36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. október 15. 22:10 | Link

Zayday

Külcsín


Nagy szerencsém volt, hogy nem kellett még messzebb elbóklásznom a többiektől, ugyanis egy nálam idősebb lány megtalálta az elveszettnek hitt lasztimat. Anya mindig mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de az illető nem tűnt se emberevőnek, se gonosznak. Mondjuk anya szerint a látszat sokszor csalt, így azért próbáltam óvatosan kezelni ezt a helyzetet is. Egy jármű robogott el épp mellettünk, amire kicsit összerezzentem, hátrébb is léptem picit.
- Ez az én lasztim - feleltem kissé bátortalanul a lánynak, aki egyébként nagyon csinos volt. Reméltem, hogyha felnövök, én is legalább ennyire szép leszek majd. De persze nem bíztam el magam, hiszen nem ismertem még a másikat, így egyelőre megtartottam a köztünk lévő biztos távolságot. Apa már csak a munkájából kifolyólag is mindig kiemelte, hogy vigyázni kell mindenkivel, akit nem ismerek, úgyhogy egyelőre óvatos maradtam a másik féllel szemben. Jobban végignézve őt egyáltalán nem tűnt veszélyesnek, de mégsem találkoztam még vele soha, úgyhogy a szüleim intő szavai folyamatosan ott csengtek a fülemben.
- Anabella vagyok. Sok emberrel vagyok itt. Egy egész csoporttal meg itt van a tanár néni is a játszótéren - mondtam végül remegő hanggal egy kis bátorságot merítve, közben pedig igyekeztem a lehető legmagabiztosabbnak látszani.
- Te ki vagy? Honnan jöttél? - kérdeztem végül vissza, hiszen kíváncsi voltam, hogy mégis kivel állok szemben.
- Talán te is modellkedsz? - folytattam a beszélgetést immár kicsit bátrabb hangnemben, mivel eszembe jutott, hogy anya szokott nézni egy műsort, ami modellekről szól, és a lány hasonlított az egyik szereplőre. Anya szerint a modellek nem túl okosak, de a jó kinézetükkel sok mindent el tudnak érni az életben. Nem tudtam, hogy mire gondolt ez alatt, de általában igaza volt a meglátásaival kapcsolatban, így hittem neki.
- Visszakaphatom a labdát? - kérdeztem a lánytól, majd arra gondoltam, hogyha nem emberevő, és nem veszélyes, akkor talán még játszhatunk is kicsit. De persze, amíg mindebben nem voltam biztos, addig csak óvatosan szemléltem a másik személyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 27. 12:21 | Link

Anabella
Mivel tanácstalan vagyok, hogy ez a kislány a játszótérről, vagy a föld alól bukkant fel abbahagyom a környék pásztázását, de legbelül az az érzésem hogy bizony a többi gyerektől kóborolhatott el ez a kis vörös szépség, aki olyan szépséges mint a nyári alkonyat. A kis szeplői a huncutkás mosolya felett elrabolják a szívemet már az első elmondott szónál, amit felém intézett. Próbálom komoly fejjel hallgatni a mondandóját, de nem tehetek róla hogy a mosolygásomat nem tudom elfojtani, én ennyi idősen elfutottam volna a másik irányba, egy idegen elől aki a labdámmal a kezében leguggol elém, és elkezd nekem szövegelni.
- Igazán szép lasztid van kislány. – hopp, pattintom a földön, és mivel nem pattan el máshová, egyértelműen újra a kezemben landol. Odadobom neki, majd nagyon gyorsan visszakapom a kezembe. Elég ügyes. A kortársai közül már elég sokan képesek figyelni az őket ért ingerekre, bár én mindig is kétbalkezes gyerek voltam. Nem emlékeztet magamra a csöppség, aki már pár centivel nagyobbnak tűnik a kezében a labdával. Arra gondolok, hogy ez a kislány nagy népszerűségnek örvendhet a társai között, hiszen a barátságosság és a tüneményesség rendkívül jó párosítás. A kissrácok szívét már biztos ellopta, és tuttira veszem hogy amint megtanulnak írni, már kapja is a szebbnél-szebb leveleket.
- Nagyon örülök Anabella, nagyon illik a neved hozzád. Mint egy igazi hajas baba, úgy nézel ki. – simítom végig a kislány arcát, észreveszem hogy a kezei piszkosak. Biztosan a játék közben koszolódott be. Előveszek egy nedves törlőkendőt, és megtörlöm a kezecskéit.
- Így ni, látod szép tiszta lett! Az én nevem Zayday, és ide járok a Bagolykőbe. Szabad? – kérdezem, majd kinyújtom a balomat hogy megismerkedésünk örömére fogjunk kezet.
- Modellkedni? Ez nagyon kedves tőled, de én nem vagyok egy modell alkat. Bár azt tanácsolom neked, hogy te legyél modell, mert csodaszép vagy! – mondom mosolyogva a lánykának, majd megérintem a pisze orrát. Mivel már megfájdult a lábam, felállok és továbbra sem veszem le róla a tekintetem.
- Jaj, persze! A lasztid, tessék! – adom át neki a gömbölyű micsodát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2021. november 7. 01:59 | Link


Zayday

Külcsín


A másik már nagyon gyakorlatiasnak tűnt a lasztizás terén, ráadásul még a labdám is tetszett neki. Ez külön piros pontnak számított nálam feléje.
- Köszi, anya is azt mondja mindig, hogy egy igazi hajasbaba vagyok. Otthon van sok babám meg van nekik egy nagy házuk is. Itt is volt egy babám, de van egy lány, aki mindenki orra alá borsot tör... Egyik barátnője maciját is kisajátította meg az én babámat is. Mondjuk vele nem érdemes packázni, mert rendesen ellátja az ember baját - meséltem a modell kinézetű lánynak panaszosan. Játék közben piszkos lett a kezem, de az új ismerősöm letörölte a koszt róla. Én nem ellenkeztem, mert anya is arra tanított, hogy a tisztaság az első. Úgy tűnt, hogy ebben a dologban mindketten megegyeztek. Aki pedig anyura hasonlít, az csak jó ember lehet.
- Köszönöm. Én is a Bagolykőre fogok majd járni. Örvendenek - nyújtottam oda viszonzásul a kezem a lánynak. Megállapítottam magamban, hogy nagyon barátságos és szimpatikus lány volt. Ezt persze nem közöltem vele, mert megtanultam otthon, hogy jobb, ha megtartom magamnak a véleményem, hiszen sokszor félreértés lehet a vége, ha megosztom azt másokkal.
- Szerintem az vagy. Hogy én modell? - kérdeztem vissza, és elvigyorodtam, miközben a lány megérintette a nózimat. Úgy gondoltam, hogy ő simán elmehetne modellkedni, bár nem tudtam, hogy mennek ezek a dolgok. Magamról már kevésbé
 tudtam elképzelni, hogy modell legyen belőlem. De azért jo lett volna...
- Köszönöm. Te hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid vagy a tanár nénid? - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
- Van kedved labdázni kicsit? - néztem nagy szemekkel a lányra. Ügyesnek tűnt, úgyhogy szívesen játszottam volna vele. - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 31. 19:11 | Link

Anabella
(zárás)

A kislány nagyon hasonlít egy lányra, akivel én gyerekkoromban sokat játszottam Atlantában. Azt hiszem hogy elköltöztek még amikor nagyon kicsi voltam, de ezek ellenére is szép emlékeket kelt bennem a gyermeki bája. Jó lenne még ilyen picűrnak lenni, gondtalannak és tölteni a felhőtlen gyermekkoromat. Sohaország, ha létezel küldd el hozzám az egyik elveszett fiút, aki elrepít a szigetre. A fiatal felnőttkor olyan sok búval és bajjal jár, főleg a párválasztás terén. Reménytelenül szerelmesnek lenni nem lenne túl jó dolog, és mivel még viszonzott szerelem sincsen nem szólhatok. Mi van velem? Ezelőtt nem akartam fiúzni, de annyira szeretnék már valakivel hideg téli estéken egy fotelban összebújni, és hosszan álmodozóan csókolózni. Én és a csók, még csupán egyszer találkoztunk de tetszett a helyzet. A lányka vidám kacagása zökkent ki, és kapcsolok hogy itt áll előttem az apróság.
- Nekem otthon rengeteg babám van még meg kiskoromból. Tudod, el szeretném majd ajándékozni a rászoruló gyerekeknek. Az a lány belevaló kis csajszi, de nem szabadna másét elvenni. Szólj csak a tanárnéninek. ő fog tudni segíteni. – tanácsolom neki újra a többi gyerek felé tekintve. Ez a lány igen bátor, hogy egymaga elsétálgat a társaitól. Nem tudom, de remélem hogy nem közösítik ki, mert az olyat úgy nem szeretem. A vidámsága viszont az ellenkezőjéről tanúskodik, így szerintem kis magányra vágyott vagy újabb társaságra. Az pedig megérkezett hozzá, az én személyemben. Tessék, kis barátnőre vágytam és meg is lett. Nem is kapcsolok hogy hozzám beszél, ezért vissza is kérdezek egyszer, de mire a kérdésem végére érek visszaemlékezem. Nem figyeltem, és emlékszem rá? Mi a szösz.
- Én, csak erre sétálgattam. Tudod, a fenti suliba járok biztos hallottál már a többiektől a Bagolykőről. Végző éves vagyok, így már elég nagy kislánynak számítok. – kacsintok mosolyogva rá, majd helyeslően bólogatok.
- Persze hogy van kedvem! Na, gurítsuk vagy dobjuk?- kérdezem a kislánytól, és újból guggolva várom a játékunk kezdetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth-Kiss Anabella
INAKTÍV


Fecsegő Poszáta
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 41
Írta: 2022. január 1. 01:35 | Link

Zayday

Külcsín


/Zárás/


- Ez nagyon jól hangzik. Ha nagyobb leszek, és kinövök a babázásból, akkor majd én is odaadom a babagyűjteményemet a rászorulóknak - mondtam a másiknak elgondolkodva. Akkor anya már biztosan engedni fogja ezt. Most még nem ajándékozom oda senkinek őket, mert még játszom velük, meg anya sem örülne neki, mert ahogy elmondta, megdolgozott értük rendesen.
- Igen, belevaló lány, csak sajnos másoknak szeret ártani. Már párszor lett szólva emiatt a tanároknak, de így sem akarja leállítani magát - válaszoltam kissé panaszosan Zayday-nek. Reméltem, hogy egyszer majd valaki úgy megregulázza, hogy nem lesz kedve többé ilyet gonosz tetteket elkövetni.
- Az nagyon szuper! Én is oda fogok járni, ha végeztem az előkészítőben. Már nagyon várom - feleltem neki lelkendezve. Kicsit azért tartottam tőle, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás, de ha ő már végzős volt, ez azt jelentette, hogy nem volt lehetetlen kijárni a sulit. Legalábbis ő egy élő példa volt erre. Persze azért mindig is úgy voltam van vele, hogy hiányozni fog az előkészítő, mert szerettem ide járni, de izgatottan vártam azt is, hogy megkezdhessem a Bagolyköves éveimet.
- Gurítsunk! - mondtam rögvest, majd el is kezdtem feléje gurítani a lasztit. Egy ideig labdáztunk, majd az egyik tanár néni magához hívott, és elbúcsúztam az új ismerősömtől.


/Köszönöm a játékot! Cheesy/
Utoljára módosította:Tóth-Kiss Anabella, 2022. január 1. 01:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 12. 14:32 | Link

Layla
- Tudod, milyen nap van ma? -

Visszajönni a családjátok mindig olyan mehh. Nem akarja otthagyni őket, de már vissza is jönne, mert végre van miért. Kezd beintegrálódni, na és hát Layla társasága igazán emeli a színvonalat, mit ne mondjon. Tagadhatatlanul vonzónak találja a lányt, de ezen a ponton inkább jó haveri iszonyban vannak, néha összefutnak itt-ott, egyszer-kétszer repültek is már és passzolgattak egy-kettőt... Na, úgy érzi, alakul ez a dolog, ha nem más, lesz egy remek haverinája, bár a tény, hogy többször rajta felejti a szemét az egészségesnél kicsit megvétózza ezt.
De most is például úgymond közös programon vannak: játszótér. Csak kijöttek beszélgetni, mert whynot. Körülöttük a gyerekek zsibonganak, ő meg Laylát löki meg néha finoman, hogy feljebb és feljebb szálljon. Már majdnem hercegnős! Csak hát ott a pimasz vigyor a képén.
- Na és summa summarum, Michelle erősen gondolkodik, hogy ide írassa be Vincentet és Isabelle-t is majd. Mondtam neki, hogy már nem egy en bloc fegyenctelep az iskola, én is jó helyen vagyok, de a Rellonért nem kezeskedem. Erre kiröhögött, érted? Csak úgy! - Elég ránézni a fejére, nem vette zokon, sőt, ő is a nevelőanyjával röhögött a dolgon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 12. 14:40 | Link

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 13. 02:12 | Link

Layla
- Kiss the Redhead -

Mindig olyan emberekkel próbálta körbevenni magát akár tudatosan, akár öntudatlanul, akik nem árasztják magukból a feszültséget, akikben van kedvesség, melegség. Valószínűleg azért is, mert a saját családja egy merő káosz és keresi azokat a kapcsolatokat, ahol nem kell ugyanazokkal a problémákkal szembesülnie. Layla ilyen színfolt az életében, s noha még nem tudja, hogy csak egy folt marad-e, vagy idővel kirajzolódik rendesen, szeretné azt hinni, hogy nem csak elsuhan majd a semmibe a barátságuk (vagy bármi más) a ballagásukkal.
- Jó, te túl jó lélek vagy, Layla. - Megforgatja a szemét kicsit sunyi mosollyal a szája szegletében.- Egyáltalán tudsz te rosszat gondolni arról a bagázsról? Ott van az a Jeremy jó ég tudja, kicsoda. Az az agyonvarrt gyerek a mesterképzésről, asszem tőled egy évvel kisebb. Ne mondd nekem, hogy nem úgy néz ki, mint valami zugdrogos. - Hát, biztosan mondtak már szebbeket a rellonosokra... Nem, aligha. A Rellonnak lett az évek alatt egy alaphíre, sajnos. Bár mostanság látott egy-két ritka szép lányt ott, mint például azt a Cassandra Romanovát, hát úristen! De róla meg ordít, hogy valami nem kóser vele, nem normális, hogy ennyire vonzónak találja minden srác maga körül, sajnos beleértve őt is.
- Az egyedüli konszolidált arcok ott az a néhány lány, meg a prefektusaik. És finito, caputo, nada, nincs több. - Elég kemény standardjai lehetnek, és láthatóan nem ismer normális rellonosokat.
Oh holy cow... Egy másodpercre elbambul, de tényleg csak egy másodpercre, mert annyira jólesik a fülének ezt a kacajt hallgatni. Veszélyes dolog, nem kellene rászoknia, de nem bírja nem értékelni, hogy Layla nevetése olyan, mint a szélcsengő csilingelése. Minden nap hallgatná, és minden nap ugyanolyan idiótán tudna bámulni a tulajdonosára.
- Bánni? Hmm, nem. Határozottan nem. Szerintem a jellemem sokkal közelebb áll hozzájuk, mint más házakhoz, deee... mindannyian keverékek vagyunk, nem? Ez csak azt jelenti, hogy több levitás szorult belém, mint eridonos, navinés vagy rellonos. Ettől még tudok én seggarc lenni, ha megstrapálom magam. - Határozottan gonoszul vigyorodik el, miközben a visszalibbenő Layla hintáját elkapja kétoldalt és tisztes karizommal meg is tartja, hogy szinte gorombán közel kerüljön a lány arcához.
- Ha gonosz farkas lennék, most felfalnálak. - Azzal a lendülettel lök rajta egy újabb szelídet, hogy folytathassák az amúgy meglehetősen romantikus felhangú játszadozásukat. Elvégre rajtuk kívül kb csak szülők és gyerekek tartózkodnak idekint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 19. 12:57 | Link

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

- Nem lehet egyetlen ember miatt egy egész házat elítélni - von vállat hanyagul, mert hát való igaz, simán rávághatná, hogy minden rellonos veszélyes és lehetetlen alak, akiktől óvakodni kell... Csak hát a többi házban is van ilyen. Layla sem tipikus navinés, rengeteg eridonos vonás is felfedezhető benne, sőt egyenesen csoda, hogy nem oda került beosztásra. - Ettől függetlenül tényleg vannak elég érdekes alakok a zöldeknél - elhúzza száját, mert nem egy és nem kettő volt, aki annak idején piszkálta alakja, hobbija, szenvedélye miatt. Rengeteg gonoszkodásnak volt kitéve, még meg is átkozták egyik alkalommal, aztán már csak a nevetésüket hallotta maga mögött. Bárcsak képes lenne megvédeni magát! - Szóval szerinted jófejek a rellonos lányok? - erre a kijelentésre felkapja a fejét és rögtön azon gondolkodik, milyenek is ők? Vajon Layla hasonlít rájuk? Esetleg kellene hasonlítania? Amikor rájön, mennyire buta kérdést tett fel, alsó ajkába harap, ezzel is próbálva legyűrni a zavart, mely pír formájában rögvest megjelenik arcán. A fenébe!
- De biztosan nem akarnál, mert... - kezd bele a magyarázatba, azonban ekkor a hintát elkapja a két erős kéz és míg az egyik pillanatban messze szállt a széllel, most veszélyesen közel kerül Lafayette-hez. Mintha percek, sőt órák telnének így el, mozdulatlanul, hatalmas őzgida szemekkel bámul vissza, szíve összevissza verdes, s egy pillanatig nem tudja, hogy ijedtében vagy zavarában szaladjon inkább világgá. Ajkai enyhén elnyílnak, szólni akar, azonban a gonosz farkas kijelentés minden gondolatot kitöröl elméjéből. Nem tudja elfelejteni, hogy a báránynak hitt Nathaniel végül ordassá változott és el is kapta az ártatlan áldozatát. Ezen megvilágításból már másképp érzékeli a pillanatot, csakhogy továbbra is dermedten várja a folytatást, miszerint a hinta elinduljon.
Ekkor ugyanis az addig benntartott levegő végre kiszabadul és rájön, hogy kivel áll szemben. Felismervén, hogy nincs veszélyben, mert a levitás vigyáz rá, végre valahára mosolyra kunkorodik ajkának széle. - És mi van akkor, ha nem a szegény Piroska vagyok, hanem a vadász? - felvonja fél szemöldökét, mert bár lehetetlen elképzelés, azért jó érzés, hogy ebben a történetben nem kell mellékszereplőként hagynia másoknak, hogy feje felett görgessék az eseményeket, hanem lehetne ő az, aki megteszi ugyanezt. Bár, ha Lafayette a farkas, talán nem is olyan ördögtől való dolog Piroskának lenni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 19. 13:38 | Link

Layla
- Kiss the Redhead -

Ha ez csak egyetlen emberre alapozott vélemény volna... De nem tud elmenni amellett, hogy a családjából kb mindenki onnan jött ki a futószalagról és nem épp kedvesek vagy normálisok, akármennyire is szereti őket.
- Őőő mi? - Jófejek? Fogalma sincs. Jófejek a rellonos csajok? Hirtelen kiül valami pure chills életérzés az arcára, mintha megcsapta volna mínusz tíz fok. - Rohadt furák egyesek. Mintha mágnest nyeltek volna. Úgy értem, láttad már például Cassandra Romanovát, azt a negyedikest? Valami marhára nincs rendben vele. Valahányszor a közelében vannak az emberek, mintha mindenkit mágnes húzna felé. Ez nagggyon nem normális. - Van egy sanda gyanúja, mivel állhat szemben, de Nina óta nem volt szerencséje vélaleszármazotthoz és Cassandra folyton cseréli a külsejét. Hát honnan kellene azt neki tudnia, hogy a csaj cosplayes? Sehonnan, tessék. Ártatlan, nem érdeklik általában mások körülményei és háttere.
Az egyetlen, aki most is érdekli, az Layla, és hogy viccből megállítsa a hintát egy pillanatra. Nincs herkulesi ereje, szóval nem is tudja a végtelenségig tartani a hintát, csak épp egy rövid percig.
- Mert? - Na miért ne egyenek meg, Layla, miért? A vigyora átszelídül egy csibészes mosolyba, miközben rajta tartja a szemét a lány minden vonásán. Van egy olyan másodpercnyi érzése, mintha Layla vonásai megváltoztak volna, de nem, összességében arra jut, hogy csak képzeli. Hiszen ugyanolyan megilletődött, mint mindig, ha ez a bengára nőtt levitás tesz valami hirtelent és zavarba ejtőt. Imádja húzni Layla agyát. Végül inkább elengedi és meglendíti a hintát, hogy ne unatkozzon a másik, és úgy tűnik, a hangulat megakadása is továbblendül.
Aha, szóval vadász szeretne lenni? Nem, nem fogja kinevetni, mert Layla állóképessége, ügyessége és izomzata ezt igenis lehetővé tehetné.
- Akkor gyorsan kell futnom, hogy ne vágd fel a hasam, rakd tele kövekkel és dobj bele a folyóba. - És amilyen szemétláda, elengedi a hintát, és tényleg hátrálni kezd csupán annyi előnyt biztosítva a lánynak, hogy kiszállhasson sérülés nélkül a hintából... De utána bizony tényleg futni kezd. És amúgy úgy volt, hogy elmennek kajálni ezután, szóval még el se jutottak addig, máris meglógna. Szemtelen kis gyökér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2022. január 19. 14:06 | Link

Lafayette
elfelejtettem | emlékeztess

A válaszra oldalra biccenti fejét és kíváncsian fürkészi Lafayette arcát. A név elhangzására azonban némiképp kétségbeesik mélyen legbelül. - Szóval akkor... neked is tetszik Cassandra? - azt biztosan tudja, hogy a lány gyönyörű, olyan szettekben meri magát megmutatni, amiket Layla még álmában sem venne fel, mert attól is zavarba jönne. Csodálja az alakját, az ajka ívét, az átható tekintetét és a stílusérzékét. Őszintén, minden lány ilyen akar lenni. A gondolat, hogy egy olyan emberrel kellene felvennie a versenyt, aki ennyire tökéletes, egyszerűen tel-... na várjunk csak. Miért kéne felvennie bárkivel is a versenyt? Elvégre ők csak barátok, nem? Mondjuk Cassandra mellett nevetségesnek tűnnek szeplői, pisze orra, szinte már kicsi mellei. És mi van azzal az anyajeggyel az ajka felett? Rémes, mennyi hibája van és ezt csak most, ahogy elképzeli magukat egymás mellett látja meg.
- Mert... mert te nem vagy az a seggarc típus - ahogy kiejti ezeket a szavakat a száján, borzasztóan idegennek hatnak. Layla soha, de soha az életben nem beszélne így, most is leginkább a zavara az, ami szóról szóra elismételteti vele a hallottakat, s füle rögvest égni is kezd - ezúttal a szégyentől. Hogy mondhatott ilyet? Még az ismételt hintalökésnek hála kerekedő menetszél sem tudja eltüntetni ezt a vörösséget egy csapásra.
- Én soha nem lennélek képes bán-... - kezdené mondandóját, csakhogy a hinta mellől ellép a levitás és... futásnak ered??? - Lafayette, állj csak meg!! - ahogy ismét előre lendül, ki is ugrik a hintából és a fiú után ered. Nem kétséges, hogy fürgébb nála, éppen ezért, bár a játszótér másik végéig kell kergetnie, hogy utolérje és akkor is csak azért sikerül, mert egy lendületes ugrással egyenesen a levitás hátára érkezik. Mondanom sem kell, hogy kétes egyensúlyuk okán azonnal érzi, hogy dőlni kezdenek, ám ahelyett, hogy elengedné a fiút, csak még jobban belekapaszkodik. Ha veszniük kell, vesszenek együtt. Szerencséjükre legalább oldalra esnek, ám mindez nem nyújt vigaszt egyiküknek sem, hiszen a homokozóban landolnak, mindenük tiszta piszok és sár, valamint alig pár pillanattal az ocsúdás után egy gyermek sírása hangzik fel egyenesen a fejük felett. A keserves üvöltésből kivehetőek a 'homokvár', 'szándékosan' és 'kilapít' szavak, valamint a perifériából a dühös anyuka is tökéletesen beazonosítható.
- Lafayette, ez a Te hibád, úgyhogy most szedd a lábad, mert nem akarok itt lenni, mikor ezt újra kell építsük - nem az a sziszegős, rellonos hang ez, inkább a kétségbeesett fajta, ami azt akarja, hogy tényleg pattanjanak fel és rohanjanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló | Zalánné
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 308
Írta: 2022. január 21. 13:39 | Link

Layla
- Kiss the Redhead -

Na MOST fagy le az agya. Hogy jutottak el IDÁIG? Bambán bámul Laylára, mintha nem látott volna még embert, nőt, Laylát, senkit, beszélni is elfelejt egy pillanatra, annyira nem érti, hogy a fészkesben tetszik neki Cassandra.
- Mon chouchou, arra próbálok kilyukadni, hogy az a lány lehet, hogy félvéla. Alapjáraton nem tetszik, de ... van egy félvéla családi barátunk. Eléggé ugyanaz a jelenség, mint anno vele volt. - Nina, élete első nagy szerelme. És olyan rondán pofára esett, mint annak a rendje, ugyanis Nina házas, és boldog, és köszöni szépen, nem rúgja fel a kapcsolatát, hogy egy olyan gyereknek tegye szét a lábát, akit még pelenkázott is, és az apjával is kavart. De Nina a szíve egyik csücske mai napig, olyan kedvesen és tapintatosan valószínűleg soha nem fogják visszautasítani, mint ahogy ő tette. Lafayette egyik legkedvesebb emléke a vígaszrandijuk, még ha kicsit kesernyés is az utóíze. Ő tényleg azt hitte, hogy szereti Ninát, aztán kiderült, hogy némi vélaturpisság is volt a dolognak sajnos. De hát nem tehet róla, a férfiak alapjáraton nehezen állják meg, hogy ne vessék magukat egy félvéla lábai elé. Ha egy telivér véláért egyesek képesek lennének a Kviddics Világkupán kiugrani a lelátókról, elképzelhetjük, mekkora hatalma van egy félvélának. Laylának igazán nincs miért aggódnia, mert a vélaszármazékokkal kvázi képtelenség normálisan versenyezni, és nem is kell.
- Akkor jobban meg kell ismerjük egymást. - A szó legkomolyabb értelmében gondolja a kijelentését. Noha kezdi levágni, hogy Laylához végtelen türelemre lesz szüksége, tud várni. Egy darabig egészen biztosan a saját határain belül, de persze, ha Layla egy olyan személy, aki többre hivatott, semhogy csak találkozzanak, aztán elváljanak az útjaik, valószínűleg ezek a határok kitolódnak majd esetében.
De jelenleg épp a futásra, nem a saját limitjeire koncentrál, ugyanis egy hivatásos akrobata és annak állóképessége ellen megy a küzdelme. A csúfos alulmaradását mi sem reprezentálja szebben, mint hogy egész konkrétan előrebukik, immár Laylával a hátán, megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát azzal, hogy az egyik lábát megveti maga előtt, és a másikat hátranyomja, mintha rajtpozíciót venne fel, azonban még ez sem elég az oldalra dőlés megállításához. Nincs még két lába, amit oldalt is kitámaszthatna.
Innentől elrendeltetett dolog, hogy hatalmasat essenek, egyenesen egy adag ázott, sokat gyúrt homokba bele. A fél arca, és a szája telemegy homokkal, még a szemébe is jut belőle, mert valahogy próbálta felül tartani Laylát, de ez aligha jött össze. Hallja a nagy, megindult sírást és a vádakat, de nem egészen realizálja, hogy ők itt most bajban lesznek, pedig sürgősen fel kellene szedniük magukat és kereket oldani, ha nem akarnak mérges szülőknek elszámolni gaztettükről: szétrombolták egy gyerek mesterművét, kérem!
Kétszer sem kell Laylának rászólnia, talpra pattan, elrikkant egy 'Nagyon sajnáljuk!'-ot, majd egy jól irányzott rántással felhúzza magához a lányt és ujjaikat összefűzve rohanni kezd egyenesen a játszótér kijárata felé, mint valami rém rossz gyerek. Te prefektusok mintapéldánya, te, Lafayette Saint-Venant! A térig nem tervez lefékezni egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2022. április 15. 05:47 | Link

Veréna


Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom.
Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó.
- Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni.
Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2022. április 15. 14:37 | Link

Gábriel


Nem könnyű és koránt sem ragyogó dolog anyának lenni, aki ezt állítja az hazudik, leginkább saját magának és mivel elhiszi, így mindenki másnak is ugyanúgy. Egy gyermekkel is megváltozik az élet, de kettővel kész kihívássá válik, mégsem bántam meg, hogy így lett. Ikreink Andris és Armand egészségesek, szépen cseperednek, amit súlyuk és hangjuk ereje is bizonyít. Kezdjük őket hozzászoktatni a világhoz, ami körül veszi őket, ezért ma kijöttünk egy kicsit a szabadba. Fáradt vagyok, de ezt nem látni rajtam, mert metamorf mágiámat használva reggelente eltüntetem a karikákat a szemeim alól. Nem panaszkodom, mert nincs okom rá, még akkor sem, ha néha két karomban a kicsikkel alszom el a hintaszékben. Szerencsére ott van mellette a családom. Nem képesek mindent helyettem megtenni, de amit csak tudnak azt átvállalnak. Gábriel hazaérve vesz le terheket a vállamról és a lányok is szeretnek "babázni". Megtelik a szívem csendes örömmel, amikor néha a kamaszos puffogás ellenére látom, hogy dédelgetik a fiúkat, amikor azt hiszik senki nem figyel rájuk. Lassan rázogatom a kétszemélyes babakocsit és élvezem az arcomat simogató napfény melegét. - Egy ideig még nem terveztem. Azt szeretném, ha a fiúk éreznék, hogy ők a legfontosabbak nekem, és te meg a lányok - fordulok Gábriel felé, majd finoman megsimogatom a karját - De ha kevés az, amit a Bagolykőben keresel, akkor visszamehetek. A Séf már mondta, hogy amikor készen állok munkába állhatok - nézek rá kérdő kíváncsisággal, hogy ő vajon mit szeretne. Nem akarom, hogy igáslónak érezze magát, csak mert én meg akarok adni mindent a kicsiknek, amit nem kaptam meg a saját anyámtól. Az anyagi biztonságunk is ugyanolyan fontos, mint az érzelmi. Hiába a szeretet, ha éhesek maradunk, mert csak ő keres pénzt. Gyakorlatiasabb vagyok mint azt hinné. Talán a bujkálás alatt sikerült megtanulnom úgy élni, hogy a semmiből is teremtsek valamit. A munka mindig áldás volt számomra. Hasznomra vált az a sok évnyi menekülés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2022. május 27. 07:55 | Link

Veréna


Kellemes ez az idő. Én az a fajta ember vagyok, aki tényleg szeret kint lenni a szabadban, járni az erdőt, növényekkel, állatokkal ismerkedni. Remélem, hogy a kiskölykök is öröklik majd ezt, és a jövőben úgy tervezünk nyaralásokat, hogy abban túrázások is legyenek. Azt nem tudom, hogy egy ilyen sikeres akció után kellene-e még további gyerekekkel terveznünk, én a magam részéről úgy érzem, hogy most már aztán tényleg teljesítettem az örökítés nemes folyamatában elérhető eredményeket. Egyszerre kettő, két fiú, hát ki a legnagyobb legény a vidéken? Hogy büszke vagyok-e erre a teljesítményre? hogy a viharba ne lennék. Imádom a lányokat, a szemem fényei, de azért mégiscsak az igazi büszkeség így lett teljes.
- Jól állunk anyagilag. Borka egyetemi kiadásai se jelentenek kihívást.
Mondjuk az, hogy sötét varázslatokat meg átoktörést tanul az a gyerek, nem igazán van ínyemre, mert ezzel együtt a jövőben vállalható munkáit is szem előtt tartva, azt a következtetést vontam le már számos alkalommal magamban, hogy a gyereket nagyon könnyen megölhetik. Egy apának pedig nyilván nem tetszik. Ki az a barom, aki azt mondja a kicsi lányának, hogy ez az fiam, menj csak oda a csúnya gonosz bácsikhoz, hogy lehetőleg előbb átkozz, mint, hogy ők átkoznának. A hideg kiráz a női auroroktól is. Meg a női rendőröktől. Oké, a nem biztonságos szakaszokon a női kalauzoktól is. Mert bármikor bajuk eshet. De amikor ezzel érvelek, akkor hímsoviniszta vagyok. Hát baszkika.
- Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg elmehetnénk a határra, csak sétálni egyet az utcán.
Nem mondok ki sem településnevet, sem azt, hogy anyámat meg a húgaimat látni, mert nem akarom, hogy bajt hozzak bárki fejére. Ezt szoktuk csinálni, párhavonta  végigsétálunk az utcán, nem szólalunk meg egymás mellé érve, csak finoman súroljuk egymás kezét, és egy pillanatra látjuk egymás tekintetét. Bárcsak lehetne más megoldás, de nincs. Viszont szeretném, ha látná, hogy vannak unokái, van olyan ember, akivel boldog vagyok.
- Egy kis nyaralás négyesben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2022. május 27. 09:31 | Link

Gábriel


Tehát még nem kell visszamennem dolgozni, ezt a tényt csak egy biccentéssel és egy mosollyal veszem tudomásul. Megnyugtató gondolat, hogy nem fenyegeti a családunkat anyagi nehézség. Éheztem már néhányszor életemben, így tudom milyen a nélkülözés, és nem akarom újra átélni. Az árvaházban küzdöttem az utolsó szelet süteményért. Mindig lenyomtak a nagyobbak, azán meg, amikor bujkáltam és épp rendes munkát kerestem, akkor az utcán állva néztem, ahogy mások halomra tömött szatyrokkal sétálnak ki a boltból. Soha többé. Már nem csak én vagyok, már mi vagyunk és soha többé nem történhet ilyesmi. Fejemet Gábriel vállára hajtom, kezem automataként rázza a babakocsit. Jó itt. Békében, csendben. Nagyon jó. Velük. Már lassan le is ereszkedik a szemhéjam és a fejem is billen egyet a fáradtság egyértelmű jeleként, amikor meghallom mit mond Gábriel. Pislogok néhányat, hogy elűzzem az álmot, ami kerülget. - Nyaralás...Idejét sem tudom mikor voltam nyaralni - szólalok meg sóhajtva és eszembe jut néhány emlékfoszlány. Régen a nyaralás azt jelentette, hogy vele, Károllyal sétáltam és tűrtem, ahogy flörtölt a nőkkel, éhesen bámulta őket. Meg kinyúlt karöltűjű atlétában mutogatta magát nekik. Aztán meg én voltam a cafka ha fürdőruhára mertem vetkőzni a Balatonparton. Legyen meleg étel, hűs ital és sex ahol és amikor neki igénye volt rá. Hátha majd egy szép helyen könnyebben fel tud csinálni. Ha nem volt jó az étel, jött veszekedés, ha nem lett elég hideg az ital vagy tiltakoztam a koszos vízben való együttlét ellen, akkor pedig az ütleg. Szerencsére csak kétszer kellett ezt átélnem. A naplómban olvashatott róla Gábriel. Azt hiszem ezért tette fel talán csak most, és ilyen óvatosan a kérdést. Vele más lenne. Ebben biztos vagyok. - Ránk férne egy kis pihenés. A fiúk is biztos élveznék...és nekem is jól esne - mondom ki válaszomat és fel sem merül bennem, hogy megismétlődne az amiket régen el kellett viselnem. Az egy másik élet volt és én is más voltam. Most más gondjaim vannak, amiket szeretnék megosztani a férfival, akit szeretek. - Tegnap kaptam egy baglyot a nagyanyámtól, amiben felszólít, hogy mondjak le hivatalosan a nevemről és minden örökségről - keresem kékjeimmel Gábriel barnáit - Aztán nem sokkal később egy másik levelet is kaptam. Az anyámtól, aki könyörög, hogy csak egy percre láthasson engem és az unokáit... - tanácstalan tekintettel várok segítséget a férfitól, aki boldoggá tesz és akinek fontosabb a véleménye számomra, mint eddig bárkié. Másként látjuk a dolgokat és sokszor ő az akinek élesebb a szeme. Hamarabb megtalálja a megoldásokat. Praktikus ember, amit nagyon szeretek benne. Hátha most is ki tudunk találni együtt valamit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2022. május 27. 11:09 | Link

Veréna


Jó érzés itt ülni, az, hogy bízik bennem, hogy bízunk egymásban. Nem volt könnyű utunk, egyikünk sem akarta azt, amin végül keresztülment. Azt nem állítom, hogy vagy neki vagy nekem ő a nagy igazi, az a mindent elsöprő, de nem bánom egy pillanatig sem. Hiszem, hogy a mi kapcsolatunk sokkal szorosabb. A mi érzéseink mélyebbek, mi sokkal jobban megértjük egymást, mint bárki más. Akaratlan is összekapcsol a múltunk, még akkor is, ha nem volt köze egyiknek a másikhoz. Máshogyan értékeljük a békét, mint azok, akik nem mentek át ezeken az eseményeken, és Isten őriz, hogy bárkinek azt kívánjam, legyen a helyemben. Ne legyen, még csak véletlenül se. Az ő helyébe se. Ne éljék át mindazt, amit neki kellett. Ez egy speciális helyzet, és mi tudom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a legjobbat fogjuk kihozni belőle.  
- Mondjuk neked egy kiadó alvás is jól esne, ahogy nézem.
Felelem kedvesen, szeretetteljesen. Attól még, hogy elrejti napközben, éjjel mellettem alszik, már akkor, amikor van alvási idő. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy én szeretek hajnalban korán kelni, így legalább munka előtt tudok segíteni neki, és ha nem is későn, de normál időben kelhet fel.
- Engedj az anyádnak, attól még, hogy nem volt elég erős, mégis szeretne egy pillanatot. Had élje meg, sőt, had éljétek meg mind a ketten a család nélkül. Ahogy meséltél róla, ő egy nagyon szomorú és bezárt nő. Tudod te is, hogy milyen az, amikor nincs jogod semmihez. Neki sincs.
Bennem mindig az van, hogy én az anyát védem, az anyákat, akiket elnyomnak. Az én anyámnak se volt döntése, adósságok törlesztésére cserélték el, égi oltalom kellett ahhoz, hogy olyan férfinak adják, aki jól bánt vele, szerette, mert anyám éppen csak elmúlt tizenhárom, amikor ez az egész történt.
- Aztán mondj le, hivatalosan. Nem kértél eddig se semmit, nem kérsz ezután se. Nincs rájuk szükséged, mert van családod, mi vagyunk azok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2022. május 27. 12:04 | Link

Gábriel


Olvastam könyveket, nagyon sokat. Azokban nem ilyennek emlékszem a szerelemre. Ott minden érzés szilaj, vad és tomboló. Fiatal lányként arra vágytam, hogy nekem is olyan legyen. Lett is, de már bánom, hogy hagytam magam elcsábítani. Úgy bedőltem a romantikus klisék illúziójának, hogy a fal adta a másikat, meg a szőke hercegem, amikor olyanja volt. A mellettem ülő férfi se nem szőke, se nem herceg, mégis jobban szeretem, mint eddig bárkit. Felnőtt szerelemmel. Olyannal, amiben már fontosabb a béke és a biztonság a heves lángolásnál. Fiainkra pillantva elmosolyodom, mert azért van itt tűz, csak ebben nem égünk porrá. Két ilyen csodát, mint ők, csak valami igazi és erős dolog tudott létrehozni. - Inkább vagyok fáradtan ébren veletek, mint aludjak nélkületek, de igazad van. Jó lenne egyben végig aludni nyolc órát - mosolygok rá a férfira és fejemet megint a vállára hajtom. Így hallgatom végig amit mond. Nem csalódom benne, mert bölcsebb mint én tudnék lenni ebben a helyzetben. Nehéz a saját vérünkről dönteni. - Tudom és nagyon szeretlek ezért is téged, hogy családot adtál nekem - adok finoman egy puszit Gábriel arcára mielőtt folytatnám - Csak attól félek, ha engedek neki, akkor nem tudok távol maradni tőle. Egész életemben arra vágytam, hogy mellettem legyen - sóhajtok mélyet és megrázom a fejem - Sosem érdekelt se a név, se a vagyon, mégis most fáj, hogy nem lehetek az, aki vagyok. Senkinek érzem magam - komorodom el ettől az egésztől - Még a nevem sem a sajátom. Azért ezt viselem, mert éjfélkor találtak és nyugodt baba voltam. Másnap esti ima alatt sírtam fel először. Azt sem tudom anyám hogy hívott volna- keserű a szám, ahogy beszélek, mert most már anyaként én is tudom mit jelent gyermeket a világra hozni és érezni azt a köteléket, ami közte és köztem van. Becsesebb kincs nincs a világon. Nem tudom kitől örököltem a küzdő szellememet, de ha anyámban lett volna, most nem kellene félnem attól, hogy még jobban fog hiányozni, ha találkozunk.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2022. május 27. 12:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2022. június 12. 17:37 | Link

Veréna

Elmosolyodom a gondolataira, tényleg rendben vagyunk. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ez megtörténik, amikor minden a helyére kattan, és minden rendben lesz. De rendben van. Az egész, úgy, ahogy van. Mintha megbocsátóbbak lennének az égiek, mint ahogy azt mi gondoljuk. Megfogadtam, hogy innentől minden rendben lesz, és ahogy eddig, úgy ezt követően is szeretném állni a szavam, és valóban mindent jól csinálni, legyen szó a lányokról, a fiukról vagy Verénáról. Helyes döntések, máshogy nem is lehet, csak így, és én készenállok arra, hogy ne csak én cselekedjek jó, de mindezt át is adjam.
- Ő többet kockáztat, mint te. Mind a ketten a szíveteket tárjátok fel, és a falaitokat bontjátok le. Emellett pedig, az ő esetében ott van az is, hogy szembeszegül a családjával. Képzeld el, ha erre rájönnek, neki nem lesz második esély, vagy még egy esély, ki tudja, hogy mi történik akkor vele, hogy milyen a család, ami mögötte van. Oka van annak, hogy eddig nem jött. Azonban élő lettél, lélegző. És hát nem ez mutatja azt, hogy valójában sosem volt közömbös? Ha az lett volna, akkor nem érdekelnéd. Látott, élsz, van saját életed, és kész, de ő látni akar, megismerni. Esélyt kapni, ami valószínűleg sosem volt neki.
És ha ez rosszul sül el, kérdés és ellenkezés nélkül fogok neki helyet biztosítani nálunk, mert előttem már ezzel bizonyított. Ha kiteszik a flancos családjából, majd az enyém befogadja. Meg tudom oldani, hogy legyen hol laknia, hogy láthassa az unokáit, a lányát, ha arról van szó. Dönteni Veréna helyett nem fogok, nem tisztem, de azt nem fogom hagyni, hogy az, aki megszülte őt, szenvedjen.
- Kérdezd meg, ez egy jó beszédtéma lenne. Akár, ha tetszik, meg is változtathatod rá. Szabad vagy, és meg kell tanulnod élni a szabadságoddal, meg kell tanulnod megélni azt, amit ez jelent, mert csak úgy fogsz megbékélni magaddal, hidd el nekem, én már csak tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2022. június 12. 19:19 | Link

Gábriel


Rájöttem egy ideje, de mindig képes meglepni, hogy a társamul választott férfi nem csak abban különbözik a volt férjemtől, hogy jól bánik velem, hanem abban is, hogy igazán bölcs. Azt hiszem ezt a tulajdonságát is fel kell vennem azok közé, amiket szeretek benne. Engem most elvakítanak az érzéseim, de ő helyettem is tisztán látja a helyzetet. - Igazad van, ő mindent elveszíthet, velem ellentétben, akinek rajtatok kívül senkije sincsen. Találkozom vele - mosolyodom el félénken, ahogy mindig szoktam, ha nehéz döntést meghozva csak a jósorsomban bízom - Aztán a többi majd kialakul - egy csókot nyomok Gábriel arcára, kedveskedés és hála gyanánt, hogy azután megint a fiúkra nézzek és a fejem a vállára hajtsam. Armand és Andris felébredtek és egymásnak gagyognak, ki tudja miről. Azt olvastam ez az ikreknél gyakori. Külön nyelvet beszélnek, megérzik egymás hangulatát, érzéseit nagyobb távolságból is olykor. Sőt ennél még hajmeresztőbb dolgaik is lehetnek. - Szerintem kibeszélnek minket - hagyom abba a kocsi rázogatását - De az is lehet, hogy azt tárgyalják meg, ma éjjel melyikük legyen az ügyeletes ébresztőóránk - mondom vidáman, mert bár nem hagynak aludni bennünket, amióta megszülettek, nem csinálnék másként semmit sem velük kapcsolatban. Váratlanul jöttek, hála egy törött tányérból adódó véletlennek, meg annak a veszett erős házi pálinkának, amit benyakaltam. Gábrielre pillantva nincs kétségem afelől, hogy ő is ugyanolyan boldog ettől, mint amilyen én vagyok. Bármit is éltünk meg az előtt a főzőverseny előtt, ahol először találkoztunk, mára úgy érzem Merlin, vagy mondhatnám azt is, hogy Isten tenyerébe jutottunk. Van négy csodás gyermekünk és itt vagyunk egymásnak. Mi ez ha nem igazi boldogság? Most már csak amiatt kell izgulnom, hogy kiderüljön, örökölte-e bármelyik fiunk is a képességemet. - Szerinted nem lett piszébb Mandó orrocskája? Andrisnak meg mintha ma világosabb lenne a szeme? - védekezőn emelem meg a kezemet, de nem félelemből, hanem mert megint átmentem aggódó metamorfba - Tudom, tudom...Korai...De azt olvastam, hogy már baba korban is vannak árulkodó jelek. Bele sem akarok gondolni mi lesz majd velük az iskolában. Bemegy a másik helyett dolgozatot írni az amelyikük esetleg metamorf. Többet ülök majd az Igazgatónál, mint amikor még neki dolgoztam - csóválom a fejem aggodalmas, de vidám hangon beszélve közben. A lányokkal ugyan jól kijövök, de látom már most milyen erős személyiségek. Szerencsére szeretik az apjukat és a kicsiket, meg azt hiszem engem is egy kicsit. Ezért kedvesek velem, de mi lesz, ha ez valamiért megváltozik? Jó nevelőanyjuk szeretnék lenni, bár ezt a szót ki nem állhatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2022. június 21. 15:59 | Link

Veréna


- Helyesen döntöttél.
Mosolyogva nyomok csókot a feje búbjára, mert teljes mértékben így gondolom, nem befolyásoltam, a világért se tenném, egyszerűen csak elmondtam, hogy én hogyan látom a helyzetet, minden más az ő döntése volt A jövőben pontosan ugyanígy szeretném, ha alakulna a kapcsolatunk, őszintén elmondott véleményekkel, amelyeket a másik megfontolhat, de semmiképpen sem befolyásoló vagy irányító módon. Ez egy tökéletes kapcsolat, szeretem az egyszerűségét, a benne lévő szeretetet és békét, ami mind a kettőnknek kijárt már. Nem mondom, hogy a későbbiekben nem fogunk hangosan veszekedni egy elsózott leves miatt, de ma, most ez a legtávolabbi dolog, és ennek nagyon örülök, különösen annak a fényében, hogy nem könnyű témákat veszünk sorra éppen, sőt, ez az egyik legnehezebb talán az ő életében. Ahogy a vállamra hajtja a fejét, megsimogatom az arcélét, és elmosolyodom.
- Andris lesz az, látszik a szemén, ott van az a sunyi csillanás. Mindig azzal kezdődik.
Van olyan, hogy egészen gyorsan odaérünk, amelyikünk éppen nem alszik még olyan mélyen, felkapjuk a gyereket, és már visszük is arrébb, hogy a testvére ne tudjon csatlakozni. Mondanom sem kell, ezek a ritkább pillanatok, mert többnyire mire odaérünk a másik is nyüszörögni kezd, és hiába a visszaaltatás, nem segít rajta, ugyanúgy sír tovább.
- Ha meg kibeszélnek, nem panaszkodhatnak, amilyen kis husisak, az éheztetést rögtön kizárnám, mint opció. Ajánlom, hogy csak jókat mondjanak, mert még a végén kénytelen leszek az orrukra koppintani.
Szerencséjük, hogy ha ki is beszélnek minket, akkor sincs nagy gond, mert nem értjük, hogy mit gagyognak. Szóval simán  tervezgethetnek gyilkosságot is, mi csak odáig fogunk eljutni, hogy milyen nagyon cukik és husik és jóillatúak. Kivéve persze, amikor nem, de az gyorsan feledésbe tud merülni.
- A mi gyerekeink, szóval az a minimum, hogy legalább évente egy dolgozatot egymás helyett írjanak meg. Meg amúgy szerintem a nem meták is nagyon sokat változnak még ebben a korban. Ha belegondolunk, hogy hogyan néztek ki, amikor megszülettek, a kis lilás, nyálkás testüket, ahhoz képest ez a mostani egy egész szép eredmény. Viszont azok a felhők ott nem szépet hozhatnak, úgyhogy szerintem induljunk.
Mutatok fel a gomolygó feketékre, melyek bizony eléggé baljóslatúak. Segítek összeszedelőzködni, és mielőtt még bármit mondhatna, megfogom a babakocsit, jelezve, hogy én tolom őket vissza. Ő csak élvezze a nyugalmat, úgyis beindul majd a következő kör is.


Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. június 24. 18:50 | Link


#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint



Az első nagyobb vizsga, és még mindig csak azt az egy varázslatot tudta megcsinálni, amire Júlia tanította. Vagyis hát nem tanította, de ha ő nem esik ott akkor össze, akkor biztos nem kutat az elméjében az egyetlen varázslat után, amit nagy nehezen bemagolt. És hát nah, az se sikerült olyan szépen. Azóta próbálgatta még, és kiderült, hogy nem olyan nagyon menthetetlen, csak kicsit. Mert hogy semmi másra nem volt képes. Meg igazából nem is nagyon érdekelte. Csak ha ezen nem megy át, akkor megbukik. A szülei előtt meg le. És akkor pápá mugliismeret, pápá Bagolykő, és pláne pápá Magyarország.
A hintában ülve fennhangon kezdett el felolvasni a könyvből, de ez még mindig sokkal nehezebben ment, mint a sima beszéd. Sok szóba beleakadt a nyelve, pláne az ilyen orvosi szakszavakba. Hát még a saját nyelvén se tudja, hogy mi az, nemhogy egy másikon.
- Artéria. Artéria. Artéria. Artéria. Artéria - mondta el a szót egymás után ötször, ahogy a nagyija tanította. Ha egyszer elmondja az ember, az nem elég. És az se, ha más mondja, csak ha önön maga, a saját hangján visszahallgatja. Aztán jöhetett az összetett szókapcsolat belőle. - Artériás vérzés. Artériás vérzés.... Ajjj... soha nem fogom tudni ezeket - dobta le az öléből a könyvet a homokba, és a tenyerébe temette az arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Dr. Brandner Bálint
INAKTÍV


introverted herbivore
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 94
Írta: 2022. június 25. 21:17 | Link

Marina

Ha bárki azt kérdezi tőlem, hogy érdemes-e az orvosi pályát választani, biztos lehet benne, hogy az első válaszom a nem. Nem érdemes, de megéri, akkor, ha elhivatott vagy és ezt szeretnéd csinálni, mert másokat helyezel előtérbe magad helyett. Meg amúgy akkor is megéri, ha nem tervezed úgy, hogy valaha lesz magánéleted, az sokat segít benne.
Nekem is ritkaság számba megy ez a mai nap, hogy nem kell különösebben semmivel foglalkoznom, ami a külvilág. Helyette kicsit takarítottam otthon, aztán a gyomrom, meg az unalom elhajtott a boltig, hogy vegyek némi friss zöldséget, amiből lehet valami élhetőt összeállítani. Mondjuk egy jó levest, az mindig jó.
A játszótéren átvágva tartottam éppen hazafelé, mikor meghallottam az ismételgetést és meg is torpantam egy pillanatra, majd a lány felé fordultam.
- Mi a baj az artériás vérzéssel? - kérdeztem, bár nyilvánvaló, hogy semmi közöm a dolgaihoz. Ettől függetlenül, az iskolás éveim alatt nekem is volt egy-két breakdownom és ha akkor senki nem kérdezi meg, hogy mi a baj, akkor lehet, hogy ma nem lennék orvos. Szóval azt hiszem, megtehetek ugyanennyit egy másik diákért. - Nem, mintha közöm lenne hozzá, csak... ha tudok, segítek.

Utoljára módosította:Dr. Brandner Bálint, 2022. június 25. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2022. július 5. 15:48 | Link

Kelemen Farkas


Outfit

Az eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben.
Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás.
Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon.
 − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba.
Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket.
Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.

Utoljára módosította:Molnár Zselyke , 2022. július 5. 15:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 16:35 | Link

Molnár Zselyke


Alig egy hete költöztek be végül a Holdfény utcai házba, de már most egy örökkévalóságnak tűnik a folyamatos pakolászás miatt, aminek mintha nem akarna vége lenni. Meg is fordult a fejében, hogy ha ennek a nagy projektnek a végére érnek, igazán elmehetnének nyaralni egy hétre a világ végére, csak lábat lógatni, hiszen még a pakolászás is elég lenne ehhez motivációnak - bár nem sűrűn támadnak ilyen ötletei egyébként -, de az meg a ráadás, hogy közben ezt-azt át is alakítanak saját igényük és ízlésük szerint, és a kerthez még csak hozzá sem fogtak. Mi több, egyelőre még a növényei nagy része is Budanekeresden van, még szegény Bendegúzt sem hozta át. De majd minden kialakul, addig is van teendőlistája, hogy semmit el ne felejtsen. Az egyik legfontosabb tétel például az volt, hogy találjanak egy jó bébiszittert Annának, aki elviszi a játszótérre, főleg így szünet alatt, meg figyel és vigyáz rá, amíg ők dolgoznak vagy valami olyan munkálat történik a házban, mint például a padláson felfedezett darázsfészkek kiírtása. Most éppen munkából érkezik, útközben épp csak beugrott Nekeresdre megöntözni a növényeket, aztán onnan meg már egyenesen ide hoppanált. Azazhogy a játszótértől kicsit odébb materializálódik, mégsem a közepén szerencsére, elég nagy riadalmat keltene úgy vélhetően. Azért még így is vetül rá néhány fürkésző nézés, mit keres itt egyedül egy felnőtt férfi. Megszokás, bár nem bánja. Nézzenek is meg jól minden fura alakot, aki a játszótér meg gyerek közelében ólálkodik. Ő meg egyébként sem azt teszi, ami nem azért lesz rövidesen evidens, mert az aurorok sötétkék egyentalárját viseli, hanem abból derül ki, hogy amint Anna észreveszi, egy "apuciii" felkiáltással szalad is hozzá. Felkapja a kislányt, aki úgy kapaszkodik a nyakába máris, mintha ezer éve nem látta volna. Nyom egy puszit a szőke tincsek közé, aztán meg odasétál a lányhoz, akire végül a feladatra jelentkezők közül rábízták a feleségével.
- Hello - köszön mosolyogva, merthogy azért Anna ezt nagyon ügyesen csalja elő belőle. - Jól viselkedtél, maszat? Minden rendben volt? - kérdezi előbb Annától, aki lelkesen bólogat angyali arcot vágva. Ilyenkor aztán tényleg tiszta anyja. A második kérdés már teljes mértékben Zselykének szól, rá is emeli a tekintetét. Kíváncsi, Anna milyen, amikor nem a családdal van, amire eddig legfeljebb az előkészítőben volt alkalma, azt sem túl sokáig igazából.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. július 5. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2022. július 5. 17:13 | Link

Kelemen Farkas


Zselyke jókat derült, amikor a kislány a csúszdán foglalatoskodott. Szépen szót fogadott neki, és a kamaszlánynak is tetszett Anna játszótéren mutatott elevensége. Jól esett neki, hogy végre felrázódhatott a hétköznapi iskolai mókuskerék szürkeségéből.
 − Na, most mit próbálunk ki? – lelkesedett Zselyke. Ez a bébiszitteri meló jól jött ahhoz, hogy a felelősség vállalást gyakorolja, és kimozduljon.
A hintázást szakították félbe, amikor Kelemen úr megjelent a Játszótér bejáratánál, és az összes addig csivitelő anyuka figyelmét magára vonta. Mi tagadás, volt valami különös a kisugárzásában, akárcsak Annának, bár neki másféle.
 − Rajta, ott van apuci. Azért csak óvatosan szaladj – bíztatja a gyereket, ő is imádott a szülei nyakába ugrani Anna korában. Most már sutábban tette, hisz megnőtt, de attól még az ölelés nem maradt el. Sokat edződtek ők is az évek alatt, és mára már teljesen megbékéltek Zselyke mágiájával, és hogy évente néhányszor a szünetek alatt láthatják őt.
Finom távolságból figyeli a párost, apját és lányát, ahogy Annácska két pillanat alatt az ujja köré csavarja a férfit. Megindító látvány.
 − Tündéri egy gyerkőc – bólint. Ettől jobb délutánt el sem képzelhetett volna. A nap nyár lévén még nem ment le, de már erősen érződött a késő délutáni hangulat. Zselyke még annyira nem akart visszamenni a kastélyba, arra gondolt, talán beugrik egy fagylaltra, vagy süteményre a nap végén.
 − És önöknél sem volt nehéz a nap? Tulajdonképpen… milyen aurornak lenni? – érdeklődött barátságosan. – Én már tudom, hogy gyógyító szeretnék lenni. Egyedül a szakosodásban nem jutottam még dűlőre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 18:09 | Link

Molnár Zselyke



Ugyan pár perce még kissé fáradtnak érezte magát, némileg talán frusztráltnak is a teendők végtelen listája végett, ezt az egészet azonban szempillantás alatt elfelejti, amint Anna a nyakába ugrik. Tény és való, hogy ez a kislány pillanatok alatt sikeresen tudja az ujja köré csavarni, még a csillagokat is lehozná neki az égről is. De végülis az anyja egy negyedvéla, biztos az ő génállományába is jutott ebből valamennyi a véla ősök hagyatékából. Azt is eléri hihetetlenül gyorsan, hogy itt mosolyogjon, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne, és ha belegondol, ebben a percben nincs is, mert nem gondol rájuk.
- Na és én kapok puszit? - kérdezi a kislánytól, aki erre bólogatva még szorosabban kapaszkodik a nyakába, és nagy cuppanós puszit nyom az arcára. Ha még lenne bajusza, talán azt is meghuzkodná kicsit, hátha ezúttal lejön, mint a mesében, de pár hete Veszna nyerte a csatát a bajusszal szemben. Most legfeljebb némi friss borostája van, ami a reggeli borotválkozás óta máris megpróbálkozott kiütközni. Anna meg is állapítja, hogy apuci ma is olyan, mint a kaktuszai a konyhában az ablakpárkányon. Elneveti magát, közben a fejét rázva, mint aki nem akarja elhinni ezt a párbeszédet.
- Azért Ferdinándnak sokkal nagyobb tüskéi vannak, meg Jeromosnak is - válaszolja. Zselykének furcsa beszélgetés lehet, hiszen aligha van honnan tudnia, hogy a Kelemen-Révay házban minden növénynek neve van. Nyom még egy puszit a homlokára, aztán leteszi a földre. - Na szaladj, köszönj el mindenkitől, és szedd össze a dolgaidat, ne hagyjunk magunk után itt semmit, ami nem ide tartozik - mondja neki arra a fél percre leguggolva mellé, hogy egy szinten legyenek, amíg beszél hozzá, majd ismét feláll kihúzva magát. Elnéz utána egy pillanatra, de figyel a lány kérdéseire. Az jó, ha tündéri, amit egy biccentéssel vett korábban tudomásul. Ezek szerint mégiscsak meg a nevelésnek nevezett dolog. Jó tudni.
- Változó. Ma éppen nem volt semmi izgalmasnak mondható, de vannak ilyen napok - válaszolja. - Persze, ez attól is függ, hogy pontosan milyen beosztásban dolgozik az ember, mennyit van terepen vagy éppen irodában. Én kihallgató tiszt vagyok, nem a varázskommandó tagja, ami azt jelenti, hogy több papírmunkát látok, mint átkot, de bevallom, nem bánom. Nem szeretném, ha Anna úgy nőne fel, hogy ne tudja, hazajövök-e a nap végén. Így sem életbiztosítás ez a hivatás - fejezi be a gondolatmenetet. Tekintete kissé elkomorul közben, de ez gyorsan elmúlik, főként, hogy Anna ismét felbukkan, azt kérve, hogy de csak negyedórát maradjanak még, és olyan kiskutyatekintettel néz rá, hogy nem tud nemet mondani.
- Az is egy érdekes hivatás, és fontos is. A szakosodás majd kialakul. Negyedikes, jól emlékszem? Akkor azért van még idő megálmodni, hogy járványos betegséggel szeretne-e foglalkozni vagy sportolókkal, esetleg gyerekekkel. A gyerekek szeretik legalább, ha azt választaná, ez úgy látom, nem lesz akadály - állapítja meg, hangjában elismeréssel. Ezt sosem fogja levetkőzni, hogy mindig mindenhol mindent megfigyel. - El se hinné az ember, milyen fontos. Azt gondolnám én is, hogy a szakértelem számít leginkább, pedig egy gyereknél aligha. Anna két évesen például megharapott egy gyógyítót. Másikat kellett keresnünk neki, azóta viszont semmi gond nincs.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. július 5. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2022. július 5. 19:26 | Link

Kelemen Farkas


Zselyke nyújtózott egyet, ahogy felállt, amolyan diszkréten. Annával jól kijöttek, és szívesen dolgozott gyerekekkel. Jókedvűen követte Annát, és figyelte, hogy Kelemen úr milyen gyorsan olvad egy-kettőre marcona aurorból az apukák gyöngyévé, főleg a játszótér női közönsége szemében. A lány jót kuncog ezen magában. Őt még nem érintették meg a hormonok ilyen szinten, haverkodott ugyan az ellenkező nemmel, de különösebben nem foglalkozott vele. Nem is próbálkozik azzal, hogy leplezze, mennyire örült a kettős örömének, meghatottan vigyorogva állt meg, és amikor Anna rápillant azzal a győztes tekintetével, ő felmutatja a hüvelykujját.
 − Látod, mondtam, hogy nemsoká jön érted – toldotta hozzá.
 − Ferdi… micsoda? – kevés híján az állát másik honában keresgéli, valahol Kína tájékán, mert fogalma sincs, kit takar ez a Ferdinánd meg Jeromos. – Tán sünöket tartanának vagy tarajos sült?
Jobb ötlete nem lévén ez a kettő állatka ugrott be, ami tüskéket növeszthet. Remélhetőleg nem két mennydörgőt tartogat a bácsi az otthonukban. Bár azt csak látta volna, elvégre elég nehéz nem észre venni ekkora sárkányokat. De képzelete hamar visszaszáll a valóság talajára, és nagy bölcsen hálát ad, hogy képes az ilyesmi gondolatait megtartani magának.
− De édes – áradozik, ahogy látja Annát szaladni a játszótéri játékaiért, amikkel együtt jöttek le szórakozni. – És, tervezik, hogy ő is bagolyköves legyen majd? Ha igen, csak szóljanak, szívesen figyelek rá.
 − Őszintén? Én is tartanék tőle, ha a szeretteimnek ilyen munkája lenne. Azt hiszem, ez hasonló, mint a mugliknál a rendőrség. Az én szüleim lovakkal foglalkoznak, úgyhogy némileg nagyobb szerencsém van – nyugtázza, hogy az ő munkaadója inkább az irodát látja többet, ami nagy áldás, és kevésbé életveszélyes, mint átkok elől szambázni.
 − A gyógyítás se lesz könnyű. Már nagyjából felkészültnek érzem magam, de élesben úgyis kiderül, mennyire jó az önismeretem ezt illetően. Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, nem vagyunk istenek, de… én szeretném, ha olyan szakmám lenne, ahol vissza tudom adni azt a szeretetet, amit én kaptam a saját családomtól és a környezetemtől – feleli az auror szavaira.
Eltöpreng a megállapításain, melyek jó része igaznak bizonyult rá. – Ez igaz, a kicsik a suliban is tapadnak rám, de nem bánom, jó dolog mellettük lenni, és látni, kiből mi lesz a végén. Hű, ez nem is rossz ötlet, eddig a gyermekgyógyászatra nem is gondoltam, mint opció. Önnél hogy jött az aurorság? Ha jól tudom, mai napig töretlen népszerűségnek örvend ez a hivatás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 20:36 | Link

Molnár Zselyke


Hajaj. Mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor olybá tűnik, hogy Anna nagyon várta, és igazság szerint nem is tudja, hogy lett ilyen apás. Talán mert ő van otthon kevesebbet? Próbált rájönni, de csak az lett egyértelmű számára, hgy ha a lányáról van szó, képtelen annyira objektívnak lenni, hogy ki tudja elemezni, mit miért tesz úgy, ahogyan.
- Nem, dehogy, csak kaktuszok - válaszolja megrázva a fejét. Még sünik hiányoznának. Ribizli így is megpróbálkozik összebarátkozni minden vadon fellelhető példánnyal, amibe sétáik során belebotlik. Volt is belőle pár kellemetlen élménye, de mégse adta fel. Azért érti, honnan jön a kérdés, hiszen az nem köztudomású, hogy minden növénynek neve van a házukban. Annát közben leteszi a földre, engedve, hogy összeszedje a játékait, mielőtt hazaindulnának, de azért egy "csak még egy kicsit" kör is befigyel, és hogy mondhatna nemet?
- Igazából még nem került szóba, de a feleségem ide járt, én meg nem szeretném kiszakítani a megszokott környezetéből és elküldeni Roxfortba, úgyhogy nagyon is valószínű opció a Bagolykő - válaszolja pár pillanatnyi csendet követően, amíg eltöpreng, mi is lehetne a válasz. Mivel ide s tova tíz éve lassan egyike volt a minisztérium által kirendelt auroroknak, van némi ellenérzése, de el kell ismernie azt is, hogy azóta sokat javult a helyzet, szóval igazán szóvá már nem nagyon tehet semmit sem. Meg ha Anna ide jár, legalább nem lesz a világ másik felén.
- Igen, olyan - bólogat a hasonlat hallatán. A lány nagyon jól eltalálta. - A varázskommandó pedig olyan, mint a honvédség. Szóval részleg függvényében változhat, összben meg ugyanúgy rendvédelem, csak mágikus változatban - teszi még hozzá. Ő épp a hírszerzésnél van alkalmazásban, ami azt illeti, de ezt sosem szokta reklámozni.
- Ez igazán nemes gondolat - állapítja meg, amikor a lány kifejti, miért is szeretne gyógyító lenni. Magának pedig azt is megjegyzi gondolatban, hogy remek bébiszittert sikerült kiválasztaniuk a jelentkezők közül. Talán érdemes lesz egy esetleges hosszabb távú együttműködést is átgondolni akár nyár végén, mert még Anna is nagyon szereti, minden egyéb felsorolható kvalitáshoz ráadásnak.
- Hát maradjunk annyiban, hogy én épp nem menő szerettem volna lenni - válaszolja, és nehéz eldönteni, mennyire komoly, mert közben ha fizikailag lehetne, fülig érne a szája, miközben visszainteget a kalimpáló lányának, és mutatja, hogy még öt perc és nem több. - Kézenfekvő volt. Megvoltak hozzá az adottságaim, leginkább ezért. Meg talán, mert én azért akartam tenni valamit, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen - válaszolja elgondolkodva. Végülis tényleg ezt szerette volna, hogy az olyanok, mint Tekla, ne ússzanak meg mindent. Hogy ne legyen újabb varázslóháború. Ahogy mondta, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy Annának valaha is része lehet ilyesmiben. Soha ne legyen.
- Péntek este is ráérne esetleg Annára vigyázni? Tudom, hogy erről nem beszéltünk, és semmi gond, ha túl sok lenne, hogy meg kell várni, míg elalszik, meg nálunk lenni, csak aki eddig péntek estéken vigyázott rá, jelezte ma, hogy a héten nem tudna jönni - kérdezi meg. Azt már tudják, hogy Annát rá lehet bízni, és szerinte Veszna sem bánná a dolgot. Ha nem jó, keresnek majd mást, de egy próbát megér végülis. Legrosszabb esetben meg majd otthon maradnak. Int a lányának is végül, hogy most már azért lejárt az öt perc, ideje lenne lassan indulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2022. július 5. 21:55 | Link

Kelemen Farkas


Abszolúte megértette Annát, noha ő inkább anyás volt, mert a versenyzés miatt vele töltött több időt. Az utóbbi években ezen próbált változtatni, mert noha apja nem mondta ki, de látta rajta, mennyire nem esett jól neki az, hogy ő ennyire kimaradt az életéből. Egyébként is távol volt tőlük most már negyedik éve, főleg a tanulmányai miatt. Maguk között csak úgy becézték, hogy a speciális képzés elszólítja otthonról.
Nagy meglepetés érte abban, hogy kaktuszokat is el szoktak nevezni. – Ka… kaktuszok?
Nem tudta elképzelni, hogy kell ezt értelmezni, noha nem volt egy buta lány, de eléggé furának hangzott. Sebaj, gondolta,  mindenkinek vannak egyéni furaságai.
Érdekes volt hallgatnia Kelemen úr felvetéseit, szeretett egyébként is beszélgetni érdekesnek vélt emberekkel. Zselykének inkább állatokkal voltak tapasztalatai. – Nekem két boglyom és egy lovam van, de az édesapámnak külön fríz tenyészete van otthon.
 – Érdekes, elég sok a közös a két világban, és mégis mennyire más. Én örülök neki, hogy ismerhetem mindkettőt, van összehasonlítási alapom – vetette fel Zselyke. Alapvetően neki egyik oldallal sem volt gondja, és élvezte, hogy úgymond egyfajta különlegesség ez benne. – Végül is, minden összefügg mindennel, ha jobban meggondolom. A gyógyítás is sokrétű szakma, ezért is akadtam fenn, hogy akkor most merre, mert ugye, nem mindegy, milyen tárgyakból vizsgázik az ember az utolsó véghajrában alapképzésen.
Zselyke igyekezett tájékozódni, amennyire lehetett, és nyitott maradni. Néha érezte is, hogy kicsit kilóg a többi főnixpalánta közül, mert még ezt a fajta tüzességet nem fedezte fel magában, de nem is vitatta, hogy oda tartozna vagy sem. Okkal született a döntés, hogy ott volt már négy éve. – Ez talán még nemesebb gondolat. Jó volna, ha ezt sikerülne elérni.
 – Ha nem bánja, megyek és játszom még vele – ereszt meg egy fülig érő vigyort. Nem bírja ki, hogy ne vegyen részt ebben. A még öt perces mutogatáson jót kuncog. Aztán amikor összepakoltak a csöpp gyerkőccel, visszanavigálja az édesapjához. Felcsillant a szeme, amikor megütötte fülét az ajánlat. Ó, hát ő lenne a legboldogabb, ha a hétvégére is meglenne a programja, és méghozzá ilyen jó társaságban.
 – Na, egy hó-rukk apához? – kapja fel a kislányt. Ez a legújabb kedvenc közös játékuk. – Én ezer örömmel vállalom, amennyiben a feleségének is megfelel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér