Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Michelle

Mire elérkezik a hat óra, és a rellonos még egyszer végignézhetne a faluban kószáló boszorkányokon, szinte a semmiből, hirtelen találja szemben magát csábítójával. Először el sem jut tudatáig a köszönés, a lány hangját is csupán alig, tompán hallja meg, hiszen tekintete azonnal leragad a másik fedetlen hasán, köldöke apró formáján, majd a mit sem takaró sortot nézi, hogy éhsége végül az abból előtűnő finom combokra sodródjon. A fiú meg sem próbálja titkolni a zöldjeiben meg-megcsillanó vágyat. Régen eldöntötte már, hogy ma minden igaz, olyan valódi lesz, amire még nem volt példa hosszúra nyúló, bonyolult kapcsolatukban.
- Szia - leheli rekedt hangján, s megrázza fejét, jelezvén, nem, nem késett a szőke, de ha késett volna is, ezért a látványért órákat lett volna képes várni. - Ha tudtam volna, hogy így fogsz kinézni, a szobádba kértem volna a találkozót, nem pedig ebbe a mézes-mázas puszedligyárba.
Nem tudja megállni, muszáj némi pimaszságot csempésznie az első pillanatokba, ezzel adva meg az este hangulatát. Úgy hiszi, ma úgyis többször lesznek komolyak, mint komolytalanok, így reméli, ez a csipkelődő hangnem most még belefér. Elvigyorodik, játékosan megemeli szemöldökét, majd balját a lány derekára téve tessékeli maga elé, egyenesen a cukrászda legeldugottabb sarkába kísérve őt. Ujjai égnek a tökéletes bőrön, gondolatai azon kívül, hogy Michelle látványára sebesen elpárologtak fejéből, most egészen forrón térnek vissza, s töltik ki a fiú egész lényét. Számított a prefektus kisasszony vadóc megjelenésére, de azt nem sejtette, hogy az rá ilyen nagymértékben fog hatni. Már egyáltalán nem érzi a cukrászdát ismétlésnek, hiszen előző partnere bár szép volt, sohasem mert így játszani saját testével, sohasem merte felvenni a csábító szerepét. Noel huncut mosolyával foglal helyet a szőkével szemben, de egy pillanatig sem képes friss süteményekre, vagy kávéra gondolni. Most azonnal távozni akar, már nem érzi a beszélgetés fontosságát sem, holott talán ezen az estén múlnak olyasfajta apróságok, mint közös jövő és hűséges szívek.
- Nos - kezd bele zöldjeit lehunyva, ujjaival finoman dörzsölve orrnyergét. - Igazán ügyesen megadtad a módját a randevúnknak. Másra sem tudok gondolni, csak...
Úgy harapja el mondatát, hogy a lány pontosan tudja mire szeretne kilyukadni. Michelle ért a másik nemhez, azt mondja és úgy viselkedik, amivel könnyedén elérheti a ráirányuló kizárólagos figyelmet. Noel leereszti kezét, kinyitja zöldjeit, és a lány arcára függesztve azokat, egy ideig csak csendben ül. Ritkán, vagy eddig talán még soha nem fordult elő, hogy ők némán fürkésszék egymást, belefeledkezve a szavak nélküli pillanatba.
- Hogy teltek a napok a nagyterem óta? - szólal meg, a lehető legkézenfekvőbb kérdést téve fel a szemben ülőnek. Ő azóta sűrűn gondol arra a megfogalmazhatatlan vitára, szenvedélyes szeszélyre, ami egyébként egész kapcsolatukat letudná írni. Olyanok, mint a tenger, amelynek még a legbüszkébb Isten sem képes parancsolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mondanom sem kell, hogy a lány érkezésével pontosan azt a reakciót váltja ki, amit szeretett volna. Ahogy Noel végignéz rajta, szinte futkosni kezd a hideg a hátán. Azért ilyet ritkán tapasztal, hogy valakinek a szeme ennyire beszédes legyen, ráadásul vele kapcsolatban. Utoljára Székesfehérváron látta ezt a tekintetet, ahogy az felmérte minden porcikáját, hogy aztán földöntúli élményekben részesítse. Igen, ennyit is a múltról, ugyanis épp a jelenben vagyunk és Noel kifejezetten rekedtes hangon szólal meg. Michelle jól ismeri ezt, de elfojtja előtörni készülő elégedett mosolyát.
- Fiatal még az idő. Meglátjuk, mi lesz este – huncut görbe kúszik fel a szőkeség arcára, majd belép a cukrászdába. Ha pimaszság kell, abból leányzónknak igen sok jutott, pedig sorban sem kellett állnia érte. Ösztönösen volt ilyen vadmacska, aki néha cicaként tudott bújni, máskor viszont vadállatként támadni. Kiszámíthatatlansága rejtette veszélyességét és csábító erejét egyaránt, ezzel pedig gyakorta vissza is élt. Most nem ez volt a helyzet, csak úgy gondolta, hogy ebben a melegben nem öltözik bundába és nem veszi még rá a budiajtót is, inkább könnyeden libben be a találkahelyre. Azért az túlzás, hogy nem volt némi hátsó szándéka mindezzel, de a mérvadó nem ez volt és ez a lényeg. Ahogy Noel kezét megérzi bőrén, mintha villámcsapás érte volna, végigrohan a testén egy elektromos hullám és meg sem áll a lábujjáig. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is megvan még köztük a szikra, az a plusz valami, ami izgalmassá teszi az együtt töltött perceket. Kifogyhatatlan forrásként funkcionált az egész.
Ahogy leülnek egymással szemben, Noel rögtön meg is teszi első megjegyzését, amire Mich már nem tud máshogy reagálni, egyszerűen lehajtja fejét és kuncogni kezd. Kész, eddig tartott a komolysága, főleg azért, mert legszívesebben ettől a kevés ruhadarabtól is megszabadulna az Ombozi fiú kedvéért. Ez kissé merész húzás lenne a cukrászda kellős közepén, de ahogy ismerjük a lányt, tőle még ez is kitelik. Végül abbahagyja és kékjeit ráemeli Noelre. Azt mondják, hogy a kék szemek képtelenek barátságosak lenni, csakis jeges fuvallatot küldhetnek a partner felé, de most mégis, mintha vágy csillant volna Michelle szemében és gyengédség. A következő kérdés zökkenti ki csak gondolataiból, amik nem mellesleg végtelenül piszkosak.
- Hosszan. Sokáig vártunk ezzel a találkozóval, azt hittem már sosem ejtjük meg – hangja egészen komolyan cseng, végül pedig a süteményekre terelődik figyelme. Amíg be nem burkol egy hatalmas adag eperkrémes sütit, egészen biztosan nem fog tudni koncentrálni. Elhízás? Kit éééérdekel?! Itt most süteményekről van szó, Rubint Réka rágja a rohadt répáját, őt eperkrémes csodaország várja. Köhint egyet és int a pincérnek, hogy hozzon már olyan kis darab mennyországot.
- Te kérsz valamit? – ha Noel választ és el is árulja, akkor Michelle gyorsan azt is megrendeli, hogy figyelme visszaterelődhessen a fiúra. – Nézd. Azt szeretném, hogy elmondd az igazat. Tényleg javítóba kell menned? Nem azért kérdezem, hogy rövid úton megszabaduljak tőled, mert ha te is úgy akarod, várok rád. De tudnom kell – íriszei komolyan csillognak, kétségek közt tengődik. Igen, képes volna várni, még akkor is, ha minden bizonytalan. Megvárná, de ha egyszer csak eltűnne Noel, azt sosem bocsátaná meg és valószínűleg minden akkor érne véget. Ha nyílt lapokkal játszanak, hát tegyék úgy.
- Az ígéretemet megtartottam. Nem történt semmi Benji és köztem, ha erre voltál kíváncsi korábban – közben megérkezik a rendelés, így a szőkeség rögtön hozzá is lát az eperkrémes fantasztikumnak, miközben fürkészően figyeli a másik rellonos minden mozdulatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nála sincs ki mind a négy kerék, nem vall rá, hogy dalolva vállalja az önkéntes megmentő szerepkörét, aztán lányokat segítsen ki a sikátorból, vagy épp röhögje őket szemközt. Utóbbit persze műveli amúgy is, de most látszólag minden ok nélkül tette, mint aki totálisan megbolondult, vagy épp közel áll a széthulláshoz. Nem, ez utóbbi kijelentések inkább a zabolázatlan röhögésére igazak, az valóban a semmiből bukott felszínre, ám hamar tovatűnt.A kifakadt nedvességcseppeket gyorsan kisimítja szeme sarkából, mielőtt bármit is tenne. A mai estéje roppant furcsán alakul, ezt már az első pillanattól leszűrte; az csak ráadás, hogy az agyi funkciói befolyásolás alatt állnak egy hangyaköpésnyit és nem fognak javulni az éjszaka során.
- Elintézni... Minek pazarolnám az energiáim felesleges cselekedetekre? Legalább ne bánts meg, logikus emberi lénynek tartom magam. - Negédes mosolyt mutat be, mielőtt feldobná a kocsmázás lehetőségét Raccs Kisasszonynak, aztán már irányba is állnak a csárda felé. Út közben elhangzik a neve is, mint holmi mellékes információ, hogy tudják egymást kölcsönösen szólítani, ha egyikük már lábra sem tud állni teszem azt. Mihael ezen a szinten mozog, a lány viszont még tesztelés alatt áll, nem ismeri a tolerancia indexét. Majd most kiderül. Ráérős léptekkel haladnak az utcán, de közben a tekintete minduntalan végigjár "Karina" hátsó karosszériáján. Néha elkapják egymás tekintetét, de ő a rezzenéstelen farkasszemnézésen túl semmi más tanúbizonyságot nem ad, hogy észlelte volna, rajtakapták. Hűséget fogadott, nem vakságot, bár, ha így folytatja, a hűségét is dobhatja a kukába bele, oda. Szégyentelen egy alak azért, mást szeret, mégis fut a hülye feje után, amerre lát.
A csárdába lépve a szokásos aljanép fogadja őket ezen az órán. A szelektív csúcsforgalmi időn már túl vannak, innentől a kétes alakok időzónájába léptek. Ha viszont végignézünk párosukon, biztosan nem lógnak ki ebből a bagázsból, ahogy ott üldögélnek rövid idő múlva az asztaluknál a poharakkal és az italaikkal. Nem aprózzák el a dolgot, jól feltankolnak és magában elismerően adóz a lány ízlésének, nem rossz szerzeményeket pakolt le a falapra. Áldoznak elég időt a töltésekre, végül következik a koccintás is.
- Egészség. - Egy hajtásra fellöki a perzselő folyadékot és a jólesően borzongató érzés rögtön elkezdi átjárni a végtagjait: mintha gombostűk szurkálnák ujjbegyeit és forróvizet zubogtatnának szét az izmaiban. Felemelő és ellazító érzésvilág. A szabály úgy szól: ha üres a poharad, a másik utántölt, de erre biztos rájönnek hamar a gyerekek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valóban furcsa, hogy a szöszi még nem volt a faluban, de hát mindennek eljön az ideje, nemde? Majd bepótoljuk és elviszem egy csomó frankó helyre, amiket én is imádok. A fejemben elkezdem sorra venni a helyeket, miközben besétáluk a teázóba, helyet foglalunk és elkezdünk beszélgetni. Kiderül, hogy Lina már a v-bre készül, én pedig bunkó és pofátlan módon kicsit jobban megdöbbenek, mint ahogy illene. Bocsánatot is kérek tőle, mire a lányka elmeséli, hogy már hat éves kora óta ez az álma és igen keményen küzd érte.
- Hát, akkor most már ne add fel, ha ennyi energiát beleöltél. Biztosan sikerülni fog és bámulatosan gyönyörű leszel - mosolyodom el és átnyúlva az asztalon lágyan megszorítom a kishölgy kezét, afféle bátorításként. Megérkeznek a teák, és a sütemény is és rá is kérdezek, hogy Lina mennyire édes szájú, mennyire szereti a süteményeket. Szóba kerül a szájfény is, és kicsit közelebb hajolva a lányhoz egy kissé kompromitáló kérdést teszek fel, mire egy elég meglepő választ kapok. Nem gondoltam volna, hogy a  lány ennyire bevállalós, vagy laza. Döbbenet fut át az arcomon, majd egy titokzatos, gonoszkás vigyor és figyelve a lány reakcióját, még közelebb hajolok és egy hosszú puszit nyomok az ajkára, miközben lágyan végignyalom a nyelvemmel. Ha engedi, akkor átcsúszhat csókba is a puszi, de nem sokáig, ugyanis mégiscsak egy teázóban vagyunk. Lassan kinyitom a szemet és ízlelgetni kezdem az ajkamat.
- Hmm... Ez vanília? - vigyorodom el és megcsóválom a fejemet, majd kifújom a levegőt. Állati, hogy milyen hatással van rám ez a lány...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ombozi Noel

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Zsiga bá' személyesen

Nem szokása bódult szívvel rohanni a faluba csak azért, hogy találkozzon valakivel. Elképzelései szerint ugyanis senki sem érdemes arra, hogy miatta beleizzadjon frissen vasalt ingébe, vagy véletlenül lerúgja bugatti lábbelijének orrát. Ma délelőtt viszont reggelizés közben bagoly telepedett tányérja mellé, csőrében apró, pici boríték pihent, melyen a rellonos azonnal észrevette édesanyja kézírását. Mellkasa hirtelen dobbant meg felismerésére, azonnal elengedte kanalát, hogy reszkető kezekkel engedje útjára az apró madarat. Anyja gyöngybetűi nem voltak bőbeszédűek, ám a fiú biztos volt abban, hogy a nő jól van - már csak azért is, mert az édesapa a világon egyedül őt nem volna képes bántani -, és bár apjáról csak általánosságban mesélt, Noelt a férfi hogyléte egyáltalán nem is foglalkoztatta. Borbála, az Ombozi gyerekek anyukája, nem tett említést a tékozló fiú javítóintézettel való hírbehozásáról sem, valószínűleg nem hisz a pletykáknak, és a hivatalos, minisztérium által házhoz küldött levélnek sem; hite ugyanis, amiben nap, mint nap él, és ami átsegíti őt a nehézségeken, azt mondatja vele: az ő fia jó gyerek, aki soha nem tenne semmi törvénybeütközőt.
Csakhogy a fiú az apjára ütött.
Édesanyjának elég volt csak megemlítenie, hogy a faluba költözött Zsigmond, a gyerekek nagybátyja, Noel már pattant is helyéről, hogy egy utolsó falat lenyelése után megkeresse testvéreit, és elújságolja nekik a nagyszerű hírt. Az alagsorban bukkant rá a lányokra, akik a klubhelyiségben fecsegtek. Sára igyekezett tanító jelleggel fellépni Nelli sminkelési szokásaival kapcsolatosan, de az elutasító válaszért elég volt csak a kisebbik lány árulkodó arcára pillantani.
- Itt van Zsiga bá' - nyögte némi fintorral az arcán, ami egyértelműen az arcfestésnek szólt, nem pedig rokonuk érkeztének. - Szóval stipistop, legendás lények gondozása után az enyém, meg amúgy is szülinapom volt tegnap, egyikőtök sem fáraszthatja le, mielőtt találkoznék vele!
Hangja fenyegető, de huncut vidámság keveredik bele. A fiú sietve hagyja magukra testvéreit, és megy öltözködni, hogy a mai egyetlen órája után elegánsan robbanhasson be jelenleg kocsmárosként dolgozó bácsikájához.
- Á, ezt nem hiszem el! - kiáltja örömmel, miután benyit a csárda ajtaján, és a férfi kétkedőn kiejti nevét. - Gyere ide!
Tempósan lépdel, egyenesen a pult mögé siet, hogy a nála valamennyivel alacsonyabb férfit megölelhesse. Arcára régen látott vigyor ül ki, szíve hevesen ver, és bár nehezére esne bevallani, hogy mennyire örül apja testvérének, boldogságát ha akarná, se tagadhatná le. Mámoros tekintettel engedi el a mindig fiatalnak tűnő nagybátyját, és kihátrálva a pult belső feléből, elhelyezkedik az egyik magányos fickó melletti bárszéken.
- Hát téged meg mi az átok evett pont ide, he? - kérdezi vigyorogva, karjain félig felhajtogatva az ing szárát, de zöldellő tekintetét egy pillanatra sem véve le rokonáról. - Anyától kaptam ma baglyot, tőle tudom, hogy itt vagy. De ne félj, azonnal szóltam is a lányoknak, csodálkozom is, hogy nem passzírozták magukat a pulthoz egyből. De mesélj! Mi van veled? Nők? Hányat zabáltál fel, mióta nem találkoztunk? Fú, ki is volt legutóbb, Anna? Várj, nem emlékszem jól, Csilla?
A rellonos széles vigyorral kérdezősködik, élvezi, hogy Zsigmond itt van, és türelmes ember lévén, nyugodtan feszegetheti nála a határokat. Egymás szekálása sohasem okozott nekik gondot, Noel mindig is könnyen megértette magát nagybátyjával; hiába, jó fej a harmincas Ombozi.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ombozi Noel

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valóban kicsit megdöbbenek ezek a világbajnokságon, de hát érthető. Minden sportolónk az az álma, ahogy nekem is. Csak nem gondoltam volna, hogy a leányzó ennyire hamar tervezi ezt az egészet. Hamar - ez persze relatív, hiszen már 6 éves kora óta űzi ezt a sportot, ami nem kevesebb, mint 7-8 év. Azért az elég durva, kb. mint nálam a kvidics. Természetesen a lányka megmagyarázza a dolgokat és azt, hogy mostanában elég nehéz neki a készülés főleg úgy, hogy az edzője mugli. Azért az elég szívás lehet.
- Viszont ha az edződ nem tud semmiről, lehet csalni bűbájokkal, nem? - vigyorodom el és jelenik meg a pajkos ábrázatom, de persze én sem gondolom komolyan. Mindenhol lehetne csalni, hogyha akarna az ember, még a kvidics meccseken is. A lényeg, hogy mindenki - többnyire - normálisan játszik és nem folyamodik cselekhez azért, hogy nyerjen a csapata. Minden esetre sok sikert, kitartást és erőt kívánok neki, és hogy most már ne adja fel az álmaim, ha ennyi energiát ölt bele. Menni fog az, csak még egy kicsit ki kell bírni! Jó lenne, hogyha néha magamra is hatnának ezek a lelki beszédek, mert néha én is úgy érzem, hogy semmi értelme ennek az egésznek.
A süteményt eszegetve feszegetni kezdem, hogy milyen szájfény is van a lány vágykeltő ajkain, és kicsit döbbenten konstatálom, hogy a lány egyszerűen hagyja, hogy én jöjjek rá magamtól. Nem vagyok egy nyomulós srác, de most azért kapva kapok az alkalmon, hogy egy lágy, szenvedélyes csókot nyomjak Alina ajkaira, habár egy kicsit lightosabb kiadásban, hiszen mégiscsak egy teaházban vagyunk, még ha félhomályban is.
- Oké, ezt megjegyzem! - kacsintok a lányra, és már tervezgetni is kezdem, hogy milyen vaníliás cuccot adjak neki... szülinapjára? Karácsonyra?
- Mikor van a szülinapod? - bukik ki gyorsan a kérdés és vigyorogva várom a választ. Amilyen szerencsém van, nem rég volt neki... Bár akkor utólag is kaphat ajándékot. Szóba kerül az én vágyam és sportom is, a kvidics és Alina rákérdez, hogy kaptam-e már ajánlatot. Erre széles mosoly jelenik meg az ajkamon és hevesen bólogatni kezdek.
- Igen, kaptam egy ajánlatot Szegedről, illetve egyet egy angliai csapatból. Mindkét csapat másodosztálybeli, de igazából valahonnan el kell kezdeni, nem igaz? - mosolyodom el és immár totál jó kedvvel (no nem mintha eddig nem az lett volna)kezdem el én is falatozni a süteményt.
- Hmm, imádom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Outfit


Ma a szokásosnál is keményebb ébresztőm volt, a juhászkutya, aki a szobám egyik sarkában elhelyezett kosárkában lakott, hangos ugatással adta a tudtomra, hogy már elmúlt fél hét és jó lenne kikászálódnom az ágyból. Szívem szerint a jó meleg szobámban maradtam volna, de ha nem hallgattattam volna el a kutyát, akkor biztos, hogy az egész Levitát felébresztette volna a hangos ugatásával. Ezért kelletlenül, de kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és levittem futni. Én ma kihagytam a testedzést, elég volt nekem a kviddics. Amióta prefektus lettem, egyre fáradtabb voltam, így most is, amikor vártam, hogy Vatta kiszaladgálja magát, összefont karral ásítoztam a kastély egyik fala mellett. Egy elfojtott ásítás után Vatta megjelent mellettem, én pedig dideregve indulhattam vissza a kastélyba. Visszaérve a szobába nem is akartam kimenni onnan, hiszen már sikerült meggyőződnöm arról, hogy mennyire hűvös volt odakint, de hatalmas balszerencsémre ekkor megpillantottam egy baglyot a zongorám tetején csücsülni, előtte pedig egy levélke feküdt a kották tetején. Fogalmam sem volt róla, hogy még is hogyan sikerült neki bejutnia, mikor az ajtó és az ablak is nyitva volt, de a figyelmem most épp lekötötte az a levél, amit a madár hozott. Miután kiengedtem az ablakon, feltéptem a borítékot és kihalásztam belőle a kissé gyűrött lapot, amin pár sorban az állt, hogy jelenjek meg pontban délután kettőkor a csárdában. Ötletem sem volt, hogy ki küldhette, és anyuék is mindig azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de túlságosan is kíváncsi voltam, így a kutyát a szobába zárva elindultam kifelé a kastélyból.
Így történt tehát, hogy most a csárda előtt lépkedtem és azon gondolkoztam, hogy miről fogom tudni felismerni az illetőt, hiszen a levélben konkrétan semmit sem írt, hogy kit keressek, csak annyit, hogy jöjjek a csárdába, kettőre. Most, pontban kettő órakor, benyitottam az ajtón, amit a belépésem után rögtön be is hajtottam. Odabent hasonló meleg fogadott, mint a Levitán belüli szobámban, csak hogy itt nagyobb hangzavar volt, mint a kék házban. Még sohasem voltam a csárdában, így ésszerű volt, hogy már az ajtóban megtorpanva mindent végi szerettem volna nézni, de a tekintetem megakadt egy fiún. Az egyik, hátrább elhelyezett asztalnál üldögélt, egymagában, két vajsörrel maga előtt. Kíváncsi tekintetem rögtön elködösült és átalakult gyanakvóvá: most kezdtem sejteni, hogy csak ő lehetett az, aki a levelet küldte. Ha jól emlékeztem, akkor a neve valami z betűs, de hogy mi, az pontosan nem jutott eszembe. Erőt vettem magamon, elkaptam a tekintetem és beljebb lépem. A pultnál ülő férfiak közül páran rám néztek, én viszont nem voltam hajlandó visszanézni rájuk, csak elindultam a fiú felé. Tudtam, hogy valahonnan ismertem, de most hirtelen nem ugrott be. Járőrözések...? Tanórák...? Még is mi miatt ismerős a neve? Az agyam az egész odaúton ezen járt, de csak nem sikerült rájönnöm, hogy kicsoda ő valójában. Abban viszont most már biztos voltam, hogy ő küldte a levelet. Nem tudtam, hogy miért, de biztos, hogy ő volt. Valahonnan tudtam... Ahogy elhaladtam a pultnál ücsörgő férfiak mellett, nem volt bátorságom rájuk nézni, inkább az asztalokat figyeltem és azt, hogy az ismeretlen merre is ült le. Mögöttem, páran már részegen csapkodták a pultot és még több alkoholt kértek, én pedig próbáltam nem rájuk figyelni. Már egyre közelebb kerültem az asztalhoz, amikor meggyorsítottam a lépteimet, néhány pillanat múlva pedig már ott is álltam mellette. Kérdő, kissé ijedt és kíváncsi tekintettel fürkésztem a fiú arcát, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, kihúztam a vele szemben álló széket és lehuppantam rá. Zétény...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe.
- Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz.
- Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket.
- De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel kutattam az emlékezetemben és közben próbáltam rájönni, hogy honnan olyan nagyon ismerős. Semmi sem ugrott be, hát persze. Az agyam folyton olyankor blokkol le, amikor nem kellene, mint például most. Abban viszont még az ajtóban álláskor, az idejövetelkor é a széken ülve is biztos voltam, hogy ismerem... csak nem tudtam, hogy honnan. Pedig valószínűleg nem azért hívott ide, mert csak kinézett a folyosón és el szeretne csevegni velem egy csárdában, mi bűzlött a részegektől. Elfintorodtam erre a gondolatra, de az arcomra rögtön megdöbbenés ült, amikor a fiú megszólalt.
Még a hangja is ismerős volt. Ajj, nem tudom, nem tudom, nem tudooooom...Kétségbeesetten kutattam az emlékeim között, pedig nem voltam én ilyen feledékeny. Z... z... z... z, z, z, zéééé... Az alsó ajkamba haraptam, amikor a fiú hozzám szólt, aztán megráztam a fejem. Kezeimmel a piros szoknyaszerűséget gyürmöltem az asztal alatt, zöld szemeimet az övébe fúrtam, mintha így megtudhatnám, hogy kicsoda valójában ő. Újra biccentettem, amikor megkérdezte, hogy miatt jöttem-e. Talán nem ő küldte? Kérdő tekintettel pillantottam rá, közben még mindig azon gondolkoztam, hogy hogy is hívják. A kezdőbetű már megvolt, de mi a többi?
Kérdő szemekkel nemlegesen ráztam a fejem, amikor azt kérdezte, hogy Eridonos vagyok-e. Már miért lennék? Még mindig a szoknyámat gyűrögettem és most áttértem arra, hogy hogyan is szólítsam meg... vagy hogyan hozzam fel a levél témát. Először mutatkozzak be és beszélgessünk kicsit, vagy...
- Te küldted a levelet? - bizonytalanul fúrtam vissza zöldjeimet a szemeibe. Végül a második volt a nyerő, vagy is a "rögtön bökjük ki". Reméltem, hogy igenlő választ kapok, hiszen semmi kedvem sem volt magyarázkodva lelépni innen úgy, hogy akkor még egyszer el kell mennem a pultnál vihogó arcok mellett. Na nem, arra nem leszek hajlandó még egyszer... majd kikísértetem magam...
- Zétény? - bukott ki a számon a kérdés. Tudtam, tudtam, hogy tudom a nevét! Végre szembe jutott az illető neve és biztos voltam benne, hogy így hívják. Még az is dereng, hogy honnan tudom, de nem járőrözés alkalmából találkoztunk, nem is óráról, hanem Lyra miatt. Vele láttam egyszer és bár nem voltak túl kedvesek egymáshoz(félreértés ne essék, nem hallgatóztam, csupán csak meghallottam ezt-azt), még is látszott rajtuk, hogy már régebb óta ismerték egymást. Persze rögtön továbbsiettem, amint elhalkult a beszélgetés és jóval előttük már betértem egy folyosóra, így semmi esélye nem volt annak, hogy megláttak volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Őszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre.
- Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam.
- Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra.
- Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot.
- Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Én nagyon jól tudom, hogy ha a gyerekeim sosem fogják megunni az édességet. Én is ilyen voltam, bár azért ennyire korán nem kezdtem, Anya nagyon figyelt az egészséges táplálkozásra, a zöldségekre, bár Dora és David amúgy rengeteg gyümölcsöt is eszik, de azokat a kalóriákat is lemozogják, amiket a sütikkel visznek be. Ha nem futkároznak mindenfelé, kint a kertben, vagy fel-alá a házban, akkor esetleg nagyon ritkán egy helyben játszanak, sokkal sűrűbben meg valamit esznek. Most azonban nincs itthon szinte semmilyen édesség, mivel hogy azért én is eszek éppen eleget, bár rajtam sem látszik meg. Nagyon nincs is másra időm, mert rohanás az élet, rohanás a picurok után, de azért persze mindig van normális főtt étel is, szeretek főzni, csak miután megcsináltam már általában nem ahhoz van kedvem. Jeff viszont inkább amellett van, éppen ezért jó is így.
A lényeg, hogy nekünk most sütemény kell, valami édes, krémes sütemény. Annak pedig a legközelebbi lelőhelye a cukrászda. Ismernek itt már engem, tulajdonképpen mióta az ikrek elkezdtek nőni a pocakomban folyamatosan oda jártam. Az pedig már volt vagy 2 éve, amikor megtudtam, hogy anya leszek, és lám, a gyerekek most már a saját lábukon kísérnek el az említett helyre. Csak úgy repül az idő.
Na de nem akkor, ha az ember tényleg rászánja magát, hogy két kisgyerekkel elsétáljon valahova, mert ők bizony kihasználják, hogy amerre mennek, azt ők szabják meg. Az pedig annyit tesz, hogy megnéznek mindent, meg-megállnak, én pedig még voltam hajlandó Gombóckát is magunkkal hozni, mert hát mióta megvan nem képesek hiszti nélkül otthon hagyni. Meg én is szeretem sétáltatni, na meg azt is, ahogyan néznek rám, hogy most komolyan egy pingvint vezetek-e pórázon, vagy csak hallucinálnak. Hát nem, az tényleg pingvin, akit az alig 30 centijével mindenhova el tudok hurcolni.
Mire végre sikerül beérnünk, már volt annyi időm bőven, hogy kitaláljam, miből is fogunk venni elvitelre, és hogy én mit fogok enni, ők meg még válogatnak úgy is majd, ezért muszáj a pulthoz állnunk már most, mert lehet hosszú lesz. Szépek lehetünk, ahogy a lábam mellett totyog a picike állatkám, bal kezemmel Davidét, jobbommal pedig Doráét fogom, aztán a gyerekeket el is engedem, mert érzem, hogy az üvegekre akarnak tapadni, azokon keresztül nézni mi kell. Tudnak válogatni, bár fogalmuk sincs mi az, rengeteg dolog nem tetszik nekik. Kérek addig gumicukrokat, egy egész feketeerdő tortát, minyonokat és teasütiket, amiket be is csomagolnak nekem, és egy táskában kerül a pultra, ahonnan a nehézkes választások után el is költöztünk egy közeli asztalhoz. Nálam kávékrémes torta, ők pedig oroszkrémeset akartak, ketten egyet, mert szép nagy szelet lenne egyedül bevágni bármelyiküknek azért. Még jó, hogy vannak etetők is itt, így ezeket költöztetem az asztalhoz, beleültetem a gyerekeket, és hagyom kibontakozni őket. Nem szokták annyira összekenni magukat, de határozott nemtetszésüket fejezték ki a segítségemre, azért Gombóckát az ölembe veszem, meg a tányéromat is a kezembe, és folyamatosan a rosszcsontokat figyelve kezdem is eltüntetni a jutalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Most már teljességgel biztos voltam benne, hogy ő volt az emberem és vele kellett találkoznom. Még a nevét is sikerült kibogarásznom az emlékezetemből, szóval akkor már teljesen nyert ügyem volt. Az viszont még érdekelt, hogy még is mi a fészkes fenének hívott engem ide, amikor sokkal több és sokkal jobb dolgot is tudnék csinálni, mint a részeg férfiaktól hemzsegő, fülledt levegőjű csárdában. Ha már itt tartunk: miért nem a kastélyon belül hívott meg valahova? Most például egy jó meleg citromos vagy barackos, esetleg epres teával üldögélhetnék a szobámban, könyvhalmok közepette és magolhatnám, hogy az augurey-t miről lehet felismerni és a többi. Vagy például fejleszthettem volna a rajztudásom, zongorázhattam volna, vagy csak lehuppanhattam volna a kandallónk elé egy csésze teával és nézhettem volna ki a fejemből, ehelyett éppen itt ültem a Rellonos előtt és keményen a szemébe néztem. Na jó, nem olyan keményen, mint akartam, de volt a szemeimben egyfajta csillogás, amolyan: "gyorsan mondd, aztán megyek".
Az elém tolt italt nem is figyeltem, nem azért jöttem, hogy itt iszogassak, helyette tovább birizgáltam a piros szoknyám alját, közben pedig a fiút hallgattam. A koccintásra sem figyeltem, csupán azt akartam megtudni, hogy mit is akart tőlem. Mostanában egyre több Rellonos keresett fel ilyen-olyan okok miatt. Ott volt például Mihael... aztán a nővére, Michelle. Valószínűleg Noellel sem csak egy véletlen egybeesős találkozás volt, Zétény pedig... ő Michelle-l hasonlóan baglyot küldött és nem elrabolt. Egy pillanatra is rossz volt már visszagondolni ezekre a dolgokra. Mi van ha...? Egyre többen fognak jönni, végül pedig.. áhh, nem, nem hiszem. Közben az események zajlottak, az asztalnál már a pultos is járt, de kisvártatva el is tűnt, mi pedig egyedül maradtunk, ha nem számítjuk a pultnál csapkodó pasasokat és a tőlünk pár métere ülő párt, akkor egyedül maradtunk. A kérdésére csak megráztam a fejét, mert totál nem értettem, hogy még is miért hívott ide. Azonban nem kérdeztem vissza, mert volt egy olyan érzésem, hogy a következő mondata a válasz lenne a fel nem tett kérdésemre és így is lett. Zöld szemeim a fiún függtek, amikor lendületesen kiejtette a szavakat. Majdnem lefordultam a székről, amikor meghallottam a nevet és a "kérést". Nagyot nyelve újra megráztam a fejem.
- Ismerem, de... miért akarsz tudni róla? - teljesen nem értetem ezt a helyzetet. Egyszer láttam őket igaz, de akkor miért nem beszélgettek? Vagy most nekem még is mit kellene tennem? Ő ugye nem valami nőrabló, ugye? Olyan, mint Mihael...? A gondolatok össze vissza kavarogtak bennem, és a lehető legrosszabb feltételezések is előjöttek, amikbe inkább bele sem szerettem volna gondolni. Még én sem ismertem a lányt annyira, hogy bármit is mondhatnék róla. De nem is akartam igazából megszólalni, csak minél előbb kimenekülni ebből a csárdából, amit olyan nagyon pompásan állítottak be sokan. Közben sikeresen kiűztem a csúnya gondolatokat a fejemből és áttértem a menekülési útvonal tervezésére. Minél előbb tűnök el innen, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Na, bebizonyosodott valami. Ezek a szőkék nem valami válaszolgatni képesek, főleg a csajok. Egy rahedli kérdést bombáztam az arcához, de sza… szóval, nem válaszol egyikre sem. Látom, ahogy gondolkodik, a vajsört visszautasítja, illetve le se tojja. Hát ember az ilyen? Pedig ingyen van tényleg, én fizetek, mi kell még egy csajnak? Tán térden állva kérdezzem meg tőle a dolgokat? Hátradőlök, hátha kizökkenti valami a nagy elmélkedésből, ami gondolom olyan témákat feszeget, hogy jó cipőt vett-e fel a felsőjéhez. Ránézve, tök mindegy, remélem, hamar rájön, hogy velem van, és illene valamit kinyögni.
Megtörik a jég, a háztársa iránt már van egy kis érdeklődése. Nahát-nahát, mi történt? A szfinx engedte használni a fejedet?
- Már mondtam. Keveset tudok róla, és ő sem beszédes. Viszont jó lenne némi infó, ha már ő kegyeskedik elzárni előlem mindent. Nyugi, nem érdekel, hogy milyen titkai vannak, csak úgy általánosan. miket szeret, meg milyen is ő valójában. Eddig eléggé mufurc volt – fejezem be, ennyit nem szoktam egy mondatba belesűríteni, de még én is hibázhatok. Lyra fontos nekem, akár akarom, akár nem. Mivel mind a ketten keressük a módját, hogy megszabaduljunk egymástól, ezzel nem lesz gond, de mi van, ha együtt kell élnünk? Jobb, ha felkészült az ember, minthogy későn tudjam meg, hogy a bal szemére vak. Hogy nézne már ki, ha szólnék neki, hogy a bal oldaladon kit látsz? Ő meg csak annyit mondana, hogy nincs ott semmi. Hehehe, ez már durva lenne, még jó, hogy a szép szemei megvannak, hiszen hogy nézne ki mellettem? Bányarémek kíméljenek, még szerencse, hogy apámnak és az övének is van ízlése, legalább egy valami, ami értékelhető ebben az egész baromságban. Kár, hogy ezzel a lista véget is ért.
- Azt is elmondhatnád, hogy miért jöttél el? El is utasíthattál volna, bár annak általában nem jó vége van. Fura, hogy eljöttél, főleg ide. Mondjuk, megnyugtatlak, ebbe a szánalmas kocsmába többet engem sem látsz – fintorogva, undorodva nézek körbe, ez tényleg egy koszfészek. Gyorsan beverem a sárga italt, mert az végül is nem is volt rossz. Nem szoktam inni, mert eltompítja az érzékeket, én mindig csak azért maradtam néhány haverral, hogy ha ők belekötöttek valakibe, akkor meg tudjam védeni őket, és néhány muglit kiiktathassunk az egyenletből. Közben nézem a csajt, és meg kell mondjam, az idő elteltével egészen megkedveltem a küllemét. Tetszik a hosszú haja és a smaragd szemei is vonzzák a tekintetet, kezdem megérteni a söpredék reakcióját.
- Nos? Válaszolsz? – kérdezem még egyszer, hagytam egy kis időt, hogy összeszedje a gondolatait. Ugye milyen rendes csávó vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyre nyugtalanított a gondolat, hogy mit is akarhatott ő Lyrától. Még én sem ismertem annyira a lányt, a Rellonost meg főleg nem, szóval kicsit - nagyon - meglepődtem, mikor róla kérdezett. Nem igazán akartam róla beszélni, mert hát ki tudja, lehet, hogy egy pedofillal ülnék szemben, habár nem néztem volna ki Zétényből, hogy az előbb említett lett volna. Azért még mindig árgus szemekkel figyeltem az előttem ülő minden mozdulatát. Nem lett volna jó, ha a következő pillanatban egy zsákban találtam volna magam és arra eszméltem, hogy kifelé cipelnek... brr...
Visszatérve a jelenhez, a Rellonos most már bővebben is kifejtette, hogy miért is akart tudni a háztársamról. Oldalra döntött fejjel hallgattam a szavait, amik most egészen lassan jutottak el a tudatomig. Mire rájöttem, hogy abbahagyta a beszédet, ő már belekezdett egy újabb mondókába, én viszont csak lesütöttem a szemeimet és újra a piros szoknyám szélét kezdtem el morzsolni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudnék kibújni ez alól az egész Lyra-téma alól. Most komolyan, csak ezért hívott ide?! Magamban eléggé dühös voltam, mert ehelyett a találka helyett most ülhettem volna a szobámban is a már kigondolt barackos teámmal. Vatta sem randalírozna most a szobámban, hanem a lábamnál feküdne és nézne ki a fejéből, vagy nem tudom.
- Azért jöttem, mert hívtál - válaszoltam, kihagyva a legelső kérését. Egyszerűen csak átsiklottam fölötte és nem törődtem vele, de tudtam, hogy vissza fog kérdezni rá. Ha nem csalt a megérzésem, akkor nem bújhattam ki a dolog alól. Zétény közben benyakalta a korsó vajsört, én viszont még mindig nem nyúltam a sajátomhoz. Inkább a fiú elé toltam a teli korsót, amit nekem szánt. Nem tudom miért, de kissé ellenszenves volt nekem a Rellonos. A tekintetét folyamatosan magamon éreztem, ami egy idő után kezdett nyugtalanítani. Fészkelődni kezdtem a széken, abbahagytam a szoknyám húzogatását, ijedségtől csillogó zöldjeimet pedig a fiúra emeltem. Megrezegtettem a pilláimat és halk hangon megszólaltam.
- Te miért akarsz tudni Lyráról? - tudnom kellett, hogy még is mi célja volt az információknak. Akár mennyire is személyes ügy lenne, ki fogom szedni belőle, hogy mit akar tőle. Csak úgy, nem fogok mesélgetni róla. Meg aztán nincs is mit... a kviddicsedzések, pár óra, a szünetek, a klubhelyiség... a tárnás "kaland"... az állatsimogató... ezek nem sok találkozások voltak, bár órákon és a szünetekben viszonylag sokat beszélgettünk, még mindig nem annyit, hogy bármit is megtudhatnék róla. Most pedig... Zétény is tudni szeretne róla egy s mást, de én még egy darabig biztos nem fogok beszélni a lányról. Még csak az kellene, hogy elrabolja és... vagy ki tudja mi célja lenne vele. Csillogó szemeim most már nem az ijedségtől csillogtak. Gyanakvó tekintetem szegeztem most már a fiúra és egy sóhajtás után az asztalra helyeztem, egymásra fektetve őket. Előredőltem, még is elég hely volt köztünk. Gondolataim folyton a "tárgyon" jártak... Lyra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez a bemutatkozósdi nem az ő kenyere, az világos. Megrázogatja a a fiú kezét, de közben másfelé nézelődik. Azért a neve nem kerüli el teljesen a fülét, érti ő, csak nem érdekli annyira, hogy rendesen megjegyezze.
- Vidor? Mint a törpe a Hófehérkében? - Előre engedi a fiút, hogy rendelhessen, és vágyakozva nézi a sütiket, amiket az eladó tányérukra halmoz.
Amint megvan, és Mathias is könnyít kicsit zsebén, Adél sietve utat vág az ő példájukat követő, eső elől bemenekült emberek között egy üres asztal felé. Már nem sok van, de az egyiktől épp feláll egy enyelgő párocska, így aztán a kislány kissé fintorogva, de lehuppan az egyik székre, szemben a fiúval, és persze a finomsággal, amit hoz.
- Háromra! - vágja rá, és már nyúl is az elsőért. Teli szájjal jut eszébe először, hogy mit is mond neki édesanyja állandóan arról, hogy illik megköszönni, ha kapunk valamit. - Köffi!
Igyekszik azért illendően, nem szanaszét morzsálva az asztalt tömni magába a mignont, de olyan finom, hogy alig győz közben mosolyogni. Ez kicsit megnehezíti a rágást, meg úgy a beszédet is, ha épp szóval akarná tartani valamiért őt Vidor, aki nem is törpe, sőt, kimondottan magas.
- Már majdnem tizenkettő vagyok - feleli, noha nemrég múlt tizenegy. - Itt lakom a szüleimmel a faluban, csak elfelejtettem.. mármint ők elfelejtettek adni nekem pénzt. Hát nem hihetetlen!? Akár éhen is halhatok! Bár most már nem annyira.
Egy újabb sütit kap fel, és kezdi rágcsálni. Ezt már kicsit lassabban, nehogy aztán túl hamar elfogyjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

„Azért jöttem, mert hívtál.”
Ez volt az eddigi legjobb mondat, amit egy lány nekem mondott, még a végén megkedvelem. Igaz, hogy nem úgy gondolja, ahogy én, de az mellékes. Látom, ahogy vergődik, hogy miért hívattam a színem elé, megvallom élvezem az egészet, látom, ahogy a kis levitás fogaskerekek majd kitörik egymást.
- És minden idegen hívására elmész? Nem mintha nem értékelném… Kérsz valamit inni? – nézek rá újból, ha már semmisnek vette a vajsörös meghívásomat, ami lássuk be elég nagy érzéketlenség, öcsém. Főleg azért, mert én voltam olyan kegyes, és meghívtam.
Viszont azt látom, hogy fél valamitől, pedig eddig nem adtam rá okot. Nem baj az, ha tartanak tőlem az emberek, de, hogy egy csinos szőke egyből féljen? Az azért már túlzás. Persze, látom, hiába kérdezem, mindig egy másik kérdéssel jön elő. Csajok.
- Lyra a jegyesem – adom meg végül a választ a kérdésére, remélem voltam annyira kedves, hogy nem köptem a nevét és nem utálkozva mondtam az egész mondatot. Figyeltem rá, hogy ne így legyen, bár túl kedvesen sem. Azért mert Lyra jó bőr, még nem biztos, hogy jó csaj is, ami nagy különbség.
- Gondoltam, megtudok róla mástól dolgokat, meglepetéseket okozhatok neki – na persze, Farkas Zétény máris megy a boltba és megveszi a cuki kis rózsát, meg az angyal alakú tojást. De, hogy sikerélménye is legyen Izabellának, elmondom a valódi okot is, ha már idehívtam.
- Amúgy meg jól nézel ki, és ha nem kérdeznél vissza minden kérdésre, már elé is olvadtam volna bizonyosan – kacsintok rá, hát hiába, na. Tetszik a csajszi, főleg azért, mert látszik, hogy nem könnyű préda. Gőzöm sincs ugyan, hogy mit akarok tőle egyelőre, csak annyit tudok, hogy jól néz ki és nem egyszerű eset.
Ettől függetlenül nem lenne baj, ha a szösszencsről is kiderülne valami, bármi. Mert oké, hogy tiszta idegbeteg volt, amikor megmutattam neki a levelet és nem segítettem neki túlságosan, hogy jobban érezze magát, de nekem sem segített senki.
Kicsit belassult a világ, jobb, ha nem iszom még egy ilyen sárga izét, mert elkapnak a prefik, apám meg nem szeretné, ha folt esne a nevünkön. Bár én totálisan le…m, hogy mi kell neki, meg mi nem, hiszen már az is nagy szívesség, hogy a fia vagyok és nem löktem ki az erkélyről. Félrenyúlok, csak másodikra találom el a korsó „kapaszkodóját”, azért a vajsör már ki van fizetve, nem fogom itt hagyni senkinek. De egyelőre még nem iszom, csak nézem azokat a csillogó smaragdokat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Idegesített, hogy a srác folyton engem bámult. Az oké, hogy velem beszélgetett, de attól még stírölhetne másokat is... zavartan pislogtam, közben pedig nagyjából körbenéztem a csárdában, de igazából nem is tudom, hogy mit vártam tőle. Nem hittem volna, hogy részeg varázslók fogják szebbé tenni ezt a helyet, de igazából nem is tudtam, hogy mire számítottam. Még sosem jártam ilyen helyeken és így most már talán okkal is mondta mindig anyám, hogy ne járjak ilyen helyekre, mert ki tudja, kik járnak erre. Brr... még belegondolni is rossz, hogy mire gondolhatott, amikor ezeket mondta. De hát az anyák mindig mindent összeképzelnek és utána elvárják, hogy te is azt hidd. Csak hogy én nem vagyok ilyen.
- Nem vagyok udvariatlan és reméltem, hogy nem valami öreg, pedofil fószer hívott ide. De ahogy látom, te nem vagy öreg, pedofil fószer. Vagy tévedek? - készségesen oldalra döntöttem a fejem és újra megrezegtettem a szempilláimat. - Nem iszok sört.
Közelebb hajoltam hozzá és lassan a kancsó markolata felé nyúltam. Megragadtam és elhúztam a fiú elől, mint valami gondoskodó anya. Még csak az kellett nekem, hogy lerészegedjen és én cipelhessem vissza a kastélyba. Arra viszont nem lettem volna hajlandó. Majd vagy felvergődik valahogy a kastélyba, vagy nem iszik többet. És maradjunk az utóbbinál. A korsót szépen az asztal szélére húztam, kezeimet z asztalra fektettem. Zöld szemeim még mindig a fiút vizslatták, ami azért volt furcsa, mert az előbb még én voltam rosszul attól, hogy engem nézett. Ajkaim lassan szétnyíltak és már belekezdtem volna a szentbeszédbe, amikor meghallottam...
- A jegyesed? - olyan hirtelen ejtettem ki a szót, hogy talán még a vécén ülő is meghallotta volna. Az alsó ajkamra haraptam és hátranéztem, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg mindenki minket nézett-e. Hát persze... Fújtatva visszafordultam a "leendő férjhez" és sóhajtottam egyet. Lehunytam a szemem és elsimítottam egy tincset az arcomból. Mire zöldjeim újra kétkedően a világot, vagy is inkább a Rellonost vizsgálhatták, addigra ő már újra megszólalt. Lassan megráztam a fejem és az asztalon doboló kezemre pillantottam.
- Hogy érted azt, hogy a jegyesed? - időt sem hagyva neki, már egy újabb kérdést szegeztem hozzá. - Te komolyan el fogod venni? Ezt ő is akarja?
Fogalmam sem volt a házasságokról ,csak annyit tudtam, hogy nehéz úgy élni. Anyuék is sokat vitatkoztak, sokszor az állatok miatt. Olyankor Vivivel mindig kimenekültünk a pajtába, felmásztunk a létrán és lefeküdtünk a szalmára. Lakott ott egy pici, fekete cica, aki olyankor mindig odabújt hozzánk és én őt simogattam. Anyuék persze sosem jöttek utánunk, de vacsorára mindig, mindketten megnyugodtak már. Zétény újabb mondatára felkaptam a fejem és kétkedően pillantottam rá. Még is...
- Hohó, zene füleimnek - a fejemet újra oldalra döntöttem és bevallom, nagyon is élveztem a helyzetet. Apámon kívül még soha senki nem mondott nekem olyan dolgokat, hogy jól nézek ki, meg szép vagyok és a többi. Megszoktam már, hogy senki sem bókolt nekem és most furcsa volt, hogy Ly leendő férje.. jajj, de nehéz ezt kimondani... még csak gondolatban is. Szóval, hogy ő... ilyeneket mondott nekem. Amikor a korsóért nyúlt, finoman a kezére csaptam és ha még nem nyúltam későn, akkor újra elhúztam előle a korsót.
- Már így is eleget ittál, elég volt - most komolyan, tisztára, mintha legalább is az anyja, vagy a szörnyen aggódó barátnője lettem volna. Chh, barátnője... vajon milyen lehet valakinek a barátnőjének lenni? Valakihez tartozni, aki szeret és megvéd, hogyha kell. Még ezt sem tudtam pontosan, hogy mi is az "együtt járás" lényege. Még sosem voltam senki párja, a jellememből adódóan. Sőt, talán soha nem is fogom megtudni, milyen érzés szerelmesnek lenni. Egy aprót rántottam a fejemen, szemeim pedig újra Zétényre irányultak. Úgy nézett rám, mintha elvarázsoltam volna. Mintha elvarázsoltam volna...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház