Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A pszichológusi rendelő ajtaja becsukódik mögötte, ő pedig végre kiengedi a benn tartott levegőt. Hiába lett kimondva, hogy rendben van, a minden héten lefolytatott beszélgetések ettől függetlenül megviselik. Állítólag tavasztól már csak havonta egyszer kell járnia három hónapon keresztül, nyárra pedig olyan szabad lesz, mint a madár. Már amennyiben nem esik vissza. De nem esik, merthogy olyan kiegyensúlyozott, mintha az ég is oszlopnak teremtette volna. Az orvosa azonban óva inti: ne bízza el magát, ne lubickoljon a sikerben, mert bármikor jöhet a megingás, amit ha nem kezel megfelelően, egyenes ágú zuhanás lehet a vége. Az anorexia már csak ilyen, ha a hajlam megvan, gyógyulás ide vagy oda, bármikor visszazuhanhat az ember.
Már épp indulna a Levita felé, mikor látja, hogy néhány rellonos hangosan röhög valamin a folyosó végén. Szándékosan használom a röhög szót, ugyanis a nevet nem elég kifejező arra, ami ott zajlik. Shayleen, noha szereti elkerülni a bajt, kíváncsi lesz, ugyanis a két fiú majd megpukkad. Ezek után egyikük csitul, mond valamit, amitől még inkább nevetni kezdenek. Ahogy a zöldeket ismeri, ez egyetlen dolgot jelenthet: valakinek segítettek abban, hogy pórul járjon, de minimum mélyebbre kívánják taszítani.
Levitásunk tehát, mivel nem olyan szende, mint betegségének legmélyebb bugyrában, közelebb merészkedik és egy lányt pillant meg, aki a padlóról próbálja összeszedni festékeit. Ha ez nem volna elég, a mellette heverő, félig kinyílt füzetből szétszóródtak saját alkotásai, amit a fiúk gondosan megtapostak, ennek tetejében pedig még a női alakot teljesen beborítja a festék. Hogy ez hogyan is történt? Jó kérdés.
- Remélem kiszórakoztátok magatokat fiúk, mert a következő állomás a házvezetőtök lesz - csípőre vágja kezeit, mikor megáll a két fölé magasodó mögött. - Levita ház, prefektus, no és ti? - felvonja szemöldökét, mire a fiúk rögtön hátraperdülnek és szúrós szemmel néznek rá. A törvény viszont törvény, ideje elhúzniuk a csíkot.
- Nem mi voltunk, na. De már itt se vagyunk, úgyis jót röhögtünk ezen a szerencsétlenen - azzal hátat fordítanak és továbbra is hangosan hahotázva tűnnek el a folyosó végén. Shayleen szíve úgy dobog, mintha ki akarná ütni a mellkasát. Soha életében nem csinált még ilyen merész dolgot, hogy két rellonosnak hazudjon, ráadásul szemrebbenés nélkül. Ha tudták volna, ki ő, csúnyán megüthette volna a bokáját, de hát próba szerencse. Leguggol a navinéshez és megpróbálja óvatosan összeszedni a kissé megtépázott festményeket, miközben nem tudja nem észrevenni, milyen gyönyörűek.
- Sajnálom. Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amúgy se ez a kedvenc napom, de a két gyökér még erősen rá is kontráz. Az nem igazán zavar, hogy körberöhögnek, elvégre teljesen jogos. Ha előttem dobna valaki egy olyan hasast, mint amit én mutattam be nekik, valószínűleg nekem se a szomorúságtól vagy az együttérzéstől potyognának a könnyeim. Csak sajna ők nem elégednek meg ennyivel, még a vázlataimat is össze kell tiporniuk. Szerencsére ma vásznat nem cipelek magammal, mint az szokásom, de azért a festékeimben így is sikerült megfürödnöm, persze nem szándékosan, inkább az esés következményeként. Ami nem is azért zavar, mert összekenődött a tuti pólóm, hanem mert rohadt drágák voltak, meg egyébként is. Ezeket azért vettem, hogy használjam, de nem hajfestéknek.
Közben kezdenek idegesíteni a tirpákok, úgyhogy a pálcám után nyúlok egy jó kis átok után kutatva a memóriám pókhálós részeiben - általában nincs szükségem ilyen drasztikus eszközökre, de karácsony környékén mindig ronggyá tépázzák az idegeimet -, de szerencsére elsütni nincs időm, mert megjelenik egy levitás prefi. Mondjuk, nekem nem rémlik, hogy tényleg az lenne, de mivel rövid töprengés után sem tudok Zalánon kívül egy levitás prefektust sem felidézni, gondolatban vállat vonva tovább folytatom a cuccaim elpakolását.
- Köszi szépen, sajnos a bunkóságot még nem tudják orvosolni - fújok egyet, aztán lassan le is nyugszom. - De amúgy, jah, jól vagyok. Kicsit koszosak lettek a vázlataim, de azért a lényeg látszik rajtuk.
Mondom és már-már vidáman meglebegtetem az egyik tépett papírdarabot. Na, jó, tettetett vidáman. Igazából eléggé rosszul esik, hogy így kell látnom a rajzaimat. Mégiscsak dolgoztam velük, rajtuk, és nem is keveset. Persze ezek elméletileg csak firkák, tanulmányok a jövőbeni képhez, de mégiscsak az alkotásaim.
- Nem kell ám ezt csinálnod - rázom még meg a fejem, mikor észreveszem, hogy próbál segíteni. - Összeszedem én, nem akarlak feltartani. Na, meg te is tiszta festék leszel. Bár, ha ismersz egy varázsigét, ami összeszedi a festékeket úgy, hogy még tudjam használni, egy életre leköteleznél - nézek körbe talán kissé elveszett pillantással a padlón, a kezeimen és úgy összességében a helyszínen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sosem értette, mi olyan szórakoztató mások nyomorában. Úgy értem wáoh, elesett valaki, véletlenül se jusson eszünkbe felsegíteni, az olyan mainstream, rúgjunk inkább bele egy nagyot. Luxus volna, ha az emberek megtanulnák, hogy nem mindenki a barátjuk, vagy közeli rokonuk, hogy gond nélkül kinevessék először egymást és aztán segítsenek. Nyilván Shayleen is az első aggodalom után, hogy Adrian él-e még vagy hal, jót nevet rajta és csak utána segíti fel, de ők testvérek. Ez teljesen normális. De ha egy tök ismeretlen ember bukik orra, ha magában elsőre mulatságosnak is találja, odarohan, hogy felsegítse és, ha az áldozat nevet, hát belőle is kitör, aminek ki kell. Ebben az esetben viszont nem arról van szó, hogy valakit kigúnyoltak, de legalább segítettek, nem, itt még rá is tettek egy lapáttal, több napos, hetes, hónapos munkákat tapostak ronggyá. Ez nem fair.
- Nagyon szépek. Mármint, nem tudom, hogy mondjuk egy művész, aki híres-neves és évek óta űzi az ipart, mit mondana róluk, de így laikusként nekem tetszenek - egy aprócska mosolyt ereszt meg a lány felé, a bunkósági kérdésre pedig nem is reagál. Ha komolyabban végig kéne gondolnia, nem találkozott még kedves rellonossal, mert legyünk őszinték, az öccse sem kedves. Jó, igen, vele az, de végtére is rokonok - bár mint tudjuk, ez a sárkányok esetében igazán nem jelent semmit. Mondom semmit. Láttunk mi már cifrább dolgot is.
- Igazán nem nagy fáradtság, mi dolgom sincsen - tovább szedegeti a papírokat, miközben szomorkásan elmosolyodik a kiborult festékek láttán. - Ilyen bűbájt sajnos nem ismerek, de ha gondolod, feltalálunk egyet - megvonja vállát, sosem csinált még ilyet és őt ismerve biztos katasztrófába torkollna a próbálkozás, de bátraké a szerencse. Lassanként a szétszóródott vázlatok egybe kerülnek és már csak a festékek maradványai borítják a folyosót - és persze a navinést.
- Amúgy nem vagyok prefektus - elpirul a beismerés tényétől és sandán pillant csak Fanni felé. - Csak egy egyszerű mestertanonc vagyok. Nem kellett volna hazudnom, de rossz volt látni, amit azok a srácok csináltak veled - beharapja alsó ajkát igyekszik eltüntetni a szégyen pírját orcájáról. Mégis mindhiába próbálkozik, rosszul érzi magát. Megtanulta hogyan hazudjon, most viszont, hogy már nem teszi - nem teheti -, kifejezetten rosszul érzi magát tőle. Nem akarja újra megtanulni, milyen iparág is ez. - Te egyébként festőnek készülsz vagy ez csak hobbi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Zakózás, kiröhögés, csupa festék ruha... Csak egy átlagos nap. Az viszont kicsit feldob, hogy a lánynak, aki végül megszán és a segítségemre siet, tetszenek a rajzaim.
- Hát azt én se tudom, de úgy általában nem szoktak az emberek negatívan nyilatkozni róluk - mosolyodom el a dicséretre, mert hát akár laikustól jön, akár mestertől, a bók az jól esik. Főleg, ha az ember ebből akar majd később megélni, és vélhetően inkább laikusok fogják megvenni a képeit és nem a kritikusok és művésztársai.
- Hát akkor még egyszer kösz - mondom, de azért igyekszem gyorsan összeszedni magam és a holmimat, elvégre nem akarom feltartani, még, ha kedves is és azt mondja, hogy nem teszem. - Segáz, így jártam. És bár jól esik, hogy miattam egy levitás dolgoztatná az agytekervényeit, a feltalálástól inkább tartózkodnék. Most még csak minden festékes, ennél szerintem csak rosszabb lehet a helyzet - csóválom meg a fejem, ahogy elképzelem, hogy lángra lobban az egész vagy esetleg ragacsos lesz.
- Na, nem mintha nem bíznék benned vagy a tehetségedben, de azt hiszem inkább csak lenyelem a békát, és legközelebb óvatosabb leszek. Kivéve persze, ha bűbájfeltaláló vagy, mert akkor tehetünk egy próbát.
Rá is lesek kérdőn, hogy érezze, ez egy kérdés volt a kérdő hangsúly hiányának ellenére is. Végül is, ha ezt tanulja, akkor annyira talán nem lehet nagy gáz belőle.
- Oh! - Ennél többet nem is tudom mit mondhatnék hazugságát leleplező vallomására. Eléggé bátor a csaj, elvégre ha az előbbi srácok ismerték volna a valódi prefiket, akár meg is üthette volna a bokáját. Vagy legalábbis nem léptek volna le ilyen egyszerűen. Attól viszont szánalmasabbnak érzem magam, hogy sajnál. Sokkal könnyebben megbirkózom a kiröhögéssel, a gúnnyal és az iróniával, a szánakozás azonban borzalmas érzést kelt bennem. Attól a saját szememben is kezdek kisebbnek tűnni, úgyhogy erről gyorsan el is terelem a szót.
- Hát köszi, hogy megmentettél. És igen, festőnek készülök. Vagy fotósnak, még nem igazán döntöttem el, úgyhogy egyszerre csinálom a két szakot. Aztán még az is lehet, hogy éhező művész leszek a végén - nevetek fel kissé kényszeredetten. A művészetet űzők sosem lehetnek biztosak abban, hogy amit csinálnak az majd pozitív visszhangot fog-e kiváltani. De persze még a negatív is sokkal jobb, mint a semmilyen. Az a legrosszabb, ha észre se vesznek.
- Ha gondolod, az egyik képet elrakhatod, köszönet gyanánt - próbálok tenni felé egy gesztust, bár nem tudom, hogy a legszerencsésebbet-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Felmerült a kérdés benne, vajon éppen milyen színű lesz majd Fanni haja, de lenyelte a kérdést. Szerette azt, hogy folyton változott a leányzó kinézete. Sosem tudta, hogy pontosan milyen küllemmel jelenik majd meg a próbákon. Régebben sokat látta a folyosón, vagy a nagyteremben, vagy bárhol a kastély területén, így annyira nem is tűnt fel neki, milyen gyakran változik a színe. Most azonban, hogy alig hetente járt fel a tanodába, már kicsit másképp tekintett erre.
- Mi? De hisz' nekem nem kell engedély! - Úgy tett, mint aki nagyon megsértődött, és természetesnek vette volna a puszit. Neki szabad mindenkit megpuszilnia mindenfajta kérdés nélkül. Fanni meg a puszilista élén állt. Vagy minek az élén. Bármi is volt az, annak az élén volt.
- Büntetés? Igen?
Elmosolyodott, olyan fölényesen, és az éppen felállított létrára támaszkodott. Ennek fejében a létra elkezdett dőlni, és összeesni, mire Kolos utána kapott, és megállította, mielőtt még tönkretenné élete fő művét, vagyis az összetákolt házat.
- Na mondd csak, és milyen büntetést szabnál ki rám? - A létra helyett ezúttal inkább Fanni vállára rakta a könyökét, és vigyorgott rá egész közelről.
A létra biztonságosan állt, ahogyan Kolos is Fanni közelében, és a magabiztos mosoly az arcán is hasonló elkötelezettséggel várta a lány válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- De keeeeellll! - nyújtottam ki rá a nyelvemet gyerekesen, amikor sértődötten ezt így megjegyezte.
Na jó, talán ez a büntetéses ígéretem nem volt a lehető legbölcsebb döntés, amit az elmúlt tíz percben hoztam, de hát na, ilyen vagyok. Úristen, az a mosoly megöl. Most mit mondjak? Egyre jobban kezdtem zavarba jönni és éreztem, hogy az arcom megtelt vérrel. Igen vonzó volt mindig is, de ezelőtt sosem érdeklődtem úgy iránta, most pedig olyan, mintha épp flörtölne vagy mit csinálna velem. Jézusom, azok a szemek...
Ahogy ott állt, támaszkodott és dőlt... várjuk, dőlt? A létra dőlt bizony, én meg reflex szerűen hátrébb ugrottam egy lépésnyit. Persze nem rám akart dőlni, de tudod, ha az ember hirtelen megijed.
Először a vállamon lévő mancsát néztem, majd lassan fel rá. Közel volt a arca megint, tuti direkt csinálta! De csak ha hülyéskedik, felgyújtom a nadrágját!
- Még... még nem tudom. De... de ne aggódj, mert biztos kitalálok valamit! Te is tudod, milyen színes a fantáziám - igyekeztem továbbra is magabiztos lenni, bár nem igazán akart összejönni, éreztem, hogy az arcom élénk piros színe mellett egy paradicsom elbújhat, s lebukva elmenekültem Kolos mosolya elől. Ezzel feltehetőleg kizökkentve az egyensúlyából, mert hát rám támaszkodott. Én meg elszaladtam. Vele ez olyan más volt, mármint most tényleg fel akar szedni vagy csak direkt szédít és élvezi, hogy majd meghalok zavaromban? De... igazából ez tetszik.
- Inkább, inkább kezdjük el a festegetést, hogy kész legyünk az előadásra- pálcámmal legyintve a fekete és fehér festékes vödröket a létrán lévő két kis kampóra akasztottam aztán felmásztam rá, hogy lenyugodjak és az arcomból visszaáradhasson az összes testrészembe a vér.
- Fogod nekem a létrát, hogy biztosan megálljon? Nem szeretnék leesni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Hallom a motoszkálást az előtérben - az asztalon pihenő mobilra pillantva állapítom meg, hogy már pár perce, hogy először hallottam a lépteket és a toporgást. Egy leheletnyit furcsállom, de nem teszek semmit, hagy gyűjtse csak össze a bátorságát és tegye meg az első lépést önszántából. Egyébként sem tudom, melyik alter egó keres ma fel, pedig mindkettőhöz kicsit más hozzáállás szükséges.
Végül, gyakorlatilag másodpercre pontosan, felhangzik a várva-várt kopogás és nevetősen szusszanok, mielőtt felemelném a hangom.*
- Bújj be!-*A jobbomon egy bögrényi kávé gőzölög, míg a múltkori párnámon ücsörögve várom, hogy a fiú belépjen és szintén helyet foglaljon. A jegyzeteimet kéznél tartom, de szem elől rejtve - bízom benne, hogy elég, ha az ülés végén bővítem majd őket. Hoztam ezt-azt, annak reményében, hogy ma is sikerül egy kicsivel jobban megismernem Zsombit; példának okáért egy egész tányér cookie-t, különféle ízekben.*
- Szerbusz! Kérsz valamit inni?-*emelem meg csupromat, mert szívesen készítek egy bögre kakaót, netalán gyümölcslevet, ha kér. Megvárom, hogy kényelembe helyezze magát, mielőtt tovább kérdezősködnék vagy megpróbálnám beszéltetni - hátha szavak nélkül is rájövök, ki a mai vendégem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Elpirult. Fanni bizony elpirult. Kolost pedig annyira meglepte ennek a ténye, hogy egy pillanatra el is ámult a látványra. Persze nem azért, mert egy lány elpirult a jelenlétében, hisz nem egyszer használta már a megjelenését és kisugárzását más lányokon a falvakban. Inkább az a tény lepte meg, hogy ezt most akarata ellenére érte el. De Merlin legyen a talpán, aki ezek után abbahagyná! Hisz meg kellett jegyeznie, hogy Fanninak bizony igen jól állt a piros szín.
- Abban nem kételkedem - nevette el magát, és a lelke mélyén remélte, hogy valami igen piszkos dologgal hozakodik majd elő.
Magabiztosságából Fanni menekülése billentette ki. Konkrétan az eddigi támasza, és szép lett volna bizony azt mondani, hogy Kolos ennek fényében szépen elhasalt, de hazugság lett volna. Az utolsó pillanatban ugyanis visszanyerte az egyensúlyát, és sikerült ismét két lábbal a földön megállnia.
- Ne aggódj, tartom - lépett a létrához, és fogta meg annak lábait, míg Fanni felmászott rá.
Alulról kicsit másképp festett, mint eddig, és Kolos arcán megjelent egy pimasz vigyor. Pedig ő aztán úriember, igazán nem gondolt semmi rosszra, és ha lehetett volna, még el is nézett volna, de... Azok az ösztönök valahogy nem engedték pillantását másfelé kalandozni.
Kissé megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Az úriemberek maradjanak csak úriemberek.
- Kihagytál ott egy foltot - bökött inkább vigyorogva az ablak melletti kis részre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Mostanában nagyon magányosnak érzem, ez lehet attól. hogy nem nagyon mozdulok ki a szobámból. Persze értem ezt úgy, hogy a szabadidőmben nem megyek emberek közé. Elég volt a tanulásra kevesebb idő, és nem is szentelek többet rá, amennyit eddig. Inkább olvasok meg ilyesmi. Nem szívesen megyek emberek közé. Úgy tapasztalom, hogy mindig azt érzékeltetik velem, nem vagyok elég jó. Pedig mindenből a maximumot hozom, legfőképpen a tanulásban. Nem érzem, hogy elismernének. Ezért is nem megyek sehova. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ezért is gondoltam arra, hogy segítséget kérek egy olyan embertől, akinek ilyen irányú képzettsége van. Sokáig gondolkodtam a felkeresésén, most ért meg bennem, hogy cselekedjek is. Nem tudtam, hogy van a sulinak saját pszichológusa, de létezik. Nem tudom, mennyire mennek hozzá a diákok, és mennyire lehet őt terhelni. Remélem, nem küld el ezzel a kis gonddal. Biztos vannak fontosan páciensei, de nekem ezt most el kell neki mondanom, ha kinevet, ha nem.
 Nem sietős tempóban megyek az irodája felé. Az egyik háztársamtól hallottam róla, hogy van egy doki, kihez lehet menni. Az irodáját megtudakoltam egy megbízható embertől. Kicsit félek, hogy zavarni fogom időpont nélkül, de ha nem ér rá, visszajövök hozzá. Ide is értem a rendelő ajtajához, fogadási idő nincs kiírva, így kényelmetlenebbül érzem magam emiatt, ahogy kopogok az ajtón. Remélem, kinyitja, és nem lesz dühös rám, a zavarásért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ijedtnek annyira nem neveztem volna magam, amikor úgy gondoltam, elszaladok előle a létrához és felhagyok a legjobb támaszték szerepével, bár tuti tőlem jobb támasza nem is akadt volna a színjátszósok között Kolosnak. Csak is én.
Nem láttam, hogy kibillent az egyensúlyából, akkor csak arra koncentráltam, hogy ne zavarodjak bele a zavaromba. Vagy ne zavaromba zavarodjak... mi van?
Hamar megmásztam a létrát, egészen magasan álltam végül rajta. Nem kapaszkodtam -minket azt-  csak nekiláttam festeni a fehér festékkel s egyre magabiztosabban álltam a két lábamon, tudva, hogy biztos nem eshet szét alattam az eszköz s már kezdtem visszakapni eredeti színemet.
- Hmm? Hol? - szemeimmel kezdtem keresni a foltot, amit kihagytam Kolos szerint, de az elég magasan volt. Lábujjhegyre pipiskedtem magam, hogy elérjem a foltot ám egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és az ecsetemet akaratlanul elhajítottam valahova. Végső ötletként, hogy megtartsam az egyensúlyom, belekapaszkodtam a ház egyik kiálló sarkába, de az nem volt elég stabil, hogy megtartsa az 55 kilómat, egy szóval: hátraestem. Asszem Kolosra vagyis hát ha alattam volt, akkor rá, de én egy pár másodpercig tartó sikoly kíséretében lezúgtam a létráról, a festékes vödrök pedig kilögybölődtek és a festék szétfolyt mindenhol.
- Auu... -nyöszörögve feküdtem és fájlaltam leginkább a hátsómat meg a könyököm. Rá se mertem nézni a házikóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Egyre jobban érzem azt, hogy nem a legjobb pillanatban toppantam be hozzá. Rá tudok parázni a dolgokra, főleg most, hogy átfutott az agyamon, egy baglyot is küldhettem volna, neki, időpont egyeztetés céljából. Már mindegy, itt vagyok, és izzadó kézzel nyitok be.
- Jó napot kívánok! Lugosy Benedek vagyok, elnézését kérem a zavarásért. Szeretnék egy alkalmat megbeszélni magával, ha ez lehetséges. Remélem nem alkalmatlan időben jöttem? -
 Nem tudom zavartságomat leplezni, de nem is akarom. Minek is, hiszen azért vagyok itt, hogy egy problémát elmondjak neki, és ha tud, segítsen nekem. Eleresztettem egy kérdést, ami eléggé átlátszó lehet a számára, de nagyon röstellem, hogy csak így berontottam hozzá. Nem csinálok ilyet, nem is ezt tanították nekem, de el kellett jönnöm, legalább egy beszélgetésre, ha az is segíthet nekem, rajtam. Pedig nem is kellene panaszkodnom, jól megy a tanulás, van egy barátnőm innen az iskolából. Ennek ellenére érzem azt, hogy nem tudok megfelelni senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az ajtó mögül egy fiú kerül elő, megszeppenve és szemlátomást kényelmetlenül érezve magát. Sok első látogatását tevő páciens ilyen, szerencsére egyre kevesebb az olyan, aki már vészhelyzethez közeledve kétségbeesett és utolsó erejéből jön el. Ha ezt megfejeljük a 195 centimmel, teljesen érthető, hogy feszélyezve érzi magát - tekergetheti ám a nyakát, ha a szemembe szeretne nézni.*
- Szia, én Dr. Meyers vagyok.-*A jobbomat nyújtom, kicsit felnőttessé és hivatalossá téve az ismerkedést, ezzel is jelezve, hogy komolyan veszem. Ettől eltekintve azonban barátságos mosollyal tekintek rá, a rendelkezésünkre álló alacsony asztal és babzsákok felé intve kérdésére.*
- Nem zavarsz, épp ügyeletes vagyok, csak... baleset érte a táblánkat. Ha sürgős vagy csak tanácsot kérnél, kérdezz nyugodtan. Ha pedig úgy érzed, valami komolyabb gond van, akkor jó lenne, ha nyugodtan, hosszabban beszélgethetnénk most és kitalálnánk, mikor és milyen sűrűn célszerű találkoznunk,-*javaslom, a kezébe adva a döntést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Amilyen szerencsém van, csak utóbb fog megtörténni.
Felelem bosszúsan, de mivel most nincs itt, ezért el is engedem. Még a végén tényleg megöregszem abban, hogy miatta bosszankodom. Maximilian hivatalosan is ártalmas az ember egészségére, és nagyon, de nagyon fogom utálni őt, ha kiderül, hogy miatta lettem terhes. Én ezt nem akartam. Tényleg nem. Nem akartam anya lenni, nem akartam gyereket. Imádom, szeretem Esztert, de Merlinre mondom, sosem akartam, hogy nekem felelősséggel keljen viseltetnem egy másik emberi lény iránt. Én azt reméltem, hogy életem végén majd megállapítom, hogy nem volt unalmas az életem, aztán jóccakát. Semmi extrára nem vágytam, mert tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas. Nem vagyok szülőnek való. Talán soha nem is leszek, küzdök érte, én tényleg minden egyes nap megküzdök a ténnyel, hogy anya vagyok, és hogy nem csak az egyik unokahúgom az, akivel mondjuk együtt töltök egy vagy két napot, hanem a saját gyerekem. Furcsa, de nálunk nem alakult ki az a kötődés az elején. Mondjuk, ha Liebhart vér folyik benne, az sok mindent megmagyaráz.
- Tényleg az. Csóri kölyök, én is megválogathattam volna az apajelölteket.
Húzom el a számat. Persze, mivel nem gondolkoztam gyerekben, nem gondolkoztam abban sem, hogy az apákat kellett volna válogatnom. De most már ez van. Hamarosan ki fog derülni, hogy Max-e vagy Kristóf, remek lesz. Csak nem tudom, hogy utána mégis mi fog változni, de már most érzem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Viszont hagyjuk is, hiszen Lewy-ék csodálatos szülei lesznek egy csöpp kislánynak, aki olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája, és olyan cserfes, mint az apukája. Egyszerűen tökéletes lesz az életük, és ennek örülök. A gyors támadás után elhúzódok, de már nem ülök vissza, mert bizony eltelt sajnos a tanóra, a következőben pedig már nincs olyan szerencsém, hogy itt legyek, pedig Lewy-vel szívesebben ellennék most.
- El kell mennem az életunt negyedévesekhez. Komolyan mondom, borzalmasak a kölykök abban a korban. A kicsik olyan aranyosak.
Vonom meg a vállam, amolyan ez van alapon. Végül is, nem tudok vele mit csinálni, másrészt meg én is voltam ennyi idős, és a tanáraim valószínűleg pont ennyire utálatosnak gondolhattak. Szépen felhúzom a cipőm és magamhoz veszem a jegyzeteimet.
- Hajrá apuka, várnak a repkedni vágyók. Később beszélünk.
Dobok egy puszit neki még a levegőben, végül aztán ellibbenek, hogy még idén odaérjek az órámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Egyikünk sem volt oda különösebben azért, mikor Maxy szája olyan dolgokról járt, ami nem tartozott az emberek nagy részére. Azt hiszem, ezzel nem csak mi ketten voltunk így, mert túl sok infó volt az ember birtokában, amit amúgy a legtöbb ember szeretett volna megtartani magának.
Aprókat bólogattam kissé helyeslően, hogy az bizony nem ártott volna sokat, ha anno megválogatja, ki alá teszi be magát, de akkor nem voltam ott, hogy ilyen hasznos tanácsokat adjak.
- Látod? Neked nem árt, ha van, aki a helyes út felé terelget - fojtottam el egy mosolyt, így csak a szám bal sarkában lóbálta a lábát lustán az öröm jele.
Nem voltam benne biztos, hogy ő teljesen átgondolta-e ezt az egész gyerek ügyet. Az apasági teszt viszont nem csak a fair-play miatt volt jó ötlet, de amúgy Tati lelkiállapotának is azt hiszem kicsit jót fog tenni, ha nem rágódik ilyeneken, ezt pedig nem is általltam szóbahozni.
- Ők szinte a legrosszabbak. Még nem hajtanak a VAV miatt, de már kihalt belőlük a kezdeti lelkesedés. A múltkor három egymás utáni órán kellett röpdogát íratnom, hogy egyáltalán megfontolják a tanulást. Kitartás! - horkantam fel, mert tényleg csak a gond akadt azzal az évfolyammal, egy vagy két, pozitív csalódást jelentő kivétellel.
Tati is elkezdett készülődni, én pedig szintén felkeltem, hogy egy kicsit rendbe kapjam a kinézetemet, meg a gondolataimat. Elvégre nem sokkal később nekem is prezentálnom kell egy rakás érdektelen kölyök előtt.
- Mindent bele, tigris! - közöltem még egy kacsintással, szinte szalutálva, majd rántottam egyet a kabátomon és nem sokkal később elhagytam én is a pihenőt, a csatatér felé tartva, ahol más tanárok is a mindennapi küzdelmeket vívták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nagyon meglepődök, egyben meg is illetődök, megpillantva fogadómat. Semmi különös nincs benne, azon kívül, hogy meglehet két méter magas is. Nem félek a magas emberektől, csak első látásra meglepő. Ettől függetlenül még feszült vagyok, mert nem nagyon jártam ilyen orvosnál. Kezet nyújt, elfogadom. Hellyel kínál, ami kezd megnyugtatni.
- Én nem tudom megállapítani mennyire súlyos a dolog, amivel önhöz fordulok. Szerintem megtudja majd állapítani ezt a beszélgetésünk után. -
Leülök az egyik babzsákra, egyre jobban kezdek megnyugodni, amit szerintem ő is lát, észrevesz.
- Azzal fordulok magához, azt érzem mindig, hogy nem jutalmazzák a munkámat, ahogy megérdemelném. Mindig a maximumot nyújtom, néha még többet is, ezért nem értem az egészet. Úgy vélem mások sokkal előrébb vannak nálam kevesebb, vagy ugyanannyi munkával. -
 Kezdek újra egyre feszélyezettebb lenni. Nem szívesen beszélek róla idegennek, de ki kell adnom magamból, és tudom, jó helyen vagyok. Kiderül majd nem sokára, mennyit kell majd hozzá jönnöm. Kérdően nézek rá, kíváncsian várom a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Gondolatai, bármennyire is próbálta csukva tartani a szemét vagy másfelé tekintgetni, még mindig a formás hátsó félen időztek. Már épp meg akart szólalni, hogy hagyja a fenébe a foltot, majd arrébb teszi a létrát, mikor megbillent, kapaszkodott, törött, aztán meg esett és minden csupa kék-zöld-sárga-piros folt cikázott Kolos szeme előtt.
Épp csak elengedte a létrát, mikor Fanni telibe rá esett, a létra meg dőlt tovább, pontosan a házra, átszakítva a vékony gipszkarton lapokat. Valami még Fanni előtt a fejére is koppant valami, meg valami sűrű izé folyt le a fejéről. A hátsójára huppant, Fanni meg az ölébe.
Mire kinyitotta a szemét, a festék össze-vissza folyt, a színpad deszkáitól kezdve a díszlet minden zegét-zugát bejárva. Beleértve a kis párost is, akiknek sikerült túlélniuk a világvégét. Kevésbé persze a háznak.
- Fanni... - nyögött fel, ahogyan megpróbált fájdalommentesen felkönyökölni, hogy jobban szemügyre vehesse a helyzetet. - Tudtam én, hogy nagy zseni vagy, de... Gondolod ezt értékelni fogják a nézők is? - mérte végig az átszakított, fehér pöttyökkel és foltokkal tarkított házikót.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége.
December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón.
Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A szokott izgatott türelmével volt most is átitatva a navinések feje, így még összekapta magát a tanáriban, addig sem tétlenkedett teljesen. Egyből feltolta a fehér meg piros poszt-it-eket Lewy asztallapjára, ha betéved, miben is kellene segíteni. Indítva onnan, hogy valaki a házvezetői irodában a legfelső polcra tette a jegyzőkönyveit a prefektusoknak. Gyanús neki az egyik mestertanonc fiú, de egyelőre nem tette ezt szóvá. Lehet csak a lengyel sztárkviddicses érezte magát odafent otthon. De beszámolt a manók lopkodásairól is, meg még ott hagyott egy olyat is, hogy reméli nem írta őt át még Reára a telefonjában. Mert bizony mióta a nevét érthető okokból kicsit máshogy használja, a szerettei egyik része nagyon mókásnak véli fennhangon mondani neki. Mondjuk, ami azt illeti szépen hangzik és szereti is ezt a jelenlegi dolgot.
Az igazgatói előtt toporogva azért pár emlék megrohanja a nőt, nem önszántából járt ide korábban, sőt, ha utána számol nagyjából háromszor a tizenkettő alkalomból. Mikor játékvezető lett, mikor lemondott és mikor házvezető. Most pedig ismét itt van, de nem lemondani tervez, kicsit más a dolog fekvése. Válasz híján beengedte magát az ajtón és éppen háttal találta a kolléganőjét, így kivárt, még ő is észreveszi.
- Semmi gond, szia - mondta mosolyogva és még legyintett is egyet ahogy körülnézett. Kriszpint nem látta sehol, sőt, igazából senki mást, így úgy tűnt éppen Tati lesz az embere. Lehet, hogy most illene magát furcsán érezni, de az egyetlen dolog, amit magában éppen megtalált az az öröm volt. Ez napok óta belé ragadt, lehet Pascal volt, a babájuk, vagy Maximus, vagy a kettő együtt. De volt.
- Azt hiszem, nem tudom, lehet ő írt, de megkaptam az új papírjaim, és változtak az adataim, amiket elméletileg át kellene írni hivatalosan itt is - mondta el, miért is jött, hogy aztán a táskájából kiemeljen egy mappát meg a tárcáját. Előbbiben kivonatok voltak, a házassági levél is, hogy nem más személy lett, csak új neve, illetve az új okmányai az utóbbiban.
- Ki kell valamit töltenem, vagy bediktálni? Fogalmam sincs mi a menete, legutóbb nem tudtam bejönni, akkor is csak bejöttek helyettem elintézni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Áh, értem. Nem tudtam, és igen. A nevem megváltozott a szünetben, mert férjhez mentem - közölte könnyedén, egészen széles mosollyal. Ő boldog volt ettől, bár furcsa volt ezt pont annak mesélni, aki ebben a cipőben járhatott évekkel korábban. Lassan átnyújtotta az utolsó papírokat is, amiket kértek tőle levélben, hogy legyenek nála, majd a táskát becsukva a pántba kapaszkodott két kézzel, a baljával kissé a jobbot takarva, ahogy beszéd közben a gyűrűt piszkálta az ujján. Nem volt ettől rossz érzése, pedig korábban akadtak gondjai a hasonló ékszerek viseléséből, sőt, szerette azt a kis cikeszt és a karikagyűrűt is. Egyszerűen néha elgondolkodott, biztosan jó helyre kerültek-e, megérdemli-e ennyi hercehurca után. De úgy döntött igen.
- Előfordul, a navinéből egy komplett ágy tűnt el a múlt hónapban, mikor visszaköltöztünk a portré incidens után… - grimaszolt Lucus, hogy aztán helyet foglaljon a nő mögött és kivárja a sorát. Nem sietett sehova, gondolta, hogy nem egy vagy két perc lesz az az idő, amit erre rá kell szánnia. Egyelőre amúgy is jobban aggódott amiatt, hogy a csapata egyik menedzsere vörös fejjel kivonult az irodából, mikor bement a saját képviselőjével közölni, hogy hát a szezon folytatására érkező mezeket javítani kéne. Nem egyszerű az élet a szponzorok világában, bár voltak, akik már egyből élték az eseményt és küldtek cipőt az új kis monogramjával ellátva, meg Frau Liebhart névre voltak kedvesek címezni, meg is lepték őt.
Közben figyelte Tatit, hallott már róla ezt-azt, az iskolában is, meg a teamen belül is, amiben mozgolódik jelenleg, talán mert ők régebben ismerik Maxit, így ezekről is jobban tudnak, de legtöbbször nem szeret a múltba belefolyni. A magáéban is lenne elég sepregetni való, ő csak ott van és támogatja Maxit bármit is szeretne kezdeni például a nemrégiben lelkeket megbolygató eseményekkel. Mert az, hogy van egy kislánya eléggé ilyen helyzet.
- Ühm, igen, akkor még itt tanított a nővérem és ő intézkedett. Még fiatal voltam és éppen elkezdődött a kviddicses karrierem, nem igazán volt ehhez is időm. Igen, bár inkább csak egy villám látogatás volt abba a világba… - vont vállat, mert nem igazán tudta másképpen kifejezni. Mást akartak, a volt navinés nagyon szerelmes lett, pedig mennyire utálta őt az elején! Aztán csak úgy követték egymást a dolgok, évek kellettek, hogy kikerüljön az egész hatásából, hiába nem tartott tovább pár hétnél. Már a házasság, mert Mihaellel még összekeveredett utána, csak aztán a férfi lelépett, Luca meg összezuhant és… hát nem volt jó véleménnyel semmiről, ami gyűrű, ruha, fogadalmak, hűség. De belépdelt a német és hopp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mozdulataiból érzem. Nem mintha azonnal eldöntöttem volna, hogy na, akkor ő most a másik "én"; egyszerűen éles kontrasztja volt minden lépésnek, lassú, szinte vontatott - vagy talán vonakodó - mozzanatnak. Az érem másik oldala, huh? Üss vagy fuss.
Most egyre egyértelműbben az előzővel kell szembenéznem.
- Rendben. Szólj, ha meggondolnád magad.-*Teljes természetességgel mosolygok vissza, figyelmen kívül hagyva gesztusának erőltetettségét. Valóban sokan kezelték már előttem, ám nem kívántam ismét elkövetni a hibáikat - hagyom, hogy a fiú rájöjjön, hogy ezzel a színjátékkal csak saját magát ejtheti csapdába.
- Ne ijedj meg, nem történt vele semmi baj. Úgy érezte, nem találtátok meg a közös hangot, ami néha megesik, ezért megkért, hogy foglalkozzak veletek. Én Dr. Meyers vagyok, örvendek a találkozásnak!-*Érzéseim szerint nem örülne, hogy kontaktusra "kényszerítem", így kéznyújtás helyett derűsen meglengetem a jobbomat, üdvözlésképp. Nem hajolok közelebb, s mozdulataimban csak nyitottságot láthat.*
- Ha szeretnél, bele is vághatunk: kérdezhetsz vagy elmondom, amit fontosnak érzek kezdésnek. Ha úgy érzed, sok egyszerre, bármikor tarthatunk szünetet, csak jelezd nekem valahogy.-*Látom, hogy feszült, ezért kezdem ezzel - maximálisan szem előtt tartom a szükségleteit, ezzel is arra biztatva, hogy próbálja kontroll alatt tartani indulatait és a helyzetet. Választásokat adok, s akár most is mondhatja azt, hogy szüksége van még pár percre, mielőtt munkához látunk.
Első körben beérem azzal, hogy valamiféle tűzszünetet kötünk, még a háború kirobbantása előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Pontosan, és senki nem tud róla semmit azóta se. Persze orvosoltuk. De… kinek kell egy ágy?!
Az újdonsült feleség valahogy úgy volt az egész új név, új élet dologgal, hogy nem most lett ez ennyire friss. Lassan egy éve van jelen nagyon aktívan az életében Maximus, mint egy pár, vagy hát igazából addig a bizonyos igenig nem is tudja, kimondták-e valaha, hogy ők egy pár. Így, könnyedén, ebben a formában. Kimondatlanul vagy más módon, de egyértelműsítették ezt, Luca legalábbis biztosan. A legtöbb nyilatkozatban, ami a magánéletét feszegette, szeretett nevetgélve ilyenkor csak annyit mondani, hogy nincs egyedül eleinte. Utána viszont nem félt a nézőtérre bökni, hogy igen, kint vannak vele, miatta, bizony Maximillian az.
- Mihez képest - mondta nevetve, de aztán csak csendben figyelte, Tati hogyan boldogul a papírokkal. Ezt utoljára akkor hallotta, mikor valakinek elmesélte az első házasságát, és hogy akkor még csak 17 volt. Majd hozzátette, hogy de ennek már vagy hat éve. Csak? Csak bizony. De inkább már. Örül, hogy elmúlt ez az idő. - Bár tény, gyakrabban kérdezik tőlem, hol a gólya-lak, minthogy merre van a tanári.
Mondjuk ez a magassága okán játszik be a babaarca mellé, de oda se neki, elfér. Közben szóba került a korábbi ügye, amit nem vert soha nagyra, de akinek kellett, pontosan tudott mindent. Itt meg már úgy volt vele, hogy nincs értelme bármit titkolni, nem is szégyellte. Szerelmes volt. Mindegyik igennél.
- Ezt szeretném, a válás rossz dolog, de ez a kanyarban sincs - közölte mosolyogva. Nem tudta mennyire illő is ilyeneket pont egy volt feleség elé tolni, de ilyen az élet. Tudta, hogy semmi közük már Maxival egymáshoz, illetve éppen a férje szeretné, ha nem lenne, a másik félről nem tud nyilatkozni. Biztosan nehéz mindenkinek. Pontosan érezte, ha nem is akart érzelmekben vájkálni, hogy furcsa a szituáció, már az ok kiderülésekor az volt, aztán a kérdésre csak bizarr módon méregette a nő előtti papírt majd felkúszott a szemöldöke.
- Az utazgatást magam oldom meg, mert különböző országokból jutok be, változó mikor és honnan, nem volna olcsó megtéríteni. A navinén belül Lewyvel közösen használjuk az irodát, más nincs - ejtette a szavakat elgondolkodva aztán oldalra biccentve a fejét dobolt ujjaival a keresztbe vetett lábain.
- Tehát ha már képben van egy gyerek, be kellene jelenteni? - Meg eleve mi van, ha az ember nem tervezi, nem is értette a dolgot. Nem mellesleg nem voltak terveik. Mármint az, hogy feleség lesz egy hét leforgása alatt merült fel, dőlt el és valósult meg. - Ehhez az öt évhez számot kell mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Igen, én is tudom, mire lehet használni…de miért kellett elvinni? És… hogyan?
Már akkor is és most is értetlenül állt a dolog előtt, bár ebben az iskolában az sem lepné meg, ha emberek tűnnének el, alakulnának át, vagy hétfőn még tinilányok és Gréta a nevük, kedden éppen tinifiúsak és csak hívj „dzsinek”, szerdán meg már mehet a magántanulóság… mert. Hálát ad azért az égnek, hogy a saját házuk táján akkora gondok nincsenek, mint a hozzá eljutott infó például a rellonból. Ő nem szeretné az unipacit harapásra nevelni, senkinek nem lenne az jó.
- Igen, a személyim a homlokomra kéne néha ragasztani. El tudom képzelni, engem is ők vesznek körül, csak nekik ütőik és seprűik vannak - közölte nevetve, és valahol ez igen bizarr is volt. Ő szerette a közeget, azért is, mert hiába kellett volna az alkata, a külseje vagy a neme miatt óvni, edzésen pont ezek az állatok akarták néha szétkapni, ha egymás elleni csoportokban játszottak. Mondjuk élvezte, élvezi.
- Biztosan nem, sőt, igazából nekem se kerül semmibe hála a csapatnak meg a szponzoroknak, de ez részletkérdés. Igen, azt hiszem mielőtt jöttél, előtte pár hónappal vett fel engem Manda társ JV-nek, akkor íródott az első szerződésem a sulival.
Nem különösebben zavartatta magát Luca támogatásokon, leginkább azt sem nézte meg soha, mennyi is itt a fizetése, játékvezetőnek azért jött mert élvezte és kellett a hivatalos végzettségéhez, eleget keres, igazából amit itt kap, azt egyből a menhely számlájára küldik adomán címen, mindenki jól jár adózásilag is.
- Hát a babánk már három és fél hónapos, úgyhogy ez azt hiszem kicsit idejétmúlt. De Pascal igazán nem zavar vizet - vonta meg a vállát. Ha nagyon kell dolgozni és edzés van, akkor apukázik a kis tappancsos, egyébként meg mindig van megoldás, most úgysem szakad el tőle Luca, a menhelyre meg bármikor ki tud szökni a kastélyból. Nem tartozik nagy elszámolni valóval.
- Ühm, ami azt illeti nem tudok nyilatkozni erről, nem terveztünk előre direkt dolgokat. Az is lehet, hogy jövő héten leöl két gurkó - közöltem könnyedén, aztán viszont nevetnem kellet. - De, amit Lewyről mondtál, ha tehetné, a nekem járó ilyen szabadságot is kivenné, mint most a kispapásat. Szóval nem fogadnék…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?