Vékonyka, szinte már nagyon is soványnak tűnő lányka lép be az üzletbe. A háta mögött beáradó fény tehet róla, hogy szinte zörgőnek tűnnek csontjai. Citromsárga egyberuhája, napsárga hajráfja, és pink-piros bagolykeretes szemüvege van, amit hasonló színű kopogós cipővel tett elviselhetőbb egységgé. Zavartan lép beljebb, bár inkább toporog. Majdnem át is esik egy üres kalitkán, ami hatalmasat zörren. Ijedten kapja szíve elé a kezeit, majd szája elé hogy fel ne sikítson, aztán ujjait tördelve gyorsan leszorította maga elé.
- Hahóóóó! -Halózik halkan. - Csak baglyot szeretnék venni. Engedélyem is van hozzá! ... Bár csak szülői engedély. De úgy tudom ez is elég. Hahóóóó! Kérem! Diák vagyok a kastélyból!
Szeme lassan hozzá szokik a sötéthez. Az amit a kirakatban látott csak elszomorította ugyan, de azért a remény lesz az utolsó ami meghal benne. Úgy hallotta ugyanis, hogy van kölyök baglya a boltosnak. Nem bízott a mások által felnevelt varázsbaglyokban. De nevelt már fel szülőhelyén baglyot, és tudta milyen ragaszkodó és okos tud lenni egy félig házi kedvenc tollas jószág. Nem akart felnőttet. Sok a tanulni való a suliban, de ez még szinte mind csak szárazanyag tartalom kevés gyakorlati tudással. Kell valami amivel lekötheti ezt a hiányt. Neki KELL az a kölyök bagoly! Képes és tud is fizetni érte akár dupla árat is. Csak ne ebben a bűzben és zsúfolt káoszban kelljen felnőnie annak a szerencsétlen kicsinek.
Észre veszi a kákalag akváriumát a káosz közepén. De most még ez sem érdekli. Csak az, hogy megtalálja az a pici életet, ami neki érkezett ide. Tudja. Érzi. Már a neve is eszébe jutott mire a bolthoz ért. Hunyor.
… (folytatása megírva: 07.03.)
Kis idővel megjelenik a boltos, és köszönti a lányt.
„Jó napot kisasszonyka! Jóóó napot!” Glóriát kissé megdöbbenti a köszönés, hiszen az a kákalag mögül érkezik. De hamar kiderül, hogy Sándor nem úszott egyet a melegben, pusztán mögüle emelkedett fel. A megnyújtott
jóóóó annak köszönhető, ahogy tápászkodott felfelé. Öregebb emberre számított, de azért nem döbbent le mert nem egy százéves matuzsálem gügyörög neki hála a jó égnek.
-Jó napot kívánok! Úgy hallottam, van önnek kölyök gyöngybaglya. Szeretném megvenni öntől.
Igyekszik határozott lenni, és kimutatni, hogy tudja, mibe vág. Pénzileg, tapasztalatilag, és évek számát illetően is. Attól még hogy diák, bizony tudja, mit akar. És meg is fogja szerezni. Hozott elég sarlót, nénikéje még támogatta is, hogy az összes megtakarításán megvegye magának élete első saját kedvencét. Főleg, hogy hasznos kedvencről van szó, nem is kellett sokáig győzködnie. Tapasztalt alkudozó. Mondjuk olyan helyen, mint egy keleti bazár, még nem próbálkozott, de oda nem is vágyik. De ki tudja, mennyi tapasztalat szorult egy ilyen boltosba. És nem szívesen alkudozna olyan nagyon vérre menően. Viszont valamiért, ahogy a boltos arcára nézve azonnal észre vette, a boltosnak nem volt szimpi az ötlete. Vagy nem volt már nála egyetlen kölyök bagoly sem, vagy valamiért nem örült az ajánlatnak. Felegyenesedett, szálegyenes derékkal szembe fordult Glóriával, és jóóóól megnézte magának. Majd a hosszúra nyúló mustra végén, amikor úgy látta, hogy Gló nem enged az elhatározottságából, jött az első teszt:
-60 galleon!
Mondja gyorsan, és tovább figyel. Glória lassan elkezdi a fejét ingatni, szemeit Sándor szemeiben nyugtatva.
-Nem. –Válaszolja a lány határozottan.- Nem fizetem ki egy felnőtt bagoly mugli eszmei értékét. 10 galleon! –Bök vissza merészen, bár tudja, hogy ez meg nagyon pofátlan alul ajánlás.
- Kis hölgy! Legalább ne ilyen merészen! –Ül ki halvány mosoly Sándor arcára.- Fizesse ki az állat költségeit kérem! –Ingatja a fejét, de tudja most már, hogy nem lesz unalmas innentől, míg meg nem egyeznek.
- 15 galleon. Nem fizetek többet. És ha nem tévedek, egy szökellésből kiesett fióka amúgy sem ér többet. A közeli erdőben vannak ilyen baglyok. Ha akarnék, megtehetném, hogy magam keresek egyet. De mivel Bagolykőn tanulok, tudja jól, nem sok esélyem lenne egy macska elől megmenteni időben egyetlen fiókát sem a kijárási tilalom miatt. De ha akar, -összefonja a karjait a mellkasa előtt, és határozottan Sándor szemeibe néz- szenvedjen vele maga míg felneveli, bár úgy látom, van elég dolga a többi jószággal, nem hogy még egy kölyök felett bébicsőszködjön. Úgy tapasztaltam, nagyon kellemetlen a kialvatlanság ennyi állat között. És ugye egy kis állatka még bőven igényel élelmen kívül törődést is, akár az éjszaka kellős közepén többször is. 15 galleon! De ha gondolja …-hátat fordít, hogy távozzon a boltból, ha nem lehet meggyőzni a boltost- … szenvedjen vele maga. Én csak jót akartam.
Sándor felkacag, és ebből a nevetésből kihallatszik, milyen jól szórakozik a tulaj. Talán még élvezi is a kis alkucserét.
-Magácska aztán tud. De nem ön az egyedüli érdeklődő. Egy baglyocskát már elvittek, és a másik érdeklődő is ennyit ajánlott. Meg aztán ez pont csak arra elegendő, amit eddig erre a tollgombócra költöttem.- Bök a háta mögé kissé balra. Egy kalitkában egy szürke is tollgombolyag gubbaszt a félhomályban. Glória majdnem elsírja magát, amikor meglátja milyen magányos szegényke. A testvérét eladták mellőle, az életkedve valószínűleg mostanra a béka feneke alá került. Lassan enni sem lesz hajlandó, és akkor az állatkufárnak nem marad más, csak a bele ölt, és elúszott galleonok. Oda sétált, és bedugta a kezeit. A kis jószág még csak mozdulni sem volt hajlandó. A szemeit sem nyitotta ki.
- De hiszen ez félig a halálán van! –Kiáltja el magát Glória.- Egy halott tollas jószágért dehogy fizetek én ennyit! Mire felérek vele a suliig, döglött a madár! –Néz dühösen Sándorra, akin látszik, ezt a csatát elvesztette. Ha most nekiáll magyarázkodni, veszít az értékből, amit eddig legalább megkapna. Hatalmas sóhaj kíséretében emeli fel a kezeit, jelezve, hogy feladja. Halvány mosoly ül ki az arcán, de hallatszik a hangján, kicsit azért bosszantja a dolog. Nem nyerne az egészen semmit?
-Nézze kis hölgy! Legalább fizesse ki nekem a kalitkát és azt az ellátmányt is, amit még két napra vettem neki. Mindet odaadom, de fizessen ki nekem 18 galleont. Azért nekem is élnem kell valamiből!
Glória még mindig kissé haragosan nézve fordul karba font kézzel Sándor felé, de a hangja már nem dühös.
-Rendben. De a kalitkát én választom ki. Ez a ketrec nem megfelelő ennek a szerencsétlennek.
A végén megegyeztek huszonkét galleonban, és Glória gyors léptekkel igyekezett fel a suliba, a gólyaszobáig, ahol pár napja egyedül maradt hála a jó égnek. Így legalább a kis bagoly nyugodtan panaszkodhat az este kellős közepén, senkit sem fog zavarni, amíg levedli a fiókatollait.
