Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Seth mozdultai óramű pontosságúak - sehol sem időzik, egyetlen felesleges pöccintést vagy illetlen intést sem tesz, így Elizabet hamar megnyugodhat. A férfi ízig-vérig brit és professzionális, pár pillanatra van csupán szüksége, hogy elvégezze a bűbájokat.*
- Természetesen. Kávét, teát?-*az asztal alól két termoszt halászik elő, sőt, még némi cukorral és tejszínnel is szolgálhat, bár jómaga nem él vele. Először a hölgynek tölt, majd saját poharába is önt a feketéből, s a hidegben mindkét ital azonnal gőzölögni kezd, kacskaringós párafelhőkkel.
- Hálás köszönet, bár igazán nem kellett volna vásárolnia is. Nem ebben állapodtunk meg,-*mű-méltatlankodik egy őszinte mosollyal, óvatosan kortyolva a kávéjából.*- A koszorúk hatalmas segítség önmagukban, a virágkötészethez sosem volt érzékem,-*vallja be töredelmesen, mert míg megálmodni egy pillanat műve lenne, megvalósítani legfeljebb illúzióval lenne képes.
- Köszönöm, bár nem nevezném áldozatosnak. Még épp csak elkezdtem a munkát,-*jelenti ki tárgyilagosan, szerénykedés nélkül hárítva a szép, ám kissé talán túlságosan is szép szavakat.
- Talán sétáljunk körbe, megmutatom a kérdéses parcellákat és meglátjuk, hogyan osszuk el a díszeket. A gazolással nem végeztem, de mindenhova vezet járható ösvény,-*indítványozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Aznap először korán reggel jöttem ki. Előkészültem, elrendeztem mindent, helyet csináltam, mert megkértek. Mert a család többi tagja velem ellentétben még elfoglalt volt. Órákat töltöttem kint, észre sem véve, hogy rendesen átagytam, az csak akkor tudatosult bennem, mikor hazaérve, Sebi egy gőzőlgő forrócsokit nyomott a kezembe. Megkérhettem volna, hogy tartson velem. Nem tettem. Máig ragaszkodok ahhoz, hogy meglegyen nagyival a közös időnk, még ha most is képtelen voltam egyetlen szót is kimondani. Csak néztem a vidáman mosolygó nőt a képen, talán órákig.
Aztán este a családdal. Megvallom, hatalmas nyugalom lett úrrá rajtam, mikor apám a karját nyújtotta, amit habozás nélkül fogadtam el. Ha mellettem van, mindig azt érzem, történhet bármi. Akkor láttam először az új gondnokot. Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, szerettem volna neki megköszönni azt, amit ezért a helyért tesz, de apám kimért biccentése megállított ebben. Azokat a vonásokat rajta ritkán látom, így még a sírhoz haladva, visszatekintettem a férfire. Fogalmam sincs, ki lehetett ő, amiért apa ellenszenve ilyen hirtelen megmutatkozott. Nem mertem rákérdezni, nem tartottam illőnek. Egyedül Sebi tekintetét kerestem, s mikor kérdő tekintetemre, egy vállvonás volt a felelet, elengedtem.
Már nem félek a sötéttől. A temető sokkal szebb ilyenkor este, és nyugodtabb. Általában ezért választom a nap ezen szakát arra, hogy kilátogassak. Pedig nem érzem jól magam, mintha lázas is lennék, de nem tudnak úgy az ágyhoz szegezni, hogy egy napot is kihagyjak. És kíváncsi is vagyok, voltaképp nem érzem jól magam amiatt, hogy hátsószándékkal jövök ide. Nagyanyám sírja mellől tökéletesen látom, hogy a gondnok rezidenciájában még világos van, s sűrűn pillantok arra, mikor a földet egyengetem, vagy épp a virágokat és a mécseseket rendezgetem. Hamar kezd úrrá lenni rajtam a csalódottság, hogy talán ma mégse futok össze azzal a különös férfivel, aki képes volt apám arcára olyan ridegséget varázsolni. Azt a kis hangot figyelmen kívül hagyom, aki szüntelen suttogja, pont ezért nem kellene utat engednem a kíváncsiságomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Teát, köszönöm. Megfigyeltem, hogy nagyon sokan fogyasztanak kávét a településen, de én nem tudom, hogy miért kedves ez az ital olyan sok embernek.
Mondjuk sokan talán azt nem értik, hogy én miért szeretem a teát. Nagyon sokféle van otthon, szeretem variálni az ízeket. Főleg teafüvek, az ízeket én keverem a hangulatomnak megfelelően. Tudom, ez kétoldalú játszma, mert nem biztos, hogy mindig tökéletesen alakul az ízvilág, de aki nem kísérletezik, az sosem tudja meg, hogy mi a csodás benne. Olyan ez, mint a házasság. Én magam ismertem az alapjait, tudtam, hogy milyen a házasság az elméletben, de a gyakorlat sokkal másabb.
Megismerni egy másik embert, beengedni a személyes teredbe, elfogadni, hogy ő másmilyen, ám a másik feled, valaki, akivel egy nap majd teljesen összecsiszolódtok rémisztő. Vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem. Konrád az a férfi, akit nekem szántak, míg máskor idegennek érzem, olyannak, akit sosem fogok igazán megismerni, akinek ha egyszer a bizalmasa lennék, ha ismerném a lelkét, meghalnék.
Ahogy a tea nem tökéletes minden alkalommal, úgy a mi életünk sem az minden nap. Ám engem úgy neveltek, hogy mindig, minden körülmények között tisztelettel beszéljek a férjemről. Ő a családom, ő az, aki felel értem. Tisztelem őt, szeretem. Igaz szeretettel, úgy, ahogy embert még nem szerettem. Ez nem szerelem, a szerelem múlandó ábránd, ez más, mélyebb, intimebb. Éppen ez csal mosolyt az arcomra.  
- Tudom és nem vagyok híve az anyagi segítségnek, szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ha egy nagyobb pénzösszeget adományoznak, az tényleg oda kerül, ahol szükség van rá, de szívesen vásárolok, adományozok eszközöket, játékokat, virágokat. Olyat, aminek értelme van. A koszorúk készítése közben hasznosnak éreztem magam, úgyhogy azt hiszem, kölcsönös segítségnek is nevezhetjük őket.
Mert valóban, tudtam, hogy minden perc, amit velük foglalkozom, jó célt szolgálnak. Szeretnék majd otthoni díszeket is készíteni, de korán van még a karácsonyi készülődés, így minden kreativitásomat most ebben éltem ki.
- A férjem a legapróbb lépéseket is tiszteli, ő olyan ember, aki szereti a részleteket, szereti látni, ahogy a gépezet beindul. Úgy vélem, magát az indulást sokkal jobban élvezi, mint azt, ha valami tervszerűen működik.
Arra, hogy sétáljunk körbe, bólintok egyet, egy "remek ötlet" kíséretében, és amerre vezet, arra indulok én is. Egy-egy nevet felismerve. Sok kihalt varázslócsalád egy-egy tagja fekszik itt, vannak kripták a távolban, van dolog, erről már hallottam korábban, ám mielőtt beléphettem volna ide, Mr. Selwyn megérkezett és elkezdett csodát tenni.
- Ha gondolja el tudok jönni máskor is segíteni. Most a saját projektemmel megrekedtem, az engedélyekre várok. Addig szívesen segítek önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lágyan csóválja meg elsőre a kérdésre fejét.
- Sehogy sem lehet. Nézd, az emberek, mármint, akiknek semmi kórság nem nyomja a lelküket, azok is megvadulnak, kegyetlenkednek. Ha őket sem tudják megfékezni… - hiszen csak elég abba belegondolni, mennyien ülnek börtönökben vagy ahol még van kivégzés, annak halálsorán. Lehetetlen, hogy most ez evolúciós berögződés vagy épp mi és hogyan romlik el, olyan kérdés, amiről napestig lehet vitatkozni. Nem ezért jöttek, nem filozófusok ők, hogy ezen kelljen vitatkozni, csupán csak a kérdésre fókuszál.
- Segítséggel? Hogy aki nem teheti meg, az is hozzájusson a bájitalhoz, vagy csak, hogy ne kezeljék szörnyként. Nem tudom, hogyan lehetne, arról tudniuk kellene mindenkiről, akit megfertőztek valaha és fognak – nem tudja, hogy hogyan lehetne és, hogy van-e rendszer arra, hogy mindenkiről tudhassanak. Fogalma sincs és ezt nem is ő fogja ma megmondani. Talán nincs is tökéletes segítség. Nála sem volt, sőt, tökéletes példája volt annak, hogy mennyire felkészületlen érte őket egy másik világ áldozata. De nem egyedüli, nem ő az egyetlen, aki a mai napig él a világban. Csak van, ahol biztos okosabbak voltak. Felnevet végül, a hasonlat találó és nagyon is kedvelt. Nem titok, hogy az egyik kedvenc űreposza, ami, mugliknál nem is olyan ritka.
- Pontosan, pontosan. Nem is tudtam, hogy ismered – meglepte persze, mikor ilyennel találkozik, aztán jön rá, hogy erre is sokan használnak már mobilt, mindent. Érdekes, hogy nem a mugli világba olvadt bele a mágia, hanem fordítva.
- Igen, volt egy „idézésem” és megvolt a beszélgetés – jó régen volt, igencsak rég, mégis élénken él benne az a nap. Esett, mégsem attól reszketett. – Nem keresett, egyelőre, csak a szokásos jelenésre mentem. Csak annyit tudok, hogy… az incidens óta, valamin dolgoznak – húzza el a száját, mert azt az újságban olvasta és jó kérdés, hogy mire jutottak, vagy mire fognak. – Az meg, hogy milyen érzéseim voltak… Bah. Rettegtem, azt hittem a halálsorra megyek. Hogy vége mindennek, de kellemes csalódás volt az egész. Még ha… - harapja el a mondatot, majd legyint. Nem akarja, hogy leírja, tud már arról, hogy Sándort ezért mi érte, nem akar megint bűntudatot, pedig van. Nehéz. Inkább nyúl újabb süteményért, falatozza inkább, várva az újabb kérdést, amely végül úgy csapódik közéjük, mint valami meteor. Váratlan és gyorsan. Leengedve a kezét, kis szünetet hagyva mered maga elé, ahogy keresi a választ, ahogy csak gyorsan, de átpörgeti magában a szavakat. Végül, elmosolyodva pillant fel a nőre.
- Nem kemény. Sokáig azt választottam, akit és amit elvesztettem. Szeretnék visszakapni pár dolgot, egyszer talán, de… - kicsit elmereng a távolba, pár pillanatra. A szüleit, a testvérét, csak őket. Hogy minden mást? Nem mondana nemet, de csak rájuk vágyik. Ölelésre, kimondott szavakra. – Nem lennék már az, aki előtte voltam. Talán sosem voltam az. Nehéz, furcsa, de ha még nem egészen, de azt érzem; ez vagyok én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hősnőnk nem ért egyet a fiatalemberrel. A maga részéről hisz abban, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt a változásra és mindenkit megéri megpróbálni megmenteni. Mondhatni hőskomplexusa van, ám ennek ellenére tiszteletben tartja Belián vélekedését. Ezért nem kezd vitázni, hiszen most a fiú szavai számítanak. - Talán úgy lehetne, mint ahogyan az AIDS betegeket vagy az alkoholistákat kezelik. Anonim gyűlésekkel, ingyen ispotályi rendelésekkel és a bájitalok könnyebben hozzáférhetővé tételével valóban javíthatnának a helyzeten - állapítja meg egy kicsit elgondolkozva, inkább magához beszélve, így ezeket a szavakat le sem jegyzeteli. Filmes utalása célt ér, hiszen a fiatalember meglepetten konstatálja, hogy Elektra ismeri a Csillagok háborúját. Az újságírónő egy pillanatra kilép hivatalos mivoltából és elmosolyodik. - A magam részéről inkább a Star Trek: Voyager híve vagyok, de láttam, azt hiszem legalább kétszer a Star Wars összes részét a tavaly kijött Skywalker korával bezárólag - mondja olyan egyszerűen, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga és megvonja vállát. Kevesen tudják róla, hogy nagy mugli zene, sorozat és mozikedvelő. Azt pedig még kevesebben, hogy rajong Clark Kentért, vagyis Superman, a szintén mugli képregényhős emberi alteregójáért. Egy aki ismeri titkát azt ígérte meg is tartja. Ezután a Sándorral és a minisztériummal kapcsolatos kérdéseire kap szép sorjában választ. - Még ha, mi? - akad meg az írásban hősnőnk és kíváncsian felnéz a papírról a fiú arcára. Valamit el akar mondani, mégis titkolni igyekszik. Látszik a szemében és az arcán. Apró jelei vannak, de Elektra ezeket jól ismeri. Nem akarja faggatni, nem is fogja tovább nyüstölni, ha azt mondja nem akar róla beszélni. Mivel azonban belekezdett, de elharapta a mondatot egy próbát tesz. Ugyanis amit kimond az ember azt jó eséllyel nem akarja magában tartani. Ezt tanítják meg az elsők között a beszédelemzőknek. A vokálisan manifesztálódó gondolat mindig szándékot feltételez. Sokan ezt freudi elszólásnak becézik, és valóban magához a személyhez igen sok köze van a fogalomnak amit megneveznek általa. Minden esetre hősnőnk kíváncsian várja mit is kottyantott el majdnem Belián. Ezt követően a legnehezebb kérdésre beszélgetésük során Elektra olyan választ kap, amilyet feltételezett és szíve mélyén talán remélt. A fiatalember az önelfogadás útján jár és valódi belső erőről tesz szavain keresztül tanúbizonyságot, amiért hőnőnk felnéz rá és tiszteli. - Azt hiszem, már csak annyit szeretnék megtudni, hogy mit üzennél azoknak akik esetleg most tartanak még az elején ennek a folyamatnak? Mivel biztatnád őket vagy mire hívnád fel a figyelmüket? - teszi fel az utolsónak szánt kérdést. Ez is legalább olyan fontos mint az eddigiek voltak, ha nem fontosabb egy hajszállal. Elegendő anyagot gyűjtött, hogy akarata szerint az igazságot mesélje el a vérfarkas kórról egy vérfarkas szemén át nézve az állapotot. Viszont szívesen maradna kapcsolatban a fiúval több okból kifolyólag. Az egyik az, hogy saját módján vigyázhasson rá és Sándor mellett legyen még valaki, akire támaszkodhat, ha szükségét érzi. A másik pedig, inkább civil dolog, de aki ismeri a Star Warst és hasonlókat az rossz ember nem lehet, így legalább végre ő is tudna úgy beszélni valakivel a filmekről, hogy nem úgy néznek rá, mint Dana Scully Fox Mulderre, amikor az az Ufókkal kapcsolatos teóriáit sorolja. Ilyen ízléssel a varázsvilágban élni igazából kihívás. Egy szó, mint száz, néha ráférne egy műkedvelő beszélgetőtárs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az új kliensekkel való találkozás mindig stresszesebb dolog. Az előkészületek megnyúlnak ilyenkor. Mindig figyelek, hogy milyen arcot válasszak ki, véletlenek soha sincsenek, de az első alkalmakon ez felettébb fontos. Egy embernek egy alakot mutatok, ritkább esetben kettőt, mind Bogolyfalva vagy akörül lakó illető. Mind itt jár körülöttem, láttam őket, talán ismernek, s élik békés életüket mit sem sejtve arról, hogy pofikájukat milyen gonosz módon mocskoltam össze a világ legédesebb drogja által.
Mai kiszemeltem egy levitás fiú. Néha szoktam látni a kastélyban, szelídnek tűnik, ránézésre nincs benne semmi vadság. Szeretem az ilyen alanyokat. Tökéletesebb nem is igazán lehetnek.
- Elmentem Puha Gombóc, vigyázz a szobára - szólok hátra a nyuszinak. Muszáj valakinek őrizni a sok motyót, igaz a kapcsolataimnak hála valaki mindig figyel a szobámra, s jelent, ha szimatolna arrafelé bárki is. A kastélyból egy navinés lány alakjában surrantam ki, prefektus a szentem, ezért akkor sem lett volna baj, ha találkozom valakivel, de ami még jobb, hogy senkivel sem futottam össze. Bence alakját odakinn vettem fel. A pólóját, a nadrágját, mind olyat választottam amit már láttam rajta. Fontos, hogy az ízlése passzoljon. Ha elfogják nehogy véletlen zavar támadjon az erőben.
Csendesen lépkedtem, kerülő utakat választva. A kapucni a fejemen pihent, kezemben a pálcám, vagyis az ő pálcája. Még jobban pontosítva a pálcájának hasonmása. Az enyémet elrejtettem a ruha alatt, elvégre ez az eszköz is csak megfélemlítésből van nálam.
Ahogy mindig, most is pontosan érkezem, hátulról, hogy elsőre ne lehessen érzékelni jelenlétemet.
- Megnéztétek a terepet? Tényleg nincs senki a környéken? - suttogom oldalra. A válasz megnyugtat. Egyedül érkezett. Kinézetre nem tűnik beépítettnek, aztán ki tudja, a varázsvilágban a csecsemők is gyanúsak. Nem veszem le a kapucnim, úgy lépek ki és indulok meg felé.
- Tetszik a sapkád öreg, olyan szép vörös, mint a vér - jegyzem meg lazán. Fontos fenntartani a fenyegetés súlyát, amit a levélben is megírtam. Inkább rettegjen, mint egy kisegér, mintsem bízza el magát és próbálkozzon valami csellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Gyomra összerándul a háta mögül érkező hangra. Erős izgalom bizsereg végig gerince mentén, ami a félelemmel határos. Tenyere is izzad, mint egy nagyra nőtt kamasznak. Hiszen most az is a külleme és gondolatai alapján. Zavart vigyorra húzza száját a sötét derengésben, ahogy meglát egy kapucnis alakot. - Köszi haver, nekem is bejövős - mondja még talán a mutálás nyomait magán viselő, de már férfiasodó tenorján és úgy vakarja meg a fejét, hogy a vörös sapka kicsit megemelkedjen, majd visszahúzódjon fejére a mozdulattól. Hiába egyértelmű az áthallás ő úgy tesz, mintha nem esett volna le neki a tantusz. Alakja bambának fest és épp ezért választotta pont őt, mert olyan akár egy két dimenziós egyszerű lélek. Lenszőke fürtjei a fülét fedik, háta laza tartása ellenére minden izma feszül, de ez még mindig tűnhet az első alkalom okozta stressznek. Először vesz drogot életében, mert ki akarja próbálni. Azt mesélték neki, hogy "oltári buli" meg, hogy olyan "mintha elszállna minden gondja". Ez speciel most még a valóságban is kecsegtető számára. Gondolataiban továbbra is csak annyi visszhangzik, hogy be van gyulladva, de akarja is a cuccot, mert a kis szőke már nem elégedett vele és ő ezzel akarja színesíteni a szexet. - Mi a menet? - kérdezi miközben zsebéből lassan előhúzza a kezét és benne a pénzcsipeszt, majd egyik lábáról másikra helyezi át súlyát. Így érezheti magát egy apáca a ribancok között. Nem tudja mit kell tenni, lilája sincs, hogy megy a dolog de, hogy szopás az egész az fix. A haverok ezt nem mondták. Ciki a szitu, legalábbis a srác így érezné magát és ez azért kicsit frusztrálja. Vagányabb csávó ő ennél és nagyobb volt a mellénye, amikor elindult. De hősnőnk nem akar túl magabiztosnak látszani, mert az azonnal feltűnne viszont egy halom szánalom sem lesz, mert az is legalább ugyanannyira szemet szúrhat. A helyzet jellegéhez illő legtermészetesebb és felvett alakjához passzoló reakciókra törekszik. Segítségére van tudása, felelősségérzete, hogy erre koncentrálni is tudjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A halottak napján végig a temetőben sürgött - egyrészt felügyelte a biztonságot, másrészt sokan most fizették ki a sírhelyek bérleti díjait, főleg a messzebbről érkezettek. Az előző gondnok ismerőseiből néhányan kifejezetten beszélgetni akartak, velük későbbre írt fel időpontokat, hogy nyugodtan tudjanak egyeztetni, ha plusz kéréseik lennének. Arra egyáltalán nem maradt ideje, hogy a már jól megszokott ellenségességre reagáljon - végtelen udvariassággal siklott el minden ilyen felett, arroganciának beillő gyakorlatiassággal. Mindig van, aki örömét leli benne, ha ilyen "alantas" pozícióban látja és a családjához méltó büntetésnek véli, az iskolai feladatai azonban már hozzáedzették ehhez.
A Felagund család is ilyen - semmivel sem lopta be magát a most már nyugdíjas professzor kegyeibe, s bár a fiát leginkább hírből ismeri, a legkevésbé sem lepődik meg hűvös biccentésén. Illendően viszonozza és tovasiet, talárja ujjai jóformán repülnek utána.

Estére lenyugszanak a kedélyek, s ahogy fogynak a látogatók, úgy vonul vissza ő is - a számvetés várhatna voltaképp, de jobb azelőtt túlesni rajta, hogy elkallódna egy számla. Gondosan átnézi hát a dolgokat, átszámolja a befolyt pénzt és lejegyez mindent, mielőtt átírná a könyvben a meghosszabbított bérleti jogok új lejárati dátumát. Ahogy hátradől és eltolja magától a vaskos kötetet, az asztal alól felugrik egy fehér szőrgombóc, izgatottan toporogva a széke mellett. Megpaskolja a fejét, aztán nyújtózkodik egyet és talpra kecmereg, hogy főzzön egy adag friss kávét. Várakozás közben leguggol az állathoz és addig dögönyözi, amíg a kutyának fülig nem ér a szája, ezzel kárpótolva érte, hogy még egy darabig várnia kell, mielőtt hazamehetnének.
Később teli bögrével lép ki az ajtón, a kis eresz alatt megállva és a sötétben tengerként ragyogó gyertyákat, mécseseket nézi. Gyönyörű így a temető, aprókat kortyol, miközben a látványt issza. Páran még lézengenek a sírok körül, ő pedig nem fog senkit erőszakkal hajtani ki a kapun, ma semmiképp.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Számomra sajnos elengedhetetlen, különben a vérnyomásom nem teszi lehetővé az értelmes emberi beszédet. Az már csak puszta szerencse, hogy az ízét is szeretem,-*Seth finom mosollyal jelzi, hogy természetesen nem kíván mások nevében nyilatkozni és látja a humort a helyzetben; ennek ellenére nem egy medimágus sápadt már el az eredményei láttán elsőre.*- Vicces mód hiába születtem és nevelkedtem Angliában, a teát csak készíteni szeretem,-oszt meg egy jelentéktelen titkot, s könnyű elképzelni, ahogy pontos mozdulataival forró vízzel átöblíti a kannát, megtölti teafűvel és leforrázza; szinte látja az ember maga előtt, ahogy a csésze aljába tejszínt tölt a London fog-hoz és lassan, óvatosan felönti Earl grey vagy Assam főzetével.
- Ebben maradéktalanul egyetértünk. Azonban a jövőben kérem egyeztessünk, mert amiről nem esik szó, arról én gondoskodom. A mécsesek kivétel: nem romlandóak, enni sem kérnek, így nem okoznak problémát,-*Seth aggodalma főleg az élő virágokra és terjedelmesebb dolgokra vonatkozik, amiket felhasználni vagy tárolni nehezebb.*
- Még nem volt szerencsém a férjéhez, de meg tudom érteni, hogy a munkájához szükséges a részletek iránti igényesség,-helyesel néhány kurta bólintással, kávéját kortyolgatva, miközben Elizabet mesél.
A kriptáknál és nagyobb családi síroknál vázákat helyez el séta közben, magával vitt apróságokból transzfigurálva őket, s megvitatják azt is, hol lennének legjobb helyen az egyes cserepes vagy ültetendő növények.
- Természetesen szívesen látom, bár reményeim szerint kevés munkával szolgálhatok majd a későbbiekben. Mégsem illendő, hogy egy hölgyet dolgoztassak,-*rázza meg fejét halk nevetéssel, s a kávé mellett a társaság is segít benne, hogy ne dideregjen. Ahogy visszafelé kanyarodnak, másfelé terelődik a beszélgetés.*- Milyen projekt, ha szabad érdeklődnöm? Volt szerencsém szabadalmakat és egyéb engedélyet kérvényezni, talán tudok segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen hangomra Bozont. Arcom változatlanul komoly, belül azonban ott az az önelégült vigyor, hogy igen, remegjél csak fiam, remegj jobban mint a nyárfalével és üsd meg a pulcsis csivava szintjét. Nem profi dolog ilyesmit gondolni, hiszen félő, hogy akár a fejembe is láthatnak. Tudom a gyakorlatokat amikkel ki lehet kerülni, talán ez az egyik alap a simlisek iskolájában, de ilyeneknél mindig meggyengül a védvonalam, amit utólag folyton bánok. Most is emlékeztetem, hogy a látszat néha csal, elvégre jelenleg nekem is egy végtaggal több van.
A reakciója meglep. Általában egy ilyen kaliberű gyerek nyugtatni szokott egy ilyen megjegyzés után, hogy ő nem akar bajt. De ha szólni nem is szól, akkor is rémület suhan át tekintetén. Ezen itt semmi,mintha le sem esett volna. Ennyire egyértelmű jelzés valakinek ne essen le...túlontúl ritka.
Nem mutatom megrökönyödésemet. Egyelőre halad minden tovább. Hiba lenne az érzelmeket kipakolni, talán tényleg nem vette a lapot, vagy talán okosabb és másabb, mint mutatja magát. Talán utána kellene küldenem az egyiket, hogy megfigyelje a kölyköt. Pár napig a nyomában lenni, biztos ami biztos alapon.
- Hogy mi a faszom bajod van? - szökik fel a szemöldököm, amit ugyan kapucni alatt nem látni. A holdfény ha valamit is kirajzol, az maximum a szám. Ezért ügyelek annak a vonalára jobban.
- Minek nézel, koktélkurvának? -  néhány lépéssel leszűkítem a távolságot - Anyádnak lobogtasd a pénzed bazdmeg, hát erre jártam és megtetszett a sapkád aztán máris azt hiszed, hogy akciós a cumizás? Különben mit keresel itt a semmi közepén egy köteg pénzzel? Horgászol öcsém?  - kezeimet széttárom, pálcám így már tényleg jól látható, de nincs fenyegető pozícióba. Egyedül a hanghordozásom ami baljós. Úgy teszek, mintha nem vágnám mit akar. Akár ha teljesen random ütközött volna egy furcsa alakba, aki erre járt éjjelek közepén, félrészegen. Abban az abszolút zseniális állapotban, mikor a csipa már kinyílt de a részegség még nem befolyásolja a kezek és lábak koordinálását az elme pedig viszonylagosan tiszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Igaza van, nem is ítélkezem, csak rácsodálkoztam. Én olyan családban nőttem fel, ahol senki se fogyaszt. Illetve, egyszer láttam az egyik nővéremet, Nanát, hogy valami habos kávét iszik. Az volt a hét legmegbotránkoztatóbb cselekedete.
És ez nem túlzás vagy irónia, otthon nálunk tényleg ezek a dolgok voltak a leghajmeresztőbbek. Képzelheti a világ - már az a része, amelyik tudja, hogy az unokatestvérem vérfarkas -, hogy milyen drámai volt az a bizonyos július-augusztus, amikor az Odry család majdnem összeomlott. Az egész felhajtásban mindenki összeomlott, csak Odett nem. Ő csak nézett ránk és evett, holott ő volt az, aki a leginkább szenvedhetett volna, mégsem tette. Nálunk élni nem túl izgalmas, és ahogy elnézem a nővéreimet a házasságukban, ott sem látok mást, mint ami otthon volt. Én azt hiszem, ebben is kilógok közülük, de nem teszem szóvá, hiszen úgy tanultam, hogy ez csak a férjemre és rám tartozik. Vele kell megbeszélnem ezeket a dolgokat.
- Érződik rajta, hogy szereti, igazán ízletes lett.
Mondhatjuk úgy is, hogy pont, ahogy szeretem, sőt, egy kicsit még jobban is. Nagyon szeretek teázni, szeretem a különleges ízesítéseket és a hagyományos ízeket is. Szeretem hinni, hogy az ünnepek megízlelhetőek is, és nem csak a sütemények által. A tea igazán különleges a számomra, azt hiszem, kifejezetten jól megélnék olyan helyeken, ahol külön szertartása van.
- Mindenképpen, sajnálom, egy kicsit túl lelkes voltam azt hiszem.
Nem is kicsit. A vehemenciám ilyen téren riasztó tud lenni. Elszántan küzdök azért, hogy mindenben maximális legyek. Ilyen a munkám, ilyenek a hobbik és ilyen az is, ha a nyugdíjasokkal vívott csaták enyhítésére törekszem. A horgolási képességem most már csak szánalmas és nem kritikán aluli, viszont a hímzés gondolatától még mindig kiráz a hideg. Fogalmam sincs, hogy azt hogyan fogom kivitelezni.
- A családomban mindenki művész, én pedig mindig a lány voltam, akinek borzalmas a kézügyessége, ellenben csodás kerteket varázsol, higgye el, nem munka lenne, hanem kikapcsolódás.
Az otthonunkat is úgy vásároltuk, hogy olyan legyen, ahol van lehetőségem kertészkedni. Mert megnyugtat. A természet kikapcsol. Az vagyok, aki boldog, ha esik, ha hó hull, ha süt a nap. Minden évszakot szeretek és tisztelek, mert szükséges ahhoz, hogy a növények csodálatosabbá váljanak.
- Patikát szeretnék nyitni. Az engedélyek többsége már megvan, de mivel friss házasok vagyunk, az otthont helyeztem előre.
Minden más csak utána jön. Viszont nem szeretnék Konrád idegeire menni és amúgy sem vagyok jó abban, hogy egy embert pofátlanul körbeugráljak, így találok egyéb alternatívákat arra, hogy lefoglaljam magam. Most például ez, tegnap tököt faragtam az előkészítősökkel, kis apróságok, amikkel lassan természetessé válok a településen.
- Milyen szabadalmakat engedélyeztetett eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összerezzen a veszélyes tónusú szavakra és ijedt, de arcszerkezetéből adódóan bamba képpel mered a kapucnisra, akiből az ég egy adta világon semmit sem lát, de a hangját azt jól hallja. Lehet nem ez az ember az, akire várt és pechére belefutott egy kóbor, részeg srácba, aki most azt hiszi, hogy ajánlatot akar neki tenni. A szentségit, hát nem akar ő balhét! Dehogy akar! Alkalmi pippantást meg pláne nem. Csak egy zacskó port szeretne és aztán meg elhúzni innen. A haverok nem mondták, hogy ez ilyen para téma. Meg kellene nyugtatnia valahogy az idegent, legyen bárki, gondolja mielőtt húsos száját ki merné nyitni. - Merlinre, haver...nyugi - emeli fel védekezőn lapát kezeit és hangja kissé megremeg a benne vibráló aggodalomtól. Az lenne csak a szép ha leátkoznák itt a puszta közepén. Na az csúcs lenne. Talán addig csak nem fajulna mondjuk a dolog, de ott az esélye és az éppen elég. - Nem nézlek én semminek, oké? - emeli meg a kezét, hogy a másik a derengésben is láthassa, mert egyébként neki sem látszanak a vonásai tisztán, hiszen az éj sötétségébe sok dolog belevész. Azzal visszateszi a zsebébe a pénztárcát. Pálcáját érzi ujjai hegyével, ez kicsit megnyugtatja, de ha most ő is előrántja, na akkor annak csúnya vége lehet. Ezért akarja elkerülni, hogy neki ártsanak, és ő maga sem akar még véletlenül sem ártani, ha nem muszáj. Három jó oka minimum van rá, hogy miért. Nem kell a balhé. Tényleg nem. Mert ha kitör, akkor az akár még a forrást is elijesztheti. Na az is szép lenne. Több szinten bukovári tud lenni a sztori, ha nem kapja össze magát agyban. - Látod, el is tettem... - mondja még mindig próbálva nyugtatni a vele szemben állót, miközben egy lépést hátrál. Ha csak egy részeg, talán ez elég lesz neki, hogy lehiggadjon. Ő pontos volt, tényleg, a fenébe, hát lehet, hogy csak megszopatták? Nem jön senki, ő meg tartozott az Ördögnek ezzel a kurva úttal? Méltatlankodik magában a fiú legvalószínűbb szavajárásával. Kockáztatott és most kezd kissé elbizonytalanodni, hogy megér-e ennyit ez a por. Kell ez neki ilyen áron? Kell. Ha már eljött megpróbálja megszerezni. Nem mehet oda a szőkéhez és a haverokhoz, hogy ekkora seggfej volt, hogy nem tudott hozzájutni. Mekkora égés lenne. Használja ezt a félkamaszos analógiát a valódi helyzet leképezésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Istenem, a nagyanyja... - összeszorítom a szemem anélkül, hogy felállnék. Krokodilkönnyek, műsírás... sose fogynak el. Mindig lesz egy újabb és újabb, akiben semmi tekintet sincs, még most ezen a napon sem. Mintha a földből nőnének ki, és csak arra várnának, hogy felbukkanjak, aztán újabb és újabb tört döfjenek belém. Hogy utána meg is forgassák.
Az utolsó mécsest is elrendezem oda, ahová szerintem kell, és rá se nézve a nőre, aki szipog, lépek egyet hátra, hogy megnézzem magamnak a nagy egészet.
Aztán ott hagyom... egyetlen szó nélkül, pedig ez nem szokásom. Egyszerűen csak ma ne... Egyik kezem a kabátom zsebében, a másikban a szemét, amit készülök kidobni, mikor meglátom a sziluettet, amiről már majdnem el is feledkeztem. Lassan veszem ki a zacskóból, egyenként dobálva ki őket, csak hogy időt nyerjek magamnak, csak hogy rendezni tudjam a vinásaim, mert tudom, azzal semmit nem érek, ha ugyanolyan ellenséges leszek, mint az apám. Még egy mély levegő, és már oda is megyek a férfihez.
- Jó estét. Én csak... szerétném bocsánatát kérni az apám viselkedése miatt - ránézek, ha hagyja akár a szemébe is, és nem toporgok, még csak zavarban sem vagyok.
- Tudja, sovány mentség, de ez egy nehéz nap... ha bármivel kárpótolni tudom... - szinte öntudatlanul húzom feljebb a kabátom cipzárját, mintha némán üzennék. Pedig nem, csak most kezdem igazán érezni, mennyire lehűlt a levegő.
- Szeretném, ha nem írná le a családom, naponta kijárok ide, és az elődjével nagyon jó kapcsolatom volt - igen, a bácsi sokat segített nekem. Nehéz volt rutinná tenni az idejárkálásokat, a csokrok beszerzését, és tudni a napokat, mikor kell cserélni, úgy, hogy semmilyen tapasztalatom nem volt előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ha nem szólítják meg, többnyire udvarias biccentéssel üdvözli az elhaladókat - ezt a napot meghagyja a családoknak és az emlékezésnek, csak akkor elegyedve szóba, ha a segítségét kérik. A konténerhez tartó Charlotte irányába is bólint, meglepetésére a lány távozás helyett megszólítja, szabadkozással kezdve.*
- Jó estét. Biztosíthatom róla, felesleges bocsánatot kérnie miatta,-*hárít finoman, hiszen a jelenség nem új keletű. Még ha csak a mai napot veszi is alapul, akkor sem tudja azonnal felidézni, kinek az oldalán láthatta a lányt, hiszen a tömegben szép számmal akadtak szúrós pillantások. A másik azonban folytatja, jóvátételt említve és Seth el kell mosolyodjon.*
- Szükségtelen, tényleg nem veszem a szívemre. Azt viszont igen, ha emiatt fázik meg. Megengedi?-Vonja elő pálcáját, az ablakpárkányra helyezve kávéját, s ha nem érkezik ellenvetés, takaros kis melegítőbűbájt bocsát a kishölgy kabátjára. Aztán visszatér bögréjéhez, s már épp elbúcsúzna, amikor Charlotte újr nekifut a dolognak, eddigi győzködése ellenére.*
- Felteszem, az édesapja nem osztotta meg önnel viselkedése miértjét,-*kockáztat meg egy következtetést, melyet teljes egészében a leány viselkedésére alapoz. Angliában elég a vezetékneve, hogy azonnal tudják, hova is tegyék, errefelé azonban legfeljebb az idősebb generáció, esetleg a külföldi politikában jártasak kapják fel a fejüket.
Plusz a világ összes minisztériuma. De ez már bagatell részlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
kora délelőtt | a nappalimban | x


Végigtekintek az érkezőn, majd pillantásom rögtön fehér macskámra szegeződik. Nem mozdulok, nem lépek közelebb, hagyom, hogy a lány tegye. Mégis csak most sétált be egy vámpírfészekbe. Akárhogy a jószándék vezérli és az állatka egészsége az első, a félelem és az életösztön sok mindenre képes. Végighallgatom elmondását az eddigiekről, és bólintok egyet, majd felemelem sápadt kezeimet és nyúlok a cicáért, hogy átvegyem. Könnyedén elfér nagy tenyereimen. Odahúzom mellkasomhoz és nézek le rá, arcom mellett lelógó hajjal. Megfordulok aztán, odasétálok kanapémhoz, leülök és az ölembe fektetem őt. Légzése és szívverése egyre lassabb. Valóban gyengül, biztosan a fájdalomtól, a kétségbeeséstől.
- Jól van, D'Artagnan - csitítgatom mély hangomon susogva, miközben hosszú ujjaim végigszántanak a kis testen, néhol nyomást helyezek rá kissé, tapogatok. Így teszek azzal a bizonyos hátsó lábbal is, mire a fehérség megrezzen, köntösömbe mélyeszti kicsit karmait és gyengén, de fájdalmasan nyávog egyet. - Tudom - bólogatok és vizsgálom tovább óvatosabban, aztán egy idő után már csak úgy simogítom őt. - Ez eltört - állítom fel a diagnózist. Finoman lehelyezem őt az ölemből a kanapéra, én pedig felkelek és kisétálok a folyosón át a konyhába. Onnan zörgés, matatás hangjai érkeznek. Kisvártatva visszatérek egy fadobozzal. Visszaülök macskám mellé. Leteszem a dohányzóasztalra a gyógyszeres tárolót és kinyitom: mágikus és mugli készítményeket egyaránt rejt. Tallózásomból közben a bagolykövesre tekintek.
- Meg tudod gyógyítani varázslattal? - kérdezem tőle, hiszen tisztában vagyok vele, hogy van ilyen bűbáj. Még az igét is tudom, de ugyebár az sajnos nem úgy megy, hogy én elmondom neki, ő meg elismétli, hussantva a pálcájával és ennyi. Ismernie kell a varázslatot. Fontos, alkalmazta-e már vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A kölyök megrémül a hirtelen váltás miatt. Egyrészt ezen marha jól szórakozom, szeretem a félelmet az arcokon. Szeretem, ha valaki röhejes szituációba hozza magát, jó láti, mikor végre a férfinemből való leég. Igaz, ez nem nevezhető annak. Gizda, mihaszna, talán ő is tudja ezt. Kár, hogy a por ilyen tulajdonságokon nem változtat egy cseppet sem.
Másrészt nem csak poénból teszem amit teszek. Nem felejthetem el, hogy amit eladok az nem nyalóka. Így ha bárki meglát akkor azzal bajba keveredhetek. Egy köteg pénz nyílt terepen pedig akkor is kockázatos, ha éjfél van és minden sötét. Pláne, ha a kliens új.
- Na gyere, nem haragszom, megértem, tudom, hogy kibebaszott helyes gyerek vagyok - vonom meg vállam, az előbbi dühkitörésnek semmi jele nincs, akár ha soha nem is történt volna meg.
- Inkább mit szólsz ha arrébb mennénk, a csónakház felé, ott lerendezzük ezt a félreértést - hangom lehalkítom, aztán intek neki, hogy induljon meg. Ha megy követem, amíg el nem éri a csónakházat. Ott legalább két oldalról védve vagyunk a szemek elől és talán egy kis plussz segítséget is kapok kívülről.
- Na most add oda de csendbe, csúsztasd a kezembe. Ne lobogtasd mint egy zászlót - szólok előre, hogy a lehető leggördülékenyebben tudjon menni az üzlet. A fiú vagy ostoba vagy tapasztalatlan, vagy mind a kettő. Azonban akkor az első célzásomat miért nem vette. Ez még mindig zavar. De a pénzt nem akarom elbukni. Különösen most, hogy Puha Gombócnak születésnapja lesz. Mármint izgatja a halált az a retkes dög...de akkor is illik adni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Meghökken és kicsit össze is vonja egy vonal szemöldökét értetlenségében. Szó szerint köpni nyelni sem tud, de fülel és felfogja a hallottakat, csak hirtelen furcsállja. Most mi van? Ennyire részeg a srác? Fut át rajta a kérdés, ahogy a sötétbe vesző idegen szavai elhangzanak. Nem tud azonnal megszólalni, ez illik is bamba képéhez. Amúgy sem beszélne rögvest havercsótányként a másikkal, mert nem is tudná mit mondjon. - Oké - nyögi ki végül nagy nehezen. Csak beetetés volt az előbbi brutálkodás és ijesztő kirohanás. Jön rá pár másodperccel lassabban, mint illene, bár ezt tudjuk be a félelmének, ami azóta óvatosságra készteti, hogy először meghallotta a fenyegetést a levélben. A sötét alak sapkájára tett megjegyzése biggyesztette fel az i-re a pontot. Ideges "lányos" zavarában emberünknek nem esett le a dolog. Ennyi történt. Ez a legtökéletesebb magyarázat, ami jórészt igaz is, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tényleg beparázott ettől az egész helyzettől, de istenesen. Hát erre számított? Nem. Ez váratlan volt neki és hát ez meg is látszik rajta. Most sem nyugszik meg attól, hogy úgy fest zöld utat kapott és porhoz juthat. Koránt sem. Sőt. Még erősebb ösztön munkál benne a helyzet balhémentes lebonyolítására. Gondolataiban is csak az játszik körmérkőzést, hogy nyugodjon meg és ne majrézzon már annyira, azzal, hogy ha követi az utasításokat nem lesz se baj, se balhé. Ezért hát elhatározását tartva továbbra is engedelmesen viselkedik és az a két dimenziós srác marad, aki mindeddig volt. Na jól van, akkor tegyünk úgy, ahogyan mondja és minden okés lesz. Koncentrál erre az egy gondolatra. - Jó jó, persze - mondja tenorján csendben, ezzel jelezve levágta a szitut és megint csak bólogat. Mindent úgy fog tenni, ahogyan a forrás mondja. Hosszú lábait pakolja egymás elé és beslattyog a csónakház épülete mögé. - Tessék - suttogja és olyan óvatosan, siklik át a pénz megremegő kezéből az idegenébe, ahogyan csak lehetséges. Nincs neki ebben gyakorlata. Lehet most fogják lecsapni vagy öten és veszik el a delláját. Ez is átfut az agyán. Aztán mihez kezd? Merlinre! Legközelebb inkább lehúz egy üveg piát kefélés előtt. De most már itt van és átadta a lóvét, szóval bármi lesz is, így járt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kivételesen szép időnk van ma, ahhoz képest, hogy novembert írunk. Szerencsére már semmilyen feladatom sincs, úgyhogy nyugodtan kimehetek a faluba. Vagyis inkább repülhetek.
 Már egy jó ideje tervezem ezt az utat, de eddig eléggé el voltam foglalva. Most viszont minden megfelel egy jó repülésre. Kinyitom a hálóterem egyik ablakát, átváltozok, majd miután megráztam a tollaimat, elrugaszkodtam a padlóról, rá az ablakpárkányra, onnan pedig a szabadba.
 Teljesen más, mint seprűn repülni, de pillanatnyilag nem tudom megmondani, melyik a jobb. Pár másodpercig zuhanok, utána néhány szárnycsapással vízszintesen repülök tovább Bogolyfalva felé.
 Pontosan nem tudom, hova szeretnék menni, csak nézem az utcákat és épületeket, ahogy elsiklanak alattam. Megérte az az egy hónapnyi szenvedés a mandragórával!
Egyszerre azt veszem észre, hogy elfogyott alólam a szárazföld, és már víz felett repülök. Visszakanyarodok, hisz ennyire nem terveztem eltávolodni, és megkeresem a stéget, majd ráülök az egyik pillérjére.
 Most a tavat nézem elmélyedve, kicsit felborzolva a tollaimat a feltámadó szél miatt. Egyszer csak észreveszek egy fekete hattyút, ahogy elúszik a stég előtt. Egyelőre úgy tűnik, nem vesz észre, úgyhogy amikor hirtelen felkapja a fejét, amit addig a bögyén nyugtatott, egy ijedt csörrenés kíséretében felugrok, és csak a két, reflexszerű szárnycsapásnak köszönhetően nem estem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Miért van ilyen világos? Miért ilyen hideg és vizes minden? És hol a jó fenében vagyok egyáltalán? Hű-hűű, az az utolsó feles már tényleg nem kellett volna. Kapom fel fejem, ami úgy lüktet, mintha a hat húszas gyors robogna át rajta percenként. Egy felrepülő madár meg majdnem a szívbajt hozza rám. Kurvaélt! Megint berúgtam és részegen változtam át hattyúvá. Remek, már csak ez hiányzott. Óvatosan fordítom el a fejemet az egyik majd a másik oldalra. Mindjárt rókázom esküszöm. Forog velem a világ, de legalább arra nagy nehezen rájövök, hogy a stég közelében vagyok. Ki kéne jutni innen valahogy. Elindulok, ám amilyen másnapos vagyok össze-vissza imbolygok és majdnem le is fejelem a fapallókat. Az egész este homályos. Az még megvan, hogy bementem a pubba egy rövidre meg egy sörre. Már megint nem engedtek ki terepre. Kávét kellett főznöm. Nekem! Az aurornak kellett kávét csinálnia! Hát mi vagyok én bazd meg titkárnő? Merlinre mondom az lesz a vége, hogy kilépek. Hát kell ez nekem? Ezért végeztem el az akadémiát és hagytam ott Amerikát, hogy ebben a porfészekben kávét főzzek? Komolyan? Szentségelnék még, de mikor már ötödjére verem be magam a cölöpökbe feladom. Megint túl sokat ittam. Nem tudtam megállni és csak úgy csusszantak le a torkomon a páleszek, aztán úgy a hetedik után, vagy az lehet már a nyolcadik volt, mindegy. Kértem még egyet és utána teljes filmszakadás. Olyan hülye vagyok. Lebegni kezdek és fejemet egyik szárnyam alá dugom, hogy ne szédüljek annyira, meg mert baromira próbálom nem szégyellni magam. Halvány lila gőzöm sincs mit csináltam és hogy jutottam el ideáig. Jobb lenne visszaváltozni és emberi alakomban kimászni. De olyan átkozottul hideg a víz, hogy odafagynék mire mindenem átalakulna. Marad a józanodás és a reménykedés, hogy egymagam vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megdöbbenve nézem, ahogy a hattyú próbál feljutni a stégre. A szerencsétlenkedése nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy inkább sajnálatra méltó. Egyáltalán miért nem megy neki? Megsérült talán? Esetleg beteg? Nem merek közel menni hozzá, csak a cölöp tetejéről nézem, készen arra, hogy arrébb repüljek, ha közben megtalálná az utat felfelé, és úgy gondolná, betolakodó vagyok, akit el kell üldözni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mint aki bármit észrevett volna a cölöpökön kívül.
 Amikor a szárnya alá dugja a fejét, megemberelem magamat, és leugrok a stégre. Így, hogy közelebbről nézem, nem látok semmilyen sérülést rajta, de ez nem jelent semmit természetesen. Egyre jobban érdekel a furcsa viselkedésű madár, úgyhogy közelebb megyek a deszkák széléhez. Ha emberi alakomban lennék, biztosan megszólalnék, de most nem teszem, csak egy halk csörrenést hallatok, ami betudható egy “Veled meg mi történt?” kérdésnek.
 Még lépek néhányat előre, ezzel el is érem az utolsó fa legszélét. Így sem látok semmi különöset a madáron, azon kívül, hogy fényes nappal alszik, miután többször nekiment egy stég cölöpjének.
 Lassan arrébb lebeg, de én nem szeretném szem elől téveszteni, ugyanakkor megijeszteni sem azzal, hogy odarepülök hozzá, úgyhogy óvatosan előrehajolok. Karmaimat belevájom a deszkába, izmaimat megfeszítem, és a szárnyaimat kicsit kitárom. Épp annyira, hogy amennyiben valamiért elveszteném az egyensúlyomat, még el tudjam kerülni a vízbeesést.
 Természetesen megtörténik, amitől tartottam. Ahogy nyújtózkodom, és bámulom a fekete tolltömeget, hirtelen előrebillenek.
 Elszámoltam magamat. Mikor elkezdek a szárnyaimmal csapkodni, már késő. Először a nyakamon, majd a hasamon érzem a jeges vizet. A tollaim lassan megszívják magukat, én pedig ijedten csörgök, utána pedig visszaváltozok. Nem várom meg, amíg kiderül, milyen mély a víz, két karcsapással megfordulok, lökök egyet a lábammal, és azzal a lendülettel kapok is a stég felé. Felhúzom magamat, miközben próbálok nem visszaesni. Mikor fent vagyok, leülök, és néhány mély lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni a szívemet, ami úgy ver, mint egy ijedt madáré.
 Háromszor kell próbálkoznom, mire sikerül kimondanom a "tergeo" varázsigét, és megszárítanom a ruhámat. Csak miután megszáradtam, és már nem fázok annyira, akkor nézek körbe, hogy ki látta eme a gyönyörű mutatványomat. Szerencsére senkit nem látok a parton. Megnyugodva fordulok a víz felé, hátha nem ijesztettem el az egyetlen szemtanút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már pont elaludnék lebegve a hideg víz tetején, amikor valami éktelen zajra húzom ki fejemet szárnyam alól. Mi a franc folyik itt he? Már józanodni se hagyjátok az embert, mi? Fordulok a lárma forrása felé és még pont látom, ahogy egy madár emberi alakot ölt a stég mellett. Ha most én is abban a formámban lennék összevont szemöldökkel merednék a jelentere, hogy az igen, még egy sorstárs. Így viszont csak hosszú nyakam nyújtom meg felé, aztán megint kicsit közelebb evezek úszóhártyás lábaimmal, hogy ha megint el tudnék aludni egy kicsit, ne a víz közepén találjam magam, amikor felébredek. Megint bedugom fejemet szárnyam alá, de akkor megint zajongást hallok. A kis csaj, mert az innen már jól láttam, nagy nehezen megszárogatta magát és most basszus engem figyel. Tovább haladok inkább kifelé. Nem, most direkt nem a cölöpökre épült stéget választom. A partig tekerek és ott totyogok kifelé kissé cikcakkban. Megrázom magam, felborzolom tollaimat és deanimálok. - Amúgy tíz pontos esés volt ám, csak legközelebb ne verd fel vele a fél várost! - kiabálom a stégen lévő csajszi felé jó hagosan és intek neki vigyorogva. Másnapos vagyok. Nagyon. Ilyenkor pedig nem mennek a jól bevált ismerkedési sémák. Nincs sok gátlásom és ez most szegényen csattan. Emberi alakomban még jobban kiütközik az is, hogy mennyire keskeny nekem most minden út. Ezért egy közeli padra zuttyanok le olyan lazán, hogy azt bármelyik pasi megirigyelné, ha látná. Kivéve a tesóimat Orpheust és Seant. Na ők inkább lehordanának, amiért megint többet ittam a kelleténél. Anyámról meg ne is beszéljünk. Mondjuk nem is tudnánk, mert hónapok óta nem veszem fel neki a telefont és a baglyait sem olvasom el, hanem egyenesen kukatölteléket csinálok belőlük. Most komolyan? Kell az nekem, hogy látnokként megjövendölje mikor seggelek be megint és szidjon egyfolytában, amiért nem merek segítséget kérni tőlük? Majd pont ők fognak kijózanítani? Ahha persze, hogyne. Kezdek fázni. Összébbcsípem magam a padon. Hülye ötlet volt visszaváltozni, de már mindegy. Örülhetek, hogy emberi alakba visszatérni sikerült. Szóval inkább fagyoskodok tovább, míg elég tiszta nem leszek a varázsláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabad napos vagyok, vagy mi. Furcsa ez. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy nem dolgoztam vagy az iskolában, vagy valami projekten, de ma tényleg szabad lettem, és ezt ki kell használni. Természetesen estére lesz programom, de addig is csinálni kéne valamit. Jobb ötlet híján sétára indulok, táskámban egy pár szendviccsel, gyümölccsel és vízzel, na meg egy könyvvel, a falu határa felé. Régebben ilyenkor rágyújtottam volna, és most is benyúlok a zsebembe csak a megszokás miatt, de az most teljesen üres. Ja igen. Leszoktam. Vagyis próbálok, szóval nincs cigim. Elhúzom a számat, de egy sóhaj és némi fecsóválás után tovább sétálok. Nincs okom fanyalogni, nem kéne, hogy legyen. Más kérdés, hogy jól esne egy szál, akkor is, ha egészségtelen. Gondolataimat megpróbálom más irányba terelni, s a táj szépségét felmérni. Láttam már párszor, nem is változott sokat, legalábbis nem tűnik úgy, hogy igen. A falu lett csak nagyobb, most már hivatalosan város... ami kicsit fura de itt nem érezni ebből semmit. A környék nyugodt, nem tolonganak az ösvényen.
Utam a tó felé vezet, s mivel jól ismerem a környéket hamar meg is érkezem a stéghez. A terv azonban, hogy itt majd leülök és mini-pikniket tartok és olvasok, szertefoszlik, mert a stégen már áll valaki és láthatóan nagyon elfoglalt. Legalábbis a kezében lévő kamera sokat kattog, amiből arra következtetek, hogy sok-sok fénykép készül. Rövid gondolkozás után azonban úgy döntök, hogy mégis csak felbátorkodom a stégre. Elvégre bárki kijöhet ide, ha meg esetleg útban vagyok a fotókhoz, majd szól. Remélem.
- Helló! - biccentek, ha észrevesz, majd a stég végén, lepakolok és törökülésbe helyezkedve kezdem én is figyelni a táját, na meg a nőt, aki nagy beleéléssel kattogtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Magic Lucas - ahogy kiejtettem varázslatos nevemet, közben amolyan aláfestésként még a kezemmel is végig mutattam a képzeletbeli cégéren, s szinte már magam előtt láttam a villogó plakátokat, amik hatalmasságomat hirdetik. Végül csak kitört belőlem a nevetés, s legyintettem egyet, mert valljuk be, hogy se nem voltam ügyes, se nem tűntem profi mágus alkatnak. - Tudom, mire gondolsz. Ezzel inkább vetkőző műsorba mehetnék, mi? - mondtam nevetve, s megcsóváltam a fejem. Nem mondom azt, hogy az utolsók közt kullogtam, de jócskán rám fért volna a korrepetálás, ha nevet akartam magamnak szerezni a varázslók társadalmában. Szóval, azt hiszem, hogy bőven ráértem még a névválasztásra, arra viszont jó volt, hogy megnevettessem a csajt. Jól is állt Margarétának az, ha nevetett, nem is értem, hogy miért tűnt mindig olyan búskomornak. Végül, csak szóba jöttek ezek a lelkis dolgok, s így megvilágosodtam vele kapcsolatban. Tehát nem csak egy embert veszített el, hanem többeket.
Ahogy kiállta, beállt a csend köztünk, nem éreztem úgy, hogy tovább kellene feszegetnem ezt a témát, mert én sem szívesen beszéltem anyámról. Nem is akartam őt tovább faggatni, s azt hiszem, hogy egyre járt az agyunk, mert úgy tűnt, hogy a lány is szívesebben csevegne vidámabb témákról. - Okés, igazad van. Nos…akkor, tervezzük meg a fellépő jelmezem. Szerinted mi illene Magic Lusachoz? Cowboy szett? Vagy valami futurisztikus cucc? - kérdeztem röhögve, persze nem gondoltam én ezt komolyan, de ha ezzel megtudtam őt nevettetni, akkor az már jó jel, nem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megnyugodva látom, hogy nem ijesztettem el a madarat. Ez a nyugalom viszont olyan gyorsan eltűnik, mint ahogy az imént beleestem a tóba. A hattyú ugyanis közeledik felém, és ez egy kicsit rám hozza a frászt. Semmi kedvem egy dühös, két méteres jószág elől menekülni, még akkor sem, ha tudok repülni.
 Ahogy kiér a partra, már kezdenék megindulni elfelé, amikor olyat látok, ami miatt meghűl az ereimben a vér, az arcom pedig holtsápadt lesz. A hattyú átalakul egy nővé. Ezek szerint mindvégig egy animágust néztem, ahogy… nem is tudom mit csinál. A lényeg, hogy elég kellemetlenül érzem magam, és ezt még tetézi az is, hogy az animágus megszólít. Pontosabban rámordít, de az eredmény ugyanaz: arcom lángvörösre gyúl, és örülök neki, hogy a stég deszkái erős fából készültek, különben biztos megnyíltam volna alattam.
 Pár percembe beletelik, mire túlteszem magamat a történteken. Nem elég, hogy beleborultam a vízbe, miközben bámultam egy madarat, kiderül, hogy az a madár egy ember volt, és látta a bénázásomat, és nem érti, miért néztem annyira.
 Mikor feltekintek a pulóverem ujjáról, amit eddig gyűrögettem, a nő már a padon ül. Nem tudom, mennyire haragudna, ha odamennék hozzá, de azért megpróbálom. Megköszörülöm a torkom, és határozott léptekkel odamegyek a padhoz. Az arcomról és a hangomból bizonyára süt az aggodalom, amikor megszólalok.  
 - Sajnálom, hogy felzavartalak nem ez volt a célom. - Ezt valószínűleg sejtette. Na mindegy, biztos ami biztos, nem szeretném, hogy rosszindulatúnak tartson.
 Egy pillanatig megint lefagyok, és keresem a szavakat, hogy mit mondhatnék még, de mivel más nem jut eszembe, így pusztán bemutatkozok, kicsit már bátrabban ejtve a szavakat.
  - Zavarok? - A visszatérő aggodalmam mondatta ezt velem, hisz ahogy az ülő alakra néztem, nem az jutott legelőször eszembe, hogy csevegni jött a tóhoz.
 Amíg a válaszára várok, hátrapillantok a hattyúlábnyomokra. Mi hozhatta ide őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon elégedett voltam a munkámmal, úgy gondoltam, hogy egész jó képeket sikerült idáig lőnöm. Már alig vártam, hogy megmutathassam őket Nathaniel-nek, hiszen ő mégiscsak magasabb szinten állt nálam fényképezés terén, és az ő tanácsai rengeteget jelentettek számomra. Miközben bőszen kattintgattam a fényképezőgépemmel, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólított, és köszönt is nekem.
- Szia! - üdvözöltem az ismeretlent. Úgy gondoltam, hogy ideje kivennem egy kis szünetet, így nyugodt léptekkel közeledtem a fiú felé, aki nem nagy távolságra telepedett le mellém a stégen.
- Alíz vagyok - nyújtottam a kezem feléje, miközben mosolyogtam rá, nem akartam, hogy azt higgye, kellemetlen társaság számomra. Sőt, még örültem is neki, hogy van kihez beszélnem, mert az elmúlt időszakban nem igazán akadt beszélgető partnerem.
- Gondolom, te is nyugodtságra vágytál, hát nem csodálom, ez a helyszín pont arról híres, hogy nem igazán látogatott, pedig nagyon jó hely - folytattam az eszmefuttatásom a sráccal. Nem tudtam, hogy mi motiválta őt, hogy ide jöjjön, lehet, nem is vágyott társaságra, bár úgy voltam vele, hogy akkor max elzavar, vagy közli velem, hogy hagyjam békében. Egyelőre kezdeményező típus voltam feléje, reméltem, hogy nem zavarja a kommunikáció.
- Leülhetek ide a közeledbe, vagy inkább magányra vágynál? Nem baj, ha elzavarsz - mondtam neki széles mosollyal az arcomon, hiszen nem voltam tisztában azzal, hogy mit is szeretne az ismeretlen fiú. Én mindenesetre szerettem új embereket megismerni, de azt is tiszteletben tartottam, ha a másik fél nem volt vevő rá. Mindenesetre a srác elsőre szimpatikus volt számomra, ezt pedig kevés emberről tudtam elmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Se a vízen, se a szárazon nincs nyugtom? Komolyan? Haza kellene mennem...Ja, azt kellene. Összerámolni és elhúzni vissza, oda ahonnan jöttem. De, hogy néznék apa szemébe? Szégyent hoztam a Donovan névre. Így is lecsúszott auror lett belőlem, aminek nem csak egy felfüggesztés, meg egy akkora fiaskó van a rovásán, mint a ház, hanem akiből még szaros titkárnőt is csináltak egy porfészekben. Nagyszerű. A jó életbe, hát majdnem otthagytam nem csak az emlékeimet, de a fogamat is a saját rohadt lakásomban! Visszaküzdöttem magam, újra letettem az összes tepedelem vizsgát és mégsem mehetek terepe. Az új góré, az a Zlatan meg, még csak hozzám se szagolt mióta betette a seggét a főnöki székbe. Erre nem hagy békén ez a csaj sem...Tele van a hócipőm az egésszel. Széles és erőltetett a mosolyom, a hangom gúnyos. Tudom, de nincs kedvem jópofizni, mikor majd szétmegy a fejem. - Akkor mi volt a célod, hm? - kérdezem és próbálok ránézni, de a szememnek még mindig fáj a fény - Nem zavarsz, ugyan dehogy - emelem tenyerem élét a homlokomhoz, hogy legalább fél szemmel rá tudjak nézni és kinyögöm a nevem, ha már az övét megtudtam - Angelika igaz? Figyu, száríts már meg, jó? Köszi - kaparom össze maradék kedvességemet és kicsit feljebb tornázom magamat a padon, hogy ne legyek szétcsúszva annyira mint eddig - Na mond? Mit keres egy korodbeli animágus ilyenkor itt? - kérdezem, ha már úgy látszik nem fogok magamra maradni egy darabig. Talán hamarabb tisztul ki a fejem, ha értelmes dolgokra próbálom használni. Mondjuk olyanokra például, mint a beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szeretnék itt lenni. Egyáltalán nem. Miért kellett megszólítanom? Nem tudok kiigazodni magamon.
 Kérdését figyelmen kívül hagyom, jóformán meg sem hallom. Egyrészt nem tudnék rá mit mondani azon kívül, hogy Odüsszeusz kíváncsiságával vagyok megáldva, csak épp az említett férfiúnak az elővigyázatosságából nincs bennem egy csepp sem, másrészt pedig a nő megint megszólal.
 Csak bólintok egyet, de a megnyugvás, hogy 'jaj de jó, nem vagyok púp a hátán' aminek ilyenkor jönnie kéne, csak nem jön. Helyette elgondolkozom azon, hogy hol lenne most jobb; itt, egy idegen animágussal, akit szemmel láthatóan zavarok, vagy az erdő mélyén, ahol összefuthatnék egy mumussal, meg egy újabb elátkozott forrással. Nem nehéz a választás.
 Töprengésem közben nem teljesen gondolom át a padon ülő kérését. Hogyha így tennék, bizonyára most nem szárítanám a ruháját a pálcámmal, miközben a feje fölé meredek, kifejezéstelen tekintettel.
 Még akkor is az előző gondolatmenetem hatása alatt vagyok, amikor kérdez valamit. Az első dolgot válaszolom, ami az eszembe jut.
- Természetesen az erdő! - Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb: igenis lehet!
- Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. - Köszörülök egyet a torkomon, hogy levezessem a feszültséget, utána kissé megrázom a fejemet, és megpróbálok visszaemlékezni a kérdésre. Mikor eszembe jut, megpróbálok egy értelmes mondatot összerakni, hogy ne tűnjek teljesen bolondnak.
 - Szerettem volna megnézni a falut madártávlatból. Végül sikerült is… - de nem egészen úgy, ahogy terveztem. Fejezem be gondolatban.
 Mély levegő Geli! Megtörtént, megtörtént. Belerángattad magad egy olyan beszélgetésbe, amihez semmi kedved nem volt. Mássz ki belőle, vagy tereld egy kellemesebb irányba!
 - Egyébként itt laksz a faluban? - Jobb nem jut az eszembe. Sosem voltam az a bőbeszédű, és valami érthetetlen okból nem most szeretne kibontakozni a bennem jól elrejtőzött szónok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

szerda kora délelőtt | o

Az életösztön úgymond cserben hagy hisz érzem ugyan, hogy nem kellett volna bejönnöm ide, a józan ész azt diktálta, hogy ne tegyem, de játszi könnyedséggel tudtam félresöpörni ezt a kis kellemetlen érzést. Lehet, hogy röhejesnek hangzik, de megbízom a vámpírban. Hiába nem tudja senki sem, hogy hol vagyok, nem látott ide bejönni senki sem, mégse félek attól, hogy soha nem jutok ki innen. És ez nem csak azért van, mert most valószínűleg neki is fontosabb a macskája élete, mint az, hogy lakmározzon belőlem.
Nem ejtem le a karjaimat azonnal amikor átveszi a fehérséget. Egy ideig még a levegőben tartom őket, tekintetemet le sem veszem a kis testről. Mintha fel lennék készülve rá, hogy elkapjam ha esetleg elejtené. Micsoda marhaság ez már! Ezerszer jobbak a reflexei a férfinak, és kizárt, hogy elejtse a cicust. Hiába olyan kis picike. Szinte megbabonázva figyelem, ahogy magához öleli, ahogy figyeli az állatkát. És bevillan az a vágy, hogy megörökítsem valahogy ezt a jelenetet. A fekete hajfüggönyt, ami a kis fehérség felett lóg. Adam arcát, a cica arcát. Bárcsak tudnék jól rajzolni! Egészen addig bámulom, amíg a mozdulatlanság meg nem szakad. Révetegen követem, megállok velük szemben, tisztes távolságban. Nem azért mert félek, hanem mert teret szeretnék adni neki. És nem akarom elszívni a levegőt a cica elől.
Felszisszenek amikor a cica jelzi, hogy fáj neki. És ösztönösen mozdulok közelebb, mintha meg tudnám védeni ettől. Pedig hát a gazdája nagyon óvatosan vizsgálgatja. Egyelőre elrakom magamban a fehérség nevével kapcsolatos gondolatokat. Majd ha túl leszünk a nehezén akkor majd visszatérek rá.
- Jaj, szegény! – motyogom, mégis biztos vagyok benne, hogy jól hallja a férfi, amit mondok. Aggodalmasan cseng a hangom, és csak remélem, hogy nem komoly az a törés. Nem szilánkos vagy ilyesmi. A sima törés is borzalmasan fájdalmas, mint a mellékelt ábra mutatja.
- Én nem … - kezdek bele fájdalmas arccal miután megcsóváltam a fejemet – csak gyógyító mestertanconci képzésen tanítják az ilyen varázslatokat. Sajnos én nem tanultam – magyarázom csendesen. Hallottam róla, hogy van ilyen varázslat, még olvastam is róla. De ennyi ismerettel eszemben sincs megpróbálkozni vele. Rengeteget árthatok vele, ha nem sikerül, vagy nem úgy sikerül. – Fájdalomcsillapítani tudok, hűtéssel – jegeléssel, nem tudom, hogy az szükséges-e – teszem még hozzá, hiszen a mágiám erre is használható. És szeretnék segíteni, de tényleg, de nem mertem eddig ezt alkalmazni, hisz ha ártok vele … nem kockáztatok na. Közben közelebb lépek a kanapéhoz, hogy megsimogathassam a cicust. Meg ha kell, akkor segítek megtartani vagy akármi.
- Helyre tudja tenni itt helyben, vagy el kell vinni valahova?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Talán. Ezt én nem tudom és nem is fogom tudni, mert őszintén, amikor én a semmiből benne voltam, mindenhova mentem volna, csak csoportfoglalkozásra nem. Szóval, fogalmam sincs, másoknak mennyire lenne kedve – az tény, hogy egyszerűbb meglelni azokat, akik ebben szenvednek, mert aki túléli, az átalakul, nyomot hagy és meglelik előbb vagy utóbb, kezelik, no de, ez mind csak papíron működik, vagyis, az ő véleménye szerint. – Fogalmam sincs, hogy kutatják fel a friss farkasokat, nekem is a véletlen műve – az egész, hogy nem halt bele, hogy volt olyan erős a szervezete, hogy tudott küzdeni ellene és fel tudott épülni annyira, hogy a következő hold ne vigye el. Aztán pedig, hogy ahova szállították, volt olyan, aki tudta kinek és mit kell szólnia, mert ugyan sok sebes, vérző embert látnak el a sürgősségin, de egy vérfarkasnak vannak jegyei, amelyből könnyen felismerhető. Véletlenek, amiknek köszönhetően itt ül és beszél erről az egészről. Egyrészt bizarr, másrészt… szintén. Mindenhogy furcsa érzés és történés. Sosem képzelte volna és talán egy-két dolgot máshogy mondana, ahogy agya játssza vissza a történést, de ettől függetlenül, nyugodt jelenség.
- Óóó! Hogy akkor ennyire művelt! Öröm hallani, azt is láttam, vagyis részeket belőle, de kinek mi jön be. Nem vagyok az a fajta, aki fröcsög, mindenki azt néz, amit akar. Én a klasszikus részeket szeretem jobban, de erről vitatkoznak elegen – legyint is, mert tényleg nem kenyere az ilyesmi, meghallgatja, ha valaki neki áradozik valamiről, elmondja a sajátját és ennyi, nem fog veszekedni azon, melyik a jobb. Nincs egységes vélemény úgy sem, így ejti is, hiszen amúgy is másfelé terelődik a téma, ez csak egy rövid kitérő volt, ami persze meglepte, miért ne, ritkán hall ilyesmit, olyankor pedig mindig örül. Ugyan, maga az élmény, ami felbukkan benne, nem a legkellemesebb, oda sem neki, túlélte akkor, most pedig csak beszélnie kell. Valahogy nem lepi meg, hogy az elharapott mondat kerül kiemelésre, kissé még talán szégyellősen is süti le a szemeit, hogy akaratlanul kotyogott majdnem, vagyis, fogalma sincs, mennyire ismert infó ez, hiszen arról sem tud, hogy a nőnek és a férfinak akad e bármiféle kapcsolata, nem követi ezeket.
- Még ha csak nagyobb volt a füstje, mint a láng. Segítőkész volt és könnyen lement a beszélgetés – javítja a helyzetet, ahogy tudja. Mégsem mondhatja, hogy igen, szuper volt, de emiatt kirúgták a szerencsétlent. Vagy emiatt is, fogalma sincs. Könnyebb végül magáról beszélnie ismét, ott nem kell füllenteni vagy eltitkolni a dolgok egy részét, vagyis de, de most… most zavarodik bele. Inkább beszél, olyasmit, amit eddig nem kérdezett senki és amit mégis ki kellett mondania hangosan, hogy igazzá váljon. Talán ennek a nyomával a tekintetében néz fel rá, pislogva párat, mintha most realizálná, hol is van éppen. Nagyot sóhajt végül, mintha egy tehertől szabadult volna meg.
- Huh – fogós kérdés, kortyol párat, mielőtt válaszolna, bár, tudja jól, mit akar mondani. Végül, a nőre tekintve húzza apró mosolyra ajkait. – Ne meneküljenek, kapaszkodjanak abba és akibe, ahogy csak tudnak és lehet. Ne adják fel és a legfontosabb, fogadják el azt, ami bennük van. Nehéz, ijesztő, de úgy lesz könnyebb. Legyen támaszuk, erejük, és bármit is írnak manapság, nem lesz elnyomás sem. Nem lehet. Ne adják fel, tényleg – ismétli meg, bár van, ami még neki is jelenleg futó projekt, ami még nem teljes. De tudna mesélni, ő mit és mikor rontott, hogyan. Hosszú lenne. Sóhajt csak, megint. – Ja meg, egyenek sokat, az csak jót tesz – bólogat, majd felkap egy süteményt és már tömi is magába. – Kell az energia. Meg mert enni jó – magyarázza a nőnek, miközben letörli arcáról a sütimorzsát. Az éhes farkas sosem jó, egy mesében sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szóval az erdő volt a célja. Kicsit le van lassulva a lelkem bogara, mert már hármat kérdeztem mire ő még csak az elsőre adott választ. Sebaj az én agyam sem Forma 1-es szinten pörög most, szóval jól elleszünk. Mint siket a vakkal. A ruhám viszont végre száraz, sőt még melegebb is lett mint vártam. Lehet, hogy nem egy villám a lányka, de legalább helyette ügyes. Közben megérkezik egy kicsit hihetőbb és élénkebb magyarázat arra, hogy mit keres itt valójában. Picit jobban megnézem magamnak. A fejem már valamivel kevésbé lüktet és több kapacitása jut értelmesen gondolkozni, hogy már nem kell a melegen tartásommal foglalkoznia. - Köszi, egész ügyes vagy - mondom és megsimítom a ruhámat, amiből árad a kellemes melegség - Szóval az erdő, meg madártávlatból a város? - kicsit elmélázok ezen, mert igazából amilyen kis porfészek ez a hely olyan szép. Nem véletlenül maradtam, csak az a baj, hogy nem tart itt már lassan semmi. Mióta Árnyékot szétcsapódva találtam az ablakom alatt, azóta egyre kevésbé van kedvem itt lenni. Az én idiótaságom volt az is, hogy a rohadna meg az egész nyüves mindenség! Véletlenül nyitva felejtettem az ablakot. Az a szerencsétlen vak pára meg kizuhant rajta és nem a talpára érkezett. Úgy zokogtam, mint egy hülye gyerek, ahogy megláttam este a járdán kiterülve. Minden kis tagja szanaszét állt, a feje meg vérben. Szóval mióta macskám sincs, meg senkim sincs még szarabb az élet. - Legalább szépnek láttad? - kérdezem, mert igazából én is tényleg annak tartom, kíváncsi vagyok egy ilyen kis fruska milyennek találja. Ezután ő kérdez. Számat kicsit elhúzva válaszolok neki - Itt lakom, ja. Nem messze - hála az égnek a pubtól sem, teszem még hozzá magamban. De jól esnek most egy rövid, fut át rajtam a gondolat. Kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani. Ezt már az öregek is megmondták. - Te merre laksz? - kérdezek vissza, hogy valahogy azért csak fenntartsam a beszélgetést, ha már így esett. Viszont azt nem tehetem meg, hogy megkérem bűvöljön már nekem egy kis piát, bármilyen jól is esne most. Hát csak legyen már annyi bennem, hogy ez a kis csaj ne lássa, hogy mennyire mélyre is süllyedtem én igazából.