Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=214375#post214375][b]Yarista Palarn - 2013.12.15. 02:28[/b][/url]

Yarista rendelni megy, és mivel máshol forog az agya, tulajdonképpen meg sem hallja, amit Viko mondd felé. Elcsodálkozna biztosan, hogy nem járt még itt Viko, de ez későbbre marad, mert ő a rendelést veszi fel. Ez gyorsan megtörténik, és mire a bolttulajdonos szépség elhelyezkedik, Yarista is megérkezik.
- Jó választás, csendes hely. Nem kell sajnálnod, tökéletes lesz – jegyzi meg, már csak annyit kellene hozzátennie, hogy „ez épp ideális egy randihoz.” ~ Ez persze nem randi! De bárcsak az lenne. ~ Harap bele az ajkába, de nem sokáig tudja zavarát ezzel a módszerrel elterelni, mert megérkeznek az italok.
- Köszönjük! – intézi el gyorsan a kijövő fiút, aki nem zavar tovább, így a fiatal kettős egyedül maradhat. Yarista érdeklődik, hogy hol lakik Viko, nem minden hátsó szándék nélkül. ~ Közel lakik ide, nem lesz túl nagy hazakísérés. Persze egyébként is egyre hidegebb van, talán most nem is baj. ~ Úgy rá van akadva a témára, mintha túlságosan tini lenne, az első randik egyikén. Rendesen be van sózva, pedig csak beszélgetni jöttek. Csak a gondolatai minduntalan inkább a türkizekre térnek vissza, és a puhának látszó ajkakra.
- Biztos tele van ereklyékkel és emlékekkel, majd egyszer meg kell mutatnod. Főleg az előbbiek miatt – mosolyog és belekortyol a teába. A kellemes aroma és forróság megmelengeti a testét, Viko közelsége pedig a lelkét. Elbóbiskol egy kicsit a gondolataiban a tea felett és már ott jár, hogy milyen jó lesz, amikor a lány megmutatja neki a lakását, a házimanó pedig ott fog hajlongani nekik. Muris lesz a helyzet és… szívdöglesztő Viko. ~ A fenébe, túlságosan is gyorsan hálózott be, de hát olyan cuki. ~ Próbálja magát meggyőzni, hogy jó ez a tempó, és ő sem erőszakosabb, mint kellene.
- Meg fogsz lepődni, a gólyalakba lakom. Nem vonz a falu egyelőre, talán, majd ha lesz kivel laknom. De Svédország igen messze van, nem tudom, hogy érdemes lenne-e egyáltalán itt házat venni. Laktam eleget kastélyban, egész kis otthonos lakterünk van most Rolival a gólyalakban. És persze nem zargatnak miatta, félnek egy kicsit tőle, ami nekem tökéletes, mert nem járnak a kicsik a nyakamra – hosszasan magyarázza a dolgot, de azt nem tudná megmondani, hogy miért nem költözött be sehova. Valahogy így volt jó, vagy még a rellonos szobájához akart hű lenni, de talán az már túl szentimentális gondolat.
- Egy zöld teát. Én is átfáztam egy kicsit, jól jön, és nagyon szeretem az aromáját. remélem jól választotta neked. Ha pedig kérnél még valamit, nyugodtan szólj és megrendeljük. Persze, ne egyél ki a vagyonomból – felkacag a gondolatra, reméli Viko is tudja, hogy csak viccelt. Ő fog fizetni, ezt természetesnek találja, de ha a lány ragaszkodik majd hozzá, hogy fizesse a magáét, nem fog kötekedni, tudja, hogy milyen fontos a büszkeség. Tudnak még módot a „tartozás” kiegyenlítésére, de ez jelenleg csak álmaiban létezik.
- Szóval? Összefoglalás? Nekem az egész meccsben te voltál az, amiért érdemes volt kimenni, de komolyan. Nagyon cuki volt, ahogy szurkoltál. – mosolyog vidáman Vikora. - A játék viszont elkeserítő volt, már ha hívhatom játéknak. Nem érdemli meg ezt a jelzőt – mondja egy kicsit keserűen, és örül, hogy a bókjáról szépen át tudott váltani a kviddicsre. Csak kár, hogy sokat nem tudnak beszélni róla, túlságosan is gyorsan eljöttek, hogy bármit is kibeszéljenek. A verekedés nem érdekli, talán Várffy gólja volt az egyetlen említésre méltó momentum, meg a rellonos őrző első védése. De, hát erről nem fognak túl sokat beszélgetni, szóval ki kellene találnia valamit. Valamit, amivel közeledhetne Viko felé, mert lassan eltökélt szándéka, hogy megismerje közelebbről őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=214846#post214846][b]Vikohino Thaihasy - 2013.12.15. 21:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=216313#post216313][b]Yarista Palarn - 2013.12.19. 23:10[/b][/url]

Habár az ereklyék is szóba jöhetnének a levitás fiú gondolataiban, erről szó sincs. Ahogy egyre többet van Vikoval, annál jobban kezdi megfigyelni a lányt, és annál jobban szimpatikusabb neki. Ami az ő esetében csak éppen annyit jelent, hogy kezd elveszni a türkiz szemekben, kezdi egyre közelebb érezni magát a lányhoz lelkileg, ami alighanem érzelmes pendüléseket fog eljátszani szíve húrjain. Ugyan még nem szeretett bele a lányba, de tudja jól, hogy nem sok választja el ettől, és ez kicsit zavarja. Olyan értelemben, hogy túl gyorsnak találja, hogy ő nem tudja magát tartani a kötelező körökhöz, hanem azon van, hogy minél hamarabb a karajai közt lehessen Viko. ~ Te jó ég, miket hordasz össze?! Viselkedj már, a mindenit! ~ Szidja magát, és csak kedvesen mosolyog, miközben az idő pedig halad mellettük.
- Á, kizárt dolog. Jobban tisztelem én azokat annál, minthogy ellopjam őket. Habár eléggé vonz az, hogy pillantást vethessek rájuk – „és rád”, marad ki a mondat végéből. Megérkeznek a teák és gyorsan kortyolni is kezdi Yar, biztos, ami biztos alapon, nem szeretne túlságosan lebukni Viko előtt, hogy tényleg nagyon tetszik neki. Gondolja, hogy ezt elég nehéz titkolnia, hiszen nagyon sokat nézi a másikat, hol elpirulva, hol szégyenlősen mosolyogva, hol pedig vidáman, de az biztos, hogy csak pozitív arcformákat olvashat le róla az egzotikus külsejű szépség.
- Az lehet, de nem mindből – felkacag, majd leteszi a falevél mintás csészéjét. – Tudnak azért idegesítőek lenni, de már megszoktak, és lassan vége az évnek is. Utána már nem fognak zargatni, legalábbis ott – mosolyog szomorkásabban, és belegondol, hogy mit tenne, ha összejönne mégis valami csoda folytán Vikoval. Biztos benne, hogy nincsenek érzelmek felé a lány részéről, vagy eddig nem vette észre. ~ Tegyük fel, hogy igen. És akkor mi lesz? Én innen sok ezer kilométerre leszek, ő pedig biztos nem hagyná el a most nyitott boltját. Persze, végül is haza tudnék járni hozzá, és a szüleim is örülnének, ha többet látnának. Végül is megoldható talán. Igen, talán megoldható. Ha lenne kiért hazajárni… ~ megtörli a szája szegletét a kikészített szalvétával, mert egy rakoncátlan teacsepp meg akart lógni az állán leszánkázva az ajkairól. Felpillantva beleborzong, amikor szembesül a ténnyel, hogy megint egy idősebb lány tetszik neki, ráadásul egy hasonló habitusú, és érdeklődési körű. Nem tudja feldolgozni a tényt, és már biztos benne, hogy Viko sem lenne itt, ha nem érdekelné valamiért. Persze a kviddicsben jól egymásra találtak, de nem kéne elrontani egy rossz mondattal a kezdődő barátságukat.
- Kövérnek látszom? – csodálkozik el viccből, mert jó kondiban van, ezt tudja magáról, de mégis belemegy a játékba, ha már így alakult. Legalább jót nevetnek és közelebb kerülnek egymáshoz… ~ Talán tényleg fejbe kéne csapnia egy gurkóval, sok lesz a fantázia… ~ Vigyorog tovább, majd újra felemeli a csészét és iszik pár korty teát. Gyorsan visszavált a meccsre, végül is sokat nem fognak rajta kielemezni, hiszen nem várták ki a végét. Viko is hasonló véleményen van, amin egyáltalán nem lepődik meg. Persze eridonos volt, tehát az ilyen agresszió távol állhat egyébként is tőle.
- Tényleg? Megnéztem volna! Hű, de jó neked, hogy olyan sok meccsen jártál! De majd én is eljutok most már ilyenekre. Imádok szurkoló is lenni, a kviddics a szenvedélyem – persze mi más lenne, és egyértelmű is, de ha már magának beismeri az ember, akkor legalább tudja, hogy mivel áll szemben. Mivel ez nem mérgező, örül, hogy ebben éli ki a vágyaid.
- Nagyon szépek a szemeid – ahogy kimondja el is pirul, és máris orrba verné magát, mert megtette. ~ Jó, hogy nem kérdezted meg, hogy mikor csókol már meg!? Ekkor hülyét kisfiam… ~ Nem érti, hogy miért mondta, csak azt tudja, hogy muszáj volt közölnie a másikkal ezt a tényt, különben rossz hatással lett volna rá, ha ez benne marad. Közben nagy zavarában megissza az összes teáját, pedig még tartogatni akart volna, és most ott forgatja a csészét az ujjai között, várva a visszautasítást, vagy bármit, amit Viko mondd. ~ Ezt is sikerült elbaltáznod… ~ Fintorodik el magában, de kifelé, csak furcsán mosolyog.
- Iszunk még, vagy elkísérhetlek? – ez már nehezen jön ki belőle, a mondat közepén meg is köszörüli a torkát, mert elfogy a hangja. Legszívesebben elrohanna, de az túl tinis és túl ciki lenne. Persze a legeslegszívesebben megcsókolná Vikot, de erre nem lát esélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=217724#post217724][b]Vikohino Thaihasy - 2013.12.23. 13:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=220059#post220059][b]Zoey Rutherford - 2013.12.27. 20:01[/b][/url]

A fahéjas - immáron csak langyos - tejeskávé utolsó kortyig való eltüntetésével egy időben Zoeyban végül megfogalmazódott a gondolat: meglátogatná volt iskoláját. Kicsit szégyenkezett is, hogy annak ellenére nem járt ott már... jó ideje, hogy a kastély szinte itt van a szomszédban. El is tervezte, hogy megtudakolja, ki a Levita mostani házvezetője, hogy aztán engedélyt kérhessen a kék házba való belépéshez. Talán írhatna pár volt évfolyamtársnak is, hátha össze tud jönni egy kisebb csapat. Bár, lehet előbb inkább egyedül térne vissza az emlékek közé. Mindenesetre ezt az ötletet és a kérdést most egy kicsit félretette.
Ehelyett őszintén örült annak, hogy ilyen szimpatikus embert talált a teaházába. Biztos volt benne, még így pár percnyi ismeretség után is, hogy Gilbert a jó választás. Bár Zoey mindig elsősorban a jót feltételezte az emberekről, azért az elmúlt pár év üzletben szerzett gyakorlata kicsit fejlesztette emberismeretét.
Szélesen mosolyogva bólintott a fiú visszakérdezésére, a döntése végleges!
- Kedden. Remek. Akkor készítek neked egy beosztást a hónapra... holnap elküldöm neked bagolyban, és még tudunk rajta változtatni, ha valami neked mégsem lenne jó. - Jegyezte meg Gilbertnek, és magának is. El ne felejtse, hogy ez legyen az első dolga, ha visszamegy az irodába.
- Az irodám fent van az emeleten, igaz, hogy nem mindig vagyok itt. Valamikor Jonathan felügyeli a dolgokat... ő a férjem, majd bemutatom neked alkalomadtán. - A férfi említésére és gondolatára, Zoey arcán halvány pír jelent meg. Még mindig nem tudott úgy beszélni Jonathanról, hogy ne tűnjön kishülye szerelmesnek.
- Ó, visszatérve a pillangó-varázs teára... igen, elrepül a pillangó, de csak szép lassan kel életre, hogy legyen idő megenni. - Ő sem szerette soha, amikor a csokibékái gyorsabbak voltak nála, és így lemaradt az édességről.
- Illúziókkal? - Most ő következett a visszakérdezésben.
- Szóval, illúziómágus vagy? Ez nagyszerű! Persze, hogy szórakoztathatod a vendégeket! - Lelkesedett az ötletre, és alig várta, hogy ő is szemtanúja legyen egy-egy illúziónak. Ám most nem akarta azzal traktálni a fiút, hogy adjon elő neki valami bemutatót. Helyette végiggondolta, hogy elmondott, megkérdezett-e mindent.
- Rendben! Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Jajj... akartam kérdezni az előbb: ki most a Levita házvezetője? - Érdeklődött, majd miután megkapta a választ, felkelt az asztaltól és Gilbertet is a pult felé invitálta. Ott aztán megmutogatott neki mindenfélét, előkerült egy teafajtákat tartalmazó füzetecske is, amit a fiúnak adott tanulmányozás céljából. Majd egy kis idő múlva, a sok teendőre hivatkozva, Zoey elbúcsúzott Gilberttől és ott hagyta őt Enikővel, hogy még egy kicsit beszélgessenek a teendőkről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=220069#post220069][b]Gilbert Blythe - 2013.12.27. 20:07[/b][/url]

Szalai Dominik

Az ünnepek előtt meglehetősen kiürült a teázó - most, hogy levonult a vonatra indulók és ajándékhakurászási hajrát utolsó pillanatra hagyók hulláma, a hely gyakorlatilag pangott. Egy-két kósza lélek tévedt csak be, ahogy a kastélylakók többsége hazatért az ünnepekre és a falubeliek is a karácsonyi készülődéssel voltak elfoglalva. Bár igazán csend a helyiségben szóló zenének köszönhetően sosem volt, most szokatlan békesség honolt, főleg, hogy jóformán csak ő maradt. Ilyen forgalom mellett nyugodtan bízták rá a dolgokat, mert már betöltötte a tizenhetet és önként ajánlkozott, hiszen nem várta otthon főzés, fadíszítés és egyéb kötelezettségek, olvasni és tanulni pedig itt is tudott az üresjáratokban.
Épp az utolsó vendégek után takarított, akik nemrég távoztak, asztaluk mellett térdelve gyűjtötte tálcára a csészéket és az üres kannát, amiből még most is érződött az édes, fűszeres illat, gyümölcsök, vanília és fahéj keveredtek benne. A padlóra helyezte maga mellé mindezt, amíg megigazította a cukortartót és letörölte a falapot, majd elfújta a viasztengerébe fúlni készülő lángot és új mécsest tett a helyére. Végezetül ellenőrizte az ülőpárnákat, foltok és morzsák után kutatva, majd felrázta őket, mielőtt felállt. Visszaegyensúlyozott a pultig rakományával, útközben halkan dúdolva - nem volt különösebben szép vagy képzett hangja, de úgyse hallotta senki és könnyebben ment a munka így. A mosogatóba helyezte a dolgokat, mire a szivacs rögtön hozzá is látott, hogy makulátlanra sikálja az apró, keleties csészéket és hozzájuk illő edényt. Közben a pultnak dőlve azon tallózott, milyen számokat válogasson össze a következő órára, a meglehetősen hosszú listát tanulmányozva, ami kellemes meglepetést jelentett számára. Főként varázslatos dallamokat játszottak, de bőven akadt mugli zene is, ha valaki vette a fáradságot és elég sokáig olvasgatott, így most néhány kedvencét keverte meg pár eddig nem hallott darabbal és sorra rájuk bökött a pálcájával, a kívánt sorrendben. Aztán az egyik polcról elővette Bulgakovot és visszatért a Mesterhez és Margaritájához, egészen belefeledkezve.
Csak az ajtó nyílását jelző csengőszóra kapta fel a fejét, kicsit zavarodottan - fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, mióta a lapokat bújta, de sietősen visszacsúsztatta könyvjelzőjét közéjük, majd végigsimított ruháján, elegyengetve azt. Tekintete automatikusan söpört végig a berendezésen, ellenőrizve a dolgokat, gyakorlottan keresve valamilyen mulasztást, de semmi ilyet sem talált. A recepciós és a kabát, sál, sapka levetése mindig pont elég időt biztosított, hogy méltón fogadhassa az esetleges vendéget, bár lehet, hogy az éttermet választja végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=220733#post220733][b]Yarista Palarn - 2013.12.28. 19:56[/b][/url]

A felcsillanó szempár jelzi Vikonak, hogy a fiú nem fogja kihagyni a lehetőséget, sőt a láthatatlan tartozások naplójába már be is véste. Az ilyet ő nem fogja kihagyni, bár az is igaz, hogy erőszakoskodni nem fog utána, csak néha felhozza majd alkalomadtán a témát, emlékeztetvén Vikot az ígéretére. A két fiatalnak jókor jöttek a teák, így Yar nem veszi észre a lány pirulását, cserébe ő is el tudja rejteni egy korty tea mögé az övét.
- Ó, hát persze. Pedig nem is vagyok kövér – játssza a sértődöttet vigyorogva, még le is néz a hasára, ami persze egyáltalán nem kövér. Miután ezen jól kiszórakozták magukat, tovább iszogatják a teát, és kezd túl meleg lenni a helyzet, Yarista azonnal a kviddicsre vált, mint mentő beszélgetési lehetőség. Bármibe bele tudna pirulni most, Viko szépsége túlságosan is ott lebeg a szemei előtt ahhoz, hogy másról komolyabban tudjon beszélni. Szerencsére ez a téma mindig ott van, mint mentőöv, ami mindig megérkezik, és nem hagyja Yaristát kizökkeni a nyugalmából, vagy éppen visszazökkenti őt oda.
- Még szép, hogy megyek! Ki nem hagynék egy ilyet! – lelkesedik be gyorsan és túl simulékonyan, persze ez nála egyáltalán nem meglepő, ha A játékról van szó. Már el is képzeli, hogy egymás mellett szurkolnak, kiabálnak, szidják a bírót, vagy az ellenfelet, mézes kordit esznek, és egymásba kapaszkodva örülnek, ha gólt lő a csapat. ~ De jó is lesz ez, remélem addigra már… ~ Inkább nem gondolja tovább, mert mi van, ha Viko egy legilimentor és mindent tud már, csak próbálja visszafogni magát. Reménykedik benne, hogy ez nem így van, az este pedig lassan eltelik mellettük. De még mielőtt végeznének egy gyors bókot ad Viko szemeinek, amire viszonzást is kap, meg is dobban a szíve egyből, és finoman izzadni kezd. ~ Lehet, hogy mégis tetszem neki? Miért nem folytatja, vagy neveti el az egészet? Komolyan gondolja, te jó ég… ~ Vesz egy nagyobb levegőt és gyorsan kifújja a mosolyra zárt ajkai között, miközben szerinte idiótán vigyorog rá.
Itt az ideje visszavonulót fújni, vagy elterelni a témát, ezért rákérdez, hogy Vikonak mi az álláspontja a maradásról. A lány viszont menni akar, ami elbizonytalanítja az előző kijelentéséhez képest, ezért úgy érzi, hogy cselekednie kell. Végül is nem nagy ügy, csak majd be tojik, hogy mi lesz a reakció, ha megteszi, amit elgondolt. Még mielőtt felöltöznének odalép a lányhoz és se szó, se beszéd megcsókolja a lány ajkait. Valahogy nem érezte azt, hogy meg kéne szólalni és a torkán megdagadt gombóc egyébként sem engedte volna, hogy most valami értelmeset kinyögjön.  A csók hossza Vikotól függ, ő elnyújtja, amíg csak tudja és élvezi az enyhe eper ízt a lány kívánatos ajkain. Amikor véget ér mindennek a kezdete – és reménykedik benne az exrellonos, hogy nem is a záró momentumot érezhette -, akkor azért egy mosoly mellett mégis megszólal.
- Bocsánat, e nélkül nem tudtam volna visszamenni a kastélyban, tudnom kellett… - aztán mégsem fejezi be a mondatot, ez így tökéletes. Most viszont Vikon a sor, hogy megerősítsen, vagy végezzen minden olyan dologgal, ami Yarista szívébe költözött, amióta megismerték egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=220884#post220884][b]Vikohino Thaihasy - 2013.12.29. 10:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=221959#post221959][b]Matthew G. Kinsey - 2013.12.30. 23:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=223501#post223501][b]Yarista Palarn - 2014.01.03. 00:44[/b][/url]

- Igen, de nem komolyan – neveti el magát végül, ettől függetlenül még marad a szeme a saját hasán egy kicsit. Az a biztos, ha megnézi mindennap, mert mi van, ha egy gonosz manó elvarázsolta. Mosolyog ezen még egyet, aztán újra Viko felé fordítja a figyelmét. Már mindent kitárgyalnak, és nagyon egyet értenek a felhozott gondolataikban, de ez eddig sem volt kérdés. Úgy érzi Yar, hogy talán újra rátalált a szerencse, és ha lehet meg szeretné ragadni ezt a lehetőséget. Amíg Amanda vele volt sokkal stabilabb volt a játéka és az edzésmunkája, mostanában kissé leromlott a teljesítménye, holott az elvégzett munkája nem lett kevesebb. Arra jött rá, hogy neki kell az érzelmi stabilitás, vagy pedig ne legyen senki a közelében és az is egy megoldás. Azonban az iskolában ez lehetetlen, hiszen lépten-nyomon belebotlik ismerősbe, ismeretlenbe, így nemigen lehet nyugta, ráadásul tanulni is kell, ami szintén nem éppen a nyugalom tengerének az előfutára. Azt sem gondolta, hogy a legutóbbi szakítás után ennyire érdeklődni fog bárki iránt is, pedig nagyon úgy, néz ki, hogy Viko megjelenése felpiszkálta a férfiúi hiúságát. Ilyenkor azt várná az ember, hogy felejtsen, vagy buta kapcsolatokba, szituációkba ugorjon bele, szintén felejtés címén, de a japán származású exterelő nem ilyen vad, még csak nem is áldozat. Yarista bármennyire is nem akarja magának bevallani, nagyon odavan érte, szeret a közelében lenni, szívesen bókol és teljesíti a lány kéréseit, illetve teljesítené, ha lennének. Ahogy telik az idő, úgy esik bele, mint Medve László a málnás termelési egységbe. Nehéz volt bevallani magának, mégis eljutott erre a pontra, itt pedig a szavak már kevésnek bizonyulnak, a tettek ideje jött el. Az öltözködéskor pedig nem rest megcsókolni a lányt, még túlságosan is élvezi, és ahogy érzékeli, Viko sem akarja abbahagyni túl korán a csókot, és még pofont sem kap, ami nagyon jó jel. Persze lejöhet még két pillanat múlva is, de előbb meg kell magának adnia az esélyt, ami az előbbi csók hosszával egyenes aránnyal növekedett. Bár elnézést kért, nem volt komoly, Viko pedig szégyenkezni kezd valamiért. Ez meglepi őt, erre nem számított, minden más reakcióra igen. De a következő pillanatban fordul a kocka, és ő lepődik meg, mikor a lány ajkai az övéire tapadnak. Újra szívdobogás, izgalom, pupillatágulás következik, de most már sokkal boldogabb érzés is hatalmába keríti: a lehetőség egy szép kapcsolatra. Viko azonban újra meglepi, amikor bocsánatot kér, amit Yar nem tud elfogadni, mivel nem érti. Most ő is csókolja meg, aztán kérjen bocsánatot, amíg meg nem unják? Persze, sok minden lehet köztük és a kapcsolatuk közt, de az a lényege egy ilyen köteléknek, hogy a csomókat szépen ki tudják oldani majd, és minden feszes legyen.
- Akkor hazakísérlek – somolyog, majd mielőtt Viko kettőt pislantana az ujjait a lányéba fűzi. Yaristának, még mindig az agyában dobog a szíve, nagyon tininek érzi magát, ami annyira nem meglepő, de nem várt izgalom lesz úrrá rajta. Miután elhagyják az épületet, nem bír magával és újra megcsókolja a lányt, és nem érdekli, hogy ki látja, vagy ki nem, most egy olyan csókkal ajándékozza meg Vikot, amilyenről már régóta álmodozik kettőjükkel kapcsolatban. Egy feltétel nélküli szenvedélyes csókkal, és abba sem hagyja egy jó darabig. Majd mikor már fülig pirult elindulnak Viko házához, ahol később elköszön tőle és visszatér a kastélyba boldog vigyorral az orcáján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=226421#post226421][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.01.11. 00:30[/b][/url]

Kinsey

Még két nap és irány Stockholm, viszi magával Runát is, de a mai nap nem ettől annyira különleges. Alvás helyett egész éjszaka tett-vett, vágott, ragasztott, csomagolt. Az ajándékküldős dobozba bekerült dolgok mellett mindenkinek van még külön valami karácsonyra, azokon dolgozott olyan hatalmas lelkesedéssel, hogy közben teljesen sikerült megfeledkezni az időről is. Azt is csak abból észlelte, hogy már másik napot írnak a naptárak, hogy amikor tíz percen belül másodjára caplatott vissza a szobájába valamiért, amit ott felejtett, ha minden igaz, éppen a húgának szánt ajándék csomagolópapírjáért, akkor egy kisebb kupac ajándékkal találta szembe magát. Korábban jött idén a Télapó, de csupa szépséget hozott, példának okáért egy violinkulcs alakú medált, és bár nem szerepelt a feladó neve a dobozon, mérget venne rá, hogy valaki olyantól kapta, akivel naponta összefut. Runától a kottavirágok kifejezetten elnyerték a tetszését, akárcsak a Kinsey-től kapott kotta, mert rájött, kitől is van, még ha első pillantásra az is névtelen feladó ajándékának is tűnt, na meg Amira az inggel... a mellékelt üzeneten határozottan jól szórakozott. A csomagolópapír-pusztítást követően azért azt is sikerült befejezni, amit elkezdett, most meg hajszálpontosan ér be a teázóba, abban reménykedve, hogy Kinsey vette az adást és itt lesz. A tőle megszokott öltözék furcsa kiegészítője egyébként most egy mikulássapka, amit belépve levesz a bojtjánál fogva, és máris széles vigyorral az arcán meg is lóbálja. A recepción, vagy minek nevezik a bejáratnál azt az izét, széles vigyorral kíván előre is boldog karácsonyt, majd beérve a teázóba azonnal kiszúrja Kinsey-t. Megkönnyebbülés, ezek szerint nem potyára cipelte el a egész méretes sötétkék - a kapott boríték színével egyező -, ezüst szalaggal átkötött csomagot. Az asztalhoz érve megáll, leteszi a fiú elé a csomagot, nem különösebben törődve azzal, hogy egyébként mit is csinál, Kinsey fejére húzza a mikulássapkát, nagyszerű ötletnek tűnik ugyanis, biztos jól áll majd neki, végül meg is nézi a végeredményt, kissé oldalra döntve a fejét. Fülig szalad a szája, majd kihúzza magát, nagy levegőt vesz és rázendít kissé fülsértő módon, hallani, hogy a hangjával még jócskán dolgozhatna:
- I wish you a merry christmas, I wish you a merry christmas, I wish you a merry christmas and a happy new year. - produkciója végeztével meghajol a közönségévé előléptetett Kinsey felé, majd kigombolja a kabátját, megszabadul tőle és letéve egyik szomszédos ülőalkalmatosságra, helyet foglal a hozzá legközelebb esőn, aztán a biztonság kedvéért még pár centit a fiú felé tolja a csomagot, ha eddig nem látott volna neki a kicsomagolásának.
- Jövőre ígérem, hogy hegedülni fogom, csak most nem fért az is a kezemben, remélhetőleg nem okoztam maradandó halláskárosodást. Boldog karácsonyt. - közli, majd felkönyököl, és várja, hátha kiderül még az is ma, hogy tetszik-e, amit készített. Nem kis ajándék, de hát nem is csak karácsony alkalmából adja. Belekontárkodott holmi nyilvántartásokba legutóbb, azzal a céllal, hogy kiderítse, mikor is van a fiú születésnapja. Még nem is mondta, hogy boldog születésnapot.
- És... utólag is nagyon boldog születésnapot. Arra is benne van az ajándékod, összevontam, ha nem bánod. A zsebórád elindult már? Három után elvileg el kellett indulnia. Ó és nagyon köszönöm a kottát. - szólal meg ismét, a benti melegtől csak most kezdi érezni, hogy talán jó lett volna aludni egy csöppet, de majd ha rendel innivalót, akkor fekete teát kér. Megdörzsöli addig is a szemét, és vár. A kék papír egy sötétkék sálat rejt, egy bekeretezett metszetet egy agysejtről, meg egy teljes Csajkovszkij kottagyűjtemény életrajzzal a kötet első felében. Ennyit már rég kutakodott azért, hogy valakiről megtudjon egy olyan, többnyire nem túl lényeges részletet, hogy ki a kedvenc zeneszerzője. Elvileg mindjárt kiderül, hogy jó volt-e a szerzett információ vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=228891#post228891][b]Szalai Dominik - 2014.01.21. 22:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=229770#post229770][b]Gilbert Blythe - 2014.01.25. 16:56[/b][/url]

Dominik

Hallgatta az előtérben neszezést, magában azt találgatva, milyen lehet az érkező, de nem sokáig - a férfi, aki kisvártatva a teázóba lépett, teljesen ismeretlen számára és megjelenésében volt valami...furcsa. Magával hozta a kinti időt, ám valami mást is. Az idegen vállára mintha köpönyegként terülne a téli szürkeség - de nem csak ruhájához tapad hideg, nyirkos levegő. Fázós, seszínű érzés lengi körbe, ami nem pusztán pirosra csípett, elhűlt tagjaiból árad. Egy, két, három koppanás - lépések, amik megtorpannak a pult túlsó oldalán, míg a férfi szemügyre veszi a falakat, bútorokat, s végigméri őt is, mielőtt tovasiklana tekintete róla, mintha a berendezés egy darabja lenne. Nem zavarja, elvégre szereti a teázót és könnyen idomul légköréhez, kialakítva jellegzetes hangulatát. Amint az ajtót fedő, külvilág elől rejtő függöny redői helyükre hullnak, kicsit minden csendesebb, távolibb lesz, akár egy buborék belsejében, különösen, mikor nem töri meg mások halk szava sem a visszafogott zenét.*
- Üdvözlöm!-*Hajtja meg magát, azt a töredéknyi időt használva ki, míg farkasszemet néznek, aztán néhány eseménytelen másodperc illan tova - vár, hogy vendége döntsön, elindul-e asztalához, vagy egyenest kikéri italát, mert vannak, akik már belépéskor tudják, épp mit kívánnak. Ahogy a férfi megszólal, mindketten meglepődnek rekedtségén, ami szikrányi derűt és furcsa, talán cinkos apró mosolyt szül.*
- Még délután, csak most sötétedik.-*Felel készségesen - látható helyen egyetlen óra sincs, így a teázóban néha mintha megállna az idő, csak hogy aztán az asztalok alatt lopva illanjon tova, amikor az emberek letelepedve beszédbe elegyednek vagy könyvükbe, gondolataikba merülnek. A kérdésre különösebb töprengés nélkül válaszol, gördülékenyen, épp csak egy lélegzetvételre torpanva meg két mondat közt.*
- Friss gyömbért és gyógynövényeket...-*oldalvást fordul, csak egy pillanatra szakítva el tekintetét a vendégtől, hogy megbizonyosodjon róla, van minden kéznél. Nem tartottak kész keveréket, mert ritkán tévedt be ide beteg ember és az ilyennél számított, mennyire frissek a hozzávalók, mert idővel erejüket veszítették. Utána nyugodt, kék pillantása ismét az ismeretlenen állapodik meg, puhán, hátha ezzel elijesztheti kicsit a vállán kuporgó, bőrét kaparászó szürkeséget.* - Kakukkfüvet, zsályát, mentát és hársot, talán némi ánizzsal. Ha egyik sincs ellenére, keverek belőlük egy kannára elegendő adagot. Akác- vagy hársmézzel szolgálhatok még, esetleg citrommal.- *Amennyiben a válasz igenlő, egy biccentéssel fűzi hozzá utolsó mondatát.*
-Pár perc türelmet kérek, addig is foglaljon helyet.-*S már mozdul, nyújtózva a különféle rekeszek felé, hogy maga elé gyűjtse azokat a zacskóban őrzött füveket, amiket az imént említett. Egy karmester könnyed, elegáns intésével noszogatja a vízforraló kancsót munkára, majd szűrőt kap elő - a mozdulatai folyékonyak, pontosak, ahogy elkezdi megtölteni. Közben nagymamájára gondol egy futó mosoly idejéig, aki a receptet tanította, s akinek ráncos, öreg kezei annyi dologhoz értettek. Minden nyáron elvitte magával növényeket szedni, közben ezer kisebb és nagyobb csodát mutatva meg. Ő tudta, mi mikor virít, hol keresse, levelét, szárát, virágát, gyökerét, termését szedje-e. Sosem látta sietni, kapkodni, mégis mindenre maradt ideje, nem késett el sehonnan és semmivel... Gondolatban végigsimít az aszott kis kezeken, de újabb feladat várja, egyike azon furcsaságoknak, ami miatt néha kinevetik munkatársai. Különös gonddal választ ugyanis teáskannát, minden vendégnek valami olyat keresve, ami leginkább illik majd hozzá, vagy amivel örömet szerezhet neki, s ha új ember érkezik, mindig kihívás megtalálni számára az igazit. Azt a keveset, amit a másik arcának előbbi tanulmányozásával csipegetett össze, kiegészíti lopva figyelt mozdulataival, tartásával, ingének hanyag ráncával, könyvével, azzal, ahogy ül és az asztallal, amit választott. Apróságok, de ezek az apróságok tudnak néha igazán érdekesek és fontosak lenni. Végül a pult számtalan polcáról előveszi azt a kannát és hozzá tartozó apró csészéket, amiket a legszívesebben adna most kezébe, s ebbe tölti az időközben felforrt vizet, előbb egy kis adaggal felmelegítve a porcelánt, s csak utána forrázva bele a teát. A gyömbérből egy ujjnyi karikát vág, héjától megtisztítva, áttörve keverve a többi közé. Aztán az egészet félreteszi, hagyva lúgozódni, s közben a maradék előkészítéséhez fog - méz, kanál, citrom kerül a tálcára, majd a csésze és végül a kanna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=240914#post240914][b]Gilbert Blythe - 2014.02.19. 18:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=243712#post243712][b]Végardó Erik - 2014.02.24. 23:32[/b][/url]

Önkéntelenül elmosolyodik a lány aranyosságán, aki még bippel is, ahogy "bekapcsolja" az orrát. A játék kedvéért ő maga megráncolgatja a sajátját mintegy beizzítva azt. Most kicsit olyan, mint amikor otthon a húgaival játszik, és ettől valamelyest feloldódik.
Nagyokat szimatolva indulnak keresésre az utcán, és kisvártatva rá is bukkannak a Fő utcza táblára. Na, hál' égnek, ez megvan. A házszámok viszont sajnos nincsenek divatban errefelé, ezért nem tudnak annak nyomán elindulni a Falatozó felé. Egy ízben Erik kedvenc virágának illata téríti el őket az eredeti céljuktól. Egy ház előtt kis virágágyásban feszítenek büszkén, hiszen észrevették őket! A balzsamos medólia névre hallgató nagy szirmú, indigószín növények imádják a rivaldafényt. Ha nem foglalkozik velük senki, lehajtott fejjel kókadoznak az ágyásban, de amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák magukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatod a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvedért.
Erik, mióta eljött otthonról, nem látott ilyet - az ő kertjükben, a fiú jóvoltából mindig gondozott ágyásban tetszeleghettek a medóliák és más növények is -, ezért nem fogta most vissza magát, hogy közelebb hajoljon, és az orrát az egyik puha sziromhoz nyomja.
- Otthon - motyogja bele a magas hangján vidáman hümmögő virágba, és kell neki egy perc, mire rájön, hogy társasága van, és rémesen hülyén festhet ezzel az attitűddel.
- Bocsánat - törli le az orráról az esetleges sárga foltokat, amiket a virág bibéje hagyott, és szippant egyet-kettőt a friss levegőből, hogy megtisztítsa a szaglójáratait a medóniaillattól. - Mehetünk tovább.
Visszatérnek az útra, és nem is kell sokáig gyalogolniuk már. A sült finomságok aromája egy fehérre meszelt épületből kacskaringózik ki. Erik izgatottan pillant a sellőhercegnőre, és ahogy az étterem felé biccent, rá kell jönnie, hogy a cégéren egyáltalán nem a Falatozó Gyorsétterem neve szerepel. A hirtelen jött mosoly csalódott szájhúzásba torkollik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=244016#post244016][b]Vittman Levente - 2014.02.25. 22:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=244075#post244075][b]Gilbert Blythe - 2014.02.26. 00:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=244253#post244253][b]Katie Runa Blackwood - 2014.02.26. 17:45[/b][/url]

Gilbert - Február 18.

A mai nap úgy hozta, hogy sikerült teljesen megfeledkeznie minden üres perceiben előjövő rossz gondolatról. Ami azt illeti, nagyon gyanúsan is viselkedett egész végig a Levitában, míg el nem indult. Történt ugyanis, hogy egy ismeretlen bagoly még ismeretlenebb levéllel ajándékozta meg, az iromány megalkotója is elhallgatta kilétét, szavai velősek és lényegre törőek voltak, mi több, érzésektől fűtöttek, már ha jól értelmezte a zavaros sorokat. A remegő kézírásból arra következtetett, hogy a szerző szörnyen lámpalázasan szülhette meg ezt a mélyreható vallomást:
„Bírlak! Járj velem! Holnap kettőkor a Pillangóban!

u.i.  : Szereted a Die Hard-ot?”
Lányunk az este azt sem tudta, mi tévő legyen. Igaz, hogy nem egy Tolkien vagy egy Tennyson veszett el a hősi lelkű lovagban, de a szándékot mindenképpen értékelte (persze az meg sem fordult a fejében, hogy talán nem is neki címezték az ominózus sorokat és a bagoly egy dilinyós postás) . A reggel gyomorideggel és pirulások sorozatával érte. Mit vegyen fel? Hogyan viselje a haját- attól eltekintve, hogy mindig a fejbőrére illesztve hordja? Egy mérgezett egérhez hasonlóan járt körbe-körbe hajnali hatkor a szobában, míg Ly, Dóri, Lily és Leen az igazak álmát aludták. Tördelte ujjacskáit, rágta a szája szélét, és mikor már mindent végiggondolt, vett egy mély levegőt és alaposan lehülyézte önmagát. Továbbá közölte pattogó, izgulós énjével, hogy szégyellje össze a fejét, mert a semmin képes volt ennyire felizgatnia önmagát. Kiadta a hadiparancsot, hogy csak természetesen szabad viselkedni, A könyvtolvaj félig meggyűrt példányát be kell tenni a táskájába és persze nem árt, ha fél órával hamarabb lesétál a megadott időpontnál, nehogy elkéssen! (Bár egy nő sosem késik, legfeljebb a partnere érkezett hamarabb... )
Meglehetősen belenyugvó sóhajt ereszt útjára, mikor lenyomja a Pillangó kilincsét. Utoljára még interjúztatott a teázó berkein belül unokanővérével, hogy a nagybátyjának feleséget találjanak. Az emlékre kényszeredett mosoly mászik az arcára, még egy fejcsóválást is eszközöl: milyen ostoba egy húzás volt az. Ádám már nősülni készül így is, nem kellettek ők a boldogsága egyengetéséhez. Belegondolva elég nagyképű húzás volt...
Nos akkor, teázó, nem a másik részleg, rendben. Megigazítja még a bézs szoknyáját utoljára, kisimít róla egy ráncot, megnézi, hogy a harisnyája nem szakadt-e ki, tiszta-e a bokacsizmája orra, a pillangós blúzával semmi baj nincs, kabátja a recepcióshoz került, a táskája keresztben átvetve a felsőtestén. Johh!
Délután van, ráadásul még szünet, nem lézengenek olyan sokan idebenn, és akik itt is ütik el az idejük, láthatóan mély beszélgetésekbe bonyolódtak asztaltársukkal/társaikkal. Beharapja a szája szélét, megrázza a fejét; ettől egy pillanatra megmozdul a jobb oldalon befont hosszú copf a vállán, de egyéb jelét nem adja, hogy ellenezné a nyaktornát. És most merre? Fogalma sincs. Kis szerencsétlenje, egyáltalán miért jött le ide? Biztos csak egy vicc az egész, valaki unatkozott Valentin nap után. Teljesen döntésképtelennek nézhet ki kívülről: egyrészt elszaladna, másrészt emlékszik még a ház specialitására és mint egy jól szuperáló éhenkórászt, úgy vonzza a lehetőség, hogy lecsapjon egy újabb teaélményre. Hogy időt nyerjen, még az alsó ajkát is beharapja, igaz, csak reflexből; ugyanígy a lábfején való hintázást is önkénytelenül kezdi el, tekintetét pedig újra és újra körbejáratja a helyiségen, mintha keresne valakit. Futni vagy nem futni? Ez itt a kérdés. Végül az aranyközéputat választja és a pulthoz lépve nem kis félénkséggel kezd a feltehetőleg itt tartózkodó alkalmazotthoz beszélni.
- Öhm... Elnézést kérek... - gyors fülhúzogatást eszközöl a jobbján, a fülbevalója méltatlankodva megcsörren válaszképp- ... nem... nem érkezett egy... illető, aki esetleg vár valakit? - Runa, leckéket kellene adj homályos körülírásból. Így egészen biztosan tudni fogják, ki keres kit, miért, hol, te miért vagy itt, minden prímán érthető!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=245153#post245153][b]Vittman Levente - 2014.02.28. 20:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=245288#post245288][b]Gilbert Blythe - 2014.03.01. 04:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=245524#post245524][b]Pethő Abigél - 2014.03.01. 21:03[/b][/url]

Kalandoraink végül útra keltek, orrukkal a levegő apró illatmolekulái között kutatva, hogy végül ráleljenek a megfelelő illatra. Azt nem tudni, hogy a Fő utczára is a szaglásuk segítségével jutottak el, vagy csupán a valamelyikük fejében eltárolt útvonal vezette őket ide. Mindenesetre ez volt a küldetésük könnyebbik része, úgy tűnt. Hisz, házszámok híján nem mentek most már semmire az újsággal. Valószínűleg ahhoz pedig mindketten félősek voltak, hogy leszólítsanak egy járókelőt útbaigazításért. De az úgyis elvette volna a kaland izgalmát!
Abigél rendületlenül koncentrált a feladatra, csak párszor, de tényleg mindössze két alkalommal kalandozott el picit a figyelme. Az egyik alkalommal egy puha, rózsaszín plüss maci csillogó fekete gombszemei vonzották magához a lány tekintetét. Ellenállt a kísértésnek, és hagyta, hogy Medve úr folytassa útját a szőke kislány kezében. A második alkalommal pedig azt hitte, Csongort látja, de hamar be kellett látnia, hogy mindössze a képzelete játszadozott vele. Rózsa néni szokta mondani, hogy a képzelet néha furcsa dolgokat láttat velünk, megviccel minket! Ám Abigél nem mindig tudta megkülönböztetni a valóságot a képzelődéstől. És különben is, az ő valósága teljesen más volt, mint a többieké.
Amikor Erik hirtelen megállt, Abi először azt hitte, megérkeztek. Tekintetével követte a fiút, így pillantotta meg a virágokat. Nem tudta ő, mifélék ezek, pedig biztosan elsétált már előttük legalább egyszer, ám valószínűleg akkor épp máson járt az agya. Előbb csak simogatta a puha szirmokat, amelyet a virág egy kedves dallammal köszönt meg. Aztán meglátta, mit csinál Erik.
- Várj! - kiáltott fel, nehogy a fiú elinduljon nélküle. Neki még dolga volt ugyanis. Ugyanúgy, ahogy az imént tette kalandortársa, ő is az egyik virágba dugta orrát, majd nagyot szippantott az illatból. Sokkal jobban tetszett ez neki, mint pár olyan illat vagy inkább szag, melyeket az idefelé való úton érzett. Ahogy elhúzódott a virágtól, tüsszentett egy aprót, majd nagy mosollyal, virágporos orral nézett fel Erikre.
- Mehetünk!- adta ki ő is az utasítást, ahogy felállt, letörölte kabátja ujjával a virágport, bár azt nem sejtette, hogy nem volt elég alapos, egy kis sárga folt alig észrevehetően még ott maradt.
Újra útnak indultak tehát, Abigél rossz érzései mostanra szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis rendesen elbújtak a lány elől.
Ő is érezte bizony a finom illatokat, amiknek hatására meg is kordult a gyomra. Felnézett a cégérre, ahogy Erik is tette, ám neki nem fagyott le a mosoly az arcáról. Sőt! Sokkal izgatottabb lett, mint ahogy eddig volt. Ez a Pillangó-varázs! Itt dolgozik Csongor! Bár most épp nem, de akkor is!
- Menjünk be!- fordult a fiúhoz. Neki nem kellett volna kétszer mondani, ám Abigél látta, hogy Erik nem erre számított. Jött is a kis súgás a fejében, hogy: "most kell valami meggyőzőt mondanod neki!", így hát hamar folytatta.
- Itt van egy teaház és egy étterem, és szoktak keresni ide is kisegítőt... és, és... ismerem a tulajdonost! - Szerintem, elég jó érveket sorakoztatott fel a lányka. A kérdés már csak az volt, hogy Erik is így gondolja-e. Ha igen, akkor Abigél valószínűleg nagyon fog örülni, és azon nyomban beszalad az épületbe, hogy üdvözölje a recepcióst, aki mindig olyan kedves vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=247612#post247612][b]Végardó Erik - 2014.03.06. 00:07[/b][/url]

Mégsem lehetett olyan furcsa, amit Erik művelt, vagy a lány volt elég furcsa ahhoz, hogy kövesse a példáját. Abigél is kipróbálta az illatminta-vételezést, és az arcából ítélve neki is tetszett a medólia aromája.
- Robituszin csak a te kedvedért:P - szólt Erik, ahogy tanították neki. Most először alkalmazta az itt a bagolykőn szokásos kívánalmat, amit tüsszentés esetén szoktak használni. Náluk a faluban nem ilyen szokások voltak, ott egy bizonyos betegség elterjedése után feltalált bájital nevét szokták mormolni, ha valaki tüsszentett, de amikor először elsütötte ezt a kastélyban, egy segítőkész diák elmagyarázta neki, hogy errefelé ez nem szokás, és ha valaki prüszköl, azt kell mondani "robituszin". Az illemtan órákon - amiket Erik éppen azért vett fel, hogy ne kerüljön cikis helyzetekbe különös szokásai miatt - még nem került elő a téma, ezért nem jöhetett még rá, hogy a vicces kedvű diák jól átvágta a palánkon.
A fiú a házszámtévesztés miatti röpke csalódottságát félretéve újra felvette volna a keresés fonalát, de a lány megállította, mielőtt továbbmehetett volna a Fő utczán.
"Menjünk be!" - rendelkezett Abigél, és Eriknek, aki addigra jótékonyan megfeledkezett a kínos randevús gondolatról, próbálta gyorsan kitalálni, mi lehetne erre a legjobb válasz. Mielőtt még megállhatott volna agyának mutatója a "Természetesen az, hogy menjünk be." feliraton, Abigél némi erőfeszítést tett a meggyőzésére, és így a helyzet egészen más megvilágítást kapott.
Neki aztán mindegy, miféle étterem vagy bármilyen más üzlet, csak adjanak neki munkát, fizetést, és lehetőleg - ez munkáltatónak és munkavállalónak is érdeke - ne várjanak tőle hosszú (egyúttal értelmes) monológokat.
Az Erik testtartásában látszó beleegyezés első jeleire Abigél már be is szaladt az épület ajtaján, a hátrahagyott sietős léptekkel követte, és amíg Abigél lelkesen lepacsizott akárkivel is, ő félszegen állt az ajtóban. Nagyon szeretett volna munkát, de még nem volt ideje kitalálni, mit is fog mondani, hogyan is kell jó benyomást kelteni, hogy megkapjon egy állást. Eddig még nem szerzett tapasztalatot ilyesmiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=248044#post248044][b]Gilbert Blythe - 2014.03.06. 20:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=248493#post248493][b]Vittman Levente - 2014.03.07. 19:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=249446#post249446][b]Zoey Rutherford - 2014.03.08. 20:40[/b][/url]

Épp az ételek minőségi ellenőrzését végezte a konyhában. Ami annyit jelentett, hogy teletömte magát mindenféle finomsággal, persze csakis amiatt, hogy biztos legyen benne: mindenből a legjobbat kapják a vendégek. Zoey előszeretettel tartott étel-szemlét, kiváltképp akkor, amikor stresszesebb időszakot élt át. A Pillangó-varázs vezetőjeként pedig nem mindig kerülhette el a feszült helyzeteket. Most pedig valahogy minden egyszerre romlott el egy picit. Az egyik beszállító egyszerűen eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Pikk-pakk, felszívódott. Hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy kiderült, a férfi csalta már évek óta a feleségét (na nem Zoeyval!), ki tudja. Egyelőre csak ennyi a pletyka, ami terjeng Zoey üzleti ismerőseinek körében, többet még nem lehet tudni. Ám az nem is érdekes, csak a tény, hogy minél hamarabb új szállítót kellett találni. Ugyanolyan minőségben. A főnökasszony a mai folyamán elküldött vagy húsz baglyot ez ügyben.
Ráadásul a kisfia nemrég kezdte az előkészítőt, és Zoey pedig aggódhatott, hogy vajon Frederich hogyan viseli majd az egészet. Nem olyan gyerek volt, akit könnyen le lehetne kötni hosszabb időre. Emiatt is idegeskedhetett. Jonathan pedig most nem volt itt, hogy segítsen neki, bő egy hétig nem látják egymást.
A padlizsános csirkemell azonban a megoldás volt... ha nem is mindenre, ha nem is tartósan, de jelen esetben Zoey pocija nagyon jól érezte magát, és emiatt a fejében lévő gondok is kisebbnek tűntek.
Ezzel a pozitív lökettel indult vissza az irodájába, hogy megkezdhesse a ma délelőtt érkezett eperlé készletét, ám inkább fordult egy nagyot, és a lépcsőkön lefelé vette az irányt. Úgy gondolta, a teaház süteménykészletét is illene ellenőriznie.
Az előtérben azonban Abigél várta, akit már jól ismert, hisz a lány gyakran megfordult itt, az unokabátyja miatt.
- Szia Abi! - Köszönt mosolyogva a lánynak, aki épp a recepcióslánykával társalgott (bár ez a kifejezés a lány esetében erős túlzás volt).
- Csongor nincs itt. - Tette hozzá, mert nem volt benne biztos, hogy Abigél is tud-e arról, hogy a főszakácska szabadságra ment.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=249482#post249482][b]Pethő Abigél - 2014.03.08. 21:17[/b][/url]

Szerencsére, Abigélnek nem kellett sokáig győzködnie Eriket, mert nem tudott volna már mást felhozni érveknek, csak olyanokat, hogy itt finom a süti, meg a tea is, hogy itt dolgozik Gilbert, meg amúgy Csongor is, csak ő most nincs a faluban. Erre a gondolatra Abi egy pillanatra elszontyolodott, de ezt hamar el is felejtette, hisz a fiú beleegyezésével ő máris futhatott be a pillangós házba. Az ajtót belökve felcsendült a jól ismert csengő hangja, mire a pultban ácsorgó szőke recepciós érdeklődve kapta fel a fejét.
Abigél pár másodpercre visszavett a lendületből, és megállt a bejáratnál, reméljük Erik nem szorosan mögötte sétált, mert akkor könnyedén nekiütközhetett a lánynak most, olyan hirtelen fékezett le a kis béka. Ám Abi nem érzett semmiféle ütést a hátán, az egyensúlyát sem veszítette el, úgyhogy ez a baleset szerencsésen meg nem történté lett nyilvánítva. A lánynak amiatt kellett az a kis idő, mert a szíve most is a torkában dobogott, ahogy mindig, mikor megérkezett ide. Kedvelte Emi-t, aki most is olyan barátságosan mosolygott rá a pult mögül, sőt még integetett is a lánynak! Abigél pedig pont emiatt habozott, össze kellett szednie a bátorságát, vagy legalábbis leküzdeni valamennyire a zavarát, minden egyes alkalommal, amikor szóba akart elegyedni Emilíával. És naná, hogy szeretett volna vele egy picit beszélni, hisz ő is viszonozni akarta azt a kedvességet, amit kapott.
Nagyokat lélegzett, mindenféle buzdító szavakat mormolt magában, s végül ismét nekilendült.
- Szia Emi! - halkan, alig érthetően motyogott, ám a szőke lány, aki a huszas évei közepén járhatott, hozzá szokott már ehhez a viselkedéshez. Mikor megkérdezte Abigéltől, hogy mi járatban van errefelé, a békakirálykisasszonynak eszébe jutott, hogy neki van egy útitársa is! Hamar megfordult, leellenőrizni, Erik vajon utána jött-e, vagy megszökött.
Szerencsére ott állt az ajtóban, úgyhogy Abi ismét a recepciós lánykára pillantott.
- Öhm... Zo... - már éppen javította volna ki magát Mrs Rutherfordra, annak ellenére, hogy igazából meg lett neki mondva, hogy ne öregítse már magázással a nőt. Szerencséjére Zoey éppen akkor bukkant fel, félbeszakítva ezzel a lányt.
- Üd... öhm, szia! Tudom, hogy nincs itt, elutazott. - zavartan állt a Pillangó-varázs vezetője előtt, de aztán vett egy mély levegőt.
- Ő Erik... - mutatott a fiú felé.
- És... hát, ő igazából munkát keres. - egyelőre ennyi tellett tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=249533#post249533][b]Végardó Erik - 2014.03.08. 22:06[/b][/url]

Összetalálkozik a pillantásuk, ahogy Abi hátrafordul megnézni, megvan-e még a srác. Ő megvan, kérem, ott feszeng az ajtóban, és örül, hogy Abigél végzi helyette a dolog csevegős részét. Közben, ha lenne rá kapacitása, lehet már az új találmányát, a levelezőn történő munkavégzést tervezgetné. Otthon megírod a feladatodat, és elküldöd bagolyban a felettesednek. Akkor aztán annyit ülhetsz a fogalmazáson, amennyit nem szégyellsz...
Ez nem az az állás, és amikor az újonnan jött, fiatal nőnek bemutatják, megakad a torkán a... nyelve.
Jó benyomás, add el magad, gyerünk!
- Ahogy ő mondja - helyesel Erik elhalón, és lehajtja a fejét.
Ez az! Jó voltál, megfőzted!
Maga is érzi, hogy nem ütötte meg a 'lehengerlő munkavállaló' szintet. Fél kezével eltakarja az arcát szégyenében, és hüvelyk és középső ujjával megszorítja a halántékát.
- Végardó Erik vagyok, negyedik évfolyamos leszek az Eridon házban a jövő évtől. Nem nagyon értek a főzéshez, de bármilyen munkát elvégeznék, szorgalmas vagyok és gyorsan tanulok - megemeli a fejét, a szemét hol a nőn tartja, hol a szoba különböző sarkaiba pillant vele, így darálja le potenciális főnökének a bemutatkozó szöveget.
Mindenki látja? Csak egy kis (khm. a kívántnál hosszabb) szünet kellett, hogy átgondolhassa, mit mondjon. Elmesélhetné azt is, milyen ügyes varázsló, de a felvételi bemutatójakor már kiderült számára, hogy nem teljesen olyan varázslatokat kérnek az iskolában, mint amilyeneket ő otthon elsajátított. Ki tudja, milyen szintet üt meg itt? Ja, hát egy negyedikesét - oda tették be. Na, mindegy.
Előre-hátra hintázik a lábán, olykor odanéz a hölgyre is, akivel beszél, olykor pedig Abigélre, hátha az ő arcáról leolvashat valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=253883#post253883][b]Zoey Rutherford - 2014.03.16. 14:29[/b][/url]

Amíg Abigél kitalálta, mit is szeretne, addig Zoey a recepciós-pulthoz lépett, és Emília felé nyújtotta egyik kezét. A lány ebből pedig már tudtam, hogy a főnökasszony se nem megkérni akarja a kezét, se nem táncra invitálni, egyszerűen csak a foglalásokat tartalmazó könyvecskét szeretné elkérni.
Zoey pedig már ebből az irományból pillantott fel az imént bemutatott fiúra, Erikre.
- Áhá! -  Szóval akkor mégsem Csongort kereste Abi. Kicsit meglepte a lány kezdeményezése, persze, ha azt is sejtette volna, hogy valójában ők ketten itt csak ma találkoztam, valószínűleg még jobban meglepődött volna. Bár az is igaz, hogy nem csak a félős kislányt látta Abigélben, tudta jól, hogy emögött a szégyenlősség mögött több is rejlik a Levitásban. Ilyenkor mindig visszagondolt arra is, milyen is volt ő kis bagolyköves diákként. Szeretett nosztalgiázni, és emlékezni arra a pár kalandra, amiben részt vett. Ezek mindig mosolyt csaltak az arcára.
Ám most nem tett utazást a múltba, helyette a fiúra koncentrált, aki bátortalanul ugyan, de bemutatkozott. Zoey pedig ezen visszafogottan mosolygott egyet. Valamiért azt érezte, hogy olyan aranyosak itt, mindketten, hogy rögtön megölelgetné őket. Ám az valószínűleg furcsán vette volna ki magát, Zoey pedig megtanulta visszafogni az ilyenféle szeretet-kitöréseit. Helyette visszaadta a könyvet, amit nem is igazán tanulmányozott át, Emíliának.
- Főzni nem is biztos, hogy beállítanálak... - Morfondírozott félig hangosan, közben végiggondolta, hogy vajon Csongornak és a többi szakácsnak kellene-e segítség egyáltalán.
- De most igazából segíthetnétek nekem. Sütit kell ellenőriznem. - Együtt pedig sokkal könnyebb ugyebár, meg az előtér sem volt éppen megbeszélésekhez való hely. Sokkal jobb lesz a teaházban. Abigélt már tolta is befelé az ajtón, Erik felé meg a bal karját nyújtotta, hogy a fiú közelebb jöjjön, és így őt is betessékelhesse a mindenféle füstölő-illatok, mécsesek, színes párnák és alacsony asztalkák birodalmába. Ha ez pedig mind sikerült a hölgyeménynek, akkor miután leültette a diákokat az egyik szabad asztalhoz, ő maga eltűnt pár pillanatra, hogy egy süteményekkel megpakolt, közepes méretű tálcával, és három tányérral térjen vissza.
- Vegyetek! - Adta ki az utasítást, miközben kiosztotta a virágmintás kistányérokat.
- A mosogatással, törölgetéssel, szeletelgetéssel-aprítgatással hogy állsz? - Kérdezte meg a fiútól, miután kimentett magának egy csokis csodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=255437#post255437][b]Végardó Erik - 2014.03.18. 23:27[/b][/url]

Erik semmit nem tud tenni az arcán az uralmat átvevő pír ellen, és már csak azt reméli, hogy lesajnáló szavak nélkül megússza az elbocsátást. A szülei most nagyon nem lennének büszkék rá.
Illedelmesen, csöndben hallgatja a fiatal nő szavait, amelyeket az inkább magának intéz, semmint Eriknek. Közben a padló mintázatát, aztán Abigél kabátjának gyűrődéseit fixírozza, néha pedig felsandít a nőre is, aki új ötlettel áll elő. A nevéből ítélve Erik nem tudja eldönteni, valódi feladatuk lesz-e, vagy csak így nevezi a nassolást. Felfedezőtársát már irányítják befelé az ajtón, és Zoey őt is invitálja. Sután, mereven a combjához szorított, nyitott tenyerekkel sétál a hölgyek után, egy félős-zavart búcsúpillantással illetve a meg sem ismert recepciós lányt.
Az új helyiség ablakai kevesebb fényt engednek át, sejtelmes homályba vonva a kényelmesre berendezett termet, amely hatást a finom, bódító füstölők illata tovább fokoz. Erik mélyet szippant a lazító levegőből, hagyja, hogy lecsitítsa zakatoló szívét a légkör, és hogy elrejtse vörös arcát a jótékony félhomály.
Eriket egy székbe nyomják, Abigéllel szemben. A kényszerű randevú gondolata már elpárolgott a fiú fejéből, és mivel Abigél az egyetlen "biztos pont" ebben az idegen környezetben, helyzetben (Abigél láthatóan itthon van itt, és Erik már több, mint fél órája ismeri!), még egy mosolyt is megereszt felé, míg a süteményekre várnak. Szerencsére a beszélgetéskezdeményezéshez nem kell megerőltetnie magát, mert Zoey rögtön visszatér egy tálcányi finomsággal. Erik megvárja, míg a többiek vesznek maguknak egy süteményt, és még akkor is szükséges egy bátorító jelzés hozzá, hogy merjen szerezni magának is egyet. Nem is nézi, milyet emel ki, hiszen Zoey jelenlétével újra keresztbe állt egy villa a torkában.
Alig kezdett bele a süteményébe, inkább csak tologatja a falatot, így nem kell a nyeléssel küszködnie, hogy szóhoz juthasson.
- ...Mosogattam már, és törölgetni is szoktam, ha kell - feleli elhaló hangon, bár ő portörlő bűbájokra gondol, mert az edényekről a nedvességet szárítóvarázslattal szoktál felitatni. Bár az ilyesmiket otthon az édesanyja végezte általában, egy-két pálcaintéssel túlesett ezen, de a szomszéd öreg hölgyhöz szívesen járt át Erik segíteni a konyhában. - Jó varázslatot ismerek a szeletelésre is. És egyszerű sebgyógyító bűbájokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=256453#post256453][b]Gilbert Blythe - 2014.03.20. 23:12[/b][/url]