37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szalai Dominik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2014. január 21. 22:36 | Link

Gilbert


Mutatóujjam lassan végigsiklik az utolsó lap élén, könnyedén fordít egyet, majd lágyan az utolsó sorok utolsó betűire vándorol, és lassan körberajzolja azokat elnagyoltan, figyelmetlenül. Nem is kell rá függesztenem tekintetemet, hogy tudjam, milyen mondattal végződik. Ezerszer olvasott regény, öklét ezredszerre is bordáim közé nyomja, a levegő ezredszerre is bennem marad, mintha egyszerre fuldokolnék, és nem is akarnék többé lélegezni. Emlékszem, először tinédzserként vettem a kezembe, a Tata könyvtárából csentem el, pedig odaadta volna, ha szépen kérem, de fatalista életfelfogásomhoz még a lopás is olyan szépen illeszkedett, és arra is emlékszem, hogy messzire hajítottam magamtól az utolsó betűk után, mérges voltam rá, mérges az íróra, a történetre, a szereplőkre, a nyomdászra és kötőre, az eladóra, még Tatára is, amiért megvette, és nem vágta tűzre, amint elolvasta. Csak Annát mentette volna ki belőle, csak ezt a csontos gyilkost. A többit nem tudtam volna sajnálni, egy percig sem.
Pillantásom a szemközti falra esik, mely csupaszon bámul vissza rám, egy kép sok, annyit se tudtam kiakasztani rá, pedig hetek óta próbálom bontogatni a dobozokat – mindhiába. Nem mozdulnak. Késem hegyét a ragasztó alá csúsztatom, a kezem megindul, alig halad egy keveset, aztán mégis inkább végigheveredem a padlón, és a megszokott fáradtsággal fordítom tekintetem a plafon felé. Már az összes repedést ismerem, beléjük fúrom magam, és onnan nézek le az időnként átfutó fényekre, melyek végignyalnak a plafonon, és lecsorognak az ablakpárkányig. Sárgák, fehérek, szürkébe torzulnak, aztán eltűnnek, beleolvadnak a sötétségbe. Most madarak csivitelnek, énekesmadarak röppennek a kirakott madáretetőhöz, egymást hívják, magányosan dalolnak, se hó, se eső, se fagyott földek, csak ez a két évszak között rekedt szomorúság. Mintha a házra is rátelepedett volna, és rám is hártyaként tapadna.
Nagy nehezen ülőhelyzetbe tornázom magam, Édes Anna röpül, nekiütközik az egyik doboz sarkának, aztán tompán puffan a mélybarna hajópadlón. Letusolok, kávét főzök, kirángatok egy inget valamelyik dobozból, közben magamon érzem az üres szekrény méltatlankodó pillantását. Mintha minden egyes bútordarab, szembejövő ember, madárének azt kérdezné tőlem, mikor döntöm el, mihez kezdek ebben az üres házban. Koponyám belső falán karistol végig a sokadszorra feltett kérdés, dobhártyámon dobban a szív, vér préselődik gondolataim közé.
Sietve hagyom el a házat, a stóc tetején pihenő könyvet felkapom, meg se nézem, mi van ráírva, mert nem számít, mit viszek magammal, vagy egyáltalán hová megyek, a falak vészjóslón dőlnek felém, és éppen van elég időm, hogy bezárjam a bejárati ajtót, mielőtt maguk alá temetnének. Első lélegzetvételem hideg, késként hasít végig torkomon, ajkam egy pillanatra megremeg, aztán a kihalt utcán söpör végig tekintetem, és nem tudom megmondani, van-e nüansznyi különbség a tegnap reggel látottakhoz képest. Mintha az egész falu beleszorult volna saját ürességembe – az idő megdermedt, a gondolatok berozsdásodtak, sehol egy ember, egy ismerős arc, még a fák is mozdulatlanul sandítanak lépteimre.
Alig telik el öt perc – és ezzel együtt százkilencvenhárom lépés -, könnyedén belököm a teázó ajtaját. Se sapka, se sál, füleim kivörösödtek, torkom kapar, szememet csípi a falakat is átitató meleg. Kabátomat gyorsan lerázom karjaimról, gondos kezekbe adom, aztán a pult felé lépek, pillantásom végighordozom az asztalokon, a pult mögött álló fiún, csészéken és képeken.
- Jó napot...! Vagy nem is tudom, mennyi az idő... - karcos-rekedt hangomtól én is megdermedek egy pillanatra. – Egy... – fogaimat alsó ajkamba vésem, szemöldököm összevonom, homlokom ráncokba szalad -...hm. Mit ajánlana fájó, didergő torokra, átfagyott mellkasra, szignifikánsan megváltozott hangszínre? - Mosolyba rándul a szám.
Utoljára módosította:Szalai Dominik, 2014. január 21. 22:37 Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed