Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értem az emberek manapság mit csinálnak ekkora ügyet abból, ha valaki betartja a szavát. Szerintem ez lenne az alap, normális hozzáállás egy normális emberi társadalomban. De ugye, nem mindenki lehet olyan, mint én, vagy gondolhatja azt. Az furcsa is lenne.
- Ez mondjuk tény, valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ismerhetitek egymást. - Hiba volt. Soha többet nem becsülöm alá a női fondorlatot, nem mintha okom lenne rá, szerintem minden nőnek megvan ez a fondorlatos gondolkodása, mint ennek a kettőnek. Vagy egyszerűen csak a hármunk közül egyiknek sem merült fel a fejében, hogy itt valami összeköttetés lehet. - Képek? Most már érdekel...
Mert eddig ugyan nem gondoltam rá, de most már érdekelt, hogy Mona milyen képeket akar megmutatni nekem. De nem mentem bele teljesen, csak a nő után siettem, mert minél hamarabb végzünk itt, annál előbb mehetünk haza Admiralhoz. Nem szeretem egyedül hagyni ilyenkor.
- Akkor most miért jöttél? - kérdeztem teljesen értetlenül, mert számomra nem volt logikus, hogy ha Kearney mindig jön, akkor most miért nem hozta. Azaz,volt egy halvány sejtésem, hogy azért, mert velem jött és nem hiszem, hogy marad, de ezen túl? Nem volt érthető érvelés a számomra.
- Az ilyesmi nem foglalkoztat, nem szeretem az ilyet - ráztam meg a kezemet feltartva, hogy nem foglalkozom olyanokkal, akik csak felbasznak. Mert hogy a lókupecek többnyire ezt teszik.
- Szlalomban, ha lehet. Díjlónak szánom - bólintottam egy nagyobbat, hogy nyomatékosítsam, majd Wallacere néztem. - Nem? Akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez a karácsony előtti, alatti és utáni időszak számomra nem szólt illetve fog szólni másról csak a partykról, kiállításokról és bulikról. Őszintén szólva élvezem, bár már kissé fárasztó majdnem minden nap menni valahova.  A szilveszteri buli pedig elég komolyan ígérkezik, így előtte pár nappal nem ártana rápihennem. De most még eljöttem erre a partyra, amit nem tudom ki rendezett, nem tudom miért, de kaptam egy meghívót és az ügynökség a lelkemre kötötte, hogy itt kell lennem. Szóval most bordó ingemben és egy fekete nadrágban állok a pult mellett. Természetesen itt is akadnak bőven ismerősök, mivel az estek túlnyomó többségében nem tudok úgy elmenni sehova, hogy legalább egy valakit ne legyen az ismerősöm. Mivel afterről beszélünk, így már nem kell görcsösen ragaszkodni a kiöltözéshez, így ingem ujjának gombjait lassan kezdem szétnyitni, majd gondos mozdulatokkal felhajtogatni. Annak ellenére, hogy ez már nem a puccosabb része a történetnek én nem fogok átváltani a laza stílusra, mint ahogy sokan tették már a tömegben. Az nem én lennék… Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb, majd egy pohár alkoholmentes pezsgőt kérek tőle. Furcsán pislog rám, majd nagy elnézések közepette közli, hogy van, de nincs behűtve. Egy sóhaj tör fel belőlem, de az évek alatt hozzászoktam, hogy az ilyen bulik esetében nem készülne fel az alkoholt nem fogyasztó vendégekre. Márpedig én két okból se fogok ma inni: egyrészt az allergiám még mindig köszöni szépen jól van, másrészt pedig autóval jöttem és azzal is szeretnék távozni. Jelzem a pultosnak, hogy nem gond csak hozza, majd a következőt a szervező állja és akkor jók leszünk. Hamarosan landol is a pohár pezsgő előttem, amibe jóízűen belekortyolok és meredek tovább a táncoló tömegre. Természetesen most is, mint mindig kiszúrom a tömegben azokat a nőket, akik valami miatt kilógnak a sorból. A mostani illető nem csak öltözékében, de teljes megjelenésében figyelemfelkeltő. Egy ideg csak figyelem ahogy a tömegben mozog a zene ritmusára, végül arra az elhatározásra jutok, hogy jó lenne közelebbről megismerni. Egyszerűen sose bírok a véremmel… ez van. Intek a pincérnek és küldetek egy italt a még ismeretlen nőnek, aztán várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kár lenne tagadni, nem is fogom, de bírom Karolát. A szívemhez nőtt a szőke kislány, akit mostanában gyakrabban látok Barnabás mellett sétálgatni, mint az anyja mellett, akit futólag láttam egyetlen egyszer. Jön, lepasszolja a gyermeket és már megy is. Nem tudom ez mióta tarthat vagy mióta sem, de az, hogy lassan én többet látom a kislányt, mint a saját anyja, csak még jobban töszködött afelé, hogy megtartsam az ígéretemet. Bármennyi sűrű a program, bármennyire nem kívántam ezt most semennyire, a kislány csillogó szeme és folyamatosan tátott szája, ahogy a Romániai hosszúszarvú elfogyasztja az ebédjét, minden pénzt megért. Talán megtaláltam az utódomat a rezervátumba. Mondjuk oké, ennyire ne szaladjunk előre, egyelőre egy két évesről beszélünk, akinek gyermek szemmel minden hatalmas és veszélyes állat a kedvence.
Mosolyogva, ujjaimat összefonom, amikor megállok Barnabás előtt, aki ámulattal hallgatja Karolát, én pedig szám elé téve a kezemet köhintek párat, nehogy felnevessek az információkra, amiket a kislány továbbad. Fantasztikus, ha ezeket elmondja majd a kis barátainak. Mosolyogva figyelem, ahogy a Karola trécsel Barnabással, a férfi pedig csendben és türelmesen hallgatja végig. Minden elismerésem az övé, amiért nem neveti el magát az infók hallatán, és tekintetében még őszinte érdeklődést is felfedezni vélek.
- Ugyan - legyintek egyet feléjük zavartan, amikor Barnabás szavait nekem intézi. - Semmiség, hiszen itt dolgozom. Vagyis... itt is - ráncolom a szemöldökömet egy pillanat erejéig. Mellkasomra rögtön rámegy ez a nyomasztó érzés, ami csak arra hívja fel a figyelmemet, hogyha visszatérek egyszer a mindennapi rutinhoz, akkor mennyi minden fog a nyakamba szakadni, de igyekszem hamar elhessegetni a gondolatot. Egyelőre a rezervátumban vagyok, hogy kiszakadjak mindenhonnan, hogy pihenjek egy jókorát, és egyelőre ezt számít. Mosolyogva tekintek fel a férfira.
- Örülök, hogy eszedbe jutott, mennyire nincs esélyed ellenünk - nevetek fel vidáman, majd Barnabás szabad oldala mellé állva, karolok a férfiba. - Van egy étterem arra - mutatok a hatalmas épület felé. - Direkt arra lett építve, ha megnyitunk a turistáknak is nagy ritkán, vagy jönnek osztályok, csoportok kirándulni, akkor lehessen hol enniük, mert nekünk van külön konyhánk az épületben - magyarázom, mint valami idegenvezető, miközben közelebb araszolok a férfihoz. - Elég jól főznek, szóóóval... mehetünk? - villantok meg egy elbűvölő mosolyt, majd választ sem várva kezdem el őket húzni a robosztus, fehér épület bejárata felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ha őszinték akarunk lenni, Keve mindig eleve egy rakást hoz - forgatta meg Rea a szemeit, mintha muszáj lenne. Igazság szerint nem volt neki ezzel baja, tökre meg tudta magát étetni a kicsikkel és az idősekkel is, annak ellenére néha milyen éles a nyelve remekül ért az emberekhez. Viszont meg kell hagyni, hogy azt is tudja, hogy ahogy neki, úgy Maxnak is megvan a maga keresztje. Érezte, hogy ezen a szinten mozognak most a keresztgyerek témával. Nem akarta erőltetni, de tudja, hogy nála fognak kopogtatni, ha Maximus nem felel senkinek vagy lelép a világ elől. Ajánlja, hogy nélküle meg a törpe Maximus elől el ne merjen tűnni!
- Szeret téged, gondolom azért - próbált valami érvet előszedni, de tudta, hogy ez nem a nyerő lesz, így ennyiben hagyta is még sikerült a biciklikkel megérkezni mindenkinek és besorolni a férje által választott helyre. A séta kellemes, mikor az ember nem beérni akar valamit, ezt Lucus is így érezte és még nagyon ráncolta is az orrát, mikor a német szerint a kisfiukra akarja kenni a lassúságot. Szó sincs róla, de megnézné Maxi hogy sétálna a fiúval. Görccsel a derekában, ha a nő jól sejti.
- Ez a Mennyország kivetülése. De a külső nem minden - billegtette is a nő a fejét, ahogy már az automata előtt állva azt nézte, mi is van benne. Volt egy szép, frissnek tűnő, kék mázas, fehér szórással, amire a velük totyogó Liebhart csapkodta az üveget, így azt biztos választani kell, ő maga viszont csokival bevontat talált, amiről Maxi is tudja, hogy a nő alfa és omegája.
- A hajléktalanoknak sem akarok rosszat. És ez nem környezetszennyezés? - húzta el a társát a kérdésre, hogy az aprót kiturkálja. Lassan meglettek az eurók a többi valuta között és a nagyobbakat Jules kezébe adta, mutatva neki hova dobja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Abban a pillanatban, hogy kilép a férfi az ajtón, le is dermedek. Nagyon sok forgatókönyv leforgott már a fejemben, de egyiknek sem volt része az, hogy Mr Adonisz nyit ajtót, a létező legnagyobb nyugalommal és csak úgy néz rám, mintha rendesen számított volna rá, hogy jönni fogok.
- Te. Te itt - lépek egyet hátra és a házra mutatok teljesen elbizonytalanodva, mert hát, mikor legutóbb láttam nagyon nem itt volt és nem is értem, hogy mit keres itt, főleg akkor, mikor nekem itt lenne dolgom. Ez nem így működik!
A válasza leginkább nem válasz semmire, nagyon fel is idegesedem egy pillanatra megint, aztán megint lenyugszom, de csak azért, hogy még értetlenebb legyek, mint eddig voltam, pedig az sem semmi ember. Hu.
- Oh. Értem - állapítom meg, pedig... hát nem teljesen értem, csak azt tudom, hogy itt vagyunk, én is, ő is, mindenki is, az ÉN AUTÓM IS, amit aztán szépen megvett előlem valaki egy nagyon fasz húzással. Követem az embert gondolkodás nélkül, utána sétálva, hogy megnézzem, hova is indul olyan nagy hévvel.
- Az autó miatt? Igen. Határozottan igen. De mit keres ez itt? - Te mit keresel itt? Mi ez az egész? Egy nagyot fújtatok, de aztán felé fordulok, végigsimítva az arcán. Nem akartam dáma lenni. Ez nem neki szólt. - Szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa vagy. Kifordítod a világomat a sarkaiból, akár hagytam volna, akár nem, nem kérdeztél, csak megtetted. Azt akartad, hogy figyeljek rád, de nem is tudok másra és ez egyre több embernek nyilvánvaló a környezetemben. Még akkor is, ha én ezt egy szóval sem tettem egyértelművé, senki - még András -, előtt sem.
- De, valahogy úgy - bólintok pár nagyobbat, az arcodat figyelve, teljesen hajlítod a teremet, nem tudok másra koncentrálni, pedig érdekelnek a zajok, a kolléga, aki az ajtón kilépve köszön, de még csak azt sem tudom, hogy női vagy hímnemű egyedhez tartozott a hang.
Tudom, hogy viccelődsz velem, de hagyom, nem akadok ki vagy veszem magamra a dolgot, csak úszom az árral és bárgyú mosoly árnyékával az ajkamon hagyom, hogy sodorjanak az események.
- Bármikor, csak szólj, ha mentésre szorulsz, ez a szakterületem - nevetek fel jókedvűen, tetszik, hogy a segítségemre szorulsz és nem mindenben vagy az a nagyon önálló és mindent tudok nő. Még ha valahol imponál is a dolog. - Talán legközelebb? Majd megint rákérdezek.
A kezed fogva kalauzollak a kedvenc helyem felé, ahol finom pörkölésű a kávé, a színházasok pedig kedvezményt kapnak. Nem sok ott az ember, mert nem tévednek be csak úgy, de ha tudod, mit keresel, nem lehet eltéveszteni.
- És mi is a terved mára? Nem sietsz sehová, igaz? - Még az ajtót is kitárom neked, szélesre, hogy beinvitáljalak a kávéházba, ahonnét kellemesen illatos levegő száll kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor kipattant a fejemből az ötlet, nagyon jó ötletnek tűnt. Komolyan, repestem éjszaka, hogy mekkora jóság már, amiért ez eszembe jutott, és legalább a faluban lévőeket is megismerik, akik valamilyen egységet vezetnek a határokon belül. Sokan vannak, akik azt sem tudják például, hogy van virágboltunk, pedig van, és amikor elmegyek mellette az illatok becsábítanának a helyre, de félek, hogyha elviszek valamit egy kaktuszon kívül, az halálát leli nálam. A gyógy-, és fűszernövények más lapra tartoznak, azok nevelését belém kódolták, így velük nincs baj. Fejemet megrázva emelem pillantásomat Blankára, akinek a kezében már ott van a jegyzettömbje, türelmetlenül várja, hogy folytassam. Halkan felkuncogok, mert az ő jókedve és lelkesedése, valahogy rám is átragad, így talán újult erővel állhatok neki visszadobálni majd a cikkeket.
- Tetszik a lelkesedésed - mosolyodom el szélesen, ahogy visszafordulok Blanka felé kezemben egy halom papírral. Na, nem kell ijedezni, nem mind az övé, én is dolgozok ám majd vele, csak előbb kiosztom, kivel kellene az interjú. Az az igazság, hogy amikor neki álltam összeírni a neveket, akiket ismerhetnek az emberek a faluból, nem számítottam arra, hogy ilyen sok lesz. Gondoltam kis szabadidőmben megírom a cikkeket, és mindenki boldog lesz a csöpp újítástól. Na, ehhez képest, most van huszonnégy nevünk, és tartok attól, hogy ez a szám rohamosan nőni fog. Mélyet sóhajtva emelem pillantásomat Blankára, majd vissza a felsorolt nevekre. Tisztában vagyok azzal, hogy bárkivel megküzd a lány, nem is erről van szó, de az új polgármesterről például terjednek olyan hírek, hogy nem lesz az ember legjobb barátja azért, mert van egy ellenállhatatlan mosolya. Na akkor...
- Ha megfelel, akkor - húzom végig ujjam a listán. - Akkor a tied Ombozi Zlatan, auror, Mitzinger Bence, minisztériumi dolgozó, a belügyekkel foglalkozik tudtommal, Lewy Bojarski, tanár és kviddics-sztár, Jason Henry Payne, exterminátor, jelen volt az amazóniai tűzvésznél, erre mindenképpen térj majd ki, és Ophelia Carolina Brown, mindenhol tanár és a Romániai rezervátum megbecsült tagja - emelem fel tekintetem a lányra, majd mosolyogva folytatom. - Válassz egy nevet, kérlek, amit felírok, és következő hónapban várom a cikked arról az egy emberről. Minden hónapban egy, ha elfogytak a neveid, akkor szólsz és megnézzük ki maradt még. Azt kérdezel tőlük, amit szeretnél, nem szabom meg, a határ a csillagos ég, de a munkájukra mindenképpen térj ki, mit miért választottak, hogy kerültek arra az útra - sorolom boldogan Blankának és most, hogy végre elindultunk valamerre ezzel a sorozattal a lelkemről, mintha egy hatalmas szikla esett volna le. Boldogság van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Finoman oldalra biccentve fejem figyelem az alkotás előtt összegyűlt társaságot, zöld szemeim hol a festményre magára, hol a róla beszélőkre szegezem, megjegyzem vonásaik és mozdulataik, hogy később, amikor majd magukra maradnak, a megfelelő pillanatban mutatkozhassak be nekik. Aztán figyelmem a leszakadóra összpontosul, az előbbi jelenetből ítélve övék lehetnek a képek – nem sokkal később azt is felfogom, hogy nem véletlenül tart felém, s tekintetem egyetlen rezzenésében pásztázom végig a teremben összegyűlteket, mielőtt a megszólításra reagálva, felé fordulnék.
Arcomra kedves mosoly költözik, elismerő gesztussal emelem meg felé poharam, mielőtt aprót kortyolnék.
- Ki mondta, hogy elbújtam? – kissé felszegve állam fonom keresztbe balom mellkasomon, ujjaim a poharat tartó jobb kéz könyékhajlatában pihentetve meg. Félig visszanyitva a kiállítás anyaga felé, kezemmel szolid mozdulattal intek a kiállított festmény felé, mintegy csak jelezve, hogy miről fog szólni az elkövetkező magyarázat. – Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy túl közelről figyelni kész pazarlás, már, ha nem a festéstechnikára és ecsetkezelésre vagy kíváncsi.
Mutató- és középső ujjaim kissé eltartva az üvegtől, szolidan gesztikulálva magyarázok.
- Viszont, ha van időnk hátrálni pár lépést – ezzel utalva jelenlegi helyzetemre is – a látókörünk kitágul, és fogékonyabbá válunk a képek mögött meghúzódó történetre is. – a magyarázat végén újra felé fordulok, arcát fürkészve keresem vonásaiban az őszinte reakciók jellegzetes, egyéni nyomait. – Jelen esetben rád – teszem még hozzá. Bármilyen alkotásról is legyen szó, műfajtól, témától és személytől függetlenül, a valódi értéket a mögötte található szándék, a művész így kifejezett mondanivalója adja.
- Mióta festesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Arcomon mosoly ül miközben hallgatom a lányt. Felüdülés számomra mikor olyan emberrel sodor össze az élet, akinek van bármi lövése a festészetről, még akkor is, ha ő maga esetleg nem műveli azt. A lány mondandója alatt végig aprókat bólintok, ezzel jelezve, hogy teljes mértékben igaza van, egyetértek vele.
- Nem tudom, hogy ezt ki mondta neked, de teljes mértékben igaza van. Sok esetben, ha a festmény közelről esetleg csak sok apró foltnak, pöttynek tűnik, de távolról megnézed, akkor ki fog rajzolódni valami, valami teljesen felismerhető. Igaz, én csak ritkán használok ilyesféle technikát, de más ismerőseim munkáinál ez sokszor észrevehető. – sajnos ha festészetről van szó, akkor valami miatt dőlnek belőlem a szavak. Ez a szenvedélyem…
- Kérdésedre egyébként a válasz az, hogy kb. 8 éve. – felpillantok a plafonra és arcomon látszik, hogy töröm a fejem. – Igen, nagyjából 20 évesen kezdtem. Nagy hatással volt rám egy Caravaggio alkotás, és csak úgy hobbi szintjén kezdtem le pingálgatni. Mondjuk ha ismered az ő munkáit, akkor láthatod, hogy erőteljesen rányomta a bélyegét az én alkotásaimra is. – utolsó mondatomnál a festmények irányába mutatok, majd teljes testtel a lány felé fordulok.
- Na és neked mi a véleményed? Csak őszintén. – bal kezem nadrágom zsebébe süllyesztem kissé, majd oldalra biccentett fejjel figyelek rá. Azonban még mielőtt belekezdhetne a válaszába a galéria egyik dolgozója lép oda hozzám, majd a fülembe súg. Biccentek neki egyet, majd akarva akaratlanul egy széles mosoly kúszik arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszan kieresztve a levegőt forgatom meg szemeim, most én döntök úgy, hogy felesleges lenne visszabeszélni. Mindkettőnknek megvannak a maguk koncepciói és meghatározásai a látszatról, valamint a hozzá szükséges dolgokról. Különben is eltértünk már az eredeti tárgytól, amin, bárhogy is nézzük, nem fog változtatni egyik kifogás sem.
Aztán mégis megszólalok.
- Különben pedig ha egyedül szeretnék utazni, azt is megtenném – tekintetem szorosan egymással matató ujjaimra szegezem, a köröm melletti bőrt kezdem kaparni. Akármilyen határozottan is kezdődött a mondat, legalább olyan hamar csendesedett is el a végére. Nem szoktam róla túl sokat beszélni, főleg nem előtte vagy neki, de a tartós hangulatingadozások vezérelte tettek vagy gondolatok közel sem olyan szórakoztatóak, mint amennyire azt a pillanat átélése képes elhitetni – még velem is. Nem lehet előre látni, nem lehet előre érezni, egyszerűen csak így kelsz fel – minél hosszabb ideig tart egy mániás fázis, annál mélyebbre fog rántani a depresszió, és minél tovább tűnik minden nyugodtnak, jónak, szimplán csak normálisnak, annál jobban rettegsz napról napra, mikor fog ez átkattanni.
Halkan felkuncogva nézek fel rá, hüvelykujjammal simítok apró köröket kézfejére, egészen közel hajolva nyomok még egy, utolsó csókot vállára.
- Mert ellenállhatatlan vagyok – szituációtól függ, kinek, mikor és hogyan, persze, de Rubennek most nem kell aggódnia.
- Hmmmm, én is valahogy így gondoltam – szélesen vigyorodom el, ahogy beszéd közben rá-rápillantok, de arra is figyelek, hogy ne gázoljak bele senkibe ebben a nagy utolsó pillanatban kapkodó tömegben.
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálom a módját – sokat mondó mosolyt villantok felé, ujjam most tenyere belső élén játszadozik el, mintegy engesztelő gesztusként. Eddig senkinek nem volt alkalma panaszkodni miattam vagy utánam – különböző okokból, és soha nem véletlenül. – Mindig megtalálom – mosolyom újra szélesebbé válik, vállam az övének érintve, finoman lököm meg karját.
- Igen, én is valamire hasonlóra gondoltam, kezdetnek. Aztán ékszer- és likőrboltba is kell menni, és.. Meglátjuk mi lesz utána – elgondolkodva vonok egyet vállaimon. – Na de először csipke! – fellelkesülve húzom be az egyik bolt bejáratán, már keresgélni is kezdek. – A vörös és a fekete örök go-to, ezekkel biztosan nem lövünk mellé. Te mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos a délutáni programunk eléggé rövidre sikerült, ami valószínűleg Liának tudható be. Igazság szerint tökre megértem Myrat, hogy nem szeretett volna tovább ott maradni, így mikor feldobta a távozást, én azonnal bele is mentem. Miután a koritkat leadtuk és újra biztos talajon álltuk elsétáltunk a kocsimig, majd meg sem álltunk Budapestig, azon belül pedig a lakásomig. Mivel már nem először jár nálam Myra, így elég otthonosan közlekedik, mindenről tudja, hogy mi merre található.
- Kérsz valamit inni? – kérdem, miközben a kulcsaimat felakasztom a helyükre és a kabátomtól is megszabadulok. Az előszobában még leveszem a cipőmet, majd a konyha felé araszolok. A szekrényből kiveszem a megfelelő számú poharat – ennek függvénye, hogy Myra kért-e – majd töltök a szobahőmérsékletű Nesteaből. Nagyjából egy húzásra meg is iszom, majd a nappaliba lehuppanok a kanapéra.
– Na Myracska, mit szeretnél csinálni a nap további részében? Rendeljünk valami kaját, nézzünk filmet? Esetleg valami más? – kérdem, miközben zsebemből próbálom kivenni a mobilomat, amit ezután az asztalra helyezek. - Esetleg ebben a sorrendben? - mosolygok rá a lányra, majd egy gombnyomással teszek be egy kis zenét. Nem szeretem a csendet, kivéve mikor festek. Akkor mondjuk még a víz csepegését is lehet hallani, ha nem zárom el véletlenül teljesen a csapot. Akkor arra van szükségem. Az egyik szoba a műhelyem, ott kb. nincs egy szabad felület se, ahol ne lenne vagy egy kép a falnak támasztva, vagy valamilyen eszköz. Igaz az egész lakásban mindenhol megtalálhatóak annak nyomai, hogy festek. Azonban azt nem lehet elmondani róla, hogy kuplerájos lenne. Mindig makulátlanul tiszta és rendezett, ami miatt sok esetben megkaptam már egy bizonyos nem túl kedves jelzőt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert Keve azzal működik. Nem tudom, mióta ennyire gyerekcentrikus, de neki az összes kell egyszerre, nem elég egy-kettő-három, ha vinni akarja, akkor mindet! - fakadt ki a német, még széles mozdulatokkal kalimpált is, érzékeltetve a probléma súlyosságát. Ő nem vette észre ezt a változást fokozatosan, csak hogy Mikola egyszer csak úgy érezte, az élet értelme a család, a család meg csak négy plusz gyereknél kezdődik.
- Ja, én is őt, de ez nem kifogás! - ismételt tiltskozásba fogott a férfi, mert szerinte a szeretet nem mindenre indok, vagy kifogás, neki rendben volt az, hogy néha csak történnek dolgok, amire nem mondhatod azt, hogy azé teszem, me szeretlek. Le is parkolt a bringával az adott helyen, rátéve azért a biciklizárat, mert a modern társadalomban már soha nem lehetsz benne biztos, hogy nem köti el valaki a cangádat. Lucáék eközben nagy lelkesen próbálták meg utolérni az óriás termetű méregkeverőt, aki pár ugrással már a fánkosban is termett.
- Lehet, hogy tényleg csak kivetülés és tök Föld íze van - állapította meg, mire Julian csak értetlenül annyit kérdezett vissza "tökföld?". A német meg is ingatta a fejét, viszonylag kevés alkalommal evett tökföldet.
- Tehát akkor így is, úgy is megeszed, maximum vágsz hozzá egy grimaszt - jutott Liebhart konklúzióra, miközben elkezdte szórni az aprót a gépbe, felváltva Juliannal, majd ki is kérte a két fánkot a családjának, majd egy fehér mázas, eper töltelékeset saját magának is. És mivel a puding próbája az evés, nem sokkal később bele is harapott. Nem olyan volt, mint amit ő otthon, frissen süt, de nem is esett le egy sparos, állott péktermék szintjére. Viszonylag elégedett volt.
- Vélemény?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A környékhez képest nyüzsögnek, még ha csak azok is, akik a helyi erőnek mondhatóak, akkor is. Nem kedvelem ezt, nincs bajom az emberekkel, de nem szeretek nekik időt adni és figyelmet szentelni, ezt jobban élem arra korlátozni, ami tényleg érdekel, és kivételesen ilyen is van. Nem azt mondom hogy ritka, de jóideje az. Sokszor próbálkozom és még többször esem ugyan olyan hibákba. Külsőre elviszem én a nyolc és felet, de aztán agyban van egy kettes és még az utcám előtt repül a rossz számmal a kezében. Ha eljut valahova, az tuti egy minisztériumi bérlakás, aminek véletlen maradt nálam a kulcsa. A lakásomnál ennél jobban odafigyelek. De ebben sem vagyok sikeres. Ez miért fontos most? Mert nem megyek soha senki után. Erre itt vagyok.
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tényleg az. Nincs rá mód, hogy ezt meg lehessen előzni? - kérdeztem, mert nem hiszem, hogy ennyi szervezet, mint ami a bestiákkal foglalkozik, ne lenne képes valamit tenni azért, hogy megóvja a sárkányok bizonyos fajtáit a kihalástól.  Mert tényleg veszélyben volt rengeteg fajta állat, ez pedig nem minden esetben lenne szükséges, ha időben közbe lenne avatkozva. Gondolom.
- Oh, szóval ők így nem ülnek rajta, csak lángot okádnak rá. Jó, oké, így mondjuk érthető... - bólintottam párat, jelezve, hogy értem, bár gondolom, van olyan, hogy ez necces, mert mondjuk egy hibrid fajnál, lehet, hogy van olyan, hogy az ösztön miatt túl gyakran fújnak rá lángot, így majdnem megfőzve a tojást? Remélhetőleg nem.
Nagyon sok részletre kellett odafigyelniük ezekkel a hibridekkel, már csak az alapján is, amit az utóbbi percekben elmondott nekem, nem lehet egyszerű dolga, mikor élesben megy mindez. Én tuti nem tudnám ennyi felé osztani a figyelmemet.
- És ha nem jelentkezik senki? Akkor marad? Nincs gond a beilleszkedéssel, vagy itt így elzárva vannak egymástól a sárkányok? - tettem fel az újabb kérdéseimet, szerintem szerencsétlen lassan úgy érezhette magát, mint egy enciklopédia, akiből ki van kényszerítve, hogy minden egyes kérdésemre tudja a választ. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, csak tényleg érdekelt minden apró részlet, bármilyen hihetetlen is. Jól megnéztem a tojást, majd visszapillantottam a nőre.
- Logikus. Akkor onnantól alaposabban is szemügyre lehet venni. Mit csináltok a babasárkányokkal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindent? Engem is?
Nem teszi egyszerűvé a napom, mit ne mondjak. Rendesen annyit ráncolom ma az arcom, hogy még a végén el kéne gondolkozzak a botoxon! De mindig eszembe jut a szerencsés genetikám, hogy akkor sem lenne rá szükségem ha öregebb lennék, pont elég szép vagyok. És anyukám se néz ki többnek, mint 22, pedig. Nem illik megmondani a korát, így maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb bátyám idősebbnek néz ki mint anyukánk. A nagynéném is csinos és fiatalos, ez valami plusz boszorkányság lesz, tudom én. Szóval csak szépen mosolygok itt rá, mikor már a kezei rajtam vannak, nem a vicceit csavargatja keresztezve a mellkasára velük. Még mozgok is kicsit tekeregve, hogy szépen elhelyezkedjek de kicsit megzavar a viccein túl az allergia kérdésköre. Mindig érzem, hogy van még valami a dolgok mögött, és ilyenkor igazam is szokott lenni, de most nagyon leköt a saját nyomorom így nem mentem bele.
- De, pont olyan lelkes vagyok, mintha be kéne mennem mosogatni egy étterembe a friss manikűrömmel - forgattam is meg a szemeim ismét. Lassan annyit csinálom külön olimpiai tornaszámot kéne kapnom hozzá. Az aranyéremnek bérelt helye lenne. Az én megmozdulásomnak még hangja is van, nem csak esztétikai értéke.
- Sport - nevettem fel hangosan, azt hiszem még véletlenül olyan fura hang is kijött a számon amire csak még jobban kellett nevetnem. Jaj, ez fáj, Gabe fáj amit teszel. De szeretem. De fáj. - Milyen papírra gondolsz? Ehhez gondolom kell valami normális indok, nem? Nem értek hozzá, de én bárhol aláírom!
Eléggé elgondolkodtam, de be kell látnom, hogy nem értek ehhez, sosem volt közöm hozzá és még csak nem is érdeklődtem ezekről, így a papírok asztala nem elém való. Sajnos eddig terjedtem. Ellenben a táskával, aminél széles vigyorral állt meg a kezem a tarkója cirógatásában és kicsit a hajába túrva hajoltam közelebb. Előbb csak bele voltam hajolva az aurájába, majd előbb egy puszit adtam a szája sarkába, aztán rendesen megcsókoltam.
- Csak mond újra, hogy táskát veszünk és nem megyünk ma már sehova - nevettem is fel mielőtt teljesen a száján felejtettem volna magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem tudom - vallottam be el is nevetve magam, de kénytelen voltam egy rövid időre levenni róla a kezem és a szemeim is, még elhoztam azt a bizonyos dobozt, minek tudtam, hogy örülni fog. Nem igazán akartam semmit ettől a naptól annyira, mint a végén a nyugalmat így vagy úgy. Ki tudja ezzel melyikünket próbáltam volna megnyugtatni, de abban biztos vagyok, hogy rosszat nem akartam. A dátumokkal sem.
- Babydoll - néztem rá le kicsit szigorúbban. Nem azt kértem, hogy menjen egyedül be egy rakás kígyó közé, vagy éppen azt, hogy hívja meg az anyját. Ne essünk túlzásokba. Csak szerettem volna, ha ezt ő mondja meg. Az első fontos dátumunk véletlen volt, a másodiknak talán a karácsony előttit mondanám, az meg én voltam, teljesen. Itt az ideje megosztani ezt a feladatot úgy, mint az életünket. De szerettem volna, ha tudja, hogy ezt nem áttestálom, hanem inkább egyszerűen kérem és várok rá benne.
- A veszély tökre a középső nevem - tártam el a kezeim mielőtt még felfedtem volna a teljesen ehető, de csodásan glitteres süteményeket előtte. Volt többféle, és olyan kis méretűek, hogy egynél ne álljon meg az ember. Érti a hely a marketinget, és nem is hibáztatom őket érte. Kivettem egy egyszerűbb kéket magamnak, aztán figyeltem a nőt. Az üres kezemmel eltűrtem a haját mielőtt a vízre néztem volna, ahogy elővezettem mi az, ami ide hozott.
- Nézd, nem ezen van a hangsúly. Legyen az a hét, vagy tudod mit, az a hónap. Csak nincs olyan, ami miatt 30 egész napon át az én hibám - mutattam is magamra még a fél fánkkal a kezemben, hogy aztán nevetve egyem tovább. Nem a mai nap volt nekem a lényeg, csak egy időtáv. Érdekelt a kitartása, a jövőnk is. Ezzel kicsit már azt éreztem okunk van hinni, hogy itt leszünk egy év múlva, ha azért, hogy összevesszünk kicsit, azért. Az élettel jár és azt jelenti mellettem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valakinek azt is kell - nézek rá, mert be kell lássa, még nem olyan modern az itteni technika, hogy csak úgy magától kinyisson előttünk az ajtó. Jó lenne, de nem így működik, bármennyire is szeretném. Inkább hagyom, hogy a kezemre nyomja a fertőtlenítőt, jól szét is dörgölöm rajta, nekünk nem hiányzik egy pestis szless tbc szless szalmonella. Csak hogy mondjak egy pár példát.
- Milyen süti? - kérdezek issza, mert arról eddig nem volt szó. Bár ha egy kicsi eszük is van, akkor tuti van valami kristály témájú büfé, ahol ásvány alakú nassolnivalók vannak. - Majd felhívnak, én meg nem veszem fel.
Elég hamar lepakolunk, minden fölösleges cuccot, hála az égnek, így meg is szabadulok végre a fölösleges táskától és odaadom Stellának, hogy ne nekem kelljen cipelnem.
- De, de részletkérdés - emelem meg a kezem és legyintek, hogy eddig elcipeltem, azon nem múlott a dolog.  Hagyom, hogy lesmaccantson, nem tiltakozom, pedig megtehetném, mert fúúúj, nyilvánosan vagyunk, de nem vagyok olyan faszi. Engem nem érdekel. - Na, ne borulj ki, tudod, hogy annak sosincs jó vége.
Még a fejem is megrázom, mert ő is tudja, hogy mikor valamin felbassza magát, az nem egy perc alatt múlik el.
- Hú ez sokféle cucc. Te mit akarsz megnézni először? Öh, nem tudom, borostyánt, meg ilyn alap dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ezek a jótékonysági események puszta rongyrázások. Rengeteg pénzt emésztenek fel, főleg ha egy olyan kihalófélben lévő faluról van szó, mint Kunszenila. Persze maga az indíttatás, a motiváció rendkívül pozitív és értékelendő, elvégre igazán nemes a cél, melyet kitűztek. Mégis, Konrád gyakorta viseltetik szkeptikusan az ilyen és ehhez hasonló összejövetelek alkalmával. Édesanyja rendezvényein persze minden alkalommal megjelenik, mindenkihez akad pár kedves szava, hosszabb pillantások, bizalmas kézfogások és érdekes információk helye ez. Éppen ezért, ezt a kora délutáni programot sem hanyagolja el, bár most, hogy Bogolyfalva polgármestere lett és megkapta a saját kis játszóterét, már egészen másképp áll mindenhez. Kevesebb ideje lett, több figyelmet igényel egy komplett falu - ami már inkább szinte város - vezetése, mint mondjuk néhány hivatali beosztotté. Emberek jóléte és élete függ tőle, a tervezett programokat pedig úgy kell végrehajtania, hogy minél több pénz elsikkasztásával minél nagyobb javakat hozzon létre a közjó érdekében. Ez megnyilvánulhat programokban, fejlesztésekben, netán konkrét várossá alakulásban, ez irányú terveit azonban még nem prezentálta a Tanács tagjai előtt. Csak szép sorban mindent.
Megigazítja tökéletesen kötött nyakkendőjét, karján ékeskedő órájára pillant, majd még egyszer, utoljára végighúzza ujjait szőke tincsein. A megjelenése, csak úgy, mint mindig, most is tökéletes. Amikor megérkezik, akkor már jó néhány vendég lézeng a helyszínen: egy különleges sátrat húztak itt fel, melyet tértágító bűbájjal varázsoltak még nagyobbá. Ma estére várható a varázsvilág krémje, a leggazdagabb és legbefolyásosabb családok fejei teszik majd tiszteletüket. Ha másért nem, hát azért mindenképp érdemes ellátogatniuk, hogy lássák a Daróczy-k és Payne-ek közös gyermekét. Ez az esemény ugyanis a két család első, közösen szervezett alkalma, amikor egy jobb, nemesebb célért gyűjtenek, illetve várnak befektetőket. Kunszenila felemelkedése persze hiú ábránd, de talán a betelepülők fellendíthetik némileg a falu életét.
Amikor megérkezik, először édesanyját köszönti, hagyja, hogy a nő apró csókot leheljen arcára és megsimítsa karját. Amikor megdicséri, milyen elegáns, ő is hasonlóképp tesz, káprázatosnak nevezi anyja megjelenését, miközben arcán megnyerő mosollyal pillant körbe a másodperc egyetlen része alatt, vajon hányan lehettek ennek fültanúi. A büszke anya és az ambiciózus, karrierista fiú. Milyen idilli. Ezután minden vendéget maga is köszönt, hiszen az egyik házigazda gyermekeként valahol kötelessége is megtenni a szokásos köröket, az illem ezt diktálja. A hölgyeknek nem átall egy-egy bókot elejteni, azonban sohasem mondja kétszer ugyanazt, személyre szabja minden kedves szavát. Mikor már majdnem végig érne a soron, odalép hozzá anyja és a Payne család feje, hogy bemutassanak neki egy szőke leányzót. A drága kicsi Catherine nem is olyan kicsi, mint amilyennek anyja lefestette, s most, hogy házassága felbomlóban van Denis Brightmore-ral, úgy tűnik szívesen megkörnyékeznének vele egy szintén nemesi vérű, előkelő pozícióban lévő férj jelöltet. De túl fiatal még ő Konrádhoz.
- Örvendek a találkozásnak Catherine, édesanyám már sokat mesélt rólad - amikor kiemeli szülőjét, akkor egy pillanatra a nőre sandít, ezzel is megadva a kellő tiszteletet. Hiába, egy párás szemű felmenő mindig jól jön az ember megítélésénél. Eközben, bár tegezi a lányt, láthatóan tekintettel van arra, hogy egy Payne lányával beszél, annak a Payne-nek a lányával, aki történetesen ott áll mellette. Jó benyomás, mindenkire. Ha kettesben maradnak, majd kicsit oldja a hangulatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Apró réssé húzta össze a száját. Mindig elfelejti, hogy nem mindenki annyira közvetlen, mint ő. Pedig Gerda a barátja, és ha másból nem is, az ő barátsága által igazán megtanulhatta volna kezelni ezeket. Persze amikor a tanodában volt, akkor fel sem merült benne.
- Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen - kért elnézést, és amint megbizonyosodott róla, hogy a lány képes megállni a saját lábán, és nem fog azonnal elájulni, el is engedte.
- Jajj nem - tiltakozott azonnal hevesen. - Én nem olyan vagyok, van barátnőm - nézett rosszallóan a nőre. - Csak a legtöbb emberrel ellentétben én mosolygok rá, és meghallgatom, ha szeretné. - Sosem tartotta magát egy nagy Adonisznak, erre most jönnek itt a kétes értelmű vádak. Pedig tényleg csak annyit csinált, hogy a barátja volt a nőnek, ha már másra nem támaszkodhatott. Szimplán csak figyelt azokra, akik között járt-kelt.
Aztán előkutatta a képet. Még mindig bizalmatlanul hallgatta Zalán az állítását, de amint a szeme elé került a bizonyíték, már mindent elhitt volna a nőnek. - Ohh.... - nevettett a férfin. Nem is nevett, csak csodálkozott. Hirtelen úgy érezte, mintha hatalmas súly jött volna le a mellkasáról. - Hát tényleg van szíve az öregnek - csóválta a fejét. Megtelt élettel, és olyan huncut mosollyal nézett a nőre, mint még senkire. - Kaphatok belőle egy másolatot? Bevinném az akadémiára. - Biztos volt benne, hogy Mina nemleges választ fog adni, de már a kérdés is megérte.
- Na jó, akkor derítsük ki utad. Irány a lift! - tette ki kezét a férfi, hogy előre engedje a hölgyet. Ezek után már érezte, hogy képes az apjával is szembeszállni ezért. - A jobboldaliba menj majd kérlek - tette még hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hogy mikor lettem én apa kicsi lány? Nem tudom. Volt időszak, amikor az voltam, aztán hirtelen már nem voltam, most meg megint egy csapásra azzá váltam. Sokáig nem értettem, hogy miért éppen én, de amikor egy csodálatos, valóban gyönyörű, fehér ruhába akartak bújtatni, akkor megértettem, hogy éppen próbálják eladni, hogy szűzies gyermek vagyok, aki éppen élete szerelmét keresni. De hát ez nagyon nem igaz, ha az ujjamon lévő gyűrű és a vezetéknevem ne lenne elég utalás arra, hogy férjnél vagyok.
Azonban, ahogy én, úgy apa is tudja, hogy el fog jönni a március, melynek végén, ha tetszik, ha nem, Denis és én más-más irányba indulunk. Ami azt illeti, ő a költözéssel határozottan kinyilatkoztatta, hogy válna, éppen, amikor felhoztam volna neki, hogy mi lenne, ha nem tennénk. Végül nem hoztam fel neki, és nem mondtam semmit, csak, mint mindig, most is, elrejtettem elmém arany kis ládikójába a vágyat. Anno azért kezdtem el az okklumenciát, hogy Denist védjem a minisztérium emberei előtt, most pedig azért gyakorolok kitartó szorgalommal, hogy magamat rejtsem el. Nincs még egy olyan alkalom, hogy én előtte ebben a témában könyörgök, hátha máshogy gondol rám. Hátha marad.
Ezért is jöttem ma el, vörösre festett hajam leomló hullámokban keretezi az arcom. Olyan sötét vörös, hogy helyenként már barnának látszik, de nem baj, mert ez csodálatosan kiemeli a ruhát, ami rózsaszín. A fűzős betét benne kicsit meglepett, így amúgy se kis melleimet még nagyobbnak engedi mutatni, kissé talán túlzottan is rákoncentrál a lányokra, de nem baj, apa boldog. Vadászónak tűnök benne, mégis roppantmód ártatlannak. Köszönjük a műszempilla feltalálójának, hogy bambivá varázsolhattam magam ma este is.
- Konrád. Illetve, polgármester úr, örülök, hogy személyesen is megismerhettem, végre.
És igen, tudom, hogy mi folyik itt, hiszen a szüleink is itt állnak mellettünk, és komolyan mondom, valahol mókás és kínos is ez, mintha nem menne nekünk egyedül is, vagy, mintha én lennék számára az ideális feleség. Nos, nem hiszem, de mindenesetre mókás. Poldármesterné lehetnék. Bogolyfalva first lady-je. Hát, minden móka egy ideig.
- Éppen azt mondtam édesapámnak, hogy megtekinteném az falut. Volna kedve esetleg elkísérni egy rövid sétára?
Mivel Kunszenilla mondjuk ki, a halálán van, és ez a sok ember hirtelen azt hiszi, hogy meg lehet ezt oldani. De vajon tényleg? Érdekes ötlet. Azonban, valahogy a férfi érdekesebb, a tekintete, mintha képes lenne pirulásig nézni. De még állom a sarat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kell sokat várnom és Myra is megérkezik a kanapéra hozzám. Mikor hozzám bújik akkor egyik karommal átkarolom őt, így húzva magamhoz. Arcomra mosoly szökik, mikor megérzem az apró puszikat, melyek szépen elvándorolnak ajkamig. Gyengéden csókolom meg a lány, kicsit el is nyújtom a pillanatot, mert miért ne. Van egy olyan énem, aki szereti ezeket a perceket kiélvezni, megélni és olykor gerjeszteni. Emellett semmi jónak nem vagyok elrontja! Mikor a leghizlalóbb ennivalót kéri vacsorára, felnevetek.
- Akkor te leszel felül… –kacsintok rá, mosolyom pedig továbbra is ott virít arcomon. - Mit szólnál akkor hamburgerhez? kérdem, majd szabad kezemmel a telefonom kezdem nyomkodni. Szélsebesen nyitom meg a Netpincér applikációt, majd keresgélésbe fogok, de közben figyelek Myrara is.
- Tetszett? Részemről folytathatjuk… nekem az egyik kedvencem. Na és hamarosan jön az újabb rész! – szemem csillog, akár egy kisfiúé, mivel a jegyek már meg is vannak a premier előtti vetítésre, természetesen a VIP terembe. Myra kibontakozik ölelésemből, majd arrébb áll. Szemem sarkából látom, hogy kisebb táncolásba kezd, amire felpillantok a telefonról.
- Nem. De ezen könnyen és gyorsan tudunk segíteni. – közlöm vele és rendesen felülök, majd mikor a lány közelebb ér egy gyors mozdulattal húzom oda ölembe. - Mosolyogj! – és már kattan is a telefonom, amit ezután a kanapéra dobok. Mivel Myra nem egy túl nehéz leányzó, így könnyen pakolgatom, ahogy éppen kedvem szottyan, most pedig úgy szottyant, hogy velem szembe kerüljön az ölembe. Haját hátradobom, majd apró csókokkal kezdem bombázni nyakát.
- Mi lenne ha a vacsi előtt mozognánk le a kalóriákat, hogy legyen mit pótolni? –duruzsolom fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mindig értem a bohócokat, előadókat, bűvészeket, bármelyiket. Vannak nagyon betegek, akiken rendesen látod, hogy valami nem oké velük és csak össze akarnak fogdozni. Nekem ritkán volt dolgom ilyenekkel, de akkor nagyon betegek voltak, az egyik pl a VIP-ben érezte teljes jogának, hogy a szoknyám alá nyúljon.
Nem csak én vagyok kiakadva, már láttam Stellán is látom, hogy kezdi összerakni a képet, hogyan is lehetett, hogy két nő között sikerült összehoznom egy gyereket. Mert nem szeplőtlen fogantatás volt, ebben biztos vagyok, ehhez nem éltem elég szent életmódot, akárhogy is nézem.
- Ühm. Akkoriban nem figyeltem kb semmire, csak hogy legyen egy jó estém - vonom meg a vállamat, akkoriban nem is tűnt ez gondnak, csak akkor akartam változtatni, mikor kiderült a baba. De akkor már azt hiszem, hogy el voltam ezzel késve, egyszerűen nem úgy alakult semmi, ahogy én azt terveztem. És ez még most is rendesen fáj, szinte szaggat odabent.
A kérdésre csak megrázom a fejemet, az arcom a kezeimbe temetve, ahogy érzem, hogy felszakad a torkomból a sírás.
- Nem. Dehogy. Úgysem értenék meg, nekem nem kell az ítélkezés, épp eléggé... utálom magam miatta. - Mert nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Stella átölel, én meg csak a vállának vetem magam, megölelve, de figyelek, minden mozdulatra, nem akarom bántani. Egyszerűen fáj. - Nem mertem elmondani. Senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Nem vagyok egy lelkizős típus, ha engem szétvet az ideg, akkor az rám van írva negyvenes betűmérettel, és nem kérdeznek. Jól is teszik, részben ezt érzem, másfelől aki megteheti, az fog, csak kivár. Most is ez zajlott, de nem beszélni volt kedvem, hanem válaszokat kapni. Basztam már el életemben sok mindent, és még ha adtam is a hülyét, tudtam miben léptem át a határt. De most? Nem. Fogalmam sem volt. Reggel minden a legnagyobb rendben, este meg a semmi várt. Aztán teltek a napok, én mostanra pedig ugyan azt éreztem, mint évekig. Mintha kergetnék valamit, mai lehet már nincs. Duplora figyeltem, de rágyújtani nem volt időm mert megfagytunk aztán ő megiramodott.
- Túl ügyes - már persze Duplo. A zsebembe visszamélyedt minden a hang hallatán, egyszerre voltam boldog és azt hiszem kétségbeesett is. És ezek helyett mit tettem? Megkérdeztem hogy van, mint akit semmi nem gátol vagy érdekel. De nem így volt, egyszerűen görcsben voltam és tejesen befeszülve ahogy elhúzva válaszolni kezdett. A szemem végig az arcát figyelte. A szemét, az ajka mozgását, a homlokán vagy az arcán görbülő ráncokat. Semmit nem tudtam még, csak azt, hogy láttam rajta valami rosszat, amit talán még egyszer sem eddig.
- Jól vagyunk, kicsit szétszórtan - simogattam meg a kutyát, aztán nem számítottam rá. Semmire, azt hittem állunk kínosan és majd lesz valahogy, de közelebb jött, én meg mint Bence, aki em ért hozzá álltam az ölelést nem tudva kezelni. Aztán átölelve jött ki egy mély sóhaj a fejem az övére hajtva ahogy megszorítottam.
- Ne csináld ezt többet. Bármi történt, ennyit nem ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Lehet, hogy nem - nyalom végig az állát, aztán elnevetem magamat a dolgon, hagyom, hogy elkényelmesedjen. Nem vagyok olyan fajta, aki folyton benne van az arcban... ja de. Azt hiszem, hogy az emberek tudják, hogy én nem vagyok egyszerű szülés, ha valakihez elkezdek kötődni.
- Nem hát, mer elmondtad van mit várni - mutatok rá  mutatóujjammal, hogy ez nagyon nem az én hibám, arról nem tehetek, hogy ő semmiről nem képes tartani a száját, főleg nem, mikor rólam van szó. Mert akármit is mondanak az újságok, meg az undorító, toxikus rajongók, attól még ő az én szupersztárom, én meg az ő kedvenc groupieja.
Nagy fortyogva és duzzogva, de hajlandó vagyok rá, hogy elforduljak oldalra, hogy ne panaszkodhasson nekem, hogy nem vagyok elég beszélgetésbarát. Pedig nekem tökre kényelmes volt úgy is.
- Nem? - kérdeztem megforgatva a szemeimet, de azért megszorítom a karkötőm, hogy le ne essen, nem akarom, hogy bármit ne értsek azért, mert buta vagyok, vagyis hát nem teljesen okos az adott nyelven, amin éppen kommunikálni szeretne velem. Muszáj viccel oldanom a helyzeten, de a csúnya nézés láttán menten becsuktam inkább a szemeimet, jól össze is szorítva is őket, hogy ne lehessen rám egy rossz szava sem, én nem akarok a sarokba térdelni.
- Na! - vágok oda a vállára, mert apukám laza ember, nagyon nevet is mindenen, de én nem mindig veszem jó néven a dolgot. Tartom a tenyerem, amibe valami pici és elég hideg kötött ki. Ráncolom is a szemöldököm, de még mindig csukott szemmel, miközben a nyelvem végigcsúszik az ajkamon. Uhcukros.
- Hm. Valami kerek. Az a... nem tudom. Fém. Nyomja a tenyerem, őszintén. Karika. Gyűrű? - teszem fel tanácstalanul a kérdést. Minek van ilyen Igornál? Hol van róla a kulcs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megfagyok egy pillanatra, ahogy megérzem Duplot, a karmait, ahogy dögönyöz a mancsaival a farmeren keresztül, teljes extázisban. Szeretem a vizslát, annyira csoda szép és szeretetteljes. Mint a gazdája, akivel úgy bántam, mint valami aljas kurva.
- Épp eléggé az. Ugye nagyfiú? - fejtem le a mancsát a csípőmről, mire csak visszatolja a fejét a kezem alá. Még ha nem is elégedett a helyzettel, azért lepattan és hagyja, hogy kibontakozzam az ölelésünkből. Szeretem, ő is nagyon hiányzott, nem csak nekem, de Marleynak is. Érzem, hogy figyel engem, fel is akarok pillantani rá, de nem merek, csak figyelem a csodakutyát, aki hatalmas szemeket mereszt rám, csak boldog a ténytől, hogy újra itt vagyok.
Kicsit szétszórtan. Miattam. Nem teszi hozzá, de tudom, hogy beleszartam az életébe és ez bánt. Nem is akarom soha többet megtenni, helyette csak a karjai közé vetem magam, amivel ő nem igazán tud mit tenni. Rázkódom a karjai között, ahogy egyre görcsösebben ölelem, még épp időben kapva észhez, hogy ne legyen túl erős az a szorítás.
- Úgy sajnálom, B. Nem akartalak bántani. Csak... annyira egyedül voltam... és túl sok időm volt gondolkozni olyanokon, amin... soha nem akartam. De ígérem, megváltozom, csak... csak hadd magyarázzam meg! Nem itt - törlöm meg a szemeim, mielőtt elhajolok, hogy végigsimítsak párszor a mellkasán. Nem vettem le a gyűrűt, nem akartam elveszíteni őt sem, csak idő és távolság kellett, hogy feldolgozzam a saját szarságaim. És Stella. Ha vele nem beszélek, nagy esély van rá, hogy talán vissza sem jövök, csak belefulladok a ginbe és a bűntudatba. - Jártam a lakásnál, de nem volt otthon senki, gondoltam... lehet, hogy nem akarsz látni, vagy... nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szívesen beszélek a részvényes időszakomról, annyira nem voltam oda érte. Érzelmileg sivárrá és nagyon pesszimistává tett, meg persze gazdaggá. Ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire érte meg az egész, mert nagyon taccsra tett idegileg. Legalábbis, a papírjaimban ez áll, akárhogy is nézem.
- Isten adta tehetség - állapítottam meg, nem minden ember képes egyszerre bókolni és vérig sérteni, ez pedig így van rendjén, szerintem örüljünk neki, hogy nem történik ez napi szinten.
- Is? Mindkettőben elég otthonosan mozgok - közöltem rezzenéstelen arccal, de érezhető volt a hangszínemen, hogy nem mondom teljesen komolyan. Bár tény, ha árkinek van a pokolban helye, akkor az egészen biztosan én voltam. Láttam rajta, hogy nem akar túl sokáig itt maradni.
- Biztosan nem. Egy lovas sosem lesz akkora összhangban a lovával, ha más gondozza, mint az, aki saját maga - ráztam meg a fejemet, mert ismertem már magam, a dinamikám Admirallal, Edleréket, Lindemannt a németeknél, ők mind nagyon értették a dolguk.
- Valóban nem - ingattam meg a fejemet, aztán csak megvártam míg aláírta a szerződést, aztán a belső zsebembe csúsztattam a tollat és el is tettem a dolgokat. - Egy kalappal, Wallace.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak az embernek olyan napjai, mikor ténylegesen akar segítőkész és produktív lenni, míg másokon nem. Nekem ez utóbbiból lényegesen több volt, mint egy átlag embernek, de az emberek nagy része nem szokta felróni, mert fél tőlem, vagy csak egyszerűen a bőrét mentené, nem tudom.
Rá is bólintottam, hogy én csak a nevem adom hozzá, a felelősségek nagy része nem engem testál, hála az égnek, nem tudom, hogy kinek van hozzá elég ideje, hogy még egy kaszinóért is feleljen.
A nőn látszott, hogy szorong, rendesen izgul az interjú miatt, nem tudom, ezt mennyire tekinthetjük professzionális viselkedésnek, de nem akartam az arcába vágni, helyette csak a kávémba kortyoltam elgondolkozva.
- Őszintén? Nem. Nincs benne annyi pénzem, hogy azt a vállalat tényleg megszenvedje. Anno, még évekkel ezelőtt mikor a tőzsdén buktunk több, mint 60 milliót, arra azt mondom, akkor még durva bukás volt. A média is felkapta. Ez? Aprópénz. - Nagyképűnek hangzik, az arcomon is talán ez látszik, de teljes komolysággal állíthatom, hogy jelen pillanatban, ha a Fortuna hirtelen le is égne, még akkor is úgy állnék anyagilag, hogy csak vonnék egyet a vállamon.
- Inkább megérzésnek mondanám. Eleonore egy karizmatikus nő, elég meggyőző tud lenni, ha akar. Ő felvázolt nekem egy elképzelést, én pedig úgy éreztem, ebből még lehet valami. A lovaim, a versenyzőim is így választom a Bremzay ambassador programba, ez afféle hóbort. Talán rizikós is - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé. Aztán megfogtam a cigaretta tárcám, meg a gyufámat és a száma biggyesztettem az épp égő szálat. - Képzeld el, hogy van egy rohadtnagy rakás pénzed. És egyre csak gyűlik. Valamit muszáj vele kezdeni... akad egy lehetőség, hogy egy részét felteszed, azzal a sansszal, hogy van mindet elbukod, vagy a sokszorosa jön vissza. Ez a rész akkora, hogy önmagában a vállalat nem kezdene vele semmit, viszont egy másiknak jól jönne. Nem lépnéd meg?
A mondandóm alatt modelleztem, hogy is alakul a tőke, előbb egybe toltam a tárcát, meg a dobozt, időnként elmozdítottam a skatulyát, végül kitoltam, így majdnem kétszer akkora helyet foglalt.