A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716513#post716513][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.14. 21:16[/b][/url]

Az elmúlt hetekben annyit gondolkoztam Enán, rajtam és rajtunk, hogy már kezdtem teljesen beleőrülni. A munka szerencsére sokszor elvonta a figyelmem a problémákról, de hetek óta nem alszom rendesen, csak bámulom a plafont, és próbálom kitalálni, vajon mit ronthattam el. Elrontottam-e egyáltalán? Nem tudom, és megint képtelen vagyok írni, fantáziavilágom bezárta kapuit zaklatott elmém előtt, és azóta kint rekedve mászkálok magányosan a falai előtt.
Két napja azonban megérkezett a felmentősereg. Zita végre belátta, hogy rajta kívül senkinek nem tesz jót, ha távol tart minket egymástól a gyerekekkel, akiknek bár nem vagyok a biológiai apja, nevelőjükként és elsősorban barátjukként mindig is fontos része voltam az életüknek. A tizenkét éves Balázs nem sokat változott mióta nem láttam, és az ő legnagyobb bánatára egy centit se nőtt azóta, de szerencsére nem csak külsőre, de belső tulajdonságait tekintve is maradt a régi. Türelmes, nyugodt, kedves, vidám lényének közelsége mindig jót tett, és olyannyira hasonlít a sajátomra, mintha valóban a fiam lenne.
Dalma azonban teljesen meghökkentett. Hosszú, barna haját rövidre vágatta és majdnem fehérre festette, a ruhája látványától meg majdnem megfagytam. Tény, hogy tizenhat évével eléggé benne jár a kamaszkorban, de nem hiszem, hogy csupán ez ennyire kifordította volna magából. A válást jobban okolnám érte. Csevegését hallgatva azonban nem tettem szóvá megváltozott kinézetét, mert abból azt szűrtem le, hogy azért olyan sokat mégsem változott az én kislányom.

Most, hogy már második napja vannak nálam, és nagyrészt felfedezték a birtokot és megismerték a hátasokat, úgy gondoltam ideje, hogy kicsit a faluban is körülnézzenek. Mivel Balázsnak nemrég volt a születésnapja, és mint kiderült mindenképpen valami kisállatot szeretne magának, a varázslény kiskereskedés felé vesszük az irányt. Belépéskor köszönünk, és én csak aztán nézek körül igazán. Odabent tartózkodnak már páran, és nem is akárkik. A nő, akit szeretek most kevésbé virul, mint szokott, bizonyára miattam. Na, nem mintha rajtam ne látszódnának az álmatlan éjszakák nyomai.
 - Húú, Norbi, nézzük meg a patkányokat! - húz maga után Balázs, és miközben felvetem neki, hogy talán egy bagollyal jobban járna, még vetek egy pillantást Ena felé. Nem veszem észre, hogy a mögöttem haladó Dalmának feltűnik a nő iránti érdeklődésem, aki azonban megvárja míg öccse teljesen leköti a figyelmem újonnan kialakult patkányrajongásával, és elindul Ena felé.
 - Megtudhatom, hogy mi köze magának az apámhoz? - áll meg előtte felvont szemöldökkel, mosolytalanul, szigorúan számonkérő arckifejezéssel. Bár bátornak mutatja magát, fél a nő reakciójától, de attól jobban, hogy nevelőapja még messzebbre kerül tőle, mint amennyire már így is érzi, hogy eltávolodnak egymástól. Jobb kezét a háta mögé rejti, hogy eltakarja remegését, a balt viszont csípőre teszi, hogy határozottabbnak tűnjön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716557#post716557][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 17:00[/b][/url]

Balázs hajthatatlannak tűnik, már ami patkánytulajdonossá válását illeti, így hát megpróbálok segíteni neki kiválasztani a megfelelő példányt. Mindeközben nem veszem észre, hogy Dalma már Enával beszél.
 - Az orvosa? - vonja össze értetlenül a szemöldökét, és egy pillanatra félni is elfelejt a saját maga által generált szituációtól. - Miért lenne szüksége orvosra? Beteg?
A rettegés újra összeszorítja a szívét, de ez másféle félsz, mélyebb, csontig hatoló, mely minden erőt kiszippant az emberből. Agya azonban hazugságot szimatol. Ahogy a nő beszél, a sóhaja, sőt Norbi rá vetett tekintete is egészen mást sugall, elvégre nem véletlenül állt elé kérdőre vonni.
 - Ne kamuzzon! - rázza meg a fejét ingerülten. - Ha olyan beteg lenne, hogy szüksége lenne saját, állandó orvosra, szólt volna róla. Ő nem olyan ember, aki ilyesmit eltitkolna előlünk.
Látható, hogy a lány teljes mértékben bízik nevelőapjában, róla elképzelni rosszat talán nem is tud. Ellenben a nő rosszul indít nála a hazugsággal, amivel anyja is sokáig etette mindannyiukat. A főszerkesztő úr a legjobb barátja. Csak kirándulni mennek. Csak a munka miatt kellett olyan sokáig bent maradni. Hazugság mind, és erre Dalma figyelme igazán ki lett élezve.
Mikor Ena indulna, utána nyúl, megragadja a karját, majd rögtön el is engedi. Csupán reflex volt, meg is bánja, de nem akarja, hogy a nő ilyen könnyen lelépjen. Odébb is lép, hogy kicsit elzárja az útját, miközben egy rövid időre apja felé pislog, hogy lássa az még mindig öccsével van-e elfoglalva. Norbinak továbbra is csak a hátát látja, és Balázs lelkesedésének hangjai bizonyára minden mást elnyomnak a férfi számára.
 - Maga az új nője igaz? - vágja rá nem túl udvariasan, figyelmen kívül hagyva Ena távozási szándékát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716614#post716614][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 21:22[/b][/url]

A hangos szóváltásra fordulok meg, de már csak azt látom, hogy Ena elhagyja a boltot, Dalma dacosan összeszorított szája széle pedig remegve lekonyul. Bár rá nézek, ő nem viszonozza a pillantást, inkább elfordul.
 - Nézd meg azokat a ketreceket is! - biztatom egy fejsimogatás kíséretében Balázst, és a bolt egy távolabbi sarkába mutatok. Ő előbb a nővérére, majd rám néz, végül bólint. Okos tekintetén látom, hogy rögtön megértette miért lett arrébb küldve, és nyugodt jelleméhez illően hiszti nélkül teszi, amit kérek tőle.
Mire azonban újfent Dalma felé fordulok, legnagyobb meglepetésemre Ena is visszatér. Hangján hallom, hogy zaklatott, és tudom, hogy bármennyire is felnőttnek akar tűnni a lányom, belül még mindig egy bizonytalan kamaszlány, aki ezt a helyzetet biztosan nem tudja kezelni.
Melléjük lépve finoman megérintem Dalma vállát, mert látom rajta, hogy már vágna is vissza valamivel. Nem gondolná át, odavágna valamit, ami az eszébe jut, mert nem akarja, hogy az utolsó szó másé legyen. Érintésemre lehajtja a fejét, nem néz egyikünkre se.
 - Nem szúrtál el semmit - szólok közbe, majd a lányhoz fordulok. - Segíts kérlek az öcsédnek választani!
Rám néz, a tekintete kérdő, sértett és dacos egyszerre. Látom, hogy csak azért is maradna, de aztán mégis elfordul, és szó nélkül ott hagy minket.
 - Ők az exfeleségem gyerekei még az első házasságából. Mivel "csak" a nevelőapjuk vagyok, illetve voltam, így nincs jogom a láthatásukra, Zita fél éve nem engedi, hogy találkozzunk, nagyjából a válás óta. - Mély sóhajt veszek, és a szemébe nézek. - Mielőtt a szememre vetnéd, hogy nem meséltem róluk, elmondom, hogy azt hittem a nagykorúságukig nem is találkozhatok velük többet, és túl fájdalmas volt rájuk gondolni. Nem hiszem, hogy hibát követtem el, és úgy éreztem megérted, elvégre te sem beszéltél a szüleidről, vagy a gyermekkorodról.
Ezt is értettem az alatt korábban, hogy nem ismerjük egymást. Nem csak arról van szó, hogy nem tudom mi a kedvenc étele vagy a legboldogabb emléke. Semmit nem tudunk egymás múltjáról, azokról a dolgokról, személyekről, eseményekről, amik a leginkább meghatároznak minket.
 - Dalmának bocsáss meg, kérlek! Akármit is mondott, csak a sértődött és féltékeny tinédzser beszélt belőle, aki nem akarja elveszíteni a második apját is.
Talán nem kellene mentegetnem, de ő az én kislányom, és nem szeretném, ha Ena haragudna rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=716634#post716634][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.15. 22:25[/b][/url]

Attól, amit mond megkönnyebbülök, de szívem továbbra is olyan hevesen ver, mint azóta, hogy belépésemkor megláttam őt. Iránta érzett szerelmem cseppet sem fakult, ezt már biztosan tudom. Ha nem jöttek volna a gyerekek, már rég beszéltem volna vele. Kellett is volna, de egyszerűen nem tudtam hol és mikor is kezdjek bele. A véletlen sem segített közbe, mert valahogy folyton elkerültük egymást, s végül már nem tudtam hogyan és mit mondhatnék.
De most itt áll előttem, és egy valóságos csoda, mint mindig.
 - Majd te megnyugtatod. Szeretném, ha megismernéd őket. Őket is - teszem hozzá, majd halványan elmosolyodom. Erre hetek óta nem volt már példa, ajkaim azóta majdnem elszoktak a görbüléstől. - Te nem az orvosom vagy, hanem a nő, akit szeretek, és ha szerinted is lehetséges még, akkor adjunk még egy esélyt magunknak. Én mindennél jobban vágyom erre.
Kezemet kinyújtom felé, várom, hogy megfogja, vagy figyelmen kívül hagyja. Ha úgy dönt, életéből pazarol még rám időt, oda fogom vezetni a gyerekekhez, hogy bemutassam nekik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=717056#post717056][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.18. 03:06[/b][/url]

Átölelem őt, szorosan magamhoz húzva tartom talán egy percig is mielőtt ellépnék tőle. Tudom, hogy a gyerekek figyelnek minket, de talán pont ezért teszem. Ezzel megmutatom nekik, hogy mennyire fontos számomra a nő.
 - Örömömre szolgál, ha megismerhetem. A szüleimen kívül nekem sincs igazán családom, bár ez a két gyerek, ha nem is a sajátjaim, de rendkívül fontosak számomra.
Kissé meglep az öröklés rész, bár nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudom mit jelent a hacienda. Nem mintha a vagyon ne lenne jelentéktelen egy olyan családban, mint az enyém. Akár szegény, akár gazdag, a szerelemem nem ezen múlik.
Hagyom, hogy belém karoljon, így vezetem oda a nagyobb rágcsálókat rejtő ketrecekhez, ahol Balázs már csillogó szemekkel fogad. Tudom, megtalálta álmai kisállatát, de sejtem, hogy nem fogja szóba hozni, amíg azt nem érzi, hogy eljött az ideje, vagy amíg rá nem kérdezek.
 - Maga Ena - szólal meg bólintva Dalma mielőtt bármit is tehetnék vagy mondhatnék. A tekintete hideg, sértettség csillog benne. - Egy ideje a leveleiben másról se olvasni - teszi még hozzá elhúzott szájjal.
 - Ő itt Harmath Dalma... - kezdem a bemutatást, de lányom közbevág: - Szvelovszky Dalma!
Arckifejezése mogorva, szemét dühösen villantja rám. Én csak bólintok, valószínűleg a névátírás még nem történt meg, vagy egyszerűen csak ezzel akarja jelezni Enának, hogy neki több köze van hozzám, mint a nőnek. Még szoknom kell, hogy kis méregzsák lett belőle.
 - Ő pedig Balázs - intek a fiam felé, aki kissé feszengve, de mosolyogva bólint: - Örvendek.
Mást nem is mond, várja, hogy a nővére felől érzett düh és a helyzet okozta feszültség enyhüljön.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=717719#post717719][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.22. 23:32[/b][/url]

Dalma elhúzza a száját, amikor Ena arra utal, hogy szeretem őt, de aztán nem szól semmit, inkább félig elfordulva úgy tesz, mintha nem vette volna észre, hogy a nő felé nyújtotta a kezét. Nem szólok rá, de tudom, erről később még el kell beszélgetnünk, mert akármilyen dühös vagy sértett, a jó modor attól még fontos.
Balázs viszont örömmel fogja meg a kezét, finoman meg is szorítja mielőtt elengedné. Mindig boldoggá lehet tenni azzal, ha felnőttként kezeled, és a kézfogás egy ilyen dolog.
 - De, azt akartam - meséli fiam láthatóan megkönnyebbülten, hogy egy biztonságos témára terelheti a beszélgetés fonalát. - Aztán megláttam őt - mutat egy közepesen nagy ketrec felé. Közelebb lépek, hogy megnézhessem mi is az, aminek velem ellentétben sikerült lebeszélnie a patkányokról Balázst. Odabent egy macska-nyúl-egér keverék lény ücsörög, orrocskáját mozgatja, füleit billegeti, és úgy összességében egy puha szőrmóknak tűnik. Alig tenyérnyi még, és ezüstös, vastag bundája nagyobbnak is mutatja valóságos méreténél.
 - Pont őt szeretnéd? - kérdem, mert a ketrecben rajta kívül több példány is van, melyek színükben különböznek csupán a gyerek által választottól. Mivel Balázs bólogat, tekintete pedig egyértelműen örömtől csillog felkeresem az eladót, hogy lebeszéljem vele a csincsilla vételt, addig is magukra hagyva szeretteimet, remélve, hogy vér azért nem fog folyni. Dalma rögtön kihasználja a helyzetet, hogy undok pillantással végigmérje a nőt, de nem szól semmit. Tekintetében valahol mélyen félelem rejtőzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=717854#post717854][b]Szvelovszky Norbert - 2018.03.23. 21:37[/b][/url]

Amíg én a kereskedővel beszélem le az anyagiakat és az egyéb tudnivalókat, Dalma figyelmesen végighallhatja Enát. Válasza nem kifejezetten ingerült, de azért érezni rajta némi visszafojtott indulatot.
 - Nem érdekel a színpadiassága, én nem rovok ki büntetést senkire. Ahogy az anyám se izgat. Nem véletlenül hagyta el két férfi is. Ha valaki saját magának ássa a gödröt, nem meglepő, ha beleesik. Persze örülnék, ha még együtt lennének, de csak azért, mert akkor ő továbbra is az apám lenne. Mármint jogilag is, mert hiszen most is az, bárki bármit mondjon. De tudom, hogy Norbi sokkal jobbat érdemel az anyámnál. Csak arról nem vagyok meggyőzve, hogy maga lenne az a jobb.
Halkan ejti a szavakat, hogy kettejükön kívül más ne hallja, és kivételesen mélyen a nő szemébe néz. Jelzi neki, hogy ez egy olyan meccs lesz, amit ő mindenképpen lejátszik, és a győzelemre hajt. Bármit is jelentsen ez a végeredmény szempontjából.
Közben Balázs nagy bátran belenyúl a ketrecbe, kiveszi a csincsillát, és közelebbről is megismerkedik vele, próbálván nem figyelni a két nő beszélgetésére.
 - Segítesz majd elnevezni? - áll végül a nővére elé Ena felé fordulva és tőle kérdezve, ezzel egyben figyelmeztetve testvérét, hogy eleget mondott, a mai napra kössön fegyverszünetet. Dalma persze először sértődötten felhúzza az orrát, végül megvonja a vállát és egy sóhajjal kiengedi a feszültsége egy részét. Az öccse mindig is tudott hatni rá. Sokkal jobban, mint bárki más, nálam is jobban.
 - Azt hiszem ideje hazamenni - toppanok a szituáció kellős közepébe, kezemben egy zacskóval, amiben már benne van egy közepes méretű ketrec, némi csincsillatáp, pár játék, állatvitaminok, és egy állattartási kézikönyv is, mely kifejezetten ezekről a rágcsálókról íródott. - Velünk jöhetnél - nézek szerelmemre, de persze nem sértődöm meg akkor sem, ha netán nemet mond a felajánlásra. Dalma láthatóan nem kedvelte meg, és minden egyes szavát, tettét figyeli, elemzi, értékeli. Megértem, ha egy kevés időre felszabadulna ez alól a nyomás alól. De szeretném, ha tudná, hogy én szívesen látom, akkor is, ha a gyerekek itt vannak.