Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az iskola tanáraként valószínűleg én sem a közvetlenebb típus lennék, kizárólag fiatalságomra hagyatkozva – bár sosem szándékoztam hasonló babérokra törni, nem nekem való a sok neveletlen kamasszal való bármiféle foglalkozás. És ennek ellenére is évekkel ezelőtt a nyakamba szakadt egy csapatnyi a legőrültebbek közül. Az edzéseken kívül is sok időt töltünk együtt, a szükségesnél sokszor több ideig kényszerülök pesztrálni a pofátlan bagázst. De az egyéb körülményeket tekintve még véletlenül sem venném egy kalap alá a kettőt, az egyetlen közös tényezőként legfeljebb a hasonló korosztályt lehetne venni – ugyanakkor Jared iskolai professzor, jómagam pedig hivatalosan még edzőnek sem vagyok tekinthető. Túlkattogtam, ugorjunk; megértően bólintok, majd kényelembe helyezem magam a fiúval szemben.  
Kifejezetten kellemes lesz beszélgetéssel kezdeni, a mélyvíz helyett kapásból, persze utóbbinak is eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, mennyire rozsdásodtam be.
 - Akadnak a családi vonalon a képességgel rendelkezők, volt egy alapvető érdeklődésem a legilimencia irányába ezáltal. Amikor belekezdtem a tanulásba, még egészen más elképzeléseim voltak a továbbtanulásról is, és elég sok hivatásban lehetne jó hasznát venni ennek a tudásnak. Ugyanakkor nem feltétlenül lenne legális, de ez már egy teljesen más kérdéskör – vonom meg a vállam, lezárva az utolsó gondolatot ezzel. A szüleim szerették volna, ha követem őket a minisztériumi vonalon, de több lehetőséget is mérlegeltem, végül beleszerettem a kviddicsbe, úgyhogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy arra bárki is számított.
 - Az utóbbi időben elég sok szabadidőm ment rá a vállalt kötelezettségek melletti tanulásra, és persze a folyamatos edzésekre. Másra irányult a figyelem, a motiváció, mások lettek a prioritások.
Megeshet, hogy a válaszom alapján a következő kérdés jelenlegi attitűdömet fogja érinteni. Megtanultam beosztani az időmet, és hát, élni a lehetőségekkel – ha valóban felteszi, természetesen készségese kifejtem.
 - Nem vittem túlzásba a gyakorlást – vallom be; talán nem is olyan meglepő a dolog –, előfordulhat, hogy az első pár próbálkozás nem lesz olyan zökkenőmentes, mint ahogy szeretném, vagy elvárt lenne ezen a szinten. - Az is lehet ugyanakkor, hogy alábecsülöm magam, és mivel úgy tartják, az ilyesmit nem lehet elfelejteni, nem lesz semmi gond. Bár a tudás megkophat valamennyire, úgyhogy számoljunk a legrosszabb opcióval, biztos, ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

El tudtam képzelni, ennél sokkal jobb találkozást is, sőt, ha rajtam múlt volna, ez a találkozás meg sem történik. De Merlin útjai kifürkészhetetlenek, és ha már egyszer lehetőségem adódik rá, nem ártana legyőzni ezt a félelmem is, nem?
Egyelőre pozitív a csalódás, ami annyiban merül ki, hogy bár percek óta élvezzük egymás társaságát, még minden végtagom a helyén van. A professzor hozzáállása azonban mit sem változik, ugyanaz a merev, semmit mondó tekintet, a kifürkészhetetlen arc, ami engem az őrültbe kerget, de komolyan.
- Nem konkrétan Öntől félek. Vagyis... nem csak Öntől, hanem a magához hasonló emberektől, akiknek az arcáról semmit nem lehet leolvasni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük, nem tudom, mire számítsak tőlük, és egy olyan megfelelési kényszerrel küzdő embernek, mint amilyen én vagyok, ez egy elég komoly érvágás - motyogom a kastély padlóját vizslatva, mintha nem láttam volna már elégszer. De talán így megérti, habár azt erősen kétlem, lévén én magam sem értem ezt az egészet, annyira meg nem ment el az eszem, hogy Zójával vitassam meg ezt, viszont már utánanéztem.
- Aszociális személyiségzavar.... valószínűleg ilyenem van, a tünetek szinte ugyanazok - vonok vállat, bár azt meg nem mondom, miért osztom meg ezt vele, talán, mert nem akarom, hogy amiatt utáljon, mert félek tőle.
- Kaisch Ráhel - utálok a teljes nevemen bemutatkozni, nem akarom, hogy egyből mindenki apámra asszociáljon, már pedig nincs több Kaisch itt Bogolyfalván, vagy csak én nem tudok arról, hogy lenne.
- És elsős... az előkészítőből jöttem fel - nem tudom, ezt miért kell hozzátenni, de a többiek is ezt csinálnák, mintha ettől aztán más bánásmódban részesítenék, pedig nem. Ugyanúgy keresztülnéznek rajta, ami lehet, csak számomra öröm. Én úgyse bírom sokáig, ha folyton figyelnek.
- K vagyok eddig mindenből, a testvérét meg most nyúzom azzal, hogy tanítson nekem olyan bűbájokat, amik túlmutatnak egy ajtó kinyitásán, és hasznomra is lehetnek. Úgyhogy a bátorság itt a ludas, vagy nem is tudom. Azt hittem, ha megbizonyosodok arról, hogy képes vagyok felsőbb éves varázslatokra, akkor egy másodéves rellonossal is elbírok itt a folyosón. Eddig még nem jött össze, ha büntetni kell, mindig viszek magammal egy felsőbb éves prefektust, őt legalább komolyan veszik, engem csak szemközt röhögnek a legtöbbször, de amíg nem egy toronyban lógva kötök ki, ez sem zavar - mosolyodok el halványan, akkor már felülve az ablakpárkányra, amit a nyanya nagy elégedetlenséggel konstatál, és nem fél hangot adni ennek. Nem mintha annyira zavarna. Most nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Kellett ez nekem?
Gyanítom, erre sosem fogom megkapni a választ. Még egyszer végignézek magamon, és sóhajtva konstatálom, hogy valahogy a nagyi is így festhet. Oké, nagy akartam lenni, de nem ennyire. Azért remélem, a kellő hatás meglesz. Nem kevés segítségbe került ez. Ami vigasztal, hogy Kolos is most tervez akcióba lépni, vagyis őszintén ajánlom neki, hogy ne így próbáljon átverni.
Már a nagyterem felé vezető úton körberöhögnek páran, de én mit sem törődve vele, szorongatom kezeim közt azt a rózsafüzért, és teljesen átszellemülve tapasztom tekintetem a padlóra. Hát inkább, mint hogy a rajtam gúnyolódó fejeket kelljen bámulnom, akkor tuti kiborulnék megint, az meg senkinek nem hiányzik.
És igen, beérek a nagyterembe, és igen a várt hatás be is következik. Hirtelen lesz néma csend, én pedig hamar ki is szúrom Mata Harit, aki gondolom felettébb élvezi a látványom. Mivel sem magyarázkodni nincs kedvem, sem a vallatáshoz, tőlem rendhagyó módon azt teszem, ami először eszembe jut. Megfogok egy zsemlét, elemelem a navinés asztaltól, és egyenesen a Mata Harinak öltözött rellonoshoz vágom azt.
- Eretnek - próbálok olyan öreg, rekedtes hangon visítani, de mentségemre legyen mondva, én ezt sose gyakoroltam. A hatás mindenesetre meglesz, az egész terem konkrétan rajtunk röhög, de hát... ez volt a cél, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Imádta vezetni a színjátszót. Imádta a feladatot, amit kitalált. Imádta a zsenialitását, és a többieket, hogy benne voltak a játékban. Azt bezzeg már kevésbé, amilyen alakot neki adtak.
A leghozzáillőbb mindenképp egy James Bond lett volna. Főleg, ha már egy kémről van szó. Egy elegáns és ízig vérig úriember, akiért bomlanak a nők. A kém eddig tiszta, de hogy egy nő? Ráadásul egy kurtizán? Egy... Mata Hari?
De hát csak nem vonulhatott vissza, vezetőként példát kell mutatnia mindenkinek. Kiemelkedő színészi alakításával pedig egyszerűen megoldja a dolgot. Amúgy is csak egy napot kell kibírnia ebben a jelmezben.
Jócskán csorbította a magárról alkotott férfias képet ez, de Mata Harihoz híven emelt fővel vonult végig a folyosón, és ült be az órákra. Persze egy kevésbé kihívó ruhát választott, és egy átalakító bűbájjal meg egy jó nagy adag sminkkel egészen jól sikerült azonosulnia. Ettől függetlenül persze mindenki jól tudta, ki lapul a jelmez alatt.
Éppen a vacsoránál ült, és megpróbált kihívóan tekintgetni az asztal túloldalán ülőkre. Myrától leste a mozdulatokat, neki is mindig sikerült elcsábítania őt. Már egészen belejött, mikor egy koppanással landolt a zsemle a fején. Egy pillanat alatt hátrafordult, majd visszatérve nyugodt, kimért, csábító mozdulataihoz, vigyorogva végigmérte Ráhelt. Tökéletes választás volt Teréz anya neki.
- Szentfazék - jelentette ki hangosan, megpróbálva egészen bársonyos hangot megütni. Ha ez nem kelti fel az emberek figyelmét, akkor semmi. - Mondja csak, maguknál mindig így köszöntik az embereket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Ha már egyszer elkezdtem, biztos, hogy nem fogok tudni leállni. Ezt annyira érzem, és igazából szét is röhögném a fejem, de most az a lényeg, hogy a szerepemnél maradjak, bármennyire is ciki az. Mondjuk, én azért jobban jártam, nagyon kíváncsi leszek arra, Kolos hogy fog egy ilyen nőt alakítani, de hát ő találta ki ezt az egészet, igya is csak meg a levét.
- Csak a hozzád hasonló, Istent nem félő, könnyűvérű fruskákat - húzom ki magam peckesen, mintha már csak azt is kikérném magamnak, hogy hozzám mert szólni, bár... ki is kérem. Már rég nem törődök azzal, kik és hogyan nézik végig a jelenetünket, egyedül Kolos szemeibe tekintek, a sajátjaimmal üzenve, hogy tőlem most aztán semmi jóra ne számítson.
- Mégis mit képzelsz te magadról, gyermek? Csak úgy megjelensz eme szent intézményben és feldúlod az itt élők békéjét? - úgy kérem őt számon, ahogy az anya szokta a gyerekét, mikor tényleg valami olyan durva dolgot csinált. A hangom pár oktávval még feljebb is szökik, gyanítom, ha mindezt áriázva kéne előadni, még az is menne.
- Isten ezt nem fogja megbocsátani neked, felesleges is vezekelned, a bűnlajstromod már így is az eget verdesi... vonulj hát vissza, te bűnös lélek - a végét már dühtől izzó hangon sziszegem, fölé magasodva - már, ha még ül -, és egyenesen a képébe. Egyetlen halvány félmosoly az, amivel tudatom vele, ez mégsem volt annyira elcseszett egy ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A könnyű fruskára magas hangon fújt egyet, és a parókájából kilógó tincset kezdte csavargatni, miközben kényelmesen elhelyezkedett a padon: könyökével tartotta magát, miközben hosszú lábait kinyújtotta. Kész szerencse, hogy a ruha elég lenge ahhoz, hogy mindent takarjon. Képtelen volt elképzelni, hogy járhatnak a nők ilyen ruhákban!
- Feldúlni? Hah! Inkább egy kis mulatozást hozok - csilingelte, már amennyire az ő mély hangján tud csilingelve beszélni, és könnyedén felpattant. Lejtett egy kihívó mozdulatot, majd a legközelebb ülő bámészkodó felé lépett és gyengéden végigsimított az arcán. - Szegényeknek nem jut sok a jóból. Mondja csak, anyám, hát miért lenne bűn egy kicsit szórakozni?
Ezzel a lendülettel bele is huppant a kiszemeltje ölébe. Szegény gyerek. Fogalma sem lehet, mibe csöppent. Kolos pedig, bár kívülről könnyednek tűnhetett, kifejezetten kényelmetlenül érezte magát a bőrében. Nőként. Kurtizánként. Táncosnőként. Ráhel bezzeg jól hozta Terike szerepét.
Finoman el is mosolyodott, amint fölé Ráhel fölé hajolt, hogy figyelmeztesse. A mosoly egyszerre szólt a közönségnek, és kicsit más jelentésben Ráhelnek is.
Aztán egy hetyke mozdulattal felállt, kikerülte Teréz anyát, és háttal kezdett bele mondandójába.
- Inkább a fanatikus vallásos emberek azok, akik nem hagynak elég teret nekik kibontakozni. - Rákacsintott a Navine asztalánál ülő elsősre, majd visszafordult Teréz anya felé. - A maguk kötözködő, kellemetlen létük az, ami megkeseríti a légkört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Áhh hát igazából nem is én lettem volna, ha nem kevertem volna egy kis baj. Méghozzá olyat, amiről az akinek okoztam, nem is tudott, egyelőre. De hamarosan fog, és akkor tuti betakar az asztallal.
A kezemet tördelve indultam el a Rellonosok asztala felé, hogy megkeressem Hajnát. Ismertem őt, többször is találkoztam vele, mert Vincével jóba voltam, de nekem mindig is icipicit fura volt, tudtam, hogy nem jöttünk volna ki túl jól.
- Szia...Hajna.
Mert hát megérkeztem és valahigy el kell kezdeni, egy szia pedig egy megfelelő kezdés, mivel köszönés.
- Izé..huhh...asszem hallod ennek nem fogsz örülni.
Tördelem kicsit a kezemet, aztán elöveszem a farzsebemből a teljesen összegyűrt levelet.
- Én eskü nem akartam beleolvasni, de a bagoly nekem hozta, nem néztem meg kinek a neve van rajta és kicsit megbontottam.
Ne hazudj Lotti, ne hazdj!! Ráadásul toporogsz, az meg elárul.
- Na jó, felbontottam és elkezdtem olvasni...oké, elolvastam de csak mert olyan izgi volt az írás. Az első pár sor után de ne haragudj rám kérlek.
Tényleg őszintén bántam a dolgot, sajnos ilyen vagyom, figyelmetlen kissé bohókás, de legalább nem hazudtam, végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem akartam nagyon zavarni, pláne nem ide jönni, de muszáj volt megtennem, szembe kellett néznem ezzel, mert én okoztam és a tetteimért felelősséget kell vállalnom, szal jöttem. A levelet továbbra is tartottam, de mivel kezdett cikis lenni, inkább leengedtem, majd mikor Hajna rám emelte a tekintetét inkább egy lépést hátráltam. Olyanok voltunk mi mint a tűz és a víz, én olyan a sötétség, ő meg a fény, és ezeket jobb volt nem keverni.
- Batker tökre sajnálom.
Lehajtom a , bűnbánó képet igyekszem bánni, de mikor érkezik a kérdés rögtön kivirul a fejem, mert amúgy egy millió kérdésem lenne a levéllel kapcsolatban. Le is ülök Hajna elé, a kezeimet az asztalon pihentetve kicsit előre dőlök, mert nem akarok kiabálni.
 - Mátétól jött. Ki az a Máté? És miért írja, hogy nem mondhatja el hol van? Talán titkos?
Még szép, hogy nem a levél tartalmáról beszélek, hanem arról ami engem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Gyorsan feldolgozom az infót, szóval van Máté meg van Ákos ez így tiszta. Egészen okosan felfogom a dolgot.
- Valami eltávról volt benne sz...úhh linzer. A mi asztalunknál mindenki megette.
Már nyúlok is érte és mindenfajta kertelés nélkül tömöm bele a számba, miközben a levelet báulom, aztán Hajnát.
- Igazi mugli katonák? Akik fegyverrel harcolnak meg ilyenek? Csúú, eddig csak filmen láttam. Hol vannak most?
Tökre nem vagyok képbe ezekkel a dolgokkal. De Hajnának van egy igazi katona testvére. Ez milyen nagyon menő! Meg veszélyes.
- Akkor ők biztos meg tudnák mondani, hogy miért olyan hangos a fegyer amikor kilövik belőle a golyót. Tökre izgis. Amúgy azt írta szívesen meglátogatna, majd valamikor.
Úgy mondom el ezeket az infókat, minths csak az időjárasról lenne szó, pedig Hajnának ez biztos nagyon fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- De miért?
Nem, nem kezdek rá, de tényleg érdekel, hogy két ember miért ennyire titokzatos, talán ez valami szabály, amiről nem tudnak az egyszerű népek, mint mi? Amin betömtem az első linzert, már nyúlok is a második után. Miért van az, hogy itt mindig van süti? A rellonosok tuti azért olyan búskomorak, mert nem esznek ilyesmit, tiszta gáz.
- Őket lehet, hogy nem, de engem nagyon nagyon érdekel, miért hangos a fegyver. Te nem tudod véletlenül? Cserébe elmondom az összes várost, ami Nebraska államban van. Na?
A lényegtelen információk valamiért mindig megmaradnak, ha nem is összeset, a nagy részét biztosan fel tudom sorolni, ha kell akár ABC sorrendben is, nem is hinné senki, ugye? Pedig de. Simán. Soha nem fogom hasznát venni, de azért vicces, ha valaki tud ilyeneket
- Tegnap késő délután. Már nem tudtam akkor odaadni, mert vacsorázni nem jöttem.
Kicsit elhúzom a számat, annyira fura volt más életébe csak így belenézni, hogy nem sok kedvem van a levél tartalmáról beszélni, az egész olyan borongós, furcsa, az embernek rossz előérzete van tőle, én meg tök sokat parázok.
- Hát...miért nem a tesód írt neked? Mármint, a levél elég kis szűkszavú volt, ahhoz képest, hogy benne van a "rég nem hallottál rólunk" fordulat. Nem tom, én nem értek az ilyenekhez Hajna ne is kérdezz.
Rázom a fejemet, majd inkább letolom az a harmadik linzert is, azzal kísérletezve, hogy mennyi fér le belőle egyszerre a számba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

- Mulatozást - sápítozok úgy, mint aki legalább egy káromkodásáradatot hallott volna. Az öreglány, akit alakítok, vélhetően így viselkedett volna, és azt hiszem, kellően alakítom az ügyeletes szentet. Azért nehéz nem felnevetnem Kolos csilingelő hangján. Vizsgának fogom fel inkább, azokat mindig véresen komolyan veszem.
- A szórakozás az ördögtől való, leány... ebben az intézményben meg főleg nincs helye ennek. Alázat, szorgalom, tisztesség... Mondd csak, mondanak ezek a szavak neked valamit? Erősen kétlem - vágom csípőre a kezem, a fejemet ingatva közben. Nem akarok túlzásokba esni, és azt sem szeretném, ha Kolos emiatt berágna rám, és rossz szerepeket adna már csak azért is, hogy bosszút álljon. Bár... nem hiszem, hogy ennyire lealacsonyodna.
- A mi kötözködő jelenlétünknek köszönhető, hogy nincs anarchia, és a diákok, tisztelik őket - mutatok a tanárok asztala felé, erősen kikérem magamnak hangnemben adva elő mindezt.
- Mit gondolsz, mekkora káosz lenne itt, ha mindenkinek hozzád hasonló felfogása lenne, ha? - kérem számon, bár tudom, sőt még Kolos is tudja, hogy ez a vita még élesben is tök felesleges lenne. De maradjunk a szerepnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Várkonyi Kedvenc Prof bácsi

Mit akit pofán vágtak nézek a tanárra ijedt arccal, ahogy azt mondja, jós tehetség is vagyok. Mindenre vágytam már, de erre az egyre biztosan nem. Persze hamar rájövök, hogy ironizál, így megrázom a fejem és összekapom magam, hogy az előbbi szemtelen vigyorral nézzek rá újra.
- Igyekszem - felelem könnyedén, mert azt hiszem nagy dolog lehet nála tíz pontot esni, bármit is jelentsen ez, nem mintha komolyan venném. A problémát viszont igen. Mármint lehet nem látszik, de tényleg aggaszt a dolog, ami azért rendkívül meglepő, mert soha nem érdekelt az asztrológia, most meg hát khm... azt hiszem érdekel. De ezt azért hangosan nem fogom bevallani. Inkább felteszem az engem annyira foglalkoztató kérdést, aztán pedig csak nagyra nyílt szemekkel bámulok a csodás eszközre, amit Várkonyi elővarázsol a zsebéből.
- És ezt a professzor úr mindig magánál tartja? - kérdezem őszinte ámulattal, közben pedig bizonytalanul elveszem a felém tartott papír darabot. Nézegetem, próbálok rájönni, hogy működik, de őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs.
- Soha életemben, de nagyon szép! - Próbálkozom értelmes választ adni, pedig nehezemre esik. Csupa vonalka meg számok.
- Nulla... nulla... - nekem ránézésre több nulla is van, de persze nagy nehezen megtalálom azt, amelyikre szerintem a tanár gondol. - Nulla! - bökök rá, letéve a lapot az asztalra, és kifejezetten büszke vagyok magamra.
- Hogy mi? - kérdezek vissza, mert természetesen nem értem. Hogy is érteném. Ez az egész olyan bonyolult, még akkor is, ha neki szent meggyőződése, hogy én valami született tehetség vagyok. Nem vagyok. Szimplán mákom volt eddig. Persze lehet, addig jó, amíg nem tudja. Kár, hogy pár percen belül kiábrándul belőlem.
- Megmutatja? - kérdezem kiskutya szemekkel nézve rá, odanyújtva az órai horoszkópomat meg a kis kört és várom a csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mostanában zajlanak az események. Az egész ház lakott, még jó, hogy végre ki lett bővítve, de mindig van otthon valaki, sosincs olyan, hogy csend lenne vagy egyedüllét. Tény, hogy eddig sem ez jellemezte a családi lakot, de most már egy kviddics csapatot is alakíthatunk, ha éppen ahhoz van kedvünk. Na persze ne legyen, rosszul vagyok a magasság gondolatától is. Viszont lett egy nevelt testvérem, egy nagynéném, egy unokahúgom, akik eddig csak látogatóban voltak, most viszont már hivatalosan is ott laknak. Furcsa, szokatlan nekem, aki inkább a csendet részesítem előnyben, de ez még nem jelenti, hogy nem örülök neki, csak szoknom kell. Nehezebb megszerezni a privát szférát. De szerencsére itt fent tudok gondolkozni, tervezni.
A táskámat ledobtam a szobámban, először nem is akartam lejönni enni, de mivel fent csak egy almát találtam, ami nem elég a rendes koncentrációhoz, így végül rávettem magam arra, hogy lesétáljak a Levita toronyból, be egyenesen a nagyterembe, ahol láss csodát, ott ült az én édesapám egyenesen az asztalunknál. Azt hiszem ez az, amikor a sors úgy mozgassa a szálakat, hogy ne lehessen tovább húzni a nagy beszélgetést. Nem mintha nagyon vonzott volna a gondolat. Azt hiszem ebben is hasonlítunk, nem szeretjük a lelkizést. Viszont mire ezt megállapítottam, már ott is voltam előtte.
- Amikor elsős voltam, sokkal nagyobbnak tűnt ez a terem. Szia apukám.
A taláromat megigazítva ültem le vele szembe, végigpillantva a lehetőségeken végül a szezámmagos - csípős csirkében és némi sültkrumpiban állapodtam meg, amiket ki is szedtem magamnak. Pedig ezen a héten vegetáriánus vagyok, de hát ritkán van ez a kedvencem, anya meg mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy kicsi gyerek is van otthon, így ő sem csinál olyan sokat.
- Hallottam, hogy az anyámmal kavarsz, megint. Mik a szándékaid? Gyerek, házasság, ház a tóparton?
Miközben kérdezek, az ujjaimat a tányérom fölött összeérintem, és mint a nagy maffiavezérek ütögetem őket egymás után egymáshoz. Az arcomon mímelt kutató tekintet. Anya nem mondott semmit, szerintem ő se nagyon tudja, hogy mi van. Náluk sosem lehet tudni, hogy mi van, és rám akadnak ki, ha nálam se lehet tudni, hogy éppen mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha teheti, már évek óta nem ül a tanári asztalhoz, inkább valamelyik házhoz járul ebédelni, amikor már ürülni kezd a terem. Felesleges puccparádé. Ahogy pedig az évek alatt kitapasztalta, a marhapörköl a Levita asztalánál messze a legjobb, mintha az égiek szeretnének üzenni ezzel valamit.
A mérsékelt zajban étvágytalanul kavargatja a tányérján a tésztát, a fejét a tenyerébe ejtve. Akkor pillant fel mindössze, amikor egy ismerős hang megszólítja, majd a hanghoz tartozó lány leül mellé a padra. Vérszegény mosolyt villant egy pillanatra, ami alig rendezi át nyűgös vonásait.
   -  Amikor elsős voltál, fel se érted a főbejárat kilincsét.
Elmélázva dünnyögi a választ, valójában oda sem figyelve arra, amit mond. A gondolatai egészen máshol járnak - ebbel a pillanatban a Rellon asztalánál, ahol egy diák hátát nézi percek óta, meglepő kitartással. Bár meglehet, csak abba bambult bele.
   -  Mi? - felemeli a fejét, a villával agresszívan szúl a nyúlós tésztacsigák közé. A szeme élesen fordul a lányra - Ehhez nincs sok közöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Chö.
Igen, ennyivel le is reagálom a dolgot. Na nem mintha ne érdekelne, de baromira vicces egymás mellé állítani a két szülőm viselkedését. Anya egész nap udvarolt nekem. A kedvencemet főzte, sütött süteményt, vett egy csomó magazint, amit alapvetően nem olvasok vizsgaidőszakban. Különösen most nem, amikor az egyetemre való bejutás a tét, és nosztalgiázott, miközben szépen lassan úgy állította be a dolgot, hogy az apukám egy jó ember. Én ezt tudom. Vagyis tudom, hogy nem teljesen jó, ahogy anya sem, de nem hiszem, hogy nekem kellene őt jóként beállítani. Szóval élveztem a kényeztetést, és vártam, hogy mi lesz a végeredménye. Valahogy sejtettem, hogy ez. Hihetetlenek.
- Anya kérte, hogy tájékoztassalak arról, hogy nekem is van párom. Hogy ebből később ne legyen fennakadás.
Mondjuk eléggé érdekes volt az is, mire ezt kinyögte, de legalább jót szórakoztam rajta. Furcsa örömmel töltött el, hogy láttam, mennyire nyüglődik, pedig csak simán közölnie kellett volna, hogy mondjam meg apának, tovább léptem Ombozi Noel és Dorian Green szellemén és új kapcsolatba kezdtem.
- Grace-nek hívják, anya egyik barátnője, látásból biztos ismered. Levitás.
Na, hát elmondtam minden lényegeset, a pipi pedig igazán porhanyósra sikerült, kellőképp csíp és ízletes, minden elismerésem a szakácsnak, aki ma ezt készítette. Képzeletben felírom magamnak, hogy szóvá kell tennem anyának, hogy igenis gondoljon a nagyobb gyerekére is, amikor az otthoni ebédet tervezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Chö. Ő pedig nyugtázóul bólint egyet. Félreértés ne essék: feltétel nélkül szereti a lányát, Mina olyan ember az életében, akiért gondolkodás nélkül odaadná a nyomorult kis életét. Ahogy azonban ő is felnőtt, a kapcsolatuk kívülről nézve ridegebb, valójában azonban sokkal szorosabb állapotban normalizálódott. Az, hogy így beszélnek egymással, nem az ellenszenv jele, inkább az odaadó bizalomé, olyat mondhatnak el magukról, amit kevesen: történetesen, hogy apa és lánya lényegében barátok.
Tudja, hogy egyszer kénytelen lesz megbeszélni vele, mi folyik közte és Zója közt, ám ez nem az a nap. Ő sem tudja még, hová tegye a történéseket... az szinte teljesen biztos, hogy nincsenek együtt, mint pár. Ám nem is idegenek.
   -  Sosem kértem, hogy tájékoztass.
Nem mindig érti maradéktalanul ezt az apa- szerepet. Féltenie és óvnia kellene a lányát a szerelemtől? Bizonyára ezt váják el tőle, ám ő sosem volt olyan. Persze megköszönte neki, hogy nem esett idő előtt teherbe, de különben nem ártotta bele magát a lánya ügyeibe. Ahogy most sem.
A szeme végül ismét elszakad a rellonos lány találjáról a terem túlvégében és a lányra fordul. Grace.
Magában néhányszor kimondja a nevet.
   -  Csak ügyesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Kösz, és tudom, hogy te nem, ez a nő mániája, akit teherbe ejtettél anno.
És bumm, így lett a Mina. Ajj, azt hiszem ez a vizsgaidőszak nem tesz jót az agyamnak, gyorsan veszek még egy adagot a kajámból, mielőtt még valaki észreveszi, hogy milyen jóízűen eszek és lecsap rá. Ebből nem jár másnak, ezt direkt nekem csinálták.
- A hétvégén elmegyek egyetem nézőbe, Pécsre.
Nem sok örömmel mondjuk, de ezt nem teszem hozzá. Nem ide akartam járni, hanem Amerikába, de hát ha már egyszer így alakult, akkor örüljünk annak, amit itt tudnak nyújtani. Tele minden jósággal, mert jó ez a hely, attól még, hogy nem ez volt a szívem vágy. De az ember nem kaphat meg mindig mindent. Majd ebből hozom ki a legtöbbet.
- Te mit csinálsz a hétvégén?
Érdeklődöm miközben kitöltök egy kis almalevet. Ez az a kesernyésebb zöld fajta. Mostanában elég furcsa ízeket kedvelek, ami most oké, de remélem, hogy nem marad meg a hátralévő éveimre is, mert szegény gyomrom szét fog maródni. Ez is remélem csak ilyen iskolavégét jelző dili.
- Örülök nektek, amúgy.
Teszem hozzá még mellékesen, persze nem mellékes a dolog, de nem fogok nekiállni megint lelkesedni, mert náluk lehetetlen kiszámítani, hogy meddig is tart a nagy összejövetel, de amíg tart és jól elvannak együtt, addig támogatom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ráhel iszonyat jól hozta a vénasszonyt, akinek kissé elvetemült, fanatikus nézetei jóval lemaradtak a kor szellemiségénél. Ellenben a Kolos által alakított Mata Hari az élvezetek és szórakozást mindennél jobban szerette. Ez állt közelebb hozzá, leszámítva a... ruházatot és a stílust.
- Ördögtől! - kiáltott fel, a kezét is a magasba tartva. Valószínűleg Mata Hari nem volt nagyon hívő asszony. - Árulja el, anyám, minden, ami szebbé teszi az itteni életet, az ördög műve? - hangsúlyából jól kivehető volt az irónia és a szórakozás. Mert hogy alapvetően nagyon szórakozott a szituáción.
Ment egy széles kört, kicsit talán kitolva a bámészkodókból állók körét, majd a tanári kar felé mutatva majdnem felröhögött. De ehelyett inkább Mata Harihoz méltón csak felkacagott.
- Tisztelet, mi? Feléjük? Akkor az nem a szigor miatt kell, hogy legyen. - Ha jól emlékezett, Mata Hari nem éppen a normális, családi háttérrel rendelkező nők közül került elő. Így talán még érthetőbb is, hogy a tisztelet sem tartozott túlzottan az értékei közé. Főleg a férfiak iránt. Micsoda nő volt!
- Az anarchia nem olyan rossz, mint ahogy gondolja, igaz? - fordult a közönség felé kitárt karokkal, hogy némi támogatást szerezzen. Valahogy meg kellett nyernie a vitát. Ez elvi kérdés volt.
Néhány bátrabb bámészkodó lelkesen felkiáltott a kérdésére, majd még egy-két ember követte. A végén még lázadást fog szítani a tanári kar ellen....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hosszú napom volt, mármint tanulás szempontjából. Már csak két vizsgám maradt, de még nem volt merszem egyikre se feljelentkezni. A többiek elmondásából nehéznek tűnnek, úgyhogy még pár napot tanulok, hogy minél jobban menjenek. Végre az idő is szép lett, így egy kicsit kimentem levegőzni, napozgattam és sétálgattam. Jólesett már kicsit kint lenni nem öt réteg ruhában, hanem csak egy laza kabátban és pulcsiban. Jó végre látni a napot, már nagyon hiányzott. Sokkal jobban szeretem a tavaszt, mint a telet, akkor hideg van és a nap sem süt annyit. Mostanra a kedvem is jobb, az élet is szebbnek tűnik. Gyorsan le is szaladtam vacsorázni, úgyhogy jóízűen falatoztam a hatalmas asztalnál. Épp kicsit elbambultam, amikor leült valaki mellém és megszólított. Rebi volt, akivel jót beszéltünk a múltkor.
- Ó, szia, bocsi, hogy nem vettelek észre hamarabb, ülj le nyugodtan. - Mondom neki vidáman, és odébb húzódok, hogy elférjen.
- Mi újság, hogy vagy? - Érdeklődök, közben a krumplit felszúrom a villámra. Örülök, hogy idejött, máris jobb lett a napom.