Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A Boglyas tér környékén hetente többször, ha nem naponta feltűnik. Legtöbbször munkába siet, aztán onnan haza, vagy szórakozni jár el, de futás vagy séta alkalmával is gyakran ejti útjába, amikor nincs ott akkora forgalom. Arra azonban mindig nagyon figyel, hogy a játszótérnél a szokásosnál sietősebbre vegye lépteit. Mert az embereket még mindig igyekszik kerülni, amikor csak lehet. Fárasztja őt a sok babakocsis anyuka, fülének sajdító a gyerekricsaj, ami onnan száll az utcarész felé. Azt azonban sosem tudja megállni, hogy ne vessen oda egy-egy pillantást kíváncsian. Egyébként meg, ha már este van, alkalomadtán megtelepszik az egyik felnőttek számára kialakított asztalnál. Vagy azért, mert kell a szünet a hazacsámborgásban, vagy csak egy üveggel és egy szál cigivel a szájában ül ki. Ezúttal még világos van, és épp távozóban vannak a kicsikkel. Egy fiatal diákot lát csak szerencsétlenkedni az egyik mászóka rúdjánál. Távolról nem látja jól, de nem tűnik ismerősnek. Utolsó éveiben a többi mestertanonccal bandázott, az alatta lévő évfolyamokat kevésbé figyelte, amióta pedig eljött a kastélyból, csak a kocsmázó fiatalokat vágja. Ez a srác nem tűnt közéjük tartozónak.
Először távolról figyeli, majd közelebb megy hozzá. Nem oson, de nem is közvetlen. Leül az egyik padra, és figyel, tisztes távolból. A gyerek alig bír többet néhány húzódzkodásnál. Ez könnyű terep, gondolja, hogy végre fitogtathassa valaki előtt az erejét. Próbálja leplezni vigyorát, amint odalép mellé, és gyakorlott mozdulatokba kezd mellette, mint ahogy annak idején a katonai táborban tette. Rutin, gyerekjáték. Öltözete eleve laza, legalább letudja a napi edzést is.
- Ezt így kell - veti oda, hangjából azonban nem a mentorálás, hanem inkább valamiféle kioktatás, hencegés szűrődik le. Csinál még párat, aztán amikor már vörös lesz a feje, leugrik és fúj egyet. Mondjuk bemelegíteni nem ártott volna, de sietett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hajszálon múlik, hogy nem kések el, miután egy fél órán ácsorogtam a ruhásszekrény előtt azon töprengve, hogy a piros ruha túl sok lesz-e vagy vegyem fel inkább a bézst. Végül egy harmadik mellett sikerült dönteni utolsó pillanatban. Sötétszürke és kicsivel a térdem fölött ér véget. Még a piros szövetkabátom is tökéletes választás mellé. A sálat el is felejtem, hiába készítettem ki az ágyra, de ez már csak félúton a Boglyas tér felé jut eszembe. Nincs időm visszamenni, úgyhogy inkább csak tudomásul veszem egy röpke kis grimasszal és szaladok is tovább. Már ott is van, épp a zakóját igazítja, amikor odaérek, igyekezve összeszedni magam gyorsan még kicsit, hogy ne úgy érjek oda, mint akinek mindjárt elfogy a levegője. Lelassítok kicsit, mély levegőt véve, aztán széles mosolyt villantok rá. A zsúfolt mindennapokban szeretem ezeket a kis sétáinkat, amikor főként művészetről beszélgetünk. Mindig érdeklődve hallgatom, hogy áll a disszertációjával, mi a helyzet az egyetemen vagy éppen az előkészítőben, ahogy én is mesélek neki az illúziómágiáról, az ispotályról vagy éppen csak a mindennapokról néha.
- Dani, szia - köszönök vissza, és igazán meglepődöm aztán a szál rózsán. Pislantok is párat a virágra, aztán rá, majd ismét a világra és elmosolyodom ismét. Kicsit talán el is pirulok, legalábbis úgy sejtem abból, hogy forrónak érzem a bőrt az arcomon hirtelen.
- Köszönöm szépen. Nagyon kedves - mondom őszintén, megszagolva a rózsát. Ugyan a magnólia a kedvenc virágom, ezt szerintem még sosem mondtam neki, és én a rózsának is éppen annyira örülök, mint ha magnóliát kaptam volna. Úgy döntök, belekarolok, szabad kezembe meg a virágot fogom. - Van terved, merre sétáljunk ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dani nagyon üdítő társaságnak tartja Gittát, és bár mással foglalkoznak, nagyon jól megértik egymást és szívesen meghallgatják a másik épp aktuális örömét, gondját-baját. A tanév végefelé lehet, hogy több volt inkább a baj, elvégre itt volt a vizsgaidőszak és az amúgy is pörgős események még inkább forogni kezdtek a tengelyük körül.
Arcán őszinte derű ül ki, ahogy közelítenek egymáshoz, Gitta szemmel láthatóan sietett, hogy időben ideérjen. Pedig igazán nem kellene kapkodnia, Dani nem az a türelmetlen típus, főleg, nem, ha néhány percről van szó.
- Nagyon csinos vagy, jól áll a piros! Meg a szürke így együtt. - Elég bénán megy a bókolás, de a szívéből jön, még ha ilyenkor nem is a szavak embere. Megszokta, hogy általában hallgat és inkább kérdez, mint ő meséljen nagyon sok mindenről. Tekintete a ruháról visszasiklik a lány arcára, ami szemmel láthatóan rózsásabb lett, mint az előbb.
Biztatóan hunyorogva bólint egyet, úgy dönt, hogy nem jegyzi meg, hiszen azzal csak még inkább zavarba hozná, amit nem szeretne - főleg, hogy ő magán is érzi a meleget. Neki jó védőruha a szakáll, sok mindent eltakar.
Jó érzéssel tölti el, hogy Gitta magától karolja át, fél lépéssel közelebb is lép, hogy ne kelljen olyan messzire ágaskodnia hozzá, de nem szeretné belemenni a személyes terébe.
- Én a tóra gondoltam, annyira szép időnk van. Neked mihez lenne kedved? - A természet mindig olyan megnyugtató és kellemes hangulatot teremt egy jó beszélgetéshez, emiatt gyakran részesíti előnyben, amikor kiszakad a könyvek felől.
- Útközben pedig mesélj, mi volt ezen a héten? - Fordul oda érdeklődve, miközben felveszi Gitta tempóját. Tudja, hogy még maradt vizsgája a lánynak a végére, de nagyon reméli, hogy nem egyetemi stílusban szórják a hallgatókat és nem volt semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szerencsétlen majdnem leesett a mászókáról, kalimpált és próbált lendületet venni, hogy sikerüljön balját visszajuttatni és újra megkapaszkodhasson. Nagy nehezen össze is jött, de már ebbe is belefáradt a srác, el is kezdett gyöngyözni a homloka, ennek ellenére nem adta fel. Miután már biztosan kapaszkodott, megpróbálta felhúzni magát újra és újra, ám sosem volt szabályos, mindig épp csak, hogy húzott magán egy kicsit, máris visszaengedte saját súlyát. Ő persze azt gondolta, hogy ez jó így, egészen addig, míg fel nem figyelt arra, hogy valaki mellette termett. Le is huppant a földre és csak pislogott, nem ismerte az idősebb srácot, aki mellette ugyanazt a gyakorlatot kezdte el végezni, csak kicsit másképp. Mondjuk úgy, hogy jobban, sokkal jobban.
- Hű, elég jól bírod. Gyakran csinálod? Nekem ez valamiért nem megy, hiába próbálom felhúzni magam, remeg a kezem, és nem bírom - húzta el a száját, ahogy elmesélte, mi okozza neki a legnagyobb problémát.
- Jacob amúgy- nyújtott kezet. - Megmutatnád még egyszer?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kezdtem egy kicsit elmagányosodni, vagy lehet, hogy inkább csak nekem volt szükségem a magányos pillanatokra, ezért is másztam le a kastélyból, magammal hozva egy kis dugi cigit, amit megint Doriántól sikerült meglovasítani. Az volt a nagy terv, hogy majd valahol a faluban elszívom, de akármerre mentem, mindenütt felnőttek koslattak, hát sehol nem lehetett nyugta az embernek. Aztán a lábaim a játszótér felé vittek, a távolból kiürültnek tűnt az egész placc, nem láttam sehol szülőket, biztos hozták-vitték valahova a kölyküket. Már épp letelepedtem volna az egyik fa alá, hogy ott nyugisan megkóstolhassam ezt az aromával átitatott dolgot, amikor feltűnt, hogy valaki mégis csak van a játszótéren. Fejjel lefelé lógott az egyik távoli mászókán, így messziről egy kicsit emlékeztetett régi önmagamra. Én is mindig ezt csináltam. Az viszont fura volt, hogy így egyedül lébecol itt, mi azért mindig Pankával jöttünk ki a játszóra. Fel is kászálódtam, s elrakva a cigit, odasétáltam a lányhoz, aki közben már pozíciót váltott.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rettenetesen irigyelem a többieket, főleg Csalit, aki közlegény létére a legtöbbet fog az előkészítőben maradni. Még Vezér is marad, én pedig teljesen ki leszek hagyva, mert ezek után úgy fogják érezni eltörpülnek a nagyiskolás létem mellett. Ha pedig én elmegyek, jönnek velem a békák is így aligha lesznek profi kémek a Faháznál. Álljon meg a menet! Miért is kell nekem otthagyni azért a Faházat, mert iskolába megyek? Nem akarok felnőtt lenni, aki olyan kiábrándultam sóhajt, mintha nem is léteznének trollok! Föl-alá akarok járkálni izgulva a közelgő sárcsata miatt, szalutálni, Csaliékat megviccelni, kiáltványok miatt veszekedni és nagyokat nevetni. A birodalmunk térképét szeretném a homokba rajzolni, miközben vázolom az inkognitóban osonó tervemet, és nem bezárva lenni egy nagy kastélyba, mint valami béna hercegnő, aki megmentésre szorul. Annyira biztos vagyok ebben, mint abban, hogy nem szabad a Pramberger tér felé császkálni még nappal sem! De nem ott vagyok, hanem a játszótéren, kivételesen betartva a szabályt.
A köszönésre először fel sem nézek, mert ugyan ki a csuda szólna nekem, aztán csak-csak megemelem elkámpicsorodott tekintetem. Nem ismerem a civilt.
- Szia - sóhajtok gondterhelten, arcom csak jobban a tenyerembe folyik. Mint egy levegővel megtelt békapofa. - Minek, ha úgyis nemsokára máshova fogok járni? - két vállam szalad fülemig, majd esik vissza súlyos terheivel. Mamuska és papuska így is lekapnak majd a tíz körmömről, ha megtudják, azt meg pláne, hogy nem egyenesen hazafelé vettem az irányt. Majd Horogra fogom. Ahogy az ötlet, úgy a békám is előbukkan, táskámról a térdemre ugrik és kuruttyol egyet. Nem édes? Vigasztalna. Szám széle minimálisan görbül, de mintha soha ott se lett volna, gyanakodva nézek fel a lányra. Lehet ő is kém? Á, közembernek mondaná a szakmai tudásom.
- És neked? - billen oldalra a fejem, vörös hajzuhatagom beteríti Horog kis nyálkás testét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Így közelről már a vörös arcát is láttam, csóri olyan arcot vágott, mint akitől elvették a játékát. És ha őszinte akarok lenni, meg is sajnáltam. Egyedül, barátok nélkül kóborolni a játszótéren nem jó dolog, és ha még az orra is így lóg, akkor biztosan történt valami rossz dolog.
- Hű, ez elég vérszegény volt – szúrtam oda viccesen a köszönésére, hátha kicsit felvidítom, ehelyett azonban csak azt láttam, hogy tenyerei közé temeti az arcát. Nem volt jó így látni egy kisebbet, hát milyen világot élünk? Szabadságot, cukorkát mindenkinek! Közben azért letelepedtem a padra, kényelmesen, tenyereimmel megtámaszkodtam, lábaimat pedig előre nyújtóztattam, egyik bokám kereszteztem a másikon, s közben fürkésztem az ismeretlen leányzót.
- Máshová? Jaaa, a suliváltás, hm – ha jól saccoltam, nagyjából annyi idős lehetett, mint aki már érett arra, hogy Bagolykőn tanuljon. Túl sok év nem lehetett köztünk, legfeljebb kettő vagy három, s most már kezdtem megérteni, hogy mi a baja. El is gondolkodtam, hogy mit is tanácsolhatnék, próbáltam elmerülni az emlékeim közt, hogy vajon hogy is reagáltunk mi anno Pankával, de azt hiszem, hogy a mi helyzetünk más volt, és kifejezetten örültünk annak, hogy nagyobbak lettünk. A békakuruttyolás visszahúzta a figyelmem a lányra, feltűnt a kisbéka is.
- Ó, tök cuki! Hogy hívják? - nyúltam az állatka felé, de lehet, hogy félt, mert átugrott a lány másik combjára.
- Nekem? Nekem most órán kéne ülnöm, de nem volt hozzá kedvem. Tudod, a barátaim mostanában nagyon elfoglaltak. Vizsgák vannak, meg mindenféle – megvontam a vállaimat, nem akartam a pöttömnek azt magyarázni, hogy Laca egy hülye csajt hajkurászik, aki rémes, hogy Dorián, aki nagyon tetszik, az éppen ezzel a lánnyal jár, és hogy Panka barátnőm ki tudja, hogy most épp melyik srác után fut.  
- Néha jó egyedül, tudod, ki tudod kapcsolni az agyad, át tudsz gondolni dolgokat. Cukorkát? - eszembe jutott, hogy maradt még egy fél csomag gumimaci, elő is húztam a zacsit és megkínáltam a lányt.
- Zóra vagyok, de hívhatsz Zozónak is vagy van, aki Dzsenissznek szólit. Na és Te? Hogy hívnak? És mi a helyzet a barátaiddal, ők nem jönnének ebbe az új suliba? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sajnálja, hogy nem zakózott le a magasból, mert legalább lett volna min röhögnie. Közelről ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy full kezdő a gyerek. Aztán az is, hogy kicsit naiv. A technika és a mozdulatsor maga volt a testépítés meggyalázása. Erre muszáj reagálnia valahogy.
- Csak nem navinés vagy? - kérdez vissza zsigerből, miután végighallgatta a remélt és kapott dicséretet. Dagadt is a mája tőle rendesen. Persze jobban szereti, amikor lányokat vehet le a lábáról így, de gyakorlat teszi a mestert. - Mert gyenge vagy. Úgy kell csinálni, ahogy mutattam - vigyorodik el, miközben karjait oldalt kitartva nyújtómozdulatokba kezd. Szeretne spórolni az energiájával, jól jöhet még, ha további edzésre kerül a sor, ahogy Jacob is kéri tőle. Végre szerepelhet.
- Elég gyakran - többet nem mond. Véletlenül sem teszi hozzá, hogy aurornak készült, így az edzőtáborokról is hallgat inkább, hiszen akkor támadási felületet adna magának. - Krisz vagyok - fogadja el a srác jobbját némi gondolkodást követően, aztán újra a mászóka rúdjához áll. - Figyelj, hogyan csinálom - hangzik az utasítás a szájából, s kissé ráérősen csinál még egy tucattal, oldalra pillantgatva, hogy a másik nézi-e a műveletet. Miután ez megvan, újra mellé érkezik, nagyokat lélegzik, és megint nyújtásba kezd.
- Lehet, hogy ez még mély víz neked - veti oda mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Még szoknia kell az itteni életet. Hiába telt már el lassan három hónap azóta, hogy visszajött az országba, még mindent újként él meg. Hogy bővítse ismeretségi körét, s potenciális visszatérő vásárlókat szerezzen, úgy döntött, hogy havonta egyszer szerencsét próbál a piacon.
A többi portához képest, az ő kis asztalkája és eladni kívánt termékei még csekélyek, sőt, mondhatni eléggé észrevehetetlenek, de ez sem tántorítja el attól, hogy mosolyogva ácsorogjon ott. Ő hisz az ásványokban, az olajokban, a növényekben, az ékszereiben, melyek egyediek és utánozhatatlanok és természetesen magában is. Veszteni valója nincs, hiszen az idejébe bőven belefér az, hogy egy fél napot itt ácsorogjon. Maximum majd úgy megy haza, hogy nem ad el semmit. Nem fog tőle a kardjába dőlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy az lenni szokott, a sors mindig a legrosszabbkor vág közbe, és teszi tönkre az ember életét. Leilát elveszítettem, onnantól kezdve pedig rohadtul nem érdekelt a suli, koncentrálni sem tudtam, és úgy éreztem, hogy megfulladok ebben a városban. Hátam mögött hagyva a sulit, el is utaztam, anyámat kísértem a fotózásaira, szükségem volt arra, hogy kikapcsoljon az agyam és valahol máshol legyek, távol attól a helytől, ami folyton Leilára emlékeztetett. Az iskolától persze kaptam egy figyelmeztetést, miszerint jó lenne, ha összekapnám magam, mert a sorozatos bukásokat nem tolerálják, s még egy esélyem maradt. Ki gondolta volna, nem igaz? Mindenesetre úgy döntöttem, adok még egy esélyt az iskolának, így a vizsgaidőszak végeztével visszajöttem, egy kicsit talán sikerült túllendülnöm a történteken, de Leila mindig is hiányozni fog, vele egy darabot veszítettem. Az életnek viszont mennie kell tovább, hamarosan vége a szünetnek, jön az évnyitó, és még be kellene szereznem pár holmit a sulihoz. Nem beszélve arról, hogy közeleg anya születésnapja is, viszont fogalmam sincs, hogy mit is kéne adnom neki. Emiatt kezdtem el ténferegni a piacon, míg meg nem akadt a tekintetem egy tetovált lányon. Jó, őt nyilván nem vihetem haza anyának, nem is azért akadt meg rajta a szemem, hanem mert ilyen sokféle tetoválást még nem láttam. Elő is húztam a fényképezőmet, s a távolból lőttem róla egy képet, aztán egy kicsit közelebb sétáltam, mire feltűnt, hogy árul is valamit.
- Szia, bocsi, az előbb lőttem rólad egy képet, ha nem gond, felhasználhatom a portfóliómban? - kérdeztem a lányt egy barátságos mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ő nem a rámenős fajta. Nem mászik bele a piacon mászkáló emberek arcába, hogy mindenáron rávegye őket a vásárlásra. Inkább olvas, vagy huszadszor is átpakolja a dolgokat, mintha ezzel előrébb lenne. Éppen színek szerint rendezi a dolgokat, amikor megszólal mellette hang, Manka pedig meglepetten fordul irányába.
- Mi? Mármint, szia. Rólam? Miért? - hangja inkább meglepett és érdeklődő, mint mérges lenne. Megszokta már, hogy megbámulják, mert feltűnő, de ennyire konkrétan még nem célozta meg senki fénykép vagy bármi más miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szia - köszöntem ismét mosolyogva, szerencsére egész jól reagált, mert volt már olyanban részem, amikor meg akartak csapkodni, mert félreértettek.
- Fotós vagyok, vagyis olyasmi és portfóliót készítek magamnak, hogy később dolgozhassak, ahhoz kéne pár fotó, téged meg már rögtön kiszúrtalak, mert tök jók a tetkóid! - tény, ritkán látni ilyen motívumokat, ez egyáltalán nem volt jellemző ezen a környéken.
- Persze, csak ha nem bánod, meg is tudom mutatni, ez digitális - böktem rá a kamerára, s már toltam is elé, hogy lássa azt a képet, amit a távolból lőttem róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szia - köszön ő is ismét, szintén mosolyogva. Mondjuk vicces lesz a dolog, ha itt perceken át köszöngetnek, de ő aztán nem bánja, mert legalább valaki meg merte szólítani. Kezdi úgy érezni, hogy nem is azzal van a gond, amit árul, hanem ahogy kinéz. Pedig nem harap ám, sőt, kifejezetten kedves egyén.
- Szerintem te vagy az egyetlen, akinek tetszik, szóval köszönöm - mosolyog még mindig, s hátát neki támasztja az asztalkájának, hogy megnézze a képet, amit a srác lőtt róla.
- Legalább nem éppen nyitva van a szám vagy csukva a szemem - neveti el magát. - Jó kép lett, ahhoz képest, hogy lesifotó - ezt nem tudja elvitatni tőle. Ha még rá is dolgoz, ahogy a fotósok szoktak, lehet el is kéri.
- Nem zavar, sőt.. Csinálnál párat az ékszerekről? Feltenném, meg előhívnám, hátha az ékszert nézve mernek rendelni, vásárolni - néz érdeklődve a másikra. Tiszta haszon lenne számára ez a véletlen találkozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Szia - és még egy kör, ezen már el is nevetem magam, az biztos, hogy köszönésben a maximálisat nyújtottuk.  - Na, miért mondasz ilyet? Nagyon menő, Kaliforniában mindenki így mászkál - enyhe túlzással, de igen, elég sokan varratták magukat a nyugaton, meg mondjuk Londonban is, de tény az, hogy ez a kis város Margit nénivel még nem volt felkészülve erre. A digikészüléket közben úgy tartottam, hogy a fényviszonyok ne rontsák a kép minőségét, így kicsit közelebb lépve hozzá. - Mondjuk az se lenne rossz - nevettem fel, de tény, hogy azért ez az elkapott pillanat tényleg jól sikerült.
-  Az ékszerekről? Persze, szívesen. Hogy szeretnéd, csak az ékszerekről, vagy Te is legyél rajta? - villantottam egy mosolyt, s még mielőtt válaszolt, már lőttem is róla egy képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Van az a pont, amikor valamelyiküknek fel kell adni ezt a köszöngetést. Nem azért eszi, mert kínos lenne, hanem azért, mert már csak nevetve tudna ismét kiejteni a száján ismét egy sziát. Ami valószínűleg értelmetlenné is válna így.
- Ott divat, itt Magyarországon viszont még mindig kinézik az embert, ha ennyire díszes - ez tény, de nem fogja azért elrejtegetni, mert Marika néni elátkozza minden egyes alkalommal, amikor utcára lép. Múltkor már adott neki fényképet, mikor még nem voltak tetoválások rajta, de akkor meg az nem tetszett a néninek, hogy látszanak a sebei. Ő a tipikus, mindenre is ráérő öregasszony.
- Neeem, én kifejezetten neem. Hééé - nyúl a gépért, s ha véletlenül sikerül megkaparintani, ő is kattint egy képet a srácról. - Na így egál, mondjuk - nyújtja vissza neki a fényképezőt, mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Pedig jó lett - vigyorgok a kattintás után, s már a képet csekkolom, ekkor sikerül kikapnia a kezemből a gépet, és mire reagálnék, már lőtt is rólam egy nyitott szájas képet. - Héé, de nyitva volt a szám - röhögve rázom meg a fejem, meglesem a fotót, azért nem gáz annyira, de a tetkós lány jobban mutatott a képeken. - Na oké, akkor lövök ezekről a bigyókról pár képet, aztán előhívatom és majd kirakhatod, vagy át is küldhetem, ha az jobb. Egyébként mik ezek a cuccok? - érdeklődöm, miközben kicsit rendezkedek az asztalnál , leguggolok és próbálok egy közelit lőni az ékszerekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- De, legalább sült galamb nincs benne - közli nevetve. Nem rossz az a kép, sőt. Bár azt nem tudja nem észrevenni, hogy a mosoly és nevetés mögött, mintha lenne más is. De nem ismeri, nem kérdez rá, inkább csak odébb oldalaz, hogy tényleg csak a portéka legyen a képeken.
- Öhm, ékszerek? - nevet ismét. Lehet, hogy azért nem érdekli másokat, mert nem egyértelmű, hogy mik ezek? Mondjuk, ez még nem jutott eszébe.
- Oké, az ott nem ékszer - mutat a fiolák felé, amiben illóolajok vannak. - Vannak itt ásványok, illóolajok, meg hát ugye az ékszerek, amik között van, ami teljesen átlagos, de a legtöbbjük bűvölt. Például, ha azt mondod, hogy jövő hétre szeretnél egy olyan medált, amiben ott a kicsinyített másod, ami mozog, úgy csinál, mintha fényképezne, akkor azt elkészítem - persze, nem készít igazi képet, de azt simán megoldja, hogy villanjon a vaku.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Pedig éhes vagyok - feleltem nevetve, de sajnos igaz volt, tényleg kezdtem megéhezni, ami egy piacon mondjuk nem csoda, hisz kavarognak az illatok, sütik a lángost és mindenféle finomságot. Most viszont munka van kéremszépen, így vissza is pillantottam az asztalra, aztán meg a gazdájára.
- Nem? Hát mi? - kíváncsian vettem szemügyre és érdeklődve hallgattam a tetovált lányt. - Wow, komolyan? Ez de menő! - na ilyenről se hallottam még, az egyiket balommal kézbe is kaptam, hogy jobban szemügyre vegyem, egyelőre viszont nem láttam benne miniÁdámot, és azt se, hogy mondjuk lézerkarddal rohangál. - Hm, és mondjuk ha ajándékba szeretném valakinek és hozok róla egy fotót, akkor is el tudnád készíteni? - lelkesen pislogtam, mert azt hiszem, hogy megvolt anyának az ajándék. Bár, ezek a furi üveges illóolajok is jól néztek ki. - És ezek itt mire jók? Szerelmi bájital? - pillantottam rá egy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ühm, van egy félig megrágott müzli szeletem - ajánlja a világ legrosszabb étkét nevetve. Nem, nem gondolja komolyan, ezért is nem áll ott fapofával, hanem érzékelteti egész testével, hogy csak viccel. Reméli, hogy a srác is veszi a poént.
- Persze, megoldom - válaszol mosolyogva arra, hogyha hoz egy képet, akkor is sikerül-e. Nagyon sok időt tölt azzal, hogy a lehető legtökéletesebbet alkossa. Van olyan darab, aminek három prototípusa is van, mert sosem tetszett neki. Ez nyilván sok idő, energia, de imádja csinálni, kikapcsolja a dolog.
- Neeem. Nem vagyok bájital keverő - rázza meg a buksiját mosolyogva. - Tudod az illóolajoknak vannak jótékony hatásai, millió és egy keveréket lehet készíteni, amik tovább fokozzák a dolgot. Nem mellesleg az illatuk is jó - na nem mindnek, de ezt nem szokta említeni, mert mindenkit más szagok irritálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A talaj minden fizikai elmélethez képest jobban mozgott, mint kellett volna. A ringatózást pedig eltompult beszélgetések zaja tette még inkább gyomorforgatóvá. Zsombor összeszoratotta szemeit, majd egy grimasszal egyidőben nyitotta fel barnáit, hátha a kép kicsit életszerűbb lesz. A hang irányába fordult, és félszeg mosollyal lesett barátja felé.
- Álmodom - jelentette ki végül egykedvűen, ám ahogy újra előrepillantott az alak nem tűnt el. Sőt, egyenesen beállt elé. Összeszűkített szemekkel latolgatta mennyire hihet a szemének a göndör, és egy kínos másodpercig csak meredt a tekintetbe. Kissé heves, ám annál ingatagabb mozdulattal állt fel végül, és ölelte át Benettet. - Haveeer, rég láttalak. Hogy megy a hopponálgatás? - csapkodta meg jóindulatúan a másik vállát, ám zsibbadt tagjai talán túlon túl erősen markolták a zsenge karokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tisztában van vele, hogy egy tinédzser fiú általában nem repes az örömtől, ha gardedámot kap maga mellé. Főleg akkor ha az a bizonyos illető ráadásul egy tanárnő. Látja és érzi, hogy a fiú kínban van egy kicsit. Ezt igyekszik enyhíteni a maga módján. Azonban eddig úgy fest, patronáltja kemény dió és meg kell dolgoznia a szavaiért. De nem az a fajta, aki feladná. - Jó neked, mert én bizony éhes vagyok. Szóval teszünk egy életmentő kitérőt - mondja mosolyogva, majd lábait arra kezdi szedni, amerre a legjobb pogácsát lehet kapni a városban. Menet közben kezd túl nagy lenni a csend. Mindig is utálta a feszélyezett hallgatást, ezért ismét szóra nyitja szép ívű ajkait. - Mit hallgattál az előbb? Csak valami igazán jó zene lehetett, mert még ott voltál benne, amikor odaértem hozzád - diskurál a megfelelő témát keresve. A zene sokat jelent számára. Vannak dalok, melyeket hallva mind a mai napig belül zokog, de olyanok is akadnak szép számmal, amik jó kedvre képesek deríteni néhány perc alatt. Reméli ezzel a kérdéssel kicsit sikerül beszédesebbé tennie a fiút. Hiszen aki gitárt hord magával, az minden bizonnyal a muzsika szerelmese.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De igen, miből jöttél rá? - kérdezett vissza kissé meglepetten, de valamiért volt egy olyan érzése, mintha a másik ezt egy kicsit lenézően mondta volna. Lehet, hogy rossz emlékei voltak a navinésekkel kapcsolatban? Netán Jacob maga váltott ki belőle ilyen érzéseket? Általában emiatt volt visszahúzódóbb, pont az ilyen reakciók végett, s azt gondolta, hogy majd most következik a szokásos gúnyolódás. Többen ugyanis szekálták őt, itt viszont valami egész más történt. Meglepő mód, a srác nem mondott semmi csúnyát rá, inkább okítóan hangzottak szava, Jake pedig figyelt. Megsértődhetett volna, de ő maga is tisztában volt azzal, hogy gyenge. Nem véletlen volt az, hogy nem tudta feltörni azt az ajtót, s hogy Korinak sem tetszett.
- Nekem ez így nem megy, tényleg gyenge vagyok hozzá - sóhajtotta, egyben elismerve a másik tehetségét, aztán be is mutatkoztak egymásnak. Jacob pedig figyelni kezdett, újra végig vették a mozdulatokat.
- Lehet, azért megpróbálom - mondta egy kicsit büszkén, mert azért rosszul esett neki az, hogy mások ennyire lenézték. Ő igen is akart, az más kérdés, hogy nem tudott. Ismét felmászott a fémre, a tanult mozdulatsort próbálta leutánozni, s bizony kemény küzdelem árán, de egy alkalommal sikerült magát szabályosan felhúznia. A nyakán persze már dagadtak az erek, ujjai elfehéredtek, az arca meg bevörösödött, s egy nyögés kíséretében ejtette magát talpra az egyetlen húzódzkodás után.  - Jóh, ez mélyvíz - nyögte végül belátva azt, hogy ez egyelőre még neki nem megy.
- De akkor mit javasolsz? Szeretnék erősebb lenni, edzettebb, meg nem tudom, mondjuk hogy úgy kinézzek valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Feljebb vontam a szemöldököm a felajánlásra, aztán el is röhögtem magam. Jó nem voltam finnyás túlzottan, lehet, hogy még el is fogadtam volna a müzli felét, de nem akartam pofátlan lenni, másrészt inkább lángosra vágyakoztam. Előtte azonban volt még némi teendőm, s most hogy sikerült megbeszélnünk a képekkel kapcsolatos dolgokat, neki is állhattam fotózni. Lőttem is pár képet, közelebbről, hogy szépen és élesen látszódjon a portéka, közben két kattintás közt figyeltem, hogy mit mesél a lány.
- Szuper, szerintem akkor sokszorosítok neked a képekből párat, hogy tudj kitenni hirdetést is, hátha többen jönnek majd - meséltem egy mosollyal, s még lőttem pár képet.
- Hát kész is vagyok. És ha ennyire jók ezek az olajok, akkor ebből és hm, mondjuk ebből kérnék egyet. - böktem rá két különböző színű fiolára, majd elkezdtem matatni a dzsekim belső zsebében, keresve a tárcámat.
- Hú amúgy, meddig dolgozol? Mert felvinnélek anyámhoz - néztem rá egy mosollyal, át se gondolva azt, hogy nem fejtettem ki neki a mondandóm lényegét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Sűrű pislogások közepette állt ott az asztalka mellett, úgy fél percig. Mert rájön ám, hogy a srácnak sem esik le, hogy mit mond. Vesztére, Manka nem az a fajta, aki kihagyna egy ilyen túlságosan is magas labdát. – Anyukádat is bevesszük? –teszi fel tök természetesen a kérdést. – Ne értsd félre, nekem totál oké, na de azért azt nem néztem ki belőled, hogy hát anyukádat vonnád be harmadiknak.. - somolyog egyet és azt hinnénk, hogy itt befejezi, de nem. Ugyan, az nem Gyarmati Lora Manka lenne. – Tehát ma anyukád, holnap esküvő, utána gyerek? Mondjuk, kicsit húzós, hogy még a nevedet sem tudom, de vannak, akiknek totál bejön, hogy csak az oltárnál találkoznak először, nem? – jó, itt már nevet, mert nem akarja, hogy esetleg a srác agyvérzést kapjon, vagy elmeneküljön, még mielőtt megkapja a képeket.
– Tessék – nyújtja át végül a kiválasztott fiolákat. - Azt pedig tedd el, nem kérhetek értük semmit, ha már ennyi képet készítettél és még a napom is feldobtad – szép is lenne, ha ezek után számlát nyújt be. Nem tudna tükörbe nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Előtte mondjuk ennék, mert tényleg éhes vagyok - fűztem még hozzá, félig-meddig már a finom lángosra gondolva, talán emiatt se vettem észre, hogy mit mondtam. - Mi? - értetlen arckifejezéssel néztem aztán a lányt, de ahogy tovább mondta, már kezdett is égni a képem, mert rájöttem, hogy félreérthette a mondandóm.
- Fúúú nem, bocsi! Nem vagyok ennyire tapló, meg semmit se akarok, na ne érts félre, mert egyébként csinos vagy, csak… - hű és itt már kezdett is folyni rólam a víz, minél jobban magyaráztam, annál inkább nyílt meg alattam a föld.  
- Jó, kezdjük elölről - vigyorogtam rá végül zavartan.
- Szóval Ádám vagyok, szia - ismételt köszönés, és nyújtottam is a kezem egy kézfogásra.
- Anyukám fotós, mostanában különleges emberekről készít portrékat és amikor megláttalak, bevillant, hogy wow, hát mennyire örülne már, ha ő is lőhetne rólad néhány fotót. Emiatt gondoltam, ha van kedved így modellt állni, akkor szívesen bemutatnálak neki, meg az ő szülinapjára szeretném azt az ékszert és akkor egyben így ugye látnád is, hogy milyen. Túl sokat beszélek, mi? - kínos vigyort húztam az arcomra, s inkább a tárcámban kezdtem kotorászni, hogy fizessek.
- Tuti? Köszi! De akkor mondjuk egy lángost? Arra meghívhatlak? - ha már tapló voltam, hát legalább ezzel engeszteljem ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A képzeletében ez a jelenet sokkalta viccesebben zajlott le, mert a srác reakciója, inkább kínos érzést kelt benne, mint viccest. Legalább jól megtanulta ma, ha véletlenül még összefutnak, hogy vele a világért se poénkodjon szexuálisan. Kár érte, egész finom falatnak tűnt volna. – Ne aggódj, csak vicceltem - közli könnyedén, annak ellenére, hogy most valahogy már nem érzi annak az egészet. Pedig jól indult.
– Lora vagy Manka, amelyik szimpatikusabb. Szia – fogadja el a felé nyújtott kezet és megrázza a másikét.
– Ühm, nem sűrűn hallok férfiakat ennyit dumálni, annyi biztos – mosolyodik el szelíden. – Nagyjából délig terveztem, hogy maradok, ha hazadobhatom a cuccaimat, akkor végül is, ráérek – nem tervezett mára nagy dolgot. Oké, ez hazugság. Azt gondolta, hogy sikerül jó pár holmit eladnia és azt jól megünnepli némi süteménnyel és ruhavásárlással, de láthatóan erre nem fog, sor kerülni. – Nem kérek, köszönöm szépen – nem igazán szereti az olajban sült dolgokat, valahogy az illatuk és állaguk nem jönnek be neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Öblös, kürtszerű hang jelzi, hogy néhány percen belül megérkezünk a bogolyfalvi vasútállomás kettes számú peronjára. Régi stílusú, bőrüléses fülkében utaztam idáig. Nem volt éppen a legkényelmesebb, sőt… kifejezetten hideg volt, amikor felszálltam a teljesen kihűlt vonatra. Most csupán leheletem csapódik vissza páraként a hűvös szél-tépte ablaküvegről, hogy ahhoz közelebb hajolva bámuljak bele egyenesen néhány várakozó városlakó arcába. Mosolygó szemek, izgatottan járó lábak. Várnak. Ekkor látom meg szemem sarkából, hogy az előttem ülő idősebb hölgy a magasba emeli a kezét, s fogatlan, ám annál bájosabb mosollyal integet egy tizenéves fiúnak, aki a peronon vár rá. Én egyedül fogok leszállni a vonatról. Egyedül fogok hazamenni és egyedül fogom elfogyasztani a vacsorámat, ami valószínűleg valami mirelit lesz, amit egy suhintással tudok ehető melegre varázsolni. Bele sem merek egyelőre gondolni abba, hogy mégis milyen állapotok uralkodhatnak a házon belül. Csupán kényelmes ágyamra tudok gondolni, s arra, hogy talán vacsora után járok egyet a városban.
Mélyet sóhajtva emelkedek fel, amikor a kerekek végre megálljt parancsolnak a vonatnak. Ritkaságnak számító mantikórbőr utazótáskámat vállamra dobom, s a fülke ajtaját kitárva engedem magam elé az idős hölgyet, hogy az kedves szavakkal köszönje meg nekem, s öregesen unokájához biceghessen.
Megjelenésem a szokásos; bőrdzseki, fekete farmer és bőrbakancs. Nyakamban egy motoros csősál óvja meg torkomat a jéghideg széltől. Sötét fürtjeimbe bele-belekap a szél, miközben megteszem az első lépéseket Bogolyfalva vasútállomásán. Nem érzek izgalmat. Nem érzek szomorúságot, boldogságot, várakozást. Nem érzek semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem különösebben szeret vonattal utazni, de most rávették, mert hogy mekkora buli lesz. Aha, egészen addig az volt, míg négyből egy be nem aludt, kettő össze nem veszett, a harmadik meg neki nem állt sírni a pasijanempasija miatt. Nem igazán bírta követni az eseményeket, s úgy félúton ült el többi nőtől, mert úgy érezte, hogy Bogolyfalváig még eret is vág, ha tovább hallgatja őket.
Így hát volt ideje lenyugodni, átgondolni, hogy még mit kellene alkotni mára. Terveiben elmélyedve száll le a vonatról, véletlenül pont neki ütközve a néninek, aki után még időben kap, hogy az ne essen össze. A nőnek azonban az nem tűnik fel, hogy ezzel a koccanással, a táskáját hagyja maga mögött, mert annak pántja megadja magát. Eddig is egy hajszál tartotta életben.
A számára idegen férfi – Marcell – mellett egy aprócska mosollyal halad el, majd odalép az eredeti útitársai mellé, hogy azért rákérdezzen, minden rendben van-e. Miközben a válaszokat hallgatja, szeretné napszemüvegét és telefonját a táskába süllyeszteni, ami nincs ott. – Baszki, a táskám – talán kissé hangosabban csúszik ki a száján, mert a nénike csúnyán néz rá, de őt ez pont nem érdekli. – Bocs lányok, de a táskám nincs meg, majd, majd beszélünk – nem kezd el pánikolva futkorászni, mert az nem ő lenne, de azért elég kellemetlenül érinti a helyzet ahhoz, hogy minden szembejövőnek neki ütközzön, így megy neki Marcellnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor először tértem vissza az iskolai évek után ebbe a csepp, elvarázsolt kisvárosba, teljesen más érzések kavarogtak bennem. Tele voltam vágyakkal, teljesíteni akarással. Most unott arccal csámcsogok a rágómon, miközben jobb vállamat súlyos táskám nyomja, bal kezem pedig megszokott módon a farmerzsebben pihen. Nem vagyok az a vézna alak, aki elhagyta Bogolyfalvát, de nem is vagyok annyira jó súlyban. Leginkább ez arcélemen látszik, ami végre ugyanolyan férfiassággal mutatja meg magát a nagyérdeműnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Elgondolkodtam. Menjek egyenesen haza vagy üljek be egy italra valahová? Megengedhetem magamnak? Bevásárolni menjek inkább? Gondolatban vállat vonok; ki a francot érdekel? Ásványokat kutattam most hónapokon keresztül, amiket leadtam, s igen jó pénzeket kaptam értük. Azonban egyedül ebben is elfáradtam. Most kell egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, hogy merre tovább az életemmel. Vonzó, ugye? Egy negyvenes éveiben járó, jelenleg munkanélküli férfi, akinek a lelke darabokra tört, s csupán a legerősebb páncélt nyújtó darabot tartotta meg.
Hatalmas a zsivaj, de annyira nem érint érzékenyen a dolog, így ajkaimat megnyalva nézek szét magam körül, amikor is elkapom egy mellettem elhaladó, fiatal lány mosolygással egybekötött tekintetét. Fekete szemeimmel hunyorítva nézek a csinos alak után. De hát ennyiben ki is merül a dolog, hiszen az első számú dolog az, hogy vén kéjencnek érzem magam tőle. Másodlagosan pedig… vagy inkább az az elsődleges – tudja a fene – arról van szó, hogy nem keresem még a flörtöt sem manapság. Plusz… letekintek a földre, s megpillantom a lány táskáját.
– Hé! – szólok utána rekedtes hangomon, de nem hall. Lehajolok, és felkapom a táskát, hogy utána induljak, de ő hirtelen fordul meg tengelye körül, így egymásba ütközünk. A táskát kiejtem kezemből, s az újfent a földön találja magát. – A fenébe! – hajolok le újra. – Ne haragudj… elhagytad a táskád…