38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 141 142 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. június 14. 13:31 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 15. 02:33 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Ugye Maja mindig kedves és önfeláldozó, ezért is volt hajlandó körbenyáladzani az arcomat. Azt hiszem, egyre több olyan dolog volt a kapcsolatunkban, amit az átlag ember nem értett volna meg, vagy azt mondta volna rá, hogy "undi". Őszintén? Még meg is értettem volna, de rohadtul nem tudott érdekelni, én nagyon jól szórakoztam és élveztem az efféle kirohanásait.
Éppen ezért miért is ne örökítettem volna meg fotón, ahogy épp kétpofára tömi a palacsintát, nyakig nutellásan? Elégedett vigyorral posztolnám ezt a képet is instára, a #feleségem taggel. Persze, ha hagyná és nem kezdene mindig reklamálásba.
- Persze, mindenképpen, szeretném lenyalni, de hogy jön ez ide? - forgattam a szemem, mert hát vannak tények, amiket ki kell mondani, de nem kell mindenképpen valamihez csatolni. Ugyan már... - Jó, egye fene, kiposztolhatod őket, de csak mert ott az a csillogó vacak az ujjadon.
Mert hát nem szoktam csak úgy gyűrűket osztogatni és ha már egyszer neki van, miért ne rakhatna ki rólam, meg a pocokról alvós képeket? Jogában áll...
Aztán előszedtem a szóban forgó dobozt, amire már vetette volna is magát életem nője, ha nem szabom meg feltételként, hogy csakis a reggeli befejeztével bonthatja ki. Néha igen kegyetlen tudok lenni, még az én kis acélszívem is megremegett attól a pofitól, amit vágott, de aztán inkább a nutellás palacsintát toltam az arcomba. Az apuci megszólításra azért megkapta azt a tipikus pillantást.
- Direkt csinálod, igaz, babygirl? - kérdeztem dorombolós hangon, de ismét csak más vágányra tereltem a gondolataim, mielőtt kisajátítom szerencsétlent.
- Azt hittem ez egyértelmű. Ha te. Ez a te ajándékod, én csak reggelizem - néztem végül a palacsintára csalódottan és felsóhajtottam. - Bár lennének rá jobb ötleteim. Na, bontsd azt a dobozt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. június 15. 18:42 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 15. 20:53 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Feldob egy ilyen egészen élvezetesnek hangzó programalternatívát, aztán közli velem, hogy lekéstem róla. Ez olyan, mintha az utazási iroda egy last-minute utat ajánlana, kifizetném és kiderült volna, hogy tegnapra szólt a repülőjegyem, amit most vettem. Szomorú, egészen kétségbeejtő, szóval csak figyeltem, ahogy a kezeit az asztal alá süllyeszti.
- Egyszer nem figyelek és már posztolsz is? Annyira nehéz eset vagy, hercegnő, tudod? - forgattam a szemeim egy apró sóhajjal öblítve le, de igazából egy ideje nem zavartattam magam az ilyesmiken. Túl sok paparazzi-fotó keringett már a világhálón rólam, ahhoz, hogy ezt a lelkemre vegyem komolyabban.  Inkább azt figyeltem, ahogy Maja megszabadult a maradék mogyorókrémtől, ami árulkodó jelként még a kezét tarkította.
- Á nem, te soha nem tudod, mire gondolok, mert jó lány vagy... - nevettem el magamat. Persze, korábban ez még teljesen igaz is volt rá, de mostanság már egészen hamar leesett neki, hogy mikor és miről tépem a kicsi számat. Vagy éppen miről nem. Azzal el is tüntette az utolsó kicsi darabot a palacsintájából, mintha legalábbis napok óta nem evett volna. Én se ettem lassan, de nekem még mindig volt. Bár ehhez hozzá tartozik, hogy én közben ajándékot szereztem meg mondtam a magamét. Tehát azt hiszem, mondhatjuk, hogy egálban vagyunk.
Meglepő módon nem esett neki azonnal a doboznak, hanem megvárta, míg én is végzek, aztán jött, olyan kis ragacsosan, de édesen és megcsókolt. Én persze viszonoztam, kissé elmosolyodva, de a kezem távol tartottam tőle, mert szintén úsztam a csokis truttyban.
- Nem, magamnak vettem. Persze, hogy kinyithatod, te zizi - forgattam a szemeim kissé, majd én is felkeltem, hogy leöblítsem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. június 16. 00:37 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. június 17. 16:57 | Link


Pécs, a lakásod, kinézet
úgy szeretlek, mint Hömmels szereti egymást

- Ez lenne a minimum. Mondjuk nem minden helyzetben szükséges kétszer megfontolni a dolgokat... Csak mondom.
Bár továbbra sem érti, hogy a férfi minek ment tanárnak, ha valóban ennyi stresszel járna, ha mondjuk az ember komolyan is venné, de gyanítja, Maximillian nem éppen az a mintatanár fajta. Sokkal inkább az óra vége előtt két perccel már indulásra készen álló, késni nem késő, de láthatóan reggel nem sok kedvvel bejövő fajta. Az a tipikus tanár, aki alig várja már, hogy minél messzebb kerüljön az iskolától. Kenzie tudja, hisz nem egy óráján ott volt már. Legalábbis szerinte Max pont ilyen tanár, aztán lehet hatalmasat tévedett és valójában lelkiismeretesen végzi a munkáját, csak szeret mást elhitetni az emberekkel.
- Ühm, igen, egy-két hobbi senkinek nem árt - bólogat okosan, mint aki nagyon egyetért a tanár úrral. - Tudom javasolni hobbiként a sportot, tudod a testedzés nagyon fontos az egészség számára - ezt már csak úgy félig teszi hozzá, mielőtt megfordulva belefojtana minden szót a férfiba. Ujjai borostás arcáról egészen a barna tincsekig csúsznak, a férfi hajába markolva húzza magához közelebb. Lerúgja a cipőit, amik hangos koppanással csúsznak arrébb tőlük a földön, a magas sarkú előnyét elveszítve viszont kénytelen lábujjhegyre állni, hogy felérje Liebhartot. Bár ennyit igazán meg tud tenni érte.
- Tudod, hogy a kedvenceim az ágyneműk - bár ironizálni szeretne, ez meglehet nem egészen úgy sül el, ahogy ő azt szeretné. Kezeit nem veszi el Max arcáról, így kisebb szünet után ismét közelebb húzza magához, majd ahogy ajkait ismét összeérnek, tolni kezdi a férfit a hálószoba felé, hogy ott majd elszakadva egymástól megcsodálhassák az új svéd ágyneműt, hisz azok Kenzie kedvencei. Végül is mindenki szereti az ágyneműket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 17. 19:15 | Link


Pécs, Király utca, Levendula fagyizó
június 16. péntek
luccrucc


Meleg van, nyár és az egyetemistáknak még évközi szívás. Kellemetlen lehet, be kell lássa Luca. Kivételes a mai délután, ugyanis mivel a sógora tanít, de Maja már jött haza elkísérte őt és a keresztgyerekét Pécsre. Nyilván ennél jóval több oka volt ideérkezni, de legalább némi hajlandóságnak és kedvességnek tűnt a részéről. Beszélgettek és elnevetgéltek, mondhatni egy ideje nincs nagy problémájuk ebből, Lucában van egyedül gát azt kimondani, hogy húgom vagy éppen testvérem. Eh ez az egész kalamajka a féltesósággal. Különben is, már van bennük egy újabb közös, a kedves apjukkal egyikük se beszél. Ennek a gondolata is igen lehangoló, szóval hamar eldöntötte a játékvezetőcske, hogy ideje a nyakába venni az egyetemet és át is slisszolt a belvárosba, miután elköszönt.
Az AMS elég furi egy hely volt a mai napig számára, járt már itt párszor, mindig más oka volt rá, most éppen a szupersztárt kutatná fel, ha már holnap szülinapja van, gondolta ma ennek örömére fagyizhatnának egyet. Holnap ugyanis családi cumót követel tőle Benji, és ha nemet mond, megy a hiszti, szóval ideje visszavonulót fújni a kerüléséből. Nagyjából húsz perce bolyong teremről teremre már és az étkezőben is megfordult kétszer, de sehol nem leli Arlent, kissé csalódottan fordult sarkon, amikor kiszúrt egy ismerős, csodaszép barna loboncot. Hamar a hölgyike mellett termett és még ha magassarkúban is egy 14 éves magasságával rendelkezik, azért elég észrevehetően tud becsapódni az emberek személyes terébe a szövegelésével, így most is.
- Jössz egy fagyira, cica? - Lehengerlően hatalmas vigyorral pislogott fel a Loveguard ikrek női tagjára, hogy aztán elnevesse magát. Kis idő után sikerült megállnia, hogy még valami reakciót kap, lebiggyesztett szájjal előzze meg a mit csinálsz itt kérdést.
- Nem találom a tesód, szerintem eldugták előlem, de már eléggé megkívántam az édességet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Kenzie Noeline Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 50
Írta: 2017. június 17. 20:00 | Link


Pécs, fagyizunk, kinézet

Meg fog őrülni. Arlen órák óta sehol, Max szintén, a többiek viszont mindenképp beszélgetést akarnak kezdeményezni az egyre frusztráltabb lánnyal. Ma nagyon nincs kedve jópofizni másokkal, csak meg akarja keresni a bátyját és elhúzni erről a helyről minél gyorsabban. Még az sem érdekli, hogy amúgy órán kéne lennie úgy negyed órája, ezen a ponton már csak Arlent akarja, hogy vigye haza, mert mégsem akarja itt hagyni az ikrét egyedül. Csakhogy a bátyja szőrén-szálán eltűnt, Kenzie pedig azt sem tudja, hogy dühös legyen rá vagy aggódjon érte, amiért egy szó nélkül lépett le.
Már majdnem eljut odáig, hogy az előtte álló, egymás szavaiba vágó, a másikat túlharsogva igyekező lányok egyikébe mélyeszti a tűsarkúját, mikor Luca érkezik a megmentő személyében.  A két lányt teljesen figyelmen kívül hagyva megkönnyebbülten sóhajt fel és kapaszkodik bele a nála jóval kisebb Czettnerbe, majd hevesen bólogatni kezd a kérdés hallatán.
- Ne mondj többet, csak ments ki innen - szinte könyörögve ejti ki a szavakat a száján, eléggé látható rajta, hogy mennyire mehetnékje van már. Egy pillanatra még a bátyjáról is elfeledkezik, csakhogy a következő pillanatban Luca megemlítse, ő pedig rosszallóan forgassa meg a szemeit.
- Ne is emlegesd azt az embert. Itt hagyott ezekkel az emberekkel, akiket nyilvánvalóan a sztárocska érdekli csak. Kérlek ments ki innen - ismétli meg magát, majd amennyiben Lucának sincs semmi ellenvetése a mozdulat ellen, megfordítja maga előtt a lányt és finoman tolni kezdi a kijárat felé. A két fiatalabb lányra, akik az előbb még oly nagyon próbálták lenyűgözni, még csak egy pillantást sem vet. Csak hagyják el ezt a helyet minél előbb, mielőtt még pánikrohamot kapna életében először és utoljára. - Oda viszel, ahova csak akarsz, de legyen minél messzebb az egyetemtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. június 17. 20:22 | Link

Adam Kensington

A kis navinés, aki idén végez, és már nem igazán kicsi, és lassan navinés se lesz, immár elérte a zen állapotát. Esetében ez annyit tesz, hogy mára már ugyan elfáradt, de juszt se hajlandó aludni, emiatt pedig lelassul és eltompul és  nem törődik semmi energiát követelő agyi tevékenységekkel, mint mondjuk a gondolkodás. Vagy éppen a következmények felmérése. Ebben az állapotban ejti el a legtöbb törékeny dolgot, és gyalogol át rajtuk a legnagyobb lelki nyugalommal. Valamint ilyenkor nem hajlandó felkelni és beszambázni a kertből, pedig majd szomjan hal. Felkelni.. áh. Nem, kösz.

 - Bemegyek egy kicsit. - közli mégis a csillagokkal anélkül, hogy a legkisebb kísérletet tenné a mozdulásra. - Mindjárt. - fűzi hozzá fél perc múltán, és továbbra se mozdul. Amikor meg mégis, akkor az agya csodálkozva veszi észre, hogy éppen tápászkodik fölfele. Van, amikor az ember teljesen tudatában van minden egyes pislogásának, és van az az állapot, mikor az agy teljesen lemarad, és nem tudja, mit csinál a test. Mi ennek az oka? De most tényleg.

 - Nincs kedved bejönni? - kérdi minden eleganciát és ünnepélyességet mellőzve. Kicsit kásásan. Enyhén fókuszálatlanul. Teljesen természetesen. Jelen pillanatban majdnem robotpilóta-üzemmódban működik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy máskor nem látná szívesen a barátját. Máskor, családostul, szomszédostul, akármikor. Éppen csak most nem fog amiatt izgulni, hogy Adam mit szól hozzájuk, meg észreveszi-e a porcicákat a sarokban. A jobbik esze tudja, hogy senkit nem érdekelnek a porcicák, Adam-et meg pláne, de úgyis problémázna rajta. Most viszont, hát, nincs hozzá agyi kapacitása ilyeneken aggódni, és most őszintén, hát nem jobb így mindenkinek?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. június 20. 00:30 | Link


Pécs, Király utca, Levendula fagyizó
június 16. péntek
luccrucc


Minden túlzás nélkül mondhatja a volt navinés nő, hogy ez a nap sem lett még kerek egész. Különben a fiatalabbik - már nem - Czettner lány kitett magáért, megköszöntötte őt így előre is, meg még ajándékot is kapott, amit elég furcsán viselt elsőre, de aztán nagy örömmel bontogatta a csomagot megölelgette a barna lányt és útjára is indult. Hát, ilyen ez, a szülinapok is összehozzák az embereket. Meg a legtöbb ünneppel járó esemény. Ma viszont nem nagy bulira, csak egy finom fagyira vágyott a városban, aztán egy nagy ölelésre és szundira, mert holnap hosszú nap lesz ha a család szeme elé kell újra kerülni. Lassan, de biztosan lépdelt Pécs utcáin, majd az egyetem épületében még meg nem pillantotta Kenzie-t. Kacarászva rázta meg a fejét a kérésre, nem nagyon akarta elhinni.
- Nyuuugi, menjünk-menjünk. Mit tettek veled? Megpróbálták lerángatni a ruháid, hátha Arlen valaha hozzáért? Vagy azt várták, hogy varázsütésre Te lesznek, ha hozzájuk szólsz?
Nem értette az ilyen lányokat, egyrészt a rajongásnak is néha új szintjét vélte felfedezni bennük, bár amúgy határozottan jót röhögött, mikor lemarták Arlenről a ruhákat szemmel, avagy mikor egy behajított törcsiért tömegverekedtek. Nem egy tipikus barátnő ebből a szempontból. Tudja, hogy ahogy neki a kviddics, úgy Arlennek ez az élete. Supportól és ha kell, mikor a színpad mögé kell húzódni, megteszi. Ez a legkevesebb, mindketten jól ismerik a rajongók igényeit. A másik dolog, ami viszont nem vicces, inkább kétségbeejtő volt, az a más lányok nagymértékű bálványozása volt számára, az, ahogy megszállottan járkálnak utána vagy hajszolják valaki figyelmét. Nem irigyelte a Loveguard lányt.
- Az egyetemtől csak pár perc, de ott nem járkálnak, mert nem ismerik annyira a helyet. - Azzal belé karolt és kilépve az épületből egyből kanyarodott is balra, hogy leérhessenek a Széchenyi térre, onnan pedig a Király utcán haladva a kiszemelt fagyizóba keveredjenek.
- Mi újság amúgy a kis csajhalmon kívül? Pasik, buli, fanta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2017. június 20. 23:54 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

Ha valaki, hát én nem fogom siettetni a lányt azzal a mindjárttal. Amíg a nap nincs felkelőben, addig tőlem akármikor lehet az a mindjárt. Különben sem érdekem, hogy elhagyja a plédünket. Ha csak nem azért, hogy behívjon. Márpedig éppen ezt teszi.
- De. Szívesen - bólintok és felemelkedem a földön heverésből. Segítenék a pokróc kirázásában, összehajtásában és más holmik bevitelében, azonban ezt fel sem ajánlom, hiszen az esetek nagy részében az emberek kikérik maguknak, hogy a kedves vendég ilyenekkel fáradjon. Úgyhogy inkább csak várok még, hátha megkér valamire, ám ha nem, úgy csak követem befelé a házba.
Valóban sokkal jobb úgy mindenkinek, ha a kis navinés nem gondolja túl ezt a porcica kérdést. Teljesen hidegen hagynak a porcicák. Meg a por is - hogy olyan szavakat használjak, amiket önként és dalolva is a számra vennék egyébként. Az én házam sem steril. Igaz, elég nagy a rend, hiába a zsúfoltság. Az pedig bár tény, hogy az ember otthona sok mindent elmond róla, azonban ennek a vizsgálatlan túl sok tényezője van ahhoz, hogy holmi tisztaságon álljon vagy bukjon minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. június 22. 23:24 | Link

Adam Kensington

 - Az jó. - mosolyodik el pokróchajtogatás közben - amiért nem mellesleg vissza kellett fordulnia, mert majdnem ott hagyta a kert végében. Késő van, na, meg mondjuk trehány is egy picit a lelkem. Mindenesetre, tényleg örül annak, hogy Adamnek nem derogál betérni mindenféle jött-ment kislány porcicás házába. Mondhatná azt is, hogy cöh, ő ide, ugyanmá', és ezt minden további nélkül meg is tehetné. A kis navinésnak eszébe se jutna megsértődni. Ehelyett viszont elfogadja a behívást. Adam rendes vámpír.

 - Szia, Sanyi. - köszön a kedvenc kecskéjének befelé menet, aki visszamekeg és főleg visszakérődzik, és ezzel meg is beszélték a dolgaikat. Nincs abban semmi szégyen, ha a ember beszél az állatokhoz, mert azok is beszélnek hozzá a maguk módján. A kis navinés meg az év nagy részét öntudatra ébredt festmények és lovagi páncélok között tölti, szóval egy állat, ami teljesen természetesen reagál, igazi felüdülést jelent. Csak ki ne derüljön valami turpisság Sanyiról se, mint mondjuk, hogy valami varázslény porontya, vagy valami. Akármi előfordulhat, elvégre.

 - A kutyákkal nincs bajod? - torpan meg a kerítés előtt, ahol nevezett négylábúak várnak rá türelmesen. Mármint, nem arra kíváncsi, hogy Adam a kutyákat bírja-e jobban, vagy a macskákat. De a kis navinés nem tud sokat a vámpírokról és azok mindenféle bonyolult szabályairól, úgyhogy inkább óvatoskodik, mint valami bajt okozzon.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. június 22. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 24. 12:34 | Link


Pécs, nálam
leszek a Hummelsed*-*


Gyakorlatilag a Kenzie féle szórakozásokon és a látványos okoskodáson kívül nem is volt oka annak, hogy Max bejárt órákat tartani. Ez viszont már éppen elég volt ahhoz, hogy bőven megérje neki. Máskülönben otthon ülne és kotyvasztana valami rettenetet, egy zöldesen fénylő üst mellett, amiből vékony füstcsík ered és kísértetiesen nevetgélne. Nem, köszöni szépen, erre nem tart igényt.
Amúgy meg ő és a sport nem voltak egymással rossz viszonyban és ezt a férfi testképe pontosan vissza is adta. Köszönte, sosem volt gondja saját magával, nem volt pufi gyerek a suliban, nem csúfolták, a kockákat a csokiról ismerte a legjobban, de összességében nem volt rossz pasi. Ezt a képet ő a nők visszajelzéseiből rakta össze, szépen csendesen, pixelről pixelre.
- Majd veszek egy kondibérletet is, biztos a - rázta meg a fejét csendesen vigyorogva maga elé, még azelőtt, hogy a lány ajkai az övéit érintették volna. Azután már egyre kevesebb figyelmet szentelt a külvilágnak, a magassarkúk bánatok koppanását már szinte meg sem hallotta. Hajlamos volt rá, hogy kicsit belefeledkezzen dolgokba, Kenzie pedig éppen ezzel élt vissza a részéről. Még ha nem is teljesen szándékosan tette a lány.
- Csak is ezért ajánlottam fel... - vigyorodott el magabiztosan, majd a csókot követően szinte ellenállás nélkül hagyta, hogy a barna a szoba felé tolja. Ő is arra indult, akkor miért kellene ellenkeznie?
És mivel Maximillian olyan kedves, nemcsak hogy megmutatta a lánynak a svéd garnitúrát, de még ki is próbálhatta azt!

//Danke sehr, Schatz *-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2017. június 27. 20:01 | Link

Anna
éjjel | Rozsoséknál | x

Nem sok minden derogál nekem. Meglehet, ez nem mindennapi sem a fajtársaim, sem a halandók körében, és a szemükben ettől talán még kevesebb vagyok. Viszont szerintem úgy van jól, ha nem zárunk ki az életünkből a szükségesnél többet. Az, hogy elfogadjam egy bagolyköves diák, egy már-már barát meghívását a házába, bőven nem tartozik ebbe a szükséges kategóriába.
Részemről nem üdvözlöm Sanyit. Mindössze rápillantok, amikor Anna köszönti. Nyugodtan tegye! Én is csak azért hagyom ezt el, mert nem ismerem az állatot. Jó, nem csak ezért. Nem sűrűn köszöngetek négylábúaknak. Ám valljuk be, kétlábúaknak sem feltétlenül. A néma biccentéseket részesítem előnyben.
- Nekem nincs. Inkább nekik lehet velem. Azonban... egy ideje már ez sem jellemző - felelem kissé révetegen. Válaszom első fele az, amit már évszázadok óta adok az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre. A többi pedig az, ami az elmúlt hónapokban jött hozzá, mióta Tobias kutyái nemes egyszerűséggel hozzám bújtak a dán fiú kanapéján. Hosszú idő óta először rendített meg valami. Azóta is nehezen tudom hová tenni, és gyakran elmélkedem rajta. De nagyon új és különös ez nekem. Ezelőtt nem bírtak meglenni a közelemben az állatok. Féltek tőlem. Már nem teszik. Talán több ideje is, mint pár hónapja, csak nem figyeltem fel rá. Ez a kanapés eset viszont túl szembeötlő volt ahhoz, hogy ne vegyem észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 29. 23:57 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


Az egészséges mennyiségű dráma mindig belefér a keretbe, csak van, hogy az ember túllő ezen a kereten. Na, nem én, én csak mindig egy kicsit tovább fokozom, az nem ugyanaz.
- Alighanem. De szerintem már észrevetted, mennyire rajongok a kihívásokért - kuncogtam fel halkan, majd a hajamba túrtam lazán. Mostanság már nem csináltam olyan gyakran, de akkor is nagyon jól esett, hiába akarnám ezt tagadni. Amolyan megszokás volt, beidegződés, semmint spontán mozdulatsor. Most például a nutella eltakarítása váltotta ki belőlem, nincs mese, ez a nő nem alkalmazható közösségben.
- Persze, persze, Csipkerózsika, legfeljebb álmodban! - nevettem tovább, mert egy ilyen fenyegetést hogy is vesz komolyan az ember? Szóval egy pillanatra beharaptam az ajkam belülről és igyekeztem nem mosolyogni, de aztán rásandítottam a szemem sarkából. Nem megy, nem tudtam visszatartani. - Hát jó... de utána legalább le is nyalod?
Végül is sikerült, bár nem igényeltem tisztítást, de megkaptam. Szóval utána kis nyugisan elbattyogtam a csaphoz, hogy megmossam az arcomat, meg a kezemet is. Mert ugye vége az étkezésnek, akkor már így illik a dolog.
Az asztalhoz visszacsücsülve sok dologra számítottam, de arra nem, hogy majd kitör a pánik, amiért nekem nincs ajándék. Én már tizenöt éve nem kaptam semmit, így nem mondhatnám, hogy különösebben földhöz vágott volna az eset. De végül csak felemeltem a karjaim megadóan, jelezve, hogy én aztán nem fogok ezen vitába szállni vele.
- Jó, majd még visszatérünk erre. Most bontsd! - böktem az állammal a doboz felé. Ő pedig másodpercekkel később már módszeresen tépte le a csomagolást, nekem pedig a szemem sem rebbent. Amúgy is csak fölös máz az a papír.
- Tetszik? - érdeklődtem enyhén felvont szemöldökkel pillantva a hölgyeményre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 02:05 | Link


Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


A Summerfest okozta pezsgés nem ült el olyan hamar, mint ahogyan kirobbant. Egy-két párocska és baráti társaság még június huszonhatodik reggelén is ott lézengett a környéken, az előző napi kalandokat kiheverve. Nem úgy főhősünk, aki az utolsó program leteltével megkereste Kenziet, hogy érzelmes búcsút vegyen tőle - már-már hihetően -, majd a hátára kanyarította a táskáját, a kabátját a kezében lóbálva, a napszemüvegét az orra hegyére biggyesztve és lelépett. Természetesen nem haza. Miért is lett volna annyira egyszerű a történet?
Annál neki sokkal fontosabb dolga volt Sopronban, ami egy újabb karszalaggal járt. A bal csuklóján most már egészen szép kis köteg alakult ki, hiszen járt a Rock am Ringen, a Summerfesten, futó pillantást vetett a Donauinselfestre és aztán a Volt fesztivál kapujánál tette tiszteletét. Valószínűleg mugliként is vállalta volna az utazással járó nyűgöt ezekért cserébe. Ennek a látogatásnak már öt csodás napja és olyan hátfájással kelt, hogy ahhoz egy komplett veszta-szűz sereg kellett volna, hogy kimasszírozza belőle. A sátorban... alvás egyértelműen nem Liebhart műfaja volt, még a luxuskörülmények ellenére sem. Ezek alatt értendő az eső hiánya és a megbűvölt hálózsák.
Azonban mire a mélyen tisztelt banda a színpadra lépett, Max elengedte azt a bizonyos izomgörcsöt és helyette inkább a tömegben próbált a lehető legészrevétlenebbül a tömeg eleje felé slisszolni. Ami ugyebár nem olyan egyszerű, mikor az ember egy 191 centiméter magas kolosszus, egy nagy pohár mojitos jégkásával a kezében. Hogyan, vagy hogyan sem, ez az ital - meg a sors - rendezte el azt a bizonyos találkát a barna hajú csodával ott a tömegben. Egyetlen egy hátulról érkezett könyék Matsy gerincébe, aztán ösztönösen rándult a keze és a jégkása jelentős része a vele szemben álló hölgy dekoltázsában landolt.
- Scheiße! Akarom mondani, hello liebchen. Alighanem véletlen volt. Vagy a sors, ahogy tetszik - öltött rögtön angyali mosolyt az illető, hogy legalább egy egészen kicsit lecsillapítsa a nő várható dührohamát. Valahogy azt meg szokták érteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 02:42 | Link

Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Akármennyire is finom hölgy hatását akarta kelteni, ha másokkal találkozott, amikor a kedvenc együtteseiről volt szó, elengedte magát. Évek óta a VOLT volt a kedvenc fesztiválja, nem tudta volna kihagyni. Bár elég rendesen odatette magát a SummerFest-en is, az élet nem áll meg, ahogy véget ér. Főleg nem Katának, aki képes lenne minden napját fesztiválokon tölteni.
Kivételesen egyedül jött el, tavalyi partnere nem válaszolt a baglyára. Nem is érti Kata, hogy miért nem, hiszen olyan jól érezték magukat. Minden nap első sorban tombolni, kivéve amikor a pogo miatt középre került. Persze összeszedett pár foltocskát, de hát az élmény számít, nem? Mondjuk a másik leányzó rosszabbul járt, neki eltörték a kislábujját. Ő nem bánta volna, elvégre boszorkány, egy ilyen kis törést ő maga is helyre tud tenni, ráadásul ez a pogo velejárója.
Aznap még nem vett részt ilyenben, még csak az első sort sem érte el. Nem aggódott egy pillanatig sem, mivel apró termetének köszönhetően könnyedén átjutott az összefüggőnek tűnő tömegen is. Épp megkezdte ezt a hadjáratát, egy kicsit elfordult, hogy előrébb férkőzhessen, mikor valami hideget és ragadósat érzett meg a mellkasánál. Pár másodpercig csak állt és nézte magát értetlenül, majd a hang irányába fordult.
Bármilyen más helyzetben eszméletlenül mérges lett volna, de ez Imagine dragons volt. Itt bármi megtörténhet, még az is, hogy egy érdekes figura leönti a kedvenc ruháját, amire még Hannah is áldását adta.
- Keine Problem - válaszolt németül, mielőtt realizálódott volna benne. - A sors szót jobban szeretem - mondta mosolyogva, miközben felnézett az illetőre.
A Nap elég kellemetlenül sütött, így kezével kellett árnyékolnia, hogy láthassa tisztán a férfi arcát.
- De egy kis kiengesztelés jól esne.
Sokkal inkább segítségre gondolt. Nem tudta megmondani, hogy a férfi is varázsló-e, így nem mert közelebb lépni hozzá, hogy a másik takarásában egy pálcamozdulattal eltüntesse, így maradt az, hogy a balján álló szendvicses fiútól lenyúlta a szalvétát, aminek segítségével le is törölte a kása nagyobb részét. Persze a java már beivódott a ruhájába, de nem akart feleslegesen bosszankodni. Majd megoldja.
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 04:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 03:41 | Link


Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Természetesen nem Maxmillian volt az egyetlen, aki akkor a színpad felé igyekezett. Voltak más vállalkozó szellemű egyének is, akik vagy túl későn érkeztek, vagy csak éppen nem kedvezett számukra a helyezkedés, most pedig kénytelenek voltak a tömegen keresztülpréselődni. A levegő meglehetősen forró volt és párának semmi nyoma, hogy az embert egészen biztosan még inkább megnyomja, főleg ha arra vetemedik, hogy falkába verődjön.
Szóval így settenkedett a német a színpad felé, mikor a jégkásája egy másik delikvens jóvoltából az előtte álló hölgy dekoltázsán kötött ki. A káromkodás szinte ösztönszerűen csúszott ki a száján, fel sem fogta, hogy mit mondott az imént. Csak a nő kedves semmi gondjára pillantott fel, hogy végre jobban megnézze magának a nőt.
- A sors szót sokan jobban szeretik, aber nem mindig lehet rákenni. Most megpróbálhatjuk - próbált épp elég hangos lenni, hogy a lány értse a mondanivalóját, de ne kelljen még üvöltenie hozzá. Talán még egészen sikerrel is járt. A nő a szemét árnyékolva pillantott fel rá, ő pedig cserébe egy egészen angyali mosolyt villantott, csodabarna tekintetét nem szakítva el az újdonsült ismerőstől.
- És azt milyen úton szeretné, kedves...? Mi is a neve? - ha ismerte volna Maxot korábbról, akár még tudhatta is volna, milyen nemes gesztus volt a férfi részéről, hogy megkérdezte a nevét. Mert ugyebár ő erre nem volt kötelezve, önszorgalomból tette csupán. Ahogyan azt is, hogy figyelmesen követte a nő kézmozdulatát a tekintetével, nehogy véletlenül bármit is rosszul csináljon.
- A nevem Max! - a hangja az átlagosnál kissé mélyebb és dorombolósabb volt, lévén, hogy lassan egy teljes hete fesztiválozik, annak is nagyon örült, hogy egyáltalán beszélni tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 04:18 | Link

Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Még Kata is szerencsésnek tartotta a férfit, amiért ilyen jó pillanatot választott, hogy megismertesse közelebbről az italát a nő dekoltázsával. Nem, mintha ő választotta volna, legalábbis csak reménykedett abban, hogy újabban nem ez lett az egyre bénább ismerkedési szövegek pótlása. Ha igen, inkább zacskóban kezd el járni, leginkább mindenhová. Azok a buta kis mondatok sem voltak a legjobbak, de legalább képesek voltak mosolyt csalni az arcára, már természetesen ha olyan hangulatban kapták el, vagy olyan illetőnek mesélt a bakikról.
Ez a példány még sem tűnt annak a fajtának, aki másoktól lopott szövegek magolásának eredményét felmutatva érne el bármit is a gyengébbik nemnél. Nem, ennek az úrnak a vérében volt, nem kellett tanulnia.
Félmosolyra húzta az ajkát, merészen nézett a másik szemébe.
- Azt szokták mondani, puding próbája az evés, és kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk ennek.
Tetszett neki, hogy a férfi nem csak magyarul beszélt, illetve az akcentusát is csípte. Hiába élt éveket azonban Deutschland gyönyörű vidékein, nem tudta kitalálni, hogy honnan származik. Abban biztos volt, hogy nem München környéki, azt a kiejtést bármikor megismerné.
- Kata vagyok - felelt egyszerűen.
Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy felesleges fesztiválokon elmondania az egész nevét. Általában a Linát se szerették, nem sűrűn jegyezték meg. Az L kezdőbetűs részegen kitalált becenevekre pedig már egy kicsit ráunt.
A szívességet inkább azonnal behajtotta, mint előbb kérte volna. A férfi jégkását tartó kezére tette a sajátját, majd az ajkához irányítva azt, megitta a maradék levet. Egy kicsit édes volt neki, de jól esett a hűsítő ital.
- Ezzel le is tudtuk a tartozást - jelentette ki vidáman.
Talán a fesztivál életérzése miatt, de nem volt tudatában annak, hogy nem feltétlen illendő ilyen dolgokat csinálnia egy férfi társaságában. Amennyire tudta, alaposan leszedte a maradékot, lehetőleg nem beledörzsölve még jobban az anyagba. Miután végzett, a szalvétát a földre ejtette, majd kicsit előre hajolva párszor meghúzta a ruha szegélyét, hogy az esetlegesen ott maradt darabok is leessenek.
Amint jobb lett, újra a barna szempárba nézett.
- Örülök, hogy megismerhettem Max. Elnézést a kérdésért, de honnan származik? - Csak nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá. De ez van, ami egyszer befészkelte magát a gondolataiba, csak akkor hagyja nyugton, ha már megválaszolták.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 04:40 | Link


Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Max afféle határvonal volt, vízválasztó az emberek zöménél. Nagyon tudták szeretni, vagy nagyon tudták gyűlölni, de a kettő között nem volt semmi, mindig kiprovokálta, hogy a neutrális hozzáállás semmivé tűnjön. A fesztiválokon pedig szerette, ha az a bizonyos benyomás pozitív marad. Azért, mert ezek szép emlékek, vagy mert túl magas a véralkohol szintje, az már teljesen más lapra tartozik, nem is érdemes belekezdeni a boncolgatásba.
- Milyen igaza van - biccentett elismerően, tetszett neki a nő életszemlélete, nem volt túl gyakori az ilyen. Közben a civil tancinéni bemutatkozott, elárulva, hogy Kata a neve. Max nem volt benne biztos, hogy ez tényleg a nő igazi neve, de arra az egy estére éppen elég volt neki, nem kellett nyuszikának hívnia, így nem akadt több kérdése.
Ellenvetése már annál inkább, mikor a poharában árválkodó maradék mentás-limeos jégkása a nő ajkai közt végezte De épp az imént vitatták meg, hogy a sors keze volt, így nem akadályozta meg.
- Remélem tudod, hogy ezért fél órát álltam sorba. Ugye máris jobb az utóíze? - ironizált, ehhez értett. Mégsem vághatta a nő arcába, hogy ő most itt hagyja az egyik legjobb fellépő koncertjét, mert nem elég magas a vércukorszintje.
Ahogy a nő a ruhájával kezdett bíbelődni, a német pillantása egy-kettőre rettenetesen elfoglalt lett, miközben a bal kezét a tarkójára csúsztatta. Még a szája is enyhén kiszáradt, abban a pillanatban összetette volna a két kezét a szirupos löttyért. A szemkontaktus miatt halvány mosoly kúszott az ajkára és kicsit még fel is nevetett. Csak olyan halkan és kellemesen.
- Bremerhavenből, a tengerparton van. És kegyed? - ilyen kis édes kérdéseket is ritkán enged meg magának, mert elkapatná az egyéjszakás kalandjait. -A zenei ízlésével nincs gond, annyi már biztos.
Azzal - udvariatlanság, vagy sem, nem érdekelte, hisz Liebhartról beszélünk - a pólója alsó szegélyét megfogva rángatta fel a fekete anyagot, hogy megtörölje az arcát. Elég meleg volt ahhoz, hogy szükségessé váljon a mozdulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 05:16 | Link

Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Mint minden nő, szerette, ha igazat adnak neki. Pláne akkor, amikor egy ilyen kellemes témáról van szó, mint a Max-szal való találkozás sorsként való felfogása. Mi tagadás, tényleg kipróbálta volna, mennyire igaz ez a feltételezés.
Mégis meglepődött, hogy egyetértettek vele. Max annak a fajtának tűnt, aki nem isteníti a női nem intelligenciáját, sokkal inkább a gyönyöröket, amiket adni tudnak zárt ajtók mögött. Habár ki tudja, mennyire zárt ajtós úrról van szó, mikor elkapta férfi tekintetét, már közel sem volt ebben annyira biztos.
Hogy belemenjen a játékba, megnyalta a száját, majd úgy tett, mint aki elgondolkodik, hogy aztán aprót bólinthasson.
- Igen, nagyon élvezem ezt az utóízt. Tetszik - nem akarta észrevenni az iróniát, ahhoz túl jó kedve volt. Tökéletes háttérzeneként a Demons kezdődött el, mire a kedve már kiütötte a mércét. Hogy ne kezdjen bele a mozgásba, teljes figyelmét az úrnak szentelte.
- Oh, értem. Nagyon jó lehetett ott felnőni - csillogó szemei mögött azonnal elképzelte a kis idilli házacskát, pár utcányira a parttól. Mivel Németországról van szó, esőt is képzelt hozzá, de csak romantikusabbá tette számára, ha valakivel az ablak mögött egy kandalló melletti fotelban a takaró alatt összebújhat az illető.
- Budanekeresden születtem, de lényegében Münchenben nőttem fel - megvonta a vállát, már nem volt számára elég érdekes a téma.
- Még szép! Hogy ne lenne... - mondandója végét suttogva ejtette ki, ahogy meglátta Max enyhén felfedett hasát. Az ilyen pillanatokban imádta a legjobban, hogy alacsony nő, semmi kétség. A gyors pillantást követően újra felfelé nézett, mert még az Imagine dragons sem hatalmasítja fel arra, hogy ilyen helyzetben túl sokáig bámészkodjon, még ha szívesen tenné is.
- De ön sem panaszkodhat az ízlésére. Miattuk jött el? - folytatta a csevegést a csöppnyi kimaradás után.
Meglepődve önmagán, azt vette észre, hogy meg akar felelni Maxnak. Vagyis a teljes igazság az volt, hogy csak örült neki, amiért végre valaki nem tátott szájjal csodálkozik a muzikális ízlésén.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 06:07 | Link


Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Míg a nő végignyalta az ajkát, Max kissé beharapta a sajátját, nem volt több egy pillanatnál, de igen, tény, hogy megtörtént. Máskor sokkal jobban tudta palástolni a reakciókat, amiket kiváltottak belőle, de a fesztiválokon mindig egy kicsit más volt. Szabadabb, ösztönszerűbb, már-már teljesen őszinte.
- Remélem is, akkor legalább volt értelme végigállni - sóhajtott fel már-már színpadiasan, kicsit jobbra-balra ingatva a fejét a zene ütemére. Túlságosan is szerette ezt a számot ahhoz, hogy nyugton maradjon és ignorálja. Bár közel sem mutatta olyan látványosan, mint a tömeg egy része, akik egymásba karolva ingadoztak vagy éppen totál egyedül ugráltak, néha teljesen más ütemre, mint amit a logika és a zene diktált volna.
- Tényleg az volt, szép város, barátságos. Legalábbis a perem. Mára kissé zsufis - a vállát megrántva jelezte, hogy igazából ennyit kell tudni Bremerhavenről, ah az ember udvariasságból kérdi, vagy érdekli valami alap infó. Nem kezdett el áradozni a szélről, ami sós permetet szórt a kertjükbe, vagy az arcára, ha az ablakon állt. Arról sem, hogy a nővére mennyit járt rajzolni a parti sziklákra, vagy hogy az anyja mennyivel jobban szerette a kis boltokat, mint a nagyokat. Max sosem beszélt ilyenekről.
- München is nagyon szép, szeretem a parkjaikat - közölte, mintegy reakcióként. Valahogy nem lepte meg, hogy a nő itt volt, a német nagyváros elég magyarázat volt rá, miért is vonzza a tömeg.
A hőség végül egy kis legyezgetésre kényszerítette Liebhartot, aki ennek az ösztönnek nem is állt ellen és inkább a pólóját hasznosította. Nem kerülte el az sem a figyelmét, hogy Kata, igazi nőhöz méltóan nem tudott máshova nézni az első pár pillanatban, de nem tette szóvá. Jó passzában volt.
- Ami azt illeti, egy pár napos, igazán varázslatos fesztiválon voltam tegnapig és ha hazamegyek, lehal a pörgés, szóval... semmi kedvem beadandókat nézegetni otthon, itt vagyok - tárta szét a karját tanácstalanul felnevetve pár pillanatra, majd visszaejtette őket maga mellé. Persze, imponálhatott volna a nőnek, de nem volt rá fölös kapacitása, mert a kedvenc részei következtek, amiket egyszerűen nem tudott nem énekelni. - Though this is all for you, don't wanna hide the truth
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 06:51 | Link

Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Lina egy kósza pillanat erejéig megpróbált visszaemlékezni arra az időre, amikor még tapasztalatlan kiscsikó volt. Pár hiba eszébe jutott, mint ahogy az lenni szokott. Azok a kis apró dolgok, amik jó szerencsével csak az illetőnek szúrnak szemet, mégis kísértik életük végéig. De ezektől eltekintve soha nem volt szótlan, mindig próbálta úgy alakítani a dolgokat, hogy az neki kedvezzen. Nem volt ez most sem másképp, bár már annyira belérögzült ez, hogy nem is tudatosan csinálta. Ha akart valamit, tett érte, nem pedig a sarokba bújva várt a csodára.
- Határozottan. A következő körben is megkínálhat. - Hagyott pár pillanatnyi hatásszünetet, hogy hozzátehesse: - Akár mással is.
Nem akart túlságosan tolakodó lenni, ezért inkább oldalra nézett. Szerette figyelni, amikor a tömeg egy emberként énekel. Legalábbis sokan próbálták, néhányuknak csak a kínai szerű dünnyögésre futotta, de még a dallamot sem kapták el. Megmosolyogta őket, de nem tudta, hogyan kerülhet a tömeg közepére ember, aki nem tudja kívülről ezt a dalt. Túlságosan híres ahhoz, hogy legalább a dallamot ne ismerjék.
- Mesésen hangzik. Még ha az idő gyanítom nem lehetett mindig tökéletes - élete nagyobb részét abban az országban töltötte el, így nem kell neki bemutatni a német időjárást.
A zene haladtával már Lina sem bírta megállni, hogy legalább a lábával ne doboljon. Pár ütemen keresztül lehunyt szemekkel élvezte a zenét, olyan halkan dúdolt, hogy senki nem hallhatta meg a többi sztárénekes üvöltözése közepette.
- Járt már Münchenben? - Azonnal lecsapott a témára, bár csak félvállról kérdezte.
Hiába volt az egyik kedvenc száma, mégis kizökkentette Max. Meleg volt, ezt ő is érezte, de volt egy sanda gyanúja, hogy nem csak a teste lehűtése érdekében tette meg a mozdulatsort.
A férfi mondandóján elgondolkozott, a beadandó szón különösen. Meg persze a varázslatos fesztiválon sem tudott csak úgy átsiklani, még ha a kedvenc számának a kedvenc része következett is.
- Esetleg nem a Summer festről érkezett ide? - kezdte furcsán érezni magát, amiért csak ő kérdezget, de ezt inkább a férfi számlájára írta. Majd tesz olyat, ami után érdeklődni akar Max is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. június 30. 17:17 | Link


Sopron, Volt, júli 1
Imagine dragons | Matsy


Ha előbb nem is, a mással is megjegyzésnél Kormos kisasszony Max teljes és osztatlan figyelmét élvezte, jó pár másodpercen keresztül. Kicsit olyan volt, mint azok az elcsépelt romantikus filmek, még a zene is ment a háttérben, a német pedig nem tudta az arcára kúszó mosolyt visszafojtani.
- Amint akad valami jobb ötletem, bedobom a közösbe - nem csak a hangján, az arcán is érzékelhető volt, hogy elég magabiztos és találékony, biztosan talál majd valami olyat, ami mind a kettejük fantáziáját megmozgatja egy kicsit.
Igazából Max és Kata is bent ragadtak a tömeg közepén, előre nem jutottak, mert feltartották egymást, hátra meg nem sodródtak, mert annyira nem volt nagy az örvény, arról nem is beszélve, hogy Liebhart érzékeny a kiharcolt helyére.
- Nem is kell, hogy tökéletes legyen, ha az ember olyannal van, aki leköti a figyelmét - jegyezte meg aprót rántva a vállain. Nem, ő nem hintelt, hogy élvezi a női társaságot a német tengerparton, csak viccelődött, elvégre ő Max. A lány is dobolni kezdett a lábával, ami legalább sorsközösség volt a némettel. Mert hát, ő is szenvedett ezzel az egésszel.
- Igen, egy időben elég sokat lébecoltam ott, nagyváros és elég érdekes is - úgy közölte, mintha általánosan elfogadott tény lenne, hogy az emberek csak úgy kószálnak a nagyvilágban. Ő legalábbis szeretett utazni és most is azért volt itt, nem másért.  
A nőnek sok kérdése volt. de őt nem zavarta, szerette, ha érdeklődnek felőle és hát, fogjuk rá, most is éppen ez történt. Még ha egy kissé furcsa formában is. Tett egy fél lépést közelebb az új ismerőshöz és egy elbűvölő mosollyal nézett le rá.
- De, ami azt illeti, onnan. Csak nem kegyed is? - kérdezte miközben kicsit ringatózott a zene ritmusára. Örül volna, ha a nő boszorkány, valahogy azokat jobban kedvelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2017. június 30. 18:50 | Link

Adam Kensington

 - Ó. Akkor jó. - mondja óvatosan, és süt a hangjából, hogy ez nincs jól. Mármint, a kutyák is kedvesek, aranyosak, igazi tünemények, de a gyerekeken kívül ugyan ki bízik meg bennük abszolút száz százalékig? Itt van valahol egy nem annyira rejtett összehasonlítás a kutya természete és egy vámpír természete között, de hadd ne fejtsem ki most.

 - Maradtok! - parancsol rá a négylábúakra, akik most jókedvükben vannak, és maradnak is. Ú, ez az igazi ám, amikor valami engedelmeskedik a kis navinésnak. Természetszerűleg, lévén egy kis fruska, senki soha rá se bagózik, nemhogy szót fogadjon neki; és ha valaki mégis, még akkor is, ha éppen négy lába van és naphosszat liheg, hát az határozottan elég jó érzés. A kis navinés, hát, navinés, messze nem az az ugráltatós, irányítós alkat, de az nem jelenti azt, hogy ne szeretne ugráltatni valakit. Egyáltalán nem jelenti azt. De hát neki csak kutyák jutottak. Érje be azzal, amije van. Szóval: - Maradtok!

 - Hát, ez vagyunk mi. - tárja ki az ajtót Adam előtt, miközben valami udvarias értelmetlenséget motyog. Mindegy is, mit mond, úgyse az számít. Ez emberi nyelvre lefordítva túlfáradt kamaszlányról amúgy is azt jelenti, hogy: Üdv nálunk, érezd otthon magad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 30. 19:39 | Link

Maximillian
Sopron | VOLT Feszt | 0701
Imagine Dragons | Ruha




Nagyon tetszett neki a helyzet, de a férfi mosolya talán még inkább. A cukros lötty, a meleg, a tömeg és igen, Max hatása miatt is kicsit kiszáradtak az ajkai, de hogy ne legyen túl közhelyes, picit lehajtotta a fejét, míg megnedvesítette a száját. Már nem reménykedett abban, hogy a másik nem látta, hiszen érezte magán a pillantását, de talán így nem volt annyira erőltetett.
A helyszín csodája, hogy mikor válaszolt volna, épp kellemes sorok jöttek, amiket halkan énekelt, közben újra Maxra nézett.
- I cant escape this now, Unless you show me how.
Nem volt tökéletes válasz, de úgy érezte, a másik érteni fogja, mire gondol.
- Ó, igen, a tökéletes társaság minden helyzetet képes feldobni - hevesen bólogatott, talán már kicsit kezdte megcsapni a meleg, még ha ezt soha nem is látta volna be magának.
De Lina addig marad, míg a srácok is a színpadon. Nincs olyan természeti erő, ami képes lenne elmozdítani onnan, nem számít, hogy nem is rájuk figyel elsődlegesen.
- Érdekes lenne? Én nagyon szerettem ott lakni, bár leginkább csak a nyarakat töltöttem ott az iskola miatt. Tény, hogy szép város, de nekem New York például hívogatóbb. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. - Szeretett álmodozni az amerikai nagyvárosokról, talán ez volt az egyetlen, amit nem tett meg azonnal.
A csak neki szóló mosoly feloldotta volna a gátlásait, ha lettek volna. Így viszont már bűntudat nélkül fogja folytatni az érdeklődést.
Tartotta volna a szemkontaktust, ha épp nem lépnek rá a lábára. Megszokta már ezt a fesztiválozás során, de az illető egy leheletnyivel átlépte a normális súlyhatárt, így nem tudta megállni, hogy egy pillanatra ne torzuljon el az arca.
A kis közjáték után inkább ő is közelebb húzódott Maxhoz, hátha így már kevésbé fogják eltaposni, még ha nem is hisztizett érte. Majd mintha mi sem történt volna, vigyorogva tekintett fel Liebhartra.
- Pontosan. Most először jutottam el oda, és nem is bántam meg. Tehát ez azt jelentené, hogy maga is... - nem mondta ki azt, hogy varázsló, mert innen még vissza tud táncolni. Ha a férfi az, akkor kimondja, ha nem, akkor csak valami olyasmit fog rávágni, hogy fesztivál kedvelő.
Szimpatikus volt neki Max, ezért nem bánta volna azt se, ha épp mugli. Sosem volt még csak futó kapcsolata sem a varázstalan emberekkel, mivel annyi mindig a mágikus térben forgott, vagy ha nem is, olyan társasága volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. június 30. 23:18 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍


Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 1. 06:14 | Link


otthon | legyen neked... | valahogyígy


- Lehetséges. Ki tudja... - vontam egyet a vállamon halvány mosollyal. Bár van egy olyan érzésem, hogy ha nem szeretném ennyire a kihívásokat, akkor is az életem része lenne. Persze, ez megint a mi lett volna, ha határa, azt pedig egyáltalán nem éri meg feszegetni. A mogyorókrém téma viszont kicsúszott a kezeim közül és már késő is volt utána kapni, el kellett engednem, ha nem akarok végérvényesen belegubancolódni.
- Édes egy ötlet, nekem nagyon tetszik - közöltem szórakozott vigyorral, kissé ismét elkalandozva fejben. Majától annyira idegennek hatott volna ez a megszólalás pár hónappal korábban. Erre tessék!
A lemosakodás feltétlenül szükségessé vált, a hidegvíz egy kicsit a gondolataimat is lenyugtatta, nem kellett azon kattognom, hogyan is tovább. Egyértelmű volt: Maja visszasasszézott a lobogó barna hajtengerrel az asztalhoz és rituálisan meggyilkolta a csomagolópapír-tengerem. A várt örömöt láttam visszatükröződni a pofijáról, így már megérte a dolog, nem volt drága sem és sok keresést sem igényelt. A kérdő pillantást egy hasonlóval viszonoztam, majd a térdem felhúzva karoltam azt át.
- Mi értelme lenne, ha nem olyat veszek? Persze, hogy az. És persze... ha szeretnéd. - Nem állt szándékomban ellentmondani neki, ha egyszer próbálni akar, szóval csak figyelemmel kísértem, ahogyan összekapkodta a tányérokat, aztán felkaptam a közeledő, nem is olyan kicsi, szőrös, fehér kölköt. A kondizás, ha másra nem is, arra biztosan jó, hogy akármilyen kutyát ölben tudok vinni. Maja karjai körém fonódtak, ahogyan hátulról átkarolt, én meg kis vigyorral sandítottam át a vállam fölött. Volt a lábait a vállamra pakolva dugta hátra a fejét, hogy szemügyre vegye, mi történik.
- Azt majd még megálmodom, most fessük ki a kuszit! - tudtam le ennyivel a mondanivalóm és amennyiben elengedett, a nappali felé indultam a remekmű alapjával az ölemben.  - Hozol törcsit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4927
Írta: 2017. július 1. 18:04 | Link


ígyni | Otthon*-* | Gyereknaaaaap😍



Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 2. 19:56 | Link

Adam
Debrecen
Kinézetem
A lakás


Abban az időben, amikor még a havi bevétele a négyszerese volt a mostaninak, vette ezt az ingatlant. Az egyetemi éveik alatt laktak benne, ez volt Kriszta öröksége, aztán a nő férjhez ment, Zója is elköltözött Minával Pestre, így a vöröshajú nő eladta egy idős házaspárnak a tetőtéri lakást. Aztán pár éven belül ők is eladásra kínálták, így visszavásárolta az ingatlant. Azóta időről időre bérbe adta a kis kétszobást, főleg egyetemistáknak. Nem sokat hozott a konyhára, de eladni nem volt szíve sosem. Most, hogy véget ért a félév, úgyis üresen áll, vagyis tökéletes átmeneti szállás egy vagy két éjszakára.
Senkinek sem szólt a vételről, úgy gondolta, hogy majd idővel ide költözik, vagy Minának adja, ha Debrecenben képzeli el az életét. Azt tudja, hogy nem akar olyan helyen maradni, ahol Dwayne közelében van, és mivel ez kis ország, így mindenképpen a közelében lenne. Kora délután érkezik meg, a csatlakozások valami borzalmasak voltak. Éhesen, szomjasan, a csomagjait szinte maga után vonszolva caplat fel a tetőtéri kis lakáshoz. Gyorsan besurran, és végignéz a helyen. Bár kissé leamortizálódott az évek alatt, azért a legutóbbi lakók vigyáztak rá, viszonylag szépen adták vissza.
- Hát ez van.
Nem hirdette még meg, egy pillanatig ma elgondolkozott rajta, hogy itt marad, aztán azon, hogy ez nem helyes, még a végén valakiben felmerül, Krisztában vagy Minában, mert a képtelen ötleteik között eszükbe jut ez is, vagy felforgatnak mindent, és megtalálják az adásvételit, meg a ház többi papírját, a bérleti szerződéseket. Nem lenne helyes.
Egy gyors cicamosdás után átöltözik és a közeli boltban megvesz mindent, ami arra a két éjszakára kellhet, amit maximum itt tölt. Némi étel, teafilter és tisztítószer. Muszáj kitakarítania. Visszaérve eszik pár falatot, majd neki is lát, hogy a délután további részében tisztává varázsolja a helyet. Elhozhatta volna a pálcáját is, de nem akar nyomot hagyni. Miután minden tisztává vált, hosszú fürdőt vesz, mintha azzal lemoshatná a hajnali beszélgetést magáról, majd átöltözve teát és melegszendvicset készít, utóbbit tojásos bundában. A nappali szőnyegén pedig ki van terítve minden, ami ahhoz kell, hogy megszervezze az utazást, így a tálcájával ezek mellé kuporodik, hátát a kanapénak vetve, és próbálja elképzelni, hol kezdje újra az életét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 141 142 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek