36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdős-Prinz Violetta összes RPG hozzászólása (42 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 12:18 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3

Jó újra látni, bárki mondhat bármit. Borzasztóan hiányzott már a közös ökörködés, hogy szidjon, ha valamit csináltam, ami neki nem tetszik, de kibírtam ezt a néhány hónapot. Most viszont itt van, így folytathatjuk, amit szoktunk.
- Mi megszoktuk... de másoknak milyen lesz?
Apró huncut mosoly, csak jelezni, hogy ezzel elszórakozgathatunk majd, de persze még a józanész határain belül, mert most amíg itt voltam már több, mint valószínű, hogy kialakult rólam egy kép. Érte viszont, mindent. De azért meg kell kérdeznem, hogy valami haláleset nem-e történt, amíg úton volt, de megnyugtat, hogy nem. Ez kivételes eset, mert valami probléma mindig volt, de szerencsére nem utazik annyit vonaton, hogy ennek látszata legyen.
- Persze, csodálatos, de azért nem kell.
Csak az őszintét mondom, az övé lehet, levédetheti, nekem nem jön be annyira. Aztán a macskára nézek, és az jönne, hogy fejemet a kezembe temetem, de csak felnevetek, és persze elveszem Vivitől a ládát. Jé, megköszönte, ez szuper.
- Ugyan, nem mondtál újat... Amúgy bármikor.
Az elején játszom magam, de a végét teljes mértékben komolyan gondolom, és kedvesen mosolygok is hozzá. Viszont rögtön eszembe jut, hogy én olyan nagyon nem érek rá, és kezdek sülni, így ezdetekben kissé lassú tempóban, de haladgatunk, ki az állomásró'
- Csillagrobbanás nem volt ugyan, de azt szerintem nem említettem, hogy itt rendezték az idei mágustusát. De ezt leszámítva mindent leírtam, és mostanság nem történik semmi. Azt viszont most elmondom, hogy felkísérlek a kastélyba, és addig elmondod melyik házban vagy, hogy tudjam merre kell téged elirányítani, mert én megyek vissza dolgozni.
Nem látszik, de a lehető legtömörebben próbálok beszélni, mert irtózat sok lenne, ha még kiegészíteném dolgokkal.
- Utána már ma nem látsz, az biztos, kivéve ha bolyongsz egyet 10 után, és lesz kedvem felmenni a kastélyba. Szóval ha valami van, azt mondd, amíg itt vagyok.
Én meséltem, igaz nem sokat, hamar kimerítettem a témát, de beszélni azt tudok, hogy ne legyen csend. Énekelek is neki, ha akarja, de azt kétlem.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 13:52 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3

Furcsa, olyan jól el voltam nélküle, csak kezdetekben volt nehéz, most pedig, hogy itt van, nem engedném el. Ha akarna, se mehetne. Úgy, ahogy ő megmondta nekem a nem túl visszafogott véleményét, mikor visszajöttem, én is lehordanám, az biztos. De ő beleegyezett a döntésembe, én már nem hiszem, hogy elfogadnám. Hazajött, nem mehet el. Szükségem van rá, vele jó hülyéskedni.
Ahogy a fiú kiadására áttérünk, aki vigyázna rám, rögtön elképzelem én is. Annyira nem tetszik az ötlet, fura lenne, és... ha pont olyan lenne, mint Vivi, akkor rosszul járnék vele. De most csak felnevetek, mert nekem nővérem van, és nem bátyám. Akkor pedig egyértelműen nekem kellett volna előbb születni, bár attól függetlenül akkor is védelmező kisangyalt játszana.
- Én megvédem magam Tőled, Jeff pedig minden mástól, szóval így is minden tökéletes.
Azt hiszem a legegyszerűbb válasz, angyali vigyorral, de tudja, hogy nem gondolom teljesen komolyan. Nem kell megvédenem magamat tőle, mert megvéd ő magától, vagy éppen elviselem, és nekem is kedvem van ahhoz, amit művel. De például ő most perpill nem dolgozik, én viszont igen, és dolgom van, ha felkísértem. Ezt azonban valahogy úgy fogadja, ahogy vártam. Szokásos hévvel és elkenkezéssel, a végére pedig lazán.
- Nem hajcsár, dehogy, jófej.
Ez az igazság, tényleg kedves, meg minden. Jó főnök, az pedig, hogy sok dolgom van, igazából csak rajtam múlott, mert én vállaltam a pultos és felszolgáló munkakör mellé még valami asszisztenskedést is.
- Anya házában.. csak a felügyelet miatt, mi? Én ezt nem értem, Seren vagy Rédey is vigyázna rád... nem beszélve rólam..
Komolyan persze ezt se gondolom, jó lesz neki ott, és így is rengeteget fogunk találkozni, persze majd ha leköltöztünk. Meg megoldjuk addig is, nem lesz probléma.
- Bármikor lejöhetsz hozzám. Fő utca, pub, megtalálod, hidd el. 10-ig ott vagyok, hétvégén tovább, de amúgy 4 előtt Jeffnél megtalálsz, ha nagyon sürgős.
Édesen mosolygok is hozzá, mert tényleg, amikor csak ráér és kedve van, jöhet. Mellette is tudok dolgozni, és bár mindig akad beszélgetőpartnerem, érzem, hogy megoldom. Meg milyen szépen mutatnánk, hogy a hasonmásommal trécselek, nem?
- Ja, és ha már itt tartunk. Anyával találkozni fogsz, annyi biztos, és a vőlegényemnek is minél hamarabb be foglak mutatni. A vőlegényem.. olyan jó ezt kimondani.. De majd neked is beszerzünk valakit.
Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz, hogy én hamarabb férjhez megyek. Bár Vivi nem is az a típus, aki elkötelezné magát ilyen hamar, csak azt nehéz elhinni, hogy jelen pillanatban egyedülálló az én drágám. Ez viszont majd változik, sok helyes srác járkál itt a folyosókon.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 18:06 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3

Tudom, hogy én kis korunkban is a túl érett, felelősségteljes, mindig jó kislány voltam, és engem pont nem kellett védeni, Vivi pedig egy rakat rossz dologba belekeveredett, és inkább rá kellett volna figyelni, és akkor is próbáltam segíteni neki, csak hát még nem fogtam fel a dolgok súlyát. Ez már máshogy van, és megvédem mindentől.
- Ha hajcsárkodik szólok... de ha te is ott dolgoznál rájönnél, hogy ilyenről szó sincs...
Húgivédő ON, tudom én, ilyenkor mondhatok neki bármit, és talán azt is rosszul teszem, hogy beszélek hozzá, de mégis szeretek ilyenkor belekötni. Igen, amibe lehet belekötök, mint a házválasztásba is. Oké, hát én elhiszem, hogy mert csak, de akkor is jó érzés.
- Mert csak kellett, nem?
Persze, hogy folytatom tovább, nem szeretem abbahagyni, mikor még vissza tudnék neki szólni. Foglalkozok én a hatással is, minden apró részletre ügyelni kell, főleg mellette, mert aztán visszakóstol.
- Igazából nem, csak gyakran vagyok lent Nála..
A második felére pedig szavakkal nem reagálok, csak egy édesen fenyegető mosoly. Tőlem, ha neki címzem, akkor tudhatja, hogy nem számít semmit, csak így érzem jól magam, és kész. Ha valamit komolyan gondolok, azt is tudja, hogy mi éppen, mert ikrek vagyunk, megértjük egymást.
- Hááát... annyi embert nem ismerek személyesen is.. de van egy pár helyes pasi erre, szóval válogatni azt tudsz.
Az már enyhe túlzás lenne, ha be akarnám neki mutatni ezeket az embereket, majd felfedez mindenkit magának, ahogyan én tettem, és teszem még most is, mert sosem érek a végére.
- Még nem... és nem is nagyon beszéltünk erről, de nincs az már olyan messze.
Tényleg fogalmam sincs, szóval nem tudnék biztosat mondani neki, még csak saccra sem, így csak mosolygok, aztán eszembe jut valami.
- Lennél koszorúslány?
Hát ezt muszáj olt megkérdeznem. Nem akarom, hogy csak ott legyen, hanem ha már az esküvőm, akkor legyen valami szerepe, hiszen az ikernővérem. Nem törvényszerű, hogy kell, de én nyugodt természetem ellenére is megvernék valakit, ha nem sikerülne.
- Amúgy.. most jut eszembe. Lassan itt a vizsgaidőszak, menni fog ez neked? Jókor jöttél haza.
Ha kell segítek is neki. Azt nem tudom hogyan oldanám meg, de segítek. Nekem még mindenhogyan van egy évem, és ő nem tudom hogyan akarja, vagy tudja-e egyáltalán, és ő nem tudom mit is csinálna.. Keresne munkát, egyértelmű.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 11. 17:39 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3
előzmény: vasútállomás

Azt mondja, ha hozzá illő munkát talál. Itt igazából van egy pár stílusban munkalehetőség, de mégis úgy érzem, hogy ez talán éppen nem hozzám illett kezdetekben, hanem a neki való feladatkör.
- Nem értelek. A kocsmai munka pont neked nem tetszik.. Pedig könnyebben el tudlak ott képzelni, mint a cukrászdában.
Muszáj elmondanom a véleményem, önkéntelenül is, nem érdekel mit szól hozzá. Ettől függetlenül persze viszem tovább, kérdezek, ő kérdez, és már nehéz eligazodni a válaszok között is, de a költözéses dologra Jeffel azért eléggé ki kell térnünk, hiszen mire is számítottam...
- Igazad van, egyszerűbb lenne, mert így a kastélyba felfutkározni elég bonyolult mindig, mert gyakran vagyok Nála. De az esküvő után már így lesz, nem kell majd strapálnod a lábaidat.
Az angyali mosolyom már nem is tudom hányadszorra bukkan elő. Ilyenkor tudja, hogy a fejemben valami nagyon sötét dolog kerül előtérbe, a látszatkedves énem, mert igazából vannak napok, amikor hagynám, hogy kicsit szenvedjen, csak én ezt nem mutatom, és úgy állítom be, mintha játszanám a nemkedvest. Nehéz rajtam kiigazodni, ugye?
- Jajj... hát minél hamarabb, ennyi az egész...
Szerintem tényleg érti, csak teszi az agyát, és most én is, hogy még rámagyarázok, a tények ellenére, azaz ezek inkább az én önállósított gondolataim. Jesszus, önállósított gondolataim vannak! De nem baj ám, amíg nem vagyok egy beteg állat, addig rendben van.
Kicsit meghökkentő élményben van részem, amikor már csak az tűnik fel, hogy macskástól és mindenestől átölelt, pontosabban a nyakamba ugrott. Várom, hogy elengedjen, és elegendő mennyiségű oxigénhez jussak, aztán miután megint rendesen kapok levegőt megszólalok.
- Igen, meggondoltam, kellesz oda.
Nem gondoltam végig, de biztos vagyok benne, hogy kell, és téma lezárva. Tudom, hogy menni fog neki, az is, és a vizsgaidőszakot is átvészeli majd, sikerrel ráadásul, bárhogyan is. Nem is ő lenne, ha nem nyugtatna meg, hogy menni fog az, de aztán jön a következő gondolata, mire már az iskola kapujához érünk.
- Minden nap dolgozok, drága, de majd szabit veszek ki, aztán elugrunk vásárolni. És akkor már elnézhetnénk Pestre, mozizni, shoppingolni, várost nézni, szórakozni. Mit szólsz?
Egész napos programvázlatot alkot az agyam, de tényleg csak alapokban, mert hogy mit csinálunk, az már rénk lesz bízva, szabadon, a lényeg itt az lesz, hogy ketten jól érezzük magunkat, minden problémát elfelejtve. Legalábbis szerintem, de reménykedek, hogy tetszik neki az ötlet.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 12. 16:11 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3

Az esetek nagyobb részében tényleg nekem van igazam, de nem szeretem ezt a nyakába dönteni, maga is rájön, még ha ki is áll a hülyeségei mellett. De pont ez tetszik, hogy nem adja fel, bár én azért beismerem, ha mégis rájövök a vitapartnerem igazára, mivel vannak néhányan, akik besértődnek rajta. Ugyanakkor azt is imádom az én kis hasonmásomban, hogy ha neki van igaza, na azt szívesen hangoztatja.
Egyetértésemet csak egy mosollyal fejezem ki, mert tényleg jó megoldás. Minden szempontból megfelel, és szeretem, hogy nekünk egy mosoly is elég, hogy megértsük egymást, nem kell magyarázni mit miért, csak egy ilyet egyszerű mozzanat és kész. Lehet angyali, lehet aranyos, erőltetett, vagy sötét, akármit ki lehet vele fejezni, és ezért jó.
- És ha bennem teszel kárt? Akkor mi van?
Ezen tényleg érdemes elgondolkozni, az nem száradhat az én lelkemen, nehogy már én legyek a hibás, és túljátszott felháborodás jelenik meg arcomon, aztán felnevetek kissé; mindez hozzátartozik a viselkedésünkhöz, amit egymás közelségében produkálunk.
- Nem, minden okés, nem lett bajom.
Megnyugtató mosoly, meg a túlzó hangsúly, mintha ezzel éppen azt mondanám, hogy majdnem meghaltam, de nincs így, csak muszáj tennem az agyam, mert ő is ezt csinálja. Ösztönösen jön, ez már nagyon hiányzott.
- Hmm. igen...
Felnézek az égre, mintha látnám magam előtt a képet is, amint csináljuk, amiket összehord, még ha hadarja is rendesen, csak azt nem tud hova siet. Ja igen, majd mennem kell.
- Egy ilyet picit se tudok maradni most, vissza kell mennem, de ha lepakoltál eljöhetsz velem, aztán ott tudunk tovább dumálni? Ma már nem fog menni, hogy szabit kérjek, hétvégén meg nagyobb a forgalom..
De mit is magyarázkodok, kocsma, gondolhatja, hogy nem épp a leglazább munka, végül is ketten vagyunk kint, visszük a pultost és a felszolgálót is, meg nekem vannak plusz dolgaim, de mégis jó, élvezem, csak azért bizonyos mértékben kötve vagyok.
- Mit szólsz? Sajnálom, máshogy nem megy...
Én is szeretnék még maradni vele, beszélgetni, mert ez már borzasztóan hiányzott, és tudom, hogy sosem fogom megunni, és most itt van, és olyan összevissza minden. Még valaki, akiért érdemes élni, ugye?
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 14. 13:22 Ugrás a poszthoz

Ikremnek <3

Látom rajta, hogy elgondolkodik, végül is talán egy picit gondolkodtató kérdést tettem fel neki. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy akkor is az enyém a felelősség, de nem, inkább valami logikusat próbál összerakni, és pedig csak mosolygok rajta.
- Ugyan... nem ilyennek lettél nevelve, magadtól lettél ilyen..
"Ilyen". Elég célzás neki, hogy megértse, nem épp a cukiságára gondoltam, hanem az enyhe beütésére. De én így szeretem, mert más, mint a többi. Mert úgy néz ki, mint én, mégis annyiban különbözik, együtt pedig... ha kibírnak minket, az már a csoda maga!
Valamiért megnyugtató, hogy aggódik értem, és hiába született tíz perccel előttem, ez kölcsönös. Akkor is így lenne, ha én lennék az idősebb, és mindegy mennyivel, mert a testvérem. Hasonlóképp visszamosolygok rá, szavak nélkül is érteni fogja.
- Inkább Riri miatt aggódj, ő ne legyen elrontva...
Még kicsi, nála fennáll az esély, még bármilyen irányba elmehet. Remélhetőleg arany középút lesz, olyasmi, mint ami én vagyok, és a lázadást vagy elkerüli, vagy csak minimálisan. Persze remélhet az ember... úgyse az lesz.
Elhúzza a száját, én pedig elmosolyodom, mert tudom, hogy nem épp ez az a lehetőség, amit ő szeretett volna, és az már nem olyan jó, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy eltervezte, de megint kamatoztatja ezt a csodálatos témaváltó képességét.
- Talán. Ha ma nem, akkor holnap biztosan, de ne aggódj miatta, nem lesz baja.
Mondhattam volna azt is, hogy egy darabban, de annak eleve nincs értelme, mert a tároló dobozkájában darabokra van szedve. Mint nekem a gitárom, szerintem neki olyan fontos a fagottja. Kiskorunk óta tanulunk hangszeren, csak enyhén más irányba mentünk el.
Végül egy bólintással jelzi beleegyezését, tehát elfogadta az ötletemet, és pedig megint csak mosolygok, mert tudom milyen nehéz neki elfogadni, mikor máshogy alakulnak a dolgok.
- Eszem ágában nincs túlórázni. De hétvégén kell, olyankor nincs konkrét munkaidőm.
De persze hétvégén Jeffhez megyek, éjszaka nincs kedvem visszakóvályogni a kastélyba, csak néha, mert ezt úgy igazándiból Anya még nem tudja. Nem tudom ehhez a féléjszakai műszakhoz mit szólna.
- Amúgy képzeld el, Riri uno.. pontosabban másodunookatesója is ide jár, asszem Keith. Meg Anya keresztfia, tudod Đomi. És ő meg mágustusa bajnok is, és döntetlenbe.
Azt nem tudom ám honnan jött, de teljes átéléssel mesélek megint témát váltva. Azt hiszem talán azért jutott ez eszembe, mert hogy Anyu nem tud róla, és... így, ilyen egyszerű. Szeretnék vele mindent megbeszélni, csak nehéz, vagy nem is lehet, de attól még próbálkozok, na.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. november 10. 18:09 Ugrás a poszthoz

Yvonne
ruha (baloldali)

Vidámság, boldogság, rengeteg életkedv, öröm és csupa pozitív dolog jellemzi az elmúlt néhány napomat. Sokkal jobb, mióta Jeff itthon van. Borzasztó nagy meglepetés volt számomra, amikor este beállított, hiszen csak hetekkel ésőbb kellett volna érkeznie. Vagyis Ő ezt mondta, de lehet csak megtévesztés volt. Így sokszorosan jól esett.
Mondjuk azóta nagyon nem voltam kint. Annyit töltöttem csak levegőn, amíg leugrottam a cukorkaboltba, meg vissza, feltankolni néhány napra. Otthon, vagyis jelen esetben a hotelben is volt még édességem, a Kedves is hozott, de meddig tart az ki? Jó, mondjuk azokat az angol csokikat sajnálom, de ugyanolyan gyorsan benyomtam, mint a többit. Talán ennyit nem kellene ennem, de nem érdekel ám.
Most is, hirtelen felindulásból természetesen egy szép nagy tábla karamellel töltött csokoládéval indulok el levegőzni. Hiányzik a séta, és az időre tekintettel előbb muszáj megígérnem, hogy jól felöltözök, és nem is maradok soká, de aztán indulok. Valahol sajnálom, hogy nem a Plüssömmel töltöm az időmet, mindet, amit tudnék, de erre szükségem van.
Először még nem tudom merre megyek, azaz pontosan tisztában vagyok vele, csak az úticélom homály. Hamar kirajzolódik azonban a kép, a tavacska felé indulok el, oda-vissza célzattal, aztán meglátjuk, hogy érdemleges emberrel találkozok-e, vagy csak összeakadok-e bárkivel, és mit fog reagálni? Bár talán lassan már itt Bogolyfalván is megszokott kép lesz várandós nőket, diákok látni szaladgálni az utcán. Ja, tényleg, hát én meg teszek rá, mit gondolnak, akkor mindegy...
A gondolkodásból kizökkenve a tavacska előtt, a járda szerű kitaposott, kövekkel szegélyezett utacska végén állok meg. Másfél percig biztos nézem a sima víztükröt, mely olykor-olykor néhámy helyen a halak mozgásától fodrozózik. Nyugodt minden, ezt imádom.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. április 2. 16:53 Ugrás a poszthoz

Iza *-*
ruha

Annyi minden történt mostanában, borzasztó megkönnyebbülés volt megkapni azt a levelet. Végre vége.
Ifens anyja már nem tud beleavatkozni az életembe. Pontosítok, ő csak a nevelőanyja, de szinte lényegtelen számomra. Egy ember, aki nem nézett jó szemmel. Azt egészen pontosan még mindig nem tudom, mi problémája volt velem, de azért az betett nekem rendesen, hogy megfenyegetett. Végső soron ő járt rosszul, én még akkor is logikusan és jól kezeltem ezt, ha megviselt. Hát lelkileg érzékenyebb vagyok, mint az átlag, de tudhatta volna, hogy semmire sem megy. Mindenesetre számomra borzasztó volt. Leléptem, és először senki sem tudott rólam semmit. Akkor még pánikoltam, és minden eszembe jutott, ezért nem adtam semmit jelet, de Lengyelből rögtön Anyához költöztem és elmagyaráztam. Jeffhez viszont nem mentem vissza. Nem akartam kockáztatni, befolyásos család, ki tudja mire képes lett volna. Így pedig amíg azt hitte eltűntem a színről, sikerült aláásni. Bár arra is tartok esélyt, hogy ha nem jövök haza, idáig sem jutok el. Mondjuk jogi asszisztensnek kezdtem el tanulni, annyira mégsem vészes.
A hosszú hónapokban a legesleggyötrőbb a babáim hiánya volt. Őket csak akkor láttam, ha Anya elment értük, mert hát mint a nagyijuk, ehhez teljes mértékben joguk volt. Kihasználtam minden időt, de most, hogy végre korlátlanul a kicsikéimmel lehetek és a férjemmel is megbeszéltünk mindent, mintha kicseréltek volna. Nem igazán látott mostanában senki, így nem is tudnák ezt megmondani, de Anya, ő láthatja rajtam csak úgy igazán.
Otthon, vagyis a házunkban elvoltam, már az utolsó pár napban elég izgatottan. Kicsit sem amiatt, hogy újt tanév, meg mint kiderült, két unokahúgom is ide fog járni, bár ezek az információk is megmaradtak bennem. Nekem most tényleg sok új volt.
Kint sétálgatni is egy nagyon rég abbahagyott szokásom, most pedig folytatom. A dupla babakocsit magam előtt tolva, és hallgatva a mostanra már oly ritka csendet, úgy érzem nyugodt vagyok és boldog.
Van határozott elképzelésem, az előkészítő felé veszem az irányt. Izát szeretném elkérni, ami már előre meg van beszélve. Persze, amit fontos, hogy csak az órái után, mert a tanulás egyértelműen előbb van, mégis szeretnék azért vele tölteni egy kis időt. Meg minden családtaggal, baráttal, hogy újra olyan vagyok, mint régen.
Beérve az első nevelő, akivel összefutok, az az a nő, akivel beszéltem korábban, így rögtön meg is kérem, hogy szóljon az unokahúgomnak, hogy megérkeztem. A vártnál kicsit gyorsabban visszaérnek, és pedig már messziről mosolygok a kislányra. Hát nekem kislány, akármilyen nagynak is érezheti magát. Cukorfalat.
- Sziaaa!
Elnyújtva, aranyosan köszönök. Nem sokszor láttam még, bár már jöttünk be, de ki nem vittem. Időm viszont volt elgondolni, mit is csinálhatunk, még ha van is egy határidő, amire vissza kell hoznom. Ezt az időt is kihasználom, vagyis kihasználjuk.. négyen. A nevelőt tehát megnyugtatom, hogy minden rendben lesz, és visszahozom időre, aztán sétálunk is ki az épületből.
- Mit szólnál, ha lemennénk a játszótérre? Jó idő van, használjuk ki.
Régen voltam már, és ő is biztosan értékelni fogja. Na meg a piciknek sem árt, és egyszerűen csak jó ötlet. Úgyhogy amint tudtomra adja a véleményét a dologól részemről indulhatunk is, így az irányt már felveszem. Közben a csöppségekre pillantok már nem is tudom hanyadszorra, reflexszerűen beivódott ez az agyamba. Dóra elaludt, és Dávid sem sír a pocija miatt, ez már haladás.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. május 1. 14:25 Ugrás a poszthoz

Iza *-*

Kezeimben a picik, így egy pillanatig bevillan fejemben a kislányt meglátva, hogy talán stabilan meg kellene támasztanom magam a lábammal. Aztán ideérve csak csípőnél ölel meg, így meg is nyugszom, hogy nem borulunk együtt négyen.
A játszóteres ötletre helyesel, de kérdése még van, amivel kapcsolatban először egy pillanatra kiütközik az értetlenség arcomon, aztán eszembe jut valami, bár hogy miről van szó az most sem tiszta még.
- Nem tudom, hogy büntetésben van-e, de Anya mondta, hogy egy kislánnyal összeverekedett..
Én mondjuk teljes mértékben megértem, bár a problémamegoldó képességét még fejlesztem majd a hugicámnak. Az erőszak nem megoldás, ezt szokták mondani, és valahol még igaz is.. Viszont a végső eset, na az engedi. Csak hogy! Ez nem volt az, akármi is történt. Majd megtanulja, nagyon értelmes kislány.
Hamar kiérünk, mert azért közel van, én pedig még nem fáradok. Pontosabban a kezeim, szellemileg mindig a frissesség, ami elvárható tőlem. A babákat folyamatosan tartani még hordozóval is nem az amit bárki kibírna. Én meg az vagyok, aki mindig ezt csinálja, de azért le kell ülnöm. A hinta meg is felel erre a célra, és egy gyors kör után az unokahúgom is beül a mellettem lévőbe. A két személyes babahordóból most csak a kisfiam néz fel rám, Dora a kezemben, mert valahogy ott nyugodtabb, és ha letenném, szerintem akkor lenne vége ennek az állapotnak.
Iza nagyon elvan a babákkal, a kérdésére pedig csak mosolygok. Az unokahúgát szeretné, ahogy nézem, mert őt figyelte már nagyon, én pedig bízom benne eléggé ahhoz, hogy megfogjam és a kezébe adjam óvatosan. Féltem, az természetes, és sokszor jobban is, mint kellene, de anya vagyok.
- Foghatod az öledbe is, ha leülsz a hintába normálisan, de sétálhatsz is vele, ha nem kezd el hisztizni.
Mert hát nem biztos, hogy annyira toleráns lenne, habár amit eddig láttam, az alapján szereti, ha bárki is foglalkozik vele. A figyelem középpontjában lenni imádnak mindketten, és meg tudják állapítani,valahogy megérzik ki szimpatikus nekünk is, a családjának.
Én viszont addig Davidre is figyelek fél szemmel, aki ugyanúgy csak néz minket, mint eddig, hunyorog néha, és forgatja a fejét. Talán a cumiját keresi, úgyhogy a lábától azt is összeszedem, és a keze felett tartom, hadd lássa.
- Erre gondoltál?
Cuki hangon, mosolyogva. Ez nem is azért van már így, mert picik, hanem mert mellettük már képtelen is lennék másként viselkedni. Ennivaló kis csöppségek, és ha ő most elfogadja, amit a kezemben tartok, akkor megint a lányokra figyelek. Egy pillanat kihagyás pont sok is volt.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. május 2. 22:08 Ugrás a poszthoz

Péter
ruha

Egész nap nem tettem le szinte a dárágmat, ezért döntöttem úgy, hogy apuka válláról is egy kis tehert levéve David velem jön vásárolni. Nem hiszem, hogy nagyon befolyásolná a későbbiekben a hozzáállását, de legalább így elmondhatja, hogy ha utálni is fogja, bizony volt ruhát venni még ő is.
Mert hogy én a shoppingolásról nem mondok le, az száz százalék, hogy nekem szükségem van ruhatárfrissítésre, és már önmagában arra, hogy a sorok között álljak és lehetőségem legyen válogatni. Nem vagyok függő, és nem is a pénzköltés miatt van, csak ruhabolond vagyok, kész, ez egyszerű. És a nem annyira káros szenvedélyemnek is hódolni kell néha.
A babát meg persze mindenki szereti, mindenki megnézi, aki még nem látta azért, aki meg látta, hogy esetleg változott-e. Szerintem nem igazán változnak, legalábbis szerintem ugyanazok az ennivaló kis pufi cukiságok, mint egész eddigi életükben. Csak nőnek, és nehezebbek is lesznek. Kézben hordom őket, mert szerintem számomra ez így megfelelő, csak egy idő után maximum eggyel tudom majd megcsinálni. Hogy az ikreket egyszerre.. Hát, meglátjuk, de nagy esélyt nem látok rá.
Most viszont táskával és a picivel indulok el, megígérve a család másik két tagjának, hogy azért sietek, mert mégis csak.. órákig nem kellene tartania. Még akkor is, ha nem tudok választani gyorsan lerendezem, most meg aztán.. Egy óra alatt megvolt minden, holott azért vásároltam rendesen. Mégis minden benne van egy táskában, így olyan sok plusz nem lett a cipekedést tekintve.
A boltból végre kilépve egy kicsit megkönnyebbülök, mert időm még rengeteg. Ahogy sétálok megfordul a fejemben, hogy belépek sütizni, mert ma még nem sütöttem semmit, és akkor ezt a pontot ki is hagyhatnánk, de mégis inkább a maradás mellett döntök valamiért. Aztán sokkal biztosabb leszek magamban, amikor Pétert meglátom. Először nem is vagyok benne biztos, csak az ismerős, de régen látott arc. Nagyon régen, és el kell gondolkodnom ki is az.. Hát persze, a tea, akkor nem is lehet más. Lépteim rögtön felé veszik az irányt, és csak a pad mellett, tőle pár méterre állok meg.
- Szia Peti! Emlékszel még rám? Letti vagyok!
Lehetségesnek tartom, hogy ha még képbe is van, ki lehetek, Vivivel azért összekeverhet, így csak egyértelműsítés céljából - én vagyok, az érettebb. Viszont azért remélem, hogy nem kell magyarázkodni, meg nem veszi zokon, hogy letámadom.
- Rég láttalak.. Hallottam az ÁVT-t fogod tanítani Anyával, ő mondta.
Egyébként rögtön az lett volna, hogy mi szél hozott, vagy valami hasonló, de így, hogy a helyzettel tisztában vagyok ettől eltérhet a mondandóm. Bár egyelőre ennél több nem is jut eszembe.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. augusztus 15. 15:25 Ugrás a poszthoz

Aisha

Én nagyon jól tudom, hogy ha a gyerekeim sosem fogják megunni az édességet. Én is ilyen voltam, bár azért ennyire korán nem kezdtem, Anya nagyon figyelt az egészséges táplálkozásra, a zöldségekre, bár Dora és David amúgy rengeteg gyümölcsöt is eszik, de azokat a kalóriákat is lemozogják, amiket a sütikkel visznek be. Ha nem futkároznak mindenfelé, kint a kertben, vagy fel-alá a házban, akkor esetleg nagyon ritkán egy helyben játszanak, sokkal sűrűbben meg valamit esznek. Most azonban nincs itthon szinte semmilyen édesség, mivel hogy azért én is eszek éppen eleget, bár rajtam sem látszik meg. Nagyon nincs is másra időm, mert rohanás az élet, rohanás a picurok után, de azért persze mindig van normális főtt étel is, szeretek főzni, csak miután megcsináltam már általában nem ahhoz van kedvem. Jeff viszont inkább amellett van, éppen ezért jó is így.
A lényeg, hogy nekünk most sütemény kell, valami édes, krémes sütemény. Annak pedig a legközelebbi lelőhelye a cukrászda. Ismernek itt már engem, tulajdonképpen mióta az ikrek elkezdtek nőni a pocakomban folyamatosan oda jártam. Az pedig már volt vagy 2 éve, amikor megtudtam, hogy anya leszek, és lám, a gyerekek most már a saját lábukon kísérnek el az említett helyre. Csak úgy repül az idő.
Na de nem akkor, ha az ember tényleg rászánja magát, hogy két kisgyerekkel elsétáljon valahova, mert ők bizony kihasználják, hogy amerre mennek, azt ők szabják meg. Az pedig annyit tesz, hogy megnéznek mindent, meg-megállnak, én pedig még voltam hajlandó Gombóckát is magunkkal hozni, mert hát mióta megvan nem képesek hiszti nélkül otthon hagyni. Meg én is szeretem sétáltatni, na meg azt is, ahogyan néznek rám, hogy most komolyan egy pingvint vezetek-e pórázon, vagy csak hallucinálnak. Hát nem, az tényleg pingvin, akit az alig 30 centijével mindenhova el tudok hurcolni.
Mire végre sikerül beérnünk, már volt annyi időm bőven, hogy kitaláljam, miből is fogunk venni elvitelre, és hogy én mit fogok enni, ők meg még válogatnak úgy is majd, ezért muszáj a pulthoz állnunk már most, mert lehet hosszú lesz. Szépek lehetünk, ahogy a lábam mellett totyog a picike állatkám, bal kezemmel Davidét, jobbommal pedig Doráét fogom, aztán a gyerekeket el is engedem, mert érzem, hogy az üvegekre akarnak tapadni, azokon keresztül nézni mi kell. Tudnak válogatni, bár fogalmuk sincs mi az, rengeteg dolog nem tetszik nekik. Kérek addig gumicukrokat, egy egész feketeerdő tortát, minyonokat és teasütiket, amiket be is csomagolnak nekem, és egy táskában kerül a pultra, ahonnan a nehézkes választások után el is költöztünk egy közeli asztalhoz. Nálam kávékrémes torta, ők pedig oroszkrémeset akartak, ketten egyet, mert szép nagy szelet lenne egyedül bevágni bármelyiküknek azért. Még jó, hogy vannak etetők is itt, így ezeket költöztetem az asztalhoz, beleültetem a gyerekeket, és hagyom kibontakozni őket. Nem szokták annyira összekenni magukat, de határozott nemtetszésüket fejezték ki a segítségemre, azért Gombóckát az ölembe veszem, meg a tányéromat is a kezembe, és folyamatosan a rosszcsontokat figyelve kezdem is eltüntetni a jutalmamat.
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. augusztus 20. 15:44 Ugrás a poszthoz

Péter

Sosem várnám, hogy majd valakivel összefutok csak így vásárlás után ,akit már nagyon régen, hosszú évek óta nem is láttam. Aztán itt van Péter, akit bár elsőre nem ismerek meg, csak a teával válik számomra bizonyossá kiléte, ő az élő példa, hogy ilyen akkor is lehetséges. Meg persze az is lehetne, hogy én most az információ tudatában, hogy itt van szépen hazamegyek, és kész. De nem, hát miért tenném? Ha már beszélhetek valakivel, én beszélek is, mivel a picik mellett erre nem sok idő jut.
Szerencsére megismer azért, talán a bemutatkozás miatt, de én csak mosolygok látva a meglepődést arcán, amit szavakba is önt.
- Nem is egy, ikrek a drágáim, csak a kislány az apukájával van. Köszönjük!
A vigyort nem nagyon lehetne levakarni az arcomról, látszik rajtam, hogy én most már tényleg mindennek nagyon örülök, még annak is, amit mások figyelmen kívül hagynak.
- Á, nyolc nem hiszem, hogy volt..
Vagy lehet, talán tényleg pont nyolc, gyors fejszámolás, igen, a mostan évvel volt nyolc. Az idő szalad, és nem is tudnám azt mondani, hogy tényleg nyolc évnek tűnt, mert gyorsan elment. Persze nem is igazán foglalkoztam vele, be kell vallanom, csak egy felszínes barátom volt, elment, végzett, hát ez van. Most anya munkatársa.
Közben persze, kérésének eleget téve le is ülök a padra, Dave pedig a kezemben továbbra is, most nyugis és elvan, bár már lehet, hogy éhes. Csak egy megérzés, e ha valami van, úgyis tudtomra adja. Általában jó hangosan.
- Nem, egyáltalán nem olyanok. Jó, hát a rellonosok nem változtak semmit szerintem az évek alatt, de bízom benne, hogy nem olyan nehéz tanítani őket. Majd elmesélheted milyen, mert ha minden jól megy belőlem is tanár lesz, ha végzek.
Nevetek vele, aztán visszatérek a széles vigyorhoz. Igen, jövőre. Tulajdonképpen ebbe úgy még bele se gondoltam, szépen csak tanultam otthon végig a kicsik mellett, dolgoznom sem kellett, elvoltam az új ismeretek gyűjtésével házon belül, ahogy nem jártam a kastélyba fel, csak keveset én majdnem arról is elfeledkeztem, hogy végzek, és akkor már nem engem fognak tanítani, hanem majd én fogok másokat.
- David a neve. Gondolom volt megbeszélnivalótok, és nem ez volt az első. Pedig már lassan egy éve..
Jó, igazából még odaáig van idő, de akkor is sokkal közelebb vannak már az egy évhez, mint a félhez.
- Látom a teákkal való kapcsolatod az évek alatt sem romlott meg...
Mosolyra húzódik a szám, ahogy belegondolok ,hogy tulajdonképpen ennyit változunk az idő múlásával, mennyire leszünk mások, mit hagyunk el és veszünk fel a környezetünkből, ahogy haladunk előre, és ő meg nem, hát hiszen ez volt, amiről beazonosítottam. Régen is szerette, arra emlékszem tisztán, hogy mással nem is igen láttam, ha már láttam.
- Finom illata van, hm, csak nem almás?
Nem vagyok én szakértő, de néhány gyümölcs illatát teában meg tudom különböztetni. Télen mi is ezeket isszuk, de hányszor üldögéltünk a nappaliban és zenéltünk, mikor kint esett a hó... Nekem ezt hozza elő a tea, de persze más, ha valaki rendszeresen fogyasztja.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2014. augusztus 20. 15:44
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdős-Prinz Violetta összes RPG hozzászólása (42 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel