37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Boglyas tér - összes hozzászólása (3248 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 108 109 » Le
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. október 23. 11:35 Ugrás a poszthoz



Ahogy mellé kerültem, s legalább négy-öt centivel fölé magasodtam, tenyereim kicsúsztattam a zsebemből, immár nem fogva a pálcámat. Ha esetleg rossz irányt venne a beszélgetésünk, van nekem más fegyverem is, mint a másodikos varázslatok.
Visszakérdezett, ártatlan hangnemet igyekezvén felvenni, kezeit keresztbe fonta a mellkasán. Homlokát összeráncolta, nagyjából felém fordult. Vagy felnagyítom az egészet, vagy csak manipulálni próbált - az összefont karok zárkózottságra utaltak, ha ismeri a testbeszédet, akkor akár a jelek elfojtására is szolgálhat. Mintha próbálta volna terelni a témát. Gondoljunk bele - ha valaki véletlen fellök valakit, és az illetőhöz odamegy ez a valaki egy kicsivel később, az az ember meglepődik, nem érti, lehet, hogy fel sem ismeri azt, akit fellökött, semmint ártatlanul kérdezgessen. Emellett ki figyeli azt, akit véletlenül fellök? Nem szoktam kitűnni a tömegből, eléggé átlagos srác vagyok, úgyhogy az ilyesmi nem tűnik fel csak úgy magától. Már szerintem. Hazudott volna? Nagy esélyt láttam rá, úgyhogy eszerint gondoltam át a válaszom alig pár másodperc leforgása alatt.
- Nekem ugyan nem kell semmi. - mondtam végül, majd egy lélegzetvételnyi szünet után folytattam. - De nem hinném, hogy annyira feltűnő jelenség vagyok, hogy észrevedd, hogy követlek, hacsak nem figyelsz valamiért. Mondjuk azért, mert belém jöttél. Bár az emberek nem figyelik azokat, akikbe véletlenül beleütköznek, ellenben te mégis... talán direkt volt? - kérdeztem meglehetősen halkan, lassan beszélve, s közben rá se néztem, csak a tömeget vizsgáltam magam előtt, néha le-le tekintve a standokra, mintha nem is lenne semmi probléma. Elővigyázatosságból, természetesen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 23. 14:07 Ugrás a poszthoz

Vadász Csenger Richárd

Már épp azt fontolgatom, hogy felállok és megpróbálok elsétálni. Hát ha elkerülhetem a problémás szituációt a három férfival. Amikor egy nálam nem sokkal öregebb srác jelenik meg előttem és segítő "kezet" nyújt. Gyorsan végig nézek rajta, aztán a mögötte lévő három férfin. Végül úgy döntök, hogy elfogadom a segítséget. Kedves mosollyal az arcomon válaszolok neki.
Aztán elindulok a térről kifelé. Néhány méter után megállok és megvárom a fiút. Oda sétál hozzám és a kezét nyújtja. Pillanatnyi habozás után megfogom, aztán indulunk tovább.
Csendben haladunk az utca vége felé, aminek örülök. Mivel amint elkanyarodunk az utcán megköszönöm a segítséget és egyedül folytatom a sétát hazáig.
De a srác beszélgetést kezdeményez én pedig jobb ötlet híján belemegyek. Arcomon a megszokott kedves mosollyal, kissé gúnyosan válaszolok.
-A védő angyaloknak tudniuk kéne, hogy kihez küldik őket, drágám.
Tartok egy kis szünetet, közben elengedem a kezét, majd enyhén hálás hangon folytatom.
-Mellesleg köszönöm.
Ennyit a hála kinyilvánításról. Kényelmes tempóban haladók tovább, miközben a választ várom megigazítom a sapkám.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
RPG hsz: 232
Összes hsz: 633
Írta: 2015. október 23. 17:02 Ugrás a poszthoz

Szépvölgyi


- Na jó... - amint befejezte a mondókáját, kissé oldalra kilépve megtorpantam, hogy azért mégse jelentsek akadályt a mögöttem jövőknek. Kezdett elfogyni a türelmem. Nem akartam jelenetet rendezni a piacon, ráadásul pont elég történetet hallottam róla, hogy tudjam, tettemnek később hosszú ideig nyúló foganatja, ha úgy tetszik: böjtje lesz. Tudtam, hogy nem mondhatok akármit. Pedig ha rajtam múlna, nem moderálnám magam se mennyiség, se minőség terén. Racionálisan végiggondolva arra a következtetésre jutottam, hogy ha már a forró kása kerülgetése és a gyermetegnek tűnő mentegetőzés nem vált hasznomra mint védekezőmechanizmusok, akkor ideje közös nevezőre jutni. Martinosan.
- Figyelj, én megértem, hogy azt hiszed, különleges vagy, és hogy szeretsz feltűnősködni, de azért nem kell a legkisebb jelenetet is felnagyítanod. Ez csak egy sima, egyszerű hétvégi forgatag, te pedig máris sajnáltatni akarod magad, mert véletlenül összeért a vállunk? Ne csináld már... Rohadt rosszul fogsz járni, ha ennyire benned marad ez a provokálódás. Nem akarlak megsérteni, de szerintem észre kellene venned magadat. Te egy feltűnést kereső ember vagy, ami nem lenne baj, de rosszul csinálod. Fogadd meg a tanácsomat és tegyél róla, hogy egy kicsit visszavegyél! Lassan már mindenki ismeri a neved, szerinted ez normális?
Nyomatékosan, de halkan próbáltam meg neki elmagyarázni, hogy én mit gondolok. Szerintem jól csináltam... Idősebb, tapasztaltabb vagyok nála, megtehetem. Ha azért támad nekem, mert én elmondtam a véleményemet, amire úgy látszik, "annyira" kíváncsi volt, akkor az saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. Nem akarom utálni őt, de vannak, akik nagyon rühellik már a srác jelenlétét a kastélyban. Ha valamilyen úton-módon nem lépek közbe, akkor a Szépvölgyi-konfliktus csak még radikálisabb formát fog ölteni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. október 24. 23:37 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

Szokásos esti műszaknak néztek elébe az álmos kis faluban. Amióta ideköltözött, vagyis itt élt, nem sok minden történt. Leginkább semmi említésre méltó. Egy-egy kisebb kocsmai verekedés, helyi nézeteltérések, de semmi komoly. Most már kezdett hozzászokni ehhez. Először igen nehéz volt felvenni a sajátos ritmust, de az ember mindenhez könnyen alkalmakodni tud.
Ma Alfonzzal volt beosztva estére, úgyhogy felosztották a falut, hogy aztán megigyanak egy jó forró teát. Ilyenkor az idő kezdett egyre hidegebb lenni, főleg ilyen későn.
Már éppen a megbeszélt találkahelynél járt, mikor meglátta, hogy felvillan valakinek a pálcája. Kicsit meggyorsította a lépteit. Ilyenkor már nem jártak az utcán emberek, úgyhogy a gyújtogató nem lehetett más, mint Szentmihályi. Vagyis akadt valami érdekes az este.
Közelebb érve egy fiatal, szőke lányt látott a pálca fénykörében. Első ránézésre még kiskorúnak tűnt, vagyis tankötelezettnek. Ha iskolába jár, akkor pedig vagy a Bagolykő falain belül kellene lennie, vagy ha falubeli, otthon kéne aludnia az igazak álmát ilyen kései órán. Egy futó pillantást vetett azért karórájára. Hajnali három volt.
- Nocsak, nocsak, történik valami az est folyamán? - lépett oda a pároshoz Kinoshi és rámosolygott társára, ha eddig nem vették volna észre a közeledtét. - Ki az ifjú hölgy? Na és persze mit keres kint ilyen kései órán?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vérmes Sebhelyes
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. október 25. 10:00 Ugrás a poszthoz

Auror párocska

  A lány már majdnem a vonatállomásra ért, amikor egy hang mellette hozzá szólt. Scar majdnem két lépést ugrott hátra ijedtében, de visszafogta magát. Ha megijed, az csak a bűnösségét bizonyítja. Érezte, ahogy a szíve gyorsabban kezd verni, de a férfira vetett egy bájos mosolyt, és készségesen válaszolt.
  - A vasútállomásra megyek, szóval megbocsát, de el kell érnem a járatot. - mondta, és gyorsan már tovább is haladt volna, amikor a másik irányból egy nő lépett elé. A lány felszívta magában a levegőt, ami kívülről akár úgy is tűnt, mintha mérges lenne. A kezével gyorsan arrébb söpört egy hajszálat az arca elől. Feszült volt.
  ~ Dammit! ~ káromkodott magában.
  - A nevem Heléna és szeretném elérni a következő vonatot! - ismételte meg a másiknak is a kérését. Feldobta a táskáját a hátára, mert már megint lecsúszott. Agyában folyamatosan egymást követték a gondolatok, hogy vajon hogy juthatna ki a szorult helyzetből. Talán ki kéne találnia egy szomorú történetet, hogy miért kell elérnie azt a járatot? Vagy...egyszerűen nem tudta. Amint meghallotta, hogy ez a két ember auror, meghűlt az ereiben a vér, és kiszállt az összes gondolat a fejéből. És így bizony nehéz volt a tervkovácsolás...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:05 Ugrás a poszthoz

Damien


Nyááh, tudtam én, hogy ma mindenképp útba kell ejtenem a Cukorvarázst! Sehol nem csinálnak ehhez fogható béka-mignont, így az egyik tenyérkémben szorongatott zacskóban 4 breki pislogott rám, mellettük egy másik, kisebb csomagban drazsék, pillecukrok, 2 házikrémes, némi linzer és az ég tudja még, mennyi édesség. Ma este kiülős esti pikniket tartunk Arnolddal, és ki más hozná az ételt hozzá, mint jómagam. Természetesen azzal az eshetőséggel is számoltam, hogy nem lesz kedve az édeshez, tehát egy másik nejlonban krumplis, káposztás, sajtos, túrós pogácsák sorakoztak.
Szürke hétköznapok. Még az ég is egészen be van borulva, mintha még ő is szomorú lenne, amiért javában az októbert tapossuk. Nők, férfiak, asszonyok és urak, feketés ruhákban, keménykalapokban, hideg, semmitmondó színekben tündökölve. Kicsit elkomorodva megálltam, s végigmértem magam: vászoncipő, aminek a jobb részén Victor, a bal részén pedig Emily néznek egymás felé (tudjátok, a két főszereplő a Halott menyasszonyból, amit Tim Burton rendezett), fekete, szűkített nadrág, fehér top, és.. piros poncsó. A fal mellé húzódtam, hisz majdnem elütött a délutáni, munkából hazafelé igyekvő tömeg és egy darabig csak néztem őket. Lesunyt szemek, zéró szemkontaktus. Mint a jól betanított gépek.
Hirtelen valaki felvette velem a szemkontaktust. Annyira hirtelenül ért, hogy meg se próbáltam elrántani a tekintetem a fiúéról. Magas (bár nekem majdnem minden hímnemű egyed colos), jó kiállású srác, talán a húszas éveiben, mély, sokatmondó szemekkel. Pulóver nélkül. Nem is tudom, mi volt az, ami miatt odaügettem hozzá. Talán a szomorú, csalódott kifejezés, ami az arcán ült? Vagy mert ő nem csak egy újabb masinának tűnt a tömegben? Tán mind a kettő. Pulóver nélkül ácsorgott egy doboz mellett. Amint odaértem, szólásra nyitottam a számat, noha magam sem tudtam, mégis mit mondhatnék, ám még mielőtt összevartyogtam volna valamit, a dobozba pillantottam. Két kicsi cica nyávogott alig hallhatóan. Nem is volt kérdés: leguggoltam hozzájuk és alaposan megvakargattam a fülük tövét, megsimogattam őket, még beszéltem is hozzájuk, s miután ezzel végeztem (úgy 1 perc alatt), felegyenesedtem, kihúztam magam és a fiú felé fordultam mosolyogva. Jócskán felfelé kellett rá néznem, hisz ő is, mint szinte minden képviselője ezen nemnek, laza 20 centivel minimum magasabb volt nálam.
- A tieidek? – húha, vajon melyik típust szeretheti? Sós, vagy édes? A kinézetéből ítélve talpraesett és magabiztos, tehát csak az egyiket ajánlom fel neki. Előfordulhat, hogy ha mindkettővel megkínálom, akkor egyikből se kér, de ha meg mégis sósat akar az édes helyett, akkor az meg mi kínos már.. – Kérsz? - mindkét zacskó száját kinyitottam és felé nyújtottam. Sose lehet tudni, és neki mindkettőből szívesen adnék. Sőt, még mignont is!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 25. 22:55 Ugrás a poszthoz

Állia kisasszony

Széles vigyor terül el arcomon, amikor megérzem kezeim között apró, gyenge kezét. Azután csak lassan sétálunk egymás mellett, hagyom, hogy a lány megeméssze mindazt ami vele történt. Elvégre egy teljesen vadidegen fickóval sétál kézen fogva, csakhogy a másik hárommal ne legyen incidense.
Várok egy keveset, míg végül megkérdem nevét. Nem szeretem a csendet, mindig is nyomasztónak és sötétnek véltem a benne rejlő életet.
- Véletlen elvesztettem a védenclapot, csak a képed maradt meg fejemben a gyönyörű arcodról, az alapján kerestelek, édesem- vágom zsebre kezeim és a leányt fürkészem.
Az egy pillanatra megáll, tekintete ellágyul, és megköszöni a dolgot. Eddig fel sem fogtam igazán mivel is járhatott volna, ha akkor nem vagyok ott. Talán ő is csak most kezd el rémképeket látni arról a tőlem hiányoz verzióról, amikor három férfi tisztátalan tekintete bambul vissza rá. De az is lehet, hogy képes lett volna megvédeni magát. Végigmérem, alkata karcsú, kecses és nőies. Nem éppen egy női birkózó mancsát foghattam az imént, azonban avval nem vagyok tisztában varázsereje mekkora is a lánynak, így nem ítélkezem.
- Csak úgy láttam bajban vagy, az ilyesmit minden rendes férfi megtenné egy bajbajutott hölgyért - amit mondok azt aképp is gondolom. Nem hinném, hogy más normális férfiú hagyta volna, hogy néhány kevésbé épelméjű fajtatársa bántsa a lányt a szeme láttára. - Azonban ha meg szeretnéd hálálni, arra is látok módot - teszem hozzá, halvány félmosollyal arcomon. - Mondjuk ha megengednéd, hogy hazakísérjelek. Nem örülnék neki, ha valaki megint megpróbálna bántani téged.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 26. 21:27 Ugrás a poszthoz



Még csak rá sem merek nézni Lexire. Ez a téma annyira kellemetlen, nem is értem, hogy hogyan is tudtam ilyen egyszerűen rákérdezni. Nem igazán vagyok képben az ilyen családi dolgokkal, de azért pletykálnak dolgokat a házvezető néninkről és valahol a családi szálak egészen képtelenül futnak össze. Én például Lucától tudom, hogy Lexiből ki lehet szedni ezt-azt. Ő meg biztos a nővérétől hallott néhány infót, aki történetesen Emma legjobb barátnője. Igaz, sok emberen át ment a dolog, de azért csak nem siklik valami ennyire félre, ugye nem? Ráemelem a tekintetemet a szőke lányra, majd inkább gyorsan Noelt figyelem, aki láthatólag élvezi a dolgot, és ez engem is megmosolyogtat egy kicsit.
 - Hát tudod, a helyzet az, hogy jelentkeztem prefektusnak. De én nem gondoltam volna, hogy ez ennyire félelmetes. Én meg nagyon félek a sötétben, ráadásul annyira kicsi vagyok a többiekhez képest és tapasztalatlan. Úgyhogy visszaadtam a jelvényemet.
Egykedvűen megvonom a vállamat, igyekszem nem elbőgni magamat. Nem lehetek ennyire érzékeny! Lotti, szedd össze magadat! Nem szabad! Veszek egy mély levegőt, gyorsan megdörgölöm a szememet és próbálok mosolyogni. De a szám széle remeg, hát, ez szívás. De legalább nem lát senki, csak Lexi. Egy régi háztárs előtt pedig lehet sírni ugye?
 - Tudod, én csak azt akartam, hogy jobb legyen a háznak. Most nagy fiúk a prefektusok és szerintem ez így jobb. Nem való még nekem.
Bólogatok, miközben beszélek, nem is tudom, hogy magamnak beszélek-e, esetleg Lexinek, vagy Noelnek, mert most épp rá nézek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Halloween a faluban
Írta: 2015. október 27. 11:18
Ugrás a poszthoz



A halloweeni ünnepkör elérkeztével a faluban egyre több és több töklámpás bukkant fel. Ám nem csak az üzletek előtt, a házak ablakaiban, hanem még a park gyepén is.  Sötétedés után kigyúl bennük a varázsmécses fénye és hol rémes, hol mulatságos vigyoruk egész éjjel világlik.


A Boglyas tér fáira komplett denevércsaládok költöztek. Nappal békésen szundikálnak, fejjel lefelé lógva az ágakon. Este aztán felébrednek és ide-odaröpködnek, vijjogásuk és fekete szárnyaik verdesésének jellegzetes hangjától kísérve.


A Bogolyfalvi Hivatal bejárata előtt egy gyertyákkal és töklámpásokkal körberakott üst cukorkákat, csokoládét, válogatott édességeket kínál. Bűbájának köszönhetően azonban csak az szolgálhatja ki magát belőle, aki Halloween napján jelmezben látogat el hozzá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. október 27. 20:11 Ugrás a poszthoz

Vadász Csenger Richárd

Lassan sétálok a sráccal kézen fogva egy ideig, aztán elkezdünk beszélgetni és elengedem a kezét. Ami utólag talán rossz döntés volt, egy kicsit kezdek fázni az ő keze, pedig kellemes meleg... Magamban vállat vonok mindegy. Összefonom a mellkasom előtt a karom.
A dicsérő szavakra egy mosollyal reagálok, aztán megköszönöm a segítséget. Amíg a választ várom enyhe érdeklődéssel mérem végig a megmentőm.
Nagyon magas és sápad, leginkább egy árnyra emlékeztet. Ezt a kellemes mosolya valamennyire kompenzálja, de ez is inkább tűnik betanultnak mintsem valódinak. Összességében nem tűnne ki a diákok közül, bár majd nem biztos vagyok benne, hogy nem tanuló.
Ezen elgondolkozom, úgyhogy csak akkor emelem a tekintem újra az arcára amikor megszólal. Egy félmosollyal díjazom a lovagias kijelentést. Pont úgy beszél, mint a múlt századi szellemek. A hála kifejezés hallatán enyhén megemelkedik a szemöldököm. Majd amint meghallom mit szeretne még egy kicsit feljebb szökik. Nem igazán értem, hogy egy olyan emberrel aki kb. két perce ismerek mért lennék nagyobb biztonságban, mint egyedül... Ezt néhány pillanatnyi néma értetlenség után vele is közlöm.
-Szóval veled biztonságban lennék angyal?
Teszek egy lépést hátra, hogy jobban a szemébe tudjak nézni. Barátságos tekintete van, olyan ha a tó vizébe néznék. De már sok szép szemű kellemetlen személlyel találkoztam, úgyhogy nem hat meg. Enyhe bizalmatlansággal bámulok vissza rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás
Írta: 2015. október 28. 15:13
Ugrás a poszthoz

November 2. 8:00

Az állomásra megérkezve újabb létszámellenőrzést kell eszközölni, aztán Kivára és Attilára hagyja a falubeliekkel kiegészült csapat felügyeletét, amíg megveszi a jegyeket. Nincs túl nagy sor, a legtöbben inkább hoppanálva jutnak el a faluból bárhova, kevesen veszik igénybe a vonatot.
Visszaérkezve a csapathoz mindenkit üdvözöl, és az esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszol. Aztán a beálló vonatot figyeli, míg az meg nem áll, és meg nem kezdhetik a felszállást. A diákokat megkéri, hogy próbáljanak meg közel maradni, és nem elkószálni. Ezt főként azért teszi, hogy könnyebb legyen majd a leszállás is, és ne a fővárosban kelljen keresgetni egyeseket.
A felszállás után pontban negyed kilenckor el is indul a vonat. Ádám sóhajtva hátradől: ezzel is megvolnánk. Már csak Pesten kell elnavigálni az állomásig, hogy végül megérkezzenek. Ha már ez ilyen stresszes, milyen lesz majd az erdőben töltött másfél hét alatt?


/Álmodói tudnivalók: október 31-én (szombaton) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm Budapesttel, onnan fogjuk folytatni, és az lesz utazásunk utolsó helyszíne is. Most ide leírhatjátok a sétát a kastélyból idáig, plusz a vonatra felszállást és a vonatutat is. Persze nem kötelező az egészet belesűríteni egy hsz-be, és még csak az sem, hogy az út minden részletéről írjatok.
Nem kötelező írni minden helyszínhez sem, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Kérem, hogy akik a faluban laknak, azok ide érkezzenek meg!
Lehet kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nagy Ábel
INAKTÍV



RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 28. 16:23 Ugrás a poszthoz

Miután megérkezett mindenki elindult a csapat.Az út elég hosszú volt.A vonatállomás épülete szép volt nekem tetszett.Mikor a tanár úr végzett az ellenőrzéssel elment megvenni a jegyeket.Miután ez is megvolt felszálltunk a vonatra.
Bent ezt gondoltam magamban:El sem hiszem, hogy itt vagyok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. október 28. 16:33 Ugrás a poszthoz



Környezetváltozás. Igen, ez kellett nekem, bár igazság szerint senkivel sem vagyok különösebben jóban az utazók közül; de mégis, a tény, hogy egy elemi mágikus lényekkel teli erdőben rohangálhatok, annyira feltöltött, hogy már az utazás előtt jó pár nappal összepakoltam. Igaz, így sem voltam épp a legjobb lelki állapotban. A depresszió azért depresszió marad.
Így hát pontban nyolc órakor már ott voltam az állomáson Iszettel (a lunarimmal) együtt - nem volt nehéz észrevenni a csapatot, bár volt egy-két meglepetés, mint például a Schlett lány, de inkább csak elfordítottam a tekintetem, és egy odamotyogott "Jó napot! Sziasztok"-kal oldottam meg a dolgot. Meglepően sokan voltak azok, akik csak elméletben tanulják az elemi mágiát. Persze, nem mintha bajom lett volna velük. Csak mégis, furcsa volt.
Nagyon jó érzés volt megpillantani a pályaudvar épületét, aztán, mikor elindultunk, a vonatot magát. Felszállás. Nagyjából középtájt sikerült feljutnom a vonatra, Iszetet gyakorlatilag a kezemben víve; szerencsétlen állat örökölte a gazdája emberfóbiáját és viszolygását, így hát amint sikerült leülnöm, rögtön felugrott mellém, fejét az ölembe hajtotta, s csak akkor hagyta abba a szűkölésszerű hangot, mikor megsimogattam a fejét. Igen, furcsa, hogy egy állat ennyire ragaszkodik hozzám, az viszont már nem lep meg, hogy még ő is tőlem vár megnyugtatást. Nem, ez már igazán megszokott.
Tehát leültem, s egy könyvet vettem elő szokás szerint, szinte fel sem nézve az egész út alatt - amennyiben valaki leült elém vagy mellém, csupán egy futó pillantást kapott, esetleg egy biccentést, ha egy házban élek vele, aztán inkább visszafüggesztettem tekintetem a Poe kötetre.
De végre úton voltam, el innen. A francba is, szeptember másodika óta erre vártam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szikszai Attila
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag



RPG hsz: 82
Összes hsz: 126
Írta: 2015. október 28. 17:46 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás
November 2. 8:00

Álmosan keveredett fel a csípős reggeli órákban a bejárati csarnokig, ahol a tanulmányi kirándulásra érkezőket várta. Két kollégájával együtt fogja a következő napokban felügyelni a brigádot. Ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen számos speciális nevelést igénylő diák is utazik a csoporttal, másik felük pedig képzett elemi mágusnak készül. Ilyen emberek mellett jó, ha egy bűbájhasználatban jártas személy is megjelenik, aki szükség esetén közbe tud lépni a szaktanár segítőjeként.
Egyetlen bőröndjével nem úgy tűnt, mint aki sok holmit pakolt volna be, de természetesen tértágítóval ellátott utazótáskáról volt szó. Egy kicsit bosszús volt amiatt, hogy fel kellett jönnie a kastélyba, de most a gyerekeké a főszerep, az a legfontosabb, hogy hasznukra váljon az utazás és minden a legnagyobb rendben történjen. Merkovszky tanár úr vezetésével elindultak lefelé. Attila volt a sereghajtó, ha rajta múlt, senki nem kószálhatott el, csendben és fegyelmezetten folytatták útjukat a vasútállomás felé. A kirándulók többsége hasonló félálomban lehetett, mint saját maga. Addig se volt velük gond...
Próbált ismerős arcok után nézni a tömegben, s már előre felmérte magában, ki lesz az, akire esetleg jobban oda kell majd figyelnie. Nem szeretne túlságosan szigorú lenni, de ez egy tanulmányi kirándulás, nem a szórakozásról kell szóljon elsősorban. Remélte, hogy ezt az összes jelentkező tudomásul vette, s az út során ehhez mérten fog viselkedni. Amíg a szaktanár a jegyvásárlással volt elfoglalva, ő is szívesen válaszolt a felmerülő kérdésekre. Miután felszálltak a vonatra és az el is hagyta az állomást, a biztonság kedvéért végigsétált párszor a közlekedőfolyosón, bepillantott az utazófülkékbe, hátha szükség volt rá valakiknél. Egyébként már ő is sokkal megkönnyebbültebb volt a kezdethez képest. Még a fővároson vergődjenek át, hiszen az szokott még problémás lenni.
Amennyiben valakinek tanári segítségre volt szüksége, Attila az utazás alatt általában a vonat első fülkéinek egyikében tartózkodott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. október 28. 20:41 Ugrás a poszthoz

Egyetlen Mókus PumpkinHeart

szép vagyok

Halloween van! Tavalyelőtt otthon beszólt az egyik zöldséges (ez megtörtént eset, konkrétan ma kötött belém a zöldséges emiatt -.- Dol), mikor faragni való tököt kerestem nála, hogy nem kéne ám az amcsikat majmolni... de mit csináljak, ha ez a legjobb ünnep? Na jó, a maga nemében. A karácsonyt a családi vacsora, a húsvétot a lányok eláztatása miatt szeretem nagyon. De a halloween itt a Bagolykőn mindig nagyon mókás. Talán az teszi azzá, hogy adnak nagyon a díszítésre és a hangulatra, a DÖK pedig őrült kreatív programokat szervez mindig.
Már véget értek a játékok, most a bálba igyekszünk - a menyasszonyom és én. Mármint... még nem a menyasszonyom, de Linke éppen halott menyasszonynak van öltözve. Arra gondolt, én meg lehetnék Viktor, és majdnem bele is mentem, de rá kellett jönnünk, hogy hiába shipeljük őket, a sztori szerint nincs happy endjük, úgyhogy maradtam Frankenstein. Belenéztem a tükörbe egyik nap, és be kellett látnom, hogy pont olyan a fejem. Hát akkor már kihoztuk belőle a legjobbat. Höhö.
Még csak a Boglyas téren járunk, gyalog tesszük meg az utat a kastélyig ugyanis: fantasztikusan fel van díszítve az egész falu. Narancssárgán világító tökök között járunk, a tér maga tele van faragványokkal. Kár volna kihagyni ezt a sétát.
Nem sietek a bálba, a tér szélén egy padhoz irányítom magunkat, továbbra is fogom barátnőm kezét, leülök a padra, és húzom magammal. Gondoltak a jelmezesekre és az ücsörögni vágyókra: ahogy a fenekem deszkát ér, érzem, hogy fűtik az ülőalkalmatosságot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. október 28. 22:47 Ugrás a poszthoz

Ki-Rándulás with Ricsi♥
ruccants

Utazááááás! Juhhu! Már vagy 2 órája nem bír nassolni Izabella, annyira rápörgött a témára, pedig onnantól kezdve, hogy ébren van, az evés a napja állandó körforgásának szerves része. Gyomrocskája görcsös érzésben tart vele a szobája egyik végéből a másikba, ahogy egy táskába pakolja a holmijait. Egy ideje leköltöztek az állatkájával Ádám bácsihoz, viszont Röncsi miatt sokat ingázik. Nem, nem ám az órák miatt. Persze arra is bejár, de azt nem tartja olyan kiemelkedőnek mint a kék szemű lányt. Mély sóhajjal tudatosul benne, hogy nem együtt kirándulnak ezért szomorúan pakol tovább. Előző nap jól megölelgette, alig eresztette el, hogy mennyire fog neki hiányozni, azt 1 órán át mondta hasonlatokon keresztül. Végül elköszöntek, mikor későre járt, ma pedig korán ugyan, de mindennel elkészült, majd alig várta, hogy eljöjjön az indulás. Csomagba fog, Vatta a karjaiban, mehet is a menet.
Gyorsan szelte a járdát, egyelőre egyedül nem is figyelte nagyon tart-e arra valaki, hátsó, erdőszéli szakaszon bandukolt a házaktól előre, a pályaudvarnak is az egyik kevésbé bejárt fele irányában bukkant fel. alapvetően eléggé beleolvad a környezetbe, leszámítva hogy jól megnőtt kortársai között i elég magasnak számít, a lányok körében meg pláne. Tuzinjára figyelt nagyon, annyira, hogy fel sem tűnt neki, ahogy egyenesen egy bácsiba gyalogol. Sűrű elnézések után hagyta ott az urat  majd szabad kezével integetett mindenki felé. A kis állatkája szerencsére az utóbbi időben újra szereti őt, vagyis úgy néz ki, most is elégedettségének adja jelét kis szikrákkal. Izzy nevetve vesz elő egy  jutalomfalatkát, ami ilyen beszerzett neki finom növényekből áll. Egy légmentesen zárható zacsiban tartja. Át is ad pár levelet a cukiságnak, aztán egyenesen egy fiú hátának gyalogol. Upsz.
- Ne haraguuuudj, bocsánat. Megütöttünk? Kicsit elbambultam. Izgulsz? Uuu, van már párod? Úgy látom nincs, lestipistoppolhatlak? Kirándulunk együtt?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. október 29. 09:05 Ugrás a poszthoz

Alexmancs *o*

Bár én csupán mérsékelten rajongok az ünnepért, és általában szívesen ki is hagynám, Alex lelkesedése ragadós. A jelmezem nem kicsit morbid és célzatos, bár utóbbira egyáltalán nem gondoltam, mikor kitaláltam a jelmezem. Valami olyasmit akartam, amit a varázslók többsége nem ismer fel, és mégis teljesen egyértelmű, ne kelljen esthosszat azt magyaráznom, minek is öltöztem.
A halott menyasszony kedves kis film, eléggé ötletes megvalósítással, és Emily figurája mindig nagyon tetszett. Enyhe hátránya a dolognak, hogy nem ő jön össze a végén a főszereplő férfivel, de hát nem lehet minden tökéletes. Na, meg nem is kötelező a pároknak pároknak beöltözni.
Szóval, amellett, hogy jelmezemmel egyértelműen utalok a mesére, nem is kell magyarázkodnom, hogy mi is vagyok. Menyasszonyi ruhámból, csokromból, kopott fátylamból, és nem éppen életteli arcszínemből bárki kitalálhatja, hogy halott menyasszony vagyok. Vagy zombi menyasszony. Végül is majdnem egyre megy.
A falun átsétálva két erős érzés kerít hatalmába. Az egyik az ámulat, mert annyira hangulatos az egész díszítés. A másik meg az, hogy veszettül fázom. Ha nem lenne vastagon berúzsozva a szám, valószínűleg kéknek látszana. Nem kellett volna annyira hűnek lennem az eredeti ruhához. Emily már halott neki mindegy, hogy egy ilyen ujjatlan vacakban október végén igazán meg lehet fagyni.
De Alex keze meleg, és ahogy fogja az enyémet, egészen felmelegíti. Aztán leülünk egy padra, és bár először nem igazán rajongok az ötletért, hogy a fagyos deszkára leüljek, de egészen meglepődve veszem észre, hogy az nem hideg. Alextelen kezemet is megmelegíthetem rajta, miközben nekidőlök a férfinek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. október 29. 15:40 Ugrás a poszthoz

Mókus nekem dől. Fogalma sincs, minek ültem le ide, és valamit virítanom kéne, mielőtt felteszi a kérdést: kilógó vállakkal, lenge fátylakba öltözött halloweenre, ugyan miért nem menekülünk már be a fűtött kastélyba...?
De egyelőre be kell érnie az önmelegítő paddal, míg ki nem nyögöm, amit akarok. Nem így terveztem, sőt, az egészet már kigondoltam máshogy, úgyhogy most gyorsan kell zajlania az újratervezésnek.
Abban biztos voltam, hogy nem térdelek le. Nem akartam semmi elcsépelt klisét, ami nem én vagyok, és úgy sejtettem, Linke sem feltétlenül igényli az ilyen mű dolgokat. Aztán lenéztem Linre. Szabad kezem kopott öltönykabátom zsebébe vándorolt, a másik ujjaival finoman kibújtam az ő keze szorításából. Ahogy a szemeink egymásra találtak és összekapcsolódtak, minden kitisztult. Felemelkedtem a padról és letérdeltem előtte. Ennek így kell lennie.
Két markomban forgattam a dobozkát, míg kitaláltam, hogy kezdjem a mondandómat.
- Lehet, hogy kicsit morbid így, de szerencsére már megedződtél mellettem ilyenekben.
Igazából Linkének legalább olyan csavart humora tud lenni, mint nekem, úgyhogy nem is kéne szabadkoznom. Látatlanban alig találom, melyik oldalán nyílik a doboz, de csak meglesz, lassan kinyitom, és a következő mondataimmal együtt feltartom neki.
- Zöld vagyok és egy cövek áll ki a nyakamból, de te meg kék vagy és oszladozol... Na jó, bocsánat. Szóval. Szeretlek, és rajtad meg menyasszonyi ruha van... A lényeg... Hozzám jössz feleségül?
Már kínomban vigyorgok, hogy ezt sem sikerült komolyra megcsinálni. Azt hiszem, ha zavarban vagyok, csak rosszabb lesz az egyébként is kelekótya fellépésem.
Remélhetőleg a szedett-vedett szövegemről eltereli a figyelmét a Tildától kapott levitás ereklyéhez hasonló kék köves gyűrű. - Merthogy ez az a gyűrű.
Tudja Lin, hogy a házassággal várni akartam addig, míg mindketten végzünk a sulival, viszont most egyre sürgetőbb ez a lépés. Aztán ugye kitalálta, hogy halloweenre halott menyasszony lesz, és bár már előtte is fontolgattam, hogyan fogom megkérni a kezét, egy ilyen vicces lehetőségnek nem állhattam ellent.
Aztán hogy mit gondol ő...? Hogy akar-e mégis várni a sulivégzésig...? Félős kisfiúként nézhetek ki, ahogy felpillogok rá egy válasz reményében.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 29. 17:09 Ugrás a poszthoz


- És egyedül szoktál utazni, ilyen későn? - vonja össze szemöldökét a válasz hallatán. Finoman elé is lép, mikor a szőkeség megpróbál továbbindulni. Csak akkor veszi le róla a pillantását, amikor közeledő lépteket hall.
- Úgy tűnik, a hölgy szeretné feldobni unalmas esténket - mosolyog társára a férfi egy pillanatra rávilágítva pálcájával, majd visszafordul a kislány felé. - Az iskolában tanulsz? Miért nem vagy a kastélyban? Vagy otthon? Van nálad valamilyen papír vagy irat, ami igazolja a kilétedet?
Eleve nem szokványos ez a helyzet, de a lány viselkedése csak még gyanúsabbá teszi. Az azonban nem fordul meg a férfi fejében, hogy a szőke esetleg szökni próbál. Egyik iskoláját sem érezte soha annyira szörnyűnek, hogy le akart volna lépni. Néhány gondolat megfordul a fejében, amikor magában okokat keres, de nem akar felelőtlenül következtetni.
Végignéz a lányon, de ő nem tűnik sérültnek vagy ijedtnek, talán egy kicsit zavartnak és dühösnek igen, de ez bárkinél előfordulhat, akit csak úgy feltartóztatnak, miközben éppen siet valahova.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sese Hysteria
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 483
Összes hsz: 3442
Írta: 2015. október 29. 20:59 Ugrás a poszthoz

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával és Annuskával közösködöm. Pirul
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Természetesen nem kételkedtem egy percig sem Hime jóllétében, hisz ott volt Radúz bá' meg a szobatársaim is, akik szívesen odafigyeltek arra a dilinyós kölyökre.
Merkovszky tanár úr a lehető legtökéletesebb választ adta, amire csak szükségem volt, ezért egy széles mosoly kíséretében úgy bólogattam, mint egy mugli autódísz. / bólogató kutya / Még pár pillanatig ott sündörögtem a tanár úr körül, de aztán részese lettem egy becsapódásnak, azaz Evillanásnak.
A piros háztársam úgy a nyakamba ugrott, ahogy én szoktam mindenkinek, elkaptam ugyan, de nem kevés híja volt annak, hogy ne boruljunk fel ott helyben.
- Persze, hogy persze! Muris lesz! - nyelvet öltöttem a lány felé, közben Beni is köszönt nekünk, neki pedig bőszen integettem. Kissé nyúzottnak tűnt, lehet nem aludt túl jól. Úgy vigyorogtam ott, mint egy vadalma, ám mikor ismét Lillára pillantottam volna, az úgy eltűnt, mint a kámfor.
- Hinnye, de gyors valaki.. - vakargattam a fejemet pár pillanatig, a másik oldalamon pedig már Annuska állott. A vörös lány hangját meghallva automatikusan felé fordultam és rögvest a nyakába borultam, vagyis csimpaszkodtam.
- Sziihiihiiijaaaaa! - nyekeregtem a lányra borulva, örültem, hogy őt is láttam.
- Persze, hogy jól bár nem sokat, de az a pár óra, az jó volt! - vigyorogtam vissza a lányra. – És te? Amúgy kivel ülsz majd a vonaton, mert ha gondolod, csatlakozhatnál Lillához és hozzám. Az eridonos csajok tartsanak össze. – egy cinkos kacsintást eresztettem el Annus felé.
Lassan idő volt, tanár úr pedig tartott egy létszám ellenőrzést és végül is el is indultunk az állomásra. Útközben igyekeztem a már meg talált háztársaimhoz csapódni, illetve fújni nekik a hülyeségeimet, egy csomó dolog jutott az eszemben útközben.
- Amúgy, én most annyira elgondolkodtam az almán.... de most értitek. Ha már van olyan angolul, hogy appLe. Akkor olyan is van, hogy appFel? Vagy mi? - tettem fel az agymenésem szülte kérdésemet. Csak nem égetem ki őket ezekkel, maximum rám szólnak, hogy fogjam be. Igyekeztem hozni a jó hangulatot, és elzavarni az álommanókat, amik ott csücsültek a legtöbb diák vállán.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. október 29. 22:01 Ugrás a poszthoz

Scar és a kedves kolléga

 A szőkeség kissé fújtat, mikor Kino is megérkezik az igazoltatásra. Persze lehetne dühös azért, hogy lekési a vonatát, de a dac a szemében nem éppen az aggodalomra utal.
 - Na és hova indulsz azzal a vonattal? - teszi fel a magától értetődő kérdést. Kíváncsi, hogy habozik-e majd a lány, vagy sem. Ki tudja, talán a nevéről is hazudott. Heléna. Ki adna manapság ilyen nevet egy szegény gyereknek?
 Alfonz kérése mindenképp pontot fog tenni az i-re. Vagy előveszi azokat a bizonyos iratokat, és igazolja állítását, vagy hazudok valamit. Esetleg elfut, ha nagyon megijedne. De nem hitte, hogy olyan ijedős lenne ez a lány. Nem tűnt annak. Inkább a bajkeverő típusba sorolná első ránézésre. Ami persze okot adni annak a teóriának, ami először átfutott az agyán.
 Elszökni az iskolából. Esetleg otthonról. Ki tudja, miért? Rossz családi körülmények, esetleg valami kihagyhatatlan parti, vagy egy szerelmes miatt. Vagy esetleg, ami nála fordult elő, mikor első évét töltötte Dániában.
 Messze az otthontól, egyedül egy idegen helyen, gyerekként. Elszakítva a testvérétől. Persze, hogy megpróbált hazaszökni, ki ne tette volna meg? Persze csak az iskola kapujáig jutott. Az iskola felügyelősége ezután felelősségre vonta, és nem is próbálkozott többet.
 Kissé összeszorította száját az emlékre. Ha egyedül lenne, még a fejét is megrázta volna, hogy megszabaduljon a gondolattól, de jobb, ha nem lesz ma este ilyen feltűnő. Inkább kíváncsian várta, mivel rukkol elő ez a Heléna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. október 29. 22:15 Ugrás a poszthoz

EM kirándulás - Bran

Noah néha kiborító tud lenni. Olyankor jön rá a játszhatnék, mikor sietni kellene, hogy ne késsünk el sehonnan se. Ma is megfuttatott, meg végigkergettem az egész házban és a kertben is, mire sikerült rávetnem magam, és leszidni, hogy ilyet még egyszer ne csináljon. Erre csak fújt felém egy apró lángot, és elvonult a táskám mellé pihenni. Hát nem csodás? Legalább már nyugodtan pakolhattam a holmimat, amit a kirándulásra viszek. Hihetetlen, hogy elmehetek oda, ahol Noah eddig volt, és megismerhetek még több elemi mágikus lényt. Legalábbis nagyon remélem, és nem az első adandó alkalommal fal fel valami XXXXX besorolású lény. Talán egy XXXX-essel még tudnék valamit kezdeni, de ezt se merem biztosra mondani. Mindegy is, a kirándulás a lényeg, szóval a csomagolás befejezése után, ölbe kaptam Noaht, és szaladtam a többi tanonc után, mert már lemaradtam így is. Még az a legnagyobb szerencsém, hogy a többiek az iskolából jönnek és Merki apu biztosan nem hagyna itt… ugye? A többiek beérése után letettem az állatkámat magam mellé, persze szemeimet rajtatartva, nehogy elkóboroljon. Mikor megérkeztünk az állomásra, nem sokkal később az iskolai csapat is befutott. Végignéztem a társaságon, de Annán és Atu bácsin nem igazán ugrott be ismerős arcocska. Még Gwent szúrtam ki, és titokban reménykedtem abban, hogy Zsombicc is felírta magát a legutolsó pillanatban, de aztán mégsem jött több diák, és más ismerős velük. No mindegy, fogtam inkább Noaht, és mikor már lehetett, felszálltam vele a vonatra. Brant nem láttam mögöttem, így minden fülkébe benéztem, és amint megpillantottam a legjobb barátomat, már mentem is be mellé, hogy lehuppanjak vele szemben, és várjam a megérkezést.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vérmes Sebhelyes
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. október 29. 22:23 Ugrás a poszthoz

Auror párocska

  Eléggé kezdett az agyára menni a fickó, ezért a kérdésére csak szimplán megvonta a vállát. erre csatlakozott egy másik is hozzá. Hát persze, ez az ő szerencséje.
  - Arra indulok, amerre a vonat megy - jelentette ki dacosan. Agyában már javában tombolt az adrenalin. Olyan közel járt már a sikerhez, hogy lehet, hogy pont itt kapják el? A férfi egy sor kérdést gördített elé, és minél többet tett fel, a lány annál idegesebb lett.
  - Nem mondok semmi többet, amíg maguk nem mutatnak valami igazolvány, vagy valamit, amivel tudják bizonyítani, hogy nem valami pedofilok az utcán. Tudom, hogy már mondta, hogy aurorok, de hogyan tudnék bízni két emberben, akik csak úgy odasétálnak hozzám? - kérdezte meg, mielőtt belekötnének. A lány a legrégibb trükköt alkalmazta. "Legjobb védekezés a támadás". Kíváncsi volt, hogy erre hogy reagál a másik kettő, és még jobban reménykedett, hogy egyikőjüknél sincsenek iratok. Ha igen, akkor csak egy lehetősége maradt a lánynak. Bár azt nem akarta. Nagyon nem. - Amennyiben nincs ilyesfajta dokumentumuk, én továbbmennék! - indult volna megint útnak. Nagyon remélte, hogy a határozottság célt ér.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A Lidércnyomás Lánya
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 29. 22:50 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia - Annus, Lillus és Fannus
ruha

  • kutyákat elvinni Kath-hez
  • édességet szerezni
  • bepakolni
  • elektromos dolgokat kihúzni

Ha minden igaz és mindenre jól emlékszik, akkor már csak ki kell mennie a vasútállomásra és indulhat a kirándulás. Mostanában egyre szétszórtabb a lány, ezért többször felírja a dolgokat, hogy ne felejtse el. Sóhajtva zárja be az ajtót maga mögött és indul a pályaudvarra. Nem beszélte meg, hogy ott majd kihez csapódik, kikkel tölti az utazás óráit, de talál majd magának eridonosokat, akikkel elbeszélheti az időt. Az állatkáitól volt a legnehezebb elbúcsúzni, de nekik is kell egy kis idő távol a lánytól, bár Gwen nem így gondolja. Mégsem viheti magával őket, ha Madagaszkárt sem bírták. Szóval se szó, se beszéd adta be őket Konnak, megköszönni volt ideje és már ment is pakolni. Egy listát írt velük kapcsolatban és ennyi volt.
Bőröndjét maga mögött húzva siet a többiekhez. Míg kifújja magát, meg is érkezik a jármű és már szállnak is fel. A pontos indulást nem tudja, ezért meglepi, mikor a vonat elindul, de Ő még nem ült le. Mindenhova benéz, de sehol sincs olyan ember, akit ismerne. Már épp feladná, hogy ismerősökkel találkozik, mikor megpillantja Fannit, Lillát és Annát. Mind a három lányt ismeri, nagyon is jól, együtt kviddicseznek, vagy kviddicseztek. Úgy tűnik őket is érdekelte a dolog. Mosollyal az arcán lép közéjük.
- Sziasztok! Leülhetek? Titeket ismerlek a legjobban - arra is felkészül, hogy Fanni a nyakába ugrik, a lányból simán kinézi, hogy a mozgó vonaton ugrik rá másokra.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 23:53 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás - Fáni és Evilla
#elemimágiásbagázs #zötykölődjünkegyütt

Maris soha nem volt hű de barátkozós, de miután az az elvetemült ötlete támadt a bátyját repülni látva, hogy kviddicsezni akar, kénytelen volt megismerkedni legalább a csapattársaival. A jó közös munka nem igényli, hogy mindenkivel öribari legyen, de néhány embert akarva-akaratlan csak sikerül jobban megkedvelni és hát ilyen Fanni is. Eleinte nem viselte kifejezetten jól ugyan, hogy a lány minden előzmény nélkül a nyakába vetette magát, ahányszor csak meglátta, de mostanra ez sem okoz gondot, mi több, már ő is kezdett nyitott lenni ilyesféle megmozdulásokra. Nem mindenkit ölelget meg azért, szögezzük le, továbbra sem nevezhető kifejezetten szociábilis  teremtésnek, de ragadt rá valami Fanni közvetlenségéből, vagy inkább tanult tőle is, így most kicsit sem okoz problémát, hogy amint meghallja barátosnéja a hangját, máris a nyakába veti magát. Visszaölelget ő is, közben pedig őszinte mosolyra görbül a szája, mint ahogy utóbb mindig ilyen alkalmakkor.
- Sziaszia - köszön vissza lelkesen megszorongatva közben a lányt viszonzásképpen, meg integet Lillának is, majd még választ is kap a feltett kérdésre, ez aztán így igazán kerek. Panaszra oka nem is lehet. Saját részéről kitartóan bólogat egy sort mindjárt válaszul, még mielőtt megszólalna.
- Én se sokat, eléggé izgultam ezen az utazáson, de biztos jó lesz. És... naná. Már majdnem egy fél kviddicscsapat - szalad fülig a szája az ötlet hallatán, elvégre tetszetős, de nagyon. Senki ismeretlen és még tudja is, hogy mindenkivel szót ért. Tökéletes. Gyors létszámellenőrzés után már indulhatnak is közben, mert a vonatot csak el kell érni. A kis reggeli séta rendesen felébreszti, majdhogynem hatékonyabb, mint a nemrégiben megivott bögrényi kávé, bár az is lehet, hogy csak annak jött meg a jótékony hatása. A bál után még mindig vörös színben pompázó tincseit menet közben fonja be, hogy ne lógjanak összevissza a szélben, ami kissé lefoglalja, noha figyel Fanni agymenéseire és jól is szórakozik rajtuk időnként hangosan felnevetve.
- Neeee - hagyja el a száját tiltakozás, amikor az apple-appfel megszólalásnál tartanak, és ismét elneveti magát.
- A németben az alma Apfel, tuti amolyan kontra az angol apple-re, mert valakié úgyis jobb, de fejezd beeee, mert már fáj az arcom és még hosszú az út odáig - nyekereg, noha nem gondolja teljesen komolyan. Határozottan jól szórakozik azért. Kicsit arcára szorítja a két kezét, a nevetéstől tényleg fáj, de mindjárt el fog múlni. A vonaton felpakolja a táskáját a csomagtartóra, majd kabátjától megszabadulva lehuppan az ülésre, és futólag még megtapogatja ismét az arcát, mert ha Fanni így folytatja, fog az még fájni. Túl sok idő nem is telik el, épp elhelyezkedik, amikor újabb ismerős arc bukkan fel az ajtóban, Gwen. Kérdőn néz a másik kettőre, de a maga részéről vállat von, ha a többieknek is megfelel, őt aztán igazán nem zavarja plusz egy fő a csapatból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. október 30. 13:19 Ugrás a poszthoz

Bár a hideg szél megborzongat, egyelőre még nem teszem fel a kérdést, miért is ülünk itt, ahelyett, hogy továbbindulnánk. Nem sietek sehova, és, ha Alex gyönyörködni szeretne a tér halloweeni öltözetében, akkor igazán kibírok még néhány percet. Főleg úgy, hogy kifejezetten békésnek és nyugodtnak érzem az egész helyzetet. Körülöttünk a lámpások fényei nem ijesztőek, narancs fényük meleget áraszt. A száraz avart megtáncoltatja a szél, muzsikára késztetve a leveleket.
Mikor Alex elengedi a kezem, kérdőn ránézek, de nem tudok semmit kiolvasni a szemeiből. Határozottnak tűnik, azt gondolom, úgy érzi, hogy ideje továbbindulnunk. Felállni azonban nincs lehetőségem, mert szinte rögtön letérdel elém. Zavartan lenézek, biztos vagyok benne, hogy leejtettem valamit, vagy beleakadt valamibe a ruhám szegélye, és azt szeretné kibogozni, de nem látok semmi erre utaló dolgot. Akkor esetleg a cipőfűzője...?
Gondolataim teljesen földhözragadtak ahhoz képest, amire ő gondolhat: mikor felemeli a kis dobozt, úgy érzem, megáll a szívem. Hallom a szavait, de nem tudom, hogy valóban értem-e őket. Az ismerős ékszer látványa kezd elhomályosodni a szemem előtt, de nem akarok sírni. Valójában egész sokszor elképzeltem már ezt a jelenetet, de úgy gondoltam, hogy ez majd valamikor a távoli jövőben fog megtörténni. Amikor meggyógyulok, közös kertes házunk lesz, természetesen saját, és talán az ifjabb Dolánszky is úton van... De ez így...
Régebben, amikor láttam apámat anyám hiányától szenvedni, kicsit dühös voltam utóbbira. Nem értettem, miért mondott igent, amikor megkérték a kezét. Tudta, hogy nem sok esélye van a túlélésre. Miért rángatta bele őt is? Engem is. De most, hogy Alex itt van előttem, egyszeriben értem. Szeretem őt. Vele akarok lenni, ameddig csak lehet. És közben összeszorítja a szívem a gondolat, hogy egyszer majd itt fogom hagyni. Hogy neki tovább kell majd élnie, nélkülem.
Sosem akarnék neki rosszat, és elborzaszt a gondolat, hogy bánthatom őt, de egyszerűen szeretem. És egy ilyen helyzetben csak azért nemet mondani, mert lehet, hogy majd meghalok... lehetetlen.
- Igen.
Valami nagyon poénosat akarok mondani, de hiába vagyok állítólag nagyon is kreatív, azt hiszem, nem véletlenül csinálják ezt már nagyon régóta ugyanígy. Humorizálhatnék azzal, hogy legalább az öltözékem megfelel, az oszladozást meg néhány év múlva majd meglátjuk, de nem érzem helyén valónak.
Azt azonban nagyon is, hogy előrehajolva szájon csókoljam őt, attól sem zavartatva magam, hogy így összekenem a rikító rózsaszín rúzsommal.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A Halál Hercegnője
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 30. 13:40 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás

Miután már csak egy állatkám maradt erre a tanévre, többet tudtam Frayec-kel foglalkozni, aki persze nagyon jó mókának tartotta, ha sártengerré változtathatta a szobámat - őszintén szólva fogalmam sincs hogy csinálta - vagy csak egyszerűen fogta magát és kikaparta a cserepekből a földet. Mert hát miért ne? Ezzel pedig nekem természetesen reggel kellett foglalkoznom, semmi esetre sem akartam arra hazaérni, hogy a növényeim egytől-egyig elhaláloztak, hála a rosszaságnak. Csak annyi szerencsém volt, hogy még időben összepakoltam az útra és nem aznap reggel kellett kapkolódni. Mielőtt még bármit újra feltúrhatott volna, ölbe kaptam Frayec-et és a cuccom magam mellett lebegtetve sétáltam le a csarnokba. Köszöntem Ádámnak és az ott leledző embereknek, aztán kicsit hátrébb álltam, hogy a maradék sarat is leszedjem a mancsairól.
Az állomásig főleg a raseket figyeltem, nehogy elmászkáljon valamerre és feltúrja a tisztást, tulajdonképpen még kapóra is jött, hogy senki sem akart zavarni. Nem tudtam volna beszélgetni is és még Frayec nyomait követni, aki egyelőre úgy tűnt jól fog viselkedni. Csendben baktatott mellettem az úton, én pedig olyannyira őt néztem, hogy szinte észre sem vettem amikor megérkeztünk a vonathoz. Továbbra is az állaton tartottam a szemem, felszálláskor pedig az elsők között voltam, és egy hátrébb elhelyezkedő fülkét választottam elkerülve ezzel minden lehetséges találkozást. Nem aludtam pár napja és ugye a folyton kikapart föld miatt is morcos voltam kicsit, ezért is akartam minél előbb egyedül maradni. A rasek persze rögtön elfoglalta a szemben lévő ülést, míg én a még szabadra csüccsentem fel, felhúztam a lábaim és előszedtem a magammal hozott könyvet. Nem is nagyon figyeltem, mit hoztam el Tildától, igazából úgyis mindegy volt. Pihenni a folyton mozgolódó Frayec-től úgysem fogok tudni, olvasni meg bármit szívesen olvasok...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. október 30. 14:51 Ugrás a poszthoz



Kemény arcvonásaim mit sem változtak, ahogy figyeltem a megtorpanó rellonost magam mellett. Már csak a "na jó" hangsúlyából és a mozdulataiból is éreztem, hogy ellent fog mondani, illetve tagadni fog, vagy csak simán megmondja majd a véleményét, ám nem éreztem szükségét annak, hogy ebben lélekben is felkészüljek. Végső soron nem érdekel a véleménye rólam.
Amiket mondott, teljesen váratlanul értek. Első körben, az "azt hiszed, különleges vagy" résznél enyhén felvontam a szemöldököm, és csak hallgattam a monológját - aztán jött a "feltűnést kereső ember vagy" rész, ahol szemöldököm még magasabbra szaladt, végül pedig le is hunytam a szemem egy pillanatra a visszavevésnél. A kérdésére leengedtem a szemöldököm, arcomat ismét feszes vonásokba rendeztem, úgy pillantottam rá pár pillanatig némán. Ezt most nem gondolhatja komolyan. Hogy pont én örülök annak, ha figyelnek rám az emberek? Én lennék a legboldogabb ember, ha láthatatlanul járkálhatnék egész nap, és senki sem szólna hozzám. Én és a feltűnést keresés. Hogyne.
- Nem hinném, hogy normális lenne az, hogy olyan emberekről vonsz le nagyon is hibás következtetéseket, akiket egyáltalán nem ismersz - és nem is fogsz. - mondtam végül. Kezem a táskám szíjára vándorolt, ahogy megigazítottam a vállamon. - Illetve normális, csak nem átgondolt. A helyedben több szempontból vizsgálnám a szituációt. Persze ha nem vagy hozzá túl... korlátolt. - itt tartottam pár pillanatnyi szünetet, azonban esélyt sem adtam neki a reagálásra, csupán biccentettem egyet. - Igazán örültem.
Aztán megindultam a tömegben, hátra sem pillantva kerestem meg a bumszalagbőrt, hogy aztán mikor megvettem, visszatérjek Merkovszky tanár úr házába, és ledobjam magam az ágyra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
RPG hsz: 426
Összes hsz: 1049
Írta: 2015. október 30. 15:08 Ugrás a poszthoz




Elég jó volt, hogy egyedül ültem a vonatfülkében Iszettel és olvastam. Kellemes időtöltésnek bizonyult, mert az arcizmaimnak nem kellett minden pillanatban megfeszülni arra várva, hogy esetleg valaki ránéz - nem kellett folyamatosan eljátszanom, hogy amúgy nincsen semmi bajom. Elég volt csak olvasnom. Mint egy átlagos, tizenöt éves kamasznak.
Meghallottam a fülkeajtó nyílását, és egy lány esett majdnem hanyatt a lábaimban valami állattal magán. Iszet ezt látván nyüszögve bújt hozzám, én pedig egy fejsimítás kíséretében fókuszáltam rá a jövevényre, aki mint kiderült, Izabella volt. Egy házban lakom vele. Bár kétlem, hogy rám ismert volna, ugyanis odabent is igyekszek beleolvadni a környezetembe, és kínosan ügyelek rá, hogy ember fia ne ismerjen rám onnan, vagy legalábbis csak minimális nyomot hagyjak bennük. Nem mondom, hogy kerültem a lányt, de mivel ő tipikusan eridonos jellem volt (számomra a negatív értelemben), igyekeztem nem összeakadni vele, ha lehetséges volt. Most pedig itt pörgött nekem, miközben én olyanokon gondolkodtam, ami a kis elméjét szerintem ripityára törte volna.
- Párom? - kérdeztem zavartan. Mi ez, valami bál?
Hogy is lehet leállítani egy túlpörgött extrovertált jellemet? Eddig nem volt hatásos, ha megmutattam, hogy nem nagyon szeretnék vele beszélgetni, mert az ilyesmiket az hajtja, hogy érzelmet váltsanak ki az emberből.
- Nem hinném, hogy én lennék számodra a megfelelő társaság. - mondtam csendesen, ismét lepillantva a könyvembe. Arcom semleges maradt, hangomban gyakorlatilag semmilyen érzelem nem tükröződött. Tény, hogy nem azért jöttem el, hogy egyedül kuksoljak egy vonatfülkében, de egyelőre minimális igényem vagy kedvem sem volt a társasághoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. október 30. 17:27 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás
~Miza

Késve indultam le a vasútállomásra. Bár bentlakó vagyok, kivételesen otthon töltöttem egy kis időt, így onnan sétáltam le a vasútállomásra.
Kicsi bőrönddel érkeztem, ami még anyámé volt, amíg el nem örököltem tőle. A tértágító bűbáj miatt mindenem belefért és mégis kis helyen elfért. Tökéletes apróság a mindennapokra.
Épp időben érkeztem a népszámlálásra.
Furcsa módon szinte mindenki társaságba verődve ácsorgott és szállt fel a vonatra. Alig láttam valakit egyedül.
A vonatra szállva biccentettem a házbelieknek, és még akiket ismertem. Sorban töltődtek fel a kabinok, így - mivel hátul álltam - a hátsó kabinok egyikébe tudtam letelepedni.
A kabin ajtót elhúzva egy szőke fejre lettem figyelmes és egy házi kedvencre. Akaratlanul eszembe jutott Gotto, akit a szüleimnél hagytam pár nap erejéig.
Bár eléggé mufurc egyéniség, a szüleimet azért elfogadja.
- Szia! Nincs máshol hely, remélem nem gond. - biccentettem a lány felé, akit időközben felismertem a levitás őrző képében.
A bőröndöt az ülések fölötti polcra emeltem és helyet foglaltam.
Az igazat megvallva, nem sok kedvem volt beszélgetni. De persze mindig válaszoltam ha kérdeztek, úgyhogy most sem húzódtam félre a kérdések, vagy kijelentések elől.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Boglyas tér - összes hozzászólása (3248 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 ... 54 ... 108 109 » Fel