A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704538#post704538][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:12[/b][/url]

Talán egyszerűbb lett volna, ha külön-külön billegünk tovább és nem egy hatékonytalan karavánban, de megtörtént, így csak tengeribetegen hánykolódtunk át az utca másik felére. Már alig vártam, hogy tényleg elhallgasson, holott ez nem volt kilátásban, meg amúgy sem vágytam rá, de... várjunk, akkor ez most hogy is van? Mindegy is. Csak a Lewyk megint nem értenek teljesen egyet.
Elgondolkozva tekintettem körbe, hogy eldöntsem, melyik irányból is érkeztünk, majd a megfelelő irányba mutattam, talán egy kicsit túl hevesen is, de akkor már mindegy volt.
- Nem tudom ez épp melyik, de arról - mondtam határozottabban, mint amennyire ezt elhittem. A dolgok bizony felgyorsulni látszottak ezután, mert a következő pillanatban már egy dobozon feküdtem, alattam a vérmes, szőrös bestia küzdött a szabadságáért, de ha már megszereztem, nem ereszthettem el. Nem lett volna méltó az akaratomhoz.
- Az a tetó, nincs fél minute se hogy említettem - közöltem enyhén hisztérikus hangon, mert nem az ő belső szerveit akarta kizabálni éppen egy ilyen lepra-donor. Hannah a kifutós énjét megszégyenítő kecsességgel odatotyogott a fedőért, majd egy jól irányzott mozdulattal hozzám vágta. Vakon tapogatóztam utána, hogy aztán felülve izomból a dobozra vágjam és rá is szorítsam, tutira ne szökhessen meg.
- Menjünk, te ex-Bojarska, mielőtt még meggondolja magát a kis szőrös, hogy nem érdekli a kislány - ültem ott a seggemen, mint egy eltaknyolt őz, s kb annak a magabiztosságával is keltem fel, de a dobozt sziklaszilárdan tartottam, elindulva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705282#post705282][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 05:45[/b][/url]

Hozzánk képest a kígyó egyenes vonalban közlekedett, de ez nem gátolt meg minket a nagy célok kitűzésében, na meg a haladásban sem. Hiszen a fekete mamba is előbb-utóbb odaér, ahová menni akar, hiába megy olyan degeneráltan. Szedd a hasadat! Kissé elködösült pillantással igyekeztem felvázolni lelki szemeim előtt, merről is jöttünk, de egyrészt nem voltam biztos benne, másrészt nem érdekelt.
- A északdélre? F*ck, keletnyugatra? A arra! - mutattam irányba, egészen megzavarodva egy részén az útmutatásnak. Sárga? Hol? Az mi egyáltalán?
Aztán mire észbe kaphattam volna, már nem is az irányról csevegtünk, hanem rajta feküdtem a csapdáján a vérmes fenevadnak, amit tőrbe csaltunk a szőkével.
- Te is az lennél, ha parányi, karmos patákat éreznél a bőrödön!
Ugyan a dobásba, amellyel a tetőt hozzám juttatta, majdnem belehaltam, de végül mindez nem történt meg. A törpe tappancsos rém sem tépte ki a hasnyálmirigyemet, így rákényszerítettem a dobozra a tetejét, mielőtt még megszökhetett volna, vagy likvidált volna engem. A kérdésre bután meredtem rá pár pillanatig, majd az a bárgyú mosoly terült el az arcomon. Lepillantottam, majd ismét fel rá, megnyaltam kicsit az ajkam, majd ismét elvigyorodtam.
- Szeretnéd, mi? El kéne hozzá egy segítő kéz - közöltem végül, de csak a kezem nyújtottam, hogy az isten szerelmére, akkor igazán felsegíthetne. Megoldottam egyedül, nálam volt a doboz is, de a segítsége már kellett. - Akkor hova is megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705525#post705525][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 21:28[/b][/url]

A degenerált egér nem tudom, hogy milyen lehetett, valószínűleg olyan, mint ez, csak sokkal kisebb. Mert ez bizony nem akkor avolt, mint egy egér, sokkal inkább, mint egy patkány, macska, sőt, egy ház! De ugye, hősies voltam és elfogtam.
- Nem, ez egy degenerált... cucc - meredtem a dobozra, amiben vad vergődést folytatott a kreatúra, de nem eresztettem, mert ha most elengedem, akkor kitör a dobozból és vérbe fojtja a forradalmat. Öööö, minket. Szóval, vér, meg fürdő, az lesz itt. Hannah arcán látszott is a megrökönyödés, hogy mi történik itt, milyen lényt sikerült elfogni és miért.
- Tudtam, ismerlek már jómadár - forgattam a szememet, mert ugye, ki az az egészséges nő, akinek legalább egyszer nem fordul meg a fejében, hogy szívesen segítene fel engem? De azért még pont láttam azt a kissé elrévedt, mosolygós arcot, amit produkált.
- Olyan lelombozó vagy - horkantam fel, de aztán elindultam, magamtól felkászálódva és szorongattam a dobozt, mintha az életem függne tőle. Lassan elhagytuk a boltok jelentette csillogást és beértünk a lakóövezetbe, Hannah pedig majdnem az első háznál legörnyedt olvasgatni.
- Nem, szerintem az még nem az, ne csináld már! - nógattam, hogy haladjunk tovább, ha valaha oda szeretne érni, letenni az ajándékot.