38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek!
E hét vasárnap éjfélig várjuk a mixelt multikat. Részletek a főoldalon!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. június 2. 13:57 | Link

Nyitóbál
Markovits.

A ruha

Tudom, hogy tisztára meg vagyok húzatva. István bármit kitalálhat, azonnal, gondolkodás nélkül bólintok rá. Most éppenséggel a közelgő Mágustusa megnyitójára hívott el, bagolyban. Ezt igazándiból egy kissé zokon vettem, meg is látogathatott volna. Megértem én, hogy a kviddics mellett tanárnak lenni nem a legegyszerűbb feladat, de egy fél órára biztos elszabadulna, ha nagyon akarná. Ennek ellenére boldog voltam, hogy rám gondolt, és a miértje csak akkor jutott eszembe, amikor már készülődtem a bálra. Ruhaválasztás közben le kellett ülnöm az egyik puffra, hogy lemossam az arcomról a mosolyt, ami a levéltől kezdve végig lemoshatatlan volt. A gondolataim cikáztak, már egyre inkább azon voltam, hogy el sem megyek, úgyis talál magának egy csinos kollégát akit korábban nem hívott el. Nehezen, de végül nagy szívdobbanásokkal eldöntöttem, ha már megígértem, elmegyek.
Kíváncsian vártam az egész ünnepséget, hisz ilyen nagy esemény tudtommal még nem zajlott az iskolában. A régi iskolám neve hallatán meglepődtem, úgy tűnik, túl sokáig voltam távol, és lemaradtam az ilyen súlyú dolgokról. A bajnokról sem tudtam semmit, de vártam, hogy megnézhessem, hátha ismerjük egymást.
Nagyon nem örültem neki, hogy ilyen időjárásban kell felsétálnom a kastélyba, és a biztonság kedvéért a ruhámat is vittem magammal, kézben. A körletünkbe mentem vele, ott bújtam bele a kék csodába, meg az ezüst cipellőbe. Még időben voltam, ezért az ujjaimat tördelve, nagyokat szusszanva járkáltam fel-alá a klubhelyiségben. Abban az időben indultam el, amire megbeszéltük a találkozót, direkt késve. Igaz, pár perc alatt ott voltam, de ennyi kell.
Könnyen kiszúrtam Markit a befelé siető diákok között, pontosan ott, ahová megbeszéltük. Jól nézett ki, mint mindig. Bájos mosolyt varázsolva arcomra indultam el hozzá.
- Szia! - két puszival köszöntöttem. Régen találkoztunk az órákon kívül, jó érzés volt így érintkezni vele. Valami viszont nem stimmelt, sokkal lazább szokott lenni.
- Baj van? Olyan...idegesnek tűnsz - kérdeztem rá, hátha kapok valami érthető választ. Vagy kiderül, hogy rosszul mértem fel, és nem ideges egy cseppet se.
Utoljára módosította:Győri Barbara, 2013. június 4. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 2. 14:15 | Link

Mágustusa Nyitóest- Nikiék
Ruhamintázat



A Mágustusával kapcsolatban eddigi egyetlen konkrét élménye, hogy bezsongott, mikor Leennel felkészülés címszó alatt nekivágódtak a párbajteremben a falaknak. Akkor és ott eldöntötte, hogy ez nem rászabott kihíváskör, így inkább hagyta a keményebb levitás magot érvényesülni. Lett is eredménye, a pletykák szerint hatan is megszerezték a jelentkezési lapot, aminek ő csak csendben örült szépen, hogy legalább lesz kinek szurkolnia. S végre itt a nyitóest ideje is. Ugyan sokmindent el lehet mondani róla, de hogy az ekkora rendezvényeket bizseregve várná, azt nem. Mégis szépen felöltözött, összefogta a haját, felrakott egy karkötőt éééés most itt van. Nem vitte túlzásba a kiöltözést, de ami azt illeti, egészen kikupálódott önmagához képest mostanra. Öltözéke ezüstszínű és görög stílust utánoz dekoltázzsal megspékelve, e mellé a gyöngy fülbevalópáros éppen dukál.
Beérvén nem hagyja hidegen a dekoráció, sőt a helyzet súlya sem, ezért is áll meg egy pillanatra az ajtótól arrébb, hogy kibámészkodja magát elsősorban a díszítésen, aztán az embereken is elidőznek íriszei. Sokféle ruha, sokféle diáktárs, néhányukat felismeri, másokról segédfogalma sincs, kik lehetnek. Végül arra a nagyon elmés elhatározásra jut, hogy az ismertek csoportjához sodródik, azaz a Niki-Vani-Eric-Alex-Dalmi-Kei-chan sokasághoz. Út közben fél szemmel olyan emberkéket pillant meg, mint Domi a távolból, vagy éppen Várffy Robi, de felettük jobbára csak elsiklik a tekintete, jobban koncentrál Nikiékre. Beérkezvén melléjük, sóhajt egyet és megvillantja szokásos, vérszegény mosolyát.
-Sziasztok. Jó... huhh, alaposan feldíszítették a termet. Hogy.... hogy vagytok? Izgulás?- ez a legutolsó kérdés inkább Vaninak, Dalminak és Alexnek szól, elvégre legjobb tudtával ők szerezték meg ebből a kis társaságból a jelentkezési lapot, hát nekik is szurkol rendesen most a többi kék jelentkező mellett. Yart például sehol nem látja még, Domit már észrevette, viszont Leen, a kedves Leen még szintén sehol nem fedezhető fel. Kicsit aggódva pislog az ajtó irányába, miközben leül Keiko mellé, ha ez nem egy probléma persze. De úgy is jeleznék, ha az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 2. 14:45 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Kőszegi prof.


Ez az egész bálos dolog engem annyira nem tud érdekelni, de aztán még egy kis kiruccanás közepette eldöntöm, hogy nem veszíthetek vele semmit, így talán el kellene mennem. Éppen ezért sietek is vissza szobámba, valami ruhát keresni rögtön, és szerencsémre viszonylag gyorsan meg is találom azt, ami alkalomhoz illő meg még tetszik is. A hajammal nem babrálok sokat, ahhoz nagy és dús, hogy most valami művészit alkossak vele, így nemes egyszerűséggel megfésülöm, és hátul összekötöm, elég lazán. A tűsarkú természetes, és ahogy elindulok csak remélni tudom, hogy nem lesznek a járásommal problémák.
Elég nagy út, amit meg kell tennem, végül is a házam a keleti szárnyban található, a nagyterem a nyugatiban, ennyi biztossá vált már most az ittlétem során, ezt tudom száz százalékra. Sokáig ugyan nem tart, bár egyedül vagyok, és így gondolataim is jócskán elkalandoznak, ténylegesen csak a másik szárnyba átérve mondhatom, hogy itt vagyok lelkiekben is a jelenben, ahogyan a házvezető-helyettesünket, Kőszegi professzort észreveszem. Megjelenéséből és menetirányából azonnal le tudom szűrni, hogy a bálra készül, na meg eszembe jut az is, hogy tanár, tehát ez természetes.
- Szép estét Tanár úr!
Ez már abszolúte természetes, a köszönés, nem is ragoznám tovább, én mindenkinek köszönök, csak a nagy tömegeknek vagy csoportoknak nem, ahogy a diákok gyülekezni szoktak. Az nálam valahogy... na szóval nem, és kész.
- Ha jól látom Ön is a bálra igyekszik...
Muszáj megjegyeznem a felismerésemet, csak úgy mellékesen is, igaz, én sem tudom miért teszem. Azért ettől függetlenül haladhatunk ténylegesen a rendezvény színhelye felé, és ha már én így kezdeményeztem a beszélgetést, akkor most várom, mit reagál rá a tanerő. Valljuk be, azért nem egy gyakori jelenségnek számító momentum, amit csinálok.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2013. június 4. 17:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. június 2. 14:58 | Link

Mágustusa – Bál
Amira Loveguard társaságában


Hamar összefutottunk a teremben, és nem is kellett sokat győzködnöm arról, hogy táncoljon velem. Előtte még megdicsértem a ruháját, amire szintén kaptam egy dicséretet. Mosolyogva köszöntem meg, és hagytam, hogy megigazítsa rajtam a zakót. Nem igazán szeretem kicsípni magamat, ez meg is látszik rajtam, de most mégis adtam a külsőmre.
Egyáltalán nem zavart sem a korkülönbség, sem a magasságkülönbség. Akinek meg nem tetszik az, hogy mi együtt megyünk táncolni, az egyen sok mogyorót. Senkinek nincs ahhoz köze, hogy mi együtt jöttünk a bálra, így azokkal sem nagyon törődöm, akik már sugdolózni kezdtek. Most biztos jön az, hogy be akarok vágódni az egyik szervezőnél, de tudom, hogy feleslegesen tenném, hiszen Amirát ismerve, úgy sem mondana el semmit sem a feladatokkal kapcsolatban, csak annyit, amennyit tudhatunk. Meg, ő sem kockáztatná a pozícióját, hiszen az ő helyében, én sem tenném.
– Köszönöm, igyekezni fogok, hogy ne elsőként essek ki. –mosolyogva fogadtam dicsérő szavait, és lassan vezetgettem a lányt a zene ütemére. Nem vagyok valami profi táncos, de igyekszem nem letaposni Amira lábait, és szerencsére egyszer sem lépek rá. Ha érzem, hogy letaposnám, már azonnal elhúzom onnan, és bocsánatkérően húzom el a számat.
– Igen, szerintem is nagyon aranyos. Köszönöm, hogy elvittél. –ezt a mondatot a lehető leghalkabban mondom, de úgy, hogy ő értse azért, mit is motyogok. Senki nem tudja, hogy mi merre jártunk, és senkinek nem is kell megtudnia. Még a végén kicsapnak minket, és az egyáltalán nem lenne szerencsés. Ráadásul nagyon bűntudatom lenne, mert Amirát is rántanám magammal, és azt nem szeretném. A szám vége közeledik, nekem pedig kezd kicsit zsúfoltságérzetem lenni, így egy kedves kérdést fogok intézni a lány felé. – Nem lenne kedved kimenni egy kicsit? Olyan zsúfoltan vagyunk. Mit szólnál a lépcsőházhoz? –ajánlottam fel egy helyet, de persze nekem az is meg fog felelni, amit ő választ, csak jussunk ki, úgy mond friss levegőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. június 2. 15:02 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Reynolds



 -  Örülök, hogy örülsz.
Bólintok, majd a kezembe véve az előttem kést, az élével fölfelé pörgetni kezdem az ujjaimmal, miközben lassan megkezdődik az ünnepség. Mindenki helyet foglal a tömeg pedig csöndesedni kezd, ami azt jelenti, hogy nemsokára valaki beszélni fog. Sokkal jobban tudok figyelni, ha közben valami van a kezemben, el sem tudom képzelni magamat, ahogy egy helyben ülök és kihúzott háttal figyelek. Helyette inkább könyökölök az asztalon és a kést pörgetem, egészen addig, ameddig Reynolds le nem ül mellém. Akkor felé fordulok és nem felejtek egy vigyorogni.
 -  Látok, de nekem az is elég hacsak hallgatom. Nekem soha nem lenne bátorságom egy ilyenre jelentkezni. Ráadásul úgy hallottam, hogy be lesznek zárva az északi toronyba és csak a mentoruk mehet fel hozzájuk.
Fintorgok egy sort. El sem tudom képzelni, hogy én kit választanék. Kevés barátom van, de azokhoz nagyon kötődöm és nem szívesen válnék meg tőlük. Na meg persze ott van Zora, aki nélkül egy napot sem bírnék ki. Amikor az igazgató elkezd beszélni felé fordítom a fejemet, figyelmesen hallgatom, majd tapsolok. De az infó egyik fülemen be, a másikon pedig ki. Nem rám vonatkoznak, ez az egy szerencsém van. Inkább folytatom tovább a hülyéskedést Thomassal. Tudtam, hogy belemegy a játékba. Legalább nem kell megerőltetnem magamat és olyan dolgokról beszélgetni, amiről egyáltalán nincs kedvem. Vele határozottan jól érzem magamat, megértjük egymást. Talán azért, mert csak egy évvel idősebb mint én és a temperamentumunk is hasonlít.
  - Ohh még a végén zavarba hozol. Természetesen így van, különben nem téged hívtalak volna. Mindig felvidítasz.
Vigyorogva nézek rá, majd lehajtom a fejemet és a fülem mögé tűrök egy kósza tincset. Nem mindenkinek vallanék be ilyesmit, még akkor sem, ha poénnak van álcázva, hiszen nagyon jól tudja, hogy nem kenyerem a hazugság. A következő bók viszont tényleg kibillent a hülyéskedésből, elpirulok és egy kissé összehúzom magamat. Nem szoktam hozzá, hogy bárki ilyet mondjon nekem, de azért jólesik a dicséret, hogy mégse legyen olyan kellemetlen, elvigyorodom és a könyökömmel finomat meglököm az oldalát.
  - Tudod, igyekszik az ember.
Utána már csak a vállamat vonogatom, és annyiban is hagyom a dolgot. Nem tudom, mit lehetne még ehhez hozzáfűzni, semmi értelmes nem jut az eszembe, nem vagyok biztos benne, hogy meg kell-e köszönni így inkább nem szólok semmit.
  - Gergő? Csak látásból ismerem, ő is Navines.
Nem igazán vagyok képbe a többieket illetően, végigvezetve a tekintetemet a tusa résztvevőin nem ütközök egyetlen ismerős arcba sem a tekintetem, nem meglepő módon. De tudom, hogy a drága Reynoldsnak vannak rokonai, a kastélyban is, és a faluban is.
  - Miért sajnálod a szüleit? Hiszen most mondta az igazgató, hogy nem eshet bajuk.
Nem igazán értem, hogy mit ért ezalatt, miközben várok a válaszra belekortyolok a poharamba és ahelyett, hogy válaszolnék felpattanok, megragadom a kezeit és felhúzom.
  - Inkább táncoljunk, szeretnék táncolni.
Ritkán teszek ilyesmit, a napját sem tudom már, hogy mikor táncoltam utoljára. Ki kell használni, hogy a parteremet rátudom venni szinte bármire, ha kell még nyafogok is, de csak ha nagyon muszáj.
  - Nos, nemrég visszajött az iskolába, de...most más dolga van, meg amúgy sem szereti a tömeget meg az embereket se nagyon.
Mit mondhatnék? Hogy a pasimnak gondjai vannak a holddal és néha szőrös vadállattá változik ami miatt utálja magát és hanyagol, mert azt hiszi, hogy nélküle nekem jobb lesz? Érdekes kis beszélgetés lenne, nem tudom, hogy kinevetne vagy hülyének nézne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 570
Írta: 2013. június 2. 15:29 | Link

Nyitóbál
Violetta


Mágustusa. Pont ez kell ahhoz, hogy a legeldugottabb szegletéből is előcsalogathassák az érdeklődőket a leleményes szervezők. Minden elismerés, jó munkát végeztek, ugyanis még Kőszegi professzor úr is vette a fáradtságot, hogy kivasaltassa manóival legújabb öltönyét. Nagy gondossággal óvta és őrizte meg legtisztább állapotában a megnyitó pillanatáig, amikor is magára ölthette még odafenn a szobájában. Fekete szmoking, csokornyakkendő, frizuraigazítás és egy jó erős, de mégsem zavaró elegáns férfi parfüm. Ujján a családi gyűrűje díszelgett, más kiegészítőt nem viselt magán. Ha izgul, mindig komolyan és méltóságteljesen lépdel, így tesz most is. Egyenesen jár, délcegen, mintha önmagát ünnepelni igyekezne le a Nagyterem sűrű forgatagába.
Szerencsére bevette a gyógyszereit, megengedheti magának az esti szórakozást, de diétájához tartania kell magát. Sajnos... Pedig milyen jól tudja, hogy ilyenkor a szorgos manók a legfinomabb ételeket kínálják! Kollégáitól hallotta, hogy a különleges alkalomra a többi ország nemzeti ételeit is felszolgálják. Csak őszintén remélte, hogy nem esik kísértésbe. Rossz végeredményt szülne ugyanis.
A rendezvénysorozat nem csak az elsődleges szervezőbridágot és a résztvevősereget mozgatta meg mérhetetlen mértékben, a tanárokra is hárult egy csomó rendhagyó kötelesség. Kétszer jobban kellett ügyelni, mindent szemmel kellett tartani, hogy minden rendben menjen. Az események alatt is éberen és segédkezve kell részt vállalni a tusa lebonyolításában. Állapotára való tekintettel nem osztották be járőrözni, szabadnapot kapott, hogy pihenjen. Egy kicsit azonban szórakozni akart.
Éppen a nagyterem felé igyekezett szorgosan, amikor ismerős hang ütötte meg a fülét. Érdeklődve a hangforrás felé pillantott, majd megállapítva a köszönőt elmosolyodott és a hölgyemény mellé szegődött.
- Áh, jó estét, Violetta! Igen, eltalálta, éppen oda igyekszem. Volna kedve velem tartani? Mesélhetne is... Anya jól van? - kérdezte udvariasan újdonsült beszélgetőpartnerét.
A terembe érve a körülnézés után elfoglalták a helyüket. Egy, a tanári asztalhoz közel eső, mégis a diákok hatáskörébe tartozó helyen álltak meg, körülötte minden jól látható volt, hiszen egyik diák sem mert a kilátása elé állni zavaró tényezőként. Izgatottan és nagy lelkesedéssel hallgatta a beszédeket és az eseményeket, hangos tapssal kísérve azokat. Diétájához tartotta magát, igyekezett a diákokkal és Violettával foglalkozni. Néha-néha egy pillanatra odabiccentett egy-egy tanárkollégájának. Úgy döntött, az esemény végén mindenképpen odamegy a nemzetközi iskolák kísérődelegációihoz is, de úgy is tudta, hogy erre neki később is lehetősége lesz.
- Na és kinek szurkolsz a legjobban? - súgta a fülébe -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 2. 15:38 | Link

Nyitóbál
Vani, Dalmi, Niki, Runa, Kei, Alex


Társaságunk gyorsan növekedett, Niki után Kei és Ru is megérkezett. Az idő alatt töltöttem magamnak inni, aztán érdeklődve néztem a résztvevőkre, mert egyre többen kérdezték őket, hogy izgulnak e. Én biztos izgulnék, de csak a feladatok miatt, hogy mennyire lesznek nehezek, hogy tudnám teljesíteni őket. Meg persze a többiek felkészülését figyelném, és hogy nekik hogyan sikerül a feladatok megoldása. Gondolkozásomból Vani szakított ki, aki egyértelmű célzást adott, hogy az este folyamán muszáj lesz táncolnom. Félreértés ne essek, szándékomban volt táncolni vele, és a többiekkel is. Mosolyogva néztem rá, aztán csak bólintottam egyet. Remélem ez elég célzás volt, hogy mindenképp táncolunk majd. Csak előbb a beszédek és egyebek. Nikiéket nézem akik salátát szednek, majd miután kicsodálkoztam magam,amiért nyúlkaját esznek, szedek magamnak valami laktatóbbat.
Amikor felcsendül a bál kezdetét jelző zene, egy kicsit várok, mert azért nem akarok az első lenni a parketten. Aztán amikor már elkezdenek fel-fel szállingózni a párok, felállok, és Vanira nézve, odanyújtom neki a kezem.
- Mademoiselle! Szabad egy táncra? -A szokásos féloldalas mosollyal nézek rá, aztán ha elfogadja a felkérést, a kezét fogva elkezdek a parkett felé sétálni. Volt részem táncoktatásban, mert az otthoniak úgy gondolták, ez bele tartozik a nevelésembe. A jó társaság miatt pedig el is jártam a próbákra, így most jó néhány  év színpadi tapasztalat után mondhatni van egy kis tánctudásom. Azonban az utolsó próbám már másfél éve volt, azóta nem táncoltam, biztosan felejtettem is sokat, és csak reméltem, hogy ami megmaradt, azt tudom hasznosítani.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. június 2. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 15:40 | Link

Mágustusa, Bál Vani, Dalmi, Eric, Keiko, Runa

A levitások asztalánál fokozódik a hangulat, az izgalom nem különben, lezuttyanok Vani mellé, ezúttal a kezemben hozva már a cipőmet.
- Ne haragudj, de biztosan összeszáradt vagy megnőtt a lábam, ki tudja, mert piszkosul szorít, úgyhogy, ha táncolok is, biztosan mezítláb teszem, elég hosszú a ruhám, nem fog alatta látszani. - súgom a fülébe, aztán nézem, ahogy rám pillantva, csak salátát szed magának. Fogom a villát, és egy nagyobb szelet natúr husit kiszúrva, meg leszúrva, a tányérjára teszem.
- Egyél fehérjét is, jót tesz az agysejteknek, és arra most szükség van! - kacsintok rá, aztán magamnak is salit szedek, meg egy kevés husit. Szolidarítok vele ebben is. Egyre sokasodik, nem csak a Levita nép, hanem más házak diákjai is feltűnnek. vannak köztük kedvelt, és kevésbé kedvelt fazonok is, mint Robika. Nem érdekel különösebben, de a pálcám megremeg a zsebemben. Nyugalomra intem magam, nem vagyok elvégre párbajhoz öltözve. Majd eljön m9ndennek az ideje. Az igazgató bejelenti a nyerteseket, akik bejutottak a Tusa versenyzői közé. Mindenki itt van már majdnem közöttünk, csak Yar hiányzik. Odafordulok Keiko-hoz
- Mit tudsz Yarról? Aggódom egy kicsit. - Összeszorul a gyomrom a gondolatra, hogy hol lehet. Nagyon feszült volt mostanában, nem is csodálom, a Tusa izgalmai mindenkire hatással vannak, kire így, kire úgy, de most már örülnie kéne, mert baromi ügyes. Csak itt lenne már! Igyekszem palástolni az idegességemet, és mosolyogva gratulálok a nyerteseknek. Majd előhúzok egy csinos csomagot.
- Vanília! Ez a Tiéd, e nemes alkalomra. Forgasd haszonnal! Az egyik egy "Bűbájok és átkok, különleges esetekre, különleges varázslóknak" című könyv, egy kiváló nagymestertől, a másik pedig szintén egy könyv: "Elmetréning" . Ebben nagyon ravasz fejtörőket találsz. Itt hátul benne van a megoldás is. Szükség lesz az eszedre, ezért kapod, na meg, mert győzni fogsz, tudom. - Átadom a könyveket, aztán újra lesem az ajtót, mert Zsolti is ígérte, hogy jön, de helyette Runa jelenik meg, halványan mosolyogva lehet, mindjárt sírva is fakad, amilyen könnyen megy ez nála.
- Szia Ru! nagyon csini a ruhád! Gyere ülj ide!-  
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. június 2. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 16:15 | Link

Bál - Mindenki
 
  Már a mi asztalrészünk roskadozott a sok embertől. Már  alig fértünk el, de még maradt pár hely a későn érkezőknek.
  - Szia Ruuuu! - felálltam és megölelgettem, de azért óvatosan nehogy tönkre tegyem a gyönyörű öltözékét. - Én kifejezetten izgulósan, de azért elviselhető - válaszoltam az én oldalamról. Letettem magam mellé a könyveket és belelapozgattam.
  - Nikus majd segítesz áttanulmányozni? Mert azért jó ha nem egyedül kell ezeket itt végigolvasni - emeltem fel a két könyvet. - Nyugi mindenből eszek egy kicsit. Jó? - kérdeztem meg nagyon komolyan. Vettem egy szelet húst, és szépen felkockáztam. Egyet be is kaptam, de utána már érkezett felém egy kérdés.
  - Igen uram - mondom méltóságteljesen, majd elmosolyodtam. Odanyújtottam a kezem, majd szép lassan a parketthez sétáltam, Eric-cel az oldalamon. - Tudsz valamit a Botiról? - kérdeztem meg mikor elkezdődött a tánc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 781
Írta: 2013. június 2. 16:54 | Link

Brigitte Bonneville
Mágustusa nyitóbál - Várffy-Zoller Róbert
Kinézet


Ismét elérkezett ez a nevezetes ünnepség, melyben a szőkeség már járatosnak számít. A mágusok megmérettetéseinek kezdete előtt hosszú idővel már tájékoztatták őt és igazgatóját, hogy hol és mikor lesz jelenésük. Mióta a cím birtokosa komoly horderejű az, ha ő képviseli valahol az iskolát. Tekintélyt parancsoló és önmagában is dicső dolog, amit máshogy nem igen érhet el az ember lánya. A meghívások megérkezésével elindult a felkészülés a maga részéről is, bár nem úgy, mint akkor a tusára, most sokkal inkább a nyelvleckék vétele volt a cél. Bár az ottani vezetőséggel megérteti magát mégis, mivel a diákoknak valamiféle motivációt fognak sugározni a másik két bajnokkal, illene tudnia velük beszélni, na meg megérteni őket. Bár azon elgondolkodott, hogy ha valaki nem elég motivált és kitartó a segítség nélkül, akkor miért jelentkezett? De ez más lapra tartozik. A rendezvény előtt már bemutatkozott illedelmesen és köszöntötte a Bagolykő tanárait, a szervezőket és az igazgatóságot. Elővette legaranyosabbik mosolyát és kedvességét, aminek azért híján van alap esetben, erőteljes jellemét nem pont ezek alkotják. Céltudatos, kitartó és önbizalma is akad bőven, ezek segítették át őt a Tusán.
Az utazás fáradalmait kipihenve a megbeszéltek szerint, ezúttal elhagyva iskolája uniformisát, báli ruhába bújik így érkezik meg a bál helyszínére, majd kisebb útbaigazítás után foglal helyet egy nekik fenntartott asztalnál. Meghallgatva a köszöntőt, mikor feléjük tekintett és bemutatta őket az igazgató, bájos mosollyal az arcán felállt majd picit meghajolt, a tapsot pillanatokra kiélvezvén, majd visszaült és anyanyelvén mondd pár szót Madame Aurore Mion-nak. Az egyik főszervezőnek mondható urat, név szerint Mr.Mclaughlin megtapsolja, ezek után tekintete már méregetően szegeződik a diákságra. Ránézésre elmondható, hogy van köztük bajnokalapanyag, mégis egy-két kisdiákról el sem tudja képzelni, hogy végig bírnák csinálni. A résztvevőket sorra megtapsolja és meglepődve tapasztalja, hogy itt is néhányan milyen fiatalok még. Újabb beszéd következik, ehhez nem igazán tudott hozzászokni az évek alatt, mindig mindenki túl sokat beszél, számára legalábbis.
A vacsorát csendben elfogyasztja, majd a zene indulásával tekintete egy barna hajú fiún akad meg, aki éppen közeledik, kacéran mosolyra húzódik a szája, majd a bemutatkozása után, lehajtja a fejét egy pillanatra. Madame Mion-hoz fordul.
- Excusez-moi. – Feláll, majd kezét Róbert felé nyújtja. - Brigitte Bonneville.
Előbb bemutatkozik, azután pedig előkotorja azt az alap magyar tudását, amit sikerült megtanulnia eddig. Nem hitte, hogy ilyen hamar használnia kell, de gyakorlat teszi a mestert, tartja a mondás.
- Igen, mehetünk. – Kedvesen néz a versenyzőre, aki az is lehet, hogy a következő bajnok és nem olyan sokára a maguk soraikban tudhatja. mondjuk, ha a sormintát nézzük, akkor van két női bajnok, egy férfi, ideje lesz megvédeni a férfiak büszkeségét valakinek. Mondjuk a 16 mezőnye is a hölgyek felé billen, érdekes. A táncparketten végignézve remélhetőleg tényleg kiélvezik az utolsó estét, mert innentől a kemény munka vár mindenkit.
- Gratulálok a bejutáshoz. – Közli, barátságosan majd az aktuális zenének megfelelően kezdenek táncolni, természetesen hagyja, hogy a fiú vezessen. – Izgulsz már?
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2013. június 2. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 2. 16:57 | Link

bál és a többiek

Leülök az asztalhoz, majd mikor az igazgató befejezi a mondandóját, Nikivel együtt én is gratulálok a bejutottaknak. Elveszek magamnak egy húst, de mielőtt elkezdeném enni, Niki kérdez tőlem valamit.
- Yarról? Nem ma még nem is láttam. De ne aggódj biztos mindjárt itt lesz - felelem megnyugtatóan mert észreveszem Niki aggodalmát.
- Szia Ruu - köszönök az ekkor megérkező leányzónak. - Nagyon szép a ruhád - dicsérem meg a ruhát, s közben tovább eszem, majd figyelem ahogy Vaniék elmennek táncolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. június 2. 17:34 | Link

Bál

Kettő... Kettő még nem sok... Vagy sok? Túl sok? Kevés? Épp elég? Az sok... Miért? Mi a baj bennem? Kétszer kosarazott ki Leonie... Egyszer a valentin napi bálkor és most. Nincs értelme az életemnek... Ültem a szobámba, és csak sírtam. Sírtam, és nem tudtam mit tegyek. Kedvem sem volt bálba menni. Egyedül lehettem a szobába szerencsére. Azt csinálhattam amit akartam, és én a sírást választottam. Csak ordítottam, hogy 'miért'. Lelkileg egy roncs voltam. Nem értettem a világot, és a boldog embereket. A gondolataim Leonie-ról szóltak.
-SZERETLEK!-
Bőgtem, mint egy kisgyerek, de össze kellett szedjem magam. Megígértem Nikinek, hogy elmegyek, de nem akartam. Muszájnak éreztem. Összeszedtem magam, felöltöztem, és elindultam. Lassan mentem, de ez is gyorsnak tűnt. Visszafutottam a szobába, és lefeküdtem. Elhatároztam, hogy nem megyek, de eszembe jutott Niki. Nagyon befolyásolt ezért újra elindultam, de most nem álltam meg a nagyteremig. Beléptem, és körülnéztem. Sokan voltak. Európa varázsló elitje, de ez nem érdekelt. Fapofával sétáltam a levita asztaláig. Illetve amire azt hittem, hogy a levitáé. A roxforti asztalhoz ültem le, és ott is maradtam körülbelül fél órát, és akor vettem észre magam. Majd ijedten átültem egy másik asztalhoz... Ahonnan hamarabb távoztam, mert rellonos asztal volt. Ezután sikerült megtalálni az igazgatói asztalt, ahova szintén leültem. Amikor csúnya szemeket láttam magam körül, megkérdeztem a levita versenyzőinek névsorát, csak hogy ne tűnjek hülyének. Részegnek tűnhettem, csoda lesz, ha nem dobnak ki. Majd leültem a levita asztalhoz.
-Sziasztok!
Majd csúnya, szomorú pillantásokat irányítottam mindenkire, jelezve, hogy erről nem akarok beszélni, majd fejem az asztalra hajtottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kékessy Fédra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 18:09 | Link

Mágustusa, Nyitóbál

Ekkora, és ilyen nagyszabású rendezvényen, gyerekkorom óta nem voltam még, nem mintha rajonganék érte, inkább a csendes magányt részesítem előnyben a színes, zajos társaságnál, de a protokoll, az protokoll. Belebújok az estélyi ruhámba, egy kicsit erősebb, estére való sminket is felteszek, aztán a tükörbe nézve, elégedetlenül nyugtázom az onnan visszanéző arcot. Több éve már, hogy ez a ruha rajtam volt, el is kellett küldenem a mágus tisztítóba, mert gondoltam, hogy egy egyszerű Suvickusz nem lett volna elég már. Ott a szakavatott mesterek csodát műveltek vele, olyan, mintha új lenne. Ám a feltuningolt ruha sem tudta eltüntetni szemem alól a karikákat, melyben Vécsey kollégának igen nagy szerepe volt, bár ő nem tudott róla, és nem is szándékoztam elmondani neki. Majd, talán, ha úgy alakul...Nem is vagyok olyan jó formában, pedig most össze kéne szedni magam. Ritkán vagyok ennyire szétesve, de az utóbbi napok, hetek, hónapok történései, nem mondom, hogy nem viseltek meg. Bár ismertem ennek orvoslására igen sok technikát, még nem vitt rá a lélek, hogy alkalmazzam is, de előbb-utóbb rá leszek kényszerítve. Senkire nem voltam kíváncsi, és találkozni sem volt kedvem senkivel, mégis a lábaim a Nagyterem felé visznek. Jól viselem az estélyekkel járó megpróbáltatásokat, de ez most lehet, hogy sok lesz egy kicsit. Az volt a terv, hogy megmutatom magamat, aztán feltűnés nélkül távozom, remélve, hogy Vécsey sem lesz ott. Örültem volna most egy láthatatlanná tévő köpenynek. Belépek a terembe, ahol nagy fényesség és csili-vili fogad, nem is nézek körül, zavar ez a nagy nyüzsgés. Gyorsan biccentek a vendégek asztala felé, egy halvány mosoly kíséretében, aztán elvegyülök a tanári asztalnál, a lehető legkisebbre húzódva össze. Innen is látom a levitások asztaltársaságát, és a kedves, ismerős arcokat, de most csak egy valaki izgat különösebben, Dalmi. Addig nézem, míg rám nem pillant, aztán küldök felé egy bátorító mosolyt. Ejj, de szükségem lenne nekem is most erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 2. 18:35 | Link

Mágustusa Nyitóbál
Kőszegi prof.


Úgy látszik mégsem leszek egyedül, bár eredetileg mintha azt terveztem volna, így viszont azért mégis jobb.
- Örömmel.
Természetes, hogy igent mondok. Elsőképpen, hogy reflexből nem utasítok vissza semmit és senkit, meg tényleg semmi okom nem is lenne ellenkezni.
- Igazán jól van, ahogy észrevettem. És a Tanár úr mostanság hogy van?
Mit is mondhatnék, hát persze, hogy jól van. Ezzel az igazat is mondom, meg más esetben sem traktálnám ilyen dolgokkal. Mindenesetre mosolygok csak ki magamból, ahogy a nagyteremhez érünk elég gyorsan, és persze be is megyünk, de nem ám a levita asztalához indulok innen, hanem Kőszegi professzor mellett maradok, ha már őt legalább ismerem. Vannak itt még páran a falnál állva, most csatlakozunk hozzájuk ide elvonulva, én speciel csak csendben hallgatom a beszédeket, és mikor szükséges tapsolok.
- Nem igazán ismerem egyiket se, így mindenkinek egyaránt. Bár azt a szőke levitás fiút már láttam, meg látásból páran rémlenek még, de még nagyon új vagyok itt ehhez.
Kicsit talán bővebben válaszolok, de indokolva mindent szépen. Tényleg olyan ez most nekem, mint egy gólyának. A legfelsőbb évfolyamokról ha maradtak itt páran, na ők talán azok, akiket még megismernék, de erre a Tusára csak negyedikis jelentkeztek. Nem meglepő végülis, inkább ők azok, akik bizonyítani akarnak és a dicsőségre jobban vágynak.
- Maga szurkol valakinek?
Annyit én most eldöntöttem, hogy enni nem fogok, azt már elintéztem kicsivel korábban. Nekem ez későn van, nagyon odafigyelek az ilyenekre, mint mindenre úgy általánosságban. Ezért nem ülök le most a kékekhez vacsizni és trécselni részben, de majd meglátjuk a tanerő mit szeretne, ő hogyan gondolja, mert ha kell, akkor megyek. Nem feltétlen szeretnék, és ez is csak egy lehetőség, addig pedig vigyorgok csak saz emberekre. Mindenkire, de leginkább a külföldiek felé tekintgetek egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 2. 19:30 | Link

Bálság (úristenmennyiembeeeer)
Dalm, Vani, Eric, Niki, Runa, Keiko...

Előre megbeszéltük, hogy a tusa megnyitója előtt találkozunk a klubhelyiségben, hogy együtt mehessünk le. Horribilis, indokolatlan időre Dalmi bezárkózott készülődni, én ezt az időt olvasással, ágyon fekvéssel és azon való gondolkodással töltöttem, mit várjak a következő hetekben. Ha bekerülök persze. Úgy éreztem, semmivel sem írtam rosszabb indoklást, mint bárki más írhatott, már maga az is belépő volt, hogy egyáltalán megszereztem a jelentkezési lapot. Változtat-e valamin az, hogy kerekesszékben ülök bármilyen irányban is?
Talán bele is aludtam a gondolkodásba, mindenesetre kicsit későn tápászkodtam fel. Szerencsére részemről az öltözködés nem igényelt hosszabb időt, mint más napokon. Talán eggyel többször néztem tükörbe.
Most már a Levita asztalánál ülünk a teljesen puccba vágott Nagyteremben. Néha meg kell igazítanom a nyakkendőmet; nem hordom annyit, hogy hozzá tudjak szokni. Amúgy most kék ott, ahol eredetileg bordó volt. Dalmi szerint a nyakkendőmnek illenie kell a ruhájához, nekem meg aztán holt mindegy, így hagytam, hogy nyomjon rá egy trullust.
- Egész végig - mosolygok a lányra és összekulcsolom az ujjainkat. Aggódtam érte, amikor megtudtam, hogy elment a jelentkezési lapért, de már inkább örülök, hogy ott leszünk egymásnak.
- Helló-helló - köszönök az érkező Vaninak, Ericnek és Nikinek, majd próbálok a valósághoz hűen válaszolni a srácnak. - Izgatott vagyok.
Azzal, hogy a tusázókat elválasztják a diákoktól, és hogy mekkora felhajtást rendeznek, nagyon komolyra veszik a figurát, és mivel már az első megmérettetésen is szenvedhetett volna bármelyikünk sérülést, ki tudja, mi várhat még ránk. Én sem akarom otthagyni a fogam, de még jobban izgat, hogy bár Dalmi negyedikes és zseni, azért mégiscsak nyugodtabb lennék, ha végig szemmel tarthatnám a feladatok alatt is. Nem beszélve Linről. Meg itt van Vani - a másodikos kékre nézek -, tavaly még gólya volt. Nem is vették a testlebegtetést sem. Meg most volt a reparo. Mondjuk az nem kunszt. Nem ismerem annyira Vanit, hogy tudjam, mennyivel tudna többet megtanulni, mint az évfolyamtársai. És Domi? - keresem szobatársamat a tekintetemmel, de nem látom. A szobában sem volt, amikor én elindultam. Ő tényleg most elsős. Elég lesz a tudása? Azt mondják, lesz felkészítés.
- Hé, Keiko! - intek a - számomra legalábbis - legfeltűnőbb lánynak, kimonóban jött! Ráadásul a sok kék-zöld-szürke között királyul virít ez a rózsaszín. Nem tudom, engem vett-e észre, mindenesetre megtalálta az utat hozzánk. - Csüccs! Baromi jó ez a ruha!
- Hol hagytad Palarnt? - fordulok Nikihez egy alkalommal, és elsötétül a tekintetem, mikor ezt összekombinálom azzal, hogy Aileen sincs itt. Remélem nincs semmi baj. Tessék: Runa, holtra vált arccal.
- Lin? - kérdezem tőle fürkészőn.

Mindketten bent vagyunk. Most már jelvénnyel ülünk az asztalnál, és már biztos, hogy ki kell költöznünk a toronyból. A beszédek alatt elhangzott egy-két infó, de nem sokkal több, mint ami az Edictumban is szerepelt. Az Öreg legalább biztosított róla, hogy nem lesz semmi extra veszélyes. Sajnos nem látok el olyan messzire szemüvegben sem, hogy megnézhessem a külföldi bajnokokat. Ott máshogy zajlik a tusa. Vajon komolytalanabbnak találnak minket, amiért nincs korhatár, és többen is futhatnak egy házból a címért?
Közben már elkezdték az étkezést körülöttem.
- Nem eszel? - nézek Dalmira, miközben megpakolom jól a tányéromat sült krumplival, és valami ismeretlen húsfélét rakok mellé. Nincs sűrűn idegen kaja a Bagolykőn, gondoltam, miért ne próbálhatnék ki valami újat?
Az asztalnál zajló beszélgetésekből kiszűröm, hogy Niki lesz Vani mentora. Remek választás! Megsokszorozódott a lányka esélye. Tudom azt is még Lintől, hogy ő Runát választotta.
- Ki látogat majd téged? - kérdezem barátnőmet, mert mikor legutóbb beszéltünk ilyesmiről, még tanácstalan volt, de estig ki kell választania a személyt. Így, hogy mindketten mehetünk, már nem opció az, hogy egymást választjuk. Én piszok szerencsésnek érzem magam, mert nemcsak Dalmit, de Aileent is magam mellett tudhatom a tusán, így még elhívhatom Ágot is, hogy ő és a Sátán macskája benézhessenek a böribe, míg ott vagyok. Ágo higgadtságára biztosan szükségem lesz.
- Mit csináltok majd nélkülünk? - fordulok a csapat többi tagjához két falat között. - Semmi nagy bulit nem ér rendezni, míg elvagyunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. június 2. 19:43 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, közben egy kicsit Zsoltika ^^ -


Valamiért minden ünnep alkalmával jön az a furcsa érzés, ami megbolondítja az embereket. Erre számos tapasztalt eseményt említhetne az utóbbi időszakból, de inkább a jóra, meg a szépre, és a megmagyarázhatóra emlékezzünk. Kezdetben itt volt a gyereknap, ami csodálatosan sikerült. A Navinében egy kedves ajándék várta az egyik teremben, egy szuper iskolai póló, de nem valami egyenruhás, meg nem is csak egy egyszerű feliratos, annál is szuperebb, de a lényeg, hogy örült neki, a leírása ráér később. Aznap reggel a szüleitől i kapott egy kis csomagot egy-két mugli aprósággal, kis képeslappal, meg egy kedves levéllel. Ilyenkor döbben rá arra, hogy ő már nem kislány, napokon belül 19 éves lesz, mégis egy 14 éves érzelmi világával tud együtt élni, ami hol jó, hol nem, belegondolni is rossz, hogy ezt más hogyan képes elviselni. Példának okáért itt van Boti, el nem tudja képzelni, hogy tudja őt szeretni mikor kicsit nyafis, kicsit kislányos, kicsit sok, igen, ez a jó szó. Bár pont ez az angyali és gyermekdedség az, amitől különleges nagylány tud lenni alkalmanként. Ezek az alkalmak többek között, a faluban nyílt iskolába való látogatások, vagy a mai bál! Egy szépséges rózsaszín, földig érő ruhát sikerült találnia, mellé a haját egyik oldalra fogta és összefonta, majd egy virágos díszt tett bele, olyat, mint a ruháján van. Annyira aranyos hercegnőnek érzi magát teljesen, picit Csipkerózsika, picit Hamupipőke, mindegyikükhöz tudna valamit, amit ma „kölcsönzött” úgymond tőlük. Remélhetőleg a királyfija is örülni fog. Azt beszélték meg, hogy Emmus elé jön és a Klubhelyiség előtt találkoznak. Időben, legalábbis szerinte, elkészült és el is indult kifelé, ahol Botus már tűkön ülhetett, mert ami a nőknél időben van, az másoknál nem biztos. Gyorsan nyomott egy puszit az arcára, aztán egy mosollyal jelezte, hogy indulhatnak. A fiúba karolva vonult be a Nagyterembe, ahol a gyönyörű díszítés, a fenséges hangulat és a vendégek is mind a Tusára jelentkezőket tisztelték meg.
A műsort, bemutatást és eligazítást követően, a Navine asztalától indult el a Drágaságot megkeresni, így a Levita asztala felé vette az irányt. Pár szó után, boti beszélgetésbe elegyedett, gondolta ő is keres valakit, de egy búbánatos fiúcskát pillantott meg, odaballagott hozzá, egyből előbújt belőle az a tyúkanyó, akinek nem kellett volna, ilyenkor túl segítőkész és néha akadékoskodó, de próbál tapintatos maradni. Látásból ismeri a fiúcskát, talán valami Zoli… vagy Zsigmond... nem, Zsolti?
- Szia! Mi baj van? – Kérdezi, közben megsimítva a fiú vállát, ha az engedi. – Segíthetek valamiben?
Ha jól sejti ennek köze lehet ahhoz a leányzóhoz, a kis vöröshöz a pirosaktól, ez, de jól hangzik, na, szóval, biztos megbántódott, lehet, új pajtása van? Mintha hallott volna róla, de ki tudja, egyelőre csak nem kéne rákérdezni, de a kíváncsiság nagyúr.
– Az a vörös hajú kislányka az oka? Vagy az a fiú? Én is láttam vele, a szőke, igaz? – Mondja kedvesen, próbál rájönni, hogy segíthet, mert fog, ha tetszik, ha nem, ő nem bírja a komorságot. Bár hozzátenné, hogy ahogy látja, a lányka jól érzi magát, meg a szőkécske is, vajon a Levitás fiú nem ült fel egy rózsaszín felhőcskére?
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. június 2. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 21:10 | Link

Mágustusa, Bál Vani, Alex, Zsolti, Emma

Vanit egyelőre jobban izgatja a tánc lehetősége Eric-kel, mondjuk bizonyos körülmények között engem is jobban izgatna, két uncsi könyvnél, és mondjuk nem konkrétan Eric... Elhessegetem a zavaró gondolatokat, és a táncolók közé perdülő lánynak még utána szólok.
- Persze, majd mindent szépen megbeszélünk, csak táncikálj, érezd jól magad,  most még lehet! - Ezt az utolsó félmondatot, már csak nagyon halkan, magam elé mormolva ejtem ki. Kezdeti lelkesedésem az egész tusa miatt, leapadóban van, és egyre inkább az ijedtség veszi át az irányítást. Belelapozok a könyvbe, mintha most látnám először, bár alaposan átnéztem, mielőtt megvásároltam, de már nem vagyok annyira biztos benne, hogy volt értelme. Gondolataim sötét árkából Alex kérdése robbant ki. Tényleg Palarn! Hol lehet? Legszívesebben elrohannék, ha tudnám, hogy hol van, remélem, hogy nem Leennel. Mi ez az érzés bennem, és Alexben? Neki is elsötétül a tekintete. Értetlenül nézek rá.
- Honnan tudjam? Nem a párom. Lehet, hogy Amandával tölti az idejét, a lányok lassan készülődnek, és ahogy nézem, még ő sincs itt, vagy csak nem tűnt fel eddig a jelenléte. - Azonban, ahogy körbenézek, meglátom a lányt, ettől persze még feszültebb leszek. Akkor hol van Yar? Nem vagyok nyugodt és ez látszik is rajtam, Keiko is hiába nyugtatott meg az imént, nem segít. Fédra tanárnőt is látom közeledni, aztán eltűnni, bár mintha egy pillantást kaptunk volna, de amúgy kerüli a díszes társaságot. Felőlem jól is teszi. Dalmival szemezgetnek, mi van itt készülőben? Aztán végre, valahára befut Zsolti is, és már lelkesen köszönteném, amikor csak dúlva-fúlva leül és gyilkos pillantásokat lövell mindenki felé. Nem is akarom zargatni, ám mikor Emma jön az asztalunkhoz, hogy vigasztalgassa, felébred bennem a magántulajdon védelmének ösztöne.
- Köszi Emma, majd megoldjuk mi ezt házon belül. De kösz, hogy jöttél, és milyen kár, hogy úgy sietsz. - Ezzel felnyalábolom Zsoltit, ha hagyja, és egy csendes sarokban leguggolok mellé, amennyire ez a szűk ruha engedi.
- Mi a baj kispajtás? Mindjárt szemmel verésért elvisz a mágus rendőség. Mesélsz? -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. június 2. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 21:32 | Link

Nyitóbál
Barbi

Barbi megérkezésekor megkönnyebülten sóhajtottam fel, már nagyon beleéltem magam a közös bálozásba, nem is tudtam volna hirtelen, hogy mit tennék, ha hoppon maradok. Köszöntöttem, viszonoztam a puszit, utána viszont rögtön feltűnt neki, hogy nyugtalanabb vagyok.
- Talán csak rám ragadt az általános izgatottság. - lám, Barbi egyből észrevette, hogy a szokásosnál feszültebb voltam, azt viszont gyerekesnek tartottam volna bevallani, hogy miatta idegeskedtem.
- Végtére is ilyen nagyszabású rendezvénynek még nem adhatott otthont az iskolánk. – toldottam meg a magyarázatomat, mestere voltam a mellébeszélésnek.
- Mehetünk? - karomat kinyújtottam, hogy együtt bevonulhassunk. A nagyteremről kellemetlen emlékeket őriztem a tanévnyitó kapcsán, sikerült nevetség tárgyává válnom, ugyanis valaki csiklandozó bűbájt küldött rám. Nem ez volt az első eset, hogy nagy nyilvánosság előtt orvul megtámadtak, az eddigi utolsó általam vezetett iskolai kviddicsmeccsen is leátkoztak a közönség soraiból. A tettesek kilétét azóta se tudtam meg, bár utóbbinál nem is igazán érdekelt. Az is meglehet, hogy mindkétszer ugyanaz a személy volt az elkövető, és szándékosan pécézett ki magának. Lehet, hogy ma is veszély leselkedik rám?
- Légy óvatos, ha velem vagy, bármikor jöhet egy átok feléd. - jegyeztem meg viccesen Barbinak, hallott már ő is a tanévnyitós incidensről. Úgy véltem, helyet foglalhatunk a tanári asztalnál, nem tehet ezért senki szemrehányást. Jóleső érzéssel töltött el, hogy partnerrel vonulhattam végig a termen, eddig mindig egymagamban jelentem meg.
A beszédeket figyelmesen végighallgattam, főleg a mi iskolánk bajnok aspiránsait tapsoltam nagy lelkesedéssel. Kiváló fiataljainkra felelősségteljes szerep hárul, a tanodánkat képviselhetik a nagyvilág előtt. A navinés résztvevőkért fokozottan szorítottam, annak is örültem, hogy kviddicsjátékosok is bekerültek. A tusa során a fizikai erőnlét is fontos, melynek legjobb megalapozója a rendszeres sportolás, ezen a téren biztos előnyben lesznek a többiekkel szemben.
- Mennyire ismered a versenyzőket? Van tipped ki nyer? - fordultam oda Barbihoz, érdekelt, hogy vajon őt is felcsigázta-e a mágustusa, mert engem igen. Minden, ami versenyzéről, küzdelemről, kihívásról szólt, képes volt pillanatok alatt elragadni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. június 2. 21:54 | Link

Bál

A diákok serege kezdte meghódítani a terem ürességét. Már mindenki javában rophatta a táncot, de nekem egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Sőt! Egyáltalán nem akartam lenni sehol. Leonie-val szerettem volna lenni. Kéz-a kézben, száj-a szájon. Erre a gondolatra ismét megtelt a szemem sós,  kedvrontó könnyel. Most igazán nem akartam szabadjára engedni, ki tudja, hol van most Ron erre a pillanatra várva. Biztos Leonie-val van... Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. De nem én sírok a lelkem könnyezik, de akik nem ismernek azok meg sem érthetik... Sokan boldogak, de vannak akik nem, én, most az utóbbihoz tartozom, azt hiszem. Erre gondolni is rossz, de nincs kizárva. Ekkor könnymirigyeim befejezték a műszakcserét, és a következő műszak dolgozói aktívan hajtottak fizetésükért. Könnyek sokassága csordult ki szememből, de nem sírtam, csak könnyeztem. Nyakkendőmmel megtöröltem szemeim, mert úgy éreztem valaki figyel és felém tart. Emma volt, ismertem a levitából. Noha nem levitás, láttam, mikor Botondnál volt.
-Szia! Semmi.
Próbáltam fanyar mosolyt vágni, és csak remélni tudtam, hogy nem kérdez többet, de mégis. Kérdések sorakoztak válaszra várva. Nem szerettem volna válaszolni, sem könnyezni, de csak az első sikerült. A második majdnem. Egy kövér csepp kiabált, hogy jöjjön ki, és megengedtem. Szerencsére Niki jött, hogy megkérje Emmát, hogy menjen el, de ez csak részben lett igaz. Ő maradt. Felnéztem rá, de kényszerítettem, hogy üljön mellém. Nem akartam elvonulni egy sarokba. Az, hogy nézne ki. Büszkén néztem Nikire.
-Nincs semmi baj. Honnan gondoltad?
Kuncogtam, hogy leplezzem lelki szenvedésem.
-Jah, hogy az? Belerúgtam a küszöbbe, és fáj...
Idétlen mosollyal néztem rá. Néha azok szenvednek a legjobban akik mosolyognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 2. 22:34 | Link

  Mágustusa, Bál Zsolti


Nézem a csendben szenvedő Zsoltit, és a föléje hajoló Emmát, aki kérdésekkel bombázza. Nem gondolom, hogy ez ilyenkor a legjobb módszer. valaki szemére hányni, hogy mit csinál rosszul, csak még jobban beletiporja az önsajnálatba, mert rájön a szerencsétlen, hogy tényleg az. Nincs menekvés. Az sem jó taktika, ha elkenjük a dolgokat, de a nyers valóságot az orra alá dörgölni felér egy szemtelenséggel. Nem tudom még pillanatnyilag, hogy milyen vigasztalót mondhatnék neki, de sokáig nem állhattam ott szótlanul. Emmát mindenesetre finoman távozásra kértem, vagy nem is olyan finoman, hogy megteszi-e az egy más kérdés, viszont én el akarok távozni Zsolttal, ám ő lefogja a kezemet, és maga mellé húz a padra. Felőlem itt is maradhatunk, ha ez jobb neki, csak én mégis abból indultam ki, hogy jobb lenne a meghitt kettes, de hátha nem, akkor nem. Kérdő tekintettel nézek rá, és várom a magyarázatot, erre a sok könnyre, ami patakként zúdul a szeméből. Az okát sejtem, de hátha mégis más van a háttérben. Lehet, Emma rátapintott a lényegre, de én nem merek konkrétan rákérdezni még. Remélem nem az a baj, mert arra nincs gyógymód. Csak az idő segíthet, vagy egy másik lány, aki újra elcsavarja Zsoltika fejét, ám tovább fog tartani a kapcsolat, és komolyabb, főleg pedig viszonzott lesz. És ekkor a kérdésemre furcsa választ ad.
- Szerinted honnan? Hát onnan, hogy sírsz. Senki nem sír ok nélkül. Belement a szemedbe valami? Néhány könnycsepp, és most ki akar jönni? Igaz? Ne etess! Úgy bömbölsz, mint egy oroszlán. - Ha azt gondolja, hogy megvezethet ezzel a nincs semmi bajom mesével, akkor téved. Én nem most jöttem le a falvédőről. Most már tuti, hogy Emma beletrafált a problémába.
- Nagyon fáj? - Úgy teszek, mintha elhinném a meséjét, és közelebb hajolok a lábához.
- Lehúzom a cipődet. Gyere! Meg kell nézni, nincs-e eltörve, ha kisebb a gond, talán én is segíthetek, ha nagyobb, akkor elbicegünk a Gyengélkedőre.- mondom ellentmondást nem tűrő hangon, és lehajolok, hogy lehúzzam a cipőjét. Vajon mit lép erre. ~ Játszani akarsz? Hát játsszunk! ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2013. június 2. 23:06 | Link

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

Kiszemelt táncpartnerem felkérésekor megszokásból magyarul szólaltam meg, pedig akár francia tudásomat is megcsillogtathattam volna. De ami késik, nem múlik! Szüleim révén a magyar és a német egyaránt anyanyelvemnek tekinthető, angolul és franciául pedig megtanultam, hála az otthoni neveltetésnek.
- Köszönöm. - biccentettem a dicsérő szóra, kedves gesztus volt a lány részéről.
Brigittet felvezettem a táncparkettre, finoman átöleltem a derekát. Anyám mániájának köszönhető, hogy táncórákat is kénytelen voltam venni, így jó táncosnak számítottam, még egy kifinomult francia hölgynek se lehetett panasza rám. Persze a partnertől is sok minden függ, nekünk azonban sikerült pillanatok alatt megtalálnunk az összhangot, könnyedén mozogtunk.    
- A győzelem érdekében ki kell zárnom az izgalmat. - immáron franciául beszéltem, feltételeztem, hogy így könnyebben meg tudjuk érteni egymást, no meg egy kicsit szerettem volna lenyűgözni is a szőkeséget.
- Nem semmi, hogy magyarul is meg tudsz szólalni, rettentő nehéz nyelvnek tartják. - a hízelgés eszközéhez nyúltam, bár egyre inkább kezdett elegem lenni ebből a túlzottan udvariaskodó szerepből.
- Anyukámat is Brigittenek hívják. - ejtettem el egy személyes megjegyzést, hátha sikerül oldanom egy kicsit a hangulatot, bár visszájára is elsülhetett a dolog, lehet, hogy a lánynak tökéletesen megfelelt a hűvös, távolságtartó csevegés. A szemkontaktust is nehezemre esett fenntartanom beszéd közben, Brigitte dekoltázsa le-lehúzta a tekintetemet. Már vártam, hogy kifejezi ezért nemtetszését, és faképnél hagy, szigorú erkölcsű lánynak tűnt. Bár ez esetben talán visszafogottabb ruhát választott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. június 2. 23:38 | Link

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, de most épp Keith -


Azért azt meg meri kockáztatni, hogy az ő életében ez nem lesz nagy esemény, de aztán ki tudja. Igazából a készülődése sem azt mutatja, hogy most aztán ez valami fenomenális lenne, inkább azt, hogy imádná az egészet, ha jól tudná magát érezni. Mindenkivel. Ő nem válogat, neki mindegy, hogy picike, vagy felnőtt, hogy melyik házba való, mi a beosztása. Egyszerűen kedves és emberbarát. Ritka pillanat mikor ez nem így van, sőt, nem is nagyon volt még rá példa. Nem az utálkozásról híres, nem is az erős szavakról, illetve az unszimpatikusság sem található a szótárában. Tényleg egy kis szeretetbuborék van körülötte, mondhatni odavarázsolva. Révay bácsi biztos megdicsérné egy ilyenért, de nem varázslat, legalábbis nem az, amit mindenki feltételez ebben a közegben. Ez a személyisége velejárója, és ezt nagyon szeretik egyesek kihasználni, ő csak felhasználni és segíteni, de ezt se értékelik sokan. Most is, a megérkezés meg egyéb fontosabb körök után az anyai énje előbújik és próbálna egy picit beszédre bírni egy magányosan őrlődő fiút. Nem megoldás hagyni csendben sírni, és az sem ha hallgatunk, a kérdések jók, ha fájnak akkor is, lehet, hogy az időzítés vagy a számuk nem, de szükségesek, és ezt mindenki máshogy látja. Többek között a levitás kisasszony is, aki valami óvó dámát próbál elővezetni elég erőteljes, otromba és semmi esetre sem kedves stílusban. Embertársával, ráadásul egy vélhetően nála idősebbel beszél, arról megint nem beszélve, hogy körülbelül megmondja a másiknak, mit tegyen. Milyen jó, hogy jobban tudja, hogy siet-e Emmus vagy sem, igazából abban a pillanatban törik el a mécses, elég is volt neki ennyi, jelenleg nem érzi úgy, hogy neki is emberszámba kéne vennie őt. Hirtelen indulna el, közben véletlenül a ruhájába akad és egy rosszul irányzott mozdulattal a helyet változtató dáma bokájába vagy vádlijába rúg. Hupsz.
A krokodilkönnyekkel küszködve távozik a párostól, meg úgy az egész levitától. Most egy kis távolság kell ezektől, muszáj, mást nem tehet. elkezdenek arcocskáján legördülni a krokodilkönnyek, de letörli, és mosoly félével álldogál a bejárat felé. Komolyan, ezek után az első ember aki bejön megöleli, tök mindegy ki lesz az, szüksége van erre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. június 3. 00:02 | Link

Mágustusa, Nyitóbál
Emma, kedves


Napkeltével kelés, festés, mezitlábas séta a kihalt faluban, bőrig ázás, pirítós és narancslé, szénakazal, egy szelet csokolédétorta, békesség és öröm, majd festés újra, festés egész nap, festés evés helyett, festés társaság helyett, festés gondolatok és aggodalmak nélkül. Mikor öt körül a maga teljes ártatlanságában, festékben úszva előmászik zugából, hogy magához vegyen némi teát és elemózsiát, meglepetten konstalálja, hogy mindenki pörög-forog körülötte, holott rendszerint ő szokott mindenkit körbeforogni. Persze, persze, a bál! Nem felejtette el, csak mintha kissé kicsúszott volna ebből az idősíkból.
"A francia lány nagyon szép, láttad? Lehet, hogy ő is véla? A svéd igazgató kivitte Wickleréket az esőbe, hogy megnézzenek néhány tuját! A Durmstrang bajnokát Joseph-nek hívják, és állítólag első látásra beleszeretett Amirába! Képzeld a Roxfort bajnoka csak 15 éves volt, mikor megnyerte a tusát! Te is jössz a bálba, ugye? Bál, bál, bál!"
Mindenki izgatott, mindenki készülődik, Keith pedig nem arról híres, hogy sokáig ellenálljon a bulihangulatnak - ez olyannyira igaz, hogy az esetek döntő többségében ő szokta megfertőzni a többieket mindent félresöprő vidám lendületével. Kár lenne pont ma megtagadnia önmagát, úgyhogy a következő egy óra lelkiismeretes sikálással telik, amikor is könnyes búcsút vesz a félmeztelen festés által makacsul hozzánőtt festékcsíkjaitól. A készülődés jelentős részét ezzel tölti, a ruhaválasztással nincs sok dolga; a két szekrényt elfoglaló színes, bohém holmijai között két ünneplőt sikerül előtúrnia, ám az egyik időközben kellemetlenül szűk és rövid lett, úgyhogy marad a legjobb, a kedvenc; egy vörös, bőrhatású szmoking, fekete inggel, a szmokinghoz hasonló anyagú és színű nadrággal, mélyvörös cipővel - és igen, két vörös pecsétgyűrűvel, ezt már a fürdőszobában felhúzta, mintha bizony képtelen lenne nélkülük élni.

Az igazgató beszéde hatásos, a francia lány tényleg szép, a versenyzők pedig olyan izgatottak, hogy Keith egycsapásra felhőtlenül vidám lesz tőlük. Az egész napos koplalásnak hála olyan intenzitással esik neki vacsorának, a lehető legkülönbözőbb fogásokat összekeverve, hogy a mellette ülő háztársai jobbnak látják arrébb csúszni mellőle, ha enni szeretnének, és ha nem akarják, hogy Keith véletlenül őket egye meg.
Aztán véget ér az ünnepi lakoma, a színpadon megjelennek a zenészek, a tánctérre pedig lassacskán beáramlanak a párok. Keith egyedül érkezett és most evett meg egy nagyobbacska elefántbébi súlyával megegyező ételt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy körbetáncoltasson 3-4 ismerős és ismeretlen diáklányt. Éppen a táncparkett szélén búcsúzik partnerétől, mikor megpillantja a bejáratnál szomorkásan ácsorgó Emmát...
- Emma, szervusz! - Fültől-fülig érő vigyorral, nevetve táncikál oda a kedves lányhoz, akinek még hajdan odaajándékozta az egyik képét, mert éppen sietett órára - a kapcsolatuk eztán néhány rövid beszélgetésen túlmenően nem mélyült sokat, most mégis úgy köszönti, mintha évek óta legjobb barátok lennének. Elegánsan meghajol előtte, aztán hátradobja az arcába hulló kócos szőke tincseit, és még egyszer, a biztonság kedvéért ránevet Emmára. Csak úgy sugárzik belőle az elevenség, talán legszívesebben most is táncolna.  
- Mintha egy kicsit szorongnál. Mit szólnál hozzá, ha ennénk egy sütit? - Ezt az utolsó mondatot csak azért biggyeszti oda, mert éppen megakad a szeme az egyik közeli asztalon, ami még további finomságaival kacérkodni kezd vele - nem telik bele 10 másodperc, a választ meg se várva vesz kettejüknek egy-egy cseresznyés süteményt.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. június 7. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 3. 00:54 | Link

Nyitóbál – Adria, majd egyedül
Ruha

A napja majdhogynem csak a semmittevéssel telt. Feküdt az ágyban, ült, az asztalnál firkálgatva, vagy épp egyik faltól a másikig mászkált. Törte a fejét, vajon hogy lesz, mint lesz, számba vette a szerinte összes lehetőséget. Belegondolt abba, milyen lesz, ha netalántán mégiscsak sikerül bejutnia, ha esetleg összejön. Azt is elképzelte, milyen lesz ha nem – ez utóbbit többször is.  Reménykedett nagyon, ugyanakkor igyekezett nem beleélni magát a dologba. Egyik pillanatban azt mondogatta, biztos nem sikerül, ugyan akkor mosolyogni kell, és élvezni, hisz úgyis tudja előre, fel van készülve, a többieknek pedig örülni kell. Másik pillanatban, hogy sikerülni fog, mert muszáj, egyszerűen muszáj! Lassan már kibírhatatlan számára a várakozás, mindjárt kétségbe esik. Ennyire még sosem izgult, és talán soha nem is fog. Mágustusa… Ez mégis nagydolog!
Lassacskán ugyan, de elszáll a nap Mary számára is. Azon kapja magát hirtelen, hogy az ágyára ki van készítve a nővére által küldött ruha, ő pedig készen áll, hogy felvegye. Haját sebtében csinálja meg, és azon filózik, a ruhát, vagy a dísztalárt válassza-e. Azért mégiscsak egy szoknya a másik… Igaz, hogy hosszú, és nem is néz ki rosszul. Végül elhatározza, hogy kivételt tesz ezen kivételes estén, és felölti magára a sötét, csíkos ruhadarabot. Sminket egyáltalán nem tesz fel, nem tartja fontosnak, és rühelli is. Egy egyszerű kis balettcipőre emlékeztető fekete lábbelibe bújik, majd mikor minden aprósággal elkészül, szobatársához, Adrihoz sétál.
- Adri, lenne kedved velem jönni a Nagyterembe? DÖK-ös vagy, úgy is mész, és gondolom, neked sincs kedved odáig elbaktatni egyedül. Nekem legalábbis nincs. – És tényleg nem. Oké, hogy eddig sem volt egyedül, de nem kereste a lányok társaságát, most már azonban egyáltalán nem volt kedve egyedül lenni, és még mindig kattogni a közeljövő eseményein, sőt! Nagy örömére Adri rábólintott kérésére, mi szerint mennek-e együtt. Amennyiben szükséges, megvárja míg készen lesz mindennel, hogy aztán ketten induljanak el a Nagyterem felé.
- Mond csak, milyen érzés DÖK-ösnek lenni? – érdeklődik mosolyogva a szőkeségtől. Persze tudja, hogy nem egy nagyszájú hölgyemény, sokkal inkább szűkszavú, mégis szívesen beszélgetne. Nem csak figyelemelterelés céljából, amúgy is szívesen társalog a lánnyal, meg eleve fel akarta tenni egy ideje a kérdést.
Lassacskán célt érnek, a Nagyteremben elválnak útjaik. Míg Adri tovább sétál, Mary helyet foglal a Navine asztalánál. Mihelyt elhelyezkedett, erős félelem fogta el, mi csak erősödött, mihelyt az igazgató belefogott beszédébe. ~ Csak ne éld bele magad! Nem szabad! Ezt az egyet nem. ~ vízhangzott fejében a parancsszó. Igyekezett is eleget tenni ennek, kisebb-nagyobb sikerrel. Tekintetét az igazgató úrra szegezve figyelt feszülten, a neveket várva. ~ Bianca! Igen, gondoltam, hogy ő bekerül. ~ gondolta, magában mosolyogva. Örült a lány sikerének, hisz nagyon megkedvelte. Tovább figyelt, míg az igazgató úr felsorolt további hármat, majd… Hirtelen úgy érezte, mintha ereje szétfoszlana. Egyszerre lett teste könnyű, és nehéz, hirtelen csak fapofával bámulta az ősz szakállú, pocakos pasast, aki minden vacsorán a tanári gárda kellős közepén ült, és ki tudja miért, az ő nevét engedte ki száján. Beletelt néhány másodpercbe, míg magához tért, oda csetlett-botlott Amirához, hogy rátehesse ruhájára a kitűzőt. Még a puszit is elfelejtette viszonozni, úgy tért vissza a helyére, s hirtelen nem tudta, mi történt. Már rég maga előtt látta a finomabbnál finomabb ételeket, mire eljutott az agyáig, mi is történt pontosan, és hogy tényleg megtörtént. Lassacskán boldog mosoly terült szét arcán. Szedett magának egy kis sült húst rizzsel, ivott mellé töklevet, s miután jóllakott, levakarhatatlan vigyorral várta a fejleményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. június 3. 01:23 | Link

Mágustusa; nyitóest
nagy magányomban
Felszerelés

Már napok óta kering a hír, hogy ma este fogják kihirdetni a Mágustusa résztvevőinek névsorát. Pardon? Milyen tusa? Miről van szó? És nekem mégis miért nem szólt senki?? Na jó, most már kár ezzel enni a maradék épen maradt agysejtjeimet, szóval inkább lesurranok a nagyterembe és megtisztelem kedves évfolyam-, ház- és iskolatársaimat a jelenlétemmel. Milyen nagyvonalú vagyok ma.
Rövid skizofrén beszélgetés után szépen elillanok tisztálkodni, fogalmam sincs hogy mire számíthatok odalent, de valószínűleg ordenáré nagy tömeg lesz. Mint általában ilyen alkalmakkor. Gyors zuhany után a tükör elé állok és addig szuggerálom tulajdon hajkoronámat, míg eszembe nem jut valami értelmes, hogy mit csináljak vele. Ilyen eszement hosszú, derékig érő hajjal már nem igazán lehet mit kezdeni, ezért baloldalt lent egy laza copfba kötöm és hagyom, hogy előre lógjon. Ez pipa. Mi van még? Esetleg nem törölközőben kéne lemenni. Bár tény, hogy osztatlan sikert aratnék a férfi nem képviselői között, mégsem áll szándékomban kiszolgálni őket a látvánnyal. Mekkora botrány lenne belőle, jó ég, Faraday, a Griffek csapatkapitánya és az Eridon egyik prefektusa meglehetősen lengén öltözve jelent meg a tusa nyitóbálján - már látom is magam előtt az Edictum szalagcímet. Na vissza a valóságba, keressünk valami elegáns ruhát, amit még nem szaggattam szét valamelyik esésemnél. Például itt van ez a Levitásokat-megszégyenítő-kék ruha, amit még aputól kaptam nagyon régen. Nagyot sóhajtok miközben a kezembe veszem a szövetet, de nem hagyom hogy eluralkodjanak rajtam az érzések ezért inkább gyorsan belebújok. Hú, arra nem emlékeztem, hogy ez ennyire "kirakatba pakolós", na mindegy, most nem állok neki mást keresgetni, inkább nekilátok lábbeli után nézni. Felhajtom a fél cipős ládát, mire megtalálom amit kerestem, a kék magassarkút, amiben kb 180 centi vagyok és amiben garantáltan ki fogom ma este törni vagy a nyakamat, vagy a bokámat - de ezt még igazából nem döntöttem el. Hogy ellensúlyozzam a csupasz mellkasomat, keresek egy nyakláncot és azt is magamra aggatom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kék virágot is a kezembe veszek, majd tükör elé állva, a frufrummal szemközti felébe rakom a hajamnak. Rendben, teljes harci díszben leledzek, akár meg is indulhatok.

A nagyteremhez vezető folyosón rengeteg elegáns diák lézeng, remélem most nem sikerül lekésnem az igazgató úr beszédét, mint általában. Gyors - és óvatos - léptekkel érkezek meg az említett teremhez, de mikor odaérek, már diákok mennek ki a tanári asztalhoz. Fail, megint lemaradtam a program feléről. Lemondóan sóhajtok egy nagyot, majd lassan elindulok az Eridon asztala felé. Nem ülnek túl sokan itt, úgy látszik nem csak nekem felejtettek el szólni, hogy amúgy ma, meg a következő néhány hétben program lesz.
Miután sikeresen helyet foglaltam az asztalnál, kipillantok a tanári asztal felé és szemügyre veszem, hogy kik is lesznek ezek a "megmérettetők". Robit semmi perc alatt kiszúrom, túl sokszor látom ahhoz, hogy ne vegyem észre, illetve van még kint ha jól számolom, kettő, három... négy, a csapatomban játszó ember is. Jó ég, remélem nem patkolnak el, kelleni fognak még a meccseken. Csodálom hogy Leonie nincs kint, pedig ő mindig nyakig benne van ezekben a dolgokban. Végül is vállat rándítva visszafordulok az asztal felé, ahol azonnal megjelenik az étel. Veszek egy kis rizst magamhoz, nem vagyok túlzottan éhes, nemrég ettem meg az ebédemet. Szép komótosan elfogyasztom a tányéromra kiszedett adagot, majd türelmesen várakozok, míg be nem következik a legjobb rész: a desszert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. június 3. 01:56 | Link

Ms. Mary és a táncikáló talpak

Egy ideig csak járkált, jobb ötlet híján írt egy levelet Noelnek, aki az egyik kérdésére határozottan, a másikra meg nagyon ködösen válaszolt. A lényeg viszont megvan, így már nem is problémázik a dolgon. A bácsi felé fordul, aki nyugodtan ül a tanári asztalnál és nézelődik, de még nincs kedve odamenni hozzá. Hogy ő legyen az első? Olyan stréber isten nincs. Helyette tekintetét Mary felé kormányozza, majd egész testét is és két pohár gyümölcslével - csak, hogy még romantikusabb legyen a dolog - elindul felé.
Elérve a Navine asztalát leteszi elé a poharat és amikor a lány felpillant, kacsint egyet rá. Ellenállhatatlan colgate mosolyt is varázsol az ajkaira, érezhetően látszik, hogy akar valamit a lánytól, de még akkor is, ha az ő apukája a legcsodásabb méregkeverő a világon, akinek minden egyes szavát úgy lesi, mintha a hatalomhoz szükséges tudás lenne (Rellonos játékban ez volt a feladatom, szorri), szóval ennek ellenére se szeretné megmérgezni a másikat.
- Szia cica, jössz táncolni?
Még a szemöldökét is felhúzogatta kicsit, hogy hatásosabb legyen a dolog és ha a lány igent mond, meghajol, mint egy igazi lovag és kezét kinyújtva húzza fel a helyéről, majd vezeti a tánctérre, ahol természetesen ő játssza a férfit. Mókás dolog, de egyben jó is így táncolni, nem feszélyezi semmi és nem fenyegeti az a veszély sem, hogy a partnere esetleg kínosan nyomulni fog. Mostanában sokan keresték meg baglyok által, hogy lenne-e kedve sétálni, meginni valamit, vagy csak találkozni a vízesésnél. Ezek kezdték egy kicsit zavarni, még ha jól is estek neki, főleg azért, mert _tőle_ nem kapott ilyen leveleket.
- Gratulálok hozzá, hogy mától együtt töltjük az éjszakákat.
Rámosolyog a lányra, tényleg örül neki, hogy Mary ott lesz, így tutira lesz valaki, akivel mindig nevethet egy sort, ha éppen kínos lesz a csend. Szereti Maryt, mert cuki és nagy szíve van.
- Ki lesz a mentorod?
Érdeklődik, most, hogy már a sajátja megvan. Közben többször a férfi felé pillant, akivel majd gyakorolni fognak, hát ez nagyon érdekes lesz, az már biztos.
- Szerinted milyen a pasi? Érti a dolgát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. június 3. 15:37 | Link

Bál - Runa, Alex
Ruha

Sokáig készülődtem a bál előtt, talán egy kicsit túl sokáig is. Nem mintha érdekelt volna, hogyan nézek ki vagy mit fognak gondolni rólam, de, ha már egyszer én is a házamat képviselem talán illik kinézni valahogy. Az egész cécó, meg az ünnepség nem vonz, még mindig kicsit magam alatt vagyok, de kötelező megjelenni, és amúgy is csak ott fogom megtudni, hogy ténylegesen bejutottam-e.
Nem sietek el semmit, hiszen úgyis egyedül megyek. Bár, ha megkértem volna valakit… Nem! Minek? Hogy szánalomból kísérgessen egész este? Na, ennyire azért nem vagyok magam alatt. Sóhajtozva öltözködöm és nincs kedvem semmihez, bár egy pillanatra azért felderülök, mikor megpillantom magam a tükörben. A nagymamám által küldött ruha tényleg gyönyörű, nem hiába a varrás az első számú hobbija. Viszont a hajam színe nem igazán passzol a ruhához, így bekenem egy kis színezővel, amit még valamelyik nyáron vettem Pesten egy varázsboltban. A szer hatására szőkésbarna sörényem vöröses csillogásúvá válik, így a kék ruha még jobban érvényesül. Remélem, hogy azért ez az erőteljes kontrasztos hatás nem fog elnyomni engem, a viselőjét. A hajammal nem vacakolok tovább, egyszerűen megrázom és szabadon hagyom. Ha éppen nem rajzolok, vagy más olyan tevékenységet végzek, amiben zavarna, ha a szemem elé lóg, akkor szeretem az arcom mellett rugózó, örvénylő tincseket.
Mire elkészülök már üres a klubhelyiség, de amúgy is erre számítottam. Nem akarok senkivel összefutni, főleg vele nem. A lehető leglassabban sétálok a nagyterem felé, egyre odázva azt a pillanatot, amikor majd ki kell állnom mindenki elé, már, ha egyáltalán ki kell. Vajon mi lesz a vesztesekkel? Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy én inkább mégsem akarok bekerülni. Egyedül akarok lenni, ugyanakkor mégis hiányoznak a barátaim. Azt hiszem, most igazán magányosnak érzem magam vagy inkább idiótának. Esetleg mindkettőnek.
Végül mégiscsak odaérek a terem elé és még a nap sem kezd felkelni, szóval viszonylag időben vagyok. Mikor átlépem a küszöböt, egy kis időre elkábít a ragyogás és a hangzavar. Úgy tűnik, mindenki jól mulat. Viszont egyre többen kezdenek felém fordulni, ezért az asztalunk felé veszem az irányt, mielőtt elpirulnék a bámulástól. Amint észreveszem Runát megkönnyebbülök és sietve leülök mellé. Közben a többieknek is köszönök és megeresztek egy vérszegény mosolyt az egybegyűltek felé. Alex aggódó tekintete elgondolkodtat, majd felkapom a fejem: Hol van Yar? Mivel sehol nem látom, összeszorul a szívem, de főleg attól, hogy milyen ostoba vagyok. Hogy eltereljem a figyelmem, inkább Ruu felé fordulok és megdicsérem a ruháját, ami tényleg nagyon jól áll neki.

A beszédek után végre azt is megtudjuk, hogy kik kerültek be: egy pillanatra megáll a szívem, mikor kiderül, hogy én is. Kiszédelgek a jelvényért és közben megpróbálok mosolyogni és úgy tenni, mint aki nagyon magabiztos. Mire visszakerülök a helyemre, már komolyan fontolgatom a visszalépést, hiszen én erre teljesen alkalmatlan vagyok. Azonban a többiekre nézve ezt azonnal kiverem a fejemből. Mindenki a legjobbat akarja adni és nyerni akar. Egyáltalán nem lenne fair tőlem, ha ezeket az érzéseket semmibe venném és anélkül, hogy energiát fektetnék a dologba, csak úgy feladnám. Egyszerűen nem tehetem meg.
Látom a többieket mosolyogni, táncolni, mulatni és az izgalmuk, boldogságuk ragadósnak bizonyul.
Eléggé meglepődök magamon, mikor hangosan felnevetek, ez talán épp annak a keserű zokogásnak az ellentéte, amit múltkor Alex kénytelen volt végighallgatni. Most kicsit jobban szégyellem magam miatta, mint akkor, mert körülnézve, az asztal mellett csak barátokat látok. Nem igaz az, hogy egyedül lennék. Hiszen Alex még aggódott is értem.
- Ruu, leszel a mentorom? – mosolygok a lányra és hirtelen megjött jókedvemnek köszönhetően valószínűleg meg is fogom ölelni, ha igent mond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 3. 17:27 | Link

Nyitóbál - Yarcsi, Rius
Ruci.

Hosszú várakozás és munkálatok előzték meg ezt a bizonyos napot. Mikor kiderült, hogy a Diákönkormányzat is részt vesz a szervezésben, nem habozott és szerepet vállalt, ilyen egyszer adódik az életben. Szerencsére a munkával nagyon jól haladtak így, négyesben és minden felmerülő gondra leletek valamilyen megoldást. Boldogan, mosolygósan állt az este elé, még akkor is, ha azért akadt egy-két aggasztó gondolat a fejecskéjében. Kezdetben csak visszacseng Joanne hangja, amint kimondja az elsődleges véleményét, azóta is sokkban érzi magát, de egyelőre ezt jól viseli, vidáman. Elég sokat játszik a gondolattal, de a hideg is kirázza, lenéz magára és el sem tudja képzelni, hogy valaki legyen a pocakjában. Egyelőre el is hessegeti, majd foglalkozik vele később, azaz megpróbál. Hatnak a vitaminok és ki is aludta magát. Tudja jól, meg kellemetlen is, hogy mennyire nyűgös és elviselhetetlenül bunkó volt emberekkel az utóbbi időszakban, de mindez a múlt, ma békességgel, mindenkit szeretünk hangulattal kelt, ezt nem lehet lerombolni. Szervezőként izgult, hogy minden rendben menjen, ez után pedig egy kicsit a Drágáért is, tud róla, hogy sikeresen jelentkezett, most pedig kiderülnek a bejutók is. Egy világos ruhát választott magának az estére, csinos ezüstös kiegészítőkkel és egy ruhához illő magas sarkú cipővel. Egész gyorsan elkészült, ahhoz képest, hogy nőből van, majd a megbeszélt helyre indult, hogy összeszedje Yarcsit, vagy a Drága őt, nézőpont kérdése.
A nagyteremben minden csodálatosan feldíszített, az esemény pompájához megfelelő. Mikor beérnek egy puszit nyom az arcára, majd végigsimítja azt és elhagyva partnerét indul meg a szervezői asztalhoz, ahol helyet foglal.
- Majd még találkozunk, Drága. - Illedelmesen köszönti a vendégeket, majd a lányokhoz fordul. Együtt meghallgatják a bemutatást, az igazgatói beszédet és a kihirdetést, szépen egyenként megtapsol mindenkit. Ezután Mirus következik, aki megdicséri őket, egy kedves mosolyt küld felé, aztán az egészet követően nekilát a fenséges vacsorának.
Mikor végeztek az egyik oldalán elhelyezkedő Adriára szegezi cinkos tekintetét, majd a kis kék és bronz ház asztalához. mondjuk úgy, korábban már volt egy kellemes kis csevegésük róluk, szinte mindenben egyetértenek. Közben észreveszi, amint az egyik igen illedelmes lány, kezében cipővel ballag az asztalhoz, látásból ismeri, egyébként nem igazán. Felé bök a tekintetével, bár úgy tűnik Ria is ki fogja szúrni ezt.
- Most nézd meg, annyira jól festhet ez a delegációk előtt… - Hát, csak az iskola diákjainak egy minimális minősítése. Azért a francia lányka elég tisztelettudónak tűnik, neki biztos nem fog tetszeni, és a másik leány, a Roxfortos, na az ő arca is igen árulkodó. A fiút még nem sikerült kifigyelnie, majd a napokban biztos összefut még vele is. Tovább figyelik az eseményeket, majd alakul valahogy. Egyébként a leányzóval jól érzi magát, lát benne potenciált, meg a meccseken is jó az összhang köztük. Most is jókedvűen társalognak. Egyelőre nyugodtan van erre lehetőségük a szervezői asztalkánál, senki nem keresi őket, bár azért azt a bizonyos szőkét tudná értékelni most, ha jönne, amúgy sem látja sokat. Hiányzik is neki, legalább most elrabolná a kékségektől.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. június 3. 17:32 | Link

Nyitóbál
Robiba ütközve, majd egyedül.
Kinézet

Mágus tusa. Úgy döntöttem, hogy erre nem nevezek. A bátyám már vett egy ilyenben részt és a beszámolója nem volt rám olyan hatással, hogy úgy döntsek, indulni akarok. Nekem nem kell a hírnév, sosem hajaztam arra. Szóval cseppnyi ellenérzés nélkül indulok el a szobából a ruhámba. Krémszínű, hozzá lágy sminkkel, a hajamat kifésültem és picit rendbe raktam, sokat nem törődtem vele, a nyakamat pedig anya ékszere ékesíti. A karomra egy karperec került, a lábamra pedig egy magassarkú, pedig sokkal megszokottabb nálam a tornacipő, de hát az mégsem illik egy ilyen ruhához. Szóval hát most meglepően nőiesen sétálok a agyterem felé a folyosón. Kísérő nélkül vagyok, inkább fényképezni jöttem, semmint azért, hogy egy jót táncoljak valakivel is. Szóval a retikülömbe egy kisebb mágikus fényképezőgép került még a szobámba. Ha beléptem a bálteremnek átavanzsált nagyterembe majd előkapom és kattintok párat.
Erre nem is kell olyan sokat várni, a forgataggal én is megérkezem csakhamar a terembe. Sok idegen nyelv is felhangzik körülöttem, hiszen más országok tanulói is részt vesznek majd a tusán. Én arra vagyok kíváncsi, hogy kik kerülnek be az iskolából. Lesz-e közöttük ismerős is. Igazából már lehet, hogy lehet tudni az eredményt, de ez annyira nem kötött le eddig engem, hogy én még nem tudom. Éppen ezért hallgatom figyelmesen az igazgató urat, még szinte az ajtónál vagyok, amikor ő lép a pódiumra. Amint vége nem túl elnyújtott beszédjének és indul a tánca parkett szélénél indulok neki a tömegnek. Itt-ott kattintgatok párat. A táncolókról, a vendégekről, a jól mulató emberekről. Szeretem látni a vidámságot. Nem vagyok olyan besavanyodott, mint azt sokan hiszik. Talán még táncra is felkérhető lennék, ha valaki nagyon jó táncosnak tűnik nekem. De most még inkább a lencse innenső végén maradok, amibe annyira belemerülök, hogy az egyik táncoló párocskába bele is ütközök. Egy gyenge bocsánatkérést elmormolok, majd tovább megyek. Megtalálom a lencse végén a kviddicsprofesszort, aki egy dekoratív szőkével mutatkozik, másik házvezető-helyettes is megtalálom persze magamnak. Nem pletykafotós akarok lenni, de nem hagyhatom ki ezeket a fotókat sem a repertoáromból. Így teljes az este.
Egy lány megkocogtatja a vállamat és mosolyog rám, ismerem látásból, egy báli fotót kér tőlem, én pedig készségesen kattintok is tóluk párat. Pedig nem éppen azért jöttem, hogy hivatalos partifotóst játsszak, de ha így alakult, akkor miért ne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. június 3. 18:40 | Link

Nyitóbál
Sharlotte
Kinézet

A vizsgák után újra bevetettem magam a társasági életbe, ezért kötelességemnek éreztem, hogy egy ilyen fontos közösségi eseményt, mint a Nyitóbált se hagyjam ki.
Már előző este kitaláltam, hogy mit fogok fölvenni, mert magamat ismerve még így is késni fogok. Mindig valami közbejön vagy csak elnézem az időt és ezért nagyon gyakran vagyok pontatlan. Persze ezt a tulajdonságomat kifejezetten utálom magamban, de sajnos sehogy se sikerül rajta javítanom. Az egyetlen eset amikor igazán figyelek a pontosságra, sőt még hamarabb is érkezem, az akkor van amikor egy lánnyal találkozom.
Mára viszont nem szerveztem magamnak partnert, mert így azzal lehetek akivel szeretnék és még ismerkedhetek is. A bál kezdete után negyed órával meg is érkeztem a Nagyteremhez, ami tele volt szépen kiöltözött diákokkal. Sok ismeretlen arcot láttam, mivel a közelgő Mágustusa nyitó eseménye ez a bál és a többi iskola versenyzői is már beköltöztek a Kastélyba.
Lassan elindulok befelé a tömegben, miközben hallgatom az igazgató beszédét. Amikor egy-egy név elhangzik én is tapsolni kezdek, de nem igazán jegyeztem meg, hogy kiket sorolt fel. Mostantól úgyis ők lesznek az iskola sztárjai és még ezerszer fogok hallani róluk.
Ahogy megyek egyre beljebb az asztalok között, egyszer csak megpillantok egy lányt, aki egyedül ücsörög a szervezői asztalnál. Első ránézésre nagyon csinos, úgyhogy magabiztos léptekkel elindulok felé.
Hamar odaérek hozzá, majd kicsit megköszörülöm a torkom és elé állok.
- Szia! Nem zavar ha ideülök melléd? -
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2013. június 3. 18:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet