Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Na nem, ezt nem! Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt barom? Ki engedte ezt meg neki? Ha biztos lett volna az egyensúlyában, már rég nekirontott volna Zéténynek, de így Lilla egyelőre maradt a szemmel verésnél, ami viszont hatástalan volt, ha az így büntetett illető nem is figyelt. Zétény márpedig nekiállt elpakolni a gépet.
A válasza pedig csak méginkább feldühítette a lányt.
- Miféle beadandót? Ne szórakozz már, mégis kinek az órájára lehet az a feladatod, hogy utánam kémkedj? - Az fel sem merült benne, hogy bármi szépet, vagy megörökítendőt láthatott benne a srác. A legutóbbi, és eddig egyetlen találkozásuk alkalmával nem igazán sikerült örök barátságot kötniük, finoman szólva.
Előbb a táska miatt riadt meg, most azonban arról teljesen megfeledkezve amiatt kezdett aggódni, hogy mégis mi látszódhat azon a képen. Vagy képeken. Ki tudja, mióta állt már ott? Vajon látni rajta, hogy az előbb hányt?
Zétény nem kapkodott nagyon, ráérősen pakolászott, amitől Lilla csak még bosszúsabb lett, úgy érezte, a rellonos ezzel is fel akarja húzni. Hogy minél tovább az orra előtt lebzsel azzal a fényképezővel. A kérdését hallva pedig egyenesen megszédült.
- Miről beszélsz? Semmi gáz! - vágta rá gondolkodás nélkül, sietve, és végre összeszedte magát annyira, hogy odalépjen kéretlen fotósához.
Muszáj rávennie, hogy törölje róla a képeket, de nem tudta, hogyan érhetné el. A társalgós összezördülésükből azt a következtetést vonta le, hogy Zétény rendíthetetlenül hisz a maga igazában, és nem enged fenyegetés ellenében sem.
Sóhajtott, az elkerülhetetlenre készülve.
- Mit kell tennem, hogy töröld?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látom, ahogy eltorzul az arca, pedig az előbb, az ábrándos, sokkal jobban fogyasztható volt mindenkinek. Bár lehet, hogy csak én álltam át fotós üzemmódra és ezt néztem ki belőle, de talán csak nem így van, hogy odaképzeltem, és akkor is morcos volt, mint, ahogy most is, mert lebuktam.
- Művészet órára, ahová járok. Fényképész szak. Ennek az az egyik szemmel is érzékelhető pédlája, hogy fényképezni kell hozzá, ilyesmi géppel - persze ez egy drága gép, nem minden lúzer kezébe való, csak az olyan kiemelekedően tehetséges varázslóknak, mint, amilyen én vagyok. De hát, ha ez a lány ismerne, akkor tudná, és nem kéne ezen ironizálnom. Amúgy sem kéne, mert tutira nem használ annak az ügynek, hogy ne kérjen meg, hogy töröljem le. Legalább egyet tarthassak meg, öcsém!
- Oké, oké - teszem fel a kezeimet egy pillanatra, nem akarok én mindent megtudni. Lehet, hogy szerelmi bánata van, vagy rossz jegyet kapott, vagy a szülei válnak, nem az én dolgom. De gondoltam, most az egyszer rendes leszek így pakolás közben, és enyhítek valaki rosszkedvén. Hát, nem annyira meglepő módon - főleg az első találkozásunk után - ez nem jött be. Ő viszont idejött, mikor már majdnem mindent elpakoltam. Lesz ebből még baj, érzem a csontjaimban.
- Hát előbb bemutatkozhatnál. Én Zétény vagyok, Farkas Zétény - húzom egy kicsit az időt, mert tényleg jó lenne kikerülni ezt a lehetőséget. Amúgy is, csak nem olyan, hogy ki kelljen törölni az összeset.
- Oké, kitörlöm... nem nem akarom kitörölni. Mi lenne, ha előbb megnéznéd a képeket? És ha azt mondod, hogy nem tehetem a beadandómba, egyet megtartanék, magamnak, mert... túl jó lett - mondom egészen komolyan, már-már kérlelve őt. Csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy nem hagy nekem egyet sem. Szerintem látszik, hogy igazat mondok, és egyébként is mindig igazat mondok. Persze ezt ő nem tudhatja, ezért muszáj rávezetnem erre az egyetemes tényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nagyon úgy festett, hogy a rellonos ezúttal is teljes erőbedobással azon volt, hogy kihozza a sordából Lillát. Ironizált, sőt, gúnyt űzött belőle válaszával, a lányból egy grimaszt csalva elő. Szája egy "hahára" formálódott, de persze nem találta viccesnek a másikat.
- Tényleg? És te mi vagy, canonista vagy nikonista? - valójában cseppet sem érdekelte, nem is várt valódi választ a kérdésére.
Az viszont már annál inkább foglalkoztatta, hogy mit is sikerült megörökítenie, és miért. Talán zsarolni akarja, bántani? Gúnyt űz belőle, mint annyian őelőtte? Ez a gyökér is erre gerjed? De nem, neki ebből már elég volt, és nem fogja hagyni magát.
Csak, mikor már odalépett elé, jött rá, hogy a távolságot még magához képest is óvatosan kell kezelje, mert ha látni nem is látszik, talán érezhetőek nem sokkal ezelőtti hányattatásai. Szája elé emelte a kezét, mintha valami rosszat mondott volna, és félig elfordult, az ablak felé. Megcsóválta a fejét, nem akarta elhinni, hogy a srác most akar bemutatkozni. Az időt húzza? Rajta kell tartsa a szemét, el ne dugja mondjuk az adattárolót vagy másolatot készítsen belőle.
- Tudom - vágta rá kurtán. Persze, hogy tudta, ki ez, még ha múltkor el is maradt egymás nevének megismerése.
Ha viszont meg akarja szerezni a képeket, nem ártott viszonylag kedvesnek maradni, itt most nem egy döntetlen állásból kellett a maga előnyére formálni a dolgokat, hanem azt kellett elérje, hogy ne veszítsen.
- Lilla vagyok. Most már törölnéd az összes képet, amit rólam csináltál? És ne gyere ezzel a marhasággal, hogy a beadandódba kell, azt pedig végképp ne várd, hogy beveszem, hogy... túl jó lett. Nem vagyok ostoba.
Persze furcsán kedvesnek tűnt, sőt, kérlelőnek, de Lilla nem hagyta, hogy megtévessze. Az első találkozásuk után biztosan nem fogja akár csak egy pillanatig is azt hitti, hogy megbízhat a szavában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem egészen értem, hogy mi baja lett hirtelen, persze nyilván provokáltam egy kicsit, de nem ennyire. Sajnos nem ismer annyira, hogy el is higgye nekem, hogy mire kellenek a képek, amiket csináltam egész nap. Bár tény, hogy a korona az ő képeire került fel szimbólikusan, de az mindegy.
- Mi vagyok? - nézek rá, gőzöm sincs, hogy miről beszél, nem vagyok annyira járatos a mugli világba. Kanonista, vagy Nikonista? Jahogy! - Egyik sem, nem tudom, hogy van-e komolyabb különbség a két gyártó között - morfondírozok hangosan neki. Nem tudom, hogy ez miért fontos, de majd ezek után meg fogom nézni, hogy jobb-e a Nikon. Nekem Canonom van, de csak azért, emrt ezt javasolta a tanárnő az órán. Lehet, hogy ő a canonista. Azért csak bemutatkozom neki, hogy ha már nem ismert eddig, ne legyünk ismeretlenek egymásnak, nem? Vicces, mert mégis ismer. Akkor viszontnem tudom, hogy miért akar ennyire idejönni és tönkretenni a munkámat. Ha nevemet tudja, tudhatja, hogy nem könnyű elérni nálam dolgokat. FŐleg a legjobb képek kitörlését.
- Ezek szerint mégis. Ha ennyire ismersz, tudhatnád, hogy én nem hazudok. Előbb nézdd már meg, mennyibe telik, hmm? - kezd kihozni a sodromból, miközben már csak a váz van nálam. Ott bekapcsolom a lejátszó módot és kikeresem a róla készült képeket. Majd amint megvan, megfordítom, hogy lássa, bár így piciben nem annyira látszik, de azért, ha nem teljesen vak látni fogja, hogy jó képeket lőttem róla. Nagyon remélem, hogy ezek után valamilyen komprumisszumra jutunk, mert ha nem, én nem tudom mit fogok csinálni. A képek kitörlése után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A káromkodásról való leszokásban sokat segít, ha az ember még a f'ck szót sem tudja egy szótagban kiejteni.
A terembe lépő Damien arcán azonban ettől függetlenül leplezetlen bosszúság suhan át az idegen látványától (pedig a szelfizős részről lemaradt), a fintor széle megrándul, mielőtt ráncba szedné vonásait. Nem mintha ez sokat segítene, amikor az alternatíva a "mindjárt megöl az unalom" közönye. Eleve úgy tesz, mintha a másik ott se lenne; nemhogy szóra, pillantásra sem méltatja a legújabb Harcosok klubjaTM divatot villantó srácot, ahogy nagy ívben kikerüli. Felette ráérősen szlalomozik a gépek közt, ügyet sem vetve rájuk, van azonban lépéseiben valami furcsa. Hosszú, langaléta alakja leginkább gémeskútra hajaz, olyan szerencsétlenül nyúlánk, s legalább olyan sután is mozog.
A futópályához érve röviden bemelegít, makacsul háttal állva Richárdnak és a konditeremnek, ami talán jobb is - ezek a gyakorlatok nem igazán járulnak hozzá ahhoz, hogy bárki méltóságteljesnek tűnjon, hát még egy zsiráfbébi arányaival küszködő kamasz. A végén lerángatja magáról a melegítő fölsőt, s megkezdi seszínű rövidujjúban, kopottas nadrágban köreit, most először keltve azt a benyomást, hogy nem azért jelent csak meg, mert épp' újévi fogadalma haldoklásához kíván asszisztálni. Gyakorlottan, simán fut, felesleges kalimpálás nélkül, egyenletes tempót tartva.
És szemlátomást minden percét gyűlöli. Vagy RBC-szindrómás. A végeredmény szempontjából vizesnyolcas, Forrest Gump a kontinens másik végéig inalna a "lelkesedésétől".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A bástya nevéhez hűen megingathatatlan(nak tűnő) nyugalommal és magasról le se sz'rja, hogy roppant lovagiasan szólongatja egy...paraszt. Ha legalább futóként hivatkozott volna rá, lenne némi humorfaktora a dolognak, így azonban Richárd húzása valóban nem vált ki semmit.
Elsőre.
Minél tovább bömböl azonban a zenének csúfolt audiomonstrum, úgy válik Damien tekintete egyre üvegessebbé, jóllehet, az arca továbbra is sztoikus nemtörődömséget tükröz. A mozdulatai önkéntelenül igazodnak a kizárhatatlan ricsaj ritmusához (mása nem igen van neki, a dallam megsértődne, ha a neve felmerülne az egész kapcsán), s pillantása néhány pillanatra Richárdra szegeződik, mielőtt újabb körbe kezdene. A fiúnak háttal aztán szemei a falak mentén sorakozó labdatárolókat keresik, végigpásztázva a kínálatot. A terem alighanem varázslattal van elválasztva, hogy a játék közben eltévedt lövések nehogy a kondigépek közé csapódjanak, viszont valószínűtlen, hogy a labdákat ne lehetne átvinni, mondjuk kézben.
Kivár.
Aztán amikor Ricsi épp diadalittasan rácuppan álmai súlyzójára, Damien kinyúl és megmarkol egy kézilabdát, megpörgetve és feldobva maga elé, hogy a súlyát megsaccolja. Ennyi az átmenet, mielőtt a felkapott labdával nekiiramodna, majd a két részleg határán a levegőbe lendülve teljes erőből megküldi azt az idegen jampec felé. Egy gyakorlott hajtó pontosságával lővi be a könnyű, jóformán mozdulatlan célpontot. A fejet könnyű elkapni, úgyhogy torzóra megy, ebből a pozícióból aligha pattan fel a kiscsákó. Persze, az akció közel sem olyan elegáns, mintha egy valódi kézilabdás csinálná a manővert vagy a seprűjén ülhetne; a hosszú karok viszont annál több lendületet adnak a dobásnak.
Ez fájni fog.
Damien pedig esetlenségéhez mérten egész puhán landol és megáll, hogy végignézze az eredményt. Kiüti a levegőt a gyerekből? Gyomorszájon vágja és lefordul a padról? A saját lábára ejti a súlyzót? Kérem, tegyék meg tétjeiket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyáltalán nem volt kedve egy újabb adok-kapokhoz Zéténnyel, pedig kiváló táptalajt nyújtott az élcelődéshez az, hogy elvileg hozzáértőként nem tudja, mi a különbség a két legnagyobb gyártó között. Persze Lilla se tudta, de őt nem is érdekelte, nem is foglalkozott vele. Legyintett, és közelebb lépett, minden ellenérzése ellenére.
Nem azért tudta a rellonos nevét, mert annyira érdekelte, csupán megelőzte a hírneve. Avagy utolérte Lillát, ahogy vesszük. A lényeg, hogy ismerte, és amit a gazdájáról megtudott, másoktól, illetve a társalgóban történt kis nézeteltérésük után következtetésként levonva, az bőven elegendő volt, hogy korábbi zaklatóinak idősebb verzióját lássa benne. Az pedig nem volt szimpatikus kép.
Visszavágására aztán horkantott egyet.
- Ja, képzelem, te aztán sose - forgatta meg a szemeit is, de azért óvatosan közelebb merészkedett.
Biztos volt benne, meg volt róla győződve, hogy csak szórakozik vele Zétény. Meg akarja alázni, esetleg kiröhögni. Vagy mindkettőt. De ha igen, akkor legalább már kartávolságon belül lesz, és esélye se lesz megúszni, hogy Lilla megfojtsa. Persze nem folyamodott volna ilyen drasztikus megoldásokhoz. Talán. Majd meglátjuk.
Közelebb hajolt, ügyelve rá, hogy levegőt ne vegyen, vagy fújjon ki, és a felé fordított gépre fordította tekintetét.
- Hm - vetett egy közelebbi pillantást is a róla készült képre, és kénytelen-kelletlen be kellett lássa, hogy valóban nem borzasztó. Sőt. Nem igazán szerette, ha fotózzák, ezért elég kevés képen szerepelt valaha is, de azokon rendre borzalmasan is festett. Zéténynek viszont úgy látszik sikerült elkapnia valami igen ritka pillanatot. Persze, ekkora egó mellé azért csak kell némi tehetség is, nem elég jól kinézni.
- Elmegy - hagyta annyiban a dolgot nemtörődöm hangon, és tett egy lépést hátra, hogy felpillantson a rellonosra. - Megtarthatod, de nem járulok hozzá, hogy megjelenjen beadandóban, vagy bárhol máshol.
Ugyan nem tudta, magának eltenni meg mi értelme lenne olyasvalaki képét, akit nem is kedvel, de remélte, semmi undorító célja nincs vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Előtte nyitott könyv, mögötte zsongás, amit a fülhallgató ellenére is túl jól hall. Direkt korán baktatott fel az alagsorból, mert el szerette volna kerülni a tömeget, de úgy néz ki, hogy ezzel így újév környékén eléggé befürdött. Nyilván mindenki megfogadta, hogy jobban tanul, többet olvas, szorgalmizik, szóval eleget tesz az otthoni elvárásoknak, arról viszont nagy izgatottságukban megfeledkeznek, hogy a szoba alapvetően csendes elmélyülésre lett kitalálva - nem a szilveszteri élmények megvitatására. Lapoz a mágustörténelemről szóló könyvben, és nem titkolt érdeklődéssel tér át a koboldháborúk összegzésére. Másnak talán unalmas, vagy érdektelen lehet a tárgy, ám Zinának ez most olyan, mintha meséket olvasna - valahol neki tényleg annak is számítanak. Nem ebben nőtt fel, a legtöbb eseményről sosem hallott, kutat tehát, hogy mégse legyen olyan nagy hátrányban arany és kevert vérű társaihoz képest.
Lábait kényelmesen maga alá húzta, így törökülésben gubbaszt a széken, puha pulcsijának ujjai egészen kézfejének végéig érnek. Az ablak mellé telepedett le, így jól érzi az ablakon keresztül áradó hűvösséget, illetve szeme sarkából néha le is ellenőrzi még mindig esik-e a hó. Odalent az udvaron is nagy a nyüzsgés, emberek foltjai játszanak és fogócskáznak egymással, a lány pedig igazán örülne, ha a mögötte lévő asztalnál ülők is inkább így tennének, mert a karácsonyi sztorijuktól lassan már saját gondolatait sem hallja, nem hogy a koboldokéit.
Lassan telik az idő, egyik csatáról ugrik a másikra, a tartalomjegyzékben kutat további, névről szuperül hangzó események után, és csak azért áll meg, hogy tagjait megnyújtva fel-felegyenesedjen, karjait a magasba lendítve, mint egy lusta macska.
Még messze nem véget ugyan a kötettel, de lehajol, hogy táskájából előhalásszon egy vázlatfüzetet, és a fejében megelevenedő képet el is kezdje megalkotni, mielőtt kiűzik onnan a boszorkányégetések fenyegető sorai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mégiscsak fej lett belőle. C'est la vie. Damien mimikájából - nem csak a rapszodikus izomrángások miatt - nehéz eldönteni, mit is érez, leginkább egy öreg földműves egykedvűségével nyugtázza, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az üvöltés idejére lehunyja a szemét, ide amúgy is elég a képzelet, a szarvasbőgés hangereje azonban meghaladja a Rammsteinét, ami önmagában nem kis teljesítmény.
A kiáltás viszonylag rövid, s felnéz, érdeklődő figyelemmel követi Ricsi vergődését, különösebb élvezetet azonban nem mutat és hiányzik belőle a katasztrófaturistákra jellemző lelkesedés. Még csak meg sem tapsolja kiváló lövését vagy a hősies nekorugaszkodást, amivel a másik srác a helyére igazítja az állkapcsát. Van benne gyakorlata, ott az ajánlólevél a testére püfölve.
A kérdésre egyetlen derűs horkantás a válasz, Damien kissé oldalvást dönti a fejét, zsebre téve kezeit. Nem fintorog, még csak el se húzza a száját, de állva is azt a benyomást kelti, mintha valamilyen láthatatlan kanapén terpeszkedne, onnan szemlélve a történéseket. A földre dobott kesztyű iránti érdeklődése épp annyi, mint futóférgben az Ussain Bolt.*
- Nnnon, mmmerci b-b-beaucoup p-ppour votre t-t-temps.
Nem, de kösz, hogy időt szakított rám.-*szeme sem rebben az "aljas hulladék" hallatán.*- Cs-cs-csinálsz, aa-amit a-akarsz, d-d-d-de k-k-kussolj v-v-vagy kk-k-k-kotródj.-*Kimondatlan, finom fenyegetés húzódik a sötét szempárban, ám a környékén az árnyékok feszültség helyett inkább fáradtságot sejtetnek. Az egyik izomrángás nyomán akaratlan grimasz villan, szemöldöke összefut és szemei jóformán résnyire szűkülnek, fejét lassan húzza vissza normális tartásba. Ahogy felpillant, leginkább várakozó - korai hátat fordítani, de közvetlen fenyegetésnek sem tekinti Ricsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ricsi céltudatos masírozását hüllőnyugalommal figyeli, akár egy nagy, sütkérező varánusz - minek kapkodni, kérem? A kisujját se kell mozdítania, hogy irritálja a kiscsákót és ez neki tökéletesen megfelel, a másik egy szóval sem mondhatja, hogy nem önként sétált a karjaiba horogtávon belülre.
Mert az hétszentség, hogy az általa okozott sérülés egy pillanatig sem fogja visszatartani attól, hogy állonvágja a két lábon járó batikmintás Rambócsírát. A lelkiismerete és/vagy józansága épp se lát, se hall a fájdalomtól; hogy erre mennyire jó gyógyír a "ha fáj a fejed, rúgj a küszöbbe és mindjárt nem fáj annyira" elvén leverni az öklét máson, fogalma sincs, de megér egy próbát.
Amint Ricsi ledermed és csak néz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, kedve lenne bemutatni, de takarékoskodik az energiáival. Amúgy is, két év alatt hozzászokott az ilyen és ehhez hasonló reakciókhoz, még ha viszonylag ritkán félmeztelen a vele szemben álló.
- Rosszul h-hallasz? B-b-biztos a-a-agyrázkódás,-*húzza el a száját, félvicsorral adva Ricsi tudtára, hogy ez ritka kretén kérdés volt. Persze, a benyomást tovább javítja egy izomrángás, hogy véletlenül se veszítsen kezdeti vonzerejéből.
- Echh,-*von vállat, egész arcával - vagy ez egyetlen nagy fintor? - azt fejezve ki, mennyi reményt fűz ahhoz, hogy ez működött volna.*- F-ff'szom ssse akart o-ordítani,-közli elbűvölő őszinteséggel, és urambocsá', arra se támadt kedve, hogy közelről csodálja meg a most tüntetően összefont karok tagadhatatlan férfiasságát.
- A l-lépedre c-céloztam,-*biccent oda, köszönöm-formán, egy nyugdíjas parkőr engedékenységével, egy egészen morzsányi öniróniával. A szeme kicsit összeszűkül, ahogy a Ricsi fején most már többedszerre átfutó furcsa mosoly-fogfájás kifejezést mustrálja. Hmmm. Szar ügy.
- P-passz. Ahhoz v-való a l-l-labda?-*Damien arca őszinte tompaságot tükröz, már ami a "kézi" szóra való reakciót illeti - úgy csillog szemében a felismerés, mint Balaton fenekén a Hummer dísztárcsája, felhős téli éjjelen. Őszintén szólva csak azért asszociál a labdára, mert a mondat érintőlegesen dobálást említett és a közelmúltban (emlékei szerint) csupáncsak egyetlen dolog repült, az is az ő kezéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kicsit a saját győzelmemnek is érzem Tami sikerét, de ezt ügyesen magamban tartom. Inkább neki örülök, és próbálom benne megtartani a most megszerzett önbizalmat. Örülök neki, hogy lelkes, és szívesen gyakorol velem. Elsőre nagyon féltem, hogy nem fog menni a dolog, és, hogy nem tudok majd neki segíteni. Szerencsére kiderült, hogy jobban megy ez a tanítás dolog, mint elsőre gondoltam
- Én szívesen segítek neked még - bólintok mosolyogva.
Éppen megfordulok, mikor a a sikítás megüti a fülemet. Összerezzenek a hirtelen hangra, és majdnem elejtem a kezemben tartott pálcámat. Fel is pattanok ijedtemben, és rögtön a hang forrását kezdem keresni. Nem tart sok ideig, míg meglátom a lányt, hiszen alig pár méterre áll tőlünk. Lefagyva bámulom a jelenetet. Mire pedig reagálnék az idősebb srác már oda is ugrott a navinéshez, és elhessegette a madarat. Elijah-n kívül nem láttam még senkit, aki így tartott volna a madaraktól. Nem lehet könnyű egy olyan kastélyban élniük, ahol minden nap baglyok szálldosnak ide-oda. Évfolyamtársam szerencsére megnyugodni látszik már, így én is megkönnyebbülök.
- Na, keressünk egy helyet, ahol nem zavarunk senkit - fordulok ismét Tami felé.
El is indulok, miután felnyalábolom a beszínezett és széttépdesett lepedődarabok és egyéb kellékeket, pálcámat pedig ruhám zsebébe süllyesztem. Ám mikor hátra nézek, hogy Tami követ-e, szememmel éppen elkapom, ahogy a navinés lány összeesik.
A lepedőket ledobva ugrom oda hozzá, még elkapva az üvegpoharat, amit a ragasztó bűbáj gyakorlásának céljából hoztam. Megpróbálom megtölteni vízzel, ám kezem láthatóan remeg, így a bűbáj hatása körülbelül két csepp folyadék lesz csupán. Mellettem viszont megjelent az idősebb srác, most fel is fedeztem a navinés színeket rajta is. A poharat így átnyújtom neki, hogy a félig eszméletlen lányt ő meg tudja itatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kezdett ez a Zétény egyre zavarbaejtőbb lenni. Amíg csak hozta a tipikus bunkó barom stílust, addig nem okozott meglepetést egyetlen megalomán kijelentése sem, most viszont úgy küzdött azokért a képekért, mintha valóban fontosak lennének számára, és bántaná, ha meg kéne válnia tőlük, vagy ha nem használhatná őket. Ez pedig nem igazán passzolt a képbe, amit Lilla eddig alkotott a rellonos prefektusról. Ha valóban nem hazudik, akkor talán nem is akkora vadparaszt, mint amilyennek mutatja magát.
Ettől függetlenül a levitás nem volt elragadtatva attól, hogy fotók készültek róla, pláne a jelen állapotában. Ami amúgy talán nem is volt annyira szokatlan énje, ha jobban belegondolt. És a képen nem is látszott semmi igazán árulkodó. Szomorúnak látta magát, és fáradtnak. De volt valami szép is a képben, bár alighanem azt inkább a környezetnek, a fényeknek, és - meglepő módon - Zétény ügyességének lehetett betudni, semmint annak, hogy ő, Lilla olyan rendkívül fotógén lenne.
Megcsóválta a fejét és sóhajtott.
- Ha komolyan így gondolod, egyet, de csak egyet, amit a legjobbnak tartasz, használhatsz. De tüntesd fel, hogy a tiéd, és engedély nélkül máshol nem felhasználható. A beadandóban is, igen.
Természetesen nem feledkezett meg róla, hogy kivel áll szemben, és hogy az illető hogy viselkedett vele a legutóbb, és teszi azt vélhetően másokkal is, szóval természetesen élnie kellett a srác felajánlásával is. Egy kis könyörgéssel nem ússza meg.
- Ami pedig a kérést illeti. - Megengedett magának egy halvány mosolyt. Bár tudta, hogy jelentéktelen dologról van szó, mégis elégtételnek érezte, ahogy egy pillanatnyi kivárás után szavakhoz formálta ajkait: - A társalgóban, az a szék. Amiből  múltkor kiűztél, mondván, hogy a tiéd.. nos, az most már az enyém, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem szoktam elmenni dolgok mellett, legyen szóp egy sima beszólásról, vagy a világbékéről, ha ehhez nekem közöm van. Ami annyit jelent, hogy az akaratomat is megpróbálom rákényszeríteni másokra, hogy érthetőbb legyen az, hogy én csak jót akarok mindenkinek, de főleg nekem. Most ez egy ugyanilyen helyzet, de mégis én vagyok vert helyzetben, mert attól függetlenül, hogy astílusomat nyersnek, vagy bunkónak  hiszik, azért én az igazságot képviselem és éppen nem akarom megsérteni valakinek a jogait. Márpedig egy okoskodó mestertanonc, hüyleségeket képzelő mestertanoncnak is vannak jogai, így kénytelen kellettlen muszáj meggyőznöm normálisan, hogy mivel a képen ő is szerepel, bele kell egyeznie, különben lőttek neki. Márpedig ez a kép sok mindent megér nekem, amit természetesen nem fogk elárulni neki, csak finoman puhítom, hátha valami egyszerű követeléssel áll elő. Ez már siker lenne, mert simán ragaszkodhatna hozzá, hogy töröljem ki a képet róla, és én megtenném. Szerencsére nem hiszi el, hogy mindig igazat mondok, valószínűleg emiatt kezd mégis alkudozni. Nagyon helyes, öcsém!
- Oké, ez természetes. Köszönöm. Küldök neked belőle egy olyat, amit csak neked készítek el, tetszeni fog - próbálgatom a varázsdolgokat, és úgy gondolom, hogy némi mozgás, és 3D mélyítés és el fog akadni a szava. Azt hittem el is felejti a felajánlást, de nem olyan fából faragták. Amennyire ismer, jó választást tesz, de nem a legjobb.
- Oké, a tiéd - megyek bele túl gyorsan ahhoz, hogy kiélvezhesse a sikerét. Mivel idén végzem és már lassan vége az évnek, nem hiszem, hogy olyan sokat üldögélnék még ott. Meg úgy amúgy sem fogok, akkor is csak véletlenül jártam arra, mert ideges voltam, ő meg benne ült. Hát, jó vásárt csináltam, de el kell ismernem, hogy két találkozásból egész ravasz húzást vetett be. Azért mosolygok, mert örülök, hogy nem utasított el, és végre mehetek és a mai napot feldolgozhatom.
- Akkor... helló - mondom, és gondosan elcsomagolom a gépemet, majd elindulok vissza a csárdába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Zina

Az órámról jövök, és mielőtt idejöttem volna, kikölcsönöztem ezeket a könyveket, és elhoztam ide őket, hogy el tudjam olvasni őket nyugiba. Oda is megyek a tulajdonoshoz, de nem találom ott. Akkor oda is megyek a könyvespolchoz és nézem, hogy nekem melyik kellene. Meg is nézem, hogy nekem melyik kell. Meg is találom. Le is ülök vele az asztalhoz. Nem figyelve arra, hogy nem vagyok egyedül, kinyitom a könyvet és elkezdem olvasni. – Á! Milyen érdekes. – Aztán jövök rá, hogy tanulni jöttem. – Kezdjünk hozzá.
Nem is veszem észre, hogy van itt valaki.
– Ó van itt valaki. – Berakom a könyvbe a karórámat, hogy tudjam hol tartok a könyvben. Le is rakom a könyvet. Hm. Próbálom átgondolni, hogy miként szólítsam meg anélkül, hogy megzavarnám. – Szia! Érdekes az a könyv? Az enyém nagyon érdekes.            

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kviddicsidény lagymatossága az izmaim kárára váltak, ideje volt egy kis edzésnek, és őszintén hiányzott már. Szóval gyorsan átöltöztem eddzőscuccba, meg tettem a sporttáskámba váltócuccot, törölkőzőt és a többit, amjd szépen lejöttem ide. Épp az ajtóban állok, ugyanis megállított egy csapat leányzó, akiknek szintén ma jutott eszébe, hogy sportolniuk kéne. Nos hát na, nyilvánvalóan a látányuk állított meg pár lélegzetvételre, mert azért ritkán látni télen ilyen lengén őket. Hogy ne bámuljak tovább gyorsan szedni is kezdem a lábaim, az egyik kondigép mellé - ahonnan persze jó rálátás nyílik a teremre, egészen véletlenül - és felteszek pár súlyt. A pálcámmal beállítom a visszahúzás erősségét a leírás alapján, majd az arra kitalált tárolóba helyezem a mágikus varázseszközöm. Te jó ég, mi van itt. Jobb lesz, ha gyorsan elfoglalom magam, mert túl szűk lesz a nadrág, ha ennyire pofátlanul nézelődök tovább. Erről eszembe jut Babett és Dia is, és valahogy le is lohasztja a nagy lelkesedésem a lányok iránt. Dolgozni kezdek végre és hülyeségeken jár az eszem. Miért, én nem hibázhatok, tökéletes vagyok, vagy mi? Biztosan nem, de egyelőre nem áll szándékomban senkinek sem elmondani a dolgot és azt sem, hogy megtört bennem valamit. Miközben ezen filózok, újra visszatérek a lányokhoz és az egyik biciklin felismerem Karolát. Anyád, de jó... jól néz ki. Háttal van nekem, ami azt jelenti, hogy pont oda látok, ahová nem kéne, illetve nézőpont kérdése. Annyira elbambulok, hogy hirtelen azon veszem észre magam, hogy leszáll a bicajról, majd letörli az arcáról az izzadságot. ~Ó, hogy izzasztanálak meg én is.~ kapom fel, majd el a tekintetem, mert miután eddig nem éppen a szemeibe néztem, nem vettem észre, hogy ő is észrevehetett. Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, majd pár mozdulat után kénytelen vagyok abbahagyni az egészet, mert rohadtul elkezdtek sajogni a bicepszeim. Jó lenne, ha inkább arra figyelnék, amit csinálok. Miután levergődök a gépről, nyújtok párat és inkább egyszerűbb dolgok után nézek. A futópadot választom és szép lassan elkezdem a könnyített futóprogramot. Később majd biztos feljebbveszem, sőt még a pálcámért is visszamegyek majd, ha már otthagytam. Szétnézek lopva, merre lehet Karola, aki valami eszméletlenül néz ma ki, főleg így kevésbé felöltözve. Fura dolog, hogy ha mondjuk fehérneműben kapsz el egy csajt, azonnal szégyenlős, de ha meg falat bikiniben, vagy ilyen edzőcuccban, az tök rendben van. Miért lehet ez? És hova tűnt Karola? Addig keresek még valakit nézegetni, hogy renbde jöjjön a lelki egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karácsony után azon kaptam magam, hogy egy kicsit szűkebb lett az egyik farmerem, amivel egyébként nem lenne baj, ha nem az lenne a kedvencem. Ez pedig csakis a sok-sok mézeskalácsnak volt köszönhető, hisz abból jócskán befaltam az ünnepek alkalmával. Az új év bekövetkeztével azonban elhatároztam azt, hogy ha törik, ha szakad, visszafaragok a súlyomból, hogy újra kényelmes legyen a kedvenc ruhadarabom. Ez szerencsére megtörtént, viszont a gyakori edzések úgy beépültek a mindennapjaim közé, hogy azon kaptam magam, megint csak mennék az edzőterembe. Ez ma sem volt másként, miután átvettem az edzőruhát, s a vállamra kanyarintottam egy törcsit, egy palack vízzel vettem célba a termet, s bemelegítésként egy kis tekeréssel kezdtem a biciklin. Egy jó fél órás tekerés következett, igyekeztem tempósan tekerni, így fél óra elteltével már éreztem azt, hogy folyik rólam a víz. Tovább is tekerhettem volna, de az egyik haverom mesélte, hogy fontos súlyzós edzéseket is beiktatni, így nem akartam kizárólag egy eszközzel lefárasztani magam.
Leszállva a bicikliről, megtöröltem az arcomat, s a nyakamat, majd letekertem a palackról a kupakot, és hosszan kortyoltam a frissítő vízből. Jól esett, szomjas is voltam, de nem lazsálhattam tovább, folytatnom kellett az edzést, már csak azért is, mert elhatároztam, hogy át fogom úszni a Balatont.
Meg is indultam a súlyzók felé, de ahogy körbevezettem pillantásom a termen, észrevettem a futópadon kocogni Bencét. Meg is lepődtem egy pillanatra, mert az elmúlt hetekben szinte mindig ebben az időpontban jártam itt, és soha nem láttam őt, szóval fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mit keres itt?
Egy kicsit félbe hagyva az edzéstervemet, törölközőmet felkapva, kezemben a palackkal lépdeltem oda mellé. - Hová futsz ilyen hipergyors tempóban? - mosolyogva pillantottam rá, nem akartam beszólni, de elég gyenge programon taposta a gépet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karola felbukanása nem kicsit borította fel a nyugodt edzésre való terveimet. De végül is bámulni őt, nem volt rossz ötlet, és ha már nem vagyok mégsem olyan jó fiú, mint azt sokan gondolják, adjuk meg a lehetőséget ezen tábor támogatóinak is. Én komolyan nem értem, hogy nem vitték még el ezt a csajt, mert annyira jól néz ki, hogy behalás, és amúgy meg rádfekszik éjszaka akaratlanul. Ha iszik, meg elengedi magát és nagyon szexy lesz, illetve még szexibb. Na, most ezen gondolatok mentén a feszülő fenekét bámulva, ahogy biciklizik, lehet, hogy nagyon sok oda nem illő gondolat fut át az agyamon. Vagy hát ki tudja? Nem tudom minek gondolkodom így, miért nem csak simán élvezem a látványt, amit Karola és a vele, vagy mellette edző lányok adnak. De aztán csak átmászok a futópadra, hogy ha lehet, ne fedezzen fel, meg nem kell egyből szétedzeni magam. Csak szép fokozatosan. De hiába vesztettem el Karcsit, azért maradt pár lány, akit lehet nézni. Ahogy feszülnek az izmaik, vagy épp behajolnak, és a térdükön támaszkodva pihennek... hát basszus. Lehet, hogy nem az edzőterembe jöttem?
- Mi? Ja! Helló! - ijedek meg, majd mosolyodom el egymás után, ahogy karola rám hozza a frászt. Még egy kicsit el is ügyetlenkedem a futást, de sikerül visszaállnom a tempóra. Azért ott vannak még azok a reflexek, baby!
- Jó messzire innen, de nem haladok, látod - mosolygok rá, majd letörlöm az izzadságot a homlokomról, ami viszketni kezdett. - Te elég jó formában vagy, láttalak a bicajon. Én biztos nem bírnám addig - vallom be, persze csak bókolok. valószínűleg sokkal tovább bírnám, mégiscsak pasi vagyok, nem. Viszont a szemeim alig tudom az övéin tartani, néha elkalandoznak, de próbálom tartani a szemkontaktust. - Amúgy meg, le akarsz fáarsztani, vagy mi? - nevetek egy kicsit, direkt kétértelműre hagyva a mondatot. Babett rohadtul nem örülne ennek, de nem nagyon jelentkezik mostanában. Fogalmam sincs mit gondoljak, Ivett meg elzárkózik a barátnője kiadásától. Meg vagyok én áldva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hát szia neked is, látom, nagyon elbambultál - jegyeztem meg egy mosollyal, mert úgy tűnt, hogy Bence nagyon is bámulta az előtte edző lányokat. Ezzel persze nem is lenne probléma, hisz fiú, ám mégis csak van egy barátnője tudtommal. Mindenesetre csak egy mosolyt villantok felé, nem vagyok ítélőszék, hogy pálcát törjek felette. - Azt látom - nevetek fel, s meg is csóválom a fejem. - Esetleg a futáshoz jobb lenne odakint edzened - ezt azért átgondolhattam volna, hisz a végén még azt fogja gondolni, hogy el akarom hessegetni a teremből, amiről persze szó sincs. - Úgy értem, hogy odakint azért haladnál is, de így sem rossz - fűztem gyorsan hozzá, biztos, ami biztos, nehogy megharagudjon rám. - Áh, még csak fél órát tekertem, de ennyi kardio elég volt, most súlyokat kellene emelgetnem - mondtam mosolyogva, miközben pillantásom végig szökött rajta. Nem sűrűn láttam edzeni, szerintem ő is jó formában volt egyébként. - Lefárasztani? Hogy érted? - összeráncoltam a homlokom, miközben értetlen mosoly szökött az arcomra. - Amúgy meg…miért is ne, ha már úgyis itt vagy, edzhetnénk együtt. Segítesz? - kíváncsian vontam fel a szemöldököm, miközben letekertem a palackomról a kupakot, hogy igyak egy korty vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába, na, meglepett. Annyira el voltam foglalva a női nem testi adottságainak szakértő vizsgálatával, hogy nem vettem észre, maikor odajött. Megéltük ezt is, hogy meglepjen, biztos azért, mert ennyit fejlődött... khm.
- Odakint? Dehogy megyek ilyen hidegbe, jó nekem itt is. Mármint... egyedül nem szeretek futni, az van. Itt meg nem vagyok egyedül - vonok vállat, miközben érzem a lassú futás eredményét is. Persze a figyelem nagy részét leköti a barna hajú, vadító ajkú leányzó, de... biztos vagyok benne, hogy már nem kér belőlem. Mondjuk úgy volt, hogy nem fogok bulizni, de hát Dia belevitt mindenbe. Oké, nem volt nehéz dolga. Amúgy meg direkt nem érti a célozgatást,m vagy én nem is tudom. Tényleg sokat fejlődött, nőiesebb lett, meg minden, tuti ravasz is.
- Bárhogy - mosolyodom el, majd gyorsan ki is találja az egyik módszert. Pont nem erre gondoltam, de már uncsi a futás, és inkább segítek neki. - Hát hogy a tesztrál szárnyak által keltett viharba ne? - kapcsolom le a gépet és lassítok, ahogy szépen leáll, majd a végén lelépek róla biztonságosan. - Hol akarsz kezdeni? - kérdezem, majd mielőtt bármit tehetne gyorsan megölelem. - Rég láttalak, na. Ne lazsálj - mondom és indulok neki, közben meg majd felrobbannak a hormonjaim, ahogy a bőrével érintkezdtem. - Ö, pill - mondom és elrohanaok a pálcámért, meg a cuccomért, majd vissza hozzá. - Szóval? - nézek rá kíváncsian, és kicsit türelmetlenül valamiért. Főleg, mert, ahogy jöttem vissza báűmulhattam egy kcist úgy, hogy bárgyún mosolyogtam és ez nem volt feltűnő. Mármint a bámulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ja, ha csak ez a probléma, akkor mondanám, hogy csatlakozom, mert heti egyszer csak futni szoktam és odakint. Megfagyni nem fagynál meg amúgy futás közben, de tulajdonképp értem, hogy miért edzel inkább itt - egy sejtelmes mosoly kúszott az arcomra, s szerintem már rájött arra, hogy észrevettem, kiket is bámult a nagy futás közben.  - Bárhogy? - megint csak sikerült meglepnie, s azt hiszem, hogy kezdtem összezavarodni a szavaitól. A furcsa gondolatokat azonban sietve vertem ki a fejemből, biztos csak én értettem félre, így nem is tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Annak viszont örültem, hogy ilyen nagy kedve lett nekem segíteni, így legalább nem kellett tovább egyedül edzenem. - Hú szuper! - fellelkesültem, s már bele is kezdtem volna, hogy mit is szeretnék, Bence azonban váratlanul magához ölelt. Megint csak ledermedtem, épp úgy, mint a legutóbbi kiránduláson. Fura, mert akkor is magához ölelt, s akkor sem nagyon értettem, hogy miért, ahogy most sem. Egy kicsit zavarba is hozott ezzel, mert legszívesebben hosszan ölelgettem volna, de számomra tabu volt már, s tudtam jól, hogy ezt nem tehetem. - Rég? Mondjuk..igen, néhány hete - mosolyogtam rá, majd megpaskolva a vállát, kibújtam az öleléséből. Az arcomra lehet, hogy kiült némi pír, de igyekeztem leplezni, így sietve tértem vissza arra, amiért itt voltunk. - Na szóval, az egyik haverom írt nekem össze edzéstervet, és most jönne a súlyzós gyakorlat, amibe beletartozik az a hogy is hívják? Medicin labda dobálás? Szuper lenne, ha egymásnak dobálnánk, közben guggolnom kell, azt meg számolhatnád, én meg számolom a tiédet. Oké? - vártam, hogy lelkes legyen, vagy esetleg azt mondja, ez béna gyakorlat, s mutat valami mást. Ehelyett hipp-hopp elrohant, én meg kicsit értetlenül pillantottam utána, majd el is gondolkodtam megint ezen az ölelés dolgon. Eközben Bence már vissza is ért hozzám. - Az előbb mondtam, a medicin labdát dobálhatnánk. Hol jár az eszed? - kérdeztem egy mosollyal, ahogy a fejemet csóváltam. - Vagy van esetleg jobb ötleted? Edzhetünk a te módszereddel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Persze, itt nics hideg - bólintok kissé lihegve, de nem kerülte el a figyelmem a mosolya, tehát rájött, hogy a csajokat figyelem. Hát, nézzem a posztereket? Na, ugye. Egy kicsit pajzánkodom is vele, persze nem felejt el lecsapni rá és visszakérdez. Nocsak Karola, nem húzol ám be a csőbe!
- Úgy értem van itt egy csomó minden, amit csinálni lehet - háhá, nem adom meg magam olyan könnyen, és ez teljesen lefedi azt is amire én gondolok, meg amit mondtam. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Főleg, ahogy a feszlő tökéletes bőrét nézem, vagy a furán érdekes és vadító ajkait. Tényleg különleges egyébként. Persze, hogy segítek neki, ez nem kérdés, ő meg belelkesedik. Megnézném lelkesen egyéb helyzetekben is. Merlinre, kicsit túlzásba viszem ezeket a gondolatokat. Edzeni vagyok itt, nem csajozni. Mondjuk az valamennyivel könnyebb dolog, gondolom. Legalábbis nem fárad el az ember annyira benne. Szóval gyorsan megölelem, hogy még egy kicsit összezavarjam, vagy rávezessem, hogy... mire is? Semmi újat nem tudnék neki mutatni, hiszen már egyszer megcsókoltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudok másra gondolni mostanában vele kapcsolatban, mint hogy testközelbe kerüljek vele. Mármint ennél jóval közelebbibe. Meg is ilyeszt kicsit, mert elvileg van barátnőm, de ezt megkérdőjelezi a buli estéje, meg az is, hogy megint véletlenül Karola melleire nézek. Vagy túlságosan pasi lennék én is, meg felszínes? Ez baj egyáltalán? Valami nagyon megváltozott bennem Masa után, kérdés, hogy ennek milyen következményei lesznek majd. Az is bánt egy kicsit, hogy nem bánt igazán a dolog, inkább csak meglep. Eddig valahogy máshogy tekintettem magamra, de mi van, ha akkor néztem rosszul a dolgokat, és csak simán egy felszínes pasi vagyok. Vállvonás.
- Medicinlabda dobálás. Majd megadod a haverod számát? Pasi, mi és segít edzeni... érdekes - hamis mosoly ül ki a képemre, csak picit megpiszkálom a nemlétező bajszát Karcsinak. Miért ne évődhetnék vele, nem bűn az! Kicsit otthagyom, mert nem szeretném, ha elhagynám a másik varázspálcámat, de mire visszajövök, mintha megszált volna valami szórakozottság és megint rákérdezek, hogy mit csináljunk. Erre ugyanazt mondja, de kár, ahahaha!
- Láthatóan nem itt, na menjünk akkor dobálni - igen, sokfelé jár, ami elég gáz, ahelyett, hogy sak rá koncentálnék, nem igaz? - Az enyémmel? - kérdezek vissza hirtelen meglepődve, nem számítottam rá, hogy mégis rákérdez a forró kására. - Az másfajta izzadás - nevetem el magam, majd körbenézek, hogy merre vannak a medicinlabdák. - Ott vannak a lasztik - bökök a megfelelő irányba az ujjaimmal, majd elindulok feléjük. KÖzebn próbálom egy kicsit visszanyerni az önuralmamat és felpofozni magamat belülről. Legyél már ésszel, fiacskám! Ne bántsd meg Karolát, mert abból baj lesz. Főleg azért, mert simán lefeküdnék vele, de kérdés az, hogy utána mi lenne? Megállnék? Amitől a legjobban félek az az, hogy nem tudom! Lehet el kéne menne a pszichológushoz, vagy Emmával beszéljek? Esetleg karcsival, végül is ő is nagyon jól ismer engem. Végül odaérek a labdákhoz és felé fordulok.
- Hány kilós kell? - nézek felé, és ha bemondja, akkor kiveszek egyet. - Pontosan mennyit kell, meg hogyan is kell? Aztán kezdhetjük - mondom neki, és már előre félek, hogy itt guggolgatni fog megfeszült izmokkal. Baszki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

-Aha, ez az egyik gyakorlat, és igen. Miért? - egy kicsit értetlenül néztem rá, úgy tűnt, mintha ő nem értene egyet ezzel a művelettel. A mosolyát sem értettem, meg amúgy is, tényleg nagyon furán viselkedett, a célozgatásai, meg ahogyan rám nézett, kezdett zavarba hozni. Míg elfutott, el is gondolkodtam azon, hogy vajon miért is csinálja ezt? Lehet, hogy csak tréfálkozik velem, mert tudja, hogy tetszik nekem? Igen, csak az lehet. Ezen morfondíroztam, meg az ölelésen, míg vissza nem ért hozzám. Igaz, akkor is furának tűnt, de csak megráztam a fejem, s elmosolyodtam a szétszórtságán. - Oké, menjünk - bólintottam, bár mivel kicsit azt éreztem, hogy nem tetszik neki ez a gyakorlat, felvetettem, hogy akár az ő módszerével is edzhetnénk. Mondjuk az a lagymatag futás nekem nem tűnt annak, de ki tudja, nála lehet, hogy az a bemelegítés. - Másfajta? - először csak értetlenül ráncoltam a homlokom, aztán rájöttem, hogy mire is gondol, s színlelt felháborodással csaptam egy kicsit a vállára. - Bence, ne már…olyan..fura vagy ma - jegyeztem meg neki végül, hisz korábban mindig olyan udvarias volt, meg rendes, még a kiránduláson is megvédett a többi sráctól, akik beszólogattak, most meg kicsit azt éreztem, mintha rám akarna mászni. Ebbe a gondolatba meg bele is vörösödtem. - Nem tudom, mondjuk ne a legnehezebbel indítsunk. Legyen két kilós - mutattam rá az egyik lasztira, aztán felvettem a kezdőpozíciót a sráccal szemben, ami enyhe terpeszállásból állt. - Tizenöt ismétlést kell háromszor. Dobod, elkapom, leguggolok. Visszadobom, leguggolsz, elkapod. Vagyis nem…elkapod, leguggolsz - nevetve ráztam meg a fejem, teljesen belekavarodtam. - Kezdjük, dobhatod - felkészültem ám, így amikor dobta a labdát, elkaptam, s le is guggoltam. Ezt így ismételtem, akárhányszor csak dobta a lasztit, bár meg kell vallanom, hogy már a tizediknél teljesen kikészültem, éreztem, hogy izzadok. Meg is álltam, s magam elé téve a labdát, előre hajoltam, hogy kifújjam a levegőt, miközben a térdeimen támaszkodtam meg.
- Nah jóhh , lehet hogy félreértettem ezt ahhz edzéstervet - lihegtem ki magam egy kicsit, majd felpillantottam rá. - Szerintem ez nagyon fárasztó, nem akarom tovább dobálni. Mit csináljunk? - pislogtam rá, végül is ő srác, biztos gyakrabban jár konditerembe, jobban tudhatja, hogy mit és hogyan kéne edzenünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Végre nem gondolta túl, hanem értette a célzást és még a vállam is megütötte olyan viccesen, mondhatni Karolásan. Szerintem tényleg szerethetett, meg jó barátnak tart, nem tudom, hogy van-e még belőle valami, de ha ennyire közvetlen vagy valakivel, az nem véletlen.
- Fura? Hát, ritkán vagyok ilyen cuccban, hogy láthasd milyen izmaim vannak - kuncogok fel, majd tenyerekkel felé mutatom a kezeimet. - Oké, befejeztem - maradok mosolyogva, mint egy idióta, de azért jó móka volt újra meglátni az arcán a pírt. Jól esik, ha tetszem valakinek, főleg, ha szükségem is van rá. Még nem tudom, hogy elmondjam-e neki, mert nem biztos, hogy olyan reakciót kapok, amilyet várok. Hiszen miatta... van ez a helyzet, és most nem Karolára gondolok. Mármint, ha jobban megnézzük, miattam, de mi lenne, ha inkább rá figyelnék, meg az edzésre, ha már emiatt jöttem ide voltaképp.
- Oké, két kilós - fel is kapom az egyiket, majd szembehelyezkedem vele, miközben elmondja a gyakorlat lényegét. - Vaaaaagy elkapom, dobod és legugolok - viccelődöm vele, és nmég nyelvet is öltök rá. Majd megkezdem a gyakorlatot, ami egy idő után kezd elég fájdalmas lenni, azaz hatékony. Tízig bírja Karcsi, majd leteszi a lasztit, majd behajol. Bakker, de jó, hogy nem kivágott cuccban van, mert most igencsak megnézném magamnak. Így csak odasétálok a kérdésreés a kezébe nyomom a saját vizespalackját. - Először igyál pár kortyot, de ne sokat. Aztán... - nézek körbe, majd megállapodok egy gépen, amire rá kell ülni és mozgatni kell lábbal, röviden: lábgép. - Oda megyünk - mutatok abba az irányba és pár másodperc múlva már ott is vagyok. - Elég egyértelmű, szóval csak üljj be és csináld - mondom, miközben nekitámaszkodom a gép hátuljának és nézem őt. Nagyon szexi, mondtam már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Na jó ez igaz, meg az is, hogy tényleg vannak izmaid - jegyeztem meg, újabb pírral az arcomon, ahogy szemügyre vettem magamnak Bencét. Amúgy is gondoltam róla, hogy sportos lehet, de most meg is nézhettem őt. A témát azonban gyorsan eltereltem, s helyette inkább rátértem a gyakorlatra, amibe bele is kezdtünk. A tízes szám azonban úgy tűnt, hogy kifogott rajtam,  mert nagyon lefáradtam, fájtak az izmaim, és szinte levegőért kapkodtam. S bár a gyakorlat lényege éppen az volt, hogy elfáradjak, ma valahogy nem volt kedvem ahhoz, hogy járásképtelen legyek a délután hátralévő részében.
- Jóh, csak egy…pillanat - mutattam fel a mutatóujjamat, míg kifújtam a levegőt, megtámaszkodva a combomon. Ezután egyenesedtem fel, felkaptam a törölközőmet, hogy egy kicsit megtöröljem az arcomat,  a nyakamat, s a körülötte lévő részt, majd eztán nyúltam csak a palackért, hogy igyak néhány frissítő kortyot. Jól esett a víz, szomjas voltam már, de igyekeztem tartalékolni, hogy későbbre is maradjon. Emiatt csak pár korty fogyott az üvegből, aztán megtöröltem a számat a kézfejemmel, s bólogatva követni kezdtem Bencét a géphez. - Ezzel? - kíváncsian pillantottam rá, ezt a gépet eddig még nem próbáltam, de végül is, könnyebbnek tűnt, mint hogy guggolnom kelljen labdadobálás közben. A holmimat le is pakoltam a gép közelében ácsorgó üres pad tetejére, aztán foglaltam csak helyet, bólintottam az instrukciókra, majd elkezdtem a gyakorlatot. Míg egyik kezemmel magam felé húztam az egyik kart, ellenkező lábammal a másik irányba toltam a lábrészt, s ezt felváltva kezdtem tempózni a gépen. - Ohóó, most már értem, ez is jól megdolgoztat - jegyeztem meg lelkesen a gépre, ez még újdonság volt, így szerencsére visszajött a lelkesedésem. - Amúgy, mi a helyzet veled mostanában? Babunak elmesélted a sátrazást? - kíváncsian pillantottam rá, végül is, érdekelt, hogyan reagált a barátnője, meg aztán jobb, ha Bencétől tudta meg az ártatlan kirándulás történéseit, mint sem, hogy pletykából hallott volna valami baromságot.