Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Elmosolyodik a határozottabbnál is határozottabb kézfogáson, mert azért örül, hogy a gyerek nem limbálja a kezét, mint a döglött halat, de hogy mi baja van arra pislog párat. A stájsz? Bootol picit mire koppan mire gondol a srác, pedig ő még csak nem is dán, mindössze nem sűrűn használja a kifejezést, de a szösztalicska épp jókor vág bele a dumálásba. - Működik, csak nem értek hozzá - röhögi ki Kende kvázi saját magát, ahogy Maeről vezeti tekintetét Rolandra, közben oda se figyel Mae szeánszára az asztalon, ami már a szöszi srác számára teljesen természetes környezeti mozgolódásnak bizonyul.
 A megjegyzését el is engedi, mert így is van, most ezt mit feszegesse? Teljesen közömbösen megvárja, amíg Roland arcához fordítja a telót, utána lesandít a srác kezeire, meg a telefonra és Kende is ledobja magát, vissza a székre. - Megoldjuk. - legyint és kezd is bele. - Kiad híreket, hogy mi van a mugli górénál, amire pont rohadtul teszek. Van egy ember, aki jó lenne, ha nem tudna hívni. Meg ezek az izék - mutat az alkalmazásokra - szóval, tudsz valami olyat, amin vannak értelmes zenék? - pár pillanatig még elgondolkodik, de ennyi, ez minden.
- Figyu, öreg, tartom, hogy olyanom is volt, mint neked. Nincsen cserebere. Ez nem ázik be. -Ha tudta volna, hogy ennyire haszontalanok a telefonok, akkor nem merült volna vele stopperrel mérni a csaj tempóját, amíg edzette. - Lényeg: ha tudsz vele kezdeni bármit, megadom amit kérsz - von vállat. - Bizonyos keretig - teszi hozzá, mert lehet, hogy szórakozott egy hülyegyerek, de nem idióta. Így előredől, térdein megtámasztja könyökét, közben állát összekulcsolt öklein tartja és figyeli Rolandot, meg amit állítgat. Felsandít Maere - Te az előbb csúsztattad azt a baromságot? - ráncolja a szemöldökét, mintha érdekelné, de legalább Mae dumálhat világnak, hadd örüljön a fejének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

Megcsapta a fülét, ahogy valaki a "szétdobta a lábát a két fiúnak" kifejezést használta, de egyszerűen nem tudta megérteni. Egyrészt a végtagjai nem levetőek, hogy aztán úgy bánjon velük mint a labdákkal, másrészt meg a törökülés éppenséggel egy összekulcsolt lábtartás. Tényleg nem értette a többi lánynak mi baja van mindig vele, de ezek után csak még inkább megértette a több fiú barátot.
Miután letudta a kötelező kört, csak hátra dőlt, neki az ablaknak, és unott fejjel hallgatta a diskurálást. Nem érdekelte túlzottan a téma, hát még a saját kütyüjéhez sem ért, majd biztos pont ahhoz a másikhoz fog...
- Ha már zenék, múltkor kíváncsi voltál a walkmanemre - vette fel a fonalat Mae, és megkocogtatta a műanyagot. - Mármint ha végeztetek, folytassátok csak - legyintett, mert hát biztos volt benne, hogy ennyi idő alatt nem lehet megoldani a problémákat. Tincseinek a végét nézegette, hogy vajon törik-e, aztán szája fölé biggyesztette azt, mintha bajsza lenne, hogy ezzel is elkergesse az unalmát. Mármint nem a srácok voltak a hibásak, hanem az egész muglibeszéd. Ha dánul lett volna, még esetleg a felét megérti, de így semmi esélye nem volt.
- Mi? - esett le a haja a többihez, ahogy felfogta, hogy barátja hozzá beszélt. - Jah, igen, de én sokat... tudod - mutogatta el a lány, ahogy a telefonján szokott pötyögni. - Szóval én direkt olyat kértem amin van ilyen. Minthogy neked fontos a vízállóság, nekem a kényelem - vont vállat. Soha nem gondolta, hogy egyszer ilyen társalgásokat fog lefolytatni. - És, még azt is megtaláltam, hogyan tudom átállítani a nyelvet dánra, szóval most már kezdem kapiskálni, hogy mit csinálok. De nyugi Roland, ha majd javítani kell szinkron fordítok - tette hozzá azonnal, bár ha valaki figyelt az utóbbi percekben, vagy csak a rellonos eszébe jut, hogy Mae mennyire tudja a telefonos szaknyelvet, akkor könnyen rájöhet, hogy ebben azért még lesznek gondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Túl sok klórt nyeltem. Ez mostanra teljes mértékben tagadhatatlan tényként lebeg Kende elméjében. Hogy miért? A válasz, először is, a hátulról füléhez érkező hangban van, és abban az egy szóban. Reiner Kende amióta fel tudja fogni ésszel mi zajlik családja otthoni környezetében, minden vele járó előnye ellenére szemben találja magát a saját vezetéknevével. A Bagolykőbe kerülése óta, hogy bebizonyosodott, frankón, így is élhet, érzi a lehetőségek tárházát, amiket el akartak venni tőle, az aranyifjú már egyenesen flegma pillantással értékeli, ha valaki a családnevén hívja. Erre itt ez a már nem teljesen, de ismeretlen srác, aki megteszi, és Kendéből épp ellenkező érzelmeket csalogat elő. Elvigyorodik.
Másodszor, dumál. Olyasmiről kezdi lökni a rizsát, amit nehezére esik bebootolni, de amikor megtörténik a szavak jönnek az emlékek hatására és már-már hangosan kezd el gondolkodni. Magába is ritkán teszi, nem hogy szavakkal. Ahogy haladnak, lassan dönti félre a fejét. - Ja, hogy te ott is élsz? - csettint nyelvével halkan. Jó, mondjuk a neve se túl hazai, de akkor miért tanul itt? - Nem tudom. Lehet keveset jársz a városon túl, a kajákat meg megszoktad. - Kiveszi kezeit zsebéből és maga előtt karba fonva halad tovább. Közben persze hirtelen megkívánja azt a hülye édességet, amit egy időben még Károly egyik haverja is hozott a skandiktól, sőt legutóbb a szösztalicska is hozzávágott egy csomaggal. - Mondom, Sztra... öhm... Sztravinszkij. Finom. Legközelebb hozhatnál magaddal. Elintézzük fű alatt… - nevet, ahogy kicsi felé dől, mintha sántikálna valamiben, ezért suttognia kell. Pedig egy lélek sincs kettejükön kívül a folyosón.
Tökéletesen elvan, amikor egészen halkan, ajkait egymásnak préselve újra dudorászni kezdi a Mr.Bridghtsideot. Észre se veszi, ahogy duruzsol, csak amikor abbamarad. Homlokát ráncolva sandít fel Mihailra. - Izgalmas játék lesz - motyogja inkább magának. Miután a másik megáll Kende még lassan lépdel egy-kettőt, hogy aztán oldalasan forduljon vissza. Nem zavartatja magát, csak pimasz félmosolyra ívelt ajkakkal áll, és vár. Csak a portrék ne néznének... A szőke tekintete mindenfele is jár közben, talán unalmában, majd az a féloldalas mosolyra esik. Alig láthatóan ajkába harap és kezei süllyednek újra a hoodie zsebébe, azért… abbahagyhatná már a fehérke. - Folytasd csak… - mosolyog fel Mihailra, ahogy újra mellé lép. - Hátha mondasz valami újat - szemöldöke felett az ideg aprót zizzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Vigyorog a srác, mint a vadalma, én meg alig várom, hogy gátlástalanul szívhassam a vérét, amint lehetőségem van rá, hogy az unalom hatására ne fejeljem meg a legközelebbi falat. Egyetlen előnye van ennek a járőrözésnek most: nem gondolkodom feleslegesen, mert Reiner leköti azokat. Bár felfoghatatlan miért mesél nekem valami évekkel ezelőtti kirándulásról, aminek részletei a sztorizgatás közben ugranak be neki, de ahogy nagyon sok mindennel, úgy ezt is igyekszem a legjobban felfogni - amíg ő teszi, nekem nem kell. Fejemet a plafon felé fordítva sétálok tovább, ahogy elhangzik a kérdés.
- Aham. Most a lelkiismeretem sétál melletted - vonom meg vállaimat, miközben pár pillanat erejéig hunyom le szemeimet, hogy utána félárbocra eresztett szemhéjaim mögül fürkésszem a másikat oldalvást sandítva rá, kissé elnyílt ajkakkal, mert a vigyorom csak szélesedik, ahogy haladunk előre. Fejemet csóválva biccentem előre fejemet végül. - Ismét igazad van, pontosítanék. Éltem. Ott éltem - az a különös, hogy nem kérdezett még rá a nevemre, ami egyáltalán nem finn hangzású. Ügyes fiú. - Egyébként meg leállhatnál, ritkán van olyan, hogy ne legyen igazam kétszer ilyen rövid időn belül. Ritkán van olyan, hogy ne legyen egyáltalán igazam - a fáradtság éles karmai most vájnak mélyebben belém? Lehetséges. Érthető lenne - és egyáltalán nem meglepő -, hogy ennyire nem tudok koncentrálni semmire, így félrebeszélek. Jobb kezemmel dörzsölöm meg óvatosan arcomat, ahogy megérzem a fekete cucc ízét a számban, majd hangosan nevetek fel Kende próbálkozásán a vezetéknevemmel. Szarkasztikusan tapsolok pár lassabbat, ahogy sikerül kimondania, kezeimet vágom utána vissza zsebeimbe rögtön, hogy szemtelen vigyorral ajkaimon nézzem végig Mr. Fű alatt produkcióját. - Hoztam, és felőlem viheted is - vonom meg vállaimat előre pillantva.
Izgalmas? Izgalmas. Nos, kinek mi, de ne én legyek az, aki elmondja neki, hogy sokkalta izgalmasabbakat is lenne ötletem csinálni, mint kitalálni, hogy mit sportol. Annyi előnye van ennek, hogy legalább anélkül mérhetem végig kétszer, tetőtől talpig, hogy az kellemetlen legyen, mert ajkain pihenő mosolya éppen az ellentétéről árulkodik. Summázom a látottakat, majd elfordítom fejemet és tovább indulok. - Nem akarok újat mondani és nem is hiszem, hogy tudnék - mosolyodom el féloldalasan, ahogy rásandítok. - Úszol - közlöm az információt, mintha olyan természetes lenne, hogy tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem tölt elég időt a rellonosokkal, mert ha így lenne a megjegyzésre csak simán rávágná, hogy: “Az menő lenne!” De Kende csak halkan vihog rajta egy kört és a gondolatot megtartja magának. Oldalasan pillant hátra válla felett, nem e oson valaki, de mivel sehol senki, így lazán fordul előre, ami közben kicsit megakad, hiszen érkezik a válasz. - Aha, vágom - biccent, mielőtt újra maga elé fordul, gödröcskéje pedig lassan süpped arcába Mihail minden egyes szavával. - Sose állok le. - mondjuk ezt nem arra érti, hogy sűrűn blokkol az agya, vagy kidől, mint a nád (lásd: sárkány- és/vagy rúnatanon), de erről a másiknak amúgy sem lehet sok fogalma.
A nevekkel sűrűn van bajban, és ha ilyen megtekert a dolog, akkor meg főleg. Jár is a taps, mint a barackos keksz, amiért ilyen szépen megjegyezte. Kende bal karját háta mögé téve meghajol, közben jár a szája a bizniszről, amit nyélbe kell ütni, mert tuti, hogy Móric haverjával két perc alatt eltüntetik még a csomagolást is. Végül csak meglepetten pislákol fel a másikra oldalasan. - Deal. Kösz - vita nélkül. Kimondta. Az övé. - Mekkora cukros bácsi vagy! - nevet fel. Nem bírta ki, muszáj volt és kibaszott jól szórakozik.
A bor szaga kapja el orrát. A festmények most nincsenek nagy parti hangulatban, de az alkohol illata ellepi a folyosót. Jó iskola, tudta ő, hogy ide akar járni! Ettől már majdnem olyan, mintha az anyja olvasó szobája mellett sétálna el, ahol ebből kitalálhattad, hogy Brigitta nem a betűket nyeli és nem a szemével. A honvágy helye lenne, de Kendét éppen nagyon leköti, az egy helyben ácsorgás, amíg Mihail megnézi magának csak, hogy aztán tényleg semmi újat ne dobjon be a szőkének. Kiábrándító. Előre tudta micsoda izgalmak közé csapnak majd, de azért ez már túlzás. - Már kétszer nem volt igazad. Ez az utolsó szavad, az úszás, Sztravinszkij? - nyomja meg direkt a nevét. Megjegyezte.
A folyosó végéhez érve, ahol a portrék már alig díszítik a falat, Kende megáll. Lazán veti hátát az üres felületnek, majd szürkéskék pillantása ráérősen botorkál végig a másikon. - Én jövök. - közli, amint elkapja a kékeket, ha Mihail se tesz másképp, és megáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Vallomást kell tennie: imád ütni. Legalábbis azt, amikor érzi az öklének hatását a boxzsákon, és nem másokon, azzal éppen, hogy hadi lábakon áll. Még ha neki bevernek se feltétlen üt vissza, és őszintén, addig jó a másiknak. Önkontroll és a türelmetlenség egy igen vicces elegye rejlik a gyerekben. Eleve a sportokért is azért rajong. Ő maga irányítja a testét, és annak minden mozdulatával egyre magasabbra növelheti az intenzitást, hogy brutális számra pörgesse vele pulzusát. Mint mindig, most is lazán kezdett be. Egy sor a zsákon, majd jöhet egy laza kötél, hogy utána a keresztütésekkel elszabadulhasson és annak csak külön örült, hogy ezen az úton Róka is megindult vele. Biccentve fogadja a csaj pacsiját. - Király. Akkor majd megmutathatod, hogyan rúgod le a zsákot - mosolyodik el.
Gondolt már rá, hogy rellonos haverját elrángatja, de a sporthoz neki nem hiányzik a durcás nyöszörgés, vagy a visítva röhögés, ami elveszi a figyelmét a lényegről. Pedig Kende enyhe figyelemzavarának éppen, hogy jót tesz, hogy összpontosíthat, elméje nem vándorol arra később mit csinál, hanem jelen van, különben kaphat egyet a pofájára. Így van ez az úszással is. Vagy figyelsz, vagy megfulladsz. Az egyéni sportágak már csak ilyenek, azon túl, hogy nagyobbra növelhetik az önbizalmat, mint bármelyik csapatsport. Most frankón ketten vannak, de az nem jelenti, hogy kevésbé venné komolyan a sportot még a következő néhány óra alatt is.
Egy Tankcsapda számot duruzsolva lép oda a polchoz, majd guggol le a kosárba kutakodni. Feláll, mindkettőt leengedi megnézni mennyire hosszúak, aztán egy gyors csere után hanyagul dobja vállára őket. - Szoktál zenére edzeni? - lépdel vissza továbbra is arcán játszó mosolyával. Az egyik kötelet átnyújtja Rókának, a másikat a fogásánál kapja két kezébe és hátrál, ha a lány felkel és belekezdenek, ne csapják le egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Majdnem annyira érthetetlen az, hogy Reiner sztorizik, mint az, hogy én pedig mosolyogva hallgatom. Lehet teljesen eltörtem az elmúlt napok súlya alatt és ez a végeredménye? Türelemmel és figyelemmel hallgatom valami srác történeteit, mintha csak muszáj lenne, bár… lássuk be. Most valóban nemigen lenne más választásom, ha már remek ötletnek tartották, hogy mellém osszák be. Értem a célzást, Volkov, komolyan, mindössze annyi a baj, hogy visszafelé sült el a dolog. Megmerjem kockáztatni, hogy élvezem? Oldalvást pillantok a srácra, aki továbbra is mosolyog, végül beközli, hogy sose áll le, ami akaratlan vált ki belőlem halk nevetést. Megkockáztatom.
Aprót bólintok, hiszen micsoda bizniszeket ütünk nyélbe járőrözés közben, az ember nem hiszi el, de tényleg. Fejemet ingatom kicsit a gondolatra, nem is lenne rossz ötlet árulni. Megszeppenve kapom fejemet Kende irányába, őszintén nevetve túrok fehér tincseimbe, mert akkor a még nem is létező üzletem is befuccsolt. - Baszdmeg - a nevetés közepette tudok ennyit kicsikarni magamból. Megérné a börtön, hogy fekete cuccot adjak kölyköknek, akik ennyire örülnek neki? Hamarosan elgondolkodom rajta, amint több időm lesz rá.
Nevetésem csillapodik, féloldalas mosolyom mégis ajkaimon marad, ahogy a kérdés elér hozzám. Nevemnek csengése szájából, mintha valakinek éppen bókolna, valószínűleg ezért ékesíti arcomat még mindig a féloldalas mosoly, amit olyan ritkán villantok meg. Most mégis itt van. Hümmögök párat, lehunyom szemeim, miközben a lehetőségeimet latolgatom. - Ja, sőt még bedobom, hogy ráadásul gyorsban teszed - vigyorodom el szélesen. Pár apróbb lépés után állok meg, miközben Reiner támasztja hátát a falnak. Kékjeim azonnal az ablakon túl meghúzódó sötétségre vándorolnak, így éppen lemaradok arról, hogy a másik végig mér. Szavaira pillantok rá, ajkaim nyílnak el egymástól, hogy szélesebben mosolyodjak el. Hagyom elveszni a szürkéskék tekintetet kékjeimben, miközben lassan fordulok a másik felé. - Hallgatlak, de… - emelem fel mutatóujjamat. - Ha nem találod ki, válaszolsz egy kérdésemre. Őszintén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyre gyakoribbak az érdekességek Kende első találkozásai során, mióta a Bagolykőbe jár. Összefirkálták, festményeket szívatott, smárolt, most meg cukros bácsinak nevezi az egyik prefi társát. Komolyan, egyedül a kis unikornissal - másoknak May - volt képes épelméjűként eldumálgatni. Bár, ez inkább a csajnak köszönhető.
 Ahogy kimondja, és felnevet, Mihail reakciójától épp elhalkuló hangja kap újra erőre, olyannyira, hogy nevetésüket visszhangként dobják vissza a falak és csittegnek rájuk a portrékról. Kende kis grimasszal emeli meg elnézést kérve kezét, és elhalkulva, arcvonásait rendezve halad tovább.
 A kérdését követően fordul kicsit Mihail felé, hogy arcát fürkészhesse. Kende tudja, hogy úszik, teljesen természetes számára, így nem lepődik meg rajta, hogy a másik éppen az ő sportágát dobja be. Arca is teljesen közömbös vonásokat vesz fel, ahogy vár a másikra, míg az hümmög. A vigyorától és szavaitól vigyorodik el ismét. - Is. - bólint. - De igazad van, az a fő számom - mellette a kétszáz pillével, és alkalmanként váltóra is benevez, de Kende nem feszegeti tovább, a lényeg, hogy a srác beletrafált. - Jó szemek. Vagy inkább nekem van olyan bajnok testem, hogy hoodien keresztül is látszik - vigyora más ívet vesz fel, ahogy könnyedén felnevet és már nyúl is a zsebébe újra rezzenő telefonjáért. Ezúttal nem veszi ki, mindössze benyomja a gombot, hogy ne világítson át az anyagon a hasánál, mint a húga játék plüssének.
Van az úgy, hogy az ember zavarba jön, ha méregetik, de Kende most még örül is, hogy a másik tekintete más fele jár és lemarad pofátlan pásztázásáról, főleg azért, mert sosem nézett még így meg srácot. Ennek okán inkább ő jött már már zavarba, de mire Mihail kékjei rátévednek annak az érzelemnek már hűlt helye. Sokkal inkább kezdi el kirakni vajon mit sportol a másik. Ebben jó. A sportokban. Sokat kipróbált már, és elég szép számban aktívak az ismerősei is. Magabiztos pillantása szakad el Mihail tekintetéről annak ujjára. - Nem probléma. Simán - akkor is őszinte, ha nem kérik, tehát ez nem akadály, innen pedig amúgy sem hátrálna. Mégis minek tenné? - Most ki a kíváncsi? - emeli meg kissé állát, aztán szeme újra végig fut a másik alakján, gyorsabban és kevésbé tüzetesen. Pár percet vár, aztán megunja. - Tuti nem mágus sportot űzöl, és nem játszol csapatban. Nem birkózol, ahhoz magas vagy, a box látszana - emeli meg öklét végig simítva mutatóujjával a sérüléseken, amiket még a bandázs súrlódás okozott, ahogy a zsáknak csapódott. Kicsit meg is szorítja ahogy eszébe jut a kézfogásnál szúrt fájdalom. - A teniszt mondanám, vagy a karatét - úgy közli, hogy abból kihallatszik nem fog benne tönkremenni, ha nem találta el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Olyan könnyedén hagyom figyelmen kívül a minket csitítgató festményeket, amikor végre képes vagyok meghallani egyáltalán, hogy morognak is mellé az orruk alatt, hogy öröm nézni. Nevetésen utóhatásai töltik meg a folyosót, lassan akar csillapodni a vágy, hogy újra és újra feltörjön belőlem, mégis moderálom magam. Laza ökölbe szorított kezemet emelem ajkaim elé, vigyorogva köhintek párat, de sokkal nehezebb összeszednem magam, mint az először gondoltam volna. Hogy ennek az oka mindössze valóban maga a felismerés, hogy cukros bácsi lennék, vagy más, soha nem tudom meg, mert nincs időm gondolkodni. Ahogy mi előre, úgy a beszélgetés is halad, és minden tudásomat összeszedve dobom be Kendének az első sportot, ami eszembe jut. Amint elismeri, hogy eltaláltam, nyelvemmel csettintek egyet, magabiztos mosolyom csak még magabiztosabbá válik. Nem volt nehéz kitalálni, a poént sem akarnám lelőni még, de folytatja, így értelmét veszti az, hogy én is mit akarok.
- A bajnok testeden kívül tudod mid van még hoodie boy? - arcom vált komollyá, tekintetemet fúrom a másik pillantásába, hogy mély baritonom lágyan lenghessen minket körbe, ahogy a kérdés elhangzik. - Egy rellonos haverod, aki a versenyeredményeiddel vagánykodik fennhangon a klubhelyiségben - vigyorodom el szemtelenül, miközben előrébb is hajolok. Hölgyeim és uraim! A turpisság kiderült! Esélyem sem lett volna kitalálni, hogy mégis mit sportol, de a különleges ikrek egyike igencsak megkönnyítette. Eleinte nem tudtam társítani semmit a névhez, de ahogy a srác bemutatkozott, apránként ugyan, minél jobban rágtam magamban a nevet, de minden a helyére került. Mert hallottam már.
Felegyenesedve hagyom meg Kendének, hogy eméssze a hallottakat, míg én az ablak felé fordulok. A kinti sötétség jóleső borzongást vált ki belőlem, tizedmásodpercekre hunyom le szemeimet, talán egy hosszabb pislogásnak hathat külső szemmel. Végül mindennek vége szakad, ahogy visszafordulok felé és a játék folytatódik. Akaratlan ráng meg szám széle a határozott válaszra. Simán. Rendben, legyen így, de a halk kuncogást akkor is visszatartom. Derekamat döntöm az ablakpárkánynak, kezeimet fonom magam előtt keresztbe, a folyosó azon részére pillantok, amelyről jöttünk. - Soha nem mondtam, hogy nem vagyok az - vezetem vissza rá kékjeimet, türelmesen megvárva azt, amíg kifejti, mégis milyen sportot űzhetek a hétköznapjaimban. Fejemet biccentem előre, lehunyom szemeimet, amikor beáll a csend, és várok a csodára, ami meg is érkezik. Fél szememet kinyitva sandítok fel Kendére, határozottan bólogatok párat a tippekre. Hosszú másodpercek múlva szusszanok egyet ismét szemtelen vigyorral ajkaimon. - A karate még oké lenne, de tenisz? Jó, hogy nem a golfot mondtad - nyammogok kicsit a plafon felé pillogva, mielőtt folytatnám. - Nem sportolok - esnek vissza rá kékjeim, magabiztos mosolyom csak szélesedik, ahogy Kendét fürkészem. Nagyon kedvelem ezt az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mikor fogadta a másik a kézfogást, legalább egy kis tiszteletcsíra kezdett el benne kialakulni. Egyébként meg srác, szóval ez máris előny. Nem mintha a saját neméhez vonzódna - még ha rá gondol is öklendezni kezd -, csak a csajok túl kiismerhetetlenek. Tehát már az igen sem biztos, hogy igen, vagy nem olyan igen, hanem háromféle változata és te értsd jól. A srácoknál legalább egyértelműbb szerinte, és jól is van ez így. - Aha - mondja sóhajtva, legalább tudja, hogy két muglitechnológia-analfabétával van dolga. De nincs ezzel baj, csak nem akar arról elhíresülni, hogy olyan segítőkész. Most is csak szerencséje volt Marinának, hogy a közelbe volt, mert a Rellonból biztos nem sétált volna át idáig.
- Persze, mindent is tudok - mondja egy mosolyt villant, ami majdnem azonnal el is tűnik, majd a feloldás után kitörli a nem kellő dolgokat. - Van, mugli zene, vagy mágikus kell. Vagy mindkettő? - pillant a srácra, aztán úgy dönt, hogy letelepíti neki mindkét appot. A magify - szerinte annyira gázak a varázs appok, ahogy lopják a mugli neveket, hogy néha neki fáj - jó lesz a varázsos zenekaroknak a másiknak meg tidal, bár azért fizetnie kell, de nem hiszi, hogy ezzel probléma lesz. - Ó, itt van, ha befejeztem meglesem - mondja Marinának fel sem pillantva  nyomkodásból. Egészen belelendül és élvezi az iphone adta lehetőségeket. - Annyi a hátránya ennek a cuccnak, hogy minden szarért fizetni kell, de gondolom nem lesz gond. És ja vízálló, de azért ne fürdöjél vele, főleg nem tengerbe, a sót nem szereti. Meg a sokáig vízben levést sem - ad némi ingyen tanácsot - majd hozzádobja a végén az árhoz - mikorra végez is és visszaadja a telót. - Ez jó a mágikus, ez a mugli zenekarokhoz, ezzel tudsz tájékozódni, ezzel... - elmond még egy pár appot, amiket feltett és hasznos lehet, amjd visszaadja a telót, kicsit sajnálva. Jó lett volna egy csere, de hát úgy tűnik nem hülye a gyerek, szóval majd gyűjt és vesz magának ő is. - Na, oké, legyen 10 sarló - mondja végül, miközben a dán csaj elmeséli, hogy miért vett olyan telefont, aminek nincs értelme. Mármint szerinte, mert attól, hoyg ecsúsztathatós, nemigen tudja használni.
- Ó, ezzel igazán megnyugtattál - a szarkasztikus él és az orrán átt hirteln kifújt levegőből csak úgy süt az érdektelenség. Meg tudja oldani ha kell, hogy visszaállítson mindent, ha meg nem, majd elküldi a Kins&Kens-be a csajszit. Bár az drágább lesz, mint ő, de legalább múködni fog a "telkommunikációs eszköze".
- Na, van még valami? - kérdezi, majd fel is áll, távozni készül. Nincs kedve beleszólni itt a nagy romantikázásba, vagy bármibe, legyen az egy nagy semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Alig bírt magával. A Sárival való találkozások előtt mindig izgatott volt, mármint a szokásosnál is, és valami a gyomrára is nehezedett, de most különösen csillapíthatatlan volt lelkesedése. Nem mintha úgy gondolná, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni Sári tökéletes külsején, de ha már mégis megtörtént, akkor nagyon látni akarta. Mert hát az újdonság ereje, és az elképzeltetlen szemügyrevétele is tényező volt.
Szerencsére nem kellett sokat várakoznia a lányra, de egyébként sem unatkozott abban a pár percben, amíg a termet csodálta, ahova érkezett. Aztán mikor barnáit az eridonosra fordította, arcára olyan bárgyú vigyor költözött, amit illett volna nyomban megfesteni az utókor számára. De még előtte értesült arról, hogy ideje figyelmét az architektúrai remekműről másra fordítania, megérkezett ugyanis Sári előfutára, Flynn, a sárkányróka, aki annak rendje és módja szerint rá is ugrott a levitásra.
- Szia Flynn! Hát ki a cukormókus? Hát ki? Hát te bizony! - güggyögte neki, miközben az elemi lény lendületétől le is huppant a lépcsőre. Ezután pillantott csak fel, keresve a gazdit.
- Merlin szent szagos szakállára! - nevette el magát, amint Sári leült mellé. A lány Flynn miatt mentegetőzött, de az cseppet sem zavarta Lilit, miközben pislogás nélkül csodálta barátnőjét, a sárkányróka füle tövét vakargatta.
- Te tényleg szőke vagy! - állapította meg az egyértelműt, és kicsit remegő kézzel még oda is nyúlt, hogy megfogjon egy tincset az övénél is világosabb hajkoronán. - Na ki vele, hogy sikerült ezt elkövetned! Olyat is hallottam, hogy véletlenül egy merengőben mostad meg, és megőszültél.
Természetesen a szájról szájra terjedő hírek gyakran változtak át pletykává.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Játék. Ez egy játék, amibe a másik unaloműzésként vág bele. Már itt sántít valami, és bár Kende ennyi ismeretségből se mondaná naivnak a magas, szinte fehér hajú rellonost, de egyértelműen nem ismeri még a homokszőke navinést. Először is, mellette nincsen szükség unaloműzésre, mert az maga a srác, másodszor ennél tuti jobbal rukkolt volna elő, de ha Mihail szeretné, neki oly mindegy.
Mivel tényleg úszik, semmi ravaszságot nem lát abban, hogy a másik elsőként beletrafál. A napi többszörös edzés ha akarja, ha nem, formálja a külsejét, és nagyon más nem utalhat Mihailnak arra, hogy Kende beza, úszó. Nem pörgött az arcán tőle, az biztos, így a kérdésre széles mosolya az első válasz. - Zseniális humorom - a második, amit nem rest közbe is szúrni. Szórakozott tekintete találkozik Mihail kékjeivel, aki aztán még folytatja. Kende nem moccan, ahogy hajol felé, sőt, úgy értelmezi, kiről és miről beszél, bebootol, ajkai nyílnak el, hogy teli mosolyoghasson a másikra. - Olyanom is van - nevet fel, mellé még legyint is. Igazából kettő is van neki, de rögtön tudja ki a bánatról beszél. - Móric, te állat - szól halkabban, ahogy fejét ingatja. Kendének még valahol jól is esik, amit hall, így nem szalad sehova az a mosoly. A saját családja nem dicsekszik soha az eredményeivel, ő maga meg főleg nem, legalább a barátja megteszi. Ettől nem fogja kevésbé bírni. - Supporter a srác. Szerzett is egy újabb rajongót - kézfejével csap rá a másik karjára, ahogy nevetgélve lépdel. El ne felejtse megköszönni a Dudenak a harsona szerepet. - Hatalmas unaloműzés, hogy kitalálod, amit mindketten tudunk - dobja oda értetlen hangon, keze fut hajába. Nem vágja. Most ez az egész totál értelmetlen vagy ő a hülye...
 Ha már belekezdtek, ahogy végigtekint Mihailon gondolkodás nélkül szalad ki Kende száján, hogy ő is megpróbálkozik a terepen. Végig is pörgeti a fejében az eshetőségeket, de elég hamar megunja. - A versenytánc, vagy a sakk kreatívabb lett volna, igazad van - grimaszol, hogy aztán fülét morzsolgatva nézzen fel a másikra, amit még akkor is folytat, amikor Mihail már nem a plafont skubizza. Kijelentésére süpped mindkét keze vissza a zsebébe. - Nagy hiba - csak egy megjegyzés, nem több. Oldalasan fordul Mihail irányába, vállára helyezi a súlyt és halkan sóhajt, ahogy felpillant a másikra. - Jöhet a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Rosszul kellene magam érezni, ugye? Szívom a fiatalabb vérét, mert nekem úgy jó, olyan játékba rángatom bele, aminek egyértelmű a győztese, miközben agyam megállás nélkül pörög. Minden apró mozdulatát, minden szemrebbenését, amit elcsípek, minden hanglejtést úgy elemzek magamban, mintha rá lennék kényszerítve. Ha ezzel nem ismerheted meg a másikat jól, talán még jobban is, mint azt ő maga hinné vagy tenné, akkor sehogy. Én pedig szeretek visszaélni ezzel, ráadásul… érdekes. Érdekel az, hogy mit tudna nekem nyújtani a srác, aki olyan mértékben cáfolja meg korosztályának viselkedés formáit, öröm nézni. Mert egyértelműen lejön, hogy míg a Mórocz ikrek egyike mindent megtestesít, amit elvárok a kamaszoktól, addig itt van Reiner Kende, aki nem rest széles mosollyal közölni velem, hogy a fergeteges humora is bajnok teste mellé társul. Vigyorogva ingatom fejemet, hogy ez nem talált, mielőtt felfedném lapjaimat. Mosolya ékesíti továbbra is ajkait, ami engem csak még inkább jó kedvre derít, mert a fennmaradó mosoly, mindössze annyit jelent, hogy örül neki. Szám szeglete remeg meg. Arcomra kiül a közömbösség, ahogy vállamra nézek, amit nemrég Kende keze érintett. Miért kell minden kölyöknek hozzám érnie? Ez valami mánia? Muszáj nekik a kontakt vagy mi a fasz? Lehunyom szemeimet pár tizedmásodpercre, hosszabb pislogásnak hathat külső szemmel, mielőtt elkapnám ismét a másik tekintetét.
- Bevállalom a rajongó szerepet, ha ő csendben tud maradni egy teljes napon keresztül. Szerintem egész jó ajánlat - nyammogva gondolkodom el rajta, majd pillantok vissza rá. Szélesen, kissé gonoszkásan vigyorodom el, kékjeimben csillan valami elnézés féle. - Elmondom a titkom, mert látom nem érted - mutatok tincsei közé fúrt ujjaira jelentőségteljesen. - Az unalomra vezettem vissza az egészet, hiszen miért akarnám tudni azt, amit tudok? De így, mivel biztos voltam magamban, tudtam, hogy bele fogsz menni a játékba, mint “unaloműző” - mutatok fél kezemmel macskakörmöt a levegőben is. - Mindössze én még feltételhez is kötöttem, amit elfogadtál, így… - vállat vonok, jobb kezemmel csinálok íves mozdulatot tenyérrel felfelé, hogy övé a pálya mit sportolok, de nem jön be. Fejemet ingatva, óvatosan biccentem csípőmet félre, hogy kényelmesebben helyezkedjek a párkányon.
- Vajon hogy néznék ki cha-cha-cha közben? - kedves mosollyal ajkaimon pillogok Kendére, aki már várja kérdésemet is, mielőtt kitörne belőlem a hangos nevetés, mert a kép úgy ugrik lelki szemeim elé, mintha csak oda lett volna teremtetve. Merlinre, én és a cha-cha-cha! Szemeimet eltakarva nevetgélek immár sokkal halkabban, ujjaim között pillogok Kendére kissé bocsánatkérő tekintettel. - Majd egyszer, Reiner. Még nem tartunk ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mórocz A. Móric és a csend. Kende el nem tudna képzelni lehetetlenebb kombót. Annyit mond a haverjának, hogy: mókus és órákig hallgatja, ha kéri, ha nem. Az alpaka már fél napos program. Na, de az egy dolog, ha ő beszól neki vagy rá, de más ne kötögessen bele a haverjába. Nemlegesen ingatja a fejét. - Nem éri meg. Tartsd meg az édesség biznisznek az ajánlatokat -  hangja élesebben cseng, mígnem Mihailra néz és ugró szemöldökkel fordul újra előre. Ezért is teszi nem sokkal később a frankó ötletre a flegma megjegyzést, ami közben értetlen túr hajába. A másik hiába mutogat a mozdulatra, Kende nem zavartatja magát, ugyanúgy nem érti miről szövegel neki, tehát a kéz marad a tincsek között. Csak bólint rá, hogy miért akarná tudni, amit tud, mert na, ez jó kérdés, ezt nem vágja ő sem. Te meg játszd el, hogy legalább te érted... Mihail dumál és Kendének kell pár pillanat csend, amíg összerakja mi van. - Minden titkodat ennyire túlgondolod? - nevet fel könnyedén, ahogy lassan a karja is teste mellé ereszkedik. - Bele szoktam menni a játékba, ez nem titok - mindenféle trükközés nélkül, akkor is ha nem nyerni jön. Nagy cucc. Visszaélhet vele, a szőke nem ostoba, csak hülye.
Baromira látni szeretné a játék végét, hogy mit dob a másik, akkor is, ha frankón nem unatkozik, amíg a kérdésre vár. Hangos, kirobbanó jókedv kapja el, és annyira nevet, hogy fejét el kell húznia a faltól különben oda-oda kappanna. - Merlinre! Mi van? Erre nem akarhatod a válaszom... - lépdel arrébb, ugyanúgy szembe fordulva Mihailal. Mosolyogva fürkészi a másikat, és annak ujjai közt felbukkanó kékjeit. - Felőlem. Úgyis őszintén válaszolok - von vállat, majd lassan ereszti jobb lábára testsúlyát. - Időnk van. Vár ránk egy emelet. Közben megmutathatod, hogyan néznél ki cha-cha-cha közben - dobja be, még egyszer, visszafogottabban elnevetve magát. - Na, látod, az űzné az unalmat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az érintése után maradó különös és bizsergető érzést, amit igencsak nehezen viselek, még vállamon érzem, amikor szóba jön a rellonosok két gyöngye közül az egyik. Mosolyom szélesedik, az érintés érzése úgy szalad tovább, mintha soha nem is létezett volna, mert a hangszín… a hangszíne mindent elárul. Hümmögve emelem kissé feljebb fejemet, mosolyom nem lankad, ajkaim széle mégis meg-megráng, ahogy igyekszem visszatartani, hogy a mosolyból legyen már-már kellemetlen vigyor. Laza ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, aprókat köhintek, majd bólintok egyet. - Érzékeny talajra léptem, vettem - kezem alatt villantom meg fogaimat, mert csak nem tudom visszafogni magam, de mire a megjegyzése elhagyja száját, teljes pompámban szentelem neki ismét minden figyelmemet. Az ennyire egyértelmű “nem értem” jeleket, akkor sem tudnám figyelmen kívül hagyni, ha pálcát tartanának a tarkómnak. Jól szórakozom és még egy meg nem értett tini sem veheti ezt el tőlem, főleg, hogy az ő érdeme a jó kedvem maximális működése jelenleg.
- A saját szórakoztatásomra? Azt hittem egyértelmű… - ingatom meg fejemet. Nem tudom meddig vagyok képes elmenni azért, hogy az unalmon valóban felülkerekedjen a szórakozás, eddig senki nem feszegette meg ezt a határt, így homály fedi. Talán most jön el a napja, hogy kiderüljön. Oldalasan fordulok, derekamat döntöm az ablakpárkánynak, kékjeim ismét a sötétséget fürkészik. Nem titok. Apró mosollyal sandítok vissza rá, azonban ennyiben hagyom. Az izgalmak még csak most indulnak, ahogy kitör belőlem a nevetés az elém táruló képtől. Nevetés közben fordulok háttal az ablaknak, így szembe kerülök Kendével megint, aki ugyanolyan vidámságról tesz tanúbizonyságot, akárcsak én. Arcom elé tett kezem ujjai közül sandítok le rá, végül szusszanva eresztem le kezemet és csúsztatom zsebembe.
- Szóval őszintén válaszolsz úgyis - rebben meg szemöldököm. - Hányszor vertek át a palánkon, hogy ennyire őszinte vagy? - széles mosolyra húzódnak ajkaim, miközben ellököm magam a párkánytól rázom meg fejemet, nehogy véletlen azt higgye ez a kérdés. Halk nevetést engedek meg magamnak. - Abban biztos vagyok, hogy az én unalmammal is hasonlót csinálna - fúrom ujjaimat tincseim közé, majd indulok tovább a folyosón. Vállam felett pillantok hátra. - Le ne maradj - vágom kezeimet zsebre, hogy komótos, a jól megszokott elnyújtott lépteimmel haladjak tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Műmosolyok, kimért mosolyok, szarkasztikus grimasznak inkább nevezhető vigyorok, bölcs mégis lenéző mosolyok. Ezeket már olyan jól ismeri, hogy végezhetne belőlük. Aztán most a kastélyban frankón egyre másabb és többféle módját érzékeli az érzelmek, leginkább a jókedv kifejezésének. Már csak a legjobb barátaira és navinés haverjaira is elég ránéznie, a különbözőségük totális. Mindannyian többféleképpen mosolygunk. Érezte, miközben másokkal együtt örült, hogy habár nem a végtelenségig, de szabad. Meg sem próbál nem megakadni Mihailon, akinek a mosolyát vagy annak elfedésére tett kísérletet kapja el Kende. Ügyesen és okosan megvallja: nem vette észre elsőre, csak amikor Mihail már másodjára játsza be. Nem kezd vele semmit, csak észreveszi.
 Másfajta kacaja pattan a falakról. - Őszintét mondtam, nem ostobát - néz fel a rellonos prefektusra, aki ellöki magát a párkánytól. Kende imént jobbjára, most baljára helyezi a testsúlyát, ahogy ráérősen irányba fordul. Prímer problémának nem nevezné, hogy igazából se a másikat, se magát nem tudja elképzelni cha-chac-hazni. Egy pillanatig félmosollyal a semmibe mered, majd szürkéskékje rebben. Mihail töri a csendet. Nem rohan utána, ráérősen lépdel a folyosón távolodva a bor szagától és a hülye pletykás festményektől, amiken bár különbözőek az istenek, valahogy mindig ugyanaz az ördög. Pillantása esik a másik hátára. Sztravinszkij nem csak máshogy tud mosolyogni, de szokatlanul karizmatikus. Ez biztos, mint a kurvaélet. A vibeok követik egymást, mire Kende rááll a hullámra, hogy bebootolja valami nem oké a sráccal. Ez így nem igaz. Oké, csak.. franc se tudja. A pulóver zsebéből farzsebébe csúsztatja a telefont, majd pulóvere nyakrészébe kapaszkodva bújik ki belőle. Egyik kezével haját dörzsöli, másikkal a pulóvert hajítja a vállára, amíg a pólót egy rántással teszi magán helyre. Félre biccenti a fejét, megvonja a vállát és megszaporázzá lépteit, majd oldalasan csúszik el a másik mellett a folyosón, amíg lábát be nem feszítve cipője meg nem toppan. Pontosan szembe kerül az elemi teraszra vezető lépcsővel, amit ki nem fog hagyni, ha erre jár. Kérdés nélkül indul meg arra, közben pillant oldalasan hátra Mihailra. Ha lemarad is mindig behozza azt. - Fent van hely előrukkolnod a tánctudásoddal. Mondanám, hogy én is megteszem, de pogózni nehéz tömeg nélkül- hangja szórakozottan cseng, ahogy könnyedén lépdel a jól ismert lépcsőfokokon. Mihail vagy követi, vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hazudhatná, hogy bármilyen szövegelést, vagy megjegyzés meghall a körülöttük lévőktől, de nem. Totálisan elég neki Rolandra figyelnie, hogy ha mindent nem is, de a legfontosabbakat megjegyezze. Később még jól jöhetnek.
- Mindkettő - bólint, de Roland már amúgy is belekezd valamibe. Az edzéseken, vagy nyáron, amikor Boskával a tónál kifogtak egy mugli bulit nem is mentek olyan rossz számok, azóta pedig Kendét egészen érdeklik a varázstalanok által kicsapott zenék. Kissé megdönti a fejét, fapofával reagál egy újabb megjegyzésre az anyagi helyzetére, majd csillan a szeme a lényegre: no só. - Oké, oké - bólogat, mint kutya a jojóra. - Gondolom ez a tűzzel is így van, nem csak a vízzel… - puhatolózik, mert az ember sose tudhatja. Kicsit közelebb hajol, szeme jár Roland ujja mentén, hogy mit, mire, hogyan, fejben próbálja feltérképezni a dolgokat, még akkor is, amikor már kicsit megemelkedve a farzsebéhez nyúl, majd gyors számolást követően odaadja a pénzt. - Kösz, öreg.
 Kende a haverjához fordulva hallgatja a fecsegő választ. Lusta, ráérős bólintásokkal reagál néhol a szösztalicska mondandója közben, majd apró mosollyal bólint. Na igen, a csajjal ellentétben ő annyiból volt előrébb, hogy neki anyanyelven volt a telefon alapból, azért az se mindegy. Mégis akaratlan vigyorodik el, ahogy Mae még felajánlja fordító tudását újdonsült ismerősének. A szöszi, Roland szarkazmusából sokat nem érzékel, tehát úgy érzi fairnek, ha a segítség után, ő is felvilágosítja a rellonos gyereket.
- Haver, csak eggyel többen lennétek - mondja a srácnak, közben bocsánatkérő pillantással sandít fel az asztalon ücsörgő barnára, majd dobja be gödröcskés vigyorát.
Szürkéskékje ugrik a srácra, ahogy felkel a székről. A kérdésre először csak hümmögve hátradől, kezei közt a telefont forgatva, majd felkapja a fejét. Roland vágja a mugli cuccokat, meg a zenét, hát így is van! - Figyu, szoktál fesztiválra menni a nyáron? - kérdése kicsit hangosabb annál, mint amit a tanuló diákok elfogadnak, így néhányan motyogva és rá pillantva próbálják a tudtára adni, csak, na ja, Kendét még mindig hidegen hagyja, most is van hova figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Most miért bántsz? - Egészen olyan arcot vágott, mint egy óvodás akinek elvették a játékát, de hát ez alapvetően hozzátartozott a Sára-léthez. Ahogy az is, hogy a következő percben persze már nevetett, mert egy percig sem sértődött meg azon, hogy szembesítették azzal, amit eddig is tudott. Mindenki úgy járt a legjobban ha Sári nem kísérletezett átváltoztató bűbájokkal. Már előre rettegett a vizsgáktól, de bízott Tánya jó indulatában, hogy a gyenge próbálkozásáért és a két szép szeméért cserébe majd átrugdossa. Meg hát egy bukás nem bukás, tehát az sem érintette volna kifejezetten mélyen, ha elbukott volna a vizsgán.
- Na hát akkor elő vele. - Tisztára izgalomba jött, elvégre minden nagy hírért egészen oda meg vissza volt. Közben már-már automatikus mozdulatokkal tornázta fel magát ő is az ablakba, hogy aztán hátát a fiú mellkasának döntse. Fejét Zsombor bal vállának támasztotta, míg lábait a mellkasához húzta. Számtalanszor ücsörögtek már így kettesben egy-egy elhagyatottabb folyosószakasz ablakában, mikor az időjárás nem engedte meg, hogy mondjuk az udvaron találkozzanak, vagy a faluban sétálgassanak.
- Ez csodálatos! Nagyon büszke vagyok rád - nyomott csillogó szemekkel puszit a göndör állára. Mindig csodálattal figyelte azokat, akiknek van elég kihívása ahhoz, hogy egy-egy ilyen bonyolult képességet elsajátítsanak. Neki ott volt az elemi mágia, de nyilván azt nem ő akarta, nem ő választotta. - Hát persze. Hiszen engem is szeretsz - vigyorodott el. Sára jól tudta magáról, hogy vele az élet nem kifejezetten egyszerű, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten kihívásokkal teli volt.
- Na de ha már híreknél tartunk: beszéltem anyával, azt mondta hogy semmi akadálya, hogy vendégül lássunk a szünetben, sőt apa kifejezetten szeretne megismerni, mert anya már annyi jót mesélt rólad otthon - újságolta vidám mosollyal, hogy mire jutottak ebben a kérdésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#mentsmegminket
#messagemen
#Roland
#Kende

A srác felvetésére még ő is felnevetett. - Persze, mert olyan sok minden szereti, ha elégetik. Tudsz mást mondani a tűzijátékon kívül, ami nem megy tönkre, ha meglángol? - kérdezte a lány röhögve. Ő is tud ám hülyeségeket kérdezni, de ahogy abban a szituációban kiröhögné Kende, úgy ő is megteheti vele.
Szúrós szemekkel nézett barátjára, de vitatkozni nem tudott. Tényleg borzasztó tolmács lenne, hiszen hiába tud három nyelven, egyiket se beszéli. Aztán angyali mosollyal a rellonoshoz fordult. Értett ő a cinizmushoz, csak éppen nem érdekelte.
- Mi, máris menni akarsz? - ráncolta össze a szemöldökét Marina, hirtelen tényleg nem tudta hova rakni a szituációt. Nem szokott hozzá, hogy az emberek csak úgy otthagyják. Vagyis... de. Ha idegesítően sokat beszél, de most még magához képest egészen tűrhető volt.
- Azt hittem érdekel a walkman, de ha nem... - vonta meg a lány a vállát, de a szőke már megelőzte, és előbb kitalálta mivel tartsák még ott egy kicsit Rolandot. És ráadásul még a kérdés is érdekelte.
- Uuu, egyszer elmehetnénk valami rock koncertre, hogy csináljuk azt a dolgot, tudjátok, amikor az emberek egymásnak verődnek és össze-vissza törik magukat, meg közben másokat öntenek le sörrel - vetette fel csillogó szemekkel Mae azonnal. Ezt a dolgot már régóta ki szerette volna húzni a bakancslistájáról, csak sose volt olyan társasága, akivel végre tudta volna hajtani. - Mármint ha csak a zene miatt mennénk, én azt is meg tudom ám érteni - szabadkozott, mikor rájött, hogy már megint egy olyan ötletet mondott, amit egyik lánytól se hallott még soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Elnevette magát a lány reakcióján, majd közelebb húzta magához. Fél kézzel átölelte, és egy puszit nyomott a fejére. Szerette ezt a játékot kettejük között. Hogy veszik komolyan a szavakat, az életet. Mert sokszor többet ártott már nekik az élet annál, hogy elfecséreljék a közösen töltött perceket szomorkodással.
Amikor Rarával volt, mindig valami belső békét érzett a göndör. Mintha a rengeteg hang amelyek éjszaka nem hagyják aludni, s melyek nappal kísértik, hirtelen mind eltűnnének. Egy világba csöppen, melyről csak álmodozni mert életében, s melynek reményeit elfújta a könnyed szél mely az ELME udvarán csapott át.
- Te vagy a kedvenc kihívásom - simította meg a lány orcáját Zsombor, szemében olyan szeretet csillogott, amely garantálta, hogy a legrosszabb helyzetekben is kitart. Megtörhetetlen. Aztán lejjebb hajtotta fejét, és apró, lány csókot adott Rarának.
A váltás zavarba hozta. Akkor is ez történt, amikor Sára először hozta fel A dolgot. Bármennyire is szerette volna, hogy megtörténjen, nem akarta a másikat siettetni. És különben is, neki az is elég volt, amijük most volt.
- Persze, el tudom képzelni mi lehet az a sok minden. "Van az a Zsombor gyerek, aki még németül se tud. És képes volt farmerben mutatkozni a felvételin." - nevetett a göndör. Talán ilyesmit tudott csak elképzelni. Valahogy az egész család olyan ellenszenvesen viselkedett vele, kezdve a lány nővérével. Mondjuk annak örült, hogy nem kellett a levitással naponta találkoznia. Elég kellemetlen lett volna, ebben biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Szemeim elé tett kezem remeg, ahogy nevetek. Annyira abszurd az egész elképzelés, hogy meg sem kellett volna születnie, de mégis megtette, és itt lebeg a szemem előtt, pedig igazán befejezhetné. Nevetésem csillapodásával érzem meg azt, mégis mennyire ingoványos talajra léptem a gyöngyszemek egyikével, így tovább lépve a témán lököm el magam a párkánytól, hogy haladjunk is, mert sosem fogunk végezni. Nincs szükségem még egy beszélgetésre Volkovval, akinek inkább néztem minden mását, mintsem figyeltem a szavaira. Szemöldököm rebben meg a válaszra, oldalvást sandítok Kendére, apró mosollyal ajkaimon bólintok egyet. Őszinte, és nem ostoba. Pedig a kettő nagyon gyakran jár kéz a kézben. Hozhatsz döntést őszintén, mikor alapvetően mégis ostoba, de legalább őszinte. Hogy megéri-e? Azt nem az én tisztem eldönteni, de ahogy kékjeimet szakítom el a srácról, valamiért elhiszem, hogy nem érdeklik a döntései következményei, mindössze az a fontos, hogy azokat őszintén, saját akaratából cselekedje meg, még akkor is, ha az őszinteség bizonyos esetekben, a másikat bántja. És ez itt a lényeg. Mégsem feszegetem.
A lépcsőházba kiérve töltöm meg tüdőmet levegővel, mert eddig fel sem tűnt, de valahogy a festmények által gerjesztett tömör alkohol szag orromba ivódott. Vállam felett pillantok hátra ismét, hogy Kende vajon követ-e, vagy akkor itt váltak el útjaink, amikor meglepetten kapom el tekintetét. Kedves mosoly kerül ajkaimra, ahogy teljes testemmel felé fordulok, megrebbenő szemöldökkel követem végig a mozdulatsort, amivel leveszi a pulóvert, végül a lépcsősor felé indulok el lassan, nos, bármilyen meglepő legyen, azzal a feltett szándékkal, hogy felmenjek rajta. Tekintetem zizzen magam mellé, ahogy a srác csusszan el mellettem, elnyílt ajkakkal figyelem mégis mi a terv, fejemet oldalra biccentve hallgatom szavait. Megemelkedik a szemöldököm, igencsak egyértelműen, miközben a másik már a lépcsősoron megy felfelé. Fejemet fordítom arra, amerre menni terveztem, végül hajamba túrva nevetek fel halkan. Szóval van elég helyem cha-cha-chazni? Ki nem hagynám. Komótos léptekkel követem, majd lépek ki a teraszra.
- Soha nem jártam még itt - pillantok körbe. Persze, hogy is tettem volna, mikor nemhogy elemi mágus nem vagyok, de még a pálcás mágiám is nevetséges? - Gondolom nem ok nélkül jöttünk fel. Melyik elemet uralod? - lépkedek beljebb, majd állok meg Kende mellett, miközben kékjeimet járatom körbe a helyen. - Csak azért érdekel, mert ha neki állok a produkciómnak, nem mindegy, hogy elégek vagy megfulladok - vonom meg vállaimat szemtelen vigyorral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem volt jó passzban. De ez Lillának már a megszokott állapot volt, ezt már nem rosszként fogta fel, mert tudta, hogy lehet borzalmasabb, és fel akart rá lélekben készülni azáltal, hogy kissé elbagatelizálja a pocsék napját. Nem olyan rossz ez - mondta rá, és rántott egyet vállán, lecsukta a wc ülőkét, és miután arcot és fogat mosott, gyorsan ki is slisszolt a mellékhelyiségből.
Nem volt jó ötlet lemenni reggelizni, erre újfent rájött, és nem csak azért, mert valaki meg is jegyezte, hogy mennyi mindent a tányérjára halmozott, hanem azért is, mert újabb tinidrámát volt kénytelen végighallgatni arról, hogy az egyik hogy csalta meg a másikat, ráadásul még a véla-kártyát is bedobták. Ezzel volt a legegyszerűbb kimagyarázni, ha valaki félrelép, hiszen nem tehet róla, nem igaz? Hát egy fenét nem! De kibírta, hogy ne szóljon bele, csak gyorsan menekülőre kellett fogja, és az utolsó falatokat már szó szerint tömte magába.
Miután felsietett a toronyba, azon belül is gyors látogatást tett a csempézett helyiségbe, úgy döntött, megpróbálkozik a könyvtárral, hátha ezen a szép napon mindenki inkább kint van a szabadban, esetleg magasról tesz a tanulásra. Felkapta hát pálcáját, táskáját, és nyurga léptekkel elindult kifelé, ki a portrélyukon a folyosóra. Egyébként nem volt rá jellemző, hogy nézelődjön, az embereket is úgy kerülgette, mint akadályokat, rájuk se nézve, de most valamiért tekintete elsodródott a fal menti ablakok mentén, mintha csak a kinti időt akarná megszemlélni, és pillantása akárha kalapáccsal verték volna bele, megakadt az ablakban ülő pároson.
Azonnal felismerte a navinést. Zsombor. Teljes valójában, bongyor hajával és meghasadt személyiségével együtt. És a szőkével, akivel már többször is látta együtt, mikor madáralakban járt-kelt (illetve repkedett).
Úgy torpant meg, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, és érezte, hogy vér tódul a fejébe, szemgolyóiban is érezte a lüktetést, ahogy a düh valósággal kitörni készült belőle, mint valami fékezhetetlen vulkán.
És az elmúlt hetek, hónapok eseményei, feszültségei, és frusztrációi most már elég hatalmat szereztek józan esze felett, és mielőtt még jobban megnézte volna a lányt, és rájött volna, hogy az nem Zsombor háztársa, akivel épp megcsalja Sárát, hanem éppen húga, pálcája már lendült is, hogy éket verve a páros közé szétrepítse őket.
És egyúttal hangja is kitört, valósággal beleremegett a folyosó, még a szfinx is összerezzent, és szomszédai jóformán kiugrottak kereteikből.
- HOGY MERÉSZELED TE NYOMORULT!? - tajtékzott az idősebbik Vizsnyicky, és pálcát tartó kezét ismét a magasba lendítette, felkészülve egy újabb átokra.
Eddig tűrt. Eddig bírta tétlenül nézni, hogy egyetlen húga, akit a világ minden könyvénél jobban szeretett, egy veszélyes, kiszámíthatatlan alakkal lóg. Attól félt, hogy bántani fogja őt, fizikálisan, de most úgy tűnik inkább a lelkébe akar tiporni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Mertél volna mást mondani - szólt kuncogva, mielőtt újabb csókot nyomott volna Zsombor arcára. Az a szeretet és összhang ami megvolt köztük tankönyvbe illő lett volna, ha valaki szerette volna prezentálni, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. Egyszerűen csak tökéletesek voltak együtt.
Ő is hasonlóképp zavarban volt a témától, de tudta, hogyha ő nem beszél róla akkor elkallódik és sosem lépnek egyről a kettőre. El sem tudta képzelni egyelőre, hogy hogy fog mindez megvalósulni, hogy hol alszik Zsombor, vagy hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy mindennél jobban szeretné ha együtt tölthetné a szünetet a fiúval és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Rosszalló fejcsóválással böködte meg Zsombor oldalát, mint ahogy tette mindig, mikor valami nem tetszett neki. - Ugyan már! Igenis nagyon szimpatikusnak talált, hidd csak el. - Sára komolyan hitt abban, hogy édesanyja nem csak az ő megnyugtatása végett mond ilyeneket. Naivitás, végtelen naivitás volt részéről, de igazából az sem érdekelte volna, hogyha elhordja minden szemétnek, csak engedje meg, hogy kedvese meglátogathassa a szünet alatt. Ennyi számított és nem több.
A nyugalmat a gyomrába költöző idegesség törte meg. Mielőtt megtörtént volna a baj már érezte, hogy valami nincs rendben. A benne szunnyadó vadmágia, amely mindig igyekezett megóvni őt, figyelmeztette hogy készüljön fel. Aztán egyik pillanatról a másikra eltávolodott a göndörtől, hogy önnyű kis teste egyenesen az ablakot határoló vastag falszakasznak egy csodálatosan hangos csattanás és fájdalmas nyögés kíséretében. Karjai felhevültek, ahogy az eleme a védelmére kívánt kelni, ő azonban erőszakkal fojtotta vissza a tüzet. Kellet legalább egy perc, míg képes volt annyira összeszedni magát, hogy felnézzen. Szőke haját kisöpörte szeme elől és egyenesen Lilla arcába bámult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A lány könnyed nevetését követte a göndör is, teljes összhangban. A lelke is pontosan ugyanazt a nyugalmat érezte, amelyből évek óta kevés jutott neki. Még a lehetséges vészkijáratokat se fürkészte szemével, ahogy mindig. Az idő se jutott át ezen a relaxált állapoton. Aztán valami megváltozott. Érezte, ahogy Sári megfeszült az ölelésében, de mielőtt bármit is tudott volna szólni, a lány már ott sem volt karjai között. A falhoz szegeződött egyszeriben, de egy másodperc múlva már talpra is szökkent. Azonnal Rara elé ugrott, és előhúzta pálcáját, keresve a veszélyforrást. Ez a fajta védekező ösztön eddig talán még nem is találta meg a fiút, de most olyan zsigerien bújt elő belőle, mintha évek óta mást se gyakorolna.
- Lilla? - nézett az ismerős vonásokra. Elég mély benyomást tett rá a szőke a könyvtárban, Rara meséiről nem is beszélve. Azzal is tisztában volt, hogy a nővér nem támogatja éppen a kettősüket, de eddig nem volt még rá példa, hogy rájuk támadt volna. A saját húgára. Zsombor kérdőn nézett hátra szerelmére, egyrészt megbizonyosodni róla, hogy nem esett semmi baja, másrészt hogy valami értelmet nyerjen a pillanat.
- Kérlek nyugodj meg, és mond el a problémát - fordult vissza a göndör, és lejjebb eresztette pálcáját. - Nem akarok bajt - erősítette meg szavakkal is tettét, habár továbbra sem volt benne biztos, hogy Lilla nem gondol egyet és átkozza meg őket hirtelen. Zsombor minden porcikáját nézte a lánynak, hogy a lehető leggyorsabban tudjon reagálni. Tekintetével és testtartásával mégis azt üzente, hogy nem fog ártani a másiknak.
- Mondjuk kezdhetnéd a békülést azzal, ha elteszed a pálcád - kezdte lassan, nyugtatóan. Talán túl sokszor is látta már hogy csinálják ezt a profik. Ugyanazt a hangnemet használta, amellyel dührohamai alkalmával próbálták kezelni. Álszent lenne ezért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudta jól, hogy ez Csonka gyerek bajt jelent. Érezte, már azelőtt, hogy utánanézett volna a dolgainak, mielőtt még látta volna őt Margarétával. De még akkor is úgy volt vele, hogy talán csak önbizalomhiányos, kell neki némi figyelem mástól is, de nem nem tenne semmi olyat, amivel kockáztatná a kapcsolatát Sárival. Mert akármennyire is ellene volt az egésznek Lilla, kénytelen volt beismerni, hogy húga boldognak tűnik mellette. És azt is tudta, hogy ha ezt megpróbálná elvenni tőle, végképp meggyűlölné őt. Szóval minden ellenérzését magába fojtotta, összeszorította fogait, és nem szólt közbe. Csak figyelt. De most, most minden megváltozott, és az, hogy eleve nem volt jó hangulatban, csak olaj volt a tűzre.
Varázslata szétreppentette a párost, és csak illékony lélekjelenléte gátolta meg abban, hogy ne átkozza azonnal tovább őket. Józan ítélőképességének maradékával képes volt felfogni, hogy amit csinál, az mégiscsak két diák nyílt megtámadása. Így inkább fenyegetőleg emelte újra fel a varázsvesszőt, de nem akarta újból használni, hacsak nem feltétlenül szükséges.
Dühödt tekintét Zsomboron tartotta, mert Margaréta nem érdekelte, legalábbis egyelőre, de aztán realizálta, hogy csúnyán a falnak lökte, ezért lassan felé is elfordította tekintét, de mielőtt a meglepett szempárba pillanthatott volna, közéjük ugrott a navinés srác. Mintha csak védeni akarná őt. Ez is tovább fokozta természetesen a Lillában tomboló haragot.
És a füleinek is alig akart hinni. Zsombor komolyan az ártatlant teszi, mikor nyilvánvalóan hűtlenségen kapta?
- NYUGODJAK MEG? - kérdezett vissza, és szavai még mindig jóval a megszokott hangerő felett zúgtak. - Ne merészelj nyugtatgatni, Csonka! Minden okom megvan rá, hogy kirepítselek azon az ablakon, és még csak meg se bánnám!
Ez persze nem volt igaz, de az indulatai túlzásokat mondattak vele. Ostoba emberi vonás, nem tehetett ellenre. Ahogy Zsombor se, hogy nem realizálta, hogy zavarbaejtően nyugtatgató szavaival csak még jobban felpaprikázza a lányt. Azzal, hogy a pálcája eltételére kérte, ismét csak nem szerzett jó pontot. Igaz, amennyire mínuszban volt, nem sokat számított már.
- Talán inkább kezdd te a magyarázattal! Magyarázd el, hogy nem lehet elég neked a húgom! Magyarázd meg, hogy teheted ezt vele, hogy veszed a bátorságot, hogy megcsald, miközben nyilvánvalóan szerelmes beléd! Mit tud ez a Havas-Mezős lány, amiért megéri tönkretenni mindent! Ezeket magyarázd meg, és akkor talán, ismétlem talán elteszem a pálcám!
Csak lehet a végbeledbe - de ez már csak magában mondta. És még mindig túlzottan lekötötte, hogy a lehető legnagyobb megvetéssel bámuljon bele Zsombor arcába, és továbbra sem vette észre, hogy a srác az egyetlen navinés a helyszínen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kezei varázslatos sebességgel állítgatják a mobilt és kérsnek megfelelően működni kezd az iphone. Továbbra is vágyik rá, de a fene nagy büszkesége nem engedi kiutatni eme gyengeségét. Sajnos ők nincsenek is ilyen anyagi helyzetben, hogy megengedhessenek magának egy ilyet, de lehet, jhogy a végén ráveszi magát valami diákmunkára. Amit persze nem láthat senki, szóval csak a sötétben feketerózsa ültetés és hasonló jöhet szóba.
- Ja, meg a széllel, baszki - felhirkan, majd még egyszer, amikor Marina is ekézni kezdi Kendét. - Egyébként... a Kins&Kensbe tesznek rá víztől, meg hőtől óvó rúnát is, ha védni akarod a tűztől. Amúgy, ahogy Marina mondja: ne dobd a kandallóba - von vállat flegmán, és már kezd elege lenni az ingyenmunkából, mikor is megkapja a pénzt. Oké, ez a másik meló, amit szívesen csinálna. De nem hiszi, hogy tele van annyire gyíkokkal a kastély, hogy mindenki hozzá rohangálna egy kis apróért megcsinálttatni a mobilját. Sajnos.
- Én kösz - mondja, és gyorsan el is tünteti a pénzt. Hát ez jobb, mint remélte, szerinte nem dolgozott drágán, de lehet, hogy olcsóbban is megcsinálná valakinek. Mondjuk a törzsvendégeknek, mint Marina. Mert, hogy a dán az lesz, ebben egészen biztos. Még ad némi kiegészítő információkat, amikor végre úgy veszi, hogy távozhat. Végül is csak ezért jött, nem igaz?
- Mé' tapsoljak még neked egyet, mielőtt lépek? - néz rá a barnára, aki a walkmannel akarná itt tartani. Azért annyira nem érdekli, hogy belekavarjon a két barát dolgaiba és hallgatnia kelljen őket. Visszadugná a fülébe a fülesét és megint élvezhetné a száguldó ritmusokat, meg a basszust, ami szétvágja a dobhártyáját és öreg korában olyan süket lesz, mint az ágyú. Nem gond, megéri, és lehet, hogy van rá bájital, ayeah.
- Ja, néha elmegyek egy párra - bólint, bár ő inkább a keményebb zenéket szereti, mint a cingogást, meg a drogbulikra rángatózást. Felröhög a Marian által felvázolt képre, mikor rászólnak, hogy hagjya abba. - Bocs má' - röhhent egyet, majd visszafordul a két jómadárhoz. - Hát megnézném, ahogy pogózol Marcsi, baszod - röhögcsél tovább, majd kitörli a könnyét a szeméből. - A sörlocsáláshoz már nagyon vidámnak kell lenni - heherészik, majd sóhajt egy nagyot a fejét rázva. - Tán menni akartok? Vigyetek sok mugli pénzt, mert lehet jókat inni, meg enni, meg mindenféle baromságban részt venni, mint a habparti - ad néhány tanácsot, majd ráül a padra Marina mellé. - Én inkább ilyen mágikus cuccra mennék el, kíváncsi vagyok, hogy hogy tolják ezek a népek - egy jó bartelben benne lenne. Ő vinné el a muglikhoz a jómadarakat, őt meg az ebben a világban jobban mozgók kalauzolnák el. Nem is lenne gond, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unottan dől hátra a széken, ahogy a másik kettő próbálja megerőltetni magát és Kende vérét szívni. - A tűzijáték is tönkremegy, nagyokos, mert felrobban - vigyorodik el teli arccal, úgy emeli szürkéskék pllantását Rolandra. - Hasznos infó. Vettem, tesó, kösz - bólint, közben ismétli párszor magában a bolt nevét, ahova majd frankón benéz. - Marinat? A szösztalicskát nem dobáljuk kandallóba, ember - ingatja a fejét, mint, aki totálisan komolyan vette a kérdést, pedig belül, meghal a saját csodálatos poénján. Zseniális. Ahogy az is, hogy ilyen lazán összedobta neki a gyerek a cuccot, ki is fizette, neki meg a kezébe van ugyanaz a retek készülék, remélhetőleg már úgy, hogy használni is tudja. Keze közt forgatja, felnyitja, megles az appokat, próbálja újra végig venni melyik melyik volt, közben Roland távozni készül, Mae pedig marasztalná, mindebből Kende szinte semmit nem érzékel, ahogy a zenés appról hirtelen megindulnak a gondolatok és rátér a fesztiválokra. A kérdését azonnal a sráchoz vágja. Aztán töhög Marinat, majd tröhög Rolandon. Teljesen jó ez a mai nap! - Marcsi, baszod - ismétli meg nevetve a szavakat, kezével meglöki a szösztalicska felkarját. Édes ördög! Siratja a srác! Aprókat köhint, ahogy nevetése csillapodik, valaki odaszól Brigittát szidva, mert valszeg Kende édesanyja után érdeklődtek. Kezét emeli fel egy bocsra, hogy aztán hevesen bólogasson. - Adom a pogót. A sörlocsolás se rossz, de tudod ki pazarolna el, annyi piát - így is nehezen üt be az elemije miatt. Pillantása keresi Mae-ét, hogy támogató fülekre talált e. - Főleg sört.
Bólint Roland kérdésére, hogy ja, az a terv, azért kérdezte, aztán félre döntött fejjel hallgatja. - Habparti? - kérdez vissza és a sráccal leginkább csak tekintet alapján próbálja leszövegelni a lényeget. Mert azért, ami fontos, az fontos. - Felőlem aztán simán ledumálhatunk valamit a nyárra. Ami a Balatonon van, arra még szállást is tudok - tárja szét a karjait, majd megvonja a vállát, hogy na, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Érzem magamon a másik pillantását, ahogy elcsúszik mellettem, mintha minimum egy sítáborban lenne, azonban megszeppent tekintetemen nem tudok, és nem is akarok változtatni, ahogy végül - pillanatnyi - habozás után csupán, követni kezdem. Kékjeim gyorsan járnak körbe a teraszon, hogy mindent felmérhessek, ami elterül körülöttünk, de Reiner mozdul, így tekintetem szinte automatikusan követi, ahogy az első ajtóhoz lép, miközben a nyilvánvaló kijelentésem követi a kérdés, ami szintén egyértelmű. Válaszára mosolyodom el féloldalasan. - Most igen - lesütöm tekintetem, egy pillanat erejéig fürkészem csupán a padlót, majd tekintek fel újra, hogy követhessem Kendét, aki éppen magyarázatot ad arra, miért is vagyunk itt. Hitetlenség csillan szemeimben, bár hangot nem adok neki, amíg hallgatom szavait, amiket az ajtóknak intéz, mégis nekem szólnak. Szóval pár elemista gyakorta jár ide takarodó után gyakorolni. Elmosolyodom a hallottakra, mert valahol megértem őket: üres folyosók, üres az egész kastély, mindenki a körletében tengeti a szabad óráit, mielőtt álomba zuhanna. Csend honol mindenhol, a teljes koncentráció melegágya. Ennek köszönhetően hunyom le szemeimet több másodpercre is, amíg nézelődik tovább a srác, majd a vélt végszóra, félszemmel pillantok rá. Felemelt hüvelykujjára bólintok egyet, a folytatásra nyitom ki másik szemem is, mert ismételten érdekes vizekre eveztünk. Szemöldököm rebben meg, végül mosolyom szélesedik csak jobban és jobban.
- Tartom magam annyira logikusnak, hogy az úszásból kitaláltam volna, bár még úgy is fennállt volna a tévedés, szóval… - kapom el a másik tekintetét. - Tusé - mert ennyire még én is tisztában vagyok az elemekkel. Vannak párok, amik elviselik egymást, míg - példának okáért - a tűz és a víz, aligha marad meg egymás mellett. A hibázás lehetősége mindig adott, mindössze döntenünk kell, hogy bevállaljuk-e a vele járó csalódást, avagy a vele járó győzelmet. Olyan kétélű penge ez, amin mindenki az élén táncol. Fejemet eresztem lejjebb, le sem veszem kékjeimet róla, ahogy közelebb lépked. Az inger van meg, hogy én is lépjek egyet előre, mégsem cselekszem meg. Kérdő tekintetem függeszkedik arcán, ahogy elhangzik az utasítás, végül lassan fordítom fejemet felfelé, hogy a látványtól nyíljanak el minimálisan ajkaim egymástól. Megbabonázva figyelem az elém terülő látványt, ádámcsutkám mozdul egyet gyorsan, ahogy aprót nyelek. Messziről, halkan jut el hozzám Reiner torokköszörülése, de ördög látja lelkemet, nem sajnálom. Talán csak pár másodperc, talán percek telnek el, ahogy iszom magamba a tiszta, éjszakai égbolt látványát, csendben, a gondolataimmal. Végül őszinte mosoly kerül ajkaimra. - Reiner - lágyan gördül le a név ajkaimról, pár pillanatot várok csupán, hogy rám figyeljen, mielőtt folytatnám. - Te hiszel a sorsban? - kellemesen mély baritonom tölti meg a teret, a falakba issza magát óvatosan. Nem pillantok rá, egyelőre úgy érzem, képtelen vagyok elszakítani tekintetem a sötét tisztaság megtestesítőjéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is érti, hogy miért kell nekik vizsgázni. Amennyire tudja, a mugliknál csak néhány évente van egy nagy vizsga, amikor már idősebbek, meg aztán az egyetemen persze nagyon sok. A szomszédjuk mesélte nyáron, hogy az unokája milyen jó átlaggal végzett és szó sem volt vizsgákról, pedig nagyjából Pollival lehet egy idős a srác. Persze a lány nem szívesen járna egyik tatai mugli iskolába sem, nem azért, mert bármi rosszat hallott volna róluk, egyszerűen csak a muglik világa még rémisztőbb, mint az övéké. Nem teljesen idegen számára, de nagyon sok mindent nem tud még róla és ez szorongással tölti el, ha belegondol.
Ugyan ez erősen hasonló a bagolyköves vizsgák esetén, a gyomrában erős feszülést érez időnként, meg nem tud egy falatot sem enni. Vajon, ha majd jön a nagy ötödikes vizsga, arra már készen fog állni, vagy 3 év múlva is ugyanilyen rettegős lesz?
Már most meg kell találnia az ideális tanulási körülményeket és helyet, hogy később kevésbé viselje meg. Legalábbis ez a terv a tanulószobával kapcsolatban.
A gyakorlat az, hogy valószínűleg Marcit fogja boldogítani és egyikük sem tanul. Persze, ha muszáj, mert holnap lesz vizsgája a jó barátjának, akkor inkább máshol folytatja tovább a tanulást – egészen biztosan nem bírja ki, hogy ne találjon ki valami hülyeséget 5 percenként, amit meg kell kérdeznie.
Széles vigyora hamar döbbenetté alakul, amikor Marci ’bosszúból’ felkapja és magához szorítja. Először a meglepettségtől szinte rongybabává ernyed, azonban mielőtt letenné a fiú, ő is visszaöleli gyengén. Lehet, hogy több spenótot kéne ennie és akkor nagyobbra nőne. Kár, hogy utálja. – Naa, Marcii! – Hangjában a kényesség és a játékosság keveréke cseng. Kicsit késve a lepakolást követően reagál. – Engem nem lehet csak úgy megemelni! – Folytatja a kényes tónust kivéve a hangjából. – Majd én eldöntöm, hogy mikor lehet. – Mondja Marci alkarjába kapaszkodva, ahogy megpróbálja magát felhúzni. Reméli, hogy a fiú befeszíti az izmát, hogy ő se csak úgy vergődjön a kis nyüzöge izomzatával. Abban sem biztos, hogy képes megtartani a saját súlyát.
- Bent is unalmas. – Sóhajtja ő is az ablakhoz lépve, olyan közel, hogy a lehelete meglátszódjon az üvegen. Nem sokat lát a kinti sötétben, épp csak annyi fény van, hogy a kint bandukolók orra ne essenek. – Még a hóembereket is lerombolta valaki, amik ott voltak. – Csóválja meg a fejét, ahogy lemondóan az udvar egy pontjára mutat. A kaszabolás helyszínére.