Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Azt hiszem kicsit túl sokat időztem a társalgóban, és még csak nem is a szocializálódás gondolatával céloztam azt meg valamikor még órákkal korábban, egyszerűen csak szeretem azt a helyet, a kék dolgok mindig is könnyen elnyerték a tetszésem. Ott viszont az idő is olyan gyorsan repült, hogy igazából abból a csodálatos nyugodt érzésemből a gyomrom korgása rángatott csak ki. Bizony neki táplálékra volt szüksége, nekem meg édességre, szóval hatalmas kompromisszumkészséggel döntöttem úgy, hogy rendes étel helyett édességet fogok hajkurászni, méghozzá amilyen hamar csak lehet.
El is indultam, hogy majd szépen visszaslattyogok a szobámba és ott vár egy nagy csomag akármi, aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy abból a nagy csomag akármiből semmit nem hagytam. De ez nem tántorított el a dologtól, akadtak még lehetőségek, mint például, hogy megostromozom a cukorkaboltot, vagy a cukrászdában eszek fel mindent amit csak lehet és ami még elfér. Tehát egy dolgom maradt, hogy le vegyem az irányt a faluba.
Sajnos útba esett a nem mondhatnám, hogy legkedvencebb helyem a kastélyban. Elég rég, talán már mióta idekerültem utálom az itteni dámákat. Sosem értékeltem az ítélkezést meg a pletykálást, na ezeknek meg az megy a legjobban. Néha megkérdőjelezem, hogy képesek másra is. Próbáltam nagyon sietni, mert tudtam, hogy nem lesznek képesek megállni megjegyzések nélkül. A ruházatom most nem épp az a fajta, amire az ő fajtájuk tudna mondani bármi szépet, végül is a bézs hosszú ujjú pólóm is csak a hasamig ér, a szakadt, bokáig feltűrt farmerem meg, ami még túlméretezett is rám, számukra minden lehet, csak divatos nem. Az ő felfogásukkal teljesen úgy festhetek mint valami kis ízléstelen suhanc gyerek, de nem is az bosszant, hogy ők mit gondolnak rólam, hanem ahogy hangot adnak a véleményüknek. Mocskosul nagy felsőbbrendűségérzetük van, annyi szent.
Csak kettőt hallok épp trécselni a kinézetemről, azért már majdnem olyan, mintha próbálnák halkan, de azért még pont elég érthetően, hogy hozzám is eljusson. Csak egyetlen másik van, amelyik nem fél használni a hangját, de az nem is a többi társalgónőnek szól, hanem engem szólogat. Már harmadszorra ismétli meg még mindig pofátlanul nagyképű hanglejtéssel a "kisasszony" megszólítást, mire elég ideges pillantással fordulok vissza felé.
Egyáltalán nem akarom, hogy megszólaljon, hogy mondjon bármit, bár hirtelenből nem is tudom mégis mit akarhat tőlem. Amint megszólalna képes is lennék leállni veszekedni vele akármiről legyen szó, de inkább csak megrázom a fejem, afféle jelzésképp csak saját magamnak, hogy ne süllyedjek már le a szintjükre, és azzal a lendülettel fordulok is meg, hogy még egy lépéssel közelebb legyen a folyosó elhagyásához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hm, felettébb érdekes, biztosan fogunk róla tanulni - mondtam neki lelkesen, mert izgalmasan hangzott, amit a lány mesélt. Rosie tanult lány volt és látszott rajta, hogy szeret új dolgokat elsajátítani, ebben hasonlítottunk egymásra.
- Megcsinálnád nekem? Rád bízom a stílust, már ami a csipkék elhelyezkedését illeti, bízom a jó ízlésedben - válaszoltam mosolyogva Rosie-nak, amikor az egyenruha megreformálása került újra szóba. Úgy véltem, hogy a lány remek stílusérzékkel bír, ezt pedig a megjelenése is tükrözte, úgyhogy nyugodtan rá mertem bízni az egyenruhám átalakítását.
Nem igazán hordtam ékszereket, de ami a medált illette belegondoltam, hogy biztosan fantasztikusan menne az egyenruhához, úgyhogy rábólintottam a lány ötletére. Ékszerek terén főként fülbevalót hordtam vagy időnként nyakláncot, ha olyan ruhát vettem fel, amihez ment, de egyébként nem erőltettem ezeket a kiegészítőket.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük, hogy mikor úszunk egyet - válaszoltam neki jókedvűen. Én is örültem annak, hogy végre lett társaságom az úszást illetően, mert már unalmas volt mindent egyedül csinálnom, legalábbis sport terén.
- Milyen tanári képzésre gondoltál? Történelem? - csillant fel a szemem, mert nekem is megfordult a fejemben a tanári pálya lehetősége.
- Én jóslással szeretnék foglalkozni és mellette tanítással, bár azt egyelőre még nem tudom, hogy mit szeretnék tanítani. Majd idő közben elválik - tettem hozzá kissé hadarva.
- Szuper ötlet. Így tudnék csinálni egy klassz fotósorozatot, amolyan dinamikusat, szóval benne vagyok. Mikor érsz rá? - kérdeztem tőle fellelkesülve, mert végre kaptam egy új témaötletet, amire rögtön rávetettem magam, mert kiváló volt gyakorlásképp és szórakozásként egyaránt.
- Nem rossz ötlet, de nem tudom, hogy ki tudna adni nekem ihletet. Tudod ez belülről kell, hogy jöjjön - magyaráztam Rosie-nak, úgy éreztem, hogy ennek a területnek a fejlesztésére csakis saját magam vagyok képes. Egyelőre ez viszont nem úgy valósult meg, amilyen tempót szántam ennek a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Én kedvelem a nővérét, aranyos. A sárkányok is azok - tettem hozzá nevetve, majd összenéztem Majával.
- Igaz, hogy ennyi macska azért tényleg sok, nekem például bőven elég egy is belőle - mondtam a lánynak, miközben a pihenő kutyusra néztem.
- Köszönöm! - feleltem a kviddicses gratulációra, bár úgy éreztem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm ezen a téren.
- Ó értem. Én nem igazán vagyok híve ezeknek az oldalaknak, mert mindenki azt ír magáról, amit akar így látatlanba. De remélem, hogy anyudnak szerencséje lesz - fűztem hozzá komoly hangsúllyal, majd tekintetemet újra a lányra emeltem.
- Aranyos vagy, de én úgy gondolom, hogy idővel majd adja magát a helyzet, nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, majd alakul, ahogy alakul. Nem szeretnék semmit sem erőltetni - magyarázkodtam Majának, bár tudtam, hogy ő sem egyszerű eset és amit a fejébe vesz, azt általában véghez hajtja, de próbáltam megértetni vele, hogy ez pont egy olyan dolog, amit jobb, ha nem hajhász az ember. Elvoltam egyedül is, tudtam, hogy én sem vagyok egy könnyű eset, de reméltem, hogy idővel majd összetalálkozom egy olyasvalakivel, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Na és mit fogsz csinálni később, kitaláltad már, hogy mivel akarsz foglalkozni majd? - kérdeztem tőle kíváncsian. A kutyus a beszélgetésünk alatt már az igazak álmát aludta, békésen feküdt a padlón, kijátszotta magát előtte és tele volt a pocakja, szóval nem is volt kérdés, hogy mikor alszik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az a helyzet, hogy féltem ide bejönni, és nem Dwayne személye miatt, hanem a baglya miatt. Komolyan, az az állat egy pszichopata. Viszont az utóbbi időben megzabolázta magát az állat, bár arra még nem jöttem rá, hogy azért-e mert rájött, hogy egy fajból vagyunk - mármint levegő -, vagy csak azért, mert az összes többi madárfélével együtt, kénytelen némi csekély szimpátiát érezni irántam. Tulajdonképpen nekem mindegy is az ok, hogy miért nem támad rám, a lényeg az, hogy már nem támad rám, és végre létezhetek nyugodtan itt is. Nem kell lejárkáljak a faluba, ha beszélni akarok Dwaynel, és ez felettébb kellemes dolog. Komolyan. Nem olyan megerőltető. Kényelmesen hátradőlök a kanapén, fejem az egyik karfájára támasztom, míg lábaim felpakolom a másik támasztóra, s lehunyom szemeim.
Csend. Végre nem hallom az iskola diákjainak állandó moraját, meg úgy azt az alapzajt, ami folyamatosan jelen van az épületben.
- Beszélik, hogy megettél egy állatot - összeráncolom homlokom, ahogy kinyitom szürkéim, és a plafonra függesztem őket. Beszélik. Lehet, hogy nem is igaz, vagy, hogy csak részben igaz, és tovább lett gondolva, némileg elferdítve a dolgot. És mi lehetne annál biztosabb, mint megkérdezni tőle magától? - Meg azt is beszélik, hogy van egy eltitkolt gyereked aki már felnőtt - ennél már felkönyökölök, hogy megkereshessem a tekintetét, mert két pletyka az már mégis csak sok, azért már megéri ez a kis erőfeszítés. - Tényleg megettél egyben egy élő kacsát? - itt most meg már vissza is kanyarodok az eredeti témára, az állatra, mert ezt is rebesgetik. Hogy Dwayne megevett egy kacsát, tollastól, úgy, hogy hápogott meg minden. És Dwayne tulajdonképpen egy rozsomák is, szóval tényleg megehetett úgy egy kacsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Én is. Néha olyan Tündérkeresztanya Vivi. Sokat segített az elmúlt hónapokban, csak furi. Bár én aztán nem szólhatok semmit…
Maja felnevetett szintén ahogy a szőke szemébe nézett, hiszen elég bizarr lett volna azt mondani, hogy ő bezzeg normális. Nem az, megvannak a maga kisebb vagy nagyobb hátrányai, de jól együtt tud élni ám velük. Legalábbis úgy néz ki. Hevesen bólogatott a tényre, hogyha már macska, az egy is elég. Eleve elgondolkodtató, hogy aki olyan sokat vesz magához egyszerre, nem pedig nagy szünetekkel, hogy tud megfelelően szeretni és gondoskodni annyi kis drága állatról. Közben pedig csak játékosan megbökte a lábát huncut mosollyal, ne szerénykedjen, volt kint Maja is drukkolni és figyelni, pontosan tudja, mennyit dolgozott ezért már most is.
- Amúgy igen, az emberek tök zizik. Nem nagyon mesélnek valódi dolgokat, akik igen, azok ritkák, ijesztő dolog. Én is remélem, talán úgy könnyebben venné azt is, hogy én sem csak vele vagyok már.
Harapdálta kicsit az ajkait egy sóhajjal, mert ugye azt Alíz is tudja, hogy ott van a barátja, meg azt is, hogy a sztárkviddicses nem éppen a korosztályuk. Nyilván sejthető, hogy ettől egy szülő se lenne elájulva, ahogy pedig halad ez az egész, nos, nehéz.
- Tök igazad van, én hiszek benne, hogy mindenki egyszer csak belesétál a nagy szerelembe és onnantól tudni fogja, hogy minden így kerek… - Meg abban is hisz, hogy ő ezt már kipipálta, bár voltak pillanatok, mikor úgy fájt a szívecskéje, de hosszú ideje nincs már ilyenen fejfájása. Sőt, ami az elmúlt napokat illeti, pláne. Viszont ennek ellenére se akarta erőltetni, csak egy kicsit kontárkodott bele az ötlettel. Közben a gumicukorért nyúlt és két békucit a pofijába tömve figyelt.
- Hááát… ez nehéz, annyira semmi elképzelésem nincs, amitől mindig kiakadnak az emberek. Azt tudom, hogy szeretnék táncolni… talán, ha elég ügyes leszek, a záróvizsgákra felkészülök a felvételire egy komolyabb művészetis suliba, ahol lehet. De őszintén nem tudom. Te gondolkodtál már merre? Vagy mivel?
Szívesebben hallgatta volna Alízt, olyan sejtése volt, hogy a szöszinek sokkal jobb vagy egészebb elképzelései vannak, amik rá is motiválóan szoktak hatni. Különben a lengyel kviddicses előtt ki rugdosta volna át olyan serényen Maját a vizsgán? Hát persze hogy Lizus! Közben még simizett egyet a lehunyt szemű kutyus buksiján, akinek láthatóan végkimerülésbe fulladt a délutánja, meg tudja érteni. Éppen javasolni akarta, ha kitárgyalják a fontos dolgokat, elindulhatnak vele, hogy kényelmesebb ágyikóba kerüljön, de eszébe jutott még valami. Mosolyogva aztán felnézett a barátnőjére, volt itt még, amit el akart mesélni.
- Úúú, valamit még szerettem volna, de ígérd meg hogy még köztünk marad - lelkesen pislogott, miközben ránézett a másik navinésre, majd, ha beleegyezést kapott folytatta. - Képzeld, Lewy megkérdezte, hogy lennék-e a felesége…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Felhorkan, miközben a pálcája lángjánál meggyújtja a cigarettát, szórkozottan megrázza a fejét, az asztalánál ülve. Néhány nappal korábban a minisztériumi gyógyító figyelmeztette, hogy ha így folytatja, nem fogja megélni a fia tizedik születésnapját, így már némi bűntudattal, de ugyanolyan rendszerességgel nyúl a koporsószeg után. Erről nem tehet: mindenki máshogy viseli a stresszt.
   -  A hír igaz. Húsvét hétfőn megettem egy kacsát.
A széke megnyikordul, ahogy hátradől, lejjebb csúszik, a tarkóját megtámassza a háttámlán. Kamilla ki- be járkál az irodájában és az életében, a mostani jelenléte sem rendhagyó. Néha meglátogatja, beszélgetnek a semmiről, máskor ő ír neki üzenetet, megint máskor hetekig egyáltalán nem hall felőle. A pimasz kis rellonos mégis visszatérő szereplője a mindennapjainak.
   -  De fel volt darabolva. Meg volt sütve. És sörrel volt lelocsolva - behunyja a szemét, miközben beszél, a szabad kezével artikulál hozzá - Szóval... nem tartom valószínűnek, hogy élt. Ha meg tényleg van egy felnőtt gyerekem, azt olyan k*rvajól eltitkoltam, hogy én se tudok róla. De ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Azért én sem most jöttem le a felvédőről, szóval amikor kijelenti, hogy tényleg megevett egy kacsát, a csodálkozás, és a megbotránkozás elmarad. Szóval nem evett élő kacsát. Pedig milyen izgalmas lenne már, valószínűleg a tőle rettegő diákok még inkább elkerülnék, és egyfajta elismerés követné. "Nézd, itt a defenzor, aki megette azt a madarat." "Szerinted kiköpte a lábát? Szerintem nem."
- Azért ha késztetést éreznél ilyenekre, szólj, jó? Nem akarok arra felkelni, hogy hiányzik a kutyám. Vagy Balázs - elvigyorodva dőlök vissza, ismét vegetálásba kezdek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem Balázst, ha nem így lenne, nem viccelődnék így vele. Szóval ja. Lehet, hogy ezért vagyok rellonos. Mert így fejezem ki a szeretetem.
- Hogy van Sean? - a múltkor, nagyon múltkor mondta, hogy beteg az egyik gyereke, és szégyellem magam, de azóta nem is nagyon kérdeztem róla. Szóval, tekintve, hogy jobb dolgom úgysincs, szóba is hozom. Mármint, lenne dolgom, például gyakorolni, de most túl kényelmesen fekszem itt, és nem ismerek a defenzornál paranoiásabb embert, szóval nem fogok itt trükközni. Pedig amúgy tudhatná, hogy ura vagyok a helyzetnek, az esetek nagy többségében, sőt, ezt még be is bizonyítottam már neki. Mondjuk akkor nem volt épp tudatos állapotában, szóval lehet, hogy kialudta magából, vagy nem akar rá emlékezni, vagy mit tudom én.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Sokat gondolkodik rajta, ezek az ő állítólagos vérszomjáról szóló pletykák honnan indulnak. Az Edictumot már hónapok óta a kezébe sem vette, csak addig, amíg bekészítette bagolypotyadék- felfogónak az ülőrúd alá, ám addig rendszeresen fennakadt az ott olvasottakon. Azt például sosem hitte volna, hogy valaha az állítólagos nőügyeiről cikkeznek majd; a tizenöt éves Dwayne Warren, aki az estéit rendszeresen oktatójellegű magazinokkal bezárkózva töltötte, biztos büszke lett volna rá. Nem mintha ténylegesen bármilyen nőügye lett volna.
Most pedig a kacsák.
Balázs. Köhint egyet a név hallatán, a szálat billegteti a szájában.
   -  E'van. Még mindig nem beszél értelmesen.
Szereti a fiát. Hiszen ha nem szeretné, akkor nem menne a közelében. Azonban egyelőre képtelen emberszámba venni őt.
   -  Megházasodom különben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Oké, nem beszélek többet róla - megemelem kezeim, értem én, hogy Balázs számára egy kényes téma, meg minden, de Balázs még mindig nem csinált neki semmi rosszat. Már azon kívül, hogy jár Ninával, de abban Nina is benne van, meg ha azt vesszük, akkor már Dwayne is benne van, és én is benne vagyok. És akkor már az Edictum is benne van, szóval lehet ezt itt ragozni. Akkor ki se kéne menjen ebből az irodából, csak be kéne zárkóznia. De jó, az ő dolga, nem avatkozom bele. Mindenki másképp éli meg az ilyeneket.
- Mert még baba, majd megtanul - körülbelül nulla tapasztalatom van gyereknevelés terén, de azt tudom, hogy ha egy gyerek jó helyen nő fel, és nincs különösebb baj a fejével, akkor megtanul beszélni. A fiának pedig biztos jó helye van Zójánál, ezt így látatlanban is meg tudom mondani. A fejével pedig, hát az anyja pszichológus, csak észreveszi, ha valami nem okés.
- Mármint úgy... Igazán? - összeráncolom homlokom, oké, ez már nem pletyka, meg valószínűleg nem is egy hirtelen jött ötlet. Nem rosszból, de elég nehéz elképzelnem a defenzort, mint teljes körű férjet. Mármint, az egy komoly dolog. Felelősséggel, meg mindennel.
- És akkor ide is költözöl a faluba? És lesz esküvő, meg minden? - jó, ez a második lehet, hogy már túl sok, mert nem úgy ismertem meg hőn szeretett aurorunkat, mint aki él hal a tömegért és a zajért. De hát ki tudja, tartogathat még meglepetéseket. Már ez a házasság téma is elég meglepetés volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szemei kissé összeszűkülnek, ahogy a fölszálló füstszálakon át a lány vonásait kutatja.  A legbelsőbb körén kívül, akik különben már sejthették, senkit sem avatott be a megállapodására vonatkozó tervekbe. Kamilla reakciója így egyfajta főpróba: a negyérdemű idővel elkerülhetetlenül megtudja majd, mi történt és, ahogy gyér logikája súgja, hasonlóképp vélekednek majd, mint a lány.
Kamilla valami elcseszett oknál fogva, amit ő maga sem ért igazán, tényleg az élete része: ám nem a legfontosabb. Bármit szól majd, tudja, nem fog beleroppanni, így a tények közlése sem olyan nehéz, mint például Adam Kensington esetében. A férfi kirívóan negatív reakciója tényleg mélyen megrázta volna.
Bólint, az asztalra könyököl.
   -  Zója majd kitalálja, akar-e esküvőt. Én nem. - Egy évekkel korábban odaszáradt tintafoltot kezd a fáról kapargatni, ellentétes kezével megtámassza az állát. - És nem költözök ide. Annyian laknak már abban a házban olyan kis helyen, mint egy bunkerben. Van nekem lakásom.
... Pontosabban: volt, mielőtt porig nem égették volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mi történne életed legrosszabb napján a suliban? Lehúznák a nadrágod? Ellopnák a seprűdet, hogy aztán Bojarski egész órán megalázó gyakorlatokat végeztessen el veled a többiek harsány nevetése közepette? Esetleg két elsős bénázásának köszönhetően elszabadul egy olyan lökésgömb, melyet a felsőbb évesek tanítottak nekik, azzal a mondattal, hogy ezzel lányokat lehet locsolni? Nos Rebekánk és Markunk éppen ennek a hullámnak esnek áldozatul. Két elsős ugyanis a számukra tetsző lányokat készül "lelocsolni", amikor is a varázslat nem várt erővel robban ki - igen, még a tanítómesterek is meglepődnek -, és indul el fékezhetetlen útjára, méghozzá úgy, hogy az útjába kerülőket kíméletlenül ellöki. Végül a társalgó nyitott ajtaján berobbanva, a lány hátába csapódva válik semmissé. Ez azonban már nem segít rajta. Az erejének köszönhetően Rebi ráesik a szunyókáló fiúra, egy közelben tartózkodó Edictumos pedig ezt kihasználva azonnal lencsevégre kapja az esetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Húha - ez az infó, mármint a házasság, váratlanul ért. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi a helyzet vele meg Zójával (még ha nem is vagyok beavatva mindenbe, két gyerek azért magáért beszél), de ez akkor is, váratlan. Nem a negatív értelmében a dolognak, simán csak furcsa.
- Hát, gratulálok nektek - ilyenkor azt szokták mondani, nem? De. Nem kéri a véleményem, vagyis nem mondja ki, és ameddig nem mondja ki, nem fogok elkezdeni fecsegni. Egyrészt, mert Dwayne nem szereti a fecsegést, másrészt meg én sem akarnám feleslegesen jártatni a szám.
- Szóval akkor minden marad úgy, ahogy eddig volt, csak majd hivatalosan is össze fogtok tartozni - bólintok, ahogy levonom a következtetést. Legalábbis nekem így jön le abból, hogy nem fog odaköltözni a nőhöz. Amit meg is értek, meg nem is, mert tényleg sokan laknak ott, másrészt meg ha házasok lesznek, így lenne a logikus, hogy együtt laknak... nem? Mindegy, nem az én dolgom, nem én fogok a felesége lenni.
- És ezt már megbeszéltétek, vagy még csak ilyen ötlet szinten van a dolog? - ha már felhozta, akkor érdekel a dolog, és ami eszembe jut meg is kérdezem, már ameddig lehetőségem van rá, és nem rúg ki innen. Nem mintha ő ilyen kirúgós lenne, de soha nem lehet tudni, mikor kattan be valami és jut eszébe, hogy akkor ő most inkább egyedül akar lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ha ló lettem volna akkor, tökre csak a fülemet mozgattam volna, tudjátok, amikor elhessegeti a legyet. Na, pont annyira érdekelt a kínja, hogy nézzek rá. Minek? Elég nőstényt láttam már, ugyan olyan mind, mint a többi csak a hajuk más. Meg egyik nagyobb, a másik kisebb. Nagy cucc. Szóval nem foglalkozva vele, próbáltam ismét pihenni egy picit, csak egy naaagyon picit. Aztán megint megszólalt. Nem igaz, hogy nem bírja befogni a lepcses száját? Komolyan azon gondolkodtam, hogy lefizetek egy elsőst, hogy lehúzza a zokniját és betömje vele a csaj száját, mert már kezdett felidegesíteni. Nem elég, hogy azt hitte barátok voltunk, de még követelőzött is. Mit képzelt magáról?
 Végül idegesen pattantak ki a szemeim és ránéztem. Egyenesen bele a szemeibe, egy gúnyos vigyort magamra erőltettem s reagáltam rá:
- Tééényleg? Csak háromszor? Legközelebb igyekszem egész hétre odaküldeni, hah! - a végére egy savanyú félkacaj is elhangzott a számból és itt úgy éreztem pontot is tettem a végére. Ezzel reméltem, hogy elijesztem magamtól és végre békén hagy. Azért a biztonság kedvéért még jobban a másik szélre húzódtam, jó volt ez így. Aztán jött végre az áldás és talán egy-két percre el is alhattam, mire valami robbanásszerűt hallottam kintről, de mire felkelhettem volna egy test csapódott hozzám vagy esett rám. Mindenesetre Rebeka volt az.
 Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, csak elkerekedett szemekkel néztem a mininőstényre, ahogy a karjaim között volt és... ha ő fel is nézett én lelöktem magamról majd úgy felpattantam -körülbelül két méterrel arrébb tőle-, mint annak a rendje. A hideg rázott, undort éreztem és... úristen, hozzám ért, a karjaim között volt. FÚJ. Azonnal mehetnékem támadt. Nem köszöntem neki, tulajdonképpen jobban el voltam foglalva a saját nyomorommal, mint az övével. Sarkon fordulva kisprinteltem az ajtón, egy megvető pillantással ajándékozva a két kormos arcú gólyát, majd tovább haladtam, hogy visszamenjek a pincénkbe és a szobámba. Soha többet nem próbálok a Rellonon kívül pihenni, csak a nőstények potyognak az égből, ahh...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már a kilincsen a kezem, bennem meg az elhatározás, hogy kinyitva az ajtót, nemes egyszerűséggel ráborítom az asztalt valakire. Aztán visszatáncolok, na nem azért, mert nem lennék képes rá, ebben a szent pillanatban még csúnyább dolgokat is megtennék, épp csak eszembe jut, hogy a másik fél vélhetően mit sem tud erről - lévén közölte velem, hogy el se szokta olvasni az újságot -, és úgy érzem fairnek, ha miattam szembesül a ténnyel, hogy rá is kúszott a reflektorfényből, amit nekem tartanak fent ezek szerint.
Még idegesebb leszek, mert ha eddig lett volna esély arra, hogy kiküszöböljük azt a hibát, amit a szobában ejtettünk, most már annak lőttek. Tudom, hogy nem kívánja, hogy rajta csámcsogjanak, vagy ami még rosszabb, előtérbe helyezve őt, az ő múltjában áskálódjanak, mellettem pedig ez sanszos lehet.
- Nem láttad Dantét? - ragadom meg az egyik rellonos karját. Jelenleg nem tudom, hogy őt vagy engem lep-e meg jobban ez a cselekedet, de nem is gazán törődök vele. Amint megkapom a választ, megyek is a társalgóba. Lassan, időt hagyva magamnak, hogy legalább némileg lenyugodjak. Megfogadtam, hogy nem drámázok, de úgy néz ki, nekem már csak abból jut, hiába vágyom én annyira a nyugalmat, esélyes, hogy már sose fogom megkapni.
Nem telik sok időbe, míg azt az ajtót is meglelem, és most még kellemetlen szájízzel is nyitok be.
Egyből meglátom a kanapén fekvő rellonost, és a mellkasom szorítani is kezd, ahogy végigtekintek rajta. Összeszedem magam, nem fogok sírni, mikor még csak sejtem a következményeket, hisz annyira nem ismerem őt, hogy elkönyveljem, már nem tud meglepetést okozni.
Óvatosan ülök a kis helyre, ami mellette szabadult fel, és végig simítok az arcán óvatosan, kiélvezve a pillanatot, mert lehet, most tehetem meg ezt utoljára. És ha látom, kezd feleszmélni az éberálomból - annyira egyenletesen nem emelkedik a mellkasa, hogy ténylegesen aludjon -, a mellkasára helyezem az újságot.
- Gratulálok - a mosolyom minden, csak nem szívből jövő. Inkább belenyugvónak tudnám mondani. Mindenesetre nem szólalok meg, amíg el nem olvassa a cikket, aminél nyitva van, és amin az ő képe is díszeleg. Viszont végig az arcát nézem, nem akarok kihagyni egyetlen reakciót sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Igazából számítok rá, hogy morcos lesz, ezért sem veszem fel azt a szép megjegyzést, amivel illet. Most legszívesebben én is ilyen vágnék bárki fejéhez, aki a közelembe merészkedik, de még mindig türtőztetem magam.
- De Dante... csináltál - hangom keserű, magamat okolom, mert belerángattam őt is ebbe. Hülye ötlet volt, hogy mi összekeveredtünk, vagyis ebben a pillanatban ezt érzem, és még a gondolat is megfogalmazódik bennem, hogy leveszem a válláról terhet, és kilépek, mielőtt még csúnyább dolgok kerülnének be a sulis újságba. Jó, komolyabban veszem ezt, mint mások, de tapasztaltam már, milyen olyan címlapon lenni, amit nem csak a kastélylakók olvastak. Mikor folyton ott díszelegtem Arlen mellett a képeken, nem voltam valami közkedvelt, sőt. Csak nem törődtem vele, a cetlikkel, a kéretlen és cseppet sem valós jelzőkkel, amik valamiért elszaporodtak, mikor Sebby is bekerült a képbe, hát most mi lesz még. Előre tartok attól, hogy valaki most már tényleg fellóghat, mert hogy a folyosókat járva szembesülnöm kellett azzal is, hogy Dante is közkedvelt személyiség a lányok között. És ha jobban belegondolok, ide is kísértek tekintetek, amik csoda, hogy nem nyársaltak fel.
- Ri... - kapom is az első megjegyzést, mikor három lány sétál el mellettünk, és hirtelen nem tudom melyik néz lekezelőbben a másiknál. Sóhajtva túrok a hajamba, próbálva leplezni, hogy mennyire betalált most még ez is.
- Nem vészes? Neked nem nagy ügy, hogy csak egy újabb név vagy a listámon? Hogy téged is úgy kezelnek, mintha a gyűjteményem egy darabja lennél? Az Istenért, bárkivel szóba állok, összehoznak, vagy még rosszabb, és Farkas, könyörgöm ő meleg - nem tudom, mikor pattantam fel, és kezdtem járkálni, az egyetlen, ami átkúszik az agyamra telepedett vörös ködön, az a szemközti falon lévő festmény hangja, ami épp padlót fog. Nem gyakran, de előfordul még, hogy a varázserőm is elszabadul, mikor robbanok, már pedig... még a hangom is megemelkedik.
- És hallottad, nem? Mindig ez van... tehetek bármit, nem leszek más a szemükbe, és ez neked nem nagy ügy? Könyörgöm, most épp téged hoztak hírbe velem... nem veheted ezt félvállról, mert még téged is megbélyegeznek - kétségbeesetten pislogok rá, de nem merek közelebb menni. Remeg mindenem, ahogy kitör az elfojtott indulat, pecekig csak meredek rá, míg legalább egy picit lenyugszom.
- Ha velem vagy, te is ezt kapod... cetlik, megjegyzések... nem kell neked ez Dante - motyogom, kivételesen lehajtva a fejem, mert igen... őt kímélem meg ettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

És kezdődik. És már tudom, hogy ez addig tart, míg a következő szám meg nem jelenik, és csak imádkozhatok azért, hogy lekerüljön rólam a reflektorfény. Most még az is dühít, hogy Dante ezt félvállról veszi, noha egy halvány, hálás mosolyt megeresztek, mikor kiáll mellettem, még ha romantikus cselekedetnek nem lehet ezt elkönyvelni. Jól esik, csak a dühöm marad meg.
- De ez sem tarthat a végtelenségig, lesz mikor már érdekelni fog és rájössz, hogy miattam... mert én kevertelek bele, nem akarom, hogy megutálj te is - mert ez az egyetlen dolog, amitől annyira félek. Nem akarom elveszíteni, mert fontos nekem, fontosabb, mint amennyire szabadna, vagy amennyire a helyzet megkívánná, elvégre... ez az egész még túl korai, én meg annak ellenére, hogy megfogadtam nem, vágtázok ezen az úton, és marhára félek attól, hogy megint a földön kötök ki, nem biztos, hogy még egyszer visszatudnám magam verekedni a lóra.
Én nem tudom ezt olyan félvállról venni, de mindent megtennék azért, hogy képes legyek rá. De engem még mindig foglalkoztat mások véleménye, mert nem akarom, hogy így könyveljenek el. De senki, még csak lehetőséget sem ad arra, hogy felvázoljam a tényleges helyzetet, vakon hisznek valakinek, akiben még annyi bátorság sincs, hogy a saját nevét adja a cikkhez. És készpénznek vesznek mindent, amit valaki talán a hasára csapva talál ki, bele se gondolva abba, mit tesz azzal, akiről ír. Milyen undorító már ez?
Amint elfeküdni kényszerülök Dante mellé, helyezkedek kicsit, hogy kényelmes legyen. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, amit a szavai váltanak ki, aztán meg a jóleső borzongás, amit a közelsége vált ki.
- A múltkor azt kérdezted, segítene, ha azt mondanád, a barátnőd vagyok... most segítene... - harapok az ajkamba, felé fordítva a fejem, amennyiben eltávolodott a nyakamtól. Kezem a mellkasára helyezem, ujjaimmal lassú köröket rajzolva rá. Érzem, hogy folyamatosan leszek egyre nyugodtabb még.
- De csak, ha tényleg így gondolod, és nem csak "felőled"... tudom, vagyis sejtem, hogy ez sem jelent neked sokat, de nekem igen... és nem akarok mindegy lenni... - őszintén bízom benne, hogy megérti, mire is gondolok, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Alexander 💕

Mennyi ideje is lehetünk itt? Tizenöt perce? Húsz, harminc, harmincöt? Talán már egy órája? Idejét sem tudom már, hogy ez az egész mikor kezdődött, vagy egyáltalán hogyan keveredtünk ide, a társalgóba, ennyi ember közé, mikor nyilvánvalóan valami csendesebb helyet kellene választanunk ehhez, nem pont a legforgalmasabbat, ráadásul délután, mikor mindenki tökre ráér. És az a mindenki pont ezt a helyet választja, hogy tanulás helyett a lábát lóbálja. ITT. Mondjuk megértem, én is sokszor csináltam már ezt és pontosan ugyanabban a fotelban gubbasztok most is, amelyikben szoktam, csakhogy ma nincs nálam se az állatsereg, se valami könyv, de még egy halom jegyzet se, csak a két kezem, amikkel a heves gesztikulálás közepette próbálom kiszúrni a rellonos szemét.
- Na ne mondd már ezt! - idegesen fújtatok és még a szemeimet is forgatom közben, hogy érzékeltessem, mennyire nem tetszik az, amit az előbb mondott. - Ez nem is igaz! Ti, férfiak vagytok azok, akik állandóan csak a testet nézitek! Legyen sovány, karcsú, vékonyabb a kisujjamnál, egy dekagramm felesleg sem lehet rajta, mert akkor már fújj, és hogy belemenjünk a klisékbe, legyen szőke hajú, kék szemekkel, mert az jelenti a tökéletességet...! - Azt hiszem nem valami nehéz felhívni magunkra a figyelmet, már csak Alexander kinézetéből adódóan sem, és biztosan vannak itt olyanok is, akik ismernek a kviddics meccsekről. Még jó, hogy időközben megszoktam a közönséget, így le sem véve a szemem a rellonosról folytatom is tovább.
- Teljesen rá vagytok kattanva erre a szépség dologra, manapság már minden nőt ez alapján ítéltek meg. Ráadásul... Jaj, bocsánat! - úgy kapok a fejemhez, mintha elfelejtettem valamit. - Arról pedig hadd ne kelljen mesélnem, hogy mi a véleményetek a mellméretről. Szerintem nagyon jól tudod, hogy miről beszélek - teszem még hozzá, mielőtt tiltakozni kezdene, aztán dühösen fonom össze a karjaimat magam előtt és mint aki jól végezte a dolgát, dőlök hátra a fotelben. Feljebb húzom eddig is az ülőalkalmatosságon tartott lábaimat, majd egy hatalmas sóhaj után ismét belekezdek, egyelőre nem törődve azzal, hogy ő esetleg akar-e valamit mondani. Pedig nem szép dolog más szavába vágni.
- Na de ha nem is a külső a legfontosabb, ott a másik: mi egy nő dolga. Egy nő ne dolgozzon, hanem legyen otthon, és főzzön, mert egy nőnek a konyhában a helye, nem? Főzni, takarítani, varrni kell és még mit tudom én mit gondoltok, hogy mi egy nő dolga, de azt hiszem nem is akarom megtudni... - ezt még elhadarom neki egy szuszra, majd levegőért kapva hallgatok el hirtelen, csillogó zöldjeimet továbbra sem véve le róla. Arcom egészen kipirosodott a magyarázás közben, de egy ideig most legalább csendben leszek, egyelőre azt hiszem elmondtam mindent, amit akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem éri fel ésszel, hogyan alakulhatott ki ilyen kép ebben a lányban a férfiakról. Már nem azért, de minden, amit itt elhadar, tökéletes leírása annak, mit gondol egy pasi. Merthogy egy pasit csak az érdekel, hogy néz ki egy lány, mennyire üres a feje, mennyire könnyen kapható és mennyire jól helyettesíthető lenne egy tablettás mosóporral, ha éppenséggel nem ütközne akadályokba a szexuális élete. Mert azért morbiditás ide vagy oda, nem ismer olyat, aki szexinek találna egy tablettát.
Ja igen, ne is kérdezzétek, ez a beszélgetés még bőven azelőtt kezdődött, hogy felocsúdhattatok volna, Alexandernek pedig nincs ínyére, hogy félbehagyja. Éppen ezért, életében talán azon ritka alkalmak egyikébe sorolnám ezt a beszélgetést, amikor nem konkrét céllal kért találkozót. Vagy folytatást. Hanem azért, hogy rendbe tegye a dolgokat. Feldúltan hallgatja a vádakat - mert kérem szépen ezek bizony azok! - és már készül is, hogy megszólaljon, mikor Izabella ismét közbevág. Hallatlan! Megvárja hát, hogy a levitás hölgyemény befejezze a sületlenségek sorolását, majd egy másodpercnyi szünetet sem hagyva veszi át a szót.
- Már megbocsáss, de nem hinném, hogy a férfiak ennyire korlátoltak és felszínesek. Te a kisfiúkról beszélsz, akik még csak most találták meg azt, ami a lábuk között himbálózik születésük óta, de hogy mire való, arról még bőven lenne mit tanulniuk - olyan indulatos, hogy a jól megszokott jó modor hiányzik a megfogalmazott gondolatokból. Lehetséges, hogy ezért lett rellonos? Mondjuk oda járnak a legszexibb hímek, szóval ő se kerülhetett volna máshová, csak felböffent ez a kérdés. Nevermind. - Egyébként mi az, hogy a mellméretről?! Talán inkább arról csicseregj madárkám, hogy mit gondoltok ti a férfiak... - mielőtt kiejthetné a száján azt a bizonyos vulgáris kifejezést, amelyre mindannyian gondolunk, feszülten beszívja ajkait. Nem, ennyire mélyre nem süllyed. - ... Khm, izomzatáról és egyéb méreteiről... Mert ugye "nem a méret a lényeg", de ha nem harminc centi, akkor ugyan mehet a pokolba, pedig, csak hogy tudjátok, egyáltalán nem jó, ha hatalmas. Több nő is mondta már, de persze a sorstársak nem hisznek nekik - nem mintha Alexandert érte volna valaha is sérelem. Az egojánál már csak a... öööö... khm. A disznótora nagyobb, na. Nem tudom körülírni, képzeljétek ide azt a szót, amit nem képzelhettek ide, mert kicsik vagytok. Helyes.
- Ami pedig azt illeti, nem mindenki a gyök kettes IQ-jú hölgyekre bukik, tudod, szeretjük, ha a káposztalevetekben úszkál egy agykezdemény is legalább. Ha pedig itt tartunk, ti vagytok azok, akik rendszeresen hangoztatjátok, hogy mi csak vedelni és szexelni akarunk, meg esetleg néha az autókra is gondolunk, de egyébként haszontalan jószágok vagyunk. Mert ugye a férfi mennyire mocskos, a napjának kilencven százalékában csak arra gondol. Véletlenül sem a munkájára, a gyerekeire, a feleségére vagy a párjára - most már ő is hadar és saját magát idegesíti fel. Annyi beszámolót hallott már a férfiak ócsárlásának témájában, hogy nem, ezt most nem hagyja szó nélkül. Most minden gondolatát kiereszti. - Bár való igaz, hogy az agyunkban kis dobozokban gondolkodunk, azért kikérem magamnak a férfiak nevében, hogy kizárólag a fentebb említettekre lennének tárolóink. Meg ugye az elvárások: legyen romantikus, de azért ne legyen nyálas. És nézzen ki jól, sportosan, izmosan, de ne az edzőteremben töltse az idejét, hanem veled. Azért is jó, ha szexi, mert a barátnőidnek villoghatsz vele, de ő ugye senkit ne vegyen észre rajtad kívül, de (!) legyen jóba a barátnőiddel, mert különben le is út, fel is út. És hidd el, sose kelnék fel innen, ha tovább sorolnám... - a legszörnyűbb, hogy tényleg tudná mondani. Annyi gondolat van még benne, amiket ki akar mondani, csak hát hadd fűzzön hozzá valamit az őrzőangyalka is. Nem mintha releváns lenne, amit mond, de értitek. Ez elvileg egy beszélgetés, vagy mi a szösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem tehetek róla, mindent mindig túlaggódok, és kombinálok magamban, amivel mindenki dolgát megnehezítem. Tudom, hogy le kellene szoknom erről, csak elfogadni a tényt, hogy valaki még a flúgosságom ellenére is kedvel, de a történtek után olyan nehéz hinni benne.
Hisz szerettem valakit, és csak annyi vágyam volt, hogy ő is engem, ez mégse jött össze, én meg minden kis apróság miatt komoly traumákat éltem át, csak mert fel lettek nagyítva a problémák. Ezt másodszor már nem akarom, és nem is firtatom, látva hogy Dante se kíván mást hozzáfűzni.
- Mert kell a tudat, hogy valaki a pletykák meg minden hülyeségem ellenére elfogad. Mert kell a tudat, hogy a tiéd vagyok... - motyogom, nem nézve rá, mert sejtem, ő ezt nem érti. Feleannyira se emóciális, mint én, és ez tulajdonképp tök jó dolog. Eddig is sikerült visszaparancsolnia az ostobaságokat a fejembe, mielőtt még kiszabadultak volna, és meghallgat, nem is tudja, ez milyen jól esik nekem.
- Mihelyst megnevezel valamit, már ismered. Az emberek meg félnek attól, amit nem ismernek, de tudod, nem? -ő már több mindent látott, biztos volt szerencséje ilyet is tapasztalni.
- Meg most, hogy a barátnőd vagyok, és ki is lett mondva, jogosan háborodhatok fel, ha például más lányok fenekét fogdosod - vigyorodok el, megnyugtatva őt, hogy ezt csak viccnek szántam, bár belegondolva... nem biztos, hogy boldog lennék, ha ilyet látnék.
- Tudom... átgondoltam utána, csak az aznap amúgy is katasztrófa volt, lehetetlenül viselkedtem, sajnálom - gondolok egyet, aztán nemes egyszerűséggel a csípőjére ülök, hogy aztán úgy csókoljam meg, és túrjak a hajába. Nagyon szeretem a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- El kell lopnunk egy macskát?
Olvastam ám én is azt a listát, de annyira nagyon zavarba vagyok még mindig, főleg így, hogy ez az izé is itt mocorog alattam, hogy nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy a puff, ami a listán volt, éppen itt van alattam. Ha pedig itt van alattam, az csak annyit jelenthet, hogy igen... bikának érzi magát. Sikítva és fájdalmasan huppanok le rá, de a zászlót - igen, a Navinéset -, úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Sikítva és képvesztve, egy megvadult puffon rodeózva - húú, ha most Ash látna, bár nem, inkább ne lásson - robbanok ki a folyosóra, mögöttem feltételezhetően Rózi is, aki még mindig olyan szigorú hajválasztékot visel. Meg is fogom mondani neki, hogy baromira creepy az a hajválaszték, és mondja meg Viviennek, hogy így nem lesz pasija vagy csaja soha. Szóval én sikongatva, a navinés házzászlót lobogtatva igyekszem a puffot a megfelelő irányba tartani és hogy visszajussunk az Eridonba.
- Nem loptunk nekem unikornisos bugyit!
Kiáltok hátra, pedig meg lett ígérve, hogy lopunk egyet. Csak a poén kedvéért, bár nem biztos, hogy jó lenne, ha bugyik között turkálnánk, azért nyilván van egy határ. Meg egy időkorlát, ami azt hittem, hogy már lejárt, de nem, ahogy a cicim csapódik, érzem, hogy nem az enyém és éppen most nyeltem le egy nagy adag barna, hosszú hajszálat, ami szintén nem az enyém. Aggódok, hogy mi van, ha így maradok, ami talán ostobaságnak hathat most, de mi van, ha tényleg ez lesz a sorsom? Viszont sokáig elmélkedni nincs időm, a következő kanyar után rá fogunk fordulni a portrénkra.
- Mi van, ha nem enged be?
Kiáltok hátra CreepyVivcsinek, aki szerintem tudta velem tartani a tempót, mivel nem voltunk gyorsak, csak ugrálósak. Az biztos, hogy vagy öt kilót fogytam most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Francimanci

- Hát Őrnagyot, vagy minek hívják. Tudod, a Viktor macskája, ami vörös volt, de most meg fekete, ha jól emlékszem - válaszolja a kérdésre. A teljes listára persze ő sem emlékszik, de az érdekesebb tételeket csak sikerült megjegyeznie. Mégiscsak jó a memóriája, nem olyan, mint egy aranyhalé, máskülönben sosem lett volna jó tanuló. Kicsit fel is szegi az állát a gondolatra, hogy bizony az még a tánc mellett is sikerült, hogy jó tanulmányi eredményekkel végezzen Roxfortban. Igaz, ez a fránya magyar például még mindig nem akar neki jól menni -már ami a kitűnő tanulást illeti -, de legalább kap rá az iskolától bájitalt, és akkor úgy egész jól érti meg használja, hacsak el nem felejti meginni. Ha meg elfelejti, akadnak kisebb-nagyobb galibák. Most viszont ezzel sincs gond, és csak lemondóan csóválva a fejét követi a puffon rodeózó Francit, megkönnyebbülve, hogy nem sikerült lebuktatnia őket, bármilyen erősen is próbálkozott.
- Jajistenem, ez legyen a legnagyobb bajod. Veszek neked karácsonyra... vagy a születésnapodra, ha előbb van - válaszolja, kissé türelmetlenül leintve a másikat. Micsoda szörnyűség, hogy nem nyúlták le valaki rózaszín, unikornisokkal díszített alsóneműjét. Brr. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy valakitől ilyet lopjon, de majd tényleg kap tőle Franci nem is egyet, rögtön hármat, ha ez szíve minden vágya, csak előbb érjenek már vissza az Eridon klubhelyiségébe. Megvakargatja a szőke haját, amiről reméli, hogy lassan visszaváltozik rozsdavörösség, majd az órájára pillant. Lassan lejár az egy óra.
- Tudjuk a jelszót, be kell engednie. Úgyis zakkant, beenged mindenkit, ha meg mégse, megvárjuk, amíg visszalakulunk. Az órám szerint már csak kilenc perc - közli egész higgadtan, és gyorsít a léptein, hogy utolérje a meglehetősen szép sebességgel robogó társát, majd már szaladni kénytelen a végén, hogy lépést tudjon tartani vele. Fél folyosónyi táv után kitör belőle a nevetés is. Hát ez fergeteges mulatság volt. Több ilyen program kéne, fel is fogja írni és majd ügyesen bedobja az ötletládába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Tényleg? - ezen őszintén meglepődök. Mármint azon, hogy érti, és nem vágja a fejemhez, hogy menjek a francba, vagy valami.
- És nem zavar? Mármint... tudom, hogy a pasik azt szeretik, ha valaki nő... de.. én még nem - és jó sok idő kellett ahhoz, hogy ezt be is lássam. Vagyis a belátással nincs is gond, az elfogadással volt komoly probléma. Fel akartam nőni, azt hittem, menni fog, de nem.
- és nem tudom úgy irányítani a dolgokat, meg ilyenek... megpróbáltam, de nem ment... - hajtom le a fejem félszegen. Nem akarom, hogy ez gátló tényező legyen, de azt viszont igen, hogy tudja. Bár sejtem, ezzel már így is tisztában van, na mindegy.
- Megfogadtam, hogy nem is fogok. De nem olyan egyszerű ám, sőt... - sóhajtok fel, de azért elmosolyodok, jelezve, hogy ez nem akkora katasztrófa, mint a tény, amit írnak rólam, és ami nem is tény igazából. Még csak a közelében sem jár.
Amit teszek, az pedig ösztönösön, nem is gondolkodok igazából, csak úgy jön magától. És nem is lövök mellé, lévén a rellonos nem lök le magáról, ez pedig megnyugtat.
Egyébként meg szeretem őt csókolni, meg úgy hozzá érni is, az olyan... olyan valami, amit még nem is igazán éreztem. Csak megteszem, mert lehet, mert nem szúr le, vagy valami és ez jó érzés.
Ahogy az is, mikor fölém kerekedik, bele is kell mosolyognom a csókba, amit aztán csak nagy erőfeszítések árán tudok megszakítani, de muszáj, mert...
- forgalmas helyen vagyunk... kár - motyogom, neki is tudtára adva ezt, és az elkeseredés tényleg kicseng egy kicsit. Inkább a mellkasába fúrom a fejem, úgy bújok hozzá, még a szemem is behunyom. Egy pillanatra talán sikerül is.
- Jövőhéten nem vacsorázol velünk? Be akarlak mutatni Zójának, csak ő lenne ott, vagy ez még korai? - pislogok fel rá nagy barna szemeimmel, de hát nincs mit tenni. Zója már tud róla, így érthető, hogy kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Alexander 💕

Hogy hogyan jutottunk el idáig, azt már pontosan én sem tudom. Arra még emlékszem, hogy Alexander hívott, mert mindenképpen tisztázni akarta ezt a helyzetet, de hogy ebből miképp alakult ki ez a heves vitázás, azt már nem tudom. Nem igazán szeretek senki torkának nekiugrani, de most úgy érzem, muszáj megvédenem magam és az igazam, mert egyszerűen nem hagyhatom, hogy úgy érezze, neki van igaza. Egyszerűen csak muszáj nekem győztesként kijönnöm ebből, még úgy is, ha azért fejjel lefelé kell kilógatnom az ablakon, csak hogy nekem adjon igazat. Mert a téma, ami miatt megy a cicaharc, már ősidők óta éket ver a párkapcsolatokba. Na jó, nem egészen, de akkor is lehetne itt estig sorolni, hogy kinek miért és miben van igaza.
Kifulladva hadarok el mindent, ami rögtön így az eszembe jut, aztán mint aki jól végezte a dolgát, dőlök hátra a fotelben. Némán pihegve hallgatom a rellonos okfejtését a másik oldalról, de egyáltalán nem hat meg az, amit mond. Tulajdonképpen megismétel engem, csak a saját szemszögéből mondja, meg kicserélget pár szót, hogy a férfiak által nézett pontokat sorolja fel. Nem igazán tetszik ez nekem, de most már nem fogok közbevágni, csak hagyom, hogy hadd mondjon el mindent. Addig legalább ki tudom fújni magam és gondolkodni is azon, ezek után mit fogok majd mondani.
- Óóó, pedig külön kérlek, sorold még, mire gondolsz. Égek a vágytól, hogy megtudjam milyen szörnyű kritériumoknak kell nektek megfelelnetek - ironizálni próbálok vagy valami olyasmi, de nem is figyelek igazán arra, amit mondok, máris azon jár az agyam, hogy mit fogok legközelebb a fejéhez vágni. Nem akarom ezt annyiban hagyni, de figyelnem kell, hogy mit mondok, mert ha olyanra kerül sor, amit könnyen visszafordít ellenem, semmi értelme sincs ennek az egész 'én győzök' dolognak.
- Egyébként is az teljesen hülyeség, hogy nem lennétek ennyire korlátoltak. Találkoztál te már a mai huszonévesekkel? Néha már én érzem rosszul magam, hogy milyen módon kezelnek néhány lányt. A külső már semmi ahhoz képest, hogy miket kell megtenniük egyeseknek ahhoz, hogy jöjjön értük a szőke herceg és elvigye őket fehér lovon. Még szerencse, hogy nekem már nem kell emiatt aggódnom, mert akkor tuti, hogy egyedül halnék meg - ez utóbbit már csak dühösen morgolódva teszem hozzá, de azt inkább magamnak, mint neki mondom. Mert ugye aki boldog párkapcsolatban él, annak nem fáj a feje semmi miatt. - Manapság stresszesebb elkezdeni járni valakivel, mint sikeresen átjutni a VAV-on - a fejemet csóválva dőlök ismét előre, mert azért mindenkinek mégsem kell ezt hallania. És most tekintsünk el attól a ténytől, hogy valószínűleg percek óta minket bámulnak, mert jobb dolga nyilván senkinek sincs.
- De tudod mi vágja ki nálam teljesen a biztosítékot? Az, ahogy kezelik egyesek a nőket, és most nem arra gondolok, hogy fogyókúrázzon egész életében, csakhogy a pasija felvághasson valamelyik haverjánál, aki nyilván le akar csapni a csajra, mert jól néz ki. Nem, én arról beszélek, hogy mennyire semmibe veszik néhányan őket. Lenézik a lányokat, a jelenlétükben megy az így szeretlek, úgy szeretlek, aztán mikor a csaj lelép, már megy az anyázás és úgy beszélnek róla, mint egy utolsó ribancról, pedig szerencsétlen nem tett semmit. Igen, vannak szükségleteitek, de az a legszomorúbb, hogy valaki ennél tovább már nem megy. Szó sem lehet érzelemről vagy valódi párkapcsolatról, mert az már vagy ciki, vagy tart két hétig, vagy pedig csak arra kell a csaj, hogy a sört hozza és éjjelente ébren tartsa a srácot.
Azt hiszem ennyit még életemben nem beszéltem egyhuzamban egy férfival, mindenféle pirulás vagy szemlesütés nélkül. Igazán büszke lehetnék magamra egy másik helyzetben, piros pont nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kamilla gratulál. Gratulál neki. Rekedten köhint egyet, lesüti a szemét, a szavak még mindig kényelmetlenséget okoznak neki. Az érzelmei kifejezése gyerekkora óta nehezére esik, a magánéletét a legzártabb ajtók mögött éli, vonzalmát pedig még öleléssel, de még egy vérmesebb pillantással sem fejezi ki akkor, ha bárki láthatja. Hamarosan azonban mindenki hivatalosan párként fogja emlegetni őket, amitől a bőre borzongani kezd.
   -  Annyira meg van beszélve, amennyire kell.
Kitérő választ ad a kérdésére. Ténylegesen semmit sem beszéltek meg, soha, semmivel kapcsolatban. Az arca kissé lejjebb csúszik a tenyerén, a tekintete elkalandozik a kanapéval szembeni, megrakott szekrényen porosodó üvegek felé.
   -  Kamilla. Csináljunk valamit.
Bár még a negyedénél sem tart, a szálat eldörzsöli az asztalon, majd beledobja az erre a célra odakészített, félig barna, csikkekkel teli vízzel töltött befőttes üvegbe.
   -  Akármit. Nincs kedvem itt filozofálni.