Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 58
Összes hsz: 60
|
Hogy nevezzelek- Csak a te seggedben szeretnék - ártatlan, már-már angyali mosolyt villant az exre. Félreértés ne essék, sosem tette, nem is szeretné, de vicces bosszantani vele a másikat. Azért majd egyszer beajánlja az urológián.
- Most akkor semmi érdekessel nem tudsz szolgálni, ezét hívtál? - csalódottan húzza el a száját, legalább valami kis morzsában reménykedett. Mondjuk kijavíthatná, mindenki tudja, aki kicsit is ismeri Krisztiánt, hogy nem a többi auror jelenti a problémát. Ő maga a probléma.
- A húgom is mindig ezt mondja, ha a szobájában széthagyott szennyesről kérdezem. Jóban lennétek - már ha bemutatná őket egymásnak, ami nem fog megtörténni. Ezek ketten külön-külön is veszélyesek, hát még együtt.
- Miért kínzod magad még mindig a minisztériumban? Világgá vágtál, hova tűnt a lelkesedésed? Nem való ez neked. Mintha engem akarnának rávenni mondjuk a pincérkedésre. Nincs az a pénz, amiért megérné utálni az életem.
|
|
|
|
|
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó
Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
RPG hsz: 72
Összes hsz: 72
|
- A jégcsap ex -- Te perverz nő. - Oda és vissza van mai napig Naya hideg, távolságtartó természetéért, mert voltaképp addig érdekes a játék, amíg be nem hódolnak egymásnak, és Naya sosem hódolt be. Végül visszament Olaszországba, és ez mindenkinek így volt jobb.
- Az egyetlen érdekes dolog, hogy fűzöm a miniszterünk unokáját, aki házas. Na, elég jó pletyka? - Utálatosan pletykás, nem is tagadta soha, Nárcisszal is folyton információt cserélnek, mint két vén térfigyelő kamera, akiknek semmi jobb dolguk nincs az égvilágon.
- Mutass be neki, úgyis mindig dugdosod a kiscsajt előlem. - Nem hiába. Olyan perverz, gyerekrontó megjegyzései vannak néha, hogy senki nem engedné a gyerekét a közelébe, sem a testvérét.
- Hmmm, jó kérdés. Meg kell élni valamiből, nem? És a világjárás nem fizeti ki a számláim. Plusz, elég fun törölni néha a legelbaszottabb emlékeket. Mint mikor az egyik gyerek falhoz ragasztotta az anyját mérgében. Csóró muglik ördögűzőt akartak hívni a gyerekhez, cifra volt. - Vannak néha olyan esetek is, amik elgondolkodtatják, de ez inkább mulatságos volt, semmi igazán durva, "csak" elszabadult vadmágia. Ők már kicsit másként mérik a durvaságot, mint az átlagember.
- Egy darabig még csinálom, aztán váltok majd. Tudod, kell a tapasztalat. Én legalább máris dolgozhatok, téged meg szívatnak a rezidensivel még. - Akárhogy nézi, gyógyítónak lenni nagyon mélytorkos, mint aurornak vagy amneziátornak állni.
- Olvastam, hogy lecsuktak valakit a családodból? Már, ha a faszinak köze van hozzátok. - Ez is régi sztori már, tavalyi vagy tavalyelőtti, de a jog malmai szokás szerint lassan őrölnek.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
TheoGyűlöli ezt a csöndet, ahogy lassan, kínlódóan verejték serken és megugrik a pulzus valamelyik nyaki érben, ujja alatt. Az arcot nézi, amint hirtelen nem tudja, milyen vonalakat öltsön magára, az elnyíló, hangtalan mozduló ajkakra. Még sosem látott erdei állatot megfagyni a közeledő autó lámpájának fényében, de bájitalfőző. Ismeri ezt a könyörgő pillantást.
A felcsattanó hangra egy pillanatig úgy fest, mintha mindjárt felugrana, finom remegés fut végig rajta. Összeszorítja a fogait, azonban a fiú meghunyászkodva elfordítja a fejét, így végül marad. Hallgatja a habogó, körkörös magyarázatot.
- Sajnálod?- visszhangozza, miközben elengedi Theo nyakát, hogy nemes egyszerűséggel elhúzza annak kezét az orra alól. Látnia kell, mennyire vérzik még, de sokkal jobbnak tűnik már. - Hiszen rengeteg lehetőséget hagysz! Elárulhatom a bizalmad,- túr a táskájába, egy apró fiolát keresve, aminek biztonsági viasszal záródik a teteje, - vagy közvetve hozzájárulhatok, hogy kockára tedd az épséged,- megremeg a hangja, ám közben lepiszkálja a pecsétet, aztán a kupakot az üvegcséről. Igazából lehetne ezt tetézni, de még nem döntötte el, hajlandó-e esetleg másoknak hazudni, hogy megvédje a titkot, bármi is legyen ennyire fontos.
- Mindegy. Fogd be és csak az orrodon vegyél levegőt. Két lélegzet, beszívod, elszámolsz ötig, kifújod.- Ha a fiú engedelmeskedik, az orra alá tartja a fiolát, aminek átható, bár nem kellemetlen szaga van. Ő is számol magában, mert a gyógyszer-túladagolás hiányzik most a legkevésbé. Egy része nem is érti, miért törődik azzal, hogy a másiknak fájdalmai vannak, talán csak ez volt az eredeti elhatározása és tartja magát hozzá, mert addig sem kell döntést hoznia. Aztán ujjával befogja az üveg száját, gondosan visszadugaszolja és behajítja a holmija közé. Legszívesebben leguggolna ls csak a karjaiba temetné az arcát, mert a sötétség megnyugtatja, de így csak sétálni kezd, a virágokat nézve. Kell négy-öt perc, hogy a szer hasson, addig megpróbál a levelek erezetére és az itteni illatokra figyelni.
|
|
|
|
|
Charon I. Yaxley
Diák Levita (H), Animágus, Negyedikes diák
rabid dog
RPG hsz: 99
Összes hsz: 99
|
Damian B. Krise-Flaviu- Dél-Franciaország, getaway hétvége -Azt kell mondja, remekül aludt! Amikor visszament a házba, nem győzött elégedett lenni magával, hogy megfelelő lendülettel és indulattal vágott vissza. Szerinte. Ez a nyugodtság egészen reggelig tartott, amikor is reggeli után Amon félrevonta beszélgetni.
Major embarrassment, ez foglalja össze a legjobban az a körülbelül fél órát. Először is: Amon adta vissza neki a medence szélén talált bikinifelsőt. Másodszor is olyan felháborító dolgokkal vádolta meg, minthogy összegabalyodott máris Damiannal. Erre azonnal közbe kellett vágnia és eloszlatni a félreértést, miszerint "ő csak megetette azt a faszfejet a saját szavaival". Ha a bátyja nem lett volna félig-meddig azzal a lemondó gondolattal elfoglalva, hogy kibújt a szög a zsákból ezek szerint, miszerint miért problémás a húga - Damian másként már megint a pálcájával szemben találná magát a szégyentelen kommentje miatt. Ugyanakkor minél többet mesél Charon a szituációról, úgy érzi, hogy elönti a migrén. Nehezebb lesz vigyázni a húgára, mint gondolta, még ha nem is pont az eredeti feltételezések mentén. Mindenesetre a beszélgetésük további része bosszankodásban merült ki a lány részéről, egyelőre láthatáron sincs az obszesszió, ami miatt aggódott.
A nap nagy részét vagy Amonékkal vagy társaságban töltötte, ami azt illeti körülbelül össze sem futottak pár perces etapokon kívül Damiannal. Nem is hiányolta, mert amilyen büszke volt a találékony (saját megállapítás) reakciójára, úgy valahogy annyira nem is akarta erőltetni, hogy a történtek után egymás társaságában legyenek.
A mai nap kimondatlan tematikája a lovaglás volt: akár seprűn, akár lovon. Előkerültek a hozott seprűk, a fürdőruhákat a résztvevőknél felváltotta a nadrág és praktikus lovaglóöltözék. Biztonságos nyílt terepen versenyezgettek, a bátrabban és ügyesebbek a trükkjeikkel kérkedtek, megint mások versenyrepültek a birtok területén. Olyan kora délután környékén mindenki inkább lazított, zuhanyoztak egyet aztán visszacsobbantak a medencébe - a lányok pedig négy óra felé úgy döntöttek, hogy ideje egy "csajos program" keretein belül kihozni a lovakat az istállóból.
Charon általában nem volt oda a "csajos programokért", mert ez a fogalom többnyire számára szörnyen gyerekesnek ítélt pizsamapartikban és párnacsatákban merült ki - azt pedig csak egyetlen lánnyal tudta igazán élvezni. És esze ágában sem volt Viviant pótolni ebben a tekintetben. Az ilyesfajta "csajos programok" örökké az övé lesznek.
De ez más volt, ez felnőttesebbnek hatott, elegánsabbnak, ami tetszett Charonnak, még akkor is, ha a lányok csevegését az aktuális pletykákról inkább csak hallgatta. A tereplovaglás visszahozta a hangulatát azoknak az alkalmaknak, mikor az apjával és testvéreivel lovagolnak ki a birtokra vadászni, az erdő hangjai, az avar illata, a fák leveleinek zörgése. Ja, ez nyugis volt, és ritkán volt része nyugalomban, még ha ez többnyire rajta is múlt.
Estefelé van már, mikor visszaérnek az istállóktól. A szállásra visszafelé menet mindenféle szagokat eltüntető és illatokat létrehozó bűbájjal szórakoznak egymás közt. Sienna elemében volt, láthatóan ezeket a fajta kis mikroprogramokat inkább érezte sajátjának, mint mikor csak nézőként az oldalvonalnál szurkolt Amonnak. Visszaérve sokan rögtön visszamennek a szobáikba valami lengébb öltözetet venni magukra, esetleg a fürdőruhába visszavedleni, Charon viszont még előtte koktél-beszerzőútra indul.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 398
Összes hsz: 400
|
Charon Yaxley
Saint-Raphaël, Franciaország - Oi! Charon! Várj már, várj már, mindjárt megyek... Charon!
A medence zárt, ligetekkel körülvett túloldaláról, egész véletlenül szúrja ki a lányt. Hamish elégedetlenkedő ciccenését csak egy türelmetlen intéssel nyugtázza, a seprűt pedig a másik kezébe átvéve indul el a lány felé. Mondom, menjetek, utolérlek, szól vissza felemelt hangon a válla fölött, a seprűt átveszi a másik kezébe és átgázol a csinos virágoskerten, ami a birtok hátsó kijáratáig vezető fenyőligetet választja el a medence márvánnyal borított, sokkal világosabb terétől.
Néhány felületes pillantáson kívül ma egyáltalán nem találkozott a lánnyal - sőt, belegondolva nem tudná felidézni, hogy délelőtt óta látta-e egyáltalán. Jól érezte magát a társaságában, ahogy pedig a seprűkkel együtt az érmék és bankjegyek is előkerültek, ő rögtönzött fogadóirodaként hamar megtalálta a szerepét. Részt vett pár versenyben, a nap azonban nem rejtegetett igazi izgalmakat, csak eltelt. Ahogy azonban a lányok egymás után elszivárogtak (fogalma sincs, merre, annyira nem figyelt), egy kisebb, rögtönzötten összeverődött társaságban sunyin ugyan, de előkerült pár zacskó és fiola is. Ez utóbbi társaságról szakadt le imént, és ők azok, akik továbbindultak az ösvényen.
- Hey Charon, minden rendben? Ezerfelé kerestelek.
Ezzel áll meg nem messze tőle és ez az első hazugsága. Nem kereste.
- Páran lemegyünk a völgybe pár órára. Van kedved?
|
|
|
|
|
Charon I. Yaxley
Diák Levita (H), Animágus, Negyedikes diák
rabid dog
RPG hsz: 99
Összes hsz: 99
|
Damian B. Krise-Flaviu- Dél-Franciaország, getaway hétvége -Félúton van a koktélos pult felé, aminek felületét éppen az egyik manó takarítja nagy serényen. Ekkor hallja meg a nevét Damian hangján. Egész nap nem beszéltek egymással, és ez így rendben is volt, tekintve az esti eseményeket, szóval most nem egészen magától értetődő ez a lendület, amivel átvág a virágágyáson. Fáradtan felsóhajt már most, úgy torpan meg, bevárva a másikat, ha már ennyire mondani akar neki valamit. Charon számára az egyetlen igazán elfogadható mondanó egy kimerítő bocsánatkérés és esdeklés lenne - de nincsenek illúziói arról, hogy Damianba szorult elég önreflexió ehhez.
Elég a srácnak közelebb érnie és a szemébe nézni, hogy a pupillák láttán nyilvánvalóvá váljon minden. Összefonja maga előtt a karjait, mert az, hogy ebben az állapotban seprű van a kezében, tökéletes adaléka lehet egy potenciális katasztrófának.
- Megvagyok. - Ezzel válaszolt arra is hogy minden rendben-e és arra is, hogy tessék, megtalálta.
- Kedvem van, de miért van seprű a kezedben hozzá? Repülni akartok? - Így? Ezt már nem teszi hozzá, mert látta Kostyát is elégszer betépve és elég magasan, hogy tudja, ilyenkor minden észérv és logika nemhogy az ablakon kívül, de a látóhatáron túl van.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 398
Összes hsz: 400
|
Charon Yaxley
Saint-Raphaël, Franciaország Remek. Remek. Megvagyok, azt mondja, bár részéről bármi lehetett volna a válasz, hiszen magát a kérdést is csak töltelékként tette fel, reflektálva a különben ilyen pillanatokban nem egyértelmű, de jó neveltetésére. Tudja, hogy a lányok nap közben eltűntek valamerre és azt is, hogy a menyasszonyok és feleségek szemforgatása nélkül nem ő volt az egyetlen, aki sokkal felszabadultabbnak érezte magát. Ennek a virágányáson való átgázolás és a seprű, amit a cipője orrára támaszt már természetes folyománya.
- Persze - válaszol úgy, mintha nem értené azt sem, hogy a kérdés vagy bármi egyéb alternatíva felmerülhet a lányban. - Tudok egy helyet az erdőben, jó lesz, csak gyere. Csak te, én, még páran és senki - furcsán int a ház felé -, nyávogó. Jó vagy így, nem kell seprű sem, viszlek én ha kell, mit szólsz?
|
|
|
|
|
Charon I. Yaxley
Diák Levita (H), Animágus, Negyedikes diák
rabid dog
RPG hsz: 99
Összes hsz: 99
|
Damian B. Krise-Flaviu- Dél-Franciaország, getaway hétvége -Az erdőben? Ez a hülye ötletek listavezetője egyelőre, amit az utóbbi 1-2 héten hallott. Ha kijjebb tolná az időhatárt, lecsúszna az első helyről, amit az eljegyzésük bitorol kérlelhetetlenül.
A nyávogós megjegyzés viszont remekül kiaknázza a lány ki-ha-én-nem, "i am so unique" ösztöneit, mostmár ezért sem mondhat nemet. Másrészt pedig épp most tanulja meg ténylegesen átérezni a katasztrófa-turizmus kifejezés valódi jelentését.
- Én még hozok inni, szóval menj előre, megtalállak titeket. - Még ha eredetileg el is fogadná, hogy vigyék (ami nincs szándékában), tényleg porzik a torka a lovaglás után. És csak azért nem fog megvonni magától valamit, mert Damian kokainmámorában éppen nagyon siet. Akkor pedig már majd felmarkolja a saját seprűjét is. Elmentek a völgy közelében a lovakkal ma már, így van sejtése, hogy merre lehetnek majd, de biztos benne, hogy a hangzavarból és a sötétedésben gyújtott mágikus fényekből megtalálja majd a jómaradakat.
|
|
|
|
|
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 58
Összes hsz: 60
|
Hogy nevezzelekMajdnem a torkán akad a bukta, olyan meglepetésként éri A pletyka. Néhány másodpercig mereven nézi exét, hátha az majd azt mondja, áprilisi tréfa.
- Mutasd a nőt. Megmondom megéri-e - az asztalt csapkodja követelőzve. Cseppet sem féltékeny, kizárólag kíváncsi, mibe nyúlt bele ez az őrült. Eddie-nek különleges képessége van hozzá, hogy a legrosszabb döntéseket hozza meg. Miniszter unokája még csak-csak, de férjezett is? Hjaj.
- Nem véletlenül. - Nem, ha nem muszáj, nem fogja bemutatni Ginának. Hát még az kéne, hogy utána az a kis szaros meg Atlasszal terrorizálja és faggassa Eddie-ről.
- Ne is mondd, alig, hogy visszajöttem, behoztak egy nőt, aki a sátánnak képzelte magát - megereszt egy nevetést is, az a nő szegény nem volt százas. - Mondtam én neked, dolgozz függetlenül. Lehetnél menő influenszer - Naya a húgától tanulja az internet használatát. Kár, hogy őt nem szórakoztatják a magukat bolonddá tevő emberek és aktuális trendek.
- De én legalább menő szívsebész leszek hamarosan. Te mi leszel? A miniszter unokájának szeretője? - vág vissza. A szemöldöke emelkedik csak, különben rezzenéstelen arccal eszik tovább. Ez az arckifejezés marad is rajta, miközben belül úgy érzi, egy vödör jeges vízzel öntötték nyakon.
- Valami rokon apám ágáról, nem ismerem. Így jár aki minden szarba belekeveri magát. - Esze ágában sincs elmondani, hogy az a gyökér, akit lecsuktak, az édesapja. Mihael pusztán a nevével is bele tudná keverni gyerekeit a buliba, jobb, ha megtartják maguknak az infót.
|
|
|
|
|
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó
Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
RPG hsz: 72
Összes hsz: 72
|
- A jégcsap ex -Igen, ez a fajta összejátszás kellett neki, nem hiába nevet fel Naya lelkesedését látva. Máris előkotorja a telefonját, és noha annyira még nem molesztálta Médi agyát, hogy selfiezzenek együtt, eljön majd annak az ideje is. Most csak az esküvői, újságban megjelent fotót tudja Naya elé tolni.
- Egy tünemény. Szemmel verne, ha volna rá lehetősége, de azt még nem tanulta meg az átoktörőin. - Bár mostanság már majdnem barátok, tényleg. Az a múltkor gyerekestől kávézás mondjuk kizökkentette, de nem olyasmi volt, amin ne tudott volna felülkerekedni.
- Nem hinném, az a mostohahúgom lehetne. - Még a száját is elhúzza a gondolatra, hogy ő mint valami pózoló majom videókat posztolgasson a netre. Nahh, meghagyja Nárcisznak ezt a kiváltságot.
- Te mekkora ritka méretes fasz vagy velem. Nem tervezek dísz lenni a polcán. - Csak egy rést keres a pajzson, aztán továbbáll, mint aki jól végezte dolgát. A végén még olvadozni kezdene a Radetzky-lány, ha ennyi idő után végre figyel rá valaki, na ne.
- Hát, nem mostanában fogják kiengedni, az biztos. Angliában már megkapta volna a dementorcsókot. - Ezek az elmebetegek tegyék össze a kezüket, hogy nincs már konkrét halálbüntetés, csak járkáló, vegetáló, lelketlen zöldséget csinálnak belőlük legrosszabb esetben. Ja, sorry, az rosszabb, mint a halál.
- Tényleg, hogyhogy áthoztad ide a húgod? Gyerünk, mesélj végre. - Nyilván fogalma sincs, mekkora méhkast piszkálgat az érzéketlen, tolakodó kérdéseivel.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
RPG hsz: 276
Összes hsz: 344
|
GrétaSopron- Mint valami fegyintézet neve! - vágom rá vihogva, hogy a Kék Fény mennyire rosszul hangzik. Sajnálatos, hogy Gréta nem mondja ki hangosan gondolatait a kattanó bilinccsel, így senki se tudja meg, kettőnk gondolata jelen pillanatban mennyire egybevág. Ehelyett több hangsúlyt kap a kettőnkre nagy nyomást helyező gyanú. - Még szép, Gréta! - vágom rá harsányabban, leheletnyi gúnnyal hangomban - Be vagyok állva, de nem őrültem meg!Némi bántottság is lapul szavaim mögött. Hát tényleg ennyire vaknak hisz? Nagyon jól maszkolom, hogy én minden jött-mentnek hússzoros bizalmat szavazok és valóság az, hogy előbb fordulok fel, minthogy az én bandámra bárki is rátegye a mocskos kezét. Olyan vagyok, mint egy kikúrt kamasz és boldog vagyok ha annak hisznek. Így annál nagyobb az utána maradó döbbenet, amikor látják rajtam, hogy komoly is tudok lenni. Ez a mostani éppen a komolyabb pillanataim egyike. - Semmi rosszra nem készülök. Eskü! - játékos félmosolyt engedek meg magamnak, aztán megölelem, Gréta pedig baráti gesztussal viszonozza azt. Nem mondom ki, kicsit érzelgőssé tesz engem ez a téma. Kicsit még mellkasom is belesajdul. Igyekszek semmit se belelátni ebbe, azt viszont bevallom, hogy meg vagyok ijedve, mert még csak hasonlót se sikerült találni, aki így ölelne. Somira nagyon régóta nem gondolok úgy, mert még gyerek. Pedig respect, elképesztő humora van és nagyon művelt. Őszintén remélem, hogy meg meri mutatni magát jobban és talál korban kicsivel hozzáillőbbet. Én meg majd... megleszek valahogy. A lány ölelésétől forró melegség hullámzik végig bennem, onnantól ahol hozzámér, egészen lábujjhegyig. Hallhatja, hogy szakadozott sóhaj hagyja el tüdőmet. Azt hiszem már csak ilyen hangja van a visszafojtott könnyeknek, ami abszolút nem a sötét hajú következő sorainak szól, de remélem annak veszi. Szeretném, ha annak venné. Úgy mindenkinek jobb lenne. Az aggodalmam, hogy ő kilép, nagyon is valós. Épp csak szárnyalni kezdtünk, végre nem folyamatos kilépkedés van egy próba után, erre feszt húzza az agyamat és láthatóan nem megy át neki az, amiről beszélek. - Félreértesz - engedem el én is, távolabb lépve azonnal, hogy lekerülnek rólam kezei - Pont azt makogtam, hogy nem hiszek Vendelnek és nem fogom beadni neki a derekam.Ránézek szúrósan. Próbálok a kezemmel is gesztikulálni mellé, hátha megérti végre a nézőpontomat a menedzserrel kapcsolatban. - Nem akarlak én visszatartani semmitől, csak... örülnék, ha nem veszítenélek el - hanyagul megrántom vállamat. Erre nem tudok mit mondani, kifogyok az értelmes szavakból. Olyat láthat, amit csak keveseknek engedek, hogy elcsípje a bal szememből feltörő, és legördülő könnyeket. Sötét van és még háttal is állok a sátornak, de még zajlik a Three Days Grace koncertje. Olyan kósza, színes lámpafények vannak odakint, néha a pofámba világítanak és hunyorítanom kell. Ezáltal van módja elcsípni a lánynak, hogy nem kicsit fontossá vált számomra. - Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél - vallom be. Ez talán megmagyarázza neki, hogy miért nem öleltem meg eddig még játékból sem. Nem akartam, hogy kínosan érezze magát. Nem akarom elveszíteni se és megijeszt a gondolat, hogy mindennek ellenére a küszöbére kerültem. Jó lenne azt hallani tőle, hogy nem fogom elveszíteni, legalábbis nem így, de ezeket inkább magamban tartom. Egy esetlen és gyáva kisfiúnak tartom magam most. - Lehet - válaszolom szórakozottan, amit újabb vállvonás követ. - Zimmermann, hol vagy máááár?! - hallom, hogy elhúzza a sátor anyagát Misi és kilépve akkorát kurjant, hogy egyből fülemhez kell kapnom. Jobban be van állva, mint én. Sose szólított még így. - Szedjük össze őket és menjünk vissza a szállásra. Holnap lesz még egy koncertünk - mosolygom félszegen. Olyan szépen tálalom! Kész ajánlatnak hangzik a számból, hogy menjünk. Komolyan is gondolom, hogy jó lenne a srácokra csekkolni, mert szerintem túlságosan sok időt töltöttünk idekint, míg ők még többet "poroztak". Valójában csak menekülni szeretnék a helyzet kínossága elől.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1644
Összes hsz: 1665
|
Will
- Április -
ELME Tényleg egy pillanat műve az egész.
Amilyen bensőségessé vált a hangulat, - legalábbis szerinte - olyan hamar kapják el az ujjak a torkát. Egy századmásodpercre Will szemeibe néz ugyan, mialatt kivágódik a szoba ajtaja és berohannak a gyógyítók lefogni az elborult beteget. Ennyi idő alatt ugyanazt látja megint, mint a múltkor: Will másutt jár. Ismét.
Hangosan, mélyről jövő szaggatottsággal vesz egy mély levegőt, ahogy felszabadult a nyaka, de a bőrében még mindig ott ég a tíz ujj lenyomata, bántóan jelezve, hogy semmi sincs rendben. Minden a lehető legnagyobb káoszba fullad körülötte. El kellene hagyja a süllyedő hajót? Az lenne a magától értetődő...
... de Will...
Nem lesz ez így jó, nem nem nem. Minél előbb ki kell hozza innen, ki kell.
Még vált pár szót Mihaillal, megerősíti, hogy semmi baja, mielőtt távozna. Visszaúton pedig egész végig azt fogja latolgatni, ki és milyen szálakat tud meghúzogatni az érdekében, hogy ez az egész végre befejeződjön.
|
|
|
|
|
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 58
Összes hsz: 60
|
Hogy nevezzelekKiveszi a kezéből a telefont és hümmentve veszi szemügyre a lányt. Rá is nagyít, kicsit elemzi és a végén bólint egyet amolyan áldásom rátok módon. Nem az anyja, hogy beleszóljon, kivel és mit csinál.
- Csak akarat kell - lazán von vállat, na nem mintha Naya az életben rávenné magát ilyesmire. Instagramon is kevés fotót oszt meg.
- Nem ezért szeretsz? - borzasztó, mennyire élvezi az Eddie-val való kötekedést. Közben pedig komolyan gondolja, van annyi önbizalma, hogy magáról tudja, miért dolgozik évek óta, na de az aurorból lett amneziátor, akinek a szórakozása kimerül kollégái basztatásában? Naya hamar kiismerte, főleg mivel mindketten ugyanazt akarták. Kötöttségek és barátság nélküli extrákat. Végülis majdnem bejött.
Eddie oda meg vissza van a pletykákért, szaftosabbnál szaftosabb sztorikat mesélt anno a nőnek az ágyban egymást átkarolva, de ez a mostani téma jobb lenne, ha rövidre lenne zárva. Mihael úgy tűnik, egész jól megúszta...
- Meghalt az anyánk - tessék Krisztián, ezzel kezdj amit akarsz. Valószínűleg elég lesz egy mondat és nem kell hosszasan taglalnia, miért döntött amellett, hogy Pécsről Bogolyfalvára költözik és a húgát is rángatja magával. - Én meg férjhez fogok menni. Mármint jelölt még nincs, de elhatároztam magam - dobja be inkább ezt a bombát, hadd robbanjon.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 398
Összes hsz: 400
|
Charon Yaxley
Saint-Raphaël, Franciaország - Remek. Gyere a patak partjára, ott fogunk várni.
Charon nem akadékoskodik. Nem tesz fel olyan értelmetlen kérdéseket, mint a mit szedtetek be? ezt mégis hogy gondoljátok? vagy a biztosan meg szeretnétek halni? Ő pedig ebben a pillanatban értékeli ezt az istenadta simulékonyságot és azzal viszonozza, hogy ő sem problémázik rajta, hogy Charon nem tart azonnal vele. Így, hogy útbaigazította, megfordul ő is, hogy a lépteit szaporábbra véve utolérje a négy másik srácot, és az ő társaságukban sétál le a keskeny ösvényen át a hegyoldalon álló nyaralóból az alatta kanyargó völgyig a szürkületben.
Lebegő fényfoltok világítják meg az apró, kitaposott tisztást. Charon sejtelme beigazolódni látszik azzal, hogy az út közben kenyérmorzsaként varázslattal gyújtott fényeken túl elég a hangokat követnie - de ha megérkezik és közelebb lép, ugyanezt mondhatja el az éles és jellegzetes szagról, amink epicentruma az a szál, amit a tisztáson várakozó, rögtönzött hippy dobszakkör tagjai adnak kézről kézre. Idefelé jövet részükről tisztázták a tervet és a játékszabályokat, így már csak Charonra várnak, hogy őt is felzárkóztassák.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 68
Összes hsz: 72
|
- Stockholm, Häxholmen -Furának találja, hogy ez eddig nem jelentett problémát, bár tény, hogy nem is különösebben beszéltek arról, hogy Balázs meddig marad. Éppen csak azt nem érti, hogy erről még nem volt eddig szó, legalábbis ma biztosan nem merült fel, hogy már este haza is utazna, így Detti most egészen értetlenül áll a helyzet előtt, szemöldökét kicsit kérdőn megemelve, egyre zavartabban pislogva, ahogy az ajtókeretnek dől még mindig. Tenyerében már ott a karkötő, sőt, fél kézzel a ruha vállát fogja, hogy az ne csússzon le róla véletlen sem, és őszintén fogalma sincs, hogy mi a férfi baja. Megfordul a fejében, hogy talán féltékeny lenne, de hát mégis mire? Hiszen nincsenek együtt, még csak arról sem beszéltek soha, hogy bármi komolyabb lenne köztük annál, hogy éppenséggel jól érzik magukat egymás társaságában, és a maga részéről ő ezt így teljesen elfogadta. Hiszen éppen Balázs mondta azt, hogy nem ígér semmit. Oldalra fordul, most már hátát vetve a keretnek, amikor a férfi a csomagjához igyekszik, továbbra is szótlan résztvevőjeként az egész jelenetnek.
- Balázs - szólítja meg végül, még mindig nem mozdulva a fürdő ajtajából. - Elmondanád, mi bajod? Egyáltalán nem értem, mi lett hirtelen olyan sürgős, ami délután még nem volt az.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 105
Összes hsz: 108
|
Detti- Nem láttad az órámat? - kérdi, szinte majd párhuzamosan nevének elhangzásával, így nem is néz fel a nőre, és nem is látja, hogy az épp hogyan néz rá, vagy merre kószál. Továbbra is kutat, már a komód fiókjait kezdi kihúzgálni, amikor meghallja Detti kérdését. Egy pillanatra megtorpan a mozdulatban a szekrény felett, aztán betolja azt a helyére és csak azután pillant fel a nőre. - Eljöttem veled ide, mert úgy gondoltam, hogy tök jó lesz majd együtt eltölteni itt egy kis időt, de nem. Nem bírom az itteni barátaidat, ez nem is az én közegem, nem érzem jól magam köztük és Sigge-el is elég jól összemelegedtél, szóval nem gondolom, hogy itt kéne maradnom, jobb, ha visszamegyek Magyarországra - még csak ki sem fakad, egész egyszerűen beszél ezekről a dolgokról, mintha nem is bántaná semmi. Pedig bántja őt sok minden, többek közt az, hogy Detti magára hagyta egy számára ismeretlen helyen és társaságban, ráadásul nyíltan szűrte össze a levet egy régi baráttal. Legalább tette volna mindezt úgy, hogy Balázs ne legyen ott.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 68
Összes hsz: 72
|
- Stockholm, Häxholmen -- Nem - válaszolja többnyire oda sem figyelve igazából, mert sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy rájöjjön, miről is maradt le. Tényleg nem érti, miért lett az a pár gép hirtelen olyan sürgős, hogy még reggelig sem várhat az egész. Talán még hagyná is az egészet, ha Balázs nem lenne hirtelen szokatlanul rideg és távolságtartó, ezért is kérdez rá végül, hogy mégis mi baja van. A válaszra meg ugyan számíthatna, de mégis meglepi az, amit hall. - Te most... féltékeny vagy Siggére? Amúgy a neve Sigge, e-vel a végén, és akkor se melegednék össze vele, ha ő lenne az utolsó férfi a földön, mert bár a közel-keleti ereklyéknek szakértője, ezért is dolgoztunk együtt, nem tudom... ő Sigge, és mindenre rámozdul, ami csak mozog - válaszolja végül, most már felcsattanva a kezdeti meglepetést követően. Igaz, hogy mindez nincs ahonnan Balázs tudja, csupán neki evidens, és a legkevésbé sem fair elvárni, hogy ez a férfinek is az legyen, de hát mégiscsak eltolta, amikor a férfi váratlanul megcsókolta. - És egyébként meg, ha már itt tartunk, nem tudtam, hogy most akkor fognom kellene a kezed, ha már itt vagyunk. Nagyon rég láttam ezeket az embereket, akikkel évekig tanultam meg dolgoztam együtt, de az idő nagy részét mégis veled töltöttem, és örültem neki, de most meg nem értem, hogy mégis mit szeretnél...
|
|
|
|
|
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó
Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
RPG hsz: 72
Összes hsz: 72
|
- A jégcsap ex -- Ki mondta, hogy szeretlek? - Izgatja a fantáziáját? Abszolút. Most helyben bemenne vele az orvosi pihenőbe, de van egy olyan érzése, hogy vagy nagyon jó menetet tolnának, vagy Naya felnyitná és megnézné a szívét közelebbről. Ennél a nőnél ötven-ötven százalék, épp milyen kedve van, hogy meghúzható, vagy megöl.
Most valószínűleg egyik sem; egy pillanatra megáll a kezében a villa, a tekintete viszont szilárdan tapad Naya arcára. Nincs az arcán sajnálat vagy részvétnyilvánítás, mert nem az ő dolga. Nagyon tudatosan távol tartja magát más magánéletétől, főleg a fájdalmaitól. Ha nyitna, azt jelentené, hogy egy adott ponton szolidaritania kellene a helyzettel, azt pedig nem akar.
- Akkor a tesód újrakezdheti itt. A Bagolykő amúgy is egy állatkert, minden szemetet oda hord mostanság a szél. Képzeld, a falu még botrányos is. Nem olyan rég bevittek onnan egy őrjöngő faszit, a nyílt utcán támadott neki a feleségének és a szeretőjének. És állítólag már ült a pasas, majdnem emberölésért. Majdnem, ha érted, mire gondolok. - Persze, hogy majdnem, ha végül olyan ügyvédeket toltak be a pasashoz, akik a bírót is lemagyarázták volna a pódiumról. Azok sem mindenhatóak, de kihozták a maximumot az ügyből, ha a pali végül ilyen hamar kijöhetett levegőzni.
És valahol itt vágják el a gondolatai fonalát, ugyanis Naya csak úgy ledobja a bombát, belőle meg kitör a kendőzetlen röhögés, hogy még meg is bámulják őket.
- Te. Férjhez. Hahahaha.... Ki az a hülye, aki elvenne téged? Hát látni se fogja az arcod, legfeljebb kéthetente egyszer, ha hazajársz ruhát cserélni. Sok sikert így férjet fogni, cicám. - A legtöbb majom nem azért házasodik, hogy legyen eggyel több papírja, hanem mert szentimentálisan le akar horgonyozni valaki mellett. Naya és a sebészi karriere egyből megtorpedózza a nagy ideálokat. A természetéről meg akkor még nem is szólt, mert beleállítják itt mindjárt a műanyag kiskést.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Nyári szünet ×A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Fogadás × Anglia × Darkside ×Altea indulatos érintései még mindig váratlanul érnek - elrántja a kezem az orrom alól, s ehhez elengedi a nyakam, aminek a következtében a hűs borogatás elkezd lassan lejjebb csúszni a gallérom alá. Kár, fordul meg a fejemben egy múló pillanat erejéig, ahogy inkább ráfogok én a vizes zsebkendőre.
Az orrom pedig fedetlenné válik: legalább nem dől belőle a vér, csupán egy-két csepp árulkodik arról, hogy itt valaha volt bármi látnivaló, meg persze a kezem és a benne lévő vérvörös zsebkendő. De hiába kérek elnézést, s hiába őszinte is, amit mondok, a másik azonnal visszavág, miközben táskájában matat és egy kétes eredetű üvegcsét varázsol elő.
- Reméltem, hogy az első opció fel sem merül, Altea - pillantok fel rá most már én is némiképp indulatosan. - Nem így terveztem, elhiheted, és az egészségügyi állapotom még mindig nem közeledik az életveszély felé, akármennyire is képtelenül hangzik.
Egyelőre legalábbis biztosan nem.
"Fogd be", már megint utasít, én pedig lehunyom a szemem.
- Tudod, eddig valahogy sokkal kedvesebb voltál velem. - Motyogom az orrom alá, majd nagyokat lélegzek a fiolából. Ha Alteáról van szó, tudom, hogy megmérgezni nagy eséllyel nem szeretne... bár most, hogy ismét belegondolok, igazán megválogathatnám, miket mondok prefektustársamnak amíg az ő kegyeire vagyok utalva.
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
RPG hsz: 446
Összes hsz: 613
|
BerciViszonzom a mosolyt egy halk hümmögéssel egybekötve, de az érzelmek nem teljesen őszinték az arcomon. Valahogy nem tudok szívből örülni annak, hogy szerencsésnek született, mert a lelkem mélyén egy kicsit elönt az irigység. Feltörnek az emlékek a gyerekkoromból. A belvárosi bérlakás képe, amiben nevelkedtem sokadmagammal. Szinte mindent használtan örököltem az idősebb testvéreimtől, és a szüleim is anyagi nehézségekkel küszködtek. Másnak pedig elég csak megszületnie. Egészen más értékrendet kap. Eltöprengek egy pillanatra azon, hogy rám milyen sors várt volna, ha vagyonosabb családból származom. Aztán elhessegetem a gondolatokat, mert Berci se tehet róla, tőlem pedig nem túl szép, hogy irigység támad bennem emiatt. Próbálom magam tudatosan fékezni, és megadni az esélyt, hogy ne az előítéletek szemüvegén keresztül lássam őt. Ami olykor nehéz, ha egy-egy ártatlan témából is az jön le, hogy óriási köztünk a szakadék.
Érdeklődve hallgatom Berci részletes magyarázatát az ösztöndíjukról. Így már mindent értek.
- Azta. Hát igen, ha jól tudom, nálatok nagyon széles a családfa, tele vagy rokonokkal. De akkor is nagyon érdekes lehet különleges képességű embereket tudni a családodon belül. Te soha nem vágytál arra, hogy örököld? Vagy van valamilyen titkos szuperképességed? - töröm magam azon, hogy reflektálni tudjak hosszas monológjára, utolsó kérdésemmel pedig egyértelműen viccelődni próbálok.
- Engem a tanulható képességek is érdekelnek egyébként. Mondjuk az animágia, vagy a legilimencia... Amihez az okklumencia is jól jönne éppenséggel. Viszont ugye a hoppanálás eléggé lekötött eddig, úgyhogy talán majd egyszer újra tanulásra adom a fejem - avatom be terveimbe, ami kicsit álmodozás kategória.
- Hát, ezekből összességében a Pillangóvarázs mond valamit, mert csak ott voltam eddig, de ott se olyan hű, de sokszor. Rájuk fogok keresni, ha nem felejtem el. Köszi az ajánlást - biccentek hálásan. - Alapvetően amúgy milyen árkategóriájú helyek? - próbálom kipuhatolózni, mert ha drága, akkor felejtős.
- Hát... Attól függ, merre mennél. Pécset én is szívesen meg tudom mutatni, ha ráérek, a többiben nem vagyok biztos - vonok vállat. Amúgy szívesen magyarázok és mesélek, mert egy tanár amúgy is szereti átadni a tudást.
- Van elvileg napi menüjük is, de ha nem azt választod, akkor... valamilyen tagliolini tésztás étel, vagy lasagne. Meg ugye a pizzáik is nagyon jók, nem olyan, mint a Félszeműben Bogolyfalván, de legalább ugyanolyan jó. Más. A paradicsomlevesük is különösen finom - úgy teszek, mintha lenne miből válogatni, pedig csak azokat sorolom el, amiket összesen ki is próbáltam itt valaha. Helyezkedem kicsit a székben, aztán az érkező pincértől kérek epres limonádét, és ha közben sikerül dönteni, rendelek levest és tésztát. Aztán elbámészkodom ültömben, és még mindig egy kicsit megilletődve érzem magam attól, hogy egy Bánffyval ebédelek.
|
|
|
|
|
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos
VIII. - Az Erő
RPG hsz: 58
Összes hsz: 60
|
Hogy nevezzelek- Te. - Vagy mondta, vagy nem, Naya arckifejezéséből ezt nem lehet eldönteni. Kellett hozzá egy üveg whisky és két falakat rengető... Na tehát, kimondta.
- Remek, hiányzott az életemből a dráma, főleg családi botrányok - a szemforgatását szinte hallani lehet. Ha pedig családi botrányok, tessék, itt van egy, amin a férfi röhöghet - és meg is teszi. Exe pedig összefonja maga előtt két karját már-már sértődötten.
- Kiröhögted magad? Egészen komolyan mondtam. Azt mondjuk már látom, kit nem fogok meghívni az esküvőre. - Legszívesebben hozzávágna egy darab buktát, ha nem lenne körülöttük a kórház java. Fanni, a jelenlegi mentora még valami "hallani akarom" szerűséget is eltátog három asztallal odébb.
- Nem tudsz amúgy diákmunkát ajánlani a húgomnak? Online akar szórakozni, de mielőtt onlyfansezni kezd, szívesebben látnám ott, ahol szem előtt van. - Ebbe Séraphine nem biztos, hogy belemenne, de hátha Eddie-nek vannak olyan kapcsolatai, amiből még valami jó is kisülhet. Na meg elkerülheti a falu őrültjeit, mint a feleségének támadó gyökeret.
- Sokat dicsérték Bogolyfalvát, de miért? Ha tényleg ennyi dráma van, az iskolába pedig az utolsó trollivadékot is felveszik, miért költöznek egyre többen oda? - őszintén érdekli ennek miértje. Naya nagyon szerette Olaszországot, a Beauxbatonst, de Pécset is. Bogolyfalvával még ideje sem volt összebarátkozni, máris az előítéletek vezérlik.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 105
Összes hsz: 108
|
DettiA kérdésre megrázza a fejét, persze hogy tagad, hát milyen hülyeség is lenne az, hogy féltékeny lenne, nem? Pedig nem kétség, hogy valami munkált benne ott azon a partin, és nagyon felszívta magát. - Tök mindegy, hogy írják a nevét Detti, komolyan ezen akadsz fenn? - végülis, tanár, de akkor is. Balázsnak most épp kedve sincs elemezni nyelvtanilag annak a bájgúnár trógernek a nevét, akit szíve szerint pofán verne vagy kétszer. Ráadásul a nő is felhúzza őt a szavaival, pedig a börtönben tanult önfegyelmet, most mégis úgy kell összepréselnie az ajkait, hogy idő előtt ne törjön fel belőle valami pusztító.
- Detti, pont leszarom, hogy mit csinálsz másokkal és miért, felőlem Siggel is alhatsz, de ha elhívsz magaddal valahová, elvárnám, hogy legalább ne a képem előtt dugd le a nyelved a torkán - tessék, hát ezt akarta tudni a nő, most Balázs elég egyértelművé tette azt, hogy mit is látott, ily módon nem igazán veszi be a gyomra azt, hogy a nő nem melegedne vele össze, hisz látta. És amennyire jófej és vicces tud lenni, most olyannyira nyers.
- Hazamenni. Menj nyugodtan vissza a partira -feleli, közben lezárja a táskáját, amit leemel az ágyról és oda is készíti az ajtó mellé, majd leül az ágy szélére és elkezdi felhúzni a cipőjét. Ha most elindul, talán még időben elérheti a járatot.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 68
Összes hsz: 72
|
- Stockholm, Häxholmen -Inkább beharapja a szája szélét ahelyett, hogy válaszoljon, de hát az e nélkül a végén az egy női név. Balázs viszont már eléggé idegesnek tűnik ahhoz, hogy ezt most kezdje fejtegetni, meg aztán őt is jobban érdekli, hogy mégis mi a szösz ez az egész, min húzta fel ennyire magát. - Nem dugtam le a nyelvem senki torkán - vág aztán mégis egészen hevesen Balázs szavába, hiszen tényleg nem tett ilyet. Most már neki is kezd fogytán lenni a türelme, főleg attól, hogy a férfival mintha nem lehetne normálisan beszélni, hiszen itt tereli a témát, kifogásokat talál, aztán meg olyasmit állít, ami valójában nem is igaz. - Miért akarnék visszamenni? Azért jöttem haza, mert nem találtalak, pedig azt hittem, hogy csak nézelődsz vagy éppen szóba álltál valakivel, aztán meg hiába kerestelek. Most meg tényleg nem értem, mi bajod. Nem vagyunk egy pár, nem fogadtunk hűséget, elfogadtam, hogy barátok vagyunk és... nem tudom, szórakozunk. Talán. Ettől függetlenül meg egy barom vagy. Most mondtam, hogy nem akarnék tőle soha semmit, és ha ez a bajod, ő csókolt meg, én meg leráztam, amin megsértődött. Húsz perccel később meg már Märthe után loholt, úgyhogy valószínűleg hamar túlteszi magát ezen, te meg itt duzzogsz, mint valami óvodás... de tudod mit, menj ha nem hiszel nekem - válaszolja. Még mindig ideges, a hangja pedig éles, de nem fog ő ezen tovább vitatkozni. Inkább elsétál az ágyig és megszabadul a ruhájától, hogy belebújjon az elnyűtt pólóba, amiben a napokban aludt.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 105
Összes hsz: 108
|
DettiErre inkább már nem is reagál, ezek szerint mindketten másik mozit éltek át, Balázs viszont még maga előtt látja a pillanatot, ahogyan elcsattan az a csók, ezért is mondja oda durván a gondolatait, melyeket csak előcsalt belőle Detti azzal a sok faggatózással. Épp a cipőjét húzza, mikor érkezik a szóáradat, így fel is emelkedik ültéből, hogy szembe fordulhasson a nővel. Persze, ekkor elhangzik az, hogy ők nem egy pár és a többi, ami igaz is, mégis most ez rosszul esik Balázsnak. Ellenben azt is érzi, hogy bizony jogtalanul kérné számon így a nőt. Mérlegen tehát az érzelmek és a tények.
- Oké, akkor ha már kikiabáltad magad és a szomszédunk is hallott mindent, szeretném, ha megértenél valamit - mivel Detti azon nyomban elsétált, hogy vetkőzzön, Balázs kénytelen beállni közé és az ágy közé, ezzel megakadályozva aktuális ténykedésében. - Nem vagyunk együtt, oké. Szórakozunk? Meglehet. De nekem érzéseim is vannak Detti, én nem csak úgy hóbortból vagyok veled, különben mehetnék az éjszakába bárkivel, erre még nem gondoltál? - kérdez rá, mert ezek szerint a nő teljesen vak, ha nem látja, hogy Balázs hogyan érez iránta.
- Egyszer már végig néztem azt, hogy egy másik férfival bonyolódtál kalandba - gondol itt Mátéra. - És őszintén szólva még egyszer nem akarom…szóval lehet, hogy még sem működik ez köztünk és jobb lenne, ha annyiban hagynánk a dolgot - most inkább menekül, mint sem hogy előhozakodjon a kapcsolat szintre emelésével. Abban valahogy sosem volt jó, egyszer jegyzett el valakit, annak is rossz vége lett. Dettit meg ismeri, mint a rossz pénzt, tudja azt, hogy egy madarat nem zárhat kalitkába. Éppen ezért inkább jobbnak látja lezárni, mint sem, hogy még jobban belemélyedjen érzelmeinek zűrös kavalkádjába.
|
|
|
|
|
Óvári Bernadett
Tanár, Mestertanonc Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos
Detti
RPG hsz: 68
Összes hsz: 72
|
- Stockholm, Häxholmen -
- Nem kiabálok - mondja felemelve a hangját, mielőtt még ráeszmélne, hogy ha technikailag még nem is kiabál, azért valójában nem áll olyan messze tőle, Tenyerét a homlokának nyomja, ahogy elhallgatva, tanácstalanul áll egy pillanatig még az ajtóban, majd úgy dönt, inkább átöltözik legalább. Kényelmesebb lesz az az elnyűtt póló, mint ez a ruha. - És miből gondolod, hogy én meg azt tenném? - kérdezi, már csak félhangosan, amint belebújt a pólóba, a ruhát meg csak úgy ott hagyja a padlón. Most az érdekli a legkevésbé, hogy esetleg összegyűrődne vagy ragadna rá néhány porszem, inkább csak lehuppan az ágyra, jobb lábát maga alá húzva, a balt meg lelógatva továbbra is az ágyról, hogy talpa a padlót érje. - Milyen kalandba, Balázs? Ha most megint Mátéról beszélsz, az tizenöt éve volt, és elvette a nővéremet. Itt a vége. Nem léphetnénk túl ezen? Most itt vagyunk, és nincs Máté, és nincs Sigge, se Laura, se Hédi, se senki más, csak mi ketten, és arra kértelek, hogy maradj. Mit nem értesz ezen? - kérdezi meg. Enyhén megremeg a hangja az utolsó kérdésnél, és már veszekedni sincs kedve. Lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy akkor ez most nem ment át a másiknak, és inkább lefoglalja azzal magát, hogy mégiscsak felkel és felveszi a ruhát, hogy berakja a szekrénybe, mintha az lenne a legfontosabb dolog ebben a pillanatban a világon.
|
|
|
|
|
Charon I. Yaxley
Diák Levita (H), Animágus, Negyedikes diák
rabid dog
RPG hsz: 99
Összes hsz: 99
|
Damian B. Krise-Flaviu- Dél-Franciaország, getaway hétvége -Még az is megfordul a fejében, hogy azzal a lendülettel szól Amonéknak és a csajoknak, hogy mire készül a társaság, de... nem spicli! Még akkor is, ha borzasztó ötletnek hangzik ez az egész. Ha történik valami, akkor majd úgyis a fiúkat vonják majd felelősségre elsősorban. Tulajdonképpen nem lenne rossz látni, hogy végre nem őt basztatják valami felesleges hülyeség miatt, hanem más ül majd ebben a kellemetlen pozícióban.
Futólag az is átfut a fején, hogy ha komolyabb baleset történik és kiderül, hogy Damian is a lelkes közreműködők között van, a szülei talán újragondolják ezt a "rossz befolyást". Erre a gondolatra egyáltalán nem büszke, és tulajdonképpen nem is kívánja, hogy bárkinek baja essen. Ő csak arra gondolt, ha netán történne ilyesmi.. annak milyen vonzatai lennének.
Hamar szerez magának egy kulacs vizet (az egyik manó hoz neki), illetve a seprűje is előkerül, így 10-15 perccel később már a sötétben táncoló mágikus fényeket követve találja meg a kompániát. Út közben maga felé int a pálcával és egy egyszerű bűbájjal gondoskodik az esteledő időben előmerészkedő szúnyogok távoltartásáról.
A sötétben nem látszik, ahogy az erős szagra elfontorodik. Van egy odőrje, ami mondjuk nem áll közel az ízléséhez. Óvatosan leereszkedik, hogy egy könnyed mozdulattal lepattanjon a seprűről, mikor már elég alacsonyan száll. Néhány lépést követően állítja meg a földetérés visszafogott lendületét.
- Látom a hangulatot már megalapoztátok. Mi a grandiózus terv?
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
TheoAz emberekhez sose volt annyi türelme, mint a bájitalaihoz. Ha egy főzet leköpte vagy besült, csak magát hibáztathatta, de az emberek értelmetlen titkolózása olyan, mint amikor a receptből vagy az összetevők listájából szándékosan kihagynak hozzávalókat. Akár egy allergiás reakció, valahányszor olyasmivel került érintkezésbe, amit el akart kerülni, fellángolt venne valami.
- Hmph.- Theodorenak az a szerencséje, hogy miközben Kati a páfrányokat vizslatja, pont arról győzködi saját magát, hogy Hollósi is életben maradt. Emellett a közelében eltöltött percek alatt sem érezte ki a szagából bármilyen rendszeresen vagy nagyobb mennyiségben szedett szer alapanyagát. Ez persze nem zárt ki mindent - sőt, a drogfüggőség egész jó magyarázat lehetett volna - de egy kicsit jobban hajlott arra, hogy elfogadja a fiú szavait.
Egészen addig, amíg annak a száján ki nem csusszant a következő mondat.
- Ó, bocsáss meg, legközelebb véletlenül sem próbálok meg segíteni, nehogy megsértselek. Nem is tudom, hogy merészeltem megakadályozni, hogy felnyald a padlót, vagy fájdalomcsillapítót adni,- szorítja kezét a mellkasára, mint akit mélységesen elborzasztanak saját tettei. Amint leengedi a karját, lassan átbillen hitetlenségbe. A szeme összeszűkült, de most ernyedten tágra nyílik. Örült, amikor meglátta. Azt akarta eredetileg megkérdezni, sikerült-e Ebonynak meggyőznie a szüleit, hogy visszatérhessen Bagolykőre. Táncolni akart vele, vagy legalább csak beszélgetni egy kicsit. Most már a saját naivitása is dühíti.
- Lenyűgöző, hogy feljogosultnak érzed magad a kedvességemre. De tudod mit? Nem kell elviselned.- Szikrát hány a szeme, aztán egyszerre felkapja a táskáját, megfordul és elindul az ajtó felé, még csak meg sem inogva a tűsarkain.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 398
Összes hsz: 400
|
Charon Yaxley
Saint-Raphaël, Franciaország Damian sosem dohányzott - ha ez nem lenne egyértelmű abból, hogy a szálat a két ujja közé fogva viszonylag ügyetlenül adja át a mellette álló társának, elárulja a mozdulatot követő köhögés, nagyjából egyidőben azzal, hogy Charon lába földet ér a tisztáson. Gyakorlott sámánként azonban érzi, hogy elért arra a pontra (történetesen, amikor egy hintaágyban fekve kifulladna), hogy kénytelen balanszírozni a hangulatán. A vészhelyzetek pedig súlyos megoldásokat követelnek.
- Charon, remek, remek - felé fordul és hátrál egy lépést, hogy helyet adjon neki a rögtönzött körükben, ehhez pedig a szabad kezével int is egy aprót. A hangja kissé elcsuklik az első szavaknál a füsttől. - Csak rád vártunk. Szóval! Látod a patakot?
A seprűt, amit eddig maga mellett támasztott most felkapja és a nyelével a tisztástól pár méterre kezdődő, sziklákkal csipkézett lejtő felé bök a fák között.
- Egy kör a patak mentén, a völgyön át a piros malomházig és vissza. Az első, aki visszaér, nyer. Fejenként... száz? Százötven? - A többiek felé pillant megerősítésként, ahonnan beleegyező mormogás a válasz. - Százötven galleon a tét. A nyertesé mind. Pálcát használhatsz, de nem PvP. Kérdés?
|
|
|
|
|
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák
kicsi Sjöli | Sig
RPG hsz: 111
Összes hsz: 143
|
valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország
Mesél és mesél, igyekezve közben levegőt is venni néha, hogy azért mégse hadarjon nagy lendületében. Feljutnak közben az emeletre is, és megmutatja Timinek, merre is pakolhat le nyugodtan, hiszen amíg itt tartózkodik, övé lesz ez a csodaszép kilátással bíró, kényelmes kis vendégszoba. Itt is hagyja aztán, hogy nyugodtan rendezkedjen be, addig még gyorsan ő is kipakolja a dolgait. A szobája azért valamivel kevésbé személytelen, mint a vendégszoba, de mégis látni, hogy ő sem kifejezetten sokat tartózkodik itt, elvégre csak szünetekben van itthon. A fal fehér, a polc viszont tele van könyvekkel, és egy poszter is akad egy meglehetősen régi előadásáról a Carmennek, ahol a dédnagymamája meglehetősen zajos sikert aratott. Az ágyon piros takaró van, meg néhány párna, és egy ezüstöskék plüss sárkány trónol az egész tetején. A táskáját beállítja a sarokba, nem mindent pakolva ki még egyelőre, mondván, hogy majd elintézi később. Még így is azt a pár dolgot pakolássza, amikor barátnője megérkezik, és végül úgy dönt, jól lesz majd minden a széken is még egy kis ideig, így lepakolja oda azt a pár jegyzetet, aminek éppen helyet keresett. Jövőre azért már csak nem kellenek, még ha a VAV-ra érdemes is megőriznie őket. Lehuppan inkább az ágyra, és elmosolyodik. - Majd viccesnek fogod találni kívülről szerintem. Egész kicsinek tűnik, és a muglik azt hiszik, hogy ez is csak egy a sok domb közül - osztja meg, aztán a sárkányra is ráteszi a kezét. - Ő meg itt Brünnhilda - közli az ölébe ejtve a plüsst, végig simítva a puha szárnyain, elgondolkodva a válaszon, majd a plüsst odébb téve mindenek előtt felpattan, hogy az íróasztal fiókjából előhúzzon egy albumot. - Megmutathatom ezt, mielőtt találkoznál mindenkivel majd, meg arra gondoltam, hogy ehetünk valamit, ha éhes vagy, és kimehetünk megnézni kicsit a környéket. Meg mindjárt kiderítem, merre van mindenki. Amadeus most szerintem odadörgölőzik mindenhez is, de majd ide fog találni - magyarázza a macskájáról már, kinyitva közben az albumot. - Áh, örülök, hogy itt vagy - közli mosolyogva, és meg is öleli az Eridonost hirtelen ötlettől vezérelve. Nem tudja eldönteni, hogy rangsorol-e, amit nem szeret, vagy inkább csak valahogy másképpen örül Timi társaságának, mint mondjuk Altinak vagy Sadie-nek, mert abban biztos, hogy ez mégsem ugyanolyan.
|
|
|
|
|
