Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta elkeseríteni Liebhartot, hogy Keve gyakorlatilag mindig ilyen volt. Képregények, akcióbabák, balhék és barátok terén. Sosem volt semmiből elég, ami volt. Mindig kellett a még. A nő ezt megtapasztalta az együtt lehúzott kviddicses évek és iskolai idő alatt. Úgy gondolta ezt a férje is tudja, csak szeret külön dologként tekinteni a család és gyerekkérdésre. Valahol megérti, saját magából sem nézte ki Rea, hogy egyszer nem csak kutyája lesz, de tényleg komolyan gondolt gyűrűk az ujjain, egy fia, egy nevelt lány és egy férje, aki még csak nem is áll tőle tovább. Legutóbbi lepte meg legelsőként.
- Ezt inkább oknak mondanám - tette még hozzá a nő lassan halkítva el a szavait, de ő lesz az utolsó, aki ebbe bele akar menni. Szerette, mikor a férfi boldog, kiegyensúlyozott és gondtalan. Sokkal szebb úgy az élete és azt akarta ez is legyen, főleg mióta ez a bizonyos "élet" közös volt. EGY FÁNKAUTOMATÁNÁL! Ezt ne felejtsük el, lényeges pont, nem csak az édesség, a tény is, hova hozták.
- Egyszer ettem olyat, amire azt mondták citrusos, de rendesen WC illatosító íze volt. Érted, sosem kóstoltam, de olyan - döntötte a mininő oldalra a fejét, és szerencsére hamar ment minden az apróval és a kisfiúval is. Kivéve a "tökföldet". A nő nevetett is megsimogatva a göndör, világos hajat, majd mutatva a fánkokra elsorolta neki az ízeket. A létezőeket.
- Vagy kettőt, a gyomrom szerintem sok rosszat látott már így vagy úgy, egy elrontott fánk már nem sok neki, maximum csúnya véleményt fogok hirdetni erről  - mutatott is rá a fémdobozra, kicsit meg is csapkodva az oldalát, hogy végül ahogy megvolt az apró, a gombok a kiadott fánkért nyúljon, hála a férjének. És kiderüljön minden...
- Hát, jobb, mint az a zacskós a Tescoban, de kicsit szárazabb, mint a válogatós a pékségben, de legalább nem tocsog az izéban, tudod, amiben sütöd - magyarázta Rea, amennyire tudta. Azért nem házi, ez nem az otthoni, és nem az a szerelem csokis a menő boltból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Vannak szervezete, jogszabályok, egyre több intézkedés és sok dolgot foglaltatnak a jogvédőink törvénybe, de rengeteg állat, lény és ügy kapcsán állnak még sorba a minisztériumi dolgozóknál, így viszonylag lassú folyamatok - meséltem el, ha már a megállításról beszélünk. Mondjuk kétlem, hogy a trófeavadászokat megállítaná, hogy lehet a jövőben pénzbírság jár a csonkításért. Nem is akarom kimondani, néha mi fordul meg a fejemben. Nem kedvelem a szemet szemért elvet, de vannak emberek, akiknél új értelmet nyer mi is az igazságszolgáltatás. Sajnálatos és elkeserítő. - Van nekik is klasszikusan vett fészkük, vannak akik vájatokba helyezik, akadnak sziklás vermekbe, barlangokba és olyanba is tojást rakók, mint a rendes madaraké. Ez is tényleg mind terület és fajta függő.
Nagyon érdekes egyébként, hogy mennyire jellemző a nevükhöz a térség, ahol éppen ezt megteszik, nem csak vadászterületet, de otthont is gondosan választó állatok a sárkányok. Biztonságra és kényelemre egyszerre törekednek. Az élelem hátrébb sorolódik, de nem kerülnek távol a fő prioritásoktól.
- Marad, van, hogy kifejletteket várnak egyes rezervátumok, így a felnövekedést itt követik végig, ezért is nem vagyunk egy-egy fő típusúra specializálva, itt a lényeg inkább az, hogy naprakészen álljunk bármilyen problémához. Egyébként vannak hibridek és fajok, akik tarthatóak együtt, különösebb gond nélkül, nem teljesen elzártak - mosolyogtam rá, ahogy kicsit a betekintőn felejtettem magam. Szerettem nézni az ennyire fiatal példányokat, olyan szépek és még tanulnak mindent. Látni az első repülési próbálkozásokat, hogyan készítik el a maguk otthonait és így tovább. Megvolt a maga varázsa, ahogy a tojásoknak is.
- Elvisszük a bölcsibe - nevettem el magam, de félig volt csak vicc. - Van külön szárny számukra, az nem látogatható, mert vannak még kitapasztalatlan hibrid bébik is. De jó soruk van, ott ellenőrzik az egészségüket, az épségüket és szedik össze a faji keveredések jellemzőit; a fajtiszták esetén pedig csak a rendellenességek kiszűrése megy ilyenkor, még el nem érik azt az időt, hogy mehessenek a többiek közé vagy az új rezervátumokba.
A mese közben én már elindultam, hogy kimenjünk és a függőhídról megnézzük az elkerített sárkányokat, akik éppen mutatják magukat nekünk remélhetőleg. Meg is vártam, hogy Ezra kövessen, aztán a keze után nyúltam az enyémmel, hogy az ujjaim az övéi közé csúsztatva rámosolyogjak és vezessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Halkan szusszanva sodródok az ébrenlétbe, fülemig húzott takaróm alól, összegömbölyödve pislogva ki a fényre. Beletelik jópár pillanatba mire úgy nagyjából magamhoz térek, és realizálom melyik végtagom a szélrózsa melyik irányába áll, de miután ez megtörténik, már elég éber vagyok ahhoz, hogy anélkül pakoljam le karjaim-lábaim Bencéről, hogy ő ebből bármit észrevehetne. Nagyon igyekszem ám nem felkelteni, hiszen én sem szeretem ha felzavarnak (erre a mondatra gondoljatok vissza a hsz végén). Elpirult fülekkel simítok ki egy tincset az arcából, majd úgy döntök kihasználom, hogy ilyen korán még senki sincs ébren rajtam kívül. Kelletlenül mászom ki a takaró alól, felszisszenve a hideg padló tapintására, s úgy igyekszem odalopakodni a szekrényemhez, hogy ne reccsenjen meg a parketta. Folyamatosan Bencén tartva a szemem nyitom ki a nyikorgó szekrényajtót, hogy kilophassak magamak egy pulcsit és egy puha zoknit pizsim fölé. Hajamat a pulcsinyak alatt hagyva surranok ki a szobából, figyelmetlenségemben résnyire nyitva felejtve az ajtót. Odalent aztán a lehető legkevesebb zajjal ügyködök össze három bögre répás kakaót (igen), bár határozottan... csalogat kipróbálni milyen is lenne ha a savanyú káposztából is raknék bele... Hmm, na ezt talán majd máskor. Miért a három? Hát Márk volt olyan drága és az este során egyszer sem nyitott ránk őrjöngve, szóval ez mindenképp jutalmat érdemel nem?
Magam után kupit hagyva (még reggel van, nincs kedvem elpakolni na) ügyeskedem vissza magam az emeletre, a bögréket kezemben egyensúlyozva. Ahogy felérek a felső szintre, és átlépem a csendharang vonalát, már nyugodtabb vagyok, hiszen így legalább szüleinket nem keltem fel. A fiúk meg úgyis kiengesztelődnek ha kapnak kakaót... szóval...
- JÓ REGGEEEELT - kurjantom el magam, ahogy lábujjaimmal benyitok Márkhoz. Az ajtó gyorsan csapódik ki, de megfogja a mögé tett plüssállat (nem ez volt az első ilyen mutatványom, na), így nem koccan neki semminek. Azonban a látvány ami a szemem elé tárul eléggé megdöbbent, így egy pillanatra csak nézem ahogy Márk nem is egyedül ébredezik az ágyban. - Miiiiiiiiiii?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Erre nem lehet tartani valakit, mint mások a takarító nénit? - néztem rá teljesen értetlenül állva a személyzet hiánya előtt. Nem, tisztázzuk le, hogy sosem voltam olyan gyerek, akit kiszolgáltak. Csúsztam és másztam, Bubuval mindig be kellett segíteni, takarítani a szobánk, mosogatni, meg minden. A konyha mondjuk nem lett a terepem, de ettől még én megértem, akikhez nem az anyukájuk, hanem más áll be és dolgozik. Az anyukáknak is kell a pihenés, meg bárkinek. Én igazából féltem is magamtól a helyeket, ezért sem állok neki semminek. Vagy megoldja valaki, vagy... vagy majd.
- NEM TUDOM - duh. Nem kiabáltam, csak olyan kicsit erőteljes voltam kétségbeesetten meredve magam elé. Csak édeset, valamit. Nem is tudom mi a kínálat, minden csalódás lenne, ha előre elképzelném mit akarok és nem lehet. Ez nem működik így, már túl sok pofont kaptam táskáktól és cipőktől. A legnagyobb szívfájdalmaim. - Felvegyem én? Uh, add ide, majd jól megbeszélgetem én a Bencével, merre van a Hold meg London - bólogattam is nagyokat önegyetértésben, hogy még a kezem is kitárjam felé mozgatva az ujjacskáim. Persze értettem volna ha nem adja, de ha igen, magamhoz veszem. Ezen nem múlik, tök jól elbeszélgetek bárkivel, bármiről.
- Rééészlet - vigyorogtam szélesen kicsit közelebb húzódva, aztán abbahagytam a felé való nagyon mosolygást és inkább magunk elé néztem. - Neki - néztem hunyorogva, aztán nagy fenntartással el is fordult tőlünk. Nem szeretem a néniket, főleg az ilyen nem túl nénikorúakat, akik megkérdezik, miért hozott el a bátyám; nagybátyám; édesapám csak úgy. Duh. Uuuundorííítóak. A doritótól bocsánatot kéne kérjenek, hogy egy szóban vannak velük.
- Akkor kövesd a lila színt, arra taperolunk elsőre, a kékhez majd jövünk, az úgyis erre van a kijárat felé, bele fog férni. A borostyán egész csinos, babáknál használják mostanában. Azaz ottani ékszernek, de nem hiszem, hogy túl okos rájuk tenni. Meg is fulladhat - néztem értetlenül magam elé még hadonásztam is beszéd közben, de már egész gyorsan be is értem a lila pultot. - Látod ott azt? Az az egyik kedvencem. Ametiszt, tökre stresszoldó, lehet kéne az irodádba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nagyon-nagyon reméltem, hogy jól felelsz - néztem is rá szigorúan, és próbáltam úgy is tenni, mint aki ezt tudta és hitte is, hogy így lesz. Akkor is, ha néha én is megingok, mint más a létra tetején. Én szeretnék neki mindent elhinni, örökre és tovább, és eddig is így álltam hozzá. Már egészen elfelejtettem mennyiszer hazudták le a csillagokat. Ő sosem mondta hogy hoz egyet, vagy mást tenne, de tett eleget ahelyett is. Nincs okom kételkedni szerintem.
- És bele lehet írni az önéletrajzomba, ha egyszer lenne, hogy tökre sportoltam? Hát ez milyen zsír már. De akkor valami szexi sportot találj ám! Szerinted a rúdtánc elfogadható? Azt beszéltük már a lányokkal, hogy elkezdhetnénk. Meg volt még valami, de most nem jut eszembe - meséltem el, ahogy az államon doboltam az ujjaimmal aprókat nagy gondolkodva. Hiába ráncoltam az arcom, sehogy nem jutott eszembe, mi is volt, de azt hiszem ez nem is olyan fontos. Értettem az igyekezetet és jobban is örültem neki, mint azt bárki hinné. A hálám sem kétséges. Vissza is tettem rá jól mindkét kezem, majd csak riszáltam kicsit nagy büszkén, hogy ő is tudja, milyen sokra vagyok képes. Főleg ha ki kell magam húzni dolgok alól. Jó vagyok ebben. Nagyon.
- Csak - ciccegtem fel, ahogy közelebb hajolva a szám az övére tapasztottam, de nem csak a kislányosan ügyes puszimat kapta, hanem elvettem azt, ami igenis nekem jár. Azt a csókot, amit ritkán sajnál, és reméltem most sem teszi. - Lehet a ruhatár előtt ideje lennem jobban körülnézni itthon, a tetkóid sem ártana újraszámolnom. Mindenhol - vigyorogtam rá kissé elhajolva tőle a kezem meg előbb a tarkóját cirógatta pár pillanatig, aztán elemelve tettem rá a mancsaim és az oldalain csúsztak végig a tenyereim.
- Rossz vagy, kínzóan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem a világon senki sem szent, azok a lányok sem, akik ha klasszikusan nézzük is, ártatlanok. Vagy van egy gyűrűjük, amire ráfoghatják minden kételkedésük, félelmük és szülői vagy társadalmi nyomásuk. Nem vagyok buta, pontosan ismerem és látom ezt, egyszerűen szerencsére nekem ez kimaradt. Nyilván az én múltam sem kéne büszkeség legyen, lehet nem mindent kellett volna így csinálni, de nem bánom, hogy mire eltaláltam Gabehez tudtam, hogy merre van az arra, és tudtam, hogy mit keressek, aminél semerre nincs tovább, mert így tökéletes. Emberileg is szeretem azt,amilyen, ez nem csak kémia. És én azt hittem múlt hétig, a környezetemben mindenki ilyen. Aztán hirtelen eltűnt Gin, én meg lestem, mit néztem be. Azt hiszem semmit és közben mindent.
- Én nem ítéllek el, nekem is vannak fura baleseteim - néztem el grimaszolva magam mellé, majd vissza rá. Van aminél ma sem értem magam, már a próbálkozási kísérletem sem. Nyeltem is egy nagyobbat a sztorira, mert ahogy összeraktam éreztem vele, helyette vagy ahogy tetszik azt a görcsös rosszat a gyomromban. Nem cserélnék vele.
- Miii, dehogy, nem így értettem - nyúltam is a keze felé először, hogy elhúzhassam az arca elől és lásson belőlem valamit, aztán csak feltehénkedtem a székre meg kicsit a pultra, hogy átölelhessem a holland csajszit, mert ez nem úgy működik, hogy csak nézek ki a fejemből és hagyom ennyiben. - Shh, nincs baj, nézz ide. Sok dolgot reagálnak...unk, néha én is túl. Nem szeretünk nem tudni és azt se, ha valami, amit szeretünk olyan rosszul áll. Azt látták, hogy Igor van és eltűntél. Mérgesek, mert azt hitték olyan lány vagy, mint az elhagyósok - mondtam el nagy sóhajjal, de ez egészen más. Egy ilyennel, főleg, hogy ez aztán tényleg nem olyan, amit Ginny akart volna, egész más a fekvése. Igazából nem tudom mit tennék a helyében, hogy reagálnék. Talán most kéne hálát adnom, hogy sosem voltam vagy lehettem hasonló esetben a helyében. Van, hogy valami pozitív lesz hirtelen.
- Sajnálom, nagyon sajnálom ami történt - szorítottam meg még egyszer szomorúan hajolva hozzá közel és megsimogatva a hátát. Nem azért kérdezgettem, hogy ennyire megbolygassak mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha a helyzet nem lenne siralmas a kanapém után a fürdőben csak forgatnám a szemem és bontanék egy bort arra, hogy akarna, de igazából csak tiszteletben tartja, hogy sosem lennék képes élő ember mellett kitartani. Azt hiszem emiatt ideje lenne szarul érezzem magam, de nem tudom. Nem mindenkit teremtettek szeretetre meg kapcsoltra, és ezekkel járó konfliktusok halmazára. Arthurt meg engem egy genetika hozott, nézzenek rá a kapcsolatvonalunkra és megértik. Szerintem még évekig nem kell rajtunk aggódni, hogy bárkit miattunk meg kéne ismerjenek.
- Én már ma - közöltem egyszerűen, és most az egyszer szeretném is Mitzingerék arcába tolni, hogy kettővel előttük vagyok, de ezzel ráérek később. Az előny lehet hátrány is rosszul használva, de igazából büszke lehetek magamra. Elég jó vagyok abban, hogy ha akarok Gabe szemei elől is napokra eltűnjek, és nincs válasza. Ez nekem meg így kényelmes, jobb néhány dolgot ajtók mögé tenni.
- Muszáj a legjobbat kihozni, egyébként is gondolkodom már, hogy milyen szövegek jönnek be egy hetvenes csinos nőtől - poroltam le pár nem létező pihét a szettemről, hogy aztán fel is nézzek rá. Ez lenne a jövő? Elég valószínű és még csak meg sem rezzenek rá, olyan természetes. Ellenben a kezemben lévő teszttel. Azt sem hittem, hogy valaha meg kell fognom, és nagyon remélem most utoljára sikerült. Lehet én már telehánytam volna a mosdókagylót hasonló helyzetben. Sőt, igen csak biztos. stabil lábaktól messze áll a jövőm, de neki azért örülök.
- Akkor azt hiszem a nagy szobámat, mai vendég ketté kell választani. De nekem le kell hangszigeteld kisanyám, nekem kell a szépítő alvásom! - közöltem ellentmondást nem tűrően, majd a műanyagra néztem és ismét rá. - Mert itt bizony lesz egy masinád, amit nem tudsz lekapcsolni - azzal át is adtam neki és csak figyeltem. Mit illik ilyenkor mondani? Szép menet volt, kisanyám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még egy darabig nyaggatna, de igyekszem tettetni, hogy alszom. Aztán elhalkul a szoba és a mellettem szuszogó lány légzése is lelassul. Ebből következtetek arra, hogy alszik és szánom rá magam, hogy megforduljak. Sokáig nézem a kisimult vonásokat, az arcot, ami általában rágalmaz vagy kiabál. Most békésnek tűnik, kedvesnek. S fel is dereng egy-két mosoly, nevetés. Még olyan helyzetek is, amikor valaki másra mosolygott a klubhelyiségben, pedig nem is tudtam, hogy figyeltem.. Az is lehet, hogy csak képzelődöm most és magamnak kreálok hamis emlékeket. Mindenesetre így ahogy alszik sokkal tetszetősebb és vonzóbb. Előbbit hangtalanul súgva közlöm vele. Utóbbinak meg engedek, így történik, hogy megcsókolom. Persze ez engem is megijeszt és el is fordulok de mivel nem jön szítok visszapillantok a lányra és halkan bocsánatot kérek.
Az hogy válaszol elsőre megijeszt. De a szemei csukva, az arcán mosoly ragyog, így pár másodperc után nyugodtan fújom ki az addig bent tartott levegőt.
Készítek róla egy képet, aztán a plafont bámulva valamikor elnyom az álom.
Az ébresztőm halkan kezdi játszani Mozart Varázsfuvoláját, de gondolkodás nélkül nyomom ki, és egy pillanattal később már újra alszom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban szólt, hogy valóban kinyomtam. Lehetett álom is. Azt tudom, hogy kényelemesen fekszem, és a karom ölel valakit. Meg nem tudnám mondani, hogy ki az, de teljesen természetesnek tűnik a dolog, így jóérzéssel pihenek tovább. Addig, amíg ezt az idillt meg nem zavarja, egy éles hang, ami jó reggelt kíván.
- Mariissssssss! - nyöszörgöm, de a 'mi'-re kinyitom a szemem, mert az szokatlan. - Mi, mi? - kérdezem értetlenül, aztán rájövök, hogy Karola rajtam fekszik és én őt ölelem.
- MIIIIIIIIIIIIIII? - utánozom le a húgom, sokkal hangosabban, és őrült tempóban hátrálni kezdek az ágyon. Ez sajnos túl jól is sikerül, mert az ágy egyszer csak elfogy én pedig a földre zuhanok. A hátam a szőnyegen landol a lábaim égnek állnak. Egy pillanat az egész csak, aztán felpattanok.
- Auu - nyögöm a hátam dörzsölve, aztán Karolára pillantok - Azt mondtam a másik oldalon aludj - nyögöm még mindig fájósan. Még fel sem fogva, hogy pontosan mi is történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#JasMineFit #Bécs #december 14.

Az ünnepek nekem mást jelentettek eddig, azt hiszem nem csak hogy az első ilyenem, de igazából a télbe tenni ezt is élmény nekem. Nálunk jó idő van ehhez képest, a havat is csak nyomokban, tél végén szoktam látni, mikor visszautazok. Sosem foglalkoztatott behatóan mi történik, még én máshol vagyok, de idén meg sem fordult a fejemben, hogy elutazzak. Mondjuk talán hozzájárul az is, hogy már nem is utazhatok egyáltalán annyira messze, hiszen minden naposak leszünk a jövő héten, az itteni karácsonyra pedig ha minden igaz már hárman.
- Esetleg egy vagy kettő - néztem rá kicsit csücsörítve is mielőtt boldogan nevettem volna felé és csak kapaszkodtam volna a kezébe. Nem zavart a néhol csúszós járda a parkolótól, itt biztonságos, meg amúgy is itt van és tudom, hogy figyel, még ha úgy is tesz, mintha nem. Meg is forgattam a szemem. - Ha lenne jogosítványom, akkor mi lenne a kifogás? - kérdeztem vissza ahogy belegyűrtem a zsebembe az üres, csillanó papírokat, majd a szabad kezem a hasamra is csúszott kicsit megsimogatva. A napokban nem volt a kislány annyira éber vagy aktív. Biztos sokat pihen, hogy majd itt legyen élénk, vagy csak ennyire nyugodt. Bárhogy is legyen, nem sok okom van a babavárásra panaszkodni. Az éhséget és az alvási nehézségeket leszámítva, ami vagy négy hónapja állandó.
- Előbb szeretném megnézni, rengeteg a fény, olyan szépek - mutattam is fel a bódék felett lévő égősorokra is. Nem teljesen tudtam - volt szerencsém eddig hozzá - milyen okkal, de sejtettem azért a tanulmányaim miatt. Képen már láttam is! - Karácsonyfadíszesek? Mármint? Ez van ahhoz, hogy fát kell állítani, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furcsa volt, nem kifejezetten kellemetlen, kerültem én már olyan helyzetben, és az nem ilyen. Mikor valahol rád nyitnak az egy fokkal van ez előtt, de még az sem az. De például mikor van egy megrendelésed gluténmentes süteményre és magallergiára, te mégis felhasználsz valami dió, mandula vagy mogyoró alapút, legyen az liszttől az ízesítésig bármi, na az. Az kellemetlen. És görcsösen javítandó. Itt értetlenül álltam, de azt hiszem a teljes kép nélkül egyelőre Eugén sem értené mi a helyzet, de ez a család dolog egy másik történet.
- Nem, nem érdekel - néztem rá, még kellően erősen is szorítva rá a kezére, mert én bizony megfogtam azt. Nincs itt szórakozás kérem, mi most lovazni jöttünk, nem nézegetni engem, vagy mást. Ez nem olyan, ami ebbe belefér, ő siet én meg szeretném ha hazaérne. Jó, na ez a kellemetlen kategória, emiatt egy kicsit érzem, mert nem szeretném hogy itt legyen és mégis. Azért vagyunk itt, mert itt a másik, közben ő a lovával lenne, én meg pontosan tudom ez milyen. Intek is a nevelőanyukámnak, hogy aztán mehessünk.
- Lovakat nézni - vontam meg a vállam, ahogy a kiscsikóra még visszanéztem, ahogy a tenyerembe szagolt párszor. Megvakargattam a nyakát és végül Bremzay mellé léptem, hogy felmásszak utána a kerítésre. nEm sZabAd, bAlesEtveSzélYes. Azon csak nevettem, hogy ezzel nem foglalkozik, meg sem lepett igazából, nem vártam mást azt hiszem. Néztem vele együtt a pacit, aztán csak akkor fordultam felé, mikor a kéréséhez indították a lovat.
- A nevelőanyukám, de olyan, mintha az anyukám lenne. Öt éves koromban anyám eldobott, apa elhozott és mikor Monával összejöttek, akkor Ő örökbefogadott. Kicsit fiatal lenne az anyukámnak, de azért - forgattam a kezem a levegőben, mert most fura lenne talán a nővéred van veled poént bedobni. Hallottam már azért, bár viccnek szánták de. De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az alkohol sikerrel ringatott álomba, s Márk karjaiba, akihez az éjszaka folyamán bújtam, miután kicsit forgolódtam alvás közben. A takarót időközben lerúgtam magamról, a hálóingként funkcionáló, bő póló anyaga feljebb csúszott rajtam, lábam valahol Márk lábai közt hevert, fejem a mellkasára került, s hosszú hajszálaim szinte beterítették az egész felsőtestét. Nem tudtam, hogy őt ölelem, csak a mély álom ringatott tovább, s a kényelmes póz miatt úgy aludtam, mint a bunda. Még a telefon halk dallama sem ébresztett fel, mintha az is csak egy álom része lett volna.
Kényelmes alvásom azonban egyetlen másodperc alatt romba dőlt, amikor valami tompa rikácsolás ütötte meg a dobhártyáimat, mintha anya ébresztett volna, pedig bennem csöppnyi erő sem volt ahhoz, hogy felébredjek.
- Hagyj anya - nyöszörögtem halkan magam elé, szemeimet ekkor még ki sem nyitottam, csupán balommal tettem hátrafelé egy hessegető mozzanatot. Annyira kívántam az alvást, hogy újra el tudtam volna merülni az álmok tengerében, de a jó reggelt után még nagyobb rikácsolás törte meg a csöndet, egy Miii, majd egy újabb Miii, ami már közvetlenül a fülem mellől szólt, s ezzel párhuzamosan úgy éreztem, mintha megmozdult volna alattam az ágy, s mintha valaki lerúgott volna magáról. Értetlenül kaptam fel a fejem, miközben hunyorogva pislogtam, mert a fény rettentően zavart, a dobhártyámba szökő zaj pedig felerősítette a tompa fejfájást, nem beszélve arról, hogy még mindig szédültem.
- Mi a....Mááááárk????? - mire észhez tértem, s észrevettem a földre zuhanó fiút, úgy döbbentem rá arra, hogy ez nem csupán egy álom volt, hanem ő ott aludt mellettem-alattam??
- Merlin összegabalyodott szakállát! - riadtan ugrottam magam is hátrébb, s ahogy megláttam az ajtóban Masa-t, ismét csak megriadtam. - Masaaa?? Mi a ....mi a fene történt? Óóóó te jó ég!!!! - csak ekkor vettem észre, hogy csupán egy póló van rajtam, s a lábaim pucéran hevernek, miközben a szobában van egy fiú is, aki ráadásul nem más, mint Márk! A takaró után kapva, azt azonnal magamra rántottam nyakig, s amögül, kócosan, gyűrötten másnapos arccal, fejfájástól gyötrődve, riadtan néztem körbe.
- Hol vagyok??? És...és miért aludtunk mi együtt? Mi...ó nem...mit csináltál te velem? - vádlón pillantottam a fiúra, majd Masara kaptam a pillantásom.
- Mi történt? Hol vagyok...és hol vannak a ruháim?? - kérdeztem nagyon megrémülve, semmire sem emlékeztem, csak azt éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, s hogy félmeztelenül feküdtem egy fiúval egy ágyban, ami szörnyen megijesztett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

- Nem te mi, én mi mi - folytatom a döbbent sápítozást, és hirtelen naaagyon boldog vagyok, hogy Anyáékkal feltettettük a csendharangot a szobáinkra IS és az elmeletre IS. Nem azt mondom, hogy gyakori ebben a házban az, hogy Márkkal visítva nyúzzuk egymást, mert ezt leginkább már a Bagolykőben tesszük, de most ismét bebizonyosodott, hogy magunkról teljesen megfeletkezve tudunk mi sápítozni ha valami nem tetszik. Azaz nem is úgy fogalmaznék, hogy nem tetszik... egyelőre szimplán nem tudom hová tenni a bátyám mellől kimászó Karolát. Karo-mi? - Miiiiiii? - és jön egy újabb hitetlenkedés, ahogy a lány arcának is kiveszem vonásait. Mindeközben Márk annyira megijed tőlem(?), hogy egészen ágyának végéig hátrál, és puffanva földet is ér. Behúzom a nyakam a hangra, de valahol hízeleg az egómnak a dolog, ezek szerint egy nagy, félelmetes és tekintélyt parancsoló nővére van. Raaawwwwwwrrrrr. Húga, akarom mondani húga. Tuti rituálisan halálra csikizne ha rájönne, hogy az öcsémként gondoltam rá egy pillanatra.

Mi az hogy azt mondta, hogy a másik oldalon aludjon? Ó te jó ég? Csak kapkodom a fejem ide-oda köztük, miközben kezemben már remegni kezdenek a bögrék a heves fejforgatástól. Mint ahogy a macskák nézik a ping-pong meccset ide-oda-ide-oda, huhh, szédülök. A kakaókat inkább elővigyázatosan Márk asztalához viszem, és az esetleges kupit lelkifurdi nélkül arrébb tuszkolva helyezem biztonságba az italokat.
- Mi az hogy mi történt, mi történt a ruháival, miért van rajta a te pólód, miért van Karola a házban, egyáltalán hogyan került ide, és miért alszotok ti összebújva - kezdem el sorolni én is a saját kérdéseimet, beszállva ezzel a hangzavarba. Mint egy naaagy, boldog, lármás olasz család csapjuk a perpatvart már itt korán reggel, csak éppen jelenleg egyikünk sem boldog, olasz, vagy család... illetve nyilván, különböző mértékig deee... de. Nem ez a lényeg na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha őszinte akarna lenni, nem hallgatná végig Catherine történetét. Hogy miért? Mert egyáltalán nem érdekli. Azzal, hogy megállás nélkül csacsog, töméntelen információt ad át, amire Konrádnak egyébként mi szüksége sincs. Mindenki tudja, hogy a Payne-ek kényszer házasságokat kötnek Maxwell utasítására, az pedig, hogy a lány mennyire nagylelkű, hogy a nővére helyett beleugrott egy ilyenbe... Inkább csak azt erősíti meg, hogy mártír alkat. Ez a baj az emberek többségével: lemennek kutyába, megalázkodnak, hagyják, hogy rájuk erőltessenek dolgokat. Bármikor, bárki megteheti, hogy nem foglalkozik a kapott utasításokkal, mi több sztoikus nyugalommal áll ellen azoknak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy felismerjék saját helyzetüket: nincs rosszabb dolog a közönynél. Mert mit tehetsz valakivel, akiből sem érzelmet, sem jelentőségteljesebb reakciót nem tudsz kiváltani? Leginkább semmit. Erre előbb-utóbb a terrorban tartó fél is rájön, s tehetetlensége önutálatba fordul, egyre kevesebbszer próbálkozik, végül keres mást, akin kiélheti frusztrációját. Így maradnak a győztesek és az áldozatok.
- Nem mindenki tette volna meg a testvéréért - szemeiben mintha csodálat csillanna, vagy inkább lenyűgözöttség? Hát igen, nem árt, ha Catherine azt hiszi, a férfi számára az önfeláldozás és egyéb túlértékelt dolgok jelentenek valamit. Most még fontos, később pedig lesz mivel elhallgattatnia ha már nem lesz rá szüksége. - Az a negyvenes férfi, akinek még sohasem volt nő az életében, nem feltétlenül jó választás - hogy ezt a lány miképp értelmezi, abszolút az ő dolga. Konrád többek között arra is utal, hogy legyen bármennyire megbecsült ember, valószínűleg rengeteg gátlása és frusztrációja van, képtelen menedzselni az életét, ezáltal egy csődtömeg. Persze könnyű kifelé a jól szituált, meg nem értett úriembert mutatni, de ha közben esténként kisbabaként sírja tele a párnáját és meleg pornóra recskázik, akkor semmiképp sem lesz több vagy jobb, mint bárki más. Ha nő lenne, bizonyára messzire elkerülné az ilyen alakokat.
- Másképp nem lehet érvényesülni az életben. Ha nem akarod, hogy eltapossanak, állj a sarkadra - végre, most először az este folyamán azt mondja, amit gondol, kendőzetlenül. Mert ezt nem kell cenzúráznia, nem bánt meg vele senkit, egy örök érvényű, klisének tartott igazságot fogalmaz meg. Az más kérdés, hogy a siker kulcsa többek között ténylegesen ebben rejlik, mégsem hiszik el sokan. Csak nézzük meg Konrádot: egész megjelenésében határozottságot, magabiztosságot és férfiasságot sugároz, olyan embernek tűnik, akivel nem érdemes packázni. Nem atomfizika ez, egyszerű pszichológia, ami érthetetlenül alul értékelt.
A Denisről szóló mese már szinte megható. Ellenben Catherine rendkívül naiv, ha azt hiszi, az a srác egy jótét lélek és nem várt semmit tetteiért cserébe. Az emberek önző teremtmények, semmit sem csinálnak ok nélkül. Talán nem is vette észre, miközben a fiú kihasználta, bizonyára le is feküdtek, hiszen a lány szemében csillanó áhítat erről árulkodik. Jól csinálta, mert egy bizonyos szintig magához láncolta a lányt, aztán kidobta - talán okkal, talán ok nélkül. Cath nem tűnik ártatlannak, bizonyára voltak olyan húzásai, amik a kettejük szövetségét felbontásra kényszerítették.
- Bánod, hogy elváltok? - annyira emberi a kérdés, a tekintete pedig annyira lágy, szinte már átható, hogy nehéz nem beleveszni ebbe az örvénybe. Ha épp nem úton lennének, most bizonyára megállna, hogy teljes testével a lány felé forduljon, ezzel is jelezve, hogy minden érdeklődését, figyelmét és idegszálát leköti. Az más kérdés, hogy ez puszta színjáték, a fene se gondolná. Nos, ezért is jó a pszichológia: azok, amik egyeseknél ösztönös jelek, felhasználhatóak egy olyan ember számára, aki szándékosan kíván hatást gyakorolni.
- Nem csak házasság útján lehet javadalmazó kapcsolatokat kiépíteni - ajka szegletében egy sokat sejtető, hamis mosoly villan, de csak egy pillanatra, mintha ott sem lett volna, úgy tűnik el. Az a helyzet, hogy szórakoztatják ezek a játékok, még akkor is, ha az alany idegesítő és számára semmit nem jelent. Mint Catherine.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bólintok párat arra, hogy valóban nem, de ez nem olyan dolog, ami miatt fényeznem kellene magam, hiszen összességében nem tartom a személyemet jó embernek, és nem tartom igaznak azt, hogy a jó emberekkel történnek rossz dolgok, a rosszak meg csak élik a világukat. Sokkal inkább hiszek a valamit valamiért elvben, még akkor is, ha nem tudatosan történtek ezek az események. Nem tetszett anya pasija, amikor külön volt a férjétől, és a férfi gyerekként az én torkomon dugta le a nyelvét, aztán később a túlzott naivságom miatt erőszak által veszítettem el az ártatlanságom. Az emberek, ha úgy tetszik, megfizetnek azért, amit tesznek. Én bevállaltam a nővéreim helyett, cserébe Denist kaptam, és nem a másik fickót.
- Nem, valóban. És a tekintete. Az volt a legijesztőbb, ahogy végigmért, és én csak azon gondolkoztam, hogy a pincébe fog tartani.
Amivel furcsa, de alapvetően nincs bajom, mármint, elég sok rétű az érdeklődési köröm, én vagyok, ha úgy tetszik, az a fél, aki imád ellenkezni, és imádja, ha legyőzik, ha kihívást és megbotránkozást kelthetek, egy megfelelő partnerrel persze. Valamiért a gondolatmenet közben úgy érzem, hogy rá kell sandítanom, és bevallom őszintén, elgondolkoztat, hogy ő vajon ilyen-e. Vajon élvezné-e a játékot? Mert én nagyon szeretek játszani. A tekintetem a tó felé fordítom, mert vegyes érzelmek szabadultak fel azzal, hogy ez a gondolat a felszínre tört, mintha csak egy vágy kiszabadult volna a gondosan bezárt arany ládikából a fejemben. Valami, ami hiányzik, amit szerettem, ami én voltam. Valami, ami már nem része az életemnek, amit elvettek tőlem. Elszakítottak, eltaszítottak, és az emlék fáj. Mintha még most is érezném a hiányát. Nem vagyok önmagam.  
Emlékszem, hogy utoljára a csónakházas éjjelen játszottam, évekkel ezelőtt, mikor még minden könnyű volt. Mikulás, egy ledér fehérneműre illesztett fagyöngy. Valami, ami jó volt, és ami kis híján tragédiával ért véget. Hiányzik az, ami akkor volt, vissza akarom kapni, de tudom, hogy ahhoz, hogy olyan életem legyen, mint volt, ki kell lépnem a mostaniból. Mi is vagyok én? Valaki felesége, aki talán szeret, és aki elhiszi, hogy mindig úgy fogom szeretni, ahogy akkor, amikor őszintén beszéltem neki az érzéseimről. De már most sem úgy szeretem, ezer sebből vérző állat vagyok csupán. Egy haldokló tinédzser pótanyja, akit szeretek, és akihez jobban kötődöm, mint valaha is gondoltam volna. Valaki vagyok, aki nem él, és minél tovább gondolkozom ezen, annál jobban fog el a kétségbeesés. Ezért van a ládika, hogy ami fáj, ami rossz, ami hiányzik, az elzárva legyen. Minden, ami a fejemben van, csupán csak féligazság.
- Ezt gyakorolnom kellene. A sarkamra állást. Inkább próbálok békítő és engedékeny lenni.
Nem éppen a legjobb a személyiségem, mert ha fel is csattanok, utána én vagyok az a fél, aki édesget, és próbál közeledni a másik felé, aki próbálja enyhíteni a feszültséget, próbál tényleg békét teremteni. És ebben is csak elveszítem magam. Teljesen. Nem helyes, és nem jó, de sok gyerek, erősebb jellemek, sikeresebbek, valahogy mindig van, aki lecsúszik, és ebben a családban én vagyok az a valaki.
- Nem. Régebben szomorú voltam emiatt. Denis mindig mondogatta mindenkinek, hogy ez csak két év, nem több, meg, hogy már csak márciusig kell ennek így lennie. Régen fájt, most már nem érzek igazán semmit.
Pedig tudom, hogy kellene, és talán majd amikor a tinta előbb csillan, majd mattra szárad a válási papírokon, akkor újra szomorú leszek, de most egyelőre inkább fáradt vagyok, és kicsit talán elhanyagoltnak érzem magam, de az valószínűleg azért van, mert eszembe jutott az, hogy mennyire másabb lett minden, mint volt. Senki se mondta, hogy a felnőtt kor szórakoztató.
- Tudom, csak ezt valahogy a szülőknek is meg kell értenie. Ha tehetném, nem mennék férjhez megint, csak, amikor én akarom. Nem akarok gyereket szülni, nem akarok nagyon sok mindent, ami szerintük elvárás. Hagyománytisztelő vagyok, félre ne érts, csak közben értékelem a modernebb világot.
Talán furcsának hathat, amit mondok, talán ellenkezik azzal, amit ő gondol, de erre is jó ez a séta, hogy megismerjük egymást, nyomás nélkül. Hiszen a faluban lakok, melyet ő irányít, ha azt vesszük, ez egy külön lakossági fórum, csak nekem. Ujjaimat finoman kihúzom a karjából, és bátorságomat összeszedve lépek elé, hogy felpillantva rá, érdeklődéstől csillogó tekintettel és kíváncsi mosolyra húzott ajkakkal pillantsak fel rá.
- És milyen kapcsolatokat építene ki velem szívesen Bogolyfalva polgármestere?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A gyönyörű reggelem pillanatok alatt vész a semmibe. El sem hiszem, hogy az a kellemes meleg és buborékos-álomfelhő, ami az előbb még körbe lengett, valójában Karolához köthető. Mert nyilván attól volt kellemes, hogy rajtam feküdt, de ezt egyelőre nem akarom elfogadni, elismerni meg pláne nem. Sokkol a gondolat, és alig értem mi történik. Aztán persze mire Karola és Maris is kifakad felébredek annyira, hogy minden emlék visszatérjen tegnap estéről. S persze pont emiatt a kérdések is sokkal jobban fájnak, mint ha még félálomban lennék.
Nagy levegőt veszek, ökölbe szorítom a kezeimet. Oh igen. Tegnap este még tudtam, hogy ez lesz. Csak azt terveztem, hogy előbb ébredek mint ő... de... de nem tudom mi történt. Nagy levegő kifúj. Nem leszek mérges. Nem leszek, megint, mérges. Beszív. Kifúj. Megy ez. Lassan felemelem a kezem és a székre mutatok, amire a ruháit tettem. Lehajtom a fejem, beharapom a számat.
- Hogy én? Én mit csináltam? - súgom nagyon halkan. De akkor meghallok még egy hangot, és felpillantva még mérgesebb leszek - Ez meg mit csinál itt? - mutatok Bencére, aki alul öltözötten a húgomat ölelgeti. - Uncsimi? - nézek még inkább meglepetten, hol Bencére, hol Karolára. Ez nekem már tényleg sok. Hogy ők rokonok? Miért nem jöttem rá erre előbb? Mindkettő idegesítő. Egyértelmű kéne legyen, nem?
- ÁÁÁÁH - morranok fel, jóval frusztráltabban, mint szeretném - Tudjátok mit? Nem akarom tudni. - Azzal pedig megindulok ki a szobámból. Útközben persze muszáj neki ütköznöm kicsit Bencének. Csak egy kicsit. Hogy tudja hol a helye - Legalább ne előttem ölelgesd ilyen elégedetten - motyogom, aztán az ajtóból visszafordulok. - Maris, adj neki valami tiszta ruhát. Az övé... hát... szerintem nem akarja felvenni újra - mondom halkan Karola felé biccentve - Én hozok neki egy aszpirint - aztán lesurranok egy dobozért, mert ha tovább hallgatom Karola vádaskodásait nekem is fájni fog a fejem. Az egész talán csak két perc. De remélem, hogy nem meztelen Karolákra térek vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bárcsak visszaforgathatnánk az időt mondjuk addig a pillanatig, míg jól esően nyúltam keresztül Márkon, miközben tovább jártam az álmok földjét. Olyan békés, nyugodt és izgalmas volt, egészen addig a pillanatig, míg valaki ránk nem törte az ajtót. Amúgy sem szerettem így ébredni, ráadásul a másnaposság miatt még mindig szédelegtem, s ha ez nem lett volna elég, sokként ért az, amire felkeltem.
A tudat, hogy Márkkal együtt aludtam, s hogy egyáltalán hogyan tértem észhez, megrémisztett. Szinte semmire nem emlékeztem az estéből, még csak azt sem tudtam, hogy keveredtem a fiúval egy ágyba, s hogy mi is történt kettőnk között. Létezik, hogy az?
Nem, nem lehet, hisz még csak soha életemben nem is csókolóztam. Vagy mégis? Lehet, hogy Márk és én az előző este csókolóztunk, és más is történt?
Ezernyi gondolat rohamozta meg elmémet, miközben nem tudtam eldönteni, hogy emlékképet vagy csak álomképet látok magam előtt. Teljesen össze voltam zavarodva, megrémültem, s ismét szörnyen kellemetlenül éreztem magam, mert már megint úgy nyitottak rám, hogy alul öltözött voltam. Ez a kopogás nélküli berontás pedig valószínűleg családi hagyomány lehetett Zippzharéknál, bár eddig azt gondoltam, hogy csak Márk az, aki ilyen figyelmetlen. Most viszont Masaval kellett szembenéznem, aki láthatóan, hozzánk hasonló módon vágott döbbent fejet. Égett az arcom, hogy vajon mit gondolhat rólam, de amiatt is ideges voltam, hogy vajon mi a fene történhetett Márk és köztem?
- Összebújva? Nem...mi nem, Márk? Mi a fene ez? Elmondanád, hogy mi történt?- mivel magamban nem leltem a magyarázatot, így már a nővéréhez hasonlóan, én is őt néztem vádló pillantással, miután sietve húztam magam köré nyakig a takarót. Ekkor azonban egy másik ismerős hang törte meg a csöndet, s ahogy odapillantottam, észrevettem Bencét, aki szintén alulöltözötten jelent meg, s Mását ölelgette.
- Merlinre - hunyorogva elkaptam a pillantásom, mert rokon ide, vagy oda, de ahogy nem szerettem pucérkodni, úgy másokat sem kifejezetten szerettem alulöltözötten látni.
- Szia Bence...Bence??- Ez is egy nagy meglepetés volt, bár mondjuk tudtam arról, hogy járnak, csak arra nem számítottam, hogy reggel majd így négyesben futunk össze. Éppen csak megemeltem a kezem, hogy intsek a rokon felé, de a szemeibe már nem mertem nézni, így is kellően szégyelltem magam Masa előtt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a kuzintól megtudja a rokonság, legfőképp anyámék, hogy egy fiú ágyában aludtam.
- Unokatestvér, az unokatestvérem...de a fenébe is Márk, magyarázd már el, hogy mi ez! Mit csináltál velem és hogy kerültem én hozzátok?? - tekintve, hogy még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, magyarázatot vártam volna. Erre mi történt? Ő felpattan, és megiramodik ki a szobából.
- Mit nem...én akarom tudni! Nem hagyhatsz így itt! Mása..kérlek..- először a fiú húgára pillantottam ijedten, mintha tőle várnám a segítséget, hátha ő jobban ért a fiúhoz, és meg tudja állítani, de mivel túl gyorsan próbált elszelelni, engem meg érdekelt az, hogy mi a jó franc történt, sietve ugrottam ki az ágyból,hogy utána rohanjak. De csak néhány lépés után hasított belém a gondolat, hogy csak egy póló van rajtam, ami ugyan combközépig ér, én még mindig úgy érzem, mintha nem lenne, ami takar.
- Áárrrgg Máááááárk - kiáltottam dühösen utána, miközben toporzékoltam, majd a takaró után kapva, azt visszahúztam magam elé, s tovább nem mozdultam.
- Kérhetek...valami ruhát? - Masara pillantottam, majd Bence felé is vetettem egy pillantást, remélve, hogy nem ítél el valami miatt, amiről még én magam sem tudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fekszem az ágyban, csend vesz körül, még a szél se libben, nem zizzen a fa, nem történik semmi sem, mintha az idő is megállt volna egészen. Fekszem, az agyam üres, és fáradtságot érzek, pilláim lassan lecsukódnak, majd újra kinyílnak, érzem, ahogy a szemem alatti táskákon húzódik a bőr. Láttam anyán ma reggel az aggodalmat, ahogy némán ültem az asztalnál, a tányéromon az étellel, és én csendben hallgattam őket. Megint nem vagyok éhes. Vajon mikor jön a falási roham? Miért nem érzem jól magam? Megint a mélyén vagyok, megint minden összeomlik. Megint mindennek vége szakad, amit felépítettem. Kocsival jöttünk, Cath vezetett, nem szólt semmit, nem szóltam semmit, még a zene se szólt. Hajnalban indultunk, háromszor álltunk meg csupán, és a megállások is némán teltek. Kizárok mindenkit, megint. Tudom, hogy elmondta anyának, hogy lent vagyok, anya meg apának, és most azért nem szól senki, amiért nem eszek. Majd fogok. Csak most nem kell.
Hallom az óra kattogását a szobában, órák óta, és csak most jut el a tudatomig, hogy mennyire zavar. Tudom, hogy mire van szükségem. Csendre. Megállíthatnám az órát, ám helyette amikor felkelek a kilincsre téved a kezem, és bármennyire csendesen is próbálom kinyitni az ajtót, nyikorog. De remélem, hogy ezzel senkit se keltek fel A szüleink messzebb alszanak, szóval Denis az egyetlen, aki tetten érhet szökés közben. A papucsomat fel se véve, mezítláb indulok el a folyosón, legalább osonni jól tudok. Telefonommal világítom az utat, még csak az kellene, hogy kapcsolgassam egymás után a villanyokat. A folyosó végén lévő kép előtt állok meg, és előre hajolva megsimogatom a fába vésett szív alakú mélyedést, mire az addig mozdulatlan festményen megrezzen a fa, és megnyílik az aprócska átjáró. Anya boszorkány, és valahogy kapcsolódnia kellett egymáshoz a két házrésznek. Így jött át hozzám észrevétlen.
És most így megyek vissza én is a szobámba, és ahogy belépek, egyből felkapcsolnak a fények, nekem pedig összeszorul a torkom, mégis megnyugszom attól, hogy itt vagyok. Mindig is itt éltem, nem tudok a ház másik felében aludni. Az ablakhoz lépve felkucorodom a kiülőre, magamra terítve egy pokrócot, az egyik párnát az ölembe véve, kezdek el kifelé nézni. Csak ez kellett. Hogy újra itt legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Forgassa csak nyugodtan szemeit, ő erre megint, mint mindig, a gonoszabbik mosolyát veszi elő, mert nem titok, szereti feszegetni a határokat, persze, tudva, meddig lehet nála elmenni, mert volt idő megtapasztalni, hogy mi az a pont, ahol már fáj. De a fájdalom nem mindig rossz. Az tény, hogy ez sem az egészséges felfogás, de ő már rég nem az.
- Perszehogy, megtennéd. De jobb a lelkemnek, ha velem teszed, más lelkének is – nem céloz senkire és mégis, mert hát, fenének kellenek a kellemetlen körök, az meg, hogy bizonyára egyedül is igencsak felhívná magára a figyelmet, senkinek sem hiányzik, utána pedig az intézkedések a világnak sem. Jobb, ha valamennyire együtt mozognak, ha ilyen terepekre mennek, mármint, a civil világba, abba, ahol rengetegen vannak. Megint csak viszket kicsit a bőre, megint lenézi és leszólja magában az egészet, csak hanggal nem mondja ki és jegyzi meg újra, elégszer tette és nem papagáj ő, hogy folyton egyvalamit fújjon. Mindenkinek megvan a gondja, ismert és csendben elfogadott. Nem is arra koncentrál.
- Ez tény – enyhül meg az eddigi morcos vonása a vállára kapott csókra, mintha csak erre várt volna, a hízelgésre és a szeretgetésre, mint valami kisállat és testőr, akinek ez az élete legjobb napja. Volt jobb is, lesz is és ez is kibírható, de a kritikája nem engedi, hogy ne jegyezze meg. Szóval, ezt el kell viselnie, ameddig le nem foglalja magát mással.
- Megint egyre jár az agyunk – kerül ki ő is egy tohonyán csoszogó párost, a kirakat előtt álló, vágyakozó akárkiket, akiknek csak ez jut, a bámészkodás. Őket is megnézik, mert kitűnnek, pedig, az van most, hogy normálisnak kell lennie, mégis, mégsem tudják a teljes mértékét. Ő talán jobban, nem tagadja, mégis, ahhoz képest egyszerű darabok pihennek rajta, nem egy kifutófiú, de ezeknek... mégis.
- Ó, az biztos. Már annyira ismerlek, hogy ennek vakon tudjak hinni – vigyorodik el, ujjai játszadoznak kézfején, ahogy ő simítja tenyerét. Teljesen átlagos mozdulatok és mégsem. Elnéz ő is egy kirakat felé, futva nézi át a kínálatot és mondd le róla, mert nem az amit keresnek és nem is az ő igényeiknek.
- Jó, hogy említed az ékszert, nekem se ártana – hümmög egy sort, hiszen sosem árt, ha valami csillog és szép, megveszi és átadja annak, aki értékeli. Nagyon. – Ez jó ötlet. És igen, meg. Ha kibírjuk a tömeget – mert nagyobb, mint hitte, számolta. Nem csoda, tény, odakint is ez a helyzet, mindig is gyűlölte. Engedelmesen húzódik utána, amint meg is leli az üzletet és betérnek. Itt már érezhetően kevesebben vannak, nem mindenkinek van idénye tízezreket elszórni egy-egy falatnyi darabra. Bár, ő ezekhez nem ért úgy, ahogy kéne, csak nézni és értékelni, ami más. Nagyon más. Már majdnem vigyorog a dologra de felé fordul végül, türelmesen ácsorogva.
- Ez igaz. A vörös még jobban, sok olyan kis.... csipkével. Hmmm. Vagy akár a fehér, az olyan... ártatlan – nyúl az egyik vállfa felé, ki is húz egy fehér akármit, erre úgy tudja, body nevet használnak, de többet mutat, mint takar, ha felveszik. Vigyorogva tartja maga elé.
- Akár mint ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Oké, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, és valaki másnak tök normális lenne, hogy ha felébred és átslattyog a szemben lévő szobában alvó bátyjához, akkor az éppen egy lányt ölelget, de... nekem nem az. Mármint csak gondoljunk bele még egyszer kiről, kikről is van szó. Itt van Márk, aki szerintem akkor mert utoljára lányhoz közeledni amikor főzőpartnert kellett választani Bájitaltanon, egyébknt meg bezárta magát a könyvek-szorgalmik-kviddics háromszögébe, és azt hittem, hogy legalább egy évig nem tör még ki onnan; aztán Karola, aki már csak az én tudomásom szerint kétszer keveredett meztelen (vagy majdnem meztelen) helyzetbe a bátyámmal, és... Ez itt most két egymásnak tök ellentmondó információ, amit csak tetőz, amikor mindketten meglepődnek egymáson, sőt, talán meg is rémülnek. Főleg Karola. Hogy kerül két ember egy ágyba úgy, hogy egyikük sem emlékszik rá? Ez itt az ötmillió dolláros kérdés. Csak azért, hogy meglepettségemek és értetlenségemnek hangot adjak utánozom (egyébként tök élethűen, büszke is vagyok magamra) egy légvédelmi sziréna monoton sípolását (tudod, MIII), majd ahogy már kezd egyre zavarosabbá válni  a helyzet, kérdéseim is kiszakadnak belőlem. Áradatuknak végül Bence érkezése vet véget, fél szemmel követem ahogy mellém sétál, majd beledőlök az ölelésébe. Immár üres mancsaimat az övéire simítom, majd behunyt szemmel egyszerűen csak próbálom túltenni magam azon az érzésen, hogy fogalmam sincs ki vagyok, hol, miért, és mióta. Király, mindenkinek ezt kívánom reggeli ébresztő gyanánt.
- Öhm, biztos, izé, egyelőre csak kakaót hoztam fel, de azt neked is ha kérsz - próbálom fejben lerendezni, hogy Bence - talán a szobában egyedül normális emberként - épp tök hétköznapi dolgot kérdezett, nem azt hogy mit keres ott ahol van, vagy miért nincs ott ahol nincs.
- Itt aludt. Mondtam, csak nem figyeltél - nyújtom ki a nyelvem testvérem ideges kérdéseire, s talán még enyhén vállat is vonok. Oké, kezdem érteni miért könyörgött Márk a múltkor exmemoriamért. - Naa - szólok halkan a fiú után ahogy nekünk jön, bár valahol megértem azt is, hogy ez így egyszerre túl sok lehet neki. Kérésére csak bólintok, persze, ruha, de az értelme csak akkor realizálódik bennem amikor Karola is rám szól. Mi? Ja! Ruha! Igen, bocsi, nagyon reggel van még, Merlin szent bokacsizmájára. Finoman kibontakozok Bence öleléséből, egy puszit nyomok a szájára, majd egy kis mosollyal a szám sarkában sietek át a szobámba. Nadrág, póló, pulcsi, zokni (zsenília!), öö mi kell még... bugyit nem adok, az fura lenne, bocsi Karcsi. Nagyjából egy fél percig vagyok távol, hiszen csak szembe kell átmennem, s már sietek is vissza a kettesben hagyott Bencéhez és Karolához. Remélem meg tudja nyugtatni valamennyire... legalább, hogy ne idegeskedjen ennyire. Mesélték már az uncsitesós sztorit, szóval engem nem igazán lepett meg, azok után meg pláne nem, hogy úgy egyáltalán milyen helyzet közepén találtam magam.
- Itt vagyok - jelentem be magam, hamár ajtónállónk nincs, s leszórom a kért ruhadarabokat a lány mellé az ágyra. - Mond, hogy kerültök ti mindig ilyen fura helyzetekbe? - nevetek fel hitetlenkedve, miközben lecsüccsenek az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

A Circle Budapest bulinegyedében található kevés varázslóbár- és szórakozóhely egyike a Kazinczy utca szívében. Néhány éve lett igazán felkapott, mikor felújították és rejtővarázslatokkal "bezsúfolták", azaz tértágító mágiával ellátva felhúzták a Bors nevű streetfood pub és a muglik által közkedvelt Szimpla romkocsma közé. A belépés bár ingyenes, a felső szintet rendszerint nívósabb eseményekre bérlik ki, nagyobb csoportokat, tömegeket megmozgató rendezvényekre, így oda egyszerű, mezei vendégként nem is sok eséllyel jut be az ember.

Mégis itt van, esélyesen Archibald szüleinek és a családi vagyonának, illetve az Elite régi tagjainak támogató közbenjárásával. Itt nincs _akkora_ tömeg, mint a földszinten, de forgalom itt is akad, táncoló egyetemisták és néhány volt Elite-es öregdiák is megfordult már a perifériájában, ha jól látta. Dia színes haja egy pillanatra kibukkant a tömegből percekkel ezelőtt, de láthatóan teljesen belefeledkezett abba, hogy Archibald nyakába csimpaszkodva ugráljon az éppen játszott pörgős számra.

Azért ilyenkor még ő sem az az ember, aki vészmadárként a falat támasztaná folyton, meg aztán nem is barátkoznia kell itt, mostanra már túl van egy-két jobb minőségű whiskyn (amelyeknek pont ezen okból túl sok hatása nincs is), illetve valamelyik számára amúgy ismeretlen felsőbbéves lány behúzta a táncolók közé. A fényekkel fukarul bántak, bár nincs teljesen sötét, de ahhoz, hogy a hangulatvilágítás itt-ott színesebb fényei igazán érvényesüljenek,  amolyan félhomályos fényviszonyok uralják a belteret - csak a pultok mentén erősebb a világítás. Illetve még van egy elkerített rész, amely nem külön helyiség vagy szoba, de térelrendezéssel úgy oldották meg, hogy mégis valamiképp elszeparáltabb tér legyen, ahol nagy u alakú bőrkanapék sorakoznak egymás mellett furcsa "boxokként", mindegyik egy-egy dohányzóasztal fog közre. Ezek felett olyan háztartási bűbájt alkalmaztak, amelyek elnyelik a cigaretta füstjét, illetve minden olyan veszélyes parázst, lángot, amely gyulladásveszéllyel fenyeget. Egy ilyen kanapéra tér vissza Dante épp a táncparkett felől, miután sikerül elszabadulnia onnan és tenni egy kört a pultnál a következő 4 cent whiskyért. Az egyik szabad helyre vetődik el, hátával belesüpped a kanapé amúgy szerinte túl puha támlájába, szabad kezével már a zsebét tapogatja, megtalálja-e a cigarettatartóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A helyzet az, hogy - nem meglepő módon -, nekem az a célom, hogy berúgjak, és éppen annyira maradjak magamnál, hogy a dolgok, amikre holnap emlékezni fogok, inkább keltsenek pozitív érzéseket bennem, mint ellenkezőleg. Vagy inkább ne emlékezzek a kínos részletekre, ez olyan opcionális lehetőség, ami még elválik. Éppen ezért indításként két shot Stroh szolgált, aztán, amikor elkezdtem unatkozni, a mosdóban meglátogattam Snow White-ot, és... Itt tartunk most. Szipogok párat, halkan és határozottan rövideket, ahogy hüvelykujjammal megdörzsölöm orrom. Hátra  hajtott fejjel tartom lehunyva szemeim, amíg a sötétben táncoló színes, kisebb-nagyobb zajos hangyák némileg normalizálódni kezdenek. Utána kikérek egy üveg Peronit, megnyalva kiszáradó ajkaim pillantok körbe - majd indulok el az áldozat felé. Minden bizonnyal engem kíván a közvetlen közelébe a legkevésbé, ezt a dolgot viszont én már eldöntöttem, innentől pedig neki, sajnos, aligha marad beleszólási joga. Következőre majd minden bizonnyal szemfülesebb lesz. Vagy valami ilyesmi.
- Otthon hagytam a gyújtóm. Van egy tüzed? - állok meg Weiler mellett, ahogy kortyolok a sörből. Csak lazán, semmi köszönés vagy felesleges körök. A sört leteszem az asztalra, amíg jobbom kinyújtom felé - oké, mégis van köszönés -, és akkor most várok.
Valami csodára vagy nemtom'.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Áldozat voltáról mondjuk mit sem tudván néz fel. A kezében még ott a whisky, amit tart, úgy pillant fel az érkezőre. Kiszúrja Ábel mozdulatait, ami a meseszereplővel való találkozására utalnak, de ezt a mozdulatsort már látta máskor is, nem billenti ki különösebben.
- Hát persze. Van. - Az túlzás lenne mondani, hogy elásta a csatabárdot, közel sem, a feszültség még mindig megvan benne Ábel közelében, de legalább mostanra már tudja, hogy miből származik. Int neki, majd zsebéből előhúzza a saját öngyújtóját egyelőre. Kölcsönadni végül is semmibe sem kerül neki, és elkönyvelhetjük akár újévi engedékenységnek is. Egyelőre elér magabiztos az önuralmában - habár az volt a gyengélkedőben is, aztán lett, ami lett, lehet erre vajon építeni egyáltalán?
- Tessék. - Odadobná neki, ívesen, de még mielőtt tényleg megtenné, rájön, hogy esélyesen a másik mozgáskoordinációja már nem ilyenekre van kapacitálva. Jobb híján int neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Arcomon elégedett, szinte gyerekesen boldog ívű mosoly jelenik meg - az persze eszembe sem jut, hogy attól még, hogy van, közel sem biztos, hogy kapok is. Weiler pont olyan ember, akiből kinéznéd, hogy bár levágja a kérdés szekunder tartalmát, csak azért sem tesz neki eleget, szigorúan csak a kimondott szavakra válaszolva. Borzalmas.
Mint kiderül, emiatt nem is kell sokáig aggódnom.
- Kösz - fejemmel biccentek egyet, kinyújtott jobbom kézfeje felfelé fordul, s ha megkapom, cigarettás dobozom is előveszem nadrágom zsebéből. Hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, levágjam magam mellé - hívatlanul. Nem mintha az ilyen formaiságok engem valaha is zavartak volna, eddig is előszeretettel feszítettem túl a türelme határait, miért ne tenném pont most? Ilyen ünnepi alkalomkor? Ugyan már, ha azt hitte, ennyivel meg is úszott, nagyobbat nem is tévedhetett volna akarva sem.
Ajkaim közé fogom a szálat, oldalra biccenő fejjel meggyújtom azt, bokáim egymáson keresztezve támasztom meg lábaim a szemben fekvő, határozottan nem erre desztinitált berendezési tárgyon.
- Szóval ki ő? - intek fejemmel a lány felé. Láttam ám amit láttam, nem mintha féltékeny lennék. Ez tőlem elég távol áll, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Mint mindig. - Hirtelen szükségét érzed egy barátnőnek? - nem a legigényesebb választás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Elnéz a tömeg felé, amerre Ábel intett, majd komótos mozdulatokkal immár a saját cigarettáját veszi elő, hogy aztán, ha már a srác végzett a szál meggyújtásával visszaszolgáltassa a tulajdonát. Addig is hanyagul az ajkai közé csúsztatja.
- Jah, hogy.. - vállat von, neki igazából mindegy volt, hogy ki rángatja épp, ez valahogy hozzátartozik ezekhez a bulikhoz. Kéretlen ismeretlen ismerősök igénylik hirtelen a társaságod, a személyes szférádba kúsznak, mintha a helyszín és az alkalomm indokolttá tennék. Tulajdonképpen azzá is teszik, legalábbis Dante számára.
- Valami végzős, nem tudom. - A barátnős megjegyzésre viszont már összevonja a szemöldökét, mégis micsoda kérdés ez? Teljesen irreleváns. Illetve nem az, valamilyen szinten valóban nem az, mindegy.. Egyszerűen megtagadja magától a jogot, hogy túl sokat gondoljon egyes szavak, interakciók mögé, semmi értelme.
- Lehet nem is annyira rossz ötlet. - Legalább magához térítené vagy valami, de végig sem ér a gondolatmeneten, már elutasítóan int egyet.
- De nem különösebben. Mert?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm - mutató és hüvelykujjaim között fogatva a gyújtót hajtom hátra fejem - újra, milyen nosztalgikus mozdulat ez -, eltartva a parázsló szálat fújom ki az első slukk füstjét. Aztán összevonva szemöldökeim fordulok felé, hogy tenyerembe zárjam a tulajdonát. Ez már kevésbé tudatos reakció részemről, ellenben, ha bárki is figyelne rá, kellő dramaturgiát találna benne a beszédtéma kontextusa mellett - én pedig, mi másért élnék, ha nem a drámáért? Na ugye.
Nem teljesen erre a válaszra számítottam - vagyis hát, számítottam, csak nem gondoltam. Szám szólásra nyílik, aztán összecsukódó ajkaim között szusszanok fel, ahogy kijavítja magát. Így máris kellemesebb - nem mintha zavarna, ha így történne, de azért némileg nem is tudom... Valami féle csalódással töltene el? Jobbnak gondoltam? Nem teljesen tudom én sem, mit értek az alatt, hogy "jobb". Mindegy is, ez egy túl összetett kérdéskör amire én nem állok pillanatnyilag készen.
- Ja, csak kérdeztem - vonok egyet vállaimon, a nyomatékosítás kedvvért még legyintek is cigarettát tartó kezemmel. Valószínűleg ő ezt kevésbé értékeli, de hát mit van mit tenni... - Nem érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Továbbra is kinyújtva tartja a kezét Ábel felé, várva, hogy visszaadják a gyújtót, bár ahogy a fiú ráfogott, az nem azt sugallja. Lassan sóhajtva kifújja a r levegőt, ez még nem jelent semmit. Bár még- bá nem érzi magán az alkohol hatását, nem akar játékszere lenni Ábel provokációjának. Egy józan hang benne (és ezt még csak nem is metaforikus) azt mondja, ne könyveljen mindent azonnal direkt szándéknak.
- Na és te, azt hittem mostanra már világotokról nem fogtok tudni Mihaillal.. - Amíg várakozik, addig akár érdeklődhet is felőle, annyit látni a szőke vélával, hogy ezen a bulin majdhogynem furcsa, hogy nem épp közösen valami égtelen ostobaságba fognak alkoholos és ki tudja milyen befolyásoltság alatt. Mint általában. Ugyan az tagadhatatlan, hogy tudnak ezek az ámokfutások külső szemmel szórakoztatóak lenni.
- A gyújtóm.. - Emlékezteti egy szóval, mielőtt még nagyon belefeledkezne Ábel a szorongatásába.