Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fekszem az ágyban, csend vesz körül, még a szél se libben, nem zizzen a fa, nem történik semmi sem, mintha az idő is megállt volna egészen. Fekszem, az agyam üres, és fáradtságot érzek, pilláim lassan lecsukódnak, majd újra kinyílnak, érzem, ahogy a szemem alatti táskákon húzódik a bőr. Láttam anyán ma reggel az aggodalmat, ahogy némán ültem az asztalnál, a tányéromon az étellel, és én csendben hallgattam őket. Megint nem vagyok éhes. Vajon mikor jön a falási roham? Miért nem érzem jól magam? Megint a mélyén vagyok, megint minden összeomlik. Megint mindennek vége szakad, amit felépítettem. Kocsival jöttünk, Cath vezetett, nem szólt semmit, nem szóltam semmit, még a zene se szólt. Hajnalban indultunk, háromszor álltunk meg csupán, és a megállások is némán teltek. Kizárok mindenkit, megint. Tudom, hogy elmondta anyának, hogy lent vagyok, anya meg apának, és most azért nem szól senki, amiért nem eszek. Majd fogok. Csak most nem kell.
Hallom az óra kattogását a szobában, órák óta, és csak most jut el a tudatomig, hogy mennyire zavar. Tudom, hogy mire van szükségem. Csendre. Megállíthatnám az órát, ám helyette amikor felkelek a kilincsre téved a kezem, és bármennyire csendesen is próbálom kinyitni az ajtót, nyikorog. De remélem, hogy ezzel senkit se keltek fel A szüleink messzebb alszanak, szóval Denis az egyetlen, aki tetten érhet szökés közben. A papucsomat fel se véve, mezítláb indulok el a folyosón, legalább osonni jól tudok. Telefonommal világítom az utat, még csak az kellene, hogy kapcsolgassam egymás után a villanyokat. A folyosó végén lévő kép előtt állok meg, és előre hajolva megsimogatom a fába vésett szív alakú mélyedést, mire az addig mozdulatlan festményen megrezzen a fa, és megnyílik az aprócska átjáró. Anya boszorkány, és valahogy kapcsolódnia kellett egymáshoz a két házrésznek. Így jött át hozzám észrevétlen.
És most így megyek vissza én is a szobámba, és ahogy belépek, egyből felkapcsolnak a fények, nekem pedig összeszorul a torkom, mégis megnyugszom attól, hogy itt vagyok. Mindig is itt éltem, nem tudok a ház másik felében aludni. Az ablakhoz lépve felkucorodom a kiülőre, magamra terítve egy pokrócot, az egyik párnát az ölembe véve, kezdek el kifelé nézni. Csak ez kellett. Hogy újra itt legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem.
Felelem csendesen, a szemem még sokáig legeltetve a növekvő holdon. Olykor egész közel van, szinte fényessé téve a helyet, máskor fohászkodok, hogy csak egy kicsit kapjak belőle. Ahogy Denisből is. Néha azt érzem, olyan, mintha ő meg én egyek lennénk, máskor meg azt, hogy egy kis szelet is jó, Aztán beárnyékolja a sötétség. Fáradt vagyok, de nem álmos. Kedvetlen és szótlan. Mégis tudom, hogy nem akarom, hogy mindent a fejemből szedjen ki, és tudom, hogy ő sem ezt akarja.
- Gyere, ülj le.
Nyújtom ki felé a hűvös, nyirkos kezem, hogy érezze, valóban szeretném, ha csatlakozna hozzám, hogy megosztom vele a kiülőt, a takarómat, a párnákat, melyeket anya készített. Minden születésnapomra egyet. Minden párna egy-egy túlélt év, így bármennyire is vigyáztam rájuk, vannak elnyűttebbek is. Szeretem a párnáimat, és remélem, hogy ha eljön a végtisztesség napja, akkor párnáim is elkísérnek majd az utolsó utamra. Anya tudja, hogy így szeretném, már megbeszéltem vele, régebben egy rohamom után.
- Itt szoktam veled beszélgetni. Vagyis, régebben itt beszélgettem. Mikor még nem tudtam, hogy milyen a hangod, milyen az illatod, amikor még csak minden a képzeletemben létezett. Mindent elmeséltem neked, nem voltak titkaim előtted. Te hallgattál, többnyire. De néha meséltél, arról, hogy milyen lovagolni, hogy mennyire nehéz egy-egy nap. Hogy szerelmes vagy, de a lány nem képes felvállalni titeket, mert a barátnői nem szívlelnek. A tetoválásaid miatt.
Rámosolygok, halványan, de biztatóan.
- Mesélnél nekem? A dolgokról, amik most benned vannak. Az iskoláról, a lányokról, hogy reggel mész-e lovagolni?
Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt kötünk ki, hogy tényleg itt van, a szobámban, az életemben, és mégis. Most itt van, a hús és vér testvérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Bármit.
Éppen ez a mese lényege, hogy bármit elmondhatsz, ami a szívedben van, hogy mindent, ami neked lényeges, egy másik ember tudtára adhatod, hogy minden tökéletessé válik, csak mert ő apró dolgokat is megoszt. Mivel nem ül le, homlokomat továbbra is a hideg üvegnek nyomom, és nem tudom, hogy lehet egyetlen test ennyi féle hővel. A fejem forró, szinte ég, a nyakammal együtt, onnantól lefelé azonban minden hűvös, minden fázik. Mintha nem is egyetlen ember lennék.
- Te és én?
Kérdezem csendesen, még ha ez egy teljesen felesleges kérdés is volna, hiszen valljuk be, pont erről van szó, és én tudom is. Javasolták már a lovakat, terápiás célzattal, de nem mertem sosem belekezdeni. a terápiás célzat is csak valami, ami hitet ad, reményt, de igazából nem azért mert javulna az állapotom. Az én állapotom olyat már nem tud.
- Ha nem zavar, hogy én csak hátráltató erő vagyok, akkor rendben.
Velem nem haladhat a saját tempójában, velem nem mehet akárhogy, és én nem akarok teher lenni. Senki sem érezteti velem, hogy teher lennék, az elején úgy bántak velem a Payne-ek is, mint a hímes tojással, aztán idővel az én dolgaim miatt is fel-felemelték a hangjukat, pont annyira, mint egymás felé. Kellett, mert így ismertem meg a határaimat. Nem karok tehet lenni. Egyszerűen nem. ÉS ha nem is kezelnek úgy, ha nem is mondja senki, mégis azt érzem, hogy az vagyok. Hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy egy átlagos lánynál lehetne, és a környezetem is elfárad, nem csak én.
- Idefelé nem beszélgettünk Cath-tel. Egy szót se. Egy napon át, teljesen csendben jöttünk. Jobb vagyok, mint te, én el tudom hallgattatni.
Nem mintha ez most olyan jó háttérrel rendelkező tény lenne, de gondoltam, ha ő nem, akkor én mesélek valamit. Valamit, ami talán mosolyt csal az arcára, talán nem. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy kicsit azért elbizonytalanodom abban, hogy Denis érti-e, hogy mit is jelent az, hogy hátráltató erő, mert ha valaki, akkor én, aki sosem ültem lovon, és sokszor még az egyensúlyom se teljesen biztos, éjjel lovagoljak ki vele. Végül is, a birtokhatár és vissza se egy rövid táv, de azért remélem, hogy tovább is megy, ha már ezt szeretné. Irigylem a tettvágyát, bennem ez nincs meg. Én inkább csak ülök és figyelem a világot. Csak nézem mindazt, ami körülöttem van, és kortyolom a teámat.
- Legyen.
Egyezek bele végül, és fogalmam sincs, hogy miért kérdezi meg, hogy külön lóval szeretnék-e menni, hiszen az lenne a logikus lépés, ha egy lovon mennénk, a tapasztalt meg a tudatlan. Mégis, valahogy ez szöget üt a fejemben, és összehúzom kicsit a szemöldökeimet.
- Külön.
Talán így akar elhagyni az erdőben? Azt mondani, hogy ő próbált meggyőzni, de én makacs voltam? Mondjuk nem rossz ötlet, az erdőig úgyis megfagyok kétszer. Mindenesetre bólogatok, hogy rendben, legyen így, és amikor kilép, még mindig zavartan nézek utána, mivel nem értem a helyzetet. A párnát - ő volt a hatodik - megsimogatom, és ahogy felkelek, a helyemre ültetem. Lassan lépek ki, majd visszapillantva még egyszer, fogadalmat teszek.
- Visszajövök.
Pedig ha valamit, akkor jövőbeli dolgokat nem fogadok meg, mégis, még van itt dolgom. Ez a szoba az itteni otthonom, és nekem itt kell laknom, tudom, mert a másikban képtelen vagyok. Annyira idegen ott minden. Ezek itt az én holmijaim, az én emlékeim. A ruháim azonban a másikban vannak, így visszasétálok oda, és próbálok minél gyorsabban és praktikusabban öltözködni, noha nem tudom, hogy egy lovagláshoz mi kell. Egy fekete nadrágot húzok végül, ami bűbájjal van kezelve, így a derekam  és a medencém védve van, az egész nadrág meleg, mintha egy kandalló mellett ülnék. Húzok hozzá egy fehér ujjatlant, arra egy zöld hosszú ujjút, és egy nagy zöld pulóvert is. Talán ez elég lesz. Lent felhúzom a csizmám, a sálat, sapkát és kesztyűt, meg a hófehér kabátom, és abban lépek ki, hogy végül odasétáljak Denishez, és kicsit megrökönyödve nézzek rá.
- A dohányzás öli a spermákat. Csak szólok. Veszélyes.
Olvastam nyugi, nem ilyen jól tájékozott vagyok, csak egy dobozon láttam. Szörnyű milyen képek vannak egy-egy olyan dobozon. A tüdő meg a halott férfi. Nem értem, hogy ezeket hogyan engedhetik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kétkedve pillantok rá, amikor azt mondja, hogy segítenem kell neki. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan kell ezt csinálni, és valahogy sosem terveztem úgy, hogy megtanulom, mert hát lovagolni sem terveztem. Mégsem szólok semmit. Mindent el kell valahol kezdeni, ezt is. Viszont nem szorosan követem, egyelőre csak nézem, ahogy a viszontlátás pillanata megtörténik kettejük között, sőt, a nézés csak egy pillanatig tart, utána lehajtom a fejem. Nem szeretek intim pillanatokba beletaposni, és most ez is olyan. Tiszteletben tartom a kettejük közötti kapcsolatot, és csak akkor indulok tovább, amikor Denis mozdul, jelez, hogy menjek.
Elhaladva mellette, biccentek egyet Fredricknek, mert nem nagyon tudom, hogyan másként kellene kezelnem. Kicsit a hippogriffek oldaláról közelítem meg a dolgot, és gondolom ezzel rosszat nem csinálok. Az állatokkal többnyire megértem magam, gondolom, mert érzik, hogy nem vagyok veszélyes rájuk, hiszen nem vagyok egészséges. Azt olvastam, hogy az ilyet megérzik, sőt, ki lehet őket képezni arra is, hogy a különböző daganatokat megtalálják, ami nem semmi, valljuk be.
- Nem tudom, hogyan kell.
Szólalok meg végül csendesen, mikor már terel maga és a lova közé, én pedig szörnyen zavarban vagyok ettől, mert olyan, mintha közéjük állnék, pedig, ha valaki, én biztosan nem ogok. Kivált belőlem némi mosolyt az, ahogy az arcomhoz ér, és biztos vagyok benne, hogy ő is érzi. Az állatokkal nehezebb, mint az emberekkel, utóbbiak simán csak azt hiszik egy-egy rosszabb napomon, hogy nem volt időm összerakni magam, bele se gondolva, hogy az volt a maximum, amit aznap kihozhattam a dologból.
- Furcsa ez. Ennyi mindent rápakolni, mintha béklyóba kötnénk. Akadályoznánk a szabadságában.
Próbálok minél óvatosabban bánni vele, hogy ne érezzen fájdalmat, bár nem nagyon tudom, hogy egyáltalán jó-e, amit csinálok, mert tényleg csak próbálok nem útban lenni, miközben inkább Denis dolgozik helyettem is. De legalább csökken  az esélye annak, hogy amiatt töröm ki a nyakam, amiért valamit nem jól raktam fel.
- Persze, de ez egy ló. Nem kellene még egyet összerakni?
Elvégre mindenből kettőt hoztunk és külön megyünk, még ha nem is tudok lovagolni, szóval nyilván kelleni fog még egy ló és felnyergelés az elinduláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Lovagolni se tudok.
Nem, hogy minden nélkül csináljam. Én nem nagyon vagyok az az amazon-típusú lány, aki aztán megy, mint az őrült, és az sem számít neki, hogy éppen nincs felszerszámozva a ló. Nem. Nekem biztonságot ad, csak nem pártolom, hogy ilyen létezik. Sosem terveztem egyetlen álltra se ráülni, mert nem értem, hogy mi benne a jó. De majd biztos lesz valami, mi miatt azt mondom, hogy hű meg ha, csak egyelőre még sajnálom őt, mert bármennyire is nyugodtan tűri, hogy éppen teleaggatják mindennel, nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb dolog az életében. Ennek hangot is adnék, ha lenne rá lehetőségem, de mire észbe kapok, már konkrétan Fredrick hátán ülök. Arra se volt időm, hogy riadalmamban sikítsak, most meg, mikor már a lábamnál matat, és valamit igazít, igazán nem lenne sok értelme annak, hogy elkezdjek sikonyálni, hogy mégis mit csinál, meg, hogy azonnal tegyen le. Nos a sétálgatást valahogy nagyon nem így értettem, és meg kell vallanom, most egy pillanatra nem tudom azt se, hogy mi a jó válasz, csak ülök meredten, és fentről kémlelem az istállót. Oké, ez így nagyon magasan van, de semmi vész, megoldjuk.
- Gondolom. Mármint, igen, jó.
Nem vagyok benne biztos, hogy jó, de nem rossz, szóval akkor lehet, hogy egészen rendben van, nem? Remélem, hogy igen, mert különben oltári nagy bajban leszek, ha ezen múlik az életem. Viszont azt ne kérje tőlem senki, hogy most hirtelen kiderül, hogy díjugrató bajnok vagyok, mert, ahogy haladunk kifelé, még mindig természetellenes merevséggel ülök a lovon, és úgy sejtem, ez újdonsült partneremnek is feltűnik, mert hihetetlen finomsággal halad velem. Azt viszont tudom, hogy többnyire ennél jobb tempóban indulnak el.
- Okos.
Állapítom meg csendesen, majd, ahogy magunkra maradunk és ketten próbálunk meg összecsiszolódni, nyitni próbálok, és bár kapaszkodom, mint akinek az élete múlik rajta - haha, és tényleg -, közben a bal kezemmel megpróbálom megsimogatni a nyakát.
- Menni fog ez, ne aggódj.
Oké, a legfontosabb, hogy ne legyek ennyire merev, érezzem át a ritmust. Mint mikor táncolni tanultam, át kell adnom magam az élvezetnek. Egészen lakul, lazulok, de aztán Denis és a lova gyakorlatilag kirobbannak az istállóból, én meg riadalmamban majdnem leesek. De csak kicsit gyorsabban kapkodom a levegőt. Minden rendben lesz. Csak nyugalom.
- Elég vad.
Talán jobb lett volna, ha mégis inkább együtt megyünk, egy nyugodt állton, mint Fredrick és nem külön, de azért bólintok.
- Persze.
Csak ne legyen baja, csak ne történjen semmi végzetes, mert sosem bocsátják meg nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Fogyatékos?
Húzom össze zavartan a szemöldökeimet, mert nem tudom, hogy miért engednek egy lovat embert szállítani, ha az elméje nem tiszta. Nem ismerem annyira a fiatal szlenget, mint illendő volna, és ezért néha fogalmi krízisem van. Ilyen ez a fogyatékos is, korábban meg a Betlehem meg Pásztorjáték volt zavaros a számomra. Tudom, hogy mostanra már behozhattam volna a lemaradásomat, de néha annyira lenyűgöz egy-egy dolog, hogy képes vagyok napokig csak azzal foglalkozni. Most a Betlehemes is ilyen volt, csak olvastam és olvastam róla, míg nem úgy éreztem, hogy már elég információval rendelkezem, vagyis a következő találkozásunk alkalmával meg tudom majd kérdezni, hogy mennyire tetszett neki ez a bizonyos  pásztorjáték.
- Rendben.
Mosolygok vissza, kicsit megszorítva a kezét. Azért az én lelkem nem annyira nyugodt, mint az övé, mert ha tényleg történik vele valami, én nem tudok segíteni. Szaladni se tudok, orvos sem vagyok, és hazacipelni sem tudom. Szóval tényleg nagyon szeretném elhinni, hogy majd lenyugszik. az alattam lévő ló sokkal szelídebb, és ez megnyugtató, mert így is félek attól, hogy ez nekem nem fog menni, és szerintem ő is érzi, mert nyilván Denisszel így csinálja. Vele szerintem sokkal aktívabb, de talán nem bánja, hogy én jutottam neki. Nem hiszem, hogy olyan sűrűn lovgolni fogok, mert jelenleg semmi élvezetes nincs benne.
- Jó.
Motyogom, ezt meg még sok minden mást is, mint, hogy mondani könnyű, de mivel ő jól csinálja, így neki már tényleg könnyű, csak nem biztos, hogy emlékszik rá, hogy honnan indult. Én meg már majdnem, hogy nagykorú vagyok, eléggé bennem fog maradni ez az élmény.
- Jobb lenne, ha inkább egymás mellett mennénk.
Miközben beszélek, oldalra fordítom a fejem, mert eléggé bénának érzem, hogy mögöttem jön, és hátulról nézi, ahogy megyek előtte, így beszélgetni se lehet, meg semmit, csak megyünk némán? Ennyi erővel bent is maradhattunk volna.Nem tudom, hogy hogyan kellene elengednem magam, meg felvenni a tempóját, de gondolom nem úgy, ahogy jelenleg csinálom. Frusztrál, hogy mögöttem, és nem mellettem halad, így nem tudom, hogy tényleg ott vané-e még, illetve, ha mond is valamit, hiába válaszolok, nem hiszem, hogy ő meghallja, mert a hang meg előrefelé terjed és azt nem szeretném, hogy a fejemben mászkáljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Én ülni is egyenes háttal ülök.
Próbálom valamivel kimagyarázni, hogy miért vagyok merev, de lássuk be, az egész azért van, mert nem vagyok egy született lovas, sőt, ami azt illeti, most először ülök lovon, szóval nem pont most lesz az a pont, amikor majd hirtelen elengedek, és szárnyalok majd a holdfény világította mezőn.
- Mindjárt.
Ez a szó egy olyan szó, amit makacs időszakaimban használok, és felbosszantok vele másokat. Cath legalábbis erre egyszer azt válaszolta, hogy: "Még egy mindjárt és szájon váglak." Utána persze nevettünk, de egy pillanatra nagyon megdöbbentett, és tudom, hogy az volt az a pont, amikor tényleg túlzásba estem. Kellenek az ilyen pillanatok, amikor nem úgy bánnak velem, mint egy hímestojással. Mert többnyire ez a nagy helyzet, hogy mindenki óvakodva viselkedik, mert minél óvatosabb vagy velem, annál tovább élek. Ez baromság.
- Legalább valamiben haszonlítok rá.
Felelem csendesen, rákoncentrálva arra, hogy a ló mikor mit csinál, hogyan mozdul, hogyan lehet eggyé válni vele. Láttam már Cathet is lovagolni, sőt, még Cody is jobban lovagol, mint én. Biztos van ennek valami technikája, csak még nem jött el az a pont, hogy erre ténylegesen ráérezzek, de majd nyilván meglesz az is.
- Apa nem nagyon volt jelen, nálam. Nem tudott azonosulni a helyzettel, azt hiszem. Sosem jött anya nélkül, és ha ott is volt, akkor sem beszélt, csak ült a fotelben, és nézett, mintha csak egy kötelező rendezvényen venne részt. Azt hiszem, ő tényleg várta, hogy vége legyen, és nem tudom hibáztatni ezért.
Most is néha csak ül, nem beszél, csak néz, míg kínossá nem válik a csend kettőnk között, és valami átlátszó kifogással el nem sétálok valahova máshova. Ezért nem szeretek itthon lenni, mert nem tudok része lenni valaminek, amivel valaki nem tud azonosulni. Tudom, hogy apa vár. A pillanatra, amikor vége lesz, és én is erre vártam, de most már valahogy más irányba indultam el. Valami mást érzek. Valahogy mást érzek. Maradnék még.
- Az utóbbi időben sok időt töltöttem a könyvtárban.
Nem mintha ezt el kellene mesélnem neki, hiszen a kis barátja is ott bukott le előttem végleg, és ott történt az a bizonyos csók is, amit azóta se bántam meg, és nem is hiszem, hogy meg kellene bánnom. Nem volt rossz csók, de olyan hosszan tartó, elmélyült sem, hogy abból bárki bármit kikövetkeztethessen.
- És találtam egy módot, amivel azt hiszem meggyógyulnék.
Oké, ez így egy nagyon, nagyon, nagyon nagy blama, és nagyon nem szép indítás, de azt tanultam, hogy a rossz híreket jól kell felvezetni, és hát mi szebbet nem mondhatnék a testvéremnek, mint azt, hogy meggyógyulhatok? Ugye! Csak aztán...
- Csak egy kicsit meg kellene halnom.
Na ez meg a másik véglet a túl nagy dráma, azon se csodálkoznék, hogyha Denis most elvágtatna mellőlem, és a mező túloldaláról is tisztán hallanám az üvöltését.
- Jó nem teljesen, csak eléggé haldoklás közelébe kellene kerülnöm, vérveszteséggel. Kell hozzá egy vámpír, aki megitatja velem a vérét, és akkor lehetnék, um, dampír... damfír. Igen! Damfír! Semmi nagy változás nem lenne, szépen megöregednék, lehetnének gyerekeim, meg férjem, dolgozhatnék, futhatnék, és csak annyi lenne a plusz, hogy bájital helyett vért iszok. Szerintem Will simán tudna szerezni, és Cath is adna, te is adnál, megkérdezném Thomast, hátha ő is. Ellennék látva. Persze van egy kis kockázata, hogy nem sikerül és meghalok, de hát, ez egy vállalható kockázat.
A hangom végig olyan, mintha csak egy kirándulásról vagy egy új ruháról csacsognék, mintha nem éppen azt vázolnám fel neki, hogy félig vámpír leszek, vért iszok és milyen jó is lesz az nekünk. Finoman oldalra sandítok, hogy megvan-e még.
- Nagyon kiakadtál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hümmögök egy aprót, amikor azt mondja, hogy sok mindenben hasonlítok apára. Én ezt annyira nem tudom megállapítani, de egy külső szemlélődőnek hiszek, még akkor is, ha csak ezzel mondjuk felvidítani akar. Bár nem tudom, hogy azt akarja-e, vagy, hogy azt érzi-e, hogy oka lenne rá. Nem annak szántam a történetet, pusztán csak elmondtam, hogy hogyan volt, és hogy hogyan van. A dolog nem sokat változott, nem tudunk igazán kettesben lenni, és lehet, hogy pont azért van, mert annyira hasonlítunk egymásra. Azért nincs közös témánk, és azért feszélyez minket annyira a másik jelenléte, mert egyszerűen nem tudjuk elfogadni, hogy van belőlünk még egy. Ráadásul, hogy ennyire közeli rokonok vagyunk. Sosem ment, és így, hogy Denis azt mondja, sok mindenben hasonlítunk, talán a megoldás kulcsát adta a kezembe. Ez lehet a probléma, hogy ennyire hasonlítunk.
- Az én szemem rejtély.
Válaszolom vidáman, mert ilyen nagy, szinte már ufó szemekkel, melyek ráadásul zöldek, nem rendelkezik senki a családban. Megnéztem a nagyszülők képeit sem, és nem. Mondanám, hogy elcseréltek a kórházban, de annyira be voltam biztosítva, mint a koraszülött, haldokló gyerek, hogy nem igazán volt esély rá, hogy elcseréljenek. Nem olyan ez a betegség, hogy minden második sarkon belefusson az ember.
- Én sem. Annyira kínos lenne ez a beszélgetés, mintha leültetnének minket, és elmesélnék, hogy mi a szex, majd mint akik jól végezték a dolgukat, kezünkbe nyomnának egy-egy óvszert.
Valahogy így tudom elképzelni a beszélgetést arról, hogy tizenhat évig picit hazudtak arról, hogy halott vagyok, és hogy úgy nőttünk fel egymás mellett, hogy igazából sosem érintkezhettünk. Furcsa lenne ott ülni a kanapén, a merevvé váló arcokat nézni. Apa biztos sóhajtana egy hatalmasat, és a cipőjét fixírozná, Denis elmerülne egy korábban soha meg nem nézett kép precíz ecsetfonásaiban, és én lennék az, aki egy cukorkapapírral zörög. Anya pedig várna, apára, hogy kezdje el. Apa pedig úgy kezdené, hogy: “Denis Albert, a húgod Lorin Annie él.” Mi pedig, egymás mellett ülve, apára fordítanánk a tekintetünk, gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzünk a másikra, mert akkor bizony elnevetnénk magunkat. Az élet nagy igazsága lenne ez akkor. Él. Később pedig átformálódna azzá, hogy: Élt. Hacsak…
… Denist hallgatva, a kiakadását, úgy tűnik, nincs olyan, hogy hacsak. Egy teljesen jól felépített érvrendszerrel jöttem hozzá, mert tudtam, hogy ki fog bukni ezen. Mondjuk nem értem, hogy miért, mert ez igazából egy csodálatos megoldás, és amikor felfedeztem az egyik beadandóm írása során, azt olyan volt, mintha Göthe Salmander ült volna mellém, és mondta volna, hogy “nincsenek furcsa lények…” Akkor nagyon éreztem, hogy ez egy hatalmas súgás az univerzumtól, és igazából még most is elég biztos vagyok a dolgomban.
- Cath is ezt csinálja, forgatja a gyűrűt, ha ideges, mintha azon keresztül tőled várna megoldást. De nem, nem tud róla.
Nem kell legilimentornak lennem, hogy tudjam, mit gondol most. A két Brightmore közé szorult Brightmore-rá avanzsált nő, aki próbál egyensúlyt teremteni, teljesen ki lett ebből hagyva, mert a bál után úgy tartottam tisztességesnek, hogy hozzá jövök, és nem ő lesz az, aki utoljára megtudja a dolgokat.
- Nem utállak, önzőnek tartalak. Neked van kivel leélned egy életet, évtizedeket érsz még meg, én lehet, hogy egyetlen évet sem. Egy kis halál az életért nem akkora áldozat, mint feláldozni egy életet amit meg sem élhettek igazán.
Nem szakítom meg a szemkontaktust, egészen addig, amíg ő nem teszi azzal, hogy tovább indul, így hát folytatom az utam mellette én is.
- Azt hittem, mindent megtennél azért, hogy együtt öregedjünk meg, de tévedtem. Felejtsd el, és tedd ezt is arra a polcra, ahol azokat a dolgokat tartod, amikről simán csak nem beszélsz.
Hogy én se vagyok jobb, mint ő? Lehet, de hát ezt akarta nem? Hogy megmutatkozzon, mennyire Brightmore is vagyok. Szavakkal fájdalmat okozni? Nos Denis, remélem, elégedett vagy. Azonban öröm az ürömben, hogy tényleg apám lánya vagyok, mert miközben egy kényes témát feszegetünk, észrevétlen simulok hozzá a ló mozgásához, és a merevségem pillanatok alatt válik semmivé.
- Úgy döntöttem, hogy fotográfiára adom be a jelentkezésemet. Nem hiszem, hogy az egyetem nekem való lenne, a Bagolykőben már megszoktam.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ez nem így működik, Denis. Az, hogy tizennyolc évet ráhúztam egy baromi nagy szerencse, egy csoda. De a csodák nem tartanak örökké.
Annyira utálom, nem, nem is utálom, gyűlölöm ezt a felfogást. Jaj, hát túléltél tizennyolc évet, akkor túl fogsz még további hetvenet is. Rosszul vagy? Majd elmúlik. Légszomjad van? Kibírtad már párszor. Ledöntött a lábadról a láz? Az is elmúlik. Igen, elmúlt, sokszor, de nem múlhat el mindig, és lesz egy pont, amikor nem lesz elég erőm ahhoz, hogy ellenálljak, amikor nem leszek elég erős a küzdelemhez. Különben is, miért kell az egész életemet abban a tudatban leélnem, hogy bármikor újra fájhat? Hogy bármikor összeeshetek? Milyen élet az, ahol nem tervezel nyaralást? Nem tervezed a jövődet, mert nagy valószínűség szerint nem lesz? Én vagyok az, aki sajnáltatja magát? Döbbenten nézek rá, amikor ezt kimondja, és szomorúan pillantok rá, a hangomban is ez a lemondó szomorúság cseng, még csak nem is akarom leplezni, hogy mennyire csalódtam benne.
- Nem sajnáltatom magam, csak próbálok ésszerű lenni, ha már rajtam kívül senki sem az. De ha ez neked sajnáltatás, akkor nem tudok mit mondani.
Mindenki azt hiszi, hogy ez az egész nem olyan nagy ügy. Fogalmuk sincs, milyen az, amikor annyira elgyengülsz, hogy a légzőizmaid megbénulnak, nem kapsz levegőt, érzed, ahogy mindened megfeszül, elönt a forróság, miközben ellilulsz, a szíved pedig olyan hevesen ver, hogy görcsbe rándulsz. Egyszerre húzódna össze a tested és mégis merevedik meg teljesen, amikor egymással küzdenek az elemek. De persze, te mindent túlélsz, hát hogyne. Hát akkor, ennyi volt azt hiszem. Ha mindenki úgy gondolkozik, hogy én majd mindent túlélek, akkor nem nagyon van miért küzdenem. Elvégre ez nem annyira vészes dolog nem? Akkor miért is tegyek meg mindent azért, hogy életbe maradjak? Addig úgysem érti meg ezt senki, amíg életben vagyok. Nyilván, akkor majd mindenki azt gondolja, hogy nem is volt olyan rossz ötlet damfírrá válni. Csakhogy akkor már késő bánat lesz. Nem gondolok erre, nem gondolok arra, hogy a halálom után majd meglátják, hogy érdemesebb lett volna megadni nekem az esélyt az életre. Mert nem akarom, hogy ő, vagy bárki azt higgye, hogy ez az egész, hogy ez nem hülyeség az ő csodás ötlete. Mert nem. Eszemben sincs életben maradni azért, hogy azt hangoztassák, hogy ha eddig túléltem, majd ezután is túl fogom. Nem kívánom senkinek, hogy érezze azt a fájdalmat, amit én érzek, de azt hittem ő megérti majd, hogy nem szeretnék úgy élni, hogy ezeket a fájdalmakat újra és újra megélem. Csak a csalódottság, a szomorúság és a lemondás van bennem. Így ha a fejemben is van, nem láthat mást, mint azt, hogy mennyire csalódott vagyok, hogy csalódtam benne, mert simán lemondana rólam. Ez nem a könnyebb út lenne, hanem a reaálisabb út. Az út, aminek a végén megtérül a szenvedésem. Az út, aminek a végén nem a halál, hanem az élet van.
- Biztos szörnyen összetörnének, ha jelen lehetnének a harmincadik vagy az ötvenedik születésnapomon és koszorú helyett ajándékot hoznának. Igazad van, máris elkezdtem sajnálni Thomas-t, Cole-t, Cath-et, meg a többieket. Végül is tízévente egy koszorú sokkal gazdaságosabb, mint évente egy ajándék.
Nem érdekel, hogy ez mennyire hangzik gúnyosan vagy mennyire sértem meg, vagy mennyire érti a keserű motyogásomat. Ugyan mégis hogy érnék meg a barátaim? Eléggé szomorú lenne, ha annak drukkolnának, hogy inkább haljak meg holnap. Mit is érhetünk el? Nem szexelek soha? Nem lesz férjem? Nem leszek terhes? Komolyan? Azért, hogy ne kelljen belegondolnia abba, hogy lefekszem valakivel, inkább haljak meg? Na ne mondja már nekem, hogy én vagyok az önzőbb fél. Mert ezt nem veri rám.  
- Nem érdekel, hogy minek tulajdonítod be.
Felelem csendes nyugalommal. Én élni akarok, ő nem akarja, hogy éljek, és igen, ez egy olyan visszajelzés, ami kellőképpen megtöri az embert. Azt hittem, hogy örülni fog, hogy foggal, körömmel küzd értem. De úgy tűnik a nagy Denis Brightmore életébe nem mindenki fér bele. Szívás. Szusszanva nézek előre, és amikor kérdez, kicsit felhorkanok.
- Az első itt töltött karácsonyomon egy fényképezőgépet kaptam Willtől. Azóta fotózok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mai nap célja az volt, hogy totálisan lefárasszuk őket. Mivel ez az utolsó nagy közös kirándulásunk, ezért ez most egy négynapos, tóparti táborozás a végzős két osztálynak közösen, két vérmes anyukával, akikkel megosztott éjjeli őrség van, és bár nem tudom, hogy hogyan csinálják, de olyan szinten éberek mindig, hogy az ijesztő. Én sem alszom sokat, mert hát a felelősség nagyon nagy, de hát ők… Mondjuk megértem, hogy miért ilyen frusztráltak a gyerekeik. A tábor csendes, lassan éjfél felé jár, én pedig ügyesen lavírozok ki egy fatállal, ami meg van pakolva minden földi jóval. Mivel hátulról támadok, ezért óvatosan megsimítom Barni hátát, hogy ne ijesszem meg azzal, hogy hozzászólok.
- Vegyes tál a maradékokból. Láttam, hogy neked se volt időd vacsorázni.
Óvatosan mellé ereszkedem a sörpadon, és úgy helyezem el a tálat, hogy ne legyen útba a papírmunkánál, de tudjon enni róla. Tudom, hogy éhes, és azt is, hogy hajlamos az ilyesmiről megfeledkezni.
- Mindenki alszik, volt, aki alig vánszorgott el az ágyáig, de nagyon élvezték a mai napot. Persze a mamáink kint vannak ér őrködnek. Ha mondod mit segítsek, szívesen segítek, viszont arra gondoltam, hogy mielőtt leváltjuk őket, úszom egyet a tóban. Éjszakai fürdőzés. Mindig ki akartam próbálni, téged nem érdekel?
Miközben beszélek, egy répát tűzök a villámra, ami porhanyós és olyan édes, hogy kedvem lenne az összeset behabzsolni belőle. Van itt minden amúgy, egy adag spagetti, húsgolyókkal, rántott hús, zöldségek, sültkrumpli, rizs. Mivel mindenki evett, csak mi nem, ezért a kétféle menüből mindent kihoztam, és így lehet keverni az élvezeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, az öreglány az erdőben már szólt, hogy túl vézna vagy ahhoz, hogy egy tisztességes szertartás végéig elég legyen a tested.
Kedvesen mosolygok, és megint elönt a boldogság meg a ragyogás attól, hogy azt mondja, nélkülem nem menne, még ha ez csak arra is vonatkozik, hogy nem könnyű a srácokkal. Szerintem jól csinálja, szeretem nézni, és szeretek tőle tanulni.
- Alig várom, hogy jövő kisbabáink legyenek, te nem?
Csillogó szemekkel pillantok felé, ahog egy nagyobb darab húsba harapok, és abban a pillanatban megízlelem a világ legtökéletesebb rántotthús ízét.
- Ez mennyei, kóstold meg.
Mosolyogva érintem az ajkaihoz, láthatja, hogy nem akarom megmérgezni, hiszen előkóstoltam. Tudom, tudom, higiénia, de most túl lelkes vagyok.
- Mielőtt eljöttünk, beszöktem meglesni a nagycsoportosokat,és nagyon okosak és illemtudóak. Ugye veled maradhatok jövőre?
Kérlelőn pillantok rá, remélve, hogy igent mond. Azt nem teszem hozzá, hogy bármit megteszek, mert utólag belegondolva, talán a kisbabázás is túlzás volt, de még olyan kis zabálnivalóak.
- Úgysem próbáltam még az újraélesztést élő emberen, de megértem, jobbat is tenne, ha pihennél, mint mélyebbek lennének a karikáid. Majd, ha visszajöttem, felkeltelek, és leváltjuk a mama osztagot. De előbb megvárom, hogy egyél. Csak akkor leszek nyugodt, és ha nem viselkedsz, utána ágyba is duglak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valljuk be, hogy az ember valahogy nem számít egy ilyen kérdésre, így nem nevetem ki, de azért az arckifejezésem nem is marad természetes. Azt hiszem, inkább meghökkentem, nem is kicsit.
- Azért remélem, hogy ha egyszer szexelnél velem, arra azért emlékeznél.
Bár ezek szerint nem biztos, sőt, az sem, hogy valaha megtenné, vagy, hogy gyerekünk lenne. Mármint, szerencsétlen ember jelenleg szívrohamot kap már csak a feltételezésért is. Kezd üldözési mániám lenni szerintem, mert kezdem azt hinni, hogy ez az egész reakció, amit a teste sugároz, nekem szól. Ó te jó ég, és ha igaz? Ha taszítom őt? Én meg itt próbálok abba kapaszkodni, hogy részegen azt mondta, hogy szeret. Mert a részeg emberek őszinték, hja, de az önkéntelen testi reakciók azért igazabbak, azt hiszem. Hiszen az én testem is intenzíven reagál rá, csak nem éppen így. Hát ez... csodálatos.
- Nem szeretnél? Ó... és akkor melyik korosztályra gondoltál?
Nyilván szeretnék mellette maradni, csak én a kicsikre gondoltam, de persze, az élet nem kívánságműsor, és inkább akkor átállítom az agyam arra a korosztályra, akiket ő jobban prefekrálna, és majd egy nap, ha lesz lehetőségem osztályfőnöknek lenni, akkor majd én elviszem a kicsiket.
- Ilyen nem fog történni, mert másnak nem fogalmazom kétértelműen, ez csak nálad jön elő, ösztönből vagy valami ilyesmi.
Vonom meg a vállamat, miközben bekapok még egy répát a felemelkedés előtt. Kilépek mellőle, és elkezdem kigombolni a ruhámat, hogy aztán könnyedén levegyem, felfedve a bikinimet, mellette állva. Legyünk őszinték, sokkal magabiztosabb vagyok így, hogy egy kicsit kigömbölyödtem. Lehajolva nyomok egy puszit az arcára, ha már undorodik tőlem, miközben szerelmet vall, akkor csak szenvedjen.
- Nem kell, nem azért csináltam, hanem mert fontos vagy nekem. Ha ettél, aludj egy kicsit, szükséged lesz az erődre. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem élvezem, csak nem akarom, hogy visszavond.
Eddig jót mosolyogtam rajta, de most valahogy kibukik belőlem az igazság. Az az este olyan boldoggá tett, amit mondott, az volt nekem a minden, és abba kapaszkodom, hogy azt mondta, szeret. De ha tudná, hogy azt mondta, akkor azt mondaná, hogy nem igaz, csak részeg volt, és megmondta, hogy mit érzett, hogy talán sosem szeretett. De nem akarom azt. Nem akarok megint szomorú lenni miatta.
- Akkor idősebbek. Rendben. Nekem jó, mert érdekes az, ahogy ők változnak, így, hogy túlvagyok a pubertáson, nagyon tanulságos kívülről látni.
Ezzel nem lehet vitatkozni. Mindenképpen szeretnék majd kisebbekkel is foglalkozni, viszont, ha csak ennyire is, akkor is mellette szeretnék maradni. Egy kicsit még, csak amíg el tudom engedni. El kell majd tudnom engedni, ezt tudom, csak még nem akarom. Egyszerűen nem akarom.
- Sajnálom, ez van.
Tényleg nem jó ez, hát érzem én is, és leszívesebben sírva futnék el, leordítva a fejét, csapkodva, hogy semmi sem jó neki, mégsem csinálom, nem szabad érzékenynek lennem csak azért, mert megígértem neki, hogy nem mondom el, amit nekem mondott. Én hűséges vagyok hozzá.
- Miért kiabálsz velem?
Riadtan és ösztönösen tapasztom a szájára a kezem, hogy ne hangoskodjon, mert akkor bizony tényleg mindenki meglát, és akkor aztán oda a jóhírem, nem mintha a világon nők milliói ne viselnének ilyen fürdőruhát.
- Hát, az azért van, mert nem szereted, ha látszik belőlem bármi is, de magamnak csak vehetek fel szépdarabokat. Csak kérlek, ne kiabálj velem, kérlek. Mindig kiabálsz velem. Különben sem tennél ilyet, hiszen mindig frászt kapsz tőlem, ha az aurád közelébe megyek. Látom, hogy taszítalak, hát miért gondolnám, hogy megtennéd? Fáradt vagy, csak azért beszélsz ilyeneket. Majd kialszod magad, és elfelejted ezt is.
Hozzátenném, hogy az kiválóan megy, de hát a fene se akar veszekedni. visszahúzódva magamhoz veszem a ruhámat, és szusszanva nézek rá.
- Nem fog senki látni, te sem, mert én most elmegyek, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Milyen helyzet miatt?
Hiszen, nem tettem olyat, amit ne hagyott volna jóvá. Meleg volt egész nap, én mégis a vádlim közepéig zárt nadrágban voltam, pólóval, amiből aztán egyáltalán, de semennyire se látszott ki semmi, és zárt cipőbe, nehogy valakiről azt feltételezze, hogy egy kanos lábfetisizta. Ha a vízbe mentem, akkor is többnyire fürdőruhában, sőt, sokszor még rövidnadrág is volt rajtam, hogy az illő öltözködési normáit betartsam. Most először volt rajtam ruha, amit észre se vett, és kiakad azon, hogy mit viselek a töksötétben.
- Mert teljesen mást csinálsz, mint amit mondasz, de ha józanul nincs meg, amit részegen mondtál, ha ötleted sincs rá, hogy mit mondhattál, akkor mit számít? Akkor nem valószínű, hogy igaz, hiába szeretném, hogy az legyen, de nem mondhatom ki, mert megígértem neked, hogy megőrzöm a titkod, de közben meg tudni akarom, hogy igaz lehet-e és próbálkozom. Te is próbálkoznál, ha én mondtam volna, és te tudni akarnád, hogy igaz-e. Csakhogy, ahogy rávilágítottál, az én titkom nem titok, hiszen azt mindenki tudja, te a leginkább.
Visszaszívná, egészen biztos vagyok benne, hogy visszaszívná, hogy azt mondaná, nem valós, még akkor is, ha az lenne. Mert a bátyám véleménye fontosabb neki, mint, hogy boldog is lehetne.
- Menj aludni, nem tudom, hogy mikor jövök vissza. Nem hozom fel többet, de nem mondhatom el. Megígértem neked, hogy nem teszem, és nem akarlak elárulni. Ne veszekedjünk, nincs miért.
Hogy ez az egész úgy sült-e el, ahogy terveztem? A legkevésbé sem. Valójában egyik alkalom sem, én tényleg próbálkozom, hogy ne mondjam ki, de sugalljam, és persze, ha valamire vágysz, ha nagyon vágysz, akkor átesel a ló túloldalára. És én tudom, hogy állandóan átesek, miközben állandóan a kedvében akarok járni. El kellene indulnom, mégsem megy olyan könnyen a megmozdulás.
- Kérlek, enned kell és aludni, hogy legyen energiád, még másfél nap és egy hazaút. Hosszú idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne mondj ilyeneket, én nem vagyok más szinten, mint te.
Érzem, ahogy dühössé válok, mert én nem nemes akarok lenni, sem nagyvonalú, sem semmilyen olyan szó, ami valójában pozitív, de ha ő mondja, akkor meg annyira sértettnek és bántónak hat. Én nem akarok ilyen jelzőket, én csak őt akarom.
- Szemétség.
Majd én megmondom, hogy mi az, amit én csinálok, legalábbis, hogy ő hogyan gondolja, hogy én mit csinálok. Egészen biztos vagyok benne, hogy azt gondolja, hogy szemét dolgot művelek vele, hiszen tényleg az, szemétség az, ahogy próbálom kicsikarni belőle, de annyira szeretném, ha a józan Barnabás magától mondaná ki, még ha tudom is, hogy nem fogja. Mert titkolja, mert valamiért nem akarja, hogy tudjam, már ha persze igaz, és nem a kivételről beszélünk, aki valóban úgy gondolta, ahogy mondta, és részegen csak kedves akart velem lenni.
- Tudom.
Felelem szomorúan arra, hogy rossz vége lesz, és bár nem lenne szabad elfogadnom azt, hogy magához húz, sem azt, hogy homlokon csókol, mégis megteszem. Engedek neki, és érzem azt, ahogy az egész testem ernyedtté válik. Barnabás, és különösen a homlokcsókja az én kryptonitom, képtelen vagyok nem elveszíteni önmagam. A homlokcsók a legmélyebb, legőszintébb szeretet jelképe, én pedig bántom azt, akit a leginkább szeretek, holott már megint itt kötök ki. Engedelmesen bólogatok, de nem lépek el, a fejem a mellkasára téve ölelem magamhoz, és hallgatom a szívverését. Azt hiszem, a vámpírok hipnotikus képessége ér fel azzal, amit Barni tud velem csinálni.
- Ha lenne szívem, akkor nem mondtam volna neked azt, hogy nem tudom, hogy szerettelek-e, mert biztos, hogy igen, sőt, biztos, hogy most is szeretlek, de ezt nem mondhatom el neked. Ezt mondtad, és megkérted, hogy legyen ez a kettőnk titka.
Teljesen a hatása alatt vagyok, ahogy felpillantok, és amikor megérzem az illatát, akkor kapcsolok, hogy ez nem álom volt, hogy tényleg kimondtam, amit nekem mondott. Riadtan lépek el tőle, mint akit úgy keltettek fel, hogy megijesztették.
- Kérlek, csak ne szívd vissza. Én…nem mondom el senkinek. Csak… elmegyek úszni, sietek, hogy aludhass.
Szívem szerint a falba verném a fejem, hogy hogy lehettem ekkora ostoba, hogy teljesen simán visszamondtam neki. Hogy lehetek ilyen szédületesen ostoba. Csak pár méter, szinte futva közelítem meg a vizet, hogy belegázoljak, és ne foglalkozzak azzal, hogy mennyire hideg, csak elmerülök benne. Ostoba tyúk, ostoba, ostoba tyúk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt szerettem volna, hogy emlékezz.
Nem szívtelennek tartom, erről szó sincs, de védekezik, ahogy enged, úgy ránt kétszeres erővel. Azt kinéztem volna belőle, hogy azt mondja, hogy csak részeg voltam, és semmit sem jelentett, igen, mert ő védekezik, olyan erősen, mintha mindig bántottam volna, és nem tudná, hogy hogyan kell tőlem távol lenni. Hát így. De nem tudok beszélni vele, már ez az egy mondat is olyan nehezen jött, ahogy a sírás határán állva fulladozom a visszanyelt könnyeimtől. Én félek, hogy megteszi, hiszen már egyszer kimondta, majd mondott mást, és olyan nagyon boldog voltam, és nem tudom, össze vagyok zavarodva. Teljesen, főleg, amióta ezeket a szavakat mondta ki. Így hát, legyen bármilyen hideg is a víz, ott kell maradnom, amíg el nem megy. Még hátat is fordítok neki, annak érdekében, hogy ne fagyjak oda, valóban úszni kezdek. Nehogy most görcsöljön be a lábam, mert az Isten se mossa le rólam, hogy szándékos volt. Felpillantok a csillagos égre, és ahogy tekintetem visszasiklik, csak meg akarom nézni, hogy elment-e már, hirtelen szembe találom magam vele, és zavaromban, ha akarnék, akkor sem tudnék ellenszegülni annak, hogy meghallgassam őt. Igen, odáig rendben volt a történet, hogy én szinte meztelen leszek, de hát nyilván ez a másikra is igaz, ha vízbe akar jönni. Csak nyugodj meg Annie, csak nyugalom.
- Te vagy, akit a világon a legjobban szeretek. Én is hibáztam a kapcsolatunkban, Barni, hiszen nem voltam őszinte. Nem voltam elég bátor, hogy elmondjam neked, hogy menthetetlen vagyok, hogy már nem lenne szabad élnem. Még ha lehetetlen is lett volna, de annyira elhittem, hogy megtörténhet, hogy nem mertem elmondani. Féltem, hogy megbántalak, és végül meg is tettem. Én is úgy éltem, hogy biztos voltam benne, hogy tönkretettelek, hogy miattam nem vagy képes bízni, hogy undorítónak tartasz. Aztán azt mondtad, hogy nem szeretsz, majd pedig azt, hogy szeretsz, de ne mondjam el. És annyira szerettem volna, ha elindul benned valami, és én ezt nem tudom, hogy hogyan kell jól csinálni, én nem tudok játszani, mint mások, én, annyira szerettem volna, ha kimondod. Úgy, hogy ki is akarod mondani.  
Közelebb úszva, óvatosan közelítek hozzá, és ölelem át, szorosan hozzábújva, nem is foglalkozva vele, hogy mennyire nagyon sok bőrfelületet érek rajta.
- Ne veszekedjünk, ne játszadozzunk, és ne taszíts el, én melletted szeretnék lenni, olyan minőségben, ami neked megfelel, kérlek szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Rosszul fogalmaztam. Ellestem pár dolgot, de nem szeretem csinálni, így nem. Szerintem szeretném, ha tudnál róla, és élveznéd, mert láttam, hogy azok, akik tudnak róla, hogy a nők játszanak velük, élvezik, és szívesen flörtölnek.
Az ilyen mondatokból tudom, hogy látszik, hogy én máshogy nevelkedtem, hogy nem volt olyan közegem, ami elmondta volna, hogy milyen is a szerelem, vagy a férfi és női kapcsolatok sokszínűsége. De, mivel éheztem erre a témára, sok mindent ellestem a környezetemből, csak éppen megfogalmazni nem tudtam, hogy mire is gondolok, mert járatos viszont nem vagyok. Nem is akarok, én ezt ennyire se tudnám mással csinálni, mert bár nem vagyunk együtt, én őt szeretem, és az elmém és a szívem is egyszerűen kiüti a tényt, hogy vannak más férfiak, vannak mások.
- Annyira félek attól, hogy elveszítelek, hogy próbálok mindent jól csinálni, csak annyira görcsölök rajta, hogy végül mindig elrontom.
Egyetlen egy alkalom volt, amikor nem görcsöltem rajta, és amikor nem veszekedtünk, amikor minden olyan természetes volt, még akkor is, ha azon a bizonyos hajnalon részeg volt. A hetek nagy részében a munkára szorítkozunk, pedig mindig, mikor elköszönök, vissza akarok fordulni, és feltenni a kérdést, hogy nincs-e kedve meginni valamit, sétálni, enni, de végül csak kifelé sétálok, kényszerítve magam, hogy ne nézzek hátra. Pedig nagyon szeretnék hátra nézni, ahogy nagyon szeretném, ha ez az ölelés sosem érne véget. Annyira megnyugtató, hogy azt mondja, megleszünk, hogy egyből kiűz minden rosszat. Azt hiszem, ha nem aggódom, akkor talán nem csinálok rosszul semmit, akkor talán majd élvezni fogja újra a velem töltött időt. Végül, ahogy elereszt, én is leengedem a karjaimat, és hagyom, hogy elmenjen, és most szabad utána fordulnom, megnézni, hogy milyen szép is a holdfényben. Nem követem azonnal, nem szeretném, hogy kombináljanak, egy kicsit még a vízben maradok, és csak akkor kezdek el kiúszni, amikor ő már bement, Gyorsan magamhoz veszem a ruhám, és a szobámba lopózva gyorsan lezuhanyzom és átöltözöm egy sima zöld rövidnadrágba, és egy fehér pólóba. Magamhoz véve a könyvemet, mezítláb kanyarodok rá a folyosóra, amin éppen az anyák jönnek velem szembe. Gyors köszönéssel lerendezem őket, mielőtt feltarthatnának, hogy aztán a folyosó végén álló kanapé másik olyalára helyezkedjem, rámosolyogva Barnira.
- Köszönöm.
Csendesen szólalok meg, nem is mondok többet, tekintetem a könyvre fordítom, és csendben olvasni kezdem a következő fejezetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az emberiség nagy része utál mosogatni, én mégis örömmel állok oda a mosogató mellé, és vetem bele magam a forró víz és mosogatószer csatájába a makacs foltok ellen. Szeretek itt lenni, a Menedék olyan nyugtató hatással van rám, jó érzés a részese lenni ennek az egésznek. Ma az itt lakó lányokkal együtt készítettük a vacsorát a fiúknak, akik a kertet rendezték. Mivel a rakottkrumplit szinte mindenki megszavazta, így abból készítettünk húsos és mentes verziót is, plusz egy habkönnyű citromos piskótát. Közben a történeteiket hallgattam, olyanokat, amik a múltban történtek velük, és olyanokat, mely már itt. Viccelődtünk, nevettünk, és közben figyeltem arra, hogy tényleg mindenki bevonódjon és beszéljen, és persze arra is, hogy meghallgassuk egymást. Most viszont már csend van, ami nem is baj egy hangos, vidám vacsora után, és kicsit kikapcsolva a gondolataimat, átadom magam a nyugtató víznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annyira megijedek a felcsattanáson, ami a hátam mögött zajlik, hogy elejtek egy bögrét, és csak a szerencsémen múlik, hogy nem töröm össze. Nagyon veszélyes az, amikor az ember lemegy zenbe, és valaki így elkiáltja magát.
- Hát…igen?
Nem tudom, nem láttam, de ha ő látja, akkor biztos, hogy kettes, máskülönben nem lenne ennyire felháborodva. Meg aztán az egyetemen nem csak egy szám van, rendesek és betűvel is kiírják, hogy nyomatékosítsák.
- Azt hittem, az egyetemista legjobb barátja a kettes.
Próbálok egy kicsit enyhíteni a felháborodásán, és a biztonság kedvéért erősebben fogok rá a bögrére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nekem volt. Sőt, a tanítási gyakorlatomra is csak négyest kaptam.
Komolyan mondom, ez ember gyereke nem lehet elég csókos, hát igent mondtam, és még így is csak négyest kaptam. Azzal a felhanggal, hogy fejlődőképes vagyok. Na hát, na. Fejlődőképes. A kettes az meg irodalomelméletből vagy miből volt. Nem szeretem az elméleteket, hát Istenem.
- De, várj. Ezt most nem értem. Hogyan függ össze Erik meg a jegyed, meg az, hogy Barni elküldött egy címre?
Biztos, hogy van értelme, csak én még a szívrohamom után vagyok, és kicsit gyorsan jött minden információ, a kettes, a felvillanó képernyő, Erik, Barni, az utálat és a gyilkossági szándék kifejezése.
- De ez csak egy dolgozat jegy, nem? A félév végi vizsgákkal javíthatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh, akkor ezért… értem.
Én nem tudom eldönteni, hogy most mi van velük. Mert az, amit Barni mondott nekem, szöget ütött a fejemben, hogy én is úgy nyomultam, mint Erik, amikor a legutóbb bent volt a pizzériában, de Barni vagy nem volt ennyire feszült, vagy nem mutatta ki, vagy mivel azért opciókban. És nem, abba nem most kellene belemennem, hogy vajon retteg-e tőlem, és vajon azt látta-e jobb megoldásnak, ha gyűrűt húz az ujjamra. Ennyire csak nem vagyok imponáló volt neki a kis csitri énem, ezért nem bánta, vagy valóban félt tőlem, és nem mert ilyen lenni. Csűűű mennyi minden lehetett, de valahogy nem sok pozitív vonulat van az félelmetes.
- Nem sok embert láttam, aki képes ennyire nagyon mérges lenni. De Erik, szóval én nem ismerem valami jól, de olyan kedves, rendes ember. Sokat kérdez Tala neveléséről, és olyan jókat szoktak Barnival beszélgetni, velem is mindig kedves.
Most nem tudom, hogy ennél több jó dolgok kell-e mondanom róla, mert ha viszont mondjuk szerelmes, akkor össze kéne hozni őket. De Róza nem hiszem, hogy az, hát nagyon a plafonon van. Beszélnem kéne Barnival, Merlinre, igen. pletykálkodni akarok, de most meg nem mehetek el innen.
- Barninál sorszámot kell húznod, mert ha a bátyám előtt ölöd meg, nagyon pipa lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hangzik túl jónak ez így, remélem legalább jó árat fizet azért, hogy majdnem felrobbansz.
Az biztos, hogy ezt nem lehet megjátszani, mert egyszerűen még rám is átment a feszültsége, érzem a mellkasomban, hogy majdnem szétrobbanok, mintha az egész hely vibrálna, és ilyet nem okoz egy megjátszott érzelem. És igen, itt jut eszembe az a sok-sok pénz, amit Erik ajánlott azért, ha nem mondjuk el Rózának, hogy kicsoda Esztella. A mosogató fölé hajolva kezembe veszek egy újabb bögrét.
- Mondott valamit, amivel ennyire mérgessé tett?
Kérdezem végül csendesen, mert hátha elmondja, és akkor én legyinthetek, hogy de nem olyan nő az, mint amilyenre ő gondol. De ha meg ő legyint, akkor meg nem mondhatom direktbe azt, hogy Barni amúgy jó fej, mert lemondott hét és fél millióról azért, hogy téged ne szivasson. A tényre, hogy házas ember maradok, elmosolyodom, és bólintok. Eriket nyugodtan kinyírhatja.
- Nyugi van, a létszám nem változott. Mi is kint alszunk ma éjjel. Megszavazták, hogy ma közösen olvasnak mesét a kisebbeknek a nagyobbak, így most azért van ilyen nagy csend, gondoltam, addig rendet rakok. Ha éhes vagy, van még a vacsorából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elkerekedett szemekkel nézek rá, már az elsőnél is, de a második az olyan, amire ha lehet még nagyobb szemeket eresztek meg, és ugyebár mivel nekem eleve ilyen nagyobb szemekkel sikerült megáldódnom, még én is érzem, hogy kezdek átmenni valami groteszk mesekarakterré.
- Hogy mit csinált? Jézusom, ez nem normális. Mármint, azok a cuccaid. És ha valójában perverz és nem is tudom a bugyijaidat szaglászta, vagy ilyesmi?
Vannak beteg emberek, és mondjuk valakihez betörni, az nem éppen arra utal, hogy nincs ott valami komoly dolog.
- Nem kellene szólni valakinek? Tegnap olyan harsányan jókedvű volt, mintha nem is Esztellához készülne, hanem valami furcsa buliba, ami előtt alapozott.
Ösztönösen az orromhoz emelem az ujjam jelezve, hogy mire gondolok, de addig nem gondolkodva, hogy csupa hab vagyok még, és nevezve törlöm le onnan, amikor rájövök, hogy mi csikiz.
- Maradj, ha nincs más dolgod. Bogi elég rosszul aludt napközben, lehet, hogy nem lesz könnyű éjszakája, ketten többet érünk majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Elképzelhető.
Nem mintha velem ilyen eset történt volna, én határozottan az az egyet kiválasztok és ő kell nekem típus vagyok. Komolyan, nem hittem, hogy valaha is lesz bárki, aki bármit elindít bennem, aztán beléptem a pizzériába, megláttam, megmondtam neki és tádáám, a felesége lettem. Szépen hangzik mi? Igen, ez határozottan a mindenmentes verzió. Mint az ételek, nem rossz, nem rossz, de mikor jön a hús?
- Tényleg furán működik.
Ezt láthattam is a legutóbbi találkozásunkkor, és nem mondom, hogy sok ember képes belém fojtani a szót, de ott és akkor neki határozottan sikerült. Nagyon érdekes volt az a felpörgött, érzelemdús állapot.
- Ő nem igazán nő.
Hát mondjuk ez meg még rosszabbul hangzik, mintha Erik egy transzvesztitához készülődött volna, amivel persze nincs is semmi baj, csak lehet, hogy ez a későbbiekben, ebben a macska-egér játékban, amiben egyre biztosabb vagyok, nagyon rosszul jönne ki.
- Vegyük azt, hogy te vagy én, Erik meg Barni. Akkor Esztella Zorka.
Megígértük, hogy nem mondjuk ki, de azt is, hogy ha megkérdezi, akkor nem hazudunk. Igazából nem kérdezte meg, de szóba került, szóval végül is, nem mondtam ki, én csak más neveket használtam a szereplőkre. A kezeimet megtörölve, letepeledek vele szembe, lábaimat felhúzva, törökülésbe. és aggódva pillantok rá.
- Kiadná szerintem. Mármint nekünk ott van az udvarban egy kisebb ház is, meg, hát eleve ketten vagyunk abban a nagy házban, szóval, ha valamelyikünk el szeretne vonulni, el tud. Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene neki. De persze ő tudja, csak, hogy ha szeretnéd, akkor kérdezd meg nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bólogatok a helyesen eltalált családi viszonyokra, magamhoz húzva a kancsót, töltök még egy kis teát, és csendben iszogatom amíg ő szépen végigvezeti magán, hogy mégis miért volt úgy az eset, ahogy.
- Én ebben a dologban nem vagyok valami jó, életemben kétszer vagy háromszor próbáltam meg csábítani is, de eléggé pocsékul ment, hát még az ilyen játszmák. Persze, mondták, hogy az a lényeg, hogy jókor mondjuk ki egy ismeretlen férfinevet, mert akkor a választottban feléled a birtoklási vágy, de valahogy úgy voltam vele, hogy ez inkább bántó, mint előremozdító.
Látni látom a próbálkozásokat, sőt, én azt is látom, ahogy az anyukák próbálják magukat, és az adottságaikat kiemelve elérni, hogy viszonzást leljenek, de nekem valahogy ez sosem ment.
- Én Barninak is megmondtam, hogy érzéseim vannak az irányába, és egy almáspitével próbáltam hódítani…hát hagyjuk milyen eredménnyel. Ezért is nem értek ezekhez a dolgokhoz. Meg nekem nem is volt más az életemben, csak ő, szóval egészen biztos, hogy vagy csak olyan nevek jutottak volna eszembe, akiket ismerünk, vagy elfelejtettem volna, hogy mit is beszéltünk, hogy hívják a másikat. De eléggé tesztszagú a dolog. Te is tesztelni fogod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem tudom. Gondoltam, hogy ez így megy. Tudod, hogy visszaadod, amit ő okozott. Eléggé labilis vagy miatta.
Van az, amikor nem feltétlenül kellene túl őszintének lennem, de hát ő is megmondta, hogy hatással van rá az, ahogy a férfi nyilatkozik, és azóta teljesen máshogy él. Mondjuk ki, rosszabbul.
- Szerintem maradj itt pár napot. Mondd, hogy beteg vagy, pihenj egy kicsit, és ha már megnyugodott minden körülötted, akkor gondold át, hogy mit szeretnél, ne hozz felelőtlen döntéseket, mert az csak nehezíti majd az életedet. Mit szólsz? Szerintem Barni örülne, ha Bonnie és Bogi biztos kezekben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az biztos, hogy én nagyon rosszul fogadtam volna, ha mondjuk bedobok egy nevet, és Barni nem foglalkozik vele.
Bár ugye ez eszembe se jutott, de így belegondolva, simán lehetett volna ebből sértődés. De mi ugye eleve más irányból indultunk az első és a második alkalommal is, és most, ahogy a gyűrűmre pillantok, egyszerűen tudom, hogy helyesen mentünk végig az úton. Például, most már nem is látom rajta, hogy ideges lenne miattam, és nem is kiabál velem, ami furcsa, de egy kicsit hiányzik. Jó, nem szeretném újra, de azért valahogy hiányzik. Ah, nagyon nehéz dolog nőnek lenni.
- Nem félsz attól, hogy megint bemegy hozzád?
Mert azért az rendesen magánterületsértés volt, és ha egyszer megtette, lehet, hogy másodszor is megteszi. Szokták mondani, hogy aki egyszer megcsalt, azt másodszor is megteszi.Kérdés közben feloldom a mobilomat, és gyorsan egy rövid üzenetet pötyögök be, ami egyáltalán nem zavarja meg azt, hogy a másikra figyeljek, mégis fontosnak érzem, hogy azonnal elmondjam, még akkor is, ha nem élőszóban, hanem így. “Köszönöm, hogy vagy nekem, úgy, ahogy vagy, mindennel” Egy röpke mosolyt megengedek, Barni arcát látva a kijelzőn, de gyorsan vissza is fordulok a teámhoz és Rózához.
- Mondanám, hogy hozzánk is jöhetsz bármikor, de veszélyes a környék, Rónaky-s.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Puszilgat? Hát, ha te is szoktad, az akkor ilyen kölcsönös akarás, ha meg nem, de mondjuk jól esik, akkor, élvezd. Ha meg nem esik jól, akkor húzz be egyet neki.
Bár nem hiszem, hogy ez utóbbit megtenné, de olyan furcsa amúgy is ez az egész helyzet, és még mindig azon gondolkozom, hogy milyen durva az az összeg, amit ezért a titokért Erik fizetett volna. Ez nem normális, nagyon nem.
- Jól van, de ha szeretnél beszélgetni, én ugyan nem vagyok nagy szakértője a témának, de szívesen meghallgatlak, és megpróbálok segíteni.
Maximum katasztrófát idézek elő, amit nyilván jobb lenne nem abszolválni, még csak elméleti szinten sem. Ember tervez, ugyebár. Egyáltalán nem bánom, hogy elmondtam neki az igazat, mert nagyon erősen ki volt akadva.
- Csak vigyázz magadra.
Felkelve mellé lépek, hogy megöleljem, és egy nagy adag nyugalmat és szeretetet próbáljak meg átadni neki. Sajnos én tényleg nem segíthetek máshogy. Nem kívánom, hogy több tapasztalatom legyen, de például bölcsebb nagyon szívesen lennék, de remélem, azért valamennyire tudtam jót is tenni.
- Megkeresem az uram és parancsolóm, lassan úgyis ágyba kell dugni a srácokat. Írj, ha van valami, rendben?