A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845404#post845404][b]Péntek Marci - 2022.04.09. 23:26[/b][/url]

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845741#post845741][b]Péntek Boldizsár - 2022.04.19. 23:02[/b][/url]

Boldizsár péntekenként még korábban kel, mint a hét többi napján szokott, hogy legyen ideje beadandót írni vagy épp a következő hétre tanulni. Ezen a napon az órákon is még jobban figyel, mint amúgy szokott, hogy ne vegyen el időt a hétvégén a tanulás, amit a családjával tölthet. Az utolsó óra végén izgatottan pakol össze, majd gyors léptekkel - és véletlenül sem futva, mert az ellenkezik a házirenddel - hagyja maga mögött a folyosók kusza halmazát és felmarkolva a hazamenős táskáját, már ki is robbanjon a kastély ajtaján. Mosolya és a körülötte megjelenő gödröcskék üdvözlik a Napot, a lába alatt zsengén roppanó fűszálakat. Hirtelen késztetést érez arra, hogy futásnak eredjen, egészen Bogolyfalváig, egészen a térig, addig a bizonyos padig, ám tisztában van vele, hogy két lábon félútig se jutna, már kifogyna belőle a szusz, négy lábon pedig nem tudná vonszolni a táskáját maga után. Boldizsár pedig megfontolt és előrelátó fiú, pont, ahogy édesanyja tanította neki.
Ujjai táskájának pántjait markolják, minden lépte apró dobbanással viszi egyre közelebb és közelebb húgához. Látatlanul is tisztánban van vele, hogy Artemis ott, a padon ücsörögve is fényesebben ragyog, mint a Nap. Ezen a héten is sokat volt a könyvtárban és olvasott legendákat és bizonyítékokkal alátámasztott történelmet, hogy a lánykát most is elvarázsolhassa meséivel. Szívének legékesebb csücskét, talán az egyetlent, aki számára Boldizsár férfi lehet, saját kis meséjük védelmezője.
A térre érve Boldizsár erősen szuszog, ám ahogy kiszúrja a sötétszőke kobakot, minden fáradtság tovaröppen vézna testéből. Artemis mögé lép, feje búbjára nyom egy puszit, majd a padot megkerülve lép elé.
- Nahát, te megint nőttél! - állapítja meg ámélkodva, ahogy az egyre kisbb hézagot figyeli a lány tappacsai és a föld között.
- Kész vagy? Vagy maradjunk itt, míg a gondolatod végére érsz? - kérdi kedvesen. Látja ám a két szemöldöke között redőzött bőrt, ami csakis azt jelenti, hogy húga igen mély elmélkedésben volt. Édesanyjuk mindig a türelemre tanította őket és ezzel bizony egymást is meg kell tisztelniük. Boldizsár pedig szívesen adózik a türelemnek, amíg Artemis-szel ücsöröghet csendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845746#post845746][b]Péntek Marci - 2022.04.19. 23:49[/b][/url]

Folyik a víz, csobogása visszhangzik a gyermek fülében. A szökőkút peremére időnként ráesik pár csepp, az gyűlik-gyűlik, majd ha megdagad, s nem fér, hát cseppenként lecseppen a betonra. Nem hallja a csapódást, de odaképzeli. Azt a magas hangocskát. Ajkával segít is rajta, kiadja ő, csettintve nyelvével. Úgy mélázik csapata gondjait illetően.
Teljesen belemerül, mint ahogy szokott, ha véletlen magára marad. Közben homloka ráncosodik. Ha így folytatja fiatal felnőttként már el fognak mélyülni ott a ráncocskák.
A hang és az érintés a fejbúbra, ami kizökkenti őt. Felcsillannak szemei, a komolyság tovaillan, s helyét gyermeki vigyorgás veszi át.
- Boii! - kiált fel. Általában mélyebb hangja most olyan magas, akár egy csivitelő kismadáré. Azonnal felpattan, hogy testvére karjaiba vesse magát. Arcát belefúrja a fiú illatú pólóba és hosszan öleli.
Habár alig hat napról van szó, úgy érzi egy örökkévalóságig voltak külön, s ha most elengedi Boit hát belehal a magányba.
- Hétfőre rakom, mehetünk! - jelenti ki belemotyogva a pamutba, kislányos vékony cincogással.
- De Boi, tudsz új meséket? - nem engedi el, de elhúzódik annyira, hogy fejét fel tudja emeli a fiúra. A mesék. Amiket annyira szeret hallgatni és amik szinte sohasem egyformák. Nem tudja honnan van Boldizsárnak ennyi de ennyi mese a fejében, de élvezi, hogy szép lassan egyre többet mond el neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846372#post846372][b]Ardai Tánya - 2022.05.12. 11:37[/b][/url]

Minden létező és fantáziabeli istennek hálás voltam, hogy Kolos végre ott volt nekem. Pár diákom megrökönyödve sétált el mellettem, talán még soha nem láttak ennyire emberinek az elmúlt években, mint most, hogy Kolost öleltem.
A mosolyom visszafogottá vált, ahogy elkezdte keresni a szavakat. Éreztem a nyomást a mellkasomban, az elmúlt három év szomorúságát, haragját. Emlékeimben ott volt a kép, ahogy magamra hagyva sírok a ház nappalijában, és egy pillanatra mindenben elbizonytalanodom amit az addigi életemben tettem. Talán el kéne ezt mesélnem Kolosnak. Az agyam azt mondta, hogy tegyem meg. Nehezítsem meg, de a szívem egyszerűen képtelen volt. Hogy tudnék rá haragudni? És különben is mi értelme lenne? Újabb éveket vennénk el, pedig épp eleget vesztettünk már el.
- Értem. Mindig értem - simítottam meg a karját megnyugtatóan, és egy félmosolyt elengedtem. Megváltozott, és valahogy mégsem. A szememben talán mindig az a kisgyerek lesz, akivel az erdőben játszottam.
- És most maradsz? - kérdeztem hatalmas kővé vált szívvel. Szerettem volna, ha nem megy el. Ha nem csak két napig látom újra, hanem bármikor, mint régen. De azt is tudtam, hogy az elmúlt három év nagyon sokat változtatott mind a kettőnkön, és nem kérhetek tőle ilyet.
- Menjünk el hozzám, és mesélj el mindent. Péntek örülni fog, hogy lát - böktem meg a vállát játékosan. Mintha nem maradt volna ki ennyi idő. Hiszen testvériségben az ilyesmi nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846608#post846608][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.20. 17:53[/b][/url]

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846669#post846669][b]Péntek Boldizsár - 2022.05.23. 22:01[/b][/url]

Boldizsár nevetése mintha az egész téren visszhangot verne. Nagyon szereti az iskolában töltött hétköznapokat, a könyvtár áporodott illatát, a tanárok bölcsességeit, ám semmi sem ér fel azzal, mikor péntekenként végre átölelheti húgát. Azt az örökké életvidám, eszes és gyönyörű kislányt, aki bizony már nem is olyan kicsi. Ahogy szorosan magához öleli, bizony érzi a nyakában lógó amulett kemény érintését és Artemis iránti büszkesége még tovább nő. Egy erős, fiatal hölggyé érett. Egy pillanatra elfogja Boldizsárt még a félelem is, hogy lassan túl nagy is lesz már az ő meséihez. Őszintén reméli, hogy az a pillanat sosem érkezik majd el.
Ám ahogy a csillogó szemek az ő kékjeibe bámulnak, minden kétsége és riadalma egy pillanat alatt tova is száll. Ajkain őszinte mosoly terül el és lágyan végigsimít húga rövidre vágott haján.
- Biztos tudnak várni addig? - kérdi kedvesen. Tudja, hogy Artemis bizony igen fontos pozíciót tölt be az előkészítősök körében. Párszor látta is már a távolban, egy csapatnyi gyerek körében, mikor ő maga Pánként került-fordult az iskola udvarában. Olyan elfoglalt volt, hogy észre se vette bátyja hófehér bundáját a vörös lányka kezei között.
- Nézzük csak... tudok? - tanakodik hangosan, amint átkarolja húga vállát és elindul vele. - Mondd csak, mennyit tudsz a sárkányokról? - kérdi, miközben próbál komoly arccal nézni testvérére, ám mosolya minduntalan ott bújkál ajka szegletében.
- Úgy látom van még időnk bőven. Mit szólnál ahhoz, ha egy fagyi mellett folytatnánk? - kérdi. Szíve szerint rohanna haza, hogy szabadon, négy mancson rohangálhassanak a kertben és édesanyjuk főztje várja őket utána. Ám sajnos se az időt, se a vonat menetrendjét nem tudja befolyásolni. A türelem pedig fagylalttal kiegészülve még jobban viselhető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846727#post846727][b]William Martin Krise - 2022.05.24. 21:12[/b][/url]

   -  Yaaaaay!
Egyetértő kiáltással lendíti a karjait a levegőbe, aminek hatására meginog és kis híján lefordul a szökőkút terméskővel borított széléről. A gondolataiból a bokrokon és alacsony fákon túlról felhangzó, idegen kurjantás ébresztette fel, aminek a kontextusáról így segg fogalma sincs, de behódol a reflexnek. Olyan ez, mint a tüsszentés, ha be vagy baszva és jön a good vibe, akkor képtelenség ellenállni.
Tehát a szökőkút szélén üldögél egy ideje, azonban az alacsony medence felé fordulva. A lábai bokáig a vízbe lógnak, azokat bámulta eddig, nem titkoltan arra keresve a választ, mégis mit csinál. Úgy negyed órával korábban leborította borral a cipőjét, akkor jött a heuréka ötlete, hogy pálca híján a szökőkútban lemossa azt, a terv azonban eddig tartott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846730#post846730][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.24. 21:19[/b][/url]

Mi a bánat ez a visszhang? Ráncolt szemöldökkel különítem el kisujjamat a többitől, hogy belenyúljak fülembe és gyorsan kezdjem el ott mozgatni, hátha csak... nem is tudom. Víz ment bele. Azt nem tudom honnan, de logikus magyarázat aligha van rá, amikor valaki vúhú lányosat játszik velem.
- Arra nem gondoltál, hogy más is van a téren?
Ó. Egyébként ez meglepően logikus magyarázat a plusz hangra, amit hallottam. Főleg, hogy víz közelébe nem voltam a zuhanyzás óta, ami fogalmam sincs hány órája volt. Egyáltalán még ma van, vagy már holnap? Tutira még ma, mert amíg nem aludtam és keltem fel, addig nem telt el egy nap, és ma van. Micsoda érvelés.
Gyors mozdulattal és hatalmas lendülettel - az a csoda, hogy nem hajítom el - kapom fel a padról az üveget, amíg visszarakom a fiolát a zsebembe. Kissé táncolós léptekkel kerülöm meg a kutat, az üveget meghúzva kerülök a másik oldalra.
- Yaaaaaaaay - kurjantok megint a magasba emelve kezeimet. Taktika, valahogy be kell mérni a bárkinek is a tartózkodási helyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846816#post846816][b]William Martin Krise - 2022.05.25. 22:54[/b][/url]

A mozdulattól megbillen, így hamar vissza kell kapaszkodnia a szökőkút peremébe, hogy borvirágos lelkesedésében ne essen hátra a muskátlik közé, amin előzőleg átgázolt. A maximális biztonság kedvéért rámarkol a rumos üveg nyakára is, végül egész jól stabilizálva magát. A víz loccsan, ahogy meglóbálja a lábait, részéről pedig el is felejtené az előző interakciót, azonban...
   -  YAAAAY! - már az üveggel együtt lendíti a karijait ismét. A rumcseppek ünnepi konfettiként röppennek fel, ő pedig egy nem túl elegáns, elhaló "úúúúú" kíséretével követi őket. Háttal a muskátlik közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846846#post846846][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.05.26. 22:49[/b][/url]

Az egy frankón vicces történet, hogy hogy kerül a város főterére három alvó kismacskával az ölében. Komolyan, van valami szuperképessége ehhez, hogy megérezze, mikor van szükség a megmentő segítségére.
Szóval jó szokása szerint már megint tök egyedül csatangolt a városban, és épp a tér felé tartott, mikor törpe méretének szemmagasságában talált egy bekötözött zacskót, ami valahogy furcsán ficánkolt. A hatodik érzéke, ami állatok és növényke megmentésére specializálódott, rögtön riasztott, több sem kellett hát, hogy kibogozza a szatyor szájára kötött csomót, és megtekintse annak tartalmát. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem hökkent meg, mikor három szőrös kis buksifej nyávogott rá. Attól azért megkönnyebbül, hogy még mindannyian életben vannak, még ha egyikük, a legkisebb nem is igazán nézett ki jól. Macskák terén nem valami profi, ha őszintén kell néznie a dolgokat, de valamit mégiscsak tennie kellett. Így a zacskó segítségével elhurcolta az állatokat a legközelebbi padig, ahol kiszabadította őket fogságukból, és nagy küzdelmek árán elérte, hogy ne kószáljanak el.
Most pedig itt ül a három macskával és vár. Hogy mire? Csodára, Merlin jelére, egy hozzá hasonló őrültre, aki valami használható irányt tudna adni ennek az egésznek. Határozottan szüksége lenne most egy felnőttre, mert bár a macskamentés jó ötletnek tűnt, egyre bizonytalanabb ebben az egészben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846873#post846873][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.27. 17:17[/b][/url]

Valami csobban - gondolom víz, de nem ez a lényeg -, majd jön a hang, ami felé saját tengelyem körül fordulok meg, mert az olyan rohadt biztonságos. Nem az. Jön még egy hang, puffanás és elém tárul két szétvetett láb az égnek. Fogadtak már így többször is több helyszínen, de azért ez új. Mármint ilyen gyorsan haladunk? Eddig csak hú lányok voltunk együtt, most meg már terpeszt.
Na, stabilitást összeszedni és megindulni. Sounds like a plan.
Külön koncentrációt igényel, hogy lábaim úgy mozduljanak, ahogy én azt szeretném. Erősebben markolok az üveg nyakára, mikor pár nagyobbat lépek a muskátlik között, hogy beálljak a két láb közé és összeszűkült szemekkel próbáljam beazonosítani a szerencsétlent.
- Ezt nem hiszem el - mordulok fel. - Szépfiú! Kicsit megborultál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846896#post846896][b]William Martin Krise - 2022.05.28. 21:23[/b][/url]

Minden annyira gyorsan történik, mármint ahhoz képest, hogy az ő agya kissé lassított felvételbe kapcsolt azzal egyidőben, amikor a kezében szorongatott bort megbontotta. Ez azonban nem írta felül az évek során tökéletesre idomított apai reflexeit: bár esés közben a fejét egyáltalán nem védi, amikor pedig hátra esik a becsapódás egy nyekkenéssel kiszorítja a tüdejéből a levegőt, az üveg tartalma épp csak kifröccsen, de sértetlenül a kinyújtott kezében marad. Így hát, a teljesség kedvéért a látvány, ami a szökőkutat megkerülő Diablo elé tárul leginkább két láb és egy üveg bor a levegőben, a többi a muskátlik között.
Hitetlenkedve pislog a fák lombjai felé, a bort egy löttyenéssel húzza közelebb magához, a talpai is földet érnek, így felhúzott térdekkel hever tovább a virágok között, ami... ami ennél kényelmetlenebb is lehetne.
   -  Gihihi...
A szabad kezét maga alá húzza, egy nyögéssel könyököl fel félig.
   -  Én soha. Te borultál meg. Én teeljesenn ura vagyok mindennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847373#post847373][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.06.06. 22:23[/b][/url]

De most miért nem tudok valami olyan emberbe belebotlani, aki nem William? A kérdés így helyes. Mindenki ezen a lóbaszó bolygón jobb lett volna, mint ő, erre tessék. Ráadásul még csak nem is látom rendesen, hogy elküldhessem a picsába. Olyan homályos minden a rohadt életbe bele, mint a járásom. Ja, az is homályos, esküszöm.
- Ne mondjad már! - egyenesedem fel hirtelen, hogy indokolatlanul jobban hátra dőljek, mint az szükséges lenne, ugyanazzal a lendülettel vissza előre. A kezem is mozdul, ahogy csípőre rakom őket, így bugyog ki a pia az üvegből. - Ijj, basszameg - fordítom függőlegesen gyorsan. - Némmeg, miattad pazarlom még ezt is. Mint a kurva éveimet, mert egy semmirekellő vagy - csóválom meg fejemet rosszallóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847557#post847557][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 17:12[/b][/url]

Gyermekeim száma nulla. Hogy hogyan értem el ezt a szép teljesítményt? Sean átment az egyik haverjához, aki olyan furcsán sajtszagú - biztos a hormonok okán -, Alice ottalvós osztálykirándulós hétvégén van, Sarah pedig éppen Tati által van kényeztetve otthon. Mármint Minánál, aki nincs otthon, de hát mind laktunk abban a házban, ami tulajdonképpen félig az enyém, félig meg Tatié, szóval otthon. Na. Lényeg a lényeg, hogy mivel senki sincs, akit életben kellene tartanom, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, veszek magamnak egy olyan ételt, amit egyedül ehetek meg, és hát a legegészségetelenebb módon rengeteg sültkrumplit és egy nagy csirkés hamburgert vettem, meg extra jegeskávét. Ezekkel együtt pedig az étterem helyett a boglyas tér egyik padját választottam, ahol rendes ember módjára, törökülésben helyezkedtem el, ölemben a zsákmánnyal. Az élet szép, falni jó.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847561#post847561][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 17:48[/b][/url]

Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847562#post847562][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 17:55[/b][/url]

Nem kérek bocsánatot a viselkedésemért. Anya vagyok, már megint. Ennyi idősem, mert a férjemre, ki tudja, hogy miért, rájött a babázás, és Sarah igencsak jóétvágyú gyermek. Tekintve, hogy az pedig, aki kérte, hogy legyen, nem tudja etetni, így nekem kell pótolni. Emellett pedig egy már biztos, Sarah lesz minden gyerekem közül a legelkényeztetettebb.
- Kidobtak?
Sandítok kérdőn a táskára, mert hát én úgy számoltam, hogy Mina költözik Noelhez, nem pedig azt, hogy kapok még egy gyereket. Bár, ahol ennyi elfér, oda jöhet még egy, és úgyis csípjük mind a ketten a fiút, szóval miért is ne. Én úgyis mindig azt hittem, hogy fiaim születnek majd, erre tessék, három-egy arányban lányok.
- Höh. Sok mindent mondtak már Minára, de ez a szó addig még nem került elő. Viszont az apja hibája. Ehhez jobb, ha hozzászoksz, a gyerek bármit is tesz, ami nem jó, az az apja miatt van. Előre is boldog apák napját, kisfiam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847565#post847565][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 18:23[/b][/url]

A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847568#post847568][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 18:41[/b][/url]

- Oh, hát hogy is gondolhattam, hogy a nagy Ombozi Noelt kidobják.
A kevésbé olajos és sós tenyeremet a mellkasomra teszem, és tetetett sajnálkozással pillantok rá. Én botor, ugyebár, ilyet feltételezni, hát komolyan mondom, ha lenne itt egy tükör, biztos szemen köpném magam. Mivel nincs, így csak folytatom az evést, mondjuk úgy, hogy a problémával én is annyit foglalkoztam, mint Noe.
- Ombozi Noel, te mocskos gazember! Más pszichológusokkal találkozgatsz a hátam mögött?! Az asszonyod tudja, hogy mekkora egy szélhámos mocsok vagy?!
A felháborodásom pedig jogos, méghogy megadja a számát! Nagy szerencséje van, hogy éppen hamburger van a kezemben, mert különben olyan pofont adtam volna neki, hogy elmegy a kedve a nevetéstől.
- Különben is, ez az időszak két részre oszlik egy gyereknél, az első öt év a szocializáció, az a család, rendben van, de onnantól jön az énkép meg az iskola behatása, és tájékoztatásul közlöm, hogy az én gyerekem, majdnem tökéletes ideális énképet alakított ki. Megadja a pszichológusa számát... hálátlan kölyke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847571#post847571][b]Ombozi Noel - 2022.06.11. 18:55[/b][/url]

Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847572#post847572][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.11. 19:08[/b][/url]

- Ajánlom is. Ha megcsalsz, köztünk mindennek vége.
Ebben pedig nem viccelek. Ha a lányommal mennek szét, Noel akkor is a fiacskám marad, akit imádok, de ha másnak önti ki a lelkét, akkor vége, akkor nincs tovább, akkor ennyi, komolyan mondom, nincs második esély.
- Óóó, hát ez teljesítménykényszer.
Felelem teljesen nyugodtan, a szívószálammal egy nagy kortyot szívval ki a kávéból. Tökéletes, enyhén karamellás ízjegyek, még mindig tudják, hogy hogyan szeretem, hát van ennél nagyobb öröm?
- Nem tudom, hogy beszéltetek-e már a gyerekvállalásról, arról, hogy mi is az ő szerepe a kapcsolatban. Apa nélkül nőtt fel, majd az apja és az anyja újra összejöttek. Volt mostohaapja, tudja, hogy milyen nem akar lenni ő, mint mostohaanya. Mert, hogy az. Próbál jó anya lenni, anélkül, hogy azt próbálná éreztetni, hogy az anyja akarna lenni a kicsinek. Nincs könnyű helyzetben, és mivel ez már nagyon erős érzelem, biztos vagyok benne, hogy elzárja. Ő nem tud könnyen beszélni az érzelmeiről, mert, azt hiszem attól tart, ha elárulja magát, megsebzik. Nem tudom, hogy ez érthető-e. Szeretné jól csinálni, nem kér segítséget, és ezért átesik a ló túloldalára. Nem rossz szándék vezérli, csak, bénácska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847598#post847598][b]Ombozi Noel - 2022.06.12. 16:18[/b][/url]

Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847605#post847605][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.12. 18:19[/b][/url]

- Jó lesz ez. Tudom, hogy nem könnyű vele, és te csodálatosan helyt állsz, nem is tudom, hogy hogyan vagy ennyire kitartó. Engem akkor riasztott meg, amikor egy egyszerű MBTI-t csináltattam meg vele, és kijött, hogy kilencvenkét százalékban introvertált. Számomra riasztó, hogy ennyire befelé éli meg az érzéseit, ennyire elzárkózik. Tudod én hány százalékban vagyok introvertált? Egyetlen egyben sem. És  bár tanultam rengeteg pszichológiát, személyiségelemzést, olykor a frász kitör rajtam miatta. Most már nem fogom tudni rávenni, hogy kitöltse, mert kísérleti nyúlnak tekintené magát, de érdekelne, hogy miattad változott-e valamit.
Én magamon azt érzem, hogy változtam azóta, hogy Dwayne mellett vagyok, de vicces, mert én magam sem töltöttem ki azóta sem. Én elfogadtam teljes mértékben azt, amit akkor eredménynek kaptam.
- Sunyít. De amúgy jól. Valamit titkol, és nem tudom, hogy mit, de érzem rajta, hogy van valami, és a valami elmondása helyett szültem neki egy újabb gyereket. A testem azóta is úgy véli, hogy egy rohadék vagyok, de ő boldog. Szóval, ha sokkolni akarod, akkor most tedd meg.
Azért nem vagyok én se teljesen hülye, egy kis aggódással a szememben és a hangomban pillantok rá, ahogy megsimítom a karját.
- Valami baj van? Tudod, hogy csak szólnod kell, és megoldjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=847681#post847681][b]Ombozi Noel - 2022.06.15. 07:44[/b][/url]

Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848015#post848015][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.18. 06:31[/b][/url]

Elmosolyodom arra, ahogy beszél a lányomról, mert tényleg jól esik hallgatni, nem csak látni, ahogy Mina az utóbbi időben változott. Voltak mély időszakai, voltak olyanok, hogy csak ült és nézett maga elé, máskor meg kizárta a külvilágot. Voltak ilyen esetek, de valóban, jelenleg sokkal jobban van.
- Én egy percig sem állítottam, hogy nem kedves és nem törődő.
Jegyzem meg finoman, mert azt a tényt, hogy nem könnyű vele, nem ezek hiányából szedtem, hanem abból a közel húsz évből, amit szorosan együtt élve töltöttünk. Ő elindult a világba, és elkezdett kinyílni, de most látom csak azt, hogy valóban meglelte a maga békéjét, méghozzá Noel mellett, aminek szívből örülök, hiszen egyszerűen tökéletesek.
- Nála nagyon elenyésző, nem tudsz ellene tenni, mert jelen van, és bár tudja valamennyire kontrollálni, erőfeszítésekbe kerül, és nem szereti az energiáit rá csoportosítani. Gyerekként se szerette, nem értette, hogy miért erőltetem annyira, hogy tanulja meg kordában tartani.
A kérdésére elmosolyodom, és kicsit megingatom a fejem, de nem bántón gondolkozom erről, és ezt vele is megosztom, miközben két sültkrumplit veszek a kezembe.
- Neked igen, de én valahogy mindig úgy véltem, hogy nem egyszerre szeretitek máshogy a másikat, ami végül ahhoz vezet, hogy elmegy mellettetek az élet, ti pedig csak a végén, az utolsó pár évben jöttök rá, hogy nem voltatok közömbösek egymásnak. Szóval az életetek végén rendben lettetek volna, de egy csomó minden kiesett volna, amit sajnálnátok. Szóval örülök, hogy ez az egymásra találás korábban történt.
Rákacsintok, ahogy bekapom a krumplikat, mert lássuk be, az anyai szívem akkor repes igazán, ha minden gyermekem jó helyen van. Mina az első, vele tanultam meg mindent, idejekorán váltam anyává, de nem bánom, mert egy csodás kis nőszemélynek adtam életet, még ha nem is volt mindig a legrózsásabb a helyzet.
- Oh, hát már vagy egy éve. A munkahelyére gyanakszom, a váltás miatt, a Navine miatt, hogy ott történt valami olyan, ami miatt most itt van. Én csak örülök, hogy nem öleti meg magát, csak valahogy még nem állt össze a történet, és én nagyon utálom, ha nem tudok valamit, de úgyis rá fogok jönni, hogy miben sunnyog  az én drága férjecském.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848072#post848072][b]Ombozi Noel - 2022.06.19. 12:36[/b][/url]

Míg csendben figyelem, ahogy ő krumpliról krumplira halad, én a szavait forgatom és rágom meg magamban. Érthetetlen, hogy ezidáig soha nem beszélgettünk a vélavérről, viszont most egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem. Balommal hátrasimítom szemembe lógó piszkosszőke hajamat, aztán elnézek a tér felé, és néhány pillanatig a szökőkút csobogó vizére meredek. Ezernyi emlék tolul elém - abból az egyetlenegyből, ami a kúthoz köt.
- A vélavér miatt szeretem? - fordítom vissza arcomat Zója felé, a hangom egészen mély és kemény. A válasz nem változtat semmin, legyen így vagy úgy, tudom, hogy azellen, ahogy érzek, semmit sem tehetek. Ez az egész jóval feljebbvaló nálam, nekem sem erőm, sem ráhatásom nincs az életem ezen részletére. Megpróbáltam nélküle, többízben is, házasságom és gyerekem is született akkoriban, mikor távol voltunk egymástól, mégsem találtam a helyem. Ma már hiszek az elrendeltetésben, és abban, hogy mi egymásnak születtünk. Abban, hogy ő nekem született.
- Beszélni fogok Dwayne-nel - mondom nem ígérve semmit, talán mégiscsak adva Zójának némi megnyugvást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848079#post848079][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.19. 15:03[/b][/url]

- Nem.
Ezt a szót olyan határozottan mondom ki, hogy még magam is meglepődök, de nem hazudok vele, csak valahogy azt hittem, hogy beszéltek erről. De valójában tudom, hogy Mina olyan, mint én, nem szereti a vérének ezt a részét.
- A vélavér állati ösztönöket szabadít fel, minél gyengébb vagy, annál erősebb ösztönt. Elveszted az szabad akaratodat, és ezt valamennyire érzed is, de nem tudsz ellenállni neki. Minél erősebb a mágia, te annál tompábbá válsz. Ez szexuális ébredés és nem érzelmi. A véred kezd hajtani, megszerezni, leteríteni, magadévá tenni. Mintha vadász lennél, és a véla lenne a tökéletes vad. Ha tudod irányítani, tudsz befolyásolni, te irányítod. Nálam azt érzed csak, hogy bizalmasan megnyílnál, mesélnél, mert én kontrollálom, ha nem tenném, akkor elérhetném azt is, hogy együtt legyünk, és te nem akarnál ezellen tenni. Amikor külön lennénk, nem értenéd, hogy mi történik, de amikor újra találkozunk, semmi más nem érdekelne, mint, hogy velem akarj lenni.
Az utolsó krumpli után az ujjaimra tapadt sót gyorsan lenyalogatom, majd a papírszakvétába törlöm, mielőtt az összegyűrt zacskót egy csodálatos ívet leíró hajítással a kukába nem küldöm.
- A múltban, réges-rég, nagyon sok véla halt meg amiatt, hogy nem tudta kontrollálni az erejét. Az emberek betértek az erdőbe, az otthonaikba, feltámadt bennük a vágy, elfogták, megerőszakolták őket, majd végeztek velük, hogy ne tudjanak beszélni. Te nem azért szereted Minát, mert a vére nagyon minimális része véla, hanem azért, mert a szíved a szívét választotta. Van persze kötődés, ezt is taglalják a tankönyvek. Akinek véla vére van, egyetlen embert képes csak igazán, szerelemmel és szeretettel szeretni, akihez hűséges, minden áron. Már, ha megtalálja. Kevesen vannak, akik így járnak, de nem biztos, hogy ők a szerencsésebbek. Azok, akiknek nem lép színre a párjuk, sosem ismerik meg az igazi szenvedést, amit a társ elvesztése jelent. Azt mondják, hogy olyankor a véla szíve is meghasad, és többé már nem képes szeretni. Nem találkoztam még ilyen vélával, azt mondják azok, akik így járnak, elvonultan élnek, messze a közösségektől, és nem beszélnek olyanokkal, akik boldogok. De ez csak egy mese, amit az idősebbek a fiatalabbaknak mesélnek, nem tudhatom, hogy valóban így van-e.
Arra, hogy beszélni fog Dwayne-nel, elmosolyodom, és nem szólok semmit, menjen, de nem hiszem, hogy sikerrel jár, mert ha Dwayne nem akarja elmondani, akkor Dwayne nem fogja elmondani.
- Azt mondtad, van nálad süti? Ah, nem szabadna ennyit ennem, de Sarah olyan, mintha az életemet is ki akarná szívni belőlem. Kis szumóbajnok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848222#post848222][b]Ombozi Noel - 2022.06.23. 13:03[/b][/url]

Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848457#post848457][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2022.06.26. 08:07[/b][/url]

A mondata némiképp váratlanul ér, ám ahogy kimondja, az bennem is helyrebillent pár dolgot, amit eddig nem értettem vele kapcsolatban. Legyünk őszinték, az utóbbi időben sok mindent nem értek a lányommal kapcsolatban. Igen, tudom, nem kellene azon rugóznom, hogy azt tanulhatta, amit szeretett volna, jól is csinálja, és mégsem dolgozik benne, helyette egy kocsmában csapolja a sört. Ez nekem túlzás. Akkor is, és kész. Nem fogom megérteni. De hát az anyja vagyok, jogom van nem érteni.
- Viszont nem sikerül. A vélák, és itt visszakanyarodhatunk arra a részre, hogy bizonyos százalékukban lények, így a termékenységük is ingadozó. A nagyapám és az apám is nagyon sokat kutatott ebben a témában. A fogantatás a vélák és az emberek között körülményes, és ha össze is jön, nem biztos, hogy megmarad, emellett statisztikailag nagyobb az esélye a lány gyermekeknek, mint a fiúknak. Az a véla, aki legalább két fiút szül, egyfajta piedesztálra kerül. Ilyen az anyám is, akinek kettő lett, meg a testvérem, Iván felesége Sashia, aki szintén kettőt szült. Szóval, bár úgy tűnik, hogy hihetetlenül termékenyek vagyunk, valójában nem igaz. Ha azt nézed, hogy Sean tizennégy, Alice tizenegy, és Sarah csak pár hónapos, vagy az, hogy Tatiék évekig próbálkoztak, mire teherbe esett Bárciántól. Fel kell készülnötök a csalódásra is.
Utálom, hogy ezt ki kellett mondanom, főleg, mert tudom, hogy ez egy nagy elhatározás és nagy lépés, mégsem könnyű, és tudva, hogy ezek még hozzátartoznak a jövőjük alakításához, szintén nem az. Viszont fontosnak érzem, hogy Noel ezeket tudja, hogy szembe tudjon nézni azzal, amit egy esetleges veszteség fog jelenteni, ha ilyen bekövetkezik, vagy az idővel való megküzdés, míg megkapják a gyermeküket.
- Nem ehetek, nem szabad, egyszerűen már kényszerből cselekszem. Futhatnék is, de az nem én lennék. Különben is, Dwayne öregszik, ha szerencsém van, elromlik a szeme, aztán akkor meg kinézhetek bárhogy, jó leszek neki úgy.
Nevetem el magam, mert tudom, hogy ez nem arról szól kettőnk között, hogy hogyan nézek ki, a házasságunk szerencsére ezen túl is hordoz magában sokmindent, és tudom, hogy nagyon gejl az egész, de cukormázasan boldog vagyok évek óta, ami már szinte riasztó. Hát még gyereket is szültem, pedig a csúcson kívántam abbahagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848550#post848550][b]Ombozi Noel - 2022.06.27. 14:03[/b][/url]

Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=848645#post848645][b]Dr. Riley Meyers - 2022.06.29. 12:09[/b][/url]

Minden gyereken megpihen a pillantásom, aki csak elém kerül, félig ösztönösen követve alakjuk, félig egyfajta hivatásos érdeklődéssel. Számít, hogy legyen valaki, akinel sosem siklik át a tekintete rajtuk, legyenek bármily aprók vagy félénkek. Ebben az esetben azonban a padon kuporgó leányzóhoz cicák is tartoznak, amik teljes mozdulatlanságra kárhoztatják. Összeszalad a szemöldököm és egy kicsit elmosolyodom, mert az egész olyan, mintha egy mesekönyv illisztrációjának szánták volna. Elindulok felé, elsimítva vonásaim, mert szeretnék megbizonyosodni róla, esetleg nem szorul-e segítségre. Ha tekintetünk még útközben találkozik, integetek neki, megszólalni viszont csak akkor fogok, amikor szoknyám combomhoz simítva leguggolok elé.
- Sziasztok,-*mosolygok felfelé, igyekezve nem azonnal felverni a cicmókokat.*- Tündéri cicáid vannak. Minden okés?