Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- A koncentrálás egy új játék megtanulásának a lényege, Agyaska. Azt hittem, zseni levitásként te is erre esküszöl, mikor tanulsz valamit. – Morran fel méltatlankodva, miközben újból átfutja a játékszabályok hatodik paragrafusának harmadik sorát. Érződik a frusztrációja, hogy ebben a nyomorult családi játékban képtelen egyből ráérezni a lényegre, de hát nem született Supermannek, hogy mindenhez értsen, sőt még Clark Kent sem volt egy Mindenható. Jelenleg viszont megalázó módon cseppet sem hasonlít a feje a fess és mindig nyerésre álló Clarkéhoz, sokkal inkább egy vergődő angolnával állítanák rokonságba egy kompetens zsűri tagjai.
- Jó jó, de mire? Azt mondod, figyeljek, oké, figyelek, de konkrétan mire? Vagy mik ezek a mezők? Jesus, itt minden olyan marhára magyarul van. Ennek mi a fordítása például? Mi ez a könyves burkolat, vagy betét, vagy mi? – Mutogat bőszen a takarékbetétkönyv jelére a társas tábláján, bár ez már szinte kétségbeesett mozdulat, hogy wtf, mibe csöppent bele? Persze a másik két levitás már fuldoklik a röhögéstől, s még akkor sem ülnek a szájukra, mikor Mihael roppant rondán rájuk néz, amolyan „helyben kioperálom a lépeteket” pillantással. Nem, itt már nem segítenek a bevett mozdulatok, gesztusok, ez színtiszta alázás innentől kezdve. És még akkor régen Vegasban hitte azt, hogy számított a Ninától elszenvedett, párszázezres dollárkülönbség pókerben.
Ráadásul a következő pillanatokat megkoronázni hívatott, hogy Sára és Miza kiröhögik elfordulva, de még Levente is becsatlakozik félrefordulva, rötyögve. Hát ez gáz, ez orbitálisan gáz. Úgy ül ott, mint egy szörnyen durcás ötéves, akitől elvették a maciját és mindjárt oda fogja verni magát a földhöz, ha nem adják vissza.
- Nem fogsz nyerni. Ez elvileg tiszta matek és valószínűség számítás kell legyen. Ha egyszer is elcsípem, hogyan lehet nyerni, megteszem, vigyázz. – Nos, mindez még talán meggyőző is volna (francokat), ha a végén nem csinálna egy „Hempf!” és oldalra fordulós, dedós mozdulatot a fejével, mint aki most nyilatkoztatta ki, hogy a homokozó az ő felségterülete. Mindazonáltal elég hamar visszatér a ringbe és nemsokára már ismét keresztbe álló szemekkel figyeli a játék alakulását aktív részvétellel egybekötve.
- Akkor most van elég zsém megvenni a családi ház telkét, ugye? Ami tizennyolcezer. Jó, de ez a leveles dolog azt mondja, kimaradok egy dobásból, vagy mi. Olvasd csak el. Nem értem, mit mond. – Tudni kell, hogy Mihael következetesen angolul beszél, illetve szörnyen rosszul és szörnyen erős francia akcentussal próbálgatja a magyart, de ez a nyelv úgy néz ki, meghaladja a képességeit. Ukránul is hamarabb megtanult, mint magyarul, ami azért elég sokat elmond a nyelv nehézségeiről.
- Amúgy... Lin hogy van? Mit csinál? - Próbál mellékes hangnemet megütni, de kiérződik, hogy komolyan érdekli a válasz. Mióta szétváltak, innen-onnan mindig megérdeklődte, mi a helyzet a lánnyal, mert noha tiszavirág életű kapcsolatuk volt, Lint tényleg közel érezte a szívéhez már az egész járást megelőzően is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mondhatom, igazán kedves volt; azt se mondta, hova megyünk, vagy ilyesmi, egyszer csak felkapott, amitől ismét felkavarodott a gyomrom - mondjuk azon a pár korty vízen kívül nem sokat tudtam volna kiadni magamból, bár nagyjából az összes epét kiöklendeztem az imént.
- Igazán kedves. - válaszoltam epésen (ha-ha) a súlyommal kapcsolatos megjegyzésre, égő gyomorral. Csak azért sem fogok szólni, mikor majd hánynom kell.
- És mi van az órával? - kérdeztem halkan, bár nem nagyon érdekelt. Csak ne az legyen, hogy szét lesz kürtölve ájulásom híre a suliban, meg hogy Dwayne Warren a karjaiban vitt be az irodájába, és utána három órára eltűntünk szem elől (ugyanis biztos, hogy el fogok aludni).
Ahogy beléptünk az irodába, és Dwayne lerakott a kanapéra - mennyivel kényelmesebb volt, mint a saját epémben feküdni! - ezernyi emlék tódult a fejembe, legfőképp Ombozival kapcsolatban. Erre mondják azt a Havi igézőhöz hasonló szennylapok, hogy "tovább kell lépned rajta", meg ilyesmi, de az a helyzet, hogy nekem ez nem ilyen egyszerű. Bár az lenne.
S ahogy szemügyre vettem az irodát - szemeim szúrtak a fáradtságtól - Noel illatát éreztem meg az orromban. Eszembe jutott, mikor odaadta a pulcsiját tavaly. Azt kell mondjam, eléggé szánalmas vagyok.
- Izé... aludhatok? - kérdeztem elhaló hangon. Két hete egy percet sem - azt hiszem, megvan a rekordom, és ennél sosem akarok többet kihagyni alvás nélkül. Az energiaitalok és kávék miatt csak még szörnyűbb az egész; nagyon sokáig zsongott a fejem, mikor rájöttem, hogy nem feltétlen ez a jó megoldás. - Kicsit elfáradtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Arra ébredtem, hogy egy fém valami landol az arcomon, és iszonyú büdös van.  Felültem az ágyban, vadul hadonászni kezdtem, sőt, még a pálcámat is előrántottam nagy sebtében. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, sötét volt, és büdös.
Aztán az agyam újraindult, eszembe jutottak a történtek. Körbefuttattam a pillantásom, s az ölemben egy fejjel lefelé álló hamutartót láttam meg, körülöttem pedig csikkek feküdtek elszórva. Egy aprót sóhajtottam, majd egy hatalmas ásítás közepette nyújtózkodtam. Úgy tűnt, igencsak sötét van odakint, s Dwayne barátunk nem tért még vissza irodájába, legalábbis a félhomályban úgy látszott, minden a helyén maradt.
Az órámra néztem, aminek betört a számlapja (valószínűleg akkor, mikor elájultam), s ki tudtam silabizálni, hogy kilenc óra körül van. Ami azt jelenti, hogy nagyjából tíz órát aludhattam.
A kis lelkem - már ha van ilyenem - igencsak megnyugodott erre a gondolatra. Az a helyzet, hogy még mindig baromi álmos voltam, de úgy voltam vele, majd kipihenem magam a Klubhelyiségben. Nyújtózkodtam egyet, és kibújtam a rám terített pléd alól. Tényleg Warren csinálta volna? Biztos, hogy nem álmodtam. Hiszen, ez nem olyan tematikájú, mint az álmaim - nem rémálom. Egyáltalán nem az. Pedig nekem csak rémálmaim vannak.
Összeszedtem a csikkeket, és egy-két próbálkozás után sikerült eltüntetnem a hamut. Kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, majd a két ajtó közül odaléptem az egyikhez, feltételezve, hogy a fürdőbe fogok belépni. Azonban nem így történt. A kilincset lenyomva egy raktárba érkeztem, amiben egy nem túl jó állapotban lévő matrac, és még pár holmi foglalt helyet.
Kíváncsi énemnek ellenállva becsuktam az ajtót. Ez nem az én dolgom, hogy Warrennek miért ilyen a szobája. Lehet, hogy valami hindu szerzetes. Magamban jót röhögtem ezen.
Tehát, bementem a szegényes fürdőszobába, kezet és arcot mostam. Keresni akartam valamiféle sminklemosót, de amint kinyitottam a szekrényt, rájöttem, hogy egy tipikus agglegénylakással állok szemben. Apró sóhaj.
Megkíséreltem kipakolni a cuccokat, s mikor ez megtörtént, tisztító bűbájjal kezeltem a polcokat majd a toalettet és a kádat is. Oké, hogy pasi meg a tanárom meg minden, de nem lehet koszos fürdővel élni, az egyszerűen undorító. Fúj.
Így hát, mire végeztem a fürdővel, s kijöttem, már lassan fél tíz fele járt az idő. Ó, nehogy azt higgye a professzor úr, hogy én kiteszem a lábam bárhonnan is takarodó után. Nincs az az isten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha hívják, akkor menni kell - az ő apró, mágikus csipogója  pedig nem sokkal dél után szólalt meg, jelezve, a minisztériumban szükség van rá. Hopp- hálózaton keresztül hagyta el a kastélyt, hogy az osztagához csatlakozva (Lénát pedig értelemszerűen hátrahagyva) Szegedre utazzon, ahol a halaszthatatlan begyűjtés várta. Talán hat óra elmúlt, mire végeztek, ő pedig egy fáradt, meggyötört sóhajjal végül visszaöltözhetett aurorból civilbe. Sűrű napjai vannak, sűrűk és fárasztók...
Hát egyáltalán nem csoda, hogy a nap folyamán egyetlen egyszer sem gondol a szobájában édesdeden alvó rellonos lányra.
Halkan oldalaz be az ajtón, vigyázva, nehogy felébressze a falon szunyókáló, házsártos portrékat. Mostanában gyakran gyűlik meg a baja velük, ha teheti, igyekszik észrevétlenül elosonni az irodájáig, megelőzve a balhékat és hisztériát. A kezét leejti a kilincsről, álmosan pislogva megfordul...
És épp csak kevés híja van, hogy nem kap szívinfarktust.
Egész testében összerezzen, a táska lecsúszik a válláról, valahol a könyökénél állapodik meg egy hirtelen rántással.
   -  Holy... Cyanne, a frászt hozod rám, aszittem már tökre nem vagy itt - arrébb oldalaz az ajtóból, a táskáját ledobja maga mellé - Különben mit csinálsz mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Jaj na ne mondd, ezzel mindenki tisztában van – forgattam a szemeimet. Hátradőlve figyeltem a prefektus minden mozdulatát, láttam, hogy nyerni akar és ez már annyira kikészíti, hogy azon csodálkoztam: még nem láttam az izzadságcseppeket legördülni a homlokán. Anya viszont mindig azt mondta, hogy ami késik, az nem múlik. Szóval akkor most minden vágyam lett Misit izzadva látni. Fantasztikus. Néha olyan idióta ötleteim támadnak, hogy az már szinte elviselhetetlen. És ha azokat valaki meg is valósítja, hát az már felér egy világvégével.
- Figyelj mindenre. Az oké, hogy csak a nőnemű egyedek képesek több mindenre figyelni, de neked most nem kell mindenfelé pislognod – csóváltam meg a fejem. Hát semmi újat nem mondtam, nem igaz? – Takarékbetétkönyv.
Smaragdjaim követték a rellonos ujját, ami végül erre a mezőcskére mutatott. Nem lehet könnyű neki magyarul beszélnie, néha még én sem értem a magyar nyelvet. Ehhez képest fel tudnék sorolni vagy hatot, ami könnyebb, mint az anyanyelvem. Vivi mondta mindig, hogy nehéz volt visszaszoknia, hiszen ő nem Magyarországon járt főiskolára, megszokta már, hogy angolul beszélgettek a csoporttársaival. Akkor persze nekem is angolul kellett vele kommunikálnom, akár hányszor jelentkezett. Most, hogy befejezte az iskolát és hazajött, nehéz neki magyarul beszélnie. Szóval akkor Mihaelnek sem lehet könnyű. Hm.
Az viszont – akár mennyire is gonosz dolog – roppant vicces, ahogy Morci Marci kiakadt. Ahogy a háztársamra nézem, láttam a kislány szemében a csillogást és a boldogságot. Vagy is már megérte leülni Misivel társasozni.
- Jézusom, kinek az elmebeteg ötlete is volt ez a büntetés? – pillantottam vissza Misire, aki éppen próbálta magát behozni. Újra megcsóváltam a fejem és az ablak felé pillantottam. Misi feje egyszerűen túl vicces volt ahhoz, hogy most a röhögéstől ne forduljak le a székről. A kint álló fákat néztem, amik lassan mozogtak a széltől, az ablak előtt pedig hirtelen felbukkant egy rigó, szárnyait verdesve csipoghatott egy kicsit, aztán tovasuhant.
- De jó lenne most kviddicsezni… – hangom halk volt, szinte suttogtam, szemeimet lehunytam és már csak a fiú hangjára nyitottam fel újra. Előredőltem a széken, hogy jobban lássam a táblát és a szabályzatot, amit Misi közben elém csúsztatott. A minikönyvet és a prefektus kérését figyelmen kívül hagyva a tizennyolcezerre koncentráltam. Végigpillantottam a táblán, a rellonos játékpénzére sandítottam és végül bólintottam. Hjaj, hosszú játék lesz ez. Karjaimat összefonva dőltem hátra újra a széken. Sáráék elhallgattak, ahogy Leen szóba került. Egy pillanatra én is lefagytam, az ablak felé pillantottam és sóhajtottam egyet. Levente pislogva felállt, házi feladatról motyogott és elsietett, Sára meg csak egyszerűen, magyarázat nélkül követte. Amint becsukódott az ajtó felálltam, az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.
- Elment – és ezzel ki is fújt, fogalmam sincs, hogy hova. Nem álltam hozzá olyan közel, mint például Runa, valószínűleg ő tudja, hogy miért. – Nem tudom, hogy miért és, hogy hova. Ismered Runát? Őt kérdezd, szerintem ő tudja.
Vállaimat megvonva fordultam meg és bámultam rá a rellonosra. Tudom, hogy miért kérdezte, mindenki tudott róluk a Levitában. Viszont a kérdésére nem tudtam volna válaszolni még akkor sem, ha ott rögtön felkötött és megkínzott volna. Nem, tényleg nem.


// Misi drága emlékkari lett, befejezetlen játék :<< //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mindössze néhány perc van hátra sötétedés előttről, engem már is megmerényeltek így órák után. Nem kis rohanáson esek túl, mire az egyik diák céltudatosabb tempót vesz fel és a céltalan rohangálás lassan a végéhez közeledik. Eléggé ideges tekintettel  vagyok ugyanis rászorulva arra, hogy az előttem mézesmadzagként elhúzott táskám után szaladjak. Nem kis ellenszenvvel követem tehát az előttem sistergő fiúnak a nyomát, mire aztán már fogalmam sincs hol, de egy társalgóba érkezek. Az alak pedig nagy nyugodtan áll neki kutakodni nálam, amire a lehető legridegebben reagálok. Odalépek hozzá és elkapom csuklóját.
- Mások holmijainak eltulajdonítása egyszerűen szánalmas. Hord el magad, amíg szépen mondom. - El is veszem tőle a táskámat, majd viszonylag még finoman tessékelem ki. Nem akarok egy légtérbe lenni egy tolvajjal, ráadásul egy olyan tolvajjal, aki után a fél iskolát átszaladtam. Kénytelen voltam, hisz számomra fontos dolgokat tartalmazó táskámat nem hagyhatom el. Kissé szaporább levegővétellel lépek az egyik míves asztalhoz és leteszem rá nagy becsben tartott cuccaimat. Magam felé emelem, és beletekintek a félig teli táskába. Azonkívül, hogy az összes jegyzetemet összekeverte, illetve némileg összegyűrte a turkálásával, minden megvan. Nem tehetek mást, kiszedek minden papírfecnit és pergament. Apránként kihajtogatom, nem törődve azzal, hogy ebben a társalgóban jelenleg nem vagyok egyedül. Ám a sors iróniája csupán, hogy az egyik ilyen pergamen kiszökik a kezemből, s egyértelműen a kandalló felé veszi az irányt. Tekintetem kiéleződik erre, mozdulatom ösztönös és reflexszerű lesz. Az iromány után lépek, majd megkísérlem elkapni azt. Keserűen húzom el ajkaimat attól, hogy a szemem láttára lobban lángra.
Miért kellett neki pont a kandallóba esnie? Visszamegyek az asztalhoz és válogatni kezdek, de a kép nem igazán áll össze a hiányzó elem miatt. Könnyen kitalálom, hogy mit sikerült szénné égetnem az előbb, de jobbnak találom nem felhúzni magam rajta. Elvégre is mindig számolni kell a random faktorokkal; majd valahonnan megszerzem ezt a jegyzetet. Néhány perc múltán, ahogyan rendezgetem soraimat, felfigyelek egy érdekes kisugárzásra, tőlem nem olyan messze. Nem vagyok egy végképp spiritiszta alkat, de nem nehéz felfigyelni arra, ha valakinek esetlegesen a látóterébe ültél. Felpillantok a fiatal srácra.
- Üdv! Ha esetleg te is kiszúrni óhajtanál velem, előre szólok, hogy kiszúrom a szemed a pálcámmal. - Aztán gúnyosan végig fut lágy vonalaimon egy gyengébb somolygás. - Csak vicceltem. - Nem a kedvesebbik fajta humoromat vettem elő. Mondjuk nem mintha létezne az a bizonyos kedvesebbik fajta. Mindenesetre most megutáltam a fiúkat egy időre, legalább is addig, még vissza nem áll a rend.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Spontán ötlettől vezérelve elkezdem beszámozni a jegyzetlapokat, hogy legalább később, ha összekeverik - vagy keveredik -, akkor ne jelentsen problémát a rendezés. Némileg felvonom szemöldökömet a srác nevetésére, mivel nem is igazán értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Egyáltalán nem a puszta kedvessgem vezérelt, és tényleg megtenném, ha ki akarna szúrni velem. Mondjuk biztos lehetek benne, hogy ezért kicsapnának az iskolából, szóval csak a kedvesebbik módon tenném ezt meg. Sóhajtok egyet, tekintetem túlságosan szigorúvá avanzsált eme gondolatokra. Kissé paprikás hangulatomban vagyok mindezek után, de kérdésére már elveszem a hangomból az indulatot.
- Csak megpróbálta. De így jár az, aki egy sportoló lánnyal szeretne kiszúrni. - Válaszolok neki némi szarkazmussal. Ám a további mondandójára azért egy neheztelő pillantást vetek. Túlságosan meggondolatlannak találom ugyanis, hogy csak így elárulja melyik évfolyamba jár. Így aztán akár a nevünket is világgá kürtölhetjük; nem mintha érdekelne bárkit is egy név. A magam részéről sosem ez alapján ítéltem meg másokat, ahogyan a házak sem tudnak akkora jelentőséggel bírni. Éppen csak, hogy elmerülök ezekben a gondolatokban, amikor a látszólag Eridonos diák kis pálca pöccintésére a kandalló tüze kissé megelevenedik. Páran érdekesen nézhetnek rám, hiszen egy moccanásnyira sem hat meg az ijesztő látvány. Komolyabb bajom is eshetne, ha közelebb mennék, viszont a rémülettel sem megyek semmire. Mint máskor, most is hamar rendeződnek a dolgok; ettől függetlenül megsimítom homlokomat.
- Gratulálok, majdnem sikerült felgyújtanod magad. Mit szólnál ahhoz, ha a pálcád nélkül segítenél? - Már csak azért is mondom ezt a megoldást, mert látszólag ez a fiú vonzza a katasztrófákat a pálcáját illetően. Még a végén valami ostoba indíttatásból rápöccintene az én értékes irományaimra, amik készségesen válnának hamuvá az utóbbiból kiindulva. Nem, ezt nem engedhetem meg neki; mert ha megtörténne, én biztos kiüldözném a világból. Tehát inkább csak felajánlom neki a békés segítség lehetőségét. Amennyiben pedig közelebb ül, hamar szemei elé tárulhat megannyi pergamen, amin cirádás, ámbár gyöngybetűket láthat.
- Mióta vannak nálad ezek a.. ?- Mutatok a kandalló felé, hogy jelezzem mire is gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kérdésétől kicsit felvonom szemöldökömet. Egy pillnatig sem állítottam, hogy úszó lennék. Igazából sosem kedveltem úgy igazán a vizet, de azért úszni még megtanítottak. Muszáj voltak az otthoniak, elvégre tengerpart melletti házban élve azért illendő úszni tudni. Nosztalgikus elmélkedéseimet viszont rövidre kell zárnom, ha ki akarok végre nőni a honvágyas állapotokból.
- Igen, vívással foglalkoztam otthon, sportszerűen. - Teszem utólag hozzá. Mondjuk hivatalosan sosem léptem fel, tekintve, hogy a szüleim mindig is óvtak a bajtól. Mindenesetre azért a lefizetett tanárok és meghívott ellenfeleknek meglett az eredménye. Mára már rendelkezek olyan mértékű önvédelemmel, ami hasznos lehet, ha éppen nem akarok pálcával hadonászni. Az Eridonost viszont látszólag nem lohasztotta le a gratulációm, amire nagyon sok mindent hozzáfűzni már nem tudok. Most vagy egy totál idiótával van dolgom, vagy ami rosszabb,  ő így normális. Nem tudom melyik megérzésemre hallgassak, de talább jobb nem is válogatnom a lehetőségek közül. Egyszerűen elmegyek e felett és válaszoloka kérdésére.
- A lustaság nem hozza el a pallérozott elmét. Témák alapján kell válogatni bűbájtant, mágia történelmet és bájitaltant. Ugye megtudod különböztetni ezt a hármat egymástól? - Kérdőn, ámbár mégis hűvösen nézek rá. Remélhetőleg azért ezt a hármat megbírja különböztetni, így aztán az olvasható írásomnak köszönhetően neki tud látni ő is. Úgy megközelítőleg kétszáz oldalnyi papír van itt, amik mind arra várnak, hogy összerendezzék őket. Azért nem minden keveredett össze, viszont ennek a negyede egész biztosan. Mélyen azért még átkozom azt az alakot, aki mindezt megtette, de később úgy is bosszút állok majd rajta mindezért.
- Bűbájjal felszerelt füzet? Hát én ilyesmikkel nem élek! - Teszem hozzá némileg cinikusan. Lehetséges, hogy neki lenne igaza, de ettől függetlenül én még mindig egy tradícionálisabb családból érkezem. A bűbájokkal felszerelt füzetek helyett jó minőségű tintával, pennával és pergamenekkel rendelkezem. Apám nem fél súlyos összegeket belém feccelni, ettől függetlenül a korral csak nehezen képes tartani a lépést. Ennek örömére - vagy hátrányára - sokkal gondosabban kell bánnom a dolgaimmal, ami azért sok időt elvesz.
- Lizbeth Parlay, Rellon. - Teljes nevemet elárulom neki, de talán az évfolyamos megjegyzéssel még ráérek foglalkozni. Mindenesetre legalább elárulta a nevét, így nem kell folyton úgy gondolnom majd rá, mint az a bizonyos Eridonos srác. Egyébként miért is kellene nekem egyáltalán rágondolnom? Láthatóan megforgatom szemeimet, majd tekintetem ekkor pálcájára téved. Kihúzom magam némelyest, majd közelebb hajolok óvatosan az említett tárgyhoz, hogy megvizsgáljam. Egyes szikrák kipattanásakor picit meghátrálok, de azért megpróbálom megtalálni a szemmel látható problémákat.
- Vagy a pálcának, vagy neked és a pálcának lehet baja. Voltál már ezzel pálcásnál? - Rendezkedem vissza a magam helyére onnan nézve a tovább a szóban forgó tárgyat. Nem igazán az én dolgom, mégis érdekel, hogy mitől jöhetett létre ez a szokatlan hatás. Ámbár láthatóan csak én vagyok így ezzel, a többiek mintha megindulnának kifelé. Ez lehetne a rossz omen? Nem törődöm vele. Egy szimpla Eridonos pálcájának megzavarodásától még nem fogok saron fordulni! Ellenben érdekel, hogy miért is lehet ez. Előveszem a saját fekete, ébenfából készült pálcámat, de az nem viselkedik így. Kicsit megforgatom ujjaim közt, aztán rámutatok vele a pálcájára.
- Reparo. - Varázspálcán még nem alkalmaztam ezt a bűbájt, de kíváncsi vagyok, hogy hatással lesz- e egyáltalán rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Általában határozott és magabiztos vagyok, olyan ember, aki tudja mit és hogyan akar. Most mégis eléggé esetlennek érzem magam, és ez természetesen Brandonnak is feltűnik. Éppen továbblépnék kritikáján azzal, hogy egy könyv megírása a nyugodt szobában teljesen más lapra tartozik, mint a mi nem éppen szokványos helyzetünk, de ekkor előveszi a könyv egyik példányát. Nem kell sokat agyalnom rajta, mit szeretne, azt is mondhatnám, hogy ez egy sokkal ismerősebb szituáció. Pár kedves szó, és a fiú neve alá odakanyarítom az aláírásom, majd visszaadom neki a kötetet, és folytatom a tájékoztatást. A kommunikáció kezd gördülékenyebbé válni - bár én még koránt sem vagyok a szokott felszabadult - közben egyszer még a krétáját is megjavítom a pálcámmal.
- A tengernél nem csak a mennyiség a fontos, hanem az is, hogy hullámzik, mozog, közelebb jön, majd távolodik. A legtehetségesebb hydromágusok mind az óceán vagy a tenger mellett tanulták meg a képességük használatát, mert ezek a nagy kiterjedésű vizek, olyan élő szervezetek, amik tökéletesen leképezik a víz elem tulajdonságait. Csak figyelve a tengert is sokat lehet tanulni - magyarázom úgy akárha órán lennénk, és közben számomra észrevétlenül elkezdek feloldódni, persze még nem teljesen, hiszen hátra van a bemutatóm, amire hiába gyakoroltam sokat, nem biztos, hogy úgy fog sikerülni, mint szeretném.
- A gyakorlati képzés a te órarendedhez lesz igazítva, na meg persze az én elméleti előadásaimmal sem ütközhet, illetve a többi tanonc óráinak időpontjaitól is függ, de én akár hajnalban is felkelek, vagy akár késő estig fennmaradok, ha neked úgy felel meg. Hetente egyszer azért nem ártana összeülnünk, de havonta háromszor mindenképpen. A képzés alapból három évig tart, a végén vizsgát kell tenni. Ha túl sok órát kihagysz egy évben, vagy éppen nem fejlődsz úgy, hogy elvárható lenne, természetesen bukni is lehet, de csak a végső esetben. Ha minden jól megy, fokozatosan egyre jobban fogod tudni irányítani az elemed, egyre több mindent fogsz tudni megvalósítani.
A bemutató előtt kicsit elbizonytalanodom, mert nem tudom, mennyire jó ötlet. Persze bízom Johnban, de még sosem voltam Brandonéhoz hasonló helyzetben, nem is ismerem a fiút annyira, hogy tudjam, hogyan fog reagálni. Azt sem tudom, sikerül-e, viszont meg kell próbálnom, Brandon is erre kér, vagy legalábbis szeretné, ha kevésbé látszana rajtam, mennyire furcsán érzem magam ebben a helyzetben.
Megkérem, hogy tartsa felém a tenyerét, és amikor megteszi, egy ökölnyi vízgömböt idézek bele.
- Kérlek, szorítsd meg finoman!
Olyan érzés lehet, mintha egy vízzel telt lufit tartana a kezében. A gömb belsejére koncentrálok, majd a közepéből kifelé indítok egy kisebb lökéshullámot, majd egy újabbat. Hamarosan a lüktetés folyamatossá válik, akár a szívdobogás. Hagyom, hogy egy darabig érezhesse az apró mesterséges szívet a kezében, majd lecsillapítom a víz mozgását, hogy újabb, másféle vibrálást indíthassak el benne. Ez az, amit igazán mutatni akarok neki: a hangrezgéseket utánozva egy rövid dallamot játszok el a vízen. Nem olyan, mintha valóban hallaná, ez egy teljesen másféle érzékelés, ugyanakkor ténylegesen érezheti a zenét. Mivel a hegedű hangja miatt veszítette el a hallását, fogalmam sincs, hogyan reagál erre, de úgy érzem, fontos neki megmutatni, hogy az eleme sok dologban kisegítheti akkor is, ha végül a gyógyítók nem tudnak javítani az állapotán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Általában jól eljátszogatott ő magában, nem igényelte sem az elismerést, sem a közönséget, melytől megkaphatta volna, és egyébként sem nagyon vette volna észre, hogy nézik, miközben játszik. Persze egy nagy stadionban más lett volna talán a helyzet, de ilyesmi eszébe sem jutott.
De azért persze örült, hogy most kapott egy kis szóbeli vállveregetést. Azért jól esik az, még akkor is, ha az embert kicsit se érdekli, hogy ki mit gondol róla. Mondjuk az arcán végighúzódó vigyor inkább szólt a srác tervének a gitár megfújásával kapcsolatban. Tetszett neki ez a bajtársiasság, annak fényében, hogy nem is ismerte még őt. És a meglepetésekkel sem volt baja, így aztán...
- Ó nemár! - kacagta el magát, miután a félbehagyott dalt vallomás követte. Naná, hogy az övé a gitár!
- Köszi szépen! Hagyod itt nekem, hogy azt tervezgessem, hogyan lopjam el a gitárod - mondta még mindig nevetgélve. - És melyik átkokat szórjam rád a menekülés közepette?
Elvégre izgalmasnak kell lennie, az úgy unalmas lenne, ha simán elsétálna vele.
- Ú várj, előbb áruld el a neved. Ha majd a jövőben fenyegető leveleket kapok, legalább tudjam, hogy a gitár miatt van.
Miközben csacsogott, és nevetgélt, azért nem hagyta unatkozni az ujjait, és egy egyszerűbb dallamot pengetgetett, de a figyelmét most a hangszer tulajdonosán hagyta. Szórakoztató volt a helyzet, szóval megérte neki szentelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem lehetett nem észrevenni, hogy az ügyeletes „énvagyokalegjobbcsajmiértnemfigyelszrám” leányzó, nagyon kihívó módon vetette észre magát velem. Magamban elmosolyodtam, de egyébként pedig csak a szemöldököm húztam fel, és adtam neki egy kezdőmondatot, hogy megnyugodhasson a kis lelke. Észleltem a jelenlétét. Csak hát nekem más dolgom van. Van ilyen nem? Esetleg szabad mással foglalkoznom is, á, mindegy…
- És mire hajtasz „nemhófehérke”? – nyilván rám, de a világ és az én sajnálatomra már el vagyok jegyezve. Líra a megmondhatója, hogy mennyire örülünk mi ennek, nagyon vágytunk erre, szinte kívántuk a másiknak, hogy ez összejöhessen. Csak éppen más emberekkel, nem velünk. De egyelőre játszom, amit kell, és tartom magam a dologhoz, bármennyire is fáj nekem ez.
- Abból. Azt jelenti, hogy nem az alantasabb körökből – bár tudom, hogy ez is nézőpont kérdése, és lehet, hogy ez a csaj is az én értékrendemet követi, de a lényeg az, hogy én tudom, hogy ki-kicsoda és ki méltó arra, hogy egy levegőt szívjon. Viszont még mindig ismerős ez a szőke, és ez bizonytalansággal tölt el azzal kapcsolatban, hogy mikor szóljak be neki, esetleg megkapja a kijáró tiszteletet, amiért láthatólag az egész parolázás elindult.
- Egy Neviczky, hmm. Akkor azért voltál olyan ismerős. Farkas Zétény – felállok hát, egy halvány mosolyt dobok neki és kezet is nyújtok. Ha esetleg elfogadná, még egy kézcsókot is kap, egy igen udvariasat, nem úgy, mint Lyra. De az egy másik történet, és az más miatt volt, nem a Black család méltóságához volt igazítva. Igen, a Neviczky-k is egészen jó nevű család, szóval a Hófehérkével olyan nagyot nem is tévedtem.
- Téged miért száműztek ide? – teszem fel az elég kézenfekvő kérdést, miközben visszaülök a helyemre. Most össze kéne hasonlítanom Lyrával, hogy kaphattam volna jobbat, de nem tudnék objektíven dönteni. Ahhoz egyikükhöz sem kéne, hogy legyen közöm, így csak marad a sóvárgás a szabadság után. Meg az után, hogy Lyra egyszer nézzem rám normálisan, mert nem olyan jó vele annyit találkozni, amikor adja a fapofát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bah, olyan bunkó vagyok! Lábujjaimat behajlítom a takaró alatt, hogy elterelje a figyelmemet a beszólásomtól. Régen volt erre kifogásom, beszéltem. De azért leírás közben elgondolkozhattam volna rajta, hogyan kéne beszélnem a jövendőbeli tanárommal. Ő aláírja a könyvem, szemem átsuhan átvételkor a szavakon, de sietve elteszem, és tovább olvasom. Érdekes érzésem van a képességemmel kapcsolatban. Olyan, mintha nem lenne vele minden rendben, mint amikor valamilyen tárgyból az embernek hibás van. Az olvastam, hogy rengetegen először megrémülnek az erejüktől, van, aki próbálja elfojtani. De valami mintha ellentétesen működne nálam. A lelkemet magához hívja a víz, akár a tengereket a part… Bár az a holdtól van. Mindegy, szóval erős a kötődésem a vízzel, ez cáfolhatatlan. Ujjaim, amikkel a puha matracon támaszkodom belemélyednek a szövetbe, ahogy elolvasom, a legnagyobb hydromágusok a tenger mellett tanulnak. Izgatottan bólogatok az elmondottakra, majd elkezdek írni a megjavított krétával.
„Lenne egy kérdésem. Azt olvastam, hogy a víz nem árthat rám. – ezt gyorsan letörlöm, és kijavítom. – a hydromágusokra. Akkor, ha egy hegy tetejéről a vízbe ugrok nem lesz semmi bajom? Ha lemerülök a Mariana árok legmélyére, nem fog összeroppantani a víznyomás? Ha tengervizet iszok, nem halok bele? Ez egy kicsit hihetetlennek tűnik számomra, akármennyire is tanultam eddig a tárgyat, csak elméletként fogtam fel.” megrázom a kezem, hogy a bele álló görcsöt eltüntessem. Sosem szerettem krétával írni. Morcosan törlöm bele kezem egy kendőbe, ami összegyűrve az ágyam melletti asztalon hever. Próbálok kedves lenni hozzá, és úgy látom hat.
„Az igazság az, hogy napi négy órát gyakoroltam a zenét. Jól sejtem, hogy nem lehet ezt az űrt kitölteni teljesen az elemi mágiával? Vagy tud nekem ennyi feladatot adni, amit meg is tudok oldani?” Írás után odatartom neki. Figyelem, ahogy a homlokát enyhén ráncolja olvasás közben. Mostantól igyekszem nagyobb betűkkel írni. Létrehoz kitartott tenyereimhez egy vízgömböt. Félve hozzáérintem ujjaimat, s mintha reagálna rá, apró fodrozódások indulnak körbe a felszínen. Lassan lüktetni kezd a folyadék. Tátott szájjal csodálom a jelenetet.
- Mintha élne. – most nem írom, lefeledkezem magamról, és mintha az ökölnyi vízlabdának suttognám volna az egészet. Elkezd vibrálni az egész. Egy kissé megijedek a dologtól, hiszen magára a hangra emlékeztet az egész. Elkapom a kezem, mintha tűzforróvá válna az egész. A pillanatnyi rémületem a vízen is megmutatkozik, ugyanis egy szívdobbanásnyi ideig másfélszeresére növekedik, de szerencsére nem tovább, hiszen tapasztalt tanárom uralja a helyzetet. Magamra nézek, nagyot sóhajtok, majd újra hozzáérek. Érzem a hullámokat, de már nem rettegek tőlük.
A víz mostantól hozzám tartozik, nem szabad megrémülnöm tőle semmiképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léptek mögöttem. Azonnal megpördültem, s Warrent láttam meg magam mögött; pillanatnyi ijedtségem szertefoszlott, ahogy megfogtam a fogkefés poharat és a fogkrémet, és gyorsan beraktam a fürdőbe, mialatt hozzám beszélt.
- Bocsi, most keltem fel nem rég... és gondoltam, kitakarítom a fürdőd, ha már itt vagyok. - vontam vállat lazán. - Nem bírom elviselni a koszos fürdőket.
Mikor rájöttem, hogy kapásból letegeztem - valószínűleg az álmosság miatt egyébként -, még egyszer megrántottam a vállam, hogy eltereljem magamban erről a figyelmet. Nem fontos. Adjon csak érte büntetőmunkát.
- Tényleg csak fél órája keltem maximum. De nem szeretnék este a folyosón lófrálni. Házirendellenes. - apró félmosolyt küldtem felé, és alig észrevehetően vontam fel a fél szemöldököm. - Nem szeretnék büntit kapni.
Bájosan pördültem egyet, és visszavittem a szappant is a helyére. Ahogy a kis fürdőre néztem - a törülközők gurigákba hajtva feküdtek egymáson, rend volt -, eskü, egészen otthonos hatást keltett a helyiség. Azt hiszem, szegény kislány nem nagyon érezheti az otthon melegét Dwayne házában, főleg, ha csak fele olyan kupi van, mint a matracos szobában.
- Ja, remélem nem zavar, hogy rendet raktam. - mondtam még mindig kicsit álmos hangon. - Azért próbálj vigyázni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A táskát végül tovább engedi, hogy ledobja maga mellé a földre. Az súlyos puffanással dől el a padlón, a tartalma jól hallhatóan összedől. Ám ebből ő láthatóan egyáltalán semmit sem vesz észre, a megrökönyödése minden szabadon álló idegsejtjét lefoglalja most. Lassan sétál beljebb a fürdőbe, úgy, mintha most először járna itt.
A mocskos bakancsa pedig maszatos lábnyomokat hagy utána.
Az arcára egyszerre minden kiül. A szája kissé elnyílik, még csak meg sem próbálja leplezni az abszurd helyzeten felül érzett csodálkozását. A szeme az összegöngyölt törölközőkre, a tisztára pucolt tükörre, a kádra siklik, majd vissza a lányra. Ha az ember lánya kicsit jobban figyel, szinte hallhatja az agyában eluralkodó csöndet, ahogy a fogaskerekek hiába kattognak, mégsem képesek összerakni a képet.
   -  De te most...
A zsebébe nyomja a kezeit, zavarodottan lép egyet hátrébb, hogy kiessen a tükör látőteréből, így ne kelljen szembenéznie saját, szánalmasan festő alakjával.
   -  Te most kipucoltad a vécémet...? - összébb húzza a szemét cseppet - Hol a csapda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szívleli ő a gyengélkedőt, a sok betegecske diáknak azonban kijár minden segítség. Tartja ő legalábbis, a maga nemében is próbálkozik, de nem lépett gyógyítói pályára sosem, nem az ő világa jó neki a katedra, na meg a sárkányok. Az örök szenvedélyek. Viszont az utóbbi időben nem egyszer vette már észre magán micsoda empátiával és felelősségérzettel pátyolgatja itt a fiatalokat, nem is volt kérdés tehát, hogy Ádikának segíteni akar majd, nem pedig büntetést osztani rá.
- Ez normális reakció, ő csak vigyáz itt mindenkire, ez a dolga. Na jó.. megsúgok valamit, talán egy kicsit komor és ókori a felfogása is, de csak jót akar.
Egészen halkan, kicsit kuncogva tette hozzá a második mondatot, miközben igyekezett a fiúcskának mindenben a segítségére lenni. Cipők kész, ruha megvan. Hm-hm, talán útra készek. Pillanatnyilag nem látta sehol a gyógyítót, így egy pergamenre gyorsan ráfirkálta még utolsó mozzanatként, hogy vele van az eridonos, nem szökött el, és időben visszajönnek. aztán kézenfogta őt és elindult vele, egyelőre céltalanul, de várva, mit is szeretne.
- Hát, nem is bánom annyira, hogy már nem szeretnél. Bár van fent több kedves ismerősöm is, nem vagyok annyira otthon a dologban, csak unatkoznál ott mellettem.
Vallja meg őszintén, miközben lassan battyognak a folyosón, kipillantva pedig boldogan tapasztalja, hogy az idő sem annyira szörnyű szerencsére. az ötlet pedig meglepte, de elmosolyodott, maguk elé figyelt, hiszen duplán szükséges volt ez most, aztán végül kedves és csilingelő hangján fordult hozzá.
- Rendben, menjünk a vízeséshez, de nem leszünk sokat a víz közelében nagyon, mert ott hűvösebb van, és te sem szeretnél biztos plusz napokat az Indián bácsival.
Ó, micsoda anyai mondandók, csodálkozik néha az ember, hogy viselik mégis ilyen jól tőle a dolgokat, hiszen a maga módján azért elég határozottan tudja előhozni a kéréseit. De lehet csak nem is igazán ellenkeznének, de, hogy most is így van-e még nem tudja.
- A tesód járt bent nálad mostanában? Nem találkoztam vele órán érdekes módon.
Nem tartozik a legszigorúbb tanárok közé, mégis érdekli azért, merre is császkálnak a fiatalok, persze nem tervezi megbüntetni, ahogy azt sem, hogy felelősségre vonja, de talán Ádikánál volt, az meg azért Emma számára egy bocsánatos bűn abszolút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ott, hogy te fogod felnyalni a padlót, ha összedzsuvázod. - mutattam a szörnyű lábnyomokra a tiszta padlón.
Most mondjam azt, hogy megesett rajta a szívem? Itt van egy kislánnyal egyedülálló apaként, azt se tudja, fiú-e vagy lány, ha tiszta fürdő fogadja, és rögtön a csapdát keresi - tudom, durva, de mégis csak van lelkem, és az itteni helyzeteket látva késztetésem volt jót tenni.
Azt hiszem, ez kifújt karácsonyig.
- Látszik, hogy auror vagy, rögtön a csapdát keresed. - fintorogtam. - Nincs csapda, érted? Gondoltam, jó arc leszek.
Egyébként tényleg elég érdekes dolog ez nálam. Van, aki kedvességből és udvariasságból nem hangoztatja, hogy ortó a mosdó, van, aki fintorogva teszi be a lábát; én az az ember vagyok, akinek ha nem tetszik valami, nagyon nem tetszik, akkor azt megoldja. Gondoltam, hátha itt kell éjszakáznom - mondjuk nem tudom, mi ilyenkor a hivatalos eljárás, de nem is érdekel -, meg amúgy is... a kislány biztos jól érezné magát, ha látná ezt, bár nem tudom, milyen gyakran van itt. Meg az apja is tanulhatna belőle, hogy milyen érzés belépni egy tiszta fürdőbe.
- Ja, mellesleg, le is fürdenék, ha nem gond. A Rellon fürdője elég gáz szokott lenni általában. Főleg ilyenkor. - szemet forgattam. - Tuti, hogy már összemocskolták.
Megvető pillantást küldtem Dwayne cipője felé, amolyan "ennyi értelme volt takarítanom"-félét, majd kiléptem a fürdőből, hogy Warren mindent megcsodálhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rögtön felpattant, amikor meglátta a balesetet. Gyilkosságot?
A levitások durván játszottak: kipécézték a fogót, és mindenáron le akarták szedni. Taktikának nem utolsó, de azért meglepő volt, hogy a szfinxek háza ilyenre vetemedik. A Rellontól nem vár mást az ember. Az agresszív játék megspékelve egy kis öngyilkos heroizmussal eredményezte azt, hogy Luca az oldalába kapott egy gurkót. Esélye sem volt.
A lány még földet sem ért, Erik megindult, és fellökve néhány a sorában ülőt ledobogott a lelátóról, onnan futva igyekezett a gyengélkedőhöz, ahová feltételezte, hogy a terelőcskét vitték. Valóban oda került Luca, de persze Eriket nem engedték a javas körül lábatlankodni, míg az dolgát végezte. A fiú ügyefogyottan visszasétált a kviddicspályához, de már csak a lépcsőnél állva nézte végig a meccs további részét és a Levita győzelmét, aztán elsőként lépett le a fele ünneplő, fele csalódott tömegből. A gyengélkedő még mindig zárva volt a látogatók elől.
Már nem emlékezett, mit művelt egész délután, míg végre beesteledett. Csak remélhetjük, hogy valamelyik tantárgyából volt korrepetáláson az eridonos főokosnál, ugyanis a hajtósrác majdnem mindenből bukásra vagy elégségesre állt.
Leszállt az est, és valami sokkal különlegesebb esemény is vele együtt: Erik első szabályszegésének holdjára virradtunk. A mackós alkatú ötödikes, a lopakodás művészetének megszégyenítője valami csoda folytán (vagy az ünneplő, esetleg lusta prefektusoknak hála) senkivel sem találkozott egész úton a kórteremig.
Nem esett nehezére a bejutás, de az ablakokon beszűrődő halvány esti fényben beletelt egy kis időbe, míg keresettjét meglelte. Az utolsó függöny mögött pihent a lány, csukott szemmel. Erik amennyire tőle telt, halkan odalépett hozzá, és óvatosan, mint egy porcelánmadárkát, nagy kezébe fogta a kis kezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem is olyan erőtlenül szorított vissza Luca, mint ahogy Erik számított volna rá. Terelőkéz.
- Én - suttogta Erik Luca kérdésére, ezzel biztos sokat segített.
- Erik - tette hozzá még mindig suttogva, mikor ez neki is leesett.
- Jól vagy? - kérdezte egyszerre a lánnyal. Aztán egyszerre vártak. Végül a fiú belekezdett.
- Jól vannak, nem történt semmi baj, miután leestél. Az új terelő is becsülettel küzdött.
Két mondat egymás után! Erik, ez igen! Mi van veled?
Á, ne higgyük, hogy hirtelen belevaló Disney-herceggé változott. Ezen a ponton eszébe jutott, hogy Luca kezét fogja, és gyorsan el akarta rántani a sajátját. De hát a lány az övét szorította, és milyen kínos lenne az a pillanat is. Hát a fiú mintegy véletlenül ottfelejtette mancsát. Egy apró kis simításra is vette a bátorságot a hüvelykjével a finom kézfejen.
Luca az eredményt tudakolta. Az eridonos arckifejezésében benne volt a válasz, mielőtt kimondta volna.
- 170-40 a Levitának - motyogta gyászosan, már amennyire gyászos hangot tud megütni egy motyogó ember. Eriket birkatürelműnek, egykedvűnek ismerhetik, de a kviddics valami olyan, ami olykor kihozza belőle az indulatokat. Például csak a kviddicsvereségek miatt tud bosszankodni, ezért nagyon is megérti, milyen rossz lehet Lucának úgy feküdni összetörve a gyengélkedőn, hogy még csak nem is nyert a csapatuk. De legalább megmentette a fogót. Még ha őrült ötlet is volt ez.
Szeretné azt mondani, hogy nincs veszve semmi, de a Navine majdnem 150 ponttal le van maradva. Ha az Eridon megveri a tabella élén álló Rellont, akkor is 340 pontjuk lesz legalább, és képtelenség hogy a sárgák több, mint 15 gólt dobjanak az utolsó meccsükön a Rellon ellen.
Ehhez bezzeg van esze a srácnak. Mugliismeretből brillírozna ennyire.
Inkább nem szól semmit. A következő meccs az Eridon-Rellon lesz, és Eriknek gyomorfájása van, ha csak rágondol.
Nem tudja mit mondjon, pedig nagyon szeretne szórakoztató lenni... talán itt az ideje elbúcsúzni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még őszintén felháborodni is elfelejt a lány bicskanyitogató hangnemén, helyette legszívesebben röhögne. Látott már abszurdumot ez a szoba, ám a mostani jelenet bizonyára bármelyikkel versenyezhet szürrealitásban. A lány haja meglibben, ahogy elsétál mellette, ő utána fordulva követi a tekintetével, késve fogva fel a szavait.
   -  Mi? Nem.
Fürödni. Itt. Nála. Egy lánynak. Na nem, az teljesen maximálisan kizárt. Ha Cyanne hosszabban tanulmányozná az arcát, a vonásaiban bizony felismerné az értetlenség feltörekvő pánikját. Oda nem illő gondolatok teljes sora fogalmazódik meg az agyában, kezdve azzal, hogy eleve nem kellett volna idehoznia, ha mégis, akkor nyomban ki kellett volna dobnia innen, amint a lány képes megállni a saját lábán. Eleve szabályzatba ütköző, hogy egy alapszakos lányka ebben az irodában legyen a takarodót követően, hát még az hogy hiányozna, hogy le is zuhanyozzon nála. Hiába vannak ugyanis lehallgatást gátló bűbájok az irodán, abban biztos, hogy egy ilyen sztorit a portrék mindenképp kiszagolnának.
Követi a lányt az irodába, a fürdőszoba ajtaját egy egy rántással csukja be maga mögött.
   -  Ha jobban vagy, akkor mehetsz is. Tökre visszatalálsz meg minden és fürödj, ahol akarsz. Különben meg nem vagy mocskos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nagyon vicces, ahogy Warren hozzááll a Házirendhez, meg úgy alapjáraton mindenhez. Furcsa egy ember, mintha limitált lenne a látóköre bizonyos dolgokban, mint például az adok-kapok dologban. Reakciója nyomán csak egy mosolyra húztam a szám. Ha Dwayne azt hiszi, levakarhat, akkor nagyot téved.
- De Dwayne, én nem mehetek ki takarodó után az irodádból. - közöltem komor hangon. - Nem szeretném kirúgatni mindkettőnket.
Tekintetem afféle szemrehányást tükrözött, azt sugallta: "hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!". Végül egy sajnálkozó vállrándítás és fintor kíséretében indultam el "hol vannak a törülközők" felkiáltással.
Végül a kanapéhoz mentem, ahol a táskámat hagytam - Dwayne pedig mögöttem jött, mint valami kiskutya, úgy magyarázott. Turkáltam egy kicsit a hátizsákomban, majd elővettem a fogkefémet és a fésűmet. Ahogy éppen készültem felkötni a hajam a fürdéshez, hátrafordultam, s a művelet alatt reagáltam Dwayne szavaira.
- Nem azért fürdök, hogy ne legyek mocskos, hanem hogy rendben legyen a közérzetem. Miért, sajnálod a meleg vizet, vagy mi van? - kérdeztem összeráncolt homlokkal. - Nyugi, nem lesz kék a kádad a hajamtól.
Röpke sóhaj szaladt ki a számon. Vékony dzsekimet a pokrócra dobtam, majd nekiálltam matatni a táskámban, s közben hallgattam, ha esetlegesen beszélt volna hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A léptei lassulnak, ő pedig végül megáll. A kezei visszacsúsznak a zsebébe, hogy megállítsa az ideges babrálását. A tekintete a lány tarkóján marad, aki idő közben a táskájában kezd el matatni, olyan egyszerűséggel, mintha legalább is otthon lenne.
Az orra alatt motyog valamit az anyanyelvén, kiszáradt szájjal kapja el a tekintetét a haját igazgató lányról. Nem ismeri behatóan a házirendet, így csak valahol sejti, hogy mindez egyáltalán nem helyénvaló. Talán, ha egy véletlenül erre járó kollégája erre járna és belépne most, ha nem is azonnal börtönbe, de szinte biztos, hogy az igazgatói szobába kellene mennie pusztán azért, mert Cyanne takarodó után itt van. Ebben pedig még nincs is benne, hogy konkrétan azt tervezi, meztelenre vetkőzik és megfürdik nála...
   - Hmmmmph...
Az ajtót bámulja, végül csak bólint egy nagyon aprót, még mindig nagyon bizonytalanul. Így múlik el a világ dicsősége, Dwayne Warrent bizony ennyivel sarokba tudja szorítani egy lány.
   -  De azért kapkodd magad, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne hümmögésére egy hatalmas szemöldökfelhúzást produkáltam - ugyanis nem hittem, hogy Dwayne fél órán belül leakad erről a témáról, de mégis. Csak beleegyezett.
Nem hittem volna, hogy egy auror ilyen könnyen befolyásolható.
- Ó, nem kell aggódni, húsz perc alatt megvagyok. - jelentettem ki egy kedves (de tényleg kedves, nem az a vicsorféle) mosollyal. - Törülközőt esetleg kaphatok?
Kissé kócos hajam egyelőre ujjaimmal próbáltam jobb belátásra téríteni, majd mikor láttam, hogy lehetetlen vállalkozásba fogtam a fésűt alkalmaztam. A fogkefét a térdeim közé szorítva hajtottam le, hogy aztán az előre hulló hajamon végigcibáljam a fésűm. Mikor hirtelen hátradobtam loboncom (olyasmi ez egyébként, mint a nyál filmekben a tengeres jeleneteknél a bikinis nők), az a derekamnak csapódott. Miután kissé felborzoltam, ismét előrehajoltam, s - ezúttal sikeresen - felfogtam a hajam.
- Meg lehet, hogy valami pizsama sem ártana. Szoktam hordani magammal tartalék pólót, de ma reggel annyira fáradt voltam... - forgattam meg a szemem. - Nem is értem, miért.
Visszadobtam a fésűt a hátizsákba, majd tovább kezdtem matatni. Hol lehet...?