38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 00:54 | Link
Levente

A kunkorodó mosoly megpöccintett valamit, amitől elgurult egy gondolat-gombolyag, s az utána tekergő szálon elindulva akadt Gil az ötletre, amitől szinte észrevétlen görbe születik szája sarkában. Előrehajolva könyököl az asztalra, összekulcsolva ujjait és a kezét úgy borította a lapra, mintha elkapott volna valamit, s egy picit úgy hagyta, mígnem halk neszek kezdtek alóla szűrődni. Hamisan csillogó tekintettel lesi félig hunyt szemhéja alól Levi reakcióját, látszólag komoly arccal az élet nagy rejtélyein, három-, hét- és tizenkétfejű szörnyein merengve, egyre rosszabbul leplezett élvezettel csigázva a másikat. A két tenyere közül magas nyerítés hallatszott, némi fújtatás és toporgás, aztán szétnyitotta a kezét és ujjai takarásából előgaloppozott egy miniatűr Don Quijote - pici, fényes vértjének minden darabja csillogott, ahogy dárdáját előre szegezve rohamra szólította fel hű paripáját, megrohamozva Levit. Azonban a lovag nemhogy az asztal és közte tátongó távot nem bírta volna átugratni, a csészéjét sem érte fel, így csak fel-alá ügetett előtte és rázta félelmetesnek igazán nem nevezhető, fogpiszkálónyi fegyverét, érthetetlen fenyegetéseket -vagy épp kihívásokat- sipítva felé. A ló kisvártatva elunta a súlyos páncélos szájhőz pattogását a hátán, udvariasan a porba segítve, majd elügetett, hogy a cukortartó körül elszóródott szemeket csipegesse fel.
Mókás rájönni, hogy valahol mindketten feszengnek és óvatoskodnak, sőt, felszabadító, ahogy Levi csaknem orrával kortyol a teából - hiába próbálja elfojtani a nevetését, ellenállhatatlanul csiklandozza és végül halk, prüszkölő kuncogás képében tör utat magának, bár igyekszik tenyere mögé rejteni. A szeplők visszavigyorognak, mindentudóan hunyorogva. Aztán közel lopóznak, tovább duruzsolva, ahogy a herceg birodalmáról és alattvalóiról mesél, olyan titokzatosra halkítva hangját, mintha egy sosem látott tündérországról beszélne, s végül megriadna, hogy túl sokat árult el. Gilt azonban sosem zavarta az ilyen közelség - sem erőszak, sem fenyegetés, sem tolakodás nem volt benne és kezdetben ő is könnyen vétett mások kimondatlan szabályai ellen, ha arra sarkallták érzései. Ha csak a szegélye is, de meglegyintette az a magány, ami első találkozásukkor körülvette Levit, szinte megközelíthetetlenné téve, s amit magával hordozott - ha nem is érthette a miértjét vagy segíthetett, sosem utasított volna el valakit, aki a társaságára vágyott. Most ő hajolt közelebb, egészen lehalkítva hangját.*
- Sokszor jártam munka után a boltban, hallgatózva és azok közül vive magammal, akik nem tudtak épp aludni. Aztán ha nem kezdtem őket azonnal olvasni, még sokáig zizegve sutyorogtak a polcon a könyveimmel. Az alvókat pedig nem piszkáljuk, ezt már régen megtanultam a Szőke hölgytől, aki a papírhárpiák arany szívű, de koronázatlan királynője, ha megzavarják álmát.- *Az említett napló szerencsére épp nem tartózkodott hallótávon belül, mert egyébként olyan füle volt, hogy bárki megirigyelhette volna.
- Ha van hely, akkor már valahogy csak megegyezünk és megosztjuk.- *Mosolyodik el, mert emiatt igazán nem kell most a másik fejének főnie, majd kialakul, hogyan lehet a legjobban beosztani az idejüket és összehangolni iskolát, teázót, alvást és könyveket. Nemhogy nem kellene tovább licitálni, igazából elrettenteni se nagyon lehetne ettől az ajánlattól, így az éjjeli boltőrzés felosztása messze nem lehetetlen vagy megoldhatatlan feladat. Viszont talán Leventének sem ártana kicsit gyanakvóbbnak lennie az úton-útfélen termő, álszőke illúzionistákkal.*
- Előbb bizonyosodj meg, tényleg sárkányölő lovagot alkalmazol-e, vagy csak egy Don Quijotét.- *Bökött fejével az asztalon ténfergő figura felé, aki minden pár centi után megállt, hogy kopjájára támaszkodva kilihegje magát, mielőtt továbbindult volna. Könnyed derűje viszont kicsit elillan, ahogy visszakanyarodnak az előző témához.*
- Csak egy fecni.- *Bukik ki belőle a vallomásforma mondatra, kicsit fészkelődve, mert az egész üzenetet egy letépett darab pergamen hátuljára kaparta fel, sietősen, meg sem nézve, hogy a másik felén nincs-e a reggelijéből ráragadt morzsa vagy rókalábnyom. A vallomásforma mondat hosszú másodpercnyi csöndet eredményez, amíg a teáskanna halait tanulmányozva igyekszik rendezni sorait, végül zavartan köszörülve torkát.*
- Csinálhatok rendes, teaálló és gyűrésbiztos könyvjelzőt.- *Ajánlja fel, mert mióta nem álarcok készítésével bíbelődik szabadidejében, szívesen szöszöl ilyen apróságokkal, hogy aztán rendre elajándékozgassa őket.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2014. május 13. 00:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 20. 18:55 | Link
Médea

Nem tudja, hogy a lánynak van-e bárminemű hátsószándéka ezzel a találkozóval kapcsolatosan, de nem is gondolja úgy, hogy feltétlenül szükséges gonoszságot, esetleg érdeket feltételeznie a háttérben. Nem lehet mindenki rossz, erre a mestertanoncra pedig elég ránézni, lerí az arcáról, hogy a légynek sem tudna ártani. Legalábbis a látszat erről árulkodik.
- Azt mondom, hogy hirtelen haragú vagyok, és előfordul, hogy olyat mondok, vagy teszek amivel akaratomon kívül bántom meg a másikat - jelenti ki határozottan, mert nagyon jól tudja, hogy igaza van. Többször átélte már az érzést, mikor rosszul fogalmazott, és a sértett féllel napokig haragban voltak egymással, pedig a fiú egyáltalán nem azzal a céllal mondott bármit is, hogy abból düh és viszály szülessen. Megvonja vállait, úgy dobol az asztal lapján, míg egyik pillanatban végül meghozzák teájukat, s a fiatalok megízesítik azt. Médea sokáig babrál a forró itallal, s mikor aztán megszólal, sem teljes, kerek mondattal lepi meg a rellonost, helyette csupán egy rövidke megállapítást tesz. Noel cserébe hosszasan nézi őt, hátha akad még további mondandója is, és már majdnem lemond a folytatás lehetőségéről, amikor egy szelíd mosoly kíséretében Médea újfent szólásra nyitja ajkait.
- Szokás mondani, hogy a testvérek egy kaptafára készülnek, de nem szeretem az általánosítást. Helyén valóbb az a megfogalmazás, hogy egy szülőpár nevelt minket, ugyanazt az értékrendszert láttuk, ugyanazok a hatások értek mindkettőnket, illetve mind a négyünket. Apánk határozott ember, mi is azok lettünk. Gondunk van? Megoldjuk. Ennyi az egész.
Beszéd közben hol a lány tekintetét keresi, hol mentateáját kavargatja. Néha hozzá-hozzá koccan fémkanala a bögre falához, ezzel adva ütemet szavainak. Tudja, hogy hasonlítanak nővérével, szereti a lányt és követi őt, mint ahogy szüleire is felnéz, tegyenek azok bármit. Apja a legnagyobb ember, akit ismer, anyja a legokosabb, véleménye szerint nem is születhetett volna ennél jobb családi fészekbe.
- Én csak azt szeretném, ha rám figyelnél - ismétli meg még egyszer, hangja nyugodt, szája félmosolyra áll. - Azért vagyok itt, mert idehívtál. Gondolom szeretnél megismerni, és elárulom, ez kölcsönös. Tetszel nekem, tetszik a titokzatosság és tetszik amit látok, de ha hozzám beszélsz, nézz rám!
A nyugodtság egy percre sem múlik, hanghordozása végig ilyen marad, ám ahogy gondolataiban halad előre, úgy érzékelteti mind jobban és jobban a szemben ülő lánnyal, hogy az ideje drága és ha a másiknak fontos, hogy itt maradjon, akkor adnia kell valamit, mondjuk a szemkontaktust, ami mindennek az alapját képezi. Ha a mestertanonc nem is, egy zöld tekintet viszonozza pillantását. Médeáról egyetlen pillanatra fordítja el fejét, hogy kinézzen az ablakon, amikor hirtelen - már emlegetett - nővérével néz farkasszemet. Látszik Sárán, hogy nem érti a kialakult helyzetet, nem tudja összepárosítani fivérét legjobb barátnőjével, s valószínűleg nagyon bántja, hogy egyikőjük sem szólt neki arról, hogy itt lesznek. A fiú elvigyorodik, majd csillogó zöldjeit elszakítja Sáráétól és visszafordítja fejét Médeára.
- Nyugodj meg, és próbáld átgondolni, hogy mit szerettél volna mondani nekem - feleli a másodéves, majd szájához emeli a gőzölgő italt, s belekortyol. - Nem rohanok sehova. Egyébként örülök, hogy ilyennek képzeltél. Sára mesélt rólam valamit?
Érdekli, már hogyne érdekelné, hogy nővére mondott-e róla valamit, hiszen az alapján kialakulhatott valami a levitásban, ami most, a teaházbeli találkozójukkor könnyedén változhat meg. Csalódás érheti a lányt, ami lehet pozitív és negatív is, de a fiú a negatív eshetőségbe bele sem gondol. Átveti egyik lábát a másikon, leteszi bögréjét az asztalra, s hátradőlve figyeli tovább a kígyólányt. Milyen furcsa teremtés is az! Belekezd egy mondatba, amit nem fejez be, ám rákérdez arra, ha te véletlenül ugyanígy tennél. A rellonos elmosolyodik, majd kissé félrebillentett fejjel hallgatja a választ.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. május 20. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 20. 23:07 | Link
Ombozi 2.0

Pusztán a kíváncsiságom hajt, hogy megtudjam, ki is Sára szeretett öccse, mert az megkérdőjelezhetetlen, hogy nagyon szereti az öccsét. Állítólag egyszer ez fog sírba tenni, de tán csak nem most fog ez sem bekövetkezni. Ránézésre nem is tűnik olyan embernek, akitől félnem kellene, bár én amúgy is szeretem ám a rellonosokat is, bár azt nem tudom még mindig, hogy most csak ők nem annyira vészesek, mint a pletykák szerint lenniük kellene, vagy ez csak a nagyon is létező mardekáros - és így gyakorlatilag rellonos is - beütésemnek köszönhető. Nem érdekes annyira, főleg, hogy viszonylag hamar beszélgetésbe elegyedünk, pontosabban ő beszél, én meg azzal szenvedek, hogy megszólaljak, mert fogalmam sincs, mit is mondjak, annak ellenére, hogy volt már pár előre megtervezett csodaszép mondatom. Na de majd mindjárt összeszedem szépen magam, és megmutatom, hogy nem is vagyok én kuka, sőt nagyon jól tudok beszélni... kígyókról, mérgekről, Pink Floydról... de ezek helyett végül csak a félbehagyott mondatára kérdezek rá nagyon gyorsan, hogy szinte meg se gondolom, mit mondtam. Érdeklődve hallgatom a válaszát, majd még egy félmosoly is összejön rá válaszul, és hamarosan azt is sikerül összefoglalni tömören, minek is jár ki ez az enyhe ajakgörbület. Hasonlít Sárira, de tényleg, pedig általában nem vagyok túl jó megfigyelő, ha emberekről van szó, de ezt még talán a vak is látná, csak úgy ordít róluk, hogy testvérek.
- Akárhogyan is magyarázzuk, ugyanaz a lényeg. Hasonlítasz a nővéredre, ami szerintem nem rossz dolog. Legalábbis... Sárában pont azt szeretem, amilyen - jelentem ki, bár ebbe most nagyon sikerült belekavarodni, és még a bizonyítványom is magyarázhatom, pillanatokon belül, mert feltűnik neki, hogy kerülni igyekszem a szemkontaktust. Remek, most bizonyára neki is megvan a véleménye, hogy nem vagyok őszinte, hátsószándékaim van, fene tudja, annyi mindent magyaráztak már bele ebbe emberek, hogy számon sem tartom az összes variációt. A teám érdekesebb lenne, de helyette mégis megerőltetem magam inkább és a szemébe nézek. Azt sikerül megállapítani, hogy zöld a szeme, viszont a gondolataimba belezavarodok közben, és mivel a látszat és az attribúciók ellenére az őszinteség jellemez, be is vallom, hogy elfelejtettem, mit akartam mondani. Teámat kavargatva igyekszem visszarendezgetni őket szépen a helyükre, lassan csak megkerülnek, és igazából még ő is besegít egy kérdéssel, amire hálás mosollyal pillantok fel rá, majd vissza a teámra. Megemelem a csészét, belekortyolok a teámba, nyugtatóként, aztán veszek egy nagy levegőt és essünk neki. Ha ennyire zavarja, hogy nem nézek a szemébe, hogy szóvá teszi, akkor igenis a szemébe fogok nézni. Apuval is megy, mással is csak menni fog. Túl fogom élni, már így is tudom, milyen színű a szeme, például, ami igenis nagy dolog nálam.
- Igen, mesélt... hogy... kviddicsezel, meg... rellonos vagy... és igazából párszor emlegetett azért. Azt tudom, hogy mennyire fontos vagy neki - mondom, igyekezve összefüggő mondatokat kipréselni magamból, de még mindig összezavar, nagyon, nem megy ez ám olyan könnyen egyik percről a másikra. Azt meg most főleg nem fogom elmondani, hogy tudok arról a lányról is, Mihael nővéréről, aki nekem esett azon a bulin a faluban, hogy hagyjam békén a fiút. Sára beszélt róla, de nem tartozik rám, úgyhogy itt megint elakadtam. Nagyszerű, bár várható volt, engem ismerve. Egy pillanatra tenyerembe temetem az arcom, és sóhajtok egy aprót, igyekezve lenyugodni, majd újra nekiindulok, ránézve.
- Beszéljünk a kígyókról, arról tudok napestig. Bár amúgy azt... azt meg akartam jegyezni, hogy szép a szemed színe. Nem sok embernek tetszik, hogy nem nézek a szemébe, de ritkán kényszerítenek rá, és így kevés emberről tudom, hogy milyen színű a szeme. Elhiszed már, hogy figyelek? Egyébként tudtad, hogy a tiszta zöld szem a legritkább a világon, úgy az emberek két százalékának van, és bár inkább a kékhez tartják közelinek a pigmentáció alapján, mégis a barna kevésbé pigmentált változata? - és tádám, Médikém, tudsz te beszélni, csak nem arról, amiről kérdeznek, ugye? Vajon mennyire érdeklik az ilyen adatok, mert én imádom ám ezeket, és hátha nem kergetem ki vele a világból szegény fiút. Mindenesetre, most a szemébe néztem, ne legyen panaszra oka, és már majdnem jó dolog, mármint nem pánikolok itt összevissza tőle, egyelőre, bár ehhez talán annak is van köze, hogy annyira hasonlít Sárára.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. május 20. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 29. 18:42 | Link
...hamarosan Ombozi 2.6


Mindig a nővérére akart hasonlítani. Sára volt a legjobb példa, amit követhetett, ő volt a tökéletes minta, az okos, az embereket pillanatok alatt ujja köré csavaró törékeny nő, aki minden napját kitöltötte a cseperedő kisfiúnak. Noel tűnődve hallgatja Médea kedves szavait, s míg azokat issza, lelki szemei előtt visszaidézi azokat a régi délutánokat, amikor a birtokuk mellett meghúzódó erdőt járták, vagy a lány aggódva sikítozott az udvaron, ahogy öccse a levegőbe emelkedett apjuk kiöregedett seprűjével. Ahogy a lány elhallgat, a fiú elmosolyodik. Sokat jelent neki nővére, de nem érzi szükségét annak, hogy erről beszélgessenek. A családja az övé, azoknak beszél róluk, akik a bizalom körében tudhatják magukat, mert úgy tartja, hogy másoknak kiadni bárminemű véleményünket, problémánkat, gondolatainkat nem más, mint önként nyújtani át a hatalmat a másik kezébe. Médea egyelőre megfoghatatlan, titokzatos jellemnek tűnik a rellonos szemében, akiben van valami különleges, amit még nem tud jó, avagy rossz kategóriába sorolni. Az, hogy nem néz a szemébe, arra enged következtetni, hogy zavarban van, esetleg így fejezi ki az emberekkel szembeni távolságtartását. A fiú levitás-rellonos beállítottságúnak érzi a szemben teázgató lányt, és talán nem is téved túl nagyot.
- Örülök, hogy így gondolod, de remélem lesz időm rácáfolni arra, hogy egy kaptafára készültünk - mondja fejet hajtva a lány előtt, zöldjeivel annak tekintetét keresve. - Más egy Ombozi fiú, mint egy Ombozi lány. Bár csak egyedül születtem fiúnak, a lányok alapján ezt őszintén mondomhatom neked. Sárán kívül a kastély lakója lett Nelli is, aki igazi sárkányjellem. Sárában van irgalom, szeretet és egy bődült nagy szív. A nagyobbik húgom egyszerűen őrült. Muglimániás és...
Az apjukra ütött. Nelli a kedvenc gyermek szigorú apjuk szemében, aki sem édesanyjukra, sem rájuk nincs tekintettel. Szerinte, és már Nelli szerint is irtani és máglyára dobni illene a sárvérűeket, amivel Noel sokáig egyetértett, csak egy napon aztán észrevette, hogy édesanyjuk lelke miként sérül gondolkodásmódjuk és utálatos-gyűlölködő beszélgetéseik miatt. A rellonos fáradtan húzza végig tenyerét jobb orcáján, aztán ránevet Médeára. Ennyit arról, hogy indokolatlanul nem ad hatalmat idegen kezébe. Nevetése mosolyba fullad, szemei sokáig pihennek a hallgatóságén. Egy idősebb levitás izgalmasabb volna, mint egy korabeli? Lyrára azóta nem gondolt, hogy megtudta: az prefektusi tisztséget kapott. Akkor sem érzett semmit. Ezekben a pillanatokban az jár fejében, hogy talán nem egészen vált jó emberré. Hogy talán nem értékeli megfelelőképpen társait, hogy nem becsüli meg úgy azokat, akik szeretik, és akiket ő is szeret. Sóhajt egy aprót, felemeli csészéjét, kortyol, majd gondolatait elhagyva mosolyog rá ismét a lányra.
- Fontos. Igen-igen, a család az első - mormogja bólogatva, ugyanakkor érezteti Médivel, hogy nem kíván jobban belemélyedni ebbe a témába. Sára valószínűleg úgyis eleget mond neki mindenféle titokról, nem fog még ő is kitárulkozni előtte. Neki védenie kell a család szentségét, nem rombolnia azt. Újabb korty a teából, újabb mosoly. Kellemes társaságnak bizonyul a levitás mestertanonc, aki amikor viszonozza Noel pillantását, egészen szépnek tűnik. Megváltozik az arca, hiszen leszegett fejjel, vagy ide-oda cikázó szemekkel nem azt látja a kívülálló, mint amikor teljes odaadással, felemet fővel néz rá a másikra.
- Köszönöm, hogy végre rám néztél, már aggódtam, hogy valami baj van velem... - nevet fel megkönnyebbülten, mert tényleg megfordult fejében, hogy talán morzsás az arca, vagy rossz parfümöt választott a mai találkozóra, ami egyáltalán nem tetszik Médának. Hosszasan nézi őt, és amikor az már-már levegővétel nélkül darálja el kígyós-szemszínes véleményét, hirtelen megszólalni sem tud. Megkérdezné, hogy "Jé, te tudsz beszélni is?", végül mégsem teszi, hiszen nem szeretné megbántani a lassacskán megnyíló levitást. Fél kezével játszik csészéje fülével, rá nem jellemző módon gondolkodik mit feleljen.
- Köszönöm - mondja ismét. Ösztönlény lévén általában ő dicséri a másik nemet, ő bókol, ő küzd a másik szeretetéért, és úgy rémlik neki, hogy Lyrán kívül senki sem mondott neki a viszonzáson kívül semmit, maximum más állapotban, amikor a felek egyébként is hajlamosak túlzóakat állítani egymásról. Elkeserítő gondolatok, de nem elmélkedik sokáig, helyette továbbfűzi köszönetnyilvánítását. - Férfiasan bevallom, nem tudtam. Bizonyára többet kellene könyvtárba járnom. És mi érdekel még téged a kígyókon és szemszínek statisztikáján kívül?
Kérdése közben kapja rajta magát, hogy egy ideje le sem veszi tekintetét a lányról, hol annak arcát, hol annak kezét nézi. Figyeli szája mozgását beszéd közben, szemeit, ha éppen találkozik a sajátjaival. Még szíve is megdobban, ami rendkívül zavarba ejti. Michelle óta soha, senki nem váltott ki belőle semmit. Megköszörüli torkát, majd hátát a támlának veti. Kiropogtatja nyakát, aztán fejét az ablak felé fordítja. Lábai dobolnak, tekintete zavaros. Furcsa egy helyzet, deja vu, ami küzdelmet és kellő szenvedést idéz mellkasában ahhoz, hogy most átgondolja, érdemes-e visszafordulnia Médeához. Aztán odafordítja arcát és könnyed mosolyra húzza ajkait.
- Volna kedved sétálni velem egyet a faluban, ha megittuk a teát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 3. 22:44 | Link
Ombozi 2.0

Az önkifejezés továbbra sem erősségem, mint kiderül, de azért elmosolyodom azon, amit mond, és még rá is bólogatok a szavaira kissé elgondolkodva. Kavarok párat a teámon, már amolyan rituális, magamat nyugtató mozdulatsorként művelve ezt, majd felpillantok a végére kissé meglepetten. Nelli? Nem is hallottam róla, hogy Sári újabb testvére lett az intézmény diákja. Meglep, hogy nem említette, bár talán csak nem volt még alkalma, mint ahogy én sem találtam még pillanatot arra, amikor elmondjam, hogy az öccsével találkozom, de majd utólag elmesélek neki mindent tüzetesen, jelen pillanatban meg inkább Noelre összpontosítom a figyelmemet.
- Abban nem kételkedem... mármint, hogy nem vagytok teljesen egyformák. Lehetetlen is lenne, még az ikrek sem teljesen egyformák a látszat ellenére. Csupán van pár nyilvánvalóan közös vonásotok - jelentem ki, és azért be kell vallanom, hogy ami ezekből nekem feltűnt, az most történetesen arra is jó, hogy ne legyek olyan ideges a társaságában, mint egyébként lehetnék. Minden, ami Sárira emlékeztet benne valahogy pozitívan hat rám, elvégre máris van benne valami viszonylag ismerős, és, hogy egyébként még rengeteg meglepetéssel szolgálhat mindemellett a nővéréhez viszonyítva annyira nem is rémít meg, inkább vagyok kíváncsi, ami önmagam ismeretében még engem is meglep kissé. A családra vonatkozó mondata azonban egy pillanatra kizökkent a jelenből. A csészével félúton megáll a kezem a levegőben egyelőre, és a gondolataim valahol otthon kötnek ki egy pillanatra az üres házban. A családomnak valahogy mindig fontosabb volt a karrier, mint maga a család. Más a Weöres-mentalitás. A teázó szokványos zajaiban az ajtó nyílása ránt vissza a jelenbe, nem lényeg, ki nyit be, vagy távozik, csak a hangtól szétfoszlik a hirtelen felbukkanó gondolatáradat, és ismét itt vagyok egészében az asztal mellett, a teával a kezemben, Noellel szemben. Zavartan mosolyodom el, belekortyolok a teába, aztán leteszem a csészét és igyekszem visszazökkenni, mintha mi sem történt volna a fejemben éppen. Hogy sikerülne? Nem igazán, bár az ok meglehetősen hétköznapi számomra - kérésének eleget téve a szemébe nézek, és darabjaira hullik minden gondolatom. Nagyszerű. Össze kellene szedni magam, bár legalább ő nem ront a helyzeten, úgyhogy amint újra nekikezdek, még sikerül is beszélni. Kicsit ugyan zadarok, de azért még érthetőnek tűnik számomra, amit kimondok. Halvány mosolyra görbül a szám, amikor megköszöni, amit mondtam, aztán meg önkéntelenül is elnevetem magam a következő mondatán. Beletúrok vörös tincseimbe, hogy hátratessékeljem őket, mielőtt az egész az arcomba hullana, majd megrázom a fejem.
- Nem a szemszínek statisztikája érdekel, hanem általában a statisztikák. De szívesen beszélek Schrödinger macskájáról is, vagy mérgekről, néhány festőről, zenéről... nem is tudom - sorolom, és ismét belekortyolok a teámba, majd a kérdése hallatán felnézek újra, egyenesen a szemébe. Még a végén itt bebizonyítja nekem, hogy nem is olyan nehéz dolog, bár attól, hogy esetleg neki úgy tűnhet, nekem még mindig komplikált az egész szemkontaktus-dolog, nem fog elszállni percek alatt, ez is inkább a meglepetés ereje, másra nem tudom fogni. Amolyan ösztönös, ha már az őszinteséget hozzák fel mindig a szemkontaktus kapcsán, mert nem tudom, ezt a kérdést hirtelen hová tenni.
- Öhm... i... igen, volna - nyögöm ki végül, meg se gondolva igazán, mit mondok. Nem mintha zavarna a társasága, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak meg vagyok lepődve. Vajon az összes Ombozi ilyen? Sári is folyton olyan dolgokat hoz ki belőlem, amiről nem is gondoltam volna, hogy létezik, sikerül, meg van bennem egyáltalán, és ebben Noel is hasonlít rám. Az az érzésem támad, kezdhetek tartani tőle, mi lesz, ha belebotlok a számomra még ismeretlen Nellibe. Visszatérek inkább újra a még megmaradt teám felszínének a bámulásához, és kavargatom, bár rég homogén oldat lett már a tea és a cukor keverékéből, de én még mindig kavargatom. Volt már rá példa, hogy apu simán kivette a kiskanalat a kezemből, de akkor is megnyugtat a mozdulat.
- Hm... milyen zenét szeretsz? - kérdezem végül pár pillanat elteltével hirtelen, elvégre zenét hallgatni majdnem mindenki szeret tapasztalataim szerint, és ehhez még hozzá is tudok szólni, elvileg. Ha mégsem, akkor legfeljebb tanulok valami újat, az is opció, és addig sem töprengek semmi olyanon, amin véletlenül sem kellene, főleg, hogy ismét felemelem a fejem és ránézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 8. 01:28 | Link
Vanda (söprájz evribádi  Rolleyes)
gönc

Miközben magam előtt rugdostam egy tenyérnyi kavicsot, újra végig gondoltam azt, hogy normális vagyok-e. Bár eredményesebb nem lettem, még mindig ugyanolyan rossz ötletnek tartottam a dolgot, mint előtte, de a kíváncsiságom fölülkerekedett a józan eszemen. Mivel úgy nézett ki a dolog, hogy Olivérrel hosszútávú biológiai szerződést kötöttünk, gondoltam nem árt, ha kicsit utánajárok a dolgoknak. Még csak gyenge tippem sem volt arra, hogy Viktor és ő min vesztek össze ennyire, de a szálak valamiért egy emberhez vezettek. Mivel azonban egyiküket sem mertem megkérdezni arról, hogy mi a szitu valójában, kénytelen voltam ahhoz fordulni, akinél a szálak összefutottak, ez az ember pedig nem volt más, mint Vanda. Tartottam egy kicsit a találkozástól, érthető okok miatt persze, de koránt sem volt annyira durva a dolog, mint amennyire a faluban és a kastélyban felfújták a dolgot. De azt nem tudhattam, hogy ő vajon hogy áll hozzá ehhez az egészhez. Vajon túllépett a dolgon? Mi lesz, ha magyarázkodnom kell majd? Ha nem fog nekem hinni, ha átlát rajtam. Fog majd gyanakodni? Annyi kérdés kavargott a fejemben az utóbbi időben, hogy úgy éreztem felrobbanok, ha legalább a töredékére nem kapok választ. Így küldtem egy levelet Vandának, mivel tisztában voltam vele, hogy külföldön tartózkodik, ez tűnt a legjobb megoldásnak. A válasz nem váratott sokat magára, megírta, hogy amúgy is hazalátogat, így nincs akadálya annak, hogy találkozzunk. A levélváltás teljesen személytelen volt köztünk, se nem hideg, se nem meleg. Csak reménykedhettem benne, hogy nem küld el melegebb éghajlatra, mert végül is ezzel nem csak a srácok életébe kotrok bele, hanem az övébe is. Joga van a privát szférához, és nem kötelezhetem arra, hogy elmondja amit tudni akarok. De most már mindegy, mivel megbeszéltük a találkozót, ami el is érkezett, talán túl hamar.
Semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, úgy éreztem magamat, mint akin átment két traktor, de erőt vettem magamon, végtére is én hívtam. A helyszín, és persze Vanda kedvéért hajlandó voltam előkotorni a szekrényem aljából az egyetlen ruhámat, ami bár iszonyat csálén állt rajtam, nem akartam újrakezdeni a procedúrát, szóval csak legyintettem a tükörképemre. A hajamat kiengedve hagytam (de rókázás esetére a kezemre csúsztattam egy hajgumit, biztos ami biztos alapon), majd szandált vettem és kiléptem a kora esti langyos időbe. Így kerültem hát oda, hogy a követ rugdosva szerencsétlenkedtem az étterem előtt, majd mivel már ciki lett volna tovább húzni a dolgot, bementem, helyet foglaltam a felkínált félreeső asztalnál, és vártam. Szándékosan nem akartam rendelni, bár az illatokra farkaséhes lettem, de úgy voltam vele, hogy megvárom Vandát, az a biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2014. június 10. 14:35 | Link
[Lexine]


Afrikai tartózkodásom alatt egyik reggel egy levelem érkezett, amit csak órákkal később kaparintottam meg. A portás az én ajtómon kopogtatott, én pedig előző este akarva-akaratlanul egy másik szobában kötöttem ki, és ott is ért a reggel. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz abból a napból, és estéből, de végül így alakult, és eszem ágába sincs megbánni. Miután megkaptam a levelet, szinte leesett az állam. Lexine Westbrook írt nekem. Igen, az a Lexine, aki Viktor barátnője. Nem utálom őt, vagy bármi ilyesmi, de nem nagyon terveztem, egy mélyre ható eszmecserét vele, se a közel, se a távoli jövőben. Elfogadtam, hogy övé Viktor, de reméltem, hogy ezt nem kell kitárgyalnom vele. Igen, teljesen abban voltam, hogy emiatt szeretne találkozni velem, és elsőre nem értettem, de végül belementem. Mivel pár nap múlva indultam haza Magyarországra, hogy megnézzem, mi a helyzet az Edictummal, így semmi akadálya nem volt a találkozónak. Megírtam neki, hogy melyik nap, és hol találkozzunk, majd elküldtem a levelet.
Egy hét múlva már otthon is voltam, bronzosra barnulva, ennek köszönhetően pedig szinte már tejfölszőke hajjal. A terepmunka, a hőség, és a kevés evés hatására pár kilóval kevesebbel. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, és ezt sugároztam is a környezetem felé. Legalábbis az első napon, amíg meg nem tudtam, hogy mi történt itthon. Lexine gyereket vár Viktortól. Ez az információ teljesen letaglózott. Kissé talán még fájt is. Persze, tisztában voltam vele, hogy Viktor soha többé nem lesz az enyém, bár soha nem is volt. De azért mélyen legbelül még éreztem valamit iránta, és ez a hír nem sokat segített a felejtésen. Többen megtaláltak bugyuta kérdésekkel. Voltak, akik megpróbáltak lelkesíteni, de voltak, akik direkt az orrom alá dörgölték, hogy ezt bizony csúnyán elrontottam. Én pedig minderre csak nagyokat pislogtam, és sokszor nem értettem mások kirohanásait. Ez csak Lexire és Viktorra tartozik, nekem pedig semmi közöm hozzá. Lehet Lexi azért akar találkozni velem, hogy megossza velem ezt az információt, hogy ne mástól tudjam meg. Nos ezzel már elkésett. De ha ez a terv, akkor miért nem Viktor áll elém. Teljes a zűrzavar a fejemben, és jó lenne végre pontot tenni a dolog végére.
Egy fekete szoknyában és egy fehér pánt nélküli felsőben igyekszem az étterem felé. Szerencsére nincs annyira messze a házamtól, így hamar meg is érkezem. Remélem nem késtem sokat! Az ajtón belépve fejem tetejére csúsztatom a napszemüveget, majd Lexit keresem a tekintetemmel. Hamar meg is találom, majd felé veszem az irányt.
- Szia! - köszönök neki és egy kisebb mosolyt is mellékelek hozzá, majd kihúzom a szemben lévő széket, és leülök - Nos, miért hívtál ide? -
Hangom teljesen közömbös, nem gúnyos, nem bunkó, semmi érzelmet nem lehet belőle kiszűrni. Igyekszem a legkedvesebb lenni az adott szituációhoz mérten.  
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2014. június 10. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 11. 09:01 | Link
Vanda

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem kényelmetlenül magamat. Túlságosan is átlátszó volt, na meg kellemetlen. Nem igazán értettem, hogyan is gondoltam azt, hogy minden előzetes nélkül, csak úgy felteszek neki egy kérdést, ami nyilvánvalóan felfogja húzni. Azon sem csodálkoztam volna ha itt rögtön nekem esik, amúgy sem vagyok a szíve csücske. Pedig nekem tényleg semmi bajom vele, fogalmam sincs, mi volt közöttük pontosan Viktorral, soha nem is kérdeztem, mert nem érdekelt. Annyit tudtam, hogy rövid volt és hamis, legalábbis az egyik oldalról. Arról persze fogalmam sem volt, hogy vajon Vanda hogy érzett. Soha nem voltam a tapintat mintaképe, de most azért igencsak szégyelltem magamat. Főleg, hogy a hír, hogy gyerek várok Viktortól, futótűzként terjedt a faluban, Viktortól...mekkora kamu, de legalább elhitték és ez volt a legfontosabb.
Amint belép az ajtón valaki, rögtön odakapom a tekintetemet, a zsigereimben érzem, hogy ő az. Mint mindig, most is elcsodálkozok rajta, hogy mennyire szép, nincs ember a földön, aki ne kapná meg a pillantását legalább néhány másodpercre. Én is szőke voltam, úgy ahogy ő, kék szemem volt, úgy ahogy neki, mégis fényévnyi távolságok voltak kettőnk között. Nem voltam soha irigy típus, igyekeztem azzal megelégedni amin van, de összeszorult a szívem, ha elképzeltem őket egymás mellett, Viktorral. Sokkal inkább hozzá való volt mint én.
- Szia.
Épp telik csak egy futó mosolyra, nem akarom tovább nézni a szükségesnél, így zavartan köhintek egyet, megvárom, amíg helyet foglal előttem. Nem kertel, rögtön rátér a lényegre, én azonban nem vagyok ennyire magabiztos. Az éhségem rögtön elszáll, így csak egy jeges teát rendelek a kiérező pincértől. Nem tudom, milyen hosszú lesz ez a beszélgetés, lehet, hogy szimplán csak föláll és itt hagy, ki tudja? Megvárom, amíg ismét kettesben leszünk és újfent ráemelem a tekintetemet. Kénytelen leszek improvizálni.
- Nos, talán kicsit furán hangozhat a kérdés, de nem fogok kertelni. Elárulnád mi közös ügyed van Olivérrel? Tudom, hogy valamit titkol és azt is tudom, hogy nagy bajban van. Felesleges tagadnod, elszólta magát, de nem kell félned, nem mondtam el senkinek.
Mély levegőt veszek, most jön a nagyobb hamu része a dolognak. Próbálok óvatos lenni, de ebben a helyzetben nem lehet tapintatosnak lenni, ha már belekezdtem befogom fejezni.
- Csak tudod, aggódom érte.
Felsóhajtok és terítő mintáját kezdem bámulni. Nem tudom, bevette-e, remélem, hogy igen. Próbálok tényleg aggódónak tűnni, pedig pont nem érdekel, hogy Olivér él-e vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 26. 14:07 | Link
Állia

Hova is menjek? Lejöttem a faluba sétálgatni , de nem tudom, hova menjek tovább. Hirtelen veszem észre a teaházat és elindulok a bejárat felé. Nem éppen  azért megyek oda, mert olthatatlan vágyat érzek egy teáért, csak egy kis időre le szeretnék ülni az egész napos járkálás után és inni valamit. Benyitok tehát, majd köszönök és elindulok arra, amerre a teaház van.
Keresek egy kényelmes helyet, majd rendelek egy jegesteát és várom, hogy megérkezzen.  Nem is kell sokáig várnom, hamarosan előttem van az italom. Beleiszok és miközben elmerülök a gondolataimban, továbbiszogatom a teámat. Közben tervezgetem a napomat, hogy hova mehetnék, még mit kéne megnézni, meg még sok hasonló.
Bár szeretek egyedül lenni, ilyenkor jól jönne a társaság. Unatkozok egyedül és különben is azt sem tudom mik vannak itt. Nem ismerkedtem még igazán senkivel az iskolában, így nem  is tudok kit elhívni. Persze a rellonosok közt nem is igazán tudtam. A többi ház pedig nem igazán tetszene a családomnak.
Miközben ezen gondolkozok, megnézem a vidáman beszélgető vendégeket és nem tehetek róla, kicsit rosszul érzem magam. Mindenkinek van társasága, csak én ülök itt egyedül. Gyorsan rájövök, miken gondolkozok, úgyhogy inkább újra felöltöm a hideg maszkom és az italomra koncentrálok, hogy minél hamarabb folytassam felfedezőkörutam. Nem mintha az annyira lekötne, de jobb mint itt üldögélni.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. június 30. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 28. 11:46 | Link
Melody

Fáradtan lépek ki a kastélyból. Vége az utolsó órámnak is, de a kastélyban nem birok meg maradni. Túl sokan vannak mindenűt. A faluban is rengetegen vannak, szinte nem is láttok olyan helyet, ahol van hely. A főutcán haladva meg látom a teázott, ami üresebbnek tűnik. Bemegyek és mivel bent sem láttok sok embert, leülök az egyik asztalhoz. Meg nézem az étlapot és rendelek magamnak egy pohár jeges teát. Előveszem a táskámból az LLG tankönyvem és elkezdem lapozgatni, míg meg jön a teám. Hamarosan meg jön a teám, én pedig bele iszok, majd elkezdem a következő órára kellő anyagot. Nem valami érdekes, ezért elég hamar abba hagyom és elteszem. Míg én olvastam, jött még néhány ember, de senki olyan akit ismernék, szóval nem igazán törődöm velük. Előveszem az egyik rajz tömböm és elkezdem lerajzolni az ablakból látottakat, csak úgy unalom űzésként.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. június 30. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 1. 00:09 | Link
Állia

Nagy elmélkedésemből az ajtó záródása riaszt fel. Egy lány jött be és ült egy asztalhoz. Először nem is figyeltem fel rá, de aztán láttam, hogy egyedül ül és eldöntöttem, hogy odaülök. Felálltam, kezembe vettem a poharam és odasétáltam az asztalához.
-Szia! Melody vagyok. Nem zavarok?-kérdezem határozottan. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de ha akarok valamit nem fogok zavartan ácsorogni.
-Mit csinálsz?-érdeklődöm. Látom, hogy rajzolgat valamit, de nem látok rá a rajztömbjére. Végül úgy döntök kényelmesebb ülve így lehuppanok mellé az egyik párnára.
Nem zavartatom magam, csak figyelem a lányt és iszom a teámat.
-Melyik házba jársz?-mégiscsak jó lenne tudni mire számítsak. Kicsit ismerős az arca, de nem lehetek biztos benne, hogy nem csak futólag láttam.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 1. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 1. 09:27 | Link
Melody


Amikor már kész vagyok a körvonalakkal és elkezdeném pontosítani az emberek formáját. Mellém áll egy lány beszélgetést kezdeményez. Fel pillantok a rajzolásból és rá nézek, ismerős az arca, de nem tudom, hogy pontosan honnan. Egyenlőre úgy döntök, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.
-Szia.
Folytatom a rajzolás. Néha az ablakra pillantva. A Melody nem tágít mellőlem, de egyenlőre nem is zavar. Belenyúlok a táskámba még pár ceruzáért. Amikor elkezdek újra rajzolni kíváncsian rákérdez, hogy mit is csinálok. A választ meg sem várva le ül mellém. Leteszem a ceruzám, belekortyolok a teámba. Ránézek, ő pedig felteszi a következő kérdését. Sóhajtok, úgy látszik nem akar békén hagyni. Egyenlőre türelmes vagyok és válaszolok.
- Rellonos vagyok.
Meg igazítom az egyik ceruzám, ami le akar esni, aztán vissza kérdezek.
-Te?
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. július 18. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 2. 08:06 | Link
Állia

Nem vagyok vak látom, hogy nem igazán örül annak, hogy megzavartam, de ez engem nem érdekel majd ha akar elküld, de még akkor is én döntöm el mit csinálok. Az első megszólalásától tudtam, hogy szintén Rellonos és ő is megerősítette.
-Szintén.-válaszolom szűkszavúan, de meg is könnyebbülök, hogy nem kell jópofiznom.
-Azért még megtudhatom mi a neved?-kicsit gúnyos a hangom  és lehet pont ezért nem fog válaszolni, de megmondtam majd ha jólesik elmegyek.
Azért jöttem ide, hogy ne egyedül üljek nem azért, hogy csevegjek vele. Bár nem tudtam ki ő, de teljesen mindegy volt alkalmazkodok a stílusához.  Elmerülök a gondolataimban és csak fél füllel figyelek válaszára, majd arra, hogy kérdez-e valamit. Ha nem érdekli semmi az sem baj, akkor csendben megiszom a teát és elmegyek. Közben jobban odafigyelve azért rájövök, hogy tényleg láttam már a klubhelyiségben, csak hirtelen nem ugrott be az arca.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 2. 08:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 4. 10:33 | Link
Melody


Úgy látszik nem akar elmenni, de mivel egyenlőre zavarni sem zavar. Nem igazán törődöm vele. A kérdésemre válaszol, nem lepődöm meg valahogy éreztem, hogy házbelivel van dolgom. Iszok még egy kortyot a teámból és folytatom a rajzolást.
A gúnyos hangnemű kérdésre, felnézés nélkül lenéző hangnemben válaszolok.
-Felesleges, nem tervezek veled beszélgetni. Szóval nem kell tudnod a nevem.
Leteszem a grafitom és fel veszek egy mély zöld ceruzát. Elkezdem vele meg csinálni a lombokat, Melodyval pedig már egyel talán nem törődöm. Ha akar tőlem maradhat, de beszélgetést én nem fogok kezdeményezni az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 4. 12:54 | Link
Állia

Lenéző hangnemére csak egy mosollyal válaszolok. Ennyivel biztos nem fog se megbántani se elriasztani. Én nem várok kedvességet senkitől tőle meg végképp nem, hisz nem barátkozás miatt jöttem ide.
-Nekem nem fontos. Gondoltam így illik, de ha nem hát nem.-mondom neki miközben iszok egy kortyot a teámból. Hátradőlök, és figyelem hogy rajzol. Nem igazán érdekfeszítő dolog, de jobb mint a semmi. Ráadásul lassan elfogy a teám és amint ez így lesz megyek tovább. Közben én elmerülök a gondolataimban és nem figyelek sem a lányra sem senki másra. Mikor elfogy az innivalóm felállok és fölveszem a cuccaimat.
-Szia! Gondolom még látjuk egymást.- állapítom meg, mivel háztársamként nehéz lenne évekig nem találkozni vele. Nem törődve azzal, hogy mond-e valamit folytatom felfedezőutamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 11. 10:50 | Link
Melody


Lennéző válaszomra nem igazán reagál Ez egy csöppet meglep, de nem tulajdonítok figyelmet. Ha nem zavarja, akkor nem és kész. Valamit ugyan mond az illendőségről, de erre csak egy váll rándítással felelek. Nem igazán érdekel, hogy mit gondol az illendőségemről. Ez után csöndben marad és csak akkor szólal meg amikor elköszön.
Fel nézek egy pillanatra, hogy köszönjek.
-Szia.
Iszok egy kortyot a teámból és rajzolok tovább, aztán úgy húsz perc múlva én is elmegyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 1. 12:50 | Link
Lina Kedves

Egészen fantasztikus hetem volt, és azt hiszem, hogy nem is sejtettem, hogy ennyire jó hétnek nézek elébe. A húgom is észrevette rajtam, hogy kicsit a föld felett járok pár centivel, de hát mégsem köthetem az orrára, hogy az évfolyamtársával kavarok?! Vagy mit csinálok... Még magam sem tudom, de tény, hogy élvezem a kis kékséggel való együtt létet. Így hát ma reggel felkelve nem gondolkoztam sokat, pennát ragadtam és meghívtam egy délutáni teázásra a hölgyeményt. A lány ahogy besétál a szobájába, észreveheti, hogy az ablak nyitva van, és apró ajándékként egy kis bagoly ürülék is landolt a párkányon. Fújj! De ezután észreveheti az apró baglyocskát, ahogy az asztalon pakolászik a könyvei között, és lelkesen huhog minden egyes kitépett füzetlapnál. Ami fontos azonban, az a boríték, ami a bagolyka mellett van. Hogyha felbontja, akkor ezt olvashatja benne:*
"Alina!
Teázol velem délután?
U.i: Bocs Chuckie miatt, kicsit izgága, remélem nem okozott problémát.
c.r.w."

Izgatottan vártam a választ, ami hamarosan meg is érkezett egy beleegyező válaszban. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd a megbeszélt időpontban indultam neki a falunak. Habár tisztában vagyok vele, hogy ez egy randi, nem csíptem ki magam annyira. Egyszerű fekete farmert húztam fel, egy fehér pólót, meg egy sport cipőt. A hajamat belőttem, parfüm meg minden, de amúgy nem öltöztem ki annyira. Nagyon remélem, hogy Lina azért kicsit kicsípi magát, hogy legyen miben gyönyörködnöm. A megbeszélt időpontban a főtéren, a megbeszélt helyen várom a lányt, lazán ücsörögve az egyik padon, és vidáman figyelem a többieket. Ahogy meglátom a szöszit feltűnni, felállok és széles mosollyal indulok elé.
- Szia Lina! - köszöntöm a lányt, és elcsodálkozom, hogy tényleg mennyire csinos. Magamhoz ölelem és egy lágy, ámde gyors szájra puszit nyomok puha ajkaira. Nem tudom, hogyan fog viszonyulni ehhez a köszöntéshez, de remélem, hogy nem fog neki rosszul esni, vagy nem tol el magától...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 1. 13:13 | Link
Caius Drága

Öltözék

Alina a héten hihetetlenül el volt varázsolva, ami nem csak diáktársainak, de a tanerőknek is szemet szúrt. Bármit kérdeztek a szőkeségtől, választ nem, csak egy suta mosolyt kaptak. Nem igazán tudtak napirendre térni a lány különös viselkedése fölött, de látva, hogy valahol messze járnak a gondolatai, inkább nem nyaggatták, amiért Lina hálás is volt nekik. Nem szívesen szakadt volna ki álomvilágából, amibe az alagsorban történtek után csöppent. Igazából még mindig nem biztos benne, hogy ébren van, és ez itt a való világ... Azt sem nagyon akarta elhinni, amikor a szobájába érkezve egy bagoly várta őt, csőrében egy levéllel. Az első gondolata az volt, hogy biztosan aggódó édesanyja érdeklődik felőle, ám amikor kinyitotta a borítékot és elolvasta az üzenetet, majd kiugrott a bőréből. Caiustól érkezett, és igen, randit kért a szőkeségtől. Lina gyorsan igenlő választ firkantott egy üres pergamenre, és Chuckie csőrébe helyezve útnak indította a madarat. Gyorsan rendbe szedte magát, némi smink, parfüm, hajigazítás, átöltözés, és útnak indult a megbeszélt helyre. Most kivételesen időben érkezett, és reménykedett benne, hogy ő hamarabb fog a főtérre érni, mint a fiú, ez nem sikerült neki. Caius mosolyogva üdvözli a szőkeséget, megöleli, és egy röpke lágy puszit lehel ajkára. Alina, mint mindig most is elpirul, de az ölelést és a puszit is lelkesen viszonozza.
-Szia Caius!
Ettől többet egyelőre nem tud kinyögni, cipőjét kémleli, majd elvigyorodik, és a fiú felé fordul.
-A múltkor elfelejtettem visszakérni a cipőimet...
Caiusra kacsint, kíváncsi, vajon most is magával hozta-e őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 1. 14:00 | Link

Az idő kellemes, és elgondolkozom azon, hogy vajon sétálhatnánk-e a teázás helyett, de igazából vonz a teázó. Régen jártam már ott és mindig is kedveltem azt a helyet, úgyhogy gyorsan kiverem a fejemből a suta gondolatot a sétával kapcsolatban. A gondolataimat a szöszi érkezése szakítja félbe, én pedig tátott szájjal pislogok, ahogy lassan odalibben hozzám. Gyönyörű és nagyon csinos, úgyhogy kicsit vakargatom az állam a padlóról, majd végül magamhoz húzom őt, átölelem és egy puszit nyomok az ajkaira. Elmosolyodom, mikor érzem, hogy Alina is viszonozza a köszöntést. A megjegyzésére elnevetem magam, majd széttárom a kezemet.
- Hát, bocs, de most nem hoztam magammal őket. Igazából én el is felejtettem. Elvonták a figyelmemet - vigyorodom el és bocsánatkérően megvonom a vállam, majd egy puszit nyomok a lányka arcára.
-Mehetünk? - pislogok rá, majd ha igent bólint, szertartásos mozdulattal tartom oda a karomat a lánynak és vigyorogva várom, hogy belém karoljon, majd hetykén, büszkén indulok meg vele a főtéren.
- Voltál már a teázóban? Én imádom azt a helyet, annyira hangulatos és a teát is szeretem. Végtére is angol vagyok - nevetem el magam, ahogy beszélni kezdek. Valamiért furcsán izgatottnak érzem magam és ez megrémít és zavarba hoz.
Néhány méter, utca és sarok után megérkezünk a teázóba, ahol az előtérben egy kedves hölgy fogad minket, akivel közlöm, hogy foglaltam asztalt a teázó részbe. Elhúzza a függönyt, és máris a szemünk elé tárul a teázó kellemes félhomálya. Az egyik boxhoz vezet minket a hölgy, majd magunkra is hagy bennünket. Megvárom, míg Alina leül, és én is helyet foglalok. A kezembe veszem az itallapot és böngészni kezdem.
- A vérnarancsos tea állati finom, általában azt iszom - adok egy kis támpontot a lánynak, persze ezernyi teakülönlegességet választhat. Kíváncsi is vagyok, hogy milyen tea mellett dönt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 1. 14:24 | Link
Alina izgatottan érkezik meg a találka helyére, ahol Caius már várja. A fiú mosolyogva köszönti őt, szorosan magához húzza, ajkára lágy puszit nyom, és Lina ismét a felhök fölött érzi magát. Azt sem tudja mit mondjon, majd ahogy a cipőire pillant eszébe jut, hogy bár múltkor azért ment az alagsorba, hogy visszaszerezze a lábbeliket, mégsem kötöttek ki nála. Kíváncsian érdeklődik felőlük, mire Caius széttárja a kezeit, és nevetve közli, hogy most nincsenek nála, az alagsorban pedig elvonták a figyelmét. Bocsánatkérően pislog a szőkeségre, majd egy puszit nyom az arcára. Lina csak mosolyog, és arra gondol, nem baj, ha Caiusnál maradnak a pipők, legalább valamiről majd eszébe jut a lány, ha elkerül innen... Nem nagyon szeretne ezzel az elgondolással sokat törődni, mert nem szeretné elrontani a hangulatot. Pislog néhányat, ezzel visszatér a jelenbe, és megpillantja a fiú karját. A kérdésre bólint, belekarol, és célba veszik a teázót.
Lina még sosem járt lent a faluban, pislog ide-oda, új neki a hely. Közben hallgatja Caius szavait. Felnevet, mikor a fiú származására hivatkozva indokolja, miért épp a teázót választotta.
-Én még sosem jöttem le a faluba, így a teázóban sem voltam. -Vallja be szégyenlősen.-Én is szeretek teázni, de én nem vagyok angol... Tényleg, hogy kerültél Magyarországra? angliában számtalan varázslóképző van...
Kíváncsi tekintettel méregeti Caiust, közben megérkeznek a teaházba. Gyönyörű épület tárul eléjük, majd mikor belépnek Lina álmélkodva figyeli a hangulatos helyiséget. Egy hölgy siet a segítségükre, az asztalukhoz vezeti őket, majd eltűnik. Nem kerüli el a szőkeség figyelmét Caius udvariassága, s mivel nem akarja, hogy a fiú végig ácsorogjon amíg ő tüzetesen szemügyre veszi a terem legapróbb zugát is, gyorsan helyet foglal. Miután kigyönyörködte magát, tekintete az ittallapra kúszik, és olvasgatni kezdi.
-Vérnarancsos teát még nem is ittam. Én általában a zöldnél vagy a citromfű teánál teszem le a voksom, ezek nyugtató hatásúak, és amilyen stresszes vagyok néha...
Elvigyorodik, és elhatározza, hogy most nem az említettek valamelyikét fogja fogyasztani, hanem kipróbál valami újat. Elképzelhető, hogy a vérnarancsos lesz a befutó...
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. augusztus 1. 14:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 5. 10:48 | Link
Én is igencsak izgatott vagyok, hiszen újra láthatom a lányt és a helyzet az, hogy arról a csókról sem ártana beszélnünk. Nem akarom túlbonyolítani a helyzetet, de nem valószínű, hogy miután itt hagyom a sulit, megmarad a "kapcsolatunk" Linával. Már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni. Hamarosan úgyis begubózok a szobámba, hogy készüljek a vizsgáimra, akkor maximum Bella zargathat, utána pedig elmegyek. Azt még nem tudom hova, de mindenképpen visszautazok Angliába a szüleimhez egy kis időre. De ezen még ráérek gondolkozni, egyelőre az államat vakargatom, hiszen a szöszi megérkezik. Nagyon csinos most is, mint mindig, ez tetszik benne. Nem szeretem az olyan lányokat, akik mindig farmerbe, meg valami random felsőbe járnak és kész. Egy lány legyen nőies, néha napján húzzon magas sarkút, meg valami szoknyát. Az csinos. A karomat nyújtom a hölgynek, hogy induljunk, miközben a cipőkről folyik a szó. Természetesen most nem hoztam őket magammal, bár arra nem emlékszem, hogy  táskámból kivettem-e már őket. Majd egyszer visszajuttatom Linának, remélem, hogy most már nem kell indok ahhoz, hogy találkozzunk. A teázó felé vesszük az irányt, Alina pedig kijelenti, hgy még nem járt a faluban. Erre kicsit ledöbbenek, majd megcsóválom a fejemet.
- Hát ezt majd gyorsan pótold, mert nagyon sok, szép gyönyörű hely van itt. És a boltok is állati érdekesek. Most úgyis jön a vizsgaidőszak, egy csomó időd lesz - vigyorodom el és elpislogok a lakósor felé, ami este mutat csak igazán. Befordulunk néhány sarkon, nem rohanok, és néha mutatok is egy-egy dolgot a lánynak, vagy mesélek valamit a faluról. Végül megérkezünk a teaházba, ahol meg is kapjuk a kis boxunkat és helyet foglalunk.
- Mitől vagy te stresszes? - nevetek fel és talán enyhe lenézés is megvillan a hangomban, de tényleg: egy 14 éves lány mitől lehet stresszes?
-Amúgy a kérdésedre válaszolva a nagy szüleim - anyai ágról - itt élnek Magyarországon, és azért jöttünk ide, hogy kicsit közelebb legyünk hozzájuk - válaszolok mosolyogva. Igen, a nagyszüleimet is imádom és szeretettel beszélek róluk, mint az egész családomról. Hamarosan megérkezik a hölgy,aki felveszi a rendelést, így várakozóan nézek a lányra. Hogyha választott, akkor én is leadom a magamét: egy Earl Grey fekete teát kérek, valamint két csokis süteményt.
- Hidd el, ízleni fog! - kacsintok a lányra mosolyogva, ezt a sütit mindenki imádja. Néhány perc múlva meg is jönnek a teák, úgyhogy lassan beízesítem és fújni kezdem, miközben a sütivel szemezek.
-Édes szájú vagy? - kérdezem csak úgy mellékesen egy falat süti után, aztán eszembe jut, hogy Hmm, igazából már kóstoltam a lány ajkait és ettől kicsit furcsán érzem magam. Remélem neki nem jutnak eszébe ilyen piszkos gondolatok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 5. 11:22 | Link

Alina igencsak kirittyentette magát a randira, és nagyon jól esnek neki Caius méricskélő pillantásai. Mosolyogva karol bele a fiúba, és vonul vele végig az utcákon. Közben a csevej Caius származásáról folyik, illetve az is szóba kerül, hogy a szőkeség még sosem jött le a faluba. Caius meglepődik ezen, döbbent arckifejezése, legalábbis erre enged következtetni. A lány nem fog magyarázkodásba, nem szeretne már megint arról fecsegni, hogy a könyvek tartják őt fogva. Megérkezve a teaházba egy hölgy siet a segítségükre, egy asztalhoz vezeti a fiatalokat, majd eltűnik. Caius értetlenül néz a lányra, és hangjából némi lenézés érezhető, ahogy megkérdezi miért feszült a lány. Lina nem igazán tudja mire vélni a hanglejtést, de nem teszi szóvá.
-Hát, mert el vagyok csúszva... Nem tudom tartani az edzéstervet, amit összeállítottak nekem, és rettenetesen félek, hogy így nem fogok majd kijutni a mMűkorcsolya világbajnokságra...
Lesüti a szemét, igazából belegondolni sem mer, mi lesz, ha tényleg nem tudja megvalósítani gyerekkorának egyik legnagyobb álmát. Még mielőtt nagyon bele tudna süllyedni az önmarcangolásba, Caius választ ad arra a kérdésre, miért jött el Angliából, s ezzel némiképp eltereli a szőkeség borús gondolatait. Kiderül, hogy nagyszülei miatt keveredtek ide, és most sem kerüli el a lány figyelmét, hogy milyen szeretettel beszél a családjáról. Idő közben megérkezik a hölgy, hogy felvegye a rendelést, és a megszokottól eltérően Lina a vérnarancsos tea mellett dönt. Caius saját teája mellé két sütit is rendel, majd bíztatóan elmosolyodik, és hozzáteszi, hogy biztosan ízleni fog Alinának a sütemény. Megérkeznek a teák, a lány mély lélegzetet véve szippantja magába az illatukat. Ízesíteni kezdi az itókát, majd elmosolyodik, mikor Caius édesszájúsága felől érdeklődik. Huncut gondolat suhan át a buksiján, szélesen elmosolyodik, majd válaszolni kezd.
-Nem igazán, bár, ha epres vagy vaníliás szájfény van rajtam, akkor igen.
Elvigyorodik, kicsit talán el is pirul, mert eszébe jut az alagsori jelenet, illetve az, hogy ott az utóbbi ajakír ékesítette, de, hogy ne lehessen nagyon észrevenni a pírt tekintetét a teára szegezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 7. 16:41 | Link
Valóban nagyon csinos a lány és hát melyik férfi állná meg, hogy végigmérje? Tényleg nagyon csinos, szeretem, hogyha egy lányon látszik, hogy nőies. Örülök, hogy ő nem az a farmergatya-dorco-póló típusú lány. Nem mintha velük gondom lenne, de azért mégiscsak jobb a szemet egy szoknyás, magas sarkús hölgyeményen legeltetni, nemde? Tényleg meglepődök, hogy a lány még nem járt lent a faluban, hiszen már lassan egy éve itt van, bár persze ki tudja: lehet egyszerűen nem érdekelte. Bár ezt kötve hiszem. Minden esetre örülök, hogy én lehetek az első, aki lehozza őt ide, és el is határozom, hogy amíg még itt vagyok, igyekszem megmutatni neki a legklasszabb dolgokat kezdve a kviddics bolttal. Bár lehet, hogy az Alinát annyira nem érdekelné. Ott nincsenek korik, vagy ilyesmi.
Megérkezünk a teaházba és gyorsan helyet is foglalunk. Nem sokan vannak rajtunk kívül, azt hiszem, csak én vagyok ilyen ostoba, hogy ilyen szép időben benti programot terveztem, de úgy gondoltam, hogy a teaház kellemes légköre tetszene a lánynak. Megrendeljük a teákat, miközben Lina arról mesél, hogy eléggé stresszes az élete. Ezt nem igazán értem, és talán picit több éllel a hangomban kérdezek rá, hogy miért is, mint kellene. Nem szégyellem magam, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi nyomja partnerem szívét, bár nem tudok elképzelni olyan nagy dolgot. Végül is elég nagy dologról van szó és szinte tátott szájjal bámulok rá.
- Világbajnokság? Azannya, ennyire jó vagy? - döbbenten kapargatom az állam a földről és csak néhány másodperc múlva jut el a tudatomig, hogy bunkó voltam. De még mennyire!
- Mármint ne haragudj persze, csak... Huh, szóval nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon... Váó, állati! - gyorsan bocsánatot kérek és nem győzöm leplezni, hogy mennyire megdöbbent és mennyire imponáló ez, hogy a lányka már vb-re készül. Eszembe villan egy apró gondolat, hogy én meg itt vagyok 22 évesen és gyakorlatilag csak egy angol és egy magyar csapatba kaptam meghívást, és még sehol nem tartok a karrieremben. Mennyire kínos...
A teákat kevergetve, ízesítve beszélgetni kezdünk, majd közben megkóstolom a süteményt is, és remélem, hogy a lánykának is ízlik. A válaszára elvigyorodom és megvonom a vállam.
- És most milyen van rajtad? - hajolok kicsit közelebb az asztal fölött, és mélyen a lány szemébe nézek. Furcsa, halkan búgó a hangom, és nem titkolom, hogy mit szeretnék: én rájönni a szájfény ízére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 7. 18:54 | Link

Caiust megdöbbenti, hogy a lány még nem járt a faluban, mire Lina arcára kissé szégyenlős mosoly kúszik, de hát nem ő tehet róla, a vizsgáktól való félelem elveszi a szabadidőt, amiből a szőkeségnek amúgy sincs túl sok mostanában, hisz a nyári edzésterv nagyon kemény, akárcsak a világbajnokságig vezető út. A fiú egy ideig nem egészen érti, miért is stresszes az élete, majd amint megkapja a magyarázatot elkerekedett szemeket mereszt a lányra. Lina meg sem lepődik, hisz hozzá szokott már az efféle reakciókhoz, szinte alig akad egy-két ember, aki a százötvenhárom centis véznaságból kinézné, hogy ekkorát mert álmodni.
-Hat éves korom óta csinálom... Reggeli balett órák, nappali edzés, esti futás és még sorolhatnám mennyi minden áll már a hátam mögött. Körülbelül még két-három évem van arra, hogy a maximálisat produkáljam, aztán, ha ez sikerült, talán van esélyem a kijutásra, bár innen egy kicsit nehéz lesz.
Kicsit elgondolkodik, talán jobban is mint illene, majd néhány pislogással visszatér a jelenbe.
-Az edzőmmel a szüleimen keresztül tartom a kapcsolatot, ő ugyanis nem tud erről a világról. Így kicsit bonyolult a helyzetem, többek között ezért is várom, hogy végre otthon legyek egy kicsit...
Elmosolyodik. Miközben beszélt megérkezetk a teák, és Lina alig várja, hogy megkóstolhassa. Miközben a tea ízesítésével foglalatoskodik, új téma kerül porondra: mennyire édesszájú a lány. Linának kicsit huncut gondolatai támadnak, épp ezért tekintetét a csészén pihenteti úgy ad, talán kissé félreérthető választ. Caius közelebb hajol a lányhoz, a szemébe néz, hangja is megváltozik, majd újabb kérdést szegez Alinának. A szőkeség elpirul, kicsit ő is közelít a fiúhoz, és suttogni kezd.
-Kóstold meg, és megtudod!
Szokásához híven rákvörösre pirul, szemeit Caiuséba fúrja, és angyalian mosolyog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 11. 11:00 | Link

Valóban furcsa, hogy a szöszi még nem volt a faluban, de hát mindennek eljön az ideje, nemde? Majd bepótoljuk és elviszem egy csomó frankó helyre, amiket én is imádok. A fejemben elkezdem sorra venni a helyeket, miközben besétáluk a teázóba, helyet foglalunk és elkezdünk beszélgetni. Kiderül, hogy Lina már a v-bre készül, én pedig bunkó és pofátlan módon kicsit jobban megdöbbenek, mint ahogy illene. Bocsánatot is kérek tőle, mire a lányka elmeséli, hogy már hat éves kora óta ez az álma és igen keményen küzd érte.
- Hát, akkor most már ne add fel, ha ennyi energiát beleöltél. Biztosan sikerülni fog és bámulatosan gyönyörű leszel - mosolyodom el és átnyúlva az asztalon lágyan megszorítom a kishölgy kezét, afféle bátorításként. Megérkeznek a teák, és a sütemény is és rá is kérdezek, hogy Lina mennyire édes szájú, mennyire szereti a süteményeket. Szóba kerül a szájfény is, és kicsit közelebb hajolva a lányhoz egy kissé kompromitáló kérdést teszek fel, mire egy elég meglepő választ kapok. Nem gondoltam volna, hogy a  lány ennyire bevállalós, vagy laza. Döbbenet fut át az arcomon, majd egy titokzatos, gonoszkás vigyor és figyelve a lány reakcióját, még közelebb hajolok és egy hosszú puszit nyomok az ajkára, miközben lágyan végignyalom a nyelvemmel. Ha engedi, akkor átcsúszhat csókba is a puszi, de nem sokáig, ugyanis mégiscsak egy teázóban vagyunk. Lassan kinyitom a szemet és ízlelgetni kezdem az ajkamat.
- Hmm... Ez vanília? - vigyorodom el és megcsóválom a fejemet, majd kifújom a levegőt. Állati, hogy milyen hatással van rám ez a lány...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 11. 14:39 | Link
Caiust nagyon meglepi Lina álma, hogy ki akar jutni a műkorcsolya világbajnokságra. A szőkeséget nem éri váratlanul a fiú reakciója, volt ideje hozzászokni az efféle megnyílvánulásokhoz nyolc év alatt. Caius bátorításként megszorítja a lány kezét, sőt még azt is hozzá teszi, hogy, ha már ennyi mindent beleölt ebbe az egészbe, ne adja fel, hisz biztosan sikerülni fog, és gyönyörű lesz. Alina pirul, sosem fog hozzászokni az ilyen bókokhoz. Hamarosan megérkeznek a teák és a sütik, és szóba kerül Lina édesszájúsága is. A szőkeség elmondja, hogy, hacsak nem epres vagy vaníliás a szájfénye, akkor nem illik rá az édesszájú jelző. Caiust érdekli, most épp melyiket viseli a lány, és kérdésére Lina talán kicsit túl kihívó választ suttog, legalábbis erre következtet a fiú pillanatnyi döbbent arckifejezéséből, amit gonoszkás vigyor vált fel, és egyre közelebb hajol a szőkeséghez. Alina szívverése gyorsulni kezd, a pillangók is működésbe lépnek a gyomrában, majd mikor Caius ajka az övéhez ér, mondhatni megszűnik körülötte a világ. A puszi rövid csókba megy át, meg sem közelíti az alagsorit, de most mégiscsak egy teázóban vannak... Caius az ajkait ízlelgeti, majd tippel a lány szájfényének ízét illetően.
-Talált, süllyedt!-Felnevet.-Imádom a vaníliát bármilyen formában, szájfény, füstölő, parfüm, virág...
Elmosolyodik, majd kissé bátortalanul nyúl a lepke formájú sütemény után. Bár tudja, hogy ennyitől nem fog elhízni, mégis bűntudata van, és magában megfogadja, hogy egy körrel többet fog futni holnap. Jó kedvűen majszolgatja az édességet, és be kell látnia, hogy a fiúnak igaza volt, ez a süti tényleg nagyon finom. A lepkéről eszébe jut a repülés, ennek kapcsán pedig a kviddics. Kicsit elkomorodik, majd Caiusra emeli pillantását.
-És mi a helyzet a kviddiccsel? Kaptál már ajánlatot valamelyik csapattól?
Nem biztos benne, hogy hallani akarja a választ. Tekintetét még mindig a fiún tartja, kezeit morzsolgatja, és vár...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 13. 16:13 | Link

Valóban kicsit megdöbbenek ezek a világbajnokságon, de hát érthető. Minden sportolónk az az álma, ahogy nekem is. Csak nem gondoltam volna, hogy a leányzó ennyire hamar tervezi ezt az egészet. Hamar - ez persze relatív, hiszen már 6 éves kora óta űzi ezt a sportot, ami nem kevesebb, mint 7-8 év. Azért az elég durva, kb. mint nálam a kvidics. Természetesen a lányka megmagyarázza a dolgokat és azt, hogy mostanában elég nehéz neki a készülés főleg úgy, hogy az edzője mugli. Azért az elég szívás lehet.
- Viszont ha az edződ nem tud semmiről, lehet csalni bűbájokkal, nem? - vigyorodom el és jelenik meg a pajkos ábrázatom, de persze én sem gondolom komolyan. Mindenhol lehetne csalni, hogyha akarna az ember, még a kvidics meccseken is. A lényeg, hogy mindenki - többnyire - normálisan játszik és nem folyamodik cselekhez azért, hogy nyerjen a csapata. Minden esetre sok sikert, kitartást és erőt kívánok neki, és hogy most már ne adja fel az álmaim, ha ennyi energiát ölt bele. Menni fog az, csak még egy kicsit ki kell bírni! Jó lenne, hogyha néha magamra is hatnának ezek a lelki beszédek, mert néha én is úgy érzem, hogy semmi értelme ennek az egésznek.
A süteményt eszegetve feszegetni kezdem, hogy milyen szájfény is van a lány vágykeltő ajkain, és kicsit döbbenten konstatálom, hogy a lány egyszerűen hagyja, hogy én jöjjek rá magamtól. Nem vagyok egy nyomulós srác, de most azért kapva kapok az alkalmon, hogy egy lágy, szenvedélyes csókot nyomjak Alina ajkaira, habár egy kicsit lightosabb kiadásban, hiszen mégiscsak egy teaházban vagyunk, még ha félhomályban is.
- Oké, ezt megjegyzem! - kacsintok a lányra, és már tervezgetni is kezdem, hogy milyen vaníliás cuccot adjak neki... szülinapjára? Karácsonyra?
- Mikor van a szülinapod? - bukik ki gyorsan a kérdés és vigyorogva várom a választ. Amilyen szerencsém van, nem rég volt neki... Bár akkor utólag is kaphat ajándékot. Szóba kerül az én vágyam és sportom is, a kvidics és Alina rákérdez, hogy kaptam-e már ajánlatot. Erre széles mosoly jelenik meg az ajkamon és hevesen bólogatni kezdek.
- Igen, kaptam egy ajánlatot Szegedről, illetve egyet egy angliai csapatból. Mindkét csapat másodosztálybeli, de igazából valahonnan el kell kezdeni, nem igaz? - mosolyodom el és immár totál jó kedvvel (no nem mintha eddig nem az lett volna)kezdem el én is falatozni a süteményt.
- Hmm, imádom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. augusztus 16. 11:54 | Link
Alina a kastélyba érkezése óta most említette meg először az edzőjét is a műkorcsolya kapcsán. Eddig valahogy senkit sem érdekelt az, hogy a felkészüléshez bizony szükség van egy emberre, aki ott áll a lány háta mögött, ha kell kemény kézzel bánik vele, és soha, de soha nem engedné, hogy a szőkeség bedobja a kulcsot, és azt monjda, kösz ennyi elég volt többet nem jövök. Márpedig az ő Attila bácsija ilyen csupaszív ember, bár be kell vallani, hogy időnként átcsap a terminátor üzemmódba, és akkor végképp nincs kegyelem! A szőkeség gondolata kicsit haza kalandoznak a jégpályára, az edzőre, és oly szívesen merülne most el az emlékek folyamában, de Caius kérdése kizökkenti a bambulásból. Elmosolyodik a fiú feltevésén, miszerint, ha Attila bá' nem tud semmit ennek a világnak a létezéséről, akkor egy-két bűbájjal lehetne csalni az edzéseken.
-Lehetne, csak nem érdemes, mert egyrészt ő csak az én javamat szeretné, és tükörbe sem tudnék nézni, ha csalnék, másrészt sokszor jönnek el anyáék is, hogy megnézzék, mennyit fejlődtem, és ezer százalék, hogy kiszúrnák, ha valamit a mágiával babrálok. De, hogy mik eszedbe nem jutnak?! Csak nem szoktál rosszalkodni a meccseken?
Szemöldökét kicsit felhúzza, de a hangsúlyból érezhető, hogy nem gondolja komolyan a feltételezést. Még, hogy Caius mesterkedjen valamit kviddics közben?! Az ki van zárva, annyira becsületes és őszinte... Lina gondolatai már megint elkóborolnak, de szerencsére idejében észreveszi magát, és gyorsan a teájába kortyol, hogy teljes mértékben visszatérjen a jelenbe. A téma a lány édesszájúságára terelődik, illetve kedvenc szájfényei is szóba kerülnek. A szőkeség megengedi, hogy Caius magától jöjjön rá, hogy most épp milyen van rajta. A fiú lágy csókot nyom Alina ajkára, amitől a lány úgy érzi, a felhők fölé keveredett. Miután visszatér a földre, elmeséli, hogy mennyire is imádja a vanília minden változatát. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, mikor Caius rákacsint, mondván megjegyezte a vanília őrületét, hisz ő nem azért mondta, hogy a srác bármiféle ajándékkal lepje meg őt. Már épp mentegetőzni kezdene, mikor a fiúból kibukik a kérdés, amely Lina szülinapja felől érdeklődik. A szőkeség mindig elmosolyogja magát, ha ez a téma szóba kerül...
-Április elsején... Elég vacak egy időpont, de ha jobban belegondolok, egészen találó... És neked mikor van a szülinapod?
Érdeklődve pislog a fiúra, majd elvigyorodik, mikor felidéződnek benne az otthoni bolndok napi ugratások, hisz ezeket sohasem tudták kihagyni...
A téma ezután-Lina számára-kissé kényesebb vizekre terelődik: a kviddicsre, illetve az ajánlatokra. Caiuson tartja pillantását, közben az asztal alatt kezeit tördeli, nem is igazán tudja, miért kérdezte meg. Ja persze, hisz a fiúnak ez fontos, nem mellesleg örömét leli benne. A válasz nem várat soká magára, bár a lány úgy érzi, amásodpercek órákká duzzadtak. Pontosan azt a feleletet kapja, amire számított, nem is egy ajánlat van már Caius zsebében, egy angliai és egy szegedi. Bár sejti, hogy neki ez nem biztos, hogy jót jelent, tudja, most nem ő a fontos, hanem Caius. Látva a fiú lelkesedését ő is elmosolyodik, a könnyeket a kispárnának tartogatja.
-Hát ez csúcszuper! Mondtam én neked, hogy nem hagynak elkallódni, és kapni fogsz ajánlatokat, és tádám! Gratulálok!
Mosolyog, közben a teát kortyolgatja, valamint a sütire koncentrál, és igykszik a lehető legvidámabbnak látszani, és nem elrontani Caius kedvét, hisz ez most mégis csak róla szól.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. augusztus 19. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 19. 16:18 | Link
Levendula

A vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk és én csak ülök az íróasztalomnál a könyvekre szegezve tekintetem. Több órákat töltök egyhelyben, az izmaim már azt sem tudják, hogy léteznek. Akik ismernek, azok tudják, hogy én nem vagyok az a szobában ülős típus. Nagyon szeretek sportolni és egyéb kinti elfoglaltságot keresni. Viszont most nem tudtam mit tenni, megbukni meg nem szerettem volna.
Egyik nap elegem lett és úgy éreztem, hogy kéne valamit ennem, vagy innom. Kellett az energia. Már nagyon untam az itteni konyát, ezért határoztam el magam, hogy egy kicsit kimozdulok és meglátogatom Bagolyfalvát. Szép délután volt, a nap sütött, nekem meg végre jókedvem volt. Már nagyon hiányzott nekem ez a fajta szabadság. Hoztam magammal a macskámat, Kiarát is, gondoltam ő is megérdemli. Természetesen ki szoktam engedni, bízok benne annyira, hogy tudjam, nem fog elcsatangolni, de most végre együtt is lehettünk. A Bagolyfalvára vezető úton viszonylag gyorsan végigjöttünk, Kiara közben ugrándozott, élvezte a természetet. Egyem meg, olyan aranyos.
A faluba érve elkezdek nézelődni. Teljesen olyan vagyok, mintha még nem jártam volna erre, pedig ez nem így van. Voltam már az ajándékboltban is, amikor a szüleimnek vettem valami apróságot. A temetőben is voltam már, bár ha jól emlékszem, akkor nem erre jöttem. Mindig lenyűgöz a város, teljesen más, mint a szülőföldem, Dél-Korea. Talán ezért is különleges számomra. Tele van élettel, nem csak a Fő utca, hanem a többi rész is. Szívesen ide költöznék, csak az a baj, hogy tudom magamról, hogy nagy a honvágyam. Amerikában sem bírtam ki 5 évnél többet, valószínűleg Magyarországon sem bírnám.
Szépen elbeszélgettem magamban a gondolataimmal, nem figyeltem a környezetemre. Olyannyira nem, hogy nem vettem észre az előttem, vagy mellettem – mondom, hogy nem figyeltem - sétáló lányt sem és amennyire béna és balfék vagyok nekimentem. A lábunk összeakadt én pedig a földre este. Mindez olyan hirtelen történt. Felnéztem az előttem lévő lányra és gyorsan felpattantam a földről.
- Ó te jó ég! Ne haragudj, eléggé ügyetlen voltam. - Mondom neki, miközben meghajoltam előtte. Ez annyira megszokott volt, hogy csak a mozdulat után esett le, hogy Magyarországon nem ez a szokás. Kelet-Ázsiában a bocsánatkérés mellé meg is hajolunk. Ez megint csak eléggé kínos volt nekem. Hogy lehetek ennyire hülye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Dasha
Írta: 2014. augusztus 19. 21:38
 | Link
A vizsgaidőszak kellős közepén a szobámban rostokoltam a könyvek fölött. Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok az a szobában üldögélős típus. De most muszáj, mert megbukni, viszont nem szerettem volne. Annyira elgémberedtem felettük, hogy úgy döntöttem lemegyek a faluba egyet enni-inni és sétálni egy nagyot, hogy felfrissüljek. Nagyon szép napsütéses nap volt, aminek nagyon örültem. El is indultam a falu felé, s nagyon hamar le is értem. Miután leértem, elkezdtem nézelődni a faluban. Úgy viselkedtem, mintha először járnék itt, pedig voltam már pár helyen. Például az Ajándékboltban, ahol vettem pár apróságot, vagy a Fő utzán, ahol el kellett játszanom, hogy úrlény vagyok. Annyira nézelődtem, hogy nem vettem észre a mellettem, vagy mögöttem sétáló lányt, csak arra eszméltem fel, hogy elesik a lábamban. Már láttam párszor a kastélyban, azt hiszem levitás.
Semmi baj! Én sem figyeltem. Mondom neki mosolyogva.
Ne hibáztasd magad miatta. Egyébként Levendula vagyok. Merre tartottál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levy
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed