Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nagy és jelentőségteljes döntés volt részemről, hogy hazautazok, végtére is az iskolát befejezem idén, és már majdnem három évet kibírtam távol. Annyit viszont még nem sikerült változnom, hogy a honvágyamat is leküzdjem, így mikor biztossá vált számomra is, hogy mit akarok, írtam Anyának egy levelet, amiben még külön azt is kértem, hogy a Levitába kerülésemet intézze el. Okát majd elég lesz elmagyaráznom ha látom, addig nem foglalkoztam vele. Csak ezután jött Vivi, aki már ugyan sejtette viselkedésemből, de miután még piszkált miatta egy sort elmondta, hogy megérti. Igazából szerintem az is kész csoda, hogy idáig bírtam. Nem hagyhattam ki persze azt sem, hogy apának írjak. Apának? Ez túlzás, bár azért vér szerinti rokonom. Rögtön azzal jött vissza egy másik levél, amit akkor is ránk akart tukmálni, mikor Lengyelbe mentünk ki. Én meg persze elmagyaráztam neki, hogy nem már tanítási környezetet szeretnék, hanem hiányoznak. Az egyetlen személy, aki még nem tud érkezésemről, vagyis szerintem a megbeszéltek alapján, az Riri. A kicsinek ez meglepetés lesz elvileg, amit már várok is. Meg persze Anyát is látni szeretném már, mindent, ami egykor természetes volt, s most új lesz.
A vonaton még egy pár percet tölthetek csak el nézelődéssel, mert vészesen közeledünk, én pedig izgatottan várom az érkezés és leszállás pillanatát, mert már várnak rám. Vagyis csak Anyu, de ez is nagyon lényeges, és nem tudom mit szól majd hozzám, meg a döntésemhez úgy igazán, de biztos vagyok benne, hogy ezernyi kérdést fog elém állítani még a kastélyhoz vezető úton. Eléggé el is bambulok, már csak azt veszem észre, amikor lassítunk, majd a vonat megáll, és akkor nagy sóhaj keretében állok fel, majd bőröndjeimet szedem össze gyorsan, és indulok.
Elég nehézkesen leszállva még csak arra koncentrálok, hogy egy darabban jussak le, majd már a talajon Anyát meglátva engedem el a cuccaimat, és már mondhatni futok felé. Előtte megállva egy széles mosoly keretében ölelem meg, és csupán jó néhány másodperc múlva engedem el.
- Szia.
Hirtelen nem igazán tudom, mit mondjak, így egy köszönés úgy érzem most elég sokat mond arckifejezésemmel együtt. Tényleg ötletem sincs, meg ha mondani is akarnék valamit, nem tudnék, így csak nézek rá egy darabig még.
- Hogy vagy?
Eléggé sablonos, mit mondjak, de ennyi telik tőlem, ezt is már majdnem úgy mondom, hogy hangom elcsuklik. Jó, láttam a három év alatt, de most haza jöttem, és olyan furcsa minden. Most olyan sokszor fogom látni, végre, hiszen ezt akartam.
Persze idő közben eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, legalábbis nem magamban jöttem, hanem hoztam a dolgaimat, és ezek jelen pillanatban pár méterre tőlem hevernek. Két szép nap fekete bőrönd, egy oldaltáska, meg a gitártartó, benne a hangszeremmel. Megint egy eléggé furcsa dolog, hogy minden belefért, bár azért méreteikhez viszonyítva talán normális. Vagy csak nekem van viszonylag kevés cuccom, de ezt kétlem. Gyorsan felkapva viszem csak közelebb hozzá egy kicsit. Eléggé érzelgős egy típus vagyok, nem tagadom, nehéz is visszafojtani, mert az egészet a nyakába zúdíthatnám. Persze ez az öröm, így vigyorgok tovább.
- Nem tudom mit mondjak. Gondolom tudni szeretnéd, miért jöttem vissza, meg a hasonló dolgokat...
Szólalok meg újra, csak közölve, hogy mit gondolok, mert tényleg ennyi az egész. Meg persze szerintem félt, de nagyon. Mikor elmentünk is ugyanez volt, most meg hogy hazajöttem. Itt újra kell kezdenem mindent, alig ismerek pár embert. Akit igen, azok lehet, hogy már elvégezték a sulit, régen nincsenek itt, vagy sose fogok velük összefutni. Tehát új ember lesz itt nekem szinte mindenki, csodálatos. De mindegy, én akartam ezt, és örülök is neki, hogy így van,, hogy itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jellemző rám, hogy nagyon megfigyelem a környezetemet, főleg most, hogy minden új, hallgatom a hozzám viszonylag közel folyó beszélgetéseket, na meg a hirdetőfalat is nézegetem természetesen, és a Maid Cafés dolog sem kerüli el figyelmemet. Egy kicsit azért meglep, hogy mik vannak itt, és győzködnöm is kell magamat egy sort, hogy elmenjek, mert hát érveket kell hogy állítsak ki mellette, különben automatikusan elvetem az ötletet. Most viszont itt van, hogy nincs programom, hogy unatkoznék, és hogy a hirdetmény alapján érdekel is a dolog, így biztosra veszem, hogy elmegyek ide.
Péntek délután rögtön az óráim végeztével indulok vissza szobámba, hogy cuccaimat lepakolhassam és az irányt a rét felé vehessem. Az már más, hogy olyan régen voltam itt, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, merre kellene menni, de lejutok és kész. Azt még csak tudom, hogy az állomás merre van, de ez a rét, ez valahol másfele, a falutól elkülönülve van, már ha jól emlékszem. Szóval a kapun kiérve csak nézek ki magamból, tekintgetek körbe, majd megyek pár métert is, meg még néhányat, és tovább is, majd egy idő után feltűnik a sátor. Egy szép nagy, narancssárgás sátor, de nekem ekkor még fogalmam sincs, hogy mi lehet az, csak sejtem, hogy jó helyre igyekezem, ugyanis ez felé megyek tovább. Hamarosan már a kinti asztalok is feltűnnek, és a távolban pár alak, ahogy közeledem egyre biztosabbá válik, hogy ez az a hely.
Lassítok is egy cseppet, de azért határozottan közeledek, nézelődve, elgondolkodva dolgokon, vagyis igazából a semmit túlgondolva. Figyelmemet leköti a sátor, most jobban megnézem, és nagyon szépnek is találom, mosolyogva folytatom tovább a botorkálást. Annyira nem szeretem én ezeket a magas sarkakat, főleg nem ilyen helyen, de egyszer ki lehet bírni, egyszer mindent lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem is kell sokáig állnom és nézelődnöm, hirtelen egy alak tűnik fel előttem, vagyis egy fiú, ennyi biztos, de hogy minek hívjam, azt nem tudom, ötletem sincs elsőre ki lehet, de a vörös szempár azonnal feltűnik, és tekintetemet is oda fókuszálom, miközben hallom amit mond.
Gondoltam, hogy ez valami ilyesmi lesz, de nem igazán tudok mit reagálni rá, a kézcsók pedig az a gesztus, ami már tényleg meglep. Nem tudom mit vártam, ez azért nekem kicsit furcsa, de jó szórakozásnak tűnik így elsőre, így szám szintén halvány mosolyra húzódik ahogy kezem visszaengedem magam mellé és követem is, miután hátrapillant rám. Nem tűnik így túl kedves nézésnek, már csak íriszei színéből adódóan sem, ami gondolom nem természetes, de én csak megyek, ez nem érdekel igazán. Ezalatt az alig pár méter alatt, amíg elérünk egy bizonyos asztalhoz, egy kicsit most már teljes egészében is végigtekintek rajta. Elképesztő számomra ez a stílus, persze nem negatív értelemben. Az ittenitől nagyon eltér, de szerintem pont ezért tetszik is. Annyira furcsa, hogy az már jó. Ez a pincérfiú - azt hiszem az - pedig igaz fogalmam sincs kicsoda, de így, ebben az öltözetben... szóval, előnyös, igencsak előnyös. Hogy azért sikerüljön visszatérnem lélekben is félpillanatok erejéig a pincérlányok felé is eltekintgetek, de nem tart semmi sem örökké, így el is érünk egy árnyékosabb asztalhoz, ahol a székhez lépve azt ki is húzza nekem. Borzasztó ez az udvariasság, vagyis a mai világban érdekes ilyet látni és átélni, bár nagyon régen még ez volt a megszokott. Persze én most ennek örülök, meg ezért is jöttem ide.
- Köszönöm.
Természetes, hogy azért valamiféle köszönetnyilvánítást várhat részemről, amit mosolyogva teszek, és helyet is foglalok szépen, azaz megpróbálok nem szerencsétlenkedni ezekben a cipőkben, mert nehéz dolog ám. Amint aztán végre sikerül is, elhelyezkedek kényelmesen, bár ezek a székek alapból azok, vagy csak jót választott nekem a fiú. Innen még azért felnézek rá, várva a következő lépést, vagy bármit. Nem vagyok követelőző, sem akaratos, de azért jó érzés, ha kiszolgálják az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hiába nem veszem észre rögtön, hogy a vonat megáll, leszállásnál már az első dolgom ledobni a cuccaimat és rohanni Anyához. Szinte várható tőlem ez a lépés, a távolét után, meg jó ideje nem is láttam, most pedig itt vagyok. Ezt pedig rögtön egy viszonylag hosszú öleléssel kezdjük el. Szókincsem itt viszont egészen egyszerűen elakad, tehát csak annyit kérdek meg, hogy van, és elég rövidre is zárja a dolgot, ahogy reméltem, meg persze jönnek a megszokott kérdései.
- Jól, köszi. Szuperül, bár végigbambultam az egészet. Nem, Anya, nem vagyok éhes.
A végére azért még félmosollyal és a második nem megnyomásával nyomatékosítok, de tudom hogy ez természetes tőle, mindig tömne hiszen, megszokásból is, olyan ez, hogy az a furcsa, ha nem kérdi. Persze itt most nem áll meg a világ, megyek is a csomagjaimhoz, és már csak azt veszem észre, hogy a legnagyobb lebegni is kezd, vagyis ezt tudhatom be segítségképp. Újra felé fordulva még egy halk köszivel és mosollyal jutalmazom a tettét, tényleg nem olyan egyszerű ezeket cipelni, bár én nem vártam volna el, hogy ezt tegye, csak hát ez is egy tipikus dolog, mindig segíteni akarnak a szülők. De ha már itt tartunk, akkor azt sem állom meg, hogy a hazautazásommal előhozakodjak, nincs nekem arra szükségem, hogy majd keressük a megfelelő pillanatot, rendezzük le most.
- Annyi az egész, hogy már nagyon hiányzott a hely is, Ti is, és igaz, hogy most Vivit otthagytam, de nem bírtam tovább. Dehogy, nincs semmi baj.
Megkönnyebbülés fut rajtam végig az igazi indokot kimondva. Ezt nagyon tömören már levélben is megírtam, és azt is tudhatja, milyen nagy súlya van annak, hogy én most otthagytam Vivit: elképesztően fontos nekem, olyan tipikus ikerkapcsolat a miénk, a részem szinte. De eljöttem, és legyen elég egyelőre ennyi, aztán ha a Levitás része is oly' nagyon érdekli, azt már kérdés után mondom csak el, azzal valahogy képtelen lennék így előhozakodni. Mindezt persze sűrűn felvillanó halvány mosolyok közepette mondom s teszem, még ha az égre is pillantok közbe-közbe, mi semmi jót nem ígér. Kicsit a tempón is gyorsítok, de nem kell csendben haladnunk, mert hoz is fel egy témát rögtön.
- Ez szuper ötlet. Körülnéztél már, van ami tetszik? És ezt mikorra valósulhatna meg?
A lelkesedés nem csak színjáték, tényleg nagyon örülök, hogy rögtön ilyen hírrel fogad, még ha egy kis lengyel krémest el is fogadtam volna, de hát nem baj, lesz arra még időm rengeteg, hogy a szervezetemet ennyi szénhidráttal és kalóriával ajándékozzam meg.
- Tényleg, Riri most hol van? Neki ez ugye meglepetés.. Akkor most hova megyünk először?
Szerintem érti, mire gondolok. Vagyis ha az e csöppségnek még titok, akkor ő most valahol van. Valamint szerintem először most én se fogok rohanni a kékekhez, hogy mindent megnézzek, lesz még nekem arra időm rengeteg. Először talán Anya irodája lehetne a cél, benéznék oda is, ennyi idő után úgyis olyan furcsa lesz. Meg persze a szöszi hercegnőt is látni szeretném még, így lesz itt mit tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem lepődök meg, mikor Anya lengyelül mondja a varázslóképző nevét, ahonnan most eljöttem. Furcsa ezt így végiggondolni, de nem bánok én semmit, így csak egy halvány mosollyal helyeslek az állításra. Nem sokkal ezután már azt magyarázom, mit miért is tettem, és természetes, hogy én is örülök, amit előbb újabb mosollyal fejezek ki.
- Én is örülök.
A szavakat elég halkan ejtem ki, alig hallhatja, de ez tényleg így van, akárki akármit is mond. Az már más, hogy nem is mondhatnak semmit, nem ismernek. Amíg itt voltam se bővelkedtem barátokban, ott már voltak, de senki se tudja itt, hogy milyen vagyok.
- Először egy párszor elmondta, hogy milyen vagyok, hogy gyerekes, meg hogy már mióta ott voltunk és miért nem bírom, olyan volt mintha le is szidott volna, de azért éreztem, hogy ez csak az a szokásos testvérek közötti dolog, és azért utána elismerte, hogy megért, és nagyon nagy áldozat volt ez részemről.. Azt nem tudom, hogy ő hogyan gondolja, vagy tekint erre, de tudhatja, hogy nekem nehéz volt.
Őszintén mindent, most már itt vagyok, és még attól sem kell tartanom, hogy a kezem elfárad az írásban, így csak beszélek nyugodtan. Anya is tudhatja, milyen az én drága ikrem, eléggé szókimondó, de azért kettőnk között van valami. Jó, engem is ugyanúgy lehord, ha arról van szó, de azért ez más. Gondolataimat a házvásárlás azonnal más irányba tereli, kifejezem a tetszésemet is, merthogy nagyon jó ötletnek tartom az egészet.
- Reméljük... De akkor ugye tudod, hogy együtt nézünk házat, és hamar... A napokban.. Mondjuk holnaputánhoz mit szólsz? Vagy azután.. Esetleg 1 hét múlva? Na jó, többet nem engedek.
Szemmel látható a lelkesedés részemről, de ez nem is baj, mindent vigyorogva teszek mostanra, kit tudja miért.
- Oh, igen.. Az nagyon jó lenne...
Muszáj hozzátennem a véleményem, még ha egyezik is, mert most talán majd Ő kezd hiányozni, és akkor összezavarodik az ember, én meg pláne. Erre azonban nem is akarok gondolni, így terelésnek felvetem Riri hollétét, és az azzal kapcsolatos dolgokat, amire részletesen kapok is magyarázatot, amit érdeklődve hallgatok végig.
- Navinés? Ja tényleg, milyen ott?
Először nagyon meglepődök, de aztán ugye eszembe jut, hogy házvezető lett és utána már azon kattogok, hogy hozzá megyünk. Elképesztően várom már, látni az arcát, és kitárni a karomat, majd felkapni és szétölelgetni, igen, ez lesz az első dolgom.
- Szuper. Úgy se ismerek senkit, legalább lesz egy ember, vagyis a házvezetőm lesz az első.
Nem rémlik, ki lehet ez, de nem is baj, mindent sorjában. Ha már úgyis oda megyünk, akkor meg mindegy.
- Igazából alig emlékszem valakire.. Az igazgató még a régi? Öhm.. Alexa.. várj.. vele mi van? Meg ki volt még... Seren, azaz Weaver prof?
Furcsa nekem, hogy mind professzor, idősebbek ugyan nálam, de csak néhány évvel, és így azért elég furcsa a dolog. Ők ketten rémlenek most, több nem ugrik be, hiába erőltetem az agyamat.
- És az újak? Kik lettek, milyen tárgyak vannak?
Érdeklődök tovább, mit s hogyan lehet, vagyis ha vannak új tanerők, tantárgyaknak is kell lenniük, és hiába vagyok mágiatörténész szakon, azért érdekel ám, mi van itt. Közben már szépen közeledünk a suli kapujához is, végignézve a hatalmas épületen azért még csodálkozok egy sort, ahogy visszatérnek a régi emlékek, majd haladhatunk is tovább, mert az izgatottság és a lelkesedés most egy kifogyhatatlan dolog a raktárban nálam és nem is tudnám fékezni magam. Az időjárás annyira nem érdekel, sőt, szinte semennyire se, nem tartom lényeges dolognak, főleg hogy mindjárt bent vagyunk... Nem tudok negatív oldaláról nézni most semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem egy igazán jó dolog, ha az ember mások beszélgetését hallgatja, vagyis kifejezetten odafigyel rá, azaz ez is relatív, kinek a részéről nézzük. Az enyémről jó, mivel rengeteg dolgot megtudok, sokszor még olyat is, amit nem kellene, viszont az az információ, hogy van a faluban egy cukrászda, nem hiszem hogy bárkinek is árthatna. A cukorbetegeknek talán, ha kísértésbe esnek, de nekem nem probléma, sőt amint egy kicsit nosztalgiázok magamban az is biztossá válik, hogy ellátogatok ide, tehát a folyosókon való sétámat futással szakítom meg, vissza a szobámba a táskámért, amiben ott a pénzem is.
Onnan már boldogan, mosolyogva és azon gondolkodva, hogy vajon mit fogok enni indulok el, kicsit szaporázva lépteimet. Jó lenne, ha lengyel krémes is lenne, azt imádom, de ennek nem tudom mekkora lehet a valószínűsége, viszont kávé biztosan van. Az utóbbi időben talán már kezdek rászokni, és akkor valami nagyon csokis süti dukálna hozzá. Krémmel, még több krémmel, tejszínhabbal, cukorkákkal, meg amit csak lehet. Vigyázok én az alakomra, úgy általánosságban, de egyszer-kétszer egy évben elengedhetem magamat. Ez a karácsony, a szülinapom, vagyis szülinapunk, és még amit magamnak hozzácsapok.
Azzal egészen nem vagyok tisztában, hogy merre is kell mennem, de a fő utcán sétálva csakhamar rátalálok nagy szerencsémre és levakarhatatlan vigyorral lépek be, rögtön a pulthoz sétálva. Ekkora összeáll már bennem a kép nagyjából, tehát egy szelet oroszkrémtortát kérek, és amint megtudakolom hogy van kávé, azt is, ezután pedig szokatlanul gyorsan meg is kapom, amit kértem. Azonnal el is indulnék egy asztalhoz, csak azt nem tudom hova menjek így hirtelen, ezért először végigtekintek a vendégeken, és egy kislányt azonnal kiszúrok. Na nem az az első, amit észreveszek, hogy kislány, sokkal feltűnőbb nekem a piros felsője, pár lépést közeledve pedig a könyve is egy mosolyt érdemel.
- Szia.
Köszönök neki még egy kicsit közelebb érve, nem is halovány félmosollyal. Ismerkedek én bármilyen korosztállyal, nem csak az enyéim között lehet itt válogatni, már az alapján, amit tapasztaltam, mikor sétáltam a faluba.
- Szabad ez a hely, vagy zavarok?
Alapvető kérdések következnek, végül is nem akarom tényleg zavarni, ha elküld, akkor egy másik asztalhoz telepedek le, és tömöm magamba szépen lassan a tortát, meg rá a kávét. Ha azonban maradhatok, akkor lecsücsülök most vele szembe, és utána még be is mutatkozok majd, vagyis ez rajta múlik, rajtam már kisebb részben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hiába is tudtam, vagyis sejtettem, hogy ez lesz, azért egy kicsit meglep a bánásmód, amihez hozzá is tudnék szokni, ha gyakori lenne az ilyesmi itt, de nem hiszem hogy erre nagy az esély, így kiélvezem ezt, amíg lehet, és miután lecsüccsentem már csak azt veszem észre, hogy közelebb is tol a fiú az asztalhoz a székkel együtt. Nehéz dolga nem lehet, sokkal könnyebb vagyok, mint kellene, a nagyi szerint nem is egészséges, de a nagyi az nagyi. Mindenesetre én csak mosolygok, mert utoljára így néhány éves koromban bántak velem. Az étlapot is átnyújtja, ami eddig az asztalon hevert, na de persze ez engem nem érdekel, csak szépen precízen - mintha az életem múlna rajta - kinyitom, és végigtekintek felületesen rajta, mi is van benne, mit lehet fogyasztani. Addig hallgatom csendben amit mond, ez gondolom a szokásos, de én azért mosolygok, és közben arra a bizonyos csengőre is odapillantok, majd vissza a kezemben tartott menülistára, és amint a pincérem újra megszólal nagy gondolkodó tekintettel nézek is fel rá, még mielőtt belekezdenék a rendelésbe.
- Nos... egy kávé igazán jól esne, 4 cukorral és tejjel, trópusi gyümölcsökből összeállított salátát, ééés egy fagylaltkelyhet kérnék, valami diétásabb fajtából, ha van. Egyelőre ennyi, köszönöm.
Azzal a lendülettel az ital és étlap is visszakerül immár becsukva az asztalra, egy mosolyt küldök még a másik felé, majd ha eltávozik a rendelésemmel, akkor lábaimat is szépen keresztbe rakom az asztal alatt, és körbetekintgetve várok. Nézegetem a vendégeket, senkit se ismerek, nem baj, majd lesz ez máshogy is, idő közben pedig feltűnik egy fiú, aki gitározva járkál össze-vissza az asztalok között. Jó ez is, amit nem tudom hogyan hívjak, mármint amit játszik, vagy csak szórakozik, és ez csak spontán dolog, bár megfordul fejemben, hogy kérjek valamit, de inkább hanyagolom, és figyelem a környezetem, ahogyan azt szoktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval nem zavarok, ez remek. Egy mosoly keretében pakolom tehát le a kávét és a sütimet a másik szék elé az asztalra, aztán magam is helyet foglalok, és szépen csendben végignézem még hogyan rendel a kislány, majd a bemutatkozását követően én is megszólalok.
- Harmadikos a faluban?
Új ez még nekem. Talán ott is van valami iskola, vagy hogy-hogy a faluban? Furcsa, hogy mennyi minden történt itt, amíg máshol voltam, de majd beleszokok megint a dolgokba.
- Én Erdős-Prinz Violetta vagyok.
Visszafogott féloldalas mosolyra húzódik a szám, azt még nem árulom el melyik évfolyam, meg a hasonló információk, mivel elég ezt akkor, amikor már egy konkrét kérdéssel áll elém ezt illetően.
- Másodikos mestertanonc vagyok, az utolsó évem. Gyerekeim pedig nincsenek, egy darabig pedig még nem is lesznek.
Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak. A kicsik olyan aranyosak, amikor minden korombeli lányról ilyeneket feltételeznek, mert hát nem egyedüli eset. Húsz éves vagyok, még csak, vagy már, az mindegy, én eldöntöttem, hogy a sulit végigcsinálom, kell munka is, na meg valaki mellém, aki szeret, és hajlandó lenne velem nevelni a porontyainkat. Addig semmi, még a gondolatát is félre teszem, és inkább a tortámra koncentrálok, aminek neki is látok. A dolgozós része visszhangzik még fejemben, hát, ki tudja. Talán igen, talán nem, de kéne valami munka, ennyi biztos. Addig pedig, amíg további téma nem jut eszembe csak legyűrök pár falatot és rá az italt.
- Mit olvastál?
Közben a könyvre tekintek. El tudom én olvasni a címét anélkül is, hogy ő azt elmondja nekem, de én azért kíváncsi vagyok, hogyan reagálja le. Vajon lelkesen, és akkor áradozni kezd nekem róla, vagy nyugisan, mintha semmi se lenne? Az előbbi talán kicsit jellemzőbb, de őt valahogy nem sikerül megítélnem így, hiába is, nem tudom eldönteni első látásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ez remek.
Nem tudom miért, de mosolygok, ahogyan csak tudok, ezer wattos vigyorokat küldök a kislány felé. Felvidít már csak a jelenléte is, imádom a kicsiket, még ha nem is értem az okát. Olyan aranyosak, már az is, ahogyan beszélnek, és amiket mondanak néha, az pedig csak rátesz egy lapáttal, persze jó értelemben.
- Hercegkisasszonyos? Én erre még nem gondoltam, de most, hogy mondod...
Igaz, kiskoromban sokszor játszottan a hercegnőt, imádtam is őket, de még sosem vizsgáltam hangzás szempontjából a nevemet, hogy hercinős-e vagy sem. Most viszont úgy látszik fény derül a titokra: az. Ez is olyan kis aranyos, és ezt Anyának köszönhetem. A Vivi is cuki, de ugye van nekem egy másik nevem is, a Blanka. Nekem eszméletlenül tetszik a nevem, ki tudja miért, talán nem vagyok normális, de olyan jó hangzása van, és a kisállatok meg minden cukiság egyszerre jut eszembe róla. Én is cukiság vagyok, ráfoghatjuk, csak változom.
- Mágiatörténész szakon vagyok.
Talán itt a közelben is el tudok majd helyezkedni, valahol, talán. Ha idén végzek valamit csinálnom is kell majd, nem maradhatok Anya nyakán. Még ha Vivi marad is, én nem szeretnék. Nehéz lesz megint az elválás, de az se biztos, hogy mennyire megyek, ötletem sincs mi lesz még, csak a saját lábamra szeretnék állni, és nem ideiglenes vagy beugró munkákkal keresni egy kis pénzt magamnak. Mert hogy bennem kialakult valami már régen, nem várom én azt, hogy pénzeljenek. Ahogy viszont ilyen jól elgondolok, nem fogy a sütim, és amint észbe kapok elég sietősen tömök magamba egy nagyobb falatot, pedig nem sietek ám.
- Nem ismerem, de mikor akkora voltam, mint te, akkor én is imádtam a mesekönyveket. Mára már egész más stílus az, ami megfog. A kicsit furcsább, de nem zárkózok el persze a többitől se, akármit elolvasok.
Én felettébb őszinte vagyok, még ha nem is ismerem a lánykát, csupán most így pár perce, de nem zavar. Azért néha félpillanatok erejéig még magamban csodálkozom, milyen lettem, de ez van, el kell fogadni.
- Ömm... csoki éééés talán a kiwi. Neked?
Annyira nem is lényeges, de ha már felhozta a témát, akkor elmehetünk ebbe az irányba is, nekem mindegy. Imádom az édességet, még ha keveset is eszek, nagyon szeretem, nem vetem meg szóval, csak mértéket tartok, mert kell. Azaz nem kell, csak úgy érzem, és akkor úgy is lesz.
- Szeretnél enni? Mármint fagyit...
Mi ütött belém? Jesszus, na mindegy, lényegtelen. Lelkesen kérdem azért, mert ha szeretne veszek én neki, nem hiszem hogy baja lenne tőle, és látszik rajta, ő is hasonlóan van az ilyen dolgokkal legalábbis szimpátia terén, mint én. És ha már a szimpátiánál tartunk, nagyon az nekem ez a kislány, nem is csoda, hogy így állok hozzá. Aztán majd meglátjuk még, mi lesz, de nem úgy tűnik, mintha csak azért beszélgetne velem, mert udvarias akar lenni, és igazából elküldene innen jó messze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Dehogynem, csak azt hittem ez egyértelmű...
Még csak nem is túlzok, tényleg az a furcsa, ha nem akad ki valamim, nem vág le egy hisztit, és nem akarja irányítani a dolgokat. Akkor baj van, méghozzá nem is kicsi.
A lelkesedés részemről nem olyan furcsa, mint minden más itt, jelen pillanatban nekem, de nagyon megnyugtat, hogy elviekben nincs akadálya annak, hogy nézzünk együtt házat, méghozzá hamar, amennyire lehet. Van talán valami különlegessége ennek az egésznek, a háznak? Igazából nem tudom, de olyan jó lesz együtt lakni, lent a faluban, csak mi. Már csak Vivi kellene, úgy lenne perfect, de majd talán az a nap is eljön egyszer.
- Problémásabbak?.. hát akkor elég sokat változott a suli...
Ez csak egyszerű megállapítás, de a navinében ilyen, hogy problémásabbak... Valahogy róluk nem igazán tudom elképzelni, hogy egy icike-picikét is nehéz legyen velük bánni, vagy a viselkedésükkel lenne baj. Nem olyanok, legalábbis szerintem, de ez a három év azért látszik, hogy mindenhol, minden tekintetben meghozta a hatását.
- Jééé... A tárgyaik maradtak?
Értem ezalatt az önismeretet meg a SVK-t természetesen. Én igazából szerettem mindet, amit csak itt tanítottak, úgy összességében, de az idő nem áll meg, és ahogy Anyu tovább mesél, először arról, hogy kik maradtak elmosolyodom, azaz inkább egy fülig erő vigyor húzódik képemre, merthogy elképesztően örülök neki, hogy ők még itt vannak. A változások sem maradhatnak el amúgy, és már rögtön a szellemtan megfog, már hogy aki tanítja, majd a LLG-nél első gondolatom megint Vivi, azaz inkább hogy mennyire szereti, de gondolataimat rögtön el is terelem, ahogy bambulok egy cseppet a semmiben, jegyezve az utat meg a tájat, és kizökkent az az információ, ami most már a buksimig is eljut tisztán, hogy nincs mágiatörténet.
- Hogy miiiiii?
A végét már egész magas hangon mondom, fel is emelve cseppet, végül is azért engem meghökkent a hír, és még ha olyan hisztit nem is vágok itt le, mint ikrem, véleményem nekem is van.
- Huuh, most így hirtelen fogalmam sincs... Nem tudom, akármit.. Még átgondolom...
Nem tudok normálisan gondolkodni se, eléggé elvakít most, hogy itt nem tanítják a kedvencem, nincs tanár, nincs tárgy, jesszus... Kibírom-e, most ez a kérdés, de csak magam felé. Most akkor teljesen más lesz minden? Na jó, le kéne nyugodni, nyugi van, oké... Közben viszont elérünk a szép nagy ajtóig, a bejáratig, ami megint csak új irányba tereli a gondolataimat, vagyis hogy itt vagyok... Nosztalgikus érzés, de azt se mondhatom, hogy csak kicsit, és nagy-nagy boldogsággal megtelve próbálkozok az ajtó kinyitásával, azaz nekidőlök, és majdnem be is esek, de azért jók a reflexeim és ez nem történik meg. Remélhetőleg Anyu is bejön mögöttem minden probléma nélkül, de én addig még teszek pár lépést a csarnokban előre.
- Ömm.. most merre?
Hiába is, nem tudom merre kell menni innen az irodájához, de mint korábban kiderült nem is oda megyünk, hanem a házvezetőmhöz, az meg nekem már ténylegesen error, merre lehet. Neki viszont tudnia kell, és meg is mondhatná, mert tudni szeretném, és akkor ez van, tudni is fogom, előbb vagy utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, mondhatjuk így is. A mágiával kapcsolatos részét. Hááát, lehetséges, bár úgy tudom itt nincs mágiatörténész tanár, így... lehet hogy csak tanítani fogom.
Még Anyu mondta, hogy nincs tanár. Akkor ki is akadtam, de én nem akarok mással foglalkozni, engem ez érdekel, és ha már tényleg hiány van, akkor majd én tanítom szívesen. Csak ugye ahhoz előbb el kell végeznem ezt a mestertanonci képzést is, de még jó, hogy mágiatörténész szakon voltam, nem maradt ki így annyi minden, sőt talán még előbbre is járhatok, legalábbis ismeretekben a tárgy felől. Most nem igazán szeretnék neki mesélni, annyira nem érdekes a dolog, nem hiszem, hogy érdekelné annyira, mert hát valljuk be, egy kislánynak talán az ilyen unalmas. Nekem is talán annak kellene lennie, de imádom, nincs mit tenni.
- A furcsákat, ami nem mindennapi. Vagyis az olyanokat, amik tegyük fel valakinek az életét írják csupán le, meg a szakkönyveket nem szeretem, kivételt képeznek persze a mágiatörténethez kapcsolódóak.
Mosolygok is, nem csak szövegelek sablonosan, szerencsémre ennyit már megtanultam a hosszú hónapok alatt, és tudom is kamatoztatni, remek.
- Igen, ismerem. Régen sokszor elolvastam és nagyon szerettem.
Ennél jobban nem kívánom részletezni neki a dolgokat. Nekem megvan az ikertesóm, nem is szándékozom elveszíteni, fontos, még ha most távol is van. Az én döntésem volt, nem jött velem, hiányzik, de kibírom, aztán majd meglátjuk. Úgy is el fogok menni hozzá, ha nem jön, tehát mindegy, látni fogom.
- Nem, dehogy, már hangzásra is finomnak tűnik.
Be kell valljam eddigi 20 évemben málnás fagyit én még nem ettem. Mindig volt valami más, ami jobban ízlett, amit ki akartam próbálni, így háttérbe szorult, és ez most is így lesz, mert az én saját kis kedvenceimet jobban szeretném most elfogyasztani.
- Remek, akkor mindjárt kapsz is egyet.
Ismételten mosolygok, majd kezemet a magasba emelem, intve a pincérlánynak, majd ahogy ide is fárad hozzánk elmondom neki, hogy málnás-sajttortás fagylaltkelyhet kérnék, meg persze kiwis-csokisat is. Aztán már megy is a rendeléssel, addig pedig észreveszem, hogy újabb kérdést kapok.
- Anya itt dolgozik a suliban, mármint fent a mágusképzőben, sárkánytan tanár. Apa meg a minisztériumban..
Megérdemli egyáltalán, hogy apának hívjam? Ezt most inkább nem firtatom, csak felhúznám magam vele, de mindenesetre annak örülök a legjobban, hogy elég messze van innen, és remélem a közeljövőben nem szándékozik erre utazgatni, vagy csak benézni se.
- Na és a te szüleid mivel foglalkoznak?
Természetes, hogy visszakérdezek, ezalatt pedig a fagyi is megérkezik, amit rögtön ki is fizetek, mindkettőnknek, nehogy már neki kelljen. Én kérdeztem meg, én vagyok az idősebb, de még ha nem így lenne is állnám. Mivel a csokitortámból nem maradt semmi, így neki is állok, mondjuk azt meg kell mondjam a forró kávémmal elég érdekes párosítás, de nem baj.
- Mondd csak, szereted a zenét? Vagy énekelni? a gyerekdalokat? Vagy bármi hasonló?
Csoda, hogy eddig ez a fontos dolog nem jutott eszembe, na de most megkérdem, hogyan is áll a dologgal, mert ez nálam nagyon is jelentős momentum. Nem fogom én elítélni azt persze, aki nem rajong érte, de rögtön boldog leszek, ha pozitívat hallok, és azt hiszem tudom is miért van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mostanság elég sokat járok a faluba, függetlenül a megsokasodott tanulnivalóimtól meg az általános dolgaimtól. Most két szakon is tanulok, és egyik sem az, amit elkezdtem, bár talán hasonlít. Jogi asszisztens is lehetnék, ha végzek, de a mágiatörténet tanárság jobban vonz. Ez az, amit éppen annyira szeretek, mint a zenét, gitározni. Éppen ezért most a hangszeremmel indulok el így estefelé járva, és a térre kiülve gyakorlok egy keveset, csak úgy játszok rajta valamit, ami talán tükrözi a hangulatomat is, olyan egysíkú. Mit is mondhatnék, hamar megunom, talán az itteniek szerencséjére is, de visszaballagni a kastélyba nem szándékozom még. Ha már történetesen táska és pénz is van nálam, akkor valahova betérek rögvest, egy darabig csak sétálgatva próbálok választani, és végül a Teaház ajtaján nyitok be, immáron gitárommal a hátamon. Egy ekkora valami talán kicsit zavaró is lehet egy ilyen helyen, de engem nem zavar, hurcolászom szívesen, ha nem tetszik pedig van az az egyszerű megoldás, hogy nem kell rámnézni.
Nincsenek túl sokan, de egy férfi azért rögtön feltűnik, nem is tudom miért. Igazából mindenkin külön végigtekintek. Talán nem nézhetek ki én sem szörnyűen, fel van kötve a hajam lazán majdnem a fejem tetejére, csak nem áll mindenfelé. Vagy a gitár miatt néznek hirtelen többen is engem, csak az a férfi nem. Mintha gondolkodna valamin a semmibe meredve.
Tőle nem is olyan távoli, sőt, inkább közeli asztalhoz ülök le lassan, magam mellett a széken gondosan elhelyezve a kicsi kincsemet, majd ahogy egy felszolgálólányka, agy minek is nevezzem megérkezik csak mosolygok, és mondom is rögtön.
- Fekete teát kérnék, sok citrom, sok cukor. Köszönöm.
Szinte megszokás, hogy mindent megköszönjek, pedig talán nem is kellene. Furcsa vagyok ilyen szempontból, túl jó, kezdenem kéne ezzel is valamit. Amíg az italom megérkezik, mert ugye időközben a lány eltűnt a mellettem heverő hangszert figyelem csupán. Olyan érzés fog el, mintha valami külső erő kényszerítene, hogy játsszak rajta, de nem teszem, kicsit furcsa lenne. Tekintgetek közben körbe, természetes, hogy figyelek, a környezetem iránt érdeklődök, de mégis ez a furcsa idegen ragadja meg a tekintetem, ott marad, hiába is vonszolnám tovább az embereken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez az egész bálos dolog engem annyira nem tud érdekelni, de aztán még egy kis kiruccanás közepette eldöntöm, hogy nem veszíthetek vele semmit, így talán el kellene mennem. Éppen ezért sietek is vissza szobámba, valami ruhát keresni rögtön, és szerencsémre viszonylag gyorsan meg is találom azt, ami alkalomhoz illő meg még tetszik is. A hajammal nem babrálok sokat, ahhoz nagy és dús, hogy most valami művészit alkossak vele, így nemes egyszerűséggel megfésülöm, és hátul összekötöm, elég lazán. A tűsarkú természetes, és ahogy elindulok csak remélni tudom, hogy nem lesznek a járásommal problémák.
Elég nagy út, amit meg kell tennem, végül is a házam a keleti szárnyban található, a nagyterem a nyugatiban, ennyi biztossá vált már most az ittlétem során, ezt tudom száz százalékra. Sokáig ugyan nem tart, bár egyedül vagyok, és így gondolataim is jócskán elkalandoznak, ténylegesen csak a másik szárnyba átérve mondhatom, hogy itt vagyok lelkiekben is a jelenben, ahogyan a házvezető-helyettesünket, Kőszegi professzort észreveszem. Megjelenéséből és menetirányából azonnal le tudom szűrni, hogy a bálra készül, na meg eszembe jut az is, hogy tanár, tehát ez természetes.
- Szép estét Tanár úr!
Ez már abszolúte természetes, a köszönés, nem is ragoznám tovább, én mindenkinek köszönök, csak a nagy tömegeknek vagy csoportoknak nem, ahogy a diákok gyülekezni szoktak. Az nálam valahogy... na szóval nem, és kész.
- Ha jól látom Ön is a bálra igyekszik...
Muszáj megjegyeznem a felismerésemet, csak úgy mellékesen is, igaz, én sem tudom miért teszem. Azért ettől függetlenül haladhatunk ténylegesen a rendezvény színhelye felé, és ha már én így kezdeményeztem a beszélgetést, akkor most várom, mit reagál rá a tanerő. Valljuk be, azért nem egy gyakori jelenségnek számító momentum, amit csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy látszik mégsem leszek egyedül, bár eredetileg mintha azt terveztem volna, így viszont azért mégis jobb.
- Örömmel.
Természetes, hogy igent mondok. Elsőképpen, hogy reflexből nem utasítok vissza semmit és senkit, meg tényleg semmi okom nem is lenne ellenkezni.
- Igazán jól van, ahogy észrevettem. És a Tanár úr mostanság hogy van?
Mit is mondhatnék, hát persze, hogy jól van. Ezzel az igazat is mondom, meg más esetben sem traktálnám ilyen dolgokkal. Mindenesetre mosolygok csak ki magamból, ahogy a nagyteremhez érünk elég gyorsan, és persze be is megyünk, de nem ám a levita asztalához indulok innen, hanem Kőszegi professzor mellett maradok, ha már őt legalább ismerem. Vannak itt még páran a falnál állva, most csatlakozunk hozzájuk ide elvonulva, én speciel csak csendben hallgatom a beszédeket, és mikor szükséges tapsolok.
- Nem igazán ismerem egyiket se, így mindenkinek egyaránt. Bár azt a szőke levitás fiút már láttam, meg látásból páran rémlenek még, de még nagyon új vagyok itt ehhez.
Kicsit talán bővebben válaszolok, de indokolva mindent szépen. Tényleg olyan ez most nekem, mint egy gólyának. A legfelsőbb évfolyamokról ha maradtak itt páran, na ők talán azok, akiket még megismernék, de erre a Tusára csak negyedikis jelentkeztek. Nem meglepő végülis, inkább ők azok, akik bizonyítani akarnak és a dicsőségre jobban vágynak.
- Maga szurkol valakinek?
Annyit én most eldöntöttem, hogy enni nem fogok, azt már elintéztem kicsivel korábban. Nekem ez későn van, nagyon odafigyelek az ilyenekre, mint mindenre úgy általánosságban. Ezért nem ülök le most a kékekhez vacsizni és trécselni részben, de majd meglátjuk a tanerő mit szeretne, ő hogyan gondolja, mert ha kell, akkor megyek. Nem feltétlen szeretnék, és ez is csak egy lehetőség, addig pedig vigyorgok csak saz emberekre. Mindenkire, de leginkább a külföldiek felé tekintgetek egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Végképp nem értem, miért köti le tekintetem ennyire az idegen férfi. Alig néhány méterrel előttem ül egy másik asztalnál, tekintetünk pedig vagy percekig egymáséiba fúródnak, és voltaképp nem csinálunk semmit. Amikor azonban lenéz a teájára és is hasonlóképpen teszek, és még a fejem is megrázom egy kicsit, tudomásul véve, hogy nem tudom mit csinálok. Vagyis inkább a miértjére nem tudnék választ adni. Csendben kortyolok csak a nem is kicsit forróra sikeredett italomból, de még mindig csak nézem, le sem veszem róla a szemem. Talán zavaró lehet neki a bámulás, még nekem is az, főleg, hogy mellette életbevágó késztetést érzek a gitározásra is, mintha nem lennék normális. Valamit ír, de nem érdekel, csak figyelem, bár már tekintetemet elég sokszor leemelve róla, csészémre vagy hangszeremre fókuszálva.
Az biztos, hogy most itt a teaházban nem fogok nekiállni zenélni, tényleg borzasztóan furcsa lenne, és az egy dolog, hogy nem játszok rosszul és van önbizalmam, de az nem biztos, hogy a tulaj esetleg ilyen jó véleménnyel lenne a dologról. A teámat biztosan elfogyasztom, finom hiszen, na meg imádom is. Nem akartam kávét kérni, ha már teaház, nem vetjük meg ezt sem, na meg nem is hagyok semmit. Vele viszont nem tudom mit kezdjek. Jó nézni? Normális vagyok? Nem, dehogy, most már komolyan megkérdőjelezem magamat és a gondolkodásmódomat.
Nem tudom akarok-e szólni, beszélni, bármit is mondani, jelen pillanatban nem érzem magamat képesnek rá, és ahogy pillanatokra elbambulok ez csak biztosabbá válik. Próbálkozom olyan nyugtató módszerrel, hogy szemem lecsukom és mély levegőket veszek, persze amennyire lehet feltűnés nélkül, majd ismét kitekintek a világba, de Ő marad a központ. Kínos, zavaró, furcsa, vagy nem is tudom milyen érzés ez, hogy tudom, hogy nem kellene bámulnom, de semmit sem tudok ellene tenni. Nézegetek körbe-körbe, de mágnesként vonz vissza. Sokszor már teám felszínének fodrozódása az, amivel próbálom magamat lekötni, kisebb-nagyobb sikerrel, azaz inkább előbbi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mondjuk még nekem is van egy évem, ha a tanárit választom.. De ez szuper!
Csak mosolygok rá, de tényleg örülök neki, hogy van, aki érdeklődik a tantárgy iránt. Az lehet, hogy még kicsi, és sokat változhat azalatt a 3-4 éve alatt, amíg ténylegesen felkerül az iskolába, de akkor is olyan jó ezt nekem hallani.
- Nincs olyan, hogy rossz ízlés. Majd kialakul úgy is, hogy mi lesz a kedvenc. Ha sokfélét olvasol majd rájössz, mi vonz inkább, jobban mint a többi.
Sablonos szöveg, de nem baj, tudnia kell, mi a helyzet. Valószínűleg erre magától is rájöhetne, gondolkodásmódja szerintem eléggé fejlett korához képest, de gondolom jó ezt már szájából is hallani. Így alakul majd a személyisége is, nem másoknak kell megfelelnie, nem majmolni a többit, hanem egyedinek lenni, egyéninek a tömegben. Nem kell feltétlen kitűnni, de mégis mi legyünk a fontosak, nem a célközönség, a környezetünk.
- Valami varázslényfelügyeleti.. valami. Annyira nem érdekel, nem tudom...
Annyit tudok, hogy Anyával hogyan ismerkedtek meg, ebből egyértelmű vagy kissé homályos következtetésem, hogy valami ellenőr. Nem is csoda, hogy nem érdeklődök iránta, valódi érzelmeimet pedig inkább ki se mutatom, úgyis tudja ő, hogy mit gondolok, és ennyi elég is nekem.
- Na, hát ez remek. Vagyis.. a vége nem...
Hiába is, majdnem ismerős a helyzet. Anyu se akarja látni apát, ezen se kell meglepődni, mi sem, szóval mindegy. Csak ugye ők mostanában nem is találkoztak, nem tudnak veszekedni, de az biztos, hogy nem igazán szeretik egymást. Ha nem így lenne, akkor együtt lennének, és nem lenne már két féltestvérem. Sajnálatos, de nem érdekel. Az viszont már jobban, hogy Mina apja a suliban dolgozik, tanár. Na, akkor rögtön pár embert ismerni fogok, már így is vannak... néhányan.
- Akkor gondolom szerethetsz énekelni és táncolni is. És ez jó.
Mondandóm végére ezerwattos vigyor, kényszeresen is, ami most nem negatívum, sőt. Jó is, hogy magamon kívül mosolygok, ez is haladás nálam. Nagyon nagy léptekben haladok, de abban biztos vagyok, hogy olyan, mint Vivi sosem leszek.
- Hát.. gitározok leginkább csak. Viszont azt imádom. Meg van egy hörcsögöm, Mózes. Szegénykém már nem mai gyerek, nincs is a legjobban mostanság, meg szerintem az utazás is megviselte. Vele szoktam foglalkozni. Na és te?
Bőven fejtem ki, amit akarok, itt minden részlet számít, vagy nem, de én így érzem jónak, közölnöm kell. Aranyos kis állatka, de tényleg nem fest valami fényesen az utóbbi időben, és nagyon sajnálom is. Régóta megvan, és nem tudom mi lesz, ha majd elmegy. Azt sem értem, hogyan szerethetek ennyire egy kis állatkát, de mégis.
- Neked van kisállatod?
Ha már rátereltem a szót, akkor érdeklődök én is egy kicsit felőle, hogy áll a dologgal. A kicsik szeretik az állatkákat, de ebből nem következik egyértelműen, hogy lenni is kell nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ahogy feláll, teljes mértékben olyan látszatot kelt, mintha menni akarna, és ahogy elindul mintha még meg is nyugodnék valahol belül, hogy nem kell tovább gyötörnöm magam a hülyeségemmel, de aztán mégsem. Nem is követem tekintetemmel, hanem nyugodtan kortyolok egyet a teámból még, az pedig mondhatni szívütésként ér, mikor hangot hallok, ráadásul a hátam mögött álló idegentől ered, akit eddig bámultam. Fejem természetesen rögtön abba az irányba fordítom, majd innen követem tekintetemmel tovább.
- Violetta. Persze.
Igazából csak vigyorogni tudok, megszólalni tényleg nem lennék képes, de nem is akarok, jó ez most így még. Ahogy leül mellém rögtön kérdez újra, de még nem is tudok válaszolni, gitárom a kezében van és el is kezd játszani.
- Igen...
Alig hallható válasz, talán hozzám ér el a hangterjedelem, hozzá biztosan nem, de ez már tényleg mindegy. Ahogy játszik igazából mintha megszűnne minden és csak a zenével foglalkozok, a dallal, na meg persze vele. Igazán jó hangja van, és a játéka is lenyűgöző. Első látásra nem vártam volna, de vannak azért még ilyen kellemes meglepetések. Látom azt is, hogy eléggé beleéli magát a dalba, ami az egyre hangosabb előadásmódban meg is nyilvánul, így pillanatokra magamban fordítom a szöveget, hogy még értsem is. Jó azért ilyenkor, hogy sok nyelven beszél, de az angol egy alap, és most, hogy már tudom mi a helyzet, arra is tudok következtetni, hogy valószínűleg tapasztalta is, milyen ez, ha már ekkora beleéléssel énekel. Be kell vallanom, először nem rémlik, mi lehet ez a szám, de egy idő után rájövök bizony, és ahogy a szöveget is elmém valamely mély zugából előkotrom először alig hallhatóan, majd bátrabban éneklek vele. Eredetileg ez egy férfielőadós mű, de nem érdekel, ha zene, akkor engem nem lehet visszafogni, hátráltatni, korlátozni, énekelnem kell. Remélem azért Ifenst sem zavarja, hogy becsatlakozom, meg persze azt a csekély számú vendéget és az eladókat meg minden ittlévőt sem, bár hogy őszinte legyek, ez utóbbiak véleménye nem is érdekel. Ha folytatjuk tovább, már a következő ötletem is megvan, de ezek csak pillanatnyi tervek, nem tudom még mi lesz, bár a jelen a fontos, az a lényeg most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Furcsa, hogy még így ismeretlenül is milyen jól hangzik, amit itt művelünk, pedig igazából ez csak annyit tesz, hogy énekelgetünk, részemről hódolok egy nagy szenvedélyemnek ezen belül. Lételemem,és már magában az felszabadít, hogy tehetem. Végig csak mosolygok, a szemkontaktust tartva, majd ahogy a refrén utáni második részt rám hagyja magabiztosan éneklem ki a megfelelő hangokat, ahogyan azt régen az énektanáromnál is. Csak ez most már, sokkal felszabadítóbb itt zenélni. Ahogy a dal végére érünk igazán már engem az sem zavar, a környezetet rég kizártam, vele együtt halkítom el én is a hangom, majd csak vigyorgok tovább, és arra eszmélek, hogy az ideiglenes kis közönségünk tapsol, nem is mondhatnám, hogy visszafogottan és halkan.
Eszembe sem jut már, hogy igyak, vagy bármi mást is csináljak ezen kívül, mint eddig, és meg sem tudok szólalni, mert újból belekezd a gitározásba, viszont az előzőtől mondhatni ég és föld különbséggel bíró számot játszik.
Még szerencséje van, hogy ezt is ismerem, mondhatni alapismereti kötelező mű, vagy csak én érzem így, de ezt már sokkalta felszabadultabban és boldogan éneklem vele együtt. Nincs szükségem rá, hogy az énektudásomat bárhonnan is előkaparjam, folyamatosan csiszolom, és most már a gyakorlás is megvolt az előzővel. Felőlem egész este csinálhatnánk ezt, én élvezem.
Még jó, hogy több dologra is tudok egyszerre koncentrálni, így ahogy számat a dalszövegben sorban egymás után következő szavak hagyják el, úgy agyam valami teljesen más témát ölel fel, méghozzá azt veszi végig, hogy nem is ismerem ezt az alakot, váltottunk ha maximum nyolc szót összesen, és tessék.
Ahogy vele együtt kezdtem, bizonyos részeknél periodikusan én hallgatok és vigyorgok, de azt nem mondhatom, hogy nyugodtan, a ritmus magával ragad, szépen csendben ülni nem is tudnék. Azonban ez a dal sem tart sokáig, azaz a végtelenségig, inkább úgy fogalmaznék, mivel így, hogy az ember előadja és nem csak hallgatja másképp érezni. Az ismételt taps mintha várható is lett volna, vagy természetes, de nem érdekel.
Az az igazság, hogy nekem mindenféléhez lenne kedvem éneklés terén, tehát csak mosolygok, és egy félpillanaton belül úgy döntök, hogy mégiscsak lehúzok még egy nagy korty teát, ami már el is hűlt, meg ez volt az utója, és így most ismételten tekintetét keresve nézek rá, várva, hogy megint elkezd-e valamit, vagy nem. Utóbbi esetben nekem van ötletem, saját dal, szívesen előadom, hangulatzenének is tökéletes, de vevő vagyok én egyéb ötletekre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valami ilyesmit vártam ténylegesen, hogy nem hagyja abba. Csak reménykedtem benne, de kivételesen hangot is adtam volna a dolognak, mert ha zene, akkor zene, és valóban eltűnik minden korlát, a határok. Na itt olyan nincsen, és ahogy hallgatom amibe újonnan belekezd azt a görbületet szerintem már le sem lehetne vakarni arcomról. Furcsán gyegéd és kedves, lágy hangzása van most ennek a dalnak, jó értelemben persze, és nagyonis tetszik. Én ezt nem is ismerem, na meg nem is akarnék belerondítani, hadd énelekelje csak el, én pedig figyelem, élvezem az előadást. Még ha olyan érzésem is lenne mondanivalóját tekintve, hogy nekem is szólhat, de ezt betudom Ifens természetesnek ható tudásának, mivel itt a légyeg, hogy átadd a dal mondanivalóját, és ez neki nagyon jól megy. Magam részéről már nem tudom mi lehet a heyzet, de nem problémázok én ilyeneken, hanem inkább megtapsolom, ahogy a szám végére ér, egyetemben a többi ittlévővel.
- Bármikor.
Hatalmas mosoly kíséretében veszem át, azaz vissza a hangszerem, majd egy cseppet elgondolkodok, és hozzá hasonlóan combomra fektetem elsőképp. Ez valamiféle saját alkotás lesz most, csak át kell még gondolnom, mert Vivi adta alá a ritmust mindig, ráadásul nem is gitárral.

Megszokott énekhangomon adom elő, noha sokkal jobban, magasabb képzettségi szinten, mint mikor ez megíródott. Ide az eredeti szöveg helyett egy kisebb gitárszólót iktatok be pár akkorddal, nem bonyolítok túl semmit, hosszú lenne. Ezután folytatom csak a refrénnel, azaz az első versszak első részének megismétlésével, majd hangomat fokozatosan visszaveszem és még néhány akkordnyi játékot hozzácsapva zárom a dalt. Természetes az is, hogy végig Ifenst figyeltem, na meg a taps is, most pedig nem mondhatnám, hogy van ötletem hogyan tovább. Énekeljek még? Érzem a késztetést, de.. nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ismert számok után előrukkolok valami sajáttal, meg még nem is sikerül rosszul, dicséretet kapok érte. Nem a megszokott szavakkal, megszokott módon, de a helyzet sem mindennapi, és nem is zavar. Csak vigyorgok, és egy 'te sem vagy semmi' semmi megjegyzést még súgva kap ő is, ahogy intézte felém az előbbit.
Nem is ő lenne már szerintem, ha nem venné ismét kézbe a gitárt és kezdene bele még valamibe, aminek dallama megint csak tőlem szintén hallható hamarost, de ismételten hagyom kibontakozni, mint eddig, és dúdolom csendesen mosolyogva rá.
Ahogy a dalnak vége szakad mintha várnám, hogy megint az a csend letelepedjen kicsit, de nem történik ilyesmi, mert megszólal, csak most beszédhangján. Ezen néhány kijelentésével azonnal felkelti az érdeklődésemet, majd ahogy hátsó zsebéből előkotor valamit, ami mint kiderül névjegykártya szemem is felcsillan. A kacsintást tulajdonképpen csak most észlelem, bár rémlik, hogy már kicsivel korábbról is van ilyen emlékem, percekkel vagy csak kevéssel.
A gitáromat átveszem újból, majd csak figyelem, ahogy mondhatni sietősen, azaz inkább gyorsan távozik. Az, hogy feltűnés nélkül, már nem elmondható, mivel a rögtönzött kis produkciónk után természetes, hogy egy ideig még ránk tapadnak tekintetek, miután elmegy már csak rám. Pár másodperc telik csak egy úgy, hogy bámulom a papírt a kezemben. Richard J. Ifens, és itt lakik a faluban, mint gondoltam. Diáknak nem tudtam volna elképzelni, de csak vigyorgok ki a fejemből, és ahogy összeszedem magam kissé már le is lépek. A fizetést régen elintéztem, tehát nem kell aggódnom, csupán nyugodtan elindulok vissza a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valahogy gondoltam is, hogy konkrétan kérdésemre nem fog nyilatkozni, mert talán tényleg nem is tudna a professzor választani. Valóban a mezőny elég nagy része kék, és ez persze jó, sok embernek kell egyszerre szurkolni, nagyobb az esély, hogy levitás győz, meg a hasonlók.
Én csak csendben figyelek egy darabig még, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, mosolygok és kész, majd azt veszem észre csupán, ahogy a kezembe nyom egy muffint lényegében.
- Oh, köszönöm.
Ezerwattos vigyor a feltételezésre jutalmul, majd bizonyításképp meg is kóstolom rögtön, hogy valóban olyan finom-e. Nem kételkedek a kezdetektől fogva sem, de miután érzem íz ízét már biztos vagyok benne.
- Valóban, szerintem is a legjobb.
Olyan nagyon bőven nem nyilatkozom, csak kifejezem az egyetértésemet, majd a kérdések sorára próbálok magamban először valami érthetőt, és ami a legfontosabb: nem hülyeségnek hangzó összetett választ megfogalmazni.
- Remekül, azaz, megy... Itt nincs mágiatörténész szak, így ezt választottam tanárin, és a jogi asszisztensit. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Szerencsémre nem vagyok lemaradva, annyit nem kell pótolnom, de azért nagyon furcsa. Nem csak ilyen szempontból, de a hely meg az emberek is. Néhány tanár maradt csak meg, és akiket még régebbről ismerek nem tudom itt vannak-e. De majd hozzászokom. Vivi a nővérem, pár perccel előttem született. Próbálom vele tartani a kapcsolatot, folyamatosan levelezni, állítólag jól van, és minden szuper ott is. Ja, és Riri... ő is szuperül van, kis energiabomba, tényleg. Örül, hogy itt vagyok, de csak úgy egyébként is elképesztően aranyos.
Azt hiszem eléggé tömör lett ezen beszámolóm, de hát nem baj, nálam ez kifejezetten pozitív és előnyös dolog. Sokan nem szerethetik, ha valaki csak beszél és beszél, de nem tud ez most engem foglalkoztatni, mert ha szeretnék, én úgy is fecsegni fogok. Már nem ritka dolog, szerencsére.
- A Tanár úr hogy van mostanság?
Megismétlem előző, azaz nem is tudom mikor feltett kérdésemet, de nem is probléma. Tényleg érdekel ám, nem csak úgy megszokásból kérdem meg. Örülök, hogy van még olyan, akit ismerek, akivel tudok beszélgetni, és még ha tanár is, nem baj, ne fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak mosolygok a szemforgatásra, de nem úgy, mintha azt akarnám mondani, hogy teljesen egyetértek, mert tényleg szimpatikus lány, és ahogy beszélgettünk biztossá vált bennem az is, hogy kedves. Vagyis valami ilyesmi érzésem volt, és csak jót tudok Kathről mondani.
- Uhh.. ez nem semmi. De tényleg ez a fontos, hogy nem a negatív hozzáállás vezet célra.
Visszamosolygok Rá. Sikerül felfognom is még ép ésszel, hogy mit mond, és persze végig azon gondolkodok, hogy ez így milyen lehet Neki... Azaz lehetett, inkább csak a múltra koncentrálok, ha rossz dolgokról van szó, mivel a jelen tökéletes. A kisebb-nagyobb hibákkal is csodálatos, mert boldogok vagyunk. Ez pedig tényleg nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak megtanuljuk félretenni őket.
- És az öcséddel mi újság? Nem tudsz valami róla? Ő mikor költözik hozzád?
Természetes, hogy érdekel, de ezt a kérdést már csak gyorsan intézem felé még a felszolgáló érkezése előtt.
- Ugyanazt.
Csak mosolygok a felszolgálóra egy pillanat erejéig, majd ismét a Kedves lesz figyelmem tárgya.
Kezéhez nyúlok, ahogy hallgatom, amit mond, nyugtatásképpen pedig először is összefonom ujjainkat, és egy halovány félmosolyt is megeresztek felé, amikor végez.
- Nyugodj meg, kérlek. Nekem nincs jogom ítélkezni felette, ahogy senkinek, bár mélységesen egyetértek Veled, felelőtlenség, amit csinál. Szerintem viszont meggyőzni sem tudod semmiről, egy anyának a legnagyobb kincs a gyermeke, és hidd el, hogy minden áron meg fogja védeni. Sajnálom a picit, de majd Elisabeth tanul a saját kárán. Nem tudom a szüleivel milyen viszonyban áll, de azt is lehetségesnek tartom, hogy majd ők segítik, amíg össze nem szedi magát, és... Nem tudom, de majd lesz valahogy. Együtt átvészeljük.
Bíztatólag mosolygok Rá, és egy pillanatra magamban elcsodálkozom, hogy mennyi mindent össze tudok hordani. Túl sok ez a beszéd, talán nem csak nekem meglepő, de az biztos, hogy enyhén sokkol. Viszont csak a másodperc töredékének erejéig, mert utána betudom annak, hogy Ő hozza ki belőlem, és ez csak jó lehet.
- Megértem, hogy ideges vagy, és nem értesz ezzel egyet, de ez semmit sem old meg.
Csak úgy még összegzésként hozzáteszem, hogy biztos legyen, mit akarok ezzel mondani. Azaz a hosszú, előzetes beszédembe sokkal több minden benne volt, de ez még kellett.
- Amúgy... a baba zavar igazán, vagy hogy Elitől lesz?
Nem terveztem feltenni ezt a kérdést, meg nem is foglalkoztat, de az agyam néha másodpercekre automata üzemmódba lép, és valami más veszi át az irányítást a gondolataim meg a cselekvéseim felett. Nem kell ehhez nekem módosult tudatállapot, ilyen vagyok. Addig is csak egy bizonytalan féloldalas mosollyal fürkészem tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Enyhén szólva meglepett a levél Vivitől. Azt hittem, csak a szokásos, mert ha van valami, akkor azt megírjuk a másiknak. Máshogy nem megy a kommunikáció, és így ennek tudatában még zavaróbb a gondolat. De persze a z átlagos, mindennapi örömöm mellé most megint jött a fokozás. Már tényleg nem tudom, hogyan lehetnék boldogabb, de leszek, abban biztos vagyok. Szerencsés vagyok, tudom. És ha már nővérem jön, akkor biztosan megyek is elé. Az nem érdekel, hogy simán feltalálna a kastélyig. Ugyan megfordul fejemben ez a gondolat, de mellé az is, hogy teszek rá, én ott leszek. Azt azonban meg kell oldani, mert bizony én dolgozok. Ő is tudja, de csak ennyit, és fogalmam sincs mennyire veszi magától értetődőnek, hogy kimegyek elé. Pedig ez az is. Viszont Doug, a főnököm még megértő is, és elenged, csak vissza kell majd mennem, mert este tíz az még nagyon messze van. Így is hamarabb lelépek, és kicsit összeszedem magam. Leginkább annyiból áll, hogy lezuhanyozok és átöltözök, mert a hőség az még késő délután is fojtogat. De persze mindezt Jeffnél megoldom, mert ha visszafutnék a kastélyba, akkor ugyanott tartanék, mire leérek az állomásra. Így viszont csak egy laza séta, amire Vőlegényem is elkísérne, de ahhoz fáradt. Megértem, mert borzasztóan sokat dolgozik, de meg van ígérve, hogy be fogom mutatni.
A vonat érkezése előtt már tíz perccel biztosan kint állok, és várok. Hülye ötlet volt előbb jönni, így az egyetlen, amit most tehetek, hogy árnyékos helyet keresek magamnak. Ott valamivel talán jobb, de meg tudnék halni, ha huzamosabb idrig maradnom kéne. Ez viszont nem következik be, mert már hallom is a kerekek kicsit se kellemes hangját. Még távoli, de hamar ideér és meg is áll. Közelebb sétálok, és a leszálló embereket figyelem. Keresem magamat, és szerencsétlenségének köszönhetően hamar kiszúrom a képmásom. Ő is engem, és jön ezzel a Pöttömözéssel megint. Normál esetben mondanék szépeket rá, de nem baj, hiányzott.
- Téged bizony.
Határozottan elmosolyodok, aztán elindulok felé. Nincs messze, és ez nagy szerencséje, mert két métert sincs kedvem megtenni már feleslegesen.
- Semmit se változtál...
Félmosoly, és enyhén gúnyos hansúly. Persze ő ezt érti, hogy én a szerencsétlenségére gondolok, de amiket egymáshoz vágunk, azt már megszoktuk. Csak levélbe nehezebb, és jó érzés megint szemtől szembe mondani a magamét.
- Jól utaztál? Nem halt meg senki?
Csak kíváncsi vagyok, a végére pedig egy kis tettetett túlzó aggódás. Játszom, hogy ez a környezetére irányul, de leginkább ő érdekel. Megvédi magát, azzal nincs gond, de mégis. Amennyivel idősebb nálam, annyival felelőtlenebb is, de én így szeretem.
Amíg válaszol, én elveszem tőle a ládát, egy megnyugtató pillantást küldve felé, hogy most nem kirabolom, csak segítenék neki. Ennyit igazán megtehetek. Nem mintha akarnék többet, ő viszont mégis az ikertestvérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Jó újra látni, bárki mondhat bármit. Borzasztóan hiányzott már a közös ökörködés, hogy szidjon, ha valamit csináltam, ami neki nem tetszik, de kibírtam ezt a néhány hónapot. Most viszont itt van, így folytathatjuk, amit szoktunk.
- Mi megszoktuk... de másoknak milyen lesz?
Apró huncut mosoly, csak jelezni, hogy ezzel elszórakozgathatunk majd, de persze még a józanész határain belül, mert most amíg itt voltam már több, mint valószínű, hogy kialakult rólam egy kép. Érte viszont, mindent. De azért meg kell kérdeznem, hogy valami haláleset nem-e történt, amíg úton volt, de megnyugtat, hogy nem. Ez kivételes eset, mert valami probléma mindig volt, de szerencsére nem utazik annyit vonaton, hogy ennek látszata legyen.
- Persze, csodálatos, de azért nem kell.
Csak az őszintét mondom, az övé lehet, levédetheti, nekem nem jön be annyira. Aztán a macskára nézek, és az jönne, hogy fejemet a kezembe temetem, de csak felnevetek, és persze elveszem Vivitől a ládát. Jé, megköszönte, ez szuper.
- Ugyan, nem mondtál újat... Amúgy bármikor.
Az elején játszom magam, de a végét teljes mértékben komolyan gondolom, és kedvesen mosolygok is hozzá. Viszont rögtön eszembe jut, hogy én olyan nagyon nem érek rá, és kezdek sülni, így ezdetekben kissé lassú tempóban, de haladgatunk, ki az állomásró'
- Csillagrobbanás nem volt ugyan, de azt szerintem nem említettem, hogy itt rendezték az idei mágustusát. De ezt leszámítva mindent leírtam, és mostanság nem történik semmi. Azt viszont most elmondom, hogy felkísérlek a kastélyba, és addig elmondod melyik házban vagy, hogy tudjam merre kell téged elirányítani, mert én megyek vissza dolgozni.
Nem látszik, de a lehető legtömörebben próbálok beszélni, mert irtózat sok lenne, ha még kiegészíteném dolgokkal.
- Utána már ma nem látsz, az biztos, kivéve ha bolyongsz egyet 10 után, és lesz kedvem felmenni a kastélyba. Szóval ha valami van, azt mondd, amíg itt vagyok.
Én meséltem, igaz nem sokat, hamar kimerítettem a témát, de beszélni azt tudok, hogy ne legyen csend. Énekelek is neki, ha akarja, de azt kétlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Furcsa, olyan jól el voltam nélküle, csak kezdetekben volt nehéz, most pedig, hogy itt van, nem engedném el. Ha akarna, se mehetne. Úgy, ahogy ő megmondta nekem a nem túl visszafogott véleményét, mikor visszajöttem, én is lehordanám, az biztos. De ő beleegyezett a döntésembe, én már nem hiszem, hogy elfogadnám. Hazajött, nem mehet el. Szükségem van rá, vele jó hülyéskedni.
Ahogy a fiú kiadására áttérünk, aki vigyázna rám, rögtön elképzelem én is. Annyira nem tetszik az ötlet, fura lenne, és... ha pont olyan lenne, mint Vivi, akkor rosszul járnék vele. De most csak felnevetek, mert nekem nővérem van, és nem bátyám. Akkor pedig egyértelműen nekem kellett volna előbb születni, bár attól függetlenül akkor is védelmező kisangyalt játszana.
- Én megvédem magam Tőled, Jeff pedig minden mástól, szóval így is minden tökéletes.
Azt hiszem a legegyszerűbb válasz, angyali vigyorral, de tudja, hogy nem gondolom teljesen komolyan. Nem kell megvédenem magamat tőle, mert megvéd ő magától, vagy éppen elviselem, és nekem is kedvem van ahhoz, amit művel. De például ő most perpill nem dolgozik, én viszont igen, és dolgom van, ha felkísértem. Ezt azonban valahogy úgy fogadja, ahogy vártam. Szokásos hévvel és elkenkezéssel, a végére pedig lazán.
- Nem hajcsár, dehogy, jófej.
Ez az igazság, tényleg kedves, meg minden. Jó főnök, az pedig, hogy sok dolgom van, igazából csak rajtam múlott, mert én vállaltam a pultos és felszolgáló munkakör mellé még valami asszisztenskedést is.
- Anya házában.. csak a felügyelet miatt, mi? Én ezt nem értem, Seren vagy Rédey is vigyázna rád... nem beszélve rólam..
Komolyan persze ezt se gondolom, jó lesz neki ott, és így is rengeteget fogunk találkozni, persze majd ha leköltöztünk. Meg megoldjuk addig is, nem lesz probléma.
- Bármikor lejöhetsz hozzám. Fő utca, pub, megtalálod, hidd el. 10-ig ott vagyok, hétvégén tovább, de amúgy 4 előtt Jeffnél megtalálsz, ha nagyon sürgős.
Édesen mosolygok is hozzá, mert tényleg, amikor csak ráér és kedve van, jöhet. Mellette is tudok dolgozni, és bár mindig akad beszélgetőpartnerem, érzem, hogy megoldom. Meg milyen szépen mutatnánk, hogy a hasonmásommal trécselek, nem?
- Ja, és ha már itt tartunk. Anyával találkozni fogsz, annyi biztos, és a vőlegényemnek is minél hamarabb be foglak mutatni. A vőlegényem.. olyan jó ezt kimondani.. De majd neked is beszerzünk valakit.
Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz, hogy én hamarabb férjhez megyek. Bár Vivi nem is az a típus, aki elkötelezné magát ilyen hamar, csak azt nehéz elhinni, hogy jelen pillanatban egyedülálló az én drágám. Ez viszont majd változik, sok helyes srác járkál itt a folyosókon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tudom, hogy én kis korunkban is a túl érett, felelősségteljes, mindig jó kislány voltam, és engem pont nem kellett védeni, Vivi pedig egy rakat rossz dologba belekeveredett, és inkább rá kellett volna figyelni, és akkor is próbáltam segíteni neki, csak hát még nem fogtam fel a dolgok súlyát. Ez már máshogy van, és megvédem mindentől.
- Ha hajcsárkodik szólok... de ha te is ott dolgoznál rájönnél, hogy ilyenről szó sincs...
Húgivédő ON, tudom én, ilyenkor mondhatok neki bármit, és talán azt is rosszul teszem, hogy beszélek hozzá, de mégis szeretek ilyenkor belekötni. Igen, amibe lehet belekötök, mint a házválasztásba is. Oké, hát én elhiszem, hogy mert csak, de akkor is jó érzés.
- Mert csak kellett, nem?
Persze, hogy folytatom tovább, nem szeretem abbahagyni, mikor még vissza tudnék neki szólni. Foglalkozok én a hatással is, minden apró részletre ügyelni kell, főleg mellette, mert aztán visszakóstol.
- Igazából nem, csak gyakran vagyok lent Nála..
A második felére pedig szavakkal nem reagálok, csak egy édesen fenyegető mosoly. Tőlem, ha neki címzem, akkor tudhatja, hogy nem számít semmit, csak így érzem jól magam, és kész. Ha valamit komolyan gondolok, azt is tudja, hogy mi éppen, mert ikrek vagyunk, megértjük egymást.
- Hááát... annyi embert nem ismerek személyesen is.. de van egy pár helyes pasi erre, szóval válogatni azt tudsz.
Az már enyhe túlzás lenne, ha be akarnám neki mutatni ezeket az embereket, majd felfedez mindenkit magának, ahogyan én tettem, és teszem még most is, mert sosem érek a végére.
- Még nem... és nem is nagyon beszéltünk erről, de nincs az már olyan messze.
Tényleg fogalmam sincs, szóval nem tudnék biztosat mondani neki, még csak saccra sem, így csak mosolygok, aztán eszembe jut valami.
- Lennél koszorúslány?
Hát ezt muszáj olt megkérdeznem. Nem akarom, hogy csak ott legyen, hanem ha már az esküvőm, akkor legyen valami szerepe, hiszen az ikernővérem. Nem törvényszerű, hogy kell, de én nyugodt természetem ellenére is megvernék valakit, ha nem sikerülne.
- Amúgy.. most jut eszembe. Lassan itt a vizsgaidőszak, menni fog ez neked? Jókor jöttél haza.
Ha kell segítek is neki. Azt nem tudom hogyan oldanám meg, de segítek. Nekem még mindenhogyan van egy évem, és ő nem tudom hogyan akarja, vagy tudja-e egyáltalán, és ő nem tudom mit is csinálna.. Keresne munkát, egyértelmű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Azt mondja, ha hozzá illő munkát talál. Itt igazából van egy pár stílusban munkalehetőség, de mégis úgy érzem, hogy ez talán éppen nem hozzám illett kezdetekben, hanem a neki való feladatkör.
- Nem értelek. A kocsmai munka pont neked nem tetszik.. Pedig könnyebben el tudlak ott képzelni, mint a cukrászdában.
Muszáj elmondanom a véleményem, önkéntelenül is, nem érdekel mit szól hozzá. Ettől függetlenül persze viszem tovább, kérdezek, ő kérdez, és már nehéz eligazodni a válaszok között is, de a költözéses dologra Jeffel azért eléggé ki kell térnünk, hiszen mire is számítottam...
- Igazad van, egyszerűbb lenne, mert így a kastélyba felfutkározni elég bonyolult mindig, mert gyakran vagyok Nála. De az esküvő után már így lesz, nem kell majd strapálnod a lábaidat.
Az angyali mosolyom már nem is tudom hányadszorra bukkan elő. Ilyenkor tudja, hogy a fejemben valami nagyon sötét dolog kerül előtérbe, a látszatkedves énem, mert igazából vannak napok, amikor hagynám, hogy kicsit szenvedjen, csak én ezt nem mutatom, és úgy állítom be, mintha játszanám a nemkedvest. Nehéz rajtam kiigazodni, ugye?
- Jajj... hát minél hamarabb, ennyi az egész...
Szerintem tényleg érti, csak teszi az agyát, és most én is, hogy még rámagyarázok, a tények ellenére, azaz ezek inkább az én önállósított gondolataim. Jesszus, önállósított gondolataim vannak! De nem baj ám, amíg nem vagyok egy beteg állat, addig rendben van.
Kicsit meghökkentő élményben van részem, amikor már csak az tűnik fel, hogy macskástól és mindenestől átölelt, pontosabban a nyakamba ugrott. Várom, hogy elengedjen, és elegendő mennyiségű oxigénhez jussak, aztán miután megint rendesen kapok levegőt megszólalok.
- Igen, meggondoltam, kellesz oda.
Nem gondoltam végig, de biztos vagyok benne, hogy kell, és téma lezárva. Tudom, hogy menni fog neki, az is, és a vizsgaidőszakot is átvészeli majd, sikerrel ráadásul, bárhogyan is. Nem is ő lenne, ha nem nyugtatna meg, hogy menni fog az, de aztán jön a következő gondolata, mire már az iskola kapujához érünk.
- Minden nap dolgozok, drága, de majd szabit veszek ki, aztán elugrunk vásárolni. És akkor már elnézhetnénk Pestre, mozizni, shoppingolni, várost nézni, szórakozni. Mit szólsz?
Egész napos programvázlatot alkot az agyam, de tényleg csak alapokban, mert hogy mit csinálunk, az már rénk lesz bízva, szabadon, a lényeg itt az lesz, hogy ketten jól érezzük magunkat, minden problémát elfelejtve. Legalábbis szerintem, de reménykedek, hogy tetszik neki az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az esetek nagyobb részében tényleg nekem van igazam, de nem szeretem ezt a nyakába dönteni, maga is rájön, még ha ki is áll a hülyeségei mellett. De pont ez tetszik, hogy nem adja fel, bár én azért beismerem, ha mégis rájövök a vitapartnerem igazára, mivel vannak néhányan, akik besértődnek rajta. Ugyanakkor azt is imádom az én kis hasonmásomban, hogy ha neki van igaza, na azt szívesen hangoztatja.
Egyetértésemet csak egy mosollyal fejezem ki, mert tényleg jó megoldás. Minden szempontból megfelel, és szeretem, hogy nekünk egy mosoly is elég, hogy megértsük egymást, nem kell magyarázni mit miért, csak egy ilyet egyszerű mozzanat és kész. Lehet angyali, lehet aranyos, erőltetett, vagy sötét, akármit ki lehet vele fejezni, és ezért jó.
- És ha bennem teszel kárt? Akkor mi van?
Ezen tényleg érdemes elgondolkozni, az nem száradhat az én lelkemen, nehogy már én legyek a hibás, és túljátszott felháborodás jelenik meg arcomon, aztán felnevetek kissé; mindez hozzátartozik a viselkedésünkhöz, amit egymás közelségében produkálunk.
- Nem, minden okés, nem lett bajom.
Megnyugtató mosoly, meg a túlzó hangsúly, mintha ezzel éppen azt mondanám, hogy majdnem meghaltam, de nincs így, csak muszáj tennem az agyam, mert ő is ezt csinálja. Ösztönösen jön, ez már nagyon hiányzott.
- Hmm. igen...
Felnézek az égre, mintha látnám magam előtt a képet is, amint csináljuk, amiket összehord, még ha hadarja is rendesen, csak azt nem tud hova siet. Ja igen, majd mennem kell.
- Egy ilyet picit se tudok maradni most, vissza kell mennem, de ha lepakoltál eljöhetsz velem, aztán ott tudunk tovább dumálni? Ma már nem fog menni, hogy szabit kérjek, hétvégén meg nagyobb a forgalom..
De mit is magyarázkodok, kocsma, gondolhatja, hogy nem épp a leglazább munka, végül is ketten vagyunk kint, visszük a pultost és a felszolgálót is, meg nekem vannak plusz dolgaim, de mégis jó, élvezem, csak azért bizonyos mértékben kötve vagyok.
- Mit szólsz? Sajnálom, máshogy nem megy...
Én is szeretnék még maradni vele, beszélgetni, mert ez már borzasztóan hiányzott, és tudom, hogy sosem fogom megunni, és most itt van, és olyan összevissza minden. Még valaki, akiért érdemes élni, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Látom rajta, hogy elgondolkodik, végül is talán egy picit gondolkodtató kérdést tettem fel neki. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy akkor is az enyém a felelősség, de nem, inkább valami logikusat próbál összerakni, és pedig csak mosolygok rajta.
- Ugyan... nem ilyennek lettél nevelve, magadtól lettél ilyen..
"Ilyen". Elég célzás neki, hogy megértse, nem épp a cukiságára gondoltam, hanem az enyhe beütésére. De én így szeretem, mert más, mint a többi. Mert úgy néz ki, mint én, mégis annyiban különbözik, együtt pedig... ha kibírnak minket, az már a csoda maga!
Valamiért megnyugtató, hogy aggódik értem, és hiába született tíz perccel előttem, ez kölcsönös. Akkor is így lenne, ha én lennék az idősebb, és mindegy mennyivel, mert a testvérem. Hasonlóképp visszamosolygok rá, szavak nélkül is érteni fogja.
- Inkább Riri miatt aggódj, ő ne legyen elrontva...
Még kicsi, nála fennáll az esély, még bármilyen irányba elmehet. Remélhetőleg arany középút lesz, olyasmi, mint ami én vagyok, és a lázadást vagy elkerüli, vagy csak minimálisan. Persze remélhet az ember... úgyse az lesz.
Elhúzza a száját, én pedig elmosolyodom, mert tudom, hogy nem épp ez az a lehetőség, amit ő szeretett volna, és az már nem olyan jó, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy eltervezte, de megint kamatoztatja ezt a csodálatos témaváltó képességét.
- Talán. Ha ma nem, akkor holnap biztosan, de ne aggódj miatta, nem lesz baja.
Mondhattam volna azt is, hogy egy darabban, de annak eleve nincs értelme, mert a tároló dobozkájában darabokra van szedve. Mint nekem a gitárom, szerintem neki olyan fontos a fagottja. Kiskorunk óta tanulunk hangszeren, csak enyhén más irányba mentünk el.
Végül egy bólintással jelzi beleegyezését, tehát elfogadta az ötletemet, és pedig megint csak mosolygok, mert tudom milyen nehéz neki elfogadni, mikor máshogy alakulnak a dolgok.
- Eszem ágában nincs túlórázni. De hétvégén kell, olyankor nincs konkrét munkaidőm.
De persze hétvégén Jeffhez megyek, éjszaka nincs kedvem visszakóvályogni a kastélyba, csak néha, mert ezt úgy igazándiból Anya még nem tudja. Nem tudom ehhez a féléjszakai műszakhoz mit szólna.
- Amúgy képzeld el, Riri uno.. pontosabban másodunookatesója is ide jár, asszem Keith. Meg Anya keresztfia, tudod Đomi. És ő meg mágustusa bajnok is, és döntetlenbe.
Azt nem tudom ám honnan jött, de teljes átéléssel mesélek megint témát váltva. Azt hiszem talán azért jutott ez eszembe, mert hogy Anyu nem tud róla, és... így, ilyen egyszerű. Szeretnék vele mindent megbeszélni, csak nehéz, vagy nem is lehet, de attól még próbálkozok, na.