Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Barnabásban többek között vicces az is, hogy amikor látszólag határozott, akkor is olyan éppen olyan összeszedetlen, mint egy több ezer darabos kirakó, melyet éppen kiöntenek. Nem kíván ennyire távolságtartó és goromba lenni, de Ophelia kedvessége valahogy ezt váltja ki belőle. Aztán még a nőkre mondják, hogy viselkedésük megfejthetetlen és labilis.. Na hát, Bánkiról szép kis esettanulmányt lehetne írni ezen a téren.
Ahogy látja Karolát a nővel, szíve egy kissé összeszorul, de ezt egy félszeg mosoly mögé rejti. Hiába nem sajátja a kicsi, annyi időt tölt vele, hogy apja helyett is apja, Ophelia meg annyira könnyedén barátkozott össze vele, hogy az valami elképesztő. Szívfacsaró.
Lassú léptekkel halad a kettős mögött, miközben jobbra balra tekintget. Számára teljesen ismeretlen egy ilyen környezet, s nem mintha nem bízna a nőben, hiszen jelenleg kénytelen, azért igyekszik résen lenni, már a rezervátumon kívül is. Aztán csak beéri Opheliat és unokahugát, míg ők a bejáratnál trécselnek, s vár. Türelmesen vár, míg a nő társalog és intézkedik, mindeközben pedig Karolát nézi, aki teljesen elvarázsolódott, pedig még aligha látott bármit is.
Végül elindul, s magában megjegyzi, hogy mennyire rohadtul tetszik neki az, hogy Ophelia amint megérkezik, mindenki körülötte forogna. Valahogy pont így képzelte, eddig is jól tudta, hogy a szőkeség magára vonja mindenki figyelmét, de nyilvánvaló, hogy itt, ahol dolgozik ez nem a kinézetének, hanem tudásának köszönhető. Jajj neked Bánki..
Karola lassacskán feléled és jobbra-balra dülöngélve nézelődik, aztán Opheliára mosolyog, tovább nézelődik, egészen addig, míg az első sárkányhoz oda nem érnek, mert akkor bizony ismét megszeppen és úgy bújik a nőhöz, hogy arcát a vállába fúrja, így gyakorlatilag semmit se lát. Barnabás pedig csak mosolyog, miközben megtartja a tisztes távolságot, mert azért ő se a legbátrabb teremtés egy ilyen állat közelében. S nem, itt nem Opheliaról beszélünk..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő úgy dönt, hogy tisztes távolságból figyeli ezt az egészet. Nem azért, mert ne csodálná ezeket a lényeket, csupán jó látni azt, hogy ez a két nőnemű ilyen szinten elvan egymással. Ha valaki ezt megemlítette volna neki, kiröhögi. Karola nem könnyű eset, tud olyanokat alkotni néha, amivel bizony kínos helyzetbe tudja hozni környezetét, ám Opheliát a legelső pillanatban megkedvelte. Szerencsére. S láthatóan az érzés kölcsönös, ez pedig Bánkinak egyszerre okoz örömöt és fájdalmat.
Karola az üvöltés re megugrik, s talán ha a nő nem fogná kezei között, el is bőgné magát. Ám tartja magát, azért, hogy megmutassa milyen bátor, nem úgy, mint nagybátyja. Csillogó tekintettel nézi a falatozó állatot, s közben issza a nő szavait. Sok mindent nem ért még, mégis ámulva figyel minden egyes pillanatot megél és élvez. Barnabás pedig örül.
Mikor Ophelia leteszi egy darabig még nézi az állatot, majd elindul Barni felé, fut, hogy El újságolta, amit csak megjegyzett. Így persze mond néhány vicces dolgot is, de Barni mindent elhisz neki, hiszen annyira beleéli magát a mesélésbe. Közben Ophelia is megérkezik hozzájuk, amire a férfi kissé feszülten lesz, mint eddig.
Néz a nőre, s szíve szerint azt mondaná, hogy vele semmi sem szörnyű, de mégsem teheti meg. Barnabás elszánt ember és végsőkig képes elmenni valamiért, amiben hisz. De valahogy úgy érzi, hogy ez most nem az az alkalom. Karola öröme sokkal előbbre való ezen a napon, mint az ő kezelhetetlen érzései.
Sóhajt.
Nézi a kisebbiket, aki végre méltóztatik nála is megmaradni egy picit. Határtalan boldogság csillog a szemében és az arcán, látszik rajta, hogy Ophelia nagyon betalált ezzel, s Barnabás ezért örökre hálás lesz. Mert ez a kislány, akit az anyja folyamatosan lepasszol, az apja meg fel se vállalta, annak kijárnak az ilyen pillanatok.
- Köszönjük Ophelia, egy életre szóló élményt szereztél… Mindkettőnknek - - igen Barnabásnak is, még ha most leginkább egy durcás kölyökre hasonlít is, ő nagyon hálás. S már pörögnek az agytekervényei, hogyan és mikor fogja meghálálni ezt, ha egyáltalán kap rá lehetőséget.
- Nézd én komolyan kihagynám ezt az ebéd dolgot, viszont Karola úgysem fog békén hagyni és nincs kedvem végig hallgatni egy kettős hisztit - mosolyodik el zavartan, be kell látni, hogy ezzel a kettőssel szemben esélye nincsen, főleg hogy a két szőke külön külön is mindent elérhet nála, csak a nézésével is. - Szóval akár ehetünk is valamit - mintha annyira nehezére esne ezt kimondani, sóhajt egy hatalmasat. Holott bármennyi percet eltöltene a nővel, ebben senki ne kételkedjen. Csupán feszült, s nem kíván robbanni, azzal pedig rontani az amúgy is szar helyzeten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vállat von. Többször nem köszöni meg. Barnabás az a fajta ember, aki nem szereti feleslegesen ismételgetni önmagát. Nagyon ritka esetekben nem beszél komolyan, de akkor a társaság és a helyzet is megkívánja. Hálálkodni pedig nem szavakkal, hanem tettekkel, a próságokkal szokott. Most nincsen ilyesfajta eszköze, így maradtak a szavak. Ám nem mehet el amellett a tény mellett, hogy valóban hálás. Mert nem csak a kislány számára okoz örömöt, ha pár percet eltölthet a nővel, hanem a férfinak is. Csak ez most nem az a hely, s pillanat, amikor ki tudná vagy akarná ezt fejezni.
– Teljesen mindegy, hogy én m it mondok, úgyis az van, a mit ti ketten akartok – tárja szét a karjait, s fejét kissé lehajtja. Akár akar menni enni, akár nem, úgyis menni fog. Akkor meg minek futják le a feleslegest köröket az ilyen kérdésekkel? Karola ellen nincs esélye, az oldalán meg ott a másik szőkeség is, aki ellen szintén nincsen. Kettejük ellen meg nem is próbálkozik. Felesleges.
– Úgy húzogatsz, mint egy kis gyerek. Komolyan. Karola szokott ilyet, amikor meglát valamit valahol – morran halkan, mégis szája szegletében ott ez mosoly. Már többször is vont párhuzamot kettejük közé, ez nem véletlen. Karola egy mini Ophelia, Ophelia meg egy felnőtt Karola.. Pedig nem rokonok. Remélhetőleg. Mert az igencsak gáz lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem TI hercegnők, akaratosabbak vagytok mindenkinél - jegyzi meg morog a, ám ha valaki jól megfigyeli, az bizony észrevehet egy aprócska gödröt megbújni az arcán, ami egy félmosolynak köszönhetően kerül oda. Vitatkozhatnak erről bármeddig, a tényeket nem lehet megcáfolni. Mindkét szőke olyan akarattal rendelkezik, amelyek ellen akkor sincs esélye, ha csak egy fronton vetik be ellene. Ketten együtt meg talán még arra is képesek lennének, hogy leigázzák a világot, pusztán a nézésükkel. Valószínűleg Barnabás lenne az első számú követőjük, mert nem hagynának neki más választást.
- Miért izgulsz? - néz rá kissé meglepődve. Nem tudja hirtelen, hogy melyik számára a zavarbaejtőbb.. a nő izgulása vagy az, hogy huzogatja magával ide-oda. Komolyan. Ophelia olyan gyermeki jelenleg, hogy Barnabásnak jól meg kell néznie magának, hogy nem-e Karolával beszél-e éppen. - Carolina.. Én nem.. Mindegy - kezét elrejti a zsebében, s tesz oldalra egy lépést, hogy akkor már tényleg legyen közöttük olyan távolság, amelybe nem akar folyamat a másik kezéért nyúlni. Mert megtenné. Bármikor.
Végül csak tisztes távon belül követi a kicsit és a nagyot, egészen az étkezdéig, ahol Karola nyilván a nő mellett foglal helyet, míg Barnabás velük szemben.
- De Ophelia, nagyon bánom…- forgatja meg szemeit egy sóhajjal egybekötve. Nyilván ironizál, de a helyzet az, hogy nem tudja erre mi lenne amúgy a legmegfelelőbb válasz, mert nyilván az igazság az, hogy egyáltalán nincsen ellenére ez az egész, hiszen ő akarna próbálkozni. De a nőt látva.. Teljesen felesleges. Így inkább lenne máshol, mint vele egy légtérben.
- Szép helyen dolgozol - jegyzi meg végül, hogy azért mutasson valamit abból, hogy mennyire lenyűgözi a hely, meg minden, ami itt történik. Hiszen hiába minden morgás és durca, azért azt még ő is belátja, hogy ilyen környezetben dolgozni biztosan sokkal jobb, mint a négy fal között. - Hogy jöttek a sárkányok? - néz végül a nőre. Érdekli, tényleg kíváncsi a válaszra, ez nem csak olyan kérdés, amellyel terelni kíván. Szeretne többet tudni a nő ezen oldaláról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem  

Két kávéval a kezében ered Bercel elébe. Várta már az érkezését, leginkább azért mert még senki se volt annyira kíváncsi a közeli rokonok barátok közül arra, hogy mit alkotott, mint Bercel. Zorka nyilván már volt itt, de az más. Neki kötelező azt mondania, hogy jó a dolog - bár fikázott pár dolgot, nem is kicsit -.
Izgul, vagyis inkább nem tudja megfogalmazni azt, ami lejátszódik benne. Nagyon várja, hogy Berci megossza vele az észrevételeit, esetleges ötleteit, mert szereti, ha mások véleményéből is születhet valami csoda.
- 'Reggelt kölyök - nyújtja felé a kávét, miután viszonozza az ölelést. - Egyedül? Asszony? - merthogy ő szentül hitte, hogy nőt is hoz a másik, hát teljes mértékben arra volt ráállva, hogy moderálnia kell magát itt majd a homokos poénokkal. Hát újra kell kalibrálnia az agyát.
- Hát, mit gondoltál matchboxoknak való vityilló lesz? - neveti el magát, majd megindul a ház felé és kortyol egyet a kávéból. - Az egész napom szabad, csak hatra kell mennem a pizzériába, mert jó fej főnök vagyok és hagyom, hogy a fiatalok elmenjenek bulizni - ő úgyse menne, szóval egyértelmű volt, hogy a szombat estéit mindig beáldozza, ha kell. Legalább a délelőtt és a kora délután szabad. - Könnyen idetaláltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

- Muszáj néha úgy kinézni, mintha nem lennék mosott szar - neveti el magát. Merthogy köztudottan leginkább arra hasonlít manapság. De most igyekezett időben lefeküdni, ami annyit tesz, hogy aludt egyben négy órát. Ez már nagy szó az esetében.
- Fú, és mire érdemes fogadni? Hátha kaszálhatok nagy összeget tőlük - ő sosem értette Paynek családfáját, pedig Zorka egyszer leültette, hogy elmagyarázza, de annak az lett a vége, hogy a szőkeség is teljesen belezavarodott, így feladták. Nem, mintha Barnabásnak bármit is számítana az egész.
- Mit gondol rólad, mit fogsz itt csinálni? - néz rá félszegen mosolyogva, érdeklődéstől csillogó tekintettel. - Azt hiszi gyerek vagy még és beállsz itt vízibomba csatázni, vagy kajacsatát robbantasz ki? -  hát felnőtt férfiak nem csinálnak ilyet, nem? De. Még szerencse, hogy most csak 3 lakójuk van, velük nem lehet akkora káoszt alakítani.
- Csomó kérdésed? Ember, mi lesz ebből valami kihallgatás? - feszül be egyetlen pillanatra, majd az ajtót kinyitva előre engedi a másikat. - Olyan helyet akartam, ami közel van Bogolyfalvához, de mégse annyira, hogy egy sétával megoldható legyen. Ez a ház már közel húsz éve állt itt, a területet gondozták, de nem használták. Akkor találtam rá, mikor néhány éve házat kerestem magamnak. Még nem volt elég pénzem rá akkor, de tudtam, hogy egyszer meglesz. Bánki papa mikor meghalt, mindannyiunkra hagyott egy kevéske összeget és én jelentős részét erre fordítottam. Muszáj volt megvalósítanom a helyet, azt szeretném, ha lenne egy biztos pont azoknak a srácoknak, akiket az árvaház nem vesz be, esetleg onnan szöknek a körülmények végett - ez a szerelem projektje, akármennyire is nincs még elismerve, felfedezve, tudja, hogy egyszer majd befut és rájönnek a srácok, hogy ő csak jót akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna  

Megfogja mondani Bercinek meg Zorkának, sőt mindenkinek, aki él és mozog, hogy ha még egyszer két osztálynyi gyerekkel el akar indulni több napos kirándulásra, akkor basszák tarkón péklapáttal. Hát nem emlékszik arra se, hogy volt-e ma wc-n, annyira fáradt, annyira nem volt ideje és annyira utál most mindenkit. Csendet akar, rendet az életében, de ugyebár, aki Annie Brightmoret viszi magával, mint segítőtárs, na az vessen magára, mert akkor tuti, hogy még a pihenőidőben is lesz ezernyi kérdés, tennivaló, menekülés, Bambi szemek és bazslygás. Megérdemled Bánki.
- Egész ittlétünk alatt ennek a negyedét se ettem - néz a tálra, majd Annie felé küld egy mosolyt. - Köszönöm, nélküled szerintem a máglyára dobott testem fölött járnának sámán táncot, miközben kántálják, hogy vesszen Bánki, vesszen Bánki - amúgy imádja az osztályát, de az tény, hogy ha Annie nem lett volna itt, akkor már az első napon felbassza őket a vonatra, hogy takarodjanak hazafelé, segítő anyukákkal az élen.
- Az a helyzet, hogy ha én bemegyek a tóba, akkor onnan szerintem maximum csak a testemet hozod ki, mert tuti belefulladok - tud ő úszni, de ha most kell két lépésnél is többet mennie, akkor orral szedi fel az aszfaltot, ha pedig a tóban történik ilyesmi, akkor lehet a fogai helyén kagylók lesznek.
- De te menj nyugodtan, addig én elvegetálok itt ezen a Szent helyen, amihez biztos, hogy ódákat fogok írni, ha egyszer képes leszek megfogni egy tollat - szed le magának némi eledelt és csigalassúsággal emeli a szájához, hogy ugyan ezzel a tempóval rágcsálja meg az étket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

Ha eddig hulla fáradt volt és szemei alig voltak nyitva, akkor ez egy szekundum alatt változik, mikor Annie a kisbabáink szót használja. Barnabás nagyra nyílt szemekkel néz rá, érzi, hogy a szíve hevesen ver és a víz csak úgy csordogál le a homlokán. – Hogy mi? Annie.. Annie te terhes vagy és tőlem? – tőle? De hát mikor, hogyan és hol? Ráadásul többes szám? Most akkor meg kell kérnie a kezét és tényleg egy családnak lenni Denissel? Mi az Isten?
Barnabásunkat elvesztjük néhány percre, mert lepereg előtte minden és egyszerűen nem tudja felfogni. Csak az téríti vissza, hogy Annie már húst tuszkol a szájába. - Mi a…? - húzza el a száját, amiben ott lóg egy cafatnyi rántott hús, melyet kénytelen megrágni és lenyelni. – Annie te most mit csinálsz? – nem hiszi el ezt a nőt. Hát ő maga éppen teljesen kiborul, a ő meg itt étellel tömi, hát mi ez, mindenki bolond?
– A helyzet az, hogy meg akarom keresni Keserűt, mert én egyáltalán nem akarok kicsiket… – nem igazán érzi azt, hogy menne neki. A hetedik, nyolcadik pont tökéletes kor, velük már jobban lehet poénkodni, tervezni, szervezni, de a kicsik. Nem, Barnabás életébe ők most egyáltalán nem kellenek. - Annak viszont örülnék, ha mellettem maradnál, amíg még a gyakorlatod tart – mert Annie sok mindenben segíti, sok minden terhet levesz és így tud másra is koncentrálni. Hiába mondta azt Bercinek, hogy nem kell asszisztens, Annie gyakorlatilag az iskolai titkárnője is lett.
– Ühm – köhögő roham jön rá, mert a nő megint úgy fogalmaz, ahogyan egy férfi mellett egyáltalán nem kellene és ezt képes akkor tenni, mikor ő enne. Felsóhajt, karjait széttárja és fejét rázva néz a másikra. – Annie, még mindig kétértelműen fogalmazol és meglátod, hogy egyszer ezért valaki nagyon elkap, te meg ott értetlenkedsz majd, hogy miért mászott rád, pedig a szavaid lesznek az oka.. –  ó, de bölcs vagy Bánki fiam, egyél tovább inkább. S így is tesz, eszik még néhány falatot, majd a hölgyikére tekint. – Köszönöm a vacsorát, majd honorálom valamivel. Menj csak, nem lesz bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

Jó, nem terhes. NEM TERHES.
Érzi ahogy dübörög a vér az ereiben, agya pedig mindjárt szétdurran. Hát nem azzal lenne a gondja, hogy az, hanem ha tőle, akkor az részegségében alakult így és valljuk be, nem lenne egy nemes cselekedet. - Te nem vagy hajlandó elmondani, mi az Isten történt akkor, mert élvezd, hogy ilyeneket csinálhatsz. Te fogsz a sírba vinni, nem az osztály vagy a sok munka- de tényleg így lesz. Ha a közel jövőben elpatkol, annak csak is a Brightmore lány lesz az oka. Majd tuti, hogy a sírján is ez fog állni.
- Maradnék ugyanezen a vonalon. Remélem a sógornőd vagy Belián belemegy- tényleg reméli, hogy valamelyikük meggyőzhető, mert ha neki kicsiket adna, akkor inkább lemond az osztályfőnökségről. Egyszerűen nem pálya számára egy csapatnyi 6-7 éves. Még a hideg is kirázza a gondolattól.
- Ja, ja hát én kérek mindjárt elnézést, hogy nekem csinálod csak ezt - sóhajt egyet, s majdnem hozzáteszi, hogy jól van, majd akkor én viszlek el a bokorba, de még viccből sem mer ilyet kijelenteni a nő mellett, hátha az ígéretnek veszi és pár perc múlva kikéri magának.
Vesz még némi ételt, s jól el is van azzal, hogy szénhidrátot toljon magába, amikor Annie neki áll a vetkőzésnek és érzi, hogy a fej egyre vörösebb és nem attól, hogy zavarban érezné magát. Ez inkább düh.
- Aztaqvaélet - szalad ki a száján így egyben az egész, ami bizony még őt is meglepi, mert nem Zorka ő, hogy ilyeneket szóljon. - Mi a..? Annie, mi ez rajtad? Hol van az, amit eddig viseltél? Tudod, ami takart, ami, ami nem tette ki elém telibe a melleidet és nem azt jelezte, hogy 'hé Barni nézd már mit vesztettél, most megdugnál, mi?' - mert, hogy ez tutira azért van és érzi ám ő, hogy mit csinál a nő, veszi az adást, de azért számára szokatlan az ilyesmi és nem tudja úgy kezelni, mint más férfiak.
- ALUDJAK? Most szórakozol velem? - emeli meg kicsit a hangját és még mindig nem tudja levenni a tekintetét a fürdőruháról. - Annie, értem én, sötét van, nem látnak a gyerekek, nem látnak az anyukák, meg a többi ember sem, de könyörgöm, könyörgöm ne billegj előttem ebben, mert szívrohamot kapok - hát menten leborul innen. Mi ez az új cicázom veled stílus? Kicsinálja a nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

- Nem veled kiabálok, hanem a helyzet miatt- emeli a csillagos égre egy pillanatra a tekintetét, majd visszavezeti Anniere, akin ez a fürdőruha túlságosan jól áll. Barnabás biztos benne, hogy a nőstény ördög Payne vette, vagy legalábbis benne van a keze, s szinte azt is látja maga előtt, ahogy Cath serényen pakolja az ilyen darabokat Annie bőröndjébe. Flúgos tyúk.
- Annie- vesz egy mély levegőt, majd középső és hüvelykujjával kezdi masszírozni halántékát. - Nem arról van szó, hogy taszítanál. Sőt. Hát nem érted? Tényleg nem érted? - mert ő igazándiból nem érti, de remélte, hogy a nő igen és majd ő a szájába adja a szavakat, hogy mit érez és miért is érzi így. - Megint felhánytorgatod, aminek a létezéséről sem tudok és hasonlítgatod ezt az egészet hozzá. Hol fer ez te nő? - készen van a nőknek ezen csodálatosnak nem nevezhető tulajdonságától. Mindent csűrnek, csavarnak, kikérik maguknak, aztán szegény férfiak meg azt se tudják ezek után, hogy hány óra a déli tizenkettő.
- Ne menj el- nem akarja bántani őt és a kirohanásai sem azért vannak. Egyszerűen csak jönnek belőle, mintha menne el az esze.- Csak, csak menj ússz egyet, ahogy tervezted és én itt megvárlak, ahogy megbeszéltük - sóhajtja halkan, beletörődvén abba, hogy igazából semmi köze nincs ahhoz, hogy a másik mit visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

– Annie – néz rá egyszerre szomorúan és mégis dühösen. – Ismét ott tartunk, hogy számon kérsz valamiért, de nem mondod el, hogy miért – az egész szürreális számára és az, hogy Annie is ugyanazt ismétli, meg ő is, nem vezet előre. – Tudod mit. Oké. Lekötelezel. Nemes vagy, nem érek fel hozzád, ezt mindig is tudtam, most pedig még biztosabb vagyok benne. Köszönöm, hogy megtartod a titkomat, amit rád bíztam – enyhülni látszik. Be kell látnia egyiküknek, hogy nem lesz ez így jó és inkább ő legyen az, minthogy a végén még valamit a fejéhez vágjon a nő. – Viszont az, hogy folyamatosan tesztelsz miatta az pont a nemesség ellentéte, csak nem találom rá a legmegfelelőbb szót – teszi hozzá csak azért is. Mert, ha a nőnek szabad kirohanni, akkor neki is, elvégre ő nem az, aki ne mondaná ki, ami benne van.
- Annie, megint megyünk át gyerekesbe és ennek rossz vége lesz –emelkedik fel és közelebb lép. Kezét a nő felé nyújtja, közelebb vonja magához és nyom a homlokára egy puszit. – Tudod jól, hogy csak vigyázni akarok rád. Oké, hogy sötét van, de ki tudja milyen debil állatok járnak erre. Csobbanj egyet, had legyek itt, had várjalak meg, had legyek biztos abban, hogy nem esik bajod és utána elkotródok aludni, ígérem – ő enged, képes engedni a feszültségből, csak a nő miatt. De, ha ő továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy menjen, hát se szó, se beszéd megy, de akkor reggelig biztosan nem látja a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

Payne papa durván tolja, az biztos. Ő nem lenne ilyesmire képes, meg valószínűleg már el is késett, hiszen az ő korában Maxwell ki tudja, hogy hányadik feleségét fogyasztotta már. Barnabás egyszerű lélek, ő majd olyan ötven évesen megelégszik azzal is, ha lesz egy hűséges kutyája. Hát ki a tököm akar annyi nőt eltartani.
– Nem, nem lesz. Jézusom rosszabb vagy, mint egy örömében csaholó kutya – nevet egyet. Hát látja maga előtt, ahogy Bercel az egész épületet fél óra alatt vágja tönkre olyan szinte, amit még a kis kamaszok se képesek.
– Hát, ez esetben szívesen válaszolok mindenre, de tényleg csak abban az esetben, ha megmarad az összes fal a helyén és miután távoztál átfestenem se kell őket – nincs kedve újra elölről kezdeni. S hiába van a varázslatok színes tárháza rendelkezésre, biztos, hogy saját kezűleg állna neki, hiszen az sokkal élvezetesebb számára. – Kaptunk Rónakytól mi is, jó fej volt. Esküszöm még zavarban is voltam tőle, mert eddig ilyesmi nem fordult elő –betudja ezt annak, hogy még nem ismerik a helyet. Pedig ő tényleg rajta van azon, hogy több mindenkihez eljusson a híre.
– Nemzetközi hívójelet használunk – mondja halálosan komolyan. – A tanodában, az előkészítőben és más varázslóiskolákban is van plakát, felhívás, emellett jártam őket és előadást tartottam az egészről. A kolibrit választottam, ez a kis jel több tucat helyen látható helyre lett téve. A mugliknak csak egy szép festmény vagy egy kis fából faragott szobor, de a reményvesztett, varázsló vérrel rendelkező gyermekeket megszólítja. Elrebegi nekik, hogy van ez a hely és hogy hol találják. Sokat kellett keresnem, amíg ezt valaki képes volt nekem véghez vinni, de remélem megérte – hónapjai mentek rá, nagy utat tett meg érte, s bizony volt, aki egy ilyen kis madárka miatt került ide. – Szóval igen, tudom, hogy nem néznek ki ilyeneket belőlem, de mint mondtam. Szívügyem ez az egész és szerettem volna, hogyha biztosan olyan gyerekek kerülnek ide, akiknek szüksége van rá – mert ő segíteni szeretne. Ha valakinek csak pár napra kell a feje fölé tető, akkor is jöhet, ő nem kérdez, nem ítélkezik, mindenkit szívesen lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna

Nem mondja ki, csak bólint, mikor Annie száját elhagyja a szemétség szó. Az, tényleg az és Barnabás szentül hiszi, hogy a nő csak azért cselekszik így, mert látja rajta, hogy mennyire készen van tőle. De ezzel a férfi nem tud mit kezdeni, nem képes ilyes játszmákra, s valahol bántja az egész, mert úgy veszi észre, hogy Annie nem érti. Mintha nem ismerné annyira, hogy ne tudná. Ez pedig fáj neki.
Muszáj, hogy közelebb vonja, muszáj, hogy mindketten kicsit enyhüljenek, megnyugodjanak. Nem akar ő vitázni, nem akar rosszban lenni. A homlok puszi pedig annyira automatikusan jön, hogy bele sem gondol, mit okozhat vele. Képes elveszni a pillanatban, megengedi most magának, s talán ha Annie hangja nem törné meg a pillanatot, még húzna is rajta egyet.
Nagyot nyel. Meredten néz a nő feje búbja felett a tó felé. Egyáltalán nem mérges a másikra, inkább sokkba kerül, ahogy visszahallja a saját szavait. Elereszti a másikat, de csak azért, mert a nő ezt kezdeményezi. Nézi őt, hallgatja, ahogy kéri, s most érzékeli azt, hogy szavainak mekkora jelentősége volt. – Annie –szólal meg végül halkan, egy kis szomorúsággal hangjában. – Ennyire szívtelennek és kegyetlennek tartasz? – utal arra, hogy a nő azt gondolja visszaszívná, amit mondott. – Látom rajtad, hogy mennyit jelentett neked ez. Érzem, hogy sok falat döntöttek le azok a szavak. Én is jobban vagyok, bár fogalmam se volt róla, hogy mitől vagyok ennyivel felszabadultabb, de most már tudom – sóhajt egyet, elpillant a víz felé, aztán megint a nőre, aki már a vízben van. Nem megy utána, nem kérleli, hogy jöjjön vissza, csupán visszaül a padra, s ahogy ígérte itt várja, amíg a nő úgy nem dönt, hogy elég volt neki.
Vár, vár, sokáig vár, de semmi. Annie nem jön és ez olyasmire készteti, amitől ő maga is meglepődik. Leveszi cipőjét, zokniját, a felesleges ruháit, csak a fürdőnadrágja marad rajta, s elindul megkeresni a nőt. – Pfú, de hideg ez – hát érzi, hogy a cövek is jól elbújt a gatyájában, de még ez se tántorítja el, Anniehez úszik és szavak nélkül kéri, hogy figyeljen rá.
– Nem lehetsz én. Nem futhatsz el csak úgy. Kérlek, ne tedd. Beszéljük meg, beszéljük meg úgy, ahogyan tettük ezt legutóbb is. Mert, ha folyton elmenekülünk, akkor megint kétfelé oszlik a Tündérmanó utca és nem akarom, hogy Marika néni ismét a botjával akarjon megkergetni –szólal meg akkor, mikor a nő végre már teljes egészében ráfigyel.
– Nem fogom visszaszívni, soha nem tennék ilyet. Viszont te is tudod, hogy mennyire készen lehettem akkor, ha ezt így telibe kimondtam neked. Kérlek,, ne kapaszkodj bele, nem mondom neked azt, hogy nem igaz, mert biztosan az. Csak nekem ez nehéz, mert úgy gondolom, hogy mindazok után, amit tettem veled, nem érdemlem meg, hogy szeressél, hogy szeresselek és fel kell dolgoznom magamban, hogy itt vagy és hogy így nézel rám. Én az elmúlt években abból építkeztem, hogy legalább gyűlölsz és pokolra kívánsz, minden jogod meg is lenne rá. Erre minden percben azt látom, hogy ez nincs így, és nem tudok egyelőre ezzel mit kezdeni. Ahogy azzal se, hogy ez milyen hatással van rám. Szóval kérlek, nagyon kérlek rá, hogy ne várj tőlem semmi jót vagy rosszat, igyekszem. Esküszöm, igyekszem minden nap, minden percben – beszél teljesen őszintén bár kissé érthetetlenül. Csak azt akarja mondani, hogy semmi esetre se szívná vissza, mert tudja ő valahol mélyen, hogy ez tényleg igaz. De egyelőre nem hiszi azt, hogy megérdemelne bármit is ettől a nőtől. Ezért akarta őt eltaszítani múltkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna  

- Dehogynem tudsz játszani. Az őrületbe kergettél az elmúlt hetekben – nevet fel kissé kényszeredetten. – Ki akartad belőlem csikarni mindenáron és ezzel rohadtul furává váltál és megijesztettél. Olyan voltál, mint egy veszett kisegér, komolyan csak a habzó száj hiányzott  – rázza meg hitetlenkedve, mosollyal az arcán a fejét. Annie azt hiszi, hogy ő még mindig az a törékeny és kissé szerencsétlen kislány, mint aki volt. De határozottan nem az. Sokat változott és akarva-akaratlan teszi Barnabást néha teljesen idegbe. – Egy szóval sem mondtam, hogy nem szerettelek. Szóltam előre, hogy ne akkor kezdj bele. Szóltam neked, hogy ne tedd, de te azért is mondtad és mondtad, amitől egyre mérgesebb lettem és gyakorlatilag kicsikartad ezt belőlem és én rosszul fogalmaztam – őszinte volt akkor is, most is és az egész kapcsolatuk alatt is. Minden érzése tiszta volt, de nem olyan hirtelen elsöprő, mint amit annak idején másnál szerelemnek hitt. Így nem tudja mi volt és ezt nem tudta helyesen kifejezni, szar napja, órája, perce volt és ő kérte a nőt, hogy ne akkor, ne ott. Mert tudta, hogy megint valami végzetes faszság fogja elhagyni a száját.
Kissé váratlanul éri, hogy Annie ennyire pőrén öleli meg, s bújik hozzá. Tétovázik egy keveset, végül leengedi kezeit és viszonozza az ölelést. Állát megtámasztja a barna buksiján és úgy nézi a vízen játszadozó égi fényeket. – Megleszünk, ne aggódj – csak ennyit mond, mert nem akar nagy szavakkal dobálózni, nem akar olyat ígérni, amit esetleg nem tud megtartani. Elereszti végül a nőt és mivel neki nagyon nem tetszik a víz, anélkül, hogy mondana valamit, elindul kifelé. Most már nem fáradt, a hideg víz felébresztette annyira, hogy képes legyen leváltani az anyucikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

A Rónakys álféltékenységre inkább már nem is reagál. Egyszer jó poén volt, még másodszor is, na de harmadszor. Kezd számára már kissé kellemetlen lenni, mert a végén valaki tényleg ráharap erre a szálra, aztán magyarázkodhat majd ezerrel a fickónak.
– Igen, édesanyád is segített, meg még páran, elég nagy projekt volt és nem is gondoltam, hogy ennyi segítséget kapok hozzá –szerencséjére húgának van egy jó beszélőkéje, így néhány helyen elhintette, hogy mekkora királyság ez és kellene segítség. S lássanak csodát, lett is. Ezért biztosan örökké hálás lesz.
– Ezt a minap már megbeszéltük nem? – nincs kedve ismételgetni magát. –Hát ennyire figyelsz rám? Igazi férfi vagy, beszélnek neked, aztán nem is figyelsz igazán – ciccegve rázza meg a fejét, majd elindul egy folyosón át a hátsó ajtóhoz. – Van itt nappali, konyha, könyvtár meg néhány szoba, ahol a felnőttek alszanak, ha itt alszanak. Az emeleten vannak a hálók. A jobb szárny a fiúké a bal a lányoké. Jó paraszt vagyok, mert bűbájjal oldottuk meg, hogy még véletlenül se tudjanak egymáshoz átjárkálni – mert azért azt nem szeretné, ha véletlenül ezek éppen itt feküdnének össze és még egy gyereket is idepottyantanának. Ennél azért komolyabb nevelést kíván véghez vinni. – Kint van egy kert, üvegházzal. Aki itt lakik részt vesz a gondozásában, kivétel nélkül. Emellett van játszóház is a kisebbeknek, tudod ez a kisebb faház, tele játékokkal, meg körülötte is ilyen fasza kis játszótér szerűség, amit folyamat bővítünk. Minden hónapra korosztályokhoz mérten valami tematika van, alkotni kell, hol egyénileg, hol párban, mert nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy itt csak lézenghetnek. Minél több dologgal akarom őket megismertetni, hogy mikor elmennek innen, ne a nulláról induljanak – ez a rész kissé még kiforratlan, de igyekszik megtalálni a megfelelő ritmust. Tervei vannak,  csak még nem az igaziak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

– Volt, bár erre nem igazán voltunk akkor felkészülve,  de azt is megoldottuk – nem lehet mindenre felkészülni, s Barnabásunk nem az a fajta, aki kitenne bárkit is, aki ideérkezik. – Nem anyaotthon és nem is árvaház ez az egész, így azért van egy határ, amit meg kell húzni, ugyebár. De ha az ajtóban megáll valaki és azt mondja, kell neki pár nap a karon ülővel, akkor nem fogom elküldeni – az a jó abban, ha nem állami szinten működik egy intézmény, hogy szabályaik rugalmasabbak. Főleg, ha Barnabás az, aki hozza őket. Így volt már, hogy eltekintettek attól is, mikor valaki elmúlt tizennyolc. Segítséget kért, hát kapott.
– Igazából ezt azért találtam ki, mert ők gyakorlatilag ezzel fizetnek azért, hogy itt lehetnek. Nem tudom, hogy ez így érthető –e – vakarja meg kissé bizonytalanul a tarkóját. – Segítenek a konyhán, a kertben, vannak állatok is, takarítanak, stb.. Így ezeket megspóroljuk úgymond. Nyilván mindenki a maga korosztályához mérten és persze nem az van, hogy egy valaki van csak egy helyen, forgószínpad szerűen, mert akkor mindenki lát mindent – akinek nem tetszik a rendszer az pedig mehet Isten hírével. Ő senkit sem kötelez semmire, de azon az elven van, ha ad valamit, akkor azért kér is cserébe. Azért így találta ezt ki, mert azt reméli, hogyha csak kicsit is, de legalább ad valamit ezeknek a gyerekeknek.
– Azt hiszem jelenleg négy, de lehet, hogy öt. Nem tudom, hogy Balázs uraság elfogadta-e végül, amit kértem vagy úgy döntött, hogy megpattan. Majd hétfőn kiderül, addig kapott haladékot – nem jár rá senki nyakára. Megegyezik a gyerekekkel valamiben és tartja magát ahhoz. Ez is egy kis nevelés a számukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

- Kommuna? – áll meg egy pillanatra és meglepetten néz Bercire. – Hát ezt se mondta még senki – neveti el magát, s ha belegondol, tulajdonképpen elég sok mindenben hasonlít a rendszerük. – Na, most majd azon fogok agyalni, hogy nem-e hippiket terelgetünk itt – jó kis bogarat ültetett a fülébe a másik. Teljesen rá fog feszülni arra, hogy másik, akikben esetleg láthat potenciális támogatót nem jutnak-e szintén erre. S, ha igen, akkor mennyire fogja őket majd vissza a dolog. – Most kezdtük, szóval még nincs olyan, aki itt kezdett és visszajönne – neveti el magát. Egy éves az egész sztori, ahhoz, hogy sikere legyen, hogy legyen valaki, aki visszajönne, ahhoz minimum öt, de lehet, tíz év is kell. Ő meg egyelőre örül, hogy látja a következő havi dolgokat.
- Örülök, hogy így érzed. Szeretek én is itt lenni. Van, hogy csak néhány percnyi csendre és nyugalomra vágyom, aztán itt maradok egy-két napot – nyilván ez, mióta az Előkészítőben is nagyobb szerepet vállalt, elég kevésszer fordul elő, de azért szokott lopni magának néha egy-egy ilyen pillanatot.
- Gyakorlatilag bármi, most kicsit le van terhelve az agyam, így jó lenne kitalálni a következő hónapban milyen foglalkozás lehetne és arra találni valakit. De őszintén szólva, úgy vagyok vele, hogy mindig csak tolom és tolom és tolom, aztán az utolsó pillanatban kapok észbe és gyakorlatilag térden állva könyörgök valakinek az ismeretségi körömben - és ez nem vicc. Tényleg minden egyes váltáskor eddig fajul a helyzet. Pont ezért gondolják sokan, hogy összeszedetlen és kiforratlan az egész. De ez inkább Barnabás lustaságáról szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

- Majd meglátjuk, hogy kinek mennyire jön be, növelni nem akarom, meghagyom a véges számú befogadó készséget, mert nem akarom, hogy elveszítse a varázsát – már, ha egyáltalán van ilyesmije a helynek. Számára sokat jelent, nagyon szereti és szeretné, ha azok is így gondolnának rá, akik itt találtak maguknak akárcsak néhány órányi szabadságot, nyugalmat. Barnabás nem csak az egész rendszert, hanem magát a természetet is kifejezetten imádja, ami körülöleli az egész helyet. Neki ez itt a tökéletesség.
- Ugyan kölyök. Legalább tudom, hogy valaki törődik velem -  veregeti vállon a másikat. Ezen már túl vannak, szarul reagált, mert akkor éppen a halálba se kívánta a témát és Bercel csak azért is erőtette. De megdumálták és most itt vannak és jóban vannak, bár, ha a férfi nem fejezi be azt, amit újra elkezd, ki tudja már hányadik alkalommal, akkor lehet, megint rosszban lesznek. Hát a Radetzky vérbe bele van kódolva az értetlenség?
- Bercel, annyira tolod ezt a titkárnő dumát. Dugod a sajátod, hogy így ajánlod arra, hogy megkönnyítse az életemet, vagy mi a faszom van? – ez csak úgy kikívánkozik belőle, pedig mint tudjuk, ő aztán nem a káromkodások híve. – Hagyjál már ezzel a titkárnős dologgal, megoldom, meg akarom oldani, nem akarom, hogy valami csacska liba beleszóljon minden  lépésembe. Hát ott van Annie Brightmore, csicsereg nekem ő eleget, de majd még mellette hallgatok egy titkárnőt is, nem? Hagyjál már ezzel – az őrületbe kergeti Berci ezzel és akárhányszor felfogja még hozni, Barnabás annál inkább feszültebb lesz tőle, a vége meg majd megint az lesz, hogy összevesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szokták mondani, hogy az alvás a gyengéknek való. Nos, ha ez tényleg így van, akkor Barnabásnak minimum a világ legerősebb emberének kellene lennie, hiszen most is hiába van hajnal, ő már másfél órája dolgozik a Pizzázóban.
Mikor a telefonja megcsörren, kissé megugrik, hiszen nem sokszor szokták ilyen korán keresni. Először elképzelni sem tudja, hogy Hannaróza, akinek ma semmi Menedékhez tartozó dolga nincs, miért is keresi, de a nő kertelés nélkül közli a tényt, hogy most azonnal menjen. Ő pedig megy, mert pontosan tudja, hogyha ilyen korán hívják, akkor nagy lehet a baj.
Mikor megérkezik szolidan jelez a nőnek, hogy itt van, aki megannyi információt oszt meg vele, s míg Róza beszél, addig Barnabás a nő válla felett a konyhában ülő lányt és a mellette lévő babát figyeli. – Köszönöm Hannaróza, szerencséje volt, hogy te voltál itt – mosolyog egyet a nőre, majd elindul és az ajtófélfán kopog hármat, hogy jelezzen érkezéséről.
– Szia, bejöhetek? – kérdezi illedelmesen és megvárja a választ. – Barnabás vagyok. Titeket, hogy hívnak?   - közeledik lassan, de érdeklődően. Hanna ezt nem tudta megmondani, ami nem is baj, mert így legalább lehetősége van arra, hogy az alapoknál kezdje felvenni a kapcsolatot. – Nem bánod, ha én is helyet foglalok? – a lány válaszának függvényében, ha engedi, leül mellé, amennyiben nem akkor a pultnak dönti a hátát. - Az a néni azt mondta, hogy engem keresel. Miben segíthetek nektek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Nagyon szép nevetek van – bár érdekes számára, hogy az egyiküké magyar, a másiké pedig nem, de nem firtatja, biztosan megvan ennek is az oka. – Látom, hogy ügyesen véded mindentől és mindenkitől – nem kerüli el a figyelmét az, ahogy Bonnie Boglárka felé fordul és egyből védelmezővé válik, ahogy ő közelebb kerül. – Mond csak, ki ő neked? – manapság már bármi, tényleg bármi megtörténhet, s bár teljesen lényegtelen, hogy Bonninak a húga, lánya vagy szomszédja a kicsi, mégis muszáj megkérdeznie.
– Nem, én nem lakom itt, de látod, az a kedves néni felhívott és milyen gyorsan ideértem – fejével biccent Hannaróza felé, majd kedvesen fordul vissza Bonnihoz. Kissé megilletődik, mikor a lány megsimítja arcát, s mondatától aprócska mosoly ül ki az arcára.
– Hát, azon vagyok, hogy segítsek nekik, igen – válaszol kissé zavartan. – Mesélsz nekem arról, hogy mi történt? – óvatosan teszi fel a kérdést, mert nem szeretné megijeszteni a lányt. Nagyon fiatal, látja rajta, hogy meg van ijedve és a szemében tükröződik némi sötétség is. Barnabás nem ítélkezik, ő ismerni szeretné mindenki történetét és a leginkább attól lehet tanulni, akiről szó van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Némán hallgatja a lány szavait és próbál a történet közben semmi, de semmi érzelmet nem mutatni. Az egész történet megrázza, teljesen lesokkolja, hogy mit kellett átélnie ennek a két lánynak, s csodálja Bonnie erejét, mert idáig eljött. Barnabás csak nézi a fáradt, meggyötört arcot, majd a kisbabát, végül ismét Bonniet. Annyi mindent szeretne mondani, mégsem tud, nem jönnek a szavak, csak bátortalanul kinyújtja kezét a lány felé, s ha az nem húzódik el, megöleli. Ebben az ölelésben van szeretet, törődés és együttérzés, minden, amit érez, amit nem tud szavakkal kifejezni.
– Jó helyen vagytok – mondja ki, amit elsőre muszáj közölnie a lánnyal. – Itt senki nem fog titeket szétválasztani. Mindig van több felnőtt is az épületben. Olyan személyek, akiknek rossz szándéka van, nem tudják átlépni a telekhatárt – ezt halkabban mondja, mert rajta kívül senki sem tud erről, de úgy érezte, hogy Bonnieval mindenképpen meg kell osztania. – Azért hoztam létre ezt a helyet, hogy segítsek a gyerekeken, akiknek nincs családjuk és akik valamiért jobb, ha nem kerülnek be a rendszerbe, árvaházba. Ti, ha bekerültök, akkor pontosan az lesz, amit elmondtál, nagy valószínűséggel szétválasztanak titeket. De itt és most megígérem neked, hogy mindent megteszek azért, hogy ez ne történhessen meg – szavai erősek tudja, hogy nem szabad üres ígéreteket tenni és ő nem is gondolja annak, amit mond. Mindent és még annál is többet meg fog tenni azért, hogy ez a két lány együtt maradhasson. – Van üres szobánk, megoldjuk, hogy az csak és kizárólag a kettőtök lakja legyen, jó? – kicsit átvarriálják a szobák beosztását és akkor a lehető legcsendesebb részt tudják majd nekik kialakítani. Fejben már tudja is, hogy ki, hova fog menni. A berendezés kérdését pedig valószínű Anniere bízza.
– Bonnie, nagyon sajnálom, hogy át kellett ezt élnetek, de nem igazán értem azt, hogy, amikor anyukádat elvitték, titeket, hogy nem vettek észre? – lehet, hogy nem kellene ezt firtatnia, de valahogy a történet nem kerek számára, s ahhoz, hogy kölcsönös bizalom alakulhasson ki, muszáj rákérdeznie.