Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem húzza fel magát a lány egyelőre teljesen elutasító válaszán. Már csak azért sem, mert annyi információ alapján, amely egyelőre a másik rendelkezésére áll, teljesen felelőtlen döntés lenne igent mondani. Nem baj, legalább hallotta egyenesen Odett szájából, hogy józanul áll a vérfarkas létéhez és hogy ez milyen kihatással lehet másokra. Ugyan eszébe sem jutott vizsgáztatni a lányt, de azért ez a megállapítás és ez a tapasztalat frissítő és némiképpen megnyugtató. Egy kicsit elmosolyodik a magyarázatra, miszerint belehalna, közben megkapják az italukat.
- Igen, ezt pontosan tudom, de nem kell aggódnod. Csak az emberek irányába érvényes az agresszió.. mondjuk a vámpírokat nem tudom, hogy képes-e megkülönböztetni egy likantróp teliholdkor az embertől, de.. a lényeg ugyanaz. Emiatt nem kell aggódni...
Ezen a ponton beleiszik a saját italában és elégedetten hátradől ültében. Néha kifejezetten örül, hogy beletette annak idején azt a sok energiát a tanulásba és többször is nekifutott az animágia elsajátításának.
- Állatokra viszont nem támadtok, nekem pedig van animágus alakom, amivel elkísérhetlek. Nincsenek öngyilkos vágyaim és gondolataim, hogy így.. - fél kézzel maga felé int. - .. induljak útnak teliholdkor egy farkas társaságában.
Ez némiképp talán megváltoztatja a körülményeket és a feltételeket, elvégre: máris kisebb a kockázati faktor. Nem ritka, hogy likantrópokat a beharapásuk után animágusok felügyelnek az első néhány teliholdjuk alatt, pont ezen okból kifolyólag.
- Szép mentés, bár van némi gyanúm, hogy nem a farkasalakodra vonatkozik a kijelentés. - Annyira nem az ő asztala ilyen témákat feldobni, és mentségére legyen szólva, most sem ő tette, hanem Odett! Viszont reagálni és válaszolni márpedig igenis fog, ha esélyt adnak rá.
- Bevált bájitalokra gondoltam pillanatnyilag, de ha vállalnál tesztelést is, az olyan meglepetés, amire nem számítottam. És nyilvánvalóan nem is utasítanám el.
Mi? Hogy nemet mondani arra, ha valaki saját maga menne bele, hogy tesztelje a főzeteit? Vérfarkasként? Van ebben valami olyasfajta thrill, olyan izgalom, amit lehet, csak a tudósok és kutatók éreznek át igazán. Észre sem veszi, de ismét előrébb dől, a gesztusai és testbeszéde árulkodik arról, hogy nagyon is érdekelt a beszélgetésben és Odett.. nos úgy tűnik, nem csak megjelenésében, de reakcióiban is.
- Attól függ, mi lenne az a kérés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elgondolkodtató a vámpír-ember-likantróp kérdéskör, egy pillanatnyi csendbe is burkolózom, aztán, végiggondolom az opciókat és a miérteket, pillantok fel rá ismét.
- Véleményem szerint, igen. Noha úgy vélem, még nem találkoztam eggyel sem átváltozásaim során, a vámpírok szíve nem dobog, ereikben nem buzog a vér, a szaguk nem emberi. Mi igazából erre gerjedünk, a forró vérre, a meleg emberi testre, a szívre. Ha ember van a közelemben, a fülemben kezd lüktetni a vágy, hogy végezzek vele. Szerintem a vámpírokra ugyanúgy lényként tekintünk, mint egymásra.
Persze ez csak feltételezés, rendesen akkor nyilatkozhatnék az érzésről, amikor már megtapasztaltam, de nem tudom, hogy mászkál-e a környéken vámpír, velük is annyira elfogadóak, mint velünk, holott esetünkben menetrendszerű a történet, hiszen amint jön a telihold, átváltozunk. Másfél nap hiszti előtt meg utána, a többi napon viszonylag normálisak vagyunk.
- Animágus?
Végignézve rajta, próbálom kitalálni, hogy mi is lehet Dante, milyen állat az, ami tökéletesen beleilleszkedik a környezetbe, és mégis képes útra indulni egy vérfarkassal. Talán hiéna vagy róka, esetleg szürke farkas. Elképzelésem sincs, hogy mennyire rossz úton járok, hiszen már a környezetbe illeszkedéssel csúnyán mellélőttem. De elismerően bólintok, Dante tényleg a végsőkig elmegy ezek szerint, jobb lesz erre odafigyelnem a későbbiekben.
- Legyen. De ha valami idegesítő állattá válsz, akkor ugyanúgy megeszlek. Mint egy gyenge akaratú vega, amikor beszabadul a mekibe.  
Csak, hogy értse, ha kell, én is tudok kivételt tenni. Amikor a húgom után indultam, mielőtt ide kerültem volna, megöltem egy őzikét, és erre nem vagyok büszke, de amíg az állat foglalt le, a gyilkolás, addig az emberek arrébb mentek. Nem akartam börtönbe kerülni, és most nagyobb börtönben vagyok, mint hittem.
- Baromira sokat elvettek tőlem azzal, hogy bezártak ide, és unatkozom, szóval miért is ne.
Én nem mozdulok, teljesen nyugodtan mondom ki, hogy kísérleti nyúl lennék, már ha rögtön nem ölöm meg az elején, akkor oda a közös biznisz, amúgy is érdekel minden, ami ritka, ami új, ami veszélyes, és ahogy a jelenlegi szénám áll, teljes mértékben ráérek. Tényleg nagyon unatkozom. A kérésem szörnyen egyszerű, kellemetlen, hogy ilyet kell tennem, mert ezzel hivatalosan is a lúzerek közé sorolom magam, de muszáj megtennem, mert ha nem, akkor rendesen elszomorodok egy olyan tanévtől, mint a mostani volt. Ujjaimat összeérintem, majd elengedem, majd újra, miközben leküzdöm a kínomat, és ki tudom mondani a kérésemet.
- A következő két tanévben legyél a padtársam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mondhatja persze, hogy megrémültem attól, ahogy próbálta magára vonni a figyelmet a kisebb jelenetével. Inkább csak elképedtem egy picit, annyira váratlanul ért. Megfeszülten mocorogtam székemben kényelmetlenül, kissé el is süllyedve benne a szégyentől. Nem gondoltam volna, hogy a színészetben is otthonosan mozog, de ezek szerint bőven tele volt még meglepetésekkel. Mikor tudatosult, hogy viccnek szánta mindezt, idétlen mosollyal próbáltam leplezni elvörösödött arcomat, s hogy újra kordában tartsam cikázó gondolataimat, inkább visszatértem a teaválasztás problematikájára.
- Hát, ami azt illeti, a múltkori mutatványod után őszintén kíváncsi lettem a módszereidre. De van egy olyan érzésem, hogy talán sosem fogom megtudni - kulcsoltam össze két kezem, s próbáltam kérlelő pillantásokat vetni felé, hátha megesett rajtam a szíve. Tegnap óta nem sok időm volt foglalkozni a tárggyal, egyelőre visszavarázsolni se mertem a méretét, gondosan lapul a pincémben található mágikus széfben, a többi relikviával egyetemben.
- Tényleg? Nem gondoltam volna. Mármint nem azért, ne értsd félre... Csak például a könyvtárban nem kényelmesebb enélkül? - mosolyodtam el, ahogy kimagyaráztam a megjegyzésemet. - Hm, amikor én jártam a Bagolykőbe, már nem is tudom, hogy ki volt éppen. Tilda talán? Róla nem tudsz valamit? Vagy csak úgy általánosságban az iskoláról... Szerintem évek óta nem jártam fenn, szóval kimaradtak a hírek - sóhajtottam mély nosztalgiával a hangomban, miközben a távolba néztem, mintha csak ott láthattam volna a kastély tornyait. Aztán újra rátapadtam Min Jong ruhájára, mert valóban jobban állt neki ez a fajta elegancia, és abszolút pozitív csalódás volt, hogy így toppant be. Nem mintha olyan hülyén nézett volna ki korábban, csak már elkönyveltem őt egy tipikus festőnek.
- Az alkalomhoz mérve, igen - adtam meg a választ kérdésére, hogy aztán dönthessek a teáról. - Akkor gyümölcsöst fogok. Mondjuk epreset. De a tiéd is jól hangzik - dőltem hátra a székemben. Alapvetően a gyümölcsteákat gondoltam a legjobbnak ilyenkor, fogalmam sincs, hogy miért. Nem úgy tűnt, mintha ő is gondolkodott volna süteményekben, de nem feltételeztem, hogy spórolni akart volna a fogyasztás összegén. Ezért elvetettem, hogy a teán kívül mást is kérjek, nem akartam kilógni.
- Változó. Miért? - néha még kiütközött, hogy mennyire el voltam zárva évekig szociálisan, többek között egy ilyen visszakérdezéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viccesek a reakciói. De nem akarom nagyon megijeszteni. Pedig lehet illene hozzám a "maffia", bár akkor már inkább a "Jopok" szót használnám de egyre megy. Az pedig sajnálatos, hogy egyébként nem áll messze a valóságtól...
- Jól sejted - felelem könnyedén és helyet foglalok, bízva benne, hogy ez nem fog gátat szabni a későbbi beszélgetéseink során. Egyelőre pedig jó a könnyed téma.
- A zakót le szoktam venni, ha olyan van... és oké, inkább farmerben megyek - nézek rá megadóan, mert igaza van, de attól még szeretnék így kinézni a hétköznapokon. Más dolog, hogy túl sok olyan hobbim van, amihez az elegancia nem passzol.
- Tilda? - kérdezek vissza. Ismerős a név aztán rájövök arra is, hogy hol láttam - Tilda volt házvezető a Levitában, nem? De nem emlékszem rá... Amúgy sem voltam sosem a könyvtárban, mielőtt jelentkeztem könyvtárosnak - Bár ez ebben a formában nem igaz. Be-belógtam oda, de szigorúan csak úgy, hogy senki ne tudjon róla. Így történetesen azt sem tudom, ki volt a könyvtáros, amikor odajártam. Lehet ez a Tilda. - Szóval nem. Bocs. - Vágok bűnbánó fejet, bár nem tehetek róla, hogy nem ismerem az említett hölgyeményt. De nyilván érdekes lehetett, ha őt érdekli.
- Sokat változik mostanában a tanári kar. Nem igazán követem - unalmas lehetek, hogy nem tudom mi zajlik az iskolában. A diákokról persze többet tudok, de nem hiszem, hogy azok a témák érdekelnék őt. - Rotman most az igazgató... ő auror. A helyettese meg az a beképzelt Várffy - meg is forgatom a szemeimet, ezzel kifejezve a véleményem a férfiról. - Bár el kell ismerni, jól néz ki és a magam módján intelligens is. De itt kimerül - vonok vállat, a magyarázat közepén aztán elgondolkodom, de nem tudom mi érdekelné még. - Mikor jártál oda? - kérdezem inkább, mert nem emlékszem rá. Bár nyilván ő előttem volt ott, hiszen én nagyon későn kezdtem, ő meg valószínűleg akkor amikor ideje volt.
A teák kapcsán ő a gyümölcsös mellett dönt, ami szerintem érdekes választás, de az is igaz, hogy sokat változott az ízlésem, amióta megharaptak.
- Régen szerettem az epreset, de nem hiszem, hogy most meg tudnám inni. Maradok a Lung Chingnél. - Döntöm el és még bólintok is magamnak, ezzel megerősítve a döntésem.
- Mert érdekel - sz. De a sz-t lehagyom, mert nem tudom. Úgy érzem túl zárkózott, de közben nagyon szeretne többet tudni rólam. Nekem meg nem kéne túlságosan nyitni, ha ő nem teszi. Örök dilemmám ez, sosem tudom mennyit mondjak magamról, mikor túl sok az információ, de talán tanulhatok tőle erről. Elvégre még mindig csak apróságokat tudok, de remélem az este vége felé, már jobban fogom ismerni. - Én egy ideje inkább a sós dolgokra vagyok ráállva. Bár egy almás-rácsost nem utasítanék vissza soha sem. - Meg is nyalom a számat a kedvenc süteményem gondolatára, de aztán moderálom magam és szétnézek a helyiségben.
- Régen nem így nézett ki ez a hely... és nem mondanám, hogy előnyére változott... - teszek egy óvatos megjegyzést, bár engem leginkább a függönyök hiánya visel meg, hunyorognom is kell, ahogy a terem világosabb fele felé pillantok. - De jó, hogy a pillangókat megtartották.
Martin felé visszafordulva meg is látok egy apró tarka lepkét röpködni a feje mellett. Mosolyogva figyelem a repkedő rovart, és kinyújtom felé a kezem, hátha rászáll az ujjamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Odett

- Ahm, értem. Nem voltam egészen bizonyos benne, ilyen szempontból hogyan működik. - Ilyen részletekbemenően ugyanis kevés könyv vagy tanulmánykötet ír a dologról, Dante pedig talán először beszélget személyesen vérfarkassal. Nem is nagyon titkolja, hogy ez már önmagában érdekes társalgási alap, függetlenül attól, hogy Odett mennyire komfortos a témával.
A visszakérdésre feleslegesnek érzi még egyszer elismételni, valószínűleg csak költői vagy retorikus az is, így mindössze bólint. Konkrétan látni Odett arcán, hogyan változik meg a magatartása: hogyan változik a teljes és totális elutasítás elgondolkodó, várakozó álláspontra. A poharának szélén húzza végig egyszer-egyszer a mutatóujját, ezzel letörölve róla a hűvös ital miatt lecsapódott cseppeket.
- Az elmondásod alapján, hogy miért lelkesedtek, nem fog gondot okozni az alakom. Minden, csak nem melegvérű, porhanyós.. - Itt azért muszáj szélesebben elvigyorodnia. Bizonyos okok miatt egy időben kifejezetten nem örült az alakjának, elvégre az elrontott az átváltozás miatt olyan körülményeket hozott be az életébe, amelyek nem feltétlen kellemesek. Lehetett volna rosszabb is mondjuk.
- Nem hiszem, hogy az európai vérfarkasok szívesen fanyalodnának rá a kajmánhúsra. - Arról nem is beszélve, hogy ha mondjuk birokra kelnének, bár esélyesen a farkas nyerne termetéből és mágikus előnyeiből adódóan, de azért komoly sérüléseket tudna szerezni a krokodilféle állkapcsától és tűhegyes fogsorától.
- Akkor legyen, véletlen sem mondanék nemet egy ilyen lehetőségre. - De azért okosnak kell lennie. Biztos a tudásában és a szakértelmében, de ha tesztelni is akarnak, az nem szakértelmen fog múlni, legfeljebb hipotézisek helyességén, illetve a szerencsén. Lehet, nem lenne hülyeség erről írnia valamit és aláíratni azt Odettel, csak a biztonság kedvéért - nyilván rá vonatkozó kitétellel együtt.
- Ebben az esetben készíteni fogok egy nyilatkoztatot, amit majd átnézünk együtt, mindkettőnkre vonatkozó kitételekkel, és amennyiben neked is megfelel, aláírjuk. Nem tervezek mondjuk semmilyen komolyabb vagy ismeretlenebb variációval próbálkozni, de így a legbiztosabb.
Tényleg nem fog, azért az még elég tiszta számára is, hogy így a húszas évei elején még nem valami nagy felfedező, még ha jó érzéke is van hozzá és.. nos, ott az Alkimista is. (Aki nem mellesleg azóta, hogy Odett felajánlotta a kísérletezés lehetőségét, furcsán csendben van, mégis érzékel felőle valami kitörően intenzív izgatottságot.) A kérést pedig valóban érdeklődve várja, nehéz elképzelni, hogy mire lehetne a lánynak szüksége tőle - az eredmény pedig teljesen egyértelműen meglepi, ami ki is ül az arcára rögtön aztán, hogy Odett a mondata végére ér.
- Oh. Ez könnyen teljesíthető. Bár azt hittem, hogy az emberek valósággal sorszámot húznak, hogy melletted ülhessenek. - Kivételesen nem szándékos bók volt, hirtelenjében csak arra gondolt, hogy a legtöbb diák és úgy általában a legtöbb ember érez valami indokolatlan érdeklődést a celebritások irányába, ami miatt a szőkeségnek majdhogynem válogatnia kell a lehetőségek között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, úgy gondoltam, hogy rendelünk egy pizzát, aminek az egyik fele ilyen, a másik meg amolyan - mosolyogva ismételtem meg a korábbi szavakat, bár valószínűleg Márk eközben már ki is gondolta, hogy milyen pizzát is szeretne enni. A bejárat már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, s bevallom, hogy egyre éhesebbnek éreztem magam, már csak ezért is tűnt jó ötletnek így utólag az, hogy mégis eljöttünk a szobámból. Márk ekkor állított meg, meglepődtem, mert a nevemet nagyon komolyan ejtette ki a száján, s még a kezeimet is megfogta. Abban a pillanatban azonnal hevesebben kezdett verni a ketyegőm, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mégis mire készül a fiú. A szobámban már mesélt az érzéseiről, de azt azért még nem vártam tőle, hogy máris feleségül kérjen. Már ez is megfordult a fejemben, amikor ő végre megtörte a csendet, s elmesélte nekem, hogy mi történt aznap, amikor félreérthető helyzetben találtam rájuk.
- Jól van Márk, köszönöm, hogy ezt így elmondtad nekem, felejtsük is el azt, ami aznap este történt...meg utána, rendben?- nem akartam, hogy maradjon köztünk bármi rossz érzés, s talán én sem kezeltem higgadtan a helyzetet a legutóbbi találkozásunkkor. Éppen ezért is jó, hogy végül sikerült ezeket a dolgokat tisztáznunk Márkkal, mert ezt követően már felhőtlenül folytathattuk a randevúnkat a pizzériában. Merlinre, randevú! Még mindig nem akartam elhinni, kicsit remegett a kezem, s lábam is, de igyekeztem határozottan viselkedni, már amennyire ez sikerült.
- A mi családunkban igen, hm tényleg, úgy viselkedsz, mint apa - jegyeztem meg nevetve, ahogy jobban belegondoltam, volt némi hasonlóság kettejükben, legalábbis az illem tekintetében. - De nem sűrűn tapasztalom ezt - tettem hozzá, így valóban vehette a szavaimat dicséretnek.  
- Neked is jó? Szuper! - örültem annak, hogy végül is mindketten ugyanazt rendeltünk, így nem merült fel annak még csak a lehetősége sem, hogy megküzdjünk a falatokért.
- Inni hm, egy limonádét kérnék most erre a különleges alkalomra - mosolyodtam el, legtöbbször vizet ittam, de alkalmanként azért engedtem az édes löttyök csábításának is.
- Igen, éttermet. Inkább csak szeretnék, de eddig még nem sok mindennel próbálkoztam - nevettem el magam, s rájöttem, hogy talán nem kellene ilyen nagy célokat kitűznöm magam elé, amíg nem vagyok biztos abban, hogy mihez is jók a képességeim.
- De még nem igazán döntöttem, a szüleim azt szeretnék, ha politológiát tanulnék, apám kifejezetten örülne annak, ha egy napon majd a Minisztériumban dolgoznék. Engem viszont nem vonz a dolog - egy kicsit elhúztam a számat, s Márk ebből is érezhette, hogy a szüleim odahaza elég komolyan próbálják szabályozni az életemet.
- Igazából a divat is érdekel, és a művészetek. A színészet, az ének és a tánc! Imádok táncolni - kezdtem bele izgatottan, de aztán elbizonytalanodtam abban, hogy egy ilyen téma mennyire érdekelhet egy fiút, valószínűleg semennyire.
- Meg az állatokat is kedvelem - utóbbit már csak mellékesen említettem meg, eközben megérkeztek az italaink, így végre kortyolhattam egy nagyot a limonádémból. - Na és téged mi érdekel Márk? Azt tudom, hogy síelni és pancsolni szeretsz - ekkor egy kicsit elmosolyodtam, s visszaemlékeztem az első találkozásunkra. - Van valami titkos hobbid? - kíváncsiskodtam fel-le emelgetve a szemöldökeimet, miközben huncut mosoly szökött az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Anna társaságában ücsörgök éppen a pizzázóban, némileg szorongva majszolva egy szimpla Margarita pizza hátralevő részét, ami már sajnos közel sem olyan sok, mint én azt szeretném. Közben szisztematikusan törölgetem le minden falat után a kezemről a lisztet és a zsírt, mintha a következő falattal nem koszolnám össze ugyanúgy újra. Az a vicc, hogy még csak nem is én találtam ki, hogy jöjjünk ide. Még nem volt erőm elmesélni Annának a tegnapi történetet, ami nagyon különös helyzetet idéz elő, ugyanis életünkben először történik meg az, hogy nem avatom be rögtön valamibe. Nem akartam idejönni, vagyis talán akartam, de simán lebeszéltem magamat róla, de aztán jött Anna, hogy pizzát akar enni, és hát... Csak nem mondhatok valakinek nemet, aki pizzát akar enni. Nem érdemes a pizzára éhes embert feldühíteni. Oké, talán kicsit kíváncsi is vagyok, csak ilyen költői dolgok érdekelnek, minthogy máshogy esik-e most a fény Barni hajára, attól, amit megtudtam. Micsoda hülyeség. Elképzelésem naivitásán töprengek, közben Annát figyelem, valamilyen kellően érdektelen dologról beszél, amit minimum százszor hallottam már, ezért a felét ki is zárja már az agyam. Igen, tudom hogyan számolódnak a pontok a felvételin. Igen, tudom, hogy a Bájitaltan vizsgát elcseszte nagyon előző félévben. Nem, nem fog emiatt tönkremenni az élete. Mondanék neki valami megnyugtatót, de tudom, hogy most nem is igazán erre van szüksége, inkább csak arra, hogy ventilálhasson. Így aztán csak majszolom egymás után a falatokat, az én pizzám már majdnem teljesen eltűnt, az övé közben gyakorlatilag még érintetlen. Hát igen, ha folyamatosan beszélsz, kicsit nehéz enni.
Röviden kifejtem, mennyire sajnálom a Bájitaltan vizsgáját, és már éppen arra térnék ki, hogy tudományos konferencián való prezentáláshoz illően támasszam alá, miért nem lesz ebből semmi baj, amikor egyszer csak a szó megáll a számban. Barnabás előbukkan pár pillanatra, én pedig megállapítom, hogy igen. Mármint, hogy határozottan máshogyan csillog most a fény haján. Apró gombóc van a torkomban, rosszul esik hirtelen lenyelni a falatot, mintha megkeményedett volna útközben.
Most veszem csak észre, hogy a helyiség másik felében Odett ül, láthatóan észrevett már engem, ugyanis kendőzetlenül bámul. Gondolom most mocskosul elégedett, hogy a kifejezett tiltása ellenére itt vagyok. Itt tartunk, hogy ő tilt meg nekem dolgokat, én meg engedetlenkedek, kész vicc. Hát kifordult volna a világ a sarkából? Leolvasom az arcáról, hogy mennyire mulattatja a helyzet. Meg azt is, hogy azért kicsit mégsem.
-  Oda nézz - bökök enyhén előre a fejemmel, miközben szólok Annának, hogy ő is észre tudja venni, hogy látogatónk van. Ha Barniról nem is, Odettről azért tud, mégpedig elég sokat, szóval érdemes erre is felhívnom a figyelmét. Közben tehát ő is konstatálja Odett jelenlétét, váltunk egymással egy sokatmondó pillantást, amiben úgy barátnősen minden benne van.
- Most nem megyek oda - mondom egyszerűen, egy kissé nyúlósabb sajtdarabbal küzdve. Az imént elkaptam Barnabás pillantását, nyilván akkor néz ide, mikor éppen belefulladok a nyúlós sajtba, tökéletes. Fanyar a gondolat, talán ez is olyasmi, amivel jó sokáig ugratna, hogyha tényleg a bátyám lenne. Állati kínos amúgy az egész szituáció. Hol Barnit nézem, hol Odettet, az egyikre lopva, elmélázva, a másikra nyíltan, bosszankodva. Annára meg szinte alig, és csak percek kérdése, hogy ezt ő is felfogja, elvégre teljesen egyértelmű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már egy ideje annak a mugli 'chewy candy' cukorkának a csomagolásával szarakodok, amit még Nádja rejtett a kabátom zsebébe valamelyik este, és amiről állítólag az a hír járja, hogy komoly függőséget okoz a varázstalanok bizonyos százalékánál. Ennek megfelelően kaptam narancsosat, epreset de meg citromosat is, gondolom, biztos ami biztos alapon, ha valamilyen oknál fogva nem hagynám ott a fogam a sárkányok között, azért legalább a cukorbetegség elvigyen. Hát most mit mondjak? Nadine okos lány. Akarom mondani vénkisasszony.
A gondolatra, hogy most mennyire kiakadna, ha itt lenne és belelátna a fejembe, nem bírom ki, hangosan kuncogni kezdek, majd az asztal fölött átpillantok a szintén vigyorgó tökszószra. Furcsán beteg-érzetű látványára a vonásaim azonnal megfagynak. Mia...
- Áruld már el, mit vigyorogsz itt állandóan? Ha így folytatod, egy-két éven belül lekörözöd a dédit ránctémában - jegyzem meg komolyan, míg a cukorkapapír végét fogaim közé veszem, és homlokráncolva tépni kezdem, akár egy ötévesforma, eszköztelen gyerek. - Amúgy is, rohadt ijesztő vagy így. Mintha mentális problémákkal küszködnél vagy nemt'om.
A narancssárga csomagolás végül csak megadja magát a befektetett energiának, és míg elégedetten hátradőlök, minden teketóriázás nélkül szaggatom szét a fóliát, hogy aztán egészen felvillanyozva pillantsam meg erőfeszítéseim gyümölcsét.
- Hű, ez furcsán műanyagnak tűnik - pillantok fel csodálkozva a húgomra, majd anélkül, hogy udvariasan megkínálnám a zsákmányból, egy kicsit ugyan kételkedve a muglik józan eszében, de azért különösebb hiszti nélkül tolom be az egész sor olvadós cukrot. Persze hajtogatva, ahogy azt - Nádja szerint - kell.  Borira meredve kezdek rágni, ráérősen kóstolgatom az édességet, majd váratlanul a hörcsögszerűen felpuffadt pofazacskóimra mutatok, és totál érthetetlenül megszólalok. Talán még néminemű sopánkodás is kiül az arcomra. - Baffusz! Ké'té' vó'na?
Mer' bármikor kiköpöm a cuccot, hogy testvériesen megosztozzam rajta, fele-fele meg minden, csak egy szavába kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Én ezt tapasztaltam. Igazából, csak azt tudom elmondani, ami benne, van, de azt nagyon szívesen.
Engem nem zavar a téma, sem az, hogy vérfarkas vagyok, szóval simán kérdezhet, megválaszolom, teljesen rendben van ez így. Mi sem kaptunk oktatóvideót meg könyvet anno, amikor belém mászott a kór, hogy akkor majd milyen lesz az átváltozás, mit érzek majd, milyen lesz az, amikor a bőröm fájdalmasan nyúlni kezd, a csontjaim ropognak, hogy milyen korán kezdődnek el az időskori fájdalmak. Olykor már megérzem, ha egy-egy átváltozás után vagyok, mert másra se vágyom, mint forró vízben aszottá áztatni a testem, hogy a zsibbadás kimenjen belőle.
- Szóval kajmán.
Bólogatok nagy bölcsen, mert hát a kajmán az annyira az ember lelki szemei előtt van, mint a zebra meg a zsiráf, bár én magam néha még ezt a kettőt is keverem. Nem, nem ostoba vagyok, csak a zsiráfra gondolok és zebrának hívom, mert arra áll rá a szám, szóval ez a kajmán ez most valami olyan dolog, amit meg kell mondanom, életemben nem hallottam még, és nem tudom, hogy erre jó-e bölcsen bólogatni, miközben totál hülyét csinálok magamból, vagy jó inkább őszintének lenni, és megmondani, hogy nem vágom, hogy miről beszél. Hajaj, most egész biztos, hogy lerombolom a rólam kialakított képet, bármilyen legyen is az.
- Nem tudom, hogy milyen állat, de elhiszem, ha azt mondod, nem lesz gáz.
Én miatta nem megyek börtönbe. Mármint ennél börtönebbe, szóval, ha véletlenül mégis megölöm, akkor az utolsó porcikájáig megeszem. Vagy így, vagy úgy ér véget, nekem mindegy. Viszont már készítem is magam arra, hogy elképzelhető, hogy meg kell ennem Dantét. És még kérdezik, hogy miért nincsenek barátaim. Simán bezabálnám a srácot. Bűntudat nélkül, hogy a saját bőrömet mentsem. Hát rendes vagyok ám én is.
- Rendben. Teljesen logikus, mert így egy esetleges balesetet követően sem lesz joga a családomnak sem elperelni tőled semmit, sem börtönbe juttatni téged. Korrekt gondolat.
Nekem mondjuk most nem jutott eszembe, de idővel majd nyilván felmerült volna, hogy nem árt bebiztosítanunk magunkat. De ezért van Dante, sokkal élesebb logikával gondolkozik, mint én. Szerencsére, mert én inkább forrófejű vagyok, nem biztos, hogy addig eljutottam volna, hogy védekezzünk, de így, ahogy ő mondja, logikus az egész.
- Valahogy én is azt hittem, hogy ez lesz, de azt hiszem félnek tőlem. Vagy nem tudom, de elég széles körben kikerülnek, és felém pillognak, de közeledni nem mernek. Pedig nem terjesztem, hogy vérfarkas vagyok, szóval nem nagyon tudom, hogy miért félnek. Hacsak egy jóakaróm nem kezdte el terjeszteni, mert akkor esélyes, hogy ez lehet az oka.
Vagy tényleg a celebség, de az nagyon gázos lenne, én is csak egy ember vagyok, aki jelen pillanatban jól érzi magát a vodkaszódájával.
- Köszönöm.
Pillantok fel csendesen Dantéra, aztán vissza az italomra.
- Éhes vagy vagy inkább italra költsük el a számunkra kiosztott vacsorapénzt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hiába kíséreltem meg kicsikarni belőle, hogy mégis honnan tudott egy hét alatt előkeríteni egy olyan varázstárgyat, a válasza alapján úgy tűnt, nem ma fogom megtudni. Lesütöttem a szemeim, még a szám is lekonyult egy kicsit, de nem keseredtem el túlságosan, hiszen nagyjából erre a válaszra számítottam.
- Túl szép is lett volna - állapítottam meg keserédes mosollyal végül. Összességében elégedetten ültem vele szemben, hiszen megkaptam, amit akartam. Még többet is. Jóval többet. Egy találkozás kellős közepén kötöttem ki, a szándékaival pedig még mindig nem voltam tisztában. Tudta, hogy miért szúrt szemet. Gondolom megszokta már, hogy emiatt felfigyelnek rá. Utalt is erre. De nem hiszem, hogy a többi érdeklődőt is meghívta volna teázni, vagy hogy ugyanannyira érdekesnek találta volna őket, mint a kíváncsi fürkészők a félvámpírt. Azon kívül, hogy büszkén, magamat kiemeltnek érezve élvezhettem társaságát, a fejemben motoszkálni kezdtek egyéb gondolatok is. Ő mit gondol rólam? Miért mondtam igent az ismerkedésre? És mivel magyarázható az, hogy eddig vajmi kevés témánk volt a fajbéli sajátosságokról, helyette különféle ruházkodási szokásainkat ecseteljük egymásnak? Hümmögve hagytam rá, hogy végül milyen nadrágot fog hordani. Jól tud kinézni, mégsem kirívó, jómódú varázslók benyomását keltettük mindketten.
- Akkor hogy jött, hogy végül könyvtárosnak jelentkezel? Megleptél, hogy ennyi szabadidőd maradt - magyaráztam meg a kérdésem, ahogy egy pillanatra az asztalra könyököltem úgy, hogy tenyerembe támasszam az arcomat. - Ilyenkor azt se tudom, ki viszi a boltot - gondolkodtam hangosan, mert Tilda személye sokkal kevésbé érdekelt, s én egyébként ugyanolyan bizonytalan voltam már ebben, mint ő. Ezt a vállvonásomból is megállapíthatta, mielőtt szabad kezemmel legyintettem egyet, hogy hagyjuk inkább a dolgot a francba. Rég volt már, nem is az a lényeg.
- Oh, ők szigorúak lehetnek - tűnődtem el. Rémlettek innen-onnan, pláne az igazgató, hiszen az osztályomon keresztül nagyon sok aurorral kerültem kapcsolatba. Többet tudok az említett személyekről, mint elsőre hinné, de idegen még ahhoz, hogy kifejtsem a véleményemet róluk, és nem is biztos, hogy érdekelte volna. Inkább csak elhúztam a számat, igaz kissé zavarba hozott azzal, hogy Várffyról nyilatkozott, hiszen nem nagyon tudtam mire vélni. Meg is vakartam a fejem. - Hm, elég régen már, mikor is? Olyan hét-nyolc éve. Rohan az idő. Akkor kezdtem, amikor rögtön el is kellett költözni Madagaszkárra. Borzasztó időszak volt - háborogtam neki szenvedélyesen. Te jó ég, mennyi idő eltelt azóta... Ha tudtam volna, hogy ez vár rám, lehet máshova költözök. De már mindegy, így alakult. Megcsóváltam a fejem, aztán szerényen elmosolyodtam, mikor végignéztem magunkon.
- Abból adódóan? - puhatolóztam nála óvatosan. Egészen felkeltette az érdeklődésemet a jelenség, szemeim csillogóan fürkészték arcát, de a tapintatosságra továbbra is törekedtem. - Az is jól hangzik. Rendeljünk hozzá valamit, vagy jó lesz így? Nekem mindegy - közöltem vele egykedvűen, mégis volt a hangomban valami törődés, hogy megfeleljek a számára. Aztán súlyosan megvető pillantásokkal elemeztem végig magamban a megváltozott helyet. Jó sok pénzt kiadtak rá, de valóban hiba volt, mert nálam a teaházról más elképzeléseim voltak. Így hát egyet kellett értenem Min Jong kritikájával.
- Akkor majd legközelebb nem ide jövünk. Vagyis hát... Már ha... Na mindegy. Szóval, khm, bőven akad szerencsére más lehetőség is a faluban, ha menni akarsz valahová, na - zártam le az okfejtésem haragosan, majd megmakacsoltam magam, hogy jobban vigyázzak a szavaimra, és ne tegyek olyan megjegyzéseket, amiket félreérthet. Hiszen ki tudja, hogy akar-e folytatást. Éppen csak felpillantottam a társamra, hogy vajon akkor a rendelés részt melyikünk intézze, mikor ő számomra teátrálisnak vélten kinyújtotta a kezét, mintha apróért kuncsorgott volna az aluljáróban. Nagyokat pislogtam, majd homlokom összeráncolva húzódtam el a mozdulattól.
- Most mit csinálsz? Jaj, már megint itt van egy? Hessegesd el nyugodtan, ha zavarnak. Még az kell, hogy a teámba repüljenek... - morogtam nyugtalanul, mégis legbelül volt valami békét és nyugalmat árasztó abban, ahogy ezek a csodaszép lények repdestek körülöttünk. - Amúgy meg hogyhogy van piercinged? - kaptam észbe, s hozakodtam elő ezzel számon kérő hangon, ami egy ideje már érlelődött bennem, de az előbbi nyelvjátékára tekintettel nem kívántam tovább magamban tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megrázom a fejem a kijelentésére, hogy túl szép is lett volna. Át fut a fejemen, hogy mit szólna ő, vagy bárki odahaza, és egyik sem olyasmi, amit szépnek vagy kívánatosnak gondolnék. De szerencsére nem faggat tovább és más témákra evezünk. Ártatlan könnyed témákra, így a könyvtárosi állásomra is.
- Varázserő nélkül korlátozottak a lehetőségeim. A könyveket viszont szeretem és értek is hozzájuk. Könyvek közt nőttem fel, szóval jó opciónak tűnt. Na meg. Mindig is akartam könyvtárba járni. Csak nem lehetett - vázolom fel a helyzetet, a tényekkel kezdve, de aztán megint túl messzire megyek. Legalábbis azt hiszem. Mert szinte várom, hogy megkérdezze, miért nem lehetett könyvtárba járnom... Ha nem teszi, akkor hálás leszek. Ha megteszi, akkor pedig kénytelen leszek elmondani, miből élek. Na mindegy.
- Vannak alkalmazottaim. Meg pár diák, aki besegít. Kell nekik a zsebpénz. Egyszerűbb melót meg nem hiszem, hogy kapnak - felelem mosolyogva, mert nem hiszem, hogy ezt ne következtette volna ki könnyedén. De mindegy is. Az iskoláról csak röviden és tömören próbálok mesélni, de így is elég hosszasra sikerül, legalábbis szerintem.
- Nekem még nem volt vele dolgom - vonok vállat, mert nem Rothman vett fel. Szerencsére még Kriszpin volt az igazgató, amikor jelentkeztem és vele viszonylag jó viszonyon volt. Elvégre ő engedte annak idején azt is, hogy beiratkozzam és befejezzem a mágikus iskolát, még ha közben folyamatosan gyengült is a varázserőm.
- Madagaszkár? Miért volt borzasztó? - kérdezek vissza, mert arról csak hallomásból tudok. De rosszat nem igen hallottam róla. - Én a svéd kirándulás idején költöztem ide... - de hogy az mikor volt? Meg ne kérdezze senki. Régnek tűnik. De nyilván nincs olyan rég, mint amikor ő járt oda. Ilyenkor azért jó lenne ha tudnék számolni. Ki tudnám silabizálni, hogy láthattam-e korábban. De nem emlékszem. Valószínűleg nem.
A süteményre nemet mondok s ki is fejtem, hogy én speciel nem vagyok túl édes szájú. A kérdése meg kissé meglep, de a legmeglepőbb mégis csak az a mohó csillogás a szemeiben. Csak figyelem egy darabig, mert szépek a szemei, de valahol mégis megijeszt, hogy pont ez váltja ezt ki belőle.
- Gon...dolom - felelem eléggé lassan és vontatottan, mert csak sejtem, hogy azért, de nincs rá bizonyítékom, nem találtam sehol sem erről szóló leírást. Lehet szimplán csak változott az ízlésem, vagy valami pszichológiai oka van. Remélhetőleg nem csak ez fogja érdekelni.
- Nekem elég a tea, de te nyugodtan egyél egy süteményt, ha szeretnél -  kérem mosolyogva, hogy ne rajtam múljon a döntése. Engem nem zavar, ha ő eszik valamit, nekem viszont elég a tea. Egyébként is, rajta még elférne egy kis plusz, mondjuk így is... Elkapom a tekintetem, mielőtt túl feltűnően vetkőztetem le és inkább a teázó berendezését kezdem el minősíteni.
- Rendben. Legközelebb te választasz - kapok az alkalmon, ha más ilyen kis édesen elszólta magát. Vagyis, nem tudom. Nekem tetszett az ötlet, de ahogy próbálja kimagyarázni abból arra következtetek, hogy elszólásnak érzi. Részemről viszont egyelőre nincs akadálya egy újabb randinak. Khm. Baráti találkozás. Az.
Őt figyelem, majd a lepkét, ami az arca mellett repked. Meglep, ahogy azt kéri hessegessem el szegény kis pillét.
- Nem zavarnak. Gyönyörűek - de a kezemet visszahúzom, mert láthatóan én nem vagyok szimpatikus a kis rovarnak. Inkább másikat kezdek kutatni a szemeimmel - Ritkán látok lepkéket... és olyankor is szint csak éjjelit vagy molyt. Azok nem ilyen szépek - magyarázom tovább, miközben a szememmel végig követek egy másikat, ami balról jobbra hullámvonalat leírva száll el előttem. - És nem kell félned. Nem szállnak a teádba. Olvastam, hogy van valami varázslat a helyen, hogy megvédjék a pillangókat. - A lepke kikerül a látókörömből, valahova az ablakok felé száll, így én visszanézek Martinra. Ő meg... a piercingekre kérdez rá. Felhúzom a szemöldököm. Kicsit mintha nem tetszést hallanék a hangjában, vagy valamiféle apai szigort, de hát... inkább nem nevetem el magam rajta.
- Erre gondolsz? - lehet ez rosszabb, mintha nevetnék, mert kinyitom a számat, és kidugom a nyelvem, csakhogy jobban is láthassa. Aztán vállat vonok. - Emlékeztető, hogy ne csináljak több hülyeséget - válaszolok végül, aztán elhúzom a számat. - Mondjuk átlövetni pont olyan hülye ötlet volt. De legalább kellően fájt, hogy tudjam még élek. - Hátradőlök a széken és a falat nézve, úgy döntök, hogy ezt igazán elmesélhetem. Mit számít? Tök rég volt.
- Húsz voltam és azt hittem vége a világnak, mert egy lány mást választott. Azóta meg emlékeztet, hogyha valami nem úgy alakul, mint elképzeltem, az nem a világvége - Sóhajtok egyet, ahogy a monológ végére érek és szerencsémre meg jelenik egy pincérlány, hogy felvegye a rendelésünket. A kezemmel intek Martinnak, hogy mondja előbb ő, hogy mit szeretne, aztán én is megkérem a teámat, a tekintetemmel pedig követem a lányt, ahogy eltipeg. - Te biztos nem csináltál hülyeségeket gyerekként - pillantok újra Martinra, és valamiért remélem, hogy megcáfol, de ő nem olyannak tűnik. Így csak nézem, ahogy a fény csillog a haján és élénk vörösre festi azt. A pillangók, amik a feje felett repkednek, nyomába sem érhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  Eddig minden szép, minden jó, időben megérkeztem, nem estem orra a lány előtt és a köszönés is lezajlott, elég simán. Uh, miért csinálok úgy, minthogyha minden egyes lépésemet mikroszkóp alatt vizsgálnák és a viselkedésem, tetteim alapján dőlne el az emberiség sorsa. De azért hadd védjem kicsit meg magam! Eléggé nagy kavarc van a fejemben mostanában az érzelmi részlegen. A talán-álom, Mihail-al az erdőben való találkozásom óta elég furán érzem magam, furcsa gondolatok felé húz az eszem és az érzéseim is fura tónusban találnak el. Az olaj a tűzre pedig Theon kurva látogatása volt. Mondjuk ezt a jelzőt magára a srácra is használhatnám. De akármennyire is szeretnék haragudni rá (legalább egy egészséges minimál-mértékkel), azon túl, hogy kilopott az alsóimból, sok büntethetőt nemigen csinált. Illetve na, nem törvénykönyvileg büntethetőre gondolok. A lényeg, hogy még az is eléggé összekavart, szóval ez a licit dolog nem jött jól. Nem kellett volna belemennem, de már mindegy, itt vagyok ezt nem lehet visszavonni. Megpróbálom legalább Brigi kedvéért letolni ezt. Reméljük nem kell megszakadnom a távolságtartásért. Az (egyébként jogos) visszabámulását elég szépen tűröm.
  Javaslatára, hogy bemenjünk, illetve az ideális ülőhely nélkül maradásunktól való félelmeire csak egy egyszerű igennel felelek, majd az ajtóhoz lépve megragadom a kilincset, s az állok kinyitott ajzó mellé állva egy legyintéssel invitálom befelé. Remélem enged és belép.
  Az épületbe érve a nem érződik különösebben számottevőnek a hőmérséklet-különbség. Feltehetőleg a kissé tavaszias idő miatt. Mondjuk délután derekán azért már sötétedik. Még nemigen voltam itt, szóval kissé elragadja a figyelmem a hely csodálata, egy röpke pillanatra el is felejtkezek társaságomról. Aki egy kérdéssel vissza is ráz a valóságba, ami kicsit talán meg is mutatkozik rajtam egy apró fejrázás formájában, azután tekintetem Brigi arcán ragad. Nem is teljesen hallottam, mit mondott. Valami "Mi inspirál a mozdulásra?" lehetett. Ja, persze, legyen ez!
- Hát, mostanában semmi, de régebben sok olyasmit csináltam, de mostanában csak a szobámban vagyok és ott végzek ujjgyakorlatokat... gitár and stuff. - vakarom meg a tarkóm, kissé elnézve a válla felett. Semmi személyes, valahogy szokásom más irányokba nézni, mikor másokkal beszélek. Remélem nem veszi zokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hosszú hetek óta nem volt már bent, de ma reggel úgy érezte, hogy végre eljött az ideje annak, hogy benézzen. Szereti ezt a helyet, efelől nincs kétsége, s bár néha kudarcnak és ostobaságnak éli meg azt, hogy átvette, nem adná ki teljesen a kezéből. Ezért is van most az a helyzet, hogy papíron ó a góré, minden fontos dologban neki van joga dönteni, amúgy meg Vendel viszi a hátán a boltot, meg Sonját.
Egy kisebb kupacnyi papírral a kezében fordul ki az irodából, mikor meglátja Odettet, aki éppen a fél világot is megrendeli. Szemöldöke kissé felszökken, s bár nem annyira érne rá, csak azért is közelebb lép, hogy megnézze a pultban ácsorgó fiú tényleg mindent leír-e a hallottakból.
– Mondanám, hogy családi kedvezményt kapsz, de akkor csődbe viszel – néz mosolyogva a szőkeségre, majd elengedi a rendelést felvevőt és a papírokat leteszi a pultra. – Bulizni készülsz és engem ég csak meg sem hívsz? Hát micsoda mostohatestvér vagy te.. – mondjuk nem mostoha, de éppen nem ez a lényeg a mondandóban.
– Mellesleg – hajol kicsit közelebb. - Nagyon creepy módon méreget a csaj - bök fejével Brigi felé, de fejével nem fordul oda. – Esetleg elmondtad neki? –mert, hogy Barni senkinek semmit, mert ez volt a megállapodás. Bánki uraság a jó ember ebben a sztoriban, nem szenved, nem lázad, nem keresgél. Kapott egy aktát, abban le volt írva minden, felfogta, de aztán ennyi. Valószínűleg, ha rajta múlt volna nem is találkoznak sosem egymással.. De hát Odett éppen beléfutott. Van ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Bulizni? Ezt simán egyedül fogom megenni.
Felelem döbbenten, és nem is túlzok. Mert szar kedvem van, és mert sokat szoktam enni. Amióta van ez a farkas dolog annyi energiát elégetek, hogy egy hónapnyi zabálással pótolom. Vagy mindig is zabáltam, csak most már van mire fogni. Szóval igen. Ezt a rendelést magamnak szánom, és nem is merül fel bennem a gondolat, hogy bárkivel is meg kellene osztanom, de ha annyira szeretné, talán adok neki.
- Édestestvér. Mostoha akkor lennénk, ha anyád meg apám összekavarnak, és akkor mi is kavarhatnánk, de mivel ugyanazok a szüleink, így édestestvérek vagyunk. Sad but true.
Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de ha már felhozta, hogy rokonok vagyunk, akkor az megkövetel némi pontosságot. Például, ha lehetne gyerekem, akkor egészen biztosan bolond lenne, mert az apja egyszerre lenne a nagybátyja is. Brr... ebbe rossz belegondolni is.
- Kisimult vagy muci, mint akivel nagyon jól bánik egy különleges személy.
Legalább neki legyen jó, ha én éppen szar alak vagyok, és nem jól kommunikálok. Egyelőre még inkább sértett vagyok, mint elismerten hibás, de még túl friss az élmény. Még csak tegnap történt. Elpillantok abba az irányba, ahova Barnabás is, és sóhajtok egyet.
- Istenem, de béna.
Nem hiszem el, hogy nem tud semleges lenni. Rólam fullba senki se mondaná meg, hogy a testvére vagyok, ő meg olyan, mint egy béna stalker, hát az eszem megáll.
- Elképzelhető, hogy tud róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit megemelem a szemöldökömet a kajamennyiségre, amit Odett elé lepakolnak. Tudom jól, hogy rengeteget eszik, gyakran főzök én otthon, jobban szeretek főzni anyánál (egyes pletykák szerint pedig jobban is tudok...), nem lepnek meg az Odett által elfogyasztott mennyiségek, de azért ez itt mégiscsak kicsit abszurdan néz ki. Látom, hogy ezt Anna is észreveszi és egyet is ért. Amúgy is kezd neki leesni, hogy gondolatban nem egészen az ő vizsgái körül járok, végleg pedig akkor bizonyosodik meg róla, amikor Barnus Odett asztalánál köt ki, én pedig egyre többet és egyre kétségbeesettebben pillantgatok feléjük. Odett rám néz. Rólam beszélnek? Naná, hogy rólam. Istenem ments ki innen, ez annyira marha kellemetlen, jajj... Anna pedig rám is szól. Érdeklődik, hogy mit próbálunk éppen Odettel ennyire lekommunikálni szemmel, és inkább miért nem megyek hozzá oda? Zavarba jövök, így egy pár pillanatra tényleg kizárólagosan a legjobb barátnőmnek szentelem a figyelmem.
- Ja, semmi különös, csak piszkál folyton, bocsánat... Próbálok nem odafigyelni - ígérem meg neki, ez talán megfelelő magyarázat, félig még igaz is. De igazából nem valószínű, hogy nagyon el fogok tudni vonatkoztatni, iszonyatosan szorongató, hogy mégis miről dumálnak ezek itt ketten. Főleg azért, mert nagyon egyértelmű, hogy valószínűleg rólam is. Eleve idegesít, hogy miért engem hagynak ki mindenből? Ez nem fair. És amúgy is, most meg miért tesznek úgy, mintha én lennék a hülye, hát Odett zúdított rám egy ilyen hírt, Bánki meg közölte, hogy hallani sem akar rólunk... Most akkor mégis hogyan kellene viselkednem? Lecsúszok a székben, sóhajtok egyet, próbálok megsemmisülni. Ritka, hogy ennyire behülyüljek valamin, nem tudom hova raktam az általános lélekjelenlétem, de ez valami rémes. Anna már az egészet nem érti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mert valakinek vigyáznia kell az erkölcseidre, ha már te nem akarsz – vigyorom, most picit agresszív, mert fel tud húzni ilyen baromságokkal, de végül megvonom a vállam. – Tudod mit? Többet nem szólok, hogy mit veszel fel… kivéve, ha túlzásba esel, bár nem szoktál – még egy vállvonás. Végül is már 18, minek szólok bele, hogy mit csinál? Valamikor ki kell lépnem az aggódó bátyus szerepből, nagylány már. Remélem… Csak hát ott van az állandó felejtőbűbáj, szóval az, hogy nem figyelek rá, azt elfelejtheti. Közben feljönnek a szokásos témák, de unom már őket, tényleg. Szerintem meg van sminkvarázs, de most nem kezdek el vele veszekedni, amikor egyébként egész jó hangulatban vagyunk. Deee, csak előkerülnek a baglyok.
- Hú, ha előbb szólsz! Lehet mínuszba menni? – csillannak fel a szemeim hirtelen. Ebbe bele sem gondoltam, hogy kölcsönkérjünk, vagy nem tudom, hogy mit kell csinálni, hogy ideiglenesen több pénzünk legyen. Aztán persze majd ő tart kiselőadást, hogy miért jó ott a baglyoknak. Mi láttuk, hogy sírnak!
- A kettőnké – szerelmes mosoly terül el az arcomon, amikor Masára gondolok. Valójában nem tudom már, hogy ki mondta először, de nem kellett sok, és már előre azt terveztük, hogy milyen baglyokat vegyünk majd. Egészen addig, amíg meg nem láttuk a választékot, határozottnak tűnő elképzeléseink voltak. Aztán ott már bajban voltunk, mert annyiféle volt, hogy nem tudtunk választani. De azért kilencet megszabadítottunk a fogságból. Próbálom elterelni a húgom gondolatait erről az egészről, és rittyentek egy barokk körmondatot, aminek amúgy nem olyan sok értelme van, legalábbis alátámasztani nem igen tudnám.
- Bocs, látod, ennyivel fiatalabb vagy. Majd bölcsebb leszel és megérted – cinkelem tovább, biztos, ami biztos. Há, megnyertem ezt a kört. Na de lépjünk tovább, mert jobb ezekről a baglyokról nem beszélni már tovább. Majd mi Masmassal intézzük a lényeget… kajájuk honnan lesz? Gőzöm sincs!
- Dehogy is szívem! Úgy átmész, mint a huzat! Amúgy is van papírod erről, szóval biztos könnyített vizsgát kapsz, mit aggódsz, Emmus? – bólogatok, igen nagy bizalommal. Amúgy meg tényleg nem veszett fejsze nyele a húgom, szerintem néha csak megjátssza, hogy elfelejt valamit. Érdekes, a velem kapcsolatos dolgokra meg emlékszik, ez hogy lehet? Hmm?
- Ja persze, hagyjál már! - legyintek, de gyorsan átgondolom a szavaim erejét, és muszáj kiegészítenem. – Mármint öhm, nem hiszem, hogy te erre vágynál és ilyen típusú lány lennél – kortyolok az italomba, és közben meg minden elfogy… ő fog fizetni, remélem sejti. Bár nagyon jó csaj a húgom – a büdös életben nem fogom neki ezt elmondani! -, akkor sem tudnám ribancként elképzelni, és nem is akarom és nem is lesz ilyen! Maradjon meg a normális paliknál… még az is lehet, hogy leszbi? Hú, akkor otthon kitörne a balhé, de nekem mindegy, csak normális kapcsolata legyen. Na ha az előzőt nem említem neki, akkor ezt meg pláne!
- Mennem kell húgi, szóval ugye… ma kisegítesz? – húzom el a számat, mert tényleg nem tudnám kifizetni ezt az egészet, majd felállok, és odasétálok mellé, mellé is guggolok, hogy egy szintben legyünk. – Légyszi – ezer wattos mosoly és két puszit is nyomok az orcájára. Majd nem érdekel, hogy mit fog mondani, gyorsan átölelem, és meglapogatom a hátát. – Imádlak, te kis majom – kacagok a fülébe, majd felpattanok és elindulok kifelé, miután magamhoz vettem a ruhámat. – Szia – intek felé, majd elindulok vissza az Eridonba. Ezt egészen olcsón megúsztam, jó napom van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Én azt hittem, hogy kompenzált valami új képesség  - vallottam be kissé elszégyellve magamat a székemben, amiért nem jutott előbb eszembe a varázserejének hiánya, mint életét hátrányosan befolyásoló, állandóvá lett tényező. Mindennapjai valamennyi szegmensére komoly hatással lehetett, amikor lassú leépüléssel búcsút kellett mondania a mágiának, furcsa módon mégsem tekintettem a velem szemben ülő Min Jongra úgy, mintha egy másik fajhoz tartozó lett volna. Sőt, némileg ellentmondásosan a megjelenésében és személyiségében az eddigiek alapján sokkal közelebb éreztem őt magamhoz, mint a legtöbb embert általánosságban. Jólesett hallani, hogy az olvasásra nagy hangsúlyt fektetett, ez az iskola könyvtárosaként abszolút hiteles kijelentés volt a szájából. - Megkérdezhetem, hogy miért? - próbáltam udvarias és tapintatos lenni, de úgy tűnt, mintha csak ő kínálta volna fel, hogy rákérdezzek erre. Ha arra gondolt, untatott volna a kifejtéssel, hát jeleztem neki, hogy ez nincs így. Kíváncsi voltam, hogyan találta fel magát az átváltozása óta, és egyúttal arra is, hogy milyen lehetett valójában. Nyilvánvaló lett, hogy bizonyos témákat érdemes volt elkerülnöm, tabunak vennem, és nem a kétes beszerzésére gondolok. Sokkal inkább olyan hétköznapi, másoknak természetesnek tűnő dolgokról volt szó, mint például a napfény, az utazások, kapcsolatok, beidegződött megszokások. Úgy tűnt, kiismernem őt nagyobb kihívás lesz, mint gondoltam.
Egyetértően bólogattam az alkalmazottai kapcsán, arcomra elégedett mosoly ült, mivel az ő helyében hasonlóan gondolkodnék. Nem akartam megkérdezni, hogy mégis mennyire nyereséges az üzlet, de az jött le, hogy legalább a dolgozókon igyekezett spórolni, na meg mivel ugyanúgy eladósdit játszott, könnyen lehet, hogy legrosszabb esetben is csak nullára jött ki hó végén. És hát, ha nagyon sok pénzed is van, ha valami tartósan veszteséges, akkor hiába minden jó szándék, előbb-utóbb váltani kell.
- Mert az iskola felének hasmenéses nyavalyája volt azt hiszem... Gondolj bele, én Kelet-Európában akartam tanulni, nem a negyven fokban. Elég nomád körülmények voltak, mondjuk anyám munkája révén utóbb már nem tűnik fel az ilyen - villantottam meg egy pillanatra, hogy olykor légvonalban nem is vagyok onnét olyan messze, ahonnét az itteni évemet kezdtem. Olyan felháborodottsággal, de mégis lelkesen meséltem neki az élményeimet, mintha nem érteném, hogy nem volt ez számára világos.
- Na, az meg a másik. Azon is voltam. Hányadikosnak jöttél? Érdekes, hogy sose láttuk egymást, vagyis hát látásból ismerős voltál eddig is, mert faluban lakunk, de akkor is - zártam le ennyivel a dolgot, ahogy tovább tűnődtem.
Bizonytalan válaszára annál magabiztosabban mosolyogtam rá, hogy ne érezze magát kellemetlenül előttem, aztán megráztam a fejem a süteményt illetően. Bőven elég, ha ugyanúgy csak egy teát iszom, esetleg hazafelé még beugorhatunk valamire a cukrászdába.
- Hangversenyen már viszonylag rég voltam. De nyílt egy új tárlat az egyik galériában is - pillantottam fel rá, mintha csak azt vártam volna, hogy a hír hallatán a nyakamba fog ugrani. Ennek ellenére próbáltam semleges arcot vágni, majd megköszörülve a torkomat folytattam a beszélgetést.
- Igazán? Akkor menjünk lepkeházba. Az állatkertben azt hiszem, viszonylag védve van a fénytől - vetettem sokkal kellemesebb pillantást a szárnyas lényekre, miután megtudtam, hogy nincs velük baja. De dicsérni már nem gondoltam őket. Szépnek szép, ennyi. A baromsága jobban érdekelt, hogy mégis miért kellett úgy elcsúfítania magát. A fülbevaló még hagyján, de ez... Szégyen, csupa nagybetűvel. Mint aki citromba harapott, olyan fejjel szemléltem végig, mikor kidugta előttem a nyelvét, s csak bólogatni tudtam, hogy arra. A válasza azonban meghökkentett. Már éppen megkérdeztem volna, hogy ugyan miféle hülyeségeket csinált, amikor meghatódva hallgattam a mexikói szappanoperára emlékeztető történetet. Mintha nem is a valóság lett volna. Ez igaz vajon? Vagy csak ő találta ki az imént, hogy valami hihető keretbe öltöztesse a lázadását.. Leadtam a rendelésemet, majd válaszoltam.
- Mi számít hülyeségnek? És miért mondod ezt, csak nem az van a homlokomra írva, hogy én vagyok a tökéletes mintaférfi? Ugyan... A szüleim szerint hülyeség volt régészetet tanulnom, vagy elmenekülni otthonról. De nem tudom... Talán hülyeség volt itt hagynom ezt a helyet, és azt hinnem, hogy a munka és tanulás fontosabb, mint egy bizonyos valaki - sóhajtottam fel szomorúan. - Viszont így már másképp fest rajtad az a piercing. Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem - fontam össze magam előtt a karomat, miközben ő feltűnően nézni kezdett, szóval én is így tettem, mert még mindig szokatlan volt ebben a ruhában. Tekintetem az ujjaira, majd a kézfejére siklott, miközben próbáltam őt elképzelni, ahogy az ecsetet fogja, s a képeit alkotja vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha a lassabb öregedés, a gyors reflexek és az erő számít kompenzációnak ... Köszönöm, de egyikre se volt szükségem - Legyintek. A reflexeimmel sosem volt gond és gyengének sem éreztem magam soha. Most lehet hogy jobb, de ez nem adja vissza, az elveszett varázserőmet. De ez van, ezzel kell együtt élni a továbbiakban. Így ugye a könyvtár tökéletesen jó megoldásnak tűnik.
- Koreában könyves boltom van - felelem aztán egy pillanatnyi habozás után hozzá teszem - Ázsia legrégebbi mágikus iratokkal foglalkozó kereskedése... - megforgatom a szemem, mert ez olyan tipikus rizsa, amit belém neveltek, hogy jó hírét keltsem az üzletnek. S bár kétségtelenül igaz, eléggé tönkre tette az életem. - A családomnak az a filozófiája, hogyha egy könyv nincs meg a boltban, akkor az nem létezik. Nincs olyan könyvtár vagy múzeum vagy bármi, aminek szélesebb, nagyobb, jobb... bla...bla...bla  választéka lenne. - Tartok egy pillanatnyi hatás szünetet, gondolom ez neki érdekes lesz - Szóval úgy vélték felesleges könyvtárba menni, hiszen minden elérhető. Na meg egy csomó varázslat is gátolt, bár én inkább átoknak hívnám őket. - Egy pillanatra elgondolkodom, ezt tulajdonképpen lehetne kompenzáció is - Szóval ennyi jó van a mostani életemben. Nyugodtan bemehetek egy könyvtárba, vagy egy másik könyves boltba, anélkül hogy annak bármi következménye lenne - igen, ez kifejezetten megnyugtató. De azért továbbra is a varázserőt választanám, hiszen ezekre az átkokra még kitalálhattam volna valamit. De most már nem kell aggódnom miatta.
Az iskola kapcsán ő is beszélni kezd, én pedig figyelmesen hallgatom. Még ha nem is nagyon magáról mesél, egy-egy elhintett fél mondat is több, mint amit elsőre feltéteztem róla, így azokat az információ morzsákat megpróbálom elraktározni.
- Miért? Mivel foglalkozik? - érdeklődöm, ahogy az anyját említi. S talán látja rajtam, hogy nem udvariasságból kérdezem, hanem mert valóban szeretnék többet megtudni róla. Én amúgy is olyasmiket mondtam el alig néhány perce, amit itt a környéken senki sem tud. Talán mert soha senki nem érdeklődött, de akkor is. Valamiért még meg is bízom benne, aztán valószínűleg koppanok egy nagyot, de az sem lesz újdonság.
- Negyedikesnek... azt hiszem - elgondolkodom, mert erre nem igazán emlékszem - elég fura volt, de legalább befejeztem a sulit - vállat vonok, aztán elgondolkodom, hogy láttam-e korábban Martint, talán a faluban igen, vagy egy folyosón, de egész biztos, hogy sosem beszéltünk. - Mással voltunk elfoglalva - vetem fel, mint valószínű okot, na meg nyilván nem egy évfolyamra jártunk, nem egy házba.
- Valóban? Milyen tárlat? - érdeklődöm s talán a szemeim is megcsillannak a galéria említésére. Régen voltam ilyen helyen, talán mert fájdítja a lelkem, hogy nem tudok hasonlót alkotni, de egész biztos, hogy élvezném, főleg ha van kivel elbeszélgetni a kiállított tárgyakról, művekről.
- Annyira azért nem fontos - legyintek a lepkék kapcsán, az állatkerttől kicsit ódzkodom, ha az emberek nem is, az állatok többsége érzi, hogy más vagyok. Szecska ragaszkodása is különös volt eleinte, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem nőtt a szívemhez a kis dög. Magányos napjaimon jó hozzá beszélni, főleg mert időnként valami rendkívüli értelem csillog a szemeiben. - De ha szeretnél lepkéket nézni akkor persze lehet róla szó - felelem végül, ne érezze úgy, hogy visszautasítom. A tárlat viszont tényleg nagyon érdekel, még ha van is bennem némi félsz, hogy nem a legvidámabb perceimet fogom ott tölteni. De az élet megy tovább, nekem sem árt kimozdulni a komfort zónámból, s ideje szembe nézni ezzel is.
Ezután kérdez a piercingről a nyelvemben én pedig nem bírom megállni, hogy ne mutassam meg neki. A fej amit vág, megérdemelne egy fotót, jó kis meme lenne belőle, de sajnos nincs lehetőségem megörökíteni azt, így csak a fejemben próbálom elraktározni a képet és elmesélem, nagy vonalakban a háttér sztorit.
- Pedig... - Felállok és közelebb hajolok hozzá, balommal a homloka felé nyúlok. Nem érek hozzá, csak majdnem. Arcom közel kerül az övéhez, ahogy a homlokára pillantok - De itt van! Apró betűkkel. Martin Romberg a tökéletes mintaférfi - mutatóujjam, a homlokára mutat, aztán mintha ott sem lettem volna visszahuppanok, és mintha mi sem lenne természetesebb, egy apró mosollyal még hozzáfűzöm - A saját elképzeléseid, álmaid követése, sosem hülyeség. S bár nem tudom ki az a valaki, de ha fontos vagy neki, akkor támogat az álmaidban, akkor is ha távol vagytok egymástól - Aztán lehet, hogy nem egyezik a véleményünk, de én mélyen a szemébe nézek, hogy tudja én ezt egész biztosan így gondolom és senki sem rendíthet meg ebben az elképzelésben. Kwon az élő példa rá, hogy még mindig a világ legjobb kisöccse, és támogat mindenben, ahogy én is őt.
- Jobban fest? - kérdezek vissza, mert a másképp-et nem nagyon tudom értelmezni és én még mindig szeretnék a "jó" kategóriába tartozni nála. De valamiért azt hiszem, hogy igen. Talán mert ezt akarom hinni, vagy mert a napfény és a lepkék a feje körül, valamiféle modern glóriát írnak le felette. Mindenesetre tetszik a látvány, ha festenék még portrékat, tuti így festeném őt meg.
A pillanatnyi csend, ami beáll közöttünk, most nem tűnik kínosnak. Van benne valami könnyed és kellemes, már-már megnyugtató. Ahogy szemei a kezeimre tévednek én is odapillantok, megmozgatom az ujjaimat, bár fogalmam sincs mit néz rajtuk, de megnyugtat, hogy nincs festékfolt a kezemen, és a körmeim is pár napja vágtam.
- Mit látsz? - kérdezem meg végül, mert nyilván valamit, amit én nem. És mint mindig kíváncsi vagyok, hogy a kezemen mi lehet ennyire érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hosszú éveim alapján, mióta a bizniszben futok, megtanultam egy s mást. Többet között azt is, hogy az olyan férfiak, mint amilyen MJ is, mindig csak egy dolgot akarnak. Te is tudod, mi az, ne kelljen kimondanom. Lepedőakrobatikát. Az már más kérdés, hogy milyen körítéssel. A barnahajú szerint unalmas vagyok, ergo ő többre vágyik, egyszerű, hétköznapi szexnél. Nekem mindegy, én mindenre vevő vagyok. Bár abból kiindulva, legutóbb milyen volt ez… megvétóznám ezt az állítást. MJ beszari. Annak ellenére, hogy félig vámpírvér csörgedezik az ereiben, mégsem használja ezt ki. A kastély és a falu minden szegletében vannak szemeim és füleim, szóval ha akarna, se tudna elrejteni előlem semmit. Bár nincs is mit. Se kapcsolat, se erő, semmi nincs se vele, sem pedig benne. Ha valakire lehetne mondani, hogy unalmas, hát az ő lenne.
Végignézem a mizériát, minek keretein belül elemel egy szeletet az én étkemből, míg én az övébe hammogok bele. Mindketten ugyanolyan arckifejezést váltunk, hisz nekem nem tetszik a zöldség, míg ő a hús mindennemű fajtájától irtózik. Talán mégsem különbözünk annyira, mint gondoltam. Esélyt nem adok magunknak, mivel mindketten tisztában vagyunk a kapcsolatunk miértjével, barátokra pedig nincs szükségem.
Teli szájjal csámcsogok, úgy hallgatom a férfi magyarázatát állítására. Nem kétlem, hogy sok mindenen ment már élete során keresztül, de akárhogy is próbálkozom, valahogy nem tudom megérteni őt. Adódhat ez a fiatalkoromból eredeztethető tudatlanságomból, vagy egyszerűen abból, hogy nagyon hanyag és nemtörődöm kedvemben talált rá ma szerény személyemre. Többek között persze az is hozzátesz, hogy abszolút hülyeségnek tartom ezt a randinak csúfölt förmedvényt. Minek dumáljak a csávóval, amikor tudom, hogy mire képes az ágyban. Vagy a vízesés füves, homokos talaján. Na mindegy, érted a lényeget.
- Ohó! – Csapom le a pizzánt vissza a tányérra, majd csillogó tekintetem Min Jongéba fúrom. – Ha jól gondolom, ennek az egész damfírságnak köze lehet a dologhoz – vonom le ügyesen a konklúziót, hisz akármennyire is tűnök üresfejű idiótának, sokan meglepődnének, hogy van mit a tejbe aprítanom. Már csak az a kérdés, hogy pontosan hogyan is fűződnek össze a szálak.
- Mesélj még – nem kérem, de nem is utasítom. Egyszerű, kijelentő hangsúlyban hagyják el a szavak a számat. Tudom, hogy mesélni akar, én pedig olyan vagyok, mint egy feketelyuk; elnyelek mindent és mindenkit. És mivel ez utóbbival jelenleg nem számolhatok, marad az előbbi opció. Magányos lehet így a suli könyvtárosaként élni, mindennemű kapcsolatok nélkül. Tudom, hogy a sors végül valami hasonlót fog számomra is hozni, kivéve persze, hogy nekem még állásom se lesz. Önkényesen kitagadott, így család nélkül maradott gyerekként elég nehéz bárminemű szép jövőt is elképzelni magamnak. Tudván, hogy a kemény és becsületes utakat nem szeretem, nagyon úgy tűnik, hogy valamelyik útszakaszon, prostiként fogom végezni.
Pincér suhan el mellettünk, én pedig intek neki, hogy kérünk egy üveg bort. Azt már a férfire bízom, milyen fajtát, elvégre is én annyira nem értek hozzá, bár már nem egyszer fogyasztottam kiskorúságom ellenére alkoholt. Még mielőtt távozhatna a kiszolgálónk, hálám jeléül küldök neki egy puszit, amit az elfintorodva fogad, majd amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozik is. MJ rosszallóan néz rám, mire én csak megrántom a vállam, amolyan ártatlannak is hatható stílusban.
- Drágám – könyökölök le az asztalra egy jó nagy arcátlan mosollyal az arcomon – szerinted olyan ártatlan vagyok én, hogy ilyenekre magamtól nem jöttem volna rá? Meglepődnél, ha tudnád, mi minden rejtőzik az ágyam alatt – igen, valóban vannak furcsa tárgyaim az alagsori szobámban. Meglepődne, ha tudná, mi minden van a tarsolyomban. Persze a mugli felnőtt filmek az én figyelmem sem kerülték el, tanultam pár szép és kevésbé szép dolgot belőlük. Kár, hogy talán sosem próbálhatom ki a férfivel.
Hangos koppanásra leszek figyelmes. Íriszeimet partneremről a letett talpas poharakra emelem. A szesz hamar az üvegcsébe kerül, én pedig mint gyakorlott iszákos fogom meg, majd hörpintem le egy húzóra annak tartalmát.
- Nos – öntök magamnak még egy pohárral – valami mást is terveztél mára, vagy mi lesz? – Tárom szét karjaimat. Megunom a cicázást, elveszem az üveget, majd úgy nyakalom meg azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igaz, neki már egyértelműen adja magát, mi is az a kajmán (mondjuk, mivel használta komponensdarabjaikat, ezért korábban is tisztában volt vele) – de úgy tűnik, ez mégsem olyan common knowledge. Na mindegy, ez legyen a legrosszabb kérdés, amit ma feltesz a lány.
- Egy krokodilfajta, nem akkora mint egy alligátor, de hidd el, nem lennék teljesen védtelen egy vérfarkas ellen.
Teljesen egyértelmű, hogy ennek kapcsán szükség van némi papírmunkára, mert mindkettejük részéről kockázatos az ötlet, még ha az animágia jelentősen csökkenti is a problémás helyzeteket. Arról nem beszélve, hogy ha Odett merészen főzeteket akar tesztelni, legyen ő is biztosítva.
- Lehet az erős utalásokat tartalmazó dalaid is árulkodóak, ahogy én is mertem feltételezni a dolgot, úgy lehet mások is. Bár ennek nem kéne problémának lennie.
Nem azért, mert széplelkű alkat lenne, aki nem állhatja az egyenlőtlenséget, szimplán csak nem érti vagy nem érzi át a problémát ezzel kapcsolatban. Részéről az első gondolat, ami megfogalmazódott a tényt tudván, hogy lebeszéljen Odettel egy találkozót és előadja neki az ötletét. Mellesleg…
nem tűnik valami megfélemlítőnek, főleg ebben a ruhában, de amúgy sem.
- Inkább rád bíznám a választást, elsősorban te lettél iderángatva az én szándékaim szerint és nem fordítva. Nekem megfelel az is, ha csak iszunk, de megadhatjuk a módját egy vacsorával is. Mivel azt feltételeztem, hogy azonnal el fogod utasítani a kérést, nem gondoltam tovább – vallja be némi kendőzetlen őszinteséggel, mert hát valóban arra számított, Odett fel lesz háborodva, amiért ilyesmi miatt kérnek tőle randevúidőpontot. Ahhoz képest váratlanul jól reagált.
- Részemről szívesen megünnepelném, hogy mindenki jól jár végül. – Ezen a ponton azért el is mosolyodik, a vodkaszódás pohár pedig az utolsó kortyokkal kiürül előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elnevetem magam az elém táruló képre, ahogy együtt kocogunk az erdőben éjnek évadján, és mindenki azt hiszi, hogy a holdat vonyítom, holott én csak így röhögök farkas alakban, miközben Dante mozgó farkán ugrálok át. Igen, főleg a mozgó farka van meg.
- Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz, Dante.
A szalvétát a szememhez emelve, egy kicsorduló boldogságkönnyet itatok fel. Baszki, annyit vicc suhant végig az agyamon, hogy most szeretnék kérni egy percet, mert ha faarccal elkezdem darálni őket, akkor az lesz, ami Beliánnál: felsülök. Pedig igenis jó vicc volt a farkasszem. Jaj mennyire elememben bírok lenni.
- Szóval kajmán. Elképzelem, ahogy ülök el lavór felett, vihogok, mint a hiénák, és közben folyik a nyálam kifelé. Ha ez megtörténik, és valakinek elmondod, halott ember vagy.
Amúgy is lehet, hogy az lesz, mert elég csak rosszul reagálnom az egyik bájitalra, aztán átkattan valami, rájövök, hogy még sosem ettem kajmán húst, és megeszem. Nem is tudom, hogy ez szigorúan véve kannibalizmus lenne-e, hiszen egy embert ennék meg, csak éppen akkor nem lenne ember, és bár én is ember vagyok, éppen akkor nem lennék ember. Az embernek amúgy állítólag csirke íze van, és nem, nem azért nyaltam meg lopva ajkaimat, mert megkóstolnám Dantét jól átsütve. Ez csak ilyen, véletlen.
- Nem én vagyok az egyetlen vérfarkas itt.
Vonom meg végül a vállaimat, de, ezzel nem lebeszélni akarom magamról, mert ha bevállalós vérfarkast akar, akkor én vagyok az igazi. Belián nem olyan, aki lelkesedne azért, hogy talán kicsinálja érzelmileg egy kísérleti bájital. Ez az én reszortom. Szóval mielőtt még elgondolkozna, szememmel jelzem, hogy ne, és csettintek egyet. Mindegy, Barnabás már tudja, hogy egy bunkó vagyok, a kiérkező kiskölyök meg, akit szerintem úgy lökött ide, jó lesz áldozati báránynak.
- Szeretnénk sokat inni és sültkrumplit enni. Sok sültkrumplit. Ünnepelünk.
Ennyi elég is, mert az a lényeg, hogy enni és inni legyen. Én sosem mondok le a kajáról, soha. Ha valahol lehet enni, akkor eszem, és ha nem, akkor is. De most próbálom adni a cukit, és egyszerre csak egy fallikus ételt fogyasztani.
- Honnan jöttek a bájitalok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lottóznia kellene, tudta, hogy Odett majd lesz oly kedves és felvilágosítja. Szemöldöke az égbe szökken, a lamentálásra, hogy kavarhatnának, s csak megrázza a fejét, hogy na már csak az kellene ennek a világnak. Másnap meg szétcincált testét a falu határain találnák meg..
- Ja, nem panaszkodom – vonja meg a vállait, s ezzel ő le is kívánja zárni életének ezen része kitárgyalását, mert bár baromi büszke a nőre, aki otthon várja és ápolja, nem dobná be a farkaska karmai közé. Védi, amíg csak tudja.
- Elképzelhető? – táncol vissza tekintete a szőkére, majd karjait mellkasa előtt összefonja.
- S mégis miképpen jött rá? Az arcába ugrált egy villódzó lap, ami azt hirdette, hogy van egy testvére? – mert van egy olyan sejtése, hogyha Brigitta tényleg tud róla, az bizony nem mástól származik, mint Odettől. Nem, mintha Barnabást zavarná ez a tény, csak kezdi egy kicsit kellemetlenül érezni magát.
- Mit gondolsz, meddig fogja ezt csinálni? –néz ismét a hugica felé, majd int neki mosolyogva, had érezze a törődést. Barnabás nem viszolyog vagy haragszik. Ő neki eddig is mindegy volt, hogy húgai tudnak-e róla, léteznek-e. Persze az elején sokkolta a dolog, főleg, mikor kiderült, hogy mindketten itt vannak a faluban, de ma már bőven együtt tud élni a helyzettel.
- Esetleg küldjek neki virágcsokrot, attól jobb lesz? – sóhajtva fordul ismét Odett felé. Tudja Barnabás jól, hogy nem egyszerű ez… Mondjuk még mindig jobb, mintha egy pohár vízzel loccsantották volna arcon, mert kiderült, hogy testvérek. Mintha rajta múlt volna a dolog.. Bánki ráébredt, hogy Merlin nem bottal ver, hanem Angyal lányokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jajj, csak nem elhagyott a saját bejárású kolbászod? Brühü.. – szippog is egyet kettőt, hogy éreztesse Myrával mennyire, de mennyire sajnálja őt. Vendel kissé neheztel ám, nyilván nem mutatja ki, de mikor volt az a piros ködös, mámorban úszó. takony nap, amit Valentinnapnak tituláltak, Vendelnek Myra jutott eszébe. De hát pattintották…. Így nem tudja sajnálni, hogy kolbászka már nincs képben.
- Majd megtudod, ha megkapod – Vendel leírja a fecnire, hogy mit kér a nő, meg mellé biggyeszti, hogy a meglepetés az legyen már kolbász, had örüljön az asszony, végül elküldi a konyhára. Ha toppon lenne, akkor humorosabb meglepetés kötne ki a pizzán, de mostanság sajna nincsen elemében.
- Kösz, vagy ilyesmi – nem tudja, hogy most ezt meg kell-e köszönni, vagy mit kell kezdeni vele, így hamar el is engedi a főnök témát. Leginkább azért, mert nem is az, csak ez kicsit bonyolult.
- Ja, elvette az eszemet egy nő – vonja meg lazán a vállait, aztán letessékeli Myrát a pultról.
- Bár elnézegetnélek itt a pulton , meg mást is csinálnék veled… De, ha megbasznak miattad, azt rajtad verem le – hessegeti befelé a nőt az irodába, hogy inkább ott ücsörögjön az asztalon, mint itt kint a pulton.
- Jó is, hogy jöttél, mert éppen ilyen balfasz válságba vagyok – lépked be ő is az irodába, az ajtót csak azért nem teszi be maguk mögött, hogy hallják, ha a nő pizzája készen van.
- Te nő vagy, nekem nő kell, de nem értek hozzátok.. Segíts már – nem, határozottan nem Myra a legjobb személy arra, hogy ilyesmiben segítsen, de Bözsi nénihez mégsem mehet oda, hogy csókolom adjon m ár tanácsokat, hogy ágyba vihessen valakit.. Még a végén Bözsi nénje kipattintaná a fogsorát, aztán lecummantaná, hogy is ne.. Itt érett, okos női tanács kell… Mivel az nincs, jó lesz Myra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Helyes.
Nem, nem fogom firtatni, csak mert nekem elveim vannak a kapcsolatban levés és a megállapodás ellen, az nem jelenti azt, hogy a testvéreimnek, barátaimnak, a szomszéd Juliskának ne kívánjak csupa szépet és jót, házasságot, gyerekeket, meg boldog öregkort. Viszont, bár azt hihetné az ember, hogy olyan vagyok, mégsem nyomulok bele az aurájába, mert érzem a változást, de ezzel együtt azt is, hogy még távolságot tart. Még nem akarja nagydobra verni, és tudom, hogy ezek a dolgok pont az elején kényesek. Nekem nem kell bemutatni ezt, a világ legnehezebb embere vagyok, ha bizalomról van szó.
- Valami ilyesmi történt.
Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ha odaugrált volna a papír. Vagy véletlenül mondjuk valaki odateszi az ágyára, de nem, nekem még ezt is meg kellett bonyolítanom.
- Csak meguntam, hogy már megint én vagyok a szar, és mindenki rám haragszik.
Van egy pont, amin túl az ember már nem tűr, és amikor imádság közben, kopogás nélkül betrappolt, akkor volt egy olyan pont, hogy simán csak elegem lett. Megesik az ilyesmi, én kérek elnézést, de tényleg. Elpillantok megint Brigi felé, de a nő annyira szerencsétlenül kémkedik, hogy már értem, nekem miért megy ennyire jól a dolog. Édes Merlin, segíts meg.
- Megoldom. Csak vigyázz a kajámra.
Felelem teljes nyugalommal, megtörölve a szám, teljes nyugalommal elővéve a rúzsom, megigazítva a kinézetem, mert azért nem fogok toplisan odamenni a másik asztalhoz. Amint minden tökéletes, még dobok egyet a hajamon, majd felkelve, látványosan ringatva a csípőmet, odalibbenek az én kis cukromhoz.
- Annácska, csini a hajad, jót tett a váltás.
Nem tudom, hogy változott-e, szerintem az is szép, hogy a nevét megjegyeztem, mert azt hiszem, Annának hívják. Negédes hangon dicsérem, bájgombóc mosollyal, majd a húgom felé fordulok.
- Hihetetlen bazd meg, hogy mennyire tapintatosan kezeled a helyzetet, ilyenkor elég nehéz elhinni, hogy a testvérem vagy. Ennyi erővel egész nyugodtan oda is jöhet, és bámulhatod onnan is. Kevésbé lenne gáz.
Még egy kedves mosoly Anna felé, mint aki a legújabb lemezét akarja rásózni, aztán visszafordulva az asztalomhoz megyek. Édes faszom, hát nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodtan vacsorázni sem.
- Nem ülsz le, Barni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Továbbra is idegesítő, hogy felém pillantgatnak, amikor Barnabás felém int, akkor pedig végképp kezdek kétségbeesni, hogy mégis mi a szöszt beszélhetnek ezek ketten rólam.
A választ kínosan gyorsan megkapom, amikor Odett odalibben csak azért, hogy mindenféle szégyenérzet nélkül csessze le a fejemet káromkodva és alázzon porig a legjobb barátnőm előtt, aki az egészből persze egy szót sem ért. Általában kettőnk közül én szoktam érzelmileg stabilabban viselni az ilyen helyzeteket, de ez most különösen megvisel, tekintve a helyzetet. Ismered azt az érzést, amikor valakinek a hozzáállása olyan szinten felhúz, annyira igazságtalan és annyira nincs igaza, hogy meg sem tudsz szólalni, csak hápogni magadban mint valami hülye, mert erre egyszerűen mondani sincsen mit? Na, ezt érzem most. Pár pillanatig csak próbálom feldolgozni a jelenetet, aztán gyorsan bocsánatot kérek Annától, megígérem neki, hogy mihelyst tudom elmagyarázom, és Odett után baktatok az asztalhoz.
- Azt hiszem, jó lenne egy dolgot tisztázni - kezdek bele, habár nem emelem meg a hangom, erőteljesen érződik rajta az idegesség - Tény, hogy nem tudom annyira "tapintatosan kezelni", ahogyan te fogalmaztál, nem vagyok sem sunnyogásban, sem titkolózásban, sem hazudozásban olyan gyakorlott, mint ti - már az sem nagyon érdekel kivételesen, mennyire vagyok sértő közben, az igazságérzetem úgy kiabál belül, hogy mindjárt kiveri a plafont - De nem is lenne rá szükség, ha nem kényszerített volna a viselkedésetek ebbe a helyzetbe, ha egyikőtök is szólt volna hozzám egy őszinte szót is, ha ahelyett hogy a hátam mögött mész panaszkodni Odettnek, esetleg velem közlöd, hogy mi a problémád - fordulok immár Barnabás felé, majd a mondatom maradék részével Odetthez - Te meg anyázd le azt, aki kíváncsi rá, mert nekem rohadtul elegem van belőled - fejezem be végül a kis düh-monológomat. Ezzel pedig ott is hagyom őket, nem azért, hogy drámai kilépőm legyen, hanem mert tudom, hogy egyiktől sem sok empátiát remélhetek ezek után, innentől pedig nem igazán hiszem, hogy bármilyen más választ túl jól viselnék. Visszamegyek az Annával közös asztalunkhoz, és közlöm vele, hogy itt az ideje fizetnünk, otthon pedig majd elmesélem neki, hogy mi volt ez az egész. Legszívesebben csak végigbőgném az estét egyedül, és még csak nem is azért, mert ilyen minősíthetetlenül viselkednek, hanem azért, hogy engem ennyire kihoztak a sodromból. Isten összes ereje nem elég ehhez a családhoz.