Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elgondolkodva lépegetett le a lépcsőkön. Eddig az emeleten lévő irodájában intézte a papírmunkát, és amikor elindult, még tudta, mi célból is kell megtennie azt a pár lépést a földszintig.
Ám Zoey az évek során mit sem változott abban a képességében (ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni), hogy a gondolatai néha iszonyat gyorsan voltak képesek váltani egymást. Ez történt most is. Elkalandozott.
Jonathan-on járt az esze főleg. Még benne élt a néhány órával ezelőtti családi idill kellemes emléke. Ó, igen. A lánynak (aki már kész nő volt, de sosem fogom megszokni ezt a megszólítást!) még mindig hevesebben kezdett verni a szíve, akárhányszor csak imádott férjére gondolt. Jane Austen-féle idillben élte az életet, igen. Emiatt pedig rendkívül szerencsésnek mondhatta és érezhette magát! Nyálasan, romantikusan szerencsésnek.
Mostanában nem gyakran járt az üzletben. Inkább a gyerekeivel töltötte az időt, Marieanne-nel, és Frederick-kel. Olyan gyorsan nőnek, minden időt ki kell használni velük! A papírmunkát ezért rendszerint haza hopponálta magával együtt, angliai otthonukba, a többit a személyzetre bízta, és csak néhanapján ugrott be szúrópróbaszerűen ellenőrzésekre. Vagy csak úgy.
Most épp azon járt az agya, vajon mit vett neki Jonathan karácsonyra, főleg pedig, hova rejthette el az ajándékot. Ez nagyon fontos kérdés volt ám a lány életében.
Magas sarkú topánkája épp érintette a földszint padlóját, s ahogy barna szemei a fotelben üldögélő fiúra tévedtek, rögtön eszébe jutott, miért indult el. Végigsimított fekete, csipkés ruháján, majd határozottan a fekete hajú urasághoz lépett.
- Szia! - Gyorsan ejtette az eredetileg magázódásnak szánt köszönést. Hiába volt komoly üzletasszony, ez mégis inkább illett stílusához.
- Állásinterjúra jöttél, igaz? - Tette fel első kérdését, miközben a recepciós átnyújtott neki egy fehér papírost, mely pár információt tartalmazott a fiúról. Gilbert-ről, akit most be is tessékelt a Teaház részlegbe, egy nyugisabb asztalka felé.
- Kérsz valamit inni, enni? - Pillantott Gilbert-re, mielőtt még leült volna.
- A vendégem vagy természetesen! - Tette hozzá gyorsan, nagy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egy pohár víz.
Bólintott, hogy tudomásul vette: semmi egyebet nem kér a fiú. Nem gondolkodott el azon, vajon miért. Ezernyi oka lehetett. Az mondjuk megfordult a fejében, hogy lehet a leendő munkaerő feszélyezve érzi magát. Pedig aztán Zoey tényleg megpróbált barátságosnak tűnni! Különben is, ő alapból is kedves, ezt bármelyik alkalmazottja elmondhatja róla. Csak néha szidja le őket, amikor aztán tényleg jó oka van rá. Az elmúlt 2 évben ez talán csak egyszer fordult elő. Lehet, többször, de Zoey memóriája az ilyen emlékeket általában szelektálta.
A lány mindeközben elsétált a pulthoz, és alig egy perc múlva visszatért, egyik kezében egy jó nagy pohár vízzel, a másikban pedig egy színes bögrével.
- Tessék. - Koppant az üveg a faasztalon, Zoey pedig gyorsan megszabadult a cipőitől, hogy aztán kényelembe helyezhesse magát a puha ülőpárnán.
A teaház a napnak ennek a szakaszában nem hemzsegett emberektől, nyugi volt. Csupán néhány asztalnál üldögéltek emberek. Tanuló diákok, randizó párok, vagy épp egyedül teázgatók.
- Szóval... Gilbert. - Pillantott a fiúra mosolyogva, majd az előtte heverő papírlapokra szegezte tekintetét, ismét végigfutotta a sorokat, miközben nagyot kortyolt a színes bögre tartalmából. Fahéjas tejeskávé, nyamm.
- Én is bagolyköves voltam. Csak... Levitás. - Jegyezte meg mosolyogva, csak úgy mellékesen, ahogy felpillantott a papírokból. ezt már egy ideje meg akarta említeni, csak valahogy eddig nem jött össze.
- Nos, akkor... igazából nem fogok sok mindent kérdezni, csupán, hogy miért szeretnél itt dolgozni? - Igazából, Zoey nem kötötte konkrét feltételekhez a teázójában való munkavállalást, annyit nézett csak, hogy a jelölt mennyire lelkes a munkát illetően. Erről pedig eszébe jutott, hogy...
- És szívesen válaszolok a Te kérdéseidre is az állást illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A fahéjas - immáron csak langyos - tejeskávé utolsó kortyig való eltüntetésével egy időben Zoeyban végül megfogalmazódott a gondolat: meglátogatná volt iskoláját. Kicsit szégyenkezett is, hogy annak ellenére nem járt ott már... jó ideje, hogy a kastély szinte itt van a szomszédban. El is tervezte, hogy megtudakolja, ki a Levita mostani házvezetője, hogy aztán engedélyt kérhessen a kék házba való belépéshez. Talán írhatna pár volt évfolyamtársnak is, hátha össze tud jönni egy kisebb csapat. Bár, lehet előbb inkább egyedül térne vissza az emlékek közé. Mindenesetre ezt az ötletet és a kérdést most egy kicsit félretette.
Ehelyett őszintén örült annak, hogy ilyen szimpatikus embert talált a teaházába. Biztos volt benne, még így pár percnyi ismeretség után is, hogy Gilbert a jó választás. Bár Zoey mindig elsősorban a jót feltételezte az emberekről, azért az elmúlt pár év üzletben szerzett gyakorlata kicsit fejlesztette emberismeretét.
Szélesen mosolyogva bólintott a fiú visszakérdezésére, a döntése végleges!
- Kedden. Remek. Akkor készítek neked egy beosztást a hónapra... holnap elküldöm neked bagolyban, és még tudunk rajta változtatni, ha valami neked mégsem lenne jó. - Jegyezte meg Gilbertnek, és magának is. El ne felejtse, hogy ez legyen az első dolga, ha visszamegy az irodába.
- Az irodám fent van az emeleten, igaz, hogy nem mindig vagyok itt. Valamikor Jonathan felügyeli a dolgokat... ő a férjem, majd bemutatom neked alkalomadtán. - A férfi említésére és gondolatára, Zoey arcán halvány pír jelent meg. Még mindig nem tudott úgy beszélni Jonathanról, hogy ne tűnjön kishülye szerelmesnek.
- Ó, visszatérve a pillangó-varázs teára... igen, elrepül a pillangó, de csak szép lassan kel életre, hogy legyen idő megenni. - Ő sem szerette soha, amikor a csokibékái gyorsabbak voltak nála, és így lemaradt az édességről.
- Illúziókkal? - Most ő következett a visszakérdezésben.
- Szóval, illúziómágus vagy? Ez nagyszerű! Persze, hogy szórakoztathatod a vendégeket! - Lelkesedett az ötletre, és alig várta, hogy ő is szemtanúja legyen egy-egy illúziónak. Ám most nem akarta azzal traktálni a fiút, hogy adjon elő neki valami bemutatót. Helyette végiggondolta, hogy elmondott, megkérdezett-e mindent.
- Rendben! Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Jajj... akartam kérdezni az előbb: ki most a Levita házvezetője? - Érdeklődött, majd miután megkapta a választ, felkelt az asztaltól és Gilbertet is a pult felé invitálta. Ott aztán megmutogatott neki mindenfélét, előkerült egy teafajtákat tartalmazó füzetecske is, amit a fiúnak adott tanulmányozás céljából. Majd egy kis idő múlva, a sok teendőre hivatkozva, Zoey elbúcsúzott Gilberttől és ott hagyta őt Enikővel, hogy még egy kicsit beszélgessenek a teendőkről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Épp az ételek minőségi ellenőrzését végezte a konyhában. Ami annyit jelentett, hogy teletömte magát mindenféle finomsággal, persze csakis amiatt, hogy biztos legyen benne: mindenből a legjobbat kapják a vendégek. Zoey előszeretettel tartott étel-szemlét, kiváltképp akkor, amikor stresszesebb időszakot élt át. A Pillangó-varázs vezetőjeként pedig nem mindig kerülhette el a feszült helyzeteket. Most pedig valahogy minden egyszerre romlott el egy picit. Az egyik beszállító egyszerűen eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Pikk-pakk, felszívódott. Hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy kiderült, a férfi csalta már évek óta a feleségét (na nem Zoeyval!), ki tudja. Egyelőre csak ennyi a pletyka, ami terjeng Zoey üzleti ismerőseinek körében, többet még nem lehet tudni. Ám az nem is érdekes, csak a tény, hogy minél hamarabb új szállítót kellett találni. Ugyanolyan minőségben. A főnökasszony a mai folyamán elküldött vagy húsz baglyot ez ügyben.
Ráadásul a kisfia nemrég kezdte az előkészítőt, és Zoey pedig aggódhatott, hogy vajon Frederich hogyan viseli majd az egészet. Nem olyan gyerek volt, akit könnyen le lehetne kötni hosszabb időre. Emiatt is idegeskedhetett. Jonathan pedig most nem volt itt, hogy segítsen neki, bő egy hétig nem látják egymást.
A padlizsános csirkemell azonban a megoldás volt... ha nem is mindenre, ha nem is tartósan, de jelen esetben Zoey pocija nagyon jól érezte magát, és emiatt a fejében lévő gondok is kisebbnek tűntek.
Ezzel a pozitív lökettel indult vissza az irodájába, hogy megkezdhesse a ma délelőtt érkezett eperlé készletét, ám inkább fordult egy nagyot, és a lépcsőkön lefelé vette az irányt. Úgy gondolta, a teaház süteménykészletét is illene ellenőriznie.
Az előtérben azonban Abigél várta, akit már jól ismert, hisz a lány gyakran megfordult itt, az unokabátyja miatt.
- Szia Abi! - Köszönt mosolyogva a lánynak, aki épp a recepcióslánykával társalgott (bár ez a kifejezés a lány esetében erős túlzás volt).
- Csongor nincs itt. - Tette hozzá, mert nem volt benne biztos, hogy Abigél is tud-e arról, hogy a főszakácska szabadságra ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amíg Abigél kitalálta, mit is szeretne, addig Zoey a recepciós-pulthoz lépett, és Emília felé nyújtotta egyik kezét. A lány ebből pedig már tudtam, hogy a főnökasszony se nem megkérni akarja a kezét, se nem táncra invitálni, egyszerűen csak a foglalásokat tartalmazó könyvecskét szeretné elkérni.
Zoey pedig már ebből az irományból pillantott fel az imént bemutatott fiúra, Erikre.
- Áhá! -  Szóval akkor mégsem Csongort kereste Abi. Kicsit meglepte a lány kezdeményezése, persze, ha azt is sejtette volna, hogy valójában ők ketten itt csak ma találkoztam, valószínűleg még jobban meglepődött volna. Bár az is igaz, hogy nem csak a félős kislányt látta Abigélben, tudta jól, hogy emögött a szégyenlősség mögött több is rejlik a Levitásban. Ilyenkor mindig visszagondolt arra is, milyen is volt ő kis bagolyköves diákként. Szeretett nosztalgiázni, és emlékezni arra a pár kalandra, amiben részt vett. Ezek mindig mosolyt csaltak az arcára.
Ám most nem tett utazást a múltba, helyette a fiúra koncentrált, aki bátortalanul ugyan, de bemutatkozott. Zoey pedig ezen visszafogottan mosolygott egyet. Valamiért azt érezte, hogy olyan aranyosak itt, mindketten, hogy rögtön megölelgetné őket. Ám az valószínűleg furcsán vette volna ki magát, Zoey pedig megtanulta visszafogni az ilyenféle szeretet-kitöréseit. Helyette visszaadta a könyvet, amit nem is igazán tanulmányozott át, Emíliának.
- Főzni nem is biztos, hogy beállítanálak... - Morfondírozott félig hangosan, közben végiggondolta, hogy vajon Csongornak és a többi szakácsnak kellene-e segítség egyáltalán.
- De most igazából segíthetnétek nekem. Sütit kell ellenőriznem. - Együtt pedig sokkal könnyebb ugyebár, meg az előtér sem volt éppen megbeszélésekhez való hely. Sokkal jobb lesz a teaházban. Abigélt már tolta is befelé az ajtón, Erik felé meg a bal karját nyújtotta, hogy a fiú közelebb jöjjön, és így őt is betessékelhesse a mindenféle füstölő-illatok, mécsesek, színes párnák és alacsony asztalkák birodalmába. Ha ez pedig mind sikerült a hölgyeménynek, akkor miután leültette a diákokat az egyik szabad asztalhoz, ő maga eltűnt pár pillanatra, hogy egy süteményekkel megpakolt, közepes méretű tálcával, és három tányérral térjen vissza.
- Vegyetek! - Adta ki az utasítást, miközben kiosztotta a virágmintás kistányérokat.
- A mosogatással, törölgetéssel, szeletelgetéssel-aprítgatással hogy állsz? - Kérdezte meg a fiútól, miután kimentett magának egy csokis csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Omlós piskóta, könnyű krém... csoki, csoki, csoki.
Néha megtörtént, hogy az irodájában üldögélve sütizett. Olyankor magára zárta az ajtót, hogy ne zavarják meg, mert szerette kiélvezni az édesség minden egyes apró részletét, ami sütiországba repítette őt. Ott pedig nem volt más dolga, csak lebegni, meg süllyedni, meg repkedni, ugrálni a ragacsos, tömény cukros, csokifolyamos világban. Jól is tette, hogy bezárkózott azért is, mert a legtöbbször fülig maszatosan (csokisan, epresen, puncsosan...) ébredt fel az álomból.
Most azonban nem engedett eme csábításnak, mert egészen biztosan furán nézett volna ez a fiatalember itt, mellette. Nem, Abigél nem hiszem, hogy megrökönyödött volna egy ilyen viselkedésen, hisz elég, ha csak ránézünk ebben a pillanatban: az arca máris maszatos volt, és úgy tűnt, kicsit nagyon kikapcsolt számára a külvilág. Nem is kell megzavarni.
Zoey figyelmesen hallgatta Eriket, miközben a villájára ügyeskedett egy újabb falatot.
- Az remek-remek. - Vágott közbe, mikor a fiú szusszant egy pillanatnyit két mondat között.
Közben azon gondolkodott, lenne-e egyáltalán a fiúnak valami munka ott a konyhában. Aztán arra jutott, hogy úgyis mindig nagy a sürgés-forgás, és ha az apróbb feladatokat el tudná végezni Erik, az minden bizonnyal megkönnyítené a többiek munkáját.
- Na! - Csapott le az asztalra, de csak halkan ám. Inkább csak úgy megpaskolta a fából készült bútort.
- Legyen! Dolgozhatsz a konyhában, ha az neked megfelel. Majd, majd egyeztetek a többiekkel is, de biztos nem lesz ellenükre. Te is diák vagy még ugye? Mert akkor még azt kell tudnom, hogyan érsz rá? - Pillantott kíváncsi barna szemeivel a fiúra. Azonban tekintete óvatlanul is az Erik előtt lévő tányérra siklott, ahol a sütemény szinte még egészben ácsorgott. Zoey szája kissé megremegett, és nagy szemekkel pillantott fel ismét a fiúra. Ugye nem az van, hogy nem szereti a sütit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem mintha megdorgálta volna Eriket, amiért a fiú nem evett a sütiből. Még csak nem is rendezett volna jelenetet. Egyszerűen csak tudni akarta volna az okot. Szeretett ügyelni arra, hogy a teaházban is, az étteremben is minden a lehető legjobban működjön, a vendégek kedvére tegyen. Bár az igaz, hogy neki is sokat kellett még tanulnia, hisz annak idején szinte tapasztalat nélkül vágott bele ebbe az egészbe. Ha nem lett volna ott a férje mellette, talán nem is tette volna meg ezt a lépést. Tudta jól, hogy van még min dolgoznia, és, hogy vannak problémák, amik egyelőre nagy falatot jelentenek a pillangókisasszonynak.
Dolgozott az ügyön, a lelkesedés nem maradt el, és az esetleges letörtség sem tartott sokáig Zoeynál - hálisten.
Szóval most bűntudata is lett, amiért Erik elkezdte enni a sütit. Hehe, igen, Zoeynak semmi se jó, vagy mi?! Nem, nem erről volt szó. Egyszerűen csak nem akart erőszakoskodni, és nagyon remélte, hogy a fiúban nem alakult ki rossz kép róla. Talán nem gondol úgy Zoey-ra mint valami házsártos, parancsolgatós hárpiára. Nem-nem. Gondolatok elhessegetve.
Mindenesetre levette tekintetét most egy picit a fiatalemberről és a sütijéről, csak néha, lopva pillantott rá, remélve, hogy nem azért nem evett Erik, mert mondjuk valamilyen étel allergiában szenved, és most Zoey miatt most mindjárt rosszul lesz.
- Jó lesz az. - Válaszolta szórakozottan. Még mindig azzal volt elfoglalva, hogy meggyőződjön arról, hogy nem fog elkezdeni Erik fuldokolni a következő pillanatban. Ám nem történt ilyesmi, úgyhogy mielőtt még kínossá válhatott volna, hogy Mrs Rutherford egy negyedikes fiút bámul, újból megszólalt.
- Estefelé, főleg hétvégén kelleni fog a segítség. Szóval, azt javaslom, hogy amikor megkapod az órarended, küldj nekem egy baglyot, vagy személyesen is jöhetsz, és akár már az első szabad délutánodon is kezdhetsz! Az első nap még úgyis csak körbevezetlek vagy én, vagy megkérek valakit az étteremből. Meg elmutogatok mindent, mi hogyan működik, bemutatlak mindenkinek. - Elhallgat. Talán mindent elmondott, amit most hirtelen szeretett volna.
- Van esetleg kérdésed? Ha nincs, akkor én elbúcsúznék tőletek, ha nem gond. Van még egy kis elintéznivalóm... - Persze akkor sem fog megharagudni, ha a fiatalok még itt tartják pár percig. Ám, ha nincs szükség tovább rá, akkor egy kézfogással elbúcsúzik Eriktől, Abigélnek meg megsimogatja a fejét elköszönés gyanánt. Aztán kilibben a helyiségből.