Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Henrik szemöldöke meglepetten emelkedik meg, szinte már felhőkarcolókat megszégyenítő magasságba. Sok mindenre számított, fel volt készülve ezer meg egy fedősztorira, füllentésre, álcára. Egy olyan indokra, ami szakmából adódóan szükséges, egy szigorúan titkos felszólításra, netán tématerelésre. Nos, ha ez az utóbbi akart lenni, akkor bizony sikerült. Mégsem feltételezi, hogy a nő hazudna, mert úgy tűnik tényleg igazat mond és láthatóan nem érzi magát komfortosan a szituációban.
- Bocsásson meg, nem tudtam róla - kíváncsisága megértésbe csap át, ahogy vállai elernyednek. Eddig sem volt kifejezetten feszült, de érdeklődéséből fakadóan nem is nevezhettük lazának. Most már minden mindegy alapon marad még váltani pár szót, amíg be nem fut kollégájának vonata.
- Más természetű? - fél szemöldöke ismét megemelkedik, ehhez pedig egy egészen szemtelen mosoly társul. Kezei zsebébe mélyesztve pihennek, ahogy magában kifejezetten jól szórakozik. Láthatóan ezt a lovat meg fogja ülni. - És mégis mire gondol egészen pontosan, ha szabad érdeklődnöm? - már hangjából is hallatszik, hogy évődik, csak piszkálja a másikat, aki láthatóan zavarából ejtette el ezt a kellemetlen félmondatot. Talán arra számított, hogy a körülményekre való tekintettel Henrik megkegyelmez majd neki és nem hozakodik elő a nyelvbotlással, de tévedett. Bármennyire is legyen becsületes úriember, egy ilyen ziccert eszében sincs kihagyni.
- Nem eget rengetően fontos, csak megláttam és gondoltam rákérdezek. De ha úgy adódik, akkor megkeresem a hölgyet - aprót biccent még köszönetképp, bár biztos benne, hogy csak úgy nem fog beszambázni a Minisztériumba és felkutatni Valentinát. Neki egyetlen dolog fontos, hogy többé nem gyanúsított és felmentették, ha már egyszer ártatlan. A körítés hidegen hagyja: ha képes volt több, mint tíz évet leélni úgy, hogy fogalma sincs, ki ölte meg szüleit, talán az elkövetkezendő jó pár évtized is menni fog.
- Lassan indulnom kell, de... Ha nem tolakodás, megkérdezhetem, mi történt Önnel? - órájára pillantva látja, hogy bár idő szűkében van, annyit még tud maradni, hogy megérdeklődje, mi történt Donovannel. Nem muszáj az orrára kötni, de tény, hogy az ember nem veszíti el minden sarkon az emlékezőtehetségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Henrik, igen ez a neve, most már megjegyeztem. Nagyon meglepődik azon, amit mondtam. Az igazság mindig sokkal döbbenetesebb tud lenni, mint bármilyen vad hazugság. Legalábbis ebben az esetben mindenképpen. Na de a férfi bizony közben megértően folytatja. Hallgatnám napestig ezt a hangot. - Ön bocsásson meg, hogy fel sem ismertem és a nevébe is belebakiztam - mosolyodok el azzal a bájos, kiskutyás tekintettel, amit a családomon kívül kevesen láttak tőlem. Zöldjeimmel ezután inkább gyorsan másfelé kezdek tekintgetni. Olyan ciki ez az egész helyzet, meg ahogy viselkedem. Hol az auror profizmus és érzelmi elszigetelődés az ügy érintettjeitől? - kérdezné a kiképzőm. Hol? Hát nézzen már rá! Neki nem tudnék hazudni vagy rideg lenni vele. A tárgyalóban is nehezemre esett...Egek egy emlék beugrott róla! Meglepetésemben picit összevonom a szemöldökömet és a fejemet is megrázom. Úgy tűnhet számára, hogy ez az ekkor mondott szavaira adott első reakcióm - Tudja...személyes természetű...Udvarlás természetű - ejtem ki a vallomással felérő szókapcsolatokat a számon és legszívesebben instant elásnám magam szégyenemben. Jobb lesz beszereznem egy ásd-el-magad felszerelést, mert még egy ekkora égést nem hiszem, hogy el tudnék viselni. ezután azért megkíméli az életem, mert tovább beszél és tereli a szót az előbbi témáról. Hála az égnek. - Rendben, ahogy önnek a legmegfelelőbb - bólintok egyetértően, hiszen rajta áll, hogy mit kezd az infókkal és Valentinával. -Hm... - órámra pillantok - Nekem is hamarosan indul a vonatom - nézek rá megint a férfira. Őszinte érdeklődése megenyhít - Egyáltalán nem. A saját lakásomban támadtak meg. Azt, hogy ki volt nem tudom, de a gyógyítók szerint egy nagyon erős memóriatörlő bájitalt itattak velem. Az volt a szerencsém, hogy valamennyire fizikailag és agyban is tudtam védekezni így nem lett belőlem csini zombi csak átmenetileg mentem át alzheimeresbe - mesélem végső soron kedélyesen. Annyit keseregtem már és küszködtem, hogy ha nem venném poénosra telesírnám a Balatont. Rá kellett jönnöm, hogy amúgy is magamnak köszönhetem, ami történt. Nem voltam elég óvatos, figyelmes. Úgy viselkedtem, mint egy dilettáns nyeretlen kétéves. De a szakmai részt jobb is nem feszegetnem. Örülök, hogy "csak" ennyivel megúsztam. Főleg annak ellenére mennyi alapvető hibát követtem el akkor este. Láttam, hogy betörtek. De én idióta nem hívtam erősítést, hanem bementem, hogy majd elintézem. Nem vártam, hogy történjen esetleg valami. Nem egyenesen besétáltam és nesze neked! Az első lecke amit az akadémián tanítanak, hogy figyelj és várj és egyedül soha ne akciózz, mert az életedbe kerülhet. Nem is értem mi jött akkor rám...Totálisan megbuggyantam és meg is kaptam érte a magamét a sorstól. Az ilyen hülye lépéseket még anya sem látja előre. Pedig biztosan szólt volna, hogy legyek óvatos. De már kicsiként is kiborítottam a hirtelen döntéseimmel, amiknek már akkor is beláthatatlan következményei lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miközben én egy csodálatos középső ujját mutató kezet csinálok a hóba  díszekből, addig ő angyalkázik a hóban, apám pedig valószínűleg a mindent látó szemével minket vizslat, és panaszkodik anyának, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk a feladatra, és mekkora csalódás ez neki. Pedig aztán egy szót se szólhat, úgy mentem a minisztériumi gyakorlatra, mintha más vágyam se lett volna, és bólintó kiskutyaként a politikára is, az, hogy fizetek magamnak egy második szakot meg igazából senkire se tartozik. Egy ember tudja, a hóangyalka, és úgy vélem, hogy Balázs sejti, hogy van valami, csak még nem tudja, hogy mi. Mert ő ilyen magyarázat-kreátor, tehát amikor megkérdeztem egy sárkányos ügyben a véleményét, elkezdett nagyon gyanakodni. Nagyon nagyon.
- Tiszta hó lett a hajad.
Mosolyodom el - igen, képesség, bárkinek megy, kivéve apát -, mikor a szaladó törpére nézek. Ha az embernek csak unokahúgai vannak, akkor bizony megesik az, hogy az ember érzékenyebbé válik. De csak velük, és most Médi az én legértékesebb és legérzékenyebb pontom is. Felé fordulva előhalászom a felrúnázott telefonomat a zsebemből, és felé fordulva, átnyújtom neki.
- Csinálj már egy képet utána a díszekről. Azt hiszem, minden a helyére került. Tudod a kódot.
Mert, hogy a szülinapja, nem akartam valami hozzám nem kapcsolódót beállítani, teljesen felesleges lett volna, úgyis elfelejtem, viszont Médi születésnapjára nagyon kevesen gondolnak nálam, pedig elég jó kulcs.
- Álljon célba katona! Kilövésre felkészülni! Öt, négy, három, kettő, egy.
Mielőtt megtenném, ajkaimmal megérintem a hársfa pálcát, az első pillanattól ez egy hagyomány nálam, nagyon kötődöm hozzá, jobban, mint az életemhez, szóval elég ironikus lesz, ha egy nap őt védelmezve halok meg. Közben persze, megkezdem a lebegtetést, hogy elhelyezze a csúcsdíszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudok vitatkozni vele, valóban szépen csillog a hó amíg vízzé nem válik, és meg nem fázik. De tudjuk, hogy az nem fog megtörténni, mert én annál jóval előbb megszárítom őt, még csak ellenkezni sem lesz ideje. Nem mintha otthon akarna maradni, még zöldfülű, ilyenkor még minden izgalmas.
- Feltétlenül.
Nem mintha érdekelné, vagy nem mintha érdekelne, hogy érdekli, még karácsonyt is ezzel a képpel fogok kívánni minden kedves ismerősömnek. Mert korán van még ahhoz, hogy én lelkes legyek. Viszont neki, Médinek engedelmesen mosolygok, hogy örüljön, van egy csomó közös képünk is, és néha azon gondolkozom, hogy mennyivel másabb az az arc, aki a képekről néz vissza. Mennyire nem én vagyok. Vagy, pont, hogy az volna tán a valóság? Bármi lehetséges. Magam sem gondolok bele, hogy melyik lehet az igazság.
- Szép. Ha egy fiú nem tetszik neki, mondd, hogy szép, és hidd el, lelohad a lelkesedése.
Mert a fiúk nem szépek szeretnek lenni, hanem megragadóak, olyanok, akik szívesen lesznek egy nő gondolatának központjában, mert nem tudják tagadni vonzalmukat. De nem azért, mert szépek, ez olyan kiábrándító kijelentés. De gyerek még, nem tudhatja, viszont ma is megérte felkelnie, mert elmondhattam ezt neki.
- Na gyere le, dobáljuk fel őket gyorsan.
Merthogy ezek a gömbök olyanok, hogy csak jól kell dobnod őket, ahogy közel érnek a fához, felakasztják magukat. Médi pedig lejön, ha szeretne, ha nem, mivel én lebegtettem fel, rajtam múlik a dolog. Ahogy leér elmosolyodom, de nem nyúlok a telefonért, mert tudom, hogy én fogok inkább dolgozni, ő meg fotókat csinál.
- Tudsz titkot tartani?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Esküszöm, régen jobban ment. De tényleg. Viszonylag egész jó zsebtolvaj voltam.  A kis ártatlan arcommal rengeteg embert be bírtam palizni. Ha rajta is kaptak azon, hogy kicsúsztatom a pénztárcájukat a zsebükből vagy a táskájukból, elég volt egy-két pillarebegtetés, a mese arról, hogy mennyire szegény is vagyok, és hogy éheznek otthon és máris nem kellett rendőrséget hívni. Persze ez már mind a múlté. Elért a pubertás, az egykor angyali tündöklésű arcomat most pattanások tarkítják, hangom meg-megcsúszik beszéd közben és már támogató közeg sincs a hátam mögött.
- Ehehe… valóban – nevetem el magam kínosan, jobb kezemmel a fejem hátulját vakargatva. Mosolyom széles és ártatlan, totálisan olyan képet festhetek le, mint egy valóban ügyetlen, de annál inkább szeretni való házaló fiúka.
- Családi biznisz besegítek apukámnak. Ő is itt van valamerre – persze minden szavam egy szemenszedett hazugság, de hátha a nő nem veszi észre. Oh, kérlek, csak ne vedd észre!
Bekukkantok be a nő mögött a házba, hátha rábukkanok valami árulkodó nyomra, ami elárulhatja, hogy egyedül lakik e avagy sem. Fontos információ ez, hisz ha esetleg most nem sikerülne az akció, a későbbiekben még sokra mehetek vele. Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban nincs társasága. Még csak az kellene nekem, hogy valami kétajtós szekrénnyel éljen, aki bármelyik pillanatban úgy roppanthat össze, mint más a ropit.
Próbálom leplezni idegességemet, de még így is sikerül valamennyit kimutatnom nyugtalan természetemből, hisz hol egyik, hol másik lábamra helyezem a súlyom, ezzel furcsa, táncszerű mozdulatokat előidézve.
- Áh... - kapok fejemhez, mintha fájdalmaim lennének, majd ott helyben összegörnyedek. Az előbbi topogásomat veheti ennek előjeléül, mert én bizony annak szántam. - Ne haragudjon, de nemrég műtöttek és nagyon nagy fájdalmaim vannak még mindig - ez részben igaz is, azt viszont nem kell tudnia, hogy ez a műtét milyen jellegű volt. Ha meg is kérdezi, úgysem az igazságot fogom neki mondani.
- Van nálam gyógyszer. Esetleg kaphatnék egy pohár vizet? - Gyerünk, invitálj csak be a házba! Nem örülne annak senki, ha csak úgy magára hagynál vagy rosszabb esetben ignorálnál egy szegény, ártatlan fiút, akinek komoly fájdalmai vannak. A szomszédok beszélni kezdenének, azt pedig senki sem akarná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

"A pályaudvar már egy megszokott állomás" Dúdolom magamban, ahogy sétálok a peronon. Nem utazom ma sehová. A kezelések havi szintűek és már állományban vagyok, de ma szabadnapom van. Csak azért jöttem, mert jóban lettem a pékségben dolgozó nénikével és ideje beszerezni tőle a karácsonyi sütemény adagomat. Annyira finomakat csinál, hogy néha az az érzésem a nagymamám reinkarnálódott benne. Jókat trécselünk és még párszor kapok grátisz egy-egy süteményt. Azt mondja én vagyok az új fajták tesztközönsége. A szent sélért feláldozom magam. Szoktam mondani vigyorogva. Szóval csípem a mamust nincs mit szépíteni ezen. Azért is jöttem még, hogy odaadjam neki azt az aprócska ajándékot amit vettem. Kis semmiség, de szerintem örülni fog, ha meglátja. Dolgom végeztével és két nagy szatyornyi finomsággal ballagok, amikor egyszer csak: Ez az a kisfiú, hogy is hívják? kutatok az emlékeim között. Leo? Ez az Leo! Mi a francot csinálhat itt, ráadásul egy szál egyedül? Na jó. Ezt már csak kiderítem. Gondoltam magamban és elkezdtem figyelni és követni a fiúcskát. Emlékszem, igen bizony emlékszem, hogy egészen jóban lettünk és megígértem, hogy még találkozunk. Legfeljebb, ha úgy látom majd oda fogok menni hozzá és hazakísérem, vagy oda, ahová tart. Nem is értem, hogy hagyhat valaki egy ilyen kicsi gyereket ennyire egyedül. Mi van, ha elkóborol, vagy elrabolják. Hát hol van a szüleiben a felelősségtudat?! Most komolyan?! Szégyen. Szegény kis srác meg azt hiszi fankón ez a természetes. Ilyenkor örülök, hogy ez én szüleim nem ilyenek voltak. Na de most koncentráljunk a feladatra Donovan! Leveszek az egyik szatyor tartalmának tetejéről egy muffint és azt majszolva eredek hát a lurkó nyomába. Álcámat szürke szövetkabátom, zöldeskék sálam és sapkám alkotja. Lassan kerülgetve az embereket követem tehát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bent a faluközpontban, nem messze a pékségtől pillantani meg Leo alakját a szokásos módon kószálni. Nem tűnik kifejezetten elveszettnek, viszont láthatóan nincs is konkrét célja vagy szándéka a falun belül. Megállt egy cicát megsimogatni, meg a kis táskájából elővett némi rágcsát, amit odatartott a macska orra elé. Nem számít, hogy mennyire volt állati fogyasztásra alkalmas, mert a jószág megszaglászta ugyan a falatkát, de aztán felhúzott orral inkább átnézett az utca másik felébe.
Eztán felkerekedett és még elment a cukrászdába, ahonnan egy mindenízű drazséval a kezében lépett ki. Eztán ment egy kört a játszótér környékén, ahol ugyan nem volt nagy forgalom, de három-négy család kint lébecolt, a padokon a szülők beszélgettek - némelyikük lehet nemrég jött munkából és úgy hozta el a gyereket, mert még kicsit elegánsabb vagy munkahelyi varázslóköpenyükben csevegtek -, a csúszdák és mászóka körül pedig néhány nagyjából vele egykorú gyerek játszott. Hozzájuk lelkesen integetve odament beszélgetni, ezzel jó negyed órát eltöltött, mielőtt nagy vigyorral az arcán egy pacsival elbúcsúzott volna..
.. innen viszont már egyenesen a vonatállomásra vezet az útja, ahol is megáll az egyik oszlop mellett, maga mögött hátul összefogja a kezét és előre-hátra kezd várakozóan dülöngélni.
Ez jó lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcomon kedves, ám nyomokban rezignált mosoly jelenik meg, ami egyértelműen azt sugallja, nincs semmi baj, mindenki követhet el egyszer hibákat, ellenben most már szeretném, ha menne. Ami már kevésbé lehet nyilvánvaló, az az, hogy a fiú esélyesen a színlelés és hazugságok koronázatlan királynőjéhez kopogott be. Nem vagyok idióta, tudom, hogy a házalók nem próbálnak meg csak úgy, véletlenül behatolni egy mindenféleképp zárt ajtón, ennek fényében pedig az lenne az ideális, ha elfogadná, hogy lebukott, és nem próbálná meg erőltetni... ezt az egészet.
- Ó, komolyan? - egy pillanatra mintha érdeklődés csillanna tekintetemben? - És hány éves vagy? Biztosan nagyon büszke lehet rád, amiért már ilyen fiatalon kiveszed a részed - szabad kezem ujjait a megmunkált faajtó szélére fonom, ahogy beszélek. Továbbra sem tetszik különösebben a jelenléte, de ha cicázni akar, akkor jó, játszunk.
Szemöldököm megemelkedik, nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most színjáték, vagy tartalmaz igazságot is - túlságosan nem is érdekel, ebből kifolyólag pedig bármi lehet. Nem hat meg.
- Talán meg kéne várnunk apukád, mielőtt bejönnél. Egyedül, valaki tudta nélkül belépni egy idegen házba akár veszélyes is lehet, kár lenne, ha bajod esne egy rosszul betanult szokás miatt - szám szél lebiggyed, lábammal továbbra is tartva az ajtót nyúlok ki felé, hogy gondos, gyakorlott mozdulatokkal simítsam tenyerem homlokára, mintha csak a lázát szeretném ellenőrizni. - Viszont műtét után azonnal dolgoztatni a gyereket - gondterhelten sóhajtok fel. - Remélem tudod, hogy ez nem normális és akár még komoly szövődményei is lehetnek, főleg ebben az időben... - sem a hideg, sem pedig ez a semerre nem hajló nedves levegő nem túl hatásos.
Az operációjának.
- Mondd csak, nem szeretnéd inkább, hogy felhívjam a gyerekvédelmiseket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Éppen kedvesével konzultál telefonon, amikor sokadszor is végigfuttatva tekintetét a környéken kiszúrja az apró, kísértetiesen ismerős alakot az állomás felé igyekezvén. Nem az első eset, és feltehetőleg nem is az utolsó, hiába minden szentbeszéd. Némileg gyorsít léptein, hisz azt a kellemetlen fordulatot, hogy Leo valamilyen indíttatásból az orra előtt szálljon fel egy vonatra, mindenképpen szeretné elkerülni.
Eleget túráztatta magát máris; ha egyszer megbeszélik, hol és mikor veszi fel az öntörvényű kisördögöt, miért kell frászt hozni mindenkire és pont ebben az intervallumban magánexpedíciókat eszközölni?
A zsebébe süllyeszti mobilkészülékét, tekintete átsiklik a közelben sétáló falulakókon és diákokon, az elkapott beszélgetésfoszlányok is megrekednek kéretlen háttérzaj szintjén, a kisfiút viszont nem téveszti szem elől. A végén még kámforrá válna.
 - Hát itt vagy – szólítja meg, ahogy hallótávba ér. Hangja nem a kétségbeesett rátalálás öröméről tanúskodik, ámbár kifejezetten feldúltnak sem tűnik. – Arról volt szó, hogy a cukrászda előtt találkozunk, vagy rosszul emlékszem?
A kérdés utóbbi tagja nyilvánvalóan és félreértelmezhetetlenül költői. Némi szelíd rosszallás kiérződik, de hát senki nem róhatja fel egy szülőnek, hogy nehezményezi, ha átvágják. Nem mehetnek vele, mert az mégis milyen ciki már, hogy anyu és apu kísérget mindenhová, ha pedig szabad foglalkozás van előre behatárolt keretek közt, a gyerek hirtelen azt hiszi, hogy övé a világ és a jelen prezentált szituáció alakul ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A kis srác megáll egy ponton. Na végre. Így én is keresek egy jó rálátást adó helyet és úgy csinálok, mint aki annyira keresné a táblán az induló vonatát, mintha az élete múlna rajta. Erre nem odajön egy öreg, hogy ez ám az érkező tábla aranyoskám. Csodás! Már csak te hiányoztál papikám, de tényleg. Megköszönöm a tanácsát, kicsit ingerültebben mint az indokolt lenne és egy táblával arrébb állok. Még innen is egészen tisztán látom a célpontot. Ez a lényeg. Állok és nézem hol a táblát, hol megfigyeltemet. Percek telnek el így. Ám egyszer csak, mit látnak szemeim, egy ürge lép oda Leohoz. Mintha beszélne hozzá de, hogy mit is mond azt a háttérzaj miatt nem hallom. Eljött tehát az én időm! Elindulok feléjük. - Szia Leo - köszönök a fiúcskára régi jó barátként, jelezve az idegen felé, hogy nincs ám egyedül a kiszemeltje - Jó napot! Tudok önnek segíteni valamiben? - kérdezem, s bár hanglejtésem nem barátságtalan érezhető belőle, hogy nem kedvességből tettem fel kérdésemet. Zöld szemeim szúrós, vesébe látó tekintetét vetem felé. Úgy helyezkedem, figyelve minden mozdulatára, hogy amennyiben bármi gyanúsat látok, vagy csak felmerül bennem, hogy szándékai tisztességtelenek, azonnal reagálni tudjak. Ha úgy hozná a szükség sok dolgot megtennék kis barátom védelme és testi épsége érdekében. Nem, nem kezdeném el itt a kis kölyök előtt gyepálni, de teszek róla, hogy ne legyen kedve többet gyerekere hajtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az, a kámforrá válás nagyon megy neki. Most is akarva-akaratlanul jól megtúráztatta szegény Opheliát, aki talán az egész "hajsza" elején még nem gondolta volna, hogy ennyi helyszínt fognak megjárni így kettecskén, mígnem ki nem lyukadnak a vonatállomáson. Nem kell sokat várakoznia tényleg, mire Dominik megérkezik. Ahogy meghallja a hangját, széles, lelkes vigyorral fogja magát és vesz lendületet, hogy aztán - magasságából adódóan - a férfi derekánál kössön ki, ahogy átöleli szorosan. Arcát a szövetkabát anyagához fúrja.
- De még úgy volt kedvem játszani! Már van egy csomó barátom, és... - Egy pillanatra összeszűkülnek a szemei, talán a meglepettségtől, hogy nem számít arra, hogy félbeszakítják, ám a mosolya persze egyáltalán nem tűnik el.
- Szia Eli! - Gyorsan elengedi az apját és kihúzza magát, még egy kicsit le is porolja a ruhájáról a nemlétező koszt, merthát nem jelenhet meg csak úgy akárhogy lányok előtt! Főleg, hogy azoknak olyan király munkája van, mint amilyen Opheliáé.
- Apu, képzeld el.. - megrángatja Dominik kabátjának ujját, hogy felhívja magára a figyelmét. - A néni auror, hát nem király?! - Nagy, csillogó szemeit járatja ide-oda a két felnőtt közt.
- Eli, ő itt az apukám - veszi kezébe a kezdeményezést nagy lelkesen, ha már ilyen nagy találkozások történnek meg, mint amilyen ez is. Az biztos, hogy ez a nap így sokkal viccesebb és izgalmasabb lesz az eredeti várakozásokhoz képest.
- Te is mész valahova? - Pillant nyílt tekintetével Opheliára aztán már át is sasol a táblákra, kíváncsiságból, vajon a nő merre mehet majd innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hogy is lehetne haragudni a fiúra ezt a gyermeki örömöt látván? Rafináltak ám, és feleolyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek, hát ilyen galád módon kihasználni az elragadóan bájos, nemcsináltamsemmirosszat tekintetet… Fél kézzel átöleli, másikkal pedig a világos tincsek közé simít egy megbocsátó szusszanás kíséretében. Azonban még mielőtt véleményezhetné a kis kitérőt, vagy úgy egyáltalán bármit kinyöghetne, egy idegen nő jelenik meg a színen és… ajánlja fel segítségét?
 - Szép jó napot! Nos, ezt én is kérdezhetném Öntől… - értetlenül szaladnak össze szemöldökei, láthatóan abszolút nem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a körülmények egyértelműen nem indokolják, hogy bármiben is rászoruljon másokra.
Lepillant a kisfiára, majd újra a nőre, tökéletesen leolvasható arcáról a ráébredés, vonásai ugyanakkor nem enyhülnek azonnal. Leo lelkesedése nyomán halványan elmosolyodik ugyan, de a kabátujj-piszkálódást egy gyengéd, féltő simítás követi, ahogy a törpördög kezéért nyúl, és sajátjába zárja – mintegy finom jelzésként. Persze megvan az esélye annak, hogy majd pont most akar igazi nagylegénynek tűnni és kirántja, úgyhogy azonnal korrigál is ezt elkerülendő. Óvatosan a vállánál átkarolva vonja közelebb magához. Mint minden szülő tenné hasonló szituációban.
 - Ó, valóban? Ez sok mindent megmagyaráz. – Egyáltalán nem hangzik ellenségesnek, a kicsi örvendezéséhez ösztönösen alkalmazkodik a tónus. Mosolyogva les az eleven kölyökre. – Leo odavan az aurorokért. És teljesen jogosan, rendkívül tiszteletreméltó munkakör.
Némi bólogatással megerősíti szavait, támogatva kisfia rajongását, félig mintha a nőnek is magyarázattal szolgálna. Valahol érthető, hogy a rend védelmére felesküdvén valaki aggódik egy elkallódottnak tűnő gyermekért – legalábbis logikai alapon valami ilyesmit sikerül összeraknia hirtelenjében az ok-okozatokat vizsgálva.
 - Mester Dominik, örvendek – nyújt kezet a nőnek, ha már Leo ilyen készségesen kezdeményezte a bemutatkozást a felnőttek közt. Középső nevét elhagyja, rendszerint csak félrevezeti vele az embereket, hiszen nem azt használja. Érdeklődve tekint az aurorra, nyilvánvalóan nem fogja elrángatni a kisfiút a társalgásnyitást követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Semmiség - kedvesen pöccinti tovább a témát, elvégre nincs miért haragudnia. Szinte már elismerés, hogy, ha rosszul is, de a vezetékneve megmaradt a nőben - ezért mondjuk nem lesz Ambrózia Henrik, de az alapok jók voltak. Néha a kevésnek is örülni kell, hogy aztán tudjuk értékelni a nagy dolgokat.
Természetesen beleáll a témába és egy hamiskás, sunyi mosollyal kérdez rá arra a bizonyos más természetre. Nem buta ő, tudja magától is, de a vezetéknevének csúfos bakija után kijár neki egy kis szórakozás. Így hát a nem kissé zavarban lévő nő arcát fürkészve valahol mélyen elégedettség tölti el. No nem azért, mert épp egy roppant jó kiállású fiatalembernek nevezték burkoltan, sokkal inkább a tény, hogy okozhat ő is pár kínos pillanatot Donovannek. Nem szokta élvezni az emberek kínzását, de be kell ismernie, hogy az utóbbi időben sportot űz mások zavarba ejtéséből - főleg Liannáéból. Annál édesebb vörös arcot még nem látott, pedig találkozott már párral. - Tehát szeretné, ha udvarolnék... - igyekszik visszatartani nevetését, ahogy várja, mit reagál majd Ophelia. Jó, tényleg egy szemét, ez nem vitás, főleg annak tudatában, amit ezután készül mondani. - Ön egy igazán csinos nő, de jobb lesz, ha a kapcsolatunkat kizárólag hivatalos mederben folytatjuk - mondandója végére az arcán lévő görbe elveszti cukkolódós mivoltát. Szemeiben is egy enyhe bocsánatkérés csillan, amolyan "ne haragudj, de elkeltem". Persze nem Lilláról van már szó, de kit érdekel. Több, mint fél éve annak, hogy menyasszonya csúfosan elhagyta, illik most már tovább lépnie.
- Akkor nem fogom sokáig feltartani - biccent egyet megértően, bár épp az imént tisztázták, hogyha akarná se tudná tovább húzni ezt a csevegést, hiszen vendéget vár. Azért arra még van ideje, hogy meghallgassa a nőt, majd a végén elhúzza a száját. Nem túl szép történet, bár ő maga nem auror, hogy megállapítsa, mi lett volna a helyes lépés. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy a rend őreit megtámadják, ráadásul így. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitalálja, ezt előre kitervelték.
- Még szerencse, hogy nem lett nagyobb baja, már ha lehet ilyet mondani a tények ismeretében - kedvesen felel és tekintetét végigfuttatja Ophelia vonásain. Nem tűnik másnak, inkább csak a kisugárzása változott meg. Picit hebrencsebbnek és felszabadultabbnak tűnik, mint amikor a kihallgatáson találkoztak és meg merne esküdni rá, hogy ez nem csupán a körülmények változásának hozománya. Sokkal inkább ez a ki nem mondott újrakezdés, emlékeinek elvesztése teszi ezt az aprócska módosulást. Tök pozitív. - Na közben begurul a várt vonat, mennem kell. Köszönöm a beszélgetést és vigyázzon magára - még utoljára megereszt egy kedves görbét, majd a szerelvény felé veszi az irányt. Az a helyzet, hogy sem a bűnözők, sem a fekete varázslók nem pihennek, így neki is dolga van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Erre nem tud mit mondani, hisz igaz. Épp most épít falat, méghozzá teljes nyugalommal, miközben belül ezernyi érzés feszíti szét. A szeretet és a gyűlölet furcsa egyvelege ez, de hogy ezek mire irányulnak, már nem tudná konkrétan megfogalmazni. Egyáltalán a tény, hogy ennyire ambivalens minden gondolata, az összes apró szó és sóhaj, melyet a nő vált ki belőle, az őrületbe kergeti.
- Tudom, hogy én is hibáztam - lehelete füstként száll fel, majd lassan szerteoszlik. Hogy mennyire hideg van, csak most érzi igazán, hogy előkerül ez a téma. Igen, tulajdonképpen abban igaza van Emily-nek, hogy ő megbocsájtott, mikor az olaszt rajtakapta Opheliával. Mégis, az a helyzet egészen másnak tűnik, hiszen az álkapcsolata, a két nő közötti ismeretség hiánya, a komolytalanság ténye valamiért sokkal kevésbé teszi érezhetően bűnössé a férfi tettét. Pedig neki legalább nem kellett végignéznie, ahogy a szerelme Barnabással enyeleg. - Nem tudom, hogy mikor leszek képes ezt elengedni. Nekem úgy tűnik, nincs szerencsém veletek, nőkkel. Meg hát én is egy balfasz vagyok - pőrén kimondva vulgárisan és sértően hangzik, de az igazság az, hogy nem érdekli. Mert ideje végre, hogy felelősséget vállaljon a saját, majd mindkettejük tetteiért, mert bizony egy kapcsolatban mindkét félnek vannak kötelességei, mindketten tartoznak egymásnak valamivel. Például őszinteséggel, bizalommal, megbecsüléssel. Ez a dolog már a kezdetektől fogva is hiányzott és fogalma sincs, képesek lennének-e újrakezdve ezt az egészet jól csinálni. Talán nem.
- A szőkeség csak részben vonatkozott a hajszínedre - akaratlanul bukik ki belőle a válasz, amikor pedig leesik neki, hogy tulajdonképpen ez mit is jelent, egy kicsit összepréseli ajkait. Merthogy ebben a pillanatban úgy érzi, nem bírja tovább. Egyszeriben kitör belőle a nevetés, ahogy rájön, mekkora seggfej, de hát ugye, utólag mindegy. Emily nyilván idiótának nézi, amiért ilyen jól szórakozik a saját maga által kreált sértésen, de vesztenivalójuk ugyebár már nincs. Ezen túlestek a kiránduláson. Nagy nehezen abbahagyja, s ahogy csillapodik, a nő is folytatja, a válasz azonban kicsit felkészületlenül éri Nico-t. - Én pedig veled, de mégis elcsesztük - széttárja karjait, majd kezeit gyorsan vissza is süllyeszti zsebébe, mielőtt megfagynak. Mindvégig két malomban őröltek, ami akkor igazán szomorú felismerés, ha a végére már egyetlen malom sem marad.
- Elmész? - noha hangsúlya nem árulkodik, szemeiben aggodalom és kétely csillan, mintha csak kétségbeesne, hogy a barna fürtök többé nem lebbennek majd át előtte az utcán, nem látja a formás csípőt a folyosón ringani és többé az orrát sem csapja meg ez a kellemes virágillat. Bárcsak volna lehetősége ezt megakadályozni! Miközben az esze tiltakozik és követeli, hogy tartsa távol magát Emily-től, a szíve félre-félrever, hiszen ez azzal járna, hogy végleg elveszítené. Talán ezért is dönt végül úgy, hogy szeretné magához ölelni, a karjába zárni, még egyszer megszorítani. Ahogy a puha kéz mellkasára simul, a hajkorona álla alatt nyugszik meg, a csinos arc pedig egyenesen a szívénél, kénytelen lehunyni szemeit. Mélyet szippant az ismerős illatból, mely éjszakákon keresztül késztette forgolódásra. Noha nem tervezte, végül mindkét karja átöleli a vékony alakot, a kelleténél egy kicsit jobban is húzva magához azt. Az emlékek, a közös éjszakák, minden egyes mozzanatuk egyszerre rohamozza meg elméjét, ő pedig megengedi magának, hogy most először átadja magát az egésznek. - Én is sajnálom - egy bizonytalan, óvatos puszit lehel a selymes fürtökbe, amikor is a nő felpillant rá. Érezni az érintését, azt a finom, leheletnyi simítást, arra készteti, hogy elálljon a lélegzete is. Nem reagál, ahogy meghallja, mennie kell, szinte megdermed, ahogy a kívánatos ajkak közelednek felé. Egyetlen másodpercre elhiszi, hogy ajkával találkoznak, s nyomait beleégeti majd a vörös rúzzsal, de végül csak arcához ér és el is húzódik.
- Vigyázz magadra, Emily - szemeiben valami megfoghatatlan, rég nem látott gyengédség csillan. Talán a pillanat meghittsége, talán a viszontlátás okozza ezt, de tudja, hogy nem szabad engednie ennek. Egy esetlen intéssel ereszti útjára a nőt, majd nagy nehezen megfordul, hogy hazamenjen. Ahogy tesz pár lépést, végül megtorpan. A vékony sziluett lassan eltűnik, neki azonban íriszei egy ismerős tárgyra vándorolnak. Tétovázik, hisz nem helyes, amit tenni készül, de végül összeszedi minden bátorságát, az árván hagyott ételhordóhoz lép és magához veszi. Talán nem hajléktalan, talán van mit ennie. De talán nem bűn, ha megkóstolja. Mintha csak bűnt követne el, sietős léptekkel távozik a helyszínről és magában továbbra is csupa kérdőjellel szemléli a meleg dobozt. Mit művel? Akárhogy is, ma este kiderül, mennyire alkoholos is ez a kis adag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szomorúan hallgattam végig történetének egy részét, hiszen hiába volt neki ott az apja, nem viselkedett vele megfelelően. Igaz, én nem ismertem a szüleimet, anyámat is csak néhány óra erejéig láttam, neki sokkal fájdalmasabb lehetett, hogy az apja nem támogatóan hatott rá, hanem az ivással tönkretette mindkettejük életét, kapcsolatát. Úgy tűnt, nem csak én vesztettem el valakit, elmondásából kiderült, hogy neki is nélkülöznie kellett az egyik szülőjét. Viszont az ő esete durvább volt, hiszen ő ismerte az anyját, és látszott rajta, hogy szerette is nagyon, hiszen le lehetett ezt szűrni az alapján, ahogy beszélt róla, az apjával viszont már nem volt ilyen bensőséges a kapcsolata. Igaz, hogy én nem ismertem egyik szülőmet sem, és mint kiderült, apám elég korán meg is halt, mégsem okozott akkora fájdalmat az egész, mintha végig ott lett volna mellettem, hiszen nem volt az életem szereplője, mint ahogy jóanyám sem, aki még mindig él, csak megfutamodott a szülői szerep elől.
- Amit említettél, anyudról a fotók, azok otthon vannak most? - kérdeztem tőle, hiszen kihangsúlyozta, hogy kellenek neki azok a képek, és hogy nincsenek biztonságban.
- Tudom, hogy furán hangzik, de várni kéne, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Ha gondolod, elkísérlek majd szívesen, hogy elhozzuk neked azokat a képeket - ajánlottam fel neki a segítségemet, végül is nekem semmiből sem tartott, ha jelen voltam, akkor pedig nem igazán rendezhetett jelenetet az apja, legalábbis ebben bíztam. Egyelőre nem tudtam felmérni, mennyire komoly a helyzet hosszú távon, hogy az apja így kirakta, hiszen még friss volt a sérelem, lehet idővel meggondolja magát, arra gondoltam magamban, bár nem voltam elalélva az ötlettől, hogy a lány egy ilyen iszákos, veszekedős férfi társaságában töltse a szüneteket, amikor nem volt lehetőség az itt létre.
- Vannak itt esetleg rokonaid, ismerőseid? - érdeklődtem tőle, mert kíváncsi voltam, hogy volt-e olyan ember az apján kívül, akire számíthatott volna még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeretem a telet. Ez nem meglepő, mert a négy évszakból hármat igen csúnyán lenézek. Egyedül az őszben találtam meg magam, mert abban van valami olyan, ami mellett nem tud csak úgy elmenni az ember. A sárguló levelek illata, a már költözésben lévő madarak búcsúéneke és persze az eső. Imádom az esőt, imádok elázni. Szememet pár pillanatra lehunyva képzelem el, hogy milyen csúcs lenne, ha nem tél lenne, ám ekkor egy nagyot koppanok. Egy hangos, dühös „aú” hagyja el dús ajkaimat, miközben homlokomhoz kapok sárkánybőrkesztyűs jobb kezemmel. Akkurátusan emelem meg barna hajkoronámat, hogy szembesüljek támadómmal, ami nem más, mint egy villanypózna. Vetek felé egy bosszús pillantást, majd fintorogva kikerülöm, és egyenesen a tér közepén lévő szökőkúthoz sietek. Megállok. Jobb lábamat a ballal keresztezve, kesztyűmet sárga kabátom zsebébe gyűrve. Előveszem telefonomat, és klasszikust idézve írom meg az üzenetet bátyámnak, miszerint „Legyél szombaton ötkor a szökőkútnál”. Természetesen már beszéltünk előzetesen arról, hogy ma találkozunk, csak kivételesen én érkeztem hamarabb. És egy mindig jó internet meme után már a szűrt napfénybe mosolyogva várom testvéremet, hogy megérkezzen. Olykor-olykor hozzáérek kobakomhoz, hiszen érzem, hogy a nagy koppanás következtében elkezdett feldagadni a homlokom. Remélem, hogy holnapra lelohad. Akkor lesz az iskolában az éves fotózás. Nem szeretnék unikornisként virítani rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Arcom nyugodt és kiegyensúlyozott, azonban belül tombolok. Akarom a vagyonát, kell nekem! Az ilyenek amúgy is dúskálnak a pénzben, nem is vennék észre, ha egy két galleon eltűnne. Én már csak tudom, hogy megy ez. Apámnak az se tűnt fel, mikor lenyúltam az egyik babkártyáját, hisz az a pár millió csak amolyan lábtörlő alatt talált pár érme volt számára, semmi más. Bár ez miatt nem hibáztatom őt. Sok más miatt igen, de ezt elengedem neki, hisz nagyon sokáig én is ilyen voltam. Számomra is csak a pénz létezett, egészen addig, míg fel nem éltem az egészet. Hallgatnom kellett volna Theory-ra. Talán most nem készülnék kirabolni egy ártatlan nőt. De most már nincs visszaút.
- Nem rég töltöttem a tizenötödik születésnapomat. Sok a testvérem, én vagyok a középső gyerek. A nagyobb testvéreimnek már megvan a saját életük, a kisebbek meg még nem dolgozhatnak, így maradtam én – úgy hazudok, akár a vízfolyás. Mégis úgy tűnik, hogy a nő nem hisz nekem. Túlságosan is nyugodt ahhoz képest, hogy épp most próbálom kirabolni. Ez így nem jó. Tennem kell valamit.
- Áh! – Felszisszenek, mintha csak fájna valamim. Kezeimet a gyomromhoz kapom, majd szépen lassan összegörnyedek. Úgy csinálok, mint akinek komoly fájdalmai vannak.  Kezét kinyújtja felém, majd homlokomra nyomja azt, hogy megnézze, nincs e lázam. Ez az! Sajnálj csak meg! Most már csak az kell, hogy behívj a lakásba. Meg is jegyzem neki, hogy jó lenne, ha bemehetnék, hisz ott le tudnék pihenni és a gyógyszeremet is bevenni. Szenvedő arcom mosolyt takar, ami egy pillanat alatt fagy le a képzeletbeli arcomról, mikor a nő felajánlja, hogy várjuk meg az elméletben létező apámat. Na, csak azt ne. Így tuti le fogok bukni, Rosszul betanult szokás? Mégis mit érthet ez alatt? Ugye nem a behatolásra tett kísérleteimre utal? Már az elején lebuktam volna?
- Nem jobban lesze… - folytatnám, ám ekkor felmerül annak is a lehetősége, hogy ő gyermekvédelmieseket hív, hogy majd azok lássák el a gondom. Megrémülök, ami arcomra is kiül. Csak őket ne! Nekik nagyon hamar leesne, hogy én vagyok az a francia eltűnt kisfiú és akkor nem csak a rablásomnak lőttek, de az egész magyarországi életemnek. Azt pedig nem szeretném.
Végső elkeseredésemben eldobom magam, ezzel olyan hatást keltve, mintha elájultam volna. Fejem hangos koppanással ér a lépcsőhöz, mire fel is szesszenek, majd fájó testrészem kezdem el masszírozni. Most már biztos, hogy be fog engedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alexnek egész életében szélsőséges élményei voltak más emberekkel. Vagy nagyon pozitív hatással voltak rá, mint például az édesanyja, vagy az a lány, akinek lényegében a barátságról kialakított képét és fogalmát köszönheti, vagy pedig fájdalmat okoztak neki, mint... lényegében a legtöbb ember a mugli világból, most már az apjával az élen. Most, hogy kicsit megnyugodott, már az eddig szomorúság által háttérbe szorított érzelmei is utat nyertek. Egyik közülük pedig a harag volt. Sosem volt egy igazán indulatos típus. Az egyszerűbb magyarázat erre az, hogy ez egyszerűen csak nem az ő természete, ami nagyjából még fedi is a valóságot. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy esetenként haragját már csak azért sem mutatta ki, mert érezte, hogy nem igazán vennék komolyan, hisz sosem tették. Elvégre egy másfél méternél alig magasabb, vékony tinédzser nemigen kelt rettenetet egy ember szívében. Így hát ezeket magában tartotta, amíg a felgyülemlett őrjöngés bánattá alakul át, amit aztán kisírt, ha senki sem látta. Ám most erre kevés esély látszott. Nem csak az apjára, hanem a muglikra összességében. Miért okoznak annyi fájdalmat? Miért élvezik, hogy bánthatnak másokat? Ez annyira kiábrándító.
Ekkor az édesanyja fotóiról kérdezték. Alex megtörölte az eddigiektől már rózsaszínesre dörzsölt szemeit és aggodalmas arccal meredt maga elé a földre, miközben még jobban magára húzta a kapott kabátot.
- Én azt hiszem, igen. Én tárolom őket a szobámban, anyukám gyönyörű dobozában az összes kis dologgal, amiket ő hátra hagyott. - kúszott kicsit felfelé a szája csücske fájdalmasan - Én a legtöbbet a cuccomból elhoztam ide az év elején, de van, amit én otthon hagytam. Ah, hogyan tudtam én otthon hagyni? És most kit tudja, mi fog történni velük? - kapott a fejéhez kétségbeesetten. Hihetetlen bűntudat vette át a harag helyét. Hogy is hagyhatta a számára legértékesebb dolgokat otthon, amikor indulás előtt pont összevesztek az apjával. Érezhette volna, hogy nem lesznek ott biztonságban. Szóval csak ott meredt maga elé és csak fél füllel hallotta, amit mondtak neki. Ám amikor megütötte a fülét a felajánlás, hogy elkísérik, villám sebességgel vigasztalója felé fordult, álla pedig a földön hevert, szemei pedig tágabbra nyíltak, mint a Nagyterem bejárata.
- Komoly vagy? Te megtennéd ezt értem? Like.... valóban? - teljesen meg volt hatódva az egész felajánlástól. Olyannyira, hogy minden eddigi, emberektől való félelmét és magánszférához való ragaszkodását félredobva jótevője nyakába ugrott, kis híján le is rántotta a padról.Soha sem hitte volna, hogy idegenek lehetnek ilyen kedvesek és aranyosak. Talán többet kéne velük beszélgetnie. Ekkor vette észre, hogy a nagy ölelkezésben a kabát lerepült a válláról, szóval elengedve megmentőjét, ismét magára tekerte a meleg ruhadarabot.
- Hát... Nekem volt egy gyerekkori barátom, de ő elköltözött, én nem tudom, mi történt vele. Aztán én nekem lett egy barátom itt, de ő is elköltözött messzire el, de levelezünk. Ez az. - sóhajtott fájdalmasan maga elé Alex. Magára húzta a kabátot és szépen, lassan egyre lejjebb csúszott a padon. Eléggé nagy slamasztikába került.Eléggé esélytelen, hogy itt, a kastélyban lakhat egészen addig, ameddig a saját lábára nem áll. Eléggé kilátástalanak és reménytelennek érezte a jövőjét. Szomorúan, tanácstalanul felnézett a lányra, hátha neki támad valami ötlete, mert hősünket jelenleg lebénította a tanácstalanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ezt a lebőgést! A fene egye meg! Woodynak tényleg igaza van, mindent elcseszek mostanság. De ennyire?! Elámulok magamtól...Lehet mégsem kellene aurorként dolgoznom. Visszaigazolhatnék a vívószövetségbe valahogy. Vagy mondjuk folytathatnám a félbehagyott egyetememet. Vagy bármi mást, csak ekkora égést ne kelljen elszenvednem még egyszer. Ezek a gondolatok kószálnak kietlen belsejűnek tűnő koponyámban, miközben kezem és szám szinte automatikusan mozog. Míg kis barátom és apja tisztázzák a személyem körül kialakult félreértést inkább bölcsen hallgattam. - Ophelia Donovan - rázok kezet a férfival és mosolygok Leora, de magamban legszívesebben a föld alá süllyednék el szégyenemben - A tisztelet inkább az önöké, hogy bíznak bennünk - próbálom menteni a menthetőt. Ha van még mit egyáltalán. Olyan hülye helyzetbe hoztam magam megint, hogy csak pislogok mint hal a szatyorban. Már megint az állomáson. Múltkor Ambrózy előtt is itt sikerült idiótát csinálnom magamból. Kerülni fogom ezt a helyet az hét szentség! Pörögnek a kerekeim, driftel az agyam és porzik a velőm, de még mindig totális zavarban vagyok. Aztán jön a "Deus ex sas", ahogy Sean nevezi az Isteni közbeavatkozást, mióta láttuk a Gyűrűk Urát - Igazából épp beépültem és egy nagyon fontos személy biztonságára ügyeltem - felelem a hirtelen megváltó ötlettől vezérelve miután letérdelek Leo elé, hogy arcom egy magasságba kerüljön az övével - A tiédre - mondatom után felegyenesedem és az apjához fordulok - Sajnálom, hogy úgy magára dörrentem, csak tudja sok eltűnés aktáját voltam szerencsétlen olvasni - mentegetőzöm szomorkásan. Remélem megért és nem fog neheztelni rám. Már így is elegen utálnak és annyi ember szemében lettem zakkant tyúk, hogy két kezem kevés hozzá, hogy megszámoljam. Valahogy kezdem azt érezni, hogy meghasonlottam és életem kizökkent medréből. A folyó szabályozásoknak sosem voltam híve. Itt az ideje kikérnem látnok anyám tanácsát és belepillantatnom vele a jövőmbe. Semmi kétség, a változás szele megcsapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem. Egy fiú nem szép. Egy fiú lehet jóképű, meg sármos, meg férfiasan karakteres, de semmi esetre sem szép. Az olyan lányos fogalom.
Persze, dicséretes, hogy egyenes lett az orrom, még úgy is, hogy már vagy négyszer volt eltörve, meg, hogy a fülem sem áll el, mert azzal valóban nehéz bármit is kezdeni, de attól még nem szeretném, ha Médike ott állna Manci néni meg Bözsi néni mellett, és arról cseverészne, hogy én szép vagyok. Mondanám, hogy ha így indítok, sosem lesz barátnőm, de várjuk ki a végét, én szinteket vagyok képes megugrani ebben a témában.
- Kétezer-tizenkilenc, december. Az évtized utolsó első gömbdobása.
Fordulok vigyorogva a kamera felé, mert tudom, hogy ez sokat jelent neki, és igazából nekem is. Jó visszanézni ezeket a pillanatokat olyankor, mikor a csendes magány iránti igény nő. Nem mondom ki, sőt ha kérdeznék se felelnék semmit, de ilyen alkalmakkor sokszor a Botonddal közös képeinket nézem, mert bár csak pár év volt kettőnk közös kalandja, mégis, olyan, mintha most is velem lenne. Mintha az lenne a küldetésem, hogy örökké emlékezzek és emlékeztessek rá. Hogy mások se felejtsék el.
- Van egy lány.
Kezdem, és itt csendben is maradok, mert tudom, hogy alig várta, hogy ezt a mondatot kimondjam, így ha szeretné most kiélni magát, akkor nyugodtan megteheti, és csendben figyelem, és várom a ponotot, amikor folytathatom.
- Akit nem ismerek.
Elvigyorodom, mert tudom, hogy nem erre a folytatásra gondolt, és sajnálom, én most túlságosan élvezem ezt a helyzetet. És igen, most jön a bomba:
- De feleségül kell vennem.
Elpillantok apáék felé, jelezve, hogy nem az én ötletem volt, hanem bizony az ott díszítő férfié, aki olyan természetességgel közölte ezt vele, mint anya, amikor elszalaszt kenyérért.
- Szóval, hat nap múlva megismerem. Leszel a lelki támaszom? Tudod, ha nagyon gázos lenne. Így is az, de félek, rosszabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Módfelett elégedett a helyzettel, még ha valószínűleg a merészségéért otthon lehet, hogy ki is fog kapni. Ördögfióka, hát az egész biztos; fel is mosolyog nagy, széles gesztussal az apjára, miközben az átkarolja. Bizalmasan nekidől a fejsimogatás alatt, de végeredményben Ophelia marad végig figyelmének fő központja. Dominikkal találkozik nap mint nap, az auror nő viszont teljesen új és érdekes jelenség neki.
Ahogy figyelmeztetően megfogják a kezét, visszaszorít, nem túl erősen.
- Igen-igen, az auror a legmenőbb munka az összes közül. Nem is munka, küldetés, megvédeni az embereket a rosszfiúktól, és a néni is ezt csinálja, hogy Ca-pitulatus! és Protego! - Szabad kezével imitál valamiféle pálcamozdulatot mindkettőhöz, amelyek köszönőviszonyban sincsenek természetesen az eredeti elvárt sémával és mozdulatsorral.
- Ha bűnöző lettél volna, apu, akkor most téged is elkapott volna. - A "fontos személyre kellett vigyázni" momentumnál kikerekedneka szemei, és főleg akkor tűnik csak igazán lelkesnek, amikor az is kiderül, hogy ez a fontos személy, akire Ophelia utal az tulajdonképpen ő maga.
- Fontos személy vagyok! - Kihúzza magát nagy vigyorogva és felsandít a férfira maga mellett.
- Ez már majdnem olyan, mintha testőrségem lenne. - Úgy, de úgy ki fog kapni otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra itt, nyolc év után? Már nem is emlékszem. Szándékosan nem jöttem mágikus módszerrel, ha a vonatot nem nevezzük annak. Még meg kell itt találnom a helyem, alig egy hete jöttem, és éppen csak beiratkoztam a menedzser MT szakra. Nem is igazán tudom, hogy miért arra, talán azért, mert abból még bárhova el lehet jutni, és úgy tudom Várffy is itt van valahol, akár segíteni is tud. Ugyan sok közünk nem volt egymáshoz, azon kívül, hogy Izát kedveltük, de egy próbát megér. Épp csak kivettem egy szobát a Csárdába, legalább nem változott nagyot, csak csinos a felszolgálólányok, így legalább változatosan legeltethetem a seggükön a szemeim, öcsém. Rohadt nehéz volt ide visszajönni, de az egyetlen barátom még itt van, és ugyan kihez máshoz jöhetnék? A családom azt mondta, oda nagyon ritkán, csak ha kötelező a megjelenés és persze írjam meg, hogy Gergő viszi tovább a családi bizniszt. A kis fasz, de legyen az övé. Szóval talán ez az utolsó lehetőségem a szocializálódásra, már csak annyi kellene, hogy Iza mondjuk ne ásson el az első találkozáskor, amihez meg van minden joga. Tudom, hogy hol lakik, egyszer követtem hazáig. Milyen boldog volt, jó volt nézni, hogy kikupáltam anno, mi más lehetne a titka? Sajnos a házasságát nem vágom, a Norbi gyerek nem éppen egy normális fazon, de úgy látszik, hogy Iza szereti, hát akkor minek ugráljak feleslegesen ellene? Amúgy meg jól bánik vele, szerintem felszedett a szöszi pár kilót, de lehet majd nem ezzel kéne kezdenem. Még mindig nem vitt rá a lélek, hogy bekopogjak hozzájuk, pláne, ha még Norbert is otthon van, nem hiszem, hogy ő örülne, persze a ház asszonya sem fog feltétlenül. Talán még vissza tudom kapni valamennyire, ha már annyit törődött velem anno. Én meg itt hagytam a szarba, szó nélkül. Fuckin Zétény's move. Mivel semmi dolgom egyelőre, itt ülök a szökőkút szélén, kezemben a szokásos cigarettámmal, és csak szívok, ahogy eddig az élet tette ezt velem. Érdekes, hogy amennyire gyűlöltem anno, amikor idekerültem, úgy vágyom vissza abba az időbe gyűlölni Lyrát és az az egész BK-t, ahogy az idejárók hívják. Vele sem tudom mi van, remélem talált magának valami jobb elfoglaltságot, minthogy a feleségem legyen. Amúgy hálás lehet, majd megadom a bankszámlaszámom.
Az emberek vidámak, vagy éppen veszekednek, amott meg egy fiatal diák hány. Érdekes nézni a felhozatalt, és szinte észre sem veszem, hogy egy ismerős halad el mellettem, nem olyan messzire. Viszont onnan fúj a szél és felismerem az egykori barátom, kedvenc parfümjének illatát.
- Helló Iza - mondom ki hangosan, már jó pár lépés távolságra van, ahogy nézem a sietős lépteit és lebbenő aranykalász-szín haját. Még az is lehet, hogy összekeverem valakivel, de... kizárt dolog. Ülve figyelem a reakcióit és elnyomom a cigit, amit aztán belepöckölök a kútba. Hát nem éppen idilli, de a mi kapcsolatunk talán sosem volt az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szívem is kihagy egyet, ahogy meghallom a hangját. Olyan gyorsan torpanok meg a tér közepén, hogy egy pillanatra fel sem fogom a felgyorsuló pulzusom. Ujjaim belemélyednek a mellkasom előtt sebtében összefogott barna kabátba, fogaim meg az ajkamba, ahogy hirtelen megfordulok. Először fel sem fogom, hogy mi történik. Nem hallom a téren járó embereket vagy a veszekedő párt, de még a gyorsuló lélegzetvételem sem. Csak rá tudok gondolni. Itt van. Itt van, itt ül a szökőkút szélén és úgy tesz, mintha az elmúlt x évben semmi nem történt volna. Mintha nem hagyott volna itt egy nap szó nélkül, búcsú nélkül mindazok után, ami történt velünk. Csalódtam benne aznap. Kerestem. Sírtam utána. Magamat okoltam, amiért elment, mert én nem tudtam rajta segíteni. Most meg itt ül és csak bámul rám. Rám, aki továbbra is lefagyva állok előtte, és igen, egy pillanatig az is megfordul a fejemben, hogy ez csak egy illúzió. Valójában nincs itt, sosem volt és nem is lesz, csak valaki szórakozik velem, mégsem merek elnézni. Félek, hogy ha egy pillanatra is szem elől veszítem, eltűnik, és ismét elveszítem. Érzem a szúrást a szememben, a könnyeket lecsorogni az arcomon, de nem fogom fel a történteket, miközben teszek egy óvatos lépést előre. Majd még egyet. Majd még egyet. Csak bámulok rá hosszú ideig, ami nekem óráknak tűnik, némán, könnyáztatta arccal és csak arra tudok gondolni, hogy itt van. Merlinre, itt van. A köztünk lévő apró távolságot aztán egy értelmetlen hang kiadásával szüntetem meg, ahogy zokogva ragadom meg kezeit, hogy amilyen szorosan csak lehet, magamhoz húzhassam. Arcom a nyakába fúrom és szipogva simulok hozzá közelebb, közelebb, még közelebb. Ujjaim a hajába, a nyakába, a hátába mélyednek, és csak egyetlen egy szó hagyja el rekedten ajkaim, amit a pulóverébe motyogok.
- Hazajöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az időt mintha valaki belassította volna, valószínűleg ő volt. Mintha átlátnék rajta, ahogy megtorpan, és összefogja a kabátját. Megfordul és... én nem tudom mit látok a szemeiben, talán hitetlenség? Öröm? Bánat? A szemeivel mindig meg tudott venni, és látom, ahogy tétovázik. Majd mégis megindul. Merlin! Segíts! Nekem végem! Felállok a kút kávájáról, és... nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Főleg, hogy elkezdenek potyogni a könnyei. Ne, kérlek ne. Végigfut a hátamon a hideg, ő pedig elindul. Lassan behunyom a szemeimet, és lehet, hogy meg fog ölni, de Merlinre, hagyni fogom neki. Kiül minden érzelem az arcára, és csak hallom, ahogy érkezik, egyre közelebb. A cipője puhán koppan, elkapja a kezeimet, és magához ránt. Kinyitom a szemeimet, és hagyom, hogy hozzám bújjon, a kezeim automatikusan kulcsolják át a zokogó testét. Akármennyire is kemény vagyok, ez túl sok nekem. Ez a szeretet, ez egyszerűen nem nekem való és ami a legfontosabb, egyáltalán nem érdemlem meg. Sokkal jobb lett volna, ha nekem jön és hagyom magam csapkodni. Persze ez még megtörténhet később is. Szóval ölelem őt, a legjobb barátom, aki csak örül nekem mint egy kisgyerek. Láttam már sírni, de így nem és ez egyben olyan felemelő és szégyenteljes számomra.
- Igen - nyögöm elhaló hangon, de inkább folytatom, hogy ne mindenki minket nézzen, főleg miatta, őt féltem, nem magamat. - Ne csináld, ne sírj, nem érdemlem meg - borzasztó dolog ez, én nem ezt vártam, nagyon nem erre számítottam, csak azt nem tudom, hogy miért nem jutott ez eszembe egyáltalán. Iza mindig is ilyen meglepő volt, sosem azt tette, amire kértem, sosem úgy lepett meg, ahogy gondoltam, akkor miért is fogadott volna úgy, ahogy vártam?
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvődön, de nagyon sokat gondoltam rád. Meg úgy mindent sajnálok, a rohadt életbe - szorosabbra fogom őt, és elerednek a könnyeim. Komolyan hogy mer bárki ilyet kicsalni belőlem? Miért szeretem én még mindig ezt a lányt ennyire? Talán mert az ő fényképébe kapaszkodtam sokszor, hogy normális maradjak? Hehe, Zétény, meg a normálisság. Mindegy. Kicsit engedek a szorításon és várom, hogy történjen más is. Kisöpröm a könny áztatta tincseit a szemeiből, hogy a szép kékek az elmémbe marjanak. Én sem hittem, hogy újra látom őt. Ha visszatekerhetném az időt, nem így jöttem volna és mást csinálok. De ez van, így történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Undi az időjárás. Pontosan olyan, amitől csak nyomott lesz a kedved, a hangulatod, az öltözködésed, a mindened. Mert retek idő van. Hideg van, kissé ködös és semmit nem tudsz kezdeni magaddal, mert ilyenkor még az élettől is elmegy a kedved, nemhogy boldog legyél amiatt, amiért tél van. Na igen, ez a legtöbb ember, de én kérlek, imádom a hideget, imádom a telet, imádom ezt a szürke, semmilyen időt. Kicsit jobban imádnám, ha esne legalább egy kis hó, de így is megfelel végül is a dolog, mert... mert megfelel. Nincs jó érvem, egyszerűen csak jó. Nincs semmi teendőm, nagyjából a cuccaimat is kipakoltam már, kezd összeállni a szerelemház úgy, ahogy egész végig elképzeltem, és ennél nagyobb boldogság nekem nem is kell. Küldtem képeket apámnak, aki csak annyit közölt, hogy illik hozzám, majd bátyám benyomta a "fúj, de lányos" mondatot, én meg nem kaptam szikrát. Hát ember, szerinted milyen lenne, amikor lány vagyok? És amúgy is bekaphatja, mert tökéletes ízlésem és stílusom van, amit ő is tud, főleg annak tudatában, hogy ezt az egyetlen egy dolgot köszönhetem anyámnak őszintén. Mást semmit. Szabad olyat kimondani, hogy amióta elváltak apámmal, sokkal boldogabb az életünk? Nem? Nem illik? Na mindegy, már így is elhangzott elég sokszor, szóval nem hiszem, hogy plusz egy osztana vagy szorozna a dologban. Mert boldogok vagyunk ám. Nincs az alapvető feszültség senki között, amikor hazaérünk, vagyis én csak értem, mert egy ideje nem mentem haza, de mellettem szóljon, hogy napi szinten tartom a kapcsolatot a család hímnemű tagjaival. Nélkülem valószínűleg már a ház is a lángok martalékává lett volna...
Tehát mivel az idő tökéletes, a kedvem pedig egyre csak jobb és jobb, kabátomat magamra kapva indulok el boldogan a tér felé, hogy valami történjen is velem, ha már itt lakom, de időm még nem volt körbenézni. Most pedig van, így intek a kíváncsiskodó szomszédoknak, akik az ablakból hesszelgetnek, mert szerintem azt hiszik, hogy sötétített vagy nem is tudom, de esküszöm, hogy mindent látok, ha telibe az ablakban áll, és minden lépésemet követi. Mindegy, szóval vidáman integetek, vidáman lépegetek a tér felé, hogy majd én ott ráérek dönteni arról, hogy merre tovább. Ez addig nagyon jó terv volt, amíg a térre nem értem. És most? Valaki? Egy ötlet esetleg? Egy jel? Bármi jöhet, ördög, csak valami apróságot, mert nehogy már az első utamon be kelljen ülnöm a pubba meginni valamit. Az tök ciki lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Babóca

- Nagyon szépen köszönöm.
Még meg is hajolok kicsit, bár fogalmam sincs, hogyan lehet valaki szépen jóképű, de engedjük most el ezt a kis pluszt. Mondjuk de, el tudom, de a szépen jóképűek szerintem azok a babaarcú fiúk, akiknél nagyon necces, hogy igazándiból a fiúkat vagy a lányokat szeretik-e, a csúnyán jóképűek meg mondjuk olyanok, mint Volkov, aki személy szerint nekem nem nagyon kiemelkedő látvány, de a lányokról mégis leolvad róla valamiért a bugyi. Mondjuk tény, hogy felnőttként én is valami hozzá hasonló akarnék lenni, ha már jóképűnek lettem titulálva. Szóval nem szépen, hanem olyan volkovosan jóképű. Tényleg, a kviddicses jelentkezést is meg kellene fontolni, ha már így eszembe jutott, mert nyilván azért annak még lenne egy sansz, hogy ha máshol nem is, akkor itt még játsszak. Csak nem vagyok elképzelhetetlen egy iskolai meccsen. De vajon érdemes-e sebeket feltépni? Ezért nem is adtam még be. Mert sosem lehetek eléggé biztos, ha erről a témáról van szó.
- Semmit sem tudok róla.
Válaszolom teljesen őszintén, majd itt el is hallgatok, mert valamit azért mégis, de az a valami nem sok. Pontosabban lehetne sok is, de igazság szerint ahhoz meg kéne erőltetnem magam, ahhoz pedig nincs elég affinitásom. Helyette inkább lefoglalom magam azzal, hogy megöleljem Médit, és egy nyugtató puszit nyomjak a feje tetejére. Csak vele vagyok ilyen. Köztünk olyan kötelék van, amiről tudom, hogy senki mással nem élhetem át, és nem is akarom átélni. Ő az én legkedvesebb rokonom. Ő tud mindent, a sárkánytant, hogy a kviddicsen gondolkozom a balesetem után, egyszerűen nincs olyan titok, amit vele ne osztanék meg.
- Remélem nem banya. Vagy ha igen, akkor nagyon öreg és nagy vagyont örökölök, amiből veszünk magunknak egy sárkányrezervátumot, rendben?
Valami vígaszságunk is legyen, ha már egyszer így alakult. Kicsit még ringatom, de nem állhatunk így egész nap, bármennyire is szeretnénk.
- Dobjuk fel a maradék díszeket, aztán igyunk egy forró kakaót. Most még nincs az életünkben a rút banya, használjuk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér