvidul tőle. Ebben bízom. Hiszen rajta kívül senkim sincs itt. Ataksak nagyinak ugyan megírtam mindent, kicsit finomított verzióban, mint ahogyan valójában történt, de ő messze van. Mást pedig nem terheltem Antonon kívül a nyűgömmel, de vele sem túl sokat társalogtunk a történtekről, mert ő nem az a fajta ember, aki mélylélektani szemináriumokkal foglalkozna. Az üzletben a sok ketrec és állat közt nagy nehezen megtalálom a boltost, akitől igyekszem segítséget kérni. Kedves ember, készséges és alapos, bár a berendezés trehánysága alapján minden bizonnyal szétszórt, persze a nettség rólam sem feltétlenül mondható el. Hajam kócos kontyba fogva, szürke, jelen pillanatban kinyitott kabátom alatta egyszerű fekete kivágott pulóvert és szintén fekete nadrágot viselek, hozzá szürke bokacsizmát. Arcom fáradt, tekintetem fénytelen, sok könnyet hullattam de egy pár napja már nem sírok, így szemeim nem vörösek, csak karikásak. A bánat karmai igen mélyen beleszántottak lényem eddig oly ragyogó talajába, mint nehéz eke, húzott barázdát szívembe szerelmem önhibámból való elvesztése. Azóta tetoválásaimat hosszan tartó bűbájjal fedtem el, fülemben a szokásos három helyett csak egy pár fülbevaló van, amit még az nagymamámmal vettünk, amikor Krakkóban jártunk, a tizennegyedik születésnapomon. Pipacsot mintázó, különleges darab, amit még az egyik vásárló hölgy is megjegyez. Halvány mosollyal hálálom meg szavait. Most csupán ennyire futja tőlem. Elkeseredett és szomorú vagyok, bár igyekszem titkolni, látszik rajtam, hogy alapvető alvászavarom mellett egyéb bánat is lterheli szervezetemet.
|
|
|
|
Szvelovszky Norbert INAKTÍV
Lovardatulajdonos || Horrorszerző offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 79
|
Írta: 2018. március 14. 21:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716513#post716513][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.14. 21:16[/b][/url] Ena, Dalma, Balázs - Több héttel Mexikó után Az elmúlt hetekben annyit gondolkoztam Enán, rajtam és rajtunk, hogy már kezdtem teljesen beleőrülni. A munka szerencsére sokszor elvonta a figyelmem a problémákról, de hetek óta nem alszom rendesen, csak bámulom a plafont, és próbálom kitalálni, vajon mit ronthattam el. Elrontottam-e egyáltalán? Nem tudom, és megint képtelen vagyok írni, fantáziavilágom bezárta kapuit zaklatott elmém előtt, és azóta kint rekedve mászkálok magányosan a falai előtt. Két napja azonban megérkezett a felmentősereg. Zita végre belátta, hogy rajta kívül senkinek nem tesz jót, ha távol tart minket egymástól a gyerekekkel, akiknek bár nem vagyok a biológiai apja, nevelőjükként és elsősorban barátjukként mindig is fontos része voltam az életüknek. A tizenkét éves Balázs nem sokat változott mióta nem láttam, és az ő legnagyobb bánatára egy centit se nőtt azóta, de szerencsére nem csak külsőre, de belső tulajdonságait tekintve is maradt a régi. Türelmes, nyugodt, kedves, vidám lényének közelsége mindig jót tett, és olyannyira hasonlít a sajátomra, mintha valóban a fiam lenne. Dalma azonban teljesen meghökkentett. Hosszú, barna haját rövidre vágatta és majdnem fehérre festette, a ruhája látványától meg majdnem megfagytam. Tény, hogy tizenhat évével eléggé benne jár a kamaszkorban, de nem hiszem, hogy csupán ez ennyire kifordította volna magából. A válást jobban okolnám érte. Csevegését hallgatva azonban nem tettem szóvá megváltozott kinézetét, mert abból azt szűrtem le, hogy azért olyan sokat mégsem változott az én kislányom.
Most, hogy már második napja vannak nálam, és nagyrészt felfedezték a birtokot és megismerték a hátasokat, úgy gondoltam ideje, hogy kicsit a faluban is körülnézzenek. Mivel Balázsnak nemrég volt a születésnapja, és mint kiderült mindenképpen valami kisállatot szeretne magának, a varázslény kiskereskedés felé vesszük az irányt. Belépéskor köszönünk, és én csak aztán nézek körül igazán. Odabent tartózkodnak már páran, és nem is akárkik. A nő, akit szeretek most kevésbé virul, mint szokott, bizonyára miattam. Na, nem mintha rajtam ne látszódnának az álmatlan éjszakák nyomai. - Húú, Norbi, nézzük meg a patkányokat! - húz maga után Balázs, és miközben felvetem neki, hogy talán egy bagollyal jobban járna, még vetek egy pillantást Ena felé. Nem veszem észre, hogy a mögöttem haladó Dalmának feltűnik a nő iránti érdeklődésem, aki azonban megvárja míg öccse teljesen leköti a figyelmem újonnan kialakult patkányrajongásával, és elindul Ena felé. - Megtudhatom, hogy mi köze magának az apámhoz? - áll meg előtte felvont szemöldökkel, mosolytalanul, szigorúan számonkérő arckifejezéssel. Bár bátornak mutatja magát, fél a nő reakciójától, de attól jobban, hogy nevelőapja még messzebbre kerül tőle, mint amennyire már így is érzi, hogy eltávolodnak egymástól. Jobb kezét a háta mögé rejti, hogy eltakarja remegését, a balt viszont csípőre teszi, hogy határozottabbnak tűnjön.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 14. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716523#post716523][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.14. 22:47[/b][/url] Norbert, egy kamaszlány és egy fiú Először fel sem fogom, hogy kit látok bejönni, a boltos beszél hozzám, a gondolataim azonban egészen máshol járnak. Próbálok a férfi javaslataira koncentrálni, de nehezen tudok, mert üres lélekharangnak érzem magam legbelül. A kék szempár azonban, mely egy pillanatra tekintetem keresi, azonnal kijózanít abból a depresszív delíriumból, amiben jó ideje lebegtem már. Itt van. Ő az és rám néz. Igen, semmi kétség, Nor halad el mellettem, ám egy fiú vonja magával, akiről nem igazán tudom kicsoda lehet. Amennyit látok belőle, mert szemeimmel kísérem őket egy darabig, olyan tíz év körülinek tippelem, de nem hasonlít rá, így magamban elvetem, hogy a fia volna, inkább az egyik rokona, talán a keresztfia vagy az unokaöccse. Azt sem tudom van-e egyáltalán testvére, de az lehet a legvalószínűbb magyarázat a gyermek jelenlétére, hogy egy rokona. - Arról tudnék, ha volna gyermeke, azt elmondta volna!- nyugtatom magam, mégis remegő és szomorú szívvel, fordulok vissza az üzletvezetőhöz, hogy megköszönjem neki a segítséget. Ezután kifizetem és elteszem az orvosságot a táskámba, s feltett szándékomban áll mihamarabb kisétálni innen, mert ha a férfi, akit még mindig szeretek eddig nem jött ide hozzám, nem valószínű, hogy később megtenné. Azt hiszem a gondolkodási idő neki arra volt elég, hogy elfelejtsen engem és mindent. Ettől a teóriától nyomban a düh és a bánat egyszerre szorítják meg jeges, kemény ujjaikkal torkomat, de nyelek egyet és elindulok az ajtó felé. Ekkor toppan elém egy éles nyelvű, ingerült kamasz lány és az utamat állva kérdőre von. "...az apámhoz?..." visszhangzanak fülebe szavai. - Hát mégis az ő gyermekei! - elkeseredésemben sikítani tudnék, de a higgadtság komor álarcát öltöm helyette magamra, pedig ott tombolnak bennem a fájdalmas kételyek hadai, ádáz küzdelmet vívva ép eszemmel- Vajon mit titkolt el még? Talán nős is? Nem! Az nem lehet! - igyekszem úrrá lenni hangomon, tónusát sötétté és komollyá tenni, hogy válaszomból ne érződjön ki mennyire megalázottnak érzem magam ebben a pillanatban - Az orvosa vagyok - olyan egyszerűen peregnek ki ajkaimon a szavak, mint elpattant gyöngysor szemei szóródnak szerteszét a padlón. Szinte koppannak és lyukat ütnek a lelkemen. Pedig őszinte, igaz hazugság minden egyes szó, mert valóban meggyógyítottam egyszer és esküm szerint megtenném bármikor, ha az élet úgy hozná. Talán ezért is volt ilyen könnyű kimondanom, bár az a szomorú sóhaj melyet a mondat előtt kiadtam elárulhatja a lány számára, hogy több van a dolog mögött - Ne haragudj, de most mennem kell -folytatom, de nem fordulok hátra, pedig legszívesebben megtenném, mégis megállom, s csak a lányra figyelek, egyenesen rá nézek átható pillantású, felemás lélektükreimmel, majd kisvártatva ellépek mellette.
|
|
|
|
Szvelovszky Norbert INAKTÍV
Lovardatulajdonos || Horrorszerző offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 79
|
Írta: 2018. március 15. 17:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716557#post716557][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 17:00[/b][/url] Ena, Dalma, Balázs - Több héttel Mexikó után Balázs hajthatatlannak tűnik, már ami patkánytulajdonossá válását illeti, így hát megpróbálok segíteni neki kiválasztani a megfelelő példányt. Mindeközben nem veszem észre, hogy Dalma már Enával beszél. - Az orvosa? - vonja össze értetlenül a szemöldökét, és egy pillanatra félni is elfelejt a saját maga által generált szituációtól. - Miért lenne szüksége orvosra? Beteg? A rettegés újra összeszorítja a szívét, de ez másféle félsz, mélyebb, csontig hatoló, mely minden erőt kiszippant az emberből. Agya azonban hazugságot szimatol. Ahogy a nő beszél, a sóhaja, sőt Norbi rá vetett tekintete is egészen mást sugall, elvégre nem véletlenül állt elé kérdőre vonni. - Ne kamuzzon! - rázza meg a fejét ingerülten. - Ha olyan beteg lenne, hogy szüksége lenne saját, állandó orvosra, szólt volna róla. Ő nem olyan ember, aki ilyesmit eltitkolna előlünk. Látható, hogy a lány teljes mértékben bízik nevelőapjában, róla elképzelni rosszat talán nem is tud. Ellenben a nő rosszul indít nála a hazugsággal, amivel anyja is sokáig etette mindannyiukat. A főszerkesztő úr a legjobb barátja. Csak kirándulni mennek. Csak a munka miatt kellett olyan sokáig bent maradni. Hazugság mind, és erre Dalma figyelme igazán ki lett élezve. Mikor Ena indulna, utána nyúl, megragadja a karját, majd rögtön el is engedi. Csupán reflex volt, meg is bánja, de nem akarja, hogy a nő ilyen könnyen lelépjen. Odébb is lép, hogy kicsit elzárja az útját, miközben egy rövid időre apja felé pislog, hogy lássa az még mindig öccsével van-e elfoglalva. Norbinak továbbra is csak a hátát látja, és Balázs lelkesedésének hangjai bizonyára minden mást elnyomnak a férfi számára. - Maga az új nője igaz? - vágja rá nem túl udvariasan, figyelmen kívül hagyva Ena távozási szándékát.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 15. 20:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716594#post716594][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.15. 20:05[/b][/url] Nor, a lánya és a fia Egyetlen kemény, hideg, fagyos pillantás, mellyel egészen a lelkéig hatolok. Kékem háborgó tenger, vörösesbarnám lobogó tűz. Nem szólalok meg, nem válaszolok neki, nem nyugtatom meg és oszlatom el félelmeit, melyek kiülnek arcára. Lelkem mélyén megértem és átérzem, ami vele történik. De vajon volna-e értelme felfedni az igazságot egy olyan szerelemről, ami annyit sem ért az Apjának, hogy ő maga beszéljen róla neki. És aminek minden jel szerint már vége van. Ami az orvosi részét illeti a dolognak, civilben vagyok, s bár talán kötelességem segíteni, mégsem teszem. Így nem, ilyen megalázó helyzetben nem. Miért is tenném? Milyen jogon kér számon engem? Nem, nem azért dacolok vele, mert egy kamaszlány, vagy mert az ő lánya, hanem azért, mert ezt senkinek nem tűröm el. Gyógyító vagyok, de egyben ember és nő is és nem hagyhatom, hogy a méltóságomba így beletiporjanak. Semmi többre nem méltatom a lány undok és sértő magatartását mint erre az egy tekintetváltásra. Azzal, hogy még ráadásul megfogta a karomat és, hogy elém próbál állni, csak szítja bennem a haragot. - Nem vagyok az új nője! Ebben biztos lehetsz! - emelem fel hangom, ám nem rá, magamra haragszom, hogy hittem és reméltem és szerettem. Megint csalódtam. Táncos múltam révén egy könnyed oldallépéssel kikerülöm a lányt és kimegyek az ajtón. Nem jutok azonban messzire. Az üzlet melletti sikátorban előbb a falnak dőlök, majd lassan lefelé csúszva térdre rogyok, lábaim nem bírják tovább tartani testem és lelkem terhét, ahogyan szemeim sem a bennük gyűlő könnyeket. Zokogni kezdek, számra szorított kezembe sikítok a fájdalomtól. A szüleim és az unokanővérem halála rázott meg csak ennél jobban. - Miért?! Miért?! - kiáltom ég felé vetett fejjel - Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?! - kérdem a magasabb hatalmat, mely életünk fonalát fonja, s amiben valahol mélyen mindig is hittem. Abban, hogy minden okkal történik, hogy célja van a szenvedéseinknek éppúgy mint a boldogságunknak. De mi ez a cél? Ahogy a helyzet most áll, nos nem tudom. Mély lélegzetet veszek, megtörlöm szemeimet, felállok és visszamegyek a boltba. Nem hallgatok a saját józan eszemre. Belépve odamegyek egyenesen a lányhoz. - Az voltam, a nője voltam. Nem! Valójában szeretem, jobban, mint azt el tudnám mondani, de elszúrtam! - hangom remeg a kétségbeesésétől, ereje és tónusa azonban kemény és őszinte, mint az igazság, amit elmondtam a lánynak általa.
|
|
|
|
Szvelovszky Norbert INAKTÍV
Lovardatulajdonos || Horrorszerző offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 79
|
Írta: 2018. március 15. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716614#post716614][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 21:22[/b][/url] Ena, Dalma, Balázs - Több héttel Mexikó után A hangos szóváltásra fordulok meg, de már csak azt látom, hogy Ena elhagyja a boltot, Dalma dacosan összeszorított szája széle pedig remegve lekonyul. Bár rá nézek, ő nem viszonozza a pillantást, inkább elfordul. - Nézd meg azokat a ketreceket is! - biztatom egy fejsimogatás kíséretében Balázst, és a bolt egy távolabbi sarkába mutatok. Ő előbb a nővérére, majd rám néz, végül bólint. Okos tekintetén látom, hogy rögtön megértette miért lett arrébb küldve, és nyugodt jelleméhez illően hiszti nélkül teszi, amit kérek tőle. Mire azonban újfent Dalma felé fordulok, legnagyobb meglepetésemre Ena is visszatér. Hangján hallom, hogy zaklatott, és tudom, hogy bármennyire is felnőttnek akar tűnni a lányom, belül még mindig egy bizonytalan kamaszlány, aki ezt a helyzetet biztosan nem tudja kezelni. Melléjük lépve finoman megérintem Dalma vállát, mert látom rajta, hogy már vágna is vissza valamivel. Nem gondolná át, odavágna valamit, ami az eszébe jut, mert nem akarja, hogy az utolsó szó másé legyen. Érintésemre lehajtja a fejét, nem néz egyikünkre se. - Nem szúrtál el semmit - szólok közbe, majd a lányhoz fordulok. - Segíts kérlek az öcsédnek választani! Rám néz, a tekintete kérdő, sértett és dacos egyszerre. Látom, hogy csak azért is maradna, de aztán mégis elfordul, és szó nélkül ott hagy minket. - Ők az exfeleségem gyerekei még az első házasságából. Mivel "csak" a nevelőapjuk vagyok, illetve voltam, így nincs jogom a láthatásukra, Zita fél éve nem engedi, hogy találkozzunk, nagyjából a válás óta. - Mély sóhajt veszek, és a szemébe nézek. - Mielőtt a szememre vetnéd, hogy nem meséltem róluk, elmondom, hogy azt hittem a nagykorúságukig nem is találkozhatok velük többet, és túl fájdalmas volt rájuk gondolni. Nem hiszem, hogy hibát követtem el, és úgy éreztem megérted, elvégre te sem beszéltél a szüleidről, vagy a gyermekkorodról. Ezt is értettem az alatt korábban, hogy nem ismerjük egymást. Nem csak arról van szó, hogy nem tudom mi a kedvenc étele vagy a legboldogabb emléke. Semmit nem tudunk egymás múltjáról, azokról a dolgokról, személyekről, eseményekről, amik a leginkább meghatároznak minket. - Dalmának bocsáss meg, kérlek! Akármit is mondott, csak a sértődött és féltékeny tinédzser beszélt belőle, aki nem akarja elveszíteni a második apját is. Talán nem kellene mentegetnem, de ő az én kislányom, és nem szeretném, ha Ena haragudna rá.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 15. 21:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716625#post716625][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.15. 21:48[/b][/url] Nor, a lánya és a fia A férfi, aki eddig fiával foglalkozott, most lánya mögé lép, velem szembe. Látom rajta, a meglepettséget, nos magamat is megleptem, bár ami azt illeti mindig is vehemens és konok természetű voltam, aki foggal körömmel harcol és nem ad fel semmit, még akkor sem, ha nincs remény. Nor a lány vállára teszi kezét és öccse után küldi. Egy ilyen apró gesztusból is leszűröm, hogy jó szülő lehet, hiszen a lány zokszó nélkül ott hagy bennünket. Szerelmem nem hagy szóhoz jutni, inkább elmagyarázza kik is a gyermekek. Elhiszem amit mond, és lehorgasztom fejem szemrehányására. Igaza van, effélékről az alatta néhány alkalom alatt nem ejtettünk szót, amikor találkoztunk. - Nem haragszom rá, a stílusa sértő és követelőző volt ugyan, de megértem. Védi azt, ami az övé, attól, akiről azt hiszi elveheti tőle. A helyében én is ezt tenném, még ha okafogyott is a küzdelme - mondom, majd mély levegőt véve folytatom - Nyugtasd meg, kérlek, hogy nem akarok ártani neki. Ki akartam sétálni. Feltűnés nélkül, annak tudatában, hogy az eltel idő alatt sikerült elfelejtened engem. De elém lépett és nekem szegezte a kérdést, hogy mi közöm van hozzád? - egy pillanatra ránézek a két gyermekre, majd a férfira, akinek látványától minden porcikám remeg - Azt mondtam az orvosod vagyok, de ez csak részben igaz...Ugye?-nem tudom folytatni, hangom elfúl, de erős maradok és állok vele szemben, mert azt akarom mondja ki, mondja ki ha már döntött és azt is, hogy miként. Adjunk-e új esélyt annak, amit én még mindig érzek? Kezdjünk-e tiszta lappal, titkok nélkül és próbáljuk-e megismerni egymást? Lehet nem ez a legjobb idő és hely minderre, de muszáj kiderülnie, mert ebbe bele fogok betegedni. Már így sem érzem túl jól magam, de ha ez így megy tovább teljesen kikészülök.
|
|
|
|
Szvelovszky Norbert INAKTÍV
Lovardatulajdonos || Horrorszerző offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 79
|
Írta: 2018. március 15. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716634#post716634][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 22:25[/b][/url] Ena, Dalma, Balázs - Több héttel Mexikó után Attól, amit mond megkönnyebbülök, de szívem továbbra is olyan hevesen ver, mint azóta, hogy belépésemkor megláttam őt. Iránta érzett szerelmem cseppet sem fakult, ezt már biztosan tudom. Ha nem jöttek volna a gyerekek, már rég beszéltem volna vele. Kellett is volna, de egyszerűen nem tudtam hol és mikor is kezdjek bele. A véletlen sem segített közbe, mert valahogy folyton elkerültük egymást, s végül már nem tudtam hogyan és mit mondhatnék. De most itt áll előttem, és egy valóságos csoda, mint mindig. - Majd te megnyugtatod. Szeretném, ha megismernéd őket. Őket is - teszem hozzá, majd halványan elmosolyodom. Erre hetek óta nem volt már példa, ajkaim azóta majdnem elszoktak a görbüléstől. - Te nem az orvosom vagy, hanem a nő, akit szeretek, és ha szerinted is lehetséges még, akkor adjunk még egy esélyt magunknak. Én mindennél jobban vágyom erre. Kezemet kinyújtom felé, várom, hogy megfogja, vagy figyelmen kívül hagyja. Ha úgy dönt, életéből pazarol még rám időt, oda fogom vezetni a gyerekekhez, hogy bemutassam nekik.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 15. 22:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716644#post716644][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.15. 22:52[/b][/url] Nor Még ha kicsit félve is hallgatom és veszem tudomásul, hogy szembe kell néznem a lányával és a fiával, akkor is úgy érzem megtelek élettel. Néhány szót ejt ki csupán, s én máris a fellegekben járok, feledve minden rosszat, ami ez alatt a néhány hét alatt történt, elmosolyodom. Letörlöm szemem sarkából a könnyeket és megfogom a kezét, melyet felém nyújt. - Akkor ugyanarra vágyunk - mondom és odalépek hozzá, hogy ha vállalja a kockázatát, hogy legalább az egyik csemetéje kitér a hitéből, megölelhessen. Nem csókolom meg, pedig szívem szerint megtenném, de nem szeretném sokkolni ennél is jobban a két gyermeket. Így is elég rosszul áll a szénám a lánynál. Épp elég nekik azt látni, hogy hőn szeretett Apjuk egy vadidegen nőt ölel át, feltéve, hogy megteszi. Bárhogy is legyen azért néhány dolgot még mondok neki, úgy, hogy csak ő hallja. - Neked is lesz azért kit megismerned, rajtam kívül persze...A nagymamámat, Ataksakot, ő a szűk családom, mert sajnos még testvérem sincs. Ha pedig legközelebb kettesben leszünk elmesélek mindent magamról, amit csak tudni akarsz, kezdve azzal, hogy örököltem egy haciendát Mexikóban - felnézek rá és elmosolyodom. Immár vagyonos nő vagyok, nem mintha számítana, hiszen a szeretetnél és az egészségnél nincsen nagyobb kincs számomra a világon, s most mindkettővel rendelkezem. - Menjünk, mutass be a gyermekeidnek, kérlek! - lépek el tőle úgy, hogy karján oda tudjon vezetni a két ifjúhoz, akik minden bizonnyal magyarázatot követelnek majd a szemük előtt lejátszódó iménti történésekről. Próbálok nyugalmat sugározni és azt a boldogságot használni védőbástyámul az esetleges támadások kivédésére, melyet érzek, s melyet kedvesem sugároz felém.
|
|
|
|
Szvelovszky Norbert INAKTÍV
Lovardatulajdonos || Horrorszerző offline RPG hsz: 76 Összes hsz: 79
|
Írta: 2018. március 18. 03:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=717056#post717056][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.18. 03:06[/b][/url] Ena, Dalma, Balázs - Több héttel Mexikó után Átölelem őt, szorosan magamhoz húzva tartom talán egy percig is mielőtt ellépnék tőle. Tudom, hogy a gyerekek figyelnek minket, de talán pont ezért teszem. Ezzel megmutatom nekik, hogy mennyire fontos számomra a nő. - Örömömre szolgál, ha megismerhetem. A szüleimen kívül nekem sincs igazán családom, bár ez a két gyerek, ha nem is a sajátjaim, de rendkívül fontosak számomra. Kissé meglep az öröklés rész, bár nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudom mit jelent a hacienda. Nem mintha a vagyon ne lenne jelentéktelen egy olyan családban, mint az enyém. Akár szegény, akár gazdag, a szerelemem nem ezen múlik. Hagyom, hogy belém karoljon, így vezetem oda a nagyobb rágcsálókat rejtő ketrecekhez, ahol Balázs már csillogó szemekkel fogad. Tudom, megtalálta álmai kisállatát, de sejtem, hogy nem fogja szóba hozni, amíg azt nem érzi, hogy eljött az ideje, vagy amíg rá nem kérdezek. - Maga Ena - szólal meg bólintva Dalma mielőtt bármit is tehetnék vagy mondhatnék. A tekintete hideg, sértettség csillog benne. - Egy ideje a leveleiben másról se olvasni - teszi még hozzá elhúzott szájjal. - Ő itt Harmath Dalma... - kezdem a bemutatást, de lányom közbevág: - Szvelovszky Dalma! Arckifejezése mogorva, szemét dühösen villantja rám. Én csak bólintok, valószínűleg a névátírás még nem történt meg, vagy egyszerűen csak ezzel akarja jelezni Enának, hogy neki több köze van hozzám, mint a nőnek. Még szoknom kell, hogy kis méregzsák lett belőle. - Ő pedig Balázs - intek a fiam felé, aki kissé feszengve, de mosolyogva bólint: - Örvendek. Mást nem is mond, várja, hogy a nővére felől érzett düh és a helyzet okozta feszültség enyhüljön.
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen INAKTÍV
offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 633
|
Írta: 2018. március 18. 19:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=717162#post717162][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.18. 19:13[/b][/url] Nor - Dalma és Balázs Miközben odalépünk a két gyermekhez, a patkány ketrecek tőszomszédságba, végiggondolom a helyzetet a lány szemszögéből. Nehéz lehet neki. Pokoli nehéz és ezt az elutasítástól, veszteségtől való félelmet mi mással enyhítené, mint haraggal egy olyan személyre fókuszálva, akiben bitorlót, vetélytársat, betolakodót lát. A fiú talán másként éli meg, egyrészt kora, másrészt mentalitása miatt. Aggodalommal vegyes kíváncsisággal fordulok most feléjük, ez a legjobb, amit tehetek. Sajnos eszmefuttatásom teljes mértékben igaznak bizonyul. A lány jeges undoksága igazol, mellyel a nevemet kimondja - Igen, akik szeretnek így szoktak hívni - reflektálok szavaira, majd a férfira pillantok, amikor a dacos tini elszólja magát arról, hogy leveleiben szerelmem emlegetett, s közben kezem nyújtom a lány felé. Ha fogadja gesztusom, úgy kezet fogunk, s rá is mosolygok. Ha nem, a kezem visszahúzom ugyan, de rá fogok mosolyogni, mert nem áll szándékomban haragban lenni vele, s ezt jelezni szeretném valahogyan. Magától értetődően melegséggel tölt el a tudat, hogy apjuk, leveleiben rólam írt, ám renomém jelen pillanatban a béka hátsója alatt van Dalmánál és ez elborzaszt. Hosszú távon nem tudok és nem is akarok harcolni ellene, és ötletem sincs mit teszek majd, ha mégis csatáznom kell a férfiért, akit szeretek, a lánya ellen, akit viszont ő szeret. Meghallva azonban a fiú nevét, egy pillanatra szertefoszlanak kétségeim. Ugyanis eszembe jut róla anyai nagypapám, Blas Rubya, akinek felmenőitől a birtokot örököltem, és akit halála napjáig nagyon szerettem, és mostanság is sokat gondolok rá. Ezt jó ómennek veszem - Én is örvendek, Ena vagyok - nyújtom felé is a kezem, s ha elfogadja vele is kezet rázok. - Csak nem azon gondolkozol, hogy egy patkányod legyen? - kérdezem és próbálom valahogyan feloldani a köztünk kialakul kényelmetlen helyzetet azzal, hogy terelem a témát - Ki is választottad már a szerencsést? - érdeklődöm őszintén, s bár a magam részéről maradok a macskáknál, mégis kíváncsi vagyok a fiú által kiszemelt jószágra. Sötét szemeiben hála az égnek nem látom azt a gyűlöletet, melyet nővéréében. Dalma utálata zsigeri felém, még a nevét is kijavította, hogy jelezze, hogy ő Norberthez tartozik, pedig biztos vagyok benne, mert eszesnek tűnik, hogy tökéletesen tisztában van a ténnyel, hogy ez nem így van. Jogilag legalábbis nem. Ám mindent felül tud írni a szeretet, ami jelen esetben igen erős kötelék kettejük között.
|
|
|
|