Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ajánlom is. Ha megcsalsz, köztünk mindennek vége.
Ebben pedig nem viccelek. Ha a lányommal mennek szét, Noel akkor is a fiacskám marad, akit imádok, de ha másnak önti ki a lelkét, akkor vége, akkor nincs tovább, akkor ennyi, komolyan mondom, nincs második esély.
- Óóó, hát ez teljesítménykényszer.
Felelem teljesen nyugodtan, a szívószálammal egy nagy kortyot szívval ki a kávéból. Tökéletes, enyhén karamellás ízjegyek, még mindig tudják, hogy hogyan szeretem, hát van ennél nagyobb öröm?
- Nem tudom, hogy beszéltetek-e már a gyerekvállalásról, arról, hogy mi is az ő szerepe a kapcsolatban. Apa nélkül nőtt fel, majd az apja és az anyja újra összejöttek. Volt mostohaapja, tudja, hogy milyen nem akar lenni ő, mint mostohaanya. Mert, hogy az. Próbál jó anya lenni, anélkül, hogy azt próbálná éreztetni, hogy az anyja akarna lenni a kicsinek. Nincs könnyű helyzetben, és mivel ez már nagyon erős érzelem, biztos vagyok benne, hogy elzárja. Ő nem tud könnyen beszélni az érzelmeiről, mert, azt hiszem attól tart, ha elárulja magát, megsebzik. Nem tudom, hogy ez érthető-e. Szeretné jól csinálni, nem kér segítséget, és ezért átesik a ló túloldalára. Nem rossz szándék vezérli, csak, bénácska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elmosolyodom a gondolataira, tényleg rendben vagyunk. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ez megtörténik, amikor minden a helyére kattan, és minden rendben lesz. De rendben van. Az egész, úgy, ahogy van. Mintha megbocsátóbbak lennének az égiek, mint ahogy azt mi gondoljuk. Megfogadtam, hogy innentől minden rendben lesz, és ahogy eddig, úgy ezt követően is szeretném állni a szavam, és valóban mindent jól csinálni, legyen szó a lányokról, a fiukról vagy Verénáról. Helyes döntések, máshogy nem is lehet, csak így, és én készenállok arra, hogy ne csak én cselekedjek jó, de mindezt át is adjam.
- Ő többet kockáztat, mint te. Mind a ketten a szíveteket tárjátok fel, és a falaitokat bontjátok le. Emellett pedig, az ő esetében ott van az is, hogy szembeszegül a családjával. Képzeld el, ha erre rájönnek, neki nem lesz második esély, vagy még egy esély, ki tudja, hogy mi történik akkor vele, hogy milyen a család, ami mögötte van. Oka van annak, hogy eddig nem jött. Azonban élő lettél, lélegző. És hát nem ez mutatja azt, hogy valójában sosem volt közömbös? Ha az lett volna, akkor nem érdekelnéd. Látott, élsz, van saját életed, és kész, de ő látni akar, megismerni. Esélyt kapni, ami valószínűleg sosem volt neki.
És ha ez rosszul sül el, kérdés és ellenkezés nélkül fogok neki helyet biztosítani nálunk, mert előttem már ezzel bizonyított. Ha kiteszik a flancos családjából, majd az enyém befogadja. Meg tudom oldani, hogy legyen hol laknia, hogy láthassa az unokáit, a lányát, ha arról van szó. Dönteni Veréna helyett nem fogok, nem tisztem, de azt nem fogom hagyni, hogy az, aki megszülte őt, szenvedjen.
- Kérdezd meg, ez egy jó beszédtéma lenne. Akár, ha tetszik, meg is változtathatod rá. Szabad vagy, és meg kell tanulnod élni a szabadságoddal, meg kell tanulnod megélni azt, amit ez jelent, mert csak úgy fogsz megbékélni magaddal, hidd el nekem, én már csak tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Jó lesz ez. Tudom, hogy nem könnyű vele, és te csodálatosan helyt állsz, nem is tudom, hogy hogyan vagy ennyire kitartó. Engem akkor riasztott meg, amikor egy egyszerű MBTI-t csináltattam meg vele, és kijött, hogy kilencvenkét százalékban introvertált. Számomra riasztó, hogy ennyire befelé éli meg az érzéseit, ennyire elzárkózik. Tudod én hány százalékban vagyok introvertált? Egyetlen egyben sem. És  bár tanultam rengeteg pszichológiát, személyiségelemzést, olykor a frász kitör rajtam miatta. Most már nem fogom tudni rávenni, hogy kitöltse, mert kísérleti nyúlnak tekintené magát, de érdekelne, hogy miattad változott-e valamit.
Én magamon azt érzem, hogy változtam azóta, hogy Dwayne mellett vagyok, de vicces, mert én magam sem töltöttem ki azóta sem. Én elfogadtam teljes mértékben azt, amit akkor eredménynek kaptam.
- Sunyít. De amúgy jól. Valamit titkol, és nem tudom, hogy mit, de érzem rajta, hogy van valami, és a valami elmondása helyett szültem neki egy újabb gyereket. A testem azóta is úgy véli, hogy egy rohadék vagyok, de ő boldog. Szóval, ha sokkolni akarod, akkor most tedd meg.
Azért nem vagyok én se teljesen hülye, egy kis aggódással a szememben és a hangomban pillantok rá, ahogy megsimítom a karját.
- Valami baj van? Tudod, hogy csak szólnod kell, és megoldjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rájöttem egy ideje, de mindig képes meglepni, hogy a társamul választott férfi nem csak abban különbözik a volt férjemtől, hogy jól bánik velem, hanem abban is, hogy igazán bölcs. Azt hiszem ezt a tulajdonságát is fel kell vennem azok közé, amiket szeretek benne. Engem most elvakítanak az érzéseim, de ő helyettem is tisztán látja a helyzetet. - Igazad van, ő mindent elveszíthet, velem ellentétben, akinek rajtatok kívül senkije sincsen. Találkozom vele - mosolyodom el félénken, ahogy mindig szoktam, ha nehéz döntést meghozva csak a jósorsomban bízom - Aztán a többi majd kialakul - egy csókot nyomok Gábriel arcára, kedveskedés és hála gyanánt, hogy azután megint a fiúkra nézzek és a fejem a vállára hajtsam. Armand és Andris felébredtek és egymásnak gagyognak, ki tudja miről. Azt olvastam ez az ikreknél gyakori. Külön nyelvet beszélnek, megérzik egymás hangulatát, érzéseit nagyobb távolságból is olykor. Sőt ennél még hajmeresztőbb dolgaik is lehetnek. - Szerintem kibeszélnek minket - hagyom abba a kocsi rázogatását - De az is lehet, hogy azt tárgyalják meg, ma éjjel melyikük legyen az ügyeletes ébresztőóránk - mondom vidáman, mert bár nem hagynak aludni bennünket, amióta megszülettek, nem csinálnék másként semmit sem velük kapcsolatban. Váratlanul jöttek, hála egy törött tányérból adódó véletlennek, meg annak a veszett erős házi pálinkának, amit benyakaltam. Gábrielre pillantva nincs kétségem afelől, hogy ő is ugyanolyan boldog ettől, mint amilyen én vagyok. Bármit is éltünk meg az előtt a főzőverseny előtt, ahol először találkoztunk, mára úgy érzem Merlin, vagy mondhatnám azt is, hogy Isten tenyerébe jutottunk. Van négy csodás gyermekünk és itt vagyunk egymásnak. Mi ez ha nem igazi boldogság? Most már csak amiatt kell izgulnom, hogy kiderüljön, örökölte-e bármelyik fiunk is a képességemet. - Szerinted nem lett piszébb Mandó orrocskája? Andrisnak meg mintha ma világosabb lenne a szeme? - védekezőn emelem meg a kezemet, de nem félelemből, hanem mert megint átmentem aggódó metamorfba - Tudom, tudom...Korai...De azt olvastam, hogy már baba korban is vannak árulkodó jelek. Bele sem akarok gondolni mi lesz majd velük az iskolában. Bemegy a másik helyett dolgozatot írni az amelyikük esetleg metamorf. Többet ülök majd az Igazgatónál, mint amikor még neki dolgoztam - csóválom a fejem aggodalmas, de vidám hangon beszélve közben. A lányokkal ugyan jól kijövök, de látom már most milyen erős személyiségek. Szerencsére szeretik az apjukat és a kicsiket, meg azt hiszem engem is egy kicsit. Ezért kedvesek velem, de mi lesz, ha ez valamiért megváltozik? Jó nevelőanyjuk szeretnék lenni, bár ezt a szót ki nem állhatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elmosolyodom arra, ahogy beszél a lányomról, mert tényleg jól esik hallgatni, nem csak látni, ahogy Mina az utóbbi időben változott. Voltak mély időszakai, voltak olyanok, hogy csak ült és nézett maga elé, máskor meg kizárta a külvilágot. Voltak ilyen esetek, de valóban, jelenleg sokkal jobban van.
- Én egy percig sem állítottam, hogy nem kedves és nem törődő.
Jegyzem meg finoman, mert azt a tényt, hogy nem könnyű vele, nem ezek hiányából szedtem, hanem abból a közel húsz évből, amit szorosan együtt élve töltöttünk. Ő elindult a világba, és elkezdett kinyílni, de most látom csak azt, hogy valóban meglelte a maga békéjét, méghozzá Noel mellett, aminek szívből örülök, hiszen egyszerűen tökéletesek.
- Nála nagyon elenyésző, nem tudsz ellene tenni, mert jelen van, és bár tudja valamennyire kontrollálni, erőfeszítésekbe kerül, és nem szereti az energiáit rá csoportosítani. Gyerekként se szerette, nem értette, hogy miért erőltetem annyira, hogy tanulja meg kordában tartani.
A kérdésére elmosolyodom, és kicsit megingatom a fejem, de nem bántón gondolkozom erről, és ezt vele is megosztom, miközben két sültkrumplit veszek a kezembe.
- Neked igen, de én valahogy mindig úgy véltem, hogy nem egyszerre szeretitek máshogy a másikat, ami végül ahhoz vezet, hogy elmegy mellettetek az élet, ti pedig csak a végén, az utolsó pár évben jöttök rá, hogy nem voltatok közömbösek egymásnak. Szóval az életetek végén rendben lettetek volna, de egy csomó minden kiesett volna, amit sajnálnátok. Szóval örülök, hogy ez az egymásra találás korábban történt.
Rákacsintok, ahogy bekapom a krumplikat, mert lássuk be, az anyai szívem akkor repes igazán, ha minden gyermekem jó helyen van. Mina az első, vele tanultam meg mindent, idejekorán váltam anyává, de nem bánom, mert egy csodás kis nőszemélynek adtam életet, még ha nem is volt mindig a legrózsásabb a helyzet.
- Oh, hát már vagy egy éve. A munkahelyére gyanakszom, a váltás miatt, a Navine miatt, hogy ott történt valami olyan, ami miatt most itt van. Én csak örülök, hogy nem öleti meg magát, csak valahogy még nem állt össze a történet, és én nagyon utálom, ha nem tudok valamit, de úgyis rá fogok jönni, hogy miben sunnyog  az én drága férjecském.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Míg csendben figyelem, ahogy ő krumpliról krumplira halad, én a szavait forgatom és rágom meg magamban. Érthetetlen, hogy ezidáig soha nem beszélgettünk a vélavérről, viszont most egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem. Balommal hátrasimítom szemembe lógó piszkosszőke hajamat, aztán elnézek a tér felé, és néhány pillanatig a szökőkút csobogó vizére meredek. Ezernyi emlék tolul elém - abból az egyetlenegyből, ami a kúthoz köt.
- A vélavér miatt szeretem? - fordítom vissza arcomat Zója felé, a hangom egészen mély és kemény. A válasz nem változtat semmin, legyen így vagy úgy, tudom, hogy azellen, ahogy érzek, semmit sem tehetek. Ez az egész jóval feljebbvaló nálam, nekem sem erőm, sem ráhatásom nincs az életem ezen részletére. Megpróbáltam nélküle, többízben is, házasságom és gyerekem is született akkoriban, mikor távol voltunk egymástól, mégsem találtam a helyem. Ma már hiszek az elrendeltetésben, és abban, hogy mi egymásnak születtünk. Abban, hogy ő nekem született.
- Beszélni fogok Dwayne-nel - mondom nem ígérve semmit, talán mégiscsak adva Zójának némi megnyugvást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem.
Ezt a szót olyan határozottan mondom ki, hogy még magam is meglepődök, de nem hazudok vele, csak valahogy azt hittem, hogy beszéltek erről. De valójában tudom, hogy Mina olyan, mint én, nem szereti a vérének ezt a részét.
- A vélavér állati ösztönöket szabadít fel, minél gyengébb vagy, annál erősebb ösztönt. Elveszted az szabad akaratodat, és ezt valamennyire érzed is, de nem tudsz ellenállni neki. Minél erősebb a mágia, te annál tompábbá válsz. Ez szexuális ébredés és nem érzelmi. A véred kezd hajtani, megszerezni, leteríteni, magadévá tenni. Mintha vadász lennél, és a véla lenne a tökéletes vad. Ha tudod irányítani, tudsz befolyásolni, te irányítod. Nálam azt érzed csak, hogy bizalmasan megnyílnál, mesélnél, mert én kontrollálom, ha nem tenném, akkor elérhetném azt is, hogy együtt legyünk, és te nem akarnál ezellen tenni. Amikor külön lennénk, nem értenéd, hogy mi történik, de amikor újra találkozunk, semmi más nem érdekelne, mint, hogy velem akarj lenni.
Az utolsó krumpli után az ujjaimra tapadt sót gyorsan lenyalogatom, majd a papírszakvétába törlöm, mielőtt az összegyűrt zacskót egy csodálatos ívet leíró hajítással a kukába nem küldöm.
- A múltban, réges-rég, nagyon sok véla halt meg amiatt, hogy nem tudta kontrollálni az erejét. Az emberek betértek az erdőbe, az otthonaikba, feltámadt bennük a vágy, elfogták, megerőszakolták őket, majd végeztek velük, hogy ne tudjanak beszélni. Te nem azért szereted Minát, mert a vére nagyon minimális része véla, hanem azért, mert a szíved a szívét választotta. Van persze kötődés, ezt is taglalják a tankönyvek. Akinek véla vére van, egyetlen embert képes csak igazán, szerelemmel és szeretettel szeretni, akihez hűséges, minden áron. Már, ha megtalálja. Kevesen vannak, akik így járnak, de nem biztos, hogy ők a szerencsésebbek. Azok, akiknek nem lép színre a párjuk, sosem ismerik meg az igazi szenvedést, amit a társ elvesztése jelent. Azt mondják, hogy olyankor a véla szíve is meghasad, és többé már nem képes szeretni. Nem találkoztam még ilyen vélával, azt mondják azok, akik így járnak, elvonultan élnek, messze a közösségektől, és nem beszélnek olyanokkal, akik boldogok. De ez csak egy mese, amit az idősebbek a fiatalabbaknak mesélnek, nem tudhatom, hogy valóban így van-e.
Arra, hogy beszélni fog Dwayne-nel, elmosolyodom, és nem szólok semmit, menjen, de nem hiszem, hogy sikerrel jár, mert ha Dwayne nem akarja elmondani, akkor Dwayne nem fogja elmondani.
- Azt mondtad, van nálad süti? Ah, nem szabadna ennyit ennem, de Sarah olyan, mintha az életemet is ki akarná szívni belőlem. Kis szumóbajnok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Helyesen döntöttél.
Mosolyogva nyomok csókot a feje búbjára, mert teljes mértékben így gondolom, nem befolyásoltam, a világért se tenném, egyszerűen csak elmondtam, hogy én hogyan látom a helyzetet, minden más az ő döntése volt A jövőben pontosan ugyanígy szeretném, ha alakulna a kapcsolatunk, őszintén elmondott véleményekkel, amelyeket a másik megfontolhat, de semmiképpen sem befolyásoló vagy irányító módon. Ez egy tökéletes kapcsolat, szeretem az egyszerűségét, a benne lévő szeretetet és békét, ami mind a kettőnknek kijárt már. Nem mondom, hogy a későbbiekben nem fogunk hangosan veszekedni egy elsózott leves miatt, de ma, most ez a legtávolabbi dolog, és ennek nagyon örülök, különösen annak a fényében, hogy nem könnyű témákat veszünk sorra éppen, sőt, ez az egyik legnehezebb talán az ő életében. Ahogy a vállamra hajtja a fejét, megsimogatom az arcélét, és elmosolyodom.
- Andris lesz az, látszik a szemén, ott van az a sunyi csillanás. Mindig azzal kezdődik.
Van olyan, hogy egészen gyorsan odaérünk, amelyikünk éppen nem alszik még olyan mélyen, felkapjuk a gyereket, és már visszük is arrébb, hogy a testvére ne tudjon csatlakozni. Mondanom sem kell, ezek a ritkább pillanatok, mert többnyire mire odaérünk a másik is nyüszörögni kezd, és hiába a visszaaltatás, nem segít rajta, ugyanúgy sír tovább.
- Ha meg kibeszélnek, nem panaszkodhatnak, amilyen kis husisak, az éheztetést rögtön kizárnám, mint opció. Ajánlom, hogy csak jókat mondjanak, mert még a végén kénytelen leszek az orrukra koppintani.
Szerencséjük, hogy ha ki is beszélnek minket, akkor sincs nagy gond, mert nem értjük, hogy mit gagyognak. Szóval simán  tervezgethetnek gyilkosságot is, mi csak odáig fogunk eljutni, hogy milyen nagyon cukik és husik és jóillatúak. Kivéve persze, amikor nem, de az gyorsan feledésbe tud merülni.
- A mi gyerekeink, szóval az a minimum, hogy legalább évente egy dolgozatot egymás helyett írjanak meg. Meg amúgy szerintem a nem meták is nagyon sokat változnak még ebben a korban. Ha belegondolunk, hogy hogyan néztek ki, amikor megszülettek, a kis lilás, nyálkás testüket, ahhoz képest ez a mostani egy egész szép eredmény. Viszont azok a felhők ott nem szépet hozhatnak, úgyhogy szerintem induljunk.
Mutatok fel a gomolygó feketékre, melyek bizony eléggé baljóslatúak. Segítek összeszedelőzködni, és mielőtt még bármit mondhatna, megfogom a babakocsit, jelezve, hogy én tolom őket vissza. Ő csak élvezze a nyugalmat, úgyis beindul majd a következő kör is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Az első nagyobb vizsga, és még mindig csak azt az egy varázslatot tudta megcsinálni, amire Júlia tanította. Vagyis hát nem tanította, de ha ő nem esik ott akkor össze, akkor biztos nem kutat az elméjében az egyetlen varázslat után, amit nagy nehezen bemagolt. És hát nah, az se sikerült olyan szépen. Azóta próbálgatta még, és kiderült, hogy nem olyan nagyon menthetetlen, csak kicsit. Mert hogy semmi másra nem volt képes. Meg igazából nem is nagyon érdekelte. Csak ha ezen nem megy át, akkor megbukik. A szülei előtt meg le. És akkor pápá mugliismeret, pápá Bagolykő, és pláne pápá Magyarország.
A hintában ülve fennhangon kezdett el felolvasni a könyvből, de ez még mindig sokkal nehezebben ment, mint a sima beszéd. Sok szóba beleakadt a nyelve, pláne az ilyen orvosi szakszavakba. Hát még a saját nyelvén se tudja, hogy mi az, nemhogy egy másikon.
- Artéria. Artéria. Artéria. Artéria. Artéria - mondta el a szót egymás után ötször, ahogy a nagyija tanította. Ha egyszer elmondja az ember, az nem elég. És az se, ha más mondja, csak ha önön maga, a saját hangján visszahallgatja. Aztán jöhetett az összetett szókapcsolat belőle. - Artériás vérzés. Artériás vérzés.... Ajjj... soha nem fogom tudni ezeket - dobta le az öléből a könyvet a homokba, és a tenyerébe temette az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ha bárki azt kérdezi tőlem, hogy érdemes-e az orvosi pályát választani, biztos lehet benne, hogy az első válaszom a nem. Nem érdemes, de megéri, akkor, ha elhivatott vagy és ezt szeretnéd csinálni, mert másokat helyezel előtérbe magad helyett. Meg amúgy akkor is megéri, ha nem tervezed úgy, hogy valaha lesz magánéleted, az sokat segít benne.
Nekem is ritkaság számba megy ez a mai nap, hogy nem kell különösebben semmivel foglalkoznom, ami a külvilág. Helyette kicsit takarítottam otthon, aztán a gyomrom, meg az unalom elhajtott a boltig, hogy vegyek némi friss zöldséget, amiből lehet valami élhetőt összeállítani. Mondjuk egy jó levest, az mindig jó.
A játszótéren átvágva tartottam éppen hazafelé, mikor meghallottam az ismételgetést és meg is torpantam egy pillanatra, majd a lány felé fordultam.
- Mi a baj az artériás vérzéssel? - kérdeztem, bár nyilvánvaló, hogy semmi közöm a dolgaihoz. Ettől függetlenül, az iskolás éveim alatt nekem is volt egy-két breakdownom és ha akkor senki nem kérdezi meg, hogy mi a baj, akkor lehet, hogy ma nem lennék orvos. Szóval azt hiszem, megtehetek ugyanennyit egy másik diákért. - Nem, mintha közöm lenne hozzá, csak... ha tudok, segítek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A mondata némiképp váratlanul ér, ám ahogy kimondja, az bennem is helyrebillent pár dolgot, amit eddig nem értettem vele kapcsolatban. Legyünk őszinték, az utóbbi időben sok mindent nem értek a lányommal kapcsolatban. Igen, tudom, nem kellene azon rugóznom, hogy azt tanulhatta, amit szeretett volna, jól is csinálja, és mégsem dolgozik benne, helyette egy kocsmában csapolja a sört. Ez nekem túlzás. Akkor is, és kész. Nem fogom megérteni. De hát az anyja vagyok, jogom van nem érteni.
- Viszont nem sikerül. A vélák, és itt visszakanyarodhatunk arra a részre, hogy bizonyos százalékukban lények, így a termékenységük is ingadozó. A nagyapám és az apám is nagyon sokat kutatott ebben a témában. A fogantatás a vélák és az emberek között körülményes, és ha össze is jön, nem biztos, hogy megmarad, emellett statisztikailag nagyobb az esélye a lány gyermekeknek, mint a fiúknak. Az a véla, aki legalább két fiút szül, egyfajta piedesztálra kerül. Ilyen az anyám is, akinek kettő lett, meg a testvérem, Iván felesége Sashia, aki szintén kettőt szült. Szóval, bár úgy tűnik, hogy hihetetlenül termékenyek vagyunk, valójában nem igaz. Ha azt nézed, hogy Sean tizennégy, Alice tizenegy, és Sarah csak pár hónapos, vagy az, hogy Tatiék évekig próbálkoztak, mire teherbe esett Bárciántól. Fel kell készülnötök a csalódásra is.
Utálom, hogy ezt ki kellett mondanom, főleg, mert tudom, hogy ez egy nagy elhatározás és nagy lépés, mégsem könnyű, és tudva, hogy ezek még hozzátartoznak a jövőjük alakításához, szintén nem az. Viszont fontosnak érzem, hogy Noel ezeket tudja, hogy szembe tudjon nézni azzal, amit egy esetleges veszteség fog jelenteni, ha ilyen bekövetkezik, vagy az idővel való megküzdés, míg megkapják a gyermeküket.
- Nem ehetek, nem szabad, egyszerűen már kényszerből cselekszem. Futhatnék is, de az nem én lennék. Különben is, Dwayne öregszik, ha szerencsém van, elromlik a szeme, aztán akkor meg kinézhetek bárhogy, jó leszek neki úgy.
Nevetem el magam, mert tudom, hogy ez nem arról szól kettőnk között, hogy hogyan nézek ki, a házasságunk szerencsére ezen túl is hordoz magában sokmindent, és tudom, hogy nagyon gejl az egész, de cukormázasan boldog vagyok évek óta, ami már szinte riasztó. Hát még gyereket is szültem, pedig a csúcson kívántam abbahagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden gyereken megpihen a pillantásom, aki csak elém kerül, félig ösztönösen követve alakjuk, félig egyfajta hivatásos érdeklődéssel. Számít, hogy legyen valaki, akinel sosem siklik át a tekintete rajtuk, legyenek bármily aprók vagy félénkek. Ebben az esetben azonban a padon kuporgó leányzóhoz cicák is tartoznak, amik teljes mozdulatlanságra kárhoztatják. Összeszalad a szemöldököm és egy kicsit elmosolyodom, mert az egész olyan, mintha egy mesekönyv illisztrációjának szánták volna. Elindulok felé, elsimítva vonásaim, mert szeretnék megbizonyosodni róla, esetleg nem szorul-e segítségre. Ha tekintetünk még útközben találkozik, integetek neki, megszólalni viszont csak akkor fogok, amikor szoknyám combomhoz simítva leguggolok elé.
- Sziasztok,-*mosolygok felfelé, igyekezve nem azonnal felverni a cicmókokat.*- Tündéri cicáid vannak. Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem válaszolok azonnal, mert nem tudom, hogy erre a kérdésre mit mondhatnék. Azt hiszem, egy kicsit talán megijeszt az, hogy közel egyszerre hangzott el azzal, hogy nem készül csalódásra. Én tisztelem és irigylem a magabiztosságát, de nem biztos, hogy ebben a helyzetben most szerencsés. Azt hiszem, ez egy olyan fájdalom, amit meg kell érni.
- Ne akard felülírni a természet törvényeit, mert az mindig a gyereken bosszulja meg magát, és azt nem bocsátaná meg neked.
Nem mondom, hogy létezhet, mert létezhet, de Mina a gyerekem, az első, akit mindig másként kezeltem, mint a többit, hiszen sokáig az egyetlen volt, a családom, és, még ha nem is hiszi el a környezetünk, nagyon nehéz volt elengedni, de tudtam, hogy meg kell tennem, mert láttam rajta, hogy neki más út kell, mint amit mi adni tudunk.
- Amikor az a gyerek jönni akar, jönni fog. Lehet, hogy csak egy, lehet, hogy egy tucat, de ne csinálj olyat, ami veszélyes, kérlek Noel. Így is vannak kockázatok benne.
Mina ugyan csak negyedvéla, vagyis a születendő gyermekének már annyira nem lesz vélavére, hogy már a klasszikus jegyek megjelenése se lesz garantált. De ebbe beleavatkozni nem szabad, mert az tényleg nem várt fordulatokat eredményezhet. Én tudom, hogy segíteni akar, de ez most nem biztos, hogy szerencsés lenne.
- Nekem mindig olyan marad, mint amikor először találkoztunk. Sokat öregedett azóta, és nem lett szebb, de pont így tökéletes. Amúgy se tudom öregen elképzelni, izgalmas felfedezés lesz, és ki tudja, talán azt se veszem majd észre.
A hangomban vidámság csendül, ahogy a férjem jut az eszembe. Tökéletes férfi, olyan, akire kiskorom óta vágytam. Szeretem őt, mindig szerettem, és mindig szeretni fogom, és igen, én tényleg nagyon elfogult vagyok vele, de nem bánom egy kicsit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben.
Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás.
Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon.
 − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba.
Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket.
Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Alig egy hete költöztek be végül a Holdfény utcai házba, de már most egy örökkévalóságnak tűnik a folyamatos pakolászás miatt, aminek mintha nem akarna vége lenni. Meg is fordult a fejében, hogy ha ennek a nagy projektnek a végére érnek, igazán elmehetnének nyaralni egy hétre a világ végére, csak lábat lógatni, hiszen még a pakolászás is elég lenne ehhez motivációnak - bár nem sűrűn támadnak ilyen ötletei egyébként -, de az meg a ráadás, hogy közben ezt-azt át is alakítanak saját igényük és ízlésük szerint, és a kerthez még csak hozzá sem fogtak. Mi több, egyelőre még a növényei nagy része is Budanekeresden van, még szegény Bendegúzt sem hozta át. De majd minden kialakul, addig is van teendőlistája, hogy semmit el ne felejtsen. Az egyik legfontosabb tétel például az volt, hogy találjanak egy jó bébiszittert Annának, aki elviszi a játszótérre, főleg így szünet alatt, meg figyel és vigyáz rá, amíg ők dolgoznak vagy valami olyan munkálat történik a házban, mint például a padláson felfedezett darázsfészkek kiírtása. Most éppen munkából érkezik, útközben épp csak beugrott Nekeresdre megöntözni a növényeket, aztán onnan meg már egyenesen ide hoppanált. Azazhogy a játszótértől kicsit odébb materializálódik, mégsem a közepén szerencsére, elég nagy riadalmat keltene úgy vélhetően. Azért még így is vetül rá néhány fürkésző nézés, mit keres itt egyedül egy felnőtt férfi. Megszokás, bár nem bánja. Nézzenek is meg jól minden fura alakot, aki a játszótér meg gyerek közelében ólálkodik. Ő meg egyébként sem azt teszi, ami nem azért lesz rövidesen evidens, mert az aurorok sötétkék egyentalárját viseli, hanem abból derül ki, hogy amint Anna észreveszi, egy "apuciii" felkiáltással szalad is hozzá. Felkapja a kislányt, aki úgy kapaszkodik a nyakába máris, mintha ezer éve nem látta volna. Nyom egy puszit a szőke tincsek közé, aztán meg odasétál a lányhoz, akire végül a feladatra jelentkezők közül rábízták a feleségével.
- Hello - köszön mosolyogva, merthogy azért Anna ezt nagyon ügyesen csalja elő belőle. - Jól viselkedtél, maszat? Minden rendben volt? - kérdezi előbb Annától, aki lelkesen bólogat angyali arcot vágva. Ilyenkor aztán tényleg tiszta anyja. A második kérdés már teljes mértékben Zselykének szól, rá is emeli a tekintetét. Kíváncsi, Anna milyen, amikor nem a családdal van, amire eddig legfeljebb az előkészítőben volt alkalma, azt sem túl sokáig igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zselyke jókat derült, amikor a kislány a csúszdán foglalatoskodott. Szépen szót fogadott neki, és a kamaszlánynak is tetszett Anna játszótéren mutatott elevensége. Jól esett neki, hogy végre felrázódhatott a hétköznapi iskolai mókuskerék szürkeségéből.
 − Na, most mit próbálunk ki? – lelkesedett Zselyke. Ez a bébiszitteri meló jól jött ahhoz, hogy a felelősség vállalást gyakorolja, és kimozduljon.
A hintázást szakították félbe, amikor Kelemen úr megjelent a Játszótér bejáratánál, és az összes addig csivitelő anyuka figyelmét magára vonta. Mi tagadás, volt valami különös a kisugárzásában, akárcsak Annának, bár neki másféle.
 − Rajta, ott van apuci. Azért csak óvatosan szaladj – bíztatja a gyereket, ő is imádott a szülei nyakába ugrani Anna korában. Most már sutábban tette, hisz megnőtt, de attól még az ölelés nem maradt el. Sokat edződtek ők is az évek alatt, és mára már teljesen megbékéltek Zselyke mágiájával, és hogy évente néhányszor a szünetek alatt láthatják őt.
Finom távolságból figyeli a párost, apját és lányát, ahogy Annácska két pillanat alatt az ujja köré csavarja a férfit. Megindító látvány.
 − Tündéri egy gyerkőc – bólint. Ettől jobb délutánt el sem képzelhetett volna. A nap nyár lévén még nem ment le, de már erősen érződött a késő délutáni hangulat. Zselyke még annyira nem akart visszamenni a kastélyba, arra gondolt, talán beugrik egy fagylaltra, vagy süteményre a nap végén.
 − És önöknél sem volt nehéz a nap? Tulajdonképpen… milyen aurornak lenni? – érdeklődött barátságosan. – Én már tudom, hogy gyógyító szeretnék lenni. Egyedül a szakosodásban nem jutottam még dűlőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ugyan pár perce még kissé fáradtnak érezte magát, némileg talán frusztráltnak is a teendők végtelen listája végett, ezt az egészet azonban szempillantás alatt elfelejti, amint Anna a nyakába ugrik. Tény és való, hogy ez a kislány pillanatok alatt sikeresen tudja az ujja köré csavarni, még a csillagokat is lehozná neki az égről is. De végülis az anyja egy negyedvéla, biztos az ő génállományába is jutott ebből valamennyi a véla ősök hagyatékából. Azt is eléri hihetetlenül gyorsan, hogy itt mosolyogjon, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne, és ha belegondol, ebben a percben nincs is, mert nem gondol rájuk.
- Na és én kapok puszit? - kérdezi a kislánytól, aki erre bólogatva még szorosabban kapaszkodik a nyakába, és nagy cuppanós puszit nyom az arcára. Ha még lenne bajusza, talán azt is meghuzkodná kicsit, hátha ezúttal lejön, mint a mesében, de pár hete Veszna nyerte a csatát a bajusszal szemben. Most legfeljebb némi friss borostája van, ami a reggeli borotválkozás óta máris megpróbálkozott kiütközni. Anna meg is állapítja, hogy apuci ma is olyan, mint a kaktuszai a konyhában az ablakpárkányon. Elneveti magát, közben a fejét rázva, mint aki nem akarja elhinni ezt a párbeszédet.
- Azért Ferdinándnak sokkal nagyobb tüskéi vannak, meg Jeromosnak is - válaszolja. Zselykének furcsa beszélgetés lehet, hiszen aligha van honnan tudnia, hogy a Kelemen-Révay házban minden növénynek neve van. Nyom még egy puszit a homlokára, aztán leteszi a földre. - Na szaladj, köszönj el mindenkitől, és szedd össze a dolgaidat, ne hagyjunk magunk után itt semmit, ami nem ide tartozik - mondja neki arra a fél percre leguggolva mellé, hogy egy szinten legyenek, amíg beszél hozzá, majd ismét feláll kihúzva magát. Elnéz utána egy pillanatra, de figyel a lány kérdéseire. Az jó, ha tündéri, amit egy biccentéssel vett korábban tudomásul. Ezek szerint mégiscsak meg a nevelésnek nevezett dolog. Jó tudni.
- Változó. Ma éppen nem volt semmi izgalmasnak mondható, de vannak ilyen napok - válaszolja. - Persze, ez attól is függ, hogy pontosan milyen beosztásban dolgozik az ember, mennyit van terepen vagy éppen irodában. Én kihallgató tiszt vagyok, nem a varázskommandó tagja, ami azt jelenti, hogy több papírmunkát látok, mint átkot, de bevallom, nem bánom. Nem szeretném, ha Anna úgy nőne fel, hogy ne tudja, hazajövök-e a nap végén. Így sem életbiztosítás ez a hivatás - fejezi be a gondolatmenetet. Tekintete kissé elkomorul közben, de ez gyorsan elmúlik, főként, hogy Anna ismét felbukkan, azt kérve, hogy de csak negyedórát maradjanak még, és olyan kiskutyatekintettel néz rá, hogy nem tud nemet mondani.
- Az is egy érdekes hivatás, és fontos is. A szakosodás majd kialakul. Negyedikes, jól emlékszem? Akkor azért van még idő megálmodni, hogy járványos betegséggel szeretne-e foglalkozni vagy sportolókkal, esetleg gyerekekkel. A gyerekek szeretik legalább, ha azt választaná, ez úgy látom, nem lesz akadály - állapítja meg, hangjában elismeréssel. Ezt sosem fogja levetkőzni, hogy mindig mindenhol mindent megfigyel. - El se hinné az ember, milyen fontos. Azt gondolnám én is, hogy a szakértelem számít leginkább, pedig egy gyereknél aligha. Anna két évesen például megharapott egy gyógyítót. Másikat kellett keresnünk neki, azóta viszont semmi gond nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zselyke nyújtózott egyet, ahogy felállt, amolyan diszkréten. Annával jól kijöttek, és szívesen dolgozott gyerekekkel. Jókedvűen követte Annát, és figyelte, hogy Kelemen úr milyen gyorsan olvad egy-kettőre marcona aurorból az apukák gyöngyévé, főleg a játszótér női közönsége szemében. A lány jót kuncog ezen magában. Őt még nem érintették meg a hormonok ilyen szinten, haverkodott ugyan az ellenkező nemmel, de különösebben nem foglalkozott vele. Nem is próbálkozik azzal, hogy leplezze, mennyire örült a kettős örömének, meghatottan vigyorogva állt meg, és amikor Anna rápillant azzal a győztes tekintetével, ő felmutatja a hüvelykujját.
 − Látod, mondtam, hogy nemsoká jön érted – toldotta hozzá.
 − Ferdi… micsoda? – kevés híján az állát másik honában keresgéli, valahol Kína tájékán, mert fogalma sincs, kit takar ez a Ferdinánd meg Jeromos. – Tán sünöket tartanának vagy tarajos sült?
Jobb ötlete nem lévén ez a kettő állatka ugrott be, ami tüskéket növeszthet. Remélhetőleg nem két mennydörgőt tartogat a bácsi az otthonukban. Bár azt csak látta volna, elvégre elég nehéz nem észre venni ekkora sárkányokat. De képzelete hamar visszaszáll a valóság talajára, és nagy bölcsen hálát ad, hogy képes az ilyesmi gondolatait megtartani magának.
− De édes – áradozik, ahogy látja Annát szaladni a játszótéri játékaiért, amikkel együtt jöttek le szórakozni. – És, tervezik, hogy ő is bagolyköves legyen majd? Ha igen, csak szóljanak, szívesen figyelek rá.
 − Őszintén? Én is tartanék tőle, ha a szeretteimnek ilyen munkája lenne. Azt hiszem, ez hasonló, mint a mugliknál a rendőrség. Az én szüleim lovakkal foglalkoznak, úgyhogy némileg nagyobb szerencsém van – nyugtázza, hogy az ő munkaadója inkább az irodát látja többet, ami nagy áldás, és kevésbé életveszélyes, mint átkok elől szambázni.
 − A gyógyítás se lesz könnyű. Már nagyjából felkészültnek érzem magam, de élesben úgyis kiderül, mennyire jó az önismeretem ezt illetően. Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, nem vagyunk istenek, de… én szeretném, ha olyan szakmám lenne, ahol vissza tudom adni azt a szeretetet, amit én kaptam a saját családomtól és a környezetemtől – feleli az auror szavaira.
Eltöpreng a megállapításain, melyek jó része igaznak bizonyult rá. – Ez igaz, a kicsik a suliban is tapadnak rám, de nem bánom, jó dolog mellettük lenni, és látni, kiből mi lesz a végén. Hű, ez nem is rossz ötlet, eddig a gyermekgyógyászatra nem is gondoltam, mint opció. Önnél hogy jött az aurorság? Ha jól tudom, mai napig töretlen népszerűségnek örvend ez a hivatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hajaj. Mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor olybá tűnik, hogy Anna nagyon várta, és igazság szerint nem is tudja, hogy lett ilyen apás. Talán mert ő van otthon kevesebbet? Próbált rájönni, de csak az lett egyértelmű számára, hgy ha a lányáról van szó, képtelen annyira objektívnak lenni, hogy ki tudja elemezni, mit miért tesz úgy, ahogyan.
- Nem, dehogy, csak kaktuszok - válaszolja megrázva a fejét. Még sünik hiányoznának. Ribizli így is megpróbálkozik összebarátkozni minden vadon fellelhető példánnyal, amibe sétáik során belebotlik. Volt is belőle pár kellemetlen élménye, de mégse adta fel. Azért érti, honnan jön a kérdés, hiszen az nem köztudomású, hogy minden növénynek neve van a házukban. Annát közben leteszi a földre, engedve, hogy összeszedje a játékait, mielőtt hazaindulnának, de azért egy "csak még egy kicsit" kör is befigyel, és hogy mondhatna nemet?
- Igazából még nem került szóba, de a feleségem ide járt, én meg nem szeretném kiszakítani a megszokott környezetéből és elküldeni Roxfortba, úgyhogy nagyon is valószínű opció a Bagolykő - válaszolja pár pillanatnyi csendet követően, amíg eltöpreng, mi is lehetne a válasz. Mivel ide s tova tíz éve lassan egyike volt a minisztérium által kirendelt auroroknak, van némi ellenérzése, de el kell ismernie azt is, hogy azóta sokat javult a helyzet, szóval igazán szóvá már nem nagyon tehet semmit sem. Meg ha Anna ide jár, legalább nem lesz a világ másik felén.
- Igen, olyan - bólogat a hasonlat hallatán. A lány nagyon jól eltalálta. - A varázskommandó pedig olyan, mint a honvédség. Szóval részleg függvényében változhat, összben meg ugyanúgy rendvédelem, csak mágikus változatban - teszi még hozzá. Ő épp a hírszerzésnél van alkalmazásban, ami azt illeti, de ezt sosem szokta reklámozni.
- Ez igazán nemes gondolat - állapítja meg, amikor a lány kifejti, miért is szeretne gyógyító lenni. Magának pedig azt is megjegyzi gondolatban, hogy remek bébiszittert sikerült kiválasztaniuk a jelentkezők közül. Talán érdemes lesz egy esetleges hosszabb távú együttműködést is átgondolni akár nyár végén, mert még Anna is nagyon szereti, minden egyéb felsorolható kvalitáshoz ráadásnak.
- Hát maradjunk annyiban, hogy én épp nem menő szerettem volna lenni - válaszolja, és nehéz eldönteni, mennyire komoly, mert közben ha fizikailag lehetne, fülig érne a szája, miközben visszainteget a kalimpáló lányának, és mutatja, hogy még öt perc és nem több. - Kézenfekvő volt. Megvoltak hozzá az adottságaim, leginkább ezért. Meg talán, mert én azért akartam tenni valamit, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen - válaszolja elgondolkodva. Végülis tényleg ezt szerette volna, hogy az olyanok, mint Tekla, ne ússzanak meg mindent. Hogy ne legyen újabb varázslóháború. Ahogy mondta, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy Annának valaha is része lehet ilyesmiben. Soha ne legyen.
- Péntek este is ráérne esetleg Annára vigyázni? Tudom, hogy erről nem beszéltünk, és semmi gond, ha túl sok lenne, hogy meg kell várni, míg elalszik, meg nálunk lenni, csak aki eddig péntek estéken vigyázott rá, jelezte ma, hogy a héten nem tudna jönni - kérdezi meg. Azt már tudják, hogy Annát rá lehet bízni, és szerinte Veszna sem bánná a dolgot. Ha nem jó, keresnek majd mást, de egy próbát megér végülis. Legrosszabb esetben meg majd otthon maradnak. Int a lányának is végül, hogy most már azért lejárt az öt perc, ideje lenne lassan indulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Abszolúte megértette Annát, noha ő inkább anyás volt, mert a versenyzés miatt vele töltött több időt. Az utóbbi években ezen próbált változtatni, mert noha apja nem mondta ki, de látta rajta, mennyire nem esett jól neki az, hogy ő ennyire kimaradt az életéből. Egyébként is távol volt tőlük most már negyedik éve, főleg a tanulmányai miatt. Maguk között csak úgy becézték, hogy a speciális képzés elszólítja otthonról.
Nagy meglepetés érte abban, hogy kaktuszokat is el szoktak nevezni. – Ka… kaktuszok?
Nem tudta elképzelni, hogy kell ezt értelmezni, noha nem volt egy buta lány, de eléggé furának hangzott. Sebaj, gondolta,  mindenkinek vannak egyéni furaságai.
Érdekes volt hallgatnia Kelemen úr felvetéseit, szeretett egyébként is beszélgetni érdekesnek vélt emberekkel. Zselykének inkább állatokkal voltak tapasztalatai. – Nekem két boglyom és egy lovam van, de az édesapámnak külön fríz tenyészete van otthon.
 – Érdekes, elég sok a közös a két világban, és mégis mennyire más. Én örülök neki, hogy ismerhetem mindkettőt, van összehasonlítási alapom – vetette fel Zselyke. Alapvetően neki egyik oldallal sem volt gondja, és élvezte, hogy úgymond egyfajta különlegesség ez benne. – Végül is, minden összefügg mindennel, ha jobban meggondolom. A gyógyítás is sokrétű szakma, ezért is akadtam fenn, hogy akkor most merre, mert ugye, nem mindegy, milyen tárgyakból vizsgázik az ember az utolsó véghajrában alapképzésen.
Zselyke igyekezett tájékozódni, amennyire lehetett, és nyitott maradni. Néha érezte is, hogy kicsit kilóg a többi főnixpalánta közül, mert még ezt a fajta tüzességet nem fedezte fel magában, de nem is vitatta, hogy oda tartozna vagy sem. Okkal született a döntés, hogy ott volt már négy éve. – Ez talán még nemesebb gondolat. Jó volna, ha ezt sikerülne elérni.
 – Ha nem bánja, megyek és játszom még vele – ereszt meg egy fülig érő vigyort. Nem bírja ki, hogy ne vegyen részt ebben. A még öt perces mutogatáson jót kuncog. Aztán amikor összepakoltak a csöpp gyerkőccel, visszanavigálja az édesapjához. Felcsillant a szeme, amikor megütötte fülét az ajánlat. Ó, hát ő lenne a legboldogabb, ha a hétvégére is meglenne a programja, és méghozzá ilyen jó társaságban.
 – Na, egy hó-rukk apához? – kapja fel a kislányt. Ez a legújabb kedvenc közös játékuk. – Én ezer örömmel vállalom, amennyiben a feleségének is megfelel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ühümm - bólogat a kérdésre válaszul. Bizony, kaktuszok, de van neve minden másnak is, sőt, az egyik kedvence a Bendegúz nevü fikusz még a Ribizlit megelőző időszakból. Mint valami hóbortos hobbibotanikus, ami valójában nem is áll messze a valóságtól. A beszélgetés aztán hamar más irányba terelődik, miután a lány a munkájáról kezd érdeklődni.
- Bizonyára érdekes tapasztalat lehet azt a világot is ismerni. A magam részéről nagyon érdekelnek a varázstalanok bizonyos találmányai. Nagyon kreatívak és bizonyos területeken be is előztek, a technológiájuk például igazán érdekfeszítő - osztja meg a véleményét. Ő javarészt mágusok között nőtt fel, és bár élt olyan helyen, ahol varázstalanok is laktak, túl sok tapasztalata azzal mégsincs, hogy milyen lehet varázstalanként élni. Mindig is körülvette a mágia valamilyen formában, és valljuk be, mindig is be is zárkózott a saját kis terébe, élhetett körülötte szinte bárki. Az, hogy mégiscsak családot alapított, kisebb csodának is minősíthető.
- Jogos felvetés - dünnyögi, és végülis nem igazán tud semmi okosat hozzáfűzni, mert sosem járt utána, hogy a képzés milyen hosszú is vagy hogyan kell elképzelni, mennyi teret hagyhat annak, hogy esetleg az ember átképezhesse magát valami másik szakterületre, ha rájön, hogy a választott mégsem a tökéletes. Így pedig nem látja értelmét csak azért beszélni, hogy valamit mondjon. Anna közben még nagyon maradna, aminek valahol örül, mert jó tudni, hogy a lánya sokkal szociálisabb, mint ő valaha is volt. Elégedettséggel tölti el az, amit lát. Büszke rá.
- Utópisztikus gondolatnak tűnik így utólag, de azért próbálkozni mindig lehet - feleli, habár tudatában van, hogy néha nincs is más választása, mint a kisebb és nagyobb rossz között választani, mert ilyen az élet.
- Nem, csak nyugodtan - mondja, még egy kézmozdulattal meg is erősítve mindezt, ahogy kezét a játszótér felé tárja, ahol a lánya éppen hangosan nevet valamin. Tényleg csak örülni tud, hogy ilyen kis gondtalan, boldog gyerek. Néha nehéz megállni, hogy ne kényeztesse el túlságosan. Addig is, amíg a lányok játszanak, karjait összefonja a mellkasa előtt, és kicsit fel is méri a játszóteret, és elgondolkodik, hogy talán a birtokon is lehetne legalább egy hintát vagy egy csúszdát elhelyezni, vagy akár mindkettőt is, hiszen hely az van. Amint Zselyke visszaér, megkérdezi, nem lenne-e ideje vállalni a péntek estét is Annával. Zója javaslatát megfogadva olyankor kimozdulnak kettesben, amit Anna kezd megszokni, de egyedül otthon hagyni mégiscsak korai.
- Ó, nagyon köszönöm. Hálás is lennék érte, mármint a késői időpont miatt is. Megbeszélem Vesznával ma, és holnap beszélhetünk is a részletekről - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy a feleségének sem lesz kifogása, még az ellen sem, hogy az estére való tekintettel felárat fizessenek. És erről jut eszébe, az enapi fizetség ott is lapul a zsebében egy borítékban. Elő is veszi, majd átnyújtja a lánynak. - Ez a mai napra. A holnap is áll, ugye? - kérdez rá csak a biztonság kedvéért, habár emlékei szerint egész hétre egyeztek, a hétvégéket meg elvileg Budanekeresden töltik, de ha számítani lehet a lányra és ráér, előfordulhat még, hogy neki is nyújtanak hétvégi programot, ha ráér. Közben megfogja Anna kezét, na meg az összeszedett játékokat sem hagyják itt. - Na köszönj szépen, prücsök, aztán siessünk haza, mert anya már biztos vár a vacsorával - guggol le ismét a kislányhoz, aki máris integet.
- Mégegyszer köszönjük. Viszlát holnap. Kellemes estét! - köszön el, aztán kézenfogva hazaballagnak, mert annyi séta mindenképp kell egy napra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mr. Brandner,

Már kora reggel készülődni kezd; az ecseteivel babrál a tükör előtt, és bár most nem tervezi teljesen eltüntetni a vonásait, még így is mély színeket használ. Sötét szemöldökei alatt jellegzetes, vastagvonalú tusvonalat rajzol, a keze meg sem rezzen közben, tűpontos, gyakorlott mozdulatokkal siklik ujjai között a toll. Aztán felkel a tükör elől, beleforog a kicsit keserű, kicsit édes parfümfelhőbe, amit az alig néhány négyzetméteres szobájába fújt, és elindul.
Megbeszélte a művészkellékessel, hogy nyitás előtt ott lesz, mert utána rohan a színházba, felfedezi a terepet, beköszön az igazgatónak meg a többieknek, akikről csupán hallomásból tud, és egyébként sem célja szoros barátságot kötni velük. Az ő munkája - munkája által pedig ő maga is - unique, akinek térre, időre és egyedüllétre van szüksége. Ahhoz, hogy csoda szülessen, sötétség kell, fegyelem, koncentráció. Meg néha egy kis alkohol is, persze.
Kartonpapírral, tonnányi gézzel, ilyen-olyan ragasztóval, szilikonnal és különböző méretű festékesvödrökkel felpakolva lép ki az üzletből, az ajtón vissza se fordulva, a cipő talpával tol egyet, majd gyors léptekkel átvág a számára ismeretlen, szökőkutas téren. A cuccok két karjában tornyosulnak, alig lát ki felettük, és mivel kiengedett haját is folyamatosan - és egyre idegesebben, hát vérlázító! - fújdogálja, hogy ne lógjon állandóan az arcába, fogalma sincs, kik között sasszézik, már ha egyáltalán van rajta kívül bárki is a környéken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fogalmam sincs, hogy gondoltam ezt az egész istenverte két munkahely dolgot, mikor felvettem a plusz műszakot a helyi rendelőben. Mármint, persze, csak segíteni járok ide, meg néha egy-két ember helyett beugrok, de amúgy olyan, mintha tudathasadásom lenne. Feszt nem a varázsmegoldások jutnak eszembe, mert túl sokat dolgozom nélkülük, így szerintem nem is lesz túl hosszú életű az itteni karrierem.
Részletkérdés, épp nem onnét estem haza, hanem a kórházból, Pestről, így úgy érzem magam és valószínűleg úgy is nézek ki, mint egy rakás szar, amivel már békét kötöttem. Belián valószínűleg nincs otthon, az üres ház pedig megőrjít, mert olyankor túl sok időm van gondolkozni, ami az esetemben sosem jó semmire. Helyette letettem a seggem a kis tér egyik padjára, a lábaim fel is polcolva az egyik karfára. A fejem hátravetve biggyesztettem a cigarettát az ajkak közé, majd egy jóleső sóhajjal szívtam belőle egészen mélyet. Akkor lettem figyelmes a mozgó kellék-toronyra és éreztem, hogy kiül a megrökönyödés az arcomra.
-Kisasszony, nincs szüksége segítségre? Ez nem tűnik túl biztonságosnak - jegyeztem meg, félig-meddig lekászálódva a padról. Csak akkor vettem észre az ismerős tetoválást a kupacot tartó kacsón.
- Margie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mr. Brandner,

Haladás közben meg-megtorpan azért, olyankor leengedett kezekkel-kupaccal bele is pipiskedik a helyzetbe, hogy az állát felemelve manguszta módra körbepillantson, biztosan nem ütközik-e neki valakinek vagy gázol el egy rémesen figyelmetlen ötévest, aki az anyja kérésének ellentmondva csak azért is fejvesztve rohangál. Fő a biztonság, ugyebár, így mikor újra maga elé emeli az ingatag és minden lépésnél idegesítően zörgő tornyot, a haját türelmetlenül fújkorászva sietősre fogja, és a feltehetőleg hozzá érkező kérdésre is csak a fejét hajlandó megrázni. Azt mondjuk látványosan. Hagyjál, hagyjál, pont jó így, gondolja magában, és szaporábbra veszi a tempót. Disznó.
Aztán meghallja a nevét.
Fúj még egyet a szemébe hulló szőkés-vöröses tincsen, és a maga előtt tartott, teljes felsőtestét és az arcát is kitakaró toronnyal együtt a hang vélt irányába fordul. Margie. Hiszen itt még senki sem ismeri, és egyébként is, Audrey-ként mutatkozott be annak a néhány embernek, akinek muszáj volt. A főbérlőjének, például.
Óvatosan lejjebb ereszti a karját máris iszonyúan nyomó, ám tökéletes biztonságot nyújtó kelléktornyot, és nagy, barna szemeivel kipillant a pad irányába.
Egy másodperc, kettő, három, pislogva nézi a hajléktalant, azt, akit annak idején olyan gyönyörűnek látott, és akinek az illata még sok-sok éven át ott lapult a lelkében. A tornyot alig észrevehető lassúsággal emeli vissza az arca elé, és beharapott ajkakkal igyekszik láthatatlanná válni, mintha ott sem lenne. Kár, hogy olyan nagyon hülyén zörög a kezében a vödör. És milyen ronda piros színe van, ajj, bazdki. Mert hát, a padról őt sasoló férfi most csak azt a ronda piros vödröt látja belőle, meg a festékes macinaciját, aminek derékrészen kinyúlt a gumija. Az arca enyhén felforrósodik, szemeit lehunyja egy pillanatra, gondolkodik. Végül úgy, kitakart arccal szólal meg:
- Haló? - inkább kérdésnek hallatszik a szó, amit többkilónyi szarság tesz fel a pad irányába, dehát valahol el kell kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira örültem neki, hogy nincsenek ismerősök a környéken. Nem zaklatják a faszságaikkal, nem kell őket kerülgetnem, ha nem veszek róluk tudomást, nincs belőle sértődés. Mesésen hangzik, igaz? Tudom én. El is mosolyodtam szélesen, ahogy rágyújtottam, az a mosoly csak akkor hervadt le, amikor realizálnom kellett, hogy én szinte egészen biztosan ismerem a cumókupac alatt rejtőző lányt. Nőt. Mármint, persze, egy csomó idő eltelt azóta és most már teljesen biztos, hogy felnőtt nő és nem egy lány, akinek segítségre van szüksége. De azért… én csak felajánlottam, amit elsőre úgy tűnt, inkább figyelmen kívül hagy.
-Hé, láttalak, most már nem tehetsz úgy, mintha nem te lennél - nevettem el magam kínosan, miután életem egykori értelme egy kecses és mindent felülíró mozdulattal visszaemelte az arca elé a kellékeket. Mert hogy annak tűntek innen. Alaposan végig mértem az előttem álló (piros vödröt) bújkáló művészt, megköszörültem a torkom és nemes egyszerűséggel felálltam.
- Igen, szia. Engedj segíteni - közöltem határozottan, tartva is a kezem, hogy akkor most vagy elviharzik a hegynyi izével, vagy hagyja, hogy segítsek, nincsen más opció. Még a cigim is hajlandó vagyok miatta elnyomni, ha kell, azért az komoly elhivatottság.