Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A szabadság érzése mindennél jobb. Ahogy beleszippant a levegőbe, kidülleszti férfias mellkasát, érzi a tudás és a Tanulmányi Osztály vonzását... Mennyei. Ennél jobbat nem is kívánhatna magának. Csak egy a bökkenő: azért vadőrködik, hogy ne kelljen tandíjat fizetnie. Na ez itt a nagy baj. Ki akarna vadőr lenni? Hát ő biztosan nem, de a kényszer nagy úr.
Ettől függetlenül, megünnepelendő új állását és jövendőbeli úriasságát úgy dönt, ellátogat Bogolyfalva helyi gladiátorképző és kedélykarbantartó központjába - alias a Csárdába. A pub még korai, a pipik nincsenek felkészülve Alexanderre, legalábbis ő ezt így látja. Tudjátok, most hallotok róla először és le kell szögeznem, hogy nem rossz srác. Sokat gondol magára, hiszen láthatóan elég jókötésű, van agya is, nem az izomzatába implantálta, szóval minden klappolna vele kapcsolatban. Csak szereti saját magát. Nevezhetnénk egészséges önbizalomnak, de több ez annál: mondhatni túlzott elégedettség a tökéletességével. Ha volna is hibája, ami persze nincs, az a szerénysége volna, egyem a lelkét.
Na de ne térjünk el a tárgytól, feltűnésmentesen toppan be a csárdába - Szexi farmer, bőrdzseki, alatta póló, semmi extra -, s már kérné is az első vajsörét, amit olyannyira megérdemel, csakhogy a kis leányzó, aki kiszolgálhatná éppen satuban van. No most mérlegelhet. Balhézzon már rögtön az első nap és igyon egy jót, vagy ne tegye, de szomjan marad. Tulajdonképpen ott van még a pub és átmehetne, csak hát... Igazi dzsentlemanus. Nincs mit tenni, ha egy hölgy bajba van jutva (csak szépen magyarul - a szerk.), akkor segíteni illendő.
Egyenest a legkevésbé sem szomjas, úriembernek egyáltalán nem nevezhető alakhoz lép és megfogja azt a kezét, amivel a lány kezét szorítja. Aztán a szorítás egyre erősebb, egészen addig, míg a pasas arca eltorzul és elereszti az ifjú hölgyet. - Bocs haver, de mások is rajonganak a kiszolgálásért. Ha még egyszer hozzáérsz, eltöröm a csuklód - halálos nyugalommal beszél és, bár a férfi felpattanna, hogy bemosson neki, ekkor ujjai még szorosabban marnak rá a gusztustalan csuklóra. Meggondolja magát. Jó döntés.
- No kisasszony, egy vajsört kérnék, legyen szíves - s már mutat is a pult felé, tessen csak menni. Eközben előhalássza szivarját, hogy rágyújtson. Az se érdekli, ha nem lehet. Ma jó napja van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem igazán az ő műfaja a macsóskodás - egyébként de, de pszt -, most mégis megteszi. A hazáért, a nőért, no meg egy szépen csapolt korsó vajsörért. A köszönetre nem is nagyon reagál, csak biccent. Tulajdonképpen az döbbenti meg, hogy rengeteg itt a vendég, mindenki látta a jelenetet, mégis ültek a helyükön és nézték. Hová tűnt a mai fiatalokból a lovagiasság? Félreértés ne essék, a maga harmincnégy évével nem számít öregnek, no de kérem, ha egy hölgyet inzultálnak, azért csak illik a segítségére sietni. Legalábbis jobb helyeken, ahol tanulnak illemet a suhancok, ott ez bevett szokás. De mint tudjuk, manapság inkább ők azok, akik igazi parasztként viselkednek a lányokkal, arról nem beszélve, hogy a gyengébb nem ezt hagyja is. Kifordul Alexender bele, ha erre gondol. Sok rosszat el lehet róla mondani, de az biztos, hogy egy nő a kezei között csak virágozni tud, mert vigyáz rá és gondoskodik róla. Merthogy ez a természetes. Gyökerek.
- Ez igazán kedves kegyedtől - már magához is húzza a vajsört, ám mielőtt bemutatkozhatna, a kishölgy megelőzi. Hát persze rögtön szebbnél szebb bókok jutnak hősünk eszébe, amikkel elhalmozhatná a kisasszonyt, végül azonban úgy dönt, nem fogja megcsillogtatni klisészótárát. Korai. - Alexander vagyok - a kezet elfogadja, noha nem megrázza, hanem finoman a szájához emeli, mintha kézcsókot adna. Nem modorosságból, hanem teljesen illedelmesen. Nem leheli össze, nem nyáladzik rá, csak maga felé húzza. Merthogy sokan nem tudják, de mikor kézcsókról beszélünk, az nem szó szerint csók. Ő pedig egészen úriemberesen intézi az ügyet. Mi tagadás, ebben is mennyein tökéletes. Kell nekünk, mint egy falat kenyér.
- Talán nincs hova hazamenniük - mert ez is elképzelhető. Sok ilyen kiöltözött, jó modorúnak képzelt pasast látott már az utcán járkálni éjnek évadján, vagy épp az édes otthon küszöbe előtt könyörögni a feleségének, hogy ugyan eressze már be éjszakára. A asszony meg hülye lett volna, végre egy éjszaka az iszákos férj nélkül, nemde? - Fiatalnak látszol, hogyhogy itt dolgozol? Nem túl biztonságos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minimum? És mégis hol? Mások meg sem köszönnék Alexander lovagiasságát, pedig... Pedig. Veszélyesek ám az ilyen részeg állatok, mert azon túl, hogy fogalmuk sincs róla, mekkora gyökérré változnak, ha isznak, az erejüket nem veszítik el, szemben a kontrolljukkal. Úgyhogy jah, illenék megköszönnie minden hölgynek, ha valaki a segítségükre siet. De ez is olyan dolog, ami úgy tűnik, csak Alexander szerint elvárás - kezdve azzal, hogy függetlenül a nő minősítésétől, foglalkozásától és korától, tisztelettel kell bánni velük. Ennyi.
- Ne ítélj ilyen könnyen. Most azt hiszed, veled soha nem fordulna elő ilyesmi, de meglepne, hogy egyes élethelyzetek mit váltanak ki az emberekből - belekortyol sörébe és fürkészőn nézi a lányt. Attól eltekintve, hogy ő maga elítéli az aljasodás ennyire mocskos formáját, ő sem veti meg alkalmasint az alkoholt, akár igen nagy mennyiségben sem. De egyrészt addig iszik, míg van kontroll, másrészt ha el szeretné veszíteni, azt a négy fal között teszi a megfelelő társaságban. - Mindenesetre valóban nem a mi dolgunk - vállat von és egy gyors mosolyt küld a lánynak, mielőtt még rátérne annak igen kérdőjeles életkorára. Mit keres itt ilyenkor egy ennyire fiatal lány? Melyik nem normális osztotta be esti műszakba?
- Ez is valami. Remélem a jövőben sem lesz, bár, ha jobban meggondolom, személyi testőr munkát is szívesen vállalok - az elképzelésre széles görbe terül szét arcán és az oly jellegzetes kis szarkalábak is megjelennek a szeme környékén. Ez mellesleg iszonyú jól áll neki, amit tud is magáról. - Majd ott fogok ülni a sarokban - ezzel a csárda egyik csücskébe mutat - és mindenkire nagyon csúnyán nézek - ez már csak azért is lehetetlen, mert elképesztően szép szemei vannak. De lehet, hogy kicsit túlhype-olom, azért ilyen egoista ez a szerencsétlen... No mindegy, hagyjuk is.
- Nem nevezném bujkálásnak, inkább csak máshol volt dolgom eddig - úgy tesz, mintha szó szerint venné a kérdést, de persze nem. Mellesleg azt ugye Lola se gondolta komolyan, hogy egy ilyen férfi nem tesz rá mély benyomást... És most kivételesen, de tényleg kivételesen, nem a fizikai értelemben vett benyomásra célzok, ha értitek mire gondolok. Nagykorúság ide vagy oda, Alexander az apja lehetne, na... - Rezervátumokban dolgoztam, pár napja jöttem. Én vagyok az új vadőr - ez persze mellékes információ, mert ő az új szívtipró. Már hallom is, ahogy törnek össze sorban a női szívek miatta... Hjaj... Szerkesztői sóhajt hallottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem éri fel ésszel, hogyan alakulhatott ki ilyen kép ebben a lányban a férfiakról. Már nem azért, de minden, amit itt elhadar, tökéletes leírása annak, mit gondol egy pasi. Merthogy egy pasit csak az érdekel, hogy néz ki egy lány, mennyire üres a feje, mennyire könnyen kapható és mennyire jól helyettesíthető lenne egy tablettás mosóporral, ha éppenséggel nem ütközne akadályokba a szexuális élete. Mert azért morbiditás ide vagy oda, nem ismer olyat, aki szexinek találna egy tablettát.
Ja igen, ne is kérdezzétek, ez a beszélgetés még bőven azelőtt kezdődött, hogy felocsúdhattatok volna, Alexandernek pedig nincs ínyére, hogy félbehagyja. Éppen ezért, életében talán azon ritka alkalmak egyikébe sorolnám ezt a beszélgetést, amikor nem konkrét céllal kért találkozót. Vagy folytatást. Hanem azért, hogy rendbe tegye a dolgokat. Feldúltan hallgatja a vádakat - mert kérem szépen ezek bizony azok! - és már készül is, hogy megszólaljon, mikor Izabella ismét közbevág. Hallatlan! Megvárja hát, hogy a levitás hölgyemény befejezze a sületlenségek sorolását, majd egy másodpercnyi szünetet sem hagyva veszi át a szót.
- Már megbocsáss, de nem hinném, hogy a férfiak ennyire korlátoltak és felszínesek. Te a kisfiúkról beszélsz, akik még csak most találták meg azt, ami a lábuk között himbálózik születésük óta, de hogy mire való, arról még bőven lenne mit tanulniuk - olyan indulatos, hogy a jól megszokott jó modor hiányzik a megfogalmazott gondolatokból. Lehetséges, hogy ezért lett rellonos? Mondjuk oda járnak a legszexibb hímek, szóval ő se kerülhetett volna máshová, csak felböffent ez a kérdés. Nevermind. - Egyébként mi az, hogy a mellméretről?! Talán inkább arról csicseregj madárkám, hogy mit gondoltok ti a férfiak... - mielőtt kiejthetné a száján azt a bizonyos vulgáris kifejezést, amelyre mindannyian gondolunk, feszülten beszívja ajkait. Nem, ennyire mélyre nem süllyed. - ... Khm, izomzatáról és egyéb méreteiről... Mert ugye "nem a méret a lényeg", de ha nem harminc centi, akkor ugyan mehet a pokolba, pedig, csak hogy tudjátok, egyáltalán nem jó, ha hatalmas. Több nő is mondta már, de persze a sorstársak nem hisznek nekik - nem mintha Alexandert érte volna valaha is sérelem. Az egojánál már csak a... öööö... khm. A disznótora nagyobb, na. Nem tudom körülírni, képzeljétek ide azt a szót, amit nem képzelhettek ide, mert kicsik vagytok. Helyes.
- Ami pedig azt illeti, nem mindenki a gyök kettes IQ-jú hölgyekre bukik, tudod, szeretjük, ha a káposztalevetekben úszkál egy agykezdemény is legalább. Ha pedig itt tartunk, ti vagytok azok, akik rendszeresen hangoztatjátok, hogy mi csak vedelni és szexelni akarunk, meg esetleg néha az autókra is gondolunk, de egyébként haszontalan jószágok vagyunk. Mert ugye a férfi mennyire mocskos, a napjának kilencven százalékában csak arra gondol. Véletlenül sem a munkájára, a gyerekeire, a feleségére vagy a párjára - most már ő is hadar és saját magát idegesíti fel. Annyi beszámolót hallott már a férfiak ócsárlásának témájában, hogy nem, ezt most nem hagyja szó nélkül. Most minden gondolatát kiereszti. - Bár való igaz, hogy az agyunkban kis dobozokban gondolkodunk, azért kikérem magamnak a férfiak nevében, hogy kizárólag a fentebb említettekre lennének tárolóink. Meg ugye az elvárások: legyen romantikus, de azért ne legyen nyálas. És nézzen ki jól, sportosan, izmosan, de ne az edzőteremben töltse az idejét, hanem veled. Azért is jó, ha szexi, mert a barátnőidnek villoghatsz vele, de ő ugye senkit ne vegyen észre rajtad kívül, de (!) legyen jóba a barátnőiddel, mert különben le is út, fel is út. És hidd el, sose kelnék fel innen, ha tovább sorolnám... - a legszörnyűbb, hogy tényleg tudná mondani. Annyi gondolat van még benne, amiket ki akar mondani, csak hát hadd fűzzön hozzá valamit az őrzőangyalka is. Nem mintha releváns lenne, amit mond, de értitek. Ez elvileg egy beszélgetés, vagy mi a szösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Óóó, hogy az a... - morogja magában, ahogy tulajdonképpen lefordul az ágyról. Nehéz éjszakája volt. Sokat ivott, jó társaság nélkül, meg amúgy is. Merlinre, ki az, aki ilyenkor dörömböl, hajnalok estéjén és felveri? Érzi, hogy a feje lüktet, meg is dörzsöli halántékát, végül tarkóját kezdi masszírozni. Ha valami bajuk van a kölyköknek, mindet elküldi, de jó messzire, elvégre kipillantva az ablakon nem sok híja, hogy sötétedjen. Jut eszébe, mennyi az idő?
Oldalra pillant órájára és szinte felhördül. Mintha ma lett volna egy órája, de nem emlékszik biztosan... Csak hát kellett egy kis ereszd el a hajam, van ez így. Senki sem volt tanúja aljasodásának, így elviselhető a tény, hogy nem viselkedett úriember módjára. Aztán ahogy szép lassan kezd magához térni, tudatosul benne, hogy felébredt a kopogásra. Milyen kopogásra? Valaki van itt? Azóta már jó két-három perc is eltelt, talán eltűnt a kellemetlenkedő. Hirtelen ötlettől vezérelve feláll, de meg is bánja. Mintha csak fejbe verték volna, szédeleg összevissza. - Az istenit... - és tudna ennél rondábbat is mondani, de mi van, ha egy elsős van az ajtaja előtt? Még feljelentik mocskos beszéd miatt és híre menne valahol. Ezt igazán nem engedheti meg magának.
- Bújj be - kissé rekedten dörmögi, elég hangosan ahhoz, hogy az ajtó előtt álló kristálytisztán értse. Ha van esze, betér. Alexander mindeközben hulla aznaposan jut el a konyháig, hogy előhalássza a tökéletes recept összetevőit. Víz, citromlé, cukor. Utóbbi csak azért kell, hogy ne húzódjanak össze olyan részei is, amelyeknek nem kell. Egy elég erős limonádét kever magának, a csörömpölésből pedig világos, hogy merre van. Az ismeretlen érkező nyilván a két jó lábával utána tud menni.
Mielőtt még nekilátna a kúrának, kissé fáradt tekintetét a fiúra emeli. - Miben segíthetek? - nem ismeri meg, most még az anyját se tudná beazonosítani, ez van. Míg a válaszra vár, egy pohárnyi italt tölt magának és egybe lehúzza. Ez kell neki. Fél óra múlva kutya baja sem lesz.