Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Őszintén szólva ezer éve nem koriztam úgy normálisan. Az ilyesféle kikapcsolódásaim vagy a barátokkal való „iszogatásba” fulladt, vagy pedig kisebb-nagyobb lánycsapatok rohamoztak meg. Annyira nem rajongok az olyan helyekért, ahol rengetegen fordulnak meg nap, mint nap. Most is miközben Myrara próbálok figyelni és vigyázni, azért csak pislogok hol jobbra, hol balra. Szerencsére elég jó napot fogtunk ki, mivel kevesen vannak a pályán és mellette is. Mikor Myra közli, hogy nem feltétlen élvezi a dolgot elmosolyodom.
- Nyugi, menni fog ez csak gyakorlás kérdése. Egy kviddicsesen csak nem fog kifogni egy kis jég?! – próbálom biztatni, bár nem tudom, mekkora sikerrel. Azonban ekkor érzem, hogy valaki megkocogtatja vállamat. Egy szemforgatás után fordulok csak meg, de közben végig fogom a lányt. Egy dühös arc fogad, melyhez egy hosszú szőke hajzuhatag és nagy barna szemek társulnak. Lia. Lia, akit én eléggé elfelejtettem felhívni a kis közös esténk után, ami már több hónapja volt. Meg sem kell szólalnom, ugyanis belőle dőlnek a szavak, amik igazából jogosak is. Kínomban a szabad kezemmel tarkómat kezdem vakargatni, tekintetem pedig Lia és Myra közt vándorol. Myrat elengedem egy kis időre, majd Lia felé nyúlok és megölelem. Egy rövidke monológot suttogok fülébe, amit csak ő hall, majd mikor eltávolodunk a lány már mosolyog, végül elköszön és távozik.
- Bocsánat! – nézek Myrara, majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek felé. Kezemet nyújtom felé újra. – Mi lenne, ha erre innánk egyet? – kérdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha ezért annyi centet kapna lassan, amennyire valaki kimondja... Nem mintha kellene hova fohászkodnia, ebben is bőrülés pihen, légkondi, minden extra, mégsem kényelmes. Egyikőjüknek sem, csak most ő a hangosabb. Mindig kell valami, mert a monotonitás untató és abból sosem sül ki jó, ha ő unatkozik. De úgy, nagyon. Végül mégsem zenét lök be, saját magát, bár lehet a másik szerint inkább ne tenné, hogy a „hisztisebb” felét veszi elő és megint semmi nem jó. Mert nem jó, ez tudott, mégis lehet a kedvére járni, csak engedjék már. Mint valami póráz, ez a visszafogás az egész csillogásban, persze, jobb, mintha tényleg valami falusi mivoltát kellene élnie, már belegondolva is a hideg rázza, vannak szintek, amiket nem akar meglépni, ha már hosszabb távra van gondolva. Mert pár óra még mulattató, több naptól pedig már-már megkockáztatja, talán sírva is fakadna.
- A maradás a lényeg. Meg, hogy pont itt. Reméltem, hogy a Kajmán-szigetek ötletét legalább kétszer átgondolja bárki is – sóhajt egy nagyot, gonddal telit, neki is jobban állna, mindenkinek, még ha nem oly' praktikus. Még a kényelemért is szenvedni kell lassan, hova jutottak, komolyan?
De legalább valaki ennek is örül. Mondhatná, hogy ez megmelengeti a lelkét, mint másoknak a gyerek gondtalan mosolya, az ő mellkasa viszont mindig is rideg, az viszont mégis jobb, mintha kihozná a nem kedves felét – ha lehet finoman fogalmazni – és megmarad ez a rettentő béke. Egyebek iránt minden családba kell egy örök elégetlenkedő és ezt örömmel, minden gond nélkül vállalja a mai napig is.
- Egy pillanatra de. Tele a pláza, biztos akadnának hamar barátaid – erre már azért ő is vigyorog, hiszen valljuk be, így is, hogy mellette lépked, lesz majd aki azért igazítja az övéikhez a lépéseit, hogy legalább ennyiben is a közelében lehessen. Magára nem gondol, az, hogy márkás darabok, drága óra és minden mutatkozik, a kis csitrikben, aranyásókban már rögtön élő és betonbiztos szimpátiát vált ki. Úgy tudja, erre elég az Apple egyik boltja előtt elkiáltani magát, hogy kedve lenne X-et venne valakinek, már rögtön minden ujjára akadna. Hmm.
- Utálom ezt a hízelgést, mert túl jól áll – tartja el a bagót és már-már kellemesen mormog a cirógatásra, a homlokára csókol végül lágyan és hát tessék, akkor kísér, csak előbb a bagó.
- Senki ajándékával nem vagy kész? Akkor ez kurva hosszú nap lesz – nyög egyet fájdalmasan szinte, mert hát... vannak páran és a legjobbat mindig keresni kell. Még mindig áldja az eszét, hogy kész. Trükkösen, de kész. Erre tessék, mégsem ússza meg.
- Uhh. Én is? Ez már elég indok, hogy jó legyek – pöcköli el a csikket, majd követi, előre engedi, mikor a parkolóból befelé jutva lépik át a küszöböt, odabent pedig a csőcselék és a pénzköltési lehetőség garmada fogadja. De erre röhögnie kell.
- Még ez is ótvaros, végem... - mert tény, ha ez nekik nagy, akkor vannak bajok a térbeli ismeretekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az a baj veled, Ruben, hogy túl sok pénzed volt gyerekkorodban - teátrálisan felszusszanva fordítom felé fejem. Tekintetem bebarangolja az útra szegeződő arcát, a szám szegletébe költöző mosoly apró gödrében pedig megmutatkozik a csöppet sem nosztalgikus gondolat, miszerint aligha változott valamit amióta iskolába jártunk - ellenben minden mással.
Változnak a szerepek, nem igaz?
Visszadőlök a kényelmes támlánák, ujjaimmal halkan kopogva a kemény, szintetikus anyagon eresztem is tovább a témát.
- Barátaim - hozzá képest valamivel kevesebb negédességgel a hangomban ismétlem meg szavait. Arcizmaim apró zsigerekben változnak, a kifejezés marad, annak másodlagos hangulata viszont határozottan azt sugallja: nincs kedvem játszani. Nem viselem túl jól, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretném - ez alól nem kap felmentést még az ő kívánsága sem, azt pedig nem akarhatjuk, hogy elveszítsem a türelmem. Felesleges lenne gyerekes fenyegetésekbe folyni, nem illene hozzám és különben is csak az figyelmeztet, akit a tisztelet csírája sem övez.
A kis milliő viszont szerencsére nem is tart pár pillanatnál tovább. Ruben jó fiú, tisztában van azzal, meddig terjedhetnek ki a csipkelődő megszólalásai és mikor jobb befognia a száját, ezért is szeretek vele lenni. Senkinek nincs ideje arra, hogy valakit emlékeztessen... akármire. Mi ennél egyszerűbben intézzük a dolgokat.
- Még szerencse, hogy eszed ágában sincs ellenállni - az alaphangszínemnél valamivel mélyebb, ám kétség kívül jókedvű kuncogással bújok egy fél szemrebbenéssel tovább, majd állok is tovább, magam után húzva őt is.
- Nem értem a problémát, egész nap velem lehetsz - félig hátrafordulva pillantok rá, kérdőn megemelem szemöldököm. - Vagy akad ezzel valami baj?
Mindkettőnk érdekében reméljük, hogy nem.
- És ahhoz is elég, hogy ne elégedetlenkedj folyamatosan?
Felszusszanva torpanok meg egy pillanatra, majd ahogy döntök, melyik oldalt szeretném legelőször betámadni, már indulok is tovább. Még jó, hogy itt van ő is, az aurájának köszönhetően esélyesen mindenki szándékosan fog kikerülni minket, és akkor ezzel skippeltük is a megtaposás meg lökdösődés adta veszélyeket.
- Ez egy olyan ország, ahol egy város létezik, ez, és minden más vidék... Mit vártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És ki lenne a nagy Ő? - tekintetemben kíváncsiság csillan, mert bár rohadtul nem értek az autókhoz, de azért ha valami szép és tetszik a szememnek, akkor nyilván nem fogom azt mondani, hogy eh. Hülye leszek! Főleg, ha régebbi modellről van szó, mert azért egy veterán RX-7-es Mazdára nem mondanak sokan nemet. Tudjátok az az autó, aminek a fényszóróját, mint egy kis szörnyecskének fel lehet nyitni, amikor használatba kerül. Hát mennyire haláli már! És tényleg jól esik nézni is.
- Teljesen el tudnálak képzelni Villám McQueenben csücsülni, mint valami hatalmas mágnás - kuncogok egy halkat az elképzelt képre. Egy ilyen magas férfi egy sportautóban? Rendben, McQueenről beszélünk, aki ugye amúgy nem létezik, de nagyon vicces a látvány, ahogy lelki szemeim elé kerül a kép. Ármin szinte lerázná magáról az autót, nem kiszállna belőle.
- Engem apám tett pozitív emberré - nevetek fel vele halkan. - Nem mondom, hogy megköszönöm neki, de talán egy kis hálát azért érzek - tény, nem úgy, ahogy az emberek legtöbbje gondolná. Nem azért állok úgy a dolgokhoz, mert apám olyan sok mindenben támogatott volna, esetleg olyan pozitívan szemlélte volt a világot, hanem mert eldöntöttem, ahogy szépen lassan, de határozottan épült le, hogy én nem leszek ilyen. Nem hagyhatom, hogy felemésszen  a gyász, amit anyám hagyott maga után. Apám ezt az alkohollal intézte el, én pedig már gyerekként is tudtam, hogy nem fogom magam hagyni, hogy az akkori pozitív énemet felfalja valami mocskos és undorító. Így lettem én, én.
A pulcsi a férfi elé kerül, ami nem esik le a dzsuvás földre, mert elkapja. Mélyet szusszanok, és kitör belőlem a nevetés a kérdésre. - Ez a női osztályon volt, szóval elméletileg női, de kezdek ebben meginogni, ha ennyire passzol rád - eltakarom szemeimet, hogy amikor pózba vágja magát, ne törjön ki belőlem a röhögés, mert azt már nem lehetne nőies nevetésnek nevezni. Nem bírom, és amikor két ujjam között kinézek, kirobban belőlem, és hasamat fogva nevetek. - Ez fantasztikus! Hang vagy egy hétig hordani! - nevetésem nem hagy alább, csak még inkább felerősödik, ahogy elképzelem a férfit egy teljes hétig ebben mászkálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tudom miért, de meg voltam győződve róla, hogy Myra nem fog ebből cirkuszt csinálni. Nincs köztünk semmi komoly, nem vagyunk együtt, csak néha elszórakozunk. Igaz én sem örülnék, ha mással is ugyan így eljátszadozna, de ebben az esetben nem erről van szó. Nem tudom mennyivel lett volna jobb, ha Lia tovább csinálj a műsort, amiből lehet kellemetlen percek és kínos cikkek születtek volna. Hallom amit mond, de fel nem foghatom, hogy ezt most miért is kell. Ma minden nő meg van zakkanva? Zsebre dugom kezeimet, és csendben, fapofával tűröm a „kiborulást”. Mikor hátat fordít és elindul a pálya széle felé egy szemforgatás is társul a dologhoz. Sóhajtok egy nagyot, majd lassan utána csúszok.
- Ezt szerintem nyugodtan be is fejezheted… Nem történt semmi. Szépen elmagyaráztam neki, hogy mi is történt. Igaz kicsit elferdítve a valóságot, de tudtam, hogy neki most erre van szüksége ahhoz, hogy befejezze. – megvonom vállaim, majd széttárt karokkal, kissé túl temperamentumos mozdulatokkal folytatom. – Jobb lenne, ha még mindig ott állnánk és mindenki minket nézne?! Szerettél volna holnap az összes online pletykalap felületén ott virítani?! Szerintem nem… Szóval ha megkérhetlek… - kezemet felé nyújtom ezzel jelezve, hogy jöjjön vissza a pályára és fejezze be. Néha tényleg nem értem a nőket, pláne nem a hisztiket amiket le tudnak művelni. Ha Myra elfogadja a felé nyújtott kezemet és a pályára lép, akkor odahúzom magamhoz és megölelem, végül a buksijára nyomok egy nagy cuppanós puszit.
- Drámakirálynő… - közlöm vele halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A pofám szakadt le... Még ő háborodott fel azon, hogy feltettem egy teljesen logikus kérdést. Persze mit is vártam tőle, egyszerű ügyintézőtől, akit csak a főnöke küldött ide. Valószínűleg nem jól tudta a dolgát, vagy tudom is én, hogy még mindig ott téblábolt nálunk az irodában. Igazán szerencséje volt a lánynak, hogy nem egy fontosabb ügy kellős közepén zavart, máskülönben sokkal szigorúbb lettem volna vele. Illetve talán az is növelte a türelmemet, hogy aznap ha nem is hivatalosan, de valami ünnep féleség volt. Azért azt megfogadtam, hogy szóvá fogom tenni az osztályon, hogy máskor ha átadnak valamilyen jelentést, ne táboroztassák le a munkatársukat a mi részlegünkön. Mert a végén még azt gondolom, hogy naplopó, és azért maradt nálunk, mert innen jobb a kilátás, vagy büdös számára a munka.
- Erről nem tudtam - zárkóztam el az információtól, de hangom némi közömbösséget is sugallt, ahogy magam elé bámultam a meglepettségtől. Úgy tűnt, hogy ez egy ilyen nap, minden szarral történt valami, de a legjobban azt imádom, amikor ezekről nem tájékoztatják a többieket, hanem hagyják, hogy ők is belesétálnak a csapdába. Aki meg amúgy életképtelen aznap, az egészen egyszerűen menjen haza, ezért találták ki a táppénzt.
- Na mindegy... - vontam vállat egykedvűen, mintha a szőnyeg alá söpörhettem volna a problémát azzal, hogy egy ideig nem foglalkozom vele. Nyugalmam azonban - ahogyan az lenni szokott, köszönhetően a sorsomat író átkozott manócskának odafenn - nem tarthatott sokáig. Mikor már sikerült volna távozásra bírnom, szeretett asztalom kékre változott. Ettől leesett az állam, s olyan rezzenéstelenül bamba arccal néztem végig, ahogy porrá omlik előttem, mint még talán soha más jelenséget, amit valaha tapasztaltam. Pedig aztán régész- és ereklyekutatóként láttam már vicces tárgyakat. Az asztalomra kirakott személyes és szakmai tárgyaim hanyagul estek szanaszét a bútor után maradt porkupacon. Lassan emeltem a tekintetemet a mellettem ülőre, és nem voltam elégedett a válaszával.
Fortyogtam a dühtől, ökölbe szorított kézzel remegtem rákvörös fejjel, de nem ordítottam el magam. Aztán felpattant a lány, én a keze után nyúltam, de ő gyorsabb volt nálam. Szökni próbálna? Próbálja csak meg... Felugrottam, hogy magyarázatot követelve utolérhessem.
- Azonnal csináld vissza! - parancsoltam rá indulatosan. - Ezt mégis hogy képzelted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő úgy dönt, hogy tisztes távolságból figyeli ezt az egészet. Nem azért, mert ne csodálná ezeket a lényeket, csupán jó látni azt, hogy ez a két nőnemű ilyen szinten elvan egymással. Ha valaki ezt megemlítette volna neki, kiröhögi. Karola nem könnyű eset, tud olyanokat alkotni néha, amivel bizony kínos helyzetbe tudja hozni környezetét, ám Opheliát a legelső pillanatban megkedvelte. Szerencsére. S láthatóan az érzés kölcsönös, ez pedig Bánkinak egyszerre okoz örömöt és fájdalmat.
Karola az üvöltés re megugrik, s talán ha a nő nem fogná kezei között, el is bőgné magát. Ám tartja magát, azért, hogy megmutassa milyen bátor, nem úgy, mint nagybátyja. Csillogó tekintettel nézi a falatozó állatot, s közben issza a nő szavait. Sok mindent nem ért még, mégis ámulva figyel minden egyes pillanatot megél és élvez. Barnabás pedig örül.
Mikor Ophelia leteszi egy darabig még nézi az állatot, majd elindul Barni felé, fut, hogy El újságolta, amit csak megjegyzett. Így persze mond néhány vicces dolgot is, de Barni mindent elhisz neki, hiszen annyira beleéli magát a mesélésbe. Közben Ophelia is megérkezik hozzájuk, amire a férfi kissé feszülten lesz, mint eddig.
Néz a nőre, s szíve szerint azt mondaná, hogy vele semmi sem szörnyű, de mégsem teheti meg. Barnabás elszánt ember és végsőkig képes elmenni valamiért, amiben hisz. De valahogy úgy érzi, hogy ez most nem az az alkalom. Karola öröme sokkal előbbre való ezen a napon, mint az ő kezelhetetlen érzései.
Sóhajt.
Nézi a kisebbiket, aki végre méltóztatik nála is megmaradni egy picit. Határtalan boldogság csillog a szemében és az arcán, látszik rajta, hogy Ophelia nagyon betalált ezzel, s Barnabás ezért örökre hálás lesz. Mert ez a kislány, akit az anyja folyamatosan lepasszol, az apja meg fel se vállalta, annak kijárnak az ilyen pillanatok.
- Köszönjük Ophelia, egy életre szóló élményt szereztél… Mindkettőnknek - - igen Barnabásnak is, még ha most leginkább egy durcás kölyökre hasonlít is, ő nagyon hálás. S már pörögnek az agytekervényei, hogyan és mikor fogja meghálálni ezt, ha egyáltalán kap rá lehetőséget.
- Nézd én komolyan kihagynám ezt az ebéd dolgot, viszont Karola úgysem fog békén hagyni és nincs kedvem végig hallgatni egy kettős hisztit - mosolyodik el zavartan, be kell látni, hogy ezzel a kettőssel szemben esélye nincsen, főleg hogy a két szőke külön külön is mindent elérhet nála, csak a nézésével is. - Szóval akár ehetünk is valamit - mintha annyira nehezére esne ezt kimondani, sóhajt egy hatalmasat. Holott bármennyi percet eltöltene a nővel, ebben senki ne kételkedjen. Csupán feszült, s nem kíván robbanni, azzal pedig rontani az amúgy is szar helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A kérdést hallva első körben elcsodálkozom, majd akarva akaratlanul nevetésben török ki.
- Hogy mi? Randi? Nyilván… - megcsóválom a fejem majd megköszörülöm torkom, ezzel visszafojtva a nevetést. - Elmagyaráztam neki, hogy a családom nagyon dühös lett rám, amiért nem török lánnyal kezdtem ki. Választanom kellett, hogy vagy ő vagy a család, én pedig természetesen a család mellett döntöttem. Mivel tudom, hogy rá van kattanva a szappanoperákra és ráadásul még butácska is, így csuklóból benyelte a sztorit, valamint még ő kért bocsánatot. – vázolom neki a sztorit, majd csak ezután ölelem meg. A szoknyapecéren újra harsányan felnevetek.
-Naaaaa…. én meg a szoknyapecér… - egy színpadias sóhaj, majd hátrébb siklok mikor ellöki magát tőlem. Nem tudom egyébként, hogy mit töröm magam ennyire miatta. Nem szeretnék tőle többet, viszont a szex az igen csak frankó vele, amit úgy szeretnék fenntartani. Bár magamat ismerve az addig fog működni, amíg ki nem bukik, hogy mással is összefeküdt, vagy fordítva. Akkor borul az elmélet és a játék is. Ezen kívül az Amerikába költözés is nagy eséllyel romba döntené a dolgot. Szóval összességében ez nyilván nem egy hosszú távú történet, de ennek ellenére most így jó. Most nem szeretnék változtatni rajta.
- Húha, most kifogtál rajtam… Az egyetlen olyan hely a lakásom. – egy ártatlan tekintet és egy mosoly társul még az utolsó mondatomhoz

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- De ez hülyeség, ki találta ezt ki? - horkantam fel, mert nem tudom, hogy ki az az idióta, aki ezt anno megálmodta. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó, én nem akartam várni. Más kérdés, hogy soha, nem csak most. Nem az erényeim nagyjai közé tartozik, szerintem nyolc éven át eleget vártam ahhoz, hogy soha többé ne kötelezhessen rá senki.
Nem szerettem egyedül lenni, de hajlamos voltam rá, hogy megvárjam, tökre jó volt mellette lenni, vele lenni, együtt tölteni időt. Nem is hittem, hogy éjszaka egyedül hagyna az utcán, szóval nem stresszeltem azon, hogy majd nem jön vissza hozzám.
- De ez így nem fair - ráztam meg a fejemet rosszallóan nem hittem, hogy ezt a döntést nekem kéne meghoznom, egyedül. Valahogy nem éreztem helyesnek a dolgot. Persze, ettől még nagy volt rá a sansz, hogy ténylegesen rá marad, mert Dustin makacs. Nem is tiltakoztam inkább, ne menjünk bele inkább ebbe.
- Ez veszélyesen hangzik, tudod? - kérdeztem vissza, mert ő nem szokott olyan végleges dolgokkal előhozakodni, vagy ha igen, akkor tényleg nagyon komolyan gondolja. Letettem a formás kis fenekemet a plédre, kicsit közelebb is csúszva hozzá, miközben kiszedtem egy fánkot és lelkesen elkezdtem csócsálgatni. Nagyon finom is volt, ki is csúszott egy halk nyögés miatta, ami után elpirulva felnevettem.
- És ha éppen aznap valami nem stimmel? Akkor megint húzod a szádat? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mielőtt még betoltam volna a maradék fánkot. Valahogy éreztem hogy ebben turpisság van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tequila egyik legjobb tulajdonsága a teleportáció. Ha szuperhős lennék ezt tutira szeretném, nem ezt a fogyatékos hoppanálást meg a rühes, büdös kandallókba állást. A hánytatós repülős izét el is felejtettem, de az se jó. A másik szuperképességnek meg a tequilagyomrot szeretném. Szét meg össze adnám, ha annyit ihatnék, amennyit nem szégyellek. Bár ez már most is nagy pipa, csak nem teleportál haza az este, amit meg tökre sajnálnék.
- Én  azt hittem vicces segédnek menni, de a fura hajú csávó többet simogatott engem, mint nézett a közönségre. Hamar nem volt tovább önként jelentkezője, eh - grimaszoltam látványosan és inkább az újra megtöltött pohárkámra koncentráltam, jobb volt ez így mindenkinek. Kivéve persze Ginnyt, rajta láttam, hogy semmi nem oké, de nem találtam értelmét. Vannak fóbiáik az embereknek, ha meg gyerekek itt van Gabe is. Szerintem ő se viseli jól a sok dolgot, amit a családosok felé borogatnak a környékünkön, jelenleg mondjuk Bence. Vagy Ward, pedig ő még csak lesz! De nem teszem szóvá, úgy érzem ehhez nincs közöm, vagy nem tudnék vele mit kezdeni leginkább, fura ez, de ha nem veszem észre, nincs, igaz?
- Mi? - néztem rá megakadva. Én is tudom mit jelent az egy meg egy az három, de ez most több olyan infót is hozott, amit viszont nem tudok vagy sikerült elsőre teljesen megérteni. - Mi? Mármint. Igortól lett egy gyereked? - akadtam meg megint, azaz a fogalmazásom szerencsétlen volt tekintve mivel zárta végül a történetet, így javítottam is magam. - Vagyis volt, de... ezt tudja valaki?
A kérdésem kivételesen nem az az erőszakos volt, inkább érdeklődő aztán láttam rajta is, hogy elcsúszik mint parti után a sminkem, így kicsit megemelkedve hajoltam felé, hogy átöleljem. Undi volt ez az egész, és kicsit kétségbeejtő. Fogalmam sincs mit gondolhat vagy érezhet, sosem jártam ilyen cipőben. lehet nem is tudnék, de ezzel egyedül lenni biztos hogy nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt mondja nekem fúj! Még sosem volt baj azzal, amit csinálok, egyből össze is szűkültek a szemeim, hogy mégis mi a fenéről beszél itt nekem, ki a herpeszes. Mérges voltam, a vállába is bokszoltam, csúnyákat mondd nekem. Végül elővettem a zsebembe tuszkolt pici tubust.
- Használd, ha undi dolgokhoz nyúlkálsz helyettem - forgattam meg a szemem, ahogy a kis címkétlent a kezébe nyomtam. Valami új meg minta, de nem csak illatos és fertőtlenít, de ízes is kicsit, nem undi. Én szoktam használni már, ez tök jó találmány. Többet kéne Majának terhesnek lennie. Vagy bármelyik lánynak aki ilyeneket talál ki alatta. Én maradok annál ami lehetséges, mint a risza, az legalább jól megy. Isten is rá teremtett. Mármint Rá is, de most a mozdulatra gondoltam. - Pontosan. De mit is? Te mit ennél? Valami édes is lehetne, ennék sütit is, de majd később persze. Mondjuk hoztam is pár dolgot - a pár meg ugye elég tág mértékegység és nem akartam mindezt kifejteni. Fogtam inkább a prospektust, hogy minél előbb felmérjem mi és merre van. - És mi lesz hogy nem vagy ott? Egyik nap sem... - döntöttem oldalra a fejem. Egy helyen laktunk mind, csak eszükbe jut, hogy akkor velem van valahol. Tökre logikus, nem teljesen értem azt mondjuk, mivel lenne a bajuk. Jó, eddig nem volt minek elmenjen, de néha szabira is megy az ember. Bencét se kérdezgeti senki mióta jár ennyiszer ebédelni. Sokat jár, csak mondom, szoktam őt látni mert.... mer tény meg ebédet viszek be, mert tökre cuki vagyok.
Ahogy bejutottunk végre és lepakoltunk, kabát meg cucc nélkül egyszerűbb volt Gabe nagy kezébe is kapaszkodni és tépni magam után, mert MÁR késésben vagyunk. Nyilván nem, de szeretném a legtöbbet a napba tenni, ahhoz jó időben kezdeni.
- Eddig is nekem kellett volna, nem? - haraptam be a szám rá nézve nagyon szépen ahogy megtorpantam, hogy utolérhessen, meg aztán még felé is fordultam egy csóknyira, de a nénik nem díjazták ezt a közlekedőútban tett megmozdulásom. Irigyek. - Nem vérzik el senki, csak a néni fog ha tovább nézi - pillantottam oldalra el.
- A világos babakék angelit, a kicsit tengerkékes kvarc, a sötétebb, olyan mintha koszos-foltos cseppes lenne meg lazúrkő. Vannak amik nem is ásványok, mint a napkő, azt nem értem miért hoztak, de mindegy is. Milyen ásványokkal találkoztál eddig? Az achátokat meg kell nézni meg az ametisztet, azt tuti imádni fogod te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Halványszürke szövetkabátom összefogva pihen bal alkaromon, ahogy jobbomban egy üveg pezsgőt tartogatva húzódom meg a háttérben. Amerikában határozottan kellemes baráti társasággal rendelkeztünk, akiket, ide, nyilván nem cipelhettünk magunkkal. Ezért egyszerűen csak újakat kell találni, ezt pedig aligha tehetném meg ennél alkalmasabb helyen.
A művészet alapvetően egy olyan luxuscikk, amelynek határozottan szűkös körök áldozhatnak az oltárán - ezért nem is kell feltétlenül egy Michelangelo kiállításon részt venni, ha keresel valakit. Az igazi passzió felfedezésében, felemelésében rejlik, ezért a valódi gyűjtők szeretnek megfordulni fiatalabb, vagy épp ismeretlenebb, kisebb névvel örvendő újoncok kiállításain, megtalálni a tűt a szénakazalban. Vagy épp azt az egyet, akiben a jövő zenéjét látják. Nem válik persze ettől még mindenki szakértővé, a legtöbb itt megforduló csak szeret úgy tenni, mintha meglátná a különböző ecsetvonások között megbújó erőfeszítést és igyekezetet. Ezért kell először keresni, figyelni, úgy a kiállításra mint annak közönségére is.
Én pedig imádom ezt csinálni, embereket be- és észrevétlen magamhoz fűzni, a megfelelő pontossággal és odafigyeléssel elejtett mondatokkal a szívükbe édesgetni a nevem. Mert barátokra mindig szükség van, és azt sem véletlenül szokták hangoztatni, hogy az embert körülvevők alapján illik megítélni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig azok a partik a legjobbak, amiket nem neki kell szerveznie. Lehet, minőségileg nem mindig (pedig vannak nála még jobbak és tapasztaltabbak a piacon) azt kapja, amit vár, de nézzük a jó oldalát - a szervezéssel járó problémák és felelősség sem az ő vállát nyomja. Mióta ezzel foglalkozik jobban tudja értékelni ezt a gondtalanságot, ami korábban - az egyetem és tanulmányai alatt olyan magától értetődő volt. Igazán fantasztikus nem tudni annak pohár pezsgőnek a márkáját, amit leemel tánc közben a tánctér szélén lassan sétálgató pincérek egyikének tálcájáról. Nem ő rendelte, nem ő szállíttatta le - ő csak elfogyasztja, remélhetőleg nemsokára egy kellemes társaság kíséretében.
Egy budai újépítésű pub tág alagsori helyiség-együttesébe rendezték a bulit, amely valamilyen eseménynek az after partyjaként funkcionál, csak Blair épp azt nem tudja, hogy mégis milyen eseményé. A VIP belépőt ugyanis, amely vékony csuklóján karkötőként elegáns pezsgőszínű selyemszalag formájában pihen, kártyán nyerte két napja. Nos, ez ilyen.
Részegnek még messze nem részeg, de tagadhatatlanul nem ez az első pohárkája, így derűs, felszabadult mosollyal az arcán sodródik vissza a táncoló varázslók és boszorkányok közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Túlzás volna azt állítani, hogy olyan széleskörű ismeretsége van ezekben a körökben, hogy kifejezetten igényt tartanak jelenlétére, azonban nem illik visszautasítani egy ilyen jellegű meghívást. Igazít öltönyén, még mielőtt elvegyülne a sokaságban. Alig tesz pár lépést, őt is megkörnyékezi egy arra járó pincér, Dominik azonban vezetésre hivatkozva nemet int – és itt ne lenne erre alternatíva? A mentes pezsgőt kedvesen mosolyogva egy biccentés kíséretében veszi át, majd tekintetét körbefuttatva a helyiségen, a férfi irányába orientálódik, akinek az invitálást köszönheti.
Bár alapvetően nem az ő terepe, jól elvan a smalltalkkal, az érintett felszínes témákkal és az esetek túlnyomó részében nagyszerűen szót is ért a társaságba szegődőkkel. Valószínűleg hivatásából adódóan érzékenyebb a testbeszédre és könnyebben felismeri, kivel miképp érdemes kezdeni. Ugyanakkor az ilyen események nagyban épülnek a tetszelgésre. Mímelt mosolyokba és dicséretekbe ütközik lépten-nyomon az ember, kötelező tiszteletköreit megtéve, talán csupán ennyiről van szó.
Egy idő elteltével, amikor már nem bélyegeznék meg, milyen udvariatlan, elnézést kérve és a kiállítás anyagát megcélozva húzódik a perifériába, hogy szusszanjon. Nincs megbékélve a túlzott tömegekkel, és bár közel sem szélsőséges a helyzet, jobb félni, mint megijedni. Figyelmét valóban a műveknek szenteli többnyire. Ráérősen lépdel egyiktől a másikig, tanulmányozva azokat, mígnem majdhogynem szó szerint bele nem botlik egy résztvevőbe, miközben összemosolyog a szobrásszal, akinek bemutatott alkotása mellett épp elhaladt.
 - Oh, elnézést, hölgyem – emeli finoman kezét, nem szándékozik kéretlen fizikai kontaktust létesíteni, csupán egy óvatos gesztus a majdnem ütközésre tett szabadkozását kiegészítendő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
Valaki tökre azt hazudta neki, hogy így karácsony után majd csökken a boltokban a tömeg, meg több lesz az akciós csecsebecse. Nos, ez a mellékelt ábra szerint baromira nem igaz, de Sonja benyelte, szóval itt van, hogy vázát nézzen. Jelenleg ugyanis nincs neki, hiszen egész eddig hihetetlenmód ágállt azellen, hogy beszerezzen egyet, mondván úgysem vesz soha vágott gazt, manapság ugye meg mégis kitől kapna?
Nos. Kapott. Úgyhogy az idegességét visszaküldve oda ahonnan elő szokott törni kapja magát hogy keressen egy értelmes boltot, ami nem zár be este nyolckor. Ott aztán majd jól megfogja az első ronda vázát amit talál, megveszi és hazamegy vele. Hülye rózsák.
Ilyen csodálatos hangulatban vágtat végig a sorok között, majd áll meg egy polc takarásában, hogy kibogarászhassa melyik a legolcsóbb választás. Kerek, szögletes, lapos, magas, közepes, üveg, kerámia, mi a lótüdőért van ennyiféle? Körülötte a vásárlók hada hömpölyög (amiket ugye megígértek hogy nem lesznek...), neki pedig eléggé kezd elege lenni a zsivajból, frusztrált is meg minden, így csak fogja magát, és felkap egy random üveghengert, aminek nincs lezárva mindkét vége, és köszöni, ő itt végzett. Ellép a polctól, fordultában nem is nézve ki van, vagy van-e egyáltalán valaki mögötte. De ugye, miért ne lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van még mit csiszolni azon a házon ez tény és bár inkább csicskáztatna valakit orrvérzésig, hogy minden meglegyen, néhány simítást, még ha kelletlen is, de magára vállal. És még hogy nincs lelke, meg ilyenek, kész vádaskodás. Az már zárójeles tény, hogy volt egy röpke találkozója, meg egy végre kényelmes helyen elköltött ebédje, de ha már itt van, és nem a nullásról kell visszafordulnia, mert ott jut eszébe... mindegy is. Eltökélt, bár tudja, az útvesztőbe sétál. Emberek közé, akik bizonyára, mint minden üzletben, úgy tesznek, mintha először látnának bármit is, totyognak és ámuldoznak, jajonganak, hogy milyen drága és elmennek. Közben meg letapossák hatszor a lábát.
A jó ég tudja, miért ide kívánkozott. Ismeri mondjuk, talán ebben nem tér el annyira, mint odakint, talán még meg is leli, amit keres. Hogy pontosan mit, azt maga sem tudja, de a letisztult és fehér bútorok mellett elsétál. Feltűnőt keres, kristálycsillárt, bármit, amivel elnyerhet egy olyan ízlést, amelyet nem lehetetlen csak épp... számára érdekes. Már megszokta valahogy, még ha minden egyes nap megszólja és le, vagy volt, hogy mérgében el is tüntette egy-egy darabját. Ezek mind érdekes történetek és vigyorogna is rá magában, ha arca épp nem fintorba húzódna, amint befordul egy sorra. Giccses vázák hada, ez kellene, kell majd, de épp maga sem figyel, van itt tömeg, amivel nincs gondja, még ha orra ráncolódik is, mint aki olyat érez. De aztán csak meglöki, bárki az, aki neki ütközik, ösztönösen taszít rajta egy keveset, aztán...
- Nézz már a lábad elé – mert az övére nem figyelt. Taposd csak, tényleg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
A keze egy testnek ütközik, a benne lévő váza pedig a padlóra vetített, untig ismert fehér nyílnak. Csörömpölés. Az üvegdarabkák pillanatok alatt terítik be körülöttük a földet, mint valami morbid hó, ami nem lefagyaszt hanem szétszabdal ha rálépsz, és a talpadból kifolyó vér festi pirosra, nem Rudolf orrának tükröződése. Ah, csak egy újabb giccses, karácsonyi életkép. Nem lép el, hiszen a hülye is tudja, hogy ha üveg törik nem moccanunk, így bámul a férfi mellkasára, csakhogy a beszólásra idegesen rántsa fel fejét. Szája keskeny vonallá préselve össze, smink nélkül, széltől borzolt hajjal tekint fel, és már nyitja is a száját, hogy kikérje magának a hibáztatást.
- Talán a saját tanácsodat kéne megfogadnod - sziszegi hasonló ingerültséggel, fényes kék szemeiben csalafintán csillan meg a túl erős, természetellenesen fehér bolti neonfény. A közelben egy dolgozó már meg is indul, hogy felsöpörje a darabkákat, ám amíg ez a kettő mozdulatlanul ácsorog egymással szemben esélyesen más is törik még itt. Mondjuk a férfi büszkesége? Sonja nem bánná. - Nem én voltam az, aki kiverte a kezemből ezt a szart - fújja fel magát, és érzi ahogy idegessége körbe-körbe kering az ereiben, egyre csak hergelve saját magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez mondjuk igaz, kár tagadni – de hogy ezzel nincs baj, az fix. Vagyis szerinte. Biztos anyagi háttér, meg minden bla, bla, az ilyenben élve aztán végképp nincs az észrevéve, mennyire elkényelmesedett, elkényeztetett idióták születnek. Szerencsére, ő nem idióta. Az más kérdés, hogy talán most is az van, azért szórja ennyire, vagy épp érzi biztonságban magát, ha valamit összetör és tönkretesz, hogy neki nemigen van materiális érték, amit ne tudna pótolni, az már szinte büntetendő. Gyűjt mást, rejteget vagy épp ápol. Valami olyasmi.
- Tudod, hogy kellenek. A látszat – mondjuk ez a része neki sem jönne be jobban, van elég, van bőven és még sok is néha, ha azt a kört nézi, amely még számít is. Van másféle, amely a sötétben pihen és akkor még ez is, itt, a világ egyik szegletében. Csak semmi feltűnősködés, csak semmi... semmi. Csüggedt sóhaja fejezi ki azt, hogy bár mennyire lenne másképp és másutt, megteszi. Mert kell. Erről már bizonyította őket nem is egyszer, a kérdéseknek csupán játékos szerepük akad, ha véletlen megtörténik. Bár, talán nem ő a legjobb beszélgetőpartner, legalább őszinte és egyenes.
- Egy pillanatra megpróbáltam kitörni a bűvkörből, de rájöttem, semmi értelme – ellenállni. Nos, az esetek többségében tökéletesen megy neki, a másikban pedig előbújik valami, valami romlott, amelynek esze ágában nincs ilyesmit tenni, csak azt, ami jólesik. Bármely mértékben. De ahhoz még túl nappal van, lépked utána, morog, de halad. Mint mindig.
- Dehogy akad ezzel baj, ne legyél butus – szinte már bánatos kutyaszemekkel kér „elnézést”, ajkain vigyor ül. - Alig vártam, mintha nem tudnád – húzza tovább, tényleg nem vele van a baj, hanem a hellyel. Egy férfi sem szeret így vásárolni, tömegben, karácsony előtt, plázában, ahol annyi bolt van, amennyit megjegyezni nem bír. Mindjárt rá lehet mondani, hogy egyszerű pasihiszti.
- Mmmm. Ezt még meglátjuk, nem tudom mire gondoltál és mekkora. Talán? Megkockáztatom – dönt az egyik oldal felől, futva tekint az üzletek neveire, kirakatára, vagy épp portékára. Ezen a szinten még semmi nem győzi meg, ahogy nézi, Aida-t sem.
- Ha te tudnád mit... - szusszan egyet, tekintete azért figyel, de most épp talán a tömeget. Azért van látnivaló, ezt egy-két pillantással megállapítja, de nem, ő most árnyék és követ.
- Mi az első állomás? Talán van valami értékelhető fehérneműbolt, valami csipkecsodára...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyet hátra, persze, fordulnak a fejek, nyúlnak a nyakak, ez a népek errefelé, mint általában mindenhol, mindent megbámulnak, ami történik. Akármi van, akár csak a rohadt lámpaoszlopnak döccen a lökhárító, már jön valami nyúllottképű idióta, hogy tátogjon és bámulja. Hát még ha nagyobb a baj...
Elég azonban ezeknek visszabámulni, és mivel kifejezetten nem kedvesen teszi, máris jön a zavar. Ő a feje fölötti táblát olvassa, a másik visszabújik a mobilba, vagy tovább tolják a szekeret és mintha mi sem történt volna, úgy andalognak tovább. Biztos benne, hogy van egy-kettő aki épp bénázik, gyökerezik magában, kimondani azonban... nem fogják. Ennyi telik tőlük. Helyes.
Ellenben a fehérnép itt előtte... Letekint rá, áldásos magassága emeli ki a tömegből, és amúgy is elég kiskirályos jellemét ékesíti azzal, hogy a legtöbbször lefelé pillant. Szemöldöke lágyan emelkedik meg, mint aki nem hiszi, amit hall.
- Talán egyszer, ha lesz időm – mintha most sietne, úgy néz az órája felé, bár tény, nem akar szilánkokba taposni, de nem is érdekelné. Azonban félretekintve, az áttetsző darabok nehezebben vehetők ki és itt nem folyamodhat a könnyed megoldáshoz, miszerint pöccint és helyrerakja. Dolgozzon akinek ideje van, ő visszapillant a harcias lánykára. És elvigyorodik. Ennyi düh, egy vacakért?
- Édesem, higgadj le, nem áll jól a szép kis arcodnak ennyi harag. Kifizeted azt a vacakot, amit te törtél el és vége. Mindenki boldog – mintha csitítani akarná, de hangneme, na az nem ezt mondja. Sőt. Aljas módon húzza még jobban.
- Vagy netán apuci mérges lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
Azt a smúzoló, mézédesen csalogató hangját, na azt kéne betiltani. Sonja megfeszül a játékos hangnemre, mivel azonban sajnos ő is azok közé tartozik akik nevetni szeretnek, csak még jobban megremeg a másik nyilvánvaló jókedvén, hiszen az épp vele játszadozik. Amit pedig kifejezetten utál. Szemöldöke, talán a másik mintájára, talán tükreként homlokára szalad ahogy gunyorosan elmosolyodik, és megforgatja szemeit a kifogás hallatán. Nem, nem úgy mosolyog, ebben semmi babona, semmi varázs nincs, illetve pont annyi, amennyit a férfi varázslatosan feldughat magának, ha éppen kedve tartja. Meg no, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Akkor is ha nem.
Fogalmi gondok vannak itt kérem. Nem a vacak miatt dühös, az a szar senkit nem érdekel, a nő már eleve a plafonon csünggve jött be (persze nem szó szerint), és még erre rakódott rá a tömeg, és a bunkó állatja, aki rögtön rá akarja kenni a saját hibáját. Hát hogy nézzen ő körbe, legyen talán a hátán is szeme?!
- Én törtem volna? - csendül fel a jéghideg szólam, miközben rezzenéstelenül állja, hogy az idegen nő gyakorlott mozdulatokkal seperje össze a váza maradvnyait körülöttük. Amúgy is ronda volt. Szóval mesedélutánt tartunk? Hát lehet így is. - Én úgy emlékszem te verted ki a kezemből, amikor nem hagytam készségesen, hogy fogdosni kezdj.
És tessék, még pillázik is mellé párat, igazi áldozatként. - Én leszek morcos - néz kihívóan a másik szempárba -, és az neked sokkal nagyobb probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tetszik neki. Ó, ez volt a cél. Persze, tud ő kedveskedni, szépen beszélni, de amikor azt látja, hogy valaki már a képe miatt, egy mondat miatt pattan, na az egy olyan játék, amire akaratosan kap rá és nem engedi. Mert egy dög, egy rossz dög, aki mindig játszani akar. Mert a komolyság nem itt van, nem ezen sorok között és nem most, az egy másik arc, másik pillanat, ha mindig pattanásig feszült lenne és nem engedne el – igen, még ez is ebbe tartozik, amikor mégse jó semmi – akkor robbanna és az a világnak fájna. Nem jó, ha mindig csőre töltött fegyver, vagy kifeszített ideg. És mégis, ha nem az, az másoknak nem jó. Ki érti ezt a világot?
Ő maga. Valamelyest. Az, hogy a nő mosolyogni kezd, mint a körmök a táblán, úgy csikorog, ha valaki még mindig nézi őket, talán most fúj hátraarcot, mert ebből semmi jó nem fog származni. Ohh. Ám legyen. Lazán áll, könyökével a kocsira támaszkodik, amelybe a szarokat kívánta pakolna, szinte már-már unott tartása és görnyedése is elég olaj, leereszkedik a másikhoz, arcuk egy vonalban pihen. Mert nem fél. Mitől kellene? Ostoba a félelemhez, vagy saját maga az.
- Gond van a memóriáddal? - persze, persze, fel kell mindent vezetni. Hagyja is, szinte már várja, hogy tovább fűzze és megint igaza lesz. Szinte már remélte, hogy nem hagyja ennyiben. Úgyis unatkozik manapság, bár tudna szebb módszert is elűzni, de... Azzal kell beérni, ami van. Néha tudni kell szerénynek is lenni. Amint kimondja, úgy nevet fel. Szinte már valami, ami kellemes benne, az a nevetése. Most főleg. De rövid, hamar elhal, nem volt teljesen őszinte.
- Komolyan ilyen gyerekes indokkal magyarázod ki? Fogdosás? - hát még a végén jót mulat. Menten. Vigyora nem hal el, ragadózóként villant fogsort. - Hogy sikítasz, mert be akartam nyúlni a lábad közé? Maradi vagy, már nincsen csendőrség sem. Én elmegyek innen, te meg csak egy pattogó kislány leszel, aki talán mégis azt akarta, hogy fogjam meg. Hol itt a probléma? Még mindig egy szaros vázán pörögsz, ugye tudod – persze a takarító is hall, de arra meg nem figyel. Minek. Felegyenesedik, nyújtózik, mint aki távozni is készül. Nem fog vitatkozni a semmin, mert ha ő tényleg morcos lesz, annak senki sem fog örülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Weiss Arion Ruben
well well
Első szavai már szinte túl gyengék, túl kedvesek. Ha valaki ilyen természetességgel köt bele, ennyire csípőből nyúl a tűért, hogy beadja az oltást, az bizony nem tegnap kezdte, és egy ekkora közhelynél nem is fog megállni. Sonja is tudja, Ruben is, egyedül a nyakát behúzó alkalmazott reménykedik még, de ő sem sokáig tud már.
Immáron üres keze, ami eddig hanyagul pihent teste mellett, felemelkedik, hogy ujjai finom határozottsággal fonódjanak a férfi ruhájának nyakrészére. Nem ránt rajta, nem kezdi el fojtogatni, nem kell a dráma, de érezhető az apró húzás, ami jelzésértékűen feszül a másik nyakán. Fölényre utazik az ismeretlen fölött, aki könnyelmű gesztusként hajol le hozzá, önként sétálva be a szavak csapdájába. Nem szól semmit, sőt, a nevetésre is csak gunyoros mosolya lesz szélesebb, illetve pupillái a vadászó macskákra jellemző módon, kerekre tágulnak a hang hallatán.
- Nem magyarázok én itt ki semmit, kettőnk közül nem én élek mesevilágban - feleli vissza tiszta, remegéstől mentes hangon. Mint a vízfolyás, oly könnyedén tartja fent a hazugságot, az álcát, pedig bizony a másik szavai hallatán igencsak nehezen fogja vissza dühét, és előbújni vágyó, provokatív örökségét. - A vázán a francokat - mondja ki immár hangosan is, csak hogy tisztázzák a dolgokat. - Nem érdekel az a giccses üvegdoboz, legfeljebb a mosdókagylóba szórom bele a nyamvadt virágokat, éljenek ott. Az viszont - s itt hangja halkabbra vált, ahogy még közelebb húzza magát az archoz -, hogy nekem jössz, és még rám akarod kenni a balhét, több mint elég ahhoz, hogy pörögjek. - Remélem mindenki hallja azt a gunyoros hangsúlyt.
- Azt hiszed, hogy olyan nagyon vágynék az érintésed után? - kezd el egészen halkan duruzsolni, olyan finoman, hogy csak ők ketten halhassák. - Mégis mi mondatja ezt veled? Honnan ez a nagy arc, nem látom, hogy bármivel is rászolgáltál volna... De ne mérgelődj, azt hallottam túl a negyvenen a ráncok bizony már nem tüntethetők el olyan könnyedén.
Szemét magával elégedetten húzza összébb, nem engedve se a ruhán ejtett szorításból, se pillantásának erejéből. Ne merészelj közbevágni, vagy megjárod. Hangulatát kis tetovált kígyója is átveszi, bizsergő csíkot húzva tekereg fejbőrén, megbújva a hajhagymák között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Persze, hogy nem tudott, ha valaki egész nap csak az íróasztala fölött gubbaszt, nem valószínű, hogy bármit is észrevehetne. Sonja nem osztja meg a véleményét a férfiról, sőt még a gunyoros felhorkanást is elnyomja magában, hogy végre a lényegre koncentrálhassanak. A válasszal nem elégedettnek lenni, hát, hogy is mondjam... egyéni szociális probléma, amiből viszont itt mink nem kérünk, úgyhogy a nő már szedi is a lábait el onnan. A felé nyúló kézről tudomást sem véve (vagy méginkább szerezve) kerüli ki az asztal felé sereglőket, épp annyi egérutat nyerve, hogy kiérjen a folyosóra mielőtt Martin utoléri. Indulatos sóhajjal pördül meg, hogy kezeit mellkasa előtt összefűzve adja ki magából a feszültséget, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát. Száját alig észrevehetően rezzenti meg, s egy szakadozó lélegzetvételt követően tekintetét elveszetten süti a padlóra.
- Nem tudom - szinte csak súgja a szavakat, miközben lassan megingatja fejét egyszer... kétszer. Küzd a bensőjében forrongó indulatokkal, legszívesebben mindent maga mögött hagyva törne szét valamit, egészen apró darabokra, ám az ész még képes engedelmeskedni ösztönei felett, és tudja hogy nem teheti, most nem. Alig van itt pár hete, még új, senki sincs aki a pártját foghatá, nem is túl szívesen látott családja miatt, jobb hát ha nem keveredik balhéba - na nem mintha azért lenne ezen a véleményen mert ezt tanácsolták, inkább azért mert józan ésszel bárki erre következtethet. Pillanatok alatt dönt tehát úgy, hogy tanácstalannak, sebezhetőnek mutatja magát, amivel egyébként nagyot nem is vetít, hiszen a dolgok okával továbbra sincsen tisztában.
- Fogalmam sincs miért történik ez velem - karolja át magát, picit, ám annál jelentősebben változtatva ezzel testtartásán. - Azt reméltem, hogy majd itt nálatok nem lehet gond, hogy ti meg tudjátok fékezni, vagy legalább megmondani mi ez az egész... azt hallottam, hogy még nem volt olyan ügy aminek ne tudtatok volna végére járni.
Egy kis egósimogatás, hízelgés, dícsérettel keverve... Sonja elkeseredett tekintettel néz Martinra, olyannal aminek szinte lehetetlen ellenállni. Nem, nem a mágiája miatt, de ugyanaz a pillantás ez, mint ami kóbor kiskutyák, vagy a világra rácsodálkozó kisbabák arcából pislog a világra, megolvasztva még a legmogorvább emberek lelkét is.
- Biztos tudtok segíteni valahogyan, nem? - suttogja még utoljára reménykedve, teljesen átadva magát az elveszett, segélykérő nő szerepének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak tartom a kezemben a pezsgőt. Nem ittam belőle egynél, az első kortynál többet. A buborékok marják a torkomat, íze szétárad a számban. Íze kellemes, mégsem esik jól. A látszat kedvéért fogom csupán. Elrejtem vele kezem remegését. Túl sok itt az ember. Túl sok arc és hang vesz körül. Már épp indulnék, hogy inkább hazamenjek, amikor egy test a semmiből váratlanul majdnem nekem ütközik. Az ijedtségtől kezemben a karcsú pohár megbillen, tartalmából néhány csepp a ruhámra fröccsen. - Nem...Nem történ semmi...- préselem ki magamból a szavakat miközben reflex szerűen elhúzódom az idegen férfitól. Kék szemeimet ráemelem, hogy ádáz indokot keressek erre véletlenek tűnő balesetre, majd lesöpröm ruhámról az ital cseppjeit és egy felénk közeledő pincér tálcájára teszem a poharat. Úgysem ittam volna meg és így már az a veszély sem fenyeget, hogy a következő hasonló helyzet után a ruhám fogyassza el helyettem az értékes nedűt. - A tálcán jobb helye lesz - próbálom oldani a hangulatot és egy halvány megbocsátó mosoly suhan át ajkamon. ezután egy lépést téve megállok egy szobor előtt és tanulmányozni kezdem. Közben szemem sarkából figyelem mit tesz az engem majdnem fellökő férfi. Talán nem kellene ennyire furcsán viselkednem? Talán illene beszédbe elegyednem vele? Szinte cikáznak fejemben a kérdések. - Ismeri esetleg? - nézek az idegenre kérőn - A művészt? - egészítem ki szavaimat a jobb érthetőség kedvéért. Minden higgadtságomat és kíváncsiságomat latba kell vetnem, hogy ne rohanjak el Hamupipőke módjára a bálból. Nagyon nem az én világom ez a hely. Öltönyök és kisestélyik. Nevetgélés és bájcsevegés. Nem illek ide, még küllememben sem. Vörös hosszú hajammal, egyszerű fekete ruhámmal és visszafogott, csendes viselkedésemmel kilógok a sorból. Mindig ez a vesztem. Ha önmagam adom nem tudok beilleszkedni igazán sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az emberek között sétálva meg-megállok váltani velük pár szót, megkérdezni a véleményüket. Az egyik aktom előtt kisebb tömeg gyűlt össze és komoly eszmecserét folytatnak róla, majd mikor megpillantanak egyikük azonnal oda is hív. Itt kezdődik az izgalmas része, ugyanis tudom, hogy egyikőjük előszeretettel vásárolja meg az ifjú festők munkáit, így most el tudom talán adni a darabot, ha ügyes vagyok. Komoly, érzelmekkel átszőtt mesélésbe kezdek a festmény mellett állva. Bizonyos mondatrészeknél a női alak egyes részeire mutatok, ezzel téve még szemléletesebbé az előadásomat. Tekintetem folyamatosan cikázik a körülöttem állok között, de a háttérben feltűnik egy ismeretlen lány alakja, aki nem tudom, hogy mióta állhat ott, de eddig nem vettem észre. Poharát szorongatva ácsorog és figyel. Őszintén szólva az első gondolatom az volt róla, hogy furcsa, de tökéletes lenne modellnek a következő munkámhoz. Van benne valami titokzatos vonás, ami megfogja a szépérzékkel bíró embereket. Magyarázok tovább, de tekintetemet nehezen tudom nem rá irányítani, így gyorsan le is zárom a bemutató előadásomat és bocsánatot kérve a társaságtól odébb állok. Az ismeretlen lány mellé lépek, mellkasom előtt összefonom karjaimat és arra nézek amerre ő.
- Miért vagy így elbújva itt a háttérben? – kreativitásomat vesztve mindössze ennyit sikerült megszülnöm beszélgetésindító gyanánt. Nem nagyon tudom, hogy mit is szeretnék most ettől a beszélgetéstől, de muszáj megismernem őt.