32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 30 31 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 9. 10:40 | Link

András


Amikor megkaptam a levelet, vagy egy óráig ültem felette. Újra és újra elolvastam, de nem jutottam vele semmire. Bár megígértem, hogy elfogadom a meghívást, azért mégiscsak okozott némi fejtörést a dolog. Nem osztottam meg senkivel a tanár szobájában történt dolgokat, nem akartam olajat tenni a tűzre, mert a barátaim így is eléggé féltettek mindentől. De most szükségem lett volna valami jó tanácsra. Végül hosszabb évődés után úgy döntöttem, hogy utánam a vízözön, a szívemet követem, ami hevesen dobogott, amikor megfogalmaztam a választ, hogy ott leszek. El voltam szokva ettől az érzéstől, az izgalomtól, hiszen az utóbbi időben elég üres voltam, léteztem, éltem de igyekeztem elkerülni az ilyen helyzeteket. Be kellett látnom azonban, hogy nem tudom kikerülni, ráadásul jogom van ahhoz, hogy megint boldog lehessek.
Már délután elkezdtem készülődni, úgy gondoltam, megadom a módját. Sokáig álltam a tusoló alatt, aztán kifésültem a hajamat és összeválogattam a ruháimat. Bele akartam csempészni valamicske színt az összeállításba, de végül csak a sötét mellett döntöttem. A fekete elegáns, győzködtem magamat, miközben a a hajamat készítettem. A sminket nem vittem túlzásba, nem akartam úgy kinézni, mint valami bazári majom. Fél hatra azonban kész lettem, így megszemlélhettem magamat a tükörben. Bár biztos voltam benne, hogy megfogok fagyni, míg leérek a faluban, azért mégiscsak tetszettem magamnak. A hajam hullámosan omlott a vállamra, a ruhám vonala pedig eltakarta, hogy mennyit fogytam az utóbbi időben. Sovány voltam és ez nem tetszett. Végül, mikor eleget láttam magamból felkaptam a kabátomat és elindultam, igyekeztem nem elkésni, de túl korán sem akartam érkezni. Az utcák üresek voltak, ez azért kedvező volt számomra, nem akartam kíváncsi szemeket.
Végre valahára megérkezem, hideg csípte arccal, izgulva. Nem tudtam, mire számíthatok. Amikor felém sétált úgy éreztem mentem összeesek, hiszen itt volt és engem várt. Szégyenlősen vettem tudomásul a kézcsókot és örültem neki, hogy még piros volt az arcom a kinti széltől, pedig nem vagyok az a pirulós fajta. Egyszerűen csak, tőle olyan figyelmet kaptam, mint mástól eddig nem és ez meglepett de legyezgette az önbecsülésemet.
  - Mehetünk.
Bólintok, majd elindulok a mutatott irányba, bár fogalmam sincs merre megyünk, mert odafönt még soha nem voltam. Újabb váratlan fordulat. Voltam már vele kettesbe, ez az eshetőség azonban rögtön pillangókat csalt a gyomromba és amikor kihúzta nekem a széket, örültem, hogy végre leülhetek.
  - Köszönöm. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nagyon...fess vagy.
Elvigyorodom és igyekszem visszatérni önmagamhoz. Felesleg lenne megjátszanom magamat, azért vagyok itt - feltételezem én - mert önmagamért kedvel. Nem kellene eljátszanom azzal a bizalmát, hogy hülyén viselkedem, vagy úgy, ami nem én vagyok.
  - Remélem előkészítetted az ikres kérdéseidet.
Kezdhetnénk valami egyszerű témával is, nem tudom, miért pont erre esett a választásom, talán azért, mert ez a legkönnyebb.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 9. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 9. 23:18 | Link

Lea

Vécsey türelmes ember, türelme pedig kifizetődik, Lea időben érkezik, ő pedig mosolyogva fogadja a lányt. Minden rendben, elfoglalják a helyeiket és még dicséretet is kap.
- Köszönöm, örülök, hogy jól választottam, nem vagyok egy nagy öltözködő. Te pedig szokásodhoz híven lélegzetelállító vagy, a ruha pedig kiemeli a szépséged – riposztol, az őszinte szavak pedig meghatározzák saját lényét. Nem szokott hazudozni, és sokszor rosszul jön az őszintesége, vagy éppen hallgatnia kellene, de azt csak akkor tud, ha nem kérdezik. Ráadásul valóban kitett Lea magáért, így legalább ő is leküzd a feszengésén egy adagot. A lány próbálja oldani a légkör kissé beállt hangulatát, és túljuttatni mindkettőjüket a holtponton, amiért a professzor elég hálás. Sokat gondolkodott azon, hogy írjon-e egyáltalán, de a becsülete megvédése miatt muszájnak érezte. Ezzel hitegette magát, mert valójában meg akarta hívni a lányt, eltölteni vele több időt, hogy megismerje még jobban őt. Furcsának találja önmagának is, hogy vonzódni kezdett hozzá, hiszen az iskola egyébként is bőven szolgáltat ehhez lehetőséget, akár idősebb diákok, akár a tanár kollégák közül is. De mégis Lea volt az, aki valamilyen szinte megfogta, felkeltette az érdeklődését, most pedig éppen őt váratja a válaszával.
- Igen, készültem, bár nem írtam le – szégyenlős mosolyt láttat, majd mielőtt belekezdene valamibe, meghozzák az étlapot. A pincér – elegáns, fekete ruhába öltözött, karakteres arcú fiatalember – megkérdezi tőlük, hogy mit kérne inni, amíg az ételeket kiválasztják. A lány után Vécsey is rendel, ő egy fehérbort választ, de kér két aperitifet.
- Úgy tudom, hogy enélkül nem illik kezdeni az itteni mugliknál, te mit innál? – kérdezi, és furán hathat a közvetlensége, na meg a fiatalos lendülete. Vécsey simán tud magán tíz évet öregíteni a viselkedésével, de úgy tűnik a fordítottjában sem rossz. Az italok és ételek kiválasztása után – a professzor egy pálinkát kér, az étele pedig egy tavaszi rizses bourdoé – a fiatal pincér magára hagyja őket, és elindul a konyhába, hogy a rendelésüknek megfelelő ételeket elkészítsék.
- Tudom, hogy nem vagyunk muglik, most mégis… olyan hangulatom van. Ne, ne ijedj meg, most nem mászkáltam becsapdázott alagutakban – viccelődik, még fel is kacag a finom irónián, láthatólag lazult egy keveset a párhuzam-derékszög tartásából.
- A virág természetesen a tiéd – adja még tudtára a lánynak, és elégedetten dől hátra. ~ Remek nap lesz a mai. ~
Utoljára módosította:Vécsey András, 2013. október 9. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 10. 00:15 | Link

András



Furcsa volt. Leginkább ezt tudnám mindarra mondani, amit percek alatt tapasztalok. A virág, a gyertya a kedvesség, még a szavajárása is olyan volt, mintha egy másik korból lépett volna elő. Leginkább a 19. század elejti romantikus regényen alakjaihoz tudnám hasonlítani. Finom távolságtartás, a hanghordozás, újra és újra meglep, talán azért, mert soha nem tapasztaltam hasonlót. Nem töltöttem még nálam idősebb férfivel két percet sem kettesben, ilyen formában így nincs viszonyítási alapom, de bizonyára ez nem számított mindennaposnak, vagy legalábbis reménykedtem benne. Nem tudok mit felelni, csak félszegen bólogatok, nem tudom, illik ezt egyáltalán megköszönni, vagy viszonoznom kellene? Fogalmam sincs, így kapva kapok az alkalmon, hogy túllendüljünk a formaságokon és látom Andráson, hogy ő is hasonlóan érez, így inkább elviszem a témát.
  - Úgy gondolom, szóban is elég lesz. Bár azt hittem, egy olyan precíz ember mint te, listát készít.
Fogalmam sincs, hogy ez tényleg komolyan gondolom-e, vagy inkább csak a poén kedvéért sütöttem el. Mielőtt azonban magyarázkodni kezdenék, meghozzák az étlapot, nekem pedig gyorsan döntenem kell az italok kapcsán, holott fogalmam sincs, mit kellene ilyenkor inni. Az alkohol nincs túl jó hatással a képességemre és gyorsan a fejembe is száll, ráadásul egyáltalán nem bírom de a mai nap úgyis a meggondolatlan cselekedetekről.
  - Azt hiszem, a vörösbor jól esne.
Mivel a pálinka túl erős az én ízlésemnek, így inkább a sherry mellett döntök és csak reménykedni tudok benne, hogy nem úgy kell majd hazahúzni. Ami az ételt illeti, biztos vagyok benne, hogy egy falatot sem tudnék lenyelni, de mivel továbbra sem szándékozom illetlen lenni, így rábökök a zöld-fűszeres raviolira. Mikor a pincér elmegy, óvatosan hátradőlök, kicsit mintha megkönnyebbülnék attól, hogy ismét ketten vagyunk.
  - Reménykedtem benne, bár azt hiszem, már különbséget tudnék tenni. Teljesen más volt a hanglejtésed. De még mindig érdekelne, hogy te mit kerestél ott.
Felvonom a szemöldökömet és most először állom a tekintetét. Még az is csak egy pillanatra renget meg, hogy a virágot nekem szánta. Többet akartam tudni róla és úgy éreztem, ez remek kapaszkodó lenne ahhoz, hogy elinduljunk egy vonalon. Hiszen ő sok mindent tud rólam, de én viszont róla semmit.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 10. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 10. 19:59 | Link

Lea

Nem gondolta volna, hogy lesz valaki, akivel közelebbi viszonyba szeretne kerülni, a szakmai dolgokat kivéve. Most pedig magát meglepve öltözött ki, az udvariasságát elővéve segíti ki a lányt az etikett csavaros útvesztőjében, elnézve neki a kisebb hibákat. Nem, mintha ő maga ezt túl szigorúan venné, és rá kell jönnie, hogy ez elég hátráltató tényező is lehet abban, hogy Leával bármilyen viszonyba is kerüljön. Persze ez a romantikus légkör, amit maga a tulajdonos is megteremtett a falon lágy és gyér fényt nyújtó kis lámpásaival, meg az egész körítés nem arról tanúskodik, hogy a professzor nem erre vágyna. A testbeszéde is sokkal közvetlenebb, mint egyébként egy hasonló diákkal lenne, és ami a legmeglepőbb számára az az, hogy nem érzi magát feszélyezve ettől, mi több, még a hangulatát is nagyon pozitív irányba tereli. Egy kicsit elpirul és egy apró listát húz elő, néhány szót körmölt csak rá, az ő erőteljes és pontos írásával.
- Pedig el akartam titkolni, sokkal természetesebben hatott volna, ha csak úgy kérdezgetlek – elnézést kérően mosolyog, miközben a pincér felveszi a rendeléseket és egy rövid szünet áll be a beszélgetésükben. A vörösborra bólint, valóban jó választás az ételhez, bár ő maga sem egy nagy szakértő, de az ízhatást úgy gondolja, hogy kihangsúlyozhatja a vérszín nedű. Aztán próbálja oldani a hangulatot a maga módján, amire Lea vevő, Vécsey nagy megelégedésére. Még mindig nem tudja, hogy mihez kezd majd a helyzettel, vagy, hogy mit is szeretne pontosan Leától, csak abban biztos, hogy nagyon régóta ő az első, akire felfigyelt, mint nő. Semmi szakmaiság, semmi hátsó szándék, csak a társasága az, ami jól esik a férfinak. Az is igaz, hogy Kékessy kollégával is egész jól elbeszélgettek egyszer, amiből akár alakulhatott volna ki valami, de aztán a jóslástan professzor eltűnt, kérdéseket hagyva maga után. Ő pedig van annyira úriember, hogy nem kérdezősködik, így ha hivatalosan nem értesül a távozás miértjéről, akkor nem siet azt megtudni. A felvont szemöldök a kecses orrok és a mélybarna szemek valódi érdeklődést tükröznek a férfi felé, ő pedig szívesen válaszol, ha már arról kérdezik, amiért tulajdonképpen elvállalta a tanári állást. Plusz érez egy kis tartozást a lány felé azért, mert Lea kimentette őt a múltkor, de ez az, amit nem fog nagydobra verni.
- Az iskola egy sámánképzőre épült. Ennek a nyomait kutatom, és azt hiszem, hogy rá is találtam egy helyre, ami a képző egy helyisége lehetett. Azt is el tudom képzelni, hogy a romok, maguk voltak az intézmény, ha nevezhetem így, és sok szoba, még most is annak a varázsát őrzi. Az más kérdés, hogy nem voltam elég felkészült, amit bánok és amatőr hibának tartok – vallja be töredelmesen, miközben megérkeznek az italok. Megvárja, amíg a pincér felszolgálja a borokat is, és eltűnik, majd az aperitifét a lány felé nyújtja.
- Mire igyunk? – kérdezi, majd a válasz után koccint a lánnyal és lehajtja az italt. A magyar toroktisztító pirionitóként fut végig a torkán, megfestve a férfi arcát egy erősebb pírrel. De nem hal bele, volt már, hogy egyszer-egyszer koccintott az apjával is, és most egy kicsit fel is oldódik, az pedig jól jön jelen pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 10. 21:47 | Link

András


Igyekszem magamhoz képest rendes lányként viselkedni, hiszen egy nyilvános helyen vagyunk azért mégsem engedhetem el magam annyira. De kezd a szívritmusom egy kicsivel lentebb venni és a levegőt is egyenletesebben szedem, ezt pedig azt jelenti, hogy már nem esne össze az, aki valamilyen szerencsétlenség folytán hozzámérne, ez azért mégiscsak haladás. Figyelem, ahogyan előhalássza a papírt és nem bírom megállni, hogy ne nevessem el magamat. Nem rajta nevet, inkább azon, hogy mennyire sikerült pontosan belőnöm, milyen ember is ő, reménykedem, hogy ez a képesség a későbbiekben sem fog cserbenhagyni. Mindenesetre szóváteszem neki, hogy kivételesen milyen jó emberismerő voltam.
  - Csalódtam volna, ha nem így lesz. Örülök, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen könnyen betudom lőni, mire számítsak.
Valójában egy egyáltalán nincs így, mert fogalmam sincs, hogy mit akar. Látom, hogy nem vagyok számára közömbös, ahogyan ő sem az én számomra. Mégis, olyan mintha nem tudná pontosan eldönteni, mihez akar kezdeni és ez most holmi teszt lenne. Egy pillanatra elfintorodom a gondolatra és legszívesebben most azonnal az asztalra csapnék és rákérdeznék, de ez is csak a bizalmatlanságom oka. Képtelen vagyok megbízni bárkiben, pláne nem egy hímneműben. Az agyam egy eldugott része olyan védekező mechanizmusba kezd a legváratlanabb pillanatokban, hogy magam is meglepődöm, hogy ilyen képességgel rendelkezem.
  - Hmm, értem, szóval, valójában azért vállaltad el az állást, hogy fényt deríts ezekre a dolgokra, már ha hívhatom így, vagy tévedek? Ugyanakkor, úgy tűnik nagyon biztos vagy a dolgodban és a legutóbbi kis műsorodra visszagondolva, tényleg lehet valami a dologban.
Nem akarok ismét ide kilyukadni, de úgy tűnik ez minduntalan visszaköszönöm majd, egészen addig, amíg más emlékezetesebb szituáció nem történik. Oldalra billentett fejjel gondolkodom el azon, amit mondott, de a fantáziám minduntalan elkalandozik, egészen más felé. Azon kapom magamat, hogy őt nézem, miközben az villámmal játszom. Szerencsére, mielőtt még a nyálam is csöpögni kezdene, vagy idióta vigyorgásba kezdenék kizökkent, így megfogom a poharat és koccintásra emelem.
  - A ma estére, vagy arra, hogy rávettél, hogy igyak.
Vállat vonok és bátran lehúzom a kis üveg tartalmát. Hiba. Nem kellett volna, azonnal kiráz a hideg és fintorba kúszik az arcom. Lecsapom a poharat az asztalra, majd mély levegőt veszek. Igyekszem nem gyerekesen viselkedni, de most már késő.
  - Szóval elő azokkal a kérdésekkel.
Csak a fejemben ne szálljon, fohászkodom érte, nagyon intenzíven.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 12. 13:49 | Link

Lea

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 12. 16:28 | Link

András


  - Ne értsd félre, nem erre akartam kilyukadni, bár igaz, hogy nem igazán szeretem a meglepetéseket.
Elhúzom a számat. Hogy mire akartam kilyukadni? Arra inkább nem térek ki, bár valószínű, hogy ő is tudja, hogy tudat alatt mire céloztam. De nem akarok erről beszélni, nem akarok tönkretenni semmit, ami el sem kezdődött. Ráadásul a saját hangulatomat sem szeretném odavágni azzal, hogy az élet nagy igazságtalanságairól beszélgetek. Van témánk bőven, felesleges lenne ebbe belebonyolódni.
  - Gondolom itt arra akarsz kilyukadni, hogy milyen érdekes kutatási terület vagyok. Egy iker egyike vagyok, aki ráadásul képes az elektromos manipulációra. Micsoda kihagyhatatlan lehetőség.
Elmosolyodom és egy pillanatra oldalra billentem a fejemet. Természetesen csak viccelek és ezt nyilván kihallani a hangomból, de sokkal inkább érzem úgy, hogy el kell viccelnem a dolgot, különben megint zavarba hoz. Nem akarok annál is pirosabb lenni, mint amennyi pírt kiváltott belőlem a sherry legurítása, nem kellett volna. Mélyet sóhajtok és iszom egy korty bort.
  - Legközelebb kihagyjuk. Nem szeretem a tömény italokat, még szaguk is megrészegít.
Fészkelődve egyenesedik ki, hátha megpillantom a kézírását. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg olyan-e, mint amilyennek elképzelem. Ez valószínűleg az egyik rigolyám, de bizonyított tény, hogy az embert meglehet ismerni a kézírása által, mellesleg biztos szebb, mint az én macskakaparásom
  - Az első dolog? Hm...mindig is éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Kiskoromban nyugtalan voltam, ha nem voltunk egy szobában, szóval bizonyára azt éreztem, hogy van valaki, aki olyan mint én, vagyis szinte én vagyok.
Összevonom a szemöldökömet. Fogalmam sincs, hogy erre gondolt-e, esetleg valami konkrét példát szeretne, de már gondolkodom is a következő kérdésen, hátha abba beletudok szőni valami konkrétumot. Közben kihozzák az étel, de egyelőre nem foglalkozom vele, legalábbis addig, amíg meg nem válaszoltam a kérdést.
  - Tudtam, hogy összevesztek a volt férjével, pedig akkor Spanyolországban voltak. Illetve, tudtam, hogy beszélnem kell vele. Igazából ez nem is egészen gondolatban nyilvánul meg, mintha valami rátelepedne a válladra és addig nyomná, ameddig utána nem jársz.
Azon kapom magam, hogy gesztikulálok és magam is próbálom megfejteni, vajon mit jelenthetnek ezek a dolgok. Aztán, amikor észbe kapok, gyorsan megemberelem magamat és villa után nyúlva én is enni kezdek. Ennyi magyarázás elég volt egy időre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 13. 23:48 | Link

Lea

- Nem? Pedig azt hittem a nők szeretik a meglepetéseket. Az is igaz, hogy nem vagyok szakértő – vele együtt húzza el a száját, így elég viccesen hat az egész, és ezen fel is kacag. Vécsey is biztos tudna meglepetésekkel szolgálni, de kötve hiszi, hogy azokat Lea értékelné. Unalmas olvasmányokról tudna ódákat zengeni, vagy egy értéktelen ásatás izgalommentes munkáját tudná ecsetelni. Ezek a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit, Vécseynek meg ez az élete, nem véletlen az, hogy nem igazán emberközpontú. Kivéve, ha halottakról van szó, de ilyen morbid poén az eszébe sem jut. A partnere értetlensége a mondata alapján kicsit zavarba hozza, de egyből látja, hogy csak kis fricska és vicc volt a lány részéről. Megkönnyebbülten és mosolyogva válaszol így már.
- Egy pillanatra megijedtem, hogy komolyan gondolod – nevetgél. – Bár igaz, ami igaz, nézhetném így is, de erről szó sincs, természetesen. Talán kicsit álszent vagyok, hiszen listám van – mutat a kis cetlire, majd folytatja. – De valóban nem így nézlek téged – mivel nem túl ügyesen jött ki a mondatból bele is pirul kissé, majd gyorsan folytatja a vacsora elfogyasztását. Már fél a kérdéstől, mert adódik , hogy Lea rákérdezzen „Hanem hogyan?”, ami jogos is lenne, de reménykedik, hogy megússza a dolgot. Ha nem, gyorsan ki kell találnia valamit, ami nem az erőssége, de majd megoldja, úgy gondolja. Még jó, hogy feljön témának az ikerség, talán el tud vonatkoztatni a túl nyilvánvaló válaszától és végre olyan dologról beszélgetnek, amit nagyon is szeret. Persze szerette az eddigieket is, de a szakma az szakma, azzal nincs mint tenni. Ez az ő élete.
- Ez „sima” testvéreknél is előfordul, ezt nem tudom biztosra kijelenteni, hogy ikres dolog lehetett. Persze nem kizárt, csak nem vagyok benne biztos. De azért köszönöm – mosolyog diszkréten, pedig legszívesebben folytatná azzal, hogy Lea mondjon egy másik esetet, ami a legrégebbi lehet. De nem ezért vannak itt, talán majd máskor felteszi ugyanezt a kérdést.
- Ez viszont igen érdekesen hangzik. Tehát inkább emocionális dolog, roppant érdekes – tűnődik el, majd bekap két falatot és ezen járatja az agyát pár másodpercig, amíg lenyeli az újabb falatokat. Kicsit megszállottnak nézhet ki, de aztán mosolyogva felnéz, elteszi a cetlit.
- Csak még egy kérdés, nem ezért jöttünk ide, hogy nyaggassalak. Van közös álmotok, vagy láttál már meg olyan képet álmodban, vagy ébren, amit a testvéred látott? – érdeklődik, de nem teszi hozzá még azt a három kérdést, amivel kibővíteni az előzőeket. Hagyni kell másik estére is belőlük, hogy legyen indok összeülni, beszélgetni. Ő végez az étellel is közben, jólesően emeli koccintásra a poharát, és ha az megtörténik kiiszik egy adagot belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 11:05 | Link

András


A meglepetés fogalmáról kellemesen el lehetne asszociálni, de inkább nem teszem meg. Nálam a meglepetés mindig együtt jár valamiféle pánikkal, amit nem tudok hová tenni. Amúgy is nagyon paranoiás vagyok, szóval nálam egészen addig minden inkább csak páni félelem, amíg meg tudom, miről is van pontosan szó. Csak akkor érzem úgy, hogy végre megnyugodhatok.
  - Nem arról van szó, hogy nem szeretem, ha meglepnek valamivel. Csak nekem általában a kellemetlen meglepetések szoktak jönni és nem a kellemesek.
Nem akarom elrontani a kedvét ezzel, nyugodtan meglephet, ha akar, épp annyira örülök a kellemes meglepetéseknek, mint bármelyik másik nőtársam, itt éppen csak arról van szó, hogy a múlt árnya kísér. Elég defektes vagyok és sajnálom az előttem ülő férfit, mert nem tudja, mire is vállalkozott pontosan.
  - Nem gondoltam komolyan, bár valljuk be, ez sem éppen elhanyagolható szempont, pont a te részedről. Az első alkalommal amikor találkoztunk, legalább annyira érdekelt ez a dolog, mint bármely más kutatót és élvezted, hogy ellenben mással, de tudsz védekezni ellene. De nem számít, hiszen akkor még nem is ismertél.
Felvonom a szemöldökömet, de az szám mosolyra húzódik. Nem ő az első professzor az iskolában, akit érdekelnek a különleges képességek. Emlékszem, amikor Szendrei professzor hívatott magához ugyanezért, szóval az eset nem egyedülálló.
  - Van elég testvérem ahhoz, hogy ezt tudjam. Ne haragudj, nem fejeztem ki pontosan magamat, de nehéz érzelmeket körülírni, főleg egy olyannak, aki teljesen laikus a témában. Mert ha a szüleimnek, vagy a testvéreimnek mesélek ugyanerről, akkor ők tudják, hogy mivel jár az, ha Zorával külön vagy éppen együtt vagyunk. De olyan embernek roppantmód nehéz dolga lehet, aki nem is látott még minket együtt.
Amint elmagyarázom a dolgot, rögtön be is kapok egy újabb falatot, mert kicsit le vagyok maradva a partneremhez képest. Gondoltam, hogy a kérdések szempontjából hátrány lesz az, hogy nem találkozott még Zorval, vagy nem látott minket együtt, de ami késik, nem múlik. Várom a következő kérdés, de András inkább azon mereng el, amit hallott és nem hibáztatom érte, kívülállók számára ez mindig érdekes és titokzatos dolog volt, ami bővelkedik a talányokban.
  - Ébren nem, de álmomban igen. Többször is, de mindig ugyanazt a képet. De mindig arra fogjuk, hogy aznap sokat voltunk együtt, ugyanazok a hatások értek minket, ezáltal az álmunk is lehet hasonló.
Oké, ez nem teljesen igaz, de ez a legkönnyebben járható út, amit mi is hiszünk. Az ikertéma gyakran még a mi számunkra is rengeteg kérdést vet fel és ha egy megválaszolásra kerül, akkor ott van öt másik, amiről fogalmunk sincs. Bekapom az utolsó falatot, lerakom az evőeszközöket és koccintásra emelem a poharamat, majd mosolyogva belekortyol. A bor megrészegít, érzem, hogy a fejembe száll, hiába ettem, úgy érzem, hogy a sherry és a vörösbor nem épp a legjobb páros.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 16. 08:48 | Link

Lea

Vécsey megérti a lány indokait, nem lehetett eddig túl sok jóban része, ha a meglepetések túlnyomó többsége kellemetlen volt. Ezzel sajnálatára nem tud mit kezdeni, hacsak úgy nem, hogy kellemesen lepi meg a lányt ezután valamivel. De mivel? Sejtelme sincs, hogy minek örülne Lea, talán ha megkérdezné a testvérét, ő biztosan tudna olyan dolgot mondani, aminek a nővére örülne. Ezzel azonban két baj van: az egyik, hogy más is tudomást szerezne arról, hogy érdeklődik Zoé felé,  a másik pedig, hogy esetleg Zorának nem tetszene a dolog és kényelmetlen helyzetbe hozná a vele szemben ülőt.
- Talán ez most majd megváltozik – küld egy varázsos mosolyt a lánynak, tele lehetőségekkel. Kezd egyre jobban feloldódni, a hangneme is közvetlenebbé vált már egy ideje, eltűnt a határvonal, ami a tanár-diák kapcsolatot jelentette. Most már csak felnőtt beszélget, élvezve egymás társaságát, ezt egy kívülálló pontosan így gondolná. Lea egy kicsit megvicceli a professzort, de nem húzza sokáig a férfi agyát, hamar felfedi, hogy csak viccelt az egésszel. Vécsey pedig megkönnyebbülve kacag a lánnyal.
- Igen, igazad van. Nehéz levetkőznöm a tudóst, hiszen az eddigi életem erről szólt és valószínűleg így is fog folytatódni nagyrészt. De remélem ma nem okoztam eddig csalódást, hiszen azon vagyok, hogy ne régészként, kutatóként, vagy tanárként nézz rám, hanem csak egyszerűen Andrásként – Lea szemeibe nézve mondja ezt, komolyan gondolva az egészet. Nem tudja, hogy mit hoz a jövő kettőjükkel kapcsolatban, az viszont kétségkívül biztos, hogy a férfi vonzódik a mestertanonchoz valamiért. Végül is teljesen mindegy, hogy miért, hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kapcsolódás megvan. A kérdés inkább az, hogy milyen erős ez a vonzalom, illetve meddig erősödik, mert úgy érzi, hogy az idő előrehaladtával az érzései is fokozódnak, és a hátráltató tényezők kezdenek kikopni a listából.
- Nem kell mentegetőznöd, nem vártam el, hogy tudományos választ adj – mosolyog rá Leára megértően. – Ez pontosan elég volt így, ahogy mondtad és hálás vagyok, amiért megosztod velem ezeket egy vacsora közepén, pedig nem is ilyesmikről kellene beszélgetnünk – kicsit szégyenlősbe hajlik a mosolya és iszik egy korty bort, hogy az arcát elrejtse a lány elől. Nem szeret mentegetőzni, főleg nem úgy, ha készségesen kínálják fel az információt, ráadásul a lányt nem szeretné megbántani semmi aprósággal, még ha ebben a beszélgetésben az ő részéről nem is volt bántó dolog, szándékosan biztosan nem. Zoé nekikezd a vacsorájának, így egy kis hatásszünet következik be a beszélgetésükben. Addig megvizsgálja Lea ruháját és arcát is a professzor, nem tolakodóan, de nem is feltűnésmentesen. Szeretné, ha észrevenné a másik, hogy nem semleges számára, de nem próbálkozik pofátlanul.
- Ez viszont már valóban iker tulajdonság lehet, nagyon ritka az, ha két különböző személy ugyanazt álmodja, de ha nálatok előfordult többször is, akkor ez valamiféle kapocs lehet. De most már nem faggatlak tovább ezzel. Inkább mesélj arról, hogy mit szeretsz csinálni, ha épp nem kell tanulnod, vagy iskolai ügyekkel foglalkoznod – vált kellemesebb témára, hiszen valóban nem azért jöttek el, hogy unalmas beszélgetésekkel üssék el a vacsorát.
- De mesélhetsz arról is, hogy miket szeretnél mostanában az élettől kapni, azok mindig izgalmas dolgok. Már ha nem rólam van szó – nevetgél, viccelődik, mintha nem is Vécsey Andrásról lenne szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 16. 16:51 | Link

András


  - Talán igen, de azt hiszem, ez nem rajtam múlik.
Rápillantok és felvonom az egyik szemöldökömet. Igen, ez határozottan neki szól. Az alkohol felbátorít, talán nem lett volna illendő ilyet mondanom, de valamiért mégis ki akartam, talán azért, mert reménykedtem és jól esett, hogy ő is valami hasonló hozott ki a dologból. Lassan hátradőltem, miközben a lassan kortyolgattam tovább a boromat. Kellemesen elbeszélgettünk és kezdtem elfelejteni, hogy egy tanárral van dolgom. Egy tanár aki ráadásul a a kedvenc tantárgyamat tanítja, nem találkoztam még hozzá hasonlóval, ráadásul tud védekezni a képességem ellen. A többit pedig még gondolatban sem merem kimondani, zavarba hoznak a saját gondolataim.
  - Nincs ezzel semmi baj, hiszen, azért mégiscsak tanár vagy, ráadásul ez elég sok mindenkit izgat, mármint az ikrek közötti kapcsolat. Szeretek róla mesélni, de csak akkor ha nem untatok vele senkit, Zora ilyen téren sokkal zárkózottabb.
Értékeltem, hogy szeretett volna megismerni, ezt azt hiszem jót jelentett. Nehéz a bizalmamba férkőzni és bár a bor megoldjam a nyelvemet, mégis úgy érzem, mintha minden kimondott szót meg kellene bánnom. Igyekszem nem foglalkozni ezzel az érzéssel, szeretnék őszinte lenni, mert úgy érzem, hogy ő is az. Őszinteségért pedig őszinteség jár, ez így fair.
  - Egyáltalán nem bánom, hogy ilyenekről kérdezel, végül is, ez is én vagyok.
Könnyedén megvonom a vállamat és oldalra billentett fejjel állom a tekintetét. Furcsa, de élvezem, ahogy végigvezeti rajtam a tekintetét, bár egy kissé zavarva hoz, egy pillanatra a szám elé emelem a kezemet, elrejtve a gyermeteg mosolyomat, amit nyilván nem az ő tekintetének szánok, nem illene a helyzethez.
  - Én is úgy gondolom, hogy ez egy kapocs, egy nagyon erős kapocs. Sokkal erősebb, mint testvérek között.
Ódákat tudnék erről zengeni, de inkább befogom a számat és a kérdésre próbálok válaszolni. Mit mesélhetnék magamról? Nem vagyok érdekes ember, semmi nem történik velem. Lehörpintem az utolsó korty bort, egy pillanatra az ajkamba harapok, ezzel is kifejezve, hogy próbálom megerőltetni magamat.
  - Hát, ugye ott van a cukorkabolt, ami elég jól megy. Emmával közösen csináljuk, az a mi kis kuckónk, ott dolgozom. Aztán meg, ott van a rajzolás, festés, bármi ami művészet. Játszom hárfán és egy nagyon kicsit zongorán.
A megjegyzésére elvigyorodom és úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk, most vagy soha. Nem foglalkozom a tompa zúgással a fülemben, csak arra tudok koncentrálni, ahogy rám mosolyog.
  - Szeretnénk a faluban egy házat venni, Emmával, Zorával és Lucával. De te is a terveim között szerepelsz, határozottan.
Úgy nézek rá, mint aki valami nyilvánvaló dolgot mondott. Ha bele bukom, akkor belebukom, régóta nem kockáztattam semmit, ideje volt.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. október 16. 16:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 17. 15:24 | Link

Lea

Elgondolkodik a lány mondatán, aki visszadobta a labdát, nagyjából azzal a mondattal, hogy „Neked kell kezdeményezned!”, csak más szavakkal fogalmazott. ~ Tényleg, mit is kéne tennem, hogy… mihez is? Minden olyan zavaros. ~ Próbál kibújót keresni a dolog mögül, de nem bolond, nagyon is jól tudja, hogy ez egy ki nem mondott randevú. Márpedig akkor nem merülhet abban ki a kezdeményezése, hogy ő volt a meghívó, ő fizeti a vacsorát, stb. Izzadni is kezd a tenyere, amikor ezekre rádöbben, és csak zavartan állja a pillantást, arcán némi pírral.
- Engem nehéz untatni ilyen dologgal, de szólni fogok, ha sikerül. Viszont gondolj bele, hogy az már fegyvertény lenne, hehe – felnevet, mert viccesnek találja a helyzetet, komikusnak hat az egész szituáció arról, hogy ha ő unatkozik, az másnak győzelem. A bor nála is megtette a hatását, egészen ellazul, nincs már ami feszélyezteti.
- Ami azt illeti nem csak ezért hívtalak meg, különleges lennél szerintem a képességed és a születési jellemződ nélkül is – bukik ki belőle, el is van képedve magától rendesen.  Csak mosolyog a nem létező bajsza alatt, megtörve ezzel az ikres beszélgetés ütemét. A vacsora lassan véget ér mindkettőjük számára, már csak egy-egy palack bor maradt, amit miután töltött, itt hagyott a pincér nekik. Egy apró izzadságcseppet töröl le a homlokáról, ami a kialakult helyzet és a bor együttese hozott elő a bőre alól.
- Nem tudom, hogy ki Emma, de biztos valami jó ismerős lehet, mert kedvesen beszélsz róla. Nagyon sokoldalú vagy Lea – dicséri a lányt, elrejtve a szavai között rengeteg bókot róla. Valamiért nem akarja azt, hogy a mestertanonc ne tudja, hogy mit gondol róla, pedig ezt eddig nagyon is titkolta. Habár az alagútban már elmondta, de akkor kibújhatott alóla úgy, hogy rá tudta fogni az egészet a méreg okozta hallucinációra. Azóta már kiderítette, hogy a méreg szebbé tesz mindent, és a gátlásokat nullázza.
- Úgy érted, hogy én is odaköltözzek hozzátok majd? – viccelődik, így próbál egy kis menekülő utat találni a szavak erejétől. Nagyon is értette, hogy mire gondol Lea, és egyáltalán nincs ellenére a dolog, csak tartani akarja magát ahhoz, hogy ez nem egy tinirandi, hanem egy felnőttes. Nem mintha arról lenne bármilyen fogalma is, de valahogy így képzelte el magában, mielőtt találkoztak volna itt. Viszont látszik az is Leán, hogy valamiféle megerősítést, vagy elutasítást vár. Ő pedig a hét törpe legkisebbjéhez hasonul most. Néhány óráknak tűnő másodperc múlva halkan megköszörüli a torkát, és belepirulva kezd beszélni.
- Arra gondoltál, hogy… El kellene mennünk, megnézni a csillagokat? – ennél bénábban nem is fejezhette volna ki magát. ~ Gratulálok professzor, igazán jól tudsz bókolni! ~ Szidja magát, de már úgy van vele, hogy sokkal nagyobb hibát nem véthetett volna, az udvariassági nagykövetségről pedig most nyújtotta be a lemondását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 17. 22:27 | Link

András


  - Biztosan hatásos fegyver, de egyik félre sem kellemes. Hiszen, mi értelme van járatni a szádat, ha senkit nem érdekel amit mondasz?
Soha nem voltam annyira szószátyár, főleg nem olyanok előtt, akiket alig ismertem. Igazság szerint szürke voltam, beleolvadtam a tömegbe. Nem tartottam magamat különlegesnek, szépnek ha följebbvalónak másoknál. Szerettem eltűnni a tömegben és jól éreztem magam ott, ahol vagyok. Az élet olyan dolgokat adott a kezembe, amitől mégis különleges lettem, de nem kérkedtem velük, ha nem volt muszáj, hiszen inkább éreztem átoknak, mint áldásnak a képességemet.
  - Kétlem, hogy bármivel is különlegesebb lennék, mint mások.
Elkomorodom egy pillanatra, bár bóknak szánta, pont telibe találta az előző gondolatmenetemet. Nem tudom miért szívügyem annyira a dolog, talán csak azért, mert nem szeretnék kitűnni. Szeretnék egy egyszerű lány lenni, aki nem ráz, ha boldog és aki nem vonzódik a betegesen a halálközeli élmények halmozásához. Mindezt persze nem mondhattam el a velem szemben ülőnek, pedig elszerettem volna. Annyi minden szerettem volna neki mondani, de mégis hallgattam. Talán nem akartam őt terhelni, vagy zavarba hozni, a bortól szédültem, de most az egyszer ura voltam a cselekedeteimnek és befogtam a számat, szerencsére.
  - Emma az egyik legjobb barátnőm, közösen alapítottuk a boltot.
Teszem hozzá, csak úgy kiegészítésként, de nem kezdek el arról fecsegni, mennyire imádom őt és, hogy mennyire közel áll hozzám ő is. Pedig erről is mennyit mesélhetnék. Nincs sok barátom, nem szeretek barátkozni, vagy megbízni bárkiben is, mert annak általában csúnya vége van. De akiket a barátaimnak tartok, azokért tűzbe mennék bár tény, hogy kevesen vannak.
  - Nem, nem egészen így...
Összevonom a szemöldökömet, lekapom róla a tekintetemet és elpirulva a tányérom helyét kezdem el bámulni. Talán kicsit túlzás volt, fránya alkohol. Ha továbbra is bátor lennék a válasz egy szimpla "igen" lett volna, de nem vagyok, így marad a hallgatás.
  - Azt hiszem, egy séta jól esne.
Kapva kapok az alkalmon, azonnal fel is kelek, talán tényleg jót tenne, a hűvös és sötét, így fel is pattanok, lehúzom a szoknyámat. Egész biztos vagyok benne, hogy megfogok fagyni, de ez legyen a legkevesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 19. 18:14 | Link

Lea

Azon kapja magát, hogy azt nézi, Lea milyen aranyosan védekezik, hogy bújik ki a felelősség alól, amit a férfi zúdít rá a szépségével és különlegességével kapcsolatban. Nagyon szimpatikus neki az, hogy egyáltalán nem tűnik a mestertanonc rosszkislánynak, mi több, talán még túl visszafogott is, a kinézetéhez képest, ami szintén imponáló. Halványan kirajzolódó mosolya a professzornak azt jelzi, hogy élvezi a beszélgetést, a szereplőit és a bort, na meg az egész vacsora hangulatát, valóban jól érzi magát, talán úgy, mint még soha, vagy egy-egy kivételes alkalommal.
- Számomra, vagy az én értékrendemben az vagy – el is pirul egy kissé, miközben végez a vacsorájával, és lassan a borral is, aminek utolsó cseppjei is végigfolynak a nyelvén. Témát vált a professzor és a lányt kérdezni kezdi az iskolán kívüli életéről. Meglepődik, hogy valakivel botlott nyitott, azonban nem tudja, hogy ki az illető, amiről most egy kis ízelítőt kap, megtudja, hogy Lea jó barátja. ~ Biztos kedves teremtés lehet, az emberek a saját stílusukhoz idomuló társaságra vágynak. ~ Filozofál egy kicsit, pedig nem áll közel hozzá ez a tudomány. Lea viszont egyre közelebb kerül hozzá, és nem tudja ezt a bor számlájára írni. Minél többet vannak együtt, annál jobban érzi azt, hogy közel szeretne kerülni a lányhoz. Azután megszállja az őszinteségi roham professzorunkat és kinyilatkoztatja Lea iránti vonzalmát, igaz, eléggé bújtatva, de a lány nem érti félre, sőt, mintha sietősre is venné a dolgot. Ez teljesen érthető Vécsey szerint, mert megint visszatért az ő idegessége is, ami az egész szituációból adódik. Megvárja, amíg Lea elkészül és utána indul. A földszinten a lányra adja a kabátját, majd ő is felveszi a sajátját.
- Akkor csak utánad, úgyis jobban ismered a terepet bizonyos szempontból – mosolyog jókedvűen, majd a fejére csap.
- Majdnem elfelejtettem fizetni, ne haragudj! Egy pillanat és itt vagyok! – égő fejjel rohan a pulthoz és gyorsan rendezi a számlát, bőven hagyva borravalót is. Visszatér Leához és kinyitja neki az ajtót, hogy elhagyhassák a vendéglőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. október 20. 21:14 | Link

Bálint

Nem vittem túlzásba az idei vizsgákra való felkészülést, de igazából eredmény szempontjából mindegy; évfolyamot léptem, és ez a lényeg. Mégis túlterheltnek éreztem magam az utóbbi időben, mintha naponta több órás kviddics edzéseket teljesítenék, pedig szó sem volt ilyesmiről. Mégsem tudtam mit kezdeni az állandó rám nehezedő fáradtsággal, meg az érzéssel, mintha a fejem egy több tonnás ólomgolyó lenne. Talán csak helyváltoztatásra van szükségem, a legjobb persze egy látogatás lenne haza, de ez most nem állt módomban, így mást kellett kitalálnom. A könyvtár jutott eszembe elsőként, ám az most túl csöndes lett volna, valószínűleg semmi nem kötne le, és még inkább sajgó testrészeimre összepontosítanék.
Egy kiadós séta mellett döntöttem végül, így gyorsan magamra kapva vállalható ruháimat, elindultam a kastély kijárata felé. Utam egyelőre céltalan volt, ellenben gondolataimmal, amik egymást keresztezve futkostak elmémben, és várták a helyre igazítást, ám erre most nem igazán volt kapacitásom, úgyhogy mihelyst leértem a faluba, nézegetni kezdtem a kirakatokat, és azon gondolkodtam, vásárolnék valamit az otthoniaknak. Kinek van születésnapja mostanában vajon? Jó lenne, ha a naptáram nálam lenne – jutott eszembe, de legközelebb előrelátóbb leszek. Legalább állandó társam, a könyvem nálam volt, így úgy döntöttem, hogy beülök a teaházba, és olvasással töltöm el az időt, ott egyébként is nyugodt környezet vesz körül, és nem is szokott zsúfoltság lenni ebben a napszakban, így magabiztossággal vettem az irányt arra – nos, legalább egyvalamiben biztos vagyok a mai nap folyamán. Borzasztó, mikor az ember nem képes önálló döntéseket meghozni; csak spekulál, kívülről látja magát, a józanság határát sem súrolja, holott semmiféle tudatmódosító szerrel nem él. Mindennapjait a sodródás határozza meg, és tudattalanul tölti értékes napjait, amik csak mennek és mennek kitartóan, szinte gyorsabban is a kelleténél, mégsem tud vele az ember lépést tartani. Mintha az univerzum valami különös trükköt űzne velem – amit kicsit sem találtam mókásnak. Talán egy kiadós pofonra lenne szükségem valakitől, amiben egyszerre jönne a felébredés meg a józanodás pillanata. Nahát, mintha kicsit mazochista volnék, de az az igazság, hogy amilyen gondolataim voltak az utóbbi időben, ez nem is meglepő, és már el sem keserít.
Tulajdonképpen a társasági élet sem segít, hiszen az utóbbi időben ha emberek vettek körül, magányra vágytam, ha egyedül voltam, akkor társaságot igényeltem. Nem jó ez az átmeneti lebegés, de talán egy tea mellett egyről a kettőre jutok majd.
Ilyen gondolatokkal jutottam el a teaház bejáratáig, belépve némán intettem a pult mögött állónak, majd úgy döntöttem, nem hagyom az előtérben a levetett pulóveremet, csupán derekamra kötöttem, és helyet is foglaltam a függöny rejtette helyiségben. A különleges teák és füstölők illata rögtön beszivárgott a fejembe, és kellemes, fullasztó érzéssel töltötték el.
Sejtésemhez híven nem voltak benn sokan, így egy szimpatikus babzsákon helyet foglaltam, és míg vártam a rendelés leadásának lehetőségére, felcsaptam könyvemet és olvasni kezdtem.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. október 20. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 3. 15:02 | Link

Zora.


Nem volt egy túl kiadós beszélgetésünk Zorával, de annyira épp elég volt, hogy koncentrációma gurkókra összpontosuljon, a játékra meg az ellenségre és ne térjek folyton vissza arra, hogy az ellenfél egyik terelőjével nagyon beszélhetnékem van. Jobban teljesítettem, mint amire számítottam, de a lányra néha pillantva meggyőződtem, hogy ő sem hiába került a kviddics csapatba.
Mikor leszálltunk seprűinkről és különböző érzelmekkel elindultunk mindannyian az öltözőkhöz, a katarzis élménye ismét átjárta testem minden egyes porcikáját. Ugráltunk egymásra, mint az őrültek miközben a csapatunk egyetlen lány tagját az égbe dobáltuk. Eddigre már az eső is szépen eleredt, hisz az idő nem volt épp felhőtlen, tehát kicsit megázva értünk be a részlegünkbe és nem törődve semmivel, vetkőzni majd öltözni kezdtünk - még mindig egymással üvöltözve. Amennyiben ezt a mérkőzést eelvesztettük, azért, ha megnyertük, akkor meg azért kitalálták, hogy csattogjunk le az orrfacsaró szagú csárdába és igyunk az egészségünkre. Igencsak sikerült meglepnem őket, mikor ugyan osztozva a buzgóságukba, mégis ellentmondtam. Menjenek nyugodtan, nekem.. Nekem fontosabb dolgok akadt. Kigúvadt szemekkel veregettek hátba és fütyörésztek, amit megállítani úgyse tudtam volna, így velük nevettem. Magamra vettem a fekete nadrágom és egy piszkos szürke színű inget, melyben úgy festettem , mint aki még mindig a saját esküvőjére siet, efölé az összhang rombolása érdekében egy fekete bőrdzsekit - persze mindezt a zuhany után - , és megindulva a srácokkal magamhoz vettem a cuccomat, melyet egy sporttáskába gyűrtem. A kijáratnál mégis megálltam, és akármennyire is próbáltak csábítani, lecövekelve vártam Zorára, mialatt csatakiáltásokat hallatva a csapatom eltűnt a faluba vezető úton. A lány sem késlekedett sokat, így még a nagyobb zuhé előtt el tudtunk indulni. Fél órás röpke utunk volt a teaházig, melyet az öltöző helyiség elhagyásakor beszéltünk meg. Volt egy-egy merészebb pillanatom, mikor a lány nyakába tettem a kezem ezzel kicsit közelebb vonva magamhoz, de fél perc alatt elengedtem, mert nem nagyon mondott semmit ezzel kapcsolatban. De szerencsére nem állt be a kínos csend az utunk alatt, felületes csevejre futotta még azok mellett is, hogy igencsak lett volna miről beszélnünk. Időjárással kezdtem, majd egyéb ártatlan téma következett. A teaházhoz érkezve kinyitottam előtte az ajtót, és mielőtt beléptem volna utána, még egy mélyet lélegeztem az eső frissítő illatából majd elég különböző teafőzetekre jellemző aromák kezdtek kavarogni az orromat megcsapva. Követtem a barna hajú lány mozdulatait az egyik irányba ahol kis asztalok voltak párnákkal körülvéve. Sosem voltam itt, pedig nem kevés ideje rontom Bagolykő levegőjét, és részemról kezdtem egyre jobban zavarba jönni - a mai nap már másodjára. Zora választott ülőhelyet vagy az egyik függönnyel elkülönített részben, vagy az "előtérben" és a mellette lévő párnára helyeztem el az ülőgumóimat. Hamarosan megjelent egy szöszi göndörhajú, ezerwattos vigyorú pincér, de annyira lekötött Zora, hogy tőlem akár egy rózsaszín bikinis transzvesztita is felvehette a rendelést. A Navinés lány választását kértem én is, ha viszont nem rendelt, én se tettem meg. Egy fél perces gondolkodási idő állt be, melyet ismét nagy levegőt véve én szakítottam meg.
- Nem volt épp piskóta életed. Mit gondolsz, jó ötlet lenne, ha most nem állnék fel és sétálnék ki azon az ajtón?
Beszédemet nyomatékosítva a bejárat felé mutattam, ahol bemenekültünk a hideg, novemberi eső elől. Majd óvatosan az asztalra könyököltem tenyereimet egymáshoz görbítve és morzsolgattam az ujjaimat.
- Figyelj.. Te mit szeretnél?
Utoljára módosította:David Benett, 2013. november 10. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. november 3. 15:59 | Link

David


Nem hittem, hogy ilyet fogok valaha mondani, de egészen élveztem a meccset. Eddig mindig megmaradtam külső szemlélőnek, és úgy nézni számomra nagyon is unalmas volt, azt vártam, hogy játékosként sem lesz különb. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, az egész szinte már csodálatos volt. Élveztem a légkört, és a néhány percnyi beszélgetés után Daviddel csökkent az idegességem is. Egészen jól tudtam koncentrálni a repülésre, és a kvaff dobálására is egyszerre, és mindent összevetve sikerült egyben túlélnem a meccset. Nem mondom, hogy a rellonosok túlságosan finoman bántak velünk - de tőlük nem is vártam, hogy azt teszik majd. Hozták a formájukat, de úgy gondolom, hogy mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt, a kimeneteltől függetlenül én élveztem a játékot, sőt, még a repülést is, egészen, ameddig nem hűlt le nagyon az idő. Pillantásom, ha éppen nem a karikán, vagy a labdákon volt, Davidét kereste, és legtöbbször meg is találta. Kezdtem megnyugodni, hogy minden rendben lesz, bár biztos voltam benne, hogy nem állnak előttünk könnyű napok és hetek, ha valóban elhatározunk valamit - legyen az akármi. Ha a kettőnkhöz együtt van köze, azért, ha külön-külön, akkor pedig azért.
A mérkőzés végeztével mind fáradtan sétáltunk be az öltözőbe, de azért természetesen lelkesen. Mindenki élvezte az első alkalmat, amikor egy csapatként szerepelhettünk, és ahhoz képest, hogy még nem voltunk eléggé összeszokottak, jól teljesítettünk, főleg a Rellonnal szemben. Az öltözőben nagyjából a meccs előttihez hasonló hangzavar uralkodott, mindenki az élményeiről beszélt, én viszont inkább meghúztam magamat, és csendben maradtam. Kishúgom szervezett valamit a meccs utánra, de én nem akartam részt venni benne, fontosabb dolgom volt.
Hosszasan lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, amit aztán egy bűbájjal meg is szárítottam, majd felvettem farmeromat, fekete motoros bakancsomat, felülre pedig halványszürke pólómat a fehér farmerdzsekimmel. A kabátomat egészen, ameddig ki nem érek az öltözőből nem veszem fel, a karomra terítve viszem, a többi holmimat pedig bent hagyom, ha jól gondolom, holnap úgyis megint edzeni fogunk rabszolgahajcsár kishúgom vezetésével.
A folyosóra kilépve egy mosollyal nyugtázom, hogy David már ott vár, mellé lépek, és nyomok egy puszit az arcára. Így, hogy túl vagyunk a mérkőzésen, sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat, bár gyomromban még mindig ott van az apró görcs, már kevésbé vagyok ideges, mint eddig. A 30 perces út viszonylag gyorsan eltelik, David közeledése már nem érint váratlanul, éppen ezért nem is zavar, sőt, kifejezetten élvezem, hogy ott van mellettem. Az eső nem kezd el szakadni egészen, ameddig be nem lépünk a teaház ajtaján. Akkor, mintha varázsütésre nyílnának meg a felhők, mindezzel bezárva minket. Ez is csak azt mutatja, hogy végre meg kell beszélnünk.
A függönnyel elkerített rész választom, jobb, ha van egy kicsi privát szféránk. Kabátomat levéve magam mellé terítem az egyik párnára, ahogy a szőke cicától rendelek egy kanna almás-fahéjas teát. Bár a karácsony még messze van, ez a kedvenc ízem, mindig olyan megnyugtató hatással van rám.
- Szerintem ennél rosszabb már nem lehet - nevetek fel kissé ironikusan, a meccsen meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és arra jutottam, hogy nem teheti tönkre az életemet. Ennél jobban nem. Most nagyjából pont a nullán vagyok, a semlegesség tölti ki a mindennapjaimat, és kell a változás. David pedig az volt számomra. A következő kérdésre nem válaszolok azonnal, sóhajtok egy mélyet, és tartok egy kis gondolkodási szünetet. Megfontolom, hogy mit mondok, oda kell figyelnem rá, hogy hogyan fogalmazok.
- Jelenleg? Teát - válaszolom húzva az időt. Tudom, hogy nem erre kíváncsi, viszont sosem voltam jó az ilyen kérdések kezelésében. Számomra nem egyszerű kerek perec megmondani, hogy mit szeretnék, egyrészt, mert magam sem tudom teljesen, másrészt pedig, mert bennem van a kétség; Mi van, ha ő nem azt akarja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 10. 10:45 | Link

Zora.


Azóta pusztán egyszer sikerült összefutnunk, bár jobb lett volna, ha az meg se történik ott az alagútban. Én nem tudtam mit mondani, ő meg egyébként is úgy kerülte a találkozást vagy akármilyen kontaktust velem, mintha a megtestesült sátán lennék egy véres rongyba bugyolálva. És teljesen megértettem. El akartam neki mondani, hogy én is így érzem magam, már mióta. Ha valaki közelebb kerül hozzám, arra óriási eséllyel hozom a bajt, a megrontást és az összeroppanást. Főleg ezeket szándékoztam neki már hetek óta elmondani - mégis, a meccs előtt csak egy bocsánatra futotta az agyamnak. Egészen meg voltam elégedve magammal, hogy legalább ezt sikerült kierőltetnem a torkomból, és bár tömérdeknyi gondolat zsongott a fejemben, nem osztottam meg ezeket a lánnyal, az ő érdekében. Ha én vágyom valamire, ha szeretnék valamit, úgy igazából.. Az a jobb, ha nem kapom meg. Természetesen nem saját érdek miatt..
Zora ötlete alapján végül elváltunk egymástól és mint két ugyanolyan poszton lévő ellenfél léptünk a pályára. Borongós napot fogtunk ki, persze november közepe-vége felé mit vár az ember fia. Meg aztán a terelő-párom se ülhetne seprűre ragyogó napsütötte időben.  A Rellonos csapattól igenis, elvártam, hogy jól teljesítsenek, de ez, amit összehoztak, minden gyakorló edzést - és így az elvárásaimat is - felülmúlt. Pedig azért voltak rendesen rinyák meg hisztik a kezdőjátékosoktól, amit nem igazán tudtam hova tenni, mikor kitört belőlük, hogy Úr Isten, tuti le fogok esni a seprűről és meghalok! vagy valami olyasmi, hogy Tutira be fog ütni egy gurkó a saját karikáinkba. A fejemet tudtam volna a falba verni úgy, hogy a plafon adja a másikat, de hihetetlenül büszkén irányítottam a seprűmet a földre. Mindenkivel maximálisan elégedett voltam, mind a régiekkel, mind az újoncokkal, és ami azt illeti, a Navine is kapott egy piros pontot. Ahhoz képest, hogy a csapatuk túlnyomó része lányokból állt - velünk ellentétben - és már maga a tudat, hogy a Rellonos csapat ellen lépnek fűre.. Szóval azért ők is kitettek magukért. Lucának járna egy kis taps.
A zöldek a vállukra vetett táskákkal meg a köddel a fejükben leléceltek a csárdába megünnepelni az első meccsünket, akármilyen is lett a végkifejlet. Hátamat a falnak vetve tekintetem az ő részlegük felé siklott, és mikor meghallottam a lányok hangos visongásait, egy pillanatra kihagyott a szívem az ütemből majd jóval gyorsabban pumpálta a vért és az adrenalint a szervezetembe. A csapat tagjai szélesen mosolyogva törtek ki mellettem a hűvösbe néhányuk arcán nem félreérthető vigyorral. Kiérve újabb sivalkodással konstatálták, hogy bizony esik, majd futásnak eredtek, de ezt már nem láttam, hisz tekintetem találkozott Zoráéval, aki egy fél perccel később jött ki az öltözőből, mint a többiek. Magabiztosan lépett hozzám egy puszival üdvözölve, melyet kicsit meglepve viszonoztam. Fekete dzsekim mellett elég mutatósan festett a Navinés fehérje, melyet megjegyezve indultunk el a csöpögő esőben. Amint a teaház ajtaján beléptünk, szinte gombnyomásra szakadni kezdett a víz a kint lévő emberek nyakába, amelyik csepp nem ütközött akadálynak, az hangos koppanással a járdán végezte. Zora alakját követve egy elkülönített résznél ültünk le, ahol a zajok szinte csak gondolatfoszlányokká váltak. A másik példáját követve én is megszabadulok a vizes kabátomtól - maradva a fekete nadrágos - szürke inges felszerelésnél. A szöszi felvesz egy kellemesnek ígérkező rendelést, és bár minden bizonnyal ittam már ezt az íz-párosítást, mégsem jutott eszembe, hogy milyen is.
Számat elhúzom az ironikus válaszát hallva, de nem vetem el az ötletemet, mely szeri t ha nagyon kéne, akkor az ajtó X irányba van Y asztal mögött. Furcsa nekem ez a hely, kicsit feszengek is, bár nagyon remélem, hogy ezt ő nem veszi észre. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy ez csak az inges szerkóm miatt van, de azt a világért sem ismerném el, hogy a lány válasza miatt görcsölök. Olyan érzéseket ébresztett fel bennem pár hónapja, amitől köpni-nyelni sem tudtam. Beth fél éve elmentnés az ő gondolatait egyre jobban a velem szemben ülő vette át. Esténként nem Lizire gondolok, hogy merre lehet és mit csinálhat, hanem Zorára. És az rengetegszer merült fel bennem, hogy vajon gondol-e még az első, sikertelen házasságának férfi tagjára. Így, bár nem akartam ilyen gyorsan és nyersen fogalmazni, a véleményét kértem.
- Helyes.
Nyugtáztam ennyivel, hogy húzza, vagy legalábbis próbálja húzni az időt. Ez a része a legnehezebb egy kapcsolatnak, akár marad az baráti állapotban, akár többé növi ki magát. Így nem is szóltam semmit, amíg ki nem hozta a cica a teát még mindig levakarhatatlan vigyorral, ami igencsak bökte a csőröm és mostani állapotomban nem voltam messze, hogy megjegyzem neki a dolgot. Mégis inkább lenyeltem a belőlem kikívánkozó negatív érzelmeket és pillantásom ismét Zorán állapodott meg. Lehet nekem kéne kezdenem, sőt, egyre biztosabban érzem, hogy nekem kell tennem valamit. Mélyet sóhajtva belertúrtam a hajamba és belekezdtem valamibe, aminek még nem láttam a végét.
- Jó, én.. Nem akarom, hogy bajod essen. Lelkileg, testileg, fizikailag, szóval a legjobb az lenne, ha..
Jó kezdésnek indult de lehet Zora számára nem lesz olyan jó a befejezés. De mellettem nem találhat meg olyan dolgot, ami őt boldoggá teheti. És ha valamot nem akarok, hát akkor az az, hogy szomorúnak, összertörtnek és elhagyatottnak lássam. Nem. Ebből kinőttem, mikor Beth nemet mondott.
- ...Ha én most elmennék.
Nehezebben sikerült kimondanom, mint akartam és halkabbra is sikeredett. Megmarkoltam a dzsekim és s táskám, felálltam és megindultam a függöny rése felé, melyet a pincér nagyon aranyosan összehúzott nekünk. Így lesz a legjobb. Neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. november 10. 13:16 | Link

David



A meccs utáni lelkesedés mialatt leértünk a kastélyból a faluba, szinte teljes egészében fáradtságba ment át. Jó fáradtságba. Jól esett a séta lefelé, az eső előtti időszakot mindig is szerettem. Olyan furcsán békésnek tűnt, mint amikor várod, hogy robbanjon a bomba, de előtte még kiélvezed az egész szépségét. Az eső szerencsénkre nem szakadt ránk, a hidegben lehet, hogy nem töltött volna el annyira jó érzéssel, hogyha ruháim még inkább átáznak. A felszínes témák, amikkel elfoglaltuk magunkat, nem érintettek semmi konkrétat. Beszéltünk egy kicsit a meccsről, az időről, minden egyébről, aminek nincs köze hozzánk. Nem tudom megállapítani, hogy ez a kis bevezető jót tett-e a beszélgetésünknek, de az biztos, hogy a teaház ajtaján belépve - bár kis mértékben, de - visszatért közénk a feszült hangulat.
Az egész helynek volt egy meghitt hangulata, nem voltam biztos benne, hogy ez számunkra a megfelelő hely, de hát én választottam, ki is tartok a választásom mellett. Itt legalább biztosan nem zavarnak, mindkettőnk csapattagjai máshol ünnepelnek, valószínűleg olyan helyen, ahol bátran kiélhetik magukat, mint például a csárda. Szándékosan nem akartam odamenni, a hely csak felidézett volna bennem néhány emléket... pontosabban minden emléket. Már akkor is biztos voltam benne, hogy a bizonyos találkozást nem fogom tudni kiverni a fejemből, és ez így is lett. A szavainak súlya, tetteinknek a következményei, az érzelmek rengetege... mind oda kötődött. A teaház viszony ilyen szempontból jó volt, semleges helyszínnek számított, ahova nem kötődnek közös emlékeink, így meglehetősen alkalmas hely rá, hogy átbeszéljünk mindent. Rengeteg dolog volt, ami alapos átrágásra szorult, valamint előttünk állt egy döntés is, ami elől eddig én menekülni akartam.
Ezért kerültem őt ennyire, tele voltam kétségekkel, nem voltam biztos benne, hogy mit akar, vagy, hogy egyáltalán én mit akarok. Arcától nem tudtam szabadulni még éjszakánként sem, nem egyszer ébredtem fel, csakhogy újra elkezdjen járni rajta az agyam, hogy mi lenne, ha...? Ezeknek az álmatlan éjszakáknak köszönhettem a kialvatlanságomat is, ami még Zoénak is feltűnt, valamint az edzéseken nyújtott teljesítményemen is. Biztos vagyok benne, hogy a meccsen sem tudtam volna úgy játszani, ahogy, ha előtte nem ejtjük meg Daviddel azt a néhány szavas beszélgetést, amikor is megállapodtunk ebben a találkában. Én javasoltam, szükségem volt rá. Elég volt a bizonytalanságból, ami már hetek óta kísért, kellett valamilyen kimondott dolog. Szükségem volt rá, hogy tudjam, ő mit gondol, mit akar, mik a tervei.
Miután a szőke cica felveszi a rendelést, magunkra maradunk. Válaszommal nem az időt szeretném húzni, inkább csak fel akarok készülni rá, hogy mit mondjak, vagy, hogy hogyan. A lány visszatér az itallal egy, az előzőhöz hasonló mosollyal Davidre, amire igyekszek nem reagálni, de egy türelmetlen grimasz mégiscsak kikívánkozik belőlem. Nem akarok különösképp reagálni rá - egyébként sem vagyok féltékeny típus -, csak azt szeretném, hogy hagyjon minket kettesben. Miután ez megtörténik, a gőzölgő teáskannára függesztem a tekintetemet, ahogy David beszélni kezd. Csak meredek magam elé, ahogy a szavaira koncentrálok, nem várok semmi jót, már a mondat elejéből kiindulva sem. Nem nézek rá, még akkor sem, amikor feláll, és elkezdi összeszedni a cuccait. Akkor szólalok csak meg, mikor már körülbelül a függönynél járhat, de még mindig nem nézek rá. Az idegességem visszatért, az ujjperceimet babrálom, ahogy lepillantok az ölembe.
- Szerintem meg nem ez lenne a legjobb. - A hangom halk, és kissé talán bizonytalan, utóbbi nem David, hanem az egész helyzet miatt. Nem tudom megmondani, hogy mit akarok, de abban biztos vagyok, hogy nem ezt. Annyinál, hogy most feláll, és kisétál a teaházból, szerintem mindketten többet érdemlünk. Az pedig száz százalék, hogy nekem nem ez lenne a legjobb.
- Ülj vissza, David! - kérem halkan, ahogy felé fordulok. Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de biztos ott kezdődne, hogy nem hagy itt öt perc után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2013. november 16. 14:46 | Link

Czettner Luca

Sokat segít az éhség legyőzésében a tea és a kávé. Mellé zenét szoktam hallgatni, vagy könyvet olvasok, olyat, ami eltereli a figyelmemet. Általában a szobámban szoktam lenni a Rellonban, eltávolodva mindentől és mindenkitől; nincs kedvem hozzájuk. Ők tiszteletben tartják ezt, bár furcsán néznek rám. Mindig, mindenki furcsán néz rám.
Arra gondoltam, hogy kicsit kimozdulok onnan, bár hülyeség volt azt hinni, hogy a faluban nem fognak megbámulni az emberek. Persze, hogy megbámulnak, talán még jobban, mint a suliban, hiszen évek óta ott laktam, volt idejük megismerni - még ha csak látásból is. Tudják, hogy én is Krise vagyok, még ha Hamilton is, így hát van okuk csodálkozni. A Kriseok túl büszkék ahhoz, hogy úgy nézzenek ki, mint én. Hiszen ők mindig figyelnek az alakjukra; minden Krise tökéletes, csak én lógok ki a sorból. Ők tényleg úgy néznek ki, mint egy ősi varázslócsalád sarjai. Mindegyikük tökéletes. Jó nekik.
Ezen gondolkoztam, amíg megtettem az utat a Teaházig. Leültem az egyik kis sarokasztalra, és teát kértem magamnak a pincérnőtől. Ő nagyon furcsán nézett rám. Ki nem néz rám így?
Mikor letette elém a fekete teám, mint derült (jó, inkább borús) égből villámcsapás, hasított elmémbe Seren arca. Seren. Aki meghalt. Tekintetem elborult, fejem pedig lehajtottam, s tekintetem a löttyre szegeztem. Néztem, ahogy kavarog az alján a teafű. Nem volt már könnyem, amit erre hullajthattam volna.
Megkevertem a teát, s lassú mozdulatokkal cseppentettem bele a citrom savanyú levét, amiből a [szintén fekete] ruhámra is jutott bőven; ez azonban nem érdekelt. Cukrot nem raktam bele, az legalábbis szentségtörés lett volna. Rengeteg benne a kalória, a cukorban. Hízok tőle.
Egy sötétszürke lepke szállt le elém. Az emberek fojtott hangon beszélgettek körülöttem. Kortyoltam egyet a teámból. Hurrá. Ez eddig az egyik legjobb napom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában





nyúltulaj; Finnick|akkoris_lesz_tetkóm|anorexia.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 16. 16:38 | Link

April;;


Ma is jól felöltöztem!
Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vuk! Miért szereti Lucus annyira? Mert az a kis róka bátor volt, és kicsi mégis ügyes és talpraesett! Erőt merít ebből, úgy látja, van még mit megtanulnia magáról. Picit dolgozik benne a kisebbségi komplexus abban a tekintetben, hogy bár próbálkozik, még nem érzi úgy, hogy sikerült volna a tesókig felkapaszkodnia. Pedig a cél ez, szeretné őket beérni, mert nagyra becsüli őket. Az egyéb kötelezettségeiben is vannak olyan emberek, akiket maga elé rak mintának, na, nem egy példaképnek, olyat ő nem tart, csak kijelöli velük, vagy rajtuk keresztül az utat, amit majd be szeretne járni.  
Hűvös ősz van már, lassan átcsap télbe az időjárás, egyre jobban kipirul az arcocskája egy-egy séta után. Összehúzza kabátját, és örömmel szeli át a szokásos útvonalat a falu és a kastély között, de most nem a cukorkabolt a cél. Egyrészt, van nála, másrészt meg, most egy jó meleg italra lenne szüksége, talán egy finom teára. Lehetne mondjuk egy bögre citromos, vagy nem is, barackos, mondjuk a zöldteát se vetné meg. Nehéz kérdés ez. Mikor leél, és benyit a belül kellemesen meleg Teaházba, nagy mosollyal az arcocskáján kezd kibontakozni a kabát szorításából. Még nem pillantott elsőre körbe csak a pincérlány mosolygott rá kedvesen, akitől végül egy finom különlegességet rendelt, és mondta, hogy majd az asztalkához kéri, ahová leül.    
Ekkor pásztázta át a helyet először, majd egy lányra tévedt a tekintete, nem véletlenül. Mindenki nézett rá, ez nem tűnt valami kedves gesztusnak, nem bírja a bámészkodókat. Arról nem beszélve, hogy úgy tűnt jókedvet kell csempészni a napjába, hát mire másra lenne jó Lucica, ha nem erre? Bátor léptekkel csökkentette a távolságot maguk között, odaérve pedig elég lelkesen kezdett bele.  
- Szia, leülhetek ide? Luca vagyok egyébként. Téged nem zavar ez a sok ember?
Néz körbe rosszallóan, egy-egy ember el is veszi onnan pillanatokon belül a tekintetét. De mit lehessen tenni, Lucus őszinte, ez kikívánkozott belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 19:31 | Link

Zoey Rutherford

Elérkezett a bogolyfalvi hétvége, és vele az a vasárnap is, ami már egy ideje piros felkiáltójellel díszlett maga eszkábálta naptárában. Amikor visszatért az iskolába, még nem nagyon volt elképzelése arról, hogyan tovább, de ahogy egyre inkább belerázódott az itteni életbe, úgy kezdtek körvonalazódni a fejében különféle tervek. Ezek közt szerepelt az is, hogy ha már elhagyta a tizenhatot, sőt, lassan a nagykorúság felé araszol, akkor megpróbáljon a lehető leginkább függetlenné válni attól a bizonytalan támogatástól, amit a szülei jelentettek. Amikor elkezdett munkát keresgélni, kicsit elszomorodva vette tudomásul, hogy a cukrászdában már teltház van - nagyon élvezte annakidején Runáék maid caféjában a sütemények dekorálását, a marcipánfigurák készítését és a többit, de ez van. A Bestiában nem próbálkozott, elvégre sose volt állata és valószínűleg akadnak nála jóval megfelelőbb jelentkezők is. Miután végigböngészte az apróhirdetéseket, végül bátorságát összeszedve a Pillangóvarázsnak szerkesztett egy takaros kis levelet, és azóta bagoly útján több üzenetet is váltott a tulajjal, akivel mára beszéltek meg találkozót.
Ami az öltözetét illette, fekete ing, szürke zakó és hasonló színű nadrág alkották- semmi feltűnő, de tiszta és rendezett megjelenést kölcsönzött, már amennyire ez lehetséges volt. Készülődés közben a nagymamája szavai visszhangoztak a fejében, úgyhogy legalább megpróbálta kifésülni és megregulázni örökké kócos tincseit, de nem sok látható eredménnyel. Miután jóval korábban indult el a kelleténél, mire leért a faluba, még mindig maradt vagy húsz perce, amit jobbára nézelődéssel töltött, próbálva megnyugodni. Nem kicsit izgult, de valahogy legyűrte az érzést, azokat a módszereket alkalmazva, amiket az illúziómágia során tanult meg. Amikor öt perccel a megadott időpont előtt belépett a Pillangóvarázs ajtaján, egyenes tartása és mozdulatai nem árulkodtak arról, hogy tartana a rá váró dolgoktól.*
- Jó napot!-*Köszönt, a pulthoz lépve.*- Rutherford kisasszonnyal lenne megbeszélt találkozóm.-*Maga is meglepődött, mennyire tisztán, nyugodtan csengett a hangja, de valahol lélekben csak bólintott rá - nincs mitől tartania, még ha el is rontja, senki sem fogja hosszasan kioktatni vagy másként leckéztetni. A recepciós utasításainak megfelelően tette meg aztán a következő lépést, a fotelok felé, hogy várakozzon, vagy épp az emeletre vezető lépcsősor fokait szedve felfelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. november 25. 21:55 | Link

Gilbert.


Elgondolkodva lépegetett le a lépcsőkön. Eddig az emeleten lévő irodájában intézte a papírmunkát, és amikor elindult, még tudta, mi célból is kell megtennie azt a pár lépést a földszintig.
Ám Zoey az évek során mit sem változott abban a képességében (ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni), hogy a gondolatai néha iszonyat gyorsan voltak képesek váltani egymást. Ez történt most is. Elkalandozott.
Jonathan-on járt az esze főleg. Még benne élt a néhány órával ezelőtti családi idill kellemes emléke. Ó, igen. A lánynak (aki már kész nő volt, de sosem fogom megszokni ezt a megszólítást!) még mindig hevesebben kezdett verni a szíve, akárhányszor csak imádott férjére gondolt. Jane Austen-féle idillben élte az életet, igen. Emiatt pedig rendkívül szerencsésnek mondhatta és érezhette magát! Nyálasan, romantikusan szerencsésnek.
Mostanában nem gyakran járt az üzletben. Inkább a gyerekeivel töltötte az időt, Marieanne-nel, és Frederick-kel. Olyan gyorsan nőnek, minden időt ki kell használni velük! A papírmunkát ezért rendszerint haza hopponálta magával együtt, angliai otthonukba, a többit a személyzetre bízta, és csak néhanapján ugrott be szúrópróbaszerűen ellenőrzésekre. Vagy csak úgy.
Most épp azon járt az agya, vajon mit vett neki Jonathan karácsonyra, főleg pedig, hova rejthette el az ajándékot. Ez nagyon fontos kérdés volt ám a lány életében.
Magas sarkú topánkája épp érintette a földszint padlóját, s ahogy barna szemei a fotelben üldögélő fiúra tévedtek, rögtön eszébe jutott, miért indult el. Végigsimított fekete, csipkés ruháján, majd határozottan a fekete hajú urasághoz lépett.
- Szia! - Gyorsan ejtette az eredetileg magázódásnak szánt köszönést. Hiába volt komoly üzletasszony, ez mégis inkább illett stílusához.
- Állásinterjúra jöttél, igaz? - Tette fel első kérdését, miközben a recepciós átnyújtott neki egy fehér papírost, mely pár információt tartalmazott a fiúról. Gilbert-ről, akit most be is tessékelt a Teaház részlegbe, egy nyugisabb asztalka felé.
- Kérsz valamit inni, enni? - Pillantott Gilbert-re, mielőtt még leült volna.
- A vendégem vagy természetesen! - Tette hozzá gyorsan, nagy mosollyal.
Utoljára módosította:Zoey Rutherford, 2013. november 25. 22:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 09:28 | Link

Mrs. Rutherford

A fotelben üldögélve kicsit el is mélázott - azzal töltötte az idejét, hogy az utoljára olvasott könyv félbehagyott történetének folytatását találgatta, ami meglepően jól elvonta a figyelmét a várakozásról, ami egyébként az idegeit őrölte volna. A padló mintáit nézegette, mintha a repedésekből próbálna kiolvasni a jövőt, mint holmi csontokat vizsgáló kínai jós, közben egészen elkalandozva. A lépések hangjai, ha el is jutottak hozzá, nem térítették teljesen magához, így a köszönésre egy kicsit ijedten pattant fel. Szerencsére nem sikerült lefejelnie, sem felöklelnie az elegáns öltözékű és zavarbaejtően barátságos modorú hölgyet, aki rajtaütésszerűen letegezte.*
- Örömömre szolgál, hogy megismerhetem, Rutherford kisasszony.-*Relative gyorsan sikerült felocsúdnia első meglepetéséből, dadogás és egyéb hiba nélkül viszonozva az üdvözlést.*
- Gilbert Blythe vagyok. Bagoly útján már beszéltünk.-*Bólintott a krédésre visszafogottan, majd követte a hölgyet a függöny mögé, ami, mint kiderült, a teázó hangulatos helyiségét rejtette a kíváncsi szemek előtt. Első ízben járt itt - a zsebpénzéből általában könyvet, papírt, rajzeszközt vett, mert bár szerette a teát, egyszerű, de finom ízekben a manók is megfőzték kérésére. A szőnyeg előtt kibújt a cipőjéből és zokniban sétált tovább, amíg helyet nem mutattak neki az egyik alacsony asztalkánál és ő le is ült az egyik párnára, valamiért japán módra a sarkára. Végül már nem akart sokat fészkelődni, úgyhogy így is maradt, majd ha nagyon zsibbad, átmegy törökbe. A kérdésre picit meglepetten pislogott felfelé.*
- Köszönöm, egy pohár víz tökéletesen megfelel.-*Felelt végül, mert ez mégis kevésbé volt illúzióromboló, mint az "elnézést, de a falat vagy nem menne le a torkomon, vagy csak azért, hogy megforduljon". A gondolat viszont annyira szarkasztikus éllel csendült a fejében, hogy akaratlanul is arra késztette, hogy egy apró sóhajjal lélekben megmosolyogja saját szerencsétlenségét és láss csodát, ezzel mintha el is múlt volna a fenyegető rosszullét.*
- Igazán kedves, de nem kérek egyebet.-*Hárított udvariasan, egy félmosollyal - az eddigi tapasztalataihoz képest most nehezebb volt, mert valahogy a korkülönbség tudata és a belé nevelt tisztelet nem engedték, hogy lazábbra vegye a figurát. Érezte, hogy ha megpróbálná letegezni a hölgyet, a nyelve inkább csomót kötne magára, semhogy ilyen botlást engedélyezne neki - mennyivel egyszerűbb is az angol nyelv, mely nem tesz különbséget "te" és "ön" közt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. november 29. 20:35 | Link

Gilbert.


Egy pohár víz.
Bólintott, hogy tudomásul vette: semmi egyebet nem kér a fiú. Nem gondolkodott el azon, vajon miért. Ezernyi oka lehetett. Az mondjuk megfordult a fejében, hogy lehet a leendő munkaerő feszélyezve érzi magát. Pedig aztán Zoey tényleg megpróbált barátságosnak tűnni! Különben is, ő alapból is kedves, ezt bármelyik alkalmazottja elmondhatja róla. Csak néha szidja le őket, amikor aztán tényleg jó oka van rá. Az elmúlt 2 évben ez talán csak egyszer fordult elő. Lehet, többször, de Zoey memóriája az ilyen emlékeket általában szelektálta.
A lány mindeközben elsétált a pulthoz, és alig egy perc múlva visszatért, egyik kezében egy jó nagy pohár vízzel, a másikban pedig egy színes bögrével.
- Tessék. - Koppant az üveg a faasztalon, Zoey pedig gyorsan megszabadult a cipőitől, hogy aztán kényelembe helyezhesse magát a puha ülőpárnán.
A teaház a napnak ennek a szakaszában nem hemzsegett emberektől, nyugi volt. Csupán néhány asztalnál üldögéltek emberek. Tanuló diákok, randizó párok, vagy épp egyedül teázgatók.
- Szóval... Gilbert. - Pillantott a fiúra mosolyogva, majd az előtte heverő papírlapokra szegezte tekintetét, ismét végigfutotta a sorokat, miközben nagyot kortyolt a színes bögre tartalmából. Fahéjas tejeskávé, nyamm.
- Én is bagolyköves voltam. Csak... Levitás. - Jegyezte meg mosolyogva, csak úgy mellékesen, ahogy felpillantott a papírokból. ezt már egy ideje meg akarta említeni, csak valahogy eddig nem jött össze.
- Nos, akkor... igazából nem fogok sok mindent kérdezni, csupán, hogy miért szeretnél itt dolgozni? - Igazából, Zoey nem kötötte konkrét feltételekhez a teázójában való munkavállalást, annyit nézett csak, hogy a jelölt mennyire lelkes a munkát illetően. Erről pedig eszébe jutott, hogy...
- És szívesen válaszolok a Te kérdéseidre is az állást illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 30. 21:46 | Link

Mrs. Rutherford

Nem a hölgy viselkedése miatt volt kicsit karótnyelt, Zoey igazán barátságosan állt a beszélgetéshez és a mozdulatai is közvetlenséget sugalltak, de Gilbert már így is boldog lehetett, hogy sikerült kontroll alatt tartania nervozitását. Élete során műveszetté fejlesztette, hogy bár tökéletesen tisztában volt azzal, mi történik körülötte, valahogy lélekben nem volt teljesen jelen, kicsit mindig a föld felett lebegett, megtartva a két lépés távolságot a valóságtól. Ez viszont luxussá vált, amit nem engedhetett meg magának, így maradt ő és a realitás. Hát, nagyon messze álltak a puszipajtásságtól.
- Köszönöm.-*Kortyolt a vízből, mielőtt a pár pillanatnyi csöndet kihasználva, körbenézett volna - menet közben is nézelődött, de most lehetősége nyílt részletesebben is szemügyre venni a dolgokat. A kávé fahéjjal keveredő illatát érezve vetett egy kíváncsi pillantást a tarka bögre felé is - nem mondhatni, hogy rajongott volna érte, bár nem is utálta, de még bőven távolt állt tőle az az idő, amikor hasonló koffeinbombákra szorul majd.
- A Levitásokkal jó tapasztalaim vannak.-*Mosolygott vissza, mert nem volt számára idegen a kékek mentalitása, bár saját magától sosem idegeskedett volna szorgalmikon és jegyeken, de szeretett olvasni, tanulni, rengeteg dolog érdekelte. Ráadásul a maid café kapcsán megismert emberek többsége is közéjük tartozott, ők pedig segítőkész, szeretnivaló személyeknek tűntek, bár azóta sem árulta el nekik, hogy Tyki Mikk valójában ő volt. A következő kérdés válaszán nem is kellett jóformán gondolkodnia.*
- Egyrészt, szeretnék a munkámmal pénzt keresni.-*Nem kívánt kitérni ennek az okaira, mert a legkevésbé sem illettek egy első találkozáshoz, teázóasztal mellé, és egyébként sem tartozott senkire, hogyan oldja meg a problémáit, mert mindenkinek megvannak a maga nehézségei. Az őszinte válaszhoz viszont hozzátartozott ez is.*- Másrészt, tavaly a levitások szerveztek egy egynapos rendezvényt, egy japán ötletet kölcsönözve rendhagyó kávézót nyitva. Jelentkeztem rá és nagyon, nagyon élveztem az egészet, a süteménydekorálástól a felszolgálásig. Ha választhatok, akkor vagy könyvekkel, vagy ehhez hasonló helyen szeretnék dolgozni.-*Ugyan fogalma sincs, milyen foglalkozást űz majd, ha elvégezte az iskolát, jelenleg tényleg így gondolkodott.
- Bármilyen információért hálás lennék, a munkaidőt, a pontos feladatot vagy a betanítást illetően. Maguk a teák is érdekelnének, tanultam az egyes fajták készítéséről, de a különféle keverékek és ízek kifogyhatatlanok.-*Többnyire a fekete és a fehér teákat kedvelte, főleg az édes, csokoládés, karamelles vagy marcipános variációkat, amik közt az egyik legnagyobb kedvence a meggyes-csokoládés fekete tea volt. Ebből még régebben kapott, és az utolsó pár kiskanálnyit egy gondosan lezárt dobozban őrizgette, maga sem tudta, miért, de valamilyen ünnepélyes alkalomra tartogatta a maradék Holdfény szonátát (ez volt a keverék neve). Erről jutott eszébe még egy kérdés.*
- Foglalkoznak egyébként tea árulásával is? Valaha jártam egy aprócska teázóban, aminek az alsó szintje boltként, az emelete teázóként működött. Sőt, lehetett saját teát keverni, csak fel kellett sorolni a kívánt ízeket vagy alapanyagokat. Lenyűgöző hely volt.-*Talán többet beszélt a kelleténél, de apránként kezdett megfeledkezni a szorongásáról és ez megoldotta a nyelvét is.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 30. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zoey Rutherford
INAKTÍV


Pillangóangyalka
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 28
Írta: 2013. december 4. 10:36 | Link

Gilbert.

- Helyes! - Jegyezte meg mosolyogva, rögtön a fiú, Levitásokról szóló mondatára. Bár az is igaz, hogy Zoey egy kissé elfogult volt a saját házát illetően, nem tudott volna semmi rosszat mondani a levitásokra. Ahogy ismét szájához emelte a még gőzölgő kávét, elmerengett régi, bagolyköves életén. Hosszú évek múltak el azóta, mégis néhány emlék annyira élénken villódzott fejében. Jelenetekre emlékezett, zenekarról, furcsa tengeri szörnyek kereséséről, hibákról, melyeket ő követett el, mégis azok vezettek idáig, ahol most van. Arcok bukkantak fel előtte, közülük a legtöbben már nem voltak a Bagolykő, vagy Bogolyfalva közelében... ki tudja, hol jártak mostanában. Zoey kicsit sajnálta, hogy sok régi barátjával, volt osztálytársával megszakadt a kapcsolata. De mindenki -, ahogy ő is - élte a saját életét, majd úgyis találkoznak újra, ha annak úgy kell lennie. Nagyot kortyolt a fahéjas finomságból. Nem akart tovább nosztalgiázni, félő volt, hogy még a végén pityeregni kezd a "régi szép idők" emlékeitől. Az elérzékenyülésnek pedig nem most volt itt az ideje.
- Nagyon régen jártam már a Bagolykőben. - Bökte ki végül, mintegy lezárásként a múltba révedésnek. Annyit még gondolatban hozzátett, hogy lehet, nem lenne rossz ötlet visszalátogatni az iskolába, hátha van ott még ismerős. Ezzel a gondolattal egy időben az asztalra helyezte a bögrét.
Figyelmesen hallgatta a fiút. A levitások rendezvényéről nem is hallott, de ezen ne csodálkozzunk! Viszont remek ötletnek tartotta, amit kitaláltak a diákok!
Bólintott, majd rajta volt a sor, hogy beszéljen.
- A munkaidőt illetően... diákként gondolom, neked főleg a hétvégék jöhetnek szóba, ami jó is, mert olyankor sokkal többen vannak itt is. Ugye 11-től este 11-ig van nyitva a teaház... úgy gondolom, az elején elég lesz a 6 órás munkaidő neked, aztán, ha belejössz és bírod, akkor a 8 órát is bevállalhatod. Illetve, ha hétköznap úgy alakul az órarended, hogy be tudsz ugrani pár órára, azt is szívesen veszem, bár nem kötelező. Az iskola az első ugyebár. - Itt tartott egy levegővételnyi szünetet, majd a folytatta.
- Enikő... - Mutatott a pultban dolgozó, sötétszőke hajú hölgyeményre. - ... fog téged betanítani, ő majd elmondja, mi lesz a feladatod... főleg a felszolgálás, kezdetben legalábbis, valamint azt, hogyan készülnek a teák, meg milyenek vannak. Illetve Alinával is fogsz találkozni, ő most nem dolgozik, de majd bemutatom neked. Ők itt a fő emberkéim a teaházban. A vörös hajú hölgy, akit a recepciónál láttál, ő Sophie, régi jó barátom... ha bármi kérdésed van, és esetleg én nem vagyok itt, hozzá nyugodtan fordulhatsz! Ha esetleg érdekel az étterem-részleg, ott is bemutathatlak pár embernek, főleg a kedvenc főszakácsomnak, Csongornak. - Na igen, vele is elfogult volt, de hát mit tegyen, ha egyszer olyan jókat főz a fiú!
- Hm, én a teafajtákat most így hirtelen nem tudom neked felsorolni... kell lennie itt egy füzetecskének. - Nézett körbe az asztalon, alatta... de a mécseseken, és a poharakon kívül nem volt más a bútordarabon.
- Na, sebaj, a pultnál van, belepillantunk majd. Viszont! A háznak van egy specialitása, a pillangó-varázs tea, amit majd ajánlhatsz a vendégeknek, főleg, ha nem tudnak dönteni. Ez egy gyümölcsös, vaníliás tea, amihez jár egy megehető pillangó is. Persze nem igazi! Olyan mint a csokibéka, csak pillangóban. Személyes kedvencem. - Ki gondolta volna!
Gilbert ötletén elgondolkodott, de előtte megingatta a fejét, jelezve, hogy nem foglalkoznak árusítással. Még.
- Nem egy rossz ötlet. Főleg, mivel van pár recept, amit a lányok hoztak össze, szóval nem csak hagyományos teákat készítünk. És ez a saját tea keverése miért nem jutott eddig eszembe?! - Azt hiszem, Zoey ha eddig nem lett volna meggyőződve arról, hogy Gilbert jó tagja lesz a teaházi csapatnak, akkor most bizonyosságot nyerhetett róla.
- Fel vagy véve! - Törte meg a pillanatnyi csendet.
- Mikor tudsz kezdeni?
Utoljára módosította:Zoey Rutherford, 2013. december 4. 12:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 6. 18:59 | Link

Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Nem gondolta, hogy ilyen történhet vele valaha, de a játékosok hozzáállása elvette a kedvét a további meccsnézésből, mondhatni, hogy elvették a kedvét, kibillentették a szurkolói beleélésből. Ilyen előfordul sok meccsen, persze az ritka, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, de ha tétre megy, olyankor elszakadhat az a bizonyos cérna, akár több forrófejű játékosnál is. Ez viszont egy barátságos mérkőzés volt, amit a rellonosok kisebb mészárszékké változtattak. Rengetegen megsérültek indokolatlanul, és Kristóf szerinte ne normális módon. Ő biztosan nem áldozta volna fel így magát, még ha segít is, inkább valahogy megpróbált volna kisebb sérülést szerezni, mint felkínálva a mellkasát.
Korábban már megkérdezte Vikot, hogy elmennek e kielemezni a meccset valahová, amibe a lány készségesen belement Yarista legnagyobb örömére. Már a Pillangó Teaház felé sétálnak éppen, mindkettőjüknek elfogyott a forró itala. Viko még korábban véletlenül ráöntötte az egyik rellonos lányra, Yaristáé pedig elfogyott.
- Siessünk, szívemre venném, ha megfáznál – pillant a lány dögös, de kevésbé hasznos ruhájára, a hideg ellen biztosan nem az. Így hát megszaporázza a lépteit, remélhetőleg Viko nem akar lemaradni. ~ Milyen hősiesen tűri, nagyszerű lány! ~ Tudja ő jól, hogy inkább megfagy a bolttulaj, minthogy elkérje a többször felajánlott kabátot, pedig Yar gyorsan lekapná magáról, megóvva a vele lévő hölgy egészségét.
A csengettyű kellemesen tiszta hangja már a megérkezésüket jelzi, amint belépnek a meleg teaházba. Sóhajt is egy nagyot a kviddicses és beljebb tessékeli partnerét.
- Tudok itt egy jó helyet, de… azt valószínűleg te is ismered, járhattál ide régebben. Kérlek, válassz ülőhelyet, én addig hozok neked mondjuk egy epres teát – mosolyog rá, akit már magában eperlánynak hív. Nem hiszi, hogy ő az egyetlen, aki így nevezi Vikot, de rá kell jönnie, hogy teljesen illik rá. Sok mindene epres, sőt szinte már ő maga is egy hatalmas eper néha, de a legjobb értelemben. Hagyja a lányt melegedni, úgy gondolja a legmelegebb sarokba fognak ülni, ami el lesz szeparálva. Yarista ezt nagyon nem bánná, mert szeretne még közelebb kerülni a lányhoz, túlságosan is vonzó számára Viko, amit megsokszoroz a kviddics iránti imádata. A pultos boszorkány megérkezésével gyorsan letudja a rendelést, de amíg nem érkezi meg a felszolgáló követi a lány csinos sziluettjét, hogy tudja, merre menjen majd. Végül meg is érkezik Viko után és megvárja, amíg a lány leül, majd miután levette a kabátját és a sapkáját az epres kisasszonnyal szemben foglal helyet.
- Remélem, hogy legközelebb azért jobban felöltözöl, már így is aggódtam érted – szökik ki az ajkain egy apró feddés, azonban az ajkai mosolyra görbülnek, csak kedvességből mondta. Illetve, kissé előremenet a gondolataiban, kicsit többet képzel az ő szerepéről a lány életében, mint a jelenlegi állás. A szavait nem vonja vissza, de azért kissé elpirul.
- Egyébként, egyedül laksz? Tényleg, a bolttól messze, vagy a boltban? – a végén már nevet, nem hiszi, hogy a hátsó raktárban van egy díványa. ~ Már csak a forró tea hiányzik és bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 6. 22:11 | Link

Mrs. Rutherford

- A kapuk nyitva állnak a volt diákok előtt. Nálunk a házukba is ellátogathatnak, ha szólnak a házvezetőnek.-*Tette hozzá, mert időről időre megfordult náluk egy-egy régvolt főnix, aki a tanárait, barátait látogatta meg. Azt ugyan nem tudta, hogy a többi háznál hogy működik ez, de az Eridon barátságos hely és a házvezető is, bár az új helyettese kicsit furcsa. Ezzel azonban nagyjából le is zárták az iskolát érintő témát és áttértek a lényegesebb részekre.
Figyelmesen hallgatta az eligazítást, egyszerű, követhető és logikus dolgokat hallott, így nem okozott különösebb nehézséget az egészet szépen elraktározni a memóriájába. Csak egy-egy biccentéssel jelezte, hogy tudomásul vette és megértette, kortyolva a poharából. A felsorolt neveket szépen megjegyezte, bár olyan érzése támadt, ha a bemutatásnak megfelelően esetleg tegeznie kell az itt dolgozókat, lesznek még problémái. Mindenesetre, egyik már látott hölgy sem úgy tűnt, mintha emberevő hajlamokkal lenne megáldva, a recepciós pedig kifejezetten kedves és mosolygós volt.
Amikor Rutherford kisasszony keresgélni kezdett, tanácstalanul pillantott körbe, de a szomszédos asztalokon se látott sehol elcsaklizható könyvet - ebből leszűrte, hogy itt a pincér látja el ezzel a vendégeket, ezzel is kerülve az asztalok túlzsufolását és az egyéb kényelmetlenségeket. Kicsit sajnálta, mert tényleg kíváncsi volt a kínálatra, de ami késik, nem múlik.*
-Rendben.-*Bólintott, és a különleges tea összetételének hallatán szinte érezte is a fűszerek és gyümölcsök illatát - talán emlékeiből kúszott elő, mert valami megcsapta, amikor ide tartva a többi asztal közt szambáztak. A sütemény azonban teljesen elterelte erről a figyelmét.*
- És el is repül?-*Érdeklődött, mert lelki szemei előtt kirajzolódott, amint egy engedetlen süteményt kerget lepkehálóval és valahogy több, mint komikus benyomást keltett, ahogy a vendégek feje felett kaszál vele a levegőben, lábujjhegyen ugrálva az asztalok és párnák közt. A csokibékák ugyan többnyire nem okoztak ilyen gondot, de akadt már olyan, valószínűleg kakaótúladagolásban szenvedő brekkencse, amit csak sok rohangálás után sikerült elejtenie és ami az utolsó pillanatig ádázul küzdött.
A hölgy tovább gondolkodott, jobbára hangosan, majd hirtelen jelentette be, hogy alkalmazza, így első pillanatban azt hitte, félrehall.*
- Tényleg?-*Kérdezett vissza, szinte reflexből - nem sűrűn szoktak vele ilyen dolgok történni, de úgy tűnik, a pechszériája itt tört meg. Megkönnyebbült és mérhetetlenül boldog volt, pedig a dolgok neheze még csak most következik; mégis, valamiért mindig az első lépés tűnt a legnehezebbnek, amíg át nem gázolt az ingoványon. Ha utána már a szorgalmán és az akaraterején múlt a siker, akkor nem igazán lehetett eltántorítani, rengeteg erőt és időt áldozott arra, amit fontosnak tartott.*
- Kedden. Az óráim többnyire hétfőre és csütörtökre esnek, a többi napon pedig délelőttre, úgyhogy elég sokat tudok lejárni.-*Amikor az imént Zoey a munkaidőről ejtett szót, nem volt alkalma és nem is akart közbekotyogni, így most tért csak rá az órarendjére. Szándékosan nem vett fel sok tárgyat, mert tudta, hogy ez az év kritikus és számolt vele, hogy bár "az iskola az első", nem az lesz a legfontosabb. Ehhez kapcsolódott az utolsó kérdés is, ami előtt kicsit habozott, de jobb, ha az elején tisztázzák.*
- Ha a helyzet úgy hozza, szórakoztathatom a vendégeket illúziókkal? Csak apróságokra gondoltam...-*Talán túl sok ezt felhozni, de jobb egy egyértelmű tiltás, vagy egy hozzájárulás, mint ha esetleg rajtakapják. Számára kiváló gyakorlási lehetőség lenne, a hangulathoz is hozzátehetne itt-ott és senkinek sem ártana. Mégis, semmije sincs, amivel ezt bizonyíthatná, így megérti, ha nem nyeri el a hölgy tetszését az ötlet.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. december 6. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. december 14. 21:22 | Link

Yar
Rellon-Navine edzőmeccs után




Szégyen és gyalázat, a Rellon kifejezetten csúnyán és véresen játszott az első edzőmeccsen, a bíró pedig nagyon elnéző volt velük, hogy csak büntetődobásokkal "jutalmazta" a szabálytalankodásokat. A hozzáállás Vikonak egyáltalán nem tetszett egyik részről sem, ez most nem a sportról szólt szerinte, hanem arról, hogy mutassuk meg - mi vagyunk az állatabbak! Ha valamelyik testvérével nézte volna meg meccset, biztos kifakadt volna, és most is hisztiroham közben ecsetelné, mennyire elfajult ez a játék amíg nem volt itt. De mivel sem Amy, sem Kino, sem Doko nem ért rá vele megnézni a volt iskolája idei első meccsét... Nem mellesleg Yarista hívta el. Még a végjáték előtt, a büntetődobások közepedte, amikor az a furcsán ismerős sötét szemű lány nekiment a Navinés őrzőnek, akkor úgy döntöttek mind a ketten, hogy ideje indulni. Összeszedték magukat, és most lejőve a kastélyból, sétálgatva a Fő utczán emésztgetik a látottakat. A merengéséből (és a zavarából, mivel kettesben vannak most a fiúval), Yar ébreszti fel, mégpedig azzal, hogy a szívére venné, ha ő megfázna.
- Ugyan. Strapabíróbb vagyok a látszatnál.
Mosolyog a fiúra, de szó ami szó, gyorsan forró teába kell folytatnia a hideget, különben a végén még tényleg meghűl. A fiú gyorsabbra veszi a tempót, Viko tartja is a lépéseit.
Beérnek a teaházba, és a boltjával ellentétben, itt csengettyű jelzi érkezésüket. Rögtön körbe is nézne, mivel egyszer sem volt itt, de Yar beljebb tessékeli.
- Én nem...
Kezdene bele, nem is tudja hogyan mondja meg, hogy Zoey nem sokkal járt felette, miután elballagott pedig el is hagyta az iskolát, úgyhogy nem volt lehetősége ide eljönni. Yar lelép rendelni, Vikonak pedig most lehetősége adódik körbepillantani, miközben a mancsait melengeti. Megpillant egy sarkot, ami el van szeparálva és még üres is. Fülig elpirul, hiszen sejti, hogy a fiú erre a "jó helyre" gondolhatott. Yar még mindig a pultnál vár, a fiatal nő pedig hirtelen el sem tudja dönteni, hogy hova is üljön le. Biztos erre célzott a másik, de ez...
~ Nem randi, nem randi, nem randi....! ~
Ám mire észreveszi, már be is fészkelte magát a sarokba. Nem is telik el sok idő, Yar is csatlakozik, leveszi a kabátját és a sapkáját, majd vele szemben ül le.
~ Úristen, milyen izmos karja van. ~
Állapítja meg, amikor a fiú levedli magáról a rétegeit, de el is kapja a szemeit róla, nem akarja, hogy azt higgye a másik, hogy megbámulja. Meg aztán szerencse, hogy a kipirosodott arcát ráfoghatja a hirtelen hőmérséklet-változásra. Úgy tűnik, be is jön a dolog, Yar megjegyzi, hogy jobban is felöltözhetne legközelebb. Viko magában megkönnyebbül, szerencsére nem vette észre a másik, miért is vörösödött el.
- Sajnálom, siettem és... hirtelen nem tudtam felmérni a körülményeket.
Válaszol egy kis terelős dumával, a témához illik és legalább eltereli a gondolatait a "nem-randi" fogalmáról. A fiúnak kipirosodik egy kicsit az arca, amit a fiatal nő úgy fog fel, hogy szintén a meleg helyiségbe érkezés műve. Az ő esetében biztos.
- Igen, teljes magányban. Illetve most tervezek felvenni egy házimanót, hogy kicsit besegíthessen, valószínűleg ott lakna velem.
A szárhajtó következő kérdésébe belenevet, amire Eperlány is ugyanígy reagál.
- A boltban? Szép is lenne, közvetlenül a legdrágább ütők mellett, párnámként pedig egy-egy plüss-kvaff szolgálna. De amúgy nem jártál messze a valóságtól, a bolt felett van egy kis lakásom. Nem túl nagy, de otthonos.
Vonja meg mosolyogva a vállát. Használhatott volna tértágító bűbájokat, de nem akarja mágikusabbá tenni a kelleténél. Éppen elég neki, ami van, elvégre... egyedül lakik. Se kutya, se macska...
- Na, és te? Végzős létedre a kastélyban tengeted mindennapjaid, vagy téged is elcsábított a falu~ lakó ~?
Érdeklődik, a mondat végén pedig majdnem kimondta amit gondolt, de még szerencse, hogy nem tette. A kérdés jogos, hiszen nem egy olyan diákról hallott, aki leköltözött Bogolyfalvára szülőkkel, egyedül, akárhogy, mert megengedhették maguknak, hogy ne a többi diák között szorongjanak a körletükben. No persze Viko szerint ez csak különcködés, megvan a szobatársakkal élésnek is a hangulata, az ő esetében imádta a szobáját és a lakóit, soha meg sem fordult a fejében, hogy otthagyja őket. Hozzá kell tenni, hogy nem is volt olyan anyagi helyzetben a család, végül aztán mindenki elballagott és kiüresedett az EEB, azaz az Elborult Elméjűek Birodalma.
Lassan megérkezik a rendelés is, egy ismeretlen itt dolgozó hozza ki nekik a teákat, Viko mosolyogva megköszöni, aztán kiönti az ő kis adagját a kancsóból a saját bögréjébe.
- Te mit kértél?
Kíváncsiskodik, reméli, azért ezzel nem sérti meg a fiú magánszféráját. Közben kinyitja a saját kancsója tetejét, és a forrázott aszalt gyümölcs darabokból is pakol magának, majd ízesíteni kezdi. Mivel a kviddicsmeccsről beszélgetés végett jöttek ide ~ nem randi, nem randi, úgyse vagyok az esete és nem akarom, hogy ő is eltűnjön ~, ezért fel is kéne hoznia egy témát, de a feldobás nem az ő erőssége - elvégre terelő lenne. Csöndben belekortyol a teájába, megszeppenve javítgatja ki az ízesítését mézzel.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2013. december 14. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 30 31 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed