A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

Nem tudtam volna megmondani, éppen mi volt rosszabb hatással a kedélyállapotomra, az a pisis szőke kislány, az a nyamvadt és vérszomjas rágcsáló, vagy Lewy ingadozása, ahogy belé kapaszkodtam. Hát nem nyilvánvaló, hogy szeretnék nem felnyalni a betonon? Erre mit csinál a kedves férjem? Zsivitel tovább meg még úgy inog alattam, mint hajó vihar idején. Jó, hogy egyikünk se tengeribeteg. Merem remélni, sosem leszünk, az évek alatt megúsztuk, ne most induljon útjára a vacsora díszkörítéssel.
- Shhhh, majd elhallgattam, ha megbeszélted azzal a szőrössel, hogy merre van az arra. Ami asszem jobbra, vagy balra. Melyik irányból jöttünk?
Jó, lehet, hogy én is kicsit többet beszéltem, és érzésem szerint a szavaim elharaptam, elhadartam, vagy motyogtam is néhol. Pont úgy néztünk ki, mint akik értik a dolgukat, ráadásul a csinike cipőim se akartam újra beáldozni, így tényleg hallgattam és vártam a lengyel mi a halált csinál.
Aztán olyan kisebb ugrás volt nálam fejben, nem tudom, hogyan mozogtak a lábaim, de valami új épület mellett arra eszméltem, hogy Lewy valami doboz tetejét kéri tőlem, félig meg egy lefordítotton fekszik.
- Milyen tető? Jó’ van, hozom - emeltem égnek a kezeim, aztán pont olyan kecsesen, mint egy vemhes tengerimalac eldöcögtem az ajtóig, ahol hevert a doboztető. Kisebb balfantasztikus mozdulatokat követően magamhoz öleltem és egy laza mozdulattal oldalba hajítottam vele Lewyt. - Bocs, életem. De mit csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704337#post704337][b]Hannah Schwarz - 2017.09.29. 18:59[/b][/url]

Nem tudtam volna megmondani, éppen mi volt rosszabb hatással a kedélyállapotomra, az a pisis szőke kislány, az a nyamvadt és vérszomjas rágcsáló, vagy Lewy ingadozása, ahogy belé kapaszkodtam. Hát nem nyilvánvaló, hogy szeretnék nem felnyalni a betonon? Erre mit csinál a kedves férjem? Zsivitel tovább meg még úgy inog alattam, mint hajó vihar idején. Jó, hogy egyikünk se tengeribeteg. Merem remélni, sosem leszünk, az évek alatt megúsztuk, ne most induljon útjára a vacsora díszkörítéssel.
- Shhhh, majd elhallgattam, ha megbeszélted azzal a szőrössel, hogy merre van az arra. Ami asszem jobbra, vagy balra. Melyik irányból jöttünk?
Jó, lehet, hogy én is kicsit többet beszéltem, és érzésem szerint a szavaim elharaptam, elhadartam, vagy motyogtam is néhol. Pont úgy néztünk ki, mint akik értik a dolgukat, ráadásul a csinike cipőim se akartam újra beáldozni, így tényleg hallgattam és vártam a lengyel mi a halált csinál.
Aztán olyan kisebb ugrás volt nálam fejben, nem tudom, hogyan mozogtak a lábaim, de valami új épület mellett arra eszméltem, hogy Lewy valami doboz tetejét kéri tőlem, félig meg egy lefordítotton fekszik.
- Milyen tető? Jó’ van, hozom - emeltem égnek a kezeim, aztán pont olyan kecsesen, mint egy vemhes tengerimalac eldöcögtem az ajtóig, ahol hevert a doboztető. Kisebb balfantasztikus mozdulatokat követően magamhoz öleltem és egy laza mozdulattal oldalba hajítottam vele Lewyt. - Bocs, életem. De mit csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704538#post704538][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:12[/b][/url]

Talán egyszerűbb lett volna, ha külön-külön billegünk tovább és nem egy hatékonytalan karavánban, de megtörtént, így csak tengeribetegen hánykolódtunk át az utca másik felére. Már alig vártam, hogy tényleg elhallgasson, holott ez nem volt kilátásban, meg amúgy sem vágytam rá, de... várjunk, akkor ez most hogy is van? Mindegy is. Csak a Lewyk megint nem értenek teljesen egyet.
Elgondolkozva tekintettem körbe, hogy eldöntsem, melyik irányból is érkeztünk, majd a megfelelő irányba mutattam, talán egy kicsit túl hevesen is, de akkor már mindegy volt.
- Nem tudom ez épp melyik, de arról - mondtam határozottabban, mint amennyire ezt elhittem. A dolgok bizony felgyorsulni látszottak ezután, mert a következő pillanatban már egy dobozon feküdtem, alattam a vérmes, szőrös bestia küzdött a szabadságáért, de ha már megszereztem, nem ereszthettem el. Nem lett volna méltó az akaratomhoz.
- Az a tetó, nincs fél minute se hogy említettem - közöltem enyhén hisztérikus hangon, mert nem az ő belső szerveit akarta kizabálni éppen egy ilyen lepra-donor. Hannah a kifutós énjét megszégyenítő kecsességgel odatotyogott a fedőért, majd egy jól irányzott mozdulattal hozzám vágta. Vakon tapogatóztam utána, hogy aztán felülve izomból a dobozra vágjam és rá is szorítsam, tutira ne szökhessen meg.
- Menjünk, te ex-Bojarska, mielőtt még meggondolja magát a kis szőrös, hogy nem érdekli a kislány - ültem ott a seggemen, mint egy eltaknyolt őz, s kb annak a magabiztosságával is keltem fel, de a dobozt sziklaszilárdan tartottam, elindulva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=704618#post704618][b]Hannah Schwarz - 2017.10.01. 21:45[/b][/url]

Sokat akartam, de rá kellett jönnöm, hogy egyre kevesebbre vagyok gyönyörűen koordinálva képes. A lábaim már csak akkor találtak ütemet, ha azt egy fél éves csapkodta egy játékzongorán. Esküszöm még hallottam is a fejemben a dallamot, de az is lehet, hogy csak teljesen elborult már az alkohol és fáradtság kettősében. Bár a tény, hogy Kevét ma leittuk még büszkeséggel is töltene el. De azt hiszem ott még lecsaltam pár kört, most már rápótoltam. A lengyelekkel nem próbálok meg rövidező párbajt nyerni. Soha többet, ezt egy ideje már tudom. Ellenben az irányokkal, így igyekeztem Lewyre hagyatkozni.
- Öh, akkor előre megyünk, aztán majd… balra, a másik balra. Annak a sárga szarnak az oldalán fordulunk le. - Sikeresen emeltem a kezem jobbra, ezért is javítottam, legalább még időben. Már persze a kislányhoz vezető út kapcsán. Egyre jobban szétesett minden, nem csak járásban, beszédben is. Nálam a vég, mikor elhallgatok, azt senki ne akarja!
És jött a csiribu csiribá. Lewy a dobozon.
- Oh mein Gott. Mindjárt, de türelmetlen vagy Häschen - felháborodva emeltem a kezeim, amik leginkább lebegtek össze és vissza, de tettem a dolgom. Próbáltam. Maradjunk annyiban, hogy eleveztem a levegőben a tetőért, majd egy jó dobás után visszatopogtam. Éppen akkor, mikor nagy dörömböléssel csapta a dobozfedőt lezárva a kis szőrösre.
- És felállnál? - érdeklődtem meg csípőre vágva a kezem, mert nem igazán értettem, hogy ha ő ül, akkor hogy menjünk. Bár ez a kérdés szerintem így még sosem hangzott el tőlem, vagy most csak én nem koncentráltam a pontosságra. Aztán feltápászkodott, én meg elindultam vezetve őt, a bokám többször fordult el, mint amit a szalagok szerintem bírnak, de úgy érzem edzett nő vagyok, menni fog ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705282#post705282][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 05:45[/b][/url]

Hozzánk képest a kígyó egyenes vonalban közlekedett, de ez nem gátolt meg minket a nagy célok kitűzésében, na meg a haladásban sem. Hiszen a fekete mamba is előbb-utóbb odaér, ahová menni akar, hiába megy olyan degeneráltan. Szedd a hasadat! Kissé elködösült pillantással igyekeztem felvázolni lelki szemeim előtt, merről is jöttünk, de egyrészt nem voltam biztos benne, másrészt nem érdekelt.
- A északdélre? F*ck, keletnyugatra? A arra! - mutattam irányba, egészen megzavarodva egy részén az útmutatásnak. Sárga? Hol? Az mi egyáltalán?
Aztán mire észbe kaphattam volna, már nem is az irányról csevegtünk, hanem rajta feküdtem a csapdáján a vérmes fenevadnak, amit tőrbe csaltunk a szőkével.
- Te is az lennél, ha parányi, karmos patákat éreznél a bőrödön!
Ugyan a dobásba, amellyel a tetőt hozzám juttatta, majdnem belehaltam, de végül mindez nem történt meg. A törpe tappancsos rém sem tépte ki a hasnyálmirigyemet, így rákényszerítettem a dobozra a tetejét, mielőtt még megszökhetett volna, vagy likvidált volna engem. A kérdésre bután meredtem rá pár pillanatig, majd az a bárgyú mosoly terült el az arcomon. Lepillantottam, majd ismét fel rá, megnyaltam kicsit az ajkam, majd ismét elvigyorodtam.
- Szeretnéd, mi? El kéne hozzá egy segítő kéz - közöltem végül, de csak a kezem nyújtottam, hogy az isten szerelmére, akkor igazán felsegíthetne. Megoldottam egyedül, nálam volt a doboz is, de a segítsége már kellett. - Akkor hova is megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705379#post705379][b]Hannah Schwarz - 2017.10.10. 15:07[/b][/url]

Nem ment ez a merre, honnan és hova dolog, körülbelül, mint egy törött iránytűben, annyira lehettünk magunkban biztosak. Nincs ezzel baj, előbb vagy utóbb mindig otthon szoktunk kikötni, min kéne aggódni? Biztos megtörténik ez majd ma is, szerintem volt már rosszabb. Közben kiszúrva az ismerős, sárga házat mutogattam, de sokkal elfoglaltabbak lettünk a cincogival.
- Karmos paták? Jézus, te egy degenerált egeret fogtál?
Fogalmam sincs milyen arcot vágtam, de a kezeim egyből magam elé kaptam grimaszolva, hogy fúj, ez egyszerre rémisztő és undorító is. Ezek után még annyira se sajnáltam, hogy úgy hajítottam azt a tetőt neki. Túlélte, stram gyerek ez a lengyel, miért féltsem? Ha két vasgolyó közt nagy yoloban tud vigyorogni heti többször is, akkor nem most kezdek el jóbaráti aggódással nézni rá.  Igazából csak összefont karokkal pillogtam, hogy akkor most maradunk, vagy mi van.
- Peeersze, alig vártam, hogy javasold - villantottam csillogó mosolyt, bár inkább úgy nézhettem ki, mint aki nagyon becsiccsentve élete cipőire pillog kipirosodott arccal. Aztán egyből jött a komoly fej, majd a szemöldököm is felszökött. - Van két szép saját kezed, és esküszöm a következő doboztető jobban fog fájni - ciccegtem le, ahogy kicsit sem kecsesen elindultam, hogy akkor kövessen. Nem voltunk olyan messze az utcától és a háztól, így ahogy elhagytuk a boltokat, már felfénylettek a házak. Na itt voltam gondban, mert csak körülbelül volt meg, melyikbe lakik az a Kussos Barackos lány. Megálltam az egyik előtt végül és előre hajolva az alacsony kapuhoz a rajta lévő családnevet próbáltam kiolvasni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=705525#post705525][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 21:28[/b][/url]

A degenerált egér nem tudom, hogy milyen lehetett, valószínűleg olyan, mint ez, csak sokkal kisebb. Mert ez bizony nem akkor avolt, mint egy egér, sokkal inkább, mint egy patkány, macska, sőt, egy ház! De ugye, hősies voltam és elfogtam.
- Nem, ez egy degenerált... cucc - meredtem a dobozra, amiben vad vergődést folytatott a kreatúra, de nem eresztettem, mert ha most elengedem, akkor kitör a dobozból és vérbe fojtja a forradalmat. Öööö, minket. Szóval, vér, meg fürdő, az lesz itt. Hannah arcán látszott is a megrökönyödés, hogy mi történik itt, milyen lényt sikerült elfogni és miért.
- Tudtam, ismerlek már jómadár - forgattam a szememet, mert ugye, ki az az egészséges nő, akinek legalább egyszer nem fordul meg a fejében, hogy szívesen segítene fel engem? De azért még pont láttam azt a kissé elrévedt, mosolygós arcot, amit produkált.
- Olyan lelombozó vagy - horkantam fel, de aztán elindultam, magamtól felkászálódva és szorongattam a dobozt, mintha az életem függne tőle. Lassan elhagytuk a boltok jelentette csillogást és beértünk a lakóövezetbe, Hannah pedig majdnem az első háznál legörnyedt olvasgatni.
- Nem, szerintem az még nem az, ne csináld már! - nógattam, hogy haladjunk tovább, ha valaha oda szeretne érni, letenni az ajándékot.