Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A kunkorodó mosoly megpöccintett valamit, amitől elgurult egy gondolat-gombolyag, s az utána tekergő szálon elindulva akadt Gil az ötletre, amitől szinte észrevétlen görbe születik szája sarkában. Előrehajolva könyököl az asztalra, összekulcsolva ujjait és a kezét úgy borította a lapra, mintha elkapott volna valamit, s egy picit úgy hagyta, mígnem halk neszek kezdtek alóla szűrődni. Hamisan csillogó tekintettel lesi félig hunyt szemhéja alól Levi reakcióját, látszólag komoly arccal az élet nagy rejtélyein, három-, hét- és tizenkétfejű szörnyein merengve, egyre rosszabbul leplezett élvezettel csigázva a másikat. A két tenyere közül magas nyerítés hallatszott, némi fújtatás és toporgás, aztán szétnyitotta a kezét és ujjai takarásából előgaloppozott egy miniatűr Don Quijote - pici, fényes vértjének minden darabja csillogott, ahogy dárdáját előre szegezve rohamra szólította fel hű paripáját, megrohamozva Levit. Azonban a lovag nemhogy az asztal és közte tátongó távot nem bírta volna átugratni, a csészéjét sem érte fel, így csak fel-alá ügetett előtte és rázta félelmetesnek igazán nem nevezhető, fogpiszkálónyi fegyverét, érthetetlen fenyegetéseket -vagy épp kihívásokat- sipítva felé. A ló kisvártatva elunta a súlyos páncélos szájhőz pattogását a hátán, udvariasan a porba segítve, majd elügetett, hogy a cukortartó körül elszóródott szemeket csipegesse fel.
Mókás rájönni, hogy valahol mindketten feszengnek és óvatoskodnak, sőt, felszabadító, ahogy Levi csaknem orrával kortyol a teából - hiába próbálja elfojtani a nevetését, ellenállhatatlanul csiklandozza és végül halk, prüszkölő kuncogás képében tör utat magának, bár igyekszik tenyere mögé rejteni. A szeplők visszavigyorognak, mindentudóan hunyorogva. Aztán közel lopóznak, tovább duruzsolva, ahogy a herceg birodalmáról és alattvalóiról mesél, olyan titokzatosra halkítva hangját, mintha egy sosem látott tündérországról beszélne, s végül megriadna, hogy túl sokat árult el. Gilt azonban sosem zavarta az ilyen közelség - sem erőszak, sem fenyegetés, sem tolakodás nem volt benne és kezdetben ő is könnyen vétett mások kimondatlan szabályai ellen, ha arra sarkallták érzései. Ha csak a szegélye is, de meglegyintette az a magány, ami első találkozásukkor körülvette Levit, szinte megközelíthetetlenné téve, s amit magával hordozott - ha nem is érthette a miértjét vagy segíthetett, sosem utasított volna el valakit, aki a társaságára vágyott. Most ő hajolt közelebb, egészen lehalkítva hangját.*
- Sokszor jártam munka után a boltban, hallgatózva és azok közül vive magammal, akik nem tudtak épp aludni. Aztán ha nem kezdtem őket azonnal olvasni, még sokáig zizegve sutyorogtak a polcon a könyveimmel. Az alvókat pedig nem piszkáljuk, ezt már régen megtanultam a Szőke hölgytől, aki a papírhárpiák arany szívű, de koronázatlan királynője, ha megzavarják álmát.- *Az említett napló szerencsére épp nem tartózkodott hallótávon belül, mert egyébként olyan füle volt, hogy bárki megirigyelhette volna.
- Ha van hely, akkor már valahogy csak megegyezünk és megosztjuk.- *Mosolyodik el, mert emiatt igazán nem kell most a másik fejének főnie, majd kialakul, hogyan lehet a legjobban beosztani az idejüket és összehangolni iskolát, teázót, alvást és könyveket. Nemhogy nem kellene tovább licitálni, igazából elrettenteni se nagyon lehetne ettől az ajánlattól, így az éjjeli boltőrzés felosztása messze nem lehetetlen vagy megoldhatatlan feladat. Viszont talán Leventének sem ártana kicsit gyanakvóbbnak lennie az úton-útfélen termő, álszőke illúzionistákkal.*
- Előbb bizonyosodj meg, tényleg sárkányölő lovagot alkalmazol-e, vagy csak egy Don Quijotét.- *Bökött fejével az asztalon ténfergő figura felé, aki minden pár centi után megállt, hogy kopjájára támaszkodva kilihegje magát, mielőtt továbbindult volna. Könnyed derűje viszont kicsit elillan, ahogy visszakanyarodnak az előző témához.*
- Csak egy fecni.- *Bukik ki belőle a vallomásforma mondatra, kicsit fészkelődve, mert az egész üzenetet egy letépett darab pergamen hátuljára kaparta fel, sietősen, meg sem nézve, hogy a másik felén nincs-e a reggelijéből ráragadt morzsa vagy rókalábnyom. A vallomásforma mondat hosszú másodpercnyi csöndet eredményez, amíg a teáskanna halait tanulmányozva igyekszik rendezni sorait, végül zavartan köszörülve torkát.*
- Csinálhatok rendes, teaálló és gyűrésbiztos könyvjelzőt.- *Ajánlja fel, mert mióta nem álarcok készítésével bíbelődik szabadidejében, szívesen szöszöl ilyen apróságokkal, hogy aztán rendre elajándékozgassa őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Kénytelen elnevetni magát a lány válaszán. Sajnos? Mit nem adna azért, ha ő is még diák lehetne! Akkor nem kellene ennyit aggódnia testvéréért. Főleg most.
 Gyorsan bele is kortyol az újonnan kihozott vajsörbe, hogy elrejtse mosolyát. Lehet, hogy a végén még szegény lány azt hiszi, rajta nevet.
 - Nocsak, akkor bizony nem véletlen, hogy összefutottunk - mosolyodott el, mikor a lány kijelenti, hogy ő bizony auror vagy híres kviddicsjátékos szeretne lenni. - Bizony ám, én sem vagyok már diák, és ha hiszed, ha nem, auror vagyok. Vagyis éppen most nem... - az ajkába harapott, amint eszébe jutott, hogy bizony a főnöke már valószínűleg elolvasta a gyorsan lefirkantott levelét, és most éppen egy rivallót készül küldeni neki. Reménykedett benne, hogy nagyon sokára fog ideérni az a levél. Kellemetlen lenne egy idegen helyen ekkora feltűnést kelteni.
 Észre sem vette, hogy elgondolkodott megint. Gyorsan kortyolt ismét egyet az italból, majd kifelé fordult a csárda többi vendége felé.
 - Ha auror akarsz lenni... - kezdte halkan, mintha bizalmas információt közölne a lánnyal, amit most egyedül neki fog csak elmondani. - Akkor jó megfigyelőnek kell lenned. Látod a bejárat mellett azt a férfit vékony, kötött pulcsiban? Lemerném fogadni, hogy azért ült az ajtó mellé, mert nem akar fizetni. Valószínűleg nincs pénze, vagy nagyon kevés van. Kötött felső ilyen melegben elég szokatlan, de ez lehetett a legjobb ruhája. Még egy ilyen helyre is úgy kell érkezni, hogy látszódjon, fizető vendég vagy, különben nem szolgálnak ki.
 Valljuk be őszintén, egy nagyon picit élvezte, hogy mesélhet a lánynak. Náluk, Sheffieldben még csak újonc volt, a többi vénség mellett, így inkább őt oktatták, minthogy fordítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

 Fáradt volt és nyűgös. Éppen hogy kipakolt a bőröndjéből és kényelembe helyezte magát a kviddicsbolt fölé, máris kopogtatott egy bagoly az ablakon egy vöröslő levélkével. Még hálóing volt rajta,  fogkefe pedig félig kilógott a szájából, mikor beengedte a madarat.
 Tudta hogy ez lesz, érezte, hogy nem jöhet csak úgy el otthonról, de hát a szükség nagy úr. És bizony Vikonak most szüksége volt rá. Szóval mielőtt még a szomszédok megtanulhatták volna az angol úriemberek ékes káromkodásának kincsestárát, bezárta az ablakot és az ajtót, majd leült szépen a legközelebbi székre és végighallgatta a szidalmazásáramlatot.
 Igen, tudta, hogy legalább három nappal előtte be kell jelentenie, és hogy ki kell előtte töltenie egy nagy kötegnyi papírt, és hogy amúgy is péntekig ő volt a beosztva a razziákhoz és a többi...
 Igazából szerette a főnökét. Igazságosnak és keménynek tartotta, ami egy parancsnoktól elvárt tulajdonság. Aztán meg persze ott volt benne az emberség, aminek hála karácsonykor kétszer olyan hosszú időre jöhetett haza. Ő pedig most hálátlanul csak úgy lelépett. Még szerencse, hogy nem személyesen jött ide. A rivalló is elég megalázó volt a számára. Nem szokott hozzá az ilyesmihez, igyekezett is mindig kerülni a hasonló szituációkat. Ha lehetett, akkor inkább pontosan elvégezte a feladatát, betartotta a szabályokat és igazodott a többiekhez. Ha kellett, kétszer annyit vállalt.
 A levél végén még egy dühös mondat erejéig közölte, hogy elküldte a kitöltendő papírokat, és ha nem küldi vissza még a délután folyamán, akkor nem tudja elintézni a kényszerpihenőjét. Mindig is volt szíve a parancsnoknak.
 Úgyhogy felöltözött, és nekilátott a körmölésnek. Kölcsönvett Vikotól egy kevés tintát meg egy pennát, ugyanis a nagy sietségben pár ruhadarabon kívül nem sok mindent hozott magával.
 Először azt hitte, sosem fog végezni a papírmunkával. Nem volt sok oldal, maximum tíz lap lehetett, ám tetőtől talpig mindent pontosan le kellett írnia, kitölteni és kifejtenie. Sosem kedvelte a jelentésírást sem, ha lehetett, elintézte két-három mondatban, mindig a lényegre szorítkozva.
 Dél felé járt az idő, mikor megkordult a gyomra. Általában a saját főztét ette, de ilyen körülmények között ez lehetetlen volt, úgyhogy fogta magát és elindult a Fő utcza felé. Tegnap este errefelé látott egy jó kis étkezdét.
 Nem sokat töprengett a pultnál, kért egy adag bolognai spagettit és már indult is egy asztal felé. Egy pillanatra viszont meg kellett torpannia. Fene gondolta volna, hogy ilyen sokan laknak ebben a faluban! Tele volt az étterem. Aztán meglátott egy srácot egy messzebbi asztalnál, így mit volt mit tenni, elindult oda.
 - Szia! Bocsi, leülhetnék ide? Elég sokan vannak ebédidőben... - áldotta az eszét, hogy ebbe nem gondolt bele. De mentségére legyen, hogy nem számított ennyi emberre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Zavartan pillant fel a kínálatból a lányra, majd vissza. Olyan szeretne lenni, mint a kviddicspályán vagy amikor a kicsiket oktatja. Magabiztos, laza, jófej, ehelyett azt érzi, amit az iskolaévei alatt. Zavarbajön attól, ha egy olyan lány szólítja meg, aki iránt valami megmagyarázhatatlan és nem túl etikus gondolatai támadnak. Zavartan birizgálja kicsit hüvelykujjával a gyűrűjét, de igyekszik ezzel sem foglalkozni. Sosem volt ilyen, és most mégis, teljesen össze van zavarodva. Leégeti magát csak. Végül vesz egy nagy levegőt, és lejjebb ereszti a kis lapokat, és egy félmosollyal néz a lányra.
- Nem vagyok édesszájú, csak néha megkívánom. Nem tudtam, hogy itt dolgozol.
Tény, hogy vannak itt sós sütemények is, de azok is messze állnak tőle a legtöbb alkalommal. Viszont most legalább egy információval gazdagabb. Amióta megtudta, hogy a lány kilépett a csapatból, elg furcsa bánat gyötörte, az iskolába nem nagyon járt és furán vette volna ki magát, ha most többet bukkanna fel, folyton a lányt keresve, mint valami rossz zaklató, aki csak látni akarja, hogy boldogabb legyen a tudattól, hogy most is összefutottak. Nem érti mi van vele, és bizony komoly átkot sejt a háttérben.
- Fura, hogy nem vagy már csapattag. Olyan más lett a dolog, meg érdekes volt, hogy kispadoztál. Neked nem? Bár gondolom jól esik a pihenés ennyi idő után, a kis vörös, öhm Ginnie, egyáltalán nem rossz kapitány, jó meccs volt.
Komolyam élvezte is, csak jobb lett volna mégis, ha a régieket is fent látja. Ő már csak ilyen, túlzottan ragaszkodik a megszokotthoz, pedig olykor az új sem rossz, sőt, ami azt illeti nagyon élvezte a meccset, szóval arra a meccsre nem lehet oka panaszkodni, a másikat azonban, még mindig élete mélypontjaként éli meg, pedig hetek teltek el.
 - A legutóbbi meccs után azt hiszem, rám férne minden második erről az étlapról. Na jó, az talán sok lenne. Viszont rád bízom magam. Három olyan valamit szeretnék a kínálatból, ami szerinted jót tenne nekem, és hozzá valamit inni. Plusz, nincs annyira sok vendég most, aki van, az már kapott sütit, szóval ha van kedved, csatlakozz hozzám, és hozz magadnak bármit, én állom.
Még kacsint is, mintha legalábbis milliomos lenne. Oké, nem áll rosszul anyagilag, hála a csinos kis örökségének, meg a kis tanítványoknak, de azért nem egy csilliárdos csemete, akinek fel se tűnik, ha vesz egy-két házat meg elugrik egy földkörüli utazásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nagyon boldoggá tette a tanárnénivé vált exnavinést a kislány öröme a cukrászda láttán és a sütik közelsége. Ahogy kézen fogva ballagnak, nagy mosoly ül ki Emma arcára, és tekintetével végig a kislányt figyeli, aki meglepően nagyra nőtt, ahhoz képest, hogy mindig a „pici húgként” volt emlegetve közte és Boti között Adél. Dolgozik benne egy ösztön, ami a gyerekek iránti szeretetéből, de abból is adódik, hogy egyke gyermekként neki nem adatott meg testvér, az unokatestvéreivel is csak nem rég került közelebb, Viktort leszámítva. Furcsa is neki ez, hogy másoknak mind annyi szerette van közel, de nem irigyli tőlük, inkább velük örül, ahogy most a Gál családdal is, meg persze Czettnerékkel is, akik ahogy kettőt pislogott kettőből négyen lettek, ki tudja, mi lenne, ha még kettőt pislogna…
- Tényleg, bármilyet. – Mondta picit felkacagva a legkisebb Gál örömén. Aztán a kérést hallva, a pult mögött lévő lánytól kikérte azt is, és szerencséjére hamar meg is érkezik, hiszen látszik, hogy most a minyon a minden. Annyira édesek a gyerekek, mikor valamit nagyon szeretnének és izgalomba hozza őket. Ahogy csillog a szemében a boldogság, amikor elé kerül, az gyönyörű. De mielőtt még tovább mélázna magában, reagál is, de próbálja magába fojtani a nevetést.
- Igen, tudja, és hamarosan be is fog toppanni, ha minden igaz. Radar? Hű, nagyon okos vagy, bár szerintem a bátyód az ajtófélfákkal vigyázni szokott radar ide, vagy oda. – Mosolyogva simogatja meg a barna hajzuhatag tulajdonosát, majd a megérkezett süteményt tolja közelebb hozzá szalvétával és villával, ha kellene.
- Szerintem maximum iránytűt használ, de ki tudja, lehet kevert valami nyomkövetős italt már nekem, és mindig tudja hol vagyok, de ne mond neki, hogy ilyen sejtéseim vannak.
Ezzel a szájához emelte az ujját, hogy mutassa is megerősítésként, hogy ez titok. Bár inkább csak móka, de biztosan vicces lenne egy olyan ital. Boti meg ügyes és sok vicces bájitalban jó. Közben azért érdeklődik, mert azt még nem tudja, a kislánynak mennyire tetszik a hely, de hamar választ kap, bár meglepődik kicsit az elharapott mondaton. Ekkor az asztalon át a kezéhez nyúl, és biztatóan megfogja azt.
- Itt mindenki különleges valamiért, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Látod, engem sem ettek még meg, pedig jó nagy mestertanoncokat is tanítok, akik még nálam is idősebbek! Tényleg, Boti gondolom nagyon örült neked, te is örülsz, hogy egy helyen lehettek?
Próbál nevetni és nevetésre bírni az elszomorodott kislányt, remélhetőleg némi sikerrel, miközben az a hely előnyeit mondja és a játszótérnél is kilyukad. Elmosolyodik, mert azt tényleg nagyon szereti mindenki. Néha, mikor az oviban segít be ő szokta kivinni a nagycsoportosokat játszani, ők is imádják a helyet, de legjobb tudomása szerint az előkészítő osztályait is jobb időben kiviszik majd. Biztosan örülni fog neki.
- Igen, én is szeretem, hogy ilyen tiszta és nyugodt hely, egyébként egy párszor megfordultam már ott, nagyon klassz játékok vannak, ha elengednek majd még velem, elmehetünk oda is egyszer együtt. Szeretnél?
Ajánlja fel kedvesen neki, mert tényleg szívesen lenne a törpével. Igaz a navinések, az iskola és az előkészítő, valamint a bolt mellett is eléggé képlékeny ez, de botira is szakít azért időt, a kislányra is tudna. Meg mióta tanárrá vált Zoénak is rengeteget köszönhet, hogy a bolt beosztását úgy alakították, ahogy.
- Hű, igen hallottam hírét, biztosan szuper lesz!
Közben falatozza a süteményét természetesen és éppen a nyíló ajtóra emeli tekintetét, csak nem megjött Ő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sárikám <3
.öltözet.

Levelet kaptam aputól. Ez még önmagában nem lenne elég ok arra, hogy a tea mellé sütizni is akarjak, de az már igen, hogy azt mondja, hogy pár hét múlva csak úgy lesz egy kis dolga Kolozsváron, és ha hazamegyek, találkozhatunk. Olyan ritkán látom, hogy természetes, hogy hazamegyek. Gondolkodni sem kell a válaszon, már el is ment a bagoly vissza neki, ami azt illeti, aztán meg egy másik Sárinak is, hogy jöjjön le velem ide sütizni, mert valamit el kell mesélnem. Nagy dolog az ilyen nálunk, és bár mindig néznek furcsán, ha elmondom, hogy milyen ritkán látom aput, de nem értik, hogy nem hanyagol el, csak nagyon fontos és elfoglalt ember ő Bukarestben. El is akarom mondani Sárinak, hogy mi a helyzet vele, és a cukrászda pont jó hely egy nagy beszélgetésre. Össze is szedem magam gyorsan, magamra kapok egy ruhát, aztán cipellőbe bújtatom a lábam, és hajamat kell még csak befonni. Ez utóbbi díszem egyébként pár napja rikítóan narancssárga, mert nem tudom, mit sikerült csinálni a hennával, ez lett az eredmény. Elsőre visítottam, amikor megláttam a tükörben, aztán azonban egészen megtetszett, ahogy másodszorra, majd harmadszorra is megnéztem. A fülbevaló is kihagyhatatlan, tetemes ékszergyűjteményem előtt meg nagyon jót el tudom tölteni az időt, de késni nem szabad, nem lehet, úgyhogy végül találomra kikapok egy párat a sok választási lehetőség közül, vállamra akasztom a táskám fülét, és irány Bogolyfalva, ott is egyenesen a cukrászda. Beérve mosolyogva köszönök minden utamba akadó embernek, bár halk vagyok, az tagadhatatlan, de attól a kedvem még nagyszerű ettől a hírtől, ami annyira lefoglal, hogy még csak eszembe se jut a pánik fogalma sem, nemhogy az, hogy netán gyakorolni kellene, mert olyan sok itt az ismeretlen. Csak nem esznek meg, ennyi finom édesség között pont én nem lennék jó választás ebédre. Az egyik ablak melletti helyet nézem ki magunknak, ott pont jó lesz, mert lehet látni, hogy ki jön meg megy odakint, és még a nap is besüt, a sok D vitamintól pedig a kedvem is csak jó maradhat. Leülök, előszedem a táskámból a már pár napja hordozott Plath-könyvet, és addig is, amíg megjön Sárim, nekilátok. Valami fenségesek benne a lelkiállapotok leírásai, és ez a depresszív hangulat. Olyan élethű, hogy csoda, hogy nem kapom el, belülről megismerni viszont érdekes, elvégre viselkedéskutató-növendékként ilyesmikbe belekukucskálnom nem csak jó, de egyenesen ajánlatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amikor megkapta a levelet Médeától, nem tudta, mire gondoljon. Jó, nem tud bejönni a Rellonba, hogy megkeresse őt, valószínűleg ez a leglogikusabb módja, hogy megkeresse, tény, elismerve. Mégis, kicsit kényelmetlenül érezte magát, főleg a gondolatai miatt. Kicsit bujkált benne valami rossz előérzet, úgy gondolta, valami rossz dolog miatt kell találkozniuk. Kicsit paranoiás volt, ezt észre is vette magán és gyorsan le is állította magát, mielőtt még durvább összeesküvés-elméleteket gyártott volna magában. Hiszen tudta a megoldást a problémára, el kell menni és megkérdezni Médeát magát, mit is szeretne. Ehhez pedig nem kell más, mint szépen felöltözni, kicsit sminkelni, szép kontyot csinálni és már mehet is.
Szerette a falut, elég sok időt töltött itt. Inspiráló volt, különös, erőteljes erővel rendelkezett és ő érezte ezt. Segített neki abban, hogy feltöltse magát és túllendüljön a néhai, ajtón kopogtató alkotói válságon. Jól esett neki sétálni egyet, most viszont nem csak sétálni jött. Ő már egyből látta Médeát a kirakatban, amikor elsétált a cukrászda mellett, amit szeretett, mert nagyon finom sütiket evett itt legutóbb is. Vigyorogva nézte a lányt, de olybá tűnt, a levitás nem veszi észre a szőke fejét. Inkább belépett és odament az asztalhoz. Még mindig el volt merülve a könyvében, még a címét is meg tudta lesni, mielőtt még odanyúlt volna és a lány orra előtt egy hirtelen mozdulattal össze nem csukta volna a kötetet.
- Búúú! Megjöttem. - Vigyorgott a lányra és innentől kezdve egyértelművé tette, hogy ha már idehívta, ideje lesz vele foglalkozni és nem holmi könyvekkel. Sára mellett amúgy sem lehet mással foglalkozni hosszas ideig, ahhoz túlságosan... jelenség. Kivéve persze amikor alkot, mert akkor ő sem figyel másra, csak az alkotására. De jelenleg nagyon nem művész-módban volt, nagyon is élő volt és figyelt a környezetére. Letette magát a lánnyal szemben, intett az egyik pincér srácnak, mert már tűkön ült. Rendelt a kedvenccé vált sütiből, amit legutóbb is evett, megvárta, amíg Médea is elcsipogja, mit szeretne. Ez után pedig közelebb hajolt, keresztbe tette lábait. Könyökeit az asztalra támasztotta, állát pedig a kenyerei végére, úgy nézett a lányra. Lassan, szélesen elvigyorodott.
- Szóval, mit szeretnél, drága, miért hívtál ide? - Kérdezte sugárzó mosollyal, majd amikor megkapta a sütijét, mosolyogva köszönte meg. Egy kicsit várt, figyelt a lányra, majd felvette a kis villát és máris evett egy két falatot. Egy pillanatra lehunyta a szemét, sóhajtott.
- Húúú... ez nagyon finom. Bocsi, figyelek, figyelek. - Biztosította közben a lányt, kinyitva szemeit és rá pillogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Süti Emmával
:: öltözék ::

Minyon a tányéron, tányér a kezében, és hamarosan Boti is megjön. Nem is kell most egyéb, hogy felhőtlen legyen a boldogsága. Lehet, hogy ez a környezetváltoztatós dolog nem is olyan butaság - gondolta, miközben mit sem törődve holmi villával, kézbe vette a sütijét, és jókorát harapott le belőle. Jóízűen nyámnyogva pislogott vissza a tanárnőre, aki sejtéseit osztja épp meg vele arról, hogy a bátyja milyen módszerrel is követi Emmát. Arról hallotta suttogni a szüleit, hogy a varázslás nem Botond asztala - noha azt nem értette, miért nem -, ellenben a bájitalokkal kiválóan bánik, szóval Emma gondolata talán nem is állhat messze a valóságtól. Adél legalábbis készséggel elfogadja. Még a rágást is abbahagyja egy pillanatra.
- Olyan nekem is kell! Megitatom anyuékkal, és akkor tudni fogom, ha jönnek értem, és el tudok bújni előlük. - Remek tervnek tűnt, el is határozta, hogy kinyúzza bátyjából a bájitalt.
Aztán valahogy csak sikerül egy kis szomorúságot csempésznie magába, mikor felidézi, miért is költöztek tulajdonképpen ide, de Emma hamar igyekszik jobb kedvre deríteni, és mindkettejük szerencséjére sikerrel is jár.
- Bokán is rúgnám az összest, aki meg akarná enni Emma nénit! - jelenti ki harciasan, és még egy elszánt arcot is vág, hogy lássa tanár nénije, hogy mennyire komolyan gondolja. - Amúúgy, igen. Örült, azt hiszem - bólogat, és a szájába tömi a maradék minyont is. Megrágcsálja, és lenyeli, közben pedig bólogat, készül a következő válaszával is. - És már azt is megígérte, hogy becsempész valamikor a kastélyba, képzeld csak!
Megint izgalom ül ki arcára, acélszürke szeme pedig hirtelen élénkebb kék színt ölt, úgy néz ki néhány pillanatig, mint egy üst, melyben bájital kavarog, aztán egy újabb hozzávaló átszínezné. És a lehetőség, hogy még több időt tölthet Emmával, iskolaidőn kívül is, csak még többet dob jókedvén. Sűrűn bólogat, és vigyorog hozzá.
- De mennyire, hogy szeretnék! Anyuék veled biztos elengednek! Vagy majd addig hisztizek, míg kénytelenek lesznek - teszi hozzá elmerengve. Szülei sokat megtesznek azért, hogy Adélt ne érjék komoly érzelmi hatások, szóval egy hiszti lehetősége biztosan elrettentő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát nem, de már látom, hogy ez hiba volt.
Néha oda kellene figyelnie arra, mennyire nyitja ki a száját, és mennyire mond ki mindent őszintén. Nem akarja, hogy a lány furán nézzen rá, vagy, hogy a barátságszerűségük – ezt a kapcsolatot tényleg nehéz meghatározni, hát még az érzéseket, amik fel-feltörnek – megromoljon, szóval igyekszik teljesen nyugodtan, normálisan és közvetlenül viselkedni. Nagyon nehéz ez, és tudja, hogy pár ember ha most a fejébe látna, vagy megverné, vagy – ha Áronról lenne szó – nagyon röhögne és elkezdené cinkkelni, hogy ő se jobb, mint mások. Ehhez pedig még annyira sincs kedve. Főleg Áronhoz, és egy ilyen dolog ezen a kis helyen pillanatok alatt kibukna, ezért igyekszik minden kis apróságot, amivel lebukhat mellőzni, hátha nem figyel fel erre senki, talán Kiva se.
- Esetleg komolyabb csapatok vagy teljesen más? Van pár komolyabb kapcsolatom, ha ilyen irányú vágyaid vannak, tudok szólni az érdekedben.
Legalább ennyit meg tudna tenni érte. A szülei mindig arra tanították, hogy a kapcsolatok meglépte nagyon fontos, épp ezért igyekezett mindig, és mindenkivel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az bármikor gyümölcsöző legyen. Megnyerő gyerek volt, így könnyen tudott olyan kapcsolatokat kialakítani, amiket ha most megkeresne, tényleg segítenek is.
- Ámen.
Nem tudja, hogy mégis mi lenne az, amit a legutóbbi meccsen elvesztett. Leginkább a nyugalma, de azt nem hiszi, hogy a lány kézben visszaadhatja neki. Elég morcos volt miatta és morcos még most is. Mindenesetre nézi, ahogy elhalad, majd visszafordul az étellap felé. Nem is tudja, hogy milyenek ezek a sütemények, de a lány biztos jól dönt, bízik benne.
- Oh, a kis aranyos.
Átvéve a cikeszt egy kicsit forgatja az ujjai között. Szegény eléggé megtépázott szárnyait lebegteteti, de igazából nem nagyon ellenkezik, hogy kézbe vegyék, és elszállni sem akar. Halványan elmosolyodik, majd visszanyújtja a lány felé.  
- Te kaptad el, mivel testemlékőrző, így a tiéd, nem az enyém, vagy bármelyik fogójé. Annyit tudok tenni, hogy a szárnyait megjavítom, esetleg egy láncra felfűzöm, valami könnyűre, hogy fel tudjon szállni, ha fel akar. Ezen kívül nem sok mindent tudok tenni vele. Hol találtad meg szegényt?
Bár nem mesélte el senkinek, de a meccs vége után, mikor kiderült, hogy mindenki életben marad, visszatért, és körbejárt párszor, hátha megtalálja a kicsikét, de nem járt sikerrel. Közben magához vesz egy sütit, és egy villát, majd egy kisebb falatot leoperál róla.
- Hm. Nem is rossz. Jó választás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kicsit meglepte Médea indokolatlanul túlcsorduló lelkesedése, de persze egyáltalán nem bánta, hogy nagy ölelést kap. Sőt, ellenkezőleg, mosolyogva simogatta meg a lányka hátát. Majd amikor elengedte, leült vele szembe. Túlestek a szokásos rendelős mókán és a formaságokon, hiszen azzal kezdődik minden cukrászdalátogatás.
- Kérésed parancs, drágám. Elég, ha rám gondolsz és máris megjelenek! De vigyázz, a síron túl is kísérteni foglak.
A végére már nem elégedett meg a vigyorral, elnevette magát, hiába, ha elemében volt mindig engedte, hogy a legnagyobb hülyeség kifolyjon a száján, ami csak eszébe jut. Most éppen ez jött össze, az agyacskája adta ki, még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
De aztán az agyacskájának Médeára kellett koncentrálnia, bár nem volt egyszerű helyzetben, nagyon nem. Hiszen a sütire is szívesen figyelt volna, olyan finom volt. Az érző neuronok csak úgy ugrándoztak örömükben, amint Sára a finomság közelébe került. Viszont a nőt nem arra találták ki, hogy egyszerre csak egy dologra tudjon figyelni. Szóval egyszerre koncentrált Médeára és a sütire is, miközben azt eszegette, zöld tekintetét a lányon tartotta, néha bólogatott.
- Persze, hogy elmegyek veled, nagyon szívesen meglátogatom. - Bólogatott most hevesebben, addig abba is hagyta az evést és amikor megbizonyosodott róla, hogy semmi sütimaradék nincs a fogain, vigyort villantott a lányra. Nagyon örült az ötletnek, de egy dolog már régóta piszkálta a csőrét és ez a sóhaj sem tetszett neki. Komolyabb pillantást vetett a barátnőjére. - Nem zavar, hogy minden fontosabb számára, mint te? Ha az én apukám ilyet csinálna, biztos hihetetlenül hisztiznék.
Elmosolyodott a gondolatra. Még ha Farkas nem is volt teljes mértékben mintaapuka, a lányait mindig szerette. Sárának egyszerű volt úgy csinálni a dolgait, hogy a férfi szeresse őt, ő is viszont szerette. Ezért volt elképzelhetetlen számára, hogy a saját lányát ennyire elhanyagolja. Nem is értette Médea apukáját amúgy sem. Miért küldte a lányát egy magyar iskolába? Miért nem költöztette őt magával, hogy vele lehessen és törődhessen vele? Azt még meg se merte kérdezni - pedig ez nagy szó Sáránál! -, hogy a kék lány édesanyjával mi lett. Amikor pedig a gyakori látogatásról mesélt, helyeslően bólogatott ismét. Bár igazából a kérdésre nem figyelt, egy picit tényleg elkalandozott a lány családja körül. A szájába vette a szívószálat, a vizéből ivott kicsit. Legközelebb akkor ébredt fel, amikor az egész poharat kiitta és már csak szürcsölt. Meglepetésében helyből félrenyelt, heveny köhögőrohamot kapott, kicsit megütögette mellkasát és krákogott. Amint a rossz útra tért víz eltávozott tüdejéből, összeszedte a hangját, hogy végre megszólalhasson. Pedig nem szokott sokat csendben elmélkedni, nem az ő stílusa volt. Általában gyorsan vágott az agya, nem kellett morfondírozással töltenie az időt. Médea viszont különleges labirintus volt és néha eltévedt benne. Végül átható tekintetét ráemelte.
- Mondd csak... miért esett így szét a családod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

 Engedély megadva, leülhet. Nem szereti túlzottan, ha csak úgy idegenek mellé leül kell ülnie. Ez olyan, mintha mások intim szférájába hatolna be. Ő inkább az a típus, aki messziről megfigyeli az embereket, és csak akkor áll velük szóba, ha konkrétan akar is valamit mondani. Ezúttal ilyenről szó sem volt, úgyhogy miután leült, néma csendben kezdett el enni. Csak akkor szólalt meg, mikor az ebédpartnere jó étvágyat kívánt.
 - Köszönöm, neked is.
 Nem is nézett rá, csak egy gyors pillantást vetett a szemben ülőre, aztán újból a tésztahalomnak szentelte minden figyelmét. Egyszerűen csak örült az ételnek, még ha valószínűleg a hozzávalókat egy évig egy légmentesen lezárt dobozban tartották. Bezzeg ha lett volna ideje főzni... Vikonak egész szép konyhája van, össze dobhatott volna valamit. De nem úgy zajlott minden, mint ahogy ő tervezte. Az a sok papírmunka, és még Vikot is meg kéne látogatnia, meg vinni neki valami finomat.
 Már befalta a tányérján lévő étel egyharmadát, mikor a férfi újból megszólalt. Szóval Chucknak hívják és ezek szerint zavarja a csend. Be kellett ismernie, hogy tényleg elég hosszúra nyúlt a csend, és a dugig lévő étteremben mindenki beszélt, csak ők nem. Lehet, hogy egy kicsit kellemetlen.
 Lenyelte a szájában lévő falatot, és felnézett a férfire.
 - Kinoshi - közölte egyszerűen, miközben jól végigmérte.
 Körülbelül annyi idős lehetett, mint ő. Elég magas is, talán száznyolcvan, vagy százkilencven, de így ülve nem tudta elég jól besaccolni. Elég jellegzetes figura a fültágítóival és a temérdek tetoválással. Nem egy könnyen elfelejthető alak, de nem is tűnik tolvajnak vagy gyilkosnak. Igazából még egész szimpatikus is volt. De valami beszélgetést mindenképp kezdeményezni kéne, vagy legalábbis megpróbálni folytatni.
 - Milyen a pizza? - mosolygott rá a szemben ülőre. Gyenge kezdés, de legalább kezdés. Talán valami olyan témát is felhozhatna, amivel tényleg elindul a beszélgetés, de fáradt volt, és alig bírt gondolkodni.
 - Miért éppen India? - akadt meg a szeme Chuck alkarján lévő elefánton. Ritkán látott ilyesmit. Általában valami kínai jeleket varratnak magukra az emberek, vagy szekták a saját megkülönböztető jeleiket. Na de India és hindu elefánttal még ne találkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem tudja, hogy a lánynak van-e bárminemű hátsószándéka ezzel a találkozóval kapcsolatosan, de nem is gondolja úgy, hogy feltétlenül szükséges gonoszságot, esetleg érdeket feltételeznie a háttérben. Nem lehet mindenki rossz, erre a mestertanoncra pedig elég ránézni, lerí az arcáról, hogy a légynek sem tudna ártani. Legalábbis a látszat erről árulkodik.
- Azt mondom, hogy hirtelen haragú vagyok, és előfordul, hogy olyat mondok, vagy teszek amivel akaratomon kívül bántom meg a másikat - jelenti ki határozottan, mert nagyon jól tudja, hogy igaza van. Többször átélte már az érzést, mikor rosszul fogalmazott, és a sértett féllel napokig haragban voltak egymással, pedig a fiú egyáltalán nem azzal a céllal mondott bármit is, hogy abból düh és viszály szülessen. Megvonja vállait, úgy dobol az asztal lapján, míg egyik pillanatban végül meghozzák teájukat, s a fiatalok megízesítik azt. Médea sokáig babrál a forró itallal, s mikor aztán megszólal, sem teljes, kerek mondattal lepi meg a rellonost, helyette csupán egy rövidke megállapítást tesz. Noel cserébe hosszasan nézi őt, hátha akad még további mondandója is, és már majdnem lemond a folytatás lehetőségéről, amikor egy szelíd mosoly kíséretében Médea újfent szólásra nyitja ajkait.
- Szokás mondani, hogy a testvérek egy kaptafára készülnek, de nem szeretem az általánosítást. Helyén valóbb az a megfogalmazás, hogy egy szülőpár nevelt minket, ugyanazt az értékrendszert láttuk, ugyanazok a hatások értek mindkettőnket, illetve mind a négyünket. Apánk határozott ember, mi is azok lettünk. Gondunk van? Megoldjuk. Ennyi az egész.
Beszéd közben hol a lány tekintetét keresi, hol mentateáját kavargatja. Néha hozzá-hozzá koccan fémkanala a bögre falához, ezzel adva ütemet szavainak. Tudja, hogy hasonlítanak nővérével, szereti a lányt és követi őt, mint ahogy szüleire is felnéz, tegyenek azok bármit. Apja a legnagyobb ember, akit ismer, anyja a legokosabb, véleménye szerint nem is születhetett volna ennél jobb családi fészekbe.
- Én csak azt szeretném, ha rám figyelnél - ismétli meg még egyszer, hangja nyugodt, szája félmosolyra áll. - Azért vagyok itt, mert idehívtál. Gondolom szeretnél megismerni, és elárulom, ez kölcsönös. Tetszel nekem, tetszik a titokzatosság és tetszik amit látok, de ha hozzám beszélsz, nézz rám!
A nyugodtság egy percre sem múlik, hanghordozása végig ilyen marad, ám ahogy gondolataiban halad előre, úgy érzékelteti mind jobban és jobban a szemben ülő lánnyal, hogy az ideje drága és ha a másiknak fontos, hogy itt maradjon, akkor adnia kell valamit, mondjuk a szemkontaktust, ami mindennek az alapját képezi. Ha a mestertanonc nem is, egy zöld tekintet viszonozza pillantását. Médeáról egyetlen pillanatra fordítja el fejét, hogy kinézzen az ablakon, amikor hirtelen - már emlegetett - nővérével néz farkasszemet. Látszik Sárán, hogy nem érti a kialakult helyzetet, nem tudja összepárosítani fivérét legjobb barátnőjével, s valószínűleg nagyon bántja, hogy egyikőjük sem szólt neki arról, hogy itt lesznek. A fiú elvigyorodik, majd csillogó zöldjeit elszakítja Sáráétól és visszafordítja fejét Médeára.
- Nyugodj meg, és próbáld átgondolni, hogy mit szerettél volna mondani nekem - feleli a másodéves, majd szájához emeli a gőzölgő italt, s belekortyol. - Nem rohanok sehova. Egyébként örülök, hogy ilyennek képzeltél. Sára mesélt rólam valamit?
Érdekli, már hogyne érdekelné, hogy nővére mondott-e róla valamit, hiszen az alapján kialakulhatott valami a levitásban, ami most, a teaházbeli találkozójukkor könnyedén változhat meg. Csalódás érheti a lányt, ami lehet pozitív és negatív is, de a fiú a negatív eshetőségbe bele sem gondol. Átveti egyik lábát a másikon, leteszi bögréjét az asztalra, s hátradőlve figyeli tovább a kígyólányt. Milyen furcsa teremtés is az! Belekezd egy mondatba, amit nem fejez be, ám rákérdez arra, ha te véletlenül ugyanígy tennél. A rellonos elmosolyodik, majd kissé félrebillentett fejjel hallgatja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ombozi 2.0

Pusztán a kíváncsiságom hajt, hogy megtudjam, ki is Sára szeretett öccse, mert az megkérdőjelezhetetlen, hogy nagyon szereti az öccsét. Állítólag egyszer ez fog sírba tenni, de tán csak nem most fog ez sem bekövetkezni. Ránézésre nem is tűnik olyan embernek, akitől félnem kellene, bár én amúgy is szeretem ám a rellonosokat is, bár azt nem tudom még mindig, hogy most csak ők nem annyira vészesek, mint a pletykák szerint lenniük kellene, vagy ez csak a nagyon is létező mardekáros - és így gyakorlatilag rellonos is - beütésemnek köszönhető. Nem érdekes annyira, főleg, hogy viszonylag hamar beszélgetésbe elegyedünk, pontosabban ő beszél, én meg azzal szenvedek, hogy megszólaljak, mert fogalmam sincs, mit is mondjak, annak ellenére, hogy volt már pár előre megtervezett csodaszép mondatom. Na de majd mindjárt összeszedem szépen magam, és megmutatom, hogy nem is vagyok én kuka, sőt nagyon jól tudok beszélni... kígyókról, mérgekről, Pink Floydról... de ezek helyett végül csak a félbehagyott mondatára kérdezek rá nagyon gyorsan, hogy szinte meg se gondolom, mit mondtam. Érdeklődve hallgatom a válaszát, majd még egy félmosoly is összejön rá válaszul, és hamarosan azt is sikerül összefoglalni tömören, minek is jár ki ez az enyhe ajakgörbület. Hasonlít Sárira, de tényleg, pedig általában nem vagyok túl jó megfigyelő, ha emberekről van szó, de ezt még talán a vak is látná, csak úgy ordít róluk, hogy testvérek.
- Akárhogyan is magyarázzuk, ugyanaz a lényeg. Hasonlítasz a nővéredre, ami szerintem nem rossz dolog. Legalábbis... Sárában pont azt szeretem, amilyen - jelentem ki, bár ebbe most nagyon sikerült belekavarodni, és még a bizonyítványom is magyarázhatom, pillanatokon belül, mert feltűnik neki, hogy kerülni igyekszem a szemkontaktust. Remek, most bizonyára neki is megvan a véleménye, hogy nem vagyok őszinte, hátsószándékaim van, fene tudja, annyi mindent magyaráztak már bele ebbe emberek, hogy számon sem tartom az összes variációt. A teám érdekesebb lenne, de helyette mégis megerőltetem magam inkább és a szemébe nézek. Azt sikerül megállapítani, hogy zöld a szeme, viszont a gondolataimba belezavarodok közben, és mivel a látszat és az attribúciók ellenére az őszinteség jellemez, be is vallom, hogy elfelejtettem, mit akartam mondani. Teámat kavargatva igyekszem visszarendezgetni őket szépen a helyükre, lassan csak megkerülnek, és igazából még ő is besegít egy kérdéssel, amire hálás mosollyal pillantok fel rá, majd vissza a teámra. Megemelem a csészét, belekortyolok a teámba, nyugtatóként, aztán veszek egy nagy levegőt és essünk neki. Ha ennyire zavarja, hogy nem nézek a szemébe, hogy szóvá teszi, akkor igenis a szemébe fogok nézni. Apuval is megy, mással is csak menni fog. Túl fogom élni, már így is tudom, milyen színű a szeme, például, ami igenis nagy dolog nálam.
- Igen, mesélt... hogy... kviddicsezel, meg... rellonos vagy... és igazából párszor emlegetett azért. Azt tudom, hogy mennyire fontos vagy neki - mondom, igyekezve összefüggő mondatokat kipréselni magamból, de még mindig összezavar, nagyon, nem megy ez ám olyan könnyen egyik percről a másikra. Azt meg most főleg nem fogom elmondani, hogy tudok arról a lányról is, Mihael nővéréről, aki nekem esett azon a bulin a faluban, hogy hagyjam békén a fiút. Sára beszélt róla, de nem tartozik rám, úgyhogy itt megint elakadtam. Nagyszerű, bár várható volt, engem ismerve. Egy pillanatra tenyerembe temetem az arcom, és sóhajtok egy aprót, igyekezve lenyugodni, majd újra nekiindulok, ránézve.
- Beszéljünk a kígyókról, arról tudok napestig. Bár amúgy azt... azt meg akartam jegyezni, hogy szép a szemed színe. Nem sok embernek tetszik, hogy nem nézek a szemébe, de ritkán kényszerítenek rá, és így kevés emberről tudom, hogy milyen színű a szeme. Elhiszed már, hogy figyelek? Egyébként tudtad, hogy a tiszta zöld szem a legritkább a világon, úgy az emberek két százalékának van, és bár inkább a kékhez tartják közelinek a pigmentáció alapján, mégis a barna kevésbé pigmentált változata? - és tádám, Médikém, tudsz te beszélni, csak nem arról, amiről kérdeznek, ugye? Vajon mennyire érdeklik az ilyen adatok, mert én imádom ám ezeket, és hátha nem kergetem ki vele a világból szegény fiút. Mindenesetre, most a szemébe néztem, ne legyen panaszra oka, és már majdnem jó dolog, mármint nem pánikolok itt összevissza tőle, egyelőre, bár ehhez talán annak is van köze, hogy annyira hasonlít Sárára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

 Kicsit szerencsétlenül indult a beszélgetés, de a kisebb-nagyobb szünetekre igazán jó ürügy az ebédelés. Most is éppen a tészta hosszú szálait próbálta meg minél jobban feltekerni a villájára, több-kevesebb sikerrel. Még szerencse, hogy nincs sok ideje az ismerkedésre. Még hátra van az adminisztráció egy része, és bár a nagyját megcsinálta délelőtt, inkább elvégzi a munkát időben. Ha halogatná a dolgokat, akkor folyton azon járna az esze, hogy még mindig nincs kész, és el kellene már küldenie. Sosem értette meg azokat az embereket, akik ilyen sokáig húzták-halasztották a papírmunkát. Nem egy olyan embert ismert, aki bizony ez miatt került át egy másik, tényleg isten háta mögötti állomásra, ahol nem történik semmi. Nem, az a biztos, ha mindent időben megcsinál, és elküld.
 Jellegtelen, pusztán udvarias kérdésére megkapta a hasonlóképp udvarias választ és az elvárt viszont-kérdést.
 - Nem olyan jó, de egy gyorsétteremhez mérten elfogadható. - Igen, valóban nem egy Michelin-csillagos étterem, de rosszabbra számított, mikor úgy döntött, hogy egy gyorsan összedobott ebéd helyett inkább lejön ide. Határozottan pozitív csalódás volt, de azért az otthoni kosztot semmi nem helyettesítheti.
 Ha már ő végigmérte partnerét, akkor ez viszont is igaz. Bár van belőle még egy a faluban, a férfi valószínűleg nem ismeri. Pedig egy ekkora faluban a Seprűbolt tulajdonosa biztos nagy ember, vagy legalább is ismert. Eddig ezt gondolta volna. Lelkiekben már felkészült, hogy megint összefogják őket keverni, de ezek szerint már megváltozott annyira, hogy ne köszönjenek rá idegenek az utcán.
 Azt hitte, a tetoválásra tett célzása majd elindítja a beszélgetést. Általában szeretik az emberek, hogyha elmesélhetik a rajzok és jelek történetét egészen az emberek születéséig visszamenve. Ám azonnal feltűnt neki, hogy múlt időben beszél a rokonáról, így inkább nem is firtatta tovább a témát. Nem akar annál jobban belemenni a dolgokba, mint amennyire feltétlenül muszáj.
 - Nem, nincs - mosolyodott el a feltételezésre. - Sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Bár volt egy barátnőm, aki a bátorságomat akarta próbára venni, és hónapokig zaklatott azzal, hogy varrassak fel magamra valami japán jelet. Aztán felhagyott a nyaggatással.
 Igen, azok a régi szép emlékek. Ez még Dániában volt. Akárhányszor vagy akármiről beszéltek, mindig ide tértek vissza. Vett még egy óriási falatot a spagettiből, miközben óvatosan körbenézett az étteremben. Már felszabadult pár szék, és lassanként egy-két asztal is.
 - Nem, látogatóba jöttem a testvéremhez. Még nem tudom, meddig maradok, úgyhogy ha lesz egy kis időm, feltérképezem a terepet. - Ennél többet egyelőre nem kell tudnia, ahogy senkinek. Ez a válasz pedig valószínűleg kielégítő volt a férfi számára is.
 - Ezek szerint te itt laksz, ugye?
 Kellemes hely lehet ez a falucska, otthonos utcái és egészen barátságos helyei vannak, ahogyan az árak is azok. Most már érti, Viko miért költözött vissza, és nem maradt kint Japánban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Samantha

Érezzük ma este jól magunkat, sweet babe!

Ahogy kérésének megfelelően Samantha az egyik sarki asztal mellett foglal helyet, ösztönösen húzza mosolyra ajkait. Szereti, ha az emberek saját elképzeléseinek megfelelően cselekednek, és határozottan úgy rémlik neki, hogy háztársnője egyáltalán nem az a típusú lány, aki csak úgy, bárkinek is teljesítené parancsát. Ez elégtétel, boldogság és nem mellesleg ígéret az este további részére. Noel annak ellenére, hogy Michelle miként fosztotta meg magukat a közös élet lehetőségétől, jó kedvűen közelíti meg mostani társaságát, akit folyton-folyvást, minden percben magáénak akar tudni. Csókolni, ölelni, szeretni, amíg véget nem ér az élet - vagy legalábbis el nem jő a hajnal. Csók és koccintás, a fiatalember pedig bágyadt mosollyal nézi a gyönyörű barna lányt.
- A Saint-Venant kidobott, de tudod kit érdekel? Pff... - mondja nevetve, hiszen a düh és dac ekkor még erősen élteti, semmi jelét nem tapasztalja annak a fájdalomnak, amit a következő napoktól minduntalan érezni fog. - Egy - önként vállalt - teherrel kevesebb, ugyan már, mi az!
Szájához emeli a következő kör mámornedűt, majd belenevet Sam hatalmas, és most némileg csodálkozó tekintetébe. Kuncog miatta és a nem kívánt, mégis ráörvendő szabadság érzete miatt. Ilyen az, ha az embert a falhoz vágják, és ő egy perig sem akar ott maradni. Keresi a kiutat, a lehetőségeket, azonnal mentőöv után kap, ami most számára nem más, mint a szemben ülő kedves.
- Tudod, azon gondolkodtam... - kezd bele mondandójába egész arcát betöltő vigyorral, az asztal nedves lapján kezei között lökdösve az apró, már üres poharat. - , hogy talán Te vagy az igazi. Tökéletes vagy, jól érzem magam veled, szeretem a hangod, a viselkedésed, szeretem ahogy öltözködsz, ahogy vetkőzöl. Mi kell még? Hozzám illesz, nincs mese. Te vagy az egyetlen barna, aki megmozdított valamit odabent. Talán nőül is vennélek. Hozzám jössz?
Kérdése közben tűnődve pillant a barnára, szemeiben egyetlen csepp szomorúság sem látszik a volt barátnő miatt, csak a derű és izgalom, hogy ezután Samanthával lehet. Itt hagyják a kastélyt, hazaköltöznek, és egész nap az ágyban heverésznek majd. Aztán feláll, hagyva a bizonyára ledöbbent lányt, hogy egy ideig maga legyen gondolataival. Odamegy a csaposhoz, és udvariasan kér még egy-két kör finomságot, majd visszaül a helyére és áttolja az egyik poharat Sam oldalára.
- Kedvellek - mondja, és koccintásra nyújtja kezét. Közben végig tartja a szemkontaktust a barna szempárral, s egyre inkább elárasztja elméjét a felszabadító érzés. Most olyan jó, most olyan szép, hát soha ne keljen fel a Nap...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

 Egészen jó volt a szósz is a spagettin, bár a tésztát kicsit túlfőzték. Szerette, ha van tartása, de egy gyorsétteremhez képest egész jó volt. És bár furcsállotta egy kicsit partnerét, azért a társaság sem volt rossz.
 A története nem volt túl érdekes, mégis úgy érezte, hogy ha csak egy mondatos válaszai vannak, meghal ez a beszélgetés. Bár lehet, hogy nem volt igaza, de úgy tűnt, Chuck sem tud túl sok mindent hozzáfűzni, így egy röpke időre megint csönd állt be közéjük.
 Kino ismét a több értelemben is életmentő étel felé fordult, majd örült, hogy második kérdésére ezúttal kicsit bővebb választ kapott. Egyrészt elégedettséggel töltötte el, hogy következtetése helyes volt (bár való igaz, hogy nem volt túl nehéz dolga), másrészt pedig legalább haladt a társalgás. Igaz, nem sokáig maradhatott még. Vissza kell majd mennie befejezni a papírmunkát.
 -Angliában, Sheffiledben - válaszolta nyugodtan, miközben letette villáját a tányér szélére. Ez egy hosszú történet lett volna elmesélni, így inkább rákérdezett arra, amire kíváncsi volt. A határon túli téma kicsit élénkebbé tette. - Szóval akkor ezek szerint te is külföldön laktál. Gondolom valami angol nyelvterületen... - nevéből ítélve angol vagy amerikai lehetett, de nem hallott akcentust a beszédében. Remélte, hogy nála sem lehet ilyesmit felfedezni. Már nagyon rég beszélt magyarul. A mindennapokban angolok vették körül, és csak a levelezésében használta anyanyelvét, meg amikor karácsonykor hazalátogatott. Pár év után az ember szája automatikusan rááll arra a nyelvre, amit állandóan használ.
 Az utolsó morzsákat is megette a tányérjáról, majd a tálca szélén álló pohár vízért nyúlt. Belekortyolt, és hallgatta partnere válaszát. Jó volt ez a kis frissítő, még akkor is, ha egy kávét szívesebben ivott volna, de azt már tényleg megcsinálja magának Vikonál. A kávé is csak úgy jó, ahogy ő készíti, frissen őrölt szemekből. Biztos volt benne, hogy itt a három az egyben instant verziót szolgálják fel, abból pedig köszöni szépen, nem kér.
 Óvatosan rápillantott az órájára. Nem akarta, hogy Chuck udvariatlannak tartsa, vagy azt gondolja, hogy unja a társaságát. Kicsit tovább maradt, mint tervezte, és most legalább fél órával el van csúszva a tervezettől. Csak remélte, hogy majd időben ki tud mindent tölteni. Mivel még nem fejezte be a dolgát, nehezen tudok elvonatkoztatni tőle a fejében. Kicsit fészkelődni kezdett a széken, majd mikor Chuck befejezte válaszát, kapva kapott az ismétlődő csöndön.
 - Ha nem haragszol, nekem most mennem kell, még nagyon sok dolgom van. Tudod, a határidők... - fogalma sem volt, hogy a férfi tudja-e, milyen ha határidőre kell dolgoznia, de most nem is ez volt a fontos. - De nagyon szívesen folytatnám ezt a beszélgetést máskor is, ha gondolod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

...hamarosan Ombozi 2.6


Mindig a nővérére akart hasonlítani. Sára volt a legjobb példa, amit követhetett, ő volt a tökéletes minta, az okos, az embereket pillanatok alatt ujja köré csavaró törékeny nő, aki minden napját kitöltötte a cseperedő kisfiúnak. Noel tűnődve hallgatja Médea kedves szavait, s míg azokat issza, lelki szemei előtt visszaidézi azokat a régi délutánokat, amikor a birtokuk mellett meghúzódó erdőt járták, vagy a lány aggódva sikítozott az udvaron, ahogy öccse a levegőbe emelkedett apjuk kiöregedett seprűjével. Ahogy a lány elhallgat, a fiú elmosolyodik. Sokat jelent neki nővére, de nem érzi szükségét annak, hogy erről beszélgessenek. A családja az övé, azoknak beszél róluk, akik a bizalom körében tudhatják magukat, mert úgy tartja, hogy másoknak kiadni bárminemű véleményünket, problémánkat, gondolatainkat nem más, mint önként nyújtani át a hatalmat a másik kezébe. Médea egyelőre megfoghatatlan, titokzatos jellemnek tűnik a rellonos szemében, akiben van valami különleges, amit még nem tud jó, avagy rossz kategóriába sorolni. Az, hogy nem néz a szemébe, arra enged következtetni, hogy zavarban van, esetleg így fejezi ki az emberekkel szembeni távolságtartását. A fiú levitás-rellonos beállítottságúnak érzi a szemben teázgató lányt, és talán nem is téved túl nagyot.
- Örülök, hogy így gondolod, de remélem lesz időm rácáfolni arra, hogy egy kaptafára készültünk - mondja fejet hajtva a lány előtt, zöldjeivel annak tekintetét keresve. - Más egy Ombozi fiú, mint egy Ombozi lány. Bár csak egyedül születtem fiúnak, a lányok alapján ezt őszintén mondomhatom neked. Sárán kívül a kastély lakója lett Nelli is, aki igazi sárkányjellem. Sárában van irgalom, szeretet és egy bődült nagy szív. A nagyobbik húgom egyszerűen őrült. Muglimániás és...
Az apjukra ütött. Nelli a kedvenc gyermek szigorú apjuk szemében, aki sem édesanyjukra, sem rájuk nincs tekintettel. Szerinte, és már Nelli szerint is irtani és máglyára dobni illene a sárvérűeket, amivel Noel sokáig egyetértett, csak egy napon aztán észrevette, hogy édesanyjuk lelke miként sérül gondolkodásmódjuk és utálatos-gyűlölködő beszélgetéseik miatt. A rellonos fáradtan húzza végig tenyerét jobb orcáján, aztán ránevet Médeára. Ennyit arról, hogy indokolatlanul nem ad hatalmat idegen kezébe. Nevetése mosolyba fullad, szemei sokáig pihennek a hallgatóságén. Egy idősebb levitás izgalmasabb volna, mint egy korabeli? Lyrára azóta nem gondolt, hogy megtudta: az prefektusi tisztséget kapott. Akkor sem érzett semmit. Ezekben a pillanatokban az jár fejében, hogy talán nem egészen vált jó emberré. Hogy talán nem értékeli megfelelőképpen társait, hogy nem becsüli meg úgy azokat, akik szeretik, és akiket ő is szeret. Sóhajt egy aprót, felemeli csészéjét, kortyol, majd gondolatait elhagyva mosolyog rá ismét a lányra.
- Fontos. Igen-igen, a család az első - mormogja bólogatva, ugyanakkor érezteti Médivel, hogy nem kíván jobban belemélyedni ebbe a témába. Sára valószínűleg úgyis eleget mond neki mindenféle titokról, nem fog még ő is kitárulkozni előtte. Neki védenie kell a család szentségét, nem rombolnia azt. Újabb korty a teából, újabb mosoly. Kellemes társaságnak bizonyul a levitás mestertanonc, aki amikor viszonozza Noel pillantását, egészen szépnek tűnik. Megváltozik az arca, hiszen leszegett fejjel, vagy ide-oda cikázó szemekkel nem azt látja a kívülálló, mint amikor teljes odaadással, felemet fővel néz rá a másikra.
- Köszönöm, hogy végre rám néztél, már aggódtam, hogy valami baj van velem... - nevet fel megkönnyebbülten, mert tényleg megfordult fejében, hogy talán morzsás az arca, vagy rossz parfümöt választott a mai találkozóra, ami egyáltalán nem tetszik Médának. Hosszasan nézi őt, és amikor az már-már levegővétel nélkül darálja el kígyós-szemszínes véleményét, hirtelen megszólalni sem tud. Megkérdezné, hogy "Jé, te tudsz beszélni is?", végül mégsem teszi, hiszen nem szeretné megbántani a lassacskán megnyíló levitást. Fél kezével játszik csészéje fülével, rá nem jellemző módon gondolkodik mit feleljen.
- Köszönöm - mondja ismét. Ösztönlény lévén általában ő dicséri a másik nemet, ő bókol, ő küzd a másik szeretetéért, és úgy rémlik neki, hogy Lyrán kívül senki sem mondott neki a viszonzáson kívül semmit, maximum más állapotban, amikor a felek egyébként is hajlamosak túlzóakat állítani egymásról. Elkeserítő gondolatok, de nem elmélkedik sokáig, helyette továbbfűzi köszönetnyilvánítását. - Férfiasan bevallom, nem tudtam. Bizonyára többet kellene könyvtárba járnom. És mi érdekel még téged a kígyókon és szemszínek statisztikáján kívül?
Kérdése közben kapja rajta magát, hogy egy ideje le sem veszi tekintetét a lányról, hol annak arcát, hol annak kezét nézi. Figyeli szája mozgását beszéd közben, szemeit, ha éppen találkozik a sajátjaival. Még szíve is megdobban, ami rendkívül zavarba ejti. Michelle óta soha, senki nem váltott ki belőle semmit. Megköszörüli torkát, majd hátát a támlának veti. Kiropogtatja nyakát, aztán fejét az ablak felé fordítja. Lábai dobolnak, tekintete zavaros. Furcsa egy helyzet, deja vu, ami küzdelmet és kellő szenvedést idéz mellkasában ahhoz, hogy most átgondolja, érdemes-e visszafordulnia Médeához. Aztán odafordítja arcát és könnyed mosolyra húzza ajkait.
- Volna kedved sétálni velem egyet a faluban, ha megittuk a teát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ombozi 2.0

Az önkifejezés továbbra sem erősségem, mint kiderül, de azért elmosolyodom azon, amit mond, és még rá is bólogatok a szavaira kissé elgondolkodva. Kavarok párat a teámon, már amolyan rituális, magamat nyugtató mozdulatsorként művelve ezt, majd felpillantok a végére kissé meglepetten. Nelli? Nem is hallottam róla, hogy Sári újabb testvére lett az intézmény diákja. Meglep, hogy nem említette, bár talán csak nem volt még alkalma, mint ahogy én sem találtam még pillanatot arra, amikor elmondjam, hogy az öccsével találkozom, de majd utólag elmesélek neki mindent tüzetesen, jelen pillanatban meg inkább Noelre összpontosítom a figyelmemet.
- Abban nem kételkedem... mármint, hogy nem vagytok teljesen egyformák. Lehetetlen is lenne, még az ikrek sem teljesen egyformák a látszat ellenére. Csupán van pár nyilvánvalóan közös vonásotok - jelentem ki, és azért be kell vallanom, hogy ami ezekből nekem feltűnt, az most történetesen arra is jó, hogy ne legyek olyan ideges a társaságában, mint egyébként lehetnék. Minden, ami Sárira emlékeztet benne valahogy pozitívan hat rám, elvégre máris van benne valami viszonylag ismerős, és, hogy egyébként még rengeteg meglepetéssel szolgálhat mindemellett a nővéréhez viszonyítva annyira nem is rémít meg, inkább vagyok kíváncsi, ami önmagam ismeretében még engem is meglep kissé. A családra vonatkozó mondata azonban egy pillanatra kizökkent a jelenből. A csészével félúton megáll a kezem a levegőben egyelőre, és a gondolataim valahol otthon kötnek ki egy pillanatra az üres házban. A családomnak valahogy mindig fontosabb volt a karrier, mint maga a család. Más a Weöres-mentalitás. A teázó szokványos zajaiban az ajtó nyílása ránt vissza a jelenbe, nem lényeg, ki nyit be, vagy távozik, csak a hangtól szétfoszlik a hirtelen felbukkanó gondolatáradat, és ismét itt vagyok egészében az asztal mellett, a teával a kezemben, Noellel szemben. Zavartan mosolyodom el, belekortyolok a teába, aztán leteszem a csészét és igyekszem visszazökkenni, mintha mi sem történt volna a fejemben éppen. Hogy sikerülne? Nem igazán, bár az ok meglehetősen hétköznapi számomra - kérésének eleget téve a szemébe nézek, és darabjaira hullik minden gondolatom. Nagyszerű. Össze kellene szedni magam, bár legalább ő nem ront a helyzeten, úgyhogy amint újra nekikezdek, még sikerül is beszélni. Kicsit ugyan zadarok, de azért még érthetőnek tűnik számomra, amit kimondok. Halvány mosolyra görbül a szám, amikor megköszöni, amit mondtam, aztán meg önkéntelenül is elnevetem magam a következő mondatán. Beletúrok vörös tincseimbe, hogy hátratessékeljem őket, mielőtt az egész az arcomba hullana, majd megrázom a fejem.
- Nem a szemszínek statisztikája érdekel, hanem általában a statisztikák. De szívesen beszélek Schrödinger macskájáról is, vagy mérgekről, néhány festőről, zenéről... nem is tudom - sorolom, és ismét belekortyolok a teámba, majd a kérdése hallatán felnézek újra, egyenesen a szemébe. Még a végén itt bebizonyítja nekem, hogy nem is olyan nehéz dolog, bár attól, hogy esetleg neki úgy tűnhet, nekem még mindig komplikált az egész szemkontaktus-dolog, nem fog elszállni percek alatt, ez is inkább a meglepetés ereje, másra nem tudom fogni. Amolyan ösztönös, ha már az őszinteséget hozzák fel mindig a szemkontaktus kapcsán, mert nem tudom, ezt a kérdést hirtelen hová tenni.
- Öhm... i... igen, volna - nyögöm ki végül, meg se gondolva igazán, mit mondok. Nem mintha zavarna a társasága, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak meg vagyok lepődve. Vajon az összes Ombozi ilyen? Sári is folyton olyan dolgokat hoz ki belőlem, amiről nem is gondoltam volna, hogy létezik, sikerül, meg van bennem egyáltalán, és ebben Noel is hasonlít rám. Az az érzésem támad, kezdhetek tartani tőle, mi lesz, ha belebotlok a számomra még ismeretlen Nellibe. Visszatérek inkább újra a még megmaradt teám felszínének a bámulásához, és kavargatom, bár rég homogén oldat lett már a tea és a cukor keverékéből, de én még mindig kavargatom. Volt már rá példa, hogy apu simán kivette a kiskanalat a kezemből, de akkor is megnyugtat a mozdulat.
- Hm... milyen zenét szeretsz? - kérdezem végül pár pillanat elteltével hirtelen, elvégre zenét hallgatni majdnem mindenki szeret tapasztalataim szerint, és ehhez még hozzá is tudok szólni, elvileg. Ha mégsem, akkor legfeljebb tanulok valami újat, az is opció, és addig sem töprengek semmi olyanon, amin véletlenül sem kellene, főleg, hogy ismét felemelem a fejem és ránézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Otthonról elköltözni a mai világban egyáltalán nem számít nagy dolognak, hiszen a varázslógyermekek már tizenegy éves korukban kirepülnek a családi fészekből, hogy egy egészen új környezetbe csöppenjenek. Lilla viszont magántanuló lévén sohasem hagyta el két hétnél hosszabb időre szegedi házukat, akkor is nagyszüleihez utazott, ahol ugyanolyan jól érezte magát, mint családi házukban, így némi hiányérzeten kívül tökéletesen boldog volt. Igaz, már huszonhét éves felnőtt nő, illő volt összecsomagolnia és egy saját lakásba költöznie, ám az utolsó pillanatban, amikor már az ajtóban álltak édesanyjával, és a lány szemében útnak indult egy dundi könnycsepp, ahogy apukájára bámult, olyannyira összeugrott szíve, s gyomra, hogy majdnem meggondolta magát. Anyukája figyelmeztetése kellett ahhoz, hogy végül tényleg elbúcsúzzon a szintén meghatódott férfitól. Időpontra mentek a nővel, a Macskabagoly utcza hetes szám akkori tulajdonosa izgatottan várta őket, hogy megnézhessék, majd megvegyék a fiatal nő első, egyben talán utolsó saját házát.
A ház és közte szerelem volt első látásra, nem volt kérdés többé, hogy ezután hol fog lakni. Anyukájával közösen - varázslat segítségével - bepakoltak, mugli fényképeket akasztottak a falra, kicsomagolták a tányérokat és porcelánokat, majd a korosodó nő sétára invitálta lányát. Bogolyfalva macskaköves utcácskáit járták, kirakatokat nézegettek, és arról beszélgettek, hogy Lilla milyen tündéri kislány volt, hogy milyen hamar felnőtt, és most új életet fog kezdeni, új embereket fog megismerni, akik részesei lesznek A nagy betűs életének. Anna elmagyarázta a mindenben örömét lelő lányának, hogy miként jut fel a Bagolykő Mágustanodába, s hogy ott hol találja az Igazgató urat, majd visszatértek a házba, kiültek a kertbe és ott folytatták kellemes csevegésüket. A búcsú szívszorító volt, az első egyedül töltött éjszaka pedig nem sok pihenéssel szolgált. Lilla úgy érezte, hogy minden második percben felriad valami zajra, többször kimászott puha ágyából, hogy az ablakon csüngjön és onnan figyelje, valaki betört-e hozzá, vagy csak hallucinál idegességében, és még a konyhába is lement, hogy melegítsen magának egy bögre tejet, ám a hiedelemmel ellentétben az sem segített.
Reggel aztán tovább folytatta a pakolást, leginkább egyik szobából a másikba, dobozból dobozba pakolt, még semminek sem találta meg a tökéletes helyét, a tiszta, rendes ház így hamar összeszemetelt kuplerájjá alakult. Amikor felállt a kupac közepéből, s szembesült a lehangoló látvánnyal, lebiggyesztette ajkait és úgy döntött, hogy ezt most szépen itt hagyja, lesétál a csodásan rendben tartott kirakatok felé, majd tele fantasztikus ötletekkel tér haza, hogy otthonában ő is megvalósítsa azokat.
A kirakatokra tapadva kordul meg először a gyomra, és első igazi felnőtt délelőttjén úgy dönt, hogy a cukrászdában kezdi meg dolgos napját. Az elegáns helyiségben azonnal mosolyra húzódnak ajkai, tetszik neki a régies berendezés, így az asztalok között hozzá-hozzáér egy-egy széktámlához, megérinti az asztalok lapját, majd az egyik ablak melletti kétszemélyes kis asztalnál állapodik meg. Helyet foglal tavaszi ruhájának szegélyét igazgatva, majd a pincérlány étlapját kedvesen visszautasítva kér egy csésze kávét, mellé egy lekváros palacsintát. Amíg várakozik, barna tekintete az ablakon át az dolgozni induló, gyermekeikkel rohanó ismeretleneket fürkészi, és már alig várja, hogy ő is belevethesse magát az itteni életbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sárikám <3

Amint szembesülök azzal, hogy Sári megérkezett, meg is ölelgetem lelkesen, majd válaszán mosolyogva ülök vissza a helyemre. Várjunk csak, mit is mondott? Hogy még odaát is? De hát én abban nem is hiszek, hogy van a halál után élet, de áh, most nem áll szándékomban kijavítani, annál sokkal jobb a kedvem, hogy ilyen apróságokon leakadjak. A sütim is elém kerül nemsokára, és nagyon finom, ami azt illeti, nehéz így a mondandómra koncentrálni, muszáj szünetet iktatnom kicsit az elpusztítása folyamatába. Hosszabb lesz az élettartama legalább öt perccel, de ez nem jelenti azt, hogy a tányéron fog maradni, majd mindjárt befejem, csak egyszer gyorsan összefoglalom Sárának, minek is örülök ilyen nagyon. Aput fogom látni, ami a maga nemében páratlan esemény az életemben, mert olyan ritkán mozdul ki a fővárosból, hogy azt még mindig meg tudom számolni a két kezemen, hányszor fordult elő. Az igenlő válaszára ismét mosoly terül szét az arcomon, az a boldog fajta, mert nagyon örülök ám annak, amit hallok, a következő pillanatban viszont kissé meglep a kérdéssel. Elkerekedő szemekkel pislogok rá, majd megrázom a fejem hirtelen. Nem is értem, miért látja így, apu egyáltalán nem hanyagol el, bár szeretném néha többet látni, de ez az egész nem azért van így, mert nem érdeklem, hanem mert a javamat akarta mindig is.
- Ez... ez nem igaz. Apunak nagyon is fontos vagyok. Éppen azért volt minden úgy, ahogy, mert nagyon szeret és mindig csak jót akart nekem. Attól, hogy nem látom sűrűn, még rengeteg levelet írunk egymásnak és ha működne a telefonom... régen sokat beszéltünk. Mármint úgy régen, hogy azelőtt, hogy levitás lettem volna - jelentem ki apu védelmében szinte azonnal a fejrázást követően, elvégre pont így gondolom, meg így érzem, az meg kifejezetten az én hibám volt, hogy Bukarestben két hétig bírtam az iskolát, különben most ott lehetnék vele, akkor viszont nem ismerném Sárit... az se lenne éppen jó. Veszek egy nagy levegőt, kifújom, nem akarok ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, és eszek egy falat sütit. Elnyammogok rajta, miközben figyelem, ahogy iszik, és csak visszatérnek oda a gondolataim, hogy milyen volt az a két hét apuval. Fontos a munkája, tényleg fontos, de akkor se mondhatom, hogy elhanyagolna. Az újabb kérdés az előbbi után annyira már nem lep meg, bár hogy szétesett volna a családom... újabb fejrázás az első reakcióm, majd ráemelem a szemem, és megszólalok.
- Nem esett szét, mert nem volt úgy igazán. Anyu meghalt, amikor születtem. Nem voltak házasok apuval, de apu mégis hazavitt a kórházból, amikor megkeresték, hogy van egy lánya, aztán meg a nővére, Annus néni nevelt Kolozsváron. Azt hiszem, nem volt különösebben nagy szerelem apu és anyu között, legalábbis sose emlegeti. Csak azt tudom, hogy Ioana-nak hívták és mugli volt. Fogalmam sincs, hogy mi történt köztük és mi nem. Bár... apuról néha az az érzésem, hogy a munkájába szerelmes, és azzal nő nem ér fel. Amúgy Annus néni is egyedül élt. Mondjuk, róla tudom, hogy elvált pár év házasság után, aztán sose ment újra férjhez, tavaly meg meghalt elég hirtelen. A temetés után apu magával vitt, csak az egyetemen nem szerettek túlságosan, ezért vagyok itt - vonom meg a vállam a végére. Még emlékszem arra az egész hisztire, amit Ecaterina csapott, aztán meg jött az ötlet, hogy itt tanulhatnék valami jót, és apu eljött velem egészen a kapuig, miután elrendezett mindent nekem. Egy újabb falat süti után elgondolkodva pislogok Sárára.
- Amúgy... jobban belegondolva, apu rajongó munkamániás. Tudtad, hogy belőlük lesznek a statisztikák szerint a Nobel-díjasok? Ha nem a Minisztériumban dolgozna, eddig már neki is biztos lenne egy - mosolyodok el, büszke vagyok rá, ezt le se tagadhatnám, és még mindig nagyon lelkes, hogy újra láthatom, hamarabb a tervezettnél.