Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jó reggelt kívánok, kedves! Na, nem mintha ezt hallotta volna reggel, de azért annál szívélyesebb első pillantásokra számított, mint amit kapott, valamelyik lány kellően feldúlt állapotban hadonászott a ruhákkal és fennhangon szidott valami Ákost. Ákos, Ákos, Mákos… tészta! Nem valami sütemény… Bejgli! Hagyjuk. Az vajon ki lehet? Végül is teljesen mindegy számára, de jó lenne, ha jobban figyelne a barátnőjére, mert ha ez így megy tovább, Emmuska fogja magát és bepanaszolja Védamaminál, hogy nem tud aludni. Persze, mert valakinek jól megy és lustálkodhatna az ágyikóban, ma nem dolgozik lent a cukorkaboltban, a faluban lévő iskolából pedig még nem kapott hírt, ma órája is elszórtan, ha lesz, szóval azon átesni ennyi alvással is sikerülni fog. Szépen, komótosan kimászik az ágyból, pár pillantást vet az elhajigált dolgaira, majd nekifog egy kis összepakolásnak még pizsamában. A legutóbb mikor Boti itt járt meg lett dicsérve a szoba, hogy milyen rendes, vagyis kifejtette, hogy ő rendet még nem látott, most végre megismerheti. Ezeken jót mosolyog pakolgatás közben, majd mikor végzett ruhát választ. Egy rózsaszínes összeállításra esik a választása, mily meglepő, nem igaz? Jó időre tekintettel rövidnadrág, de egy kardigánt azért felvesz. Majd összekapja a holmiját, meg pár dolgot, amiktől meg kell szabadulnia, beletesz abba a nagyobb táskába, ami ma kísérni fogja és elrohan Véda néni sárkányos órájára, tanársegéd lévén illik elsőként érkeznie, ami sikerül is. Le is zajlik az óra, sokat tanult és persze segített is a tanerőnek, ezek után megköszönte a lehetőséget, majd egy mosollyal elköszönt és egy közös helyiség, a társalgó felé vette az irányt.
Dudorászva, boldogan, a táskájában matatva ballag és nem figyelve maga elé rohamoz a Nyugati szárny felé. Akkora az iram, hogy hirtelenjében az ajtót lefejelve áll meg és huppan fenékre. Megdörzsöli a fejét, majd feltápászkodva belép a helyiségbe. Egyből feltűnik neki, hogy nincs egyedül, nem más van odabent, mint Adria a háztársa.
- Szia! Hát te? Vége az óráknak? – Érdeklődik, majd elhelyezkedik a kanapén és az asztalra kezdi az előbb összeszedett cuccokat pakolni. Elő kerül egy termosz, ami fogalma sincs, mit tartalmaz, mintha Boti hozta volna, de ebben se biztos. Azt elől hagyja, meg két dobozt, amit még mugliként szerzett be, hajfestéket tartalmaz. Meg akart tőle szabadulni, mert ugyan mi szüksége lenne ilyen színes dolgokra, de még nem jutott el odáig. Matatás közben felnéz mosolyogva és folytatja. – Egyébként akartam már kérdezni, beszélgettünk a sütőporos trükködről, ismersz még ilyeneket? Annyira jól hangzott! – Belelkesedve figyeli a másodéves szőkeséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem is tudja miért várt volna mást a mai naptól. Eddig a pontig totál unalom, szórakozását is csak abban lelte, hogy takarított, ami valljuk be nem egy leányálom. De valakinek azt is kell néha. Ma egész rövidre sikerült a napja, így megengedhette, hogy a felesleges holmikkal emberek közé menjen, az mondjuk meglepő, hogy a folyosó olyan kihaltsági szintet mutatott, mint karácsony másnapján a fa alja. Mikor már minden mozgatható ajándékocskát magukévá tettek az arra érdemesek. Hmm, szép kis gondolat, csak igen kár, hogy május van, nincs ünnep, sem tűzvész, se más esemény, ami miatt ez történhetne. Eszméletlen! Jajj, és ha már itt tartunk, a nagy gondolatmenetek közepette ismerkedik meg közelebbről az ajtóval egy nagy puff kíséretében. Eszméletet nem vesztett még a nap folyamán, nem most kéne elkezdeni. Van az a mondás, hogy eldobom az agyam, na, abban sem szeretne gyakorlatot szerezni. Okos kislány révén rendezi magát és benyit. Egyből megpillantja a Navinés szőkeséget, majd azzal a lendülettel, ahogy benyitott, már suhan is a kanapéra pakolászgatni és le is támadja szegényt a kérdéseivel. Képzeli, hogy miket gondol. Aztán a fejét a festékekre még annyira nem kapja fel, mint inkább Zsoltra. Igen, a portrék beszélnek, meglepően sokat, nagyon sok dologról és rengeteg badarságot is, de aztán ki tudja ebből mennyi az igaz.
- Nem, dehogy. A ládám tartalmát vizsgáltam át ma, és amiket feleslegesnek tartottam magamnál tartom, hogy túladjak rajtuk, nekem nem igazán van rá szükségem. Ez még valamelyik barátnőmtől ragadt nálam. – Emeli fel a piros, majd a többi színes festéket. – Ez fogalmam sincs, hogy került hozzám, de gyanítom, ezekhez tartozik. – Emel fel egy kis elvékonyított tetejű tubust, látott már ilyet, ezzel is szoktak hajat festeni, de nem igazán ért hozzá, bár próbálta már barátokon. Nem volt azért nagy sikere, de mindenki boldog volt, meg szeretettel teli utána is.
- Zsolti? Hallottam már róla, ő az aki bolondul azért az aranyos Eridonosért, hogy is hívják? – Igen csak gondban van néhány névvel, de ez nem is a leglényegesebb. – Na szép, még a tréfát is elrontja, milyen ember ez? – Csóválja kissé kacarászva a fejét, majd hirtelen ötlettől vezérelve nyitja ki a kis termoszát, csodák csodájára mikor beleszagol, akkor el sem hiszi, de olyasmi ital van benne, mint a mugli kóla. Mért ne nála van műanyag üveg, meg még látni kéne abban a zsákban az ágya mellett mennyi kacatot szedett össze.
– Rius, ezt nézd! – Tartja felé a termoszt és az üveget is. – Megmutatod? A cukorkaboltból hoztam fel ezt-azt, valahol akad a táskámba még használható cukorka. Csak le kellene inni belőle egy kicsit, mert sok lesz hozzá.
Mondja felajánlva a lánynak, hogy igyon bátran, aztán csinálhatják a dolgot. Kisebb bazárféle alakult ki az előtte lévő asztalon, de ezzel se igazán törődik most. Közben, ha nagy várakozások után elfogadta az italt, kitölt neki, majd ügyeskedni kezd a műanyag üvegbe való áttöltéssel. Muci rosszalkodni akar, de ez a gyermeki kacarászás semmi embertelent nem rejt azért. Legyen akció!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már iszonyatosan izgatott, hiszen a hét végén utazna Szedresre, ahol gyakorlaton vehet részt, hála Véda néninek. Elmondhatatlanul hálás neki a lehetőségért, ráadásul ez biztosan döntő fontosságú lesz a jövőjét illetően, hiszen csinálja a tanári szakot is, de egyelőre döntésképtelen, hogyan lépjen ki a nagyvilágba. Talán ez majd segít dönteni. De mivel még ez messze, kicsit kiélvezi az utolsó hét dolgait, éppen ma játszott meccset háza csapata, amire ki is ment, hogy támogassa őket. De amit látott az kicsit sem tette boldoggá, sőt, a rá nem jellemző aggodalom átcsapott valami olyanba, ami által valakit jól meg tudott volna szorongatni. Pillanatok alatt kezdődött el az, hogy hullottak, mint a legyek a chemotoxtól a sárgák. Ez valami elképesztő. Mintha a rellonosok valami muszáj képzettel küzdenének, hogy minden mozgó egyedet, mozgásképtelenné tegyenek magukon kívül. Emma lélegzete előbb a navinés terelő megmozdulásaitól, majd a lepottyanó Lotte után Adri esetekor állt el. Hirtelen mintha egy ütemet kihagyott volna a szíve is, tudja mi baja a lánynak, de ez. A közelében helyezkedő eridonos CSK, akit még arról a bolond kviddicsről ismer, ahogy vége lett rohant az öltözőbe, nem tudni pontosan kihez, de ahogy tudja Adrival is elég jóban van. Emma még beszélgetett pár háztárssal, aki kint volt, majd igyekezett minél előbb a sérültek után indulni, ott nem igazán törődött másokkal, hiszen a legtöbbeknél voltak, egyből Adriát kereste, és mikor megtalálta az ágya mellé ült. Mikor a lány idekerült és megismerte nagyon a szívéhez nőtt, lehet néha attól olyan morcos rá, hogy anyja helyett is anyja próbál lenni Emma. Az ágya szélére könyököl, majd összekulcsolt kezeire helyezi az állát és vár, bár ahogy Uff tájékoztatta, nem fog ma már magához térni érdemben, szóval várni kell. Amíg ez megtörténik, szinte ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ő is marad, amire a reakcióra kíváncsi se volt igazán. Csak akkor mozdult el a lány ágya mellől, mikor egy kisebb csetepaté tört ki az egyik ágynál, de helyette az egyik kis navinéshez sietett, majd a gyógyítóért, hogy csináljon vele valamit. A fiút maximum látta már, de egyébként nem ismeri, viszont elég rossz bőrben volt ő is. Mikor sikerül odacsalnia a segítséget visszatér Adrihoz, ahonnan többet nem is igazán mozdul.
…Nehézkesen merült álomba, mikor már mindenki más is szunyókált a gyengélkedőn. Egyrészt ő akart itt maradni, de be kell látnia, nem egy kényelmes módot választott az együttérésre, mindenesetre éjfél után végre sikerült kellemes szuszogásba kezdenie. Elég rosszul alszik idegen helyen így még a légyzümmögés is felkelti, nem is meglepő, hogy ismét felébredni látszik, és automatikus reakció, hogy a pálcája, ami a kezében van az ágyon, emelkedik is a reccsenés és susmorgás irányába, nem igazán ismeri fel ki az, csak azt látja, hogy Lotténál matat. Könyörgöm, még a sérülteket se képesek nyugton hagyni legalább egy éjszakára? Már suhan is az átok, és bár nem tökéletesen, de biztos a sikerességében, hiszen miért ne sikerülne, gyakorolta már eleget. Ellenben a fáradtsága és mivel nincs ereje teljében, biztos benne, hogy nem lesz száz százalékos hatású.
- Dormiendana.
Tisztán és érthetően ejti ki, mivel a fiú kezei foglaltak, ideje sincs pálcát rántani, vagy elkerülni a dolgot, szóval legalább reggelig szunyókálni fog, bárki is az. Odalépdel az ágyhoz, hogy az összecsuklott és alvó egyedet megnézze, meg Lottéra pillantson, de csak a földön lévőhöz susog pár szót, mielőtt visszamenne Adrihoz. Igazából ezt csak hozzá kellett tennie, nem hinné, hogy érteni, hallani vagy felfogni tudja.
- _Ne piszkáld a háztársaimat éjjel a gyengélkedőn!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sűrűbbre sikerült ez a szüneti időszak, mint arra számított. Diákként anno egészen másként teltek ezen időszak napjai, most sem kell megszakadnia szerencsére, de nagyon furcsa, hogy a navinések igazgatása mellett azért akad még tanári is, ráadásul a következő évtől Zoé is itt lesz a karban mellette. A boltjuk dolgainak átbeszéléséről érkezik éppen vissza a kastélyba, sajnos késésben van minden honnét. Megígérte, mivel a gyermekei –igen, a sárgácskák mind azok- is felszálltak ma, hogy megmutassák milyen az, amikor profin, szépen és látványosan játszanak egy jót. Kristóf ismét ezen a pályán, Luca „kisdikként” nagyok közt debütál, de ott van volt HVH-ja, Marki is, aki kapitányként vezeti őket. Na és napestig sorolhatná még a neveket. Mondjuk az új játékvezetőre is kíváncsi lett volna, Ármint volt szerencséje jó párszor látni, furcsa lehet, hogy nem ő reppen fel és osztja az utasításokat, hiszen nem egy meccse volt már itt.
De még mindig nem volt útra készen a pályához. Pár napja beszélgetett Védával, mikor otthonról jött a faluból és nem az irodájából, hogy mi a helyzet a családdal és mesélt neki az egyik rokonfiúcskáról, aki a főnixeket erősíti. Sajnos a sárkánytanos néninek ideje annyi nem volt, hogy Ririke körmére nézzen –aki mostanság elég rossz-, nemhogy látogasson, de rosszul viselte ő is, hogy senki nem megy szegényhez, vagy sétál vele egyet, Emma meg egy tündérbogár és magától felajánlkozott, hogy benéz hozzá egy kis időre.
Így esett, hogy éppen a lépcsőn tartott sietősen felfelé, mikor megpillantotta a tetején a kisfiút közeledni. Kettesével szedte a lépcsőket, a táv leküzdése érdekében lesett felfelé, hogy időben odaérjen, mielőtt baj lenne. Azért milyen jó, hogy azok közé a nők közé tartozik, akiknek mindegy mi van a lábukon, bajban bokatörés nélkül nitróznak előre. Nagyon nem bírná elviselni a lelke, ha látja az esetet és tehetetlenül végignéz egy ilyen zakót esetleg. Egyébként is, nem sok köze van hozzá, mégis Védát és Domit is jól ismeri, akiknek fontos Ádám, igen, mert hogy így hívják, ennek is tudatában van azért már.
Lihegve érkezik, ahogy koppan cipője az utolsó lépcsőfokon is, majd nem erősen kapja el Ádám kezét, és fordítja maga felé.
- Hé,hé,hé…óvatosan! Nem akarnád magad még a sétától is megvonni, igaz?
Kedves, szinte mosolygó hangon kezd bele, nem leszúrásnak szánja, inkább amolyan figyelmeztetésnek. Elég sokan felismerik hangról, megnyilvánulásról, egyesek még a vanília illatról is, de egyébként kellően szétszórt és sosem gondol bele, hogy be kéne mutatkozzon, vagy legalább jelet adni, hogy én vagyok, helló. Illetve azért meri feltételezni, hogy akit ő ismer, az is ismeri őt. alapvetően az idősebb diákjait se magázza, ahogy ő sem várja el tőlük, ezért is, mert ilyen közvetlenül a közepébe vágni. Közben a folytatásra is rátér, amiben az aggodalom is bekúszik a képbe.
- Hallottam róla, hogy nem igen van társaságod, de ha én megfelelek… sétálhatnánk egyet, valami kevésbé közveszélyes helyen. Rendben vagy egyébként? Ugye eddig nem bóklásztál csak úgy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Magában elég hamar túlesett a sokkon, amit a csatangoló kisdiák okozott, aki láthatóan se kép, se hang alapon közelített a végzetébe. Akár honnan nézzük, az Emmában lévő óvó szellem feléledt, eddig is folyton ott volt, hiszen több diák van kezei alatt házvezető-helyettesként, mint amivel valószínűleg elbír, mégis ilyenkor teljesedik ki. Ránézve az eridonos diákocskára sietett fel – magassarkú, soha többet, hiába alacsony, ez már biztos – és fogta karon. Nem volt boldog, hogy itt futott össze vele, de elégedetten fújta ki magát, mikor hallgatva rá, visszaindultak a másik irányba, pontosan a Gyengélkedő bejáratához. Ekkor tekintett le, hogy mezítláb császkál a kisfiú. Az kéne még csak, hogy meg is fázzon pluszban, senki nem szerethet beteg lenni, a kúrákat és gyógyító főzeteket meg pláne, szóval határozott koordinálással terelte be a helyiségbe, majd a hátsó ágy felé, ami a legbelakottabbnak tűnt, és ahol egy pár cipőt is látott.
- Előtte szépen keresünk neked egy lábbelit, aztán lehet szó arról a sétáról komolyabban. Rendben vagy egyébként? Chaske nem eszik embert szerintem, de nyugi, köztünk marad.
Próbált megnyugtató és kedves lenni egyszerre, nem volt szándékában amúgy se árulkodni és bezáratni ide szegény párát, mint a királylányt szokás a toronyba, egyszerűen csak ő is aggódott. Mi van ha gyakran császkál így egyedül, és egyszer baj lesz? Nem szabad az ilyet megkockáztatni. Közben elérkeztek az ágyig, ahol a cipőt előszedve, átnyújtotta neki, ha kellett segített természetesen, miközben körbenézett, hátha szüksége lenne valamire abban az időben még, amit kötelezően előírt neki az élet itt. Nem lehet kellemes, nagyon nem, nem csodálja azért ezeket a kis magánakciókat.
- Ádika, ígérj meg nekem valamit. Ha sétálni szeretnél, inkább üzensz nekem ezentúl, de nem császkálsz egyedül, mert bármi baj lehet. Rendben?
Azzal felegyenesedett és személyes ártalmából köthetően igazította meg az ágyat meg pár ruhadarabot, aztán ha elkészült a fiúcska, kézen fogta és elindult vele kifelé, de megtorpant egy pillanatra, és felkapott egy pulóvert a kezébe, ha kifelé vennék az utat, se legye gond.
- Hová mennél szívesen, most egész sok időm van, bármi lehet az úti cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szívleli ő a gyengélkedőt, a sok betegecske diáknak azonban kijár minden segítség. Tartja ő legalábbis, a maga nemében is próbálkozik, de nem lépett gyógyítói pályára sosem, nem az ő világa jó neki a katedra, na meg a sárkányok. Az örök szenvedélyek. Viszont az utóbbi időben nem egyszer vette már észre magán micsoda empátiával és felelősségérzettel pátyolgatja itt a fiatalokat, nem is volt kérdés tehát, hogy Ádikának segíteni akar majd, nem pedig büntetést osztani rá.
- Ez normális reakció, ő csak vigyáz itt mindenkire, ez a dolga. Na jó.. megsúgok valamit, talán egy kicsit komor és ókori a felfogása is, de csak jót akar.
Egészen halkan, kicsit kuncogva tette hozzá a második mondatot, miközben igyekezett a fiúcskának mindenben a segítségére lenni. Cipők kész, ruha megvan. Hm-hm, talán útra készek. Pillanatnyilag nem látta sehol a gyógyítót, így egy pergamenre gyorsan ráfirkálta még utolsó mozzanatként, hogy vele van az eridonos, nem szökött el, és időben visszajönnek. aztán kézenfogta őt és elindult vele, egyelőre céltalanul, de várva, mit is szeretne.
- Hát, nem is bánom annyira, hogy már nem szeretnél. Bár van fent több kedves ismerősöm is, nem vagyok annyira otthon a dologban, csak unatkoznál ott mellettem.
Vallja meg őszintén, miközben lassan battyognak a folyosón, kipillantva pedig boldogan tapasztalja, hogy az idő sem annyira szörnyű szerencsére. az ötlet pedig meglepte, de elmosolyodott, maguk elé figyelt, hiszen duplán szükséges volt ez most, aztán végül kedves és csilingelő hangján fordult hozzá.
- Rendben, menjünk a vízeséshez, de nem leszünk sokat a víz közelében nagyon, mert ott hűvösebb van, és te sem szeretnél biztos plusz napokat az Indián bácsival.
Ó, micsoda anyai mondandók, csodálkozik néha az ember, hogy viselik mégis ilyen jól tőle a dolgokat, hiszen a maga módján azért elég határozottan tudja előhozni a kéréseit. De lehet csak nem is igazán ellenkeznének, de, hogy most is így van-e még nem tudja.
- A tesód járt bent nálad mostanában? Nem találkoztam vele órán érdekes módon.
Nem tartozik a legszigorúbb tanárok közé, mégis érdekli azért, merre is császkálnak a fiatalok, persze nem tervezi megbüntetni, ahogy azt sem, hogy felelősségre vonja, de talán Ádikánál volt, az meg azért Emma számára egy bocsánatos bűn abszolút.